A Hon, 1881. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-22 / 21. szám
21. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Szombat, január 22. száma : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közrenény & szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. I£Iíició-sitviitál Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...........................................................2 írt 8 hónapra...................................... 6 -6 hónapra................................................................12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felüülfizetés negyedévenkint.................................... » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, január 21. A fogyasztási adók feletti vitában ma öt szónok vett részt, és ezek közül három a törvényjavaslat védelmére. E szerint számban túlsúlyban voltunk, de nem csak szám szerint dőlt el javunkra a mai nap, hanem, bár a törvényjavaslat ellen olyanok szóltak, mint Helly és Wahrmann, az argumentumok erőssége szerint is, melyekkel gróf Szapáry, Rakovszky István és György Endre éltek beszédeikben. E triumvirátus álláspontunkat a mellett, hogy megvédte, egyszersmind oly tüzetesen cáfolta meg a törvényjavaslat ellen felhozottak állításokat, hogy minden elfogultság nélkül vindikálhatjuk pártunknak a vitában való felsőbbségét. Ez alkalommal elismerésünket sem hallgathatjuk el. Az ellenzéki szónokok ugyanis hathatósan működtek közre abban, hogy a vita tárgyilagossága fentartassék és színvonala emeltessék. Hellynek egy a pénzügyminiszter ellen intézett személyes támadását kivéve, melyet ez a legnemesebben utasított vissza, az okok harczoltak csak és pedig elég jó sikerrel. A pénzügyminiszter mai beszéde kiváló figyelmet érdemel. Nem csak szerencsés polémiát képez az Helly és Lukács argumentumaival szemben, de egyszersmind a magyar pénzügyek és különösen hitelfejlesztés érdekeinek azon magasabb szempontjait helyező előtérbe,,amelyek bizonyítják, hogy nem csak a pillanatnyi fedezetről való gondoskodás képezi gr. Szapáry adójavaslatainak tárgyát, hanem az a maradandó hatás is, melyet ezek segítségével államháztartásunk fejlesztésének és hitelünknek emelésében elér, hogy egyfelől a kulturális követelményeknek állandóan és fokozatosan tehessünk eleget és másfelől előkészítsük, hitelünk emelkedésével, államadóssági terhünknek könnyebbítését. A pénzügyminiszter, természetesen, a kérdés ezen oldalát csak abban érinti, hogy mennél kedvezőbb árfolyamon szerezhetjük be a még hiányzó fedezetet, mennél jobban biztosítjuk sálampapírainkat az értékhullámzás ellen, annál kedvezőbb és így könnyebb lesz kamatlábunk. Tehát az új adók nem csak azon öszszegben nyújtanak fedezetet, melyet adnak, hanem abban is, melyet hitelünk konzolidácziója által megkönnyebbítenek. De e kihatásukat, következményüket még folytatni és idővel jobban kizsákmányolni is lehet, mert pl. ha kisebb kamatlábú és papírvalutájú járadékot sikerül meghonosítanunk és a többi adósságunk árfolyama alpárin felül fog menni, a converziót is előkészíthetjük. Azonban e nélkül is már magában azon tényben, hogy a taval és idén megszavazott adókkal újabb megfelelő kibocsátás megtakarításában félmillió kamatterhet takarítunk meg, kézzelfogható adat van arra, hogy mily módon lehet előmozdítani pénzügyeink rendezését. Sikeresen polemizált gr. Szapáry, Helly és Lukács ellen is, kimutatva azt a könnyelműséget, melylyel az ellenzék a fedezet szükségén túl teszi magát és azt a túlzást, melyet a törvényjavaslat hátrányainak feltüntetésében kifejt. Tény, hogy az ellenzék