A Hon, 1880. június (18. évfolyam, 137-165. szám)

1880-06-01 / 137. szám

egyrészt a Danára, másrészt a budapest-szegedi vas­útra dől forgalmával, és így aligha fogna még egy har­madik közlekedési utat is föntarthatni, igen nagy álla­mi teher nélkül. S ha oda megy a dolog, hogy a pest­­zimonyi vasút is csak egy helyi érdekű pálya, akkor még ha építtetni kívántatik is, azon eljárás volna al­kalmazandó, a­mely az államérdekeknek különbeni biztosításával a legolcsóbban juttatná e vidéket a vas­út létesítéséhez. Szóló ezután szól az osztr. állam­­vasutházi viszonyról s megjegyzi, hogy a törvényja­vaslatban proponált műépítményeknek létesítése, me­lyeknek csak egy része t. i. a Zimony melletti építé­sek folynak a szerb fejedelemséggel kötött szerző­désből, praejudicálnak a későbbi helyes eljárásnak, mint egykor az alföld-zimonyi vasút ínséges munká­latai azon hangzatos bevezetéssel: »Alföld-Fiume« vonták maguk után a helyes magyar vasúti politika keretébe nem vágó vasúti irányzatot. Annálfogva bő­vebb felvilágosításig nem nyilatkozik a törvényjavas­lat elfogadása mellett. Tisza miniszterelnök szükségesnek látja ki­nyilatkoztatni, hogy ezen vasútkérdésnek előbbi tár­gyalásai nem a mostani közlekedési miniszter rövid hivatalos idejéből származnak, hanem már régebben folyván e fölött a tanácskozások, azért ő kíván előbb nyilatkozni. Nem fogadhatja el azért a szemrehá­nyást, hogy e javaslat csak most az országgyűlés vé­gén terjesztetik be. Az ügy évek óta sajtóban és a közvélemény által vitattatik és jelenleg mindenki tisz­tában lehet az iránt, hogy e vasút csakugyan a ma­gyar vasúthálózat egy nélkülözhetlen részét képezi. A kérdés érett volta mellett az is bizonyít, hogy ezen ügy már évekkel ezelőtt a képviselőházban ha­tározat tárgyát képezte. E mellett a szerb fejedelem­séggel kötött vasúti egyezmény bizonyos határidőt tűz ki a Zimonynál való csatlakozásra, s hogy e ha­táridő betartathassák, szükséges, hogy a műépítmé­­nyekhez idejekorán hozzá lehessen látni. Kéri azért a törvényjavaslat elfogadását annál is inkább, mert a bekövetkező szünetet az ez iránti intézkedésekre,­­ mint legalkalmasabbat felhasználhatja. R­á­t­h Károly elfogadja feltételesen a­­javasla­­tot, mert a vasutat szükségesnek találja. Nem óhajt­ja, hogy e vonal az osztrák­ állam vaspálya befolyása alá kerüljön! Kérdi azonban, vajjon­ a Belgrádtól le­felé menő vonal kiépítése iránt vannak-e a kormány­nak garanciái. Jobban szerette volna, ha az egész vasútnak miképen leendő építéséről és nem annak egyes részeiről terjesztetett volna be javaslat. Ivánka Imre üdvözli a­­javaslatot. Bírálja az oszt. állam vasút taristáit, nem tartja eléggé füg­getlennek, eléggé önállóan intézkedhetőnek az újab­ban Budapesten alakított igazgatóságot. Perczel L. polemizálván Ráth érveivel, elfo­gadja a törvényjavaslatot. Hieronymi­a Ráth által sürgetett adatok­­ra nézve nyilatkozik. Bármi garantiákkal, a tarifa ügyre nézve privát társulatok irányában elegendő biztosítékot nem lát, minthogy a tarifáknak a for­galmi szükséghez képest csaknem évről-évre mérsé­­keltetniök kell s alig lehetne ma oly tarifát megálla­pítani, a­mely például a legközelebbi tíz év alatt is elég minimálisnak volna tekinthető. A vaspályák sa­ját érdekükben már ma is oly alacsony díjtételeket alkalmaznak, a­minőkre ezelőtt 10 évvel alig gondol­hattunk. Lichtenstein azon aggodalmaira, hogy az állam az előleges szakaszok építésével nagyon enya­­gírozza magát, megjegyzi, hogy erre már van analó­gia t. i. a keleti vasútnál, hol csakugyan az egészre vonatkozó intézkedéseket megelőzőleg, az állam által elrendeltetett az egyes szakaszokra nézve az előzetes kiépítés. Tisza Kálmán miniszterelnök a Belgrádon túl levő csatlakozásról szól, mely nemcsak Magyar­­ország és a külügyi kormánynak képezi főgondját, hanem biztosítva van a berlini szerződést aláírt ösz­­szes nagyhatalmak által. György Endre Hieronyminek a tarifáról való megjegyzéseire felhozza, hogy az átlagos tarifák az osztrák államvasútnál kisebbek mint a többi vas­utaknál. A budapest-zimonyi vasút szerinte sok ideig nem fog jövedelmezni. A nagyobb szállításra elég a Duna, a gyorsabb útra terelendőkből a legnagyobb részt a concurrens vasutak fogják elnyelni. Attól tart, hogy a befektetési tőke »fond perdu« lesz, sőt, hogy ha a kikinda pancsovai vasút egyszer kiépülne, e mellett a budapest-zimonyi vasutat károsnak is tartaná. Hivatkozik a gazdasági egyesület memoran­dumának ily irányú ide vonatkozó részére. F­o­r­g­á­c­h Antal gr. azt hiszi ugyan, hogy a budapest-zimonyi vasút sokkal kisebb teherrel léte­síthető lenne, mint itt javasoltatik, de tudja, hogy a közvélemény mily erősen kívánja e vasutat, s azért elfogadja a törvényjavaslatot. Még szólt Lichtenstein, ki az általa fel­hozottak ellen tett észrevételekre nyilatkozott, mire a törvényjavaslat átalánosságban a többség részéről elfogadtatott. A részleteknél az 1, 2. és 3. §§-nál történtek felszólalások. 