A Hon, 1881. május (19. évfolyam, 119-149. szám)
1881-05-01 / 119. szám
kell szűnnie. A terjedő pártoknak pedig, tudtunkra, nem szoktak megszűnni az orgánumaik. Egyébiránt nem ezt fölemlegetni tértem rá e lapra. Csak utalni akartam rá, hogy a szélsőbali lapok közül ez, amely megélni nem tudott, volt politikai hangjában a legemberségesebb. Annak a közönségnek, amely igazán szélsőbaloldali, gorombaság kell, nem újság. No ne féljünk : ennek a faja nem is vesz ki. Y. I. — A képviselőház igazságügyi bizottsága Horváth Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a Curiának országos képviselőválasztási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot. A kormányt Pauer Tivadar igazságügyminiszter képviselte. Emmer Kornél előadó részletesen ismerteti a törvényjavaslat történetét és azon indokokat, melyek annak 1877. évben történt tárgyalása folyamán a törvényjavaslat mellett és ellen felhozattak. A maga részéről ajánlja a törvényjavaslat elfogadását és jelzi azon változtatásokat, amelyeket a részletes vita folyamán indítványozni fog. Ezek legfőbbjei, hogy a bíróság utasítandó lesz, hogy ne annyira a formákat, mint a dolog lényegét, a választók szabad akaratnyilvánítását tekintse az elébe terjesztendő kérdések megbírálásánál; a Curia illetékességének a választások érvényessége feletti megállapítása ellen felhozott érvek legnagyobb részét elengesztethetőnek véli az által, hogy ezen ügyekre nézve a bírák tanácskozásának és szavazásának nyilvánossága állapíttatnék meg. Végre abból az elvből indulva ki, hogy a választási törvény ezen bíráskodás megállapítása által minél nagyobb szentesítést nyerjen, a semmiségi esetek bővítése iránti indítványokat helyez kilátásba. Pauler Tivadar igazságügyminiszter ajánlja a törvényjavaslat elfogadását, és kiemeli, hogy annak benyújtása által a kormány csak azon kötelességét teljesítette, melyet a választási törvény 89. §-a eléje szabott. Szilágyi Dezső tiltakozik előadónak azon állítása ellen, mintha a házszabályok revíziójára kiküldött bizottság nem bírta volna megtalálni azon módozatokat, melyekkel a házszabályok útján lehetett volna az ezen javaslat által orvosoltatni szándékozott bajokon segíteni. Az előadó által jelzett javításokat részben kivihetetleneknek, részben helyeseknek mondja, de a javaslatot általánosságban sem fogadja el azon okok alapján, melyeket 1877-ben a házban elmondott. Horváth Lajos elnök ismerteti álláspontját, amelyet e kérdésben annak idején, mint bizottsági, utóbb mint kisebbségi előadó elfoglalt. A ház, illetőleg bizottságainak ily kérdésekben való bíráskodását nem tartja szerencsésnek, és ma is azon meggyőződésben van, hogy ezen bíráskodás a Curiára bízható. A parlament óressék meg azon föltevéstől, mintha többsége fikció volna. A választási szabadság ezen törvényjavaslat által újabb garancziákat nyer. Vidliczkay József kifejti, hogy előtte e kérdés megítélésénél a fő szempont az, hogy a választások érvényességének kérdése nem hatalmi, hanem bírói kérdés. Elfogadja a törvényjavaslatot. Apáthy István sajnálja, hogy ily fontos javaslat mintegy erőszakolva, az ülésszak végén terjesztetik elő. Szerinte épen a választások kérdései nem alkalmasak bírói megítélésre. A minoritások legjobb védelme épen a parlament minél nagyobb hatalmában keresendő. Nem fogadja el a javaslatot. Emmer Kornél előadó Apáthy ellenében kifejti, hogy itt nem lehet arról szó, mintha a törvényhozás ezen javaslattal meglepetett volna. Épen e javaslatnak előzményei, antenctái oly bővek, a mellette és ellene felhozott érvek az 1877-diki parlament minden ressortájában annyira kifejtették, hogy mindenki meggyőződést alkothatott és alkotott is magának e tárgyban. Nem osztja Apáthy azon nézetét, mintha ezen kérdések nem volnának alkalmasak birói kogniczióra, de igenis alkalmatlanok képviselői kogniczióra. A közvetlenség és bizonyítékok szabad méltánylása akkor egyátalán nem volna keresztülvihető, ha a bíráktól eltagadjuk az élet követelményei és szükségletei iránti értéket, és figyelmezteti a bizottságot, hogy a választásoknak kisszerű formák miatti megsemmisítéséről tartani nem lehet, mihelyt a lényegre, a választók szabad akaratának nyilvánulására fektettetik a fősúly. Bokros Elek röviden hivatkozik arra, hogy már 1877-ben a javaslat mellett foglalt állást, és teljesen át van hatva