A Hon, 1880. október (18. évfolyam, 256-286. szám)

1880-10-09 / 264. szám

tétlensége miatt tartja fenn magát — non proprio Marte sed stupiditate Germánomra. Én jobb véleménynyel vagyok az egyesült ellen­zékről sőt azt is megengedem, hogy fényes tehetségek­kel rendelkezik, de erős meggyőződésem az, hogy oly heterogén elemek, minek a mérsékelt ellenzék tábo­rában vannak, életerős pártot nem alakíthatnak. Szabadelvüség dolgában nincs ország a világon, mely Magyarhonnal vetekedhetnék! Vallás, oktatás önkormányzat, gyülekezés, sajtó oly szabad alapokon vannak rendezve, minőnél szabadabbakat egy ország sem mutathat fel. Szabadelvűség dolgában tehát a mérsékelt ellenzék nem vetekedhetik Tiszával, arra pedig hogy a mérsékelt ellenzék egy némely vezér­­férfiának a szabadsággal ellenkező reactionárius czél­­jai teljesüljenek, a tizenkilenczedik század utolsó ötö­dében, nincs jó idő. Arra, hogy egy magunk csináljunk európai külpolitikát, nem vagyunk eléggé erősek s minden kormánynak meg kell bukni, mely erőszakolni akarna oly dolgokat, melyeknek kivivására nincs anyagi erőnk Ebben rejlik azon ellenvetések alaptalansága, melyeket a mérsékelt ellenzék az actió azon részét illetőleg tesz Tiszának, mely őt megillette. Mik tehát azok, mikre nézve az egyesült ellen­zék a tevékenységet elmulasztotta vagy elmulasztja? Tett annyit a mennyit, tehetségéhez képest tehetett, t. i. szidta és szidja Tiszát a végtelenségig s ezért kény­telen vagyok a mérsékelt ellenzéket a »Pesti Napló« e támadása ellen védelmezni. És végre még egy szót. Bár mint alakuljanak az ügyek, Magyarországon a valódi pártok minden­kor csak azok lesznek, melyek a jelenlegi közjogi alap megtartása vagy megváltoztatása mellett sora­koznak. Practiók, melyek akadémikus dissertácziókat tartanak és kirívólag személyes politikát követnek, nem fognak soha megbuktatni oly kormányelnököt, mint Tisza Kálmán s azért sokkal jobban teszik, ha a rokon lobogó alatt használják fel tehetségeiket a haza szolgálatában. V e r i d i c­u­s. Párisi levél. (Saját levelezőnktől.) Október 5. Fontos események küszöbén állunk. Nem aka­rok ezúttal ismét a keleti kérdésről szólni. Ismétel­ten fejtegettem már, hogy Francziaország e kérdés­ben minő álláspontot foglal el. De a keleti események vissza fognak hatni a franczia belpolitikára is és ezeket a visszahatásokat jelezni akarom. Köztudomású, hogy Rocheforték vasárnapra nagy népgyűlést hívtak egybe a Fernando-c­irkuszba és hogy a kormány ezt betiltotta. A törvényesség szempontjából ezt helyesen tette, a gyülekezési jogot Francziaországban csak egy 1852-iki rendelet és egy 1868-iki törvény szabályozzák. Hogy az államcsínyt nyomban követő rendeletet nem valami republikánus szellem hatja át, az természetes; a szabad ég alatti népgyűlések pl. egyszerűen utczai csődületekül te­kin­­tendők Francziaországban és absolute tilosak. Zárt helyiségben tartott gyűlések a kormány engedélyétől függnek. Ha a franczia kormány betiltott volna egy meetinget, mely a háború mellett tüntet, máris ke­­vésbbé szabadelvű lett volna, mint a mi kormányunk, mely az orosz-török háború alatt a „hármas szö­vetség” idejében megengedte a török­barát tünte­téseket és ezzel a külföldön azt a véleményt engedte elterjedni, hogy a magyar közvélemény nem helyesli a kormány külpolitikáját. A franczia kormány to­vább ment, betiltott egy népgyűlést, mely azt de­monstrálta volna a világnak, hogy a franczia kor­mány és a franczia nép teljesen egyetértenek. Még­is betiltotta. Talán azért, mert ellensége a gyü­lekezési jognak ? Akkor miért nem tiltotta be inkább a royalista lakomákat és azokat a kollektivista gyű­léseket, a­melyeken váltig csak puskákról és robban­tó­szerekről beszéltek ? A franczia kormány nem el­lensége a gyülekezési szabadságnak, de a legnagyobb óvatosságot tanúsítja, nehogy külpolitikája rosszaka­ratú magyarázatokra adjon ürügyet. Rocheforték óvakodtak volna a franczia köztársaságnak azt a jó szolgálatot tenni, hogy a világnak ad oculos demon­strálják a franczia nemzet békeszeretetét. Egy szavu­kat sem sugallja a hazafiság. Nekik csak egy érzel­mük van: a gyűlölet! Ők tehát arra szorítkoz­tak volna, hogy gyanúsítják, kellemetlen helyzetbe hozzák a kormányt, melyet gyűlölnek és hogy minél élesebben támadják meg Európa összes