A Hon, 1881. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-25 / 55. szám

55. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Péntek, február 25. Szterkcsaticsi iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatail ! Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. lilik.!'Ktsi tlij ! Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: • 1 hónapra................................................. 2 frt 8 hónapra............................................ *. » 6 hónapra ........................................................12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ....... 1 » Az előfizetés ez év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindetkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, február 24. A »mérsékelt ellenzék« tegnapi társalkodásának határozata szerint a jövő választásoknál »önállóan és solidariter« lép föl, más *'KZÖVífl párttá deklarálta magát minden programme nélkül, a Tiszakormány elleni ellenszenv és helyére való törekvés képezvén azon egyetlen köteléket, mely elemeit eddig öszszetartó. Mondják, hogy most már keresik a jogcímet, melyen a nemzetre apelláljanak, kérve annak bizalmát. Már maga az, hogy utoljára jutott ez eszükbe, bizonyítja azt, hogy mily kevés jogosultságot szereztek eddig erre. Aligha fogunk többet feltalálni azon kiáltványban is, melyet most készítnek azzal a czéllal, hogy szolgáljon azon programai gyanánt, mely fölött még eddig mindig összevesztek. Ennek átalános bő köpenyege alatt aztán egyfelől a végrehajtó bizottságnak (mint ahogy tegnap ezt csakugyan határozták) másfelől a kerületeknek széles hatáskör fog engedtetni, minthogy azzal tartanak, hogy »in dubiis libertás« van, »kétséges« pont pedig bizonyára igen-igen sok lesz az u. n. mérsékelt ellenzék állítólag készülő »programmjában«. Ebből a körülményből magyarázhatjuk ki azt is, hogy már a tegnapi határozat annyi különböző magyarázatban jelent meg a közönség előtt, hogy még aziránt is lehetetlenség eligazodni , ha várjon a »mérsékelt« ellenzék, mely a közjogi alapon áll és állítólag annak védelmét nemcsak a szélsőballal, de még a kormánynyal szemben is feladatául tűzte ki, ami legalább a kormánypárttal szemben bizonyára kevés dolgot fog neki adni, bárhol és bármely kerületben szövetkezik-e az ezen alapot fölforgatni kívánó szélsőballal? Azt mondják, hogy volt köztük »kitűnő« államférfi, ki a deákpárti politika föladatát abban találta, hogy a kormány ellen még a szélsőballal is szövetkezzék, de ezt a »párt« nem emelte határozattá. Szorítkozott mindössze annak konstatálására, hogy »önálló«-an létezik, s kijelenté, hogy mint ilyen kíván a választásokban is föllépni, másrészt azonban nem zárta ki esetleg a szélsőballal való szövetséget sem eszközei közül, csakhogy ennek használatát a központi végrehajtó bizottság és a kerületek elhatározására bízta. In dubiis libertas! Már most ehhez csak az szükséges, hogy a szélsőbalon legyenek elémnek, melyek felhasználtatni engedjék magukat a »mérsékelt« jelölt javára — és akkor még nem is lesz nagy veszedelem ebből a furcsa szövetségből, legfeljebb a közjogi alap iránt nem lesz szabad a közös jelöltnek valami merevnek lennie és a »deákpárti elemek «nek engedniük kell, hogy a közjogi ellenzék (támogatásuk által is), terjedjen, erősbüljön, ami bizonyára igen nagyon összevág annak az alapnak állítólagos védelmével. ""Hanem hát sok helyen még ilyen áron sem lehet a kétes helyzetből szabadulni. Vannak kerületek, hol a szélbal győzelméhez lesz szükség a »mérsékelt ellenzék« közreműködésére. Hic