A Hon, 1880. szeptember (18. évfolyam, 227-255. szám)
1880-09-01 / 227. szám
leti műiparczikkek gyűjteményéből kiállítást rendez, hogy ezáltal alkalmat szolgáltasson a műiparosoknak mindazon motívumokat, műformákat, mintákat stb. megismerni, melyek a távol kelet iparában oly sajátos igézően jelennek meg s melyek egyrészt műipari szempontból ránk nézve is kiválóan érdekesek, másrészt sajátságos varázsuknál fogva a nagyközönség megérdemelt figyelmére is méltók. E törekvésünkben elsősorban a bécsi orientális múzeum, a budapesti iparművészeti múzeum, Xántus János, gróf Zichy Jenő urak támogattak bennünket nagyszámú tárgyaik átengedésével, míg mások, mint gróf Zichy Ágost, dr. Pulszky Károly, (kinek a rendezés körül is kiváló érdeme van,) dr. Dollinger Gyula, Keszler József stb. kisebb számú, de nem kevésbé érdekes tárgyakkal járultak hozzá a kiállítás sikerének biztosításához, úgy, hogy ma e kiállítást nyugodt lélekkel tehetjük a nagyközönség számára hozzáférhetővé, mert abban a műipari remekek és érdekességek egész halmazát lehet alkalmunk akár megfigyelés, akár tanulmányozás végett bemutatni tehát oly gyűjteményt produkálni, melyhez hasonlót a műbarátok fáradozásának is ritkán van alkalma összehozhatni. A kiállítást hat főcsoportra osztottuk : A török birodalom, Persia, India, Hátsó-India, China és Japán műipari tárgyait külön-külön csoportosítván. Minden ország tárgyai különben a következő főosztályok szerint vannak bemutatva: 1) fonatipar; 2) ruházati ipar ; 3) lakkipar; 4. papír- és bőripar; 5) agyagipar; 6) üvegipar; 7) fa- és csontipar; 8) fémipar. Chinánál még egy 9-ik osztály, a gazdasági eszközök mintája is van, melyek nemcsak szerkezeti, hanem használati szempontból is érdekesek. Mivel a kiállítás csak pár nappal a megnyitás előtt lett kész, sőt a tárgymutató nyomtatása közben is érkeztek még tárgyak, nem volt lehetséges az egyes csoportok és osztályokról beható ismertetést, vagy azok között összehasonlító méltatást írnunk; ez feladat azonban egyike a kiállítás rendezésekor szem előtt tartottaknak és ■— habár hiszszük, hogy a napi sajtó is meg fog felelni ezen feladatnak — a kiállítás legérdekesebb és érdemesebb részeinek bírálati történeti ismertetését az orsz. iparegyesület szaklapjai számára tartjuk fönn, melyek egyszersmind rámutathatnak a kiállításból hazai iparunkra hárulható előnyökre és azon irányzatokra, melyeket a mi ma iparosaink is elsajátíthatnának, illetőleg alkalmazhatnának. A Budapesten építendő gabona-elevator A köztárházi bizottság az elevator építési programmját véglegesen a következőleg állapító, meg: Helyszín-ismertetés. Az elevátor-épület, melynek hosszúsága 120 méter, szélessége 42 méter, azon területre terveztetett, mely a Boráros tér szabályozási vonalán belül a hatóságilag már jóváhagyott méretekben megállapíttatott. Ezen elhelyezés jó oldala főleg abban mutatkozik, hogy az elevator telepen szükségelt vágányok úgy a magyar államvasutak tervbe vett teherpályaudvarával, valamint a közönséges köztárak telepén levő vasúti vágányokkal kényelmesen egybe voltak fűzhetők, mégpedig olyképen,hogy az elevátor-üzletet csak nehezítő forgó korongok és holt vágányok teljesen mellőztettek. Mindamellett a közönséges köztárak és a létesítendő elevátortelep között még fölös hely maradt, melyre esetleg még egy 600,000 vámmázsát befogadó elevátor, vagy pedig egy pár közönséges köztár lesz emelhető. A főépület olyképen fekszik a Dunapartján, hogy a dunaparti vasúti vágány még kényelmesen elhaladhat és ugyancsak elegendő hely van azon előcsarnokokra, melyek a hajó kirakodását eszközlő gépezeteket foglalják magukban. Ezen előcsarnokok 30 méter hosszúak és 9 méter szélesek. A fő elevátorépületen kívül különállólag a telep északi részén van a kazánház tervezve, mely a főépülettől 55 méter távolságra van. Hossza a kazánháznak 36 méter, szélessége 16 méter. Az elevátor-telepen szorosan véve 5 vasúti vágány vonul végig. Ezek közül négy vágány a főépületen halad át, míg az 5-ik, a dunaparti vágány, mely tulajdonképen csak folytatása a köztártól lejövő vágánynak, a főépület és a hajó kirakás czéljainak szolgáló előépület közt vonul el. A 6-ik vágány volna még a vámháztól lejövő vágány, melyet azonban az elevator üzlete közvetlenül nem vesz igénybe. Az elevátor-épületnek a város felől való oldalán 15 méter széles kövezett közút