A Hon, 1881. június (19. évfolyam, 150-178. szám)
1881-06-30 / 178. szám
178. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Szerkesztési Irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden hőssemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere,, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1889 Csütörtök, junius 30. Kiladó-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint, Előfiselésii dij s Portán Wildre, vagy Budapesten kisbos horár: reggeli és esti iaadás egy itt: 1 hónapra. , i i • .................... S fkrí 8 hónapra ................................. • • ■ ? “ ' • hónapra , . ■ , S* » Am esti kiadói posts! külfelküldáseért. felfűz fizetés negyedévenkirs.t ...... . S * As eiCfizetus a* év folyán minden hónapban meg* kezdhető, de ennek bármely napján törteid!* is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívásA HÓIT XIX. évi folyamára. Előfizetési Árak : Egy hónapra . . . . 2 frt Évnegyedre . . . . 6 » Fél évre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HÖK kiadóhivatalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HOK kiadóhivatala, Budapest, június 29. A bolgárországi állapotokkal szemben a hatalmak magatartásáról különböző hírek keringenek, némelyek már odáig mennek, hogy monarchiánk számára valami olyanforma szerepet jelölnek ki, aminőt Bosnyákországgal szemben európai megbízásból elvállalt. E hír azonban minden alapot nélkülöz s idáig csak azt lehet bevégzett ténynek tekinteni, hogy a hatalmak már régebben megegyeztek az iránt, hogy a viszonyok tisztázásáig, vagyis míg a Sobranje határozatot hozand a fejedelem előterjesztéseiről, várakozó állásban maradnak. Ha azonban Sándor fejedelem indíttatva érezné magát Bolgárországot elhagyni, erre az esetre a hatalmak képviselői közt nagyobb alkudozások vétettek kilátásba, amelyeknél a legközvetlenebbül érdekelt szomszéd államok által foganatosítandó elővigyázati rendszabályok kerülnek szőnyegre. Ezen elővigyázati rendszabályok a netalánt anarchikus állapotok kitörése esetén Bolgárországban az ország pacifikálására szolgáló európai kollektív intervenczió jellegét ölthetik magukra.« A sobranje jul. 13-ikán Szisztovában fog összeülni; vitának hely nem adatik, hanem csak szavazásra fog feltételni a kérdés, várjon elfogadja-e Sándor fejedelem alkotmányfelfüggesztési tervét. A szavazás alatt, Szisztovában nagy helyőrség is lesz, s önként értetődőleg a választók is ezer számra fognak oda seregleni, hogy követeik szavazatát ellenőrizzék. A Dunán ugyanaszádok fognak készen tartatni. Nem nagyon valószínű tehát, hogy a sobranje ily körülmények közt ellenséges állásba helyezze magát a fejedelemmel, de ha mégis megtenné ezt, Sándor fejedelem hajóra száll és elhagyja országát önsorsára. A bolgárországi állapotokkal szemben a porta sem marad tétlen. Skutariból jött hír szerint Dervis pasa már parancsot kapott a szultántól, hogy egy Bolgárország határán összpontosítandó figyelő hadtest fővezényletét vegye át. Dervis ennek folytán intézkedéseket tett, hogy Albániát elhagyhassa, s nevezetesen szigorú parancsot adott ki, hogy egy albán se merje kerületét külön engedély nélkül elhagyni. A görög és törökországi határkérdés megoldásáról a hatalmak képviselői emlékiratot készítettek, melyben pontos instrukciókat kérnek egy pár pontra nézve, amelyek a területátadás alkalmából fölmerültek s egyúttal azon kérdést is feltették, hogy hivatalos tanácskozásaikat ez utolsó kérdések fölött hol tartsák