annak czélszerűségétől. Vécsey Tamás hasonlóképen pártolja a törvényjavaslatot. Hosztinszky János azon főtekintetnél fogva, hogy a választásnál kell, hogy a választók akarata minél biztosabban érvényt szerezzen, szintén elfogadja a javaslatot, de a részletekre nézve módosításokat tart fenn. Szilágyi Dezső az előtte szólók nyilatkozatára reflektál és, bár elismeri, hogy a nézetek érlelődtek ugyan arra nézve, vájjon a javaslat elvben elfogadható-e vagy nem, de a részletekre nézve a vélemények igen nagy eltérését helyezi kilátásba, s a maga részéről is sok módosítást fog indítványozni. A többség a javaslatot a részletes vita alapjául átalánosságban elfogadta, és a bizottság a részletes vitát hétfőn d. u. 5 órakor tartandó ülésében kezdendi meg. Tiszaszabályozási értekezlet a képviselőházban. A képviselőházban ma d. u. 5 órakor a tiszavidéki érdekelt képviselők értekezletet tartottak, melyen a kormány részéről Erdődy közlekedési miniszter és Hieronym Károly államtitkár voltak jelen. Jókai Mór az értekezletet megnyitván, tudomására juttatja a megjelenteknek, hogy a múlt alkalommal kiküldött albizottság érintkezett a miniszterelnökkel, a pénzügyminiszter és közlekedési miniszterrel, akik megígérték, hogy magukat az értekezleten képviseltetni fogják. Felhívja az értekezletet elnöknek és jegyzőnek választására. Az értekezlet elnökké Jókai Mórt, jegyzővé Dániel Ernőt választotta meg. Elnök felkéri Bánhidy Bélát., hogy a formulázott határozati javaslatot adja elő. Bánhidy Béla b. tartózkodik a részletes indokolástól s kéri az értekezletet, hogy a következő határozati javaslatot fogadja el: »Tekintve, hogy a tiszavölgyi szabályozásra vonatkozó, a tényleges viszonyoknak megfelelő kellő adatok és előmunkálatok nyomán megállapított műszaki terv nem létezik s annak folytán úgy a közlekedési minisztérium intézkedései, mint a rendszabályozás és az egyes társulatok által végrehajtandó munkálatok nélkülözik a biztos alapot és a helyes kiindulási pontot; tekintve, hogy a műszaki terv és a műszaki teendők sorrendjére vonatkozó szabályozási programm csakis akkor állapítható meg végleg, ha a kellő előmunkálatok teljesítettek és az adatok befejeztettek; tekintve, hogy a Tiszavölgy adminisztratív szervezésének a gyors, pontos és biztos végrehajtás czéljából törvényhozási úton való rendezése sürgős szükségesnek bizonyul; tekintve végre, hogy addig is, míg a műszaki terv elkészülhet, halasztást nem tűrő intézkedések válnak szükségesekké s hogy a közlekedési miniszter feladata leend az idevágó jelentést a ház asztalára letenni, s ennek alapján a rendkívüli költségek engedélyezése végett a kellő lépéseket megtenni, utasítsa a ház a közlekedési minisztert , hogy a kellő adatok és előmunkálatok nyomán megállapítsa a Tisza és mellékfolyóinak szabályozására vonatkozó műszaki tervek s teendők sorrendjére vonatkozó szabályozási programmal s a műszaki terv költségvetésével együtt a tiszavölgyi érdekeltség meghallgatása után a ház elé terjeszsze ; továbbá, hogy az előmunkálatok teljesítése és kellő adatok beszerzésére megkivántató költség engedélyezése iránt még ezen országgyűlés alatt előterjesztést tegyen ; továbbá, hogy a Tiszavölgy adminisztratív szervezéséről szóló törvényjavaslatot a tiszavölgyi érdekeltség meghallgatása után a ház elé terjeszsze ; végre, hogy a halasztást nem tűrő intézkedésekről és a sürgősen eszközlendő munkálatokról lehető legrövidebb idő alatt kimerítő jelentést s a szükséges költségek engedélyezése iránt előterjesztést tegyen. Hermann Ottó kinyilatkoztatta: a folyó szabályozási ügyet igen fontos, nemzetgazdaságilag igen nagy horderejű kérdésnek elismeri s részéről akkor, ha a szabályozás egy egységes terv szerint okszerűen fog keresztülvitetni, minden költséget megszavaz, de ha az eddigi rendszer követtetnék továbbra is, kénytelen lenne szavazatát a költségektől megtagadni. Tekintettel arra, hogy Magyarország összes folyói s az ezektől függő vizei, az egy Poprád folyó kivételével, egy szoros egészet alkotnak, amennyiben az összes vizek a Dunában egyesülnek, s hogy ennélfogva az egész folyamrendszernek szabályozása is egy egységes alapot követel, és tekintettel arra, hogy a folyamrendszernek mint egésznek okszerű szabályozása oly alapfeltételekhez van kötve, amelyek ez idő szerint vagy éppen nincsenek meg, vagy amennyiben