A Hon, 1881. június (19. évfolyam, 150-178. szám)

1881-06-30 / 178. szám

178. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Szerkesztési Irodai Barátok-tere, Athenaeum-épü­let A lap szellemi részét illető minden hőssemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere,, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1889 Csütörtök, junius 30. Kiladó-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint, Előfiselésii dij s Portán Wildre, vagy Budapesten kisbos horár: reggeli és esti iaadás egy itt: 1 hónapra. , i i­­ • .................... S fkrí 8 hónapra ................................. • • ■ ? “ ' • hónapra , . ■ , S* » Am esti kiadói posts! külfelküldáseért. felfűz fizetés negyedévenkirs.t ...... . S * As eiCfizetus a* év foly­­án minden hónapban meg* kezdhető, de ennek bármely napján törteid!* is, mind­­­enkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívásA HÓIT XIX. évi folyamára. Előfizetési Árak : Egy hónapra . . . . 2 frt Évnegyedre . . . . 6 » Fél évre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HÖK kiadó­hivatalába (barátok­ tere Athenaeum-épület) küldendő. A HOK kiadóhivatala, Budapest, június 29. A bolgárországi állapotokkal szemben a hatalmak magatartásáról különböző hírek keringenek, némelyek már odáig mennek, hogy monarchiánk számára valami olyan­forma szerepet jelölnek ki, a­minőt Bosnyák­­országgal szemben európai megbízásból elvál­lalt. E hír azonban minden alapot nélkülöz s idáig csak azt lehet bevégzett ténynek tekin­teni, hogy a hatalmak már régebben meg­egyeztek az iránt, hogy a viszonyok tisztázá­sáig, vagyis míg a Sobranje határozatot ho­­zand a fejedelem előterjesztéseiről, várakozó állásban maradnak. Ha azonban Sándor feje­delem indíttatva érezné magát Bolgárorszá­got elhagyni, erre az esetre a hatalmak kép­viselői közt nagyobb alkudozások vétettek kilátásba, a­melyeknél a legközvetlenebbül érdekelt szomszéd államok által foganatosí­tandó elővigyázati rendszabályok kerülnek szőnyegre. Ezen elővigyázati rendszabályok a netalánt anarchikus állapotok kitörése ese­tén Bolgárországban az ország pacifikálására szolgáló európai kollektív intervenczió jelle­gét ölthetik magukra.« A sobranje jul. 13-ikán Szisztová­­b­a­n fog összeülni; vitának hely nem adatik, hanem csak szavazásra fog feltételni a kérdés, várjon elfogadja-e Sándor fejedelem alkot­mányfelfüggesztési tervét. A szavazás alatt, Szisztovában nagy helyőrség is lesz, s önként értetődőleg a választók is ezer számra fognak oda seregleni, hogy követeik szavazatát ellen­őrizzék. A Dunán ugyana­szádok fognak ké­szen tartatni. Nem nagyon valószínű tehát, hogy a sobranje ily körülmények közt ellen­séges állásba helyezze magát a fejedelemmel, de ha még­is megtenné ezt, Sándor fejedelem hajóra száll és elhagyja országát önsorsára. A bolgárországi állapotokkal szemben a porta sem marad tétlen. Skutariból jött hír szerint Dervis pasa már parancsot kapott a szultántól, hogy egy Bolgárország határán összpontosítandó figyelő hadtest fővezényletét vegye át. Dervis ennek folytán intézkedése­ket tett, hogy Albániát elhagyhassa, s neve­zetesen szigorú parancsot adott ki, hogy egy albán se merje kerületét külön engedély nél­kül elhagyni. A görög és törökországi határkérdés megoldásáról a