A Hon, 1880. szeptember (18. évfolyam, 227-255. szám)

1880-09-11 / 236. szám

nem képes a tanszés veszélyeztetése nélkül a sok ol­dalról érkező megbízásoknak megfelelni s növendékei már a második évtől kezdve oly szép keresményre tesznek szert az iskolánál, hogy ez a szűkölködő kör­nyék felnőtt munkásainál irigységet kelt. Évi java­dalmazása 2100 frt. Még kedvezőbb anyagi helyzetben van a cor­­tura d’ampezzói szakiskola. E község az osztrák ke­reskedelmi minisztériumnál a területén régtől fogva gyakorolt ezüst filigrán készítés háziiparának fejlesz­tése czéljából egy szakiskola felállítását szorgalmaz­ta, melyet néhány év előtt megtoldottak a fabútor­­ipari szakiskolával. Az iskola élén állít jeles szak­férfiak azt tűzték ki czélul, hogy az iskolájuk bizonyos számú évekig tartó látogatására magukat kötelező növendékeket, az iparművészet legmagasabb felada­taira készítik elő. A képzés munkája serényen foly, habár eredményeiben a magasra tűzött czélt elérni nem sikerült. Röviden ismertetve ezután a tiene-i, bergrei­­chensteini, wolfsbergi, königsbergi és clesi, továbbá a trachaui, arcoi, halleini, mondseei, st­­ulrichi, visti és taufersi, valamint villachi szakiskolákat, a jelentés összefoglalja mindezen szakiskolák hét évi működésé­nek eredményeit s úgy találja, hogy ezek akár aesthe­­tikai, akár artisztikus szempontból kielégítőknek mu­tatkoznak a műszaki, tisztán technikus tökély szem­pontjából, a­mi az iskoláknál alkalmazott szakmes­terek hiányos készültségének tulajdonítandó. E szakiskolák üdvösebb fejlődésének feltételeit Ausztriában több sürgősen foganatosítandó reform­ban vélik fölismerni, melyek közt helyet foglal a szak­iskolák szervezetének véglegesítése, a tanszemélyzet jövőjének biztosítása, a bevált tanerők jobb díjazása, a szakiskolák bővebb javadalmazása, több új szakis­kola alapítása, valamint utazási ösztöndíjaknak a szakiskolai vezetők és igazgatók számára való ado­mányozása. Az Ausztriában erélyesen megindult mozgalom kezeskedni látszik e törekvések valósításá­ra nézve. A jelentés végre hazai viszonyainkat veszi tárgyalóra. Nálunk sem a házi ipar nemesítő fejlesztése, sem a gyárilag kezelt faipar nagy­szabású lendítésé­ről még nem lehetvén szó, a felállítandó ipar­­m­űvészeti rajziskola és műfaragási tanműhely egyelőre csak azon szerényebb felada­tot tűzheti maga elé, hogy a mű­ a­s­z­t­al­o­s­s­á­g­­g­a­l foglalkozó közép­ipartelepek számára helyben és a vidéken ízlésben fejlettebb, s a szél­­szerűség követelményeiben jártasabb munkások elméleti kiképzését eszközöl­je; a mellett a műfaragásban is szakszerűen gyakorlati o­k­t­at­á­s­t nyújtson, s ez által a nemesebb bútoripar országos színvonalának emelkedését mind a termelő, mind a fogyasztó kö­zönség körében előmozdítsa. — E programmal annak szervezete és tanterve hasonló lehet ama másodren­dű provincziális szakiskolákéhoz, melyek hasonló czél mellett túl a Lajtán a nemesebb faiparnak csupán egy, legfennebb két ágát mivelik. A szakiskola költ­ségei az 1880—81 tanévre a következőkben volna megállapítandó. És pedig a személyi járandóságok 3700 frt Dologi kiadások 6200 frt Összesen 9.900 frt Elemezve ezután a felvétel, tanműködés, vizs­gák, beligazgatási rend, fegyelmi és egyéb szabályok iránti intézkedéseket, legsürgősebb teendőknek ez időszerint a jelentés az iskola helyiségeinek a szüksé­ges tanbútorral, taneszközökkel, szerszámmal és mű­szerekkel, valamint világító készülékekkel való fölsze­relését jelzi, valamint a szükséglendő tanerők biztosí­tása iránti intézkedést, mely utóbbira nézve a kikül­döttek külön előterjesztésben fognak nyilatkozni,­­ kijelentve végül, hogy kívánatosnak, sőt szükségesnek tartják, hogy a felállítandó szakiskola ne előre meg­kötött kezekkel, hanem mint a haladás hivatott té­nyezője, az életképességnek minden feltételével fel­ruházva lépjen a versenytérre. A szerzetesek Francziaországban. (Saját levelezőnktől). P­ár­is, szept. 