A Hon, 1881. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-22 / 21. szám

21. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Szombat, január 22.­­ szám­a : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közren­ény & szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. I£Iíició-sitviitál­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...........................................................2 írt 8 hónapra...................................... 6­­ -6 hónapra................................................................12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felüül­fizetés negyedévenkint....................................­­ » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, január 21. A fogyasztási adók feletti vitában ma öt szónok vett részt, és ezek közül három a tör­vényjavaslat védelmére. E szerint számban túlsúlyban voltunk, de nem csak szám szerint dőlt el javunkra a mai nap, hanem, bár a­ tör­­vényjavaslat ellen olyanok szóltak, mint Helly és Wahrmann, az argumentumok erőssége szerint is, melyekkel gróf Szapáry, Rakovszky István és György Endre éltek beszédeikben. E triumvirátus álláspontunkat a mellett, hogy megvédte, egyszersmind oly tüzetesen c­á­­folta meg a törvényjavaslat ellen felhozottak állításokat, hogy minden elfogultság nélkül vindikálhatjuk pártunknak a vitában való felsőbbségét. Ez alkalommal elismerésünket sem hallgathatjuk el. Az ellenzéki szónokok ugyanis hathatósan működtek közre abban, hogy a vita tárgyilagossága fentartassék és színvonala emeltessék. Hellynek egy a pénz­ügyminiszter ellen intézett személyes táma­dását kivéve, melyet ez a legnemesebben utasí­tott vissza, az okok harczoltak csak és pedig elég jó sikerrel. A pénzügyminiszter mai beszéde kiváló figyelmet érdemel. Nem csak szerencsés po­lémiát képez az Helly és Lukács argumentu­maival szemben, de egyszersmind a magyar pénzügyek és különösen hitelfejlesztés érde­keinek azon magasabb szempontjait helyező előtérbe,,amelyek bizonyítj­ák, hogy nem csak a pillanatnyi fedezetről való gondoskodás ké­pezi gr. Szapáry adójavaslatainak tárgyát, hanem az a maradandó hatás is, melyet ezek segítségével államháztartásunk fejlesztésének és hitelünknek emelésében elér, hogy egyfe­lől a kulturális követelményeknek állandóan és fokozatosan tehessünk eleget és másfelől előkészítsük, hitelünk emelkedésével, állam­adóssági terhünknek könnyebbítését. A pénz­ügyminiszter, természetesen, a kérdés ezen oldalát csak abban érinti, hogy mennél ked­vezőbb árfolyamon szerezhetjük be a még hiányzó fedezetet, mennél jobban biztosítjuk sálampapírainkat az értékhullámzás ellen, an­nál kedvezőbb és így könnyebb lesz kamat­lábunk. Tehát az új adók nem csak azon ösz­szegben nyújtanak fedezetet, melyet adnak, hanem abban is, melyet hitelünk konzolidá­­cziója által megkönnyebbítenek. De e kihatá­sukat, következményüket még folytatni és idő­vel jobban kizsákmányolni is lehet, mert pl. ha kisebb kamatlábú és papírvalutájú járadékot sikerül meghonosítanunk és a többi adóssá­gunk árfolyama alpárin felül fog menni, a con­­verziót is előkészíthetjük. Azonban e nélkül is már magában azon tényben, hogy a taval és idén megszavazott adókkal újabb megfelelő kibocsátás megtakarításában félmillió kamat­terhet takarítunk meg, kézzelfogható adat van arra, hogy mily módon lehet előmozdí­tani pénzügyeink rendezését. Sikeresen polemizált gr. Szapáry, Helly és Lukács ellen is, kimutatva azt a könnyel­műséget, melylyel az ellenzék a fedezet szük­ségén túl teszi magát és azt a túlzást, melyet a törvényjavaslat hátrányainak feltüntetésé­ben kifejt. Tény, hogy