A Hon, 1880. november (18. évfolyam, 287-315. szám)
1880-11-21 / 306. szám
újságczikkek, melyek az Al-Duna balpartján fabrikáltattak. Reméljük ezt annyival inkább, mert a románok is, kik sokat építettek Szerbiának Risztics által vezetett konok magatartására, a kereskedelmi szerződés tárgyában monarchiánkkal szemben, megszeppentek kissé, midőn látták, hogy a belgrádi »kis Bismarck« szépségesen megbukott s Szerbia beadta derekát. Jobb lesz azért, ha a bukaresti politikusok nem fenyegetőznek többé »Románia barátságának« megvonásával, hanem belenyugosznak monarchiánk méltányos és igazságos követeléseibe, melyek most már annál acceptabilisebbek, mert támogatja épen azon nagyhatalom, Anglia is, melynek oly rendkívül jelentékeny kereskedelmi érdekei vannak az Al-Dunán, — amire pedig oly igen szerettek hivatkozni, mint csattanós érvre Bukarestben — monarchiánk ellen! Apróságok. Az a jelenség, hogy a képviselőhöz költségvetési vitája öt nap alatt elvégződött, semmikép seménye szerint való a szószaporítás híveinek, álljanak bár azok a kiegyezés alapján — vagy pedig azon kívül. Nekik az országgyűlés csak akkor dolgozik derekasan, ha nem határoz, s előttük legáldásosabb munka az időfecsérlés. Természetesen. Hisz ezzel hálás alapot nyernek »meddő« ülésszak emlegetésére, s elfeledkeznek arról, hogy a parlamentarizmus szervezetében a meddőség mindig oly vád, mely, ha igaz, egyaránt sújt minden tényezőt s igy kormánypártot és ellenzéket egyaránt. Rövidlátóságuk azonban lehetetlenné teszi, hogy ezt megértsék s igy nekik nagy baj, hogy csak öt napig volt budgetvita. Sokkal ravaszabbak azonban, hogy ezt csak amúgy nyilván bevallanák, s az ország előtt jajgatnának a fölött, hogy csak ennyit sikerült eltölteniök szóbeszéddel. Nekik e tényből is a saját pártjuk javára kell magyarázatot kierőszakolniok s igy olvassuk ma a Magyarországban cziczeres betűkkel hirdetve, hogy az egyesült ellenzék azért mondott le a vita tovább húzásáról, mert a kormányt e rövid idő alatt is tökéletesen sikerült tönkretennie, minden pozícziójából kivernie, akcziójában megbénutnia, szóval alaposan agyonvernie. Édes ellenzéki polgártársam, ki ezt olvasod és elhiszed, bizonyosan epedve várod a hivatalos lapot, mely meghozza neked ebbeli örömöd koronáját, azt a várva várt pillanatot, melyben a tárczára nem vágyó politikusok ama hadára uralkodói akarat és kötelességérzet reájuk parancsolja, hogy önzetlenségük és boldog faj mentejük feláldozásával beleüljenek a miniszteri karos székekbe, s meg nem foghatod, hogy az a hivatalos lap elég szívtelen ily fontos pillanatokban holmi bírósági, jegyzői kinevezésekkel stbfoglalkozni: légy nyugodt, készülj el boldog álmodozásaidról lemondani s érdd be azzal, hogy a kormány agyonverettetését egyelőre csak a »Magyarország«ban olvasod. S átalában légy arról meggyőződve, hogy amilyen igazmondóságuk és tárgyilagosságuk ezeknek az uraknak van, a Tisza-kormány hatalma és állása akkor áll legbiztosabban, mikor legjobban kiabálnak bukásáról.* Csak öt napig tartott ez a vita és mégis mennyi mindent produkált, aminek jobb lett volna elmaradnia, őszintén szólva még az ellenzéki nyilatkozatok legnyomatékosabbjáról, a báró Sennyey beszédéről is ezt lehetne mondani, azt a hörcsögi eloquentiát nem is számítva, melylyel Bittó István ragadta éljenzésre híveit, akik nem látnak tovább orruk hegyénél. Sennyey beszédét illetőleg nem tárgyi okok mondatják ezt velem. Akárki mit mondjon is, nem lehet erre a beszédre reásütni, hogy akár a kormánynak ártott, akár az ellenzéknek használt volna. Hanem egy irányban mindenesetre ártott: ártott abban, hogy kézzelfoghatólag igazolta, hogy az ok nélkül ellenzékeskedés népszerűsítő hatalma alól még oly tárgyilagos fő sem vonhatja el magát, mint a minőnek a volt tárnokmestert tartják és mondják. Mert azután a beszéd után, mely a kormány politikája ellen semmi, csak átalános frázisokon alapuló kifogást tartalmazott, bizony tisztelet-becsület de igazság is. Sennyey Pál báró ép úgy nem menthető fel az alól, hogy az ellenzéki könnyű népszerűség kényelmes helyzetéhez való ragaszkodásból nem áll be az