A Hon, 1881. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1881-03-26 / 84. szám

84. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiad.­is. Budapest, 1881. Szombat, márczius 26. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert, kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ♦ nílrDEtÉSEK Szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiad­ó-Hii­vatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint, Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt 5 hónapra ••••••••••, 8 » -6 hónapra .IS :' Az esti kiadás postai kü­lönkü­ldéséért felül*­fizetés negyedévenkint ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­denkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás A HÓIT XIX. évi folyamára. Előfizetési firak : Egy hónapra . . . . 2 frt Évnegyedre . . . . 6 » Fél évre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadó­hivatalába (barátok­ tere Athenaeum-épü­let küldendő. A HON kiadóhivatala. Budapest, márczius 25. Lapokban olvassuk, hogy az orosz dip­­lomáczia fölhívni szándékozik az összes eu­rópai kormányokat, miszerint egyesült erő­vel segítsenek elnyomni az internationá­­lét, a szoczializmust,a nihilizmust. Nincs olyan képtelenség, a­mit Oroszor­szágtól várni ne lehessen, azért el kell rá ké­szülve lennünk, hogy ez a szándék csak­ugyan meg­van. Ennek a valósítása pedig képtelenség. Először azért képtelenség, mert azok a forradalmi elemek, a­mik Európa más orszá­gait nyugtalanítják, semmi rokonságban nin­csenek az orosz nihilizmussal . Angliában a fénnek szövetsége, Németországban a szo­­cziáldemok­raták, Olaszországban az irredentisták, Spanyolországban a kár­listák mind olyan spec­iális alapokon áll­nak, oly külön czélok után törekesznek, hogy az ezektől támasztott bajokat ugyanegy orvossággal meggyógyítani nem lehet. Ma­guk a franczia intranzigensek, a kovi­na mnardok egészen más elementum mint az orosz nihilisták , amazoknak az áramlata dezorganizáló, kulturellenes, emezeké pedig épen a miveit elemekre terjed ki, s organi­záló erőt tanúsít. Azonkívül is az orosz úgynevezett ni­­h­ilismus, minden tettében, nyilatkozataiban azt tanúsítja, hogy nem cosmopolita ideálok után, de kizárólag orosz nem­zeti érdekekért törekszik , a­mit az bi­zonyít legjobban, hogy nem a proletariátus­ból, hanem a tanult osztályokból, nemesség­ből, birtokosokból támad. Ezeket a háborgó elemeket mind egymással összetéveszteni: a legvégzetesebb csalódás ! Közös orvosságnak nem lehet tartani azt, hogy valamennyi európai hatalom alkal­mazza az orosz gyógyszert , tömeges elfoga­tást, ólombányákba küldést, bitófát, c­enzú­­rát, titkos rendőrséget , azért, mert ez nem segít. Mentül több összeesküvőt ösz­­sze­fognak, annál több támad odakinn, men­tül több martírt csinálnak, annál jobban nő a vágy azzá lehetni, mentül jobban elhallgat­tatják a szabad szót, annál jobban terjed az eszme. Hiszen próbálta már ugyanezt a közös népleigázási rendszert Oroszország kezdemé­nyezni Európaszerte, a század első negyedé­ben s emlékezhetnének rá a diplomaták, hogy ez a kísérlet legelébb magát Oroszor­szágot vitte a forradalomba bele, a­mit aztán csak nagy vérontással lehetett elfojtani , s ez a rendszer Európa többi államain is megbo­­szulta magát és tarthatatlannak bi­zonyult. Minden állam specziális bajának spe­cziális orvossága van, s hogy minden állam a maga baja ellen a legczélravezetőbb mód­szert alkalmazza, az valóban mindnyájunk­nak közös érdeke. De hogy mik legyenek azok a módszerek ? azt