minden árnyalatának álláspontja nagyon megközelíti a »nem adózunk« eszméjét. Mert — mint ezt helyesen érintő Rakovszky is, sikerült beszédében — minden adóemelés lehetőségét megtagadni és a fedezetről nem gondoskodni, ide vág. Különösen Helfy ártott e tekintetben nagyon a szélbali álláspontnak. Ő úgy bebizonyító, hogy a czukorra, kávéra és sörre újabb ajtót vetni nem lehet, hogy az ember kénytelen kérdezni, hogy hát az » önálló vámterület« kilátásba USlyM&111 millióját ugyan miféle czikkek után véli a szélből beszedhetni ? Mert ha ezen fogyasztási czikkek után sem szed be nagyobb jövedelmet, ugyan a mi kis forgalmunk és kis fogyasztásunk mellett, honnan teremti elő a deficit azonnal való megszüntetésére szükséges milliókat és továbbá az önálló hadsereg tartására szükséges pénzt. Ez is világosan bizonyítja, hogy vagy nagy humbug.vrdt npty..kfín.vnyelmüség van a szélhad pölltihiban, különben követelményei és ígéretei nem állanának ily éles ellentétben. Egyébiránt ma a törvényjavaslat ellen Wahrmann Mór hozta fel, a legerősebb ellenokokat. Sokügyességgel azt bizonyítgatta, hogy a nyilt városokban az átalányozásnál fogva a fogyasztási adóból egyenes adó lesz és hogy a restituczió transitótárak nehézségeinél fogva a főváros forgalma csökkenni fog. Hogy előbbi állítása túlzás, azt György Endre egy rögtönzött és igen sikerült beszédével bizonyíta be. Hisz a bor- és húsadónál is alkalmazva van az átalányozás és mégis sikerül az illetőknek ez adókat a fogyasztóktól beszedni. Áll ez a czukor- és kávéadóra nézve is , mert ez is - mint gr. Szapáry már előzetesen megjegyzé, Lukács hasonló okoskodására — az illető czikkek kimérőire van kivetve s igy fogyasztási adótermészetüket az átalányozás meg nem szünteti. De a forgalom elterelésére nézve is túlzott Wahrmann. A sörrel ugyanis már megpróbálták a városok a megadóztatást forgalmuk kára nélkül, az a körülmény pedig, hogy már most Hamburgból, Triesztből 5—8 kilós vám- és portamentes kávé- és czukor küldeményeket hirdetnek a fogyasztók számára, épen a mellett bizonyít, hogy a forgalmat kis kedvezmény e czikkekben el nem terelheti, mert különben a fővárosi fűszerkereskedők minden enquette nélkül is (mint Wahrmann vicczes czélzással említé) panaszkodtak volna e körülmény ellen, holott most épen ők konstatálják kérvényükben, minden külföldi kedvezmény daczára, azt, hogy a fővárosban virágzó gyarmatáru üzlet van. Ez csak nem megy tönkre azért, mert az adót az illető egy pár percznyi késedelem múlva (míg rakományát föladja) visszakapja a vonalnál. Olvassa el bárki gr. Szapáry, Rakovszky és György Endre mai beszédeit, vesse össze ezeket az ellenzéki ellenokokkal és meggyőződik arról, hogy nemcsak a vitában vagyunk fölényben, hanem a dolog érdemére nézve is igazságunk van. — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 22-én szombaton d. u. 6 órakor értekezletet tart. — Minisztertanács volt ma este, mely több óráig tartott. Az osztrák miniszterválság keletkezéséről és megoldásáról a prágai »Národni Listy« bécsi levelezője állítólag hiteles forrásból a következőket jelenti: Néhány nappal ezelőtt az egész Taaffe-kabinet meg volt rendülve. A czentralista exczellencziák és titkos tanácsosok valóságos összeesküvést szerveztek a gyűlölt kormány megbuktatására. Különösen nagy tevékenységet fejtettek ki ez irányban: Schmerling lovag és a két Auersperg. Az ármánykodás szálai már a császári kabinetirodába is elhatoltak. Minden úgy volt elkészítve, hogy Taaffét saját két minisztere, Streit és Kremer fogja az uralkodó előtt veszélyesnek feltüntetni. Streit és Kremer valóban