A Hon, 1881. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-01 / 1. szám

figyelemre méltó már az is, hogy Hollandiá­ból hat sűrűn nyomott hasábra terjedő »föl­hívás az angol néphez« jelent meg az intelligenczia köréből s e fölhívásban ezek mondatnak : »Németalföld alólirott polgárai mély érdeklő­déssel hallották az eseményeket, melyek Transvaal népét érték, azt a népet, mely származására zve hús­a,mi húsunkból és vér a mi vérünkből. És mi nem tarthatjuk vissza többé a keserűség és szomorúság érzetét, mely erőt vett raj­tunk még akkor, midőn az előbbi ang­ol kormány el­határozta, megrabolni függetlenségétől Transvaal népét és kis területét az angol korona kor­mányzata alá helyezni. Önök közül többen — nevezetesen a mostani minisztere­ln­ök is erélyese­n tiltakoztak annak idején Transvaal bekebelezése, mint in politikus és igazságtalan cselekedet ellen. Transvaal népe hosszú ideig azt remélte, hogy a rajta elkövetett igaz­ságtalanság ismét jóvá fog tétetni. De most, miután minden reménye meghiúsult s türelme kimerült, két­ségbeesésében fegyvert ragadt. Sajnáljuk, de értjük e helyzetet. Az ő őseik, a mieink is, kik 80 sanyarú esztendőn át küzdöttek füg­getlenségükért. Miért aludt volna ki tehát ama férfiakban atyáik hősi szelleme? Ti brittek, kik magatokat szabad népnek nevezitek, rokonszenvet kell, hogy erezzetek ama kis nemzetiség iránt, melyet hatalmas kormányotok eltiporhat ugyan, vagy szét­szórhat mindenfelé, de soha sem fog leigázhatni. — Ezen érzelmekkel fordulunk az angol nép igazság­­szeretetéhez. Anglia népe nem teheti ki magát a szégyennek, mely az igazságtalan és egyenlőtlen harczot követi, egy békeszerető nép ellen, mely nem kiván egyebet, mint hogy a vadontól tömérdek fáradt­sággal és veszélylyel elragadt földet a saját törvényei alatt lakhassa.« Gladstone, mint sok egyébbel, úgy ez­zel a kérdéssel is fausse pozitionban van. El­lenzéki vezér korában politikai tőkét csapott, mint egyébből is, a Beaconsfield-kormány ellen Transvaal bekeblezéséből; most pedig midőn maga Gladstone van a hatalmi pol­­c­on, bezzeg nem jut eszébe »jóvá tenni« azt, a­mit minden áron opponálva igazságta­lanságnak és politikaellenes dolognak de­klarált : most küldi a csapatokat ugyan­azon Transvaal leigázására. És csúfot fog­hat a Gladstone-kormány, kivált az izlandi kérdés egyidejű elmérgesedése mellett, ha Hol­landia kormánya a közvélemény pressziója alatt sorompóba lép fajrokonai érdekében ! Apróságo­k. Nem veszem az ellenzéktől rossz néven, hogy komor hangulatban végzi az év eltemetésének s elbú­csúztatásának titkát. Mert az ily elbúcsúztatás min­dig visszaemlékezéssel jár, nekik pedig ezer és egy okuk van rá, hogy ha erre az esztendőre visszaem­lékeznek, ne szívesen s ne jó kedvben végezzék tisz­tüket. Mikor belepillantok e gonddal összeállított évi szemlékbe, melyekben kollegáim elkészítik az év záró számadásait, alig találok öblös rubrikáikban egyetlen tételt, a­melyhez glosszának oda nem jegyez­hetném, hogy egy ellenzéki »vesztett csatát«, vagy »tört reményt« foglal magában. Külföldi és belföldi kulturális és gazdasági visszapillantások mind arról tanúskodnak, hogy a hajtogató és elégedetlenségre mesterségesen szító elemek fondorkodása felsült a közélet minden ágazatában. A megzavart nyugalomból származó válságok mennyi káprázatával biztatta őket az albán kérdés, mely elnyugodott az úrban, a­nélkül, hogy Ausztria- Magyarországnak — az ő sok jóslásuk daczára — valami jelentős áldozatába került volna; megszűnt a korrupczionális bus­z, a­nélkül, hogy a szabadel­vű pártot szétugrasztotta volna; a közigazgatási kérdés fontos ügye kivétetett politikuskodót játszó ambícziócskák körmei közül, kik minden áron vessző­­paripát akartak belőle csinálni, s megtétetett azzá, a­minek lennie kell: komoly szakkérdéssé, hivatott té­nyezők kezében. Az ország sem jutott tönkre, sőt hi­tele egyre emelkedett; az aranyrente, melyet tavaly 97 forinton vásároltak, ma 112 felé közeledik, s hogy elvégre a mostani »rendszer« iparra és kereskede­lemre sem olyan végzetes, mint a­hogy hírlik, arra deklatáns tanúság, hogy az ország összes ipar és ke­reskedelmi vállalatainak részvényei emelkedtek. S a­kik a föld értékének mesés csökkenéséről tudnak rémmeséket mondani, azokat csak arra emlékezte­tem, hogy a földhitelintézet záloglevelei, melyek leg­­egyenesebben a föld értékével függnek össze, soha­­nem álltak oly jól, mint