vezet. Az épület szerkezete. Úgy az elevator fő épülete, valamint az ezzel kapcsolatos kaánház czölöpökön és erre fektetett gerendarácson nyugszik. A főépület alapfalazata a hosszirány szerint összefüggő falazat és pedig az épület alapmezejét 6 ily hosszfalazat szeli át, mely mind keresztirányú merevítő boltövekkel van egymás között összekötve. A czölöpöket + 160 méter Duna semponti magasságnál levágják és az egész felületen a czölöpök között levő tért egy vékony beton réteggel kiöntik a végből, hogy a gerendarács padlózata nagyobb felületű megbízós alapot nyerjen. A főépület alapjától a tetőig nyers téglafalazat lesz. Az egész épületben levő szerkezeteket, vagyis általában a belső berendezést kovácsolt vasoszlopok hordják. E vasoszlopok talapzata erős gránit-lapon nyugszik, mely gránit-lap az alapfalazatra minden más átmeneti réteg nélkül helyeztetik el. Az épület fedélszerkezete tisztán vasból van tervezve, míg a befedés a bedeszkázás után palával történik. Az épület magassága a tetőoromig 48 méter. A főépületben 4 kőlépcső van tervezve, melyek közül kettő az épület legfelsőbb részéig vezet. Az épület berendezése. Az épület földszintje 5 hosszmérőre van osztva, melyek közöl a kétkét szélsőben a vasúti vágány vonul végig, a középső pedig közúti járóművek közlekedésére szolgál. Ezeken kívül még gyalogjárók vannak a hosszfalak mentén. Ezen hosszutakat több helyen keresztutak szelik át. Az épületben egyszerre 48 vasúti kocsi állhat és mintegy 10 közúti járómű. Két-két vasúti vágány között vannak elhelyezve a fő paternosterek és pedig egy-egy sorban 6 darab. Ezen paternosterekkel közvetlen összeköttetésben vannak elhelyezve a földszinten a felvételi mérlegek, melyeknek tartányai a földszinttől oly mélyre vannak elrendezve, hogy belőlök a gabna minden emelés nélkül közvetlen a paternosterek lábazatához jusson. Egy ily mérleg 200 vámmázsányi gabna befogadására szolgál. Egy vasúti kocsirakomány tehát egyszerre mérhető meg és ezután felemelhető a paternosterek által. E fő paternosterek óránkénti munkabírása 1600 vámmiszsa, mi lehetővé teszi, hogy egy vasúti kocsi tartalma, ha már meg van mérve, mintegy 8 percz alatt felemeltetik. A földszint fölött, melynek tehát leglényegesebb berendezését ezen mérlegek és főpaternosterek képezik, van a tulajdonképeni mérlegemelet. Itt vannak a leadásnak szolgáló mérlegek páros csoportokban elhelyezve. Két-két mérleg van u. i. egymás mellett a végből, hogy a leadás a talányokból folytonos lehessen, vagyis, míg az egyik mérleg tartályába ömlik a gabna, addig a másik mérleg talányából a már lemérlegelt mennyiség zsákolható, avagy ála rinfusa elszállítható legyen. Ezen mérlegekbe u. i. közvetlen a tartányoktól ömlik a gabna egy szabályozható tölcsér segélyével és a lemérlegelt mennyiség pedig csöveken ála rinfusa a vasúti kocsikba juthat, fagy pedig a zsákoló talpsér igénybe vételével zsákolható a mérlegek alatt is innen kocsikba. Ezen mérlegemeleten találhatók továbbá a szállítószalagok, melyek segélyével a gabna az épületnek úgy hossz-, mint keresztirányában tovaszállítható. E mérlegemelet fölött a tartányok vannak elrendezve. Négyszögkeresztmetszetű 14 méter magas vaslemezekből összeszögecselt tartányok ezek, melyek 5 különböző mértékű befogadási képességgel bírnak, melyek közül túlos-túl kis befogadási képességű tartányok terveztetnek. E tartányok nincsenek közvetlenül az épület főfalai mellett, hanem ezektől mintegy egy méter távolságra és e tartányok és a fal között különböző magasságban gyalogosutak tervezvék, hogy a tartányok e külső falaihoz könnyen lehessen férni. A gabna-tartányok felett lévő épületrész meg van keskenyítve, és itt találnak elrendezést a fő paternosterek fejszerkezetei, valamint az egyes ily paternosterek mellett elhelyezett szerelő- és rostaszerkezetek, míg az épület legtetején a külön tisztítő szerkezetek, minők a trieurök és portisztítók. A fő paternosterek által felemelt gabna a tartányok felett elhelyezett közben lévő csövek segélyével a kívánt tartányba vezettetik, avagy egy kis medencébe, honnan a rövid mellékpaternosterek a szorgosabb tisztítás czéljára a trieurök és portisztítókhoz emelik. Ezen itt jelzett berendezés segítségével a legváltozatosabb és legkönnyebb módon lehet a vasúti kocsikban megérkezett avagy elviendő gabna be- és kirakását, nemkülönben tisztítását