A Hon, 1881. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-29 / 28. szám
28. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Szombat, január 29. Szerkesztési iroda. Barátok-tere, Athenaeum-épület. lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkeszőséghez intézendő, tabnakármentesen legelek csak ismert kezektől fogadana el. Kéziratok nem adatnak vissza. hirdetések szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................................. • 2frt 8 hónapra »••••. 6 hónapra............................................ i iM», Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás HO 1T ^CIX. évi folyamára. Előfizetési Árak : egy hónapra .... 2 frt ■ ^negyedre . . 6 » fel évre . _ 12 .est* átadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenkinti forint. ViodAn-2 ®^ö®zet^s postai utalványnyal Budapestre A HON Kiado hivata\z.v,a (bar^.t^n-aui-----A HON kiadóhivatala. Budapest, január 28. Beható vita után, a szavazattal járó felelősség egész tudatával fogja holnap a képviselőház eldönteni a küzdelmet, mely a ház napirendjét már több mint egy hete, az ország közvéleményét több hónapja foglalkoztatja. S a képviselet nyilatkozatának kétszeres súlya lesz holnap , mert e nyilatkozat nemcsak érdemlegesen dönt egy speciális szakkérdésben, nemcsak a fölött mondja ki a határozó szót, helyesli-e a kormány a napirenden levő adójavaslatában foglalt konceszsziót , hanem egyúttal ítéletet mond egy más politika fölött is, mely nem tényekben, nem is konkrét tervekben, hanem átalános irányában kifejtve várja az elbiráltatást. A ház holnapi szavazata nemcsak a tisza-kormány egy javaslata, hanem báró Sennyey, a — pártvezér, —programmja_ fölött is fog dönteni. Tudjuk mi, hogy a helyeslés azon moraja daczára, melyet Sennyey beszéde az ellenzék összes padjain fölidézett, e beszéd programába csak nagyon megosztott mértékben számíthat támogatásra a ma padokon is ; tudjuk, hogy hétfői éljenzőinek legzajobb része, az egész szélső ellenzék, czélja elérésének pillanatában a volt tárnok ellen és úgy folytatná engesztelhetetlen küzdelmét, mint ahogy a szabadelvű párt kormánya ellen folytatja ; tudjuk, hogy még a szorosabb értelemben vett mérsékelt ellenzék parlamenti soraiban is akadnak finoman politikai érzékű egyének, kik e programmal szemben a maguk sajátos álláspontjának minden föntartásához ragaszkodnak , és azért mégis egész nyilván mondjuk, hogy mindaz a »nem«, mely holnap a kormány javaslata ellen szavaz, mellette szavaz báró Sennyeynek, s minden »igen«, mely a kormány javaslatát elfogadja, ellene szavaz báró Sennyeynek. A büszke kijelentés, melylyel a báró a felelősség viselésére vállalkozott, reá hárította a helyzet változásából eredhető bonyodalmak megelőzésének minden föladatát s ez egy szóval elérte, hogy a holnapi ellenzéki szavazatok elegyes tömegének ő a személyi megtestesülése. S mi nem bánjuk ezt, sőt némi tekintetben örvendünk rajta. Báró Sennyey egyénisége bármely pártnak jelentőségét emeli sigy az ellenzék bizonyára csak nyer vele és általa ; mindazonáltal nekünk úgy tetszik, hogy az, amit a báró úr programmjakép kitűzött, a szabadelvű pártot már csak annál fogva is erősíti helyzetében, az ország és a közvélemény előtt, hogy a csodaszerek mesés hatásában való hitet kiöli. _ "azért a Komiyev