ma, s hogy egy nagyobb összehasonlítást koc­káztassunk, azon időkhöz ké­pest a­mikor az első, alkotmányos kiegyezés megköttetett (a mi vad magyarjaink szemében ez a dátum az melytől a magyarság tönkretétele kezdődik) nagyobb az emelkedés 20° 10-nál, a­mi nagyban és egészben meg­felel a földérték ugyanily emelkedésének; szóval min­den ponton, minden sorban azzal találkoznak, hogy számításaik, jóslataik, politikai eljárásuk alap­tételei mindenben felsültek. Értem tehát rossz kedvüket a búcsúztatónál, de azért nem tartom politikusnak, hogy ilyen sans gene elárulják. Mert, tisztelt uraim, ez az­­ év végén nagyon félelmes előjelnek látszhatik a jövőre nézve. Ugyan miért búsulnának annyira a múltok, ha jobbat remélhetnének a jövőtől? Ebben van keserveik titkának megfejtése. Ér­zik immár maguk is, hogy az események fátuma nem szolgáltat igazságot az ő politikai félszegségeiknek , hanem inkább igazolja e­zt az ernyedetlen, nem csüg­gedő, de nem is koc­káztató munkát, melyet a kor­mányon levő párt hatodik éve folytat, a­melytől, mindig hittük, nem maradhat el a végleges siker, bár­mily nagyok legyenek is útjában a nehézségek. ’ Még vannak útjában folyton nehézségek. De míg évekkel ezelőtt csak maga előtt látta e párt a leküzdendő akadályokat, s az, ereje kevéssé turbizott vedtában, bénított, ha nem is munkakedvén, legalább annak nyilvánulásán ; most láthatja, hogy,­em várnak is reá még nagy feladatok, a nehezén már túl van, s ezen túl a dolgok könnyebb fele az csak, mi elintézést vár. S ennek tudata lehetetlenné teszi az elbágyadást s felfrissíti erejét. Lehangoltság csak az ellenzékeken látszik, s tegyük hozzá, hogy nem e haza sorsa, hanem a saját pártjuk miatt. * * * Kétségbeesett arczczal vallja be egyikök remé­­nye­ vesztett elkeseredését a miatt, hogy az 1880-ik év leáldozik és Tisza Kálmán még mindig miniszter­­elnök. Epébe mártott tollal vázolja a másik azon Ti­sza Kálmán testi és lelki fogyatkozásait, ki mint Cali­gula parancsol az országnak. Megvető kicsinyléssel néz át a harmadik, s mesés dolgokat mond e kor­szak siralmairól, a­melyben epigonok kezébe került a hatalom. Az ellenzéki handabanda, a­melyet taktikának csúfolnak sokan, szerintem soha nem bizonyult ügyet­lenebbnek és együgyűbbnek, mint a­midőn — még ma is — a T­uza Kálmán jelentőségének kicsinylésé­ben és úgy­nevezett leálarczozásában talál virtust. Ez megjárhatta, bár tisztességes nem volt soha, a szabadelvű kormány első éveiben, de ma már a mily kicsinyes, épen oly czé téveszt­ett. Nem jut eszükbe ezeknek a tisztelt uralmak, kik sugalmazunk és ideáljaik érdekében Tiszára unta­­lan azt kiabálják, hogy mily »minden nagyobb tulaj­donság nélkül való« egyéniség, hogy ez a Tisza Kál­mán, szemben velük, de szemben hatalmas patrónu­­saikkal is, kikben pedig tudvalevőleg seregesen együtt vannak »a valódi nagyság és államférfiuság« tartozé­kai és vonásai, hogy ez a Tisza ezekkel szemben most már évek óta diadalmas harczot folytat, oly körülmé­nyek között, melyek legalább is nem kedvezők neki, s nem jut eszükbe, hogy mentül inkább igazuk lenne politikájának bántalmazásában, annál inkább el kel­lene ismerniök egyénisége erejét, mely egy — szerin­tük — rosz politikának is oly sokáig s oly hatalma­san érvényt tud biztosítni. Semmi nem szól úgy a Tisza politikája mellett, mint a személye ellen folytatott nagybajsza. Ha tár­gyilagosan tudnának győzni e politika ellen, nem fo­lyamodnának a szubjektív meggyűlöltetés sokszor nemtelen s mindig oladatolatlan fegyvereihez, így sem győznek ugyan, sőt elárulják a győzésre képtelen voltukat, de legalább — a személyeskedésben mindig rejlő érdekességi csód révén — egy kis keretet bizto­­sítnak maguknak, a­mit komoly politikai téren nem sikerülne megszerezniük soha. * * * Az ellenzéki sajtóban, annak úgynevezett pártok­­tól nem függő orgánumaiban, értem s megmagya­rázom a Tisza ellen való személyes izgatást. De mit keres ez a személyes gyűlölködés egy oly újságban, a­mely — egyebek közt — a báró Sennyey Pál patronátusságával is dicsekedhetik. Báró Sennyey az országgyűlésen egyszer nagy­ra volt azzal, hogy semmiféle lapot nem olvas, ezt azonban — úgy hiszszük — csak addig vallotta elvül a­míg párton kívül álló volta lehetővé tette, hogy jóhi­­szemüleg védelmezhesse magát minden oly szuppozíczió ellen, mely őt a sajtó terén anyazsírozni akarná. De hát azóta megszületett az uj ellenzéki kör, s annak