A Hon, 1881. május (19. évfolyam, 119-149. szám)

1881-05-01 / 119. szám

kell szűnnie. A terjedő pártoknak pedig, tudtunkra, nem szoktak megszűnni az orgánumaik. Egyébiránt nem ezt fölemlegetni tértem rá e lapra. Csak utalni akartam rá, hogy a szélsőbali la­pok közül ez, a­mely megélni nem tudott, volt poli­tikai hangjában a legemberségesebb. Annak a közönségnek, a­mely igazán szélsőbaloldali, go­rombaság kell, nem újság. No ne féljünk : ennek a faja nem is vesz ki. Y. I. — A képviselőház igazságügyi bizott­sága Horváth Lajos elnöklete alatt tartott mai ülé­sében tárgyalás alá vette a Curiának országos kép­viselőválasztási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot. A kormányt P­a­u­­­e­r Tivadar igazságügymi­niszter képviselte. Emmer Kornél előadó részletesen ismerteti a törvényjavaslat történetét és azon indokokat, me­lyek annak 1877. évben történt tárgyalása folyamán a törvényjavaslat mellett és ellen felhozattak. A maga részéről ajánlja a törvényjavaslat elfogadását és jelzi azon változtatásokat, a­melyeket a részletes vita folyamán indítványozni fog. Ezek legfőbbjei, hogy a bíróság utasítandó lesz, hogy ne annyira a formákat, mint a dolog lé­nyegét, a választók szabad akaratnyilvánítását te­kintse az elébe terjesztendő kérdések megbírálásánál; a Curia illetékességének a választások érvényessége feletti megállapítása ellen felhozott érvek legnagyobb részét elengesztethetőnek véli az által, hogy ezen ügyekre nézve a bírák tanácskozásának és szavazásá­nak nyilvánossága állapíttatnék meg. Végre abból az elvből indulva ki, hogy a választási törvény ezen bíráskodás megállapítása által minél nagyobb szen­tesítést nyerjen, a semmiségi esetek bővítése iránti indítványokat helyez kilátásba. Paul­er Tivadar igazságügyminiszter ajánlja a törvényjavaslat elfogadását, és kiemeli, hogy annak benyújtása által a kormány csak azon kötelességét teljesítette, melyet a választási törvény 89. §-a eléje szabott. Szilágyi Dezső tiltakozik előadónak azon állítása ellen, mintha a házszabályok revíziójára ki­küldött bizottság nem bírta volna megtalálni azon módozatokat, melyekkel a házszabályok útján lehe­tett volna az ezen javaslat által orvosoltatni szándé­kozott bajokon segíteni. Az előadó által jelzett javí­tásokat részben kivihetetleneknek, részben helyesek­nek mondja, de a javaslatot általánosságban sem fogadja el azon okok alapján, melyeket 1877-ben a házban elmondott. Horváth Lajos elnök ismerteti álláspont­ját, a­melyet e kérdésben annak idején, mint bizott­sági, utóbb mint kisebbségi előadó elfoglalt. A ház, illetőleg bizottságainak ily kérdésekben való bírás­kodását nem tartja szerencsésnek, és ma is azon meg­győződésben van, hogy ezen bíráskodás a Curiára bízható. A parlament óressék meg azon föltevéstől, mintha többsége fikc­ió volna. A választási szabad­ság ezen törvényjavaslat által újabb garancziá­­kat nyer. Vidliczkay József kifejti, hogy előtte e kérdés megítélésénél a fő szempont az, hogy a válasz­tások érvényességének kérdése nem hatalmi, hanem bírói kérdés. Elfogadja a törvényjavaslatot. Apáthy István sajnálja, hogy ily fontos javaslat mintegy erőszakolva, az ülésszak végén ter­jesztetik elő. Szerinte épen a választások kérdései nem alkalmasak bírói megítélésre. A minoritások legjobb védelme épen a parlament minél nagyobb hatalmá­ban keresendő. Nem fogadja el a javaslatot. Emmer Kornél előadó Apáthy ellenében ki­fejti, hogy itt nem lehet arról szó, mintha a törvény­­hozás ezen javaslattal meglepetett volna. Épen e javaslatnak előzményei, ante­nctái oly bővek, a mel­lette és ellene felhozott érvek az 1877-diki parlament minden ressortájában annyira kifejtették, hogy min­denki meggyőződést alkothatott és alkotott is magának e tárgyban. Nem osztja Apáthy azon néze­tét, mintha ezen kérdések nem volnának alkalmasak birói kogniczióra, de igenis alkalmatlanok képviselői kogniczióra. A közvetlenség és bizonyítékok szabad mél­tánylása akkor egyátalán nem volna keresztülvihető, ha a bíráktól eltagadjuk az élet követelményei és szükségletei iránti értéket, és figyelmezteti a bizott­ságot, hogy a választásoknak kisszerű formák miatti megsemmisítéséről tartani nem lehet, mihelyt a lényegre, a választók szabad akaratának nyilvánulá­­sára fektettetik a fősúly. Bokros Elek röviden hivatkozik arra, hogy már 1877-ben a javaslat mellett foglalt állást, és tel­jesen át van hatva