A Hon, 1881. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1881-03-01 / 59. szám
z olasz követtel folytatott társalgásról a következőket jelenti: »A dulcignoi kérdés befejeztetvén, a legtöbb kormány óhaja volt nyugodtan maradni, de előttem ez nem igen látszott lehetőnek. Utaltam a tanácsra, melyet júliusban adtunk a görög kormánynak, hogy álljon el a hadsereg mozgósításától, mely tanácshoz azonban nem ragazkodtunk, miután a görög kormány sürgetett, hogy vonjuk vissza és ki jentette nekünk, hogy a többi hatalmak is mind megtették. Én azt mondtam, hogy most már kész vagyok csatlakozni a lépésekhez, melyeket mint hallom, néhány hatalom tesz, hogy Görögországot mérséklésre és eszélyességre intse, hogy ezt azonban nem tehetem a nélkül, hogy ne tudjam, mily biztosítást adhatnék a görögöknek, hogy oly magatartás által semmit se fognak veszteni.« Francziaország vámpolitikája. (Rien n’est plus vrai que l’invraisemblable.) A köztársaság túltesz protekcionizmusban a császárságon. A franczia szenátus, mely jelenleg az átalános vámtaristákról szóló törvényjavaslatot tárgyalja, közelebbi ülésében 34 szótöbbséggel elfogadta a beviteli vám emelésére célzó pótlékot: 6 foktól 30 fokig az ökrök bevitelére 4 20· a tehenek »6 30· a bikák »2 . 10· a bika-borjúk, tinók stb. 0.502 · a borjúk » 1.50» 3 · a juhok, birkák bev. 0.20 » 0.50 » a kecskék stb. bevitelére. A franczia szenátus ezen határozata nem fogja elkerülni azoknak figyelmét, akik tudják, hogy milyen élénk marhaszállitmányi forgalom jött létre egy évtized óta Francziaország s Közép- és Felső-Olaszország közt, s hogy ezen beviteli forgalom milyen nagy mérvben szolgált enyhitőleg az olasz gazdáknak s földészeknek, kik a mindinkább csökkenő selyemtenyésztés okozta veszteségért ez által kárpótolva érezték magukat; végül azoknak, akik ismerik, hogy milyen átalános lendületet nyert volt Felső-Olaszországban a marhatenyésztés s az arra vonatkozó mezőgazdászati berendezések. Csak egy pár hóval ezelőtt, a Paviában tartott szarvasmarha kiállítás alkalmával lehetett olvasni a gazdasági bizottmányok nagy előnyökkel kecsegtető s biztos hasznot ígérő terjedelmes felhívásait a mezei gazdákhoz, tanácsolván nekik a rétművelést, és a legelő helyek mentői szélesebb kiterjesztését, hangsúlyozván egyszersmind, hogy megérkezettnek látszik az idő, hogy a gabnaneműek s különösen a rizstermelés rovására a takarmánynövények termelését minden módon elősegítsék. És ime! egy szomszéd ország törvényhozó testülete, melylyel barátságos viszonyba képzelék magukat, egyetlen tollvonással, 34 szótöbbséggel (34 millió lakosság mellett) képes meghazudtolni az oekonomusok által csalhatlan szigorral felállított egész tudományt s rettegésbe hozni ezer meg ezer gazdák, a kik az uj belterjes gazdászattól remélték boldogul hatásukat. De a franczia szenátus ezen határozata nem kellene, hogy az olasz gazdáknak olyan nagy meglepetést okozzon mint a minő lapjaik hangulatából kitűnik, mert előre lehetett látni, hogy a franczia képviselőház nagyban a protekczionista rendszer után rajong, s nyilvános vitatkozásaiban már régóta kilátásba helyezte ezen hihetetlennek látszó intézkedést, melynek előidézésére Németország példája által már régen kihiva érezte nemzeti büszkeségét. És itt teljesedik be megint azon régi mondás: »Dum delirant reges, plectantur Activi.« (Itt a »reges« alatt csak a Gambettákat s Bismarckokat lehetne talán érteni.) Előjelét ezen reakczionárius áramlatnak lehetett észrevenni már a tarifta-kérdés tárgyalása alkalmával, mikor bár, daczára hogy a miniszter és az előadó világos adatokkal kimutatták, hogy Francziaországban 1860-óta a marhaállomány legkevésbé sem csökkent és az eladási árak nem hogy alább szállottak volna de sőt növekedést lehet azokban tapasztalni, s ámbár be volt bizonyítva, hogy a juhok s birkák tenyésztésében előforduló hanyatlást csak annak lehet tulajdonítani, hogy néhány év óta a földmivelés és mezei kertészet egyátalában nagyobb tért vívott ki magának s tehát haladás tapasztalható a gazdászatban; és végül ámbár a hivatalos kimutatásból kitűnik, hogy a juhok s birkák harmadrésze Algírból hozatik be s nem a continenensről, mindezen felhozott érvek daczára a vámkérdés ügye előtérbe tolatott s e napokban a fent előadott megoldással végződött. Világos, hogy ezen vámdíj felemelési határozatban egy nagy fontosságú s következményeiben előre teljesen be nem látható kérdés megoldása van újból az európai államok elébe tárva, mert ez egy visszatérési pont, un point de rebroussement nem láthatja leányát s keserű gúnynyal mondja, hogy: »igaz! tudom: »Anyának lennem addig nem szabad, mig a kirendelt óra nincs jelen.