van feje, báró Sennyey, s van lapja, a »Magyarország« , s e lap után-útfélen hirdeti irányának a főével való azonosságát. Nagyon sajnálatos jelenségnek tartanám, ha az a hang, melyet Tiszával szemben ez az újság folytat, a báró Sennyey hangja gyanánt szerepelne a közvé­lemény előtt. Hadd mondok el e részben egy ismert történeti tényt. Mikor Stuart Jakabot Anglia trónjáról elűzte Orániai Vilmos, s mikor ez Saint-Germainben, XIV. Lajos kegyelméből elődöt és konspirált hazája ellen, a nála gyülekező angol frondőröknek legkedvenczebb thémájuk volt simpfelni Anglia uj uralkodójára, Vil­mosra. A hatalom morzsalékainak élvezetéből kiug­ratott eme népség körülbelül azt a szótárt zúdította a Vilmos ur nyakába, melylyel a »Magyarország« »Ti­sza urat« traktálja. Jakab, a tehetetlen s mégis ma­­■Büdbatatlan Stuart, szerette hallani győztes vetélytár­­sa e köpönyeg mögül való bántalmazását s azért e hang mind átalánosabbá vált Saint-Germainben. Történt azonban, hogy fülébe jutott e beszéd XIV. Lajosnak is, ki ellensége volt ugyan Vilmos­nak, küzdött vele becsülettel, meg is verte több ízben, de megveretett általa is nem egyszer, s ki egészben azt tapasztalta, hogy az Orániai­­herczeg, már azzal, hogy egy XIV. Lajos ellenfele lehet, fölül emelke­dett azon, hogy a lakájok ilyen nyelven emlegessék. S XIV. Lajosról följegyezve maradt, hogy nem tűrte ellenségének agyafúrt bántalmaztatását, a mivel csak józan belátásról tett tanúságot, mert küzdelmeikben végre is az Orániai győzvény furcsa lett volna beval­lani, hogy ő nem birt egy oly senkivel, mint a minő­nek a lakájok azt rajzolták. Hogy » Tisza bántalmazását s személyes pa­kolását maradhatatlan detronizált Bittók, s a tehet biczios Szilágyik, az természetes s csodálat , ha máskép lenne; de hogy a Seny­nyey lova^»«... ilkületével hogyan fér össze az, hogy fullajtárai sárral dobálják azt, a kivel ő összeméri a fegyverét, ez rejtély marad az utókor előtt, ha ugyan az utókor tudomást vesz valaha nem Sennyey, hanem illető emberei kualifikálhatatlan eljárásáról. V­a­s­­ Imre: Az európai választott bíróság. A választott bírósági tervezetet berlini kor­mánykörökben, mint a »Boh.« egy jól értesült ber­lini levelezője megjegyzi, egy a diplomácziára nézve kívánatos esetnek tekintik, mely alkalmasnak látszik arra, hogy a hatalmak diszpozíczióit, rugóit és haj­lamait fölfedje és időt teremtsen a görög­ kérdés megoldására szolgáló más kísérletek készítésére. Az ügy fontossága volt az oka, hogy a birodal­mi kanc­ellár egyelőre lemondott Hatzfeldt gróf konstantinápolyi nagykövet kineveztetéséről külügy­miniszteri államtitkárrá s hogy az legközelebb ismét vissza fog térni Konstantinápolyba, a­hol ép most szükség van a német befolyás határozott érvényesí­tésére s egy a viszonyokkal ismerős, a szultánnál ked­velt személyiség által. Erkölcsi presszión természe­tesen Hatzfeldt sose fog túlmenni, azért is az lesz a feladata, hogy társainak tovább menő lépéseit para­lizálja. Athénben, hol Padovicz követ minden figyelmeztetéseit terméketlen földre látja esni, fel­adata a görög kabinetet eltéríteni ama felfogásáról, hogy a berlini konferenczia határozatai véglegesek. Ha Görögország máskép fogja fel azokat, mint köz­vetítő ajánlatokat, a berlini kormánykörök nézete szerint azokkal való visszaélést követ el. Konstantinápolyból jelentik a »Bob.«-nak, hogy Görögország visszautasító magatartása a vá­lasztott bírósággal szemben jól értesült oldalról orosz és angol befolyásoknak tulajdoníttatik, melyek Görögországot titokban és az illető kabine­tek hivatalos maguktartásával ellentétben az ellen­állásra felbátorítják. A választott bíróság eddigi lefolyásáról és gondolható jövőjéről a »Köln. Ztg.« párisi levelezője a következőket írja: »A választott bíróság javaslata tudvalevőleg Barthélémy St. Hilairetől indult ki. A fran­­czia külügyminiszter rendkívüli buzgalommal, mond­hatni szenvedélylyel karolta fel ez eszmét és a sajtó­nak vele szemben tanúsított bizalmatlansága daczára sikerült neki múlt szerdáig valamennyi nagyhatalom beleegyezését megnyerni ez ajánlathoz. Figyelemre méltó, hogy Oroszország beleegyezése, először és csaknem föltétlenül érkezett meg. Anglia utolsónak jött, mert csak a lefolyt két diplomácziai esti társa­ságában közöltette Lyons lord Barthélémyvel kormányának beleegyezését. Legóvatosabb volt Né­metország, a­mennyiben Francziaország által nagy gonddal fejtette ki