meg? Tuniszból azt sürgönyzi a »Temps« levelezője, hogy a déli részeken levő törzsek támadásra készülnek a franczia pozícziók ellen. Az a körülmény, hogy Törökország csapaterősbítéseket küldött Tripoliszba, felbátorítja a törzseket, mert azt hiszik, hogy a francziák elleni támadás esetén számíthatnak a török segédcsapatokra is. A franczia kormány e dolgokról értesülve, két ágyúnaszádot küldött Zergisbe. Tény az, hogy a franczia kormány a tuniszi külügyek vitelére tett intézkedéseitől nem hajlandó elállni, bármennyire kifogásolják is azt angol vagy olasz részről. Magának a bejnek nem lesz külügyminisztere, hanem a külügyet egészen a franczia ügyvivő Tuniszban veszi át. A fiumei bizottság tegnapi ülésén Derencsin a kormány képviselője kijelentette, hogy a bán már érintkezésbe tette magát a magyar belügyminiszterrel, hogy a fiumei horvát lakosok részére, amennyiben erre szükségük volna, a törvény oltalmát kikérje. E nyilatkozat, valamint a tartománygyűlés tegnapi ülésén a törvényhamisítás ügyében adott felvilágosítások alapján a kormány képviselője indítványozta, hogy térjenek napirendre. Subo tics elnök a bizottság ellenzéki tagjait felkérte, hogy adjanak véleményt, vagy esetleg tegyenek ellenindítványt, ezek azonban mindkettőtől tartózkodtak, hanem követelték a kormánytól, hogy a kiegyezési törvény eredeti példányát az átragasztott hely megszemlélhetése végett mutassa meg, úgyszintén az erre vonatkozó királyi leiratot és a tartománygyűlési jegyzőkönyveket eredeti példányaikban. Derencsin osztályfőnök magát erre ugyan illetéktelennek mondta, de úgy vélte, hogy a kormány e kíváncsiságot teljesíteni fogja. Azonban Szarcsevics azon indítványát, hogy a magyar és horvát kormányok közt a tervezett fiumei állandó provizórium tárgyában keletkezett levelezést terjesszék elő, határozottan viszszautasította. Mrazsovics és Szarcsevics a bizottságban eléggé tartózkodó magatartást tanúsítottak. — A földadó szabályozása. Tekintettel azon körülményre, hogy a földadóról szóló 1875. évi törvény időközben igen sokat változott, a pénzügyminiszter az életben levő törvényi rendeletek összegezése által rendeletet bocsájtott ki, melyben a földadó szabályozva van. E szerint ki van mondva, hogy: »az állami földadó a tiszta jövedelem után minden földrészletre egyenlő százalékban vettetik ki. A földadó tárgyát képezi minden gazdaságilag használható földterület, amennyiben nem adómentes, habár tényleg más czélra fordíttatik is. A földadó tárgyát nem képezik: a) a közutak, állandó dűlőutak, utczák és közterek; b) a beépített köztelkek és az udvarok; c) szállításra használható és vízművekre szolgáló csatornák ; d) a törvény oltalma alá helyezett védtöltések és csatornák; e) temetők; f) országos és közhatósági kezelés alatt álló kertek, melyek jótékony intézetek czéljára szolgálnak; g) tanítási czélokra használt fa- és szőlőiskolák.« Ezután előadja a rendelet az ideiglenes adómentes tárgyakat, a földbirtok tiszta jövedelmének kiszámítását s a végrehajtási eljárásokat. Prágában tegnap ismét voltak kihágások. Az »Ausztria« német akadémiai testület kirándult Kuckelbachba, Prágától mintegy egy órányira, hogy ott alapításának 20 éves ünnepét megülje. Számos családtag, köztük nők is, csatlakoztak a tanulókhoz. Délután 5 óráig csendesen folyt le az ünnep. Ez órában mintegy 200 cseh tanuló érkezett külön gőzösön, a kertben a német tanulókkal szemben foglaltak helyet és azonnal cseh nemzeti dalokat kezdtek énekelni. A német