« Mások sorsa iránt részvéttel viseltetik, nemesszivüséggel segít rajtok. Eboli herczegnő, midőn Gomezhez akarják erőszakolni, hozzá fordul. Eboli elmondja, hogy áldozat gyanánt akarják férjhez adni. A királynénak ez a szó elég. »Áldozat ? — — Óh elég ! Az áldozat sorsát én ismerem ! kiált fel s egyúttal önsorsát is elénk tárja. — Fenségét, méltóságát királyi férje előtt is büszkén fentartja. Nem engedi, hogy őt a király kérdőre vonja a szolgahad előtt. Jellemének magasztossága azonban legmeghatóbban nyilvánul a negyedik felvonásban, midőn rég rejtegetett vonzalmát , és a marquis iránt végre elárulja. Itt tűnik ki a féltékenyen őrzött erény, mely oly hosszú ideig szigorú hallgatást parancsolt neki. Hogy ne kiáltott volna fel egész extázissal a halálra készülő Posa: »Isten! az élet mégis gyönyörű!« — Don Carlos inkább oda vetett, de sok jellemző vonásokkal van rajzolva. Jóravaló szivü ifjú, de sorsánál fogva czéltalanságban vergődő kapkodó, akinek hogy valamit tegyen, mások impulzusára van szüksége. Rajongó szerelme mostohája iránt, ebből származott tragikus vége részvétet gerjeszt. Eboli herczegnő könnyű gondolkozású, lobbanékony fiatal hölgy, egyike a darab legjobban rajzolt alakjainak. Szereti Don Carlost, mikor látja, hogy reménytelenül, boszut forral ellene és a királyné ellen, aljas után is kész boszuját végrehajtani, feltöri a királyné fiókját s abból Don Carlos arczképét és levelét ellopva, átadja a királynak. Szenvedélye vak, őrjöngő. Álba herczeg a vérszomjas, kegyetlen katona, csak »ember! az nem volt Álba teljes életében« . Domingo a fondor lelkű, alattomos, intrikus pap és a kilencven éves főinquisitor méltó szabad bejárói a II. Fülöp udvarának. Kovács Gyula nagy szeretettel tanulmányozta, fordítgatta, interpraetálta felolvasásokban Schillere művét. Meg is látszik, hogy egész művészi ambíczióval végezte munkáját, midőn Don Carlost lefordította. Üdvözöljük őt jóravaló munkájáért, mondhatni a ritroso degli unni e dei fati azon kereskedelmi politikára, melyet III. Napoleon az 1860-iki, Angliával kötött szerződésben, a két antagonista nemzet barátságos viszonyai helyreállítása végett s annak zálogául, mesteri kézzel eltörölt volt. És most,ha csakugyan létrejön a törvény, el lehet mondani, hogy a szerencsétlen császár szelleme kemény bosszút állott demokratikus ellenein, mert a franczia köztársaság visszatérve a már-már begyepesedett protekczionismus útra politikailag s kereskedelmileg isolálva maradt Európa nagy hatalmasságai közt. ezenkívül a szoczialisták nem fogják elmulasztani a hús ára növekedése következtében, ezt is egy új nemű »exploitation de l’ homme par l’ homme« rendszernek qualifikálni. És ez nagy szó, mert bármennyire igyekezték Bismarck herczeg látható határvonalat húzni a politika és kereskedelmi ügyek közt, nem fog neki sikerülni azokat különválasztani, hogy egyik a másikba nagyrészt compenetrálva ne legyen. Chi vivra vedra. Bodola Lajos. Iparügyi enquete. (6-ik ülés.) Az ipartörvény revíziója tárgyában a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter által összehívott értekezlet ma tartotta meg 6-ik ülését. Elnök az ülést megnyitván, kijelenti, hogy Machlup Adolf betegsége miatt az ülésben nem jelenhetik meg. Jelenti továbbá, hogy Havas Sándor gépgyáras és kereskedelmi tanácsos a megjelenésben akadályozva lévén, nézeteit írásban küldötte be, melyet Boncza Miklós ügyvéd olvasott fel. Havas közgazdasági állapotunk javulását csak a közgazdasági élet