1. §-nál György a kalocsai szárny­vonalat, mint a vicinális vasutak körébe tartozót, itt kihagyatni kívánta. Forgách szintén külön törvényjavaslatba, esetleg külön §-ba kívánja fölvenni. Az eredeti szöveg felett a szavazás alkalmával a szavazatok egyenlők lévén, az elnök hozzájárulá­sával az eredeti szöveg fogadtatott el. A 2. §-nál a bajai vonalra nézve is kivontatott külön törvény intézkedése , a többség azonban a §-t változatlanul fogadta el. A többi §§-ok szintén változatlanul fogadtatván el, a törvényjavaslat tárgyalása befejeztetett. A­­javaslat a pénzügyi bizottsághoz létetik át, mely azt holnap fogja tárgyalni. Előadóvá Perczel László választatott meg. (Orsz. Ért.) ma országos ülés után, Prónay József elnöklete alatt tartott ülésében a czukor­adóról szóló törvény (1878. XXIII. t. sz.) módosítását tárgyazó törvényjavaslattal foglalkozott. A kormány részéről S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénzügymin­iszter és K­r­á­n­i­tz min. tanácsos voltak jelen. K­r­á­­ i­­­z min. tanácsos tüzetesen indokolja a törvényjavaslatot, kifejtvén, hogy a létező módosítá­sa kívánatos és hogy úgy a kincstár mint a gyártás érdekében előnyöket nyújt a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslat. Szapáry dr. miniszter: e törvényjavaslat nem anyira a pénzügyi, mint inkább a nemzetgaz­dasági tekinteteket vette kiindulási pontul, s ez ok­ból csak a gyárosok egyhangú nyilatkozatai követ­keztében határozta el magát annak előterjesztésére ; meggyőződvén ez által arról, hogy a javasolt módo­zat a gyártásra nézve igen kívánatos sőt sürgető és pedig úgy, hogy másfelől az államkincstár érdekei­re nézve e megadóztatás szintén előnynyel jár. Hegedűs Sándor előadó részletesen előadja minő különbség áll elő a gyártásra nézve a törvény­­javaslatban foglalt módozat foganatosítása által, mely megadóztatási mód különösen a magyar gyártásra nézve leend előnyös. Mielőtt azonban érdemleg hozzá­­szólana a javaslathoz, a következő kérdésekre nézve óhajtana felvilágosítást nyerni : 1. Nyilatkoztak-e a gyárosok aziránt, várjon a mostani és az új termelési mennyiség közt levő különbség nem fogja-e megrontani­­ a termelés arányát ? 2. Mi tesz nagyobb különbséget a­­ mostani termelési mértéknek a régi alapon való fo­kozása, hogy a 10 milliónyi mennyiség létrejöjjön , vagy pedig ezekhez hozzászámítása az új javaslatban foglalt töltési aránynak ? 3. Mi szándéka a kormány­nak az 1877. okt. 20-ai határozattal, mely a zóna­­rendszer tanulmányozását teszi kötelességévé ? E kérdésekre adandó választál föltételezi a törvényja­vaslathoz hozzájárulását. Ha azonban a vá­lasz nem lenne kielégítő, azon esetre indítványozza, utasíttassék a miniszter a kérdés tüzetes tanulmá­nyozására, s annak idejében újabb javaslat előter­jesztésére. Wahr­mann Mór: Hivatkozván a czukoradó kérdésének nagy fontosságára, azon nézetét fejezi ki, hogy nem tartja czélszerűnek azt, hogy e nagyfotos­­ságú kérdésben most az ülésszak végén elsietve hatá­rozzon a törvényhozás. A c­ukoradó hivatva van részben pénzügyi bajaink javítására, s kéri a minisz­tert ne sürgesse most e törvényjavaslat tárgyalását, hanem tanulmányozza azon kérdést, vajjon valóban előnyös lesz-e a javaslat életbeléptetése a magyar czukorgyártásra, s ezt a szakértők újabb kihallgatása által véli eszközlendőnek. Szapáry dr. miniszternek elvileg nincs el­lenvetése a szakértők újabb kihallgatása ellen s re­méli, hogy a bizottságnak e kérdésben közelebbről kielégítő jelentést tehet. A bizottság végre abban állapodik meg, hogy holnap tartandó ülésében három kérdést fog szöve­­gezni, melyek a szakértők elé terjesztetnek. Ezzel az ülés véget ért. (O. É.) Mi ismeretes korona sem járulhat e tekintetben kö­zel, hanem a mely átalában is mint ily műemlék, ritkítja párját. Csak nemzeti múzeumunk nyitra­­ivánkai lelete koronarészleteinek bámult bizanti zo­­mánczművei járulnak hozzá közel; de koronánk egyes művei ezeket is épen úgy túlhaladják