végezni. A közúti járóművekre történendő leadás az által válik kényelmessé, hogy a mérlegemeleten lévő keresztirányú szállítószalagok segítségével bármely tartányból vehető gabna, mely a szalag végén alkalmazott készlet-tartánynyal biró, tehát folytonosan működő mérleg által leméretik és innen akár klarintusa akár pedig zsákokba szedve, a közúti járóműre jut. Ezen járóművek az épületnek városfelöli oldalához állnak, egy sorban 10 ily kocsinak van hely. Ezen kocsiállások egy perrontető alatt vannak. Ugyaninnen történik a közúti járóművek lerakodása, amenynyiben az épületek földszintjén ezen az oldalon elhelyezett mérlegek a gabnát a főpaternesterekhez közvetítik. A hajók kirakása, az e czélra berendezett és az épületnek Duna felé néző oldalán lévő két vas előcsarnokban foglalt gépezetek segítségével történik. Minden ilyen előcsarnokban u. i. 3—3 paternoster van elrendezve, melyek közül a két szélső oldalmozgásban is részt vehet, míg a középső szilárdul meg van erősítve és csak előre és hátra billenthető. A hajó-paternostereknek szükségessé vált ezen változatos elmozdításuk és pedig azért, mert a Dunán közlekedő teherhajók a legrendszertelenebb módon vannak kamrákba osztva, és az egyes kamráknak nyílásai is felette különböző távolságban találhatók. E hajókirakást végző két gépezet-csoport segítségével lehetővé van téve, hogy két nagy uszályhajó egyszerre szabadítható meg ca. 11. óra alatt 5000 vámmázsányi terhétől. Tehát ezen másfél óra alatt 10,000 vámmázsa tározható egyedül a hajókról. A hajók megrakását a szállítószalagok eszközük, a mennyiben a tartányok alatt levő szalagok segéyével az épületnek Duna felől való részéhez jut a gabna és innen hosszcsövek viszik a hajóba. — 5000 vámmázsa befogadási képességgel bíró hajó egy óra alatt megrakható. Az itt elősorolt munkálatok végzésére az erőt a két darab két-kétszáz lóerejű gép, melyek mint állógépek, a főépület északi homlokzatához csatolt kis előépületben helyezték el. Az egész telep vízvezetékkel és tűzcsapokkal bír. A legfelsőbb emeleti részben is találhatók fecskendők. A vízvezeték a főváros rendes vízvezetékével van összekötve, ahonnan a kazán is kapja a táplálására szükséges vizet. — A condensatióra szükséges vízmennyiség ellenben egy külön szivócsövön közveteten a Dunából jön. — Mindezeken kívül lehető bőségesen van gondoskodva a gázzal történendő világításról, azonfelül a telep el van látva távirókészülésekkel is. Az épületet három villámhárító védi a netalán ily alakban bekövetkezhető elemi csapástól. Mindezek után, a jelenben elkészített tervek alapján megjegyezhető, hogy a gabnatartányok a következő befogadó képességgel vannak tervezve: 144 24 72 36 12 60 348 drb Az » összbefogadás ( 600,000 » ezen előterjesztésben jelzett munkálatok alapján az egész elevátor óránkénti munkaképessége 40,000 vámmázsa, u. i. ennyi mennyiség könnyen forgatható meg a rendelkezésre álló szerkezetekkel. Az elevátor-telep kezelésére vonatkozólag szem előtt tartatott azon czélszerűen bekövetkezendő intézkedés, hogy az elevátor és a közönséges köztárs intézmény közös vezetés és kezelés alatt fog állani így ezen egész telepen az irodai helyiségek számára csak egy szerény épület emelésére lesz szükség. Erre tekintettel, az elevátorüzlet természetének megfelelőleg, az elevátornál előforduló első üzleti feljegyzések czéljaira, a mérleg-emelet tág helyiségei vannak kiszemelve, hol az egyszerűbb irodai munka igen könnyen foganatosítható lesz. darab tartányk 800 vm. k 1,200 » a 1,650 » k 2,600 » k 3,300 » a 3 400 » 115,200 28,800 118,800 91,600 39,600 204,000 vm. bucsájihuló a Vasuti Lajosakisbiztosság műszaki vezet.: fég idői, ki me mutatta a terveket, meg hogyan fogtak hozzá a munkához, és hogyan haladtak. Erről valóban csak a legfőbb méltánylással nyilatkozhatni. S most végezetül meg nem tudom állani, hogy még néhány szót ide ne iktassak. Kirándulásunk 6 napig tartott, s e rövid időre annyi látni való volt összeszorítva, hogy a tagok csak köszönettel lehetnek a rendezőség iránt, hogy ily ügyesen szerkesztette a programmot. Láthatta a vasúti mérnök a remek jasszenova-aninai és a temesvár-verczserovai vonalat, a vízépítő mérnök a Vaskaput, a gépészmérnök az aninai gyárat és a bányához tartozó óriási gépeket, még a montán mérnök is hallhatott egy kis előadást, hallott továbbá mindenki érdekes és