A Hon, 1881. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-01 / 1. szám
figyelemre méltó már az is, hogy Hollandiából hat sűrűn nyomott hasábra terjedő »fölhívás az angol néphez« jelent meg az intelligenczia köréből s e fölhívásban ezek mondatnak : »Németalföld alólirott polgárai mély érdeklődéssel hallották az eseményeket, melyek Transvaal népét érték, azt a népet, mely származására zve húsa,mi húsunkból és vér a mi vérünkből. És mi nem tarthatjuk vissza többé a keserűség és szomorúság érzetét, mely erőt vett rajtunk még akkor, midőn az előbbi angol kormány elhatározta, megrabolni függetlenségétől Transvaal népét és kis területét az angol korona kormányzata alá helyezni. Önök közül többen — nevezetesen a mostani miniszterelnök is erélyesen tiltakoztak annak idején Transvaal bekebelezése, mint in politikus és igazságtalan cselekedet ellen. Transvaal népe hosszú ideig azt remélte, hogy a rajta elkövetett igazságtalanság ismét jóvá fog tétetni. De most, miután minden reménye meghiúsult s türelme kimerült, kétségbeesésében fegyvert ragadt. Sajnáljuk, de értjük e helyzetet. Az ő őseik, a mieink is, kik 80 sanyarú esztendőn át küzdöttek függetlenségükért. Miért aludt volna ki tehát ama férfiakban atyáik hősi szelleme? Ti brittek, kik magatokat szabad népnek nevezitek, rokonszenvet kell, hogy erezzetek ama kis nemzetiség iránt, melyet hatalmas kormányotok eltiporhat ugyan, vagy szétszórhat mindenfelé, de soha sem fog leigázhatni. — Ezen érzelmekkel fordulunk az angol nép igazságszeretetéhez. Anglia népe nem teheti ki magát a szégyennek, mely az igazságtalan és egyenlőtlen harczot követi, egy békeszerető nép ellen, mely nem kiván egyebet, mint hogy a vadontól tömérdek fáradtsággal és veszélylyel elragadt földet a saját törvényei alatt lakhassa.« Gladstone, mint sok egyébbel, úgy ezzel a kérdéssel is fausse pozitionban van. Ellenzéki vezér korában politikai tőkét csapott, mint egyébből is, a Beaconsfield-kormány ellen Transvaal bekeblezéséből; most pedig midőn maga Gladstone van a hatalmi polcon, bezzeg nem jut eszébe »jóvá tenni« azt, amit minden áron opponálva igazságtalanságnak és politikaellenes dolognak deklarált : most küldi a csapatokat ugyanazon Transvaal leigázására. És csúfot foghat a Gladstone-kormány, kivált az izlandi kérdés egyidejű elmérgesedése mellett, ha Hollandia kormánya a közvélemény pressziója alatt sorompóba lép fajrokonai érdekében ! Apróságok. Nem veszem az ellenzéktől rossz néven, hogy komor hangulatban végzi az év eltemetésének s elbúcsúztatásának titkát. Mert az ily elbúcsúztatás mindig visszaemlékezéssel jár, nekik pedig ezer és egy okuk van rá, hogy ha erre az esztendőre visszaemlékeznek, ne szívesen s ne jó kedvben végezzék tisztüket. Mikor belepillantok e gonddal összeállított évi szemlékbe, melyekben kollegáim elkészítik az év záró számadásait, alig találok öblös rubrikáikban egyetlen tételt, amelyhez glosszának oda nem jegyezhetném, hogy egy ellenzéki »vesztett csatát«, vagy »tört reményt« foglal magában. Külföldi és belföldi kulturális és gazdasági visszapillantások mind arról tanúskodnak, hogy a hajtogató és elégedetlenségre mesterségesen szító elemek fondorkodása felsült a közélet minden ágazatában. A megzavart nyugalomból származó válságok mennyi káprázatával biztatta őket az albán kérdés, mely elnyugodott az úrban, anélkül, hogy Ausztria- Magyarországnak — az ő sok jóslásuk daczára — valami jelentős áldozatába került volna; megszűnt a korrupczionális busz, anélkül, hogy a szabadelvű pártot szétugrasztotta volna; a közigazgatási kérdés fontos ügye kivétetett politikuskodót játszó ambícziócskák körmei közül, kik minden áron vesszőparipát akartak belőle csinálni, s megtétetett azzá, aminek lennie kell: komoly szakkérdéssé, hivatott tényezők kezében. Az ország sem jutott tönkre, sőt hitele egyre emelkedett; az aranyrente, melyet tavaly 97 forinton vásároltak, ma 112 felé közeledik, s hogy elvégre a mostani »rendszer« iparra és kereskedelemre sem olyan végzetes, mint ahogy hírlik, arra deklatáns tanúság, hogy az ország összes ipar és kereskedelmi vállalatainak részvényei emelkedtek. S akik a föld értékének mesés csökkenéséről tudnak rémmeséket mondani, azokat csak arra emlékeztetem, hogy a földhitelintézet záloglevelei, melyek legegyenesebben a föld értékével függnek össze, sohanem álltak oly jól, mint