megvannak, részint elavultak, így: 1. A folyam és árterületeknek hydrometriai felvétele ; 2. a folyamrendszernek, mint egésznek hydrográfiailag való felvétele; 3. az áradások maximumának és minimumának, főleg azoknak a periódusoknak és jelentőségeknek a megállapítása, amelyeket mint abnormis szárazságot és vízbőséget ismerünk; 4. normális iránynak s forrásvizeknek és csapadékoknak erre való befolyásának megállapítása; 5. a folyamrendszerben az eddig foganatosított hézagos szabályozás folytán előállott status quonak pontos felvétele stb. továbbá tekintettel arra, hogy az alapfeltételek megszerzése és okszerű fejlesztése szakadatlan megfigyeléseket és feldolgozásokat, tehát oly munkásságot követel, amelyet a közmunka és közlekedési minisztérium jelenlegi szervezetének keretében keblileg a legjobb akarat mellett sem teljesíthet; és végre tekintettel arra, hogy Magyarország folyamrendszere minden tekintetben nemzetgazdaságilag épen szerfölött fontos, tehát szakadatlan, egészen speciális gondozást teljes mértékben nemcsak megérdemli, hanem e gondozást az ország jól felfogott érdeke parancsolón követeli is. Felszólítatik a kormány, hogy a közmunka-és közlekedési minisztérium szervezetét kiegészítő önálló hydrográfiai osztálynak felállítását ez irányban és haladéktalanul kezdeményezze, hogy Magyarország egész folyamrendszerét államilag való összpontosított és államilag való szabályozása foganatosítható legyen. Széll György Bánhidy Béla b. előadására reflektálva, határozati javaslatot terjeszt be, amely szerint a Tiszaszabályozás ügyének megvizsgálására egy 15 tagú bizottság volna kiküldendő és amely szerint az értekezlet felkérné a képviselőházat, hogy az 1879. évi márczius hó 7-én 730. sz. a. hozott határozatát épségben tartsa. Bakay Nándor a következő indítványt adja be: A m. országgyűlés tagjai által 1881. évi ápril 30-án tartott tiszaszabályozási értekezlet mondja ki: 1. Hogy a Tiszaszabályozásnál uralkodó merev gátrendszert elhibázottnak és föntarthatlannak véli; 2. A gyökeres orvoslást halaszthatlannak, sürgetőnek tartja, s a rendszer módosítását elkerülhetlennek hiszi; 3. A társulatok jelenlegi szervezetét azonnal megváltoztatandónak ítéli. Mire nézve: 4. Az értekezlet a kormányt sürgősen megkeresi, hogy ez érdemben, még a jelen ülésszakban,javaslatot terjeszszen a képviselőház elé. Elnök felszólalása után, melyben kiemeli, hogy most csak arról lehet szó, hogy felszólíttassék az országgyűlés, hogy utasítsa a kormányt a Tiszaszabályozásra vonatkozó adatok előterjesztésére, Németh Albert kijelenti, hogy elve, soha olyanhoz hozzá nem szólani, mihez nem ért és csakis azért szólal fel, hogy megmondja, azt mit negyven év óta észlelt. Elítéli a szabályozási társulatokat s a szakférfiakról az a véleménye, ami a bankárról. Ha lett volna szakértő, ki Szegeden a vész idején a felizgatottaknak azt mondta volna, hogy csak csendesen, bizzatok tudományunkban, ezt ma bámulnák, de ilyen szakértő nem volt. Megemlíti, hogy Tisza Lajos Szegeden mindenütt található volt, csak két helyütt nem: ágyában és hivatalában, mert mindenütt teljesítette kötelességét. Ecsetelvén a Vásárhelyen történteket, véleménye az, hogy amikor veszély nincs, s mikor a töltéseket javítani lehet, a szárazság idején, a társulatok nem teljesítik kötelességüket, hanem akkor, mikor a veszély imminenssé válik, kezdenek a munkához. Azt indítványozza, hogy a beadott javaslatok és tervek egy szűkebb bizottsághoz utasíttassanak véleményadás végett. Egyébiránt a mostani teendő az, hogy utasíttassék a miniszter oly törvényjavaslatnak beadására, amelynek értelmében a törvényhozás a szükséges hatalmat oly kézbe összpontosítsa, amely felelős, és erre legalkalmasabb Tisza Lajos. Apponyi Albert gr. Arról van szó, hogy tudunk-e megállapodásra jutni egy oly határozati javaslatra nézve, melyet az értekezlet egy tagja nyújtana be a képviselőház elé ? Nézete szerint a Bánhidy Béla által beadott határozati javaslatot czélszerűnek tartja s azért egy szűkebb bizottság kiküldését nem tartja helyesnek. Ajánlja azt elfogadásra s nézete szerint Bánhidy volna avval megbízandó az értekezlet nevében. Hieronymi Károly államtitkár : Mikor Széchenyi a Tiszaszabályozást megindította, czélja volt azon nagy területeket, melyeket a Tisza minden áradása alkalmával elborított, a földmivelésnek