tényezőinek szervesen összefüggő tervszerű rendezése által várhatja. Konstatálható volt az értekezlet eddigi menetéből az, hogy ipartörvényünk leglényegesebb hibájául az iparos tanonczok kiképzése, ellenőrzése s a szakértelem fejlődésének felügyeleti hiánya jeleztetik. Az ipartörvénynek valóban abban áll a helytelensége, hogy a lényeges felügyeleti feladatokat a törvény tisztán a közrendészeti iparhatóságokra bízta, holott az ipar szakszerű kiképzésének felügyelője, ellenőrzője, bírája csakis szakszerű iparos lehet. Szóló is ebben találja ipartörvényünk egyik leglényegesebb hibáját. Oly iparrendszert kell létesíteni, mely ezen hibák ellen lehetőleg biztosítson. És e pontnál Kerkapoly felfogását találja legczélravezetőbbnek s óhajtja, hogy ipartörvényünk alapjául, a gyakorlati élet kívánalmaihoz mért módosítással, elfogadtassák. Az iparrendészet jogkörében lényeges változtatások részben új fórumok felállítását és szervezését találja szükségesnek és pedig egy ipartestületet és egy iparhatóságot. A jól rendezett közigazgatási terület beosztásának összeegyeztetési elvét irányadóul elfogadván, minden törvényhatóság területére egy kötelező ipartestület felállítását látja indokoltnak elsősorban, másodsorban az eddigi iparhatóságot változtatandó jogkörének szabályozásával továbbra is meghagyni véli. Az iparegyesület hatásköre lenne: a tanonczok felvétele, nevelése és kiképezése és az iparjogosítvány kiadatásának ellenőrzése. Humanitárius intézkedések, segédek erkölcsi, anyagi támogatása, az iparos és segédek közt fölmerülő súrlódások békés után kiegyenlítése, fegyelmi eljárások, melyekben kényszerítő bírságolásokat szabhat. Az iparhatóság jogkörébe esnek az ipartestület által szakképzetteknek igazolt iparosok részére, a jogosítványok kiadása fegyelmi ügyekben, az ipartestület által hozott határozatok végrehajtása, az ipartestület előtt ki nem békült iparos és segédek közti vitás jogviszonyok elbírálása, és egyéb iparrendészeti ügyek, melyek a fentartott iparok engedélyezésére vonatkoznak. A második fórumnak a törvényhatóság közigazgatási bizottságát vélné czélszerűnek. A harmadfokú fórumul a Kerkapoly által ajánlott közgazdasági tanács lenne legilletékesebb, mely az államkormány kinevezetteiből és a kereskedelmi iparkamarák választottaiból állana. De mindezen rendszer által nyújtott előnyök cak a társulási és testületi kényszer által érhetők el. Kautz Gyula : Miután súlyos családi körülményeinél fogva Budapestről távoznia kell, nehogy félreértésekre adjon alkalmat, kijelenti, hogy a második kérdésre nézve a teljes iparszabadság elve mellett van, és hogy az 1872. 8. tcz. rendelkezéseit lényegében fentartatni kívánja. Csepreghy János: Részéről azt, a mit Kerkapoly oly csodálatos szépen kifejtett, ideális szempontból megtámadni nem tudná ugyan, de gyakorlati szempontból kifogásolja és arra nézve ő is megjegyezheti, hogy hiányzik hozzá a kellő emberanyag, hiányzanak a kellő viszonyok és körülmények, amelyekre azt alkalmazni lehetne. Kerkapoly azt mondá, hogy csoportonként kellene a legtöbb társulatot megalakítani. Erre nézve szóló megjegyzi, hogy Kerkapoly nem látszik arra elegendő súlyt fektetni, hogy a különböző iparágakkal foglalkozó elemek mennyire heterogének és hogy azok nem vonzzák egymást, hanem inkább eltaszítják. Ami a gyárosokat illeti, szóló azt hiszi, hogy Kerkapoly itt egy fontos körülményre nem helyezett súlyt és ez az, hogy annak megállapítását, hogy ki a gyáros, ki a kézműiparos a legkevésbé lehet a hatóságokra bízni. Nézete szerint nem lehet a hatóságnak feladata az egyes iparosok üzletmenetébe akadályokat gördíteni. Mudrony Soma azt állította, hogy ezen kényszertársulatok ingyen működnének és ingyen fejtenének ki oly működést, amely elhat a legkisebb műhelyekig. Szóló ezt nem hiszi lehetségesnek, hanem olyan elemeket óhajt, amelyek felfelé felelősek és eljárásukért díjazottak legyenek. Ami az önkormányzatot illeti, megjegyzi, hogy valamint a politikai önkormányzatra csak politikailag érett elemek képesek, úgy az iparos önkormányzatra is megkívántatik, hogy