csak az illető állam vezérférfiai tudhatják. Jó, ha azok tudják ! Mi nem űzünk sem kedélypolitikát, sem machiavelli politikát. Mi nem örvendünk an­nak, hogy ha akármelyik állama is a kerek földnek válságos veszedelembe került, nem spekulálunk concurrens, vagy rivális államok baleseteire , (bár a politikában ez szokás) sőt határozottan szerencsétlenségnek tartunk az egész világrend érdekében minden olyan ka­­tastrophákat,a­minek Oroszországban napiren­den vannak. De az a meggyőződésünk, hogy az ilyen katastrophákat egyedül egy módon lehet csak kikerülni: az okok (nem a je­lenségek) eltávolítása által. Ha akarnak Európa vezérállamférfiai az Oroszországból széteredő nihilismus meggát­­lására valami együttes lépést tenni, hát ez nem lehet más, mint az, hogy tanácsolják az uj czárnak, hogy elégítse ki népei kívánságát, szabad intézmények által.­­ (Megtették volt az ottomán birodalom uralkodójánál is.) Az uj czár még nincs lekötve múltja ál­tal ; ő nem tett fogadást haldokló atyja ágyá­nál, hogy semmit sem változtathat az eddigi rendszeren; ő szabad az elhatározásával. Raj­ta, és csak egyedül ő rajta áll, hogy az a pes­tis, a­mi most Oroszországban a társadalom legműveltebb osztályaiban elharapózott, meg­szűnjék. Világosítsák fel a czárt, hogy egy absolutista államban a kormányzat minden bűnéért, hibáiért egy ember a felelős, az ural­­­kodó, annak a fejére összpontosul minden vád, minden gyűlölet; míg az alkotmányos államban a kormány, a parlament, az egész nemzet fedezi testével, lelkével az uralkodó személyét. Ne kívánja az orosz államhatalom, hogy azt a pestist a többi államok is oltsák be a saját testükbe, s akkor segítsenek az ő nagy baján, hogy azt maguk között feloszszák. Hogy mit fognak tenni a többi államok, ha ilyen kívánság intézi­etik hozzájuk ? az az ő dolguk. Elfogadják-e a Borisz-Mellikoff rend­szerét egészen, a maguk communardjai, fém­jei, szocziáldemokratái, irredentistái megrend­­szabályozására ? alig hiszszük. Hanem egyet határozottan mondhatunk: hogy a­mi minket illet, mi a magunk szabadelvű intézményeit, államunk létföltételét, trónunk legbiztosabb őrét, jövőnk biztosítékát, semmi idegen állam bajaiért megszorítani nem fogjuk. Nálunk nincsenek forradalmi elemek — nálunk az ellenzéknek minden árnyalata lejális és hazaszerető, nálunk a béke utáni vágy, a rendszeretet a közérzületben gyökere­zik, s netaláni ellenkező, káros irányza­tok legyőzésére mostani szabad intézmé­nyeink is mindenképen elégséges módszert nyújtanak; azon módszereket erélyesen hasz­nálni, ha kell, de el nem használni szük­ségtelenül, ezt tartjuk kormányunk fel­adatának. — A főrendiház f. hó 26-án d. e. 11 óra­kor ülést tart. — Ő császári és Apostoli királyi Felsége a kö­vetkező legf. parancsot méltóztatott legkegyelmeseb­ben kibocsátani: Hogy ama benső barátság, mely köztem és néhai II. Sándor orosz császár­i Felsége között fennállott, valamint ama különös jóindulat, melyet a boldogult császár hadseregem iránt mindenkor tanu­­sitott, ez utóbbinak tiszteletteljes emlékezetében ma­­radandólag fentartassék, — parancsolom, hogy all. számú dzsidás-ezred, Felséges tulajdonosának, néhai II. Sándor orosz császárnak nevét, örök időkre meg­tartsa. E dzsidás-ezred tulajdonosává III. Sándor orosz császár Ő Felségét nevezem ki. A Czezarevits Sándor orosz nagyherczeg trón­örökös nevét viselő 61. számú gyalogezred ezentúl III. Sándor orosz császár nevét fogja viselni. Bécsben, 1881. évi márczius hó 20-án. Ferencz József s. k. — A tanítók honosítási kérdése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, f. évi febr. 25-én valamennyi egyházi főhatósághoz s valamennyi me­gye és város közigazgatási bizottságához s általok a tanítókhoz a következő rendeletet intézte. Az 1868. évi 38. t.