megnyerni. Ezért eszméje az volt, hogy azt a magán társulatoknak kell keresztül vinniük. Azonban messzelátó lelke előtt nem maradhatott elzárva, hogy a munkálat folyamán oly momentumok is fognak beállani, mikor a kormánynak is bele kell abba szólania. Ezt ő úgy definiálta, hogy a Tiszaszabályozás magánvállalat legyen, amelynek minden mozzanatáról a kormánynak tudomással kell bírni és amelynek teendőibe a kormánynak akkor kell beleavatkoznia, ha azt a közérdek megkívánja. Nézete szerint ma is ezen álláspontra kell helyezkednie és ezért a kérdés most az lehet, hogy a Tiszaszabályozás oly stádiumban van-e, hogy annak ügyébe a közügy képviselőinek bele kell nyúlniok. A Tisza-szabályozás ma is privát vállalat, amelynek költségeit azok kötelesek viselni, kik annak hasznát veszik; azonban vannak a Tiszának és mellékfolyóinak oly szakaszai is, hol a kérdés ezen kereten túlmegy és ahol az ügyet a kormánynak kell kezébe vennie. Ha csakugyan ott kell a kormánynak a szabályozásba tényleg belenyúlnia, ahol nem arról van szó, hogy vizenyős területek mentessenek meg a földművelés czéljaira, a határozati javaslatnak azt a részét, mely szerint a kormány megbízandó azzal, hogy a mai tarthatatlan állapotokon a lehető legrövidebb idő alatt segítsen, részéről elfogadja, csakhogy ennek ki kell terjeszkednie a Körös mentére is. Ha ma arról volna szó, hogy a Tiszaszabályozást újonnan kezdjük, helyeselné azon kiindulási pontot, mely szerint először műszaki terv állapítandó meg s csak azután fogjunk a munkához A Tisza-szabályozást nézete szerint ma egyszerűen razírozni nem lehet. (Felkiáltások : ezt kell tenni!) Jogosultnak tartja ugyan ezen nézetet, azonban felfogása szerint nem ezt kell tenni, hanem csak a létező hiányokat kell kijavítani. Szóló hajlik Hermann Ottó határozati javaslatához, azonban azt kívánja, hogy annak keresztülvitelére a kormánynak a szükséges eszközök megadassanak. Nem hiszi, hogy az értekezlet jogosan cselekednék akkor, amikor azokat az adatokat, amelyek alapján a Tiszaszabályozás megindult, kicsinyli. Azt hiszi, hogy különösen a hydrotechnika olyan, amelynél az adatok bősége sohasem lehet túlságos. Egyébiránt azon adatok, amelyeket az ország hydrográfiai tekintetben bir, oly gazdagok, hogy sok nyugati művelt állam nem bir ily adatokkal. Véleménye szerint az értekezletnek a méltányosság elől nem kellene elzárkóznia, és nem tartja jogosultnak, hogy a magyarországi szakértőkről oly hangon beszéljen valaki, mint aminél többen nyilatkoztak. A rendszer, amely követtetett a Tiszaszabályozásnál, abból állott, hogy átvágások és töltések készíttettek. Elismeri, hogy e körül hibák történtek, csakhogy hibák e tekintetben másutt is lettek elkövetve. Véleménye szerint csak százados munkával lehet elérni azt, hogy a folyó szabályozási munkálatok annyira consolidálódjanak, hogy töltésszakadások ne történjenek. Ha a Tiszaszabályozásnál az 50-es évek közepe óta előfordult töltésszakadásokat tekintjük, azon eredményre jutunk, hogy évenként a víz az ármentesített területnek 3°/0-át öntötte el. Ez ugyan sok, de nem volt sok egy új szabályozásnál. A Tisza völgyének biztosítására csak egy mód van : ez az, hogy a töltések jól megerősíttessenek és jó karban tartassanak és hogy ott, ahol a vonalozás hibás, kiigazíttassék. Ha erre nem határozzuk el magunkat, akkor a czélt sem érjük el. Iványi Dániel hozzájárul Bánhidy határozati javaslatához. Az államtitkár azon véleményével szemben, hogy a kormány beavatkozása ott kezdődik, ahol községek és városok megmentéséről van szó, megjegyzi, hogy ezzel az állam feladata nincs kimerítve, mert az államnak ott is bele kell avatkoznia, hol a társulatok a maguk kötelességét nem teljesítik. Azt hiszi, hogy Bánhidy indítványában nincs az kimondva, hogy teljesen új tervek készíttessenek, hanem abban csak egy szakszerű terv kívántatik, amelynek alapján a szabályozás ezentúl folytatandó. Ha az államtitkár ismerné azon hangulatot, amely a Tisza vidékén uralkodik, akkor nem csodálkozhatnék azon, hogy egyesek a szakértőkről a tapasztalt hangulaton nyilatkoznak. A kormány a törvény által adott felhatalmazásnál fogva a történt hibákért a felelősséget magáról el nem háríthatja. Figyelmezteti a kormányt, hogy a birtokosok nemcsak azért szenvednek, mert töltésszakadások fordulnak elő, hanem azért is, mivel a vadvizek