magának a részleteket, a­melyek az ily választott bírósághoz fűződnek, mielőtt Bar­th­é­­­é­g­y ajánlatára ráállott. A hatalmak beleegye­zésével az új diplomácziai eljárás első fejezete volt végezve. Barthélémy S­t. Hilaire győztes lett; ő tudta a nagyhatalmakat a porta és Görögor­szág felett ítélendő választott bíróságra rávenni, föl­téve, hogy neki magának sikerül mindkét részt előre rávenni a választott bírósági ítélet nyílt, fentartás nélküli és föltétlen elfogadására. A hatalmak e mel­lett kötelezik magukat a konstantinápolyi és athéni franczia képviselőket mindenkép támogatni. A máso­­sodik szakasz tehát azzal kezdődik, hogy T i­s­s­o­t és M­o­u y, megfelelőleg a Francziaország által elfoga­dott magatartással, mindkét kormányt értesítik a kilátásba helyezett választott bíróságról s annak el­fogadását melegen szivükre kötik. A­mi Görögorszá­got illeti, a berlini konferenczia határozatainak kö­telező erejéről táplált nézetét mindenkép leküzdeni fognak iparkodni. A hatalmakra kérve e határozatok puszta tanácskozások és azok is maradnak, s egyáta­­lán nem képeznek, mint a görögök hiszik, Ítéletet. A portával, remélik, könnyebben végezhetnek, csak azt hiszik, hogy jól felfogott előnye a berlini konferen­czia határozatainak minden megváltoztatására utalna. Mindazáltal bizonyára az első eset volna, hogy a porta minden kibúvó nélkül mindjárt elszánná magát ily tanács követésére, minthogy eddig mindig a habozás­ban kereste és gyakran találta boldogulását. Európa szemeiben annak a hatalomnak, mely először enged, nagy erkölcsi előnye lesz, mert ezáltal békeszeretetét és Európa óhajai iránti tiszteletét fogja kimutatni; lehet, hogy mind Görögországot, mind Törökorszá­got figyelmeztetni fogják, hogy készségük nagyobb vagy csekélyebb volta nem marad befolyás nélkül a határvonalra egy vagy más értelemben. Külön figyel­meztetni fogják a portál pénzügyei nyomorúságos állapotára, mely ez elodázhatatlan ügy további halogatása által egyre jobban siet a romlás felé. A görögökre nézve azt hiszik, hogy radikális eszközt bírnak: tudtukra fogják adni, hogy a javaslat vissza­utasítása esetében Európa kimerítettnek tartja köz­vetítő ajánlatainak mértékét és a jövő szerencsétlen­séget illetőleg kezeit mossa. Görögország és Török­ország akkor végezzenek maguk közt. Ha a két or­szág ez okokból beleegyezik a választott bírósági íté­let feltétlen elfogadásába, az eljárás harmadik szaka­szába lép. A nagyhatalmak egyesülni fognak, hogy a határvonalat végleg megállapítsák. Négy nagyhata­lom beleegyezése elegendő lesz, hogy valamely javas­lat határozattá emeltessék. Várjon új konferenczián történik-e a tanácskozás, vagy pedig diplomác­iai megegyezés útján, úgy látszik, még nincs eldöntve. Ha a határvonal meg lesz állapítva, akkor talán egy, hivatalosan most még meg nem állapított negyedik fejezet is lesz az esetre, ha az átengedett területrészek kiürítése nehézségekkel volna összekötve. Még ebből hosszú fejezet lehet. Az, a­mit Barthélémy St. Hilaire eddig elért, úgy látszik, csak előszava, bevezetése egy hosszadalmas munkának. Mindenesetre gondoskodott róla, hogy a diplomatáknak egyelőre legyen elég dolguk.­ Mint lapunk más helyen olvasható, Török­ország nem fogadta el a választott bíróságot. Megyei hírek. Al­s­ó-K­u­b­i­n­b­ól Írják az »Orsz. Ért.«-nek, hogy Szmrecsányi Dárius egyike volt azon me­gyei főispánoknak, kik a belügyminiszter azon rende­letének, mely a szolgabirák pénzkezelésének megvizs­gálására vonatkozott, a legpontosabban siettek eleget tenni. A vizsgálatokat Árvamegye mind a négy szol­­gabirói bírói hivatalában a helyszínen tartotta meg és pedig az 1879-ik év január 1-étől a vizsgálatok napjáig. A vizsgálatokra az illető járások községi bírái a szolgabiróhoz beszolgáltatott pénzekre vonat­kozó fizetési könyvecskékkel és nyugtákkal személye­sen berendeltettek, s a beérkezett pénzek minden egyes tételének helyes elkezdése az okmányokkal és postavevények­kel egybevettetvén, igazoltatott. A hely­színi vizsgálatnál kéznél voltak és felhasználtattak a megyei alispán és pénztárnok által a szolgabíráktól a központba beérkezett pénzekről készített s számt­e­­vőileg felülvizsgált központi kimutatások is. A vizs­gálatok eredménye mind a négy járásban (kubini, vári, trsztenai, namesztói járások) kielégítő volt, mert a pénzek mindenütt hiány nélkül a kellő időben szállíttattak rendeltetési helyekre. A szolgabirák