Rhodits, hic salta! Hangoztathatják a köhögi alapot, affektálhatják a »deákpárti« politikát, de hacsak egyetlen egy kerületben megfogadják a »Pesti Napló őrületes tanácsát és segédkezet nyújtanak a ''szélsőbal győzelméhez, éo ipse elvesztették a nemzet előtt még a bona fides iránti jogosultságot is. Mert a közjogi alapon állani és annak felforgatására szövetkezni; a Deákpárti hagyományokat emlegetni és azok megtagadására, kigúnyolására segédkezet nyújtani; a köriványával való elégületlenséget, főleg azzal okadatolni, hogy gyengíté a közjogi alapot — és annak megsemmisítését előkészítni , a szélbali elemekkel való szövetséget, azok terjesztését éveken át fővádképen hangsúlyozni a kormány ellen, és mikor ez azokkal szemben egész elhatározottsággal lép fel, akkor azok segítségére sietni, valóban a politikai morál legtágabb korlátait is túllépi és tökéletesen elegendő arra, hogy a sokat emlegetett »adott szó szentségében« való hitet csakugyan teljesen kiölje. Az igazság érdekében azonban el kell ismernünk, hogy ez utóbbi vádunkat nem emelhetjük a mérsékelt ellenzék nagy része ellen. De ért annyiban, amennyiben ezt a kétes játékot még tegnapi határozata sem zárja ki, sőt a végrehajtó bizottság és kerületek eljárásában még ezt is kilátásba helyezi, főleg pedig azon dühködők és ambitiózusoknak ad szabad játékot, kik Tisza-phobiából és — valljuk meg az igazat — képviselői és hírlapírói érdekeik érvényesítésében képesek és készek alapeszméiket önmaguk megtámadni s feláldozni csak, hogy — habár saját álláspontjuk rovására — valamit a kormány ellen tehessenek. Hanem hát azt a határozottságot és őszinteséget, mely a mérsékelt ellenzék magatartásában, még a közjogi kérdésben is hiányzik, ki fogja pótolni a kerületek józan, hazafias magatartása. És erre máris komoly biztosítékaink, nem csak előjeleink vannak.. Beszéltetnek, írhatnak itt a központban bármit a vidéken, mit még csak örvendetes dolognak sem tartunk, de tény, hogy — egy pár kitűnő egyén személyes adhaerentiáján kívül — mérsékelt ellenzéket absolute nem ismernek és ahol ennek elemei léteznek is, azok sokkal komolyabban veszik a politikát, hogy sem némely úr személyes ránkorrától engedjék magukat vezéreltetni, és kik a közjogi alap védelmére szívesen kezet fognak akormánypárttal, viszont ettől is várva a megfelelő támogatást. Ha ezt meg nem értik a központban, nem fognak befolyást gyakorolni a választásokra. Az országgyűlési szabadelvű párt pénteken f. hó 25-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. A képviselőház mentelmi bizottsága ma d. u. tartott ülésében tárgyalás alá vette Mocsáry Géza képviselő mentelmi ügyét. A bizottság rövid tanácskozás után az állítólagos bírói zártörés miatt emelt vádat igazoltnak nem találta, minek következtében nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztését nem ajánlja. Előadóvá, Szlávy Olivér választatott. A képviselőház igazságügyi bizottsága Horváth Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében, melyben Pauer igazságügyminiszter és Kovács Kálmán mint tanácsos is részt vett, folytatta a végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását s a 699. §-tól a 734. §-ig ért. Az eskü alatti vagyonfelfedezés intézménye előadó indítványára egyhangúlag mellőztetett. Legközelebbi ülés holnap 25-dikén délután 5 órakor. — Berlinből, jól értesült forrásból, jelentik a »B. L.