aktív politika tényezői közé, mint hasonszőrű társai. S akik ily állítást a felségsértéshez közel járó gyanusításnak tartanának, azokat vagyok bátor figyelmeztetni valamire. Keressék elő a báró ur azon beszédét, melyben ujabb parlamentáris szereplését 1872 szeptemberében megnyitotta s olvassák el ezt a beszédet, s fogadást mernénk ajánlani, hogy abban a beszédben az akkori kormány politikája ellen úgy átalánosságban, mint részletekben, a gyakorlati téren szintúgy, mint elvek tekintetében, a báró úr sokkal nyomósabb, foghatóbb jellegzettebb és kíméletlenebb támadást intézett, mint mostani felszólalásában a Tisza-kormány ellen. És Sennyey Pál báró akkor mégis tagja volt a kormánypárti Deákkörnek s az, hogy ázsiainak nevezte a közigazgatást, nem tartóztatta, hogy Tóth Vilmos akkori belügyminiszternek bizodalmat szavazzon. Nála (mert másoknál az ilyesmi nem ritkaság) különösen esik az ilyetén gyöngeség bevallása s ezért mondtam, hogy e beszéd elmaradása jobb lett volna, mert addig az ember hitte, hogy Sennyey azért ül az ellenzékben, mert oka van reá, e beszéd után azonban, aki látni akar, látja, hogy csak azért ül ott ő is, mert ez idő szerint — kényelmesebb ülés esik ott.* S ha már e beszédre így, post festa elmondtam e pár sort, hadd mondok egy párszót arra az utólagos nyilatkozatra is, melylyel a báró úr Tisza felszólítására egy szavának sértő magyarázóit meghazudtolta. Nem méltatni akarom e lejalitást, mert méltatásra soha nem szorul a kötelesség. Még csak ama mondásból sem csinálok olcsó tréfát, amelyben a báró úr nyilván kijelenté, hogy nem olvassa még az ellenzéki hírlapokat sem. E miatt vigasztalják magukat ellenzéki laptársaink, különösen a hozzá közel állók ; azt hiszem azonban, hogy ezeknek sem a legnagyobb bajuk az, hogy a báró úr nem olvassa őket, mert ők szívesebben veszik a támogatást — olvasatlanul. Én a báró úr egy mondását szeretném helyreigazítni, azt, amelyben saját önzetlenségét szembe akarta állítni az 1875-ki fúzió alkalmával tapasztalt tárczavadászattal. »Hetekig tartó halogatást okozott ez a minisztérium megalakulásában«, úgy monda ő. Hát ez köztudomás szerint nem volt így. A minisztérium akkori megalakulását nehezítette egy körülmény, de ez nem abban állt, hogy sokan akartak tárcát vállalni, hanem ellenkezőleg, hogy sokan nem akartak tárczát vállalni. A fúzió elvi oldala már egész készen volt, mikor e részben a nehézségek még javában fenforogtak. Vagy egészen elmúlt volna annak emlékezete, hogy mennyi olcsó élet hangzott akkor a felől, hogy az új kormány nehezen kap fejet? S még a kabinet megalakulása utolsó percében sem volt biztos, ki lesz az igazságügyminiszter, arról nem is szólva, hogy a balközép több tagja (kik közül csak Szontágh Pált említem,) a nekik felajánlt tárczát ismételve visszautasította, s az a két balközépi képviselő is, aki a kabinetbe belépett , akik közül báró Simonyi Lajost most már bizonyosan nem vádolja tárczavadászással az ellenzék se, csak ismételt sürgetésre szánta rá magát a kormányra lépésre. Bizony nagy idő az öt esztendő, hogy ilyesmiről oly könnyen elfeledkezhetnek az illetők, kiknek az akkori eseményekben — különösen a tárgyalások núzásának-halasztásának valódi okaiban — akkora részük volt, mint báró Sennyey Pálnak. Hanem nyugodjunk meg e feledékenységben, mert hiszen ez emberi tulajdon. S ha báró Sennyey Pál régi politikájából annyi mindent elfeledhetett, hogy most már Szilágyi Dezső rabulista radikalismusával ülhet egy párton, a tényekből is elfeledhet egyet s mást. * Említettem, hogy báró Sennyey Pál nyilván kijelenté, hogy nem olvassa az ellenzéki hírlapokat se. A kormánypárt e részben különb. Az olvassa az ellenzéki brosüröket is. Kormánypárti elemek közt folyt a házban a következő párbeszéd : — De hát miért nem vette fel Kákai Aranyos Szilágyi Dezsőt is az ő prométheuszai közé. Hisz Dezsőben is van valami Prométheuszból. — Ugyan micsoda ? — A máj.