műbecs­­re és szépségre nézve, valamint versenyeznek mind azzal, mit e nemben hasonló műemlékek : a zomán­­czos oltártáblák, úgy nevezett pallák, frontalék s an­­tipendiumok, valamint könyvtábla-ereklyetartók e korból előmutatni képesek ez emlékekben s azok kiadásaiban, például: Labartenál és De Linas mű­veiben az ötvös, arany és zománcz művészet köréből. A ritka s oly nagyra becsült díszes rekesz, zománezmü technika, a mint a legremekebb kivitelben úgy legvál­tozatosabb nemeiben s modorban található koronánk külön zománczképein. Mig annak felső, sz. Istváni részei finomabb aranylemez pántjain a X. századi olasz zománezmü alakzatai tűnnek fel a Megváltónak fényes, részben átlátszó rekesz románezmü képe ábrá­ján s az apostolok dús színezetű, tömör alakzatain; ezek keretezésében pedig a képeket környező filigrán szemcsés sodronymű disziti ez erős sárgaszinü arany­alapot ; addig a korona alsó, bizanti része világosabb és tömörebb aranysárga pántján és csúcsán a legélén­kebb dús színezetű bizanti rekesz-zománc­ban ta­láljuk ismét a Megváltó, az angyalok és a szen­tek képei mellett Mihály császár, Konstantin és Geyza arczképszerűen és koruk érdekes feje­delmi viseletével előállított mellképeit, minde­nütt feliratokkal jelölve. Mindannyi egy egy érde­kes históriai kép, eltekintve a zománcz páratlan szép művétől és tökélyétől. De ez nem elég ! Az alsó korona diademszerű, félkörű és csúcsos ro­vátkáin a zománcznak még egy más, eddig isme­retlen, vagy csak elveszett és jelenleg többé nem is­mert, új nemével találkozunk. A vizsgálat­ köz­ben kifejtvén ugyanis a koronába, a koronázás al­kalmára betétetni szokott béllést, e csúcsos és félkörű rovátkák kék és zöld színű rekesz zománczai nem csak a közönséges átlátszó, úgy nevezett translucid, de a világosságtól egészen áthatott zománczot mu­tatták. Azaz: ez a fém alaplemez nélkül csupán az aranykeretrekeszekbe van lefoglalva. A zománca e jelenleg, mint mondjuk, ismeretlen és hajdan is, csak igen ritkán előjött nemét, csupán a műtörténetből ismertük, melynek egyik véletlen adata mellékesen a XVI. század egyik híres mesterének e művészeti technikája fii­kát említi, hogy Párisban, közálmélko­­dásra ekkor ily megfoghatatlan technikájú zománcz­­művet készített. Azóta, hogy ez adat ismeretes és legújabb világkiállítások által a keletnek híres chinai és japáni felülmúlhatatlan tökélyű rekesz-zománczai­­nak nemei is ismeretesek lettek, a művizsgálók a zo­máncz e nemét a japániak egyes, hasonló zománcz műveiben vélték felismerni. A magyar szent korona tehát a legmüvészibb rekesz zománczozat mellett a műtechnika e­lemét, ritka szép példányaiban föntar­­totta s vizsgálatunk azt ez által, ismét közisme­retre hozza. Mind­ennek részletesebb felemlitésével, csupán némi fogalmat kíván a küldöttség előlegesen adni a szent koronának minden képzetet felülmúlt, s a mű­­ismeretet is legmagasabbra emelő elragadó műbecsé­­ről, szépségéről és érdekességéről. Nem is szükség itt azért tovább részletezni, hasonlóan egyes példányai­ban ritka és nagybecsű, de az előbb kiemelt művek­hez képest csak másodrendű dús drágakő- és gyöngy­­diszét, mely egyébként sem teljesen és változatlanul nem maradt fenn, sem az eddigi leírások nevezéseivel mindenben meg nem egyezik. Magától értetődik, hogy ezek leírására, fölvételére és meghatározására is teljes gondot fordítottunk, s azokat is illetékes szakférfiú által megvizsgáltattuk s fölmérettük, a mai tudo­mány által nyújtott biztosság szerint véglegesen meg­­határoztattuk, valamint ennek erdményeit is a sz. korona leírásában hasonlón közlendőnek tartjuk. A vizsgálat további menete és módozataira nézve még csak azt véltük szükségesnek itt teljes megnyugtatásul megjegyezni, hogy abban eljárásunk kiinduló pontját az képezte, miszerint eleve már át­olvasván a sz. koronáról szóló eddigi egész irodal­mat, az ebben fölvetett, vagy ennek olvasása közt fölmerülő összes kétesebb adatok és kérdések kijegy­zésével álltunk a mű elé, s annak vizsgálata által igyekeztünk a kérdések, kételyek és nehézségek el­oszlatására magunknak feleletet és biztosságot sze­resül. Mire azután a korona egész habitusának és minőségének, egyes műveinek, képeinek, díszítményei­nek és részleteinek leírását mintegy jegyzőkönyvileg tollba mondva jegyeztük föl, és­pedig az alakok, vi­selet, formák és színezet legkisebb részletig menő le­írásával. Mi által egyedül véltünk a fényképezés, mér­tani fölvétel s helyben a természet