programmja lehet okos 3gramTtr*B? O . J... s el 2ryorSj un uvívui • 1, 0t/ A ígérő programm. A lassú munkálkodás lépésről-lépésre igyekvő programmja foglaltatik e szavakban is, a lassú munkálkodásé, melyet úgy kicsinyeitek báró Sennyey Pál mai hivei, mikor azt Széll Kálmán képviselte, mint a hogy Széll Kálmán kicsinyli most, mikor — kiegészítve s teljesebbé téve — Szapáry Gyula képviseli. Báró Sennyey meggyőzőbben mutatta ki, mint bárki, hogy létező állapotaink keretében, a rendelkezésünkre álló tényezők latbavetésé"°.1' flr/^tuvetelni, hogy állapotaink javítóba, mint a karikacsapás menjen . ■ fi ülu. beváltásra nem kerülő s igényt nem is tartó ígérgetés, komoly beszéd azonban nem. Ha ez így van,s hogy igy van, azt báró Sennyey beszéde után nem igen vonhatja Magyarországon kétségbe egyetlen aktív politikai elem sem: hát akkor van-e ok arra, hogy a magyar politikai élet mezején oly változásokat kívánjunk, amilyeneket okvetetlenül maga után vonna a báró Sennyey irányzatát MMSflNMnwmRaSr J - nak győzelme. Panaszkodhatik-e a magyar kultúra, hogy terjesztése, extenzivitása túlságos volt ; azért jajdulhat-e föl a magyar kereskedelem és ipar, hogy az állam túlságos sokat tett kedvükért; van-e a közéletnek egyetlen ága, a közszolgálatnak egy neme, ahol a megszorítás és törlesztés azon rendszere, melyre a báró nyilván hivatkozott, alkalmazást találhatna? Mutassák, magazkat, az elvetett százezreket, a hiába elköltött ezrükön'mig ők’egyé't tudnak ilyent kikeresztei'fcárcsai feltett csomók politikai ritkasággyűjteményéből, mi rámutatunk a társadalmi és állami élet ezer exigencziájára, mely teljesítést kíván,a azok közt sok, igen sok van, mely a halogatást is alig tűri. S ily körülmények közt mondassák ki az, hogy az ország kulturális és anyagi szükségleteinek újabb istápolása helyett azokkal szemben az eddiginél is ridegebb merev mindent megtagadás álláspontjára álljon? Ily körülmények közt keressünk a megállapodásban gyógyító szert oly természetű szervezeti bajnak, mely mozgást, tevékenységet, erőkifejtés útján való erőgyűjtést parancsol? Ily körülmények közt, pár puszta élvezeti czikk önkényes fogyasztáson nyugvó megadóztatásának elkerüléséért, egy senki által meg nem érezendő tehernek ideig-óráig való elhárításáért, e respiriumnak nevezett tetszhalál kínos ébredésre váró nyugalmáért mondjunk le arról, hogy jövőnk biztosításának, hatalmassá fejlesztésének nehéz munkájában már most megtegyük, amit megbizunk ? Félszeg politika lenne ez, félszegebb mindazoknál, melyekkel eddig biztatták ezt a nemzetet. Félszeg, és méltatlan ahhoz, amit e nemzet eddigmegtett. Kicsinyeim szokásos ver,etközvetlenedés pillanataiban átalános szokás, az elért eredményeket. De ma, mikor e nevezetes szavazás előtt állunk; ma, mikor halála fél évtizedes fordulóját üljük azon férfinak, kinek a nevéhez újabb alkotmányos nevánk emléke kötve lesz; ma, mikor — egy képviselő szép képe szerint — a múlt emelkedik föl, hogy magának vindikálja a jövőt, ma szabad tán elbizakodás nélkül reá utalni arra, hogy a nemzet addigi áldozatainak, eddigi kitartásának,eddigi igyekvésének megvan a látszata minden téren. Megvan kultúránkban, melynek szegényesen adott állami Táítogatását oly zokon emlegetik, a kik el tudnának lenni nélküle, a melyben a magyar állameszme legszámottevőbb