felfogták szerepüket és egy jelentéktelen nézeteltérés miatt, mely köztök és a miniszterelnök közt fölmerült, azon várakozás mellett adták be lemondásukat, hogy az uralkodó alkalmat nyújtana nekik nézeteiket a jelen kormányprogrammról szabadon előadni. Azonban tervük meghiúsult. Taaffe gróf ideje korán értesült a kormánya ellen megkezdett titkos harczról és életében először cselekedett határozottan és gyorsan, ő, az uralkodónak bizalmát bírván, a két miniszter lemondását rögtön elfogadtatta. Hogy milyen arcot csináltak ehhez Streit és Kremer, könnyen el lehet képzelni. — Az »Italia irredenta« már ismét sokat beszéltet magáról, többet, mint kellene. Utóbbi számainkban közöltük némely németországi lapoknak melyek igen komoly és tekintélyes lapok, erre vonatkozó leleplezéseit, a miknek valódiságában nincs okunk kételkedni, de a mik épen ezért sok fejtörést fognak okozni a Cairoli kormánynak. Az irredentisták élére Garibaldi áll s el akarja foglalni Triesztet, Ausztria féltett kincsét. Azt persze nem tudni, vájjon csakugyan rá kerül-e a sor e nyaktörő vállalatra, de bizonyos az, hogy az irredentisták most merészebben mozgolódnak, mint valaha, s nem állapodnak meg csak Triesztnél. Mint ugyanis a »Presszó«-nek egy Bernből keltezett czikkében olvassuk, az Irredenta megkezdte újra az izgatásokat Tessinben is és közlönyeiben fűt-fát ígér a tessini olaszoknak, »ha fölébred bennök az olasz hazafiság« s ha kiszakadván Svájcz kötelékéből, Olaszországhoz csatlakoznak. Azonban a tessieniek nem akarnak e csábításokról semmit tudni, de a mellett a svájczi szövetséges kormány igen éberen őrködik ez üzelmekre. — Riszticset vád alá helyezni akarják a szerb skupstina némely tagjai, sok visszaélés miatt, miket az exminiszterelnök elkövetett kormányon létének ideje alatt. Erre vonatkozó indítványukat, mint egy belgrádi sürgöny mondja, legközelebb akarják a skupstinában előterjeszteni. úgy látszik Risztics is megneszelte a dolgot, mert ugyanezen forrás szerint Belgrádot elhagyni szándékszik s értékes tárgyait, fontosabb iratait már előre Zimonyba vitette, hol egy pénzváltónál deponálta. — A tengerészeti szolgálati szabályzat megállapítására vonatkozó bizottsági tanácskozások ma délután tovább folytattalak, s a tárgyalás alatti törvényjavaslat jelentékeny része meg is lett vitatva. — Könyöradományok Szeged számára. Ezúttal érdekesnek tartjuk közölni a könyöradományok végkimutatását, az adakozó országok és világrészek szerint. Magyar-osztrák monarchia 1.637,927 frt 90 kr. A többi európai államok: Angolország 143,686 frt. Belgium 47,139 frt 47x/2 kr. Dánia 940 frt 30 kr. Francziaország 283,182 frt 11 kr. Görögország 1825 frt 5x/2 kr. Svájcz 40,974 frt 77x/2 kr. Németalföld 32.213 frt 54 kr. Németország 398,941 frt 74 kr. Olaszország 51.763 frt 76x/2 kr. Oroszország 34.458 frt 93 kr. Portugál 1366 frt 50 kr. Románia 34.837 frt 361/2 kr. Szerbia 569 frt 82 kr. Spanyolország 1321 forint 61 /2 kr. Svédország és Norvégia 6723 frt 671/a kr Törökország 19.644 frt 591/a kr. Az európai államok összes adománya 2.737,516 frt 611/a kr. Ázsiai államok: China 4908 frt 311/2 kr. Japán 225 frt 75 kr. Kelet-India 5895 frt 43 kr. Perzsia 447 frt 93 kr. Ázsia összesen: 11,477 frt 421/3 kr. Afrikai államok: Algier 939 frt 12 kr. Egyiptom 15,473 frt 83x/3 kr. Tunisz 1254 frt 15 kr. Afrikából összesen : 17,667 frt 10 kr. Amerikai államok: Argentina 1014 frt 65 kr. Columbiai egyesült államok 619 frt 6x/2 kr. Cuba sziget 1000 frt. Északamerikai Egyesült Államok 63,524 frt 55 kr. Haiti (Szent Domingo) sziget 229 frt 87x/2 kr. Mexikó 350 frt 89 kr. San