annak czélszerűségétől. Vécsey Tamás hasonlóképen pártolja a tör­vényjavaslatot. Hosztinszky János azon főtekintetnél fog­va, hogy a választásnál kell, hogy a választók akarata minél biztosabban érvényt szerezzen, szintén elfogadja a javaslatot, de a részletekre nézve módosításokat tart fenn. Szilágyi Dezső az előtte szólók nyilatkoza­tára reflektál és, bár elismeri, hogy a nézetek érle­lődtek ugyan arra nézve, vájjon a javaslat elvben elfogadható-e vagy nem, de a részletekre nézve a vélemények igen nagy eltérését helyezi kilátásba, s a maga részéről is sok módosítást fog indítványozni. A többség a javaslatot a részletes vita alapjául átalánosságban elfogadta, és a bizottság a részletes vitát hétfőn d. u. 5 órakor tartandó ülésében kez­­dendi meg. Tiszaszabályozási értekezlet a képviselőházban. A képviselőházban ma d. u. 5 órakor a tisza­­vidéki érdekelt képviselők értekezletet tartottak, me­lyen a kormány részéről Erdődy közlekedési minisz­ter és Hieronym­ Károly államtitkár voltak jelen. Jókai Mór az értekezletet megnyitván, tudo­mására juttatja a megjelenteknek, hogy a múlt alka­lommal kiküldött albizottság érintkezett a miniszter­­elnökkel, a pénzügyminiszter és közlekedési minisz­terrel, a­kik megígérték, hogy magukat az értekezle­ten képviseltetni fogják. Felhívja az értekezletet el­nöknek és jegyzőnek választására. Az értekezlet elnökké Jókai Mórt, jegyzővé Dániel Ernőt választotta meg. Elnök felkéri Bánhidy Bélá­t., hogy a formulá­­zott határozati javaslatot adja elő. Bánhidy Béla b. tartózkodik a részletes in­dokolástól s kéri az értekezletet, hogy a következő határozati javaslatot fogadja el: »Tekintve, hogy a tiszavölgyi szabályozásra vo­natkozó, a tényleges viszonyoknak megfelelő kellő adatok és előmunkálatok nyomán megállapított mű­szaki terv nem létezik s annak folytán úgy a közle­kedési minisztérium intézkedései, mint a rendszabá­lyozás és az egyes társulatok által végrehajtandó munkálatok nélkülözik a biztos alapot és a helyes ki­indulási pontot; tekintve, hogy a műszaki terv és a műszaki te­endők sorrendjére vonatkozó szabályozási programm csakis akkor állapítható meg végleg, ha a kellő elő­munkálatok teljesí­tettek és az adatok befejeztettek; tekintve, hogy a Tiszavölgy adminisztratív szer­vezésének a gyors, pontos és biztos végrehajtás czél­jából törvényhozási úton való rendezése sürgős szük­­­ségesnek bizonyul; tekintve végre, hogy addig is, míg a műszaki terv elkészülhet, halasztást nem tűrő intézkedések válnak szükségesekké s hogy a közlekedési miniszter feladata leend az idevágó jelentést a ház asztalára le­tenni, s ennek alapján a rendkívüli költségek engedé­lyezése végett a kellő lépéseket megtenni, utasítsa a ház a közlekedési minisztert , hogy a kellő adatok és előmunkálatok nyomán megállapítsa a Tisza és mellékfolyóinak szabályozására vonatkozó műszaki tervek s teendők sorrendjére vonatkozó sza­bályozási programmal s a műszaki terv költségvetésé­vel együtt a tiszavölgyi érdekeltség meghallgatása után a ház elé terjeszsze ; továbbá, hogy az előmunkálatok teljesítése és kellő adatok beszerzésére megkivántató költség en­gedélyezése iránt még ezen országgyűlés alatt elő­terjesztést tegyen ; továbbá, hogy a Tiszavölgy adminisztratív szer­vezéséről szóló törvényjavaslatot a tiszavölgyi érde­keltség meghallgatása után a ház elé terjeszsze ; végre, hogy a halasztást nem tűrő intézkedésekről és a sürgősen eszközlendő munkálatokról lehető legrö­videbb idő alatt kimerítő jelentést s a szükséges költ­ségek engedélyezése iránt előterjesztést tegyen. Hermann Ottó kinyilatkoztatta: a folyó sza­bályozási ügyet igen fontos, nemzetgazdaságilag igen nagy horderejű kérdésnek elismeri s részéről akkor, ha a szabályozás egy egységes terv szerint okszerűen fog keresztülvitetni, minden költséget megszavaz, de ha az eddigi rendszer követtetnék továbbra is, kény­telen lenne szavazatát a költségektől megtagadni. Tekintettel arra, hogy Magyarország összes fo­­lyói s az ezektől függő vizei, az egy Poprád folyó ki­vételével, egy szoros egészet alkotnak, a­mennyiben az összes vizek a Dunában egyesülnek, s hogy ennél­fogva az egész folyamrendszernek szabályozása is egy egységes alapot követel, és tekintettel arra, hogy a folyamrendszernek mint egésznek okszerű szabályo­zása oly alapfeltételekhez van kötve, a­melyek ez idő szerint vagy éppen nincsenek meg, vagy a­mennyiben