napi kérdésekbe vágó felolvasásokat, az architectusnak pedig ott voltak Doderer remekjei Herkules-fürdőn stb. Volt tehát szellemi táplálék elég, de nem volt hija a testinek sem. Az egész oly szép rendben folyt le, amint komoly, mivel emberekhez illik, akiken a tudomány iránti vágy szelleme ömlik el. De a kirándulás nem csak mérnöki és építészi szellemű, hanem egyúttal és különösen magyar szellemű volt. Jele ennek az, amit eddig készakarva nem említettem, hogy ide a végére tehessem. Herkulesfürdőben a diszlakoma alkalmával Fábián János gazda felállt és azt indítványozta, hogy hazánk ezeréves fennállásának emlékéül 1880-tól kezdve kötelezze magát az egyesület minden tagja arra, hogy 1889-ig évenkint legalább 1 hztot fizet, s ezen egybegyűlt összeg képezze alapját a mérnöki tudományt fejlesztő állandó pályadíjalapnak. Ilyen emléket állít hazájának a mérnök és építész. Ugyanez ebéden határozta a kirándulás, hogy a Kazánban Széchenyi István iránt való kegyeslétből az egyesület a nagy hazafi méretése helyén emléktáblát állít. Szörénymegye derék alispánja a szükséges munkaerőt adja hozzá. Ilyen egyesület a m. mérnök- és épitész-egyesület. Révész Samu: A magy. mérnök- és épitész-egylet kirándulása. Budapest, aug. 31. Kora reggel indultunk hazafelé Herkulesfürdőről. Mondhatom, hogy sokan lehettünk, kik nehéz szívvel váltunk el a mód felett szép helytől. Nem jó az embernek ily helyen járnia. Szive kitágul a gyönyörű vidék láttára, melynek szépségét még vázolni is nehéz, szóval, s mikor onnét elbúcsúzik, a szív a válás fájdalmától és az utána való vágytól összeszorul, s a kebelben ür marad. Mint a vasúton mentünk, a gép megint zakatolt, a kocsikerekek zökögtek s egyhangú dallamot zengettek fülünkbe. Karan-Sebesen elváltunk Kaffka Lászlótól, Szörény megye alispánjától, aki Orsovától fogva két napig volt velünk. Nem szóltam róla még sehol, mert külön akartam néhány sort róla mondani. Jártunk sok helyütt ez utunkon, fogadtak deputatiók, mondottak dictiókat, de sehol és senkitől nem esett oly jól, mint Szörény megyében annak fiatal alispánjától. Fűszere az volt, hogy láttuk, hogy szívéből jön a szó, és hogy ragaszkodása őszinte vonzódás testületünk iránt. Kaffka László fiatal ember, erővel teljes és intelligens férfi, van benne önérzet, és van benne — ami ott a különféle nemzetiségekből összetoldott, foldott vidéken fődolog, van energia. De még egy más jó tulajdonsága is van, — nem adománynak mondom ezúttal, — az, hogy szép ember; s igy bizonyos, hogy meg fogja hódítani megyéjének közönségét, az előbbi tulajdonságokkal a megye egyik felét a férfiakat, s ez utóbbival, mint ráadással, a megye másik felét, a nőket. Mikor Karansebesen tőle a kivonult megyei tisztviselőség élén állótól elbúcsúztunk, nemcsak az alispántól, hanem a kedves embertől búcsúztunk el. Egyenest Szegednek tartottunk. Ottsschner Pest megye közgyűlése. (Első nap.) aug. 31. Az esti lapunkban közlöttek után az elnöklő főispán a holnap megejtendő árvaszéki jegyzőválasztásra egy Halász Boldizsár, Farkas Elek, Madarassy Pál s Bossányi László tagokból álő kandidáló bizottságot jelölt ki. A belügyminiszternek, valamint a földmivelés- ipar és kereskedelemügyi miniszternek az erdőtörvény életbeléptetése alkalmából kelt körrendelete, s ez utóbbinak leirata, melyben értesíti a megyét, hogy a budapesti kerületbe erdőfelügyelővé Illés Nándort nevezte ki tudomásul vétetett. Torontál megye a »Függetlenség« czimü lapban »torontáli csendélet« czim alatt megjelent czikk ellenében hozott határozatát, Pécs városa pedig a város felszabadulásának százados évfordulója alkalmából tartott emlékbeszéd egy példányát küldi meg a megye közönségének. Tudomásul vétetik. Pártolólag veszi tudomásul a közgyűlés a kassai kereskedelmi és iparkamarának az egy éves önkényességnek a kereskedő és iparos segédekre leendő kiterjesztése tárgyában a megye közönségéhez intézett levelét. A képzőművészetek fejlesztése és pártolása tárgyában a múlt megyegyűlés bizottságot küldött ki, mely a képzőművészetek fontosságát méltányolván, jelentésében ezt fejtegeti és a képzőművészetek fejlesztésére nézve óhajtanának véli, hogy a megyegyülés vegye kezébe a dolgot és járjon elő jó példával, és egyúttal ajánlja, hogy a megyegyülés pártolása kifejezésére egyszer mindenkorra 1000 frtot adjon e czélra, mint pártoló tag, ezenkívül