kü­lönben Árvamegyében 1880. május 14-én megerősí­tett pénzkezelési szabályrendelet szerint, megyei köz­alapokat illető pénzeket nem kezelnek. — Közigazgatási bizottsági ta­gokká megválasztattak 1881. és 1882-ik évekre való jogosultsággal Csanád megyében Návay Zol­tán, Kun László, Juszt Gyula, Füzesséry Kálmán, Purgly Lajos; Győr megyében Goda Lajos, Eöry Sándor, Torkos Mór, Baura Géza, Csigay Gyula; Hont megyében Braumüller Sándor, Chorínszky Izsó gróf, Bolyai János, Horváth Miklós, Paczolay János bizottsági tagok. — Somogy megye közelebb tartott köz­gyűlésén a megyei bizottságból kilépett választott ta­gok helyébe f. évi nov. 20—29-ik napjain megválasz­tottak névsora bejelentetvén, miután a legtöbb adót fizető megyei bizottsági tagok névsora már előzetesen megállapítva és helybenhagyva volt, az újjászervezett megyebizottság magát megalakultak nyilvánította. Ugyanezen közgyűlésen megalakíttatott a központi választmány, melyben a szabadelvű párt nyert nagy többséget. A közigazgatási bizottságba Somssich Imre gr., Lehner Sándor, Makkfalvi Géza, Véssey Mihály, Boronkai Károly kilépő tagok lettek újra megválasztva. A virilis névsort megerősítő közgyű­lési határozat ellen Szalay Károly bizottsági tag fel­lebbezést jelentett be. — Nyitráról írják a »P. Lt.« nak :Nyitra­­megye közigazg. bizottsága felfüggesztette a nyitrai pénztárnokot állásától, bizonyos választási mystifiká­­czió miatt,a­melyben bünfenyítő vizsgálat is rendelte­­tett el E határozat végrehajtására felszólította az alis­pán Nyitra várós képviselőtestületét. A közgyűlés e hó 13-án tárgyalta a rendeletet, de az nm hajtatott végre, mit azzal indokoltak, hogy a megállapított ha­táridő alatt nehéz találni Nyitrán olyan embert, a­ki a pénztári ügyeket vezethetné. Az alispán erre szír­korú rendeletet bocsátott ki, hogy az indokok figye­­lembe nem vétethetvén, a polgármester gondoskod­jék, hogy 8 nap alatt helyettesíttessék a pénztárnok. Nyitra város rendkívüli közgyűlése e hó 29-én tárgyalta ez ügyet, s hosszas és lármás vita után titkos szavazással a közgyűlés abban állapodott meg, hogy az alispán rendeletét most nem teljesí­tik. A közgyűlésen jelen volt nagyszámú közönség közt valóságos álmélkodást idézett elő e határozat, s most feszült érdekeltséggel várják a konfliktus végét. szerint a szegedi és székesfehérvári országos kiállítá­soknál nagyobbszerűnek ígérkezik lenni, s hetek óta ismét élénken foglalkoztatja elsőrendű iparosainkat és kereskedőinket, kik jövő hét szombatján azon czél­­ból fognak értekezletre összegyűlni, hogy az 1882. év május havában megnyitandó kiállítás rendezésére a végrehajtó bizottságot megalakítsák. A végrehajtó bizottság elnökéül Németh Imre miniszt. tanácsos szemeltetett ki. A mint a végrehajtó bizottság meg­alakul, ő felsége a király a miniszterelnök utján arra fog felkéretni, engedje meg, hogy az országos iparkiállítás védőségét Rudolf trónörökös elfo­gadhassa. — A napfogyatkozást várta ma dél­után az egész főváros. A tudósok nagy messzelátó apparátusaikkal, a nem tudósok kormos és színes üvegekkel és átsikasztott papírlapokkal készen, a tömeg sóvárgó szemekkel utczákon és udvarokon . . . Csak a tünemény maradt el. Az eget szürke felhők takarták el s a napból nem látszott semmi. — Érdekes régiség egy pénzügyi levéltárban. A kassai kir. pénzügyi igazgató­ságnál 1853. év óta őriztek egy igen szép leletet, me­lyet Királyházán leltek. A napokban azonban fel­­küldték a pénzügyminisztériumhoz, honnan az a köz­oktatási miniszter útján a nemzeti múzeumba került. A lelet áll egy zománczos arany bokrétából, mely igen szép hajéket vagy melldíszt képezhetett, 1 db. 3 köves aranygyűrűből, egy db. feliratos kettős ke­resztből, két ezüst csillag és egy ezüst félholdból. A kereszt alakjáról azt lehet következtetni, hogy a meg­nevezett lelet 16-ik századbeli. — Fölhívás. Mindazon gyűjtő urak, kik a »józsefvárosi jótékony nőegylet« által kibocsátott aláírási íveket mindeddig be nem küldötték, felhivat­­nak, szíveskedjenek azokat a legrö­ldebb idő alatt az egyesület pénztárnokához Auspitz Róbert úrhoz (­la­kik VIII. Kerepesi­ uton saját házában) beküldeni. Budapesten, 1880. deczember 31-én. Pulszky Poly­­xena id. elnök. — Búcsú. A m. kir. államvasutak igazgató­ságának újjászervezése következtében Horváth Lajos központi főfelügyelő és az építési és pályafen­­tartási szakosztály főnöke a budapesti üzletvezetőség élére