* Szitányi Bernátnak ma oly keserű napja volt minő kevés volt és lesz az ő boldog és czukros életében. Végzetes tévedés folytán ellene szavazott — a czivillistának. — Meg telegrafoztuk Gödöllőre! ékzeltek a derék öreg ur előtt barátai. — Nem bánom! válaszolt rá tréfásan ő, ha a felség rólam megtudja, hogy ellene szavaztam az udvartartási költségeknek, bizonyosan azt gondolja, h°gy — keveselem és emelni akarom. * Aki merész mondásokat akar olvasni, olvassa el a »Pesti Napló« mai czikkét, mely a felett siránkozik, hogy Csernátoni az »Ellenőr«-ben azt írta, Biztótól, hogy Caligula lova lehetett ugyan konsul, de annak is volt annyi esze, hogy Caligula nélkül nem akart újra azzá lenni. E kemény tréfa annyira kihozza a sodrából a »Naplót,« hogy a következőket írja: «Ha a kormánypári sajtónak tetszik a személyi térre lépni, az ellenzék, bár kelletlenül, de éni fog a teljes joggal, melyet az ily támadások visszaverése kötelességévé tesz. A Tisza-kormány nem panaszkodhatik, hogy oly fegyverekkel ostromoltatnék, minket egykor a Deák-párti kormányok ellen használtak. Az ellenzéki sajtó ma éles, de politikai vitát folytat. Nem ő fogja azonban megkeserülni, ha oly pozicziókra szorítják, melyek elfoglalásától eddig vonakodott.« Oh az az ártatlan ellenzéki sajtó, mely bizonyos pozicziók elfoglalásától vonakodott! Ha az ember e sorokat olvassa, bizony hajlandó hinni, hogy ez urak kik nem tanultak semmit, elfeledtek mindent. Hát ugyan üzte-s valaha sajtó annyira a személyes botrányhajhászatot, mint a mai ellenzéki, s különösen »deákpárti» sajtó. Ki csinált a korrupcziós hírekből politikai tőkét? Ki akarta a sikkasztók és csalók bűntényei miatt a magyar államiság és államférfiak szeplőtelen nevét bemocskolni ? Ki ment annyira, hogy az ország kormány férfiaira urbi et orbi azt hirdették, hogy iszákosak és ki fogta rá az igazságügyminisztérium főhivatalnokaira, hogy uzsorásokkal czimborálnak ? S a bornirt vádak és panaszok egész tömegét lehetne felsorolni, melyek ebben az erkölcsös sajtóban csak rövid pár év alatt fölmerültek. Mondok én az ellenzéki lapoknak valamit. Sok jó tulajdonságuk van nekik, amit én szívesen elismerek. Dicsekedjenek ezekkel. De egygyel ne dicsekedjenek , hangjuk tisztességével, mert e részben oly dekadencziában vannak, amely, ha sokáig így tart, a magyar sajtót (már az »amilyen jazadjon isten, olyan a fogadj isten« elvénél fogva) tökéletesen megrontja. Ez ellen kellene valamit tenni, szent igaz; de nem akképen, hogy ép azok dicsekedjenek a személyeskedés elkerülésével, kik ebben mindeneknél többet vétkeztek. Vis Imre rövid pihenéssel négy hónapon át tartott, s még 1857-ben is éreztek gyengébb lökéseket. A calabriai földrengés 1783-tól egy évig tartott, s a föld több mint 10 évig nyugtalankodott. A rengés megújultát újabb lökések jelezték. Eleintén a föld az egyes lökések közt folytonosan rengett. Később a végleges nyugalom beálltáig már csak hosszabb időközökben ismétlődtek a rengések. A belluonói földrengés 1873. márcziustól az év végéig tartott. Az évekig, sőt évtizedekig tartó nyugalmat némely vidéken rendesen egy sokszor évekig tartó időszak követi, mely hirtelen földrengésekkel kezdődik, s ha alább hagyott, ismét hosszú időre teljes nyugalomnak ad helyet, így pl. Limát 1586., 1687., 1699., 1716., 1724., 1732., 1734., 1745., 1746 és 1868-ban, tehát háromszáz év alatt időközönként tizenegyszer pusztították el a földrengések. Az is különös jelenség, hogy a földrengés, mely a felszínen mindent elpusztít, a föld mélyében észre sem vehető. California d.ny. részén 1872. márcz. 17. borzasztó földrengés volt, mely a Lone-Pine bányakerületben halomra döntötte a házakat, a vizek folyását megakasztotta, a földet több helyen megrepesztette, s a bányákban nem éreztek a rengésből semmit sem. A földrengések más tüneményekkel szoktak összefüggésben lenni. Némely földrengést, mint a tűzhányók eruptióit nagy dörgés és ropogás szokta kisérni. Ez a zaj nagyon külömböző. Egyszer ropogáshoz, csörömpöléshez, ágyúzáshoz, máskor meg égzengéshez hasonlít. Arra is volt már eset, hogy a rengést semmiféle zaj sem kisérte. A légsúlymérő alacsony állása, viharok és sok esőzés, a földrengések által gyakran látogatott vidékeken rossz előjelnek tekintetnek. A Molukkokon az esős időszaktól nagyon félnek, s közeledtével