6. A márcziusi rendeletek végrehajtása, még min­dig igen élénken foglalkoztatja a sajtót. Azt lehetne tán mondani: Tant de bruit pour une omelette. Vol­­takép mi a kérdés ? Az, hogy végrehajtják-e a rende­­leteket most, midőn a kormány előkészíti az egye­sületi törvényt, vagy csak akkor, ha a szenátus elvet­né az egyesületi törvényt és a szerzetesek ellenszegül­nek a törvény végrehajtásának. A kérdés ezen fordul meg, a­mint azt közvetlenül a montaubani beszéd megtartása után fejtegettem. A kormány bebizonyítja, hogy nem akarja a harczot, ha a szerzetek akarják, ha továbbra is megmaradnak a monarchikus pártok szövetségeseinek, akkor az antiklerikális vihar, me­lyet a köztársasági párt mérsékeltebb elemei lecsen­­desíteni igyekeznek, teljes erővel fog kitörni. A klerikális párt harczias elemei, azok, me­lyekről nem tudni, az egyház, vagy az abszolutiszti­kus monarchia érdeke fekszik e jobban szívükön — a harczot akarják és megkezdték a hadjáratot — a pápai nunczius ellen, ki békejobbot mert — mutatni. Ha felülkerekednek, ha a jezsuita befolyás győztes marad, akkor a montaubani programm egy jóaka­­ratú, de meghiúsult kísérlet lesz és a kétszázados küzdelem fokozott erővel fog tovább folyni. Kétszázados küzdelem, igen. Épen tegnap ün­nepelték az első úttörő emlékét. Nem az encziklope­­disták, hanem egy jámbor katholikus kezdte a har­czot, ki forró szive egész hevével kereste a hitet és­­ megőrült. A tizenhetedik század közepén, mikor a tudo­mány még nem mert mérkőzni a theologiával, mikor a szellemek még a sötétben botorkáltak, akkor Blaise Pascal közzétette »Louis de Montal leveleit egy vidéki barátjához« azt az igazságszeretettől lángoló művet, melyet »Provinciales« néven ismer a világ és mely a jezsuita táborban oly zavart idézett elő. Ha istentagadó, szabad gondolkozó, vagy csak protestáns irta volna ! De nem, igaz, őszinte katholi­kus irta. Ez kölcsönzött a könyvnek oly kiváló te­kintélyt. Nem az ellenség rohama, hanem az ostromló csapatok közt kiütött zendülés teszi válságossá egy vár helyzetét. A »szabad gondolkozó« köztársaság méltán ünnepli Pascal emlékét, mert Pascal, ha nem is elvtársunk, de úttörőnk volt ! Hányan voltak, kik mikép Pascal, hasztalan keresték a hitet és nemes haragjukban a vallás meg­­hamisítói a jezsuiták ellen keltek ki ! Névsoruk igen hosszú volna. De csak egyet említek föl, a modern Francziaország egyik legragyogóbb tollú íróját, Sainte Beuvet, kinek épen most jelentek meg »összegyűjtött levelezései.« Sainte Beuve nem volt »papramorgó«, de a második császárság klerikális velleitásai föl­bátorítot­ták. Megtámadva látta az ész jogait és midőn egyik barátja a hívők számára való szabadságot hangsú­lyozta, épen úgy, mint ma halljuk Sainte Beuve ezt felelte neki 1868. május 21-én : »Ellenfeleinknek tartozni fogunk a szabadság­gal; majd mikor egy garast sem kapnak a 44 millióból, mit most a budgetből húznak; mikor nem lesznek egyházi méltóságuknál fogva szenátorok, mikor épen­­ annyi joguk lesz, mint a többi polgároknak; mikor­­ nem fognak uralkodni az udvarnál, mikor nem fogják az egyetemet dominálni; mikor nem fogják az orvosi egyetemet arra kényszeríthetni, hogy az aspiritua­­lismus és vizualismus elvei mögé zárkóz­zék ; mikor mind szabadok lesznek, a hívők és a sza­­badgondolgozók is és egyenlő fegyverrel fognak küzd­­hetni. Akkor nem tartok semmitől. — De addig mindentől!« Egy másik levelében ugyanekkor ezeket írja: »Kétségkivül kár, hogy politikai rendszer mel­lett nem lehet igazi tanszabadságra gondolni; a kle­rikálisok teljesen szabadok volnának és tetszésük szerint tr­a­vesztiál­nák a tudományt a szabad szelle­meket, ha nyíltan szólanának, hamar rendreuta­­sítanák.« A helyzet azóta változott, a szerzetek nem do­minálják többé az egyetemet, de túl akarják magukat tenni a törvényen. Titkolni akarják alapszabályaikat és nyíltan hirdetik, hogy a köztársaság vesz­tére törnek. A legkevesebb tehát mit a köztársaság tőlük, mint nyílt ellenségtől követelhet, az, hogy czéljaikról, vagyonszerzésük alattomos utairól az állami hatóság­nak számot adjanak. Mihelyt a törvénynek alávetik magukat, mihelyt alapszabályaikat előterjesztik a hatóságnak — a kormány meghagyja őket iskoláik­ban és megkezdődhetik a szabad verseny, melyet Sainte-Beuve óhajtott. Erről és nem egyébről van szó. A kormány nem akarja a szerzeteket feloszlatni, mert hiszen épen most akarja helyzetüket törvény által szabályozni. Az egyesületekről szóló törvény — mint a »Temps« írja — külön fejezetet fog tartalmazni a szerzetek­ről ; a kamara remélhetőleg el fogja azt fogadni, hogy viszont a szenátus elfogadja a többi egyesületekről szóló törvényt, mely igen szabadelvűnek ígérkezik. De ha a szerzetek mégis vonakodnának a tör­vényt elismerni ? Akkor a nem autorizált szerzeteket fel fogják oszlatni. De ez az intézkedés nem lesz olyan rettenetes vallásüldözés, mint sokan hinnék. — Van Francziaországban mintegy 32.000 szerzetes; ezek közül csak 7000 tartozik a nem autorizált szerzetek­hez; a nem authorizált apáczarendek 13,000 tagot számlálnak, holott az autorizált apáczák száma nem kevesebb, mint 115,000-re rúg, és ezek vezetése alatt 16,478 iskola áll. Látnivaló, hogy a márcziusi rendeletek végre­hajtása nem olyan szörnyű rendszabály, a­milyennek azt az ultramontánok tüntetik fel. Marad még elég ikola ahol azt fogják még ezentúl is tanítani, hogy IV. Henrik a történet legellenszenvesebb alakja, mert meg­tűrte Francziaországban a protestán­sokat. A franczia kormánynak Herkules­nek kell ezentúl is lennie, hogy kitisz­títsa a franczia iskolát! B­o­r­o­s­s Samu: Honvédhadapródi kinevezések, A honvédelmi miniszter, I. évi szept. 