ma, s hogy egy nagyobb összehasonlítást kockáztassunk, azon időkhöz képest amikor az első, alkotmányos kiegyezés megköttetett (a mi vad magyarjaink szemében ez a dátum az melytől a magyarság tönkretétele kezdődik) nagyobb az emelkedés 20° 10-nál, ami nagyban és egészben megfelel a földérték ugyanily emelkedésének; szóval minden ponton, minden sorban azzal találkoznak, hogy számításaik, jóslataik, politikai eljárásuk alaptételei mindenben felsültek. Értem tehát rossz kedvüket a búcsúztatónál, de azért nem tartom politikusnak, hogy ilyen sans gene elárulják. Mert, tisztelt uraim, ez az év végén nagyon félelmes előjelnek látszhatik a jövőre nézve. Ugyan miért búsulnának annyira a múltok, ha jobbat remélhetnének a jövőtől? Ebben van keserveik titkának megfejtése. Érzik immár maguk is, hogy az események fátuma nem szolgáltat igazságot az ő politikai félszegségeiknek , hanem inkább igazolja ezt az ernyedetlen, nem csüggedő, de nem is kockáztató munkát, melyet a kormányon levő párt hatodik éve folytat, amelytől, mindig hittük, nem maradhat el a végleges siker, bármily nagyok legyenek is útjában a nehézségek. ’ Még vannak útjában folyton nehézségek. De míg évekkel ezelőtt csak maga előtt látta e párt a leküzdendő akadályokat, s az, ereje kevéssé turbizott vedtában, bénított, ha nem is munkakedvén, legalább annak nyilvánulásán ; most láthatja, hogy,em várnak is reá még nagy feladatok, a nehezén már túl van, s ezen túl a dolgok könnyebb fele az csak, mi elintézést vár. S ennek tudata lehetetlenné teszi az elbágyadást s felfrissíti erejét. Lehangoltság csak az ellenzékeken látszik, s tegyük hozzá, hogy nem e haza sorsa, hanem a saját pártjuk miatt. * * * Kétségbeesett arczczal vallja be egyikök reménye vesztett elkeseredését a miatt, hogy az 1880-ik év leáldozik és Tisza Kálmán még mindig miniszterelnök. Epébe mártott tollal vázolja a másik azon Tisza Kálmán testi és lelki fogyatkozásait, ki mint Caligula parancsol az országnak. Megvető kicsinyléssel néz át a harmadik, s mesés dolgokat mond e korszak siralmairól, amelyben epigonok kezébe került a hatalom. Az ellenzéki handabanda, amelyet taktikának csúfolnak sokan, szerintem soha nem bizonyult ügyetlenebbnek és együgyűbbnek, mint amidőn — még ma is — a Tuza Kálmán jelentőségének kicsinylésében és úgynevezett leálarczozásában talál virtust. Ez megjárhatta, bár tisztességes nem volt soha, a szabadelvű kormány első éveiben, de ma már a mily kicsinyes, épen oly czé tévesztett. Nem jut eszükbe ezeknek a tisztelt uralmak, kik sugalmazunk és ideáljaik érdekében Tiszára untalan azt kiabálják, hogy mily »minden nagyobb tulajdonság nélkül való« egyéniség, hogy ez a Tisza Kálmán, szemben velük, de szemben hatalmas patrónusaikkal is, kikben pedig tudvalevőleg seregesen együtt vannak »a valódi nagyság és államférfiuság« tartozékai és vonásai, hogy ez a Tisza ezekkel szemben most már évek óta diadalmas harczot folytat, oly körülmények között, melyek legalább is nem kedvezők neki, s nem jut eszükbe, hogy mentül inkább igazuk lenne politikájának bántalmazásában, annál inkább el kellene ismerniök egyénisége erejét, mely egy — szerintük — rosz politikának is oly sokáig s oly hatalmasan érvényt tud biztosítni. Semmi nem szól úgy a Tisza politikája mellett, mint a személye ellen folytatott nagybajsza. Ha tárgyilagosan tudnának győzni e politika ellen, nem folyamodnának a szubjektív meggyűlöltetés sokszor nemtelen s mindig oladatolatlan fegyvereihez, így sem győznek ugyan, sőt elárulják a győzésre képtelen voltukat, de legalább — a személyeskedésben mindig rejlő érdekességi csód révén — egy kis keretet biztosítnak maguknak, amit komoly politikai téren nem sikerülne megszerezniük soha. * * * Az ellenzéki sajtóban, annak úgynevezett pártoktól nem függő orgánumaiban, értem s megmagyarázom a Tisza ellen való személyes izgatást. De mit keres ez a személyes gyűlölködés egy oly újságban, amely — egyebek közt — a báró Sennyey Pál patronátusságával is dicsekedhetik. Báró Sennyey az országgyűlésen egyszer nagyra volt azzal, hogy semmiféle lapot nem olvas, ezt azonban — úgy hiszszük — csak addig vallotta elvül amíg párton kívül álló volta lehetővé tette, hogy jóhiszemüleg védelmezhesse magát minden oly szuppozíczió ellen, mely őt a sajtó terén anyazsírozni akarná. De hát azóta megszületett az uj ellenzéki kör, s annak van