-cz. 133. §-ának a tanítói mi­nőségben működő, illetőleg működni szándékolt ide­gen állampolgárokra való alkalmazása tekintetéből, a magyar minisztertanács f. évi február bó 4-én tar­tott ülésében hozott határozathoz képest, az 1868. évi 38., az 1879. évi 18. és az 1879. évi 50. t.-czik­­kekben foglaltak alapján a következőket rendelem: 1. A már alkalmazott nyilvános népiskolai ta­nítók (igazgató-, vezér-, rendes- és segédtanítók,­ille­tőleg tanítónők), a mennyiben külföldön nyert és általam nostrifikált illetőleg nostrifikálásra számot tartható tanképesítő okmánynyal bírnak, állomásuk különbeni elvesztésének terhe alatt köteleztetnek, hogy a magyar állampolgárságot előbbeni állampol­gári kötelékükből való kilépésük mellett haladékta­lanul megszerezzék s ha az öt évi itt lakás hiányá­ban ezt azonnal nem tehetnék, nyilatkoztassák ki, hogy mihelyt a törvény által e részben kívánt kellé­kekkel bírni fognak, a magyar állampolgárságot azon­nal megszerzik. Úgy­szintén állomásuk különbeni el­vesztésének terhe alatt utasítandók az érdekelt taní­tók, hogy a magyar nyelvből az 1879. évi 18. t.-cz. 3. §-ában előirt módon, a hazai történelemből, a hazai földraj­zból és a hazai alkotmánytanból, — a mennyi­ben ezen tantárgyakból tanképesitő okmánynyal eddig nem bírnának — valamelyik hazai állami tanitó­­vagy tanitónőképezdénél a tanképesítő vizsgálatot az tanév végéig tegyék le. Azon tanítók, kiknek tanképesítő okmányuk notrifikálásra számot nem tarthat, vagy a­kik tanképesítő okmánynyal nem bír­nak, ha a tanképesítő vizsgálatot valamelyik hazai állami tanítóképezdénél az tanév végéig siker­rel le nem teendik, állomásuktól elmozditandók; a tanképesitő vizsgálat sikeres kiállása esetében pedig a honosításuk iránti kötelezettségre nézve a fentebb mondottak tekintendők irányadóiul. 2. Jövőre nézve pedig csak magyar állampolgár alkalmazható népiskolai tanítónak s igy idegen csak is oly feltétel mellett választható meg, illetőleg nevez­hető ki népisk. tanítói állomásra, ha igazolja, hogy a magyar állampolgárságot megszerezte és előbbeni ál­lampolgári kötelékéből elbocsáttatott; továbbá, ha bir azon képzettséggel, mely Magyarországban a nép­tanítóktól megkivántatik. Ennélfogva, ha nem ma­gyarországi illetékes tanítóképezdénél nyerte volna tanképesítő okmányát, alkalmaztatása előtt tartozik azon tárgyakra nézve, melyek ezen felül Magyaror­szágban különösen is kívántatnak, valamelyik m. kir. állami tanító- vagy tanitónőképezdében letett vizsgá­lat utján a képesitvényt megszerezni, s azután nép­tanítói oklevelét valamelyik magy. kir. állami tanitó­­képezde utján leendő felterjesztéssel általam nostrifi­­káltatni. 3. Magán népiskolák felállítása és fentartása a honosítás iránt fentebb említett kikötések fentartása mellett csak azon idegen állampolgároknak engedte­tik meg, kik ehhez való jogosultságukat a fentebbi 1. és 2. pontban foglaltak alapján igazolni tudják ; úgyszintén eme tanintézeteknél a rendes tantárgyak tanítására csak azon idegen állampolgárok birand­­nak jogosultsággal, kik egyébiránt a most említet­tekhez képest magán­intézet fentartására is jogosít­va volnának. Miről is ezimedet tudomás és miheztartás vé­gett azzal értesítem, hogy az érdekelt nyilvános és magán népiskolai tanítókat a fentebbi 1. pontban foglaltakhoz képest, megfelelől­eg utasítsa és e rész­beni eljárásáról a tett intézkedéseit előtüntető kimu­tatást f. évi május hó végéig terjessze fel hozzám, a 2. pontban foglaltak megtartását pedig szigorúan el­lenőrizze. Kelt Budapesten, 1881. évi február hó 25-én. Trefort, s. k. — A kormány — mint a B. L. értesül — legközelebb terjedelmes törvényjav­asl­­tot fog a láncz­­hajózás tárgyában a képviselőház elé terjeszteni. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét V­i­z­s­o­n­y­i elnök meg­nyitván, Ék­e­s Henrik kérdést :intézi a honvédelmi mi­niszterhez, van-e tudomása arról, hogy a »Magyar or­szágos bank« »Banc nationale de Hongrie« czimet akarja felvenni s szándékozik-e a helytelen elnevezés bejegyzését megakadályozni ? Kemény Gábor b. miniszter kijelenti,hogy épen ma jutott hivatalos tudomására az, hogy a ne­vezett banktársaság csakugyan az említett franczia czímmel jegyeztette be magát­­a kereskedelmi tör­vényszéknél. Miután azon nézetben van, hogy a franczia el­nevezés nem felel meg a bank magyar nevének , miután az eddigi gyakorlat az volt, hogy ha ily téves bejegyzés történt, a kereskedelmi törvényszék a mi­nisztériumtól vett figyelmeztetést tekintetbe véve, a kívánt eredmény előretett, ma kiadta azon rendele­tet, hogy a kereskedelmi törvényszék az érintett el­­n­evezés helytelen voltára figyelmeztettessék. Éles Henrik kijelenti, hogy a válaszban meg­nyugszik. Ezután felvétetett a polgári perrendtartás mó­dosításáról szóló törvényjavaslat. Paul­er igazságügyminiszter előrebocsátván, hogy Teleszky betegsége miatt nem jelenhetett meg az értekezleten, tüzetesen indokolja a törvény­­javaslatot, mely hosszú vita után átalánosságban elfo­gadtatott. A tárgyalásban részt vettek: Kemény János b., D­á­r­d­a­y Sándor, Emmer Kornél, A­p­á­­t­h­y István, Hegedűs Sándor, Bethlen András gr., Ivánka Imre, V­a­r­g­i­c­s Imre, Kemény Géza b., György Endre, Sti­s­si­c­s János és Ti­sza Kálmán miniszterelnök. A részletes tárgyalás a közelebbi értekezletre halasztott. Ezután Baross Gábor szóbahozta az öt éves mandátumra vonatkozó indítványt s ezzel kapcsolat­ban a házszabályok módosításának kérdését. Tisza Kálmán miniszterelnök az elsőre nézve megjegyzi, hogy az időt ezúttal nem tartja alkalmas­nak arra, hogy ily nagy fontosságú indítvány tárgyal­­tassék, a jövő országgyűlésen azonban lehet egy al­kalmas pillanatban a kérdést elvileg megvitatni, a házszabályok tudósítására nézve azonban nem lát akadályt. Baross Gábor kijelenti, hogy nézete szerint az idő kérdése nem döntő ezen országos és nem párt­­érdekű ügyben, azonban kénytelennek érzi magát a párt határozatának engedni. Végül V­é­c­s­e­y Tamás a holnap tárgyalandó kérvényekre vonatkozólag adja elő a kérvényi bizott­ság jelentését, melyhez Baross Gábor és H­e­r­i­c­s Antal szólnak. Ezzel az értekezlet este fél 10 óra körül véget ért. (D. É.) — Az országgyűlési mérsékelt el­lenzék mai értekezletén tárgyalás alá vette a polgári perrendtartási javaslatot; el­lene szóltak Szilágyi Dezső, Hódossy Imre és Zay Adolf, a javaslat mellett pedig Horváth Lajos, Juhász Mihály, C­h­o­r­i­n Ferencz és Mandel Pál. Miután a kérdés tudományos szak­kérdés, az értekezlet természetesen határozatot nem hozott.