megvannak, részint elavultak, így: 1. A folyam és árterületeknek hydrometriai fel­vétele ; 2. a folyamrendszernek, mint egésznek hydro­­gráfiailag való felvétele; 3. az áradások maximumá­nak és minimumának, főleg azoknak a periódusoknak és jelentőségeknek a megállapítása, a­melyeket mint abnormis szárazságot és vízbőséget ismerünk; 4. nor­mális iránynak s forrásvizeknek és csapadékoknak erre való befolyásának megállapítása; 5. a folyam­rendszerben az eddig foganatosított hézagos szabá­lyozás folytán előállott status quonak pontos felvétele stb. továbbá tekintettel arra, hogy az alapfeltételek megszerzése és okszerű fejlesztése szakadatlan megfi­gyeléseket és feldolgozásokat, tehát oly munkásságot követel, a­melyet a közmunka és közlekedési minisz­térium jelenlegi szervezetének keretében keblileg a legjobb akarat mellett sem teljesíthet; és végre te­kintettel arra, hogy Magyarország folyamrendszere minden tekintetben nemzetgazdaságilag épen szerfö­lött fontos, tehát szakadatlan, egészen speciális gon­dozást teljes mértékben nemcsak megérdemli, hanem e gondozást az ország jól felfogott érdeke parancso­­lón követeli is. Felszó­lítatik a kormány, hogy a közmunka-és közlekedési minisztérium szervezetét kiegészítő önálló hydrográfiai osztálynak felállítását ez irányban és haladéktalanul kezdeményezze, hogy Magyarország egész folyamrendszerét államilag való összpontosí­tott és államilag való szabályozása foganatosítható legyen. Széll György Bánhidy Béla b. előadására reflektálva, határozati javaslatot terjeszt be, a­mely szerint a Tiszaszabályozás ügyének megvizsgálására egy 15 tagú bizottság volna kiküldendő és a­mely szerint az értekezlet felkérné a képviselőházat, hogy az 1879. évi márczius hó 7-én 730. sz. a. hozott hatá­rozatát épségben tartsa. Bakay Nándor a következő indítványt adja be: A m. országgyűlés tagjai által 1881. évi ápril 30-án tartott tiszaszabályozási értekezlet mondja ki: 1. Hogy a Tiszaszabályozásnál uralkodó merev gát­rendszert elhibázottnak és föntarthatlannak véli; 2. A gyökeres orvoslást halaszthatlannak, sürgetőnek tartja, s a rendszer módosítását elkerülhetlennek hi­szi; 3. A társulatok jelenlegi szervezetét azonnal megváltoztatandónak ítéli. Mire nézve: 4. Az érte­kezlet a kormányt sürgősen megkeresi, hogy ez ér­demben, még a jelen ülésszakban,­­javaslatot terjesz­­szen a képviselőház elé. Elnök felszólalása után, melyben kiemeli, hogy most csak arról lehet szó, hogy felszólíttassék az or­szággyűlés, hogy utasítsa a kormányt a Tiszaszabá­­lyozásra vonatkozó adatok előterjesztésére, Németh Albert kijelenti, hogy elve, soha olyanhoz hozzá nem szólani, mihez nem ért és csakis azért szólal fel, hogy megmondja, azt mit negyven év óta észlelt. Elítéli a szabályozási társulatokat s a szakférfiakról az a véle­ménye, a­mi a bankárról. Ha lett volna szakértő, ki Szegeden a vész idején a felizgatottaknak azt mondta volna, hogy csak csendesen, bizzatok tudományunk­ban, ezt ma bámulnák, de ilyen szakértő nem volt. Megemlíti, hogy Tisza Lajos Szegeden mindenütt ta­lálható volt, csak két helyütt nem: ágyában és hiva­talában, mert mindenütt teljesítette kötelességét. Ecsetelvén a Vásárhelyen történteket, véleménye az, hogy a­mikor veszély nincs, s mikor a töltéseket ja­vítani lehet, a szárazság idején, a társulatok nem tel­jesítik kötelességüket, hanem akkor, mikor a veszély imminenssé válik, kezdenek a munkához. Azt indít­ványozza, hogy a beadott javaslatok és tervek egy szűkebb bizottsághoz utasíttassanak véleményadás végett. Egyébiránt a mostani teendő az, hogy utasít­­tassék a miniszter oly törvényjavaslatnak beadására, a­melynek értelmében a törvényhozás a szükséges hatalmat oly kézbe összpontosítsa, a­mely felelős, és erre legalkalmasabb Tisza Lajos. Apponyi Albert gr. Arról van szó, hogy tu­dunk-e megállapodásra jutni egy oly határozati ja­vaslatra nézve, melyet az értekezlet egy tagja nyújta­na be a képviselőház elé ? Nézete szerint a Bánhidy Béla által beadott határozati javaslatot czélszerűnek tartja s azért egy szűkebb bizottság kiküldését nem tartja helyesnek. Ajánlja azt elfogadásra s nézete szerint Bánhidy volna avval megbízandó az értekez­let nevében. Hieronymi Károly államtitkár : Mikor Szé­chenyi a Tiszaszabályozást megindította, czélja volt azon nagy területeket, melyeket a Tisza minden ára­dása alkalmával elborított, a földmivelésnek megnyer­ni. Ezért