hatalmak képviselői emlékira­tot készítettek, melyben pontos instrukc­ió­­kat kérnek egy pár pontra nézve, a­melyek a területátadás alkalmából fölmerültek s egy­úttal azon kérdést is feltették, hogy hivatalos tanácskozásaikat ez utolsó kérdések fölött hol tartsák meg? Tuniszból azt sürgönyzi a »Temps« levelezője, hogy a déli részeken levő törzsek támadásra készülnek a franczia pozícziók el­len. Az a körülmény, hogy Törökország csa­­paterősbítéseket küldött Tripoliszba, felbáto­rítja a törzseket, mert azt hiszik, hogy a fran­­cziák elleni támadás esetén számíthatnak a török segédcsapatokra is. A franczia kormány e dolgokról értesülve, két ágyúnaszádot kül­dött Zergisbe. Tény az, hogy a franczia kor­mány a tuniszi külügyek vitelére tett intéz­kedéseitől nem hajlandó elállni, bármennyire kifogásolják is azt angol vagy olasz részről. Magának a bejnek nem lesz külügyminisz­tere, hanem a külü­gyet egészen a franczia ügyvivő Tuniszban veszi át.­­ A fiumei bizottság tegnapi ülésén Derencsin a kormány képviselője kijelentette, hogy a bán már érintkezésbe tette magát a magyar bel­ügyminiszterrel, hogy a fiumei horvát lakosok részére, a­mennyiben erre szükségük volna, a törvény oltal­mát kikérje. E nyilatkozat, valamint a tartomány­­gyűlés tegnapi ülésén a törvényhamisítás ügyében adott fel­világosítá­sok alapján a kormány képviselője indítványozta, hogy térjenek napirendre. S­u­b­o t­i­c­s elnök a bizottság ellenzéki tagjait felkérte, hogy ad­janak véleményt, vagy esetleg tegyenek ellenindít­­ványt, ezek azonban mindkettőtől tartózkodtak, ha­nem követelték a kormánytól, hogy a kiegyezési tör­vény eredeti példányát az átragasztott hely megszem­­lélhetése végett mutassa meg, úgy­szintén az erre vonatkozó királyi leiratot és a tartománygyűlési jegyzőkönyveket eredeti példányaikban. Derencsin osztályfőnök magát erre ugyan illetéktelennek mond­ta, de úgy vélte, hogy a kormány e kíváncsiságot tel­jesíteni fogja. Azonban Szarcsevics azon indítvá­nyát, hogy a magyar és horvát kormányok közt a tervezett fiumei állandó provizórium tárgyában ke­letkezett levelezést terjesszék elő, határozottan visz­szautasította. Mrazsovics és Szarcsevics a bizottságban eléggé tartózkodó magatartást tanú­sítottak. — A földadó szabályozása. Tekintet­tel azon körülményre, hogy a földadóról szóló 187­5. évi törvény időközben igen sokat változott, a pénz­ügyminiszter az életben levő törvény­i rendeletek összegezése által rendeletet bocsájtott ki, melyben a földadó szabályozva van. E szerint ki van mondva, hogy: »az állami földadó a tiszta jövedelem után minden földrészletre egyenlő százalékban vettetik ki. A földadó tárgyát képezi minden gazdaságilag hasz­nálható földterület, a­mennyiben nem adómentes, ha­bár tényleg más czélra fordíttatik is. A földadó tár­gyát nem képezik: a) a közutak, állandó dűlő­utak, utczák és közterek; b) a beépített köztelkek és az udvarok; c) szállításra használható és vízművekre szolgáló csatornák ; d) a törvény oltalma alá helye­zett védtöltések és csatornák; e) temetők; f) orszá­gos és közhatósági kezelés alatt álló kertek, melyek jótékony intézetek czéljára szolgálnak; g) tanítási czélokra használt fa- és szőlőiskolák.« Ezután előadja a rendelet az ideiglenes adómentes tárgyakat, a föld­birtok tiszta jövedelmének kiszámítását s a végrehaj­tási eljárásokat.