«-nek, hogy a budapesti német főkonzul állására ifj. gróf Dönhoff követségi tanácsos van kiszemelve. — A balkánfélszigeti vasúti csatlakozások ügyében márczius elején egy conférence a quatre fog egybeülni. E tanácskozásokon a magyar közlekedési minisztérium Kényi Hugo osztálytanácsos által fog képviseltetni. — Párisi táviratok szerint, melyek ma érkeztek, az ottani syndikátus által átvett összes magyar jelzálogbank-részvények — körülbelül 100,000 db, a legutóbbi három nap folyamában eladattak. A Részvények készpénzben 610 árfolyamon maradtak. — Eulenburg grófot a német császár nem akarja elbocsátani. De Eulenburg gr. ragaszkodik ahhoz, hogy a magánéletbe visszavonulhasson már csak azért is, mivel egészsége túlerőfeszítés által tényleg kissé meg van rongálva. A Pr. értesülése szerint az Eulenburg szabadságolásáról közölt hír ép oly alaptalan, mint a Stolberg és más miniszterek viszszalépéséről költöttek. Steinmann, Sleszing-Holstein jelenlegi elnöke, lesz előreláthatólag Eulenburg utóda. Félhivatalos jelentések szerint a minisztériumban nem is volt szavazás az illetőségi törvény vitás czikkei felett, úgy hogy Bismarck nem is maradhatott kisebbségben, annyival inkább meglepte ellenmondása Eulenburgot. Minden párt egyaránt elismeri azt, hogy Eulenburg távozása sajnos és nehezen pótolható veszteséget fog képezni az állami kormányzatban. A »P. Lt.« értesülése szerint Bismarck azért kötött bele Eulenburgba, mivel azt kívánja, hogy a kabinetnek oly belügyminisztere legyen, aki a választásokat az ő kívánsága szerint fogja vezetni. — Gambetta beszédének hatásáról sokat írnak most a külföldi lapok. Az Elyséeben feltűnt Gambetta beszédének azon passusa, amelyben azt mondja, hogy tartózkodó állásban fog maradni mindaddig, míg tetszeni fog az országnak más szerepet ő reá ruházni. Miután a tanácselnökséghez csak a parlament és állam fejének hozzájárulása szükséges, úgy magyarázzák beszédének e tételét, hogy szónok azon eshetőségre czélzott, hogy a lisztákkal való szavazással negyven vagy több kerületben meg fogják őt választani s ennek folytán jogot formálhat a törvényes határidő előtt a legfőbb hatalomra. Nem hiszik, hogy Gambetta valami törvényellenes dolgot tegyen, de tartanak attól, hogy ha a választók igen nagy tömegére támaszkodhatik, Grévynek igen megkeseríti majd az elnökségen maradását. Republikánus körökben is aggodalmat kelt utólagosan Gambetta beszéde. A lisztákkal való szavazásnak kevesebb kilátása van e szerint most az elfogadásra, mint két nap előtt. A S o 1e i 1 azt magyarázza ki Gambetta beszédéből, hogy a más szerep alatt, melyet az ország reá ruházhat, az elnökséget értette. A porta által a hatalmaknak a görög kérdésben adandó választ e hét végére helyezi kilátásba a »Saint James Gazette«. A Konstantinápolyban levő görög követ nem vesz részt a tárgyalásokban s hivatalosan nem is kap értesítést a konferencziai tárgyalásokról. Ha sikerül a hatalmaknak a portával egyetértésre jutni, pressziót fognak gyakorolni Görögországra. Az Athénben levő hatalmi képviselők figyelmeztetik a görög kormányt, hogy szakítsa félbe ezennel hadi készülődéseit. Az angol külügyminiszteri államtitkár egy diplomata előtt azt a nyilatkozatot tette ma, hogy mióta Göschen és Hatzfeld Konstantinápolyban van, a porta sokkal engesztelékenyebb hangulatot mutat s valószínű, hogy oly feleletet fog adni, a mely- nek alapján lehetséges lesz az alkudozásokat Görögországgal is czélhoz vezetni. — A budapest-zimonyi vasút budapestszabadkai vonalrészének politikai és közigazgatási bejáratását a közlekedésügyi minisztérium a »P. C.«nek illetékes helyről vett értesülése szerint 11. évi márczius hó 7-ére rendelte el. A bejárás Vörös miniszteri titkár vezetése alatt fog végbemenni s márcz. 