rendesre könnyebb faházakba költöznek a lakosok. A földrengések hatása borzasztó. Forrásokat apasztanak el, új forrásokat fakasztanak, a föld felületét sokszor megváltoztatják, a földet megrepesztik s házak és sziklák összeomlását vonják maguk után. Az 1602. jún. 7-diki földrengés alkalmával Jamaika szigetén a lökések az embereket a tengerbe vettették, honnan többen úszás által megmenekültek. Iquique, Mequegua, Locumba, Pisagua és Aricát, egy 12,000 lélek által lakott várost, az 1868. aug. 13-iki földrengés egészen elpusztította. Ez alkalommal Equadorban 40 ezer, Új-Granadában 30 ezer ember vesztette életét. Az 1870. évben Olaszországban, dacára annak, hogy nem voltak nagy földrengések, 2225 ház dőlt össze s 98 halálesetre 223 sebesült esett. Az ember legnagyobb veszedelme a házak és sziklák összeomlása. A Kaukázusban (1830. márcz. 9.) egy hegy Kiskar mellett összeomlott s egy termékeny völgyet a törmelékhalmazzal egészen elpusztított. Calabriában 1783-ban lábnyi széles és mértföldnyi hosszú repedések képződtek. A polistenai gránit hegyek aljában egy több lábnyi széles repedés 9 órányi távolságra terjedt. Piaisanonál egy 105 láb széles és 225 láb mély szakadék támadt, mely egyföldnyi hosszú volt. Az ilyen repedésekbe, melyekből gőz, melegvíz és iszap szokott a felszínre jutni, már sok ember házastól belevészett. Arequipanál (1858. aug. 13-án) Samo és Locomba falvakban a szakadásokból egész víz- és iszapár bugyogott elő. Földrengések alkalmával gyakori jelenség a talaj sülyedése, mely sokszor ijesztő mérveket ölt. Régi japán iratok szerint 285-ben K.e a Busi-no-yama vulkán képződése alkalmával Nipon szigeten az oomi provinciában annyira sülyedt a talaj, hogy a mai Mitsummi-tó képződése (7 mföld hosszú, 2 mf. széles) vált lehetővé. Az 1746. okt. 28. perui földrengés folytán Callaonál a part egy része elsülyedt s egy öböl képződött. 1762-ben Chittagougnál 60 angol nmföldnyi part sülyedt el, s a rajta levő dombok és hegyekből csak a csúcs maradt ki a vízből. A földrengések okairól semmi bizonyosat sem tudunk. Annyi tény, hogy közeli összefüggésben állnak a vulkanikus kitörésekkel, s azt a tapasztalat is bebizonyította, hogy ott, ahol a tűzhányó hegyek egyenként nagy csoportokban fordulnak elő, mint pl. Olaszországban, Dél-Amerikában, a Lunda szigeteken, a Philippineken stb. a földrengések rendesen a vulkánok kitöréseivel összeesnek. Falb Rudolf szerint a föld belsejét képező cseppfolyó izzó tömegnek a nap és a hold vonzó ereje által előidézett apálya és dagálya idézné elő a földrengéseket. Falb néhányszor a nap és a hold együttállásából, vagy pedig a hold állásából a föld közelében, előre földrengéseket helyezett kilátásba, melyek bámulatos pontossággal, bár előre meg nem határozható helyen, bekövetkeztek. Az indiánok is összefüggést sejtenek a vulkánok kitörése és a földrengések közt. Mollieu szerint a popayani indusok nagy havazások után a Puraee vulkán kráteréből mindig eltávolítják a havat, mert azt hiszik, hogy a hótömeg megakadályozza a kitörést, s így az izzó láva a föld kérgét kezdi emelgetni, ami földrengést okoz. Sokan közvetve a víznek is tulajdonítanak földrengéseket. Az ásványforrások ugyanis idővel hatalmas rétegeket olvasztanak le a föld belsejében, melyek nagy űrt hagynak maguk után. Ha ezen üregek már igen nagyok, a fölöttük nyugvó rétegek, elvesztve az egyensúlyt, beszakadnak, s ezáltal sülyedés, torlódás, csuszamlás keletkezik, s az egyensúlyban beállott ilyféle zavarok a felszínen szintén földrengéseket idéznek elő. A sziklaomlások, melyek az Alpesekben gyakoriak, messze terjedő rázkódást idéznek elő, s Allemont vidékén a lakosok minden rengést moréna, kő- vagy hóomlásnak tulajdonítanak. Robbanások is földrengéshez hasonló rázkódásokat idéznek elő, így a mainzi puskaportorony felrobbanása 1858. nov. 18-án úgy megremegtette a földet, hogy a rázkódás, mint gyenge földrengés, a robbanás színterétől 160, sőt 200 kilométernyire is érezhető volt.