azon elemek, melyekre az önkormányzatot ruházzuk, iparilag képzettek legyenek, mert különben az önkormányzat nem hasznot, hanem kárt fog eredményezni. Ami azt az észrevételt illeti, hogy szóló véleményével isolában áll, megjegyzi, hogy, habár az eddigi indítványok nem is fedik egymást teljesen, azokban mégis sok van, ami megegyező. Például nagy figyelemmel hallgatta Lipthaynak előadását, és azt tartja, hogy annak nézetéhez a legkönnyebben csatlakoztatnék. Ráth Károly (közbeszól): Igen, de Lipthay nem asztalos. Csepreghy János : Az tökéletesen mindegy ! Csak azt kívánja kimondatni, hogy az iparbizottság fölfelé felelős, de lefelé lehetőleg független legyen és hogy annak részére a hatóság támogatása biztosíttassék. Szóló azt az irányt akarja, amelyik azt akarja végrehajtatni, amit a kényszertársulattal kívánnak érvényesíteni és amely nem tartja a tömeget oly miszszióra alkalmasnak, hogy ellenőrizhessen és felelősséggel működhessék fölfelé. Ha nem fogadtatnék el, hajlandó a porosz novellát sajátjává tenni, de azon hozzáadás nélkül, amelyet a túloldal akar, t. i., hogy kényszer legyen, mert azt lehetetlennek tartja. Helfy Ignácz aggodalmait fejezi ki a miatt, hogy az értekezleten két irány ellentétesen nyilatkozik, ami félreértésekre adhat alkalmat. Konstatálja és ezzel senkit sem kíván gyanúsítani, vagy sérteni, hogy akkor, midőn a kényszertársulásról és szabad társulatokról van szó, a kisiparosok egy óriási mustifikáczióval állanak szemben. Azon iparosok, akikkel szóló beszélt, egytőlegyig a kényszertársulást óhajtják. Ezektől hallotta, hogy a kényszertársulatoktól azt az előnyt várják, hogy ha a kényszertársulat behozatik, nem minden ember fog belekapni az ipar űzésébe, mert a kényszertársulatoktól függne, hogy ki nyithat ipart és ki nem; ezektől hallotta, hogy korlátozni lehet az iparosok számát, és ha a szám kellően be lesz töltve, a kényszertársulat annyi nehézséget fog okozni, hogy ipart kezdeni csaknem lehetetlen lesz. Ebben rejlik nézete szerint a nagy mystificatió. Szóló meggyőződött róla, hogy a kényszertársulat hívei az eltörölt czéhet óhajtják, csakhogy más czimen és alakban. Ha nem is volna elvileg a kényszertársulatok ellene, maga ez a tendenczia elegendő volna arra, hogy visszariadjon azon gondolattól, magának az iparnak érdekében. A kényszerre nézve megjegyzi, hogy még akkor is, ha el tudná képzelni azt, hogy iparunk a szabadság megszorításával emelkedhetnék, azt mondaná, várjunk addig, míg önálló vámterülettel rendelkezünk, és amikor azt mondhatjuk, hogy ezt kizárólag a magyar iparosnak adjuk. Addig azonban, amíg e szövetség fennáll, a szabadságot az osztrák iparosok javára és a magyar iparosok hátrányára nem kívánja megszorítani. Miből áll a kényszertársulás? Abból, hogy minden iparos tartozik a társulatba lépni. De mikép ? Szellemileg? Szellemi tevékenységre senkit sem lehet kényszeríteni. A kényszer tehát nem állhat másból, mint abból, hogy az iparosok kénytelenek legyenek a társulatot pénzzel támogatni. Szóló közvetítő indítványa az, hogy mondassék ki, hogy mindenki, hogy aki egy városban, vagy bárhol iparüzletet nyit egyszer s mindenkorra, mikor üzletét megnyitja, egy bizonyos összeget tartozik az iparpénztárba fizetni. A tanonczokat illetőleg felkéri a minisztert, hogy a törvény fentartásával igyekezzék módot találni arra, hogy a törvénynek a szakoktatásra vonatkozó szép elvei gyakorlatilag érvényesíttessenek. Végre a többször fölemlített fegyházi munkára nézve megjegyzi, hogy nézete szerint helyes a fegyenczeket hasznos foglalkozással ellátni, de nem lehet czélja az államnak a fegyházakban űzött iparral a többi hazai iparosoknak versenyt csinálni. A fegyházakban oly iparágakat kellene meghonosítani, melyek a hazában még nem léteznek. Kijelenti végül, hogy a szabad társulás mellett marad és kívánja, hogy az iparszabadság úgy , mint annak elvei a törvénybe le vannak fektetve, jövőre is érintetlenül maradjon. Keleti Károly az első kérdést kimerítettnek tartja, s minthogy a tanácskozás súlypontja a második kérdésre kezd átmenni, arra kéri