feje, báró Sennyey, s van lapja, a »Magyarország« , s e lap után-útfélen hirdeti irányának a főével való azonosságát. Nagyon sajnálatos jelenségnek tartanám, ha az a hang, melyet Tiszával szemben ez az újság folytat, a báró Sennyey hangja gyanánt szerepelne a közvélemény előtt. Hadd mondok el e részben egy ismert történeti tényt. Mikor Stuart Jakabot Anglia trónjáról elűzte Orániai Vilmos, s mikor ez Saint-Germainben, XIV. Lajos kegyelméből elődöt és konspirált hazája ellen, a nála gyülekező angol frondőröknek legkedvenczebb thémájuk volt simpfelni Anglia uj uralkodójára, Vilmosra. A hatalom morzsalékainak élvezetéből kiugratott eme népség körülbelül azt a szótárt zúdította a Vilmos ur nyakába, melylyel a »Magyarország« »Tisza urat« traktálja. Jakab, a tehetetlen s mégis ma■Büdbatatlan Stuart, szerette hallani győztes vetélytársa e köpönyeg mögül való bántalmazását s azért e hang mind átalánosabbá vált Saint-Germainben. Történt azonban, hogy fülébe jutott e beszéd XIV. Lajosnak is, ki ellensége volt ugyan Vilmosnak, küzdött vele becsülettel, meg is verte több ízben, de megveretett általa is nem egyszer, s ki egészben azt tapasztalta, hogy az Orániaiherczeg, már azzal, hogy egy XIV. Lajos ellenfele lehet, fölül emelkedett azon, hogy a lakájok ilyen nyelven emlegessék. S XIV. Lajosról följegyezve maradt, hogy nem tűrte ellenségének agyafúrt bántalmaztatását, a mivel csak józan belátásról tett tanúságot, mert küzdelmeikben végre is az Orániai győzvény furcsa lett volna bevallani, hogy ő nem birt egy oly senkivel, mint a minőnek a lakájok azt rajzolták. Hogy » Tisza bántalmazását s személyes pakolását maradhatatlan detronizált Bittók, s a tehet biczios Szilágyik, az természetes s csodálat , ha máskép lenne; de hogy a Senynyey lova^»«... ilkületével hogyan fér össze az, hogy fullajtárai sárral dobálják azt, a kivel ő összeméri a fegyverét, ez rejtély marad az utókor előtt, ha ugyan az utókor tudomást vesz valaha nem Sennyey, hanem illető emberei kualifikálhatatlan eljárásáról. Vas Imre: Az európai választott bíróság. A választott bírósági tervezetet berlini kormánykörökben, mint a »Boh.« egy jól értesült berlini levelezője megjegyzi, egy a diplomácziára nézve kívánatos esetnek tekintik, mely alkalmasnak látszik arra, hogy a hatalmak diszpozíczióit, rugóit és hajlamait fölfedje és időt teremtsen a görög kérdés megoldására szolgáló más kísérletek készítésére. Az ügy fontossága volt az oka, hogy a birodalmi kancellár egyelőre lemondott Hatzfeldt gróf konstantinápolyi nagykövet kineveztetéséről külügyminiszteri államtitkárrá s hogy az legközelebb ismét vissza fog térni Konstantinápolyba, ahol ép most szükség van a német befolyás határozott érvényesítésére s egy a viszonyokkal ismerős, a szultánnál kedvelt személyiség által. Erkölcsi presszión természetesen Hatzfeldt sose fog túlmenni, azért is az lesz a feladata, hogy társainak tovább menő lépéseit paralizálja. Athénben, hol Padovicz követ minden figyelmeztetéseit terméketlen földre látja esni, feladata a görög kabinetet eltéríteni ama felfogásáról, hogy a berlini konferenczia határozatai véglegesek. Ha Görögország máskép fogja fel azokat, mint közvetítő ajánlatokat, a berlini kormánykörök nézete szerint azokkal való visszaélést követ el. Konstantinápolyból jelentik a »Bob.«-nak, hogy Görögország visszautasító magatartása a választott bírósággal szemben jól értesült oldalról orosz és angol befolyásoknak tulajdoníttatik, melyek Görögországot titokban és az illető kabinetek hivatalos maguktartásával ellentétben az ellenállásra felbátorítják. A választott bíróság eddigi lefolyásáról és gondolható jövőjéről a »Köln. Ztg.« párisi levelezője a következőket írja: »A választott bíróság javaslata tudvalevőleg Barthélémy St. Hilairetől indult ki. A franczia külügyminiszter rendkívüli buzgalommal, mondhatni szenvedélylyel karolta fel ez eszmét és a sajtónak vele szemben tanúsított bizalmatlansága daczára sikerült neki múlt szerdáig valamennyi nagyhatalom beleegyezését megnyerni ez ajánlathoz. Figyelemre méltó, hogy Oroszország beleegyezése, először és csaknem föltétlenül érkezett meg. Anglia utolsónak jött, mert csak a lefolyt két diplomácziai esti társaságában közöltette Lyons lord Barthélémyvel kormányának beleegyezését. Legóvatosabb volt Németország, amennyiben Francziaország által nagy gonddal