le nem folyhatnak. Kérdi az államtitkártól, hogyha tudta azt, hogy az 1 és fél méter koronájú töltések nem képesek ellenállani, miért nem intézkedett annak idején arról, hogy ezek megerősíttessenek és ha a törvényben nem talált erre elegendő emeltyűt, miért nem kért fölhatalmazást? Nem nyugodhatik meg abban a vigasztalásban, hogy nemcsak Magyarországon, hanem másutt is fordultak elő bajok, mert ebből, hogy másutt is hibáztak a mérnökök, nem következik az, hogy nálunk se készíttessenek jobb tervek. Nézete szerint az ország azon költséget, amely szükséges arra, hogy oly terv készíttessék, amely az országot a veszélytől megmentse, készségesen meg fogja szavazni, kerüljön az, amibe kerül. Kéri tehát a kormányt, hogy a pénz kérdése őt a teendőkben ne hátráltassa. Miután pedig az előterjesztett határozati javaslatok Bánhidy javaslatába beleillenek, ajánlja azt elfogadásra. Elnök a Bánhidy javaslata lényegének feltüntetése után kéri a kormányt, hogy a beterjesztett határozati javaslathoz hozzájárulni szíveskedjék. Erdódy Pál közlekedő miniszter kijelenti, hogy részéről Bánhidy határozati javaslatának első pontjához hozzájárul. A második pontra nézve véleménye az, hogy a mostani árvédelem a Tisza mentén nem felel meg a czélnak s ezért részéről szükségesnek tartja, hogy az adminisztratív szervezet kiegészíttessék, hogy a kormánynak a végrehajtáshoz szükséges eszközök megadassanak, és hogy a kormány felhatalmaztassék, hogy a társulatokat kényszerítse arra, hogy magukat és a vidéket az árvíztől megmentsék. A kormány a jövő törvényhozás elé előterjesztést szándékozik tenni a teendő intézkedésekről. Egyébiránt a kormány azt kívánja, hogy ott, ahol a töltések rosszak, azok kiépíttessenek, hogy amenynyiben lehetséges, jövőben a védelem könnyebbé tétessék. Ezután az értekezlet Bánhidy és Herman határozati javaslatát elfogadja és annak a képviselőház elé való terjesztésével Bánhidy Béla b. bízza meg. Ezzel az ülés véget ért. Választási mozgalmak. Nagy-Enyed, ápr. 30. (A »B. C.« távirata.) Az alsófehérmegyei szabadelvű párt a választópolgárság nagy részvéte mellett megalakult s egyúttal rokonszenves kifejezést adott Kemény Gábor kereskedelmi miniszter iránt táplált kiváló ragaszkodásának és bizalmának. A nagyenyedi választókerület nyomban egyhangúlag és közlelkesedéssel ki is jelölte a minisztert képviselőjéül. Egyhangú megválasztatása kétségtelen. Gödöllő, ápr. 30. A kijelölés után a szabadelvű Bossányi-párt délután megalakulván, elnökké Kaprinay Gábor,alelnökökké Orbay Dénes,Somhegyi József, Wolfner Lajos, Székely Gyula és Karsay Vilmos; jegyzőkké: Salkovics Károly, Ubrankovics Dániel, Beniczky Antal, Polner Lajos és Pászkay István választottak meg. Ezenkívül választatott egy 150 tagú pártbizottság. Az értekezletre, melyet Laffert Antal b. hívott össze, megjelent mintegy 400 választó ; képviselve volt a kerület 26 községe közül 22. A határozatok a legnagyobb egyetértéssel mind egyhangúlag hozattak. A délelőtt megtörtént kijelölés után Bossányi László küldöttségileg hivatott meg az értekezletre, hol megjelenvén, kijelenté, hogy a jelöltséget elfogadja. Az értekezlet a szabadelvű párt és Bossányi éltetésével a biztos győzelem érzetével oszlott el. Ellenjelöltről eddig szó sincs. A tót naczionalisták a »Narod. Nov.« szerint e hó 28-ikán Turócz-Szent-Mártonban tartott közgyűlésükön elhatározták, hogy a jövő választásoknál fölhagynak a passivitással és a választási küzdelemben a lehető legnagyobb tevékenységet fejtik ki. A választási mozgalom vezetése egy központi bizottságra bízatott. Programmjuk alapjául az ismert »Memorandum« vezetett. Szabadka. (Ered. tud.) Az előzmények máris eléggé meggyőznek bennünket arról, hogy a függetlenségi párt végtusáját fogja a kormánypárttal legközelebb küzdeni. A köztörvényhatóság bíráló bizottsága a 3 ik és 5-ik közi választást megsemmisítvén, az utóbbi választás f. hó 28-án ment végbe. A februáriusi választás mindkét körben a függetlenségi párt javára dőlt el, de mivel kitűnt, hogy a választás eredményét a függetlenségi párt a maga javára kierőszakolta, mert az elhaltak helyett azok rokonait és gyermekeit szavaztatták le, más szabálytalanság is fordult elő a választásnál, a bíráló bizottság mindkét körbeli bizottsági tagok megválasztatását megsemmisítette. A megsemmisítés után mindkét pártvezér férfiai erősen hozzáláttak szavazóik egybeállításához, a választást megelőző napon az az i. hó 27-én a nagy esőzés daczára — mindkét párt vezetői házról-házra jártak, a szavazóczédulákkal és szavazóikat számba vették. 