­­ Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott értekezletén tárgyalás alá vette a képviselőház kérvényi bizottsága által tárgyalt s a napirendre kitűzött kérvényeknek 51. sorjegyzékét, s ebben Szabadka város közönségének azon kérvényét, melyben kérvényez a vallás- és közoktatási miniszter leirata ellen, mely a kalocsai érsekség által kinevezett hitelemzők fizetésének kiutalványozását elrendeli. Az értekezlet által a kérvényi bizottság e felett hozott határozata azon módosítással fogadtatott el, hogy a közoktatási miniszter »haladéktalanul« intéz­kedjék. A módosítvány megtételével M­u­k­i­c­s Ernő bízatotta meg. Tárgyaltatott ugyancsak e kérvények sorozatá­ban felvett azon kérvény is, melyet a magyaror­szági helvét és ágostai hitvallású ev. egyházak az 1868. Lili. és 1879. XL. t.-czikkek szükségelt kiegészítése végett pótló tezikkek behoza­talát kérik. Az értekezlet elhatározta, hogy a kérvényi bi­zottság azon határozata helyett, hogy a kérvény át­tétetik a minisztériumhoz »megfontolás és szükségessé válható eljárás tekintetéből« tétessék »szükséges tör­vényhozási eljárás kezdeményezése tekintetéből.« S ezen módosítás benyújtásával Vidliczkay Józsefet bízta meg. Az országos tanitóegyletek szövetsége ügyében beadott kérvény tárgyalásánál, az értekezlet megbí­zásából pártolólag felszólal T­h­a­­­y Kálmán. Tárgyaltatott végül a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi törvényczikk módosítása tárgyában beadott törvényjavaslat s azt az értekezlet az átalános tárgyalás alapjául elfogadta. A törvényjavaslat részletes tárgyalásánál több szakaszra nézve Unger Alajos, Vidliczkay Jó­zsef és mások, több lényeges módosítást fognak meg­tenni.­­ Az osztrák tartományi bank kép­viselői ma este ide érkeznek s a legközelebbi na­pok folyamában­­ ismét tárgyalásokba lépnek a kor­mánynyal a budapest-zimonyi vasutat il­letőleg. A magyar aranyrente konver­ziója tárgyában — mint az »U. P.« értesül — a legközelebbi napokban megkezdődik az értekezlet a pénzcsoport és a magyar pénzügyminisztérium közt. Weiss az osztrák földhitelintézet igazgatója meg­érkezett Budapestre, hogy az ajánlatokat megtegye. A törvényjavaslat, mely e tárgyban a törvényhozás elé terjesztetik, hír szerint felhatalmazás alakjában fogj­a megbízni az üzlet megkötésével a pénzügymi­nisztert. ■— A boérokkal kötött béke. Az an­gol parlament mindkét házában felolvastattak a boé­­rokkal Sir Wood által megkötött s az angol kormány által jóváhagyott következő határozatok: 1. A királynő souzeranitása a Transvaal felett el van ismerve. 2. A boéroknak teljes önkormányzat igértetik. 3. Az idegen összeköttetések felett az ellenőr­ködés fentartatik. 4. A jövendő székvárosban lesz egy residens. 5. A királyi bizottságot fogják képezni: Sir Robinson Hercules, Sir Wood Evelyn, De Villiers, a Capföld főbírája. 6. A bizottság hatáskörébe fog tartozni a nem­zeti érdekek megvédése s a határügyekre vonatkozó intézkedés. 7. A bizottságnak lesz feladata határozni a fe­lett is, váljon a Transvaal-testületnek valamely s mi­nő része, keletre bizonyos határok közt, elkülöníttes­­sék-e a Transvaaltól. 8. A boérok feladják a Neck-en levő hadállá­saikat s otthonaikba oszlanak el. 9. A britt helyőrség Transvaalban marad, a végleges egyezmény megkötéséig. 