testület teniorja azonnal kiadta a jelszót, ne vegyék tekintetbe a provokácziókat és a zenekart megbízta, ne játszék semmiféle nemzeti darabot. A nőket azonnal eltávolították. A cseh tanulók botokkal és fuskókkal voltak ellátva és kihágásoktól kellett tartani, főleg, mivel a »Narodny Listy«-ben külön hirdetés találkára szólított fel Kuchelbadhban. Tanulóküldöttséget kocsin Prágába menesztettek a helytartósághoz, melynek a fenyegető ügyállás előadatott. Ez azonnal csendőrséget és egy biztost küldött ki. Mielőtt ez utóbbi megérkezett, a cseh tüntetők a tanulókra, a német lapok tudósítóira sat. »pereat«-okat kiabáltak s zarosan követelték, hogy a zenekar nemzeti darabokat játszék. Ennek következtében oly nagy durongás keletkezett, hogy a csendőrök ismételten szuronyszegezve jelentek meg a kertben, hogy a rendet helyreállítsák. A biztos beszédet mondott s kérte, ne kényszerítsék őt, hogy erőszakot használjon. Alig végezte beszédét, a dulongás újból megkezdődött. Egy cseh tanuló zajosan követelte a biztostól, parancsolja meg a testületi tanulóknak, keljenek föl, vegyék le sipkáikat és velük énekeljék a néphymnuszt. A németek kijelentették, hogy szívesen engednek a felhívásnak, de nem szabad ily provokálólag fellépni. Erre újra iszonyúan lármáztak a csehek. A német senior parancsára a zenekar a néphymnuszt játsza, mire az összes tanulók fölkelnek és fedetlen fővel éneklik a hymnuszt. Később új lárma. E pillanatban új csendőrség érkezett. A tanulók még éjjel 11 órakor se tértek vissza. A konstantimápolyi államper. Az Abdul-Aziz szultán meggyilkoltatása miatti per Konstantinápolyban — mint már jelentettük — tegnap vette kezdetét. A tárgyalás első napjáról a »N. fr. Pr.«-nek a következőket jelentik: A meghívott közönség, mely a Yildizkioszk sátrában foglalt helyet, és oly válogatott mint nagyszámú volt. A követségek dragománjai mind megjelentek. A törvényszék délben nyitotta meg a tárgyalást. Az elnöki széket Sururi efendi foglalá el, mint alelnök Christoforides efendi szerepelt, a főügyész Latif bej, kinek oldala mellé két helyettes van kirendelve. Vádlottak bevezettetvén, egy padra ültek; ezek voltak : Midhat pasa, Viddin exkormányzója, az uralkodó szultán két sógora: Kari és Mahmud Dzsellal- eddin, kik mint császári herczegnők férjei »Damad« (vő) czímet viselnek, továbbá: Bahri bej, Abdul-Aziz szultán exkamarása, Nedzsib és Ali bej őrnagyok, Said, Riza bej a birkózó (Pehlivan) és Mustafa palotatisztek s a két erdőcsősz: Musztafa Dzse- Salili és Ahmet. A többi vádlott közül Mulerdzsin Rusdi Mehemet pasa nagy exvezér betegen fekszik, míg a volt Seik-al-Izlam, K har u- lah efendi Mekkában fog elitéltetni, hol jelenleg tartózkodik; a volt hadügyminiszter Husszein Avni pedig megöletett és Turkhan bej, Tekke város muteszarifje ismét szabad lábra helyeztetett. Miután a vádlottak körülbelül a fenti sorrendben helyet foglaltak, fölolvastatott a törvényszék vád alá helyezési határozata, mire egy törvényszéki jegyző a vádlevél fölolvasásához fogott, mely teljes harmadfél órát vett igénybe. Az öt állami főrangú hivatalnok : Midhat, Mehemed Rusdi, Khairullah, Hussein Avni és Mahmud Damad vádoltatna , hogy ötös tanácsot képeztek, melyben Abdul Aziz szultán meggyilkolását elhatározták s az Ozmanidák valamennyi herczegének a Bosporus partján levő bebeki császári kioszkban leendő megölésének tervét kidolgozták. E gyilkossági tervezetek Murad exszultán egy irodája folytán készíttettek, mely császári parancs