* A földrengések mint kétségbe vonhatatlan tények állnak előttünk, de meg kell vallanunk, hogy keletkezésüket, eredetüket még mindig mély homály fedi, s a sok hypotheosis csak hypotheosis marad, a végleges megoldás a jövő tudósaira vár, kik majd biztosabb észleletek s pontosabb statisztikai adatokból kiindulva, kielégítőbb magyarázattal fognak szolgálhatni. Szinnyei Otmár: KÜLÖNFÉLÉK. WGQt Lapunk legközelebbi száma rendkívüli kiadásban, hétfőn nov. hó 22-én reggel fog megjelenni. g®" Mai mellékletünkön a következő közlemények foglaltatnak : Az Egyesült Államokból ; az olasz kényszerárfolyam megszüntetése ; a földadó reform Ausztriában; a fővárosi közmunkák tanácsából; vidéki levél; üzleti heti szemle a gabona üzletről és az árutőzsdéről; az osztrák-magyar bank állása, a tőzsde napi üzlete stb. A tárczában könyvismertetés. — A királyi ő felsége tegnapi diszpoziczióit megváltoztatván, nem utazott ma Bécsbe, hanem a gödi vadászat végeztével délutáni 4 óra 10 perczkor udvari vonaton visszatért Gödöllőre. — Pejacsevics gróf horvát bán, ki ma reggel ideérkezett, a nap folyamában huzamosabb ideig értekezett Tisza Kálmán miniszterelnökkel és Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszterrel. A fővárosban tartózkodó, a közös hadsereg és honvédséghez tartozó tartalékosok közül körülbelül 8000 ember maradt el igazolás nélkül az idei ellenőrzési szemléről. Az elmaradottak a cs. kir. hadkiegészítő, illetőleg a honvédparancsnokság részéről a fővárosi katonai nyilvántartási hivatal utján külön behivójegyek által beidéztetnek megbüntetés végett. Az önkényt jelentkezők ezen büntetést kikerülhetik. — Az óbudai amphitheatrum teljes kiásatása s megőrzésére nézve fontos tanácskozások folynak jelenleg. Terv szerint, ha az ásatással készen lesznek, az egész amphitheatrumot töltésgyűrűvel veszik körül, a nyugati részén a régi épület styl szerint felépítve, ülőhelyekkel és fedéllel lenne ellátva, északi részén pedig gloriette lenne az egész emlék áttekintésére. A töltésgyűrű sétáló helylyé alakíttatnék át, lenne itt őrházi vendéglő is. Az egész átalakítás mintegy tízezer forintba kerülne. — Sajtóper: Kozma Sándor kir. főügyész, Frankl Leo ellen, az »Arbeiter Wochenkronik« czimü munkás lapban megjelent közlemény (czikk) miatt sajtópert indított s erre vonatkozó vádlevelét a budapesti kir. fenyitő törvényszékhez, mint sajtóbirósághoz már be is nyújtotta. — A délutáni inspekczió. A legtöbb hivatalban be van hozva az, hogy sor- és idő szerinti rendben a hivatalnokok egyike délután is a hivatalos helyiségben van, esetleges felvilágosítások megadása végett; különösen szükséges ez olyan hivataloknál, hol a közönség sürgős esetekben délután is kénytelen a hivatalhoz fordulni. Ilyen a többek közt és különösen a fővárosi bejelentési hivatal. Az inspekczió itt is be van hozva, de hogy miképen értelmezik azt e hivatalban, nem értjük. A napokban, vásár lévén, egy vidéki ember a fővárosba jött s mulaszthatlanul találkozni akart unokaöcscsével, de a látását nem találhatta meg. Egy délután időzött Budapesten s ez idő alatt volt kénytelen a keresettnek lakását megtudni. Lapunk egy barátja szívesen nyújtott segédkezet a keresésben s igen természetesen a bejelentési hivatalba vezette a vidéki embert. — »Tessék holnap jönni !« mondá az inspekeziós hivatalnok. — »De nem várhat itt holnapig ez az ember!« — »Az mindegy, délután nem szabad felvilágosítást adni!« — »De hát akkor minek van itt ön, s minek az inspekczió?«— »Az nem tartozik önre,« volt a válasz s teljességgel nem volt szives kikeresni a kérdéses egyén lakását. Hát ez bizony baj épen a bejelentési hivatalban, ahol, mint ez a példa is mutatja , még a délutáni hivatalos óra sem volna fölösleges. — 100,000 frankos cholera-dij. Tudvalevőleg Bréant 100,000 frankot hagyományozott a franczia akadémiának egy díj alapítása végett, olyan tudós számára, kinek az ázsiai cholera biztos orvosságát, avagy pedig e betegség okait teljesen felfedeznie sikerült. Minthogy e díjt eddigelé még senki sem nyerte el, a franczia akadémia azt határozta, hogy addig is, míg azt valaki elnyerné, e nagy tőke kamatoztassék még pedig oly módon, hogy az évi kamatokban olyan tudósok részesíttessenek, kik a cholera, vagy más járványos betegség felismerése vagy gyógyítása körül maguknak kiváló érdemeket kivívni tudnak. Magának a nagy díjnak elnyerése a következő feltételekhez van kötve : 1. Hogy az illető orvosság, vagy eljárás olyan legyen, mely a cholerát a legtöbb esetben, vagy a felette túlnyomó esetekben meggyógyítani legyen képes. 