fejtette ki magának a részleteket, amelyek az ily választott bírósághoz fűződnek, mielőtt Barthéégy ajánlatára ráállott. A hatalmak beleegyezésével az új diplomácziai eljárás első fejezete volt végezve. Barthélémy St. Hilaire győztes lett; ő tudta a nagyhatalmakat a porta és Görögország felett ítélendő választott bíróságra rávenni, föltéve, hogy neki magának sikerül mindkét részt előre rávenni a választott bírósági ítélet nyílt, fentartás nélküli és föltétlen elfogadására. A hatalmak e mellett kötelezik magukat a konstantinápolyi és athéni franczia képviselőket mindenkép támogatni. A másosodik szakasz tehát azzal kezdődik, hogy T issot és Mou y, megfelelőleg a Francziaország által elfogadott magatartással, mindkét kormányt értesítik a kilátásba helyezett választott bíróságról s annak elfogadását melegen szivükre kötik. Ami Görögországot illeti, a berlini konferenczia határozatainak kötelező erejéről táplált nézetét mindenkép leküzdeni fognak iparkodni. A hatalmakra kérve e határozatok puszta tanácskozások és azok is maradnak, s egyátalán nem képeznek, mint a görögök hiszik, Ítéletet. A portával, remélik, könnyebben végezhetnek, csak azt hiszik, hogy jól felfogott előnye a berlini konferenczia határozatainak minden megváltoztatására utalna. Mindazáltal bizonyára az első eset volna, hogy a porta minden kibúvó nélkül mindjárt elszánná magát ily tanács követésére, minthogy eddig mindig a habozásban kereste és gyakran találta boldogulását. Európa szemeiben annak a hatalomnak, mely először enged, nagy erkölcsi előnye lesz, mert ezáltal békeszeretetét és Európa óhajai iránti tiszteletét fogja kimutatni; lehet, hogy mind Görögországot, mind Törökországot figyelmeztetni fogják, hogy készségük nagyobb vagy csekélyebb volta nem marad befolyás nélkül a határvonalra egy vagy más értelemben. Külön figyelmeztetni fogják a portál pénzügyei nyomorúságos állapotára, mely ez elodázhatatlan ügy további halogatása által egyre jobban siet a romlás felé. A görögökre nézve azt hiszik, hogy radikális eszközt bírnak: tudtukra fogják adni, hogy a javaslat visszautasítása esetében Európa kimerítettnek tartja közvetítő ajánlatainak mértékét és a jövő szerencsétlenséget illetőleg kezeit mossa. Görögország és Törökország akkor végezzenek maguk közt. Ha a két ország ez okokból beleegyezik a választott bírósági ítélet feltétlen elfogadásába, az eljárás harmadik szakaszába lép. A nagyhatalmak egyesülni fognak, hogy a határvonalat végleg megállapítsák. Négy nagyhatalom beleegyezése elegendő lesz, hogy valamely javaslat határozattá emeltessék. Várjon új konferenczián történik-e a tanácskozás, vagy pedig diplomáciai megegyezés útján, úgy látszik, még nincs eldöntve. Ha a határvonal meg lesz állapítva, akkor talán egy, hivatalosan most még meg nem állapított negyedik fejezet is lesz az esetre, ha az átengedett területrészek kiürítése nehézségekkel volna összekötve. Még ebből hosszú fejezet lehet. Az, amit Barthélémy St. Hilaire eddig elért, úgy látszik, csak előszava, bevezetése egy hosszadalmas munkának. Mindenesetre gondoskodott róla, hogy a diplomatáknak egyelőre legyen elég dolguk. Mint lapunk más helyen olvasható, Törökország nem fogadta el a választott bíróságot. Megyei hírek. Alsó-Kubinból Írják az »Orsz. Ért.«-nek, hogy Szmrecsányi Dárius egyike volt azon megyei főispánoknak, kik a belügyminiszter azon rendeletének, mely a szolgabirák pénzkezelésének megvizsgálására vonatkozott, a legpontosabban siettek eleget tenni. A vizsgálatokat Árvamegye mind a négy szolgabirói bírói hivatalában a helyszínen tartotta meg és pedig az 1879-ik év január 1-étől a vizsgálatok napjáig. A vizsgálatokra az illető járások községi bírái a szolgabiróhoz beszolgáltatott pénzekre vonatkozó fizetési könyvecskékkel és nyugtákkal személyesen berendeltettek, s a beérkezett pénzek minden egyes tételének helyes elkezdése az okmányokkal és postavevényekkel egybevettetvén, igazoltatott. A helyszíni vizsgálatnál kéznél voltak és felhasználtattak a megyei alispán és pénztárnok által a szolgabíráktól a központba beérkezett pénzekről készített s számtevőileg felülvizsgált központi kimutatások is. A vizsgálatok eredménye mind a négy járásban (kubini, vári, trsztenai, namesztói járások) kielégítő volt, mert a pénzek mindenütt hiány nélkül a kellő időben szállíttattak rendeltetési helyekre. A szolgabirák