az ellenzék minden árnyalatának álláspontja nagyon megközelíti a »nem adózunk« eszméjét. Mert — mint ezt helyesen érintő Rakovszky is, sikerült beszé­dében — minden adóemelés lehetőségét meg­tagadni és a fedezetről nem gondoskodni, ide vág. Különösen Helfy ártott e tekintetben na­gyon a szélbali álláspontnak. Ő úgy bebizo­nyító, hogy a czukorra, kávéra és sörre újabb ajtót vetni nem lehet, hogy az ember kényte­len kérdezni, hogy hát az­ » önálló vámterület« kilátásba U­SlyM&111 millióját u­gyan­ miféle czikkek után véli a szélből be­­szedhetni ? Mert ha ezen fogyasztási czikkek után sem szed be nagyobb jövedelmet, ugyan a mi kis forgalmunk és kis fogyasztásunk mellett, honnan teremti elő a deficit azon­nal való megszüntetésére szükséges millió­kat és továbbá az önálló hadsereg tartására szükséges pénzt. Ez is világosan bizonyítja, hogy vagy nagy humbug.vrdt npty..kfín.v­nyelmüség van a szélhad pölltihiban, külön­ben követelményei és ígéretei nem állanának ily éles ellentétben. Egyébiránt ma a törvényjavaslat ellen Wahrmann Mór hozta fel, a legerősebb ellen­okokat. Sok­­ügyességgel azt bizonyítgatta, hogy a nyilt városokban az átalányozásnál fogva a fogyasztási adóból egyenes adó lesz és hogy a restituczió transitó­tá­rak nehézségeinél fogva a főváros for­galma csökkenni fog. Hogy előbbi állítása túlzás, azt György Endre egy rögtönzött és igen sikerült beszédével bizonyíta be. Hisz a bor- és húsadónál is alkalmazva van az áta­lányozás és mégis sikerül az illetőknek ez adókat a fogyasztóktól beszedni. Áll ez a czu­­kor- és kávé­adóra nézve is , mert ez is - mint gr. Szapáry már előzetesen megjegyzé, Lukács hasonló okoskodására — az illető czikkek kimérőire van kivetve s igy fogyasz­tási adótermészetüket az átalányozás meg nem szünteti. De a forgalom elterelésére néz­ve is túlzott Wahrmann. A sörrel ugyanis már megpróbálták a városok a megadóztatást forgalmuk kára nélkül, az a körülmény pe­dig, hogy már most Hamburgból, Triesztből 5—8 kilós vám- és portamentes kávé- és czukor küldeményeket hirdetnek a fogyasz­tók számára, épen a mellett bizonyít, hogy a forgalmat kis kedvezmény e czikkekben el nem terelheti, mert különben a fővárosi fűszerkereskedők minden enquette nélkül is (mint Wahrmann vic­czes czélzással említé) panaszkodtak volna e körülmény ellen, holott most épen ők konstatálják kérvényükben, minden külföldi kedvezmény daczára, azt, hogy a fővárosban virágzó gyarmat­áru üzlet van. Ez csak nem megy tönkre azért, mert az adót az illető egy pár percznyi késedelem múlva (míg rakományát föladja) visszakapja a vonalnál. Olvassa el bárki gr. Szapáry, Rakovszky és György Endre mai beszédeit, vesse össze ezeket az ellenzéki ellenokokkal és meggyő­ződik arról, hogy nemcsak a vitában va­gyunk fölényben, hanem a dolog érdemére nézve is igazságunk van. — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 22-én szombaton d. u. 6 órakor értekezletet tart. — Minisztertanács volt ma este, mely több óráig tartott.­­ Az osztrák miniszterválság ke­letkezéséről és megoldásáról a prágai »Národni Listy« bécsi levelezője állítólag hiteles for­rásból a következőket jelenti: Néhány nappal ezelőtt az egész Taaffe-kabinet meg volt ren­dülve. A czentralista exczellencziák és titkos taná­csosok valóságos összeesküvést szerveztek a gyűlölt kormány megbuktatására. Különösen nagy tevékeny­séget fejtettek ki ez irányban: Schmerling lovag és a két Auersperg. Az ármánykodás szálai már a csá­szári kabinetirodába is elhatoltak. Minden úgy volt elkészítve, hogy Taaffét saját két minisz­tere, Streit és K­remer fogja az uralkodó előtt veszélyesnek feltüntetni. Streit és