uralkodóit, a­kiket szintén gyűlölnek. Azt akarták fejtegetni, — bizonyítja a tervezett határozati javaslat — hogy a kormány háborút akar és hogy minden euró­pai uralkodó egy vampyr, egy-egy des-i­p­o­­­a, hogy a franczia demokrácziának univerzális­­ köztársaságra kell törekednie. Meglehet, hogy a külföldi sajtó egy nagy része nem ült volna fel Rochefortéknak. Nem minden lap olyan, mint a Pesti Napló, mely politikai értesülése­ket merít a Figaróból (tán nem olvas más franczia lapot), holott józan ember abban csakis a »cocotte« adomákat és színházi híreket szokta elolvasni. De a berlini lapok bizonyára (és nem naivitásból) kapva kaptak volna Rocheforték beszédén. Helyes volt-e a franczia kormány okoskodása, nem vitatom. A berlini lapok készpénzül vették volna a vádakat, az szent igaz. De most meg sietni fognak kijelenteni, hogy »a kormány félt, hogy a Fernando-czirkuszban le fogják ál­­c­ázni harczias szándékait.« A Figaróban Albert M­­­­­a­u­d sietni fog ezt versben kommentál­ni és a Pesti Napló sietni fog ezt a kommentárt le­­fordítani és nyomban a »Tisza-ölő« vezérczikk után teendi. A Norddeutsche és a Figaro támadásai a fran­­czia kormányt nem fogják bántani. Tudja, hogy azok csak komédiázni akarnak. De a Pesti Napló entrefi­­letje alkalmasint bántani fogja, mert az — nem szánt­­szándékkal komédiázik. Annál jobban komédiázik ma a Mot d'Ord­­r­e. Aláírásokat kezd gyűjteni a határozati javaslat­ra, melyet a Fernando-c­irkuszban akartak megsza­vaztatni. De ennek a komédiának komolyabb követ­kezményei lesznek; ügyesen van inscenálva és a re­publikánus sajtó, mely tegnap oly élesen támadta meg a kormányt a Fernando-c­irkuszban tervezett gyűlés betiltása miatt, be fogja látni, hogy felült az intransigenseknek. Más eseményeket is várhatunk a héten. A má­sodik márcziusi rendelet végrehajtásának megkezdé­sét. Szét fognak oszlatni néhány kompromittált szer­zetet, be fogják zárni kápolnáikat. — A szerzetek utánozni fogják a jezsuitákat, pedig még ezekkel se végzett a kormány. Most nyílnak meg az iskolák és a „szétoszlatott* jezsuiták polgári ruhában szándékoz­nak folytatni az oktatást. Je suis oiseau voilà mes ailes. Je suis chat, vivent les rats — fogják monda­ni. Engedni fog-e a kormány, vagy elűzi-e azokat a tanárokat, kikre kisül, hogy jezsuiták — »voltak ?« Ez a nagy kérdés. Uj vitákra, új küzdelmekre lehe­tünk elkészülve, melyeknek vége beláthatatlan. A legendárius lakatosok megint működnek majd. Egy reakczionárius lap azt javasolta a napokban, hogy azokat a híres lakatosokat el kellene küldeni a Dul­­cignóba. Ez szép terv, de a lakatosok Dulcignóban is csak olyan múlandó, chimaerikus, Penelope mun­kát végeznének, mint a jezsuita szerzetekben ... Az európai sajtó széleiben átvette egyes párisi lapok adomáit Grévyről, kit valóságos Nimródnak tüntettek fel. Ma az Evenement egyik levelezője kellő értékükre redukálja ezeket az adomákat, és a követ­kezőket írja : »Nem tudom, miért csinálnak az elnökből he­gyi lakót ? Mont-sous Vaudrey egészen lapos síkságon fekszik; négy mértföld járóföldre van hozzá hegy. Azután nem lakik házikókban, hanem szép kastély­ban, mely kertektől, bassinektől, facsoportoktól van körülvéve. Húsz—huszonöt személy lakhatik benne. Grévy úr nem tölti az egész napot vadászaton, mert földjein nincs vad. — Azt mesélik, hogy sok vendég van nála. Pedig nincs más ott, mint a neje, a leánya és Fournier úr, az elnök titkára. Az algieri kormány­zó (az elnök öcscse) ott van ugyan Mont-sous Vau­­dreyban, de nem lakik az elnök birtokán, mely 10,000 hektárra terjed, hanem a »régi házban, a­hogy az atyai házat nevezik. A köztársasági elnök napi programmja ez . Reggel 8 órakor két és tízig Fournier úrral dol­gozik a­ki a postát hozza. A párisi lapokat mind egyenesen Mont-sous Vaudreybe küldik. Az elnök va­lamennyit elolvassa és színes trónnal jelöli meg a czikkeket, melyek speczializer érdeklik. Tíz óra után az elnök a látogatókat fogadja: barátait és a vidék no­­tabilitásait. Ezek közül tizet, tizenkettőt meghidejeu­­nerre, mely igen jó szokott lenni. Dejeuner után, melytől az elnök neje és leánya nem maradnak távol, kocsikázni vagy halászni — de okvetlenül billar­­d­o­z­n­i szoktak. Négy órakor az elnök ismét leül dol­gozni és dolgozik hét óráig ; aláírja a rendeleteket, megírja