különben Árvamegyében 1880. május 14-én megerősített pénzkezelési szabályrendelet szerint, megyei közalapokat illető pénzeket nem kezelnek. — Közigazgatási bizottsági tagokká megválasztattak 1881. és 1882-ik évekre való jogosultsággal Csanád megyében Návay Zoltán, Kun László, Juszt Gyula, Füzesséry Kálmán, Purgly Lajos; Győr megyében Goda Lajos, Eöry Sándor, Torkos Mór, Baura Géza, Csigay Gyula; Hont megyében Braumüller Sándor, Chorínszky Izsó gróf, Bolyai János, Horváth Miklós, Paczolay János bizottsági tagok. — Somogy megye közelebb tartott közgyűlésén a megyei bizottságból kilépett választott tagok helyébe f. évi nov. 20—29-ik napjain megválasztottak névsora bejelentetvén, miután a legtöbb adót fizető megyei bizottsági tagok névsora már előzetesen megállapítva és helybenhagyva volt, az újjászervezett megyebizottság magát megalakultak nyilvánította. Ugyanezen közgyűlésen megalakíttatott a központi választmány, melyben a szabadelvű párt nyert nagy többséget. A közigazgatási bizottságba Somssich Imre gr., Lehner Sándor, Makkfalvi Géza, Véssey Mihály, Boronkai Károly kilépő tagok lettek újra megválasztva. A virilis névsort megerősítő közgyűlési határozat ellen Szalay Károly bizottsági tag fellebbezést jelentett be. — Nyitráról írják a »P. Lt.« nak :Nyitramegye közigazg. bizottsága felfüggesztette a nyitrai pénztárnokot állásától, bizonyos választási mystifikáczió miatt,amelyben bünfenyítő vizsgálat is rendeltetett el E határozat végrehajtására felszólította az alispán Nyitra várós képviselőtestületét. A közgyűlés e hó 13-án tárgyalta a rendeletet, de az nm hajtatott végre, mit azzal indokoltak, hogy a megállapított határidő alatt nehéz találni Nyitrán olyan embert, aki a pénztári ügyeket vezethetné. Az alispán erre szírkorú rendeletet bocsátott ki, hogy az indokok figyelembe nem vétethetvén, a polgármester gondoskodjék, hogy 8 nap alatt helyettesíttessék a pénztárnok. Nyitra város rendkívüli közgyűlése e hó 29-én tárgyalta ez ügyet, s hosszas és lármás vita után titkos szavazással a közgyűlés abban állapodott meg, hogy az alispán rendeletét most nem teljesítik. A közgyűlésen jelen volt nagyszámú közönség közt valóságos álmélkodást idézett elő e határozat, s most feszült érdekeltséggel várják a konfliktus végét. szerint a szegedi és székesfehérvári országos kiállításoknál nagyobbszerűnek ígérkezik lenni, s hetek óta ismét élénken foglalkoztatja elsőrendű iparosainkat és kereskedőinket, kik jövő hét szombatján azon czélból fognak értekezletre összegyűlni, hogy az 1882. év május havában megnyitandó kiállítás rendezésére a végrehajtó bizottságot megalakítsák. A végrehajtó bizottság elnökéül Németh Imre miniszt. tanácsos szemeltetett ki. A mint a végrehajtó bizottság megalakul, ő felsége a király a miniszterelnök utján arra fog felkéretni, engedje meg, hogy az országos iparkiállítás védőségét Rudolf trónörökös elfogadhassa. — A napfogyatkozást várta ma délután az egész főváros. A tudósok nagy messzelátó apparátusaikkal, a nem tudósok kormos és színes üvegekkel és átsikasztott papírlapokkal készen, a tömeg sóvárgó szemekkel utczákon és udvarokon . . . Csak a tünemény maradt el. Az eget szürke felhők takarták el s a napból nem látszott semmi. — Érdekes régiség egy pénzügyi levéltárban. A kassai kir. pénzügyi igazgatóságnál 1853. év óta őriztek egy igen szép leletet, melyet Királyházán leltek. A napokban azonban felküldték a pénzügyminisztériumhoz, honnan az a közoktatási miniszter útján a nemzeti múzeumba került. A lelet áll egy zománczos arany bokrétából, mely igen szép hajéket vagy melldíszt képezhetett, 1 db. 3 köves aranygyűrűből, egy db. feliratos kettős keresztből, két ezüst csillag és egy ezüst félholdból. A kereszt alakjáról azt lehet következtetni, hogy a megnevezett lelet 16-ik századbeli. — Fölhívás. Mindazon gyűjtő urak, kik a »józsefvárosi jótékony nőegylet« által kibocsátott aláírási íveket mindeddig be nem küldötték, felhivatnak, szíveskedjenek azokat a legröldebb idő alatt az egyesület pénztárnokához Auspitz Róbert úrhoz (lakik VIII. Kerepesi uton saját házában) beküldeni. Budapesten, 1880. deczember 31-én. Pulszky Polyxena id. elnök. — Búcsú. A m. kir. államvasutak igazgatóságának újjászervezése következtében Horváth Lajos központi főfelügyelő és az építési és pályafentartási szakosztály főnöke a budapesti üzletvezetőség