Salvador 230 frt. Uruguay 489 frt 85 kr. Amerika összesen 67,458 frt 88 kr. A könyöradományok időközi kamatai 84,425 frt 2 krt tesznek. Ezzel együtt az adományok főöszszege: 2.912,545 frt 4x/2 kr. — A »Magyarország« és »Pester Lloyd« czimű napilapok folyó évi január 20-án 19. szám alatt megjelent kiadásában Lukács Béla a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatot bírálván, annak kitüntetése végett, hogy pénzügyi adminisztratiónk mennyire a fiskalizmusnak hódol, hivatkozik 1877-ben 15.928. sz. alatt kelt rendeletre, mely szerint a törvényszékek és telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházott királyi járásbiróságok utasítva vannak, hogy a tőkék és kamatoknak zálogjogi bekeblezésére vonatkozó végzéseket esetről-esetre az illető kb. adófelügyelővel pontosan közöljék. Minthogy pedig ezen rendelet a törléseket és kifizetéseket figyelmen kívül hagyja, miután az ide vonatkozó végzések az adófelügyelővel nem közöltéinek, czikkiró ezen csakis a fiskális iránynak hódoló intézkedésnek tulajdonítja azon viszás és zaklató eljárást, hogy a pénzügyi közegekikirónak tőke kamatadót oly tőkék kamatjövedelmére is, melyek már évek óta nem léteznek. Ennek cáfolatául illetékes helyről felkérettünk, annak kijelentésére, hogy az 1877. évi május 15-én 14.342. sz. alatt az igazságügyminiszterium által kiadott körrendelettel a törvényszékek és telekkönyvi ügyekben bírói hatáskörrel felruházott kir. járásbíróságok utasítva vannak, hogy a tőkék és kamatok zálogjogi törlésének bekebelezésére vonatkozó végzéseket is közöljék az illető kb. adófelügyelőkkel. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma tartott ülésén Horváth Lajos elnöklete alatt, melyen a kormány részéről Pauler igazságügyminiszter volt jelen, folytatta a polgári törvénykezési rendtartás módosításáról szólójavaslat részletes tárgyalását. A múlt ülésben függőben hagyott 38. §. a) pontja élénk vitára szolgáltatott alkalmat. Ezen pont szerint a sommás perbeni ítéletek, melyek marasztalása 200 irtot meg nem halad, a közbevetett felebbezés ellenére végrehajthatóknak nyilváníttatnak. Emmer, Apáthy és Matuska az előadó tervezetét pártolják, mely mellett elnök is felszólal; Vidlicskay és Hosztinszky ellenzik. Zsíros képviselő közvetítő indítványt tesz, mely szerint a §-ban foglalt összeg 100 írtra leszállítandó. Popovics indítványozá, hogy nem az összeg, hanem a bizonyítási nem szerint osztályoztassanak azon esetek, melyekben az első bírósági ítélet előleges végrehajthatósága megállapíttatnék. Funták veszélyesnek nyilvánítja az előadó indítványát, mert a felebbezés által a marasztalt fél időt nyer arra, hogy a marasztalási összeget vagyoni létének kockáztatása nélkül beszerezhesse; 200 főt pedig a nép alsó osztályaiban sokszor az egész vagyont képviseli. Ezen felfogás ellen a bizottság több tagja felszólalt. Emmer eventuális indítványt tesz, mely szerint az első bíró ítéletében kimondhatná, váljon ítélete a felebbezéstől függetlenül végrehajtható-e vagy sem; ő csak oly esetekben mondaná azt ki, amidőn a kereset alapossága nyilvánvaló, s a sürgősség fenforog. A bizottság Zsíros indítványát fogadja el; a §. többi pontjai vitára nem szolgáltattak alkalmat. A 39. §., mely szerint alaki sérelmek ellen csupán a felebbezésben kereshető orvoslás, s ezek tekintetében olyan fél is élhet felebbezéssel, ki az érdemben nem felebbez, vita nélkül elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. — A budapest-zimonyi vasút tárgyában az angol csoport által benyújtott ajánlatnak az építésre vonatkozó részét Sir Karonet Tankred mint vállalkozó, az ajánlat pénzügyi részét pedig Baring és Stern angol bankházak írták alá. — A magyar és horvát országos bizottságok ma tartott együttes ülésekben közös elnökké Haynad Lajos bibornok érseket választák meg. A buda-győri vasút iránt érdeklődő képviselők Rakovszky István lakásán értekezletet tartottak, melyben elhatározták vasút létesítése érdekében erélyes aktiót kezdeményezni. E napokban testületileg fognak ismét a kormány tagjainál látogatást tenni, hogy a minisztérium véleményét e tárgyban kikérjék. Mint az »O. E.