2. Hogy a cholera éledésének okai akkor felderittessenek, hogy ezen okok eltávolítása esetében maga a járvány is megszüntethessék. 3. Vagy pedig, hogy oly óvószer ajánltassék, melynek alkalmazása által e járványos betegség olyképen tétessék ártalmatlanná, mint pl. a tehénhimlő beoltása által a hólyagos himlő ragálya. A franczia nyelven irt pályázatok 1881. jun. 1-ig bezárólag az institut (az akadémia természettudományi osztálya) titkárságához czimzendők. — A pesti első crede-egylet választmánya, gróf Károlyi Edéné egyesületi elnök távollétében az egyesület új igazgatója Szabó Imre semmitőszéki biró úr elnöklete mellett f. hó 17-én ülést tartott. Egyéb folyó ügyek elintézése után elhatároztatott, hogy a jó hírnévnek örvendő crece-bált a jövő farsangon is megtartják s megalakittatott a bálbizottság az egyesület legtevékenyebb választmányi tagjaiból. Elhatároztatott továbbá, hogy mind a terez- mind a józsefvárosi bölcsőházban az idén is karácsonfákat állítanak s mindkét intézetben valamennyi, tehát mintegy kétszáz szegény gyermeket ellátnak meleg czipő- és teli öltözettel, mind azokat, akik ezen jótékony egyesület gondoskodását élvezik. Elhatároztatott még az is, hogy bálafeliratot intéz az egyesület Simor János esztergomi herczegprimáshoz annak örömére, hogy a józsefvárosi bölcsőházzal kapcsolatban saját költségén leányiskolát létesített, mely f. évi augusztus hóban nyittatott meg. A budapesti közúti vasút a mai napon a fővárosi tanácshoz egy beadványt intézett, a melyben engedélyt kér, hogy az uj lóversenytérhez a kerepesi vámtól kiinduló, a száz házon keresztül az uj lóversenytérig terjedő és onnét az aréna után a városligetig tervezett szárnyvonalat építhessen. — Szép bérházzal gazdagodott fővárosunk , a kerepesi út elején levő nagy háromemeletes házzal, melyet Treichlinger József és nővére férj, Degen Gusztávné emeltettek a nemzeti színházzal szemben. Ez lesz a »Kerepesi udvar.« Ma este volt a koszorú-ünnep a szokásos felzászlózással, beszédekkel és czigányzenével. — Lápossy Ferencz, kinek haláláról a késő este vett hír nyomán már reggeli lapunkban emlékeztünk meg, mintája volt a művelt magyar kereskedőnek. Műveltségét és tanultságát az országos magyar iparegyesület szakülésein nyílt leginkább alkalma kitüntetni s hasznosítani szakszerű előadásaival. A magyar kereskedelem érdekeit mindig szem előtt tartotta és ahol az elé akadályokat látott gördülni, mindjárt felemelte szavát. Ilyen értelmű czikkeket is közölt a lapokban, melyekkel nem egyszer minket is felkeresett. — Haláláról a következő gyászjelentést vettük: özv. Lápossy Ferenczné szül. Csanak Róza, maga és egyetlen gyermeke Lápossy Anna, továbbá férjének testvérei Lápossy Mária férjezett Hunyady Domokosné, férje és gyermekeik, Lápossy Lajos és Lápossy János, valamint a mindkét részen levő számos rokonok és jó barátok nevében megtört szívvel jelenti a legjobb férj, lgszeretőbb apa, jó rokon s hü barát Lápossy Ferencz borkereskedőnek, élte 41 -ik, boldog házasságuk 11-dik évében, rövid de kinos szenvedés után történt gyászos kimultát. A boldogult alak hült tetemei f. november hó 21-én d. u. 3 órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint a kerepesi úti tetemházból a kerepesi sírkertbe végnyugalomra tétetni. Béke poraira, áldás emlékére! — A budget tárgyalását a főváros hétfőn kezdi meg rendkívüli közgyűlésen. Ez talán az egész héten foly, de szerdán megszakasztja a rendes közgyűlés, amelynek egyéb tárgyai lesznek, nevezetesen ezek: Kolozsvár város átirata a katonai merénylet ügyében a tanács előterjesztése a sör-czukor és kávé új fogyasztási adójának behozatala tárgyában beadott törvényjavaslattal szemben követendő eljárás iránt, tanácsi előterjesztés Zágráb és vidéke szerencsétlenednek segélése iránt; továbbá a statútumok összeegyeztetése a kihágásokról