élére állíttatván az alája rendelt tisztikartól búcsút vett. A m. kir. államvasutak pályafentartási tisztikara egyhangúlag elhatározta, hogy ezen elválás következtében nyilvánult érzelmeknek maradandó kifejezést, adva arczképeiket díszes albumba foglalva eddigi főnöküknek emlékül adják át. Ez albumot ma küldöttségileg nyújtották át. A küldöttség vezetője Rochlitz Gyula m. k. államvasúti felügyelő beszédében kiemelte, hogy ezen album kifejezése legyen az összes mérnöki tisztikar mély tiszteletének hálás és hű ragaszkodásának és azon őszinte kivánatának, hogy eddigi szeretett főnökük új hatáskörében a hazai vasútügy javára lankadatlan erővel működhessék. Horváth Lajos főfelügyelő úr érzelemtől áthatott meleg hangon ezen szép emlékért köszönetet mondva, kijelentette, hogy a tisztikarnak nemcsak ezen alkalommal, hanem működése alatt mindeddig nyilvánult öntudatos ragaszkodása és buzgalma megnyugtató biztosíték arra, hogy új hatáskörében való működése sikeres leend. Az átnyújtott albumot legdrágább emlékkép ígérte megőrizni. — A családnevek magyarosítása. A fővárosban a családnevek magyarosítása ügyében megindult mozgalom úgy látszik a vidéken is visszhangra talált. A végrehajtó bizottsághoz számosan küldték be okirataikat. Legutóbb Újpesten kezdtek az ügy előmozdításához s azt maga a hazafias főrabbi, Stern, vette kezébe, ki első sorban fogja nevét magyarra változtatni. — Fehér templom és a magyar nyelv. Temes megye alispánja Rácz Athanáz a napokban rendeletet intézett Fehértemplom város tanácsához aziránt, hogy a városi főszámvevői állásra kiirott pályázati hirdetést, mely szerint egyenlő minősitvény mellett azon pályázók fognak előnyben részesittetni, kik a magyar nyelvet is bírják, vonja vissza s oly pályázati hirdetést tegyen közzé, mely a pályázóknak tudtára adja, hogy csakis azon folyamodók kérvényei fognak figyelembe vétetni, kik a magyarnyelv szóban és írásban való tökéletes leírását igazolják. A város közgyűlése tegnap tárgyalta e rendeletet s elhatározta, hogy az ellen a belügyminisztériumhoz fölebbez. — Ügyállás a m. kir. kúriánál mint legfőbb itélőszéknél, az 1880. évben az 1879-ik évhez hasonlítva. Polgári ügy volt 1879-ben 14,532, 1880- ban 13,055, apadás 1477. Büntető ügyek száma 1879-ben 11,498, 1880-ban 11,872, szaporodás 374. Váltó és kereskedelmi ügyek száma 1879-ben 1136, 1880 ban 1226, szaporodás 90. Úrbéri ügyek száma 1879-ben 410, 1880-ban 352, apadás 90. Fegyelmi ügyek száma 1879-ben 552, 1880 ban 579, szaporodás 27. Összes ügyforgalom ]1879-ben 28,128, 1880- ban 27,084, apadás 1044. — Ügyállás a m. kir. curia, mint semmitőszéknél 1880-ban összehasonlítva az 1879-ik évvel. 1879-ben az összes ügyek száma volt 27.840, 1880-ban 26.800, apadás 1040. — Ügyállás a budapesti kir. Ítélőtáblánál 1880-ban összehasonlítva az 1879-ik évvel. Polgári ügyek száma 1879 ben 63.532, 1880-ban 60.880, apadás 2652. Büntető ügyek száma 1879-ben 44,704, 1880-ban 44,200, apadás 504. Váltó és kereskedelmi ügyek száma 1879-ben 5306, 1880-ban 5782, szaporodás 476. Úrbéri ügyek sáma 1879-ben 734, 1880-ban 766, szaporodás 32. Fegyelmi ügyek száma 1879 ben 1446, 1880-ban 1223, apadás 223. Összes forgalom 1879 ben 115,726,1880-ban 112,851, apadás 2875. — A földrengés Zágráb képviselőtestülete előtt. Közvetlenül a földrengés után a »Standard« közölt egy levelet, melyben leírja, hogy a zágrábi földrengés nagy hire humbug, nagyítás, nem igaz, mert a közlő magát Zágráb polgármesterét kérdezte meg, hogy csakugyan olyan nagy károkat okozott-e a földrengés. Mire a polgármester azt felelte : »No igen, néhány ablakot összetört.« Ez ügyben Jakcsin intrpellácziót intézett Zágráb legutóbbi képviseleti ülésén Mrazovics polgármesterhez, ki azt felelte, hogy ő a föntemlített szavakat senkinek sem mondta. Beszélt ugyan Lorton Parkkal, a londoni filantróp-egyesület tagjával, de ilyet egyetlen szóval sem mondott, ő hivatkozik Zurhalékre, ki kettejük között tolmácsul szolgált. Kijelenti azzal szemben, hogy ő ezt a nyilatkozatot nem tette, de az angol előtt is azt állította, hogy a kár túlhaladja az egy millió forintot. Az interpelláló a válaszszal meg volt elégedve s csak azt kérte meg, hogy a válasz mindazon hirlapokban közöltessék, melyek a »Standard« közleményét átvették. Ugyanez ülésben élénk zsiók között vette tudomásul a képviselő-testület, hogy Zágráb újonnan megválasztott díszpolgára Pejacsevich gróf bán megengedte, hogy arczképét a tanácsteremben fölfüggeszszék.