1-től szá­mítandó ranggal, a magyar királyi honvédségi Ludo­­vika­ Akadémiában ez évben megtartott hadapródi vizsgák alapján, magyar királyi hadapródokká kine­vezte . I. A tettleges Állományban , a gyalogságnál: Oester­reicher Ignácz 71-ik zászlóaljbeli őrmestert, Bogdándy Sándor 45. z. szakaszvezetőt, Kiss Sándor 28. z. szakaszvezetőt, Fehér János 2. z. honvédet, Vilján János 83. z. czímzetes őrmester, a 87. zászlóaljhoz való egyidejüle­­ges áthelyezése mellett, Braun Izidor 43. z. szakasz­vezetőt, Dely István 47. z. szakaszvezetőt, Güns Al­bert 15. z. őrmestert, Tóth József 63. z. tizedest, Roch Emil 16. z. honvédet, Purjesz Ignácz 8. z. honvédet, Udvardy Sándor 71. z. tizedest, Görbe Sámuel 11. z. honvédet, Csontos György 47. z. tizedest, Grünfeld Gyula 65. z. honvédet, Vezics Ottokár 79. z. tizedest a 11. zászlóaljhoz való egyidejüleges áthelyezése mel­lett, Krausz Henrik 72. z. szakasz vezetőt, Trolics La­jos 91. z. tizedest, Csiszár Jenő 2. z. honvédet, Pincsek Rezső 55. z. honvédet, Holczer Ferencz 11. z. honvé­det az 1-ső zászlóaljhoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Fördős Kálmán 72-ik zászlóaljbeli tizedest, Salamon Ferencz 29-ik zászlóaljbeli szakaszvezetőt, Hoffmann Viktor 82. z. tizedest a 47. zászlóaljhoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Pyber Károly 47. z. tizedest, Potyora Gábor 49. z. őrmestert, Had­­házy József 10. z. tizedest a 91. zászlóaljhoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Amigó Mór 63. z. tizedest, Daubner Samu 53. z. tizedest, Karavidics Mózes 90. z. tizedest a 43. zászlóaljhoz való egyide­jüleges áthelyezése mellett, Biscontini Péter 53. z. tizedest a 81. zászlóaljhoz való egyidejüleges áthe­lyezése mellett, Horváth Károly 47. z. czímzetes őr­mestert, Dávid András 44. zászlóaljbeli tizedest a 90. zászlóaljhoz való egyidejüleges áthelyezése mel­lett, Barucza Sándor 10. zászlóaljbeli őrmestert a 89. z.-hoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Papp István 27. z. tizedest, Babics Károly 4. z. honvédet, Freyler Kálmán 48. z. tizedest, Baumgartner Ignácz 91. z. tizedest a 7. z.-hoz való egyidejüleges áthelye­zése mellett, Gieszwein Jakab 64. z. honvédet, Nagy Ákos 46. z. tizedest a 83. z.-hoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Keszler Árpád 77. z. szakaszve­zetőt, Fekete Károly 9. z. tizedest, Böjthy Károly 63. z. honvédet a 26. z.-hoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Schön Sándor 53. z. tizedest, Sztanek János 59. z. tizedest a 84. z.-hoz való egyidejüleges áthe­­yezése mellett, Molnár István 50. z. tizedest, Fülöp Lukács 3. z. honvédet, Kunszt Ferencz 82. z. tizedest a 49. zászlóaljhoz való egyidejüleges áthelyezése mel­lett, Kolmann István 53. z. tizedest, Rujedszky Adolf 30. z. tizedest, Campione Alfréd 19. z. tizedest, Jung Ignácz 64. z. honvédet, Pappert Venczel 17. z. honvédet, Pavicsics András 11. z. őrmestert, Száva György 16. z. tizedest, Bayer József 11. z. tizedest, Stein György 71. z. tizedest, Mozgay Sándor 78. z. ti­zedest a 88. zászlóaljhoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Jakabházy Samu 78. z. honvédet a 80. z.­aljhoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Gyürky Gyula 1. z. tizedest, Csizy József 58. z. tizedest, Ullicska István 1. z. szakaszvezetőt, Aschenbrier László 33. z. őrmestert a 87. zászlóaljhoz való egyidejüleges áthe­lyezése mellett, Horváth Béla 36. z. tizedest, Schram­­kó Samu 53. z. tizedest a 90. zászlóaljhoz való egy­idejüleges áthelyezése mellett, Houchard Géza 30. z. tizedest, Kincs Samu 1. z. tizedest, Jeleny Kálmán 36. z. honvédet, Novák József 42. z. tizedest, Lázár Albert 30. z. tizedest, Bettelheim Manó 11. z. tize­dest, Székely Imre 29-ik zászlóaljbeli őrmestert, Wetschl Gyula 1-ső zászlóaljbeli tizedest, Kara János 1. z. tizedest, Anders