eszméje az volt, hogy azt a magán társula­toknak kell keresztül vinniük. Azonban messzelátó lelke előtt nem maradhatott elzárva, hogy a munkálat folyamán oly momentumok is fognak beállani, mikor a kormánynak is bele kell abba szólania. Ezt ő úgy definiálta, hogy a Tiszaszabályozás magán­vállalat legyen, a­melynek minden mozzanatáról a kormány­nak tudomással kell bírni és a­melynek teendőibe a kormánynak akkor kell beleavatkoznia, ha azt a köz­érdek megkívánja. Nézete szerint ma is ezen állás­pontra kell helyezkednie és ezért a kérdés most az lehet, hogy a Tiszaszabályozás oly stádiumban van-e, hogy annak ügyébe a közügy képviselőinek bele kell nyúlniok. A Tisza-szabályozás ma is privát vállalat, a­melynek költségeit azok kötelesek viselni, kik annak hasznát veszik; azonban vannak a Tiszának és mel­lékfolyóinak oly szakaszai is, hol a kérdés ezen kere­ten túlmegy és a­hol az ügyet a kormánynak kell kezébe vennie. Ha csakugyan ott kell a kormánynak a szabályozásba tényleg bele­nyúlnia, a­hol nem arról van szó, hogy vizenyős területek mentessenek meg a földművelés czéljaira, a határozati javaslatnak azt a részét, mely szerint a kormány megbízandó azzal, hogy a mai tarthatatlan állapotokon a lehető legrövi­debb idő alatt segítsen, részéről elfogadja, csakhogy ennek ki kell terjeszkednie a Körös mentére is. Ha ma arról volna szó, hogy a Tiszaszabályo­zást újonnan kezdjük, helyeselné azon kiindulási pon­tot, mely szerint először műszaki terv állapítandó meg s csak azután fogjunk a munkához A Tisza-sza­­bályozást nézete szerint ma egyszerűen razírozni nem lehet. (Felkiáltások : ezt kell tenni!) Jogosultnak tartja ugyan ezen nézetet, azonban felfogása szerint nem ezt kell tenni, hanem csak a létező hiányokat kell kijavítani. Szóló hajlik Hermann Ottó határozati javaslatához, azonban azt kívánja, hogy annak ke­resztülvitelére a kormánynak a szükséges eszközök megadassanak. Nem hiszi, hogy az értekezlet jogosan cseleked­nék akkor, a­mikor azokat az adatokat, a­melyek alapján a Tiszaszabályozás megindult, kicsinyli. Azt hiszi, hogy különösen a hydrotechnika olyan, a­mely­nél az adatok bősége sohasem lehet túlságos. Egyéb­iránt az­on adatok, a­melyeket az ország hydrográfiai tekintetben bir, oly gazdagok, hogy sok nyugati mű­velt állam nem bir ily adatokkal. Véleménye szerint az értekezletnek a méltányosság elől nem kellene el­zárkóznia, és nem tartja jogosultnak, hogy a magyar­­országi szakértőkről oly hangon beszéljen valaki, mint a­minél többen nyilatkoztak. A rendszer, a­mely követtetett a Tiszaszabá­lyozásnál, abból állott, hogy átvágások és töltések készíttettek. Elismeri, hogy e körül hibák történtek, csakhogy hibák e tekintetben másutt is lettek elkö­vetve. Véleménye szerint csak százados munkával le­het elérni azt, hogy a folyó szabályozási munkálatok annyira consolidálódjanak, hogy töltésszakadások ne történjenek. Ha a Tiszaszabályozásnál az 50-es évek közepe óta előfordult töltésszakadásokat tekintjük, azon eredményre jutunk, hogy évenként a víz az ár­­mentesített területnek 3°/0-át öntötte el. Ez ugyan sok, de nem volt sok egy új szabályozásnál. A Tisza völgyének biztosítására csak egy mód van : ez az, hogy a töltések jól megerősíttessenek és jó karban tartassanak és hogy ott, a­hol a vonalozás hibás, ki­­igazíttassék. Ha erre nem határozzuk el magunkat, akkor a czélt sem érjük el. Iványi Dániel hozzájárul Bánhidy határozati javaslatához. Az államtitkár azon véleményével szem­ben, hogy a kormány beavatkozása ott kezdődik, a­hol községek és városok megmentéséről van szó, meg­jegyzi, hogy ezzel az állam feladata nincs kimerítve, mert az államnak ott is bele kell avatkoznia, hol a társulatok a maguk kötelességét nem teljesítik. Azt hiszi, hogy Bánhidy indítványában nincs az kimondva, hogy teljesen új tervek készíttessenek, hanem abban csak egy szakszerű terv kívántatik, a­melynek alap­ján a szabályozás ezentúl folytatandó. Ha az állam­titkár ismerné azon hangulatot, a­mely a Tisza vidé­kén uralkodik, akkor nem csodálkozhatnék azon, hogy egyesek a szakértőkről a tapasztalt hangulaton nyilatkoznak. A kormány a törvény által adott felhatalma­zásnál fogva a történt hibákért a felelősséget magá­ról el nem háríthatja. Figyelmezteti a kormányt, hogy a birtokosok nemcsak azért szenvednek, mert töltésszakadások fordulnak elő, hanem azért is, mivel a vadvizek le nem folyhatnak. Kérdi az