leveleit, melyek sok foglalkozást adnak neki, mert mindennap szép csomó levelet kap az Elyseéből. Dinerre ritkán hívnak meg vendégeket; az elnök csa­ládjának szenteli az estét; zongoraszó vagy sakjátszma mellett telik az este. Szóval a franczia köztársaság elnöke igen egyszerűen él, nem vadász, nem hegymá­szó, hanem egyszerű párisi polgár, ki a nagy hőség idején néhány hétre menekül a nagy város zajától­ hova pozsonyi kisasszonyokat is fölvesznek szívesen s két évi tanfolyam után, mintegy 30 képzett óvónő bocsáttatik szárnyára. Ezek aztán Frőbel rendszeré­ből is tudják azt, a­mi jó: elsajátították a gyerme­kekkel folytatni szokott kedélyes magyar társalgást ; nem betüntetnek a kisdednevelő intézetben, hanem annak eszme- és kedély világát fejtik ki s tudják, mi­kép kell vigyázni egészségére. Ha tehát a pozsonyiak komolyan akarnak ma­­gyarosodni, itt a kezdetnél mutassák be komoly szán­dékukat : mindenekelőtt szerezzenek a közel Csalló­közből jó magyar kiejtésű dajkákat s magyarul nem beszélő, rosszul képzett óvónőiket cseréljék ki jelké­pezett és diplomával ellátott magyar óvónőkkel. Ha a most létező egyesület, — mit feltételezni sem akarunk, — e reformok megtételére nem lenne hajlandó: egyesüljenek az erélyesebb és hazafiasabb elemek s állítsanak oda mintául a város legszegényebb részében egy olcsó vagy épen ingyenes intézetet s a jó példa kétségkívül hatni fog. Az uj nemzedék nem fogja azért a német­ nyel­vet elfelejteni, hanem melegebben fog érezni azon haza iránt, melynek állami nyelvét érti és beszéli; ez nehezen fogja eltűrni, hogy a derék város történeti múltú egyháza piszkos bódék miatt megközelithetlen legyen s az ország legszebb lovas szobra elrejtve a koronás tronális egyház támaszfalai közé; ez nem fogja elszivelni, hogy a pozsonyi állami kórházban az állam­nyelve fehérholló legyen, ez nem fogja megengedni, hogy egyik derék királyunk szobra tűzoltói costume­­ben díszelegjen a városháza terén s a pompás kutak­ból nyomorult vizhuzakkal csapolják a vizet; ez nem fogja tűrni, hogy a város szép természetrajzi gyűjte­ménye bűzös és börtön­szerűen sötét boltok alá rej­­tették el a vizsgáló szem elől, hanem méltóvá teszi Pozsony szemetes utczáit ahhoz a szép ligethez, melyet az akarat és a helyes, ízléses nevelés az ország egyik legszebb Bétahelyévé teremtett. Mindez kétségkívül be fog következni csak egy kell hozzá: szilárd, hazafias akarat. P. Szathmáry Károly: Két új kisegítő bankfiók. Az osztrák magyar bank főtanácsának okt. 7-én tartott ülésén határozatba ment, hogy a bank Fehértemplomon és Nagy­vár­a­do­n kise­gítő bankfiókot fog felállítani. Egyidejűleg Gácsor­­szágban Tarnowban és Przemyslben is állíttatik segédfiók, nagy bankmellék-állomás. A nagyváradi és két gácsországi bankállomásról meg­jegyzendő, hogy azoknál saját bíráló testület is szer­­veztetik. A főtanács tegnapi üléséről szóló közlemény kiemeli, hogy a fehértemplomi piaczon, mely előbb a temesvári bankfiók területébe volt beosztva; a fehértemplomi népbank fog mint bankál­lomás kisegitőleg eljárni; Nagyváradon pedig mely előbb a debreczeni bankkerületbe esett, a bihari kereskedelmi ipar és termény hitel­bank fog mint kisegítő bankfiók működni. Magyarországon e két új bankállomás fölállí­tása folytán a segédfiókok száma most már nyolczra szaporodott s azok közül a nagybecskerekinek és pé­csinek bíráló bizottságát a főtanács a tegnapi ülésen erősíté meg. Látnivaló ebből, hogy a bank meglehetős előzé­kenységgel jár el a hitelszervezet reorganisatiója körül, s a segédfiókállomások szervezésével előké­születeket tett oly uj bankfiókok felállítására, me­lyek a törvényben megjelölt számot már meghalad­ják. Kassán és Zágrábban is előbb csak bankmel­lékállomások voltak s mihelyt szó volt a bankfiókok szaporításáról, legelőször is e helyeken lettek a mel­lékállomásokból valóságos bankfiókok. Nagyvárad különösen már most is igényt tart­hatna arra, hogy valóságos bankfiókot kapjon. Meg­illetné ez a lakosok számánál s az ipar és kereskede­lem fejlődésénél fogva. Fehértemplomot borkereske­delme teszi nevezetessé, s ezen specziális keresetág oly jelentőségre vergődött ott, hogy bár lakosságának száma egy negyed része csak a nagyváradi lakosság­nak, de kifejlett hiteligényei vannak s a bank jól tette, hogy külön segédállomást