Emil 46. z. tizedest, Flache Károly 19. z. tizedest, Szabó Sámuel ,48. z. őrmestert, Csics Ödön 33. z. tizedest, Nagy Árpád Zsigmond 11. z. honvédet, Murin Pál 39. z. tizedest, Knocz József 63. z. tizedest, Cviljurac János 91. z. tizedest a 40-ik zászlóaljhoz való egyidejüleges áthe­lyezése mellett, Pály János 63. z. tizedest a 84-ik zászlóalhoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Bell Ernő 16. z. őrmestert, Hoffelder Sándor 71. z. honvédet, Leopold Samu 51-ik zászlóaljbeli tizedest, Krassovics József 62. z. tizedest a 82. zászlóaljhoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Máté Tivadar 43. z. honvédet, Mezin Aurél 11. z. tizedest a 79. zászlóaljhoz való egyidejüleges áthelyezése mellett, Takács Bertalan 48. z. tizedest­ a lovasságnál: Zsarnóczay Ernő 1. hu­­szárezr. őrmestert, Pérchy Zoltán 2. huszárezr. őr­mestert, Hadrovics Miklós 10. dsidásezr. szakaszve­zetőt, Miletics Ferencz 7. huszárezr. őrmestert, Mom­­csiló Tamás 10. dsidásezr. őrmestert, Háczky Kál­mán 7. huszárezr. őrmestert, Végess Gusztáv 1. hu­szárezr. tizedest, Gyenes Pál 4. huszárezr. tizedest, Sipos Gyula 8. huszárezr. szakaszvezetőt, Sándor Bá­lint 9. huszárezr. szakaszvezetőt, Marinkovics Antal 10. dsidásezr. tizedest; az erdélyi csendőrségi parancsnokság állo­mányában : Göttmann Bódog őrmestert, Veszter Vilmos őrmestert; II. a szabadságolt állományban : a gyalogságnál: Simon Szvetozár 11. 7. honvédet, Priedmann Kálmán 7. 7. honvédet, Schwar­­czemberg Samu 70. z. honvédet, Werner József 62. z. honvédet, Márkus Zsigmond 63. z. tizedest, Roth Vilmos 55. z. hon­védet, Gebora István 53. z. tizedest, Szingli Elek 77. z. honvédet, Snajdár Jakab 88. z. honvédet, Bayer Károly 1. z. tizedest, Hidy Ernő 72. z. honvédet, Földessy Dezső 72. z. tizedest, Valter Ernő 8. z. tizedest, Mozgay Károly 3. z. honvédet, Görömbey Sándor 41. z. tizedest, Gaál Bertalan 42. z. tizedest, Simics István 82. z. szakaszvezetőt. KÜLÖNFÉLÉK. — A román fejedelem útjához. A kir. várpalota kapitánysága, felsőbb helyről utasítta­­tott, hogy a jövő héten Budapestre érkező román fe­jedelem számára, a várpalotában helyiséget rendezzen be. A szükséges intézkedésekhez már hozzá is fogtak, midőn a fejedelemnek jelenleg Budapesten időző meg­bízottja, a felajánlott lakást hódoló tisztelettel meg­köszönte. Ura, a mennyire ez csak lehetséges, in­cognito akar a fővárosban időzni s kizárólag ezredé­nek bemutattatásával foglalkozni, miért is az Európa szálló első emeletén rendelt meg a fejedelemnek lakást. — A Virág-ünnepiesség sokkal dísze­sebb és a nagynevű költő és író érdemeihez mérten megfelelőbb lesz, mint azt a derék rendezők maguk is remélhették volna. A fővárosi hatóságon kívül Pest megye is küldöttséget küld, valamint koszorút is tétet a megújított­ak­ra. Ezenkívül a műkertészek és virágkereskedésekben több társulat és egylet rendelt meg koszorúkat, melyeket minden egylet részéről kül­döttség fog a sírra helyezni. Say igazgató vezetése alatt a budai főreáliskola tanulói is részt vesznek. P­a­u­e­r püspök, ki tudvalevőleg a misét mondja s Virág érdemeiről fog megemlékezni, holnap délután érkezik Budapestre. — A kéjvonatok, melyeket eddig az osztr. államvasúttársulat Budapest és Rákos-Palota közt járatott, megszűnnek, mivel a közönség részvéte már igen csekély. — Önképző egylet. A magyar állam­vaspályák Budapesten időző fiatal hivatalnokai ön­képző egyletet alapítanak, melynek alakuló közgyű­lése még a folyó hóban fog megtartatni. A szervező bizottság már készíti az alapszabálytervezetet, mely az alakuló közgyűlés elé lesz terjesztendő. — Az őrsz. színésziskolában a föl­vételek véget értek. Fölvétetett az operai szakra 12, a drámai szakra 15 tanuló. Ezek közül az operai szakra van 1 férfi s 11 nő, a drámai szakra 6 férfi és 9 nőtanuló. — Szigeti Józsefet Pall­­­ay, Ber­csényi és Váradi Antal helyettesítik; az al­igazgatói teendőkkel Váradi bízatott meg. Az iskola újjászervezése különben legközelebb várható.