utáni színezés mel­lett teljesen hű és minden irányban biztos munkát végezni s előálllítani. Nincs egyéb hátra, mint, hogy a tovább teen­dők és a mű kiadásán iránt a t. Akadémiának előter­jesztést tegyünk. A művizsgálat által kiderült azon tapasztalat, hogy eddig koronánk egyetlen egy hó képét sem bír­juk meg, s annál kevesbbé bírjuk azt magas és remek műbecséhez és fényéhez méltó előállításban. Ez eléggé indokolja a szent korona leírt műszakszerű fölvételei­nek mennél pontosabb és szebb, valamint dús mű­részletei ábráira is kiterjedő kiadását, a­mint ezt már az Akadémia az ő cs. és apóst, királyi felségé­hez tett fölterjesztésében is kérvénye indokolásául kifejezte s a sz. korona ezen alkalomból történt ki­vétele és visszahelyezése alkalmával az országos kül­döttség jegyzőkönyvébe is fölvette. Nem lehet tehát kételkednünk, hogy az aka­démia megragadja az alkalmat a nemzet megszentelt ereklyéje s egyik legszebb műemléke, s e nagybecsű remekmű méltó kiadására, hogy vele a nemzetet és műtudományt megajándékozza ; valamint hogy eddig már tetemes nagy költséggel a hazai műemlékeket, az archaeologiai bizottság által kiadta s foly­vást kiadja. Erre nézve a korona képére s érdeke­sebb részleteire a bizottság fényes szinnyomatú kiál­lítást ajánl. A­mint­a fölvételei teljesen elkészülnek és az Akadémia elé terjeszthetők lesznek, megren­delhető lesz egyszersmind a kiadásnak költségvetése. A szinnyomatot illetőleg bátorkodunk azonban mindjárt ajánlatba hozni a párisi Didron-féle enemü intézetet, mely nyomatai szépségével, valamennyi más hasonló kiadványokat túlhaladja, és legújabb hasonló rekeszrománezmű-képek kiadványai által, minőket nevezetesen a japáni művek ily kiadásában tanúsított, különösen gyakorlottnak mutatkozik a rekesz-zo­­mánczművek kiadásában. A képviselőház pénzügyi bizottsága A képviselőház közgazdasági bizottsága ma d. u. 5 órakor Fálk Miksa elnöklete alatt tar­tott ülésében tárgyalás alá vette az erdélyi gaz­dasági egyesület kérvényét, az elma­radt úrbéri és más ilynemű kárpótlá­sok kifizetésének eszközöltetése iránt, mely Baross Gábor előadó javaslatára a kormány­nak megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatni ha­tároztatok. Ezután tárgyalás alá vétetett Marosvásár­hely város kérvénye, melylyel az uzsora korláto­zása iránt törvényt alkottatni kér. Baross Gábor előadja, hogy az igazságügy­miniszter elfoglaltsága miatt az ülésben meg nem je­lenhetvén, magát Zádor Gyula miniszteri tanácsos által képviselteti, kit is a szükséges felvilágosítások megadásával megbízott. Zádor Gyula miniszteri tanácsos előterjeszti, hogy a minisztertanács határozata folytán múlt év vége felé az igazságügyminiszter szakbizottságot hí­vott ös­ze, melynek feladatává tétetett, hogy az uzso­ra korlátozására c­élzó intézkedésekről véleményt és törvényjavaslatot terjeszszen elő. A szakbizottság ezen ügyet behatóan tárgyalta és törvényjavaslatot terjesztett az igazságügyminiszterhez, a­ki azt a pénz­ügyi, kereskedelmi és belügyminisztériumokkal kö­zölte, de eddig még nem kapott választ. A törvényjavaslat főbb vonásaiban a német és osztrák hasonló tartalmú tjavaslatokra támaszko­dik, de azért nem utánozza vakon egyiket sem. Leg­fontosabb a tjavaslatnak 1 §-a, melyben az uzsora definitiója foglaltatik. Ezelőtt mind az uzsorának tekintetett, a­mi a megállapított kamatlábon túl ment, de az újabb tudomány ezen álláspontot meghaladott­nak tekinti, s a szakbizottság ehhez képest az uzsorát ekkér definiálta: »A ki másnak szorultságát, köny­­nyelműségét vagy tapasztalatlanságát kizsákmányol­va, oly feltételek alatt hitelez, vagy ad fizetési halasz­tást, a melyek a részére engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy kezesnek va­gyoni romlását előidézni vagy elősegíteni alkalmasak, az uzsoravétséget követ el. Szóló kijelenti azonban, hogy nincs felhatalmazva az iránt nyilatkozni, váljon a minisztérium ezen álláspontot magáévá tette-e és hozzáteszi, hogy Ausztriában újabban arról gondol­koznak, hogy a kamat maximumát kell megállapítani és hogy a­mi azon fölül van az uzsora. Falk Miksa elnök azt óhajtaná tudni, mikor várható a­­javaslat beterjesztése. B­a­r­o­­­s Gábor előadja, hogy az igazságügyi miniszter kijelentette, miként hiszi, hogy a jövő ülés­szak folyama alatt a­­javaslatot nemcsak előterjeszt­heti, hanem hogy az törvényerőre is lesz emelhető. Minthogy e kérdés nagyon fontos és Marosvá­sárhely város kérvényét eddigelé már