« értesül, a képviselői csoport a biai iránynak ad előnyt az esztergomi fölött. — Barthélemy St. Hilaire jegyzéke, melyet ez múlt hó 28-án intézett Mouy grófhoz Athénben, bevezetésében ismétli a mediáczió és a konferenczia határozatai jelentőségének fejtegetését egészen a decz. 24-iki jegyzék értelmében; a többi közt Yattel államjogtudort idézi, aztán igy folytatja : »Görögország részén nincs az igazság és a támadás, melyet tervez, csak a népjog önkényes megsértése lesz. Görögországot nem is fenyegeti Törökország, mert a porta csak védi magát oly támadás ellen, melyet küszöbön állónak jelentenek. Törökország oly kevéssé gondol rá, hogy az első legyen, aki fegyverhez folyamodik, hogy új tárgyalások megnyitását ajánlja, hogy így elkerüljön egy véres harctot, melyet gyűlöl, jóllehet nem fél tőle. A támadás következményei, melyet előkészítenek, ugyanoly mértékben tűnhetnek föl veszélyeseknek, amily mértékben elégtelenek és hamisak az elvek, melyeken alapszik. Görögország nem hízeleghet magának azzal, hogy a háború, mely Epirusz és Thesszália határain fog kitörni, szűk határok közt fog maradni. Ama viszonyoknál fogva, melyekben jelenleg az egész Balkán-félszigetet találjuk, nem lehet kétség az iránt, hogy a háború lépésről-lépésre nőni fog és hogy a konflagráczió, mely 1878-ban oly nagy nehézséggel nyomatott el, ellenállhatatlan intenzitással újból ki fog törni. Mily képpel nézhetik a hatalmak e zavargásokat ? Lehet-e képzelni, hogy veszteg maradnak oly zavarokkal szemben, melyek őket magukat oly közelről érinthetik ? Mi lesz az átalános békéből, mi az európai koncertből, melyet több mint két éven át fentartottak ? Azt hiszi-e Görögország, hogy az emberi fajra ily ostort hozván, ez az eszköz, hogy megmutassa Európának háláját, melylyel neki tartozik ? Mit tenne Görögország, ha, ahelyett, hogy támadást készítene elő, azt visszautasítani s magát védeni kellene rosszakaratú megrohanás ellen ? Még ha győztes marad is Görögország, ami nagyon valószínűtlen, ki állhat jól érte, mi lesz az országból egy átalános konflagráczióban, melynek eredményei kiszámíthatatlanok ? Ezek oly tekintetek, melyeket a görög államférfiaknak a legnagyobb gondossággal kell megvizsgálniok; oly neműek, hogy arra kellene őket indítaniok, hogy állapodjanak meg abban a fatális irányban, melybe félreértés sodorta s melyben minden nap tovább űzi őket. Remélheti-e Görögország levezetése esetében, hogy Európa melynek ismételt intéseit nem vette figyelembe, sietni fog neki segíteni? Vajjon csak annyira is megegyeznék Európa a nagy szerencsétlensége iránti szympathiákban, mint jelenleg a hellének bölcsességéhez intézett ismételt tanácsokban és hivatkozásokban ? Senki sem állhat ezért jót s legalább is szabad kétségbevonni.