- Népnevelők lakomája. A népnevelők budapesti egyesülete tegnap fényes közvacsorát adott az osztrák államvasut régi induló házából alakított vendéglőben. Első volt ez a bankettek közül, melyeket a népnevelők budapesti egyesülete a társadalmi érintkezés czéljából megtartani elhatározott s a melyeket havonkint ismétlődő időszakokban tart meg. A tegnapi mulatságon a tanügy terén buzgólkodó, ismert nevű számos tanügyi pártfogó, tanügyi kitűnőség, tudósok és művészek, nőtanítók és férfi tanítók vettek részt, összesen mintegy háromszázan voltak jelen. Vacsora előtt barátságos társalgást föltattak, vacsora után pedig a fiatalság tánczva kerekedett. A banker igen szépen és vígan folyt le. A szellemes felköszöntések egymást érték. Tanos Imre, az egyesület elnöke a pártoló tagokat, Wolkenberg Gyula igazgató Weisz Bernát Ferenczet köszöntette fel, mint a népnevelés ügyének és ezzel kapcsolatban az iskolai takarékpénztárak buzgó bajnokát éltette, mely eszme hallatára nem mulaszthatta el az öreg Weisz a takarékpénztárak kezelőit áldomásával megtisztelni. Sebőn József a nőkre és a sajtóra, Steiner az egyesület lapjának szerkesztője, Békey tanfelügyelőre és Göndöcs Lajosra mint az egyesület alapítójára emelte poharát. Jóval éjfél után oszlott szét a jókedvű társaság. — Népesedési mozgalom a fővárosban. A lefolyt decz. 18-től decz. 25-ig terjedő 51-ik héten, a fővárosban élve született 274 gyermek, elhalt 190 személy, a halálozások tehát 84 esettel múlják felül a születéseket. Az élve szülöttek közt volt 185 törvényes, 88 törvénytelen, nemre nézve 133 fiú, 161 leány. Halva született 14 gyermek, köztük 8 törvényes, 6 törvénytelen. A halottak közt volt 110 finemű, 80 nőnemű, egy éven aluli gyermekek száma 42. Az összes elhaltak közt egy éven aúl tartózkodott Budapesten 8. (A tartózkodás tartama 25-nél ki nem tudható). Ez év 51 hetében élve született öszszesen 13,033 gyermek, elhalt 12,007 egyén a születések többlete tehát 1026. A születések arányszáma 1000 lakosra 14,4. Halálozások arányszáma 1000 lakosra általában 28.7, az egy éven felüli lakosságnál 22.9, az öt éven felüli lakosságnál 18.5. — Elhaltak száma 190, és pedig 110 férfi és 80 nő. — Elhaltak kora 0—1 éves 42, (köztük 29 törvényes és 13 törvénytelen), 1—5 éves 38 (köztük 10 törvényes, 10 törvénytelen), 5—20 évig 16, összesen 0 — 20 évig 96,— 30 évig 15, 40 évig 21, — 60 évig 22, — 80 évig 22,— 80-on túl 2, ismeretlen korú 2. Főösszeg 190. — Halálozások kerület szerinti kimutatása..) Az I. kerületben 18, II. kér. 14, III. kér. 15, IV. kér. 3, V. kér. 14, VI. kér. 21, VII. kér. 28, VIII. ker. 39, IX. ker. 16, X. ker. 1, egyéb kórházi halott 19, katona 1, összesen 90. — Betegforgalom az városi közkórházakban: Sz.-Rókus. Állapota múlt hétvégén 1275, szaporodás 245, csökkenés 327, állapot e hét végén 1193. Sz.-János. Állapota múlt hét végén 197, szaporodás — csökkenés — állapot e hét végén —. Összesen 1472. — Összehasonlitó statisztika. Af. év decz. hó 12-től decz. 18-ikáig Budapesten született 231, elhalt 239. — Pozsonyban sz. 29, megh. 38. — Debreczenben sz. 27, elh. 33.— Kecskeméten szül. 36, elh. 30. — Temesvárott született 23, elhalt 23. — Aradon szül. 22, elb. 18. — Nagy-Váradon sz. 24, elb. 21. — Sz.-Fehérvárott született 22, elhalt 16 — Kassán sz. 17, elb. 16. — A pesti zsidó hitközség lelkészi hivatala a főváros felszólítása folytán tudatta a tanácsosai, hogy a községi iskolákba járó zsidógyermekek kimenthető szünetnapjai, — amennyiben a szülők kivárják, — a következő ünnepeket jelöli meg : 1. A szombatnapok, melyeken az írás, olvasás, rajzolás és mindennemű kézi munka tilos, sőt mely napok a többi összes ünnepeknél több tekintetben fontosabbak ; 2. A P é szács-ünnep első és utolsó két napja (ez évben ápril 14., 15., 20. és 21. napján) . 3. A Sebuoth-ünnep két napja (ez évben junius 3., 4.) Az új év két napja. 