mintegy 20 törvényhatóság támogatta, szóló indítványozza , emeltessék ki a jelentésben az, hogy a bizottág a kormány nyilatkozatát bírja az iránt, hogy e tárgy­­gyal komolyan foglalkozik, hogy a­­javaslat az előké­szítés stádiumában és annak előterjesztése a kor­mány szándékában van, és ennélfogva a kérvény ki­adandó volna a minsztériumnak azon reményben, hogy az ez irányban a jövő ülésszak alatt előterjesz­tést fog tenni. Andaházy Pál azzal kívánja megpótoltatni, hogy a minisztérium hivassék fel arra, hogy a jövő ülésszakban e tárgyra vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. A bizottság az indítványt elfogadta. Tárgyalás alá vétetvén ezután az országos népszámlálásról szóló törvényjavaslat. Kemény Gábor b. kereskedelmi miniszter részletesen elősorolja a népszámlálás módozatait, a­mely az eddigiektől eltérőleg űrlapok által fog fo­ganatosíttatni. Az eljárás maga szintén nagyon egy­­szerűsítetett, mely a népszámlálás keresztülvitelét gyorsítani és pontossá tenni lesz hivatva. Ezután in­dokolja a tjavaslat benyújtásának szükséges voltát, melyet a civilisatió kifolyásának tart; ajánlja a tja­vaslat elfogadását. Baross G. hivatkozik a képviselőháznak tár­gyalásaira a közelebb múlt népszámlálási törvény meg­hozatalának alkalmakor. Felmerült akkor azon kérdés, hogy a népszámlálás mily időközökben fog ismétlőd­ni. Az akkori keresk.­miniszter Gorove határozott időpontot nem tűzött ki, nem akarván praejudikálni a jövőnek s azt más országok példájára, nemzetközi megállapodásoktól függőnek tartotta; kijelentette egyszersmind azt is, hogy ha e példát követni akar­juk, akkor szükséges, hogy Magyarország az idevágó nemzetközi értekezleteken is részt vegyen. Ezen ki­jelentésének, mely akkor átalános helyesléssel talál­kozott, meg is lett a foganatja, a­mennyiben Magyar­­ország az akkori hágai nemzetközi kongresszuson már képviselve volt, a­mint hogy képviselve volt a későbbi sztpétervári kongresszuson is. Mocsáry Lajos nem tartja okvetlen szüksé­gesnek a népszámlálás keresztülvitelét most s beérné, ha az hosszabb időközönkint foganatosíttatnék. Nem lát benne elég praktikus hasznot, különösen, midőn az 150.000 írtba fog kerülni, melyet soknak tart ; továbbá nem akarná a közhivatalnokokat, a­kik úgy is el vannak foglalva, e munkával túlterhelni. Két­ségbe vonja, mintha a miniszter kijelentése szerint ezen ügy a czivilizáczió postulátuma lenne. Keleti Károly mint tanácsos megjegyzi, hogy a­­javaslat előterjesztése nemzetközi megállapodás­ban sőt majdnem kötelezettségben találja alapját. 1872-ben Szentpéterváron tartott statisztikai con­­gressuson, a­hol Magyarország is képviselve volt azon megállapodás jött létre, hogy a statisztikai adatok kicserélhetése s átalában a nemzetközi népstatisztika megállapítása érdekében azontúl 10 évről 10 évre eszközöltessék népszámlálás, az ott képviselve volt országokban. Practicus haszna is van a dolognak, mert igen sok esetben fontos, hivatalos felvilágosítá­sokat, pontos statisztikai adatokat szolgáltatni rendes népszámlálás nélkül nem igen lehet. A tisztviselők megterheltetéséről nem igen le­het szó, mert az egész munkálat nagy részben ideig­lenes napidíjasok által fog keresztül vitatni. A rend­szer, mely most fog követtetni, igen egyszerű és biz­tos, mely a számlálást nagyon meg fogja könnyíteni és olcsóvá tenni. A­míg a legközelebb múlt népszám­lálás költségei 270.000 frtra rúgtak, addig a jelenle­gire már csak 150.000 frt van felvéve, mely összeg remélhetőleg elég is lesz a költségek fedezésére. Kemény miniszter reflektálva Mocsáry ész­revételeire megjegyzi, hogy a népszámlálást igenis a czivilizác­ió egyik lényeges követelményének kell te­kinteni. Nemcsak nemzetközi érdek kell hogy vezes­sen különösen bennünket, a­kikről eddig azt volt szo­kás hirdetni, hogy pusztulunk, veszünk, s hogy a ma­gyar nemzet, ha így halad, okvetlen ki fog halni, ha­nem saját nemzeti érdekünk is azt kívánja, hogy ezen állítást minél alaposabban és minél gyakrabban megc­áfoljuk. Ha egyéb nem, már ezen egy szempont is megérdemli, hogy ezen aránylag csekély költséget, fáradságot megtegyük, ha az némi áldozattal is jár. György Endre részben csatlakozik Mo­­csárynak különösen azon fölfogásához, hogy nem szükséges mindenben Ausztriát utánoznunk. Ezzel ugyan nem akarja kétségbe vonni a népszámlálás szükséges voltát, de ez alkalommal is szükségesnek látja szintén megjegyezni, hogy nem ártana oly kér­désben, a­mely nem függ össze