szóló törvénynyel. Ezen tárgyakon kívül nyolcz nappal előbb kitűzettek: a részvényserfőzőnek bérbeadott kőbányai területnek 10 évvel meghosszabbítása, a városmajori vendéglőnek újból 3 évre bérbeadása, s bejelentése a kőbányai sertésállási telkek új bérlete ügyében tartott árverésnek* — A fővárosi egylet mai értekezlete néhány érdekes mozzanatot mutatott. A budgetet kellett volna megbeszélni, de ezt egyéb ügyek háttérbe szorították. Az új fogyasztási adójavaslat és a zágrábi segélés foglalkoztatta az értekezletet. Amannak t. i. törvényjavaslatnak ügyében Weisz B. F. fejezte ki azon óhaját, hogy bár a pénzügyminiszter azt egyszerűen venné vissza, mert a kereskedővilág azon törekvése, hogy a törvényjavaslat elfogadása mellett némi javítások eszközöltessenek rajta, a szerencsétlenséget tán kisebbítik, de el nem enyésztetik. Ez az új adó Deus ex machina jön; figyelmeztetni kellene a pénzügyminisztert azon eljárásra, amelyet Kossuth követett. Szóló 48-ban részt vett a kormányzásban, tudja, hogy Kossuth ha adót akart behozni, a közvéleményt előbb enquet-en kérdezte meg. Kromm Antal csatlakozott Weisz nézetéhez. Kármán Lajos megbízható értesülései alapján tudatja, hogy a kormány a kereskedők észrevételeit igen nagy figyelembe veszi s a törvényjavaslatot azok alapján módosítani fogja. Az értekezlet megnyugodott a polgármester azon biztosításában, hogy a tanács által a törvényjavaslat tanulmányozására kiküldött albizottság a tanács keddi ülése útján oly javaslatot tesz a közgyűlés elé, amelyben a főváros minden polgára mgnyugodhatik. A zágrábiak segítése ügyében is hosszas eszmecsere folyt. Sztupa a földrengések ismétlődése folytán csekélynek találta a 2500 fintot, hanem 5000-et indítványozott. Az értekezlet számos tagja nem volt hajlandó ahhoz hozzájárulni. Elismerték, hogy a hultanizmus követelte lépéseket politikai meggyőződés nem irányozhatja, de fővárosunk mai pénzügyi helyzete a legjobb akarattal sem engedi a bővebb adományozást. Mondották, hogy a kár felől sem vagyunk még tájékozódva s ha az nagynak bizonyul, később még megtudhatjuk az összeget. Ezért a 2500 frt egyelőre lenne megszavazandó. — Ezzel az értekezlet megállapodás nélkül eloszlott. — Hírek a tanácsból. A fővárosi tanács ma a jövő évre szükséges katonai előfogatok előállítását Szőke Györgynek, a IX. kér- kéményseprőmunkákat Albertam Jánosnak s az Erzsébet- s budai szegédház 1881-ki kenyérszállitását Glatner Miksának adta. Azonkívül elrendelte, hogy a jövő évi kőmivesjavítási munkákra nézve az árlejtés de ez. 6-ra írassák ki, s elhatározta, hogy a »két oroszlán« czimű hírhedt kávéház és vendéglő bérbeadása iránt új árverés kitűzését kéri a közgyűléstől, mert az első árverésen megjelent vállalkozók egyike csak 8200 irtot ígért a bérletért, holott ugyanő eddig circa 10 ezer forintot szokott fizetni. A Viszályok a képzőművészeti társulat választmányában oly sűrűn fordulnak elő, hogy komolyan féltjük a magyar festészet ügyét a személyes súrlódások káros következményeitől. — Most ismét dr. Pulszky Károly, az országos képtár igazgatója, mondott le a választmányi tagságról. Ez egy év alatt az ötödik lemondás, mely, valamint a többi, Perlaky Kálmán igazgató úr működésének eredménye. Tavasz óta, a folytonosan megújuló és gyakran a legnagyobb mérvben kellemetlen személyes természetű összeütközések következtében, egymásután a következő urak adták be lemondásukat : Szentgyörgyi Ottó választmányi tag kilépett az igazgatóságból és letette előadói, ellenőri és többnemű bizottsági tisztjét; Szombathelyi úr választmányi tag lemondott a pénztárnokságról; Keszler József ur lemondott a titkárságról; Kaas Ivor b. lemondott a választmányi tagságról; dr. Pulszky Károly ur most szintén kilépett a választmányból. Nemes Nándor gr. alapító tag leköszönt minden, a választmány megbízásából nyert bizottmányi tagságról, és mint már mások többen, a választmányi üléseket nem látogatja, egynémely előfordult konfliktust csak nagy nehezen lehetett kiegyenlíteni. Ily kellemetlen viszonyok oly társulatnál, mely a közönség pártfogására van utalva, annál kevésbé tekinthetők közönyösen, mert itt nem valamely magántársaságról, hanem egy fontos kultúrás közintézetről van szó, melynek érdekeit tapintatosan szolgálni volna az igazgatóság feladata. Mint a »P. N.