alapját bírjuk s melynek extenzivitásban mindig sort kell tartania intenzivitásával, mert különben hálájában veszit; megvan forgalmi, megvan pari, megvan földmivelési, megvan kereskedelmi érdekeink terén. E bajaink nem a szervezet, nem a rendszer, hanem elmúló esetlegességek következései, melyeken a nemzetnek segíteni kezében vanönrendelkezési joga, alkotmánya, s kezében vannak eszközei. Magát ez alkotmányt igen nagy áldozatok árán szere** “• TiaBook Man és mindig gyászolt bölcsének tanácsára óriási terhet vett vállára, hogy a szabad tevékenység és az önerővel való segítés lehetőségével kiküzdje jövőjét s kimenekedjék a passzív resistentia azon tespedéséből, mely már-már végzetessé vált reá. Most ugyanily passzív tétlenség fertőjébe csalogatják, viszonylag sokfélt kisebb áldozatok ideig-óráig való elkerülése czéljából. E tétlenség veszedelmesb lenne amannál, mert alkotmányos mérvben jelennék meg, s hatásában nemcsak önmagát kompromittálná, hanem az elért eredményeket is kockáztatná. A szavazáshoz komoly vita után, a felelősség teljes tudatában, lép mindkét párt. Azt mernék mondani, hogy a nagyobb elhatározási szabadság e részben a kormánypárton van, mely nem áll ellenzéki petíciók nyomása alatt, hogy pedig a pártpresszió menynyire nem gyakoroltatott, arra tanúságot tehet az egyesült ellenzék hivatalos orgánuma, mely hetekig vádolta Tiszát, hogy a kormánykérdést Szapáry e javaslata kérdésében lazán teszi föl. Mindenesetre tehát az országgyűlés többségének valódi szava nyilatkozik holnap, s mi abból, ha az a kormány javaslata mellett szól, nemcsak a kérdéses rendszabályok helyeslését, hanem egyúttal Senynyey politikájának elkárhoztatását következtetjük. Amint Bécsből jelentik,a boszniai bányászat kiaknázását célzó társulat, illetve a bányarészlet tulajdonosok társulata f. hó 30-án — jövő vasárnap — fog a közös pénzügyminisztériumban megalakulni. — Metternich emlékirataiból, melyeknek első része 1879. végén jelent meg, a legközelebbi napokban a második rész két új kötete fog kiadatni, melyet az 1816-tól 1848-ig terjedő időt foglalják magukban. E második rész tartalma hat könyve oszlik, melyek a következő czimeket viselik. A birodalom belügyeinek rendezése, (1816—1817) kongressusok, (1818—1822.) keleti zavarok, (1823— 1829.) a júliusi forradalomtól Perenez császár haláláig, (1830—1835.) ; Ferdinánd uralkodási ideje 1835—1848, anyag nyilvános életem történetéhez, bezáró fejezet: Metternich visszalépése. — A közadók kezeléséről szóló törvény módosítása iránti törvényjavaslatot a fővárosi adóügyi szakbizottmány behatóan tárgyalta s tárgyalásainak eredményét a tanács jóváhagyta. Az erre vonatkozó közgyűlési előterjesztésből kiemeljük a következőket. A részvénytársaságok adójának kivetését szintén az adókivető bizottságok hatáskörébe tartja utalandónak, de nem azért, mert tarthatni attól, hogy az adófelügyelő egymagában enyhén fog a részvénytársulatokkal szemben eljárni, hanem ellenkezőleg azért, nehogy a társulatok zaklatásnak, nem indokolható szigornak tétessenek ki. Arra alig lehet számítani, miszerint a törvény felmentendi a községeket az adókivetés terhe alól, s hogy az adófelügyelői felülvizsgálatról lemondjon. Azért azonban hangsúlyozandónak tartja, hogy a községek adókivetési költségei okvetlenül megtéríessenek