20-án Szabadkán befejeződni. A Khina ellen készen tartott orosz haderőről ezt írja a Ludovica Academia Közlönye: A turkesztáni kormányzóságban, a Khina elleni háborút már legközelebb bekövetkezőnek tartják és minden rendelkezésre álló haderő egyesíti ezezt, hogy a Kasgárnál és a Tian-Santól éjszakra fekvő vidéken Tso-tsung-Tang khinai kormányzó (a dungáni felkelés legyőzője) által vezérelt 40,000 emberből álló, hátultöltő fegyverekkel és aczélágyúkkal ellátott sereggel a határ közelében szembe szállni lehessen., Ősszel nemcsak hogy a kiszolgált legénység el nem bocsáttatott, hanem minden sor- és lövészzászlóaljba 214 ujonct soroztatott be. Jelenleg tehát a turkesztáni zászlóaljak teljes hadi állományra lettek A HON TÁRCZÁJA. Gambetta hajdan és most. — Párisi tárcza. — Ismét Gambetta a nap hőse. A kamarában tartott beszédével újra megváltoztatta Páris napirendjét, s a szalonokban — legyenek azok a nagy urak, vagy a nép szalonjai — egyformán nem beszélnek másról, mint a kamara hatalmas elnökéről, ki egész más értelemben, mint az önök hazájának valaha Schmerling, de sokkal hatásosabban s sikeresebben dörögte oda a parlamentnek. Én várhatok! Bámulatra méltó, hogy tud ez ember, ki elvégre is nagy népszerűsége daczára nem produkált valami nagyot, azok nyelvén beszélni, akikkel dolga van. Imént a »nép szalonját« említettem. Tudják önök, hogy ez a kifejezés nem enyém, hanem Gambettáé? S kitalálják-e mit értett alatta ? Tisztelet becsület, de igazság is: a kurta korcsmákat. Amit Zola »assomoi«-nak, emberirtónak , amit mások lebújnak, csapszéknek, bormérésnek mondanának , az Gambetta szájában »a nép szalonja«. Nekem, igazában szólva, szellemesebbnek tetszik a Darazsak geniális szerzőjének körülírása, a ki az ilyen csárdákat így jellemzi : »Azok a helyek ezek, a melyekben az isteni nép bor, sör, pálinka és dohány mértéktelen élvezete által előkészíti magát, hogy legdrágább s legrettenetesebb jogát, azt, hogy szavazatával intézze önsorsát, a kellő méltósággal gyakorolhassa.« Ez, mondom, szellemesebb körülírás a Gambettáénál, de hogy nagyobb sikert a kamara elnökéé aratott, mondanom sem kell. Hiszen a korcsmárosok bankettjén mondta. Meggyőződésem, hogyha a mértékletességi egyesület hívta volna meg a bankettjére, azon nem nevezte volna e szép néven a butikokat. Lakásommal szemben is van egy ily korcsma, melyről minden okom van föltenni, hogy jó üzleteket csinál. A nép eme szalonjaiba nem hatván még be a munkafelosztás sivár szelleme, kapható ott minden: bor, sör, kávé, billiárd és kártya. Kora reggeltől késő éjszakáig nyitva van, s örökösen jár-kel be s ki a sok választó. A korcsmáros igen tevékeny, szorgalmas, erőteljes, erélyes ember. Egész határozottsággal szokta helyiségéből kidobálni a részeg embereket, mikor meggyőződött, hogy azok a magukkal való jótehetetlenség azon állapotába jutottak, hogy nincs rajtuk mit nyerni többé. A minap is, amint este — bizony már úgy éjfél felé — haza megyek, nagy népcsődületet látok az utczán, ép a nép szalonjába való bemenetel előtt. A korcsmaajtóba bámultak, ahol valóságos dulakodás támadt a korcsmáros és egy vendége, közt ökölcsapás és rugdosás volt unás untig. Végre is a bormérőnek sikerült túltenni a részeg disznón, s kilökte azt azonmód a gyalogútra. De a részeg nem volt annyira magán kívül, hogy vissza ne tudott volna kiáltani: — Opportunista gazember! Látszik rajta, hogy Gambettával ebédelt. A tömeg beszédjéből aztán tisztára megértettem, hogy szomszédom ott volt a minap a Tivoli-vauxhallban, a Gambetta tiszteletére rendezett korcsmáros-ebéden s