állít fel ott, a való­ságos bankfiókra azonban Fehértemplom egyhamar igényt nem tarthat. Hazánk gazdasági viszonyai, a szétszórva levő nagyszámú locális centrumok sokkal több bankfiókot tesznek szükségessé, mint ezt régebben az osztrák nemzeti bank vezénylő közegei elismerni hajlandók voltak. Most a bank dualisztikus szervezete is több jóakaratot tanúsító vezénylete lassankint önként megérlelteti az irányadó körökben azon meggyőző­dést, hogy mindenütt fiókot kell felállítani, a­hol csak erre szükség van. A tegnapi határozat is e meggyő­ződés ki­folyása, s reméljük, hogy az osztrák-magyar bank ezzel még nem tekinti befejezettnek feladatát, hazánk bankhitelügyének újjászervezésére. Sok a teendő még ezen a téren s reméljük a bank kényszer­rendszabályok nélkül is kész leend­ő feladatokat lé­pésről lépésre tőle telhetőleg megoldani. A Tiszavölgyi társulat gyűlése. A tiszavölgyi társulat központi bizottsága októ­ber hó 5-én ülést tartott gr. L­ó­n­y­a­y Menyhért el­nöklete alatt. Felolvastatott dr. Simonyi Lajos levele, melyben sajnálattal jelenti, hogy a kataszteri bizott­sági elnökségről — a fővárosból gyakran távol lé­vén — lemondani kénytelen. Ezen jelentés átalános sajnálattal vétetett tudomásul a dr. Simonyi Lajos­nak kát. bizottsági elnöki minőségben tett buzgó fá­radozásaiért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatni hatá­­roztatott, a kataszteri bizottság kiegészítésére pedig Sennyey Pál báró a kataszteri bizottságba beválasz­tatott s egyszersmind a kataszteri bizottság utasitta­­tott, hogy magának elnököt válaszszon. Bejelentetett, hogy Mojsisovits Vilmos szol­noki kir. folyammérnök a nagy tiszai Weisz-féle tér­képbe úgy a töltéseket, valamint az átmetszéseket lerajzolta, miért is neki köszönet szavaztatott. Beje­lentetett továbbá Lovassy Ferencz közp. bizottsági tag lemondása s bemutattatott a közi. miniszter le­irata, melyben a külföldi szakértők jelentése alkal­mából készült kormány- előterjesztést a társulatnak megküldte. Fölolvastatott Rapaics Radó kormány­­biztos jelentése, melyben Gerje-Perje vízszabályozó társulatot a tiszavölgyi társulatba fölvétetni kéri. A központi bizottság kimondotta, hogy a belépés ellen elvi akadályt nem lát s ez pártolólag terjesztendő a tiszavölgyi közgyűlés elé. Bemutattattak a vidéki egyesületek fölterjesztései a Tiszaszabályozás szer­vezéséről a közp. bizottság által készített törvényja­vaslatra nézve, melyekből kitűnik, hogy e társulatok többsége a törvényjavaslatot, különösen pedig annak a mérnökök kinevezésére vonatkozó részét nem teszi magáévá. E tárgyban közgyűlés lett volna tartandó, minthogy azonban a közp. bizottság úgy értesült, hogy a köztek, miniszter e tárgyban törvényjavaslatot készíttetett, fölkérni határozta a közi­­miniszter urat, hogy ezen törvényjavaslatot — mielőtt azt a képvi­selőház elé terjesztené, a központi bizottsággal, ne­­taláni észrevételeinek idejekoráni előterjeszthetése végett közölni szíveskedjék. A Tiszaszabályozás szer­vezése tárgyában tartandó közgyűlés határnapjának kitűzése pedig akkor határoztatott megejtetni, midőn a bizottság a kérdéses törvényjavaslat tartalmát is­merni fogja. Bemutattatott a kataszteri szűkebb értekezlet jegyzőkönyve. Ez hosszas tárgyalás után, melyben elnöklő grófon kívül dr. Sennyey Pál, Keszlerffy János, dr. Lipthay Béla és Fehér Miklós osztálytanácsos vettek leginkább részt helybenhagyatott, illetőleg a catasteri bizottsági tagok nézetei a központi bizott­ság által is elfogadtattak, azon egyetlen változtatás­sal, hogy ott a­hol az új osztályozásnál számba veen­dő árvizes és belvizes területekről van szó, az 1876 és 1879 év taxatív meghatározása helyett, ezen pont általánosságban lesz tartandó,­­ illetőleg ezen ked­vezmény a kérdéses területeknek akkor is biztosítan­dó lesz, ha nem épen ezen években voltak vízveszély­­nek kitéve. Gróf Lónyay Menyhért elnök az adómentes­ség meghosszabbítását illetőleg azon egyéni nézetét fejezte ki, hogy forduló­pontul nem az 1876. év és az azóta felmerült költségek, hanem az 1867. év volna felveendő, mert pl. a felső Tiszán már akkor kezdőd­tek azon kalamitások melyek a közép, s az alsó Ti­szán csak később éreztették magukat. Felolvastatott azon egyezmény tervezete, mely a közp. bizottság közbejöttével a magy. földhitelinté­zet és a pénzügyminiszter ur közt lenne kötendő az 1880. XX. t. sz. 17. §-a értelmében a tiszai kölcsö­nökből visszatartandó tartalékalapok elhelyeztetése és kamatoztatására nézve. Ezen egyezménytervezet szakaszról szakaszra tárgyaltatván, elfogadtatott s mint a földhitelintézet és közp.