a javaslatba hozott módok egyikén. Az adófelügyelők eddig igen önkényesen jártak el a községi adókivetések felülvizsgálata alkalmával, amennyiben a bevallott adóalapokat indokolatlanul felemelték, s ha a bevalló jóhiszeműleg nem nézett ennek utána, elmulasztotta a, felszólamlást és kárt szenvedett. Azért a törvényben kimondandó volna, miszerint az adófelügyelő tartozik az adóalap, pl. hátbérösszeg felemelése esetén arról az illető adókötelest értesíteni, hogy felszólamlási jogát érvényesíthesse. Amennyiben az adófelügyelő az összeírás körül fennakadást észlel, ott ma a közigazgatási bizottság, s ott van a pénzügyminister, kik utján orvoslás eszközölhető a nélkül, hogy a községek önkormányzati költségvetés megállapítási joga nullifkáltatnék. A vallomás be nem adása miatt az ügyosztály által korlátolni kívánt esetekben kir°** Utrasa is elengedhető legyen méltányossági tekintetekből, véletlen elmulasztás esetén Egy harmadik, illetőleg második felszólamlási független fórum a pénzügyi bírósággal okvetlenü szervezendő, mert az adókivető és adófelszólamlási bizottságnál többségben van a kincstár mindig s ez az adózókat meg nem nyugtathatja. A távozási engedély kérdése és ezzel kapcsolatos bírságolás az I. osztályú kereseti adókötelezetteknél okvetlenül mellőzendő, mert óriási zaklatást képez, gyakorlati eredményre pedig nem vezethet. Elejtendő volna a lakásbejelentési kötelezettség is az adó tekintetében. Ha szükséges valahol, úgy is életbe léptethető az általános bejelentési kötelezettség. Az igénykereset beadásának igazolására a 15 napi határidő után 8 nap lenne engedélyezendő, mert hátha valaki a 15-ik napon adja be, s akkor már nem találja a végrehajtót, kinél igazolandó ? Ennek igénye nem confiskálható. Hasonlag elejtendő az igényhirdetés eszméje, mint igen költséges, igen-igen sok munkával, de nem gyakorlati eredménynyel járó. Az ellen, ki végrehajtást szenvedett s nem jelölte meg, s jelentette ki, hogy mi a másék bünfenyitő után kell eljárni! Az adóbélyeg s illetékkövetelések elsőbbségéről szóló 67. §. oly mélyen belenyúl a magánjogi viszonyokba, annyi szerzett jogot támad és semmisít meg, a hitelnyerést és hitelnyújtást olyannyira megnehezíti, hogy elfogadása a takarékpénztárak, földhitelintézetek stb., nemkülönben a föld- és házbirtokosok létét, az iparos és kereskedő existentiáját alapjában támadja meg, úgyszólván mindent confiskál a kincstár javára. Ennek elfogadása ellen határozottan tiltakozni kell, mert ez ellen fellázad minden jogérzet. — A bolgár hadsereg oroszitásáról egy orosz tiszt Bulgáriából a következőket írja a »Now Vremjá«-nak: A század fejei csupa oroszok és fejenkint évi 8400 frank fizetést kapnak aranyban. (Bankók még nem is léteznek.) A drusinák vezérei (zászlóalj-parancsnokok) szintén mind oroszok. Évenkint 14.000 frankot kapnak. Ezredek még nem léteznek. Az egész hadsereg két vakanra van osztva és e vakanok parancsnokai föltétlenül oroszok. Bolgárok csak mint alárendelt tisztek szolgálhatnak. A vezénylő orosz nyelven adatik, a bolgár nyelv ritka alkalmazásával oly esetekben, ha az illető szó a népnél megfordítottat jelentene, mint ez valamennyi szláv népnél oly gyakran előfordul. A szófiai apród-iskolában az előadások orosz nyelven tartatnak, szóval, az orosz nélkül nem lehet boldogulni. A