hogy e miatt sok kellemetlensége van vendégei egy részével. Pedig másból is, már előbb meggyőződhettem volna, hogy ilyes valaminek kellett esni. Pár hete ugyanis korcsmáros szomszédom egész más volt, mint azelőtt. Nagy változás ment végbe egész lényén. Soha sem volt ugyan benső viszony köztünk, de mikor reggelenként oda mentem ablakomhoz, s ő ott szemben állt boltja előtt, sohasem késett a legudvariasabban átköszönni hozzám, a tisztességtudás azon ösztönével, mely a párisi embert ritkán hagyja el. Egy idő óta azonban nem volt valami fennhéjázás, s fontoskodás ült az arczán. Komoly volt és rideg s ünnepies, mintha csak kést nyelt volna el. Most értettem csak meg ennek okát. Gambettával ebédelt. S mikor reám nézett, azt mondogatta magában: »Te nem ebédeltél Gambettával, én pedig vele ebédeltem!« Igaza volt, én nem voltam ott azon az ebéden. Lelkemből sajnálom. Föltettem azonban, hogy Belleville képviselőjének legközelebbi nyilvános föllépésén ott leszek, összehasonlítom a mai Gambettát az egykorival. Mert én még — hiába néz le korcsmáros szomszédom — ismertem a kamra mai elnökét, mikor még senki sem volt. Azaz, hogy még sem. — Nincs igazam. Gambetta mindig valaki volt. Ha nem csalódom, 1864. táján történhetett. Akkor Gambetta alig volt több huszonöt évesnél, de már hatalom volt. Ollivier Emil és Picard Ernészt folyton a legnagyobb megbecsülés hangján beszéltek róla. E két férfiú ekkor a corps legislatifban Páris két kerületét képviselte, Gambetta meg-megtette magamagát a quartier latin s a főiskolák fiatalsága képviselőjének. A kamarához tartozott, anélkül, hogy tagja volt volna. Ott volt minden ülésen s ahányszor Ollivier és Ernészt Picard felszólalt és beszélt, időnkint egy-egy tekintetet vetettek oldalt, félre, Gambetta felé, ki feje helyeslő bólintgatásával intettel bátorította, biztatta őket. Egyszer, ez is 1864. táján történhetett, nagy vonzó erőt gyakorolt a corps legislatif ülése, mert annak híte járt, hogy Thiers és Roucher egymásután nyilatkoznak a mexikói kérdésben. A terem tömve volt,zsúfolásig tömve. Ollivier Emil és Picard Ernészt kétségbe voltak esve. Nem volt belépti jegyük Gambetta számára, ki dühösen, elégedetlenkedve, magában dúrva-fúlva járt-kelt az előcsarnokban. Moray — az elnök — már emelvényén ült. Thiers is indulóban volt már a szószékre. S a főiskolák ifjúsága képviselőjének még nem volt jegye! Mit fog ehhez a quartier latin mondani ? A kormánypárt egy tagja, Moray egy személyes barátja, Montjoyeux képviselő volt az, aki vállalkozott, hogy segít Picard és Ollivier zavarán. — Majd elhelyezem valahol, szólt, ezt a ti Gambettátokat. S fölment Moray emelvényére, s attól kérte, adjon egy kis zugnyi helyet valahol az ellenzéki képviselők ifjú pártfogoltjának és pártfogójának. — Egy kis zugnyi helyet ? tűnődött Moray. De hisz a terem tömve van. Sehol sincs üres szék, csak az én páholyomban. No de nem bánom. Vezessék az én páholyomba Gambetta urat. Sokat hallottam felőle. Legalább egyszer látom is. Néhány másodpercz múlva Gambetta ott ült Moray herczeg páholyában, ki borgnette-jét szeméhez tartván, nem minden figyelem nélkül vizsgálgatta a quartier latin-beli zug-ügyvéd jellegzetes vonásait. Azután megcsönditette a csengetyüt s megnyitotta az ülést. Ezt a csengetyüt,.... bizony meglehet, hogy ugyanazt... ma a quartier latin egykori zugügyvéde rázza, s Moray herczeg egykori páholyát, ma Gambetta páholyának nevezik. Ilyen a világ sora. Ez időszakban magam is állandó látogatója voltam a parlament üléseinek s többször megesett velem, hogy az ő társaságában