belép rendes tagul és vesz 10 részvényt (a 10 frt) 3 évre 300 frt. Ezzel egyidejűleg felhívás intéztetik a megyei tisztviselőkhöz, hogy az egylet rendes tagjai közé lépjenek. A megye által nyerendő műlapok (évenkint 70 db) a vidéken fognak kiosztatni iskolák s középületek díszítésére. (Éljen!) Helyesléssel fogadtatott. Olvastatik a belügyminiszternek a magyar büntető törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880-ik évi XXXVII-ik t. ez. foganatosítására kibocsátott körrendeleté, melyben felhívja a megyei törvényhatóságokat, hogy a törvénykönyvben körül nem írt, kisebb jelentőségű kihágások és vétségek tárgyában a helyi viszonyoknak megfelelő szabályrendeleteket alkosson. Ennek kapcsán a közgyűlés ezen szabályrendelet szerkesztésével Bellaagh Imre tiszti főügyészt bízza meg, ki azt októberre köteles elkészíteni a mely aztán szakértők által felülvizsgáltatván, a novemberi közgyűlésből fog a belügyminiszterhez felterjesztetni. A megye közönsége 22 ezer frt követelés behajthatása fejében a város 57.000 frton megvette a Katzer-féle házat; a közgyűlés ezt tudomásul vette a kifizetést elrendelte, a házbérjövedelem kezelésére megyei főpénztárnokot kérte fel, ennek rendkívüli kiadásait s a házmester részére egy szobát s konyhát és a bruttó jövedelem 1%-át szavazta meg, egyszersmind a ház megvételére kiküldött bizottságot felhatalmazta, hogy ha kedvező alkalom kínálkozik a házat szabadkézből eladhassa. Alispánnak, a megyeház kijavítása tárgyában előterjesztett jelentése, több utólagosan felmerült javítás és célszerűsítés eszközlésére 2705 frt 50 kr túliadás utalványozását javasolja. A közgyűlés alispán felvilágosító szavaira ez összeget megszavazza. A napirend többi pontjai a holnapi folytatólagos ülésre halasztatván a mai ülés */22 órakor berekesztetett. A Balaton átúszása. Minden testi erőkifejtés, amely bizonyos tekintetekből kiváló, athletikai szempontból : »bravour« ha pedig az oly valami, aminőt eddig még senki sem mutatott be, akkor : nagy bravour. Ezen szabatos meghatározás illet azon úszásomra, melyet a Balatonon keresztül megkísérlem szándékoztam. »Zubovits Fedor lovaglása Bécsből Párisban gyönyörü és még inkább feltűnően kellemes volt; szebb volt Rajkovity Péter huszárfőhadnagyé — szegény fiú csupa hazafias lelkesedésből a szerbekhez szökött 1876-ban — Brassóból Bécsbe, azonban annál hálátlanabb az őszkor térdig érő sárral dicsekedő Alföldön át; eredeti gondolat és sikerült kivitelű volt Zmertych Iván remek velocipédozása Ostendéből a magyar fővárosba , de mivel mindezeknél, az egyénen kívül még más valami is — a ló, nyereg, etetés, veloczipéd — szerepelt, amelyek részben nem mindig voltak az emberek birtokában, sőt részben egészen új használatuak , tehát ennek távúszását mindezek fölé helyezem.« Ily hízelgő szavakkal üdvözölt engem úszásom sikere alkalmából egy kiváló sportsman. Valami van a dologban, mert például, nem állíthatjuk, hogy az ókor edzett népei között nem találkozott volna senki sem, aki ide,vagy oda lovagolt, veloczipédezett volna, — mert hiszen azoknak sem kitűnő angol nyergek, nehéz rablások, kitűnő patkóik, gyakorlott veloczipedjük nem volt — de a Balaton világteremtése és népek élete óta disziti e szép hazát«— dupláz a fentebbi bókokra egy kedélyes öreg urimire azután jómagam is siettem, a szives szerencsekivánatokat megköszönni s azonnal elpárologni, nehogy még többet halljak, a ávuzás előzményei — időjárást tekintve — rendkívül rosszak voltak, de a napja annál kedvezőbb, no persze, eltekintve a kiinduláskor és megérkezéskor szerfölött hátráltató erős hullámverést, melyre azonban oly széles vizen, mint a »magyar tenger« nem számítani, valóban önámítás volna. Vasárnap korán kelvén, néhány levelet fejeztem be, hogy azután reggelizni menjek. Károli Nándor, a nagy vendéglő bérlője, kitűnő hideg húst adatott; két lágy tojás, két zsemlye, három findzsa tiréa és a hideg hús képezték reggelimet, melyet szerfölött lassan — ötven percz alatt — fogyasztottam el. Az útra Károli kitűnő pinczéjének legjobb borát — neszmélyi aszút — adta velünk; kis palaczkokban volt, de ha szüksége lett volna rá, bizonyára megfelelt volna annak tartalma rendeltetésének. Egy kedves fiúcska, Szabó Kálmán szívessége, aki mindenkinél jobban érdeklődött távúszásom iránt, kis üveg táblaolajjal látott el; ekkor fürdőlepedőmet hónom