a nevezett ötös tanács által hozott valamennyi határozatnak érvényt és végrehajtási erőt kölcsönzött. Núri Damad pasa vádoltatik, hogy a B ah r y bej kamarás vezénylete alatt működő gyilkosokkal a szükséges megállapodásra jutott. Ez okoknál fogva a főügyész indítványozza, hogy vádlottak, kik az említett ötös tanácsot képezték, valamint Murad exszultán anyja és Nuri Damad pasa a büntetőtörvénykönyv 184. szakaszának alkalmazása mellett időleges kényszermunkára, a három gyilkos pedig halálra ítéltessenek. Murad exszultán pedig beszámíthatatlan állapota miatt felelősségre nem vonandó. Ezután következik vádlottak kihallgatása. A birkózó Musztafa beismeri, hogy a gyilkosságot a szultán ütereinek elmetszése által végrehajtotta, Fahry bej ezalatt a szultán karjait, Dzsesaili pedig lábait fogta le. Hasonlóan vall Dzsesaili, míg Ahmed, a második erdőcsősz, eddigi vallomásait viszszavonja. Fabry bej körülményesen elbeszéli az Abdul-Aziz szultánon észrevehető elmeháborodottság jeleit; a szultán ollót és kézi tükröt kért, hogy szakállát lenyithassa. Vádlott vallomását azzal végzi, hogy Abdul-Aziz mint öngyilkos halt meg. Midhat, Nuri és Mahmud a gyilkosságot szintén tagadják és a vádat kifogásolják. Ezután a tanúvallomás következett. A császári hárem két eunuchja egymásután belép s mindegyik azt vallja, hogy a gyilkosokat látta a mint azok a szultánra estek. Más tanuk a palota személyzet tagjai közül különböző mellékkörülményét beszélik el a gyilkosságnak. Ezután bevezettetik az a három orvos, kik a sokat emlegetett orvosi véleményt aláírták. Az ollót mint corpus delictit felismerik s megerősítik a jelentés ama végkövetkeztetését, hogy a szultán öngyilkos volt. E közben bealkonyodott s az elnök az ülést azzal a kijelentéssel rekesztette be, hogy a tárgyalást ma d. e. 10 órakor folytatni fogják. — A vádlottak minden ügyvédje megjelent. Egy későbbi jelentés igy hangzik: A per egy sátorban tartatik, melynek közepén a bírák két aranyozott széken foglaltak helyet. A középső, kissé emelkedett ülésen, az elnök helye van, aki feje körül fehér turbánt visel. Balra az elnöktől a titkárok ülnek, jobbra La ti f bej államügyész. Közvetlenül a bírák előtt, a közönségtől elválasztva, külön hely van fentartva a vádlottaknak. Az asztalon balra az elnöktől öt védő ül. A sátor többi része a hallgatók részére van fentartva. A bemenetet csak belépti jegyek előmutatása mellett engedtetik meg s e tekintetben szigorú ellenőrzést gyakorolnak. Tegnap, (28-án) a tárgyalás első napján a bírák 11 órakor léptek be, egy félórával későbben a vádlottak erős őrség kíséretében, mely hátuk mögött megállott. Elnök 12 órakor nyitotta meg a tárgyalást, megkérdezvén a vádlottak generáliáit. Erre az írnok érthető hangon felolvasta a vádiratot, mely azt mondja, hogy Midhát és társai Abdul Aziz szultán meggyilkoltatásával vádoltatnak Murad szultán beleegyezésével. A vád felolvasása két óráig tartott. Christoforides efendi alelnök (görög keresztyén) ezután valamennyi vádlottat meglehetősen beható kihallgatás alá vette. A két erdőcsősz és Mustapba birkózó teljes vallomást tettek és részletes adatokkal szolgáltak a meggyilkoltatás aktusáról. A többi vádlott a bűntettben való minden részvételt tagadta. Mahmud Damad pasa sápa és félénk volt. Reszkető hangon beszélt s egyszer egészen elhagyta hangja, mire könnyekben tört ki. Nuri egy sovány, elegáns külsejű ember, nyugodtabbnak látszott és minden kérdésre szilárd hangon válaszolt; de a nap