Kremer valóban felfogták szerepüket és egy jelenték­telen nézeteltérés miatt, mely köztök és a miniszter­­elnök közt fölmerült, azon várakozás mellett adták be lemondásukat, hogy az uralkodó alkalmat nyújtana nekik nézeteiket a jelen kormányprogrammról szaba­don előadni. Azonban tervük meghiúsult. Taaffe gróf ideje korán értesült a kormánya ellen megkezdett tit­kos harczról és­­ életében először cselekedett h­a­­tározottan és gyorsan, ő, az uralkodónak bizalmát bírván, a két miniszter lemondását rögtön elfogadtatta. Hogy milyen arc­ot csináltak eh­hez Streit és Kremer, könnyen el lehet képzelni. — Az »Italia irredenta« már ismét so­kat beszéltet magáról, többet, mint kellene. Utóbbi számainkban közöltük némely németországi lapokn­ak melyek igen komoly és tekintélyes lapok, erre vonat­kozó leleplezéseit, a miknek valódiságában nincs okunk kételkedni, de a mik épen ezért sok fejtörést fognak okozni a Cairoli kormánynak. Az irredentisták élére Garibaldi áll s el akarja foglalni Triesztet, Ausztria féltett kincsét. Azt persze nem tudni, vájjon csakugyan rá kerül-e a sor e nyaktörő vállalatra, de bizonyos az, hogy az irredentisták most merészebben mozgolódnak, mint valaha, s nem állapodnak meg csak Triesztnél. Mint ugyanis a »Presszó«-nek egy Bernből keltezett czikkében olvassuk, az Irredenta megkezdte újra az izgatásokat Tessinben is és közlönyeiben fűt-fát ígér a tessini olaszoknak, »ha fölébred bennök az olasz hazafiság« s ha ki­szakadván Svájcz kötelé­kéből, Olaszországhoz csatlakoznak. Azonban a tessie­niek nem akarnak e csábításokról semmit tudni, de a mellett a svájczi szövetséges kormány igen éberen őr­ködik ez üzelmekre. — Riszticset vád alá helyezni akar­ják a szerb skupstina némely tagjai, sok visszaélés miatt, miket az exminiszterelnök elkövetett kormá­nyon létének ideje alatt. Erre vonatkozó indítványu­kat, mint egy belgrádi sürgöny mondja, legközelebb akarják a skupstinában előterjeszteni. úgy látszik Risztics is megneszelte a dolgot, mert ugyanezen forrás szerint Belgrádot elhagyni szándékszik s értékes tárgyait, fontosabb iratait már előre Z­i­m­o­n­y­b­a vitette, hol egy pénzváltónál deponálta. — A tengerészeti szolgálati sza­bályzat megállapítására vonatkozó bizottsági ta­nácskozások ma délután tovább folytattalak, s a tár­gyalás alatti törvényjavaslat jelentékeny része meg is lett vitatva. — Könyöradományok Szeged szá­mára. Ezúttal érdekesnek tartjuk közölni a könyör­adományok végkimutatását, az adakozó országok és világrészek szerint. Magyar-osztrák monarchia 1.637,927 frt 90 kr. A többi európai államok: Angol­ország 143,686 frt. Belgium 47,139 frt 47x/2 kr. Dánia 940 frt 30 kr. Francziaország 283,182 frt 11 kr. Görögország 1825 frt 5x/2 kr. S­váj­cz 40,974 frt 77­x/2 kr. Németalföld 32.213 frt 54 kr. N­ém­et­o­rszág 398,941 frt 74 kr. Olaszország 51.763 frt 76x/2 kr. Oroszor­szág 34.458 frt 93 kr. Portugál 1366 frt 50 kr. Románia 34.837 frt 361/2 kr. Szerbia 569 frt 82 kr. Spanyolország 1321 forint 61 /2 kr. Svédország és Norvégia 6723 frt 671/a kr Törökország 19.644 frt 591/a kr. Az euró­pai államok összes adománya 2.737,516 frt 611/a kr. Ázsiai államok: China 4908 frt 311/2 kr. Japán 225 frt 75 kr. K­e­l­e­t-I­n­dia 5895 frt 43 kr. Perzsia 447 frt 93 kr. Ázsia összesen: 11,477 frt 421/3 kr. Afrikai államok: Algier 939 frt 12 kr. Egyiptom 15,473 frt 83x/3 kr. Tunisz 1254 frt 15 kr. Afrikából összesen : 17,667 frt 10 kr. Amerikai államok: Argentina 1014 frt 65 kr. Columbiai egyesült államok 619 frt 6x/2 kr. Cuba sziget 1000 frt. Észak­amerikai Egyesült­ Államok 63,524 frt 55 kr. Haiti (Szent Domingo) sziget 229 frt 87x/2 