a minisztert, hogy a második kérdés vétessék tárgyalás alá. Dr. Weisz Béla csak röviden reflektál a kötelező ipartestületek ellen felhozott ellenvetésekre. Utal arra, hogy vannak a társadalomban bizonyos alsó rétegek, amelyeken a törvényes intézkedések nem hatnak át, de ebből még semmi sem következik, mert abból, hogy például nálunk körülbelül 1.300.000 gyermek nem jár iskolába, még nem következik az, hogy a törvény rossz. Minthogy többen azt az álláspontot foglalták el, hogy hajlandók volnának a német javaslathoz járulni, kijelenti, hogy az esetben a létesítendő szabad társulatokba talán ép oly elemek fognának belépni, melyek a nekik engedett eszközöket az iparszabadság korlátozására használnák fel, amit mi nem akarunk. Legsürgősebb feladatnak tekinti nálunk a munkás nemzedék oktatásáról való gondoskodást. A szabad társulatok mellett a viszonyokat rendezni és a munkás nemzedék oktatásáról egész biztosan gondoskodni nem lehet s azért újból is a kötelező ipartestületek mellett nyilatkozik. Végül kívánatosnak tartja, hogy az iparhatóságok véleménye is kikeressék. Kemény Gábor b. miniszter az első kérdőpont feletti tanácskozást bezártnak nyilvánítván, felkéri az értekezlet tagjait, hogy a második kérdő pontra nézve nyilatkozzanak. A második kérdés azt veti föl, hogy az ipar gyakorlása qualifikáczióhoz köttessék-e vagy nem és a követelt feltételek mely iparágakra terjesztessenek ki. E kérdésre vonatkozólag a mai értekezleten előadták nézeteiket Ney Béla és Mudrony Soma. Ezek ismertetését esti lapunkra hagyjuk. — Az értekezlet legközelebbi ülése szerdán d. e. 11 órakor lesz. Fővárosi ügyek. Három gyógyszertár felállítására nyit pályázatot a főváros polgármestere. A pályázni kívánók okleveleiket márcz. 28-ig nyújthatják be. Plébánia Kőbányán. Számos kőbányai polgár már 1879-ben folyamodott a fővároshoz, hogy Kőbányán, hol most a józsefvárosi plébániától kiküldött egyetlen káplán végzi a lelkészi teendőket, önálló plébánia létesíttessék. Kérelmüket azzal támogatták, hogy ezen káplán nincs megbízva az anyakönyv vezetésével s Kőbánya legnagyobb részt munkás népének a Józsefvárosba kell befáradni minden ilyen oklevélért. De nem tekintve ezt, e városrészben egy éven át történik 350—380 születés, 320 halálozás, 70—80 esküvő s van három különböző helyen iskola 11 osztálylyal, melyekben a segédlelkésznek hetenkint 18—20 órán át kell hitoktatást adnia. Ennyi teendővel tán az ország egy községében sincs egy káplán felruházva, hisz Kőbányán a katholikus hívek száma már több mint 6000. A fővárosi jogügyi bizottság legutóbbi ülésén foglalkozott e kérvénynyel s a tanácsnak azon véleményt adta, hogy a főváros kegyúri állásánál fogva nem kötelezhető új parochiákat alapítani, mert a kegyúri jogból a csak fennálló plébániákra nézve elvállalt kötelezettség folyik, de e kötelezettség kiterjesztése egyátalában nem. Ha tehát új plébánia alapításáról van szó, csak méltányossági tekintetek foroghatnak fenn, annál inkább, mert a felekezetek egyenjogúsításáról szóló 1868-ks törvény szerint plébánia alapításról is a felekezeteknek maguknak kell gondoskodni. Mindazáltal a bizottság méltányosságból a külön plébánia alapítását a kérvény alapján indítványozza. Egy plébánossal és egy segédlelkészszel az évi kiadás alig kerül 1000 írtba. Megjegyzendő, hogy ebben a tárgyban már a herczegprímás is intézett kérvényt a hatósághoz. A főv. magánépítési bizottság mai ülésén a következő jelentékenyebb építési engedélyeket adta ki: Brunner G. W.