­­A magyarországi öt egyházkerü­let konventje, ehó 13-án fog összeülni Buda­pesten, báró V­a­y Miklós legidősb főgondnok el­nöklete alatt. A tervezett zsinat, mint az egyházi törvényhozás egyedüli orgánuma előkészítésének tárgyában ez már a harmadik konvent, melynek kép­viselő tagjai, az előbbi 3 év leteltével, most már újabb választás által nyerték megbízatásukat. Fontos teendők várnak a megoldásra s a konvent gyűlés igen érdekesnek jelentkezik. A bizottságok ma vagy holnap kezdik meg munkálkodásukat. — A spanyol királynő reménynyel teljes állapotára vonatkozólag jelentik Mad­ridból, hogy a pápai nuntius néhány nap előtt a pá­pa által küldött selyem övet adott át Krisztina ki­rálynénak, hogy a bekövetkezendő nehéz órában azt vegye magára. Ezen kívül több religniáról van gon­doskodva, hogy azok a szülés alkalmával a hálószo­bában a királynő körül legyenek, Alfonzo király a következő rendeletet bocsátotta ki: »Ezennel elren­delem, hogy a herczeg vagy infánsnő, a kit ha nem isten segítségével a világra hoz, rendjellel diszittes­­sék föl és pedig ha az herczeg lesz, az aranygyapjas rend jelével, a III. Károly-, katholikus Izabella- és jeruzsálemi szent János rendek nagy keresztjével; ha pedig infánsnő lesz, a Mária Lujza királyné nemes hölgyrenddel; a jelvényeket átadom, ha a gyermek a szent keresztségben részesül. Kelt a palotában, 1880. augusztus 26-án. É­n, a király. — Eldueyen állam­miniszter.« — Botrány a pécsi jogakadémián. A német pécsi újság következőket írja az ottani jog­akadémián lefolyt botrányról: Az iskolai év kezdetén Kossutányi tanártól egy fölhívás jelent meg a fekete táblán. A fölhívás e megszólítással kezdődött: »Jog­hallgatók !« Az eddig szokásos »urak« czim elhagyása elég volt arra, hogy a joghallgatók fölingerüljenek, s a czim mellé oda tegyék e szót: »urak«. Kossutányi erre a fölhívást eltávolíttatta, új felhívást szegeztetett ki, most azonban e megszólítással: »Jogtanulók«. Az egészet azután üvegráma alá záratta le. A jogász­club azonnal összeült, s elhatározták, hogy az igaz­gatóhoz mennek, a tanárt bepanaszolják, s követelni fogják, hogy kövesse meg őket. Közben azonban este testületileg mentek Kossutányi lakása elé, szerenádot csaptak neki, ugyancsak hangoztatták a »pereat«-ot, azután pedig, hogy az egészre föltegyék a koronát, beverték a tanár lakásának ablakait.­­ A Kepes-Friedma­nn-féle 16000 fo­rintos váltó hamisítási bűnügyben mint a Szab. Eli. irja f. hó 3-án pénteken Kepes felvezet­­tette magát Cziglányi vizsgáló­bíró elé, hol töredel­mes vallomást tett. Előadása szerint a dolog úgy tör­tént : Kepes két váltónak kiegyenlítésével volt meg­bízva, és e czélra két aláírt váltóűrlapot vett át Fimpl-testvérektől, melyek közül csak egy darabot használt, a másikat megtartotta magának, ez 1879 év nov. 25-én történt. Ezek után f. év május havában Friedmann Dávidot Czeglédre idézte, és ott a dolgot vele megbeszélte, elhatározták, hogy a váltó értékesí­tésével kedvező alkalomra várnak. A kedvező al­kalom f. év junius végén Fimpl Ferencz halálával be­következett. A váltószöveget és az egyik forgat­mányt Friedmann­ Dávid, a másik forgatmányt pedig Friedmannak Lázár nevű sógora töltötte ki. Kepes e beismert vallomást Friedmannak szemébe mon­dotta, ki azonban alaptalannak mondá azt. Másnap f. hó 4-én Friedmann is felvetettette magát a vizs­gáló biró elé és ott Kepes által mondottakat valók­nak nyilvánította; keserű szemrehányások és kények között Kepest gálád csalónak, jellemtelennek, szóval minden rosznak nevezte és előadta, hogy soha sem fo­gadta volna el az az ajánlatot, ha erre Kepes nem un­szolja. Minthogy mindent töredelmesen bevallott, val­lomását hitelesíttetni kérte. A hitelesítés után Fried­­mankra a vizsgálati fogság megszüntetett, és kezes­ség mellett d. u. 6 órakor szabad lábra bocsáttatott. Kepesre nézve azonban még több rendbeli csalás bi­zonyult be melyeket a szeszgyárnál való alkalmazta­tásakor követett el, s azért továbbra is vizsgálati fog­ságban tartatott. — Népesedési mozgalom a fővá­rosban. A folyó évi aug. 29-től szept. 4-ig terje­dő harminczötödik héten élve született 248 gyermek, elhalt 235 személy; a születések tehát 13 esettel múlják felül a halálozásokat. — Az élve szülöttek közt volt 167 törvényes, 81 törvénytelen. Nemre néz­ve 122 fiú, 126 leány. — Halva született 13 gyermek, köztük 8 törvényes, 5 törvénytelen. — A halottak közt volt 134 férfi, 101 nő, egy éven aluli gyermek 77. Az összes elhaltak közt egy éven alul tartózko­dott Budapesten 19. — (A tartózkodás tartama 19- nél ki nem tudható.) — Ez év 35 hetében élve szü­letett összesen 9140 gyermek, elhalt 8665 egyén, a születések többlete tehát 475. Születések arányszáma 1000 lakosra: 37­4. Halálozások arányszáma 1000 lakosra általában 35.5, az egy éven felüli lakosság­nál: 23.9, az öt éven felüli lakosságnál 16.6. — Az elhaltak kora: 0—1 éves 77 (köztük 50 törvényes, 27 törvénytelen), —5 évig 48 (köztük 37 törvényes, 14 törvénytelen), —20 évig 16, összesen 0—20 évig 149, —30 évig 16, —40 évig 12, —60 évig 23, —80 évig 23, 80-on túl 8, ismeretlen korú 2. — Halálo­zások kerület szerinti kimutatása. (A kórházi halot­takat előbbi lakhelyük szerint osztván be.) I. kér. 10, II. kér. 11, III- kér. 24, IV. kér. 3, V. kér. 12, VI. kér. 32, VII. kér. 45, VIII. kér. 41, IX. ker. 24 X. ker. 8, egyéb kórházi halott 22, katona 3. — Betegforgalom a fővárosi közkórházakban: Szt.