kr. Mexikó 350 frt 89 kr. San­ S­alvad­or 230 frt. Uruguay 489 frt 85 kr. Amerika összesen 67,458 frt 88 kr. A könyöradományok időközi kamatai 84,425 frt 2 krt tesznek. Ezzel együtt az adományok főösz­­szege: 2.912,545 frt 4x/2 kr. — A »Magyarország« és »Pester Lloyd« czimű napi­lapok folyó évi január 20-án 19. szám alatt meg­jelent kiadásában Lukács Béla a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatot bírálván, annak kitüntetése végett, hogy pénzügyi adminisztratiónk mennyire a fiskalizmusnak hódol, hivatkozik 1877-ben 15.928. sz. alatt kelt rendeletre, mely szerint a törvényszékek és telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházott ki­rályi j­árásbiróságok utasítva vannak, hogy a tőkék és ka­matoknak zálogjogi bekeblezésére vonatkozó végzése­ket esetről-esetre az illető kb­. adófelügyelővel ponto­san közöljék. Minthogy pedig ezen rendelet a törléseket és kifizetéseket figyelmen kívül hagyja, miután az ide vonatkozó végzések az adófelügyelővel nem közöltéi­nek, czikkiró ezen csakis a fiskális iránynak hódoló intézkedésnek tulajdonítja azon viszás és zaklató eljá­rást, hogy a pénzügyi közegekikirónak tőke kamatadót oly tőkék kamatjövedelmére is, melyek már évek óta nem léteznek. Ennek c­áfolatául illetékes helyről felkérettünk, annak kijelentésére, hogy az 1877. évi május 15-én 14.342. sz. alatt az igazságügyminiszterium által ki­adott körrendelettel a törvényszékek és telekkönyvi ügyekben bírói hatáskörrel felruházott kir. járásbíró­ságok utasítva vannak, hogy a tőkék és kamatok z­á­­logjogi törlésének bekebelezésére vonatkozó végzéseket is közöljék az illető kb­. adófelügyelőkkel.­­ A képviselőház igazságügyi bi­zottsága ma tartott ülésén Horváth Lajos el­nöklete alatt, melyen a kormány részéről Pauler igazságügyminiszter volt jelen, folytatta a polgári törvénykezési rendtartás módosításáról szóló­­j­avas­lat részletes tárgyalását. A múlt ülésben függőben hagyott 38. §. a) pontja élénk vitára szolgáltatott alkalmat. Ezen pont szerint a sommás perbeni ítéletek, melyek ma­rasztalása 200 irtot meg nem halad, a közbevetett felebbezés ellenére végrehajthatóknak nyilváníttat­nak. Emmer, Apáthy és Matuska az előadó tervezetét pártolják, mely mellett elnök is felszólal; Vidlicskay és Hosztinszky ellenzik. Zsí­ros képviselő közvetítő indítványt tesz, mely szerint a §-ban foglalt összeg 100 írtra leszállítandó. P­o­­p­o­v­i­c­s indítványozá, hogy nem az összeg, hanem a bizonyítási nem szerint osztályoztassanak azon esetek, melyekben az első bírósági ítélet előleges végrehajt­hatósága megállapíttatnék. Funták veszélyesnek nyilvánítja az előadó indítványát, mert a felebbezés által a marasztalt fél időt nyer arra, hogy a marasztalási összeget vagyoni létének koc­káztatása nélkül beszerezhesse; 200 főt pedig a nép alsó osztályaiban sokszor az egész va­gyont képviseli. Ezen felfogás ellen a bizottság több tagja felszólalt. Emmer eventuális indítványt tesz, mely szerint az első bíró ítéletében kimondhatná, vál­jon ítélete a felebbezéstől függetlenül végrehajtható-e vagy sem; ő csak oly esetekben mondaná azt ki, a­midőn a kereset alapossága nyilvánvaló, s a sürgősség fenforog. A bizottság Zsíros indítványát fogadja el; a §. többi pontjai vitára nem szolgáltattak alkalmat. A 39. §., mely szerint alaki sérelmek ellen csupán a felebbezésben kereshető orvoslás, s ezek tekintetében olyan fél is élhet felebbezéssel, ki az érdemben nem felebbez, vita nélkül elfogadtatott. Ezzel az ülés vé­get ért. — A budapest-zimonyi vasút tár­gyában az angol csoport által benyújtott ajánlat­nak az építésre vonatkozó részét Sir Karonet Tan­kred mint vállalkozó, az ajánlat pénzügyi részét pe­dig B­a­r­i­n­g és Stern angol bankházak írták alá. — A magyar és horvát országos bizott­ságok ma tartott együttes ülésekben közös elnökké H­a­y­n­a­­­d Lajos bibornok érseket választák meg.