hadseregben a legfőbb személy (a hadügyminiszter, szintén orosz, Ernroth vezérőrnagy. Fizetése 25.000 frankban van megállapítva, de azt saját akarata folytán tényleg nem kapja meg. Fizetésének egy részét visszautasította, talán azért, mert állomása átvételénél valamennyi fizetés leszállítását tervezte a hadseregben; e fizetések az ország jövedelmének öthatodát teszik ki s természetesen nagyon nyomasztók. A kamara nem állt rá indítványára, mert úgy találták, hogy a katonai fizetéseket különböző okokból egy ideig jelenlegi kivételes magasságokban kell megtartani. — Kutschker bécsi érsek utódjává való meghivatására három személynek van legtöbb kilátása, és pedig Grusch a tábori püspöknek, Angerer czímzetes püspöknek és Mayer udvari lelkésznek. Angererről azt mondják, hogy egyformán érzi magát az állam polgárának és az egyház szolgájának. Grusch az ellenben hir szerint a klerikális oldal felé hajlik. Őt is, Mayert is jó szemmel nézik az udvarnál s ez utóbbit mint ismeretes,arra szemelték ki, hogy Rudolf trónörököst keleti útjában kísérje. Az országgyűlési szabadelvi párt mai értekezletét Vizsolyi elnök megnyitán, Kemény Gábor b. földmivelési-, ipar- és k A HON TÁRCZÁJA. A kik kétszer halnak meg. MÁSODIK RÉSZ. A „MA.“ Regény, Jókai Mórtól. A kis bárt és a kis baronesz. (9. Folytatás.) Czenczi ártatlan képet csinált. . — Hát tudom is én, hogy miről lehet szó ? Én csak azt láttam, hogy Rokomozer nagyon meg van indulva és végtelenül érdeklődik a báró papa iránt. — »Mert hát látja báró úr, ezt már nem nekem mondta Rokomozer, hanem az Arnoldnak, mostanában nagyon sok veszedelmes csőcselék kóborol itt ezen a mi vidékünkön. — A mióta a zsandárokat elvitték, s aztán egy esztendőre a régi vármegye urak visszakerültek, akkor megint odább mentek, akkor ide jöttek ezek a sem ide sem oda urak, a kik csak adót exequálnak, egyébre nincs gondjuk; hát azóta bizony azt sem csodálnám, ha egy éjjel a háztetőt ellopnák a fejem fölül!« — No hát azt az Arnold érti, én nem vagyok beavatva a politikába. Arnold báró csak úgy meregette a szemeit, hogy micsoda nagy beavatott politikus lett ő belőle egyszerre! — »Pedig hát a méltóságos báró papa rendesen éjjel szokott utazni, nappal nem szeret a nagy meleg miatt.Itt pedig a nagy erdőkön keresztül igen könynyen érheti az embert valami veszedelem. Hát nézze csak a baronesz, — ezt már megint én hozzám beszélte a Rokomoter. Az előbb, alig két órával ezelőtt volt itt nálam az az alföldi tündér, vagy micsoda ? No tudja, az a komédiásné, ki itt a bódéban solót tánczol. Kérdem tőle, mi tetszik szép kisasszony ? mivel szolgálhatok ? Azt mondja, adjak neki egy font puskaport, aztán meg gyutacsot és mog göbecset ? — Minek magának szép kisasszony a puskapor, gyutacs, meg göbecs ? Nem szabad most ezekre vadászni, vadászati tilalom van. Kit akar meglőni vele?