­­Rókus kórház állapota a múlt hét végén 1080, szaporodás 354, csökkenés 366, állapot e hét végén 1080. — Szt. János kórház állapota a múlt hét vé­gén 138, szaporodás 52, csökkenés 57, állapot e hét végén 133. — Összesen állapot a múlt hét végén 1229, szaporodás 406, csökkenés 422, állapot e hét végén 1213. — Összehasonlító statisztika. F. év augusztus 22-től augusztus 28-káig terjedő 34-dik héten Budapesten született 242 gyermek, elhalt 229 egyén. Pozsonyban sz. 24, elhalt 14. , Debreczenben sz. 31, elh. 24, Kecskeméten sz. 35, elh. 35, Temes­­várott szül. 22, elh. 21, Aradon szül. 28, elh. 24, Nagy-Váradon sz. 35, elhalt 25, Kolozsvárit sz. — elh. —, Székesfehérvárott sz. 21, elh. 17, Kassán sz. 17, meghalt 23. — Egy hírhedt betörő banda bűn­ügye. Senki sem hinné, hogy egy színész, egy laka­tos s egy nyomdászsegéd mily ügyes betörő bandává alakulhat s mily­­veszélyessé válhatik a vagyon­­biztosságra nézve. A mai törvényszéki tárgyalás pél­dát szolgáltatott erre is. Elnököl­ Székács, ügyész Rakovszky, védők dr. G­y­ő­rffy Gyula és Spicz ügyvédjelölt, dr. Füzesséry Géza helyettese. A vádlottak padján a következők ülnek: Kovács György, váczi születésű, 38 éves, lakatossegéd, betö­réses lopásért már 6 ízben volt büntetve; K­u­b­á­n­y­i László, győri születésű, 30 éves, színész. A »legérde­kesebb« vádlottak egyike, Müller, Gruber, Bauer és Merkl név alatt szerepel a büntető lajstromokban s ez utóbbi név alatt jön letartóztatva. Színészi pályá­ján állítólag Gruber név alatt Darvas, Bokody, öz­vegy Danczné és Hetényi Laura igazgatása alatt 1863-tól 1865-ig s 1867-től 1873-ig volt. Ez időtől fogva részint csalás, sikkasztás és betöréses lopásból részint könyvkötési mesterségből kereste a kenyerét. A harmadik vádlott H­a­­­g­­ Nándor, csak 19 éves s ép azért nincs oly »fényes« múltja, mint elődeinek. Összesen négyszer volt már büntetve. Foglalkozására nézve nyomdász segéd. E három jó madár a váczi fegyházban ismerkedett meg s legott bűnszövetségre léptek egymással. Találkozási helyül Budapestet je­lölték ki, hol a szövetség tagjai m. évi november hó közepe táján találkoztak, s nyomban hozzáláttak a »munkához«. Előbb Horváth Károly gépészt fosztot­ták ki, kinek összes ruhaneműit ellopták. Majd Hu­ber György lakatos, Cseresnyés Sándor, dr. Hoffer István orvos, Csibbi Károly pénztártiszt s Obermayer Lajos karmester lakásait törte fel a banda s mindent, a mi keze ügyébe akadt, ellopott. Csak nagy nehezen sikerült őket hurokra keríteni s további garázdálko­dásaiktól — legalább egy időre — a fővárost meg­menteni. A vád és védőbeszéd előterjesztése után a törvényszék Kovács Györgyöt a minősített tolvaj­­lás bűntettében mondotta ki bűnösnek s 7 évi, K­u­­b­á­n­y­i Lászlót ugyanazon bűntett miatt 4 évi fegy­­ház, s H­a­i­g­­ Nándort a tolvajlás bűntettében való bünrészesség miatt 2 évi börtönre ítélte.­­ Székely Imre zeneíró és zongoratanár legközelebb nyitja meg zongorás tanfolyamát. A be­iratások tegnap kezdődtek és ezután minden nap eszközölhetők IV. kerület szerb­ utcza 2. sz. alatti in­tézetében. — Új ajánlat a sugárúti lóvasut­­r­a. A fővároshoz ma ajánlat érkezett Tottis J. nevű budapesti lakostól a sugárúti lóvasutra. Az ajánlkozó mögött valószinüleg helybeli tőkepénzesek állanak, mert az engedélyi okmányt részvénytársu­latra akarja átruházni. Ajánlkozó úgy tervezi a vas­utat, hogy az egyik vágány a sugárút baloldalán a sugárút váczi úti torkolatánál kezdődik s visz kifelé, megkerüli az artézi kutat s az állatkert és tópart érintésével visszakerül a sugárút jobboldalán, s mint második vágány fut befelé a sugárút torkolatáig, hol a kocsik a sínból kitérve, mint közönséges szekerek mennek át a másik vágányra. Keresztezés a vonalon nem lesz. Egy ló által vontatott kisebbszerű kocsik viszik a publikumot, legalább tíz kocsi lesz folytonos közlekedésben öt perc­enkint egymásután. A vágá­nyok is 3 láb 3 hüv. sínpályát foglalnának el, tehát 1 láb 1 hüv.