hőse Midbát pasa volt. Mindenki szeme felé irányult; mindenki látni akarta a török alkotmány megteremtőjét, midőn büszke arczkifejezéssel és szilárd járással belépett. Vádolták a szultán meggyilkoltatásában való részvétellel és más vádlottakkal való összeesküvéssel a császári család herczegeinek összegyűjtése végett, hogy azokat is rögtön megöljék. Christoforides kihallgatta Midhát pasát, aki nagy ügyességgel és jelentékeny sikerrel védelmezte magát. Kijelentette, hogy a meggyilkoltatás egész története hazugságok hálózata elejétől végig, hogy őt és más vádlottakat elveszítsen. Tagadta, hogy a szultán megöletésére bizottság alakíttatott. Minden rendszabályt a minisztertanács határozott el, miért nem vádoltak be minden akkori minisztert ? Ő a maga részéről elvállalja a felelősséget. Megkérdeztetvén, miért menekült a franczia konzulátusra, M id h á t azt válaszolta, hogy értesült, hogy nagyszámú katona vonul palotája ellen, fölmerült benne ama jelenet emléke, midőn több miniszter megöletett és felkeltötte aggodalmait, amiért is a franczia konzulátusra menekült. Sajnálja e tettét és kész ezért viselni a felelősséget. Ezután ama tanukat hallgatták ki, akik Abdul Aziz szultán megöletésénél jelen voltak. Két eunuch azt vallotta, hogy mindketten látták Mustaphát, ahogy a szultán karjait megragadta. Egy eunuch ezenkívül beható vallomást tett Damad és Nuri szerepéről a megöletésnél. A külügyminisztérium egy hivatalnoka vallja, hogy Bahry már egy idővel a mostani per megindítása előtt bevallotta neki, hogy Abdul-Aziz szultán megöletett. A török pap, aki a szultán holttestét mosta, kijelenti, hogy baloldalán sebeket látott. A palota egy őre azt mondja, hogy a szultán bal karján két, jobb karján pedig egy sebet látott, de egyet sem oldalán. Aziz egy három hölgye azt mondja, hogy látta Mustaphát a szultán szobájának ablakából kiugrani és egyidőben Fahryt a lépcsőn lemenni. Narco pasa, az orvosok egyike, akik a holttestet megvizsgálták, azt vallotta, hogy a tett reggelén házából a palota egy ablakából egy embert látott leesni, később hallotta a szultán halálát. Az orvosok megérkeztekor kinyilatkoztatta kétségeit Hussein Avni előtt a szultán halálneme fölött, ez azonban kijelentette, hogy Narco aláírhatja a jelentést, vagy abbahagyhatja. Erre az elnök előmutatta az ollókat, melyekkel a szultán állítólag megnyitotta ereit és megkérdezte a tanukat, voltak-e azokkal ejthetők az orvosok által leírt sebek. Narco azt válaszolta, hogy ez kétséges, továbbá megjegyezte, hogy a szultán egész testét sose vizsgálták meg. Erre Casco orvos kihallgatása következett, aki azt mondta, hogy megvizsgálta az egész holttestet és, csak sebeket talált a karon, de erőszak jeleit nem. Ő a szultán öngyilkosságára következtet. Egy másik orvos, dr. Nori egészen egyetért Cascoval. Nori megvizsgálta a holttestet és következtetéséhez a sebek kinézése és azoknak az ollókkal való összehasonlítása által jutott. E tanú kihallgatása után a tárgyalást esti 7 órakor elnapolták. Az egész eljárás a részrehajlatlanság benyomását teszi. Az elnök a vádlottaknak teljes szabadságot enged védelmezésükben és sose szakítja őket félbe. * Mid bát pasa előleges kihallgatásáról a »Pol. Corr.