5. Engeezelési szent nap. 6. A sátoros ünnep első és utolsó két napja. Az utóbbiak a nagy szünidőre esnek 1881-ben. Ezen értesítés közöltetni fog az összes elemi és polgári iskolai igazgatókkal, akik a fenti napokon a szülők kivonatára a héber gyermekeket felmenthetik az iskolától. — Erzsébet angol királynőről, kinek hiúsága ismeretes, egy londoni régiséggyűjtő a következő adatokat jegyezte fel: 1601-ben az akkor 68 éves királynő ruhatárában 99 hivatalos felöltő, 102 franczia ruha, 67 uszály nélkül, 100 uszálylyal, 126 antik öltözék, 136 mellény, 96 köpönyeg, 13 kötő, 85 mantilla, 27 legyező, 9 pár papucs volt. A királynő halálakor több mint 3000 ruhadarabot taáltak ruhatárában. — Tragikus eset. Kolozsvári lapok jelentik, hogy Málnásy József honvéd főhadnagy és a VI-ik honvédkerület tiszti egyenruházati egyletének választott gondnoka, tegnap reggel 8 és 9 óra között szívén lőtte magát. Málnásy jegyese volt a közelebbről elhalt Kéler Ilonának. Szerelteibe vitte az öngyilkosság útjára. Nehéz baját elvonszolta az év végéig s lezárt számadásait rendben hagyta hátra. Csak pár sor írást hagyott vissza öntudatos tette indokolásául egy barátjához intézve, kivel még előtte való este vidáman társalgott, s kinek Kéler Ilona temetésén azt monda : nemsokára én is követem Ilonkámat. — E pár sorban a népdal azon szavait írja le: Jó lesz ott lenn megpihenni Ora lent majd nem fáj semmi. És kéri barátját, hogy temessék halottja mellé, vagy vele átellenben. Halála átalános részvétet kelt Kolozsvárott. — Szerencsétlen feltalálók. Kentben (Anglia) egy öreg ur régóta tervezett egy repülőgépet. Végre elkészült: két óriási szárny s egy nagy gáztömlő a testhez erősítve. Csakhogy szerencsétlenségre nem akadt senki, ki a repülőgéppel kísérletet akart volna tenni s az öreg urat kora s súlyos terhe meggátolta benne. Végre hosszas kísérlet után rábeszélte kocsisát, s felitte őt villája tetejére, honnan az elindulásnak meg kellett volna történnie. A kocsis felöltözött, de folyvást habozott, ura végre meglökte s az emberi madár leesett a virágágyak közé s lábát törte. Kevésbé tragikus sorsa volt egy papnak, ki az angol hadügyminiszternek oly fegyvert ajánlott fel, mely egyszer megérintve tíz lövést tesz. Woolwichban a rajz után elkészítették a puskát, s a papot is meghívták a próbára. Fölajánlották neki a kísérlettételt, de a pap hivatását emlegetve, megtagadta. Hosszas vonakodás után, mivel más sem akart a gyilkos fegyverhez nyúlni, oszlophoz kötötték azt, s zsinórral jó távolból lőttek vele. Három lövés jól sikerült, a negyediknél azonban a puska leesett földre, ugrált, mint valami bika s mindenfelé lőtt. Maga a pap volt, ki fegyverétől legelőször megszökött s azóta nem is látták többé. — Az agglegény végrendelete. Kevéssel ezelőtt volt már szó a lapokban egy óbudai hajógyári hivatalnokról, a kit különczködései igen ismertté tettek. A napokban elhalálozott a végrendeletében igen érdekes pontozatok kerültek napfényre. A boldogult gazdag ember volt; örökség folytán 200.000 forintnyi vagyon ura lett; ezen kétszázezer forint átalános öröklőivé Triesztben lakó rokonait tette, mert olasz származású volt s összes rokonsága Triesztben lakik. Ezen kívül a következő hagyományok teszik emlegetetté emlékét még jó ideig Ó-Budán : 1. Tiz forintot hagyott annak a kofának, kitől naponkint gyümölcsöt vásárolt, hogy kiengesztelődjék a számos szekatúráért, a melylyel illette. 2. Ötven forintot hagyott azon leánynak, a ki neki az ebédet hordta, mert ezt nemcsak szekatúráival kínozta, hanem ételét is ócsárolta. 3. Száz frintot hagyott egy ismert ó-budai korcsmárosi azon kikötéssel, hogy a kik emlékére inni akarna! korcsmáros tartozik a 100 forint erejéig jó bort számukra. 4. Ezer forintot hagyott O-Buda s nyernek valláskülönbség nélkül, kivéve a zsidó’ kik a jótéteményből egyátalán kizárvák. Mint' KÜLÖNFÉLÉK. IPHFI' Lapunk mai mellékletének tartalma : A budapesti ghetto pusztulása; — Anderwert szövetségi elnök; — vidék; — üzleti heti szemle; a gabona az év végén. — üzleti szemle az árutőzsdéről. — A tárczában: Párisi holmi. Lapunk legközelebbi száma rendkívüli kiadásban, hétfőn jan. hó 3 dikán reggel fog megjelenni. — A trónörökös menyezője alkalmából Budapesten tartandó ünnepiességek között a fővárosnak fényes kivilágítása is foglaltatik. A fővárosi hatóság a város középületeinek kivilágítására nézve a budapesti légszesztársulattal tegnap kötötte meg a szerződést. Ez alkalommal a társulat írásbeli ajánlatot nyújtott át a polgármesternek, melyben a Ferencz József térnek minden díj nélkül való kivilágítását ajánlotta fel. — Országos ipar-termék- és állatkiállítás. A fővárosban rendezni tervezett országos ipar-termék- és állatkiállilás ügye, mely a terv