-kel kevesebb térszalagot, mint a közúti pálya kocsijain. Istállóknak stb. a villaragon előtt valahol az aradi­ utczában szemel ki helyet. A kon­­c­esszió 40 évre szólna, akkor a pályá­s felszerelvé­nyek a fővárosé lesznek. Ajánlkozó 3000 fotot tett le óvadékul és kész azt kívánatra bármily összegre ki­­egészíteni.­­ A fővárosi szeretetház növendé­kei közül ez év végén az egyesület 4-et helyezett el iparosoknál, kettő pedig a várbeli polgári iskolába vétetett fel. Újabban 4 elhagyatott árvát vettek fel. A növendékek száma jelenleg 27, úgy hogy a tanügyi bizottság az igazgató melletti külön családatyának (segédtanító) alkalmazását mondotta ki szükséges­nek. Az intézetben a méhészet, selyemtenyésztés s tornászat meghonosítása végett is fognak legközelebb intézkedni s a családatya több iparágat tanít. Mind­ez ügyekben a választmány határoz véglegesen, mely­nek legközelebbi ülése hétfőn délután lesz.­­ A fővárosi középítési bizottság mai ülésén fölszólalás történt, hogy a sugárúti épít­kezéseknél, különösen a sugárút elején az építőmes­terek nemcsak a járdát foglalják el egészen, hanem a kocsiútra is kimennek az ásványok és téglaraká­sokkal. Minthogy e díszes séta-ut ilyforma elcsúfí­tása s a kö­tekedés akadályozása nem tűrhető, a mérnöki hivatal föl fogja szólítani az illető építőmes­tereket, hogy az illő vonalra visszahúzódjanak. A napirend tárgyaiból kiemelendő, hogy az artézi fürdő építésének felügyelő bizottságába Gajdos K., Mendl J., Pucher J., Máttyus A. küldettek ki. A m­a­r­­git kőpart tárgyában a magasságmérték kijelö­lése végett kiküldött vegyes bizottság jegyzőkönyve felolvastatván, a bizottság hozzájárult a feltöltési vonalhoz. Hedrich és Strausz gőzmalomtulaj­donosok támogattatnak abbeli kérelmükkel, hogy tűzvédelmi szempontból malmukba a városi vízveze­téket bevezethessék. A magy. államvasutak gépgyá­rából a kőbányai útnál a mocsokvizek kivezetésére fedett csatorna építendő. A csatorna 500 méter hosz­­szú lesz s 6000 ftba kerül. A költségekhez azonban a gyárnak hozzá kell járulni. A VIII. ker. Lujza útja egy részének már elhatározott makadamszerv kiépí­tése s burkolása 3990 ftba kerül, mely költségvetés jóváhagyatik. Minthogy azonban több telek küljebb áll a szabályozási vonalon, az illető tulajdonosok fel­hivatnak, hogy nyilatkozzanak, hajlandók-e vissza­menni a vonalra. Az eleső területrészért méltányos kárpótlás jár. Több (szám szerint 5) Gellérthegyi ház megvételét javasolja a bizottság 300 frt, 800 frt 480 frt, 760 frt, és 880 frton. Végül több telekszabá­lyozási ügy tárgyaltatott. Ezután Máttyás hozta elő az ülés végén, hogy az általános csatorná­zási ügyben a tavaszszal kiküldött hármas bizott­ság nem működhetik. Hol egyik, hol másik tag van távol s a munka csak húzódik. Kérte, hogy e bizott­ság öt tagra egészittessék ki. Ez ügy a jövő ülésre halasztatott.­­ A nagy versenyúszás a Balato­non okvetlenül meg fog tartatni a jövő vasárnapon. A tegnapi és ma délelőtti borús, őszies időjárás a fővárosban, többeket kik a versenyúszásra le akartak rándulni, azon gondolatra hozott, hogy az a kedvezőt­len időjárás folytán el fog maradni. Ez téves, mert a versenyúszás esőben, szélben viharban (hiszen a múlt­kor is az volt) szintén meg fog tartatni. Indulás Sió­fokról a budai s a nagy­kanizsai vonatok megérkezése után, úgy, hogy akik vasárnap 7 óra 10­­.-kor Budáról Siófokra utaznak, (az olcsó két vonattal) nemcsak a fü­redi érkezést,hanem már a siófoki indulást is láthatják. Amint bennünket Füredről tudósítanak, a már neve­zett versenyúszókon kívül, még a sümeg­i postakül­dő, egy kitűnő úszó is jelentkezett a vasárnapi nagy versenyúszásra. D­é­r­y Gyula, Szekrényessy ellenfele a napokban úszási próbát tett a Margitszigetről a Csepelszigetre. Szakértők oly gyönyörűnek, sebesnek és kitartónak mondják Déry úszását, hogy előrelát­hatólag — harmincz perc­nyi előny következtében is — le fogja győzni a »Balaton bajnokát«. Sport­kö­rökben rendkívül nagy az érdeklődés e versenyúszás iránt.— Balaton-Füredről javítják nekünk. Délután két óra. Tegnapelőtt 27 fok levegő, 20 fok víz; teg­nap 24 fok levegő, 19.75 fok víz; ma szép meleg idő, levegő 24 fok, víz 19.75. Már­is sokan érkeztek a va­sárnapi versenyúszásra: szerdától kezdve ismét a nagy teremben kellett téríttetni, mintegy 130-an voltak az érkezők. Rendőri hírek. A vásárfelügyelőség ma délelőtt a Petőfi-tér előtt elvonuló dinnyepiaczon nagy mennyiségű túlérett s az egészségre kártékony dinnyét kobzott el.