állíttatván az alája rendelt tisztikartól búcsút vett. A m. kir. államvasutak pályafentartási tiszti­kara egyhangúlag elhatározta, hogy ezen elválás következtében nyilvánult érzelmeknek maradandó kifejezést, adva arczképeiket díszes albumba fog­lalva eddigi főnöküknek emlékül adják át. Ez albu­mot ma küldöttségileg nyújtották át. A küldöttség vezetője Rochlitz Gyula m. k. államvasúti felügyelő beszédében kiemelte, hogy ezen album kifejezése legyen az összes mérnöki tisztikar mély tiszteletének hálás és hű ragaszkodásának és azon őszinte kivána­­tának, hogy eddigi szeretett főnökük új hatáskörében a hazai vasútü­gy javára lankadatlan erővel működ­hessék. Horváth Lajos főfelügyelő úr érzelemtől átha­tott meleg hangon ezen szép emlékért köszönetet mondva, kijelentette, hogy a tisztikarnak nemcsak ezen alkalommal, hanem működése alatt mindeddig nyilvánult öntudatos ragaszkodása és buzgalma meg­nyugtató biztosíték arra, hogy új hatáskörében való működése sikeres leend. Az átnyújtott albumot legdrágább emlékkép ígérte megőrizni. — A családnevek magyarosítása. A fővárosban a családnevek magyarosítása ügyében megindult mozgalom úgy látszik a vidéken is vissz­hangra talált. A végrehajtó bizottsághoz számosan küldték be okirataikat. Legutóbb Újpesten kezdtek az ügy előmozdításához s azt maga a hazafias főrab­bi, Stern, vette kezébe, ki első sorban fogja nevét magyarra változtatni. — Fehér templom és a mag­y­ar n­yel­v. Temes megye alispánja Rácz Athanáz a napokban rendeletet intézett Fehértemplom város tanácsához aziránt, hogy a városi főszámvevői állásra kiirott pályázati hirdetést, mely szerint egyenlő minősit­­vény mellett azon pályázók fognak előnyben része­­sittetni, kik a magyar nyelvet is bírják, vonja vissza s oly pályázati hirdetést tegyen közzé, mely a pályá­zóknak tudtára adja, hogy csakis azon folyamodók kérvényei fognak figyelembe vétetni, kik a magyar­nyelv szóban és írásban való tökéletes leírását iga­zolják. A város közgyűlése tegnap tárgyalta e ren­deletet s elhatározta, hogy az ellen a belügyminisz­tériumhoz fölebbez. — Ügyállás a m. kir. kúriánál mint legfőbb itélőszéknél, az 1880. évben az 1879-ik évhez hasonlítva. Polgári ügy volt 1879-ben 14,532, 1880- ban 13,055, apadás 1477. Büntető ügyek száma 1879-ben 11,498, 1880-ban 11,872, szaporodás 374. Váltó és kereskedelmi ügyek száma 1879-ben 1136, 1880 ban 1226, szaporodás 90. Úrbéri ügyek száma 1879-ben 410, 1880-ban 352, apadás 90. Fegyelmi ügyek száma 1879-ben 552, 1880 ban 579, szaporo­dás 27. Összes ügyforgalom ]1879-ben 28,128, 1880- ban 27,084, apadás 1044. — Ügyállás a m. kir. curia, mint semmitőszéknél 1880-ban össze­hasonlítva az 1879-ik évvel. 1879-ben az összes ügyek száma volt 27.840, 1880-ban 26.800, apadás 1040. — Ügyállás a budapesti kir. Ítélőtáb­lánál 1880-ban összehasonlítva az 1879-ik évvel. Polgári ügyek száma 1879 ben 63.532, 1880-ban 60.880, apadás 2652. Büntető ügyek száma 1879-ben 44,704, 1880-ban 44,200, apadás 504. Váltó és ke­reskedelmi ügyek száma 1879-ben 5306, 1880-ban 5782, szaporodás 476. Úrbéri ügyek s­áma 1879-ben 734, 1880-ban 766, szaporodás 32. Fegyelmi ügyek száma 1879 ben 1446, 1880-ban 1223, apadás 223. Összes forgalom 1879 ben 115,726,1880-ban 112,851, apadás 2875. — A földrengés Zágráb képviselő­testülete előtt. Közvetlenül a földrengés után a »Standard« közölt egy levelet, melyben leírja, hogy a zágrábi földrengés nagy hire humbug, na­gyítás, nem igaz, mert a közlő magát Zágráb pol­gármesterét kérdezte meg, hogy csakugyan olyan nagy károkat okozott-e a földrengés. Mire a polgár­­mester azt felelte : »No igen, néhány ablakot össze­tört.« Ez ügyben Jakcsin int­rpellácziót intézett Zágráb legutóbbi képviseleti ülésén Mrazovics pol­gármesterhez, ki azt felelte, hogy ő a föntemlített szavakat senkinek sem mondta. Beszélt ugyan Lor­ton Parkkal, a londoni filantróp-egyesület tagjával, de ilyet egyetlen szóval sem mondott, ő hivatkozik Zurhalékre, ki kettejük között tolmácsul szolgált. Kijelenti azzal szemben, hogy ő ezt a nyilatkozatot nem tette, de az angol előtt is azt állította, hogy a kár túlhaladja az egy millió forintot. Az interpelláló a válaszszal meg volt elégedve s csak azt kérte meg, hogy a válasz mindazon hirlapokban közöltessék, melyek a »Standard« közleményét átvették.­­ Ugyanez ülésben élénk zsi­­ók között vette tudomá­sul a képviselő-testület, hogy Zágráb újonnan meg­választott díszpolgára Pejacsevich gróf bán megengedte, hogy arczképét a tanácsteremben föl­­függeszszék.