-nek Rákos-árok-utcza, 56. sz. a. kétemeletes lakházra; Schlesinger Jakabnak Madách-utcza 12. sz. a. földsz. házra, Linzer K. és fia czégnek a külső váczi uton levő emeletes gyárépületnek két emeletesre építésére; a m. államvasutaknak a kőbányai sertéshizlaló állomáson árutárra és sertésrakodó lejtőre, végre Bauer Máriának a vörösvári után földszintes házra. —■ bemutatták azután a budai uj vizmű egyik szivattyú állomásának s egyik vizmedenczéjének terveit, miket műszaki véleményezés végett a mérnöki hivatalnak adtak ki. Az állatgyógyintézet igazgatósága kérte a fővárost, hogy a Rottenbiller-utczában épült új gyógyintézet udvarát parkoztassa. A tanács, miután az intézet a ragálygyanús állatok és ebek befogadása és megfigyelése által a fővárosnak igen hasznos szolgálatot tesz s az egésznek a költsége is csak 550 forint lesz, a kérelmet pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. A HON magántávsürgönyei. Az angolok veresége. London, febr. 28. (Ered. sürg.) A hivatalos jelentés az angolok vereségéről igy hangzik: Colley a múlt éjjel 627 emberrel vonult ki, hogy a Maguba-hegyet megszállja. A boerok 7 órakor reggel támadták őt meg. Tizenegy óráig azt sürgönyzi Colley, hogy az ütközet kedvezőleg folyt le. Egy órakor a tüzelés növekedett és 11 és fél órakor világos lett a kedvezőtlen fordulat. A halmon nagy zavar uralkodott, de a tábortól való nagy távolság miatt nem lehetett pontosan felismerni, ki hátrált. Két óra 20 perckor azonban világos lett, hogy a halmot elvesztettük és a leghevesebb tüzelés közben hátráltunk. — A tudósítások szerint, fájdalom, Colley halálát kell jelentenem. De minthogy az ellenség közel van a harcztérhez, ezt nem tudom bizonyosan. Én most küldtem a harcztérre a halottak eltakarítása és a sebesültek elszállítása végett. Más jelentések szerint a vereség borzasztó, 720 ember közül csak 100 tért vissza. London, febr. 28. Durbanból jelentik, hogy miután az angoloknál elfogyott a lőszer, iszonyú mészárlás és kétségbeesett szuronyharcz fejlődött ki. A boérok öldöklő hatással tüzeltek. A 60-ik ezred keresztül vágta magát és a táborba visszatért ; a skót ezred katonái közül csupán heten menekültek meg ; a többiek a harcztéren maradtak. Réce, febr. 28. (Ered. sürg.) A hatalmak képviselői Athénben tett utolsó lépésének előzményeire vonatkozólag a »Pol. Corr.« egy konstantantinápolyi levele közli, hogy a hatalmak összes konstantipolyi nagykövetei táviratilag fordultak kormányaikhoz azzal a kéréssel, hogy intsék a görög kormányt is, hogy a tárgyalások ne szakíttassanak meg az ellenségeskedés ténye által és hogy ott tudassák a tárgyalások bekövetkezett megkezdését. Törökország nagyobb mérvű hadi készületeket tesz, mint a háború előtt Oroszországgá. A thesszáliai, epiruszi és maczedóniai hadsereg, hir szerint, 110,000 emberre fog emeltetni és főparancsnokká Dervis pasa fog kineveztetni. A görög tartalékosok egybehivatása alkalmából Conduriotis Konstantinápolyban is nyilatkozatokat tett. Bécs, febr. 28. (Ered. sürg.) A külügyminisztériumban ma délben a konference aquatre tárgyában előértekezlet volt. Az utóbbi Ká 11 a y osztályfőnök elnöklete alatt holnap fogja első ülését tartani. A külügyminisztérium Ká 11 a y osztályfőnökön kívül még gróf Khevenhüller által, Törökország pedig Edhem pasa és két szakelőadó által lesz képviselve. — A mai előértekezleten a tanácskozási módozat állapíttatott meg. — Jovanovics szerb képviselő ma viszatért Nándorfehérvárról, minélfogva a szerződési tárgyalások most újból felvétetnek. — A konzuláris szerződésre vonatkozólag némely differencziák merültek fel, miután az kivántatott, hogy annak néhány pontozata a kereskedelmi szerződésbe felvétessék. Bécs, febr. 28. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr« egy londoni levele szerint az angol kabinetben a fődifferenczia Bright és Chamberlain ama követelésében áll, hogy az izlandi bérletjószágok után fizetendő bérlet egyszers mindenkorra állapíttassék meg, míg a kabinet többsége azt a jószágok értéke szerint akarja változóvá tenni és időről-időre a törvényszékektől, vagy a kormány által kinevezendő bíróságoktól akarja meghatároztatni. Gladstone el van határozva nem engedni s a másik oldalról várnak engedékenységet. Bécs, febr. 28. Az országos törvényszék előtt ma délután mintegy 100 tanuló összegyült, kik rövid séta után nyugodtan széjjel oszlottak. — A rendőrség elnöke fogadta az olvasóegylet küldöttségét, mely panaszt tett nála, hogy a rendőrség több közege nem a kellő tapintatossággal viselte magát a tüntetés tartama alatt és ez okozta azt, hogy több kellemetlen eset adta elő magát. A rendőrség elnöke azt válaszolta, hogy ha tényszerű adatokkal bírni fog, ő ezen kihágásokat szigorúan fogja megbüntetni. Berlin, febr. 28. Vilmos császár a fekete sasrend nagyszalagját adományozta Aosta herczegnek. Páris, febr. 28. (E red. sü rg.) A »Gaulois« jelenti, hogy Törökország Thesszáliát Németországnak, ez pedig azt Görögországnak fogja átengedni. Philippopol, febr. 28. (E r e d. sü r g.) A bolgár nemzeti bank itt, hir szerint, fiókot fog felállítani. Nándorfehérvár, febr. 28. (E r e d. sü r g.) A »Pol. Corr.