28-án reggel mindkét párt hívei kitűzött helyükön összegyűlvén, a választás színhelyére mentek, ahol, bár a függetlenségi párt nagyobb tömege a kormánypártiakat kissé meglepte, mert a reggeli órákban nagy előnyben voltak, végül mindkét körben a függetlenségi párt teljes levezetésével a kormánypárté lett a győzelem, mely párt a 3-ik körben 75 szavazat, az 5-ik körben pedig 46 szavazattöbbséggel győzött. Ezen vereség nagy erkölcsi hátrányára lesz a legközelebbi követválasztásnál a függetlenségi pártnak, különösen az I-ső kerületben a függetlenségi párt feltétlen vereséget fog szenvedni s a mint hírlik Varga Károly eddigi képviselője, pártja részéről a jelöltséget vonakodik is elfogadni. 1. 1. A trónörökös lakodalma. A börzeépület a Dunasoron egyike lesz a legszebben kivilágított és díszített épületeknek. A börze 5000 forintot szavazott meg e czélra. Az épületet a vigadóéhoz hasonló transparentek fogják díszíteni. A magyar, belga és habsburg-lotringeni czimerek légszesz csövekből alakítva lesznek az épületnek a Dunára néző oldalán oly képen elhelyezve, hogy az alakok az épen szemközt levő budai váriakból tisztán kivehetők legyek. A czimerek fölött szintén légszeszcsövekből »Rudolf és Stefánia« nevek lesznek kialakítva. Az alagútnak a lánczhídra néző homlokzata a mellett, hogy villamos világítású lesz, nehéz nemzeti szinű szövetekkel, drapériákkal és zászlókkal lesz díszítve. A budapesti kávéházi segédek egyletének választmánya tegnap este megtartott ülésében elhatározta, hogy a trónörökös és nejének fogadtatása alkalmával testületileg fognak kivonulni, az egylet új zászlójával. * A bécsi »Extrablatt« a lakodalom alkalmára egy kis quart füzetet adott ki, melyben a jegyesek eddigi életpályája van előadva számos ezt magyarázó képpel. A füzetet szegény árva leányok kiházasítása javára 20 krért a bécsi tőzsdékben már most árulják. * Az országos nőképző-egylet emelvényeire a jegyek nagy kelendőségnek örvendenek. A 28 páholy fele már az első nap elkelt, s valószínű, hogy pár nap alatt az összes jegyek el fognak árusíttatni, miután azok ma már nem csak Gönczi Pálné egyleti pénztárnok Kálvin-tér 7. szám alatti lakásán, hanem Rózsavölgyi Kristóf téri üzletében is kaphatók. A tribün nem mint hibásan említtetett 3000, hanem csak 1200 ülésre készül, s a felállítást Czipauer János ismert fővárosi ácsmester eszközli, ugyanaz, aki a lovaregylet újversenytén tribünjére készítette. A síkolyok mellett körszékek is lesznek; egy körszékre szóló jegy ára 5 frt. A HON magántársírigényei. A budget-vita a reichsrathban. Bécs, ápr. 30. A képviselőházban a pénzügyminiszter emel szót és ezeket mondja: Minden általános költségvetési tárgyaláskor ugyanazokat a panaszokat hallani; ő már a költségvetés előterjesztésekor előadta az egész költségvetés lényegét; minthogy azonban a különféle ellenvetések és panaszok közül különösen azt említették fel leggyakrabban, hogy nincs programmja, nincs rendszere, kénytelen ismét a tárgyra visszatérni. Ha egyáltalában pénzügyi rendszerről szólanak, kérdezni kell előbb, minő alapokra van az fektetve ? Egy tisztán elméleti rendszer nem felel meg a gyakorlati szükségleteknek, e szerint csak a gyakorlati téren kell maradni. A pénzügyminiszter visszapillantást vet az előbbi kormányok pénzügyi programmjára és a baloldal képviselői nyilatkozatainak egész sorát idézi, hogy bebizonyítsa, hogy egyes adók behozását ugyan mindenkor ajánlották, de soha se hitték, hogy ez a hiány megszűnéséhez fog vezetni. A miniszter emlékeztet 1880. nov. 30-iki nyilatkozatára, hogy a pénzügyi kormánynak az a czélja, hogy utat s módot javasoljon, mely az egyensúly helyreállításához vezethet. Ha amaz eszközök alatt, melyek czélhoz vezethetnek, programmal szabad érteni azt ekkor mindenki láthatja. Mindenkinek jogában áll azt mondani, hogy nem czélzerű, de nem azt, hogy nem létezik. A kitűzött czél elérésére nézve két út van, miként azt már fejtegette: a kiadások apasztása vagy a bevételek szaporítása. Miután a kiadások további apasztása majdnem lehetetlen, csak a bevételek szaporítása marad fenn. Már akkor utalt arra, hogy ő