Ausztriának ügyei­vel, attól teljesen függetlenül eljárni. A tvjavaslatot magát elfogadja s a következő kérdéseket intézi a kormányhoz : 1. Miután nagy súlyt tulajdonít a nem­zetiségi tekinteteknek, kérdi, várjon a kitöltendő űr­lapoknál gondoskodva van-e arról, hogy az pontosan kifejezésre juthasson ; 2. miután a tvjavaslat 2. §-ában a házi állatok megszámlálása is be van véve, melyek azok, a­melyek megszámlálás alá esnek, s végre: 3. hogy miután az 1871-ki népszámlálás, mint a kor­mány kijelentette 270.000 írtba került, kérdi, hogy az esetleg fölmerülő költségtöbblet által támadható differenczia, a községek­ által munkában vagy kész­pénz által fog-e kiegyenlíttetni. Kemény miniszter válaszában kijelenti, hogy a megszámlálás, miután a lovakra és egyéb teher­hordó állatokra nézve más törvény intézkedik, e he­lyen csak a szarvasmarhákra, juhokra és a mé­­hekre terjesztetik ki. A költségekre nézve meg­jegyzi, hogy a fölvett 150,000 frtból ez idén 50,000 frt a jövő évben pedig 100,000 frt fog igénybe vétet­ni és ezen összeget elégségesnek hiszi a számlálás keresztülvitelére, miután a jelenlegi számlálás módo­zatai nagyon egyszerűsítettek. Ezenkívül a kormány az összes nyomtatványokat szolgáltatja s a községek­re legfeljebb csak az űrlapok kitöltésének esetleges költsége háramlik, mely nagyon csekélynek mondható. A törvényjavaslat átalánosságban elfogadtat­ván, megkezdetett a részletes tárgyalás. A czím elfogadtatott, úgy­szintén az 1. §. A 2. §-nál Baross Gábor kérdi, hogy miután eddig a birtokviszonyokról egyátalában nincsen sta­tisztikánk, nem lehetne-e összekötni ezen alkalom­mal a birtokviszonyok jelenlegi állásának felvételét. Keleti tanú megjegyzi, hogy ez nagy nehéz­ségekkel járna. A tudomány úgy is nagy concessiókat tett már az egyéb szorosan a népszámláláshoz nem tartozó dolgoknak együttes felvétele által, melyek rendesen annak hátrányára szoktak történni, nem tartja ezt itt alkalmazhatónak. K­o­r­­­z­m­i­c­s László még a felvett állatokat is kihagyná a­­javaslatból, mert attól tart, hogy az csak rontani fogja a jó népszámlálást. Indítványozza, az állatok számlálásának mellőzését. Kerntler Ferencz és Mocsáry is a kiha­gyás mellett vannak. Andaházy Pál ellenkezőleg ezt megtartaná s a helyett a lakhelyek bevételét mellőzné. Baross akkor feleslegesnek tartja az egészt. Kemény miniszter kijelenti, hogy nem ra­gaszkodik ahhoz, hogy az állatok számlálása összeköt­tessék a népszámlálással, mert az más után csekély költséggel is keresztül vihető. Keleti tanácsos megjegyzi, hogy a­mily kö­szönettel veszi az állatok kihagyását, úgy ragaszkod­nia kell a lakhelyek fentartásához, különösen az ipartelepek felvételének érdekében, mely egy felveen­dő iparstatisztikának alapját fogja képezni. Mocsáry feleslegesnek tartja ezt, mert a népszámlálásból is megtudható, hány iparos van az országban. Korizmics megjegyzi, hogyha iparstatisz­tikát csinálunk, akkor nem mellőzhető a gazdasági statisztika sem. György Endre, ha már valaminek kihagyá­sáról szó van, akkor inkább a lakhelyeket hagyná ki és az állatokat meghagyná. Erre szavazás útján a 2. §, a lakhelyek felvéte­lének kihagyása mellett, az állatok számlálásának megtartásával fogadtatott el. Az idő előrehaladván a tárgyalás folytatása a holnapi ülésre halasztatott, mely a holnapi orsz. ülés után fog megtartatni. (Orsz. Ért.) A szegedi kir. biztosság eljárása iránt Bakay Nándor által tett interpelláczióra a képviselőház mai ülésében a következő választ adta : Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk!) Ha méltóztatnak megen­gedni, most már válaszolni óhajtanék Bakay Nán­dor képviselő úrnak hozzám intézett interpellátió­­jára, melyre adandó válaszom a múlt szombatról az ő távolléte miatt elmaradt. (Halljuk ! Halljuk!) Midőn e választ megadni szándékozom, nem kívánom a t. házat azzal fárasztani, hogy az inter­pelláló urnák okadatolását és egész interpellációját felolvassam, mert azt hiszem, hogy épen úgy az eb­ben, mint a bevezető beszédében előadottakra a vá­laszt meg fogom adni az által, hogy ki fogom — ada­tokra támaszkodva — mutatni, mikép állnak az ál­tala érintett ügyek Szegeden s azután fogok magára az általa interpellációja végén tett egy pár kérdésre még reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a képviselő úr által mellesleg felhozott egy pár dologra kívánok reflectálni, a­me­lyekre nézve magán után is vettem tőle értesítést. A képviselő úr panaszkodik, hogy a