« jelentése: Mijatovics kényszerítve látta magát Gould angol képviselővel megértetni, hogy ez utóbbi túlmegy a hivatalos állása által hozott határokon és hogy a szerb fejedelmi kormánynak a vele való személyes közlekedés folytatását függővé kell tennie visszatérésétől a nemzetközi szokások által megállapított területre. Róma, febr. 28. A »Diritto« jelenti: Az osztrák-magyar és olasz küldöttek, rövid tárgyalás után aláírták a Garda tó halászati jogáról szóló egyezséget. Francziaország jól fogadta Olaszország barátságos felszólalását, a szarvasmarha utáni behozatali vám felemelése tárgyában. — Királynénk vadászati ügyességéről valóságos dicsbeszédet tart a »W. A. Z«-ban egy angol veterán vadász, ki jelenlegi rókavadászatain is jelen volt. Különösen bámulja, hogy hosszú erőfeszítő utazása után is három napig folytonosan vadászott. Különben a lovaglás, mint átalában a tornagyakorlatok s a lókezelés, már első tekintetre észrevehetők rajta. Az angol hölgyek közt sok szenvedélyes vadász van, így Lady Grey de Wilton és Mistress Sloane Stanley, kik erről híresek is, de a királyné eleganczia, merészség s könyedség tekintetében mindannyit felülmúlja. Vadászaton megjelenését mindig nagy tömeg várja s csodálva nézik, mily pontosan érkezik meg, mily elegánsan ül a lovon, úgy, hogy ruháján ránéz sem vehető észre. Kíséretében vannak rendesen Sir Watkin Wynn és Capitain Widdleton, híres rókavadászok, maga a királyné azonban 10 vadászlovat, 35 személyből álló szolgacsoportot s 10 kocsilovat hozott magával. Egész kísérete mintegy 80 személyből áll. A vadászat hat hétre van tervezve. A magyarországi néptanítók Eötvös alapjához a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1200 írttal járult, mely összeg az ez évi pünkösd napján kiosztandó összeghez fog csatoltatni, minek folytán az intézmény a jelen évben 2400 forintot oszthat ki részint segélyösszegek, részint pedig ösztöndíjak alakjában. A miniszter kinyilatkoztatta ezenkívül, hogy ezentúl évenként tetemes összeggel fog az alap által kiosztandó összeghez járulni. A létesítendő technológiai múzeumra a közoktatási minisztériumhoz újabban beérkeztek a következő adományok: Albrecht főherczeg 200 frt. Dr. Haynald Lajos bibornok kalocsai érsek 400 frt. Zichy Nép. János gr. 100 frt. Wodianer Albert kir.t tanácsos 200 frt. Zalka János győri püspök 50 frt. Supka Jeromos zirczi apát 100 frt. Ehhez adva az első közleményben kimutatott összeget, eddig kegyült 5860 frt. — Az idei fegyvergyakorlatokra berendeltetnek : az 1876, 1874 és 1872-dik évi tartalékos tisztek és a többi évfolyamok azon tartalékos tisztjei kiknek tényleges szolgálatuk elhalasztása által 7 évnél kevesebb idejük van hátra a tartalékba szolgálni és igy még több fegyvergyakorlatra kötelesek ; továbbá az 1876, 1874 és 1872-ik évi tartalékosok és a legénység tartalék állományába áttett egy éves önkénytesek és azon tartalékosok, kik a múlt évi fegyvergyakorlatokat elmulasztották. Az idei fegyvergyakorlatok alól felmentetnek a legénységi állomány 1876-iki sorozó évéből azok, kik Boszniában és Herczegovinában volt tartózkodásuk alatt, a törvényszabta határidőn túl tényleges szolgálatban állottak. A idei fegyvergyakorlatok a tartalékos tisztek számára 4 hétig, a legénység számára 13 napig tartanak. — Országos tanitógyűlés. A tanitóegyletek közös ügyeinek elintézése végett, mint halljuk a vallás és közokt. minisztériumban erélyesen folyik az előmunkálat, hogy f. é. augusztus havában a magyarországi egyesületek által kiküldendő egyesületi képviselők összegyülekezhessenek s a fontosabb