­bizottság egyetértő megállapodása terjesztetik a pénzügyminiszter úr elé, kinek elhatározása leend­ő törvény szerint irányadó. Fölolvastatott a közi.­miniszter úr leirata, mely­ben véleményt kér az ármederben fekvő ültetvények­nek a külföldi szakértők által is sürgetett eltávolítá­sa tárgyában. Ezen leirat érdemleges jelentéstétel végett a külföldi szakértők véleménye tárgyában el­járt bizottságnak kiadatni rendeltetett. Felolvastatott a pénzügyminiszter 59.120. sz. már közölt leirata az előlegek tárgyában. Br. Seny­­nyey Pál megjegyzi, hogy az 1880. XX. t. sz. alap­ján kiállítandó kötelezvények bélyegmentesek lévén, az ezen törvény keretén belül és az ezen törvény alapján felveendő kölcsönökre engedélyezendő előle­gek kötvényei is kell, hogy bélyegmentesek legyenek. Ily értelemben a pénzügyminiszter úrhoz fel­­terjesztés intéztetni határoztatott. Végül egy adott esetből folyólag a pénzügymi­niszter úrral egyetértőleg kimondatott, hogy a 25 milliós kölcsönből a törvény szelleme szerint csupán a tiszavölgyi társulathoz tartozó egyletek részesül­hessenek. De megnyitó beszédet mond, a­mire Földváry Mihály esperességi felügyelő fog válaszolni. A kö­­zépiskolák részéről B­r­e­z­n­y­i­k üdvözli az új fel­ügyelőt. Ezzel a beiktatási aktus véget ér. A­mi a közgyűlés tárgyait illeti, Szeberényi előterjesztő, hogy a következő dolgok vannak napi­renden : püspöki értesítés, jegyzőkönyv felolvasása , a szakküldöttségek összeállítása (a­kik vasárnap dolgoz­nának s hétfőn referálnának a nagygyűlésnek.) Főbb tárgyakul fölemlíti azokat az indítványokat, a­melyek mélyen belevágnak a kerület múltjába; a tiszai kerü­let kívánsága a pozsonyi theologicum tárgyában ; a maskovai egyház kényes ügye, az antalfalvi egyház dolgai, a c­z­e­g­l­é­d­i egyház nagy sérelme birtok miatt, több comfessionális ügy Nógrád megyé­­ben a kath. plébánosok miatt, a praeparandia és a tanári nyugalmazó ügy, a vásárhelyeik dolga, a hol megint a nazarénusok csinálnak bajt, stb. Ezek vol­nának a két. közgyűlés tárgyai. Győry Vilmos a budapesti esperesség részé­ről kérelmet terjeszt elő, illetőleg kérdést tesz »az új büntető törvénykönyv 53. §-ának ma­gyarázatára« nézve. Az esperesség ugyanis nincs tisztában azzal, hogyan értelmezze e­z-t, a­mely azt mondja, hogy az a lelkész, a­ki 18 éven aluli egyént áttérit, büntetendő. Magyarázatot óhaj­tana a kerület utján a törvényhozástól, hogy a k­e­­resztelésre is értendő e­z.? E kérdés vitát keltett az értekezleten, néme­lyek — tekintve a kath. papok eddigi eljárásait, — a törvényt szó szerint kívánják magyaráztatni a lelké­szek által, tehát az idegen vallású gyermekek keresz­telését sem engednék meg; mások csak a hitoktatást s az ezután való áttérítést értik a büntetendő cselek­­vény alatt. Sárkány kir. táblai tanácselnök felszólalása után, a­melyben kimondá, hogy a§. csakugyan aggo­dalmat keltő, mert a bíróra bízza a magyarázatot, javasolta, hogy ez a kérdés tétessék át egy bizottság­hoz, a­mely világítsa meg annak dogmatikai oldalát is, és véleményét terjeszsze elő. Ez az indítvány elfo­gadtatott s az e tárgyban kiküldendő bizottság va­sárnap d. u. fog e felett értekezni. Még egy­házi ügy megbeszélése után az érte­kezlet véget ért. A anyakerületi evang. egyház elő­­értekezlete. — okt. 8. Az evangélikus egyház bányakerületi nagygyű­lése holnap délelőtt lesz. Ma este 5 órakor előérte­­kezletre gyűltek össze a képvis­lők, hogy a közgyű­lés program­­ját megállapítsák. Az értekezleten Veress Pál id. elnök és Szeberényi püspök elnököltek. Nagy számmal vettek részt az értekezleten a bányakerületek képvi­selői, s a következő megállapodásra jutottak: Fő tárgy holnap az újon választott kerületi fel­ügyelőnek F a b i n y i Theofilnek ünnepies beiktatá­sa. Holnap d. e. 9 órakor az evang. iskola nagy ter­mében gyülekeznek a tagok. Szeberényi szuperinten­dens megnyitja a gyűlést, s felolvastatik a febr. hó­ban eljárt szavazatszedő bizottság jelentése. Ekkor küldöttség megy Fabinyiért, a­ki eddig Győry