« — Azt felelte, hogy holnap útra készül a trupp, meg akarják tölteni a pisztolyokat, attól félnek, hogy valaki kirabolja őket az erdőben. — Soha sem hallottam én, hogy komédiás truppot kiraboltak volna, életemben, hanem ellenben annál többször hallottam, hogy az ilyen csavargó szemfényvesztő csőcselék maga van összeköttetésben mindenféle rablóbandákkal és orgazdákkal. Ezt elhihetik a Rokomozernek , mert ebben a Rokomozernek sok tapasztalása van. A bárónő és Diadémur csodálkozva néztek egymás szeme közé. Tud ez a leány valamit ? vagy csak a képlete leli meg hazudás közben az igazat ? — »Én azt hiszem, mondá a Rokomozer, hogy ebből a lőszervásárlásból valami gonosz merénylet kerül ki a méltóságos báró papa ellen, aki az éjjel fog hazaérkezni. »Tudod mit? mondtam én erre Arnoldnak ; nekem van egy jó gondolatom. Főzzük le azokat a komédiásokat. A terv két percz alatt készen volt. Hanem ehhez valami pénz is kellene, mondom én Rokomozernek. S a tiszttartónk, akinél a pénztárunk áll, most nincs idehaza. Szükségünk lesz e tervhez öt forintra. Arnold már közbe akart szólni, hogy hiszen csak egy forint volt, de Czenczi egy tekintettel elnémította : a szemei azt mondták: »hát robott nélkül hazudjam én nektek annyit!« — »Adjon nekünk holnapig kölcsön öt forintot Rokomozer. Az öreg csak a fejét lógázta s a két kezét a kaftánya két ujjába dugta. El nem tudom képzelni, mi kétsége lehetett, hogy kívánságunkat teljesítse. A büszkeség pirja elfutotta arczomat. »Jó! Tudom, hogy mi kiskorúak vagyunk, adósságokat nem csinálhatunk. De ne aggódjék ön, a pénzét megkapja holnap, ime addig itt hagyom önnél zálogba a fél fülönfüggőmet, a mi megboldogult nagyatyámtól rám hagyott családi emlék, aki spanyol grand volt, és guadalajarai herczeg. Ezt bizonyára nem fogom itt hagyni veszendőben. — Erre a biztosítékra aztán rendelkezésünkre bocsátá a kívánt összeget. Mi abból legelőbb is egy csinos mellcsattot vásároltunk a megnyerendő művésznő számára. — Úgy megy neki, mintha könyvből olvasná! Dörmögő halkan maga elé a báróné. Czenczi baronesz fidélis leányiretiséggel folytatta tovább. — Tervünk a legpompásabban sikerült. Amíg én a foyerben a művésztársulat impreszárióját foglaltam el, lekötelező nyilatkozatokkal művészi remeklései iránt, sőt azzal is felbiztattam, hogy ki fogom eszközölni a méltóságos papánál és mamánál, hogy saját udvari színházunkban is bemutathassa rendkívüli produkczióit. . . — Nem hagy ki semmit ..., mormogá a báróné. — Az alatt Arnold, gentlemanlike modorban felment a kuliszszák közé s ott egy percz alatt úgy megbóditá az alföldi tündér szivét, hogy az semmi titkát nem bírta előtte többé megőrizni. De már itt Arnold csakugyan tiltakozni akart. Ekkora Seladonnak nem akarja bemutattatni magát — a mama előtt; Czenczi azonban észrevette a dolgot s odafutott hozzá, dévaj nevetéssel, megakadályozva őt, hogy valamit mondjon. ■— No, csak ne piruljon el, édesem, nem kell kegyeskedni! Hiszen terv szerint történt. (Közbe ne szólj, te ostoba, mindent elrontasz!) Azután ott maradt mellette s fogva tartotta a kezét. — A kis művésznő bizony megvallott Arnoldnak annyit, hogy ő neki van egy kedvese, a ki őket mindenütt kiséri. Tulajdonképen paraszt legény, bizonytalan keresetmóddal, de a kinek azért mindig van pénze elég. Az pedig most ott iszik és mulat a laczikonyhában. Nekünk elég volt annyit megtudnunk. Ez az! A rabló. Ennek a számára vásárolták a lőszert. Ez akarja a papát az éjjel az útban kirabolni. — A mama nincs itthon, a tiszttartó beteg, itt nekünk kell gyorsan és erélyesen cselekednünk. Mit tegyünk ? Fogassuk el azt a gyanús embert! Keressük fel a vásárban a pandúrt, meg a hajdút. Keresztül-kasul jártuk mi az egész vásárt, de nem találtunk mi se pandúrt, se hajdút. Utoljára aztán rátaláltunk