jöttem ki a Bourbonpalotából. Lassan sétáltunk, négyen-öten, a Szajnapart mentén. S a part egész hosszában, nagy szellemmel s nagy ékesszólással,Gambetta ismételte ilyenkor előttünk az ülést . . . Ezt kellett volna mondani ... így kellett volna mondani. .. S felhevült, kipirult, s duzzadó melléből öblösen áradt a hang. A járókelők csodálkozva álltak meg s bámultak reánk. Egyszer a sajtó szabadságáról tartott egy beszédet a Voltaire-quain. Ép beszéde közben tűnt fel a folyó másik partján több udvari kocsi négylovas fogatukkal, s keztyüs jockey-kkel. A császár volt s a császárné, hazamenőben a Tuilleriákba. Gambetta beszédét folytatva vehemens és erőteljes rögtönzéssel aposztrofálta őket. Nem volt, csak a Szajna, a császár között . . . s a közt a fiatal ügyvéd között, aki utóda lett neki. Visszatérve hát gondolataim folyamán, föltettem magamban, hogy Gambetta legközelebbi nyilvános föllépésén ott leszek. Ez a föllépés hétfőn történt, a kamarában. Láttam, amint az egykori kis ügyvéd — megtestesedve, szélesebb homlokkal, ritkultabb hajzattal — ott hagyta a tribünét, melyen egykor Moray herczeg ült és sietett a szószékre, melyen hajdan Roubert, Thierst, Olliviert s Picard-t bámulá. S láttam, mint egykor a Szajna partján, hogy devült föl, hogy pirult ki s duzzadó melléből hogy áradt öblösen a hang. S politikai skepticismusom daczára meg nem állhatom, hogy visszaemlékezve hajdani próbáira, el ne ismerjem magamban, hogy a quartier latin egykori mandátumtalan képviselője jól megtanulta, hogy most, mikor nem jog nélkül tekintheti magát úgy, mint egy nemzet mandatáriusa, mit, mikor és hogyan kell mondani. Hazamenőben ott láttam az utczán, boltja előtt korcsmáros szomszédomat. Önkénytelenül is az ő arczának múlt hetekben tapasztalt fenhéjázásával fogadtam köszöntését. Hogyne! Hisz most ő volt az, aki nem hallotta Gambettát! U. I. megnagyobbítva. A taskendi és vjernojei vártüzérség igénybevételével sikerült a Kuldsa területen, ahol Kalakuszki tábornok 11,000 ember felett vezényel), és Ferganában (hol Abramoff tábornok van 10,000 emberrel), a mozgó oszlopok számára egy-egy tábori tüzérségi telepet szervezni és azt a szükséges vontató és teherhordó állatokkal ellátni. Ezenkívül 2 röppentyű-üteg, egy fél hegyi üteg és 1 szerlöveg-üteg alakíttatott. 1880. november hóban a turkesztáni kormányzóságban, Kaufmann tábornok taskendi főkormányzó alatt, a következő csapatok állottak : 25 gyalogzászlóalj (ugyanis 4 lövész-zászlóalj, 17 turkesztáni, 1 nyugat-szibériai, 3 helyi zászlóalj); 42 szotnya (24 orenburgi, 6 uráli, 12 szibériai); 131/a üteg, (5 tábori, 2 röppentyű-, 1 szörlöveg-, 21/, hegyi, 2 kozák és 1 lovas hegyi üteg); 1 vártüzér-zászlóalj és 2 árkászszázad. — A Kuldsa terület közelében (Szaiszánnál) 3 nyugat-szibériai sorgyalog-zászlóalj és 1 nyugat-szibériai gyalogüteg állott. Részint Kuldsában, részint közvetlenül a mellett a turkesztáni csapatokból: 4 lövész és 4 sorzászlóalj, 12 szotnya, 2 tábori, 1 hegyi üteg, 1 kozák és 1 röppentyű-üteg és 2 árkászszázad állomásozott. Ferganában (a nem régen meghódított khokándi klánság) a következő csapattestek voltak: 6 turkesztáni sorgyalog-zászlóalj ; 18 orenburgi szotnya ; 1 röppentyű-, 1 lovas hegyi és 1 kozák-üteg; a Szir-Darja terület mögött (Taskendnél); 2 turkesztáni sorgyalog-zászlóalj, 1 turkesztáni tüzérdandár 4 üteggel, 1 szerlöveg-üteg és némi vártüzérség. Az orosz hajóhad, melynek esetleg Khina ellen kell működni, Lessevsky vezérhadsegéd parancsnoksága alatt a khinai és japáni vizeken teljesen egybegyűlt és áll: 2 vértes hajóból, 6 