lel­kész lakásán várakozik. A küldöttség Sárkány József elnöklete alatt Sárkány János, Zsilinszky Mi­hály, Török Józ­sef és Tatai István tagokból áll. A megjelent felügyelőhöz a kerület részéről Szeberényi püspök kérdést intéz, hogy elfogadja-e a kerület bizalmát ? Igen esetén a közgyűlés a tem­plomba vonul, a hol ünnepi istentisztelet lesz, s Győry Vilmos imát mond. Azután ismét a nagy terembe vonulnak s a püspök üdvözli elnöktársát (Fabinyit), s felhívja az eskü letételére. Fabinyi ez­ KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hirek. Tisza Kálmán mi­niszterelnök holnap Budapestre érkezik. — B. Ke­mény Gábor kereskedelmi miniszter ma este egy napra elutazik; Fiuméba csak később fog utazni. — Gróf Zichy Nép. János, mint gróf Esterházy La­­josné végrendeleti végrehajtója, a jótékony czélokra való kiosztásra reá bízott összegből az üllői uton épí­tendő uj szegény gyermekkórház számára 500 frtot adományozott. — Az eddigi adakozások már az 5000 frtot felülhaladják. — Tárkányi Béla egri kano­nok a fővárosba érkezett és 8—10 napig szándék­szik itt tartózkodni. — A kath. legény egylet elnöksé­­g­e fölkéri az egylet volt tagjait, hogy felejthetetlen elnökük, néhai Szabóky dr. hamvai fölé állítandó síremlék költségeihez adományaikkal járuljanak s hogy a polgári körökben polgártársaikat hasonlóan ösztönözzék. Egyszersmind kéri, hogy az e czélra szánt összeget nov. hó 15-kéig küldjék be Spanber­­ger Alajoshoz, az egylet pénztárosához (VIII. ker. Mária utcza 8 sz. a.) . Az egyéves önkénytesek száma az idén a tavalit jóval fölülhaladja. A Schmerling ez­redhez 120-an osztottak be, ugyanennyien a Russe­­vich-hez is. Az orvosnövendékek közül 80 lépett szolgálatba, a gyógyszerészek 20-an. — A magyarországi lótenyésztés­re nézve nagyon fontos, hogy a f. hó 17.—19. Buda­pesten rendezendő ménlókiállításhoz, a lótenyésztés emelésére alakult társasághoz érkezett hivatalos átiratok szerint, a bajor kormány "Wuertzburg b. ezredest, a lajtántúli kormány Grewepitz gr. tábor­nokot küldte mének vásárlása végett. A külföld már nemcsak használati, hanem tenyész anyagért is hoz­zánk fordul. A kiállításon a magyar kormány kikül­dötte is mint vevő meg fog jelenni. Az egésznek si­kere most már a tenyésztők kezében van letéve, hogy mentői több jó anyagot küldjenek be a kiállításra. — Szülészeti és nőgyógyászati po- l i c I i n i c u m. Kézmárszky a szülési klinika igazga­tója a következő körlevelet intézi a budapesti műkö­dő orvosokhoz: Tisztelt ügyfél úr! Az orvosok szü­lészeti és nőgyógyászati kiképezésének jelentékenyebb tényezője tudvalevőleg a gyakorlat. A német és an­gol egyetemek szülészeti kotonával már évtizedek óta kapcsolatban van és virágzik az úgynevezett policli­­nicumi intézmény, melynek működése az újabb orvosi nemzedék gyakorlati kiképezésén kívül a humanismus szempontjából is igen áldásos. Ezreket tesz ki azon szülések száma évenként, melyek a nevezett országok­ban ezen segélyt igénybe véve egyszersmind a tanítás czéljaira is felhasználtatnak, és nem kisebb azon nőbe­tegeknek száma, kik bajukban ily módon segélyt ta­lálnak. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr megbízott, hogy egyetemünk szülészeti kotodájával kapcsolatban a szülészet és nőgyógyá­szat érdekében a fővárosra kiterjedő ilyen intézményt létesítsék. A szülészeti és nőgyógyászati poliklinikum feladata és leendő működése röviden a következők­ben körvonalazható: 1. Az egyetem szülészeti kóro­dája bármely időben segélyt nyújt minden oly sze­gény szülőnőnek, ki rendes vagy rendellenes szülése alkalmával orvosi segélyt igénybe venni óhajt. 2. Az orvosi segély egyelőre a kórodai tanársegéd által egy-két felsőbb évi orvostanhallgató vagy szigorló orvos jelenlétében nyújtatik, a­ki egyszersmind arról is gondoskodik, hogy a gyermekágyas utóbb rende­sen kezeltessék; e czélból az illető rendelő orvostan­hallgató a gyermekágyas hogylétéről naponta jelen­tést tesz. 3. Nőbetegek részére a szülészeti kórodán naponta reggel 8 és 10 óra közt ingyenes rendelés tartozik. A jelentkező betegeknek, szükség szerint kórodai vagy lakásukon való kezeléséről szintén a fennebbi módon lesz gondoskodva. Ezen intézmény, mely az orvostanhallgatókat a gyakorlat sokszor igen nehéz viszonyaiba tényleg bevezeti, a humanizmus szempontjából is