« A jegyzék a választott biróság ajánlásával végződik. — Az országos magyar gazdasági egyesület, hazánk mezőgazdasági érdekeinek egy félszázad óta állandó ápolója és képviselője, már évek óta érzi hiányát annak, hogy nincs a fővárosban egy oly könnyen hozzáférhető központi helyiség és intézmény, hol a gazda gazdatársaival találkozván, alkalom nyíljék számára ezekkel gazdasági élményeit, tapasztalatait és bajait minden hivatalos formalitás mellőzésével bizalmasan megbeszélni, egyszersmind dolgait és ügyeit személyesen vagy levelezés útján értelmes, biztos és készséges közvetítők által gyorsan és haszonnal elintézni. Pedig ma már, midőn a gazdasági élet minden egyes ága oly hangosan igyekszik érdekeit érvényesíteni, igen kívánatos, hogy a gazdaközönségnek is álljon egy oly helyiség rendelkezésére, melybe az akkor, midőn a fővárosban időzik, veszélytelenül beléphessen, magát otthonosnak érezze és gazdatársaival bizalmasan értekezhessen; de ennél még inkább kívánatos, sőt mondhatni, hogy elodázhatlanul szükséges, hogy a gazda oly értelmes, ügyes és a mi fődolog — feltétlenül megbízható közvetítésre találjon, mely érdekei képviseletében, úgy terményeinek elárusításában, mint gazdasági szükségleteinek fedezésére megindítandó bevásárlásaiban támogassa és számára a lehető legkedvezőbb előnyöket kieszközölje. Mind e czélok elérésére az »Országos magyar gazdasági Egyesület« elhatározta, hogy kebelében a közvetítések és társalgás czéljaira külön osztályt létesít, mely is feladatát illetőleg két irányban működend: 1. Közvetítéseket eszközöl a mezőgazdák érdekében és pedig a) beküldött gabonamutatványok alapján eszközli, illetőleg közvetíti a készletek eladását; feladata továbbá: b) gépek beszerzése, c) tenyészállatok beszerzése és ajánlása; d) eladó vagy bérbeadó birtokok nyilvántartása és ajánlása ; e) gazdatisztek nyilvántartása és ajánlása; f) jó nemesített vetőmagvak beszerzése. 2. Társalgó kört nyit, melynek czélja: a) társalgás ; b) lapok és könyvek használata; c) értekezések és felolvasások; d) esetleg társasjátékok. A kör tagjai lehetnek mindazon gazdák, kereskedők és iparosok, kik az évi 12 forintban megállapított tagsági díjnak vagy egyszerre, vagy félévi részletekben való fizetésére magukat kötelezik és a kör igazgatósága által tagokat felvétetnek. A gazdakör megalakul, mihelyt 300 tag jelentkezett. Az »Országos magyar gazdasági Egyesület« bizton reményű, hogy hazánk gazdaközönsége méltányolni fogja ezen intézményeknek elsősorban az ő érdekére kiható üdvös kifolyását és pártfogása által lehetővé teendi azok létesítését. A jelentkezések legkésőbb február hó 10-ig az »Országos magyar gazdasági Egyesület« titkári hivatalához, Budapesten, üllői útt (Köztelek) intézendők. Budapesten, 1881. január hó 21-én. Az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület nevében , a kiküldött bizottság: Korizmics László, Somssich Pál, gróf Szécsenyi Pál, gróf Dessewffy Aurél, Tormay Béla, dr. Lederer Sándor, Mórócz István, Schossberger Henrik, Karpeles Albert. A pénzügyminiszter beszéde a mai képviselőházi vitából. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk!) Daczára az épen most szólott képviselő úr által ellenem emelt vádaknak, mégis bátor vagyok kijelenteni, hogy a törvényjavaslatnak azon szövegezését ajánlom a t. háznak elfogadásra, amelyet a pénzügyi bizottság terjesztett elő. (Halljuk! Halljuk! Hozzászoktunk már azon eljáráshoz, hogy ha a pénzügyi bizottság a kormány álláspontjára helyezkedik és a javaslaton nem tesz lényeges változtatást a pénzügyi bizottságot méltóztatnak szidni, oly esetben pedig, midőn nem létezik ellenmondás a kormány javaslatával szemben, a pénzügyi bizottság álláspontját fogadja el a pénzügyminiszter és nem tesz nehézségeket a módosítások tekintetében, akkor a pénzügyminisztert méltóztatnak szidni, hogy miért fogadja el a módosításokat; azért fogadtam el, mert azokat nem láttam a törvénynyel ellentétben levőknek és ezért azt hiszem, hogy ezen eljárásomért, tekintve azon előnyöket, amelyeket a módosítások épen az adósok érdekében tartalmaznak, vád nem illethet engem. (Helyeslés jobbfelől). A t. képviselő úr néhány megtisztelő szó kíséretében az én személyemről is megemlékezett, habár nem tudom, hogy azokat, amiket közvetlenül ezután mondott, ezen megtisztelő nyilatkozatokkal összeegyeztetni nem tudom. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azt mondá, hogy mennyire ragaszkodom ezen székhez, hogy milyen helytelenül jártam el, midőn azt elfoglaltam s hogy milyen helytelenül járok el, a mióta ezen székben ülök. (Úgy van a szélső balfelől. Halljuk! Halljuk!) Hogy minő volt eljárásom, midőn e helyet elfoglaltam, ennek ecsetelésére azt mondá a képviselő úr, hogy beléptem a kabinetbe, biztattam társaimat s a közös kormányt, hogy az akkor megkezdett akcziót folytassa. Ennek rektifikálása végett csak egy adatra vagyok bátor utalni. (Halljuk! Halljuk!) Én e széket deczember elején foglaltam el, amikor az akkor folyamatban volt akczió már be volt fejezve és nekem annak következményeivel kellett számolnom. (Úgy van jobbfelől.) Hivatkozott továbbá J. képviselő úr arra is, hogy én könnyelműen hozzájárultam tekintet nélkül az ország pénzügyeire , a boszniai vasút elfogadásához. Én tehát e tekintetben a felelősségben a háznak igen sok más tagjaival is osztozom, mert a t. háznak kívülem még sok oly tagja van, akik nem osztották a képviselő úrnak abbeli nézetét, hogy e vasút elfogadása az országra akár kereskedelmi, akár forgalmi vagy pénzügyi szempontból káros. (Úgy van jobbfelől.) A t. képviselő úr úgy állította fel a kérdést, hogy miképen lehet most a cukoradó emeléséről szólani, midőn azt alig néhány hónap előtt millióról 10 millióra emeltük ? Ezzel úgy tüntette fel a t. képviselő úr a dolgot, mintha ebből Magyarországra 4 millió frtnyi új teher hárult volna. Nálam tehát senki sem sajnálja inkább, hogy Magyarországon a czukoripar nincsen eléggé kifejlődve, azonban ami az említett adóemelést illeti, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ezen adóemelésből a magyarországi czukorgyárakra csak 300 ezer forintnyi teher járul, ami korántsem tesz olyan összeget, aminől a t. képviselő úr felhozott. De adott a t. képviselő úr egy igen jó tanácsot azon számítás alapján, melylyel kimutatta, hogy mily kárt tettem az országnak a most legújabban kibocsátott papírrente értékesítésénél. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy annyi kárt tettem azzal az országnak, mint amennyit ezen most megszavazandó adó egy évi jövedelme ki fog tenni. Méltóztassék utána számítani t.hát, akkor kibocsáttatott névértékűen 14 millió papírvente. Ezen javaslatból egy évre váratik a pénzügyi bizottság által megállapított tételek szerint 2.800.000 frt. Ha tehát ennyi, t. i. 2.800,000 frtnyi kárt tettem az országnak, akkor nem 76-al, hanem 20 százalékkal drágábban 96-al kellett volna a papírrentét elárusítanom. Ha a t. képviselő úr képes ezen állampapírnál ily árt elérni, én az ország érdekében gratulálni fogok neki. (Derültség jobbfelől.) Áttérve magára a törvényjavaslatra, a legelső kérdés, mely a dolog természete szerint fölmerül, eltekintve attól a kérdéstől, hogy hol helyesebb az adóemelést proponálni: az egyenes, vagy a fogyasztási adóknál-e, — azon kérdés, vájjon ezen czikkek, melyek a javaslatban foglaltatnak, helyesen vannak-e megválasztva, nem lehetett volna-e más tárgyakat is befoglalni. A másik kérdés, vájjon ha helyesen van-e megválasztva a mód, melyen ezen adó terveztetik, az