alá véve, a két kis üveggel útra keltünk a »Kisfaludy« felé. Az érdeklődés rendkívül nagy volt; szívélyes szerencsekivánatok, barátságos kézszorítások s élénk éljenzés között szállottunk a gőzösre, amelyre csupán ez alkalomra Füredre utazott sógorom, Biséll Gyula, egy sztelvizig kiváló sportsman, egy kis ladikot vitetett. Az athletikai klub legteljesebb távolléte által tündöklött. A gőzös a parton és hídon állók — a parton a közel fekvő falvakból beözönlő derék falusiak foglaltak helyet — szives köszöntései és kendőlobogtatásai között lapátolt a szerfölött erősen hullámzó tóban. Szíves kísérőim a hajón Pázmándy Béla, a nemzeti kaszinó tagja, Labres dragonyos főhadnagy, helybeli térparancsnok, Szucsu Béla, békéscsabai földbirtokos, Stier István, fiatal ügyvéd, Nagy László szolgabíró, helybeli fürdőbiztos és nevezett sógorom valának. Valóban a nevezett urakat a nemes athletika érdekében annál nagyobb elismerés és köszönet illeti, mert ők nem tagjai a budapesti athletikai klubnak, becses kíséretükért az ölnyi magas hullámokat vető Balatonon. A »Kisfaludy« megérkezvén a Sióba, Keöd kapitány szíves közvetítése mellett kibéreltem egy nagy, a legóriásibb viharral is daczolható »vizijárművet« öt markos evedzéssel, és a velünk hozott ladikomat a csendes folyóba eresztettem. A kisérő urak a falucskába fáradtak enni és innivalóért, — hiszen két órai szerfölött terhes út állott előttük, napsugár, szél, hullámverés mellett — ezek voltak az előkészületek. A derék siófokiak nagy érdeklődése azonnal nyilvánult; a Sió partjai csakhamar megteltek, sőt még a hajóra is többen jöttek, hogy színről-szinre láthassák a »távúszót.« Időközben a budapesti személyvonat is megérkezett, az athletika klub részéről azonban nem jelentkezett egyetlen egy lélek sem. Én kiszállok a gőzösről és kis ladikomba ülvén, sógorom és matrózom evezése mellett kis ladikunkat a somogyi molo vége felé kormányzom. A siófokiak éljeneznek; a gőzös a csöndes Sióból az erősen hullámzó Balatonba lapátol; a béreltem nagy hajó körülrajozva hat siófoki nagy ladik által — persze tömve, — utánok egy igen csinos angol csónak evez, telve szép asszonyokkal. A »Kisfaludy« ekkor keresztbe fekszik a folyó előtt és labodázván Keöd kapitány megszerzi utasainak azon mulatságot, hogy engem a somogyi mólóról vízbe mászni lássanak. Pont 11 óra 7 perc, az úszás megkezdődött. Indulás előtt kissé beolajoztam magamat, nem is reggeliztem valami erősen, de azért már a harmadik tempónál oly erős oldalszúrás fogott el, hogy csaknem kiszállottam a vízből. Remélvén azonban, hogy igen lassú úszás által talán majd mégis megmenekszem a fenyegető bajtól, mit sem szólván nekivágtam a hosszú víziútnak. A »magyar tenger« ennyi magas hullámokat vetett, úgy, hogy a kisérő kilencz jármű ugyancsak tánczolt a tajtékzó habokon. Valami félórai lassú, mellenvaló úszás után végre szűnni kezdett fájdalmas oldalszúrásom, illetőleg baloldalról a gerinczen át jobbfelé húzódott, ekkor az ugyan igen fárasztó, de annál kiadóbb hasúszást kezdettem meg, de csakhamar ismét mellen úsztam, mégpedig mindaddig, amíg fenyegető bajom végkép megszűnt — ekkor kezdődött a tulajdonképeni haladás. A siófoki ladikok 12 óra után elbúcsúztak tőlünk, persze volt kendőlobogtatás, egyikök azonban később ismét utánunk evezett, a siófoki derék plébánossal, Magyar Jánossal, Karlberger Gyula úrral, az ottani összes regálék bérlőjével és többekkel, valami 3-5 órakor hozott be minket. Útközben, három óra felé, lecsillapult az erős szél; ekkor szíves kísérőim közül a bré 8 főhadnagy és Rse 11 Gyula kétszer is úsztak, persze nem bírtak velem lépést tartani , kis ladikom tehát az ő rendeltetésükre maradt hátra. Csupán most éreztem némi hideget, amely azonban néhány erősebb tempó után azonnal megszűnt. Az első füredi ladik 3 órakor csatlakozott hozzánk ; a »Kisfaludy«-val, amely festői övezettel kerülte el kis hajórajunkat, 3 óra 50 perczkor találkoztunk; élénk éljenzéssel üdvözölt; kapitánya tisztelgésül fölvonatta főlobogóját. Sógorom három óra 5 percz után kis ladikomban már Füred felé eredzett, hogy megvigye az okvetetlenül bekövetkezendő siker hírét. Időközben az összes füredi ladikok — valami 20 — üdvözletünkre elénk eveztek; valódi kis hajóraj sürgött-forgott körülöttem, telve hölgyekkel, urakkal; köztök fölségesen sikamlottak el a szép vitorlások. Az