teljesen lehetetlennek tartja, hogy raczionális uton egy év alatt megszüntessék a hiányt. A miniszter utal arra, hogy minden pénzügyi programmnak számolnia kell a tényszerű viszonyokkal, ha egyáltalában gyakorlati értékre igényt akar tartani és meg is jelezte az utat, mely a hiány lassankénti fedezéséhez vezet. Kiszámította a házadó, a jövedelmi, a kereseti és a petróleum adó jövedékét és bebizonyította, hogy ugyan nem a közvetlen adók emelése, hanem a közvetett adók emelése által volna lehetséges ezt a czélt elérni; marad még a vámfelemelés módja, ehhez azonban Magyarország beleegyezése is szükségeltetik. A pénzügyminiszter Piener ama szemrehányására, hogy az 5°/postpapírj. kibocsátása miért nem történt ajánlat útján, utal ama nehézségre, mely minden új papír kibocsátásánál felmerül, amelynek nincs szilárd alapja. A pénzügyminiszterre nézve a helyzet akként alakult, hogy minekutána egy bizonyos összegre, bizonyos időben szüksége volt, vagy ki kellett magát tennie különféle esélyeknek, vagy megkötnie az átviteli üzletet. A miniszter több kibocsátás és hitelművelet alapján bizonyítja, hogy a jelen viszonyok közt az elért 92°/0 árfolyam, a lehető legkedvezőbbnek mondható. Az ajánlat útja nem biztos. Különben, ha ehhez az árfolyamhoz még hozzászámítják a művelet költségeit, melyek jelentékenyek lettek volna, 95°/0-nyi árfolyamhoz jutnak. Mindenekelőtt gyors elhelyezésről volt szó, ami csak a követett módon volt elérhető. Szóló azután kijelenti, hogy ma sokkal inkább biztosíthatja a házat arról, hogy reménye van elérhetni a hiány megszűnése iránt kitűzött czélját és hogy nem tarthatná összeegyeztethetőnek lelkiismeretével, ha őt azzal vádolnák, hogy utódjának azt kellett átvenni, aminek átvételére ő kényszerítve volt. Ami a kormány politikáját illet legyenek meggyőződve, hogy a kabinet megmarad továbbra is eddigi álláspontján. A kormányt a heves, vagy kevésbbé heves szemrehányások, az éles rosszulás, vagy félig leplezett dicséret nem fogja megingatni azon elhatározásában, hogy egyenlő jogban részesítse az összes tartományokat és az összes népeket, annak bizonyítékául, hogy mi csak egy uralmat kívánunk Ausztria dús tehetséggel megáldott népeinek és nem valamelyik törzs vagy párt uralmát, hanem amindnyájunk által forrón szeretett fejedelem uralmát« (Élénk tetszés és taps a jobboldalon. A minisztert minden oldalról üdvözlik.) A pénzügyminiszter után Scharschmid emel szót és utal az aranyjáradék 1876-ban történt kibocsátásának kedvezőtlen eredményére, melynek oka leginkább a keleti bonyodalmakban rejlett. Szóló cáfolgatta a zár előadó jelentését és Hausner beszédét, kiemelte az alkotmánypártban uralkodó egyetértést és visszautasította azt a föltevést, hogy Ausztria németjei máshová gravitálnak, és nem Bécsbe. — Lichtenstein Alajos herczeg bírálgatja az alkotmánypárt pénzügyi programmját; e párt virágzó állapotban találta a pénzügyeket, kormánya alatt azonban mindent elkövetett,hogy azokat tönkresilányítsa és a jelenlegi állapotra juttassa. A szabadelvű aera, a pénzügyeket illetőleg épen semmit se vethet az abszolút aera szemére. Ausztria népei el fogják felejteni a szabadelvűek által vallott elveket, melyek csendesen minden részvét nélkül fognak kimúlni. E fordulat bekövetkezik, mihelyt a klerikálisok döntő befolyást fognak gyakorolni a kormányra. Erre a vitát berekesztik. Zárszónokokká Sturm és Rieger választottak. Az ülés berekesztésére vonatkozó indítványt felvetették. A kisebbség zárszónoka, Sturm azt hiszi, hogy a jelen kormány művelete sokkal veszélyesebb, mint a Hohenwartkabineté. A jobb párthoz fordulva, szóló azt mondja, e párt nem állíthatja, hogy viszályt akarnak előidézni soraiban, amidőn konstatálják, hogy a lengyelek és a csehek sokkal többet értek el, mint a klerikálisok. Szóló polemizál a pénzügyminiszter ellen és azt mondja, a miniszter csak az alkotmánypárt képviselőinek nyilatkozataival támogatja a kormány pénzügyi programmját. Rieger, a többség zárszónoka Sturm ellen fordul. Nem méltányos azt föltételezni a jobboldalról, hogy az alatt a másfél év alatt, amióta a kormányon van, meg kellett volna szüntetnie a hiányt ; az alkotmánypártnak erre húsz évig volt ideje, anélkül, hogy sikerült volna neki. A szabadelvűség mai állapotában túlhaladott álláspont; modern alakjában nem illik korszakunk eszményeinek