­­ A buda-győri vasút iránt érdeklődő képviselők Rakovszky István lakásán értekezletet tartottak, melyben elhatározták vasút létesítése érde­kében erélyes aktiót kezdeményezni. E napokban tes­tületileg fognak ismét a kormány tagjainál látogatást tenni, hogy a minisztérium véleményét e tárgyban ki­kérjék. Mint az »O. E.« értesül, a képviselői csoport a biai iránynak ad előnyt az esztergomi fölött. — Barthélemy St. Hilaire jegyzéke, melyet ez múlt hó 28-án intézett Mouy grófhoz Athénben, bevezetésében ismétli a mediáczió és a konferenczia határozatai jelentőségének fejtegetését egészen a decz. 24-iki jegyzék értelmében; a többi közt Yattel államjogtudort idézi, aztán igy foly­tatja : »Görögország részén nincs az igazság és a tá­madás, melyet tervez, csak a népjog önkényes meg­sértése lesz. Görögországot nem is fenyegeti Török­ország, mert a porta csak védi magát oly támadás el­len, melyet küszöbön állónak jelentenek. Törökország oly kevéssé gondol rá, hogy az első legyen, a­ki fegy­verhez folyamodik, hogy új tárgyalások megnyitását ajánlja, hogy így elkerüljön egy véres harctot, melyet gyűlöl, jóllehet nem fél tőle. A támadás következmé­nyei, melyet előkészítenek, ugyanoly mértékben tűn­hetnek föl veszélyeseknek, a­mily mértékben elégtele­nek és hamisak az elvek, melyeken alapszik. Görögország nem hízeleghet magának azzal, hogy a háború, mely Epirusz és Thesszália határain fog kitörni, szűk határok közt fog maradni. Ama vi­szonyoknál fogva, melyekben jelenleg az egész Bal­kán-félszigetet találjuk, nem lehet kétség az iránt, hogy a háború lépésről-lépésre nőni fog és hogy a konflagráczió, mely 1878-ban oly nagy nehézséggel nyomatott el, ellenállhatatlan intenzitással újból ki fog törni. Mily képpel nézhetik a hatalmak e zavar­gásokat ? Lehet-e képzelni, hogy veszteg maradnak oly zavarokkal szemben, melyek őket magukat oly közelről érinthetik ? Mi lesz az átalános békéből, mi az európai konc­ertből, melyet több mint két éven át fentartottak ? Azt hiszi-e Görögország, hogy az emberi fajra ily ostort hozván, ez az eszköz, hogy megmutassa Európának háláját, melylyel neki tar­tozik ? Mit tenne Görögország, ha, a­helyett, hogy támadást készítene elő, azt visszautasítani s magát vé­deni kellene rosszakaratú megrohanás ellen ? Még ha győztes marad is Görögország, a­mi nagyon való­színűtlen, ki állhat jól érte, mi lesz az országból egy átalános konflagráczióban, melynek eredményei ki­számíthatatlanok ? Ezek oly tekintetek, melyeket a görög állam­férfiaknak a legnagyobb gondossággal kell megvizs­­gálniok; oly neműek, hogy arra kellene őket indítaniok, hogy állapodjanak meg abban a fatális irányban, melybe félreértés sodorta s melyben minden nap to­vább űzi őket. Remélheti-e Görögország levezetése esetében, hogy Európa melynek ismételt intéseit nem vette figyelembe, sietni fog neki segíteni? Vajjon csak annyira is megegyeznék Európa a nagy szeren­csétlensége iránti szympathiákban, mint jelenleg a hellének bölcsességéhez intézett ismételt tanácsokban és hivatkozásokban ? Senki sem állhat ezért jót s leg­alább is szabad kétségbevonni.