államtitkár­tól, hogyha tudta azt, hogy az 1 és fél méter koro­­nájú töltések nem képesek ellenállani, miért nem in­tézkedett annak idején arról, hogy ezek megerősíttes­senek és ha a törvényben nem talált erre elegendő emeltyűt, miért nem kért fölhatalmazást? Nem nyugodhatik meg abban a vigasztalásban, hogy nemcsak Magyarországon, hanem másutt is for­dultak elő bajok, mert ebből, hogy másutt is hibáz­tak a mérnökök, nem következik az, hogy nálunk se készíttessenek jobb tervek. Nézete szerint az ország azon költséget, a­mely szükséges arra, hogy oly terv készíttessék, a­mely az országot a veszélytől meg­mentse, készségesen meg fogja szavazni, kerüljön az, a­mibe kerül. Kéri tehát a kormányt, hogy a pénz kérdése őt a teendőkben ne hátráltassa. Miután pe­dig az előterjesztett határozati javaslatok Bánhidy javaslatába beleillenek, ajánlja azt elfogadásra. Elnök a Bánhidy javaslata lényegének feltün­tetése után kéri a kormányt, hogy a beterjesztett ha­tározati javaslathoz hozzájárulni szíveskedjék. Erdódy Pál közlekedő miniszter kijelenti, hogy részéről Bánhidy határozati javaslatának első pont­jához hozzájárul. A második pontra nézve véleménye az, hogy a mostani árvédelem a Tisza mentén nem felel meg a czélnak s ezért részéről szükségesnek tartja, hogy az adminisztratív szervezet kiegészíttes­sék, hogy a kormánynak a végrehajtáshoz szükséges eszközök megadassanak, és hogy a kormány felhatal­­maztassék, hogy a társulatokat kényszerítse arra, hogy magukat és a vidéket az árvíztől megmentsék. A kormány a jövő törvényhozás elé előterjesz­tést szándékozik tenni a teendő intézkedésekről.­­ Egyébiránt a kormány azt kívánja, hogy ott, a­hol a töltések rosszak, azok kiépíttessenek, hogy a­meny­nyiben lehetséges, jövőben a védelem könnyebbé té­tessék. Ezután az értekezlet Bánhidy és Herman ha­tározati javaslatát elfogadja és annak a képviselőház elé való terjesztésével Bánhidy Béla b. bízza meg. Ezzel az ülés véget ért. Választási mozgalmak. Nagy-Enyed, ápr. 30. (A »B. C.« távirata.) Az alsófehérmegyei szabadelvű párt a választó­polgárság nagy részvéte mellett megalakult s egyúttal rokonszenves kifejezést adott Kemény Gábor kereskedelmi miniszter iránt táplált kiváló ra­gaszkodásának és bizalmának. A nagyenyedi válasz­tókerület nyomban egyhangúlag és közlelkesedéssel ki is jelölte a minisztert képviselőjéül. Egyhangú meg­választatása kétségtelen. Gödöllő, ápr. 30. A kijelölés után a szabad­elvű Bossányi-párt délután megalakulván, elnökké Kaprinay Gábor,alelnökökké Orbay Dénes,Somhegyi József, Wolfner Lajos, Székely Gyula és Karsay Vilmos; jegyzőkké: Salkovics Károly, Ubrankovics Dániel, Beniczky Antal, Polner Lajos és Pászkay István választottak meg. Ezenkívül választatott egy 150 tagú párt­bizottság. Az értekezletre, melyet Laf­­fert Antal b. hívott össze, megjelent mintegy 400 választó ; képviselve volt a kerület 26 községe közül 22. A határozatok a legnagyobb egyetértéssel mind egyhangúlag hozattak. A délelőtt megtörtént kijelölés után Bos­­sányi László küldöttségileg hivatott meg az értekez­letre, hol megjelenvén, kijelenté, hogy a jelöltséget elfogadja. Az értekezlet a szabadelvű­ párt és Bos­­sányi éltetésével a biztos győzelem érzetével oszlott el. Ellenjelöltről eddig szó sincs. A tót naczionalisták a »Narod. Nov.« szerint e hó 28-ikán Turócz-Szent-Mártonban tartott közgyűlésükön elhatározták, hogy a jövő választá­soknál fölhagynak a passivitással és a választási küzdelemben a lehető legnagyobb tevékenységet fej­tik ki. A választási mozgalom vezetése egy központi bizottságra bízatott. Programmjuk alapjául az ismert »Memorandum« vezetett. Szabadka. (Ered. tu­d.) Az előzmények már­is eléggé meggyőznek bennünket arról, hogy a füg­getlenségi párt végtusáját fogja a kormánypárttal legközelebb küzdeni.­­ A köztörvényhatóság bíráló bizottsága a 3 ik és 5-ik közi választást megsemmisít­vén, az utóbbi választás f. hó 28-án ment végbe. A februáriusi választás mindkét körben a füg­getlenségi párt javára dőlt el, de mivel kitűnt, hogy a választás eredményét a függetlenségi párt a maga javára kierőszakolta, mert az elhaltak helyett azok rokonait és gyermekeit szavaztatták le, más szabály­talanság is fordult elő a választásnál, a bíráló bizott­ság mindkét körbeli bizottsági tagok megválasztatá­sát megsemmisítette. A megsemmisítés után mindkét pártvezér fér­­fiai erősen hozzáláttak szavazóik egybeállításához, a választást megelőző napon az az i. hó 27-én a nagy esőzés daczára — mindkét párt vezetői házról-házra jártak, a szavazó­czédulákkal és szavazóikat számba vették. 