­­ Prágában tegnap ismét voltak kihágások. Az »Ausztria« német akadémiai tes­tület kirándult Kuckelbachba, Prágától mintegy egy órányira, hogy ott alapításának 20 éves ünnepét meg­ülje. Számos családtag, köztük nők is, csatlakoztak a tanulókhoz. Délután 5 óráig csendesen folyt le az ün­nep. Ez órában mintegy 200 cseh tanuló érkezett kü­lön gőzösön, a kertben a német tanulókkal szemben foglaltak helyet és azonnal cseh nemzeti dalokat kezd­tek énekelni. A német testület teniorja azonnal ki­adta a jelszót, ne vegyék tekintetbe a provokácziókat és a zenekart megbízta, ne játszék semmiféle nemzeti darabot. A nőket azonnal eltávolították. A cseh tanulók botokkal és fuskókkal voltak ellátva és kihágásoktól kellett tartani, főleg, mivel a »Narodny Listy«-ben külön hirdetés találkára szólí­tott fel Kuchelbadhban. Tanulóküldöttséget kocsin Prágába menesztettek a helytartósághoz, melynek a fenyegető ügyállás előadatott. Ez azonnal csendőrsé­get és egy biztost küldött ki. Mielőtt ez utóbbi meg­érkezett, a cseh tüntetők a tanulókra, a német lapok tudósítóira sat. »pereat«-okat kiabáltak s zarosan kö­vetelték, hogy a zenekar nemzeti darabokat játszék. Ennek következtében oly nagy durongás keletkezett, hogy a csendőrök ismételten szuronyszegezve jelentek meg a kertben, hogy a rendet helyreállítsák. A biztos beszédet mondott s kérte, ne kénysze­rítsék őt, hogy erőszakot használjon. Alig végezte beszédét, a dulongás újból megkezdődött. Egy cseh tanuló zajosan követelte a biztostól, parancsolja meg a testületi tanulóknak, keljenek föl, vegyék le sip­káikat és velük énekeljék a néphymnuszt. A németek kijelentették, hogy szívesen engednek a felhívásnak, de nem szabad ily provokálólag fellépni. Erre újra iszonyúan lármáztak a csehek. A német senior pa­rancsára a zenekar a néphymnuszt játsza, mire az összes tanulók fölkelnek és fedetlen fővel éneklik a hymnuszt. Később új lárma. E pillanatban új csend­őrség érkezett. A tanulók még éjjel 11 órakor se tértek vissza. A konstantimápolyi államper. Az Abdul-Aziz szultán meggyilkoltatása miatti per Konstantinápolyban — mint már jelentet­tük — tegnap vette kezdetét. A tárgyalás első nap­járól a »N. fr. Pr.«-nek a következőket jelentik: A meghívott közönség, mely a Yildiz­kioszk sátrában foglalt helyet, és oly válogatott mint nagy­számú volt. A követségek dragománjai mind megje­lentek. A törvényszék délben nyitotta meg a tárgya­lást. Az elnöki széket S­u­r­u­r­i efendi foglalá el, mint alelnök Christoforides efendi szerepelt, a főügyész L­a­t­i­f bej, kinek oldala mellé két helyet­tes van kirendelve. Vádlottak bevezettetvén, egy pad­ra ültek; ezek voltak : M­i­d­h­a­t pasa, Viddin ex­­kormányzója, az uralkodó szultán két sógora: Kari és Mahmud Dzsellal- eddin, kik mint csá­szári herczegnők férjei »Damad« (vő) czímet visel­nek, továbbá: Bahri bej, Abdul-Aziz szultán ex­­kamarása, N­e­d­z­s­i­b és Ali bej őrnagyok, Said, Riza bej a birkózó (Pehlivan) és Mustafa palo­tatisztek s a két erdőcsősz: Musztafa Dzse- Salili és Ah­met. A többi vádlott közül Mu­­lerdzsin Rusdi Mehemet pasa nagy exvezér be­tegen fekszik, míg a volt Seik-al-Izlam, K h­a­­­r u­­- lah efendi Mekkában fog elitéltetni, hol jelenleg