áldásos teend, mert idővel népsze­rűvé válva, a társadalomnak oly rétegeiben is meghonosítja a szakavatott orvosi segélyt, hova az mai napság csak elvétve jut. — A kortárs urakra nézve is rejt ezen intézmény előnyöket magában, mert felmenti azon sokszor igen ter­hes lelkiismereti kötelem alól, hogy elfoglaltatá­­suk halmaza közepett, — egy szegény sorsú szülőnő­nél, ki még a legszüksége­sbb eszközöket és szereket sem képes beszerezni,­­ órákat, sőt napokat kelljen eltölteniök. Felkérem tehát kortárs urat, hogy a ta­nítás és humanismus érdekében ezen ügyet hatása körében pártolásában részesítse. Bármely esetben elegendő egy sornyi írással az illető valamely hozzá­tartozóját az egyetem szülészeti korodájára utasítani (József­város, stáczió- és Mária-utcza sarkán, Mária­­utcza 31. sz.), s ha az illető orvos a beteget már lát­ta, pár szóval tudatni, hogy minő kóros eset forog kérdésben, a mi a magával viendő gyógy- és műsze­rek megválasztásáért, tudvalevőleg igen előnyös. — Sikkasztás a főpostán. A főposta hivatalnál tegnapelőt Maxikoff Ambrust bizták meg a postai szállítmánynak — pénzes leveleknek — elszállításával az osztrák államvaspálya indóházához. Maxikoff 30 csomagot kapott át, ennyit nyugtatott is,­­ de csak 29-et számolt be. A hiányzó csomag 650 ftot­­ tartalmazott. — A postaigazgatóság az elővizsgála­tot saját hatáskörében nyomban megindította, de minden eredmény nélkül. — Maxikoff az ellene fel­merült számos bizonyíték ellenére határozottan ta­gadja a lopást, minek folytán a posta­igazgatóság megkeresésére a főkapitányság ma délben letartóz­tatta s délután 3 órakor átszolgáltatta a kir. ügyész­ségnek.­­ A kereskedelmi nyugalmazó in­tézet létesítése tárgyában kiküldött 21-es bizott­ság teendőit befejezvén, a kész alapszabálytervezetet legközelebb fogja az egybehívandó közgyűlésnek be­terjeszteni. Az alapszabályok a fősúlyt arra fektetik, hogy a tagoknak ne csak egy bizonyos kor elérésével biztosíttassák nyugalmi díj, hanem hogy az élet vál­tozatosságát tekintetbe véve, a tag munkaképtelen­sége és szűkölködő állapota beálltával nagyobb ösz­­szegű segítségben részesülhessen. Hatvan éves korá­ban azonban e segítség élvezetében mindenesetre fog részesülni az illető tag. Kívánjuk, hogy ezen valóban égető szükséggé vált intézet gyors felvirágzásnak in­duljon. — Érdekes vendége van Bécsnek. Teg­nap érkezett oda a pyramisok országának egykori ura, Ismail pasa ex-khedive. Incognitoban utazik. Senki sem fogadta az érkezésnél sem hivatalosan, sem kíváncsiságból. Egy első oszt. kocsiból szállt ki kíséretével a pasa, a­ki elegánsul volt öltözve, de igen kis emberke s mintegy 45 éves lehet. Kezében fekete sétapálcza, feze kissé félrecsapva. Jobbján S­e­­v­e­r pasa, az egykori tábornok lépdelt. Igen érdekes jelenség. Naviz pasa, Lavison orvos és a titkáron kivül még 8 emberből állt a kiséret. A volt khedive tiz év előtt utazta be Európát s uralkodónknak akkor vendége volt. Most a »Bárány« vendéglőben lakik, az első emeleten s 7 salont foglal el. A pasa csak pár napig marad Bécsben. Onnan Budapestre jön s in­nét gr. Eszterházy birtokára utazik. — Veszedelmes kút. Említettük volt, hogy múlt hó 8 án az óriás utcza 18. sz. házban kút­­javitás alkalmával Dudás Mihály és Dániel Győző napszámosok a kútba leszállván az abban kifejlődött szénsav és fojtó gázok által megfojtattak. Mind a chemiai, mind az orvosrendőri vizsgálat konstatálta, hogy a kút levegője telítve van szénsavval. E vélemé­nyek alapján a közegészségi bizottság javasolja. A kút zár alatt tartassák és csakis tüzeset alkalmával használtassák. Hogy ezen kút vize sem ivás, sem fő­zésre és egyéb háztartási czélokra ne használtassék. Bárha több mint valószínű, hogy ezen utczában a többi házak kutai is a talaj részéről hasonló köz­­egészségileg kifogás alá eső állapotban vannak, még­is a szomszédházak kútjainak vizei is vegyvizsgálat alá vétessenek. Tekintettel arra, hogy ezen utczában a kutak vizei rosszak és tekintettel arra, hogy a víz­vezeték a szomszédos Práter utczába be van vezetve, sürgősen keressék fel a tanács, hogy a vízvezeték az óriás utczában fontos és elutasíthatatlan közegész­ségügyi tekintetnél fogva múlhatatlanul vezettes­sék be. — Utczai harcz egy csonka kol­dussal. Martinka János félkezü koldus nem egy­szer fogsággal