biztosság tagjai olykor nem úgy bánnak , mint ő mondá a sze­gediekkel, mint a­hogy helyes volna. Én, te­hát, azért hogy a biztosságnak egyik vagy másik tagja néha nem veszti-e el perczslegesen türelmét, felelősséget nem vállalhatok. Ha megtörténik, bizonynyal, a­ki ismeri az oly nemű tárgyalások természetét, a­minek ott folynak, csodálkozni nagyon rajta nem fog. De ha egyik vagy másik tett volna olyat, a­mi túl megy a türelemvesztés határán, annak is — gondolom orvoslása nem abban rejlik, hogy a netaláni ily egyes esetért a biztosságnak eljárását, az összes kisajátí­tási eljárást, az összes segélykiosztási eljárást úgy akarja valaki odaállítani, mint a­mely helytelen, kellő alapokon nem nyugszik és az illetők méltá­nyos igényeinek és jól felfogott érdekeinek meg nem felel. Az eljárás helytelenségének igazolásául a kép­viselő úr felhozta azt is, hogy egy szegedi lakóénak kisajátítás alá jövő telke úgy oszlott meg, hogy hat telek lett nem ugyan kizárólag abból, de annak részleteiből más részletekkel összekapcsolva és — mint mondá — azon embernek ezen hat telekből egyet sem adtak. Végére jártam a dolognak, és ez esetben mond­hatom, hogy első­sorban , mondom, első­sorban ezen ember saját telkeiből nem kapott, mert ment­hetetlenül részeg állapotban lévén a bizottság előtt, nem lehetett vele megértetni saját érdekét, sőt oly kifejezésekkel élt, a­melyek miatt őt a bizottsági gyűlésből el kellett távolítani. Ugyanezt ismételte­­ másnap is, mint a­mely napra épen tekintettel azon­­ állapotra, a­melyben az első alkalommal volt, a tár­gyalás elhalasztatott. Mindamellett azonban, hogy ez kétszer megtörtént és mindamellett, hogy megakasz­tani e miatt az eljárást nem lehetvén, akkor a hat telek közül egyet sem kapott, minthogy később be­látta, hogy saját érdeke ellen vétkezett, a bizottság még akkor is lehetővé tette, hogy ő azon telkekből kapjon. És ezen egyén tudomásom szerint tökéletesen meg van a cserébe kapott, vagy a kapott telkekkel eléged­ve, azt átvette és igen örül annak, hogy kiegyezett és nem hajtott sem a talán túlságosan élvezett borra, sem az ennél még veszedelmesebb részegítőre, egyes izgatóknak félrevezető szavaira. Még egy ily természetű dolgot hozott fel a kép­viselő úr, azt mondván, hogy egy asszony a­miatt, hogy telkét meg nem kapta és a bizottságnál tapasztalt bánásmód miatt megőrült. Ennek is végére jártam. Csakugyan van ott egy szegény asszony, a­kin — mint tudom — az őrültség jelei mutatkoztak, csakhogy igen különös dolog, hogy azon a szegény asszonyon, ki a képviselő úr előadása szerint azért őrült meg, mert telke kisa­­játíttatott, az őrültség jelei először nyolcz évvel ez­előtt mutatkoztak. (Derültség.) Mindenesetre na­gyon jókor megérezhette szegény, hogy 8 év múlva mi fog vele történni. Már most áttérek a komolyabb dolgokra. Első­sorban a képviselő úr megtámadja a biztosságot, azt mondván, hogy a kisajátításnál nem kellő árak fizet­tetnek, hogy önkényesen állapíttattak meg a kibecs­lési árak és a biztosság azokon túl menni nem akar. Beszédjében elmondotta, hogy igaz, hogy az monda­tik, hogy a városi árakat veszik figyelembe, igen, de akkor oly telkek kisajátításáról volt szó, melyekre nézve örült néha a város, ha rajtuk ingyen is túl ad­hatott, hogy valaki azokat beépítse. Ez sem így van, t. ház. Az árak a szerint állapíttattak meg, a­mint Szeged város hatósága a megelőzött évek folyamából kimutatta, nem a városilag kisajátított telkeknek, hanem a magán adásvevés útján szerzett telkeknek árát. Ez szolgált alapul az árak megállapításánál. Sőt midőn a város első jelentése ellen némelyek fel­szólaltak, a hatóság újabb kimutatás közlésére hiva­tott fel, mit februárius havában adatokkal támogatva meg is tett, és, ismétlem, az említett magán adásve­­vési árak szolgálnak alapul a kisajátításnál. Még csak egyet kell elmondanom és ez az, hogy azon árak, melyek a kisajátítás folyamán fizettetnek, magasabbak mint azon érték volt, melyet maguk az il­letők a kárfelvétel alkalmával a telek értékében, mint megmaradt vagyont bevallottak. Hogy ily viszonyok közt,te­hát, miképen állíthatja valaki, hogy nem kellőleg fizettetnek meg a telkek, azt én megérteni képes nem vagyok. De megjegyzem még azt is, hogy ha a kisa­játításnál a bizottságok takarékosan akarnak eljárni, ezt nem a maguk érdekében teszik, sem az állam­­kincstáréban, hanem Szeged városának érdekében, mert a kisajátítási alap megmaradó része senki másé, mint Szeged