10. A boérok a fentebbiekhez beleegyezésüket adván, Sir Wood E. megígéri nekik, hogy nem fog hadiszereket a Transvaalba küldeni. A pontozatokat Gladstone terjeszte a ház elé, s ez alkalommal három pontra nézve kérdés is intéz­tetek hozzá, melyekre azonnal megfelelt. North­­c­o­t­e kérdé,hogy mit ért a kormány a külhatalmakkal való viszony ellenőrzése felett,­mire Gladstone azt felelte, hogy a külügyek intézése fenn van tartva a koronának. Bartelot kérdi, hogy a boérok be fog­ják-e szolgáltatni a fegyvert, Gladstone válaszolja, hogy ilyesmit a kormány nem is követelt. Végül Y­or­ke azt kérdé, vájjon a souzeranitás alatt souve­­ranitás értendő-e, s erre Gladstone azt válaszolta, hogy a souzeranitás a nemzetközi jog értelmében van használva. C­hurchhill: Tehát a Transvaal oly vi­szonyban lesz Angliához, mint Rumélia Törökország­hoz. Gladstone: Igen a souzeranitás mindkét esetben fenn áll, de azt nem mondhatnám, hogy Ke­­letrumélia alkotmányát fogadtuk volna el. — Chambord gróf levele, melyet Görczből f...hó 15-én intézett Mun grófhoz, igy hangzik: »Örömmel helyeslem vannesi beszédét és üdvözlöm önt; egyúttal legnagyobb köszönetemet fe­jezem ki önnek. Miden igaz, amit pénzügyeink hamis prosperitásáról, kereskedelmünk és iparunk és föld­­mívelésünk sajnálatra méltó helyzetéről, a szerény és szent papok kiűzetéséről mondott, a­kiket mint go­nosztevőket hajtottak el. Köszönöm önnek azt is, hogy ama bírói osztályt se felejtette el, a­ki lelkiis­meretét nem akarta lealacsonyítani a diadalmaskodó istententelenség szeszélyei és igazságtalanságai előtt, számíthat legélénkebb hálámra. Ez oly szerencsés mind e bajok orvosszereinek megszerzésében, mint lealacsonyításaink és megaláztatásaink felsorolásá­ban. A hagyományos monarchiával, mely a keresz­tyén monarchiát jelenti, minden jelenkori problémát meg fog oldani. A politikai közömbösség, megbotrán­­kozhatik állításainak világosságán, gyönge lelkűek megijedhetnek tőlük, a felizgatottak felháborodhat­nak — én ezt értem; de ha a tévedés fényes nappal ezer alakban terjeszkedik, merészen kell ellene a tisz­tességet és becsületet szembe állítanunk. Arról van szó, hogy tudjuk, visszatérjen-e a világ a barbárság­hoz, vagy ne követeljen-e a forradalomtól számot bor­zasztó bűntetteiért. Amaz elv megszilárdítására, mely az emberi vétkeket és a cselszövényt legyőzi, mely a lelkiismeret méltóságát megőrzi és a munkás­nak, mely ön előtt oly drága, mindennapi kenyerét biztosítja, elveszett jótétemények visszaadására szük­séges, hogy Francziaországnak istene és kirá­lya visszaadassák. Henri.« — A szentpétervári események. A czár­­gyilkosok elleni per tárgyalását— mint már jelen­tettük — elhalasztották, mert az elfogott Perovsz­­ka nihilista nőtől, ki segédje volt Riszakovnak, a czár megölésénél, s Hartmannak a moszkvai vasúti merényletnél fontos leleplezéseket várnak. P­e­­r­o­v­s­z­k­a, mint a vizsgálat kiderítette, a márcz. 13-iki merénylet főintézője volt s hosszabb ideig Szentpétervárit lakott. Az utczán fogták el, a­mint szán­­kázott, Perovszka kis termetű, sovány nő, külseje szerény, senki se gyanítaná benne a nihilistanőt. A vizsgálatnál hírszerint bevallotta, hogy ő adta a jelt a merényletre. Beismerte, hogy létezik munkásszövet­ség, a forradalmár végrehajtó bizottság rendeletei­nek végrehajtására. E munkásszövetségnek 17 tag­ja vállalkozott a czár elleni merény­letre. Riszakov atyja, hír szerint, kivégezte magát. — Zselyakov nem akar védőt. A többi vádlott, mint az előbbi perök alkalmával is szokásos volt, nem kap hivatalos védőt, hanem 3 szabadelvű híres szentpétervári ügyvédet, kik az előbbi szoczia­­lista párokból ismeretesek, és pedig Ankovszky lesz Riszakovnak, Khartulah­ Michajlovnak és G­e­r­k­e Hessze-Helfmann asszonynak védője. A perben 80 tanú fog szerepelni, köztük 5 haldokló. A tárgyalás három napon át félbeszakítás nélkül fog folyni. Az összes szentpétervári hírlapokhoz rendelet érkezett, mely a legszigorúbban megtiltja nekik, hogy a legújabban eszközölt politikai elfogatásokról tudó­sításokat adjanak, mert ez a vizsgálat folyamára hát­rányos lenne.