« A jegyzék a választott biróság ajánlásával vég­ződik. — Az országos magyar gazdasági egyesület, hazánk mezőgazdasági érdekeinek egy félszázad óta állandó ápolója és képviselője, már évek óta érzi hiányát annak, hogy nincs a fővá­rosban egy oly könnyen hozzáférhető központi helyi­ség és intézmény, hol a gazda gazdatársaival talál­kozván, alkalom nyíljék számára ezekkel gazdasági élményeit, tapasztalatait és bajait minden hivatalos formalitás mellőzésével bizalmasan megbeszélni, egy­szersmind dolgait és ügyeit személyesen vagy levele­zés útján értelmes, biztos és készséges közvetítők ál­tal gyorsan és haszonnal elintézni. Pedig ma már, midőn a gazdasági élet minden egyes ága oly hangosan igyekszik érdekeit érvényesíteni, igen kívánatos, hogy a gazdaközönségnek is álljon egy oly helyiség ren­delkezésére, melybe az akkor, midőn a fővárosban időzik, veszélytelenül beléphessen, magát otthonosnak érezze és gazdatársaival bizalmasan értekezhessen; de ennél még inkább kívánatos, sőt mondhatni, hogy elodázhatlanul szükséges, hogy a gazda oly értelmes, ügyes és a mi fődolog — feltétlenül megbízható köz­vetítésre találjon, mely érdekei képviseletében, úgy terményeinek el­árusításában, mint gazdasági szük­ségleteinek fedezésére megindítandó bevásárlásaiban támogassa és számára a lehető legkedvezőbb előnyö­ket kieszközölje. Mind e czélok elérésére az »Országos magyar gazdasági Egyesület« elhatározta, hogy kebelében a közvetítések és társalgás czéljaira külön osztályt lé­tesít, mely is feladatát illetőleg két irányban mű­­ködend: 1. Közvetítéseket eszközöl a mezőgazdák érde­kében és pedig a) beküldött gabonamutatványok alap­ján eszközli, illetőleg közvetíti a készletek eladását; feladata továbbá: b) gépek beszerzése, c) tenyészálla­tok beszerzése és ajánlása; d) eladó vagy bérbeadó birtokok nyilvántartása és ajánlása ; e) gazdatisztek nyilvántartása és ajánlása; f) jó nemesített vető­magvak beszerzése. 2. Társalgó kört nyit, melynek czélja: a) társal­gás ; b) lapok és könyvek használata; c) értekezések és felolvasások; d) esetleg társasjátékok. A kör tagjai lehetnek mindazon gazdák, keres­kedők és iparosok, kik az évi 12 forintban megállapí­tott tagsági díjnak vagy egyszerre, vagy félévi részle­tekben való fizetésére magukat kötelezik és a kör igazgatósága által tagokat felvétetnek. A gazdakör megalakul, mihelyt 300 tag je­lentkezett. Az »Országos magyar gazdasági Egyesület« bizton reményű, hogy hazánk gazdaközönsége méltá­nyolni fogja ezen intézményeknek első­sorban az ő érdekére kiható üdvös kifolyását és pártfogása által lehetővé teendi azok létesítését. A jelentkezések legkésőbb február hó 10-ig az »Országos magyar gazdasági Egyesület« titkári hiva­talához, Budapesten, üllői útt (Köztelek) intézendők. Budapesten, 1881. január hó 21-én. Az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület nevé­ben , a kiküldött bizottság: Korizmics László, Som­­ssich Pál, gróf Szécsenyi Pál, gróf Dessewffy Aurél, Tormay Béla, dr. Lederer Sándor, Mórócz István, Schossberger Henrik, Karpeles Albert. A pénzügyminiszter beszéde a mai képviselőházi vitából. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk!) Daczára az épen most szólott képviselő úr által ellenem emelt vádaknak, mégis bátor vagyok ki­jelenteni, hogy a törvényjavaslatnak azon szövegezé­sét ajánlom a t. háznak elfogadásra, a­melyet a pénz­ügyi bizottság terjesztett elő. (Halljuk! Halljuk!