­­ Bucsy-Palóczy Teréz tegnap az utczákon zilált hajzattal szaladgált végig és ért­­hetlen szavakat rikácsolt, mi az egyik rendőrt arra bírta, hogy a Rókus-kórházba szállítsa, hol a megfi­gyelési osztályban lett elhelyezve. Illetékességi helye eddig kipuhatolható nem volt, miután minden kér­désre érthetetlen szavakat mormol. Tegnap d. u. Ed­er Fülöp, 35 éves kocsist, ki az út közepén el­hányódott széndarabokat szedte össze, hogy azokat a kocsira visszarakja, egy arra menő kocsi letiport s jobb karján súlyos sérüléseket okozott. A kocsis kór­házba szállíttatott.­­ Aranymiséjét mondotta szerdán d. e. Aradon a minoriták templomában, az aradi mino­­ritatársház egyik derék tagja , Tóth Anasztáz Fe­rencz, mesteri borostyánnal díszített házfőnöki he­lyettes. A jubilálót ez alkalommal nemcsak rendtár­sai, de a helybeli honorát­orok közül számtalanan tüntették ki rokonszenvük jelével és a zárdaépület­ben boltokat bérlő kereskedők díszes babérkoszorút nyújtottak át neki. Dilben a zárdában diszebéd volt, melynek ideje alatt a tűzoltók zenekara játszott. A derék minorita­ atya 1805-ben született, 1828-ban lépett a rendbe és 1830. aug. 20-án lett áldozatrá. — A csősz kezében azért van pus­ka, hogy lőjjön vele. Az aradi »Alföld« irja: Péter András gáji csősz, a dinnyeföldjére ballagó Pap Jánost megtámadta, és állítólag ez utóbbinak lo­vai által elpusztított néhány tök miatt felelősségre vonván, botjával fenyegette. Pap kicsavarta a botot Péter kezéből, és tovább ment. Csakhamar azonban utána ment a csősz,­ és duplacsövű puskájából mint­egy száz lépésnyi távolból golyót röpitett Pap­­után. Hogy jól czélozott, bizonyítja az, hogy a lövés Pap­nak bal hóna alatt futott el,­­és a golyó tingét fúrta keresztül. A lövöldözni szerető csősz elfogatott s át­adatott a bünfenyitő bíróságnak.­­ Sardou szülei aranymennye­g­­zőj­e. Marly-le-Roiban, hol Sardounak nagyobb bir­toka van, szülei hétfőn aranymennyegzőjüket tartot­ták. Délelőtt 10­ a órakor volt mise a helység tem­plomában, melyben válogatott és díszes közönség gyűlt össze. Miután az agg pár fölemelkedett az ol­tár lépcsőiről, Sardou Viktor legkisebb lánya pénzt gyűjtött a helység szegényei számára. Mozsárlövések hirdették a szertartás végét, mely után a társaság reggelizni ment. Az ebéd is igen vig volt s mialatt Sardou szülivel benső kis körben vacsoráit, kint a parkban a pázsiton bált rendeztek, végül pedig az ősz pár unokái tűzijátékot rendeztek. — Villamos és delejes nő. Amerikai orvosi szaklapok a következő csoda­történetet hoz­zák : Kanadában él egy fiatal lány, ki a maga nemé­ben egyedül álló tünemény. Az ifjú hölgy két évig beteg volt, hogy mi baja volt, az amerikai orvosok nem tudják megmondani Csodás felgyógyulása óta teljesen egészséges, de igen furcsa metamorfózison ment át, t. i. eleven villám­teleppé változott. Senki se nyújthat neki kezet a nélkül, hogy rögtön ne érezzen heves villám­ütést. Ha idegen kezeket fog meg, tizen­öt, egymást tartó személylyel képes egyszerre heves ütést közölni. Azonkívül delejes vonzóerővel is bír. Ha kést akar megfogni, pengéje tenyerébe ugrik, a varrótűk pedig függve maradnak ujja hegyein. Ha va­lamely szobába lép, az ott levőket hirtelen valami ismeretlen érzés zsibongja át. Alvó gyermek felébred közeledésekor, de kezének gyöngéd érintése ismét el­altatja. Az állatok is alá vannak vetve befolyásá­nak. Házi kutyája órákon át mozdulatlanul fekszik lábai előtt stb. stb. Irodalom, művészet s tudományo tt Népszínház. Zsúfolt ház előtt került ma először színre »A szép perzsaleány« operette. Az első előadáson — mint az többnyire megszokott tör­ténni — volt még észrevehető némi ingadozás, von­­tatottság, de hisszük, hogy ez legközelebb mind el fog tűnni, hiszen a színészek látható jó kedvvel töl­tik be szerepüket. A sikerben legnagyobb része van kétségen kívül Komáromi Mariskának, a­ki Na­­munát a lehető legkedvesebben adta. Dalai közül többet ismételnie kellett. A herczeget Hegyi Aranka, a népszínház nem rég szerződött tagja játszotta, ha­nem ezúttal kevesebb sikert mutatott fel, mint a­mennyire szükség volna, hogy a vendégszereplése al­kalmával tehetségéhez kötött remények teljesüljenek. Játéka színtelen, egyhangús maradt, bár részint nem tagadható, hogy az éneke most is csinos volt. Kápol­­nay mint Nadir, Solymossy mint Brududur, Együd mint Badi és Horváth mint Szalamalek érdemelnek még dicséretet. A karok is jól viselték magukat. A közönség jól fogadta az újdonságot, s hihető, hogy ez még többször fog a maihoz hasonló telt házat csinálni.

Next