volt büntetve koldulás miatt, mind­a mellett mesterségével nem akar felhagyni, mert cson­­kasága által meglehetős ajánlatot nyert ehhez, s ki sem sejti benne a tolvajt, midőn egy házról házra jár koldulni. Ma délben 12 órakor Martinka kolduláson érezvén, őt a rendőrségre akarta kisérni a tetten ért rendőr, azonban Martinka megfutamodott és a Ká­­roly-körúton levő Böser-féle ház előtt elfogatott. Itt dulakodás támadt a rendőr­i koldus között, úgy hogy a közönség kénytelen volt még egy rendőrt előhívni. Közben a helyszínére érkezett Martinka szeretője is, ki oly dühvel rontott a rendőrökre, hogy polgárok­nak kellett a rendőröket megvédeni. Koldus és sze­retője a két rendőr s a beavatkozott 4 polgár ellen határozott harczot vitt, mig végre nagynehezen sike­rült őket megfékezni s bérkocsiban a rendőrségre szállítani. A dulakodásban Martinka s szeretője az egyik rendőrt súlyosan, a másik rendőrt valamint mind a négy beavatkozót gyengén megsértette ; előb­binek czombjába harapott Martinka, utóbbiakat en­nek szeretője összevissza arezon karmolta, s midőn őket a rendőrségre szállították, a bérkocsi mindkét ablakát kitörték s a drapériát felhasogatták. A kol­dust s szeretőjét letartóztatták.­­ Az elevator építése körül előfor­duló és 59838 írttal előirányozott alapezölöpözési munkálatok kivitelére ma délelőtt R­u­p­p Imre ta­nácsnok elnöklete alatt kiküldött bizottság előtt tar­tatott meg az ajánlati tárgyalás. Kilencz ajánlat ér­kezett be: Bianchi Antal 29, Schwartz Ármin s Holz­­spach A. fiai 48, Arnstein Henrik és Müller Róbert 35, Pick és Klein 14%, Gregersen Guildebrand 21% Herman Ferencz s Czipauer János 19, Deuteshh A. fia 3%, Szam­ek A. (Bécs) 29% felülfizetés eseté­ben, Neuschloss A. fiai elég 7% elengedés mellett ajánlkozik a csölöpölést teljesíteni. Rövid tanácsko­zás után a bizottság Neuschloss A fia ajánlatát fogadta el s határozta pártfogólag a tanács elé ter­­jeszteni, a többi vállalkozónak pedig bánatpereiket visszaadta. A bizottságban Kr­a­s­z Márton kir. ta­a­nácsos képviselte a közlekedési minisztériumot. — A soroksári Dunaág. Pest megye évek óta sürgeti a közlekedési minisztériumnál a so­roksári Duna-ág szabályozását, részint nemzetgaz­dasági szempontból, részint azon okból, hogy ha a Duna vízállása a fővárosra fenyegetővé válik, az ideiglenesnek tartott soroksári zárgátat átvágni ne kellessék, mert ez a Dunamenti községekre nagy ve­szedelmet hozna. A közlekedési minisztérium, úgy látszik ezen kalamitásokról meg van győződve s lehe­tőleg oda működik, hogy a baj mielőbb elhárittassék. A soroksári Duna-ág szabályozására azonban még tervek nincsenek, mert a dunaszabályozási bizottság javaslata értelmében tudvalevőleg az határoztatott, hogy előbb a promontori ág szabályoztatik s ennek megtörténtével lesz határozott s czélszerű terv ké­szíthető a soroksári ágra nézve. Addig is azonban nevezetes előintézkedéseket kíván tenni a közlekedé­si minisztérium s e végből helyszíni szemlét tart szükségesnek. Ennek megejtésére kiküldettek : Kiasz Márton dunaszabályozási felügyelő és Zsák Hugó kir. főmérnök, kikhez csatlakoznak: Kégl István, Hajnal Imre, ifj. Szilágyi Lajos szolgabiró és az ér­­dekelt községek képviselői. Földváry Mihály alispán is kimegy a helyszínére. — Reiner és Hegedűs József fővá­rosi sikkasztó tisztviselők bűnügyében, a budapesti kir. törvényszék ma délelőtt tartott tanácsülésében határozatkép kimondta, hogy mindketten vád alá helyeztetnek. Végtárgyalásra határnapul kitüzetett okt. 18-ka. — A fővárosi építési bizottság ma d. u. 4 órakor G­e­r­­­ó­c­z­y alpolgármester elnök­lete alatt ülést tartott. Elnök bejelenti, hogy a bel­ügyminiszter az elevátor költségvetését helybenhagyta, hogy a miniszter által a köztári part alapépítésén eszközölt változtatásokat a köztárházi bizottság nem tartja czélszerűeknek, mihez a bizottság is járul és ez irányban feliratot fog intézni a belügyminiszterhez.­­ A Sebestyén-utcza lakói folyamodnak az iránt, hogy ez utcza a kocsik által előidézett zaj elkerülése végett asphaltoztassék és a járókelő közönség biztos­ságára emelt jára építtessék. A bizottság a kérelemnek elvileg egész terjedelmében helyt ad, ezenkívül kívána­tosnak tartja, hogy ezen utczában a kocsik csak egy irányban, a kígyótér felől közlekedjenek. Számvevő

Next