clipperből és 4 hadi gőzösből, összesen 148 löveggel, 3079 emberrel. A dunai bizottság jegyzőkönyvei. Annak idején közöltük a dunai bizottság üléseinek hat első jegyzőkönyvét s most előttünk fekszenek a következő négy ülés jegyzőkönyvei, melyeket a következőkben ismertetünk. A parti államok által kibővített dunai bizottság december 27-én tartott hetedik ülésén Olaszország képviselője, Simondetti elnökölt, minthogy Nagy-Britannia delegátusát betegség akadályozta a megjelenésben. Ha a báró,Ausztria-Magyarország képviselője, az Avant-projet négy czikke két utolsó kikezdésének a szabályzatba való felvételét indítványozta. Ezek így hangzanak: A vegyes bizottság évenként két rendes ülésszakra gyűl egybe tavaszkor és őszszel. Ügyrendét maga fogja megállapítani, úgyszintén a külön utasításokat ügynökei részére az előtte fekvő szabályzatra való tekintettel. Ez indítvány annak a fentartásával, hogy a vegyes bizottság egyátalán felállíttatik és e szavak hozzátétele után: »ama pontok kivételével, melyek fölött a szabályzat maga határozott« elfogadtatott. A bizottság erre ama kérdés megvitatásához fogott, mily módon kell a szolgálati költségeket előteremteni. Nikolits ezredes, Szerbia delegátusa, az Avant-projet ama határozata ellen beszél, hogy a költségekhez a vegyes bizottságban képviselt államok egyenlő részben járuljanak s e czélra hajózási dijak beszedését óhajtja. Barrére franczia delegátus kikelt ez indítvány ellen és azt a párisi béke 15. és 16. czikkei megsértésének nevezi, melyek megtiltották a díjak beszedését a Dunán. E felfogásban osztozott Konstantin effendi, az ottomán delegátus is, míg Haan báró arra szorítkozott, hogy Nikolits indítványát a referendum vegye. Ugyanezt tette Németország képviselője. A vita további folyamában a következő indítványt fogadták el: Az itt megnevezett ügynökök mindegyike a nekik kijelölt körben a vegyes bizottságnak alávetve fog működni és pedig: 1. a főfelügyelő, 2. alfelügyelők, 3. a kikötő kapitányai, amennyiben tevékenységük magára a folyóra kiterjed, 4. egy titkár és az alsóbbrendű ügynökök. A főfelügyelő jogaira vonatkozólag az Avantprofitből vett következő czikk ellenmondás nélkül fogadtatott el : »A főfelügyelő hivatva van adminisztratív úton őrködni e szabályzat határozatainak szoros szem előtt tartása fölött és egyformává tenni végrehajtásukat. E tekintetben az alfelügyelők és kikötőkapitányok egyenes elöljárójául tekintendő. Minden személyzetének szervezetét és kinevezést illető kérdésben a vegyes bizottság ki fogja kérni tanácsát. Szerbia delegátusa a folyam hosszának osztályokra beosztására vonatkozólag a következő indítványt terjesztette elő : A Dunának a Vaskapu és Galacz közti vonala négy osztályra osztozik, melyek elseje a Vaskaputól a Timok torkolatáig (100 km.) másodika a Timok torkolatától bezárólag Nikopolisig, (mintegy 240 km.) harmadik a Nikopolistól bezárólag Szilisztriszig (213 km.) és a negyedik Szilisztriától kizárólag Galaczig (224 km.) fog terjedni. Ez osztályok felett őrködik: az első felett egy Szerbia ajánlatára kinevezett al-felügyelő; a második felett egy Bulgária ajánlatára kinevezett alfelügyelő; a harmadik és negyedik felett egy-egy Románia ajánlatára kinevezett al-felügyelő. Ez ügynökök mindenikének székhelye utólag fog a vegyes bizottság által megállapíttatni. Ez indítványt a folyamhatóság ügynökének kinevezéséről szólóval közösen tárgyalták. Románia delegátusa, Pencovici ezredes, az alfelügyelők kinevezésének jogát az illető parti államok részére veszi igénybe, ami ellen Ha an báró, osztrák-magyar