28-án reggel mindkét párt hívei kitűzött helyükön összegyűlvén, a választás színhelyére men­tek, a­hol, bár a függetlenségi párt nagyobb tö­mege a kormánypártiakat kissé meglepte, mert a reggeli órákban nagy előnyben voltak, végül mind­két körben a függetlenségi párt teljes levezetés­­ével a kormánypárté lett a győzelem, mely párt a 3-ik körben 75 szavazat, az 5-ik körben pedig 46 szava­zattöbbséggel győzött. Ezen vereség nagy erkölcsi hátrányára lesz a legközelebbi követválasztásnál a függetlenségi párt­nak, különösen az I-ső kerületben a függetlenségi párt feltétlen vereséget fog szenvedni s a mint hírlik Varga Károly eddigi képviselője, pártja részéről a je­löltséget vonakodik is elfogadni. 1. 1. A trónörökös lakodalma. A börze­épület a Dunasoron egyike lesz a leg­szebben kivilágított és díszített épületeknek. A börze 5000 forintot szavazott meg e czélra. Az épületet a vigadóéhoz hasonló transparentek fogják díszíteni. A magyar, belga és habsburg-lotringeni czimerek lég­szesz csövekből alakítva lesznek az épületnek a Duná­ra néző oldalán oly képen elhelyezve, hogy az alakok az épen szemközt levő budai váriakból tisztán kivehe­tők legyek. A czimerek fölött szintén légszeszcsövek­­ből »Rudolf és Stefánia« neve­k lesznek kialakítva. Az alagútnak a lánczhídra néző homlokzata a mel­lett, hogy villamos világítású lesz, nehéz nemzeti szinű szövetekkel, drapériákkal és zászlókkal lesz díszítve. A budapesti kávéházi segédek egyletének választmá­nya tegnap este megtartott ülésében elhatározta, hogy a trónörökös és nejének fogadtatása alkalmával testületileg fognak kivonulni, az egylet új zászlójával. * A bécsi »Extrablatt« a lakodalom alkalmá­ra egy kis quart füzetet adott ki, melyben a jegyesek eddigi életpályája van előadva számos ezt magyarázó képpel. A füzetet szegény árva leányok kiházasítása javára 20 krért a bécsi tőzsdékben már most árulják. * Az országos nőképző-egylet emelvényeire a je­gyek nagy kelendőségnek örvendenek. A 28 páholy fele már az első nap elkelt, s valószínű, hogy pár nap alatt az összes jegyek el fognak árusíttatni, miután azok ma már nem csak Gönczi Pálné egyleti pénz­­tárnok Kálvin-tér 7. szám alatti lakásán, hanem Ró­zsavölgyi Kristóf­ téri üzletében is kaphatók. A tribün nem mint hibásan említtetett 3000, hanem csak 1200 ülésre készül, s a felállítást Czipauer János ismert fővárosi ácsmester eszközli, ugyanaz, a­ki a lovar­­egylet újversenytén tribünjére készítette.­­ A sí­ko­­lyok mellett körszékek is lesznek; egy körszékre szóló jegy ára 5 frt. A HON magántársírigényei. A budget-vita a reichsrathban. Bécs, ápr. 30. A képviselőházban a pénzügy­­miniszter emel szót és ezeket mondja: Minden általá­nos költségvetési tárgyaláskor ugyanazokat a pana­szokat hallani; ő már a költségvetés előterjesztése­kor előadta az egész költségvetés lényegét; minthogy azonban a különféle ellenvetések és panaszok közül különösen azt említették fel leggyakrabban, hogy nincs programmja, nincs rendszere, kénytelen ismét a tárgyra visszatérni. Ha egyáltalában pénzügyi rend­szerről szólanak, kérdezni kell előbb, minő alapokra van az fektetve ? Egy tisztán elméleti rendszer nem felel meg a gyakorlati szükségleteknek, e szerint csak a gyakorlati téren kell maradni. A pénzügyminiszter visszapillantást vet az előbbi kormányok pénzügyi programmjára és a bal­oldal képviselői nyilatkozatainak egész sorát idézi, hogy bebizonyítsa, hogy egyes adók behozását ugyan mindenkor ajánlották, de soha se hitték, hogy ez a hiány megszűnéséhez fog vezetni. A miniszter emlé­keztet 1880. nov. 30-iki nyilatkozatára, hogy a pénz­ügyi kormánynak az a czélja, hogy utat s módot ja­vasoljon, mely az egyensúly helyreállításához vezet­het. Ha amaz eszközök alatt, melyek czélhoz vezet­hetnek, programmal szabad érteni azt ekkor min­denki láthatja. Mindenkinek jogában áll azt mondani, hogy nem czélzerű, de nem azt, hogy nem létezik. A kitűzött czél elérésére nézve két út van, miként azt már fejtegette: a kiadások apasztása vagy a be­vételek szaporítása. Miután a kiadások további apasztása majdnem lehetetlen, csak a bevételek sza­porítása marad fenn. Már akkor utalt arra, hogy ő teljesen lehetetlennek tartja, hogy raczionális uton