«-nak azt írják, hogy a törvényszék smyrnai vallomásaiban több ellenmondást fedezett föl, így tudják, hogy Abdul Aziz sose akart megválni egy tőrtől, melyet még ágyába is magával vitt. Ez Semi szultán egy tőre volt. A minisztertanács elhatározta, hogy e tőrt vegyék el tőle, de Abdul Aziz határozottan vonakodott a tőrt átadni. A minisztertanács elhatározta, hogy a tőrt erőszakkal vegyék el tőle, ami meg is történt. Midőn Midhátot megkérdezték, miért hozta a minisztertanács e határozatot, ezt válaszolta : »Mert ismertük büszke jellemét , attól tartottunk, hogy detronizálását nem fogja elviselni s meg fogja magát ölni, a mit el akartunk kerülni, nehogy gyilkosainak tűnjünk föl.« Egy más kihallgatáson megkérdezték tőle, hol volt Abdul-Aziz szultán megöletésének napján és órájában. Több más vádlott előadásából kitűnik, hogy Midbát abban az időben a palotában volt, Midbát azonban azt válaszolta, hogy nem volt a palotában, hanem korán a portára ment, ahol csodálkozására észrevette, hogy a többi miniszter mind távol van. Nem akarta megkérdezni alárendeltjeit, miért nem jött senki sem a portára, és Said efendi a nagyvezér muzesárjának irodájába ment. Said efendi (aki már egy idő óta halott s azért nem volt kihallgatható) először értesítette őt Abdul-Aziz szultán haláláról. Midhát erre azt válaszolta: Ez nagy szerencsétlenség, mert meggyilkoltatásban fognak hinni. Said azonban azt válaszolta neki, hogy az öngyilkosság minden bizonyítéka megvan. »Ez esetben — válaszolt Midhát — nyilván a gondviselés végzése volt, mely nagy zavartól mentett meg minket, mert valóban nagyon bajos lett volna az uralkodó felett őrködni s e borzasztó feladat felülmúlta erőnket.« De v d ed pasa, a ki őt Smyrnában kihallgatta, erre megjegyezte: »Minthogy ez az öngyilkosság a kormányt nagy zavarból mentette ki, hogyan jött, hogy öngyilkosságát megakadályozandók, elvették tőle a tőrt?« Továbbá kérdezte Djevded: »Miért volt a kabinet zavara oly nagy ?« mire Midhát válaszolta: »Mert már észrevettük, hogy Murad szultán nem teljesítheti funkczióit és »ha az oroszlán visszatér vala, nem egy anyát könyökre kényszerített volna.« Ez utolsó frázist Midhát Smyrnában nem akarta aláírni. Azt állította, hogy ez nem volt egyéni nézete, hanem, hogy mindenki így gondolkozott. A törvényszék azonban ebben annak a bizonyítékát látja, hogy a miniszterek féltek Abdul-Aziz visszatérésétől a trónra s azért rendelték el kivégeztetését. Választási mozgalom. Nagy-Becskerek, jun. 28. (Ered. tud.) Nyugodtan, csöndesen néztünk a 30-iki választás elé. Városunk egyetlen jelöltje, volt szabadelvű képviselője Dániel Ernő köré csoportosult az egész város intelligencziája, polgársága. Dániel Ernő teljesen azonosította magát eddigi parlamenti működése alatt is városunk, sőt egész megyénk társadalmi és anyagi érdekeivel, s azokat mindig előmozdítani igyekezett, s a kikinda-becskereki vicinális vasút ügyének támogatása és keresztülvitelével oly fontos szolgálatokat tett városunknak és megyénknek, hogy itt senkinek eszébe sem volt másra gondolni a választások előtt, mint Dániel Ernőre. Méltóbb férfit nála e kerület nem küldhet a parlamentbe. Ellenjelöltről nem is álmodtunk. Most azonban, az elmúlt napok alatt csak előállanak az ellenzékieskedők, s Mihalovics Miksa személyében ellenjelöltet állítanak föl, ki a jelöltséget el is fogadta. Legkevésbbé sem félünk azonban az ellenjelöléstől. A megye és az egész város hangulata Dániel Ernő mellett lelkesedik. Munkássága, gondolkozása s a város érdekében tanúsított fáradozásai annyira megnyerték itt a komoly gondolkozású férfiak szívét, hogy legkevesebb kétségünk sincs az iránt, hogy a választásnál impozáns többséggel fejezhetjük ki bizalmunkat ismételve szeretett jelöltünk, Dániel Ernő iránt. — (1. 