tartózkodik; a volt hadügyminiszter Husszein A­vni pedig megöletett és Turkhan bej, Tekke város muteszarifje ismét szabad lábra helyeztetett. Miután a vádlottak körülbelül a fenti sorrend­ben helyet foglaltak, fölolvastatott a törvényszék vád alá helyezési határozata, mire egy törvényszéki jegyző a vádlevél fölolvasásához fogott, mely teljes harmad­fél órát vett igénybe. Az öt állami főrangú hivatal­nok : Midhat, Mehemed Rusdi, Khairullah, Hussein Avni és Mahmud Damad vádoltatna , hogy ötös ta­nácsot képeztek, melyben Abdul Aziz szultán meg­gyilkolását elhatározták s az Ozmanidák valamennyi herczegének a Bosporus partján levő bebeki császári kioszkban leendő megölésének tervét kidolgozták. E gyilkossági tervezetek Murad exszultán egy iro­­dája folytán készíttettek, mely császári parancs a ne­vezett ötös tanács által hozott valamennyi határozat­nak érvényt és végrehajtási erőt kölcsönzött. N­úri Damad pasa vádoltatik, hogy a B a­h r y bej kama­rás vezénylete alatt működő gyilkosokkal a szükséges megállapodásra jutott. Ez okoknál fogva a főügyész indítványozza, hogy vádlottak, kik az említett ötös tanácsot képezték, valamint Murad exszultán anyja és Nuri Damad pasa a büntetőtörvénykönyv 184. szaka­szának alkalmazása mellett időleges kényszermun­kára, a három gyilkos pedig halálra ítéltessenek. M­u­­r­a­d exszultán pedig beszámíthatatlan állapota miatt felelősségre nem vonandó. Ezután következik vádlottak kihallgatása. A birkózó Musztafa beismeri, hogy a gyilkosságot a szultán ütereinek elmetszése által végrehajtotta, Fahry bej ezalatt a szultán karjait, Dzsesai­li pedig lábait fogta le. Hasonlóan vall Dzsesai­li, míg Ah­med, a második erdőcsősz, eddigi vallomásait visz­­szavonja. Fabry bej körülményesen elbeszéli az Ab­dul-Aziz szultánon észrevehető elmeháborodottság jeleit; a szultán ollót és kézi tükröt kért, hogy sza­­kállát lenyithassa. Vádlott vallomását azzal végzi, hogy Abdul-Aziz mint öngyilkos halt meg. Midhat, Nuri és Mahmud a gyilkosságot szintén tagadják és a vádat kifogásolják. Ezután a tanúvallomás következett. A császári hárem két eunuchja egymásután belép s mindegyik azt vallja, hogy a gyilkosokat látta a mint azok a szultánra estek. Más tanuk a palota személyzet tagjai közül különböző mellékkörülményét beszélik el a gyilkosságnak. Ezután bevezettetik az a három or­vos, kik a sokat emlegetett orvosi véleményt aláírták. Az ollót mint corpus delictit felismerik s megerősí­tik a jelentés ama végkövetkeztetését, hogy a szultán öngyilkos volt. E közben bealkonyodott s az elnök az ülést az­zal a kijelentéssel rekesztette be, hogy a tárgyalást ma d. e. 10 órakor folytatni fogják. — A vádlottak minden ügyvédje megjelent. Egy későbbi jelentés igy hangzik: A per egy sátorban tartatik, melynek közepén a bírák két ara­nyozott széken foglaltak helyet. A középső, kissé emelkedett ülésen, az elnök helye van, a­ki feje körül fehér turbánt visel. Balra az elnöktől a titkárok ül­nek, jobbra L­a t­i f bej államügyész. Közvetlenül a bírák előtt, a közönségtől elválasztva, külön hely van fentartva a vádlottaknak. Az asztalon balra az elnök­től öt védő ül. A sátor többi része a hallgatók részére van fentartva. A bemenetet csak belépti jegyek elő­­mutatása mellett engedtetik meg s e tekintetben szi­gorú