egy év alatt megszüntessék a hiányt. A miniszter utal arra, hogy minden pénzügyi programmnak számolnia kell a tényszerű viszonyok­kal, ha egyáltalában gyakorlati értékre igényt akar tartani és meg is jelezte az utat, mely a hiány las­­sankénti fedezéséhez vezet. Kiszámította a házadó, a jövedelmi, a kereseti és a petróleum adó jövedékét és bebizonyította, hogy ugyan nem a közvetlen adók emelése, hanem a közvetett adók emelése által volna lehetséges ezt a czélt elérni; marad még a vámfel­emelés módja, ehhez azonban Magyarország bele­egyezése is szükségeltetik. A­ pénzügyminiszter Pi­e­n­e­r ama szemrehá­nyására, hogy az 5°/p­ostpapírj. kibocsátása miért nem történt ajánlat útján, utal ama nehézségre, mely minden új papír kibocsátásánál felmerül, a­melynek nincs szilárd alapja. A pénzügyminiszterre nézve a helyzet akként alakult, hogy minekutána egy bizo­nyos összegre, bizonyos időben szüksége volt, vagy ki kellett magát tennie különféle esélyeknek, vagy meg­kötnie az átviteli üzletet. A miniszter több kibocsá­tás és hitelművelet alapján bizonyítja, hogy a jelen viszonyok közt az elért 92°/0 árfolyam, a lehető leg­kedvezőbbnek mondható. Az ajánlat útja nem biztos. Különben, ha ehhez az árfolyamhoz még hozzászá­mítják a művelet költségeit, melyek jelentékenyek lettek volna, 95°/0-nyi árfolyamhoz jutnak. Minde­nekelőtt gyors elhelyezésről volt szó, a­mi csak a követett módon volt elérhető. Szóló azután kijelenti, hogy ma sokkal inkább biztosíthatja a házat arról, hogy reménye van elérhetni a hiány megszűnése iránt kitűzött czélját és hogy nem tarthatná összeegyeztet­­hetőnek lelkiismeretével, ha őt azzal vádolnák, hogy utódjának azt kellett átvenni, a­minek átvételére ő kényszerítve volt. A­mi a kormány politikáját illet legyenek meggyőződve, hogy a kabinet megmarad továbbra is eddigi álláspontján. A kormányt a heves, vagy kevésbbé heves szemrehányások, az éles rosszu­­lás, vagy félig leplezett dicséret nem fogja megingatni azon elhatározásában, hogy egyenlő jogban része­sítse az összes tartományokat és az összes népeket, annak bizonyítékául, hogy mi csak egy uralmat kívá­nunk Ausztria dús tehetséggel megáldott népeinek és nem valamelyik törzs vagy párt uralmát, hanem a­­mindnyájunk által forrón szeretett fejedelem ural­mát­­« (Élénk tetszés és taps a jobboldalon. A mi­nisztert minden oldalról üdvözlik.) A pénzügyminiszter után Scharschmid emel szót és utal az aranyjáradék 1876-ban történt kibocsátásának kedvezőtlen eredményére, melynek oka leginkább a keleti bonyodalmakban rejlett. Szóló c­áfolgatta a zár előadó jelentését és Hausner beszédét, kiemelte az alkotmánypártban uralkodó egyetértést és visszautasította azt a föltevést, hogy Ausztria né­metjei máshová gravitálnak, és nem Bécsbe. — Lich­tenstein Alajos herczeg bírálgatja az alkotmány­párt pénzügyi programmját; e párt virágzó állapot­ban találta a pénzügyeket, kormánya alatt azonban mindent elkövetett,­­hogy azokat tönkre­silányítsa és a jelenlegi állapotra juttassa. A szabadelvű aera, a pénz­ügyeket illetőleg épen semmit se vethet az abszolút aera szemére. Ausztria népei el fogják felejteni a szabadelvűek által vallott elveket, melyek csendesen minden részvét nélkül fognak kimúlni. E fordulat be­következik, mihelyt a klerikálisok döntő befolyást fognak gyakorolni a kormányra. Erre a vitát berekesztik. Zárszónokokká Sturm és Rieger választottak. Az ülés berekesz­tésére vonatkozó indítványt felvetették. A kisebbség zár­szónoka, Sturm azt­ hiszi, hogy a jelen kormány művelete sokkal veszélyesebb, mint a Hohenwart­­kabineté. A jobb párthoz fordulva, szóló azt mondja, e párt nem állíthatja, hogy viszályt akarnak előidézni soraiban, a­midőn konstatálják, hogy a lengyelek és a csehek sokkal többet értek el, mint a klerikálisok. Szóló polemizál a pénzügyminiszter ellen és azt mondja, a miniszter csak az alkotmánypárt képviselői­nek nyilatkozataival támogatja a kormány pénzügyi programmját. Rieger, a többség zárszónoka Sturm ellen fordul. Nem méltányos azt föltételezni a jobboldal­ról, hogy az alatt a másfél év alatt, a­mióta a kormá­nyon van, meg kellett volna szüntetnie a hiányt ; az alkotmánypártnak erre húsz évig volt ideje, anélkül, hogy sikerült volna neki. A szabadelvűség mai álla­potában túlhaladott álláspont; modern alakjában nem illik korszakunk eszményeinek keretébe. Ha Plener a fölött panaszkodik, hogy a Taaffe kabinet