angol főkonzul, Andrey Gosling, kinek oly rendkívül sokat köszönhet a Balaton vizisportja, gyönyörű yachtja csak úgy repült dagadó, hófehér vitorláival; benne a kitűnő sportman kedves családja foglalt helyet. A Balatonra néző összes erkélyek, magasabban fekvő ablakok s a nagy gyógyterem felső folyosója telvék. Füred minden messzelátója mozgásban van, hogy egy picike fekete pont — az én fejem — gyors közeledése után kiszámíthassák, mikorra érkezem meg az uszodába. A szél folytonosan erősbödik, a hullámok mind magasabbakká lesznek ; a ladikok egy része visszasiet a biztos révbe , mi pedig gyorsan közeledünk a czélpont felé. Az alsó sétatéren ezrek várnak, az uszodák telvek, ekkor — 5 óra 52 perc — hatalmas mozsárlövések reszkettetik meg a levegőt, az úszó a hullámok által nagy terhe daczára ide-oda hányt uszoda lépcsőfokát ragadja meg. Szives élmek, meg szívesebb kézszorítások, a nemzet bárójának csinos üdvözlőbeszéde, babérkoszorú és csokorátnyújtások képezik az uszodabeli szives fogadtatás részleteit, sőt egy darabka kenyeret is kapok, amely pompásan ízlett. A fürdő kitűnő főorvosa, Huray orvostudor és a közkedveltségnek örvendő Engel Gyula orvostudor az üteret tapintják; rendes érvelés 76, de gyönge; tüdő kitünően működik. Ledörzsöltetvén magamat, sietek a partra, melyen zene, dörgő éljenek s az ösmerősök szives kézszoritásai várnak; egyik szellemes kisasszony gyönyörű csokrocskát nyújt át; a derék falusiak hozzám tolakodnak ; zászlók előlvitele mellett ünnepélyes fölvonulás a kávéház elé. Itt két csésze béát ürítvén ki, az előzékenysége és nagy műveltsége következtében ép úgy, mint valódi magyar barátsága következtében itt csaknem bálványozott angol főkonzul Andrey Gosling üdvözöl még egyszer, most személyesen, a kutatásainak, mely czélból egy félórát kellett ágyban töltenem. Éhes voltam, de csakhamar megszűnt kívánságom az étkezés után, el is tiltották, amire rohantam a távírdába. Körülülbelül fárasztóbb munka várt itt rám, mint a »magyar tenger« átúszása; 32 forintért ide sürgönyözni, oda is táviratozni, emide pedig ötven forintért küldeni »részletes« tudósítást: valódi gigászi munka volt. Azonban szerencsésen elvégeztük, s így, habár későn, de azért mégis följuthattunk Károli nagy ebédlőjébe, a bizalmasabb »fürdős« ismerős nőkkel cseveghetni pár negyedórát. Egyik asztalnál ép egyik szép, fiatal, szellemes asszonyka neves napját ünnepelték , az ünnepi hangulat tehát ott fokozva volt. Éjfél felé végre szobánkba kerültünk alun ... — — Oh, nem, dolgozni, miután a hétfői 7 órai hajóval négy cziket kell küldenünk a csatlakozó gyorsvonatra , így kezdődött, folyt le és végződött Fürednek — Écsy bácsi szerint — »legnagyobb napja« melynek fényét az athletikai klub elejétől fogva legvégéig való legteljesebb távolléte által emelte. Az érdem, hogy a távúszás átalában megkezdhető volt, az említett urakat illeti kizárólag, akik hét órai veszélyes út fáradalmainak tették ki magukat a nemes athletika érdekében , mert ladik kíséret nélkül bírok is, merek is úszni, de bizottság nélkül »távúszást,« melyre oly nagy fogadások történtek, még én sem volnék képes szabályszerűen keresztülvinni. Fogadják tehát az illetők minden igazi sportsman szives köszönetét, sőt, mert magyar vagyok, talán egyebekét is. Amily jól esett a szives fogadtatás megérkezésemkor, mert kihallottam belőle, hogy őszinte volt, époly fokozott mértékben tartottam magamat kitüntetve azon háromszoros »hip, hip, hip hurrah« által, melyet egy valódi sportsman, Andrey Gosling főkonzul, s annak kedves családja kiáltottak nekem. No persze a »mieink« még igen messze vannak attól, hogy az iránt érdeklődjenek, aminek »neve« alatt egyesültek, henem azért hétszámra elpanaszolják fűnek-fának, hogy hazánkban nem igen érdeklődnek a budapesti »athletikai klub« ügyei iránt. Hogyan is van csak, »mindenki úgy arat. . . .« Szekrényessy Kálmán: KÜLÖNFÉLÉK. — A keleti műiparczikkek kiállítását holnap (szept. 1-jén) nyitják meg az orsz. magyar iparegyesület helyiségében (barátok bazárja I. em.) az iparügyi miniszter képviselője s a fővárosi hatóság képviselőinek jelenlétében d. e. 9 órakor. A kiállítást Zichy Jenő gr. nyitja meg egy beszéddel. Ezután a kiállítás át fog adatni a nagyközönségnek 20 kr. belépti díj mellett. E kiállítás iránt, mint értesülünk a vidék máris érdeklődik. A szolnoki és b.