1.) Választási határnapok. Jul. 1-én nincs választás. Jul. 2. Városok: Pápa (1) és Zenta (2), Nagybecskerek (1); összesen 3 választókerület. Jul. 3. Megyék: Szilágy (5); városok: Czegléd (1) és Nagy-Kőrös (1); összesen 7 választókerület. A választások eddigi eredménye. Eddigelé, ma esti 8 óráig 344 kerületből ismeretes a választás eredménye. Ezek közül 195 a kormánypárté, 53 a mérsékelt ellenzéké, 77 a függetlenségi párté, 8 a pártonkívülieké és 11 a nemzetiségieké. A szabadelvű párt nyert ,a szélsőbaltól 17 kerületet pedig: Budapest Ferenczvárost, Csongrádot, Szirmabessenyőt, Csákvárt, Duna-Patajt, Veszprémet, Zalaegerszeget, Ó-Kanizsát, Kaposvárt, Bárándot, Berettyó - Újfalut, Székely - Keresztúrt, Abonyt , Szeged 1 kerületét, Ócsát, Tápét, Szabadka 1. kerületét. A mérsékelt ellenzéktől: 23 kerületet és pedig: Budapest Lipót és Terézvárost, Kassát, Szeniczet, Németújvárt , Galgóczot , Rimaszombatot , Pécsváradot, Bobrót, Rozsnyót, Ilyefalvát, Oláhfalut, Sárvárt, Alsó-Kubint, Pécskát, Borosjenőt, Gödöllőt, Kézdivásárhelyt, Oláh-Bogsánt, Eszterházát, Felső-Vissót, Eperjest és Vágújhelyt. A nemzetiségiektől: 3 kerületet: Belényest, Újvidéket, Uzdint. — A pártonkivüliektől Pécsváradot. Összesen nyert 43 kerületet. A mérsékelt ellenzék nyert a szabadelvű párttól 6 kerületet, u. m. Csáktornyát, Ugodot, Mádot, Mohácsot, Nagy-Szombatot, Esztergomot. A szélső baltól nyert 2 kerületet: Putnokot, Csurgót. A szélsőbal nyert a szabadelvű párttól 17 kerületet, u. m.: Kolozsvár két kerületét, Pécset, Siklóst, Marosvásárhely I-ső kerületét, Gyöngyöst, Dunavecsét, Somlyó-Vásárhelyt, Váczot, Ráczkevét, Győrt, Gyomát, K.-Vásárhelyt, Tordát, Orosházát, Nagy-Ajtát, Győrszigetet. A mérsékelt ellenzéktől nyert 13 kerületet: Nagy-Vázsonyt, Edelényt, Szilt, Pinczehelyt, Szent-Gothardot, Miskolcz egy kerületét, Nagy-Kapost, D.-Szerdahelyt, Köbölkutot, Kis-Várdát, Fülöpszállást, Szoboszlót és Aradot. A pártonkívüliek nyertek a szabadelvűpárttól 2 kerületet: Pozsonyt, Hidegkutat, a mérsékelt ellenzéktől 2 (M.-Sziget, Sz.-Fehérvár), a szélsőbaltól 1 (Kaposvár) kerületet. A nemzetiségiek nyertek a szabadelvű párttól 2 kerületet, Hermányt és Titelt Mindezek szerint: A szabadelvű párt nyert 43 kerületet, vesztett 26 kerületet; nyert kerületek száma 17. A mérsékelt ellenzék nyert 8 kerületet; vesztett 34 kerületet; vesztett kerületek száma 26. A függetlenségi párt nyert 30 kerületet ; vesztett 18 kerületet. Tehát nyer 112 kerületet. A választások 7-dik napja* (Jan. 30.) Holnap a következő kerületekben és jelöltekre történik meg a szavazás: Bara megye: Aranyos Maróth: Migazzy Vilmos f., Keglevich István gr. e. Léva: Hunyady László e., Mednyánszky Árpád b. f. Újbánya: Kazy János k., Kiss Mihály ? Bereg. Felvidék: Abonyi Emil k., Pálfi Ferencz k., Ilosvay Sándor f. Kászony: Litteráty Ödön k., Uray Imre f. Munkács: Jászay Antal k. Tiszahát: Füzesséry Géza f., Kántor Gyula k. Szatmár Aranyos-Medgyes: Böszörményi Elek k., Szőke Barna k. Csenger: Kiss Áron f., Domahidy István k. Fehér-Gyarmat: Isaák Dezső f., Katóka Sándor k. Krassó: Szuhányi Ödön k., Farkas Emil f. Máté-Szalka: Péchy Jenő k., Váli János f. Nagy-Bánya: Stoll Károly k. Nagy-Károly: Kende Kanut k., Schusterics Ignácz f. Nagy-Somkut: Teleky Géza gr. k. Városokban : Békés Csaba: Szeberényi Gusztáv k., Apponyi Albert gr. e. Debreczen: I. ker. Kőrössy Sándor k., Simonyi Ernő f. II. ker. Tisza Kálmán k., Helfi Ignácz f. III. ker. Kiss