ellenőrzést gyakorolnak. Tegnap, (28-án) a tár­gyalás első napján a bírák 11 órakor léptek be, egy félórával későbben a vádlottak erős őrség kíséreté­ben, mely hátuk mögött megállott. Elnök 12 órakor nyitotta meg a tárgyalást, megkérdezvén a vádlottak generáliáit. Erre az írnok érthető hangon felolvasta a vádiratot, mely azt mond­ja, hogy Midhát és társai Abdul Aziz szultán meggyilkoltatásával vádoltatnak Murad szultán be­leegyezésével. A vád felolvasása két óráig tartott. Christoforides efendi alelnök (görög keresz­tyén) ezután valamennyi vádlottat meglehetősen be­ható kihallgatás alá vette. A két erdőcsősz és M­u­s­­tapba birkózó teljes vallomást tettek és részletes adatokkal szolgáltak a meggyilkoltatás aktusáról. A többi vádlott a bűntettben való minden részvételt tagadta. Mahmud Damad pasa sápa és félénk volt. Reszkető hangon beszélt s egyszer egészen el­hagyta hangja, mire könnyekben tört ki. Nuri egy sovány, elegáns külsejű ember, nyu­­godtabbnak látszott és minden kérdésre szilárd han­gon válaszolt; de a nap hőse Mi­db­át pasa volt. Mindenki szeme felé irányult; mindenki látni akarta a török alkotmány megteremtőjét, midőn büszke arcz­­kifejezéssel és szilárd járással belépett. Vádolták a szultán meggyilkoltatásában való részvétellel és más vádlottakkal való ös­szeesküvéssel a császári család herczegeinek összegyűjtése végett, hogy azokat is rög­tön megöljék. Christoforides kihallgatta Mid­­hát pasát, a­ki nagy ügyességgel és jelentékeny si­kerrel védelmezte magát. Kijelentette, hogy a meg­gyilkoltatás egész története hazugságok hálózata ele­jétől végig, hogy őt és más vádlottakat elveszítsen. Tagadta, hogy a szultán megöletésére bizottság ala­kíttatott. Minden rendszabályt a minisztertanács határo­zott el, miért nem vádoltak be minden akkori minisz­tert ? Ő a maga részéről elvállalja a felelősséget. Megkérdeztetvén, miért menekült a franczia konzu­látusra, M i­d h á t azt válaszolta, hogy értesült, hogy nagyszámú katona vonul palotája ellen, fölmerült benne ama jelenet emléke, midőn több miniszter meg­öletett és felkeltötte aggodalmait, a­miért is a fran­czia konzulátusra menekült. Sajnálja e tettét és kész ezért viselni a felelősséget. Ezután ama tanukat hallgatták ki, a­kik A­b­­dul Aziz szultán megöletésénél jelen voltak. Két eunuch azt vallotta, hogy mindketten látták Mus­­t­a­p­h­á­t, a­hogy a szultán karjait megragadta. Egy eunuch ezenkívül beható vallomást tett Damad és Nuri szerepéről a megöletésnél. A külügyminiszté­rium egy hivatalnoka vallja, hogy B­a­h­r­y már egy idővel a mostani per megindítása előtt bevallotta neki, hogy A­b­d­u­l-A­z­i­z szultán megöletett. A tö­rök pap, a­ki a szultán holttestét mosta, kijelenti, hogy baloldalán sebeket látott. A palota egy őre azt mondja, hogy a szultán bal karján két, jobb karján pedig egy sebet látott, de egyet sem oldalán. Aziz egy három­ hölgye azt mondja, hogy látta Musta­­p­h­á­t a szultán szobájának ablakából kiugrani és egyidőben F­a­h­r­y­t a lépcsőn lemenni. Narco pasa, az orvosok egyike, a­kik a holttestet megvizs­gálták, azt vallotta, hogy a tett reggelén házából a palota egy ablakából egy embert látott leesni, ké­sőbb hallotta a szultán halálát. Az orvosok megérkeztekor kinyilatkoztatta kétségeit­ H­u­ssein