­­- Népnevelők lakomája. A népneve­lők budapesti egyesülete tegnap fényes közvacsorát adott az osztrák államvasut régi induló házából ala­kított vendéglőben. Első volt ez a bankettek közül, melyeket a népnevelők budapesti egyesülete a társa­dalmi érintkezés czéljából megtartani elhatározott s a melyeket havonkint ismétlődő időszakokban tart meg. A tegnapi mulatságon a tanügy terén buzgól­kodó, ismert nevű számos tanügyi pártfogó, tanügyi kitűnőség, tudósok és művészek, nőtanítók és férfi tanítók vettek részt, összesen mintegy háromszázan voltak jelen. Vacsora előtt barátságos társalgást föl­tattak, vacsora után pedig a fiatalság tánczva kere­kedett. A banker igen szépen és vígan folyt le. A szellemes felköszöntések egymást érték. Tanos Im­re, az egyesület elnöke a pártoló tagokat, Wolken­berg Gyula igazgató Weisz Bernát Ferenczet köszön­tette fel, mint a népnevelés ügyének és ezzel kapcso­latban az iskolai takarékpénztárak buzgó bajnokát éltette, mely eszme hallatára nem mulaszthatta el az öreg Weisz a takarékpénztárak kezelőit áldomásá­val megtisztelni. Sebőn József a nőkre és a sajtóra, Steiner az egyesület lapjának szerkesztője, Békey tanfelügyelőre és Göndöcs Lajosra mint az egyesület alapítójára emelte poharát. Jóval éjfél után oszlott szét a jókedvű társaság. — Népesedési mozgalom a fővá­rosban. A lefolyt decz. 18-től decz. 25-ig terjedő 51-ik héten, a fővárosban élve született 274 gyermek, elhalt 190 személy, a halálozások tehát 84 esettel múl­ják felül a születéseket. Az élve szülöttek közt volt 185 törvényes, 88 törvénytelen, nemre nézve 133 fiú, 161 leány. Halva született 14 gyermek, köztük 8 tör­vényes, 6 törvénytelen. A halottak közt volt 110 fi­­nemű, 80 nőnemű, egy éven aluli gyermekek száma 42. Az összes elhaltak közt egy éven aúl tartózko­dott Budapesten 8. (A tartózkodás tartama 25-nél ki nem tudható). Ez év 51 hetében élve született ösz­­szesen 13,033 gyermek, elhalt 12,007 egyén a szüle­tések többlete tehát 1026. A születések arányszáma 1000 lakosra 14,4. Halálozások arányszáma 1000 la­kosra általában 28.7, az egy éven felüli lakosságnál 22.9, az öt éven felüli lakosságnál 18.5. — El­hal­t­a­k száma 190, és pedig 110 férfi és 80 nő. — Elhaltak kora 0—1 éves 42, (köztük 29 törvényes és 13 törvénytelen), 1—5 éves 38 (köztük 10 törvényes, 10 törvénytelen), 5—20 évig 16, össze­sen 0 — 20 évig 96,— 30 évig 15, 40 évig 21, — 60 évig 22, — 80 évig 22,— 80-on túl 2, ismeretlen korú 2. Főösszeg 190. — Halálozások kerület sze­rinti kimutatása..) Az I. kerületben 18, II. kér. 14, III. kér. 15, IV. kér. 3, V. kér. 14, VI. kér. 21, VII. kér. 28, VIII. ker. 39, IX. ker. 16, X. ker. 1, egyéb kórházi halott 19, katona 1, összesen 90. — Betegforgalom az városi közkórházak­ban: Sz.-Rókus. Állapot­a múlt hétvégén 1275, szaporodás 245, csökkenés 327, állapot e hét végén 1193. S­z.-J­á­n­o­s. Állapota múlt hét végén 197, szaporodás — csökkenés — állapot e hét végén —. Összesen 1472. — Összehasonlitó statisztika. Af. év decz. hó 12-től decz. 18-ikáig Budapesten szüle­tett 231, elhalt 239. — Pozsonyban sz. 29, megh. 38. — Debreczenben sz. 27, elh. 33.— Kecskeméten szül. 36, elh. 30. — Temesvárott született 23, elhalt 23. — Aradon szül. 22, elb. 18. — Nagy-Váradon sz. 24, elb. 21. — Sz.-Fehérvárott született 22, elhalt 16 — Kassán sz. 17, elb. 16. — A pesti zsidó hitközség lelkészi hi­vatala a főváros felszólítása folytán tudatta a ta­nácsosai, hogy a községi iskolákba járó zsidógyerme­kek kimenthető s­z­ü­ne­tn­a­pj­a­i, — a­mennyiben a szülők kivárják, — a következő ünnepeket jelöli meg : 1. A szombatnapok, melyeken az írás, ol­vasás, rajzolás és mindennemű kézi munka tilos, sőt mely napok a többi összes ünnepeknél több tekintet­ben fontosabbak ; 2. A P é s­z­á­c­s-ünnep első és utolsó két napja (ez évben ápril 14., 15., 20. és 21. napján) . 3. A Sebuot­h-ünnep két napja (ez évben junius 3., 4.) Az új év két napja. 