­ Hozzászoktunk már azon eljáráshoz, hogy ha a pénzügyi bizottság a kormány álláspontjára helyezke­dik és a javaslaton nem tesz lényeges változtatást a pénzügyi bizottságot méltóztatnak szidni, oly esetben pedig, midőn nem létezik­ ellenmondás a kormány ja­vaslatával szemben, a pénzügyi bizottság álláspontját fogadja el a pénzügyminiszter és nem tesz nehézsége­ket a módosítások tekintetében, akkor a pénzügymi­nisztert méltóztatnak szidni, hogy miért fogadja el a módosításokat; azért fogadtam el, mert azokat nem láttam a törvénynyel ellentétben levőknek és ezért azt hiszem, hogy ezen eljárásomért, tekintve azon elő­nyöket, a­melyeket a módosítások épen az adósok ér­dekében tartalmaznak, vád nem illethet engem. (He­lyeslés jobbfelől). A t. képviselő úr néhány megtisztelő szó kísére­tében az én személyemről is megemlékezett, habár nem tudom, hogy azokat, a­miket közvetlenül ezután mondott, ezen megtisztelő nyilatkozatokkal össze­egyeztetni nem tudom. (Halljuk! Halljuk!) A t. kép­viselő úr azt mondá, hogy mennyire ragaszkodom ezen székhez, hogy milyen helytelenül jártam el, midőn azt elfoglaltam s hogy milyen helytelenül járok el, a mióta ezen székben ülök. (Úgy van­ a szélső balfelől. Halljuk! Halljuk!) Hogy minő volt eljárásom, midőn e helyet el­foglaltam, ennek ecsetelésére azt mondá a képviselő úr, hogy beléptem a kabinetbe, biztattam társaimat s a közös kormányt, hogy az akkor megkezdett ak­­cziót folytassa. Ennek rektifikálása végett csak egy adatra vagyok bátor utalni. (Halljuk! Halljuk!) Én e széket deczember elején foglaltam el, a­mikor az akkor folyamatban volt akczió már be volt fejezve és nekem annak következményeivel kellett számolnom. (Úgy van­ jobbfelől.) Hivatkozott továbbá J. képviselő úr arra is, hogy én könnyelműen hozzájárultam tekintet nélkül az ország pénzügyeire , a boszniai vasút elfogadásá­hoz. Én te­hát e tekintetben a felelősségben a háznak igen sok más tagjaival is osztozom, mert a t. háznak kívülem még sok oly tagja van, a­kik nem osztották a képviselő úrnak abbeli nézetét, hogy e vasút elfoga­dása az országra akár kereskedelmi, akár forgalmi vagy pénzügyi szempontból káros. (Úgy van­ jobb­felől.) A t. képviselő úr úgy állította fel a kérdést, hogy miképen lehet most a c­ukoradó emeléséről szó­lani, midőn azt alig néhány hónap előt­t millióról 10 millióra emeltük ? Ezzel úgy tüntette fel a t. képviselő úr a dolgot, mintha ebből Magyarországra 4 millió frtnyi új teher hárult volna. Nálam te­hát senki sem sajnálja inkább, hogy Magyarországon a czukoripar nincsen eléggé kifejlődve, azonban a­mi az említett adóemelést illeti, kénytelen vagyok meg­jegyezni, hogy ezen adóemelésből a magyarországi czukorgyárakra csak 300 ezer forintnyi teher járul, a­mi korántsem tesz olyan összeget, a­minől a t. képviselő úr felhozott. De adott a t. képviselő úr egy igen jó tanácsot azon számítás alapján, melylyel kimutatta, hogy mily kárt tettem az országnak a most legújabban kibo­csátott papírrente értékesítésénél. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy annyi kárt tettem azzal az ország­nak, mint a­mennyit ezen most megszavazandó adó egy évi jövedelme ki fog tenni. Méltóztassék utána számítani t.­hát, akkor ki­bocsáttatott névértékűen 14 millió papírvente. Ezen javaslatból egy évre váratik a pénzügyi bizottság ál­tal megállapított tételek szerint 2.800.000 frt. Ha tehát ennyi, t. i. 2.800,000 frtnyi kárt tettem az or­szágnak, akkor nem 76-al, hanem 20 százalékkal drá­gábban 96-al kellett volna a papírrentét elárusíta­nom. Ha a t. képviselő úr képes ezen állampapírnál ily árt elérni, én az ország érdekében gratulálni fo­gok neki. (Derültség jobbfelől.) Áttérve magára a törvényjavaslatra, a legelső kérdés, mely a dolog természete szerint fölmerül, el­tekintve attól a kérdéstől, hogy hol helyesebb az adó­emelést proponálni: az egyenes, vagy a fogyasztási adóknál-e, — azon kérdés, vájjon ezen czikkek, me­lyek a javaslatban foglaltatnak, helyesen vannak-e megválasztva, nem lehetett volna-e más tárgyakat is befoglalni. A másik kérdés, vájjon ha helyesen van-e megválasztva a mód, melyen ezen adó terveztetik, az