­­ A kórházban elhalt gonosztevő fejét, a­ki hír szerint a második bombát vetette a császárra, elválasztották törzsétől és bebalzsamozták, hogy a törvényszéki tárgyalásra eltegyék. — Az összes elfo­­gottak számát 200-ra teszik. — Tegnapelőtt lóvonatú vasúti kocsikban számos fiatal embert és leányt fog­tak el. — A »Herold«-ot magánforrásból értesítik, hogy a merénylet napján a Newski-prospektuson egy szánkázó rendőraltiszt egy főtisztnek ezt kiáltotta: »Hál’ isten, meghalt!«, mire mindketten gyorsan to­vább hajtattak. Kétségtelenül átöltözött nihilisták voltak.­­ A német trónörökös tegnap meglátogatta a katasztrófa színhelyét. A homály, mely eddig az ismeretlen gyilkos személyiségét fedte, a ki, midőn a második bombát dobta a czárra, maga is halálosan megsebesült s nem­soká­ra meg is halt, kezd oszolni. Márczius 17-én az 59. sz. ház 22 számú lakásának bérlőnője a Szimbics­­kajában a wyborgi oldalon, a rendőrségnek jelentet­te, hogy lakosa, a ki papírjaiban magát J­e­­­n­i­c­z­­k­y-nek nevezte, márcz. 1 óta nem tért vissza laká­sába. Ennek következtében felmutatták az asszony­nak a kórházban elhalt egyén holttestét , ő ebben felismerte egykori lakását. Cselédje is megerősítette vallomását. Jelniczky körülbelül egy hónapig lakott a wyborgi oldalon, csendes életet vitt, csak­nem egész nap nem volt honn s a háziasszonynak azt mondta, hogy írnoki állomása van. G­­­e­r­s köriratának Londonban — mint a »Pol. Corr.«-nak írják— kevés jelentőséget tulajdo­nítanak, minthogy kifejezési módja sokkal határozat­lanabb, hogy sem abban az uj czár által inaugurá­­landó politikára bármely határozott c­érzást lehetne találni. Csak a philhellének remélik, hogy Oroszor­szág most annál mélyebben fogja a görög ügy pártját fogni, minthogy a görög király az orosz császárné testvére. A budapesti ügyvédi kamara köz­gyűlése. A budapesti ügyvédi kamara ma d. e. 10 óra­kor tartotta rendes évi tisztújító közgyűlését H­o­­d­o­s­s­y Imre elnöklete alatt. Elnök az ülést kevés­sel 10 óra után nyitotta meg s üdvözölvén a megje­lent tagokat, a közgyűlést határozatképesnek nyilvá­nította. A közgyűlés első tárgyát képező választmá­nyi jelentésből — melyet a közgyűlés felolvasottnak tekintett — a következőket veszszük. Az ügyforgal­mat tekintve a lefolyt évben a kamarához érkezett 2444 folyó és 1016 fegyelmi beadvány; összesen 3460; elintéztetett összesen 3466 drb, elintézetlenül maradt 30. Az ügyvédek száma az év végén 778, ügy­védjelölteké 907 volt, e szerint a kamara lajstromaiba bejegyzettek összes létszáma volt 1685. Fegyelmi pa­nasz emeltetett 148 és pedig 2 ügyvéd és 146 ügy­védjelölt ellen, melyek folytán 38 fegyelmi eljárás rendeltetett el s csak kilencz végtárgyalás tartatott, melynek alapján hat esetben találtatott vádlott vét­kesnek s itt is ideiglenes felfüggesztés és az ügyvéd­ségtől­ elmozdítás csakis 1- 1 esetben alkalmaztatott. Függőben maradt 23 fegyelmi ügy, hatályban ma­radt az év végével 9 felfüggesztés. Az utóbbi három év adatai szerint az ügyvédek létszáma évről-évre apadt, míg az ügyvédjelöltek száma növekedett. A fegyelmi panaszok, fegyelmi eljárás és vizsgálat száma a lefolyt évben volt a legnagyobb, azonban legkeve­sebb végtárgyalás tartazott; az elutasított fegyelmi panaszok száma legkisebb, pénzbírság-büntetés kisza­bása legtöbb,­­ a felfüggesztett ügyvédek száma egyenlő volt. A