képviselő, hosszabb beszédben kikel. Kifejti, hogy itt két rendszer közt kell választani. Románia rendszere közt, mely szerint a szabályzatot a parti államok kezelnék és a bizottság csak végrehajtása fölött őrködnék s annak minden megsértését tudatná a hatalmakkal, és az európai bizottság rendszere közt, mely a folyamrendőrség igazgatását egy bizottságra és ügynökeire bízza. Németország képviselője, dr. A rend,szintén azon a nézeten van, hogy az alfelügyelők, úgyszintén a főfelügyelő a vegyes bizottság által nevezendők ki. Oroszország delegátusa azt hiszi, hogy a felügyelő közegeket a vegyes bizottság közvetlen autoritása alá kell helyezni, a parti államok által megválasztani és a territoriális hatóság által kinevezni. Az ottomán képviselő óhajtja, hogy először a főfelügyelő kineveztetésének, azután a folyónak osztályokra való beosztásának és végül az alfelügyelők kineveztetésének kérdése szabályozandó. A folyam hosszának osztályokba való beosztására a következő javaslatot ajánlja: Első osztály, 224 km. Galacztól Szilisztriáig, (mindkét párt román) alfelügyelővel. Második osztály 116 km. (román-bolgár) Szilisztriától Rustsukig bolgár alfelügyelővel. Harmadik osztály mintegy 340 km. (román-bolgár) Rustsuktól a Timok torkolatáig román alfelügyelővel. Negyedik osztály, mintegy 100 km. (román-szerb) a Timok torkolatától a Vaskapuig. Ami az alfelügyelő kineveztetését illeti, a török delegátus azt hiszi, hogy azok a bizottság által 2—3 jelölt közt, akiket az illető párti államok hoznának osztályaik részére ajánlatba, választandók ki, holott dr. A rend afolyam-rendőrség fentartását jogilag lehetetlennek tartja, ha ügynökei meghatalmazásaikat a parti államoktól és nem a vegyes bizottságtól kapják. Barrére óhajtja, hogy a főfelügyelő kineveztetése, mely a vegyes bizottság által következhetnék be, az európai bizottság által meg volna erősítendő, mire az orosz és a bolgár delegátus újra szót emelnek a parti államok joga mellett, hogy az alfelügyelőket kinevezhessék. Az indítvány, hogy az európai bizottságnak meg kell erősíteni a főfelügyelő kinevezését, Ausztria-Magyarország és Németország ellenmondását idézi elő, melyekhez Limondetti, Olaszország képviselője is, csatlakozott. Mindazáltal határozatba ment, hogy a felügyelők kineveztetésére vonatkozó kérdés addig halasztassék el, míg a vegyes bizottság felállítását illetőleg határozandottak. Végül a kikötő-kapitányok ressortját illető határozatok ellenmondás nélkül elfogadtattak. A nyolczadik ülésben decz. 28-án a franazia delegátus felolvasta az általa és török társa által készített folyamrendőrségi szabályzatot, mely 64 czikben hajózási szabályokat tartalmaz. A jan. 1-én tartott kilenczedik ülésben az ottomán delegátus az egészségügyi rendőrségről terjesztett elő egy javaslatot, mely nem adott okot ellenmegjegyzésekre, mire Haanler, osztrák-magyar delegátus, még egyszer szóba hozza a hajópapíroknak már a decz. 13-iki ülésben fejtegetett kérdését. Nem hiszi, hogy kormánya valaha beleegyezik oly paragraphusba, mely által megtiltatnék a Dunán a hajópapírokra és kapitány-bizonyítványokra vonatkozólag rendes állapotot állapítani. A franczia delegátus erre a következő szövegezést ajánlja: A tengeri hajók csak a hajórakmányokról szóló papírok előmutatására kiegyesíthetők. A folyamhajóknak vagy folyami szállító járműveknek ama hatóság által kiállított okmányokkal kell ellátva lenniök, melytől függenek, hogy a hajó vagy szállító jármű neve, nemzetisége és térfogata és a kapitány, hajótulajdonos és személyzet azonossága konstatálható legyen.