mind a kettőre. Ott ittak mind a ketten a laczikonyhában együtt a betyárral. Az pedig előbb leitatta őket, azután kidobálta a félszerből bolt részegen mind a kettőt. — S ezek mind a valószinüséghez közel álló dolgok. — A betyár ott tánczolt, danolt, dorbézolt aztán egyedül, magában a sátor alatt s begykén hívogatta ki a szájtátó legénységet, hogy no, hát ki áll ki vele egy szál fokosra, azután meg a bámészkodó leányokat, hogy ki mer vele egyet tánczolni ? Minket leigézve tartott az a gondolat, hogy ime ez azon ember, aki a mi drága atyánk életét fenyegeti. Én Arnoldra tekintettem. Elborult arczán olvastam a gondolatokat. »Menjünk odahozzá!« mondánk csaknem egyszerre. »Én ezt az embert lefőzöm és leitatom,« mondtam én. »Én pedig leütöm, ha ez neked nem sikerül!« mondá Arnold. (Fújd fel egy kicsit magadat ! sugá neki, a lábára lépve.) — Nos, azután ? szólt a báróné, aki már kezdett jó kedvre derülni. — Hát azután az lett belőle, hogy én előbb megkísértem a vad embert nyájas leereszkedéssel meghódítani. — Tánczoltál is vele ? — Ha azt láttad volna ! Ej, de pompásan tánczol. Csupa tűz, csupa erély ! Azt hiszem, hogy egészen meghódítottam a ficzkót. Hanem az a másik dolog nem sikerült. A leitatás. Hiába hozattam neki egész batteriaszámra a palackokat , nem bírtam eláztatni. Ekkor Arnold így szólt: »most már rajtam a sor : férfi dolga a többi, s azzal merészen neki ment a betyárnak, belekötelezködött, utoljára bírókra keltek. Ab ha láttad volna Arnoldot, milyen volt a küzdelemben, mint egy hős, minden izma csupa aczél! Kifacsarta a betyár kezéből a fokost s azzal olyat vágott neki a karjára, hogy az bénultan esett alá. A veszedelmes betyár a mai éjszakára képtelenné van téve, hogy drága atyánkat megtámadhassa, hős fiának merész föllépése által. (Dicsekedjél hát magad is egy kicsit, no !) — Brava, bravi, bravissimo ! tapsolt a báróné kaczagva s ledobta az asztalról a lovagvesszőt. — S lásd, ezt mi mind te tőled örököltük ! mondá nemes páthoszszal Czenczi. A báróné nem tudott hová lenni kaczagtában. — Mit ? Te ! A bátyád aczél izmait, vagy a te hazudási talentumodat ? — Mind akettőt, édes mama ! szólt Czenczi, odavetve magát anyja keblére s átölelve annak a nyakát, s összecsókolva arczát és ajkait. — Semmirekellők! Mondá a báróné. Elmehettek előlem. Most aztán aludjatok ki a mámort. Majd ha az apátok megjön, lehivatlak a vacsorához. — No hát úgy a hogy megjön a papa ? Nem hazudtam semmit. Nyújtsd karodat Arnold. A siesta után, ha a soupéehoz való toilettemmel kész leszek, jöjj át értem és vezess le. Czenczi baronesz nagyon sokat adott az etiquettere. (Folytatása következik.) Mai számunkhoz egy fél év melléklet van csatolva, reskedelminiszter előadja azon válaszok tartalmát, melyeket Orbán Balázsnak a népszámlálás- és Chorin Ferencznek iparügyben tett interpellációikra adni szándékozik. Az értekezlet a válaszokat helyeslő tudomásul vette. Végül a kérvények közt Borsod- és Gömör megyéknek a közigazgatási bizottságtól való felebbezés és a regále megváltására vonatkozó kérvényekre nézve kimondatott, hogy a párt a kérvényi bizottság véleményét elfogadja. Ezzel az értekezlet véget ért. — A görög-török határkérdésre vonatkozólag a »Nat. Ztg.