keretébe. Ha Plener a fölött panaszkodik, hogy a Taaffe kabinet alatt a hírlapok elkobzása roppant mérveket öltött, szóló csak annyit mondhat, hogy ez nem is áll arányban az alkotmányhű kormánynak a csehekkel szemben annak idején tanúsított eljárásával. Szóló áttér a cseh- és morvaországi tanügyre, panaszkodik, hogy a cseh tanintézetek száma nem áll arányban a cseh lakosok számával, a cseh néptörzszsel, minden ok nélkül nagyon mostohán bántak. Szóló felemlíti, hogy különösen a bécsi sajtó milyen ellenséges hangon beszélt a csehekről, midőn az egyetemi kérdés került szőnyegre és védi a cseh egyetem jogosultságát. Különben is nagyon indokolatlan folyvást a német tudományról beszélni; csak egy tudomány létezik, és ez az emberi tudomány. Az ülés este 7 órakor véget ért. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. Athén, ápr. 30. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése: A görög kormány mégis elhatározta magát, hogy a hatalmak második jegyzékére írásbeli választ ad. Ez ma fog átadatni és a hatalmak határjavaslata elfogadásának egyetlen rolteseknt átengedendő területeknek lehető rövid határidő alatti átadását állítja fel. Bécs, ápr. 30. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy londoni levele szerint jelenleg a londoni és párisi kabinet közt eszmecsere foly a tuniszi kérdésre vonatkozólag. Angliában több mint valószínűnek tekintik, hogy Francziaország Tuniszt annektálni szándékozik. Minthogy a franczia befolyásnak ezáltal eszközölt növelése Észak-Afrikában Egiptomra is visszahatna, nevezetesen radikális részen az a terv merült fel, hogy Francziaországtól Anglia támogatásáért Tunisz annexiójánál kompenzácziókép követeljék, hogy a suezi tengerszoros fölötti politikai ellenőrzés kizárólag Angliának hagyassák meg. Algír, ápr. 30. (Ered. sürg.) A franczia kormány, hogy Flatters meggyilkoltatását megboszulja, hir szerint új expediczionális hadtestet akar fölszerelni, mely a tuareg-várok legtávolabb eső vidékeire megy, a gyilkosokat megkeríti és a vad törzseket megfenyíti. Páris, ápr. 30. Logero tábornok hadoszlopa Szukelarbába érkezett; a többi dandárok az eső által voltak föltartóztatva, holnap azonban folytatni fogják útjukat. A krumirek kiürítették Babjut és távolabb eső vad vidékre vonultak. — El-Kef és környékének lakossága óhajtja a francziák uralmát. Ötven arab Geryville ellen támadást akart intézni; azonban visszaverettek és 15 halottat vesztettek. Bécs, ápr. 30. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy konstantinápolyi levele jelenti, hogy az osztrákmagyar, angol, franczia és orosz nagykövetség katonai attachéi már megbizattak, hogy dolgozzák ki a Görögországnak átengedendő területrészek részleteit. Az osztrák-magyar és az angol katonai attaché, Maneg a százados és Swaine kapitány már megtették erre vonatkozó ajánlataikat, melyeket a másik két katonai attadhé elfogadott. A nagykövetek a megkötendő konvencziót már két ülésben diszkutálták. A Hír szerint miniszterválság áll küszöbön. Said pasa, nehogy a Görögországgal kötendő konvencziót alá kelljen írnia, egy időre vissza akar vonulni és utódjául Mahmud Nedimet emlegetik. Egyúttal azt mondják, hogy ugyanez okból keresztyén lesz a külügyminiszter és pedig elsősorban Artin effendi jelenlegi államtitkár emlegettetik ilyennek. Bécs, ápr. 30. (Ered. sürg.) A magyar országos bank részvényei a Párisban tegnap végbement aláírás alkalmával többszörösen túljegyeztettek ; itt is 45.000 drb részvény íratott alá. Bécs, ápr. 30. (Ered. sürg.) Lujza Kóburg-gothai herczegnő ma szerencsésen egy ép és egészséges leánygyermeket szült. Bécs, ápr. 30. A walesi herczeg az itt tartandó nászünnepélyek után, hosszabb időre meglátogatja Budapestet. Nándorfehérvár, ápr. 30. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az Ausztria-Magyarországgal kötendő kereskedelmi szerződés iránti tárgyalások tegnap befejeztettek. Közvetlenül a szerződés végleges szövegének biztosnak tekinthető jóváhagyása után a szerb minisztertanács és a fejedelem által alá fog íratni a szerződés, valószínűleg már a jövő hét közepén. E szerződés függelékei felett szintén teljes megegyezés éretett el s azok még előbb fognak aláíratni. — Milán fejedelem május végén vagy június elején Bécsbe érkezik Berlinbe átutaztában, ahová a német császári udvar látogatására megy.