alatt a hírlapok elkobzása roppant mérveket öltött, szóló csak annyit mondhat, hogy ez nem is áll arány­ban az alkotmányhű kormánynak a csehekkel szem­ben annak idején tanúsított eljárásával. Szóló áttér a cseh- és morvaországi tanügyre, panaszkodik, hogy a cseh tanintézetek száma nem áll arányban a cseh lakosok számával, a cseh néptörzs­­zsel, minden ok nélkül nagyon mostohán bántak. Szóló felemlíti, hogy különösen a bécsi sajtó milyen ellenséges hangon beszélt a csehekről, midőn az egye­temi kérdés került szőnyegre és védi a cseh egyetem jogosultságát. Különben is nagyon indokolatlan foly­vást a német tudományról beszélni; csak egy tudo­mány létezik, és ez az emberi tudomány. Az ülés este 7 órakor véget ért. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. Athén, ápr. 30. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése: A görög kormány mégis elhatároz­ta magát, hogy a hatalmak második jegyzékére írás­beli választ ad. Ez ma fog átadatni és a hatalmak határjavaslata elfogadásának egyetlen roltesek­nt átengedendő területeknek lehető rövid határidő alatti átadását állítja fel. Bécs, ápr. 30. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy londoni levele szerint jelenleg a londoni és párisi kabinet közt eszmecsere foly a tuniszi kérdésre vo­natkozólag. Angliában több mint valószínűnek tekin­tik, hogy Francziaország Tuniszt annektálni szándé­kozik. Minthogy a franczia befolyásnak ezáltal eszkö­zölt növelése Észak-Afrikában Egiptomra is vissza­hatna, nevezetesen radikális részen az a terv merült fel, hogy Francziaországtól Anglia támogatásáért Tunisz annexiójánál kompenzácziókép követeljék, hogy a suezi tengerszoros fölötti politikai ellenőrzés kizárólag Angliának hagyassák meg. Algír, ápr. 30. (Ered. sürg.) A franczia kormány, hogy Flatters meggyilkoltatását meg­­boszulja, hir szerint új expediczionális hadtestet akar fölszerelni, mely a tuareg-várok legtávolabb eső vidé­keire megy, a gyilkosokat megkeríti és a vad törzse­ket megfenyíti. Páris, ápr. 30. L­o­g­e­r­o­­ tábornok h­a­d­­oszlopa Szukelarbába érkezett; a többi dandárok az eső által voltak föltartóztatva, holnap azonban folytatni fogják útjukat.­­ A krumirek kiürítették Babjut és távolabb eső vad vi­dékre vonultak. — El-Kef és környékének lakossága óhajtja a francziák uralmát. Ötven arab Geryville ellen támadást akart intézni; azonban visszave­rettek és 15 halottat vesztettek. Bécs, ápr. 30. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy konstantinápolyi levele jelenti, hogy az osztrák­magyar, angol, franczia és orosz nagykövetség kato­nai attachéi már megbizattak, hogy dolgozzák ki a Görögországnak átengedendő területrészek részleteit. Az osztrák-magyar és az angol katonai attaché, M­a­n­e­g a százados és S­w­a­i­n­e kapitány már meg­tették erre vonatkozó ajánlataikat, melyeket a másik két katonai attadhé elfogadott. A nagykövetek a meg­kötendő konvencziót már két ülésben diszkutálták. A Hír szerint miniszterválság áll küszöbön. Said pasa, nehogy a Görögországgal kötendő konvencziót alá kelljen írnia, egy időre vissza akar vonulni és utód­jául M­a­h­m­u­d­ N­e­d­i­m­e­t emlegetik. Egyúttal azt mondják, hogy ugyanez okból keresztyén lesz a kül­ügyminiszter és pedig első­sorban A­rtin effendi jelenlegi államtitkár emlegettetik ilyennek. Bécs, ápr. 30. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) A magyar or­szágos bank részvényei a Párisban tegnap végbement aláírás alkalmával többszörösen túljegyezt­ettek ; itt is 45.000 drb részvény íratott alá. Bécs, ápr. 30. (Ered. sürg.) L­u­j­z­a K­ó­­burg-gothai herczegnő ma szerencsésen egy ép és egészséges leánygyermeket szült. Bécs, ápr. 30. A walesi herczeg az itt tartandó nászünnepélyek után, hosszabb időre meglátogatja Budapestet. Nándorfehérvár, ápr. 30. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az Ausztria-Magyarország­­gal kötendő kereskedelmi szerződés iránti tárgyalá­sok tegnap befejeztettek. Közvetlenül a szerződés végleges szövegének biztosnak tekinthető jóváhagyá­sa után a szerb minisztertanács és a fejedelem által alá fog íratni a szerződés, valószínűleg már a jövő hét közepén. E szerződés függelékei felett szintén teljes megegyezés éretett el s azok még előbb fognak aláíratni. — Milán fejedelem május végén vagy jú­nius elején Bécsbe érkezik Berlinbe átutaztában, a­hová a német császári udvar látogatására megy.

Next