« állítólag Londonból néhány figyelemreméltó közleményt hoz a politikai helyzetről. A konstantinápolyi alkudozások létrejövetelének egyik előfeltétele a hatalmakra nézve, hogy tudják, elég jelentékenyek-e a porta engedményei, hogy új tárgyalások alapját képezzék. A hatalmak eddigi lépései erre nézve eddig még nem vezettek kielégítő eredményhez, mert az, amit a porta az októberi jegyzéken felül felajánlott, nem találtatott elegendőnek. De várható, hogy a porta legközelebb nagyobb engedményeket is kész lesz megtenni. Kopenhágai udvari és diplomácziai körökben határozottan állítják, hogy az európai diplomáczia hasztalanul iparkodik a Görög- és Törökország közti háborút új konferencziák által megakadályozni, ha nem szolgál a nyáron kitűzött határ alapul. Másrészt Görögország az Anglia tanácsára fölemelt hadsereg költségei által az anyagi romlás vagy belső forradalom felé vezettetik, melynek következményei beláthatatlanok. A szerb radikális párt közzétette programmját, melyet 76 képviselő írt alá. Minthogy ezzel a radikális párt többsége a skupstinában biztosítottnak látszott, miniszterválság állott be, mely két napig tartott s azzal végződött, hogy néhány radikális képviselő a kormánypárthoz állott. Mindennek daczára a kormány helyzete nagyon kényes. A Mitchell és Lenglé bonapartista franczia képviselőket tegnap interviewálta a »Voltaire« egy munkatársa. Az előbbi elismerte, hogy a községi választások után nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy az ország a köztársaságot akarja, mégis mint demokrata annak szentesítését akarja plebiszczitum által, nehogy egy mindenható parlament Chambordot egyszerre visszahívhassa. Napóleon herczeg szereti a hatalmat, demokrata és ha elnökké választatnék, sohse fog államcsínyt megkísérleni. Gambetta minden konzervatív erőt a köztársasághoz vezet. Lenglé néhány nap előtt a kamara elé az alkotmány megváltoztatását terjesztette, melyet Napoleon herczeggel közösen dolgozott ki. A közjegyzői törvény módosítása tárgyában tanácskozó bizottság mai ülésében tárgyalás alá vette a közjegyzői hatásörről szóló intézkedéseket. A közjegyzők eddigi hatásköre érintetlenül meghagyatott, s vita csak ott fejlődött ki, ahol a közjegyzői hatáskör tágításáról volt szó; e részben kimondatott, hogy a közjegyző a felek kívánatéra magán okiratokat is készíthet, köteles azonban ezekért a tarifaszerű díjazással megelégedni. Kimondatott továbbá, hogy a házastársak, cselédek, gazdák és szolgálattevők és munkaadók közötti terhes jogügyletek csak közjegyző előtt köthetők érvényesen. Közjegyzői hitelesítéssel a váltóra tett keresztvonás is váltójogi kötelezettséget szül. Amaz indítvány, hogy a kikötményi (életjáradék) szerződések szülők és gyermekek közt csak közjegyző előtt köttethessenek érvénynyel, az értekezlet által nem fogadtatott el. Ezzel az ülés véget ért. Fővárosi ügyek. A fővárosi középítési bizottság mai ülésén a következő ügyeket intézte el: Több óbudai lakos, Grünwald és társai kérték, hogy a szentendrei út egy része kiépíttessék, az anyag értékét megtéríteni hajlandók. A bizottság, minthogy a közgyűlés 4000 frtot ezen út macadamszerű kiépítésére már megszavazott, a kérelmet teljesítendőnek tartja, azzal a kikötéssel, hogy az építés egy további részre is kiterjesztetvén, az összeszámítandó anyagérték felét fizessék meg a kérelmezők. Egy tavalyi indítvány folytán az Erzsébetért