« hallja, ahonnan e sorokat átvettük, a képzőművészeti társulat tagjai között az igazgatóság eljárása, nevezetesen a hazai művészek iránt tanúsított mellőzés miatt, nem csekély visszahatást szült. — A Bartha Miklós esetének megvizsgálása végett kiküldött bizottság ■— mint a M. P. írja — nem folytathatja működését mindaddig, míg annak elnöke, Eszterházy Kálmán gr. —ki jelenleg Budapesten időzik — illetékes helyről a további teendőkre szükséges utasításokat meg nem kapja. Ilynemű utasítások megszerzése végett a katonai hatóságok egyik kiküldöttje Bécsbe utazott a közös hadügyminisztériumhoz. A napokban visszaérkeznek a kellő utasításokkal, s azonnal folytatni fogják a már különben megkezdett eljárást. Akik Szegeden a rekonstrukczió ellen demonstrálnak. Sok szegedi embernek van és volt panasza a rekonstrukczió és annak végrehajtási módja ellen. De mégis jobban szerették városukat, semhogy végre meg ne alkudtak volna a helyzet kényszerűségével. Akadt azonban negyven polgár, kik sehogy sem tudtak kibékülni a kisajátítással, az építési szabályokkal és a többi áldással, hanem kapták magukat, fölszedték sátorfájukat és letelepedtek egy csoportba Dorozsma közelében, a mezőváros előtti szélmalom tájékán. A negyven ház már majdnem teljesen fölépült és elejökön ki van aggatva a szokott paprika dísz, a szegedi külvárosi házak ismertető jele. A katonazenekari hangverseny ma nagy, de leginkább katonatisztekből álló közönséget vonzott a Vigadó termeibe. A négy zenekar szabatos, összevágó játéka mindenkit kielégített. Különösen tetszettek a műsor azon darabjai, melyeknél nagy erőt kell a zenekarnak kifejtenie. A lágyabb, lehelletszerű zene előadásaira az oly erők, melyek megszokták a szabadban a játszást, hol egyrészt a hang eloszlik a térben, másrészt mindig bizonyos zajt kell legyőzniük, túlharsogniuk,nem alkalmasak. Valódi hatást azért csak a Hunyadi-nyitány induló részével, Liszt második rhapsodiának záradékával, a Szolimán-indulóval és a római légiók indulójával tudtak elérni. A közben eső táncdarabok is nagy tapsot arattak. Hallottunk egy franczia zeneszerző által írt magyar szerenádot is. A szerző neve Joncseres. Köszönettel kell fogadnunk jóakaratát. A mű csinos s egy részében emlékeztet Gounod Faustjára is, de semmi íze sem magyar. A bokázó rythmus még nem teszi ki a magyar zenét. Magyar szellem is kell abba. Káldy Gyula hangszerelte Volkmann Visegrád czímű művének két számát : A jósnőt és Szolimán indulóját. Amabban a titokzatos, emebben a hősies elem jut kifejezésre. Az utóbbiból egy egész csata hullik ki. Mind a kettő arról tesz tanúságot, hogy Káldy ismeri a zenekar titkait s tudja, mikép kell a szépnek és hatásnak érdekében azokat kihasználni. Magyar zeneszerzőink legtöbbje épen a hangszerelésben nem járatos, miért is zenegondolataikat csak zongorára teszik le. Kívánatos, hogy Káldy e zongoraszerzemények közül a jobbakat szemelje ki s írja át oly sikerrel ezeket is zenekarra. A budai dalárda és a zenekedvelők repertoirja mindjárt magyarabb szint öltene. — Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Lisztnek előadott rhapsodiája hírhedt zeneköltőnknek egyetlen oly magyar zeneműve, melynek zenei gondolata sajátja. Egyéb rhapsodiáiban népdalokat dolgozott fel. Ebben egyedül szólal meg benne a magyar. Ihletet a magyar gyásznapokból szerzett rá. Midőn függetlenségi harczunk ügye elbukott és az aradi bitón annyi hősünk elveszett, akkor szerzette ez első részében mély fájdalmat kifejező, második részében felharsanó s jobb reményt keltő zenemüvét. Művének e vonatkozását e rhapsodiája zongorakiadásán a második lapon jegyezte meg, hol a czenzura figyelmét elkerülte vele. E lapon apró betűkkel olvasható : 1849. október 6. — Ha a hangversenyt rendező katonai elöljáróság tudta volna, hogy az aradi vértanuk emlékének van szentelve e mű, várjon előadattá volna-e? — Aligha. De ha már előadatta, ily hangversenyek ismétlése esetén ne várja