adóbeszedés és a kezelés módja helyesen vannak-e megválasztva ? Az elsőt illetőleg t. hát, már a t. előadó úr is hivatkozott arra, hogy ezen czikkek nem képeznek oly szükségleteket, melyek a legnagyobb általánosságban el vannak terjedve,s amelyeket e miatt éppen a nép megterheltetése szempontjából nem volna czélszerű megadóztatás alá venni, de amielőtt másrészt mégis annyira elterjedt fogyasztási czikkeket képeznek, melyektől elterjedtségüknél fogva bizonyos jövedelmet lehet várni. A kérdés már most az, hogy a tervezett adó és az ebből következendő áremelés folytán várható-e ezen czikkek fogyasztásának apadása ? Én ezen hatást ezen czikkeknél nem tudom elképzelni , mert nem is szólva arról, hogy néhány évvel ezelőtt még egyszer annyi volt a cukor ára mint ma, de utalok a legközelebbi évek alatt mutatkozó jelentékeny árhullámzásokra, amelyek azt hiszem, teljesen joggal engedik következtetni azt, hogy a 3 frtnyi áremelkedés alig fog a fogyasztás mérvében különbséget tenni. Szintúgy áll a dolog a kávénál, mely egy éven belül 10—12 frtnyi árhullámzásnak van kitéve, de a legközelebb múlt időben láttuk, hogy az adóemelés, melyre a t. képviselő úr hivatkozik, magára a czukor áremelkedésére, épenséggel nem folyt be, éspedig azért, mert a czukor árak alakulására igen sok tényező foly be, amint csakugyan a múltkori adóemelés egyátalán nem idézte elő ezen fogyasztási czikk drágulását. De egyes képviselők azt mondták, hogyha már ily rendszabálynak életbe kell lépni, terjesszük ki azt egyéb czikkekre is, hogy az eredmény nagyobb legyen, s midőn tegnap Lukács képviselő úr ezen czikkek közül többeket fölemlített, közbeszólások hangzottak. Jaj, ne említsük ezeket, mert a pénzügyminiszternek, ha esetleg meghallja, eszébe fog jutni ezekre is kiterjeszteni az adóemelést. fiát méltóztatik talán feltenni rólam, hogy a t. képviselő úr által felhozott adatok én előttem nem lehettek titok, és hogy nekem tudomással kellett bírnom azon adóczikkekről, melyeknek fogyasztása úgy nálunk a városokban, mint Bécsben és a külföldön, ily módon meg van adóztatva. Bírtam is ezeknek tudomásával és ezeknek hosszú jegyzékéből választhattam volna a képviselő úr figyelmeztetése nélkül is. De hogy miért nem választottam, azt megmondottam részint az indokolásban, részint most leszek bátor előadni. (Halljuk!) Először is azon czikkeknek igen nagy része: a fa, szén, zsir, melyek Budapesten is meg vannak adóztatva, első rendű szükségleti czikket képeznek s ezeknek megadóztatását épen ezen szempontból nem láttam helyesnek, czélszerűnek. (Helyeslés a középen.) Ugyanezen szempontból bírálandó meg a liszt, mely meglehetős magas adótétellel van Bécsben meg róva, a melyre azonban nem láttam helyesnek kiterjeszteni ezen adót. Van ezen kívül a fogyasztási adóczikkeknek egész sorozata, milyen a fűszerfélék, gyümölcs, sajt, tojás stb., melyek egyes városokban fogyasztási adóval meg vannak terhelve, de ezeket belevonni ezen törvényjavaslat keretében azért nem tartottam helyesnek és szükségesnek, mert ezeknél igen csekély eredmény lett volna elérhető és a kezelés mégis nagy zaklatással és költséggel járt volna. Van azonban tehát azon czikkek között, melyek a városokban meg vannak adóztatva, egy czikk, mely igen tekintélyes jövedelmet hoz s ez az olaj, mely Bécsben 205,000 iitot, Budapesten 210,000 forintot jövedelmez fogyasztási adó czímén. Ezen fogyasztási czikkre igenis lehetett volna a törvényjavaslatot kiterjeszteni, de tehát, épen az olajok közt legnagyobb szerepet a kőolaj játssza, erre nézve azonban a törvényhozás már intézkedett adóbehozatala s a vám