-gyarmati ipartársulatok legutóbb több fiatal iparost küldtek ki e kiállitás tanulmányozására. — Ma délben Matlekovics Sándor államtitkár Zichy Jenő gr. társaságában nézte meg a kiállítást s igen elismerőleg nyilatkozott róla. — Jutalomdijazás. A m. k. középiskolai tanárképző intézet igazgatósága az 1879—80. tanévben tanúsított kiváló szorgalom s előmenetelért jutalomdíjra 11 tanárjelöltet érdemesített. Ezek a nyelv és történelmi csoportból: Mank Bernát, Lustig Ignácz (40—40 frt), Fináczky Ernő, Geiger József, Morgenbesser Lajos, Vikol János (30 frt). A menynyiségtan és természettudományi csoportból: Kohn Ferencz, Lang Zsigmond, Schreiber Jakab, Stumpfoll Ede, Szadetzky Gyula (40 frt). Nevezett tanárjelöltek a kitett jutalomdijakat az igazgatóságnál bármikor felvehetik. — Károly román fejedelem fogadtatása. A »Petru-major« fővárosi román ifjak egyesülete helyiségében, az itt tartózkodó román ifjak értekezletet tartottak tegnap a jövő héten megérkező Károly román fejedelem fogadtatása ügyében elhatározták, hogy testületileg fognak a fejedelemnél tisztelegni és azután testületileg mennek ki a Rákoson tartandó katonai szemlére. — A k. m. t. egyetemi bölcselet-hallgatókat segélő egyesület irodahelyisége, az egyet, a épület földszintjére (bejárat, jobbra 1. ajtó) helyeztetett át. Midőn ezt a t. közönség tudomására hozni szerencsénk van, egyúttal fölkérjük a t. szülőket illetve tanintézettulajdonosokat, kiknek nevelőre, házi tanítóra, korrepetitorra szükségük van, hogy megkereséseikkel az egyesület elnökéhez vagy titkárához fordulni szíveskedjenek,az egyesület révén elsősorban hivatva szakképzett, jártas nevelőket,, tanítókat szolgáltatni. Stoltz Kálmán sz. i. elnök. Énekes Imre sz. i. titkár. — A névváltoztatásokért fizetendő illeték eltörlése. A belügyminisztérium — mint a »Gy. F.« értesül — átiratilag véleményadásra szólította fel a pénzügyminisztériumot, hogy, tekintve, hogy a névváltoztatás iránti kérvényekre illesztendő illetékekből úgyis jelentéktelen jövedelem folyik be az államkincstárba, nem volna-e tanácsos a közvélemény által már több ízben követet óhaj teljesítése érdekében az ezen kérvényekre kiszabott illetéket vagy egyátalán eltörölni vagy pedig a jelenlegi díjszabás felére leszállítani ? — Majláth Kálmán grófról már régen volt a nyilvánosságban szó. Most Bécsben merül fel neve. Becsületsértés miatt pert indított valami Kohn Jakab ellen, ki egy bécsi lapban egy örökösödési ügyben támadásokat intézett ellene. A per tárgyalása szeptember hó második felében fog megtartatni. Harmincznyolc tanú van megidézve, köztük Majláth György országbíró is. A lánczhidat tegnap óta nagy munka alá vették. Összes vas- és faszerkezeteit újból mázolják. E végből a hidat tartó lánczok mentén kötélhágcsókra erősített állványokat készítettek. A lánczhíd eddigi világos sárgás-szürke színe helyébe sötét ólomszürke szinű köntöst nyer. A mázoló munkálat befejezése után a gyalogutat is tatarozás alá fogják. — Unitárius templom a fővárosban. Tudvalevő, hogy a helybeli unitárius hitközség már évek óta azon van, hogy a fővárosban templomot építsen. Minthogy pedig saját erejéből az építéshez szükséges pénzt előteremteni nem tudja, sem azt nem remélheti, hogy az erdélyi hitsorsosoktól, a kellő összeget beszerezhesse angol hitsorsossaikhoz fordult. E fáradság nem is veszett kárba, mert az angol egyházközségek közül már eddig is többen jelentették, hogy a budapesti hitsorsosok kérelmét szívesen teljesitik s egyházközségekben gyűjtéseket fognak mondott czélra eszközölni. A templom felépítésének költsége 80000 írtra van téve. — Tanitóválasztások. A fővárosi tanács mai ülésén a IX. kerületi polg. fiúiskolához a magyar nyelv és irodalom s német nyelv rendes tanítójául Mihály Józsefet, a II. ker. polg. leányiskolához a mennyiség- és természettan rendes tanítójául dr. Kemény J.-t választotta meg. A kézimunka tanítónői állomásokra a pályázók közül senki se választatott meg, mert a pályázatban kiirt qualifikáczióval egyik sem birt. Egyelőre a régi erők maradnak alkalmazásban s a közgyűléshez ez irányban előterjesztés fog létetni. A megválasztott tanítók s a minap kinevezettek, mindössze vagy 30-an ma délben letették a hivatalos esküt. A fővárosi egylet mai értekezletén ezután átengedtem magamat az orvosok tudományos Hegedűs Ferencz felhívta a figyelmet a Virágom-