városáé. (Tetszés.) E részben is takaré­koskodni, azt hiszem helyes és akkor volna megtá­madható a biztosság, ha azért, hogy saját eljárását megkönnyítse, annyit adna mindenkinek, a­mennyit kér. (Úgy van­ a jobb oldalon.) Hogy pedig néme­lyeknek furcsa kívánságaik is vannak, arról majd ké­sőbb fogok néhány szót szólani. A­mi a ledőlt házakat illeti, megjegyzem mel­lesleg, hogy a­hol akár pincze, akár használható fun­damentum — vagy más hasonló — találta­k, úgy tudom, még erre is kiterjeszti figyelmét a bizottság a becslésnél. Az ideiglenesen épült házakat illetőleg pedig nagyon természetes, hogy azok miatt nem lehet meg­akasztani Szeged reconsructiójának munkáját, és ezt a biztosság annál jogosabban teheti, mert hiszen azt a képviselő úr is bizonynyal igen jól tudja, hogy a­kinek a biztosság ideiglenes ház építésére engedélyt adott, az reversalist írt alá, a­mely szerint akkor, a­mikor a reconstructió munkája megkezdődik, ha en­nek végrehajtása érdekében szükséges, ideiglenes épületet minden kárpótlás nélkül elbontani tar­tozik. Itt sem történik tehát senkin sem mél­tánytalanság, hanem történik olyan, a­mi egyfelől a város érdekében szükséges, de a­miről másfelől min­den egyesnek akkor, a­mikor első vályogát oda tet­te, tudomása volt. Itt sem lehet tehát igaztalan­­sá­gról panaszkodni. Panaszkodik a t. képviselő úr az iránt is, hogy a segélyosztási kulcs túl szigorúan lett megállapítva. Én nem tudom ezt, de egyet tudok, s ez az egy az, hogy a biztosság úgy állapította meg, hogy az nem kap semmit, kinek 10.000 írtnál nagyobb értékű va­gyona maradt meg. Még itt is, miután e megállapo­dás ellen kifogás volt, úgy tudom, hogy a biztosság a városi hatóság közbejöttével rektifikáltatta: kik tehát azok, kiknek 10.000 frt értékűnél nagyobb vagyonuk maradt meg ? De még azt is tudom, hogy midőn a kulcs megállapításáról volt szó, épen a t. képviselő úr volt az, ki azt proponálta , mondassék ki, hogy a­ki­nek 5000 írtnál több vagyona maradt, az ne kapjon semmit. Ha az 5000 irtót kimondani helyes lett volna akkor nem vagyok képes fölfogni, hogy a 10,000-et kimondani, hogyan lehet túl szigorú? (Tetszés.) T. hát ! A­mi különben nézetem szerint legtöb­bet bizonyít arra nézve, hogy egészben helyesen jár-e el a biztosság, s hogy indokoltak-e az eljárása elleni panaszok, azt hiszem azok a számok. Már­pedig má­jus 27-ig kisajátítási ügy tárgyaltatott mindössze 1171. Ebből egyezségileg rendeztetett 975, függőben van, legnagyobbrészt azért, mert az illetők Szegeden nem voltak, 130 , bírói útra tereltetett 66. A­ki tudja a kisajátítási eljárások természetét, az nem fogja mondhatni, hogy ott nem jól járnak el, hol a kisajátítás alá került tárgyaknak több mint 9/10 részére nézve egyezség jön létre az illető felek megnyugvásával. Azt hiszem, mondom, hogy ezen szám az, mi e tekintetben, a bizottság eljárását leg­­eclatánsabbul igazolja. Megkívánom még, hogy a t. házat ez irányban is felvilágosítsam, jegyezni, hogy építési engedélyért már 246-an folyamodtak. A biztosság már 165 épí­tési engedély akadálytalan kiadását hozta javaslatba, 83 maradt függőben. Az sem áll tehát, hogy az épí­tések már meg ne kezdettek volna, vagy hogy a biz­tosság az építési engedélyek kiadásánál akadékosko­dik. Tettleg is épül már körülbelül — ezt egész pon­tossággal nem mondhatom, — 60 és egy néhány­ ház. Ez irányban is tehát megindult a mozgalom. És én meg vagyok róla győződve, hogy a biztosságnak fen­­nebb jelzett és a számok által igazolt eljárása mel­lett, és Szeged város polgárainak józan felfogása mel­lett mindenek daczára Szeged fog már ezen nyár folytán tetemesen épülni és meg fogja tetteivel c­á­­folni azokat, kik fellépésekkel úgy szándékoznának feltüntetni e város lakosságát, mintha saját érdekeit nem fogná fel kellőleg. Különben t. ház, azt ígértem, hogy az iránt is felfogom a t. házat,­­ itt a kezemben levő adatok alapján, világosítani, hogy a kisajátítási egyezkedés­re nézve néha különös kívánságok is támasztatnak, melyeknek illető pontjait ha tetszik meg is mutatha­tom. Szólok egy a biztossághoz tett ajánlatról. Az illető, kinek telke egy része kisajátításáról volt szó, legelsőbben is azt mondja, hogy a tárgyalásba nem bocsátkozik, míg a helyszíni szemle meg nem tarta­­tik; pedig úgy a törvény, mint másutt is a gyakorlat az, hogy mindenek­előtt a tárgyalás tartatik meg, és annak alapján, ha szükséges, rendeltetik el a hely­színi szemle; továbbá azt mondja, ugyancsak az a

Next