végtárgyalás alapján vétkeseknek talált vád­lottak száma évről-évre apadt. A választmánynak a három évi ciklus alatt tett átalános érdekű határo­zatai kiterjedtek a tagdíj­fizetés behajtásának módo­zataira, a kiadandó lajstrom-kivonatok tartamára, a fegyelmi panasz illetékességére, s számos kisebb házi ügyre. Véleményes jelentést tettek a bélyeg- és ille­­ték-törvényj­avaslat s a Bosznia, Herczegovinában honosítandó perrendtartás tárgyában. Ezenkívül a választmány terjedelmes feliratot intézett a pénz­ügyminiszterhez az ügyvédek aránytalan s a semle­ges viszonyoknak meg nem felelő megadóztatása tár­gyában s hiszi a választmány, hogy ennnek eredmé­nye már a folyó évi adókivetésnél nyilvánulni fog. Megemlékezik a jelentés a kamara elhunyt tagjairól is. Az özvegyek és árvák segélyalapja — melyhez Baintner Imre, dr. Kern Tivadar, Spett Vincze és dr. Ullmann Pál adományaikkal járultak — örven­detesen gyarapodott. Hasonló örvendetes gyarapodást mutat a könyvtár is. Végül a jelentés jelzi, hogy az ügyvédrendtartás módosítására vonatkozó előmunká­latok befejeztettek s az új törvényjavaslat — mely hivatva van az ügyvédi kar számos, súlyos bajait or­vosolni s idővel megszüntetni — a képviselőház elé terjesztetett. A jelentés e pontjánál dr. D­e 11’ A­d­a­m­i Re­zső emel szót, mert — úgymond — tudomására esett, hogy ezen, az ügyvédi karra számos sérelmes ponto­­zatot tartalmazó javaslat, az ügyvédi kar érdekei iránt érzéketlen képviselőházi jogügyi bizottságában minden módosítás nélkül ment keresztül s még a jelen ülés­szak alatt tárgyalás alá fog kerülni. Kívánatosnak találta volna, hogy az elnökség az ország összes ügy­védeit közös értekezletre hívta volna egybe, hogy ez közösen emelje fel tiltakozó szavát a sérelmes tör­vényjavaslat ellen. A javaslat, mely az ügyvédséggel szemben nyíltan a magánfél mellett foglal állást, re­form alszim alatt újabb, sérelmes terheket ró az ügy­védekre. A kormány úgy látszik, az ügyvédség privi­­legiált üldözésében keresi feladatát, megvonja a köz­gyűlésen az indítványozás jogát s az e feletti diskusz­­sziót, s a választmánynak a javaslat szerint csak ak­kor van joga a törvényjavaslat felett véleményt mon­dani, ha a kormány által erre felhivatik, így a közgyűlés csak néma tanúja lesz a vá­lasztmánynak, a választmány pedig a kormány re­­porterje, s így degradálják az ügyvédi kamarát a szé­­hek alá. Az egy a­mit kárpótlásul ad, a visszatartási jog, oly klauzulákkal, melyek gyakorlását legtöbb esetben kizárják. A jog­ szabade­lvűséget, melyet min­den állam megadott ügyvédeinek — a magyar kor­mány nem adja meg csak azért, mert német reakczio­­nárius minták után indul. Ezt a kamara tétlenül nem nézheti, erkölcsi kötelessége jogainak megvédé­sére síkra szállani, miért is a következő határo­zati javaslatot terjeszti elő : »Az évi jelentésnek az ügyvédi perrendtartásra vonatkozó része azzal fogad­­tatik el, hogy a budapesti ügyvédi kamara, mely saj­nálatát fejezi ki a fölött, hogy az e tárgyban a kép­viselőház elé terjesztett törvényjavaslat mellőzi azon alapelveket, azon szükséges és jogosult javításokat, melyeket a kamarai tervezet kijelölt, és melyek nél­kül a kar életérdekei nem biztosíthatók. Ehhez ké­pest a választmány utasíttatik minden törvényes esz­köz felhasználására a végből, hogy ama javaslat jelen alakjában törvénynyé ne váljék, hanem a kamarai tervezet szerint szellemében módosíttassák.« Chor­in Ferencznek nincs ugyan ki­fogása Deli Adams indítványa ellen, de ő több eredményt

Next