5. Engeez­elési szent nap. 6. A sátoros ünnep első és utolsó két napja. Az utóbbiak a nagy szünidőre esnek 1881-ben. Ezen ér­tesítés közöltetni fog az összes elemi és polgári isko­lai igazgatókkal, a­kik a fenti napokon a szülők ki­­vonatára a héber gyermekeket felmenthetik az is­kolától. — Erzsébet angol királynőről, ki­nek hiúsága ismeretes, egy londoni régiséggyűjtő a következő adatokat jegyezte fel: 1601-ben az akkor 68 éves királynő ruhatárában 99 hivatalos felöltő, 102 franczia ruha, 67 uszály nélkül, 100 uszálylyal, 126 antik öltözék, 136 mellény, 96 köpönyeg, 13 kötő, 85 mantilla, 27 legyező, 9 pár papucs volt. A k­irálynő halálakor több mint 3000 ruhadarabot ta­­áltak ruhatárában. — Tragikus eset. Kolozsvári lapok jelen­tik, hogy Málnásy József honvéd főhadnagy és a VI-ik honvédkerület tiszti egyenruházati egyletének választott gondnoka, tegnap reggel 8 és 9 óra között szívén lőtte magát. Málnásy jegyese volt a közelebb­ről elhalt Kéler Ilonának. Szereltei­be vitte az ön­­gyilkosság útjára. Nehéz baját el­vonszolta az év vé­géig s lezárt számadásait rendben hagyta hátra. Csak pár sor írást hagyott vissza öntudatos tette indoko­lásául egy barátjához intézve, kivel még előtte való este vidáman társalgott, s kinek Kéler Ilona temeté­sén azt monda : nemsokára én is követem Ilonkámat. — E pár sorban a népdal azon szavait írja le: Jó lesz ott lenn megpihenni Ora lent majd nem fáj semmi. És kéri barátját, hogy temessék halottja mellé, vagy vele átellenben. Halála átalános részvétet kelt Ko­lozsvárott. — Szerencsétlen feltalálók. Kentben (Anglia) egy öreg ur régóta tervezett egy repülő­gépet. Végre elkészült: két óriási szárny s egy nagy gáztömlő a testhez erősítve. Csakhogy szerencsétlen­ségre nem akadt senki, ki a repülő­géppel kísérletet akart volna tenni s az öreg urat kora s súlyos terhe meggátolta benne. Végre hosszas kísérlet után rá­beszélte kocsisát, s felitte őt villája tetejére, honnan az elindulásnak meg kellett volna történnie. A kocsis felöltözött, de folyvást habozott, ura végre meglökte s az emberi madár leesett a virágágyak közé s lábát törte.­­ Kevésb­é tragikus sorsa volt egy papnak, ki az angol hadügyminiszternek oly fegyvert ajánlott fel, mely egyszer megérintve tíz lövést tesz. Wool­­wichban a rajz után elkészítették a puskát, s a papot is meghívták a próbára. Fölajánlották neki a kísérlet­­tételt, de a pap hivatását emlegetve, megtagadta. Hosszas vonakodás után, mivel más sem akart a gyil­kos fegyverhez nyúlni, oszlophoz kötötték azt, s zsi­nórral jó távolból lőttek vele. Három lövés jól sike­rült, a negyediknél azonban a puska leesett földre, ugrált, mint valami bika s mindenfelé lőtt. Maga a pap volt, ki fegyverétől legelőször megszökött s azóta nem is látták többé. — Az agglegény végrendelete. Ke­véssel ezelőtt volt már szó a lapokban egy ó­budai hajógyári hivatalnokról, a kit különczködései igen ismertté tettek. A napokban elhalálozott a vég­rendeletében igen érdekes pontozatok kerültek nap­fényre. A boldogult gazdag ember volt; örökség folytán 200.000 forintnyi vagyon ura lett; ezen két­százezer forint átalános öröklőivé Triesztben lakó rokonait tette, mert olasz származású volt s összes rokonsága Triesztben lakik. Ezen kívül a következő hagyományok teszik emlegetetté emlékét még jó ideig Ó-Budán : 1. Tiz forintot hagyott annak a ko­fának, kitől naponkint gyümölcsöt vásárolt, hogy kiengesztelődjék a számos szekatúráért, a melylyel illette. 2. Ötven forintot hagyott azon leánynak, a ki neki az ebédet hordta, mert ezt nemcsak szekatúrái­val kínozta, hanem é­­telét is ócsárolta. 3. Száz f­rintot hagyott egy ismert ó-budai korcsmárosi azon kikötéssel, hogy a kik emlékére inni akarna! korcsmáros tartozik a 100 forint erejéig jó bort­­ számukra. 4. Ezer forintot hagyott O-Buda s nyernek valláskülönbség nélkül, kivéve a zsidó’ kik a jótéteményből egyátalán kizárvák. Mint' KÜLÖNFÉLÉK. IPHFI' Lapunk mai mellékletének tar­talma : A budapesti ghetto pusztulása; — Ander­wert szövetségi elnök; — vidék; — üzleti heti szemle; a gabona az év végén. — üzleti szemle az árutőzs­déről. — A tárczában: Párisi holmi. Lapunk legközelebbi száma rend­kívüli kiadásban, hétfőn jan. hó 3 dikán reggel fog megjelenni. — A trónörökös menye­zője alkal­mából Budapesten tartandó ünnepiességek között a fővárosnak fényes kivilágítása is foglaltatik. A fővá­rosi hatóság a város középületeinek kivilágítására nézve a budapesti légszesztársulattal tegnap kötötte meg a szerződést. Ez alkalommal a társulat írásbeli ajánlatot nyújtott át a polgármesternek, melyben a Ferencz­ József térnek minden díj nélkül való kivilá­gítását ajánlotta fel. — Országos ipar-termék- és állat­­kiállítás. A fővárosban rendezni tervezett orszá­gos ipar-termék- és állatkiállilás ügye, mely a terv

Next