adóbeszedés és a kezelés módja helyesen vannak-e megválasztva ? Az elsőt illetőleg t. hát, már a t. előadó úr is hivatkozott arra, hogy ezen czikkek nem képeznek oly szükségleteket, melyek a legnagyobb általános­ságban el vannak terjedve,s a­melyeket e miatt éppen a nép megterheltetése szempontjából nem volna czél­­szerű megadóztatás alá venni, de a­mielőtt másrészt mégis annyira elterjedt fogyasztási czikkeket képez­nek, melyektől elterjedtségüknél fogva bizonyos jöve­delmet lehet várni. A kérdés már most az, hogy a tervezett adó és az ebből következendő áremelés foly­tán várható-e ezen czikkek fogyasztásának apadása ? Én ezen hatást ezen czikkeknél nem tudom el­képzelni , mert nem is szólva arról, hogy néhány év­vel ezelőtt még egyszer annyi volt a c­ukor ára mint ma, de utalok a legközelebbi évek alatt mutatkozó jelentékeny árhullámzásokra, a­melyek azt hiszem, teljesen joggal engedik következtetni azt, hogy a 3 frtnyi áremelkedés alig fog a fogyasztás mérvében különbséget tenni. Szintúgy áll a dolog a kávénál, mely egy éven belül 10—12 frtnyi árhullámzásnak van kitéve, de a legközelebb múlt időben láttuk, hogy az adóemelés, melyre a t. képviselő úr hivatkozik, ma­gára a czukor áremelkedésére, épenséggel nem folyt be, és­pedig azért, mert a czukor árak alakulására igen sok tényező foly be, a­mint csakugyan a múlt­kori adóemelés egyátalán nem idézte elő ezen fo­gyasztási czikk drágulását. De egyes képviselők azt mondták, hogyha már ily rendszabálynak életbe kell lépni, terjesszük ki azt egyéb czikkekre is, hogy az eredmény nagyobb le­gyen, s midőn tegnap Lukács képviselő úr ezen czik­kek közül többeket fölemlített, közbeszólások hang­zottak. Jaj, ne említsük ezeket, mert a pénzügyminisz­ternek, ha esetleg meghallja, eszébe fog jutni ezekre is kiterjeszteni az adóemelést. fiát méltóztatik talán feltenni rólam, hogy a t. képviselő úr által felhozott adatok én előttem nem lehettek titok, és hogy nekem tudomással kellett bír­nom azon adóczikkekről, melyeknek fogyasztása úgy nálunk a városokban, mint Bécsben és a külföldön, ily módon meg van adóztatva. Bírtam is ezeknek tu­domásával és ezeknek hosszú jegyzékéből választhat­tam volna a képviselő úr figyelmeztetése nélkül is. De hogy miért nem választottam, azt megmondottam részint az indokolásban, részint most leszek bátor előadni. (Halljuk!) Először is azon czikkeknek igen nagy része: a fa, szén, zsir, melyek Budapesten is meg vannak adóz­tatva, első rendű szükségleti czikket képeznek s ezek­nek megadóztatását épen ezen szempontból nem lát­tam helyesnek, czélszerűnek. (Helyeslés a középen.) Ugyanezen szempontból bírálandó meg a liszt, mely meglehetős magas adótétellel van Bécsben meg róva, a melyre azonban nem láttam helyesnek kiter­jeszteni ezen adót. Van ezen kívül a fogyasztási adóczikkeknek egész sorozata, milyen a fűszerfélék, gyümölcs, sajt, tojás stb., melyek egyes városokban fogyasztási adó­val meg vannak terhelve, de ezeket bele­vonni ezen törvényjavaslat keretében azért nem tartottam he­lyesnek és szükségesnek, mert ezeknél igen csekély eredmény lett volna elérhető és a kezelés mégis nagy zaklatással és költséggel járt volna. Van azonban te­hát azon czikkek között, melyek a városokban meg vannak adóztatva, egy czikk, mely igen tekintélyes jövedelmet hoz s ez az olaj, mely Bécsben 205,000 iitot, Budapesten 210,000 forintot jövedelmez fogyasztási adó czímén. Ezen fogyasztási czikkre igen­is lehetett volna a törvényjavaslatot ki­terjeszteni, de te­hát, épen az olajok közt legnagyobb szerepet a kőolaj játs­sza, erre nézve azonban a tör­vényhozás már intézkedett adóbehozatala s a vám

Next