tanügyi kérdésekben tanácskozhassanak. A miniszter különösen az egyesületi élet egyöntetűvé tétele végett kívánja az országban létező egyesületek képviselőinek s a képzőintézeti tanároknak véleményét megtudni. Az augusztusban tartandó gyűlés szervezésére és rendezésére vonatkozó javaslatok elkészítésével a miniszter a III-dik egyetemes tanítói gyűlés végrehajtó bizottságát fogja felszólítani. Az adókivető bizottságok a főváros területén, márczius hó 11-én kezdik meg működésüket. Minthogy a bizottsági tagok közt egyesek leköszönése folytán még mindig folytonosak a változások, ez alkalommal csak az elnök és az előadók neveit közölhetjük: III. kerület, elnök: Jekelfalussy József, előadó : Magyari Miklós p. ü. fogalmazó; III. ker. elnök : Oettner Antal, előadó dr. Thoma Tivadar p. ü. fogalmazó; IV. ker. elnök: Schreiber Károly, előadó: Kassay József p. ü. fogalmazó ; V. ker. I. bizottság: Elnök: Eggert József, előadó : Comrey Ernő p. ü. fogalmazó ; II. bizottság elnök: Szuper László, előadó : Szigethy Vilmos p. ü. fogalmazó; VI. ker. elnök : Rössler Adolf, előadó: Trautwein Sándor p. ü. fogalmazó; VII. ker. elnök: Tölgyessy Károly, előadó : Weinhardt Gusztáv p. ü. f. VIII. ker. elnök: Pásztory Károly, előadó : Bárczy Iván p. ü. f. IX és X ker. elnök: dr. Ballagi Mór, előadó: Wilhelm Elek p. ü. f. — A családnevek magyarosítása. A névmagyarositó társaságnál többek kérvénye fekszik, mely részint a szükséges okmányokkal (rendszerint keresztlevelek), részint bélyeggel nincsenek felszerelve. A társaság most felkéri az illetőket, hogy a hiányokat mielőbb pótolni szíveskedjenek; egyszersmind figyelmeztet mindenkit, hogy a kérvények 50 kros bélyeggel csak akkor lesznek beadhatók, ha a nemrég tárgyalt bélyeg-novella életbeléptetve lesz, miről a társaság annak idején értesíteni fogja a közönséget; addig is azonban szokott helyiségében (A fővárosi iparosok köre, Ferencziek hazára, I. emelet) naponkint 4—6-ig, ünnepnapon 11—12 óráig mindenkinek rendelkezésére áll. Megemlítjük, hogy a társaság legközelebb nagygyűlést fog tartani, a fővárosban levő összes egyletek s társulatok közrehatásával. — Szűzdohány és a pénzügyminiszter. A gazdasági egylet mai választmányi ülésében Korizmics alelnök bejelenté, hogy egyik magyar termelő az általa termelt s kitűnő fajúnak állított szűzdohányt küldött az egylet múzeuma számára, s a pléhládácskába helyezett szűzdohányt le is tette az egyesületi »ház asztalára« az elnök elébe, ki nem volt más, mint Szapáry Gyula a pénzügyminiszter.A miniszter megszagolta az illatos növényt s azzal adta át az alelnöknek, hogy egy 3 tagú dohányt ismerő pipás emberrel szívasson belőle, hogy megállapítható legyen a faj minősége, s a maradék tétessék le a múzeumba. — Az ügyvédi kamarából. Kühnel Ignácz bpesti ügyvéd fegyelmi ügyében a Curia mint legfőbb itélőszék fegyelmi osztálya helybenhagyta az ügyvédi kamara határozatát, mely szerint ifj. Tassy Károly és Rohonczy János panasza folytán Kühnel ellen a fegyelmi eljárás elrendeltetett, minek folytán az ügyvédi kamara vizsgáló biztosul dr. Karácsonyi Jenő ügyvédet rendelte ki a vizsgálat megejtése végett. — Gladstone balesete. Táviratilag jeleztük, hogy Gladstone, angol miniszterelnök, múlt szerdán kocsijából kilépve, elesett és fején sérülést szenvedett. Mint Londonból írják, a dolog így történt : Szerdán este a walesi herczegnél volt ebéden Gladstone. Midőn onnan a Downing Street-re haza hajtatott és a kocsiból kilépett, a síkos talajon elcsúszott , hanyatt esett s fejét egy kerti vaslépcsőfokba ütötte. Ennek daczára segítség nélkül fölkelt a miniszter. Az elősiető dr. Clark háziorvos és az oda hivott dr. Jenner orvosok bekötözték a sebet. Az egész sérülés különben oly kevéssé volt veszélyes, hogy másnap reggel már a láz is elmúlt s teljesen megnyugtató volt állapota. Sokan tudakozódtak Gladstone hogyléte felől, így a királynő is. Ma már az orvosi felügyelet is feleslegessé vált. — Faré d-Fume. Az elmúlt évben Eszterházy Miksa gróf által tervezett társas gyalogolás áprilisban fog végbemenni. Az indulás húsvét hét-