Lajos k., Mudrony Soma f. Erzsébetváros: Beöthy Algernon k. Félegyháza: Szabó Sándor k. Gyulafehérvár: Lukács Béla pk. Nagybecskerek: Dániel Ernő k., Mihálovics Miksa e. Összesen választ holnap 23 kerület Az új képviselők betűrendes névsora. (E jegyzékben a ma éjjeli 12 óráig érkezett táviratok szerint megválasztott képviselők is benfoglaltatnak.) Kormánypártiak: Apáthy István, Andrássy Gyula, Andrássy Tivadar gr., Andrássy Manó gr., Agustich Imre, Andaházi Pál, Antonescu István, Beniczky Gyula, Biazini Domokos, Bethlen András gr., Bárczay Ödön, Bánffy Béla br., Busbach Péter, Bay Barnabás, Bánffy Dániel b., Boér Károly, Bocskor Károly, Boross Bálint, Bohus Zsigmond, Beöshy Andor, Bossányi László, Baross Gábor, Bende Imre, Bubics Zsigmond, Berzeviczy Albert, Bauszner Guidó, Bacon József, Boér Antal, Bissingen Ernő gr., Bethlen Géza gr., Bornemisza Árpád, Csernátony Lajos, Csávossy Béla, Csáky László gróf, Cselkó Ignácz, Csejtei Antal, Dőry Dénes, Dacsó Pál, Darányi Ignácz, Dimitrievics Milos, Dobránszky Péter, Dániel Gábor, Dániel Pál, Éber Nándor, Elekes György, Engelmayer József, Ercsey Géza, Éles Henrik, Fáik Miksa, Fekete Lajos, Fáy László, Forgách Antal gr., Fónagy László, Földváry Gábor, Frőlich Gusztáv, Gergelyi Tivadar, Gajzágó Ferencz, Gromon Dezső, Gábor Péter, György Endre, Gyurgyik Gyula, Gödi Károly, Gál Jenő, Gaal József, Horváth Gyula, Halassy Gyula, Hoffgräf János, Harkányi Frigyes, Hieronymi Károly, Hérics Antal, Hoffmann Pál, Hegedűs Sándor, Jókai Mór, Jánossy János, Jurka Vazul, Jónás Ödön, Justh György, Joanovics István, Istóczy Győző, Ivánka Imre, Kármán Lajos, Kálmán Imre, Kemény János b., Kammerer Ernő, Kemény Gábor b. (2 kör ), Kardos Kálmán, Kissovich József, Kégl György, Korizmics László, Knöpfler Vilmos, Károlyi Tibor gr., Königmayer Károly, Konstantin György, Králicz Béla, Karuch Józs., V. Kovách László, Karácsonyi Guido gr. Kemény Kálmán b., Kemény Géza b., Kapolcsányi Mór, Lázár Menyhért, Lehoczky Egyed, Lészay Lajos, Latinovics János, Latinovics Gábor, Lipovniczky Sándor, Lukácsy Béla, Lázár Mihály, Lukács László, Lázár Lajos, Mezey Ferencz, Matlekovics Sándor, Móricz Pál, Mikó Bálint, Mihály Ferencz, Mocsáry Géza, Missies János, Miehl Jakab, Mihajlovics János, Matuska Péter, Máday Lajos, Móricz Károly, Mamusich Lázár, Mara Lőrincz, Nadányi Miklós, Neppel Ferencz, Ordódy Pál (2 kör.), Országh Sándor, Odeschalcler Gyula hg, Onossy Mátyás, ifj. Ormós Zsigm. Pauler Tivadar, Pulay Kornél, Probstner Arthur, Perényi Zsigmond, Prónay József, Popovics Vazul, Podhorszky György, Péchy Tamás, Plachy Tamás, Podmaniczky Frigyes, Péchy Manó gr., Porubszky Jenő, Pogány Károly, Ráday Gedeon gr., Rónay István, Rudics József br., Rakovszky György, Rohrer Viktor, Radvánszky Béla b., Román Sándor, Rakovszky Géza, Roszival István, Rakovszky István, Rostaházy Kálmán, Rónay János, Rohonczy Gedeon, Simó Lajos, Sporzon Ernő, Szájbely Gyula, Szontágh Pál (nógr.), Szögyény László, Szeniczey Ödön, Szathmáry Miklós, Surina Károly, Szirmay Ödön, Szlávy Olivér, Szentkereszti Béla, Szitányi Bernát, Szende Béla (2 kör.), Szalay Ödön, Sváb Károly, Szerb György, Székely Elek, Szilágyi István, Szemenyey József,Szentiványis Kálmán, Szapáry Gyula gr., Szathmáry György, Tisza Kálmán (2 kér.), Tisza Lajos, Teleki Domokos gr., Trefort Ágoston (2 kér.), Török József, Tury Gergely, Tibád Antal, Tamássy Béla, Tanárky Gedeon, Juzovics Pál, Urbanovszky Ernő, Zichy Ágost gr., Zámory Kálmán.