Avni előtt a szultán halál­neme fölött, ez azonban kijelentette, hogy Narco aláírhatja a jelentést, vagy abba­hagyhatja. Erre az elnök előmutatta az ollókat, melyekkel a szultán állítólag megnyitotta ereit és megkérdezte a tanukat, voltak-e azokkal ejthetők az orvosok által leírt sebek. Narco azt válaszolta, hogy ez kétséges, továbbá megjegyezte, hogy a szultán egész testét sose vizs­gálták meg. Erre Casco orvos kihallgatása követ­kezett, a­ki azt mondta, hogy megvizsgálta az egész holttestet és, csak sebeket talált a karon, de erőszak jeleit nem. Ő a szultán öngyilkosságára következtet. Egy másik orvos, dr. N­o­ri egészen egyetért Cascoval. Nori megvizsgálta a holttestet és kö­vetkeztetéséhez a sebek kinézése és azoknak az ollók­kal való összehasonlítása által jutott. E tanú kihall­gatása után a tárgyalást esti 7 órakor elnapolták. Az egész eljárás a részrehajlatlanság benyomását teszi. Az elnök a vádlottaknak teljes szabadságot enged védelmezésükben és sose szakítja őket félbe. * M­i­d b­á­t pasa előleges kihallgatásáról a »Pol. Corr.«-nak azt írják, hogy a törvényszék smyrnai vallomásaiban több ellenmondást fedezett föl, így tudják, hogy Abdul Aziz sose akart megválni egy tőrtől, melyet még ágyába is magával vitt. Ez S­e­­­m­i szultán egy tőre volt. A minisztertanács elhatározta, hogy e tőrt vegyék el tőle, de Abdul Aziz határozottan vonakodott a tőrt átadni. A mi­nisztertanács elhatározta, hogy a tőrt erőszakkal ve­gyék el tőle, a­mi meg is történt. Midőn M­i­d­h­á­­t­o­t megkérdezték, miért hozta a minisztertanács e határozatot, ezt válaszolta : »Mert ismertük büszke jellemét , attól tartottunk, hogy detronizálását nem fogja elviselni s meg fogja magát ölni, a mit el akar­tunk kerülni, nehogy gyilkosainak tűnjünk föl.« Egy más kihallgatáson megkérdezték tőle, hol volt A­b­d­u­l-A­z­i­z szultán megöletésének napján és órájában. Több más vádlott előadásából kitűnik, hogy M­i­d­b­á­t abban az időben a palotában volt, Midbát azonban azt válaszolta, hogy nem volt a pa­lotában, hanem korán a portára ment, a­hol csodál­kozására észrevette, hogy a többi miniszter mind tá­vol van. Nem akarta megkérdezni alárendeltjeit, miért nem jött senki sem a portára, és Said efendi a nagyvezér muzesárjának irodájába ment. Said efendi (a­ki már egy idő óta halott s azért nem volt kihallgatható) először értesítette őt A­b­d­u­l-A­z­i­z szultán haláláról. M­i­d­h­á­t erre azt válaszolta: Ez nagy szerencsétlenség, mert meggyilkoltatásban fog­nak hinni. Said azonban azt válaszolta neki, hogy az ön­­gyilkosság minden bizonyítéka megvan. »Ez esetben — válaszolt Midhát — nyilván a gondviselés végzése volt, mely nagy zavartól mentett meg minket, mert valóban nagyon bajos lett volna az uralkodó felett őrködni s e borzasztó feladat felülmúlta erőnket.« D­­­e v d e­d pasa, a ki őt Smyrnában kihallgatta, erre megjegyezte: »Minthogy ez az öngyilkosság a kor­mányt nagy zavarból mentette ki, hogyan jött, hogy öngyilkosságát megakadályozandók, elvették tőle a tőrt?« Továbbá kérdezte Djevded: »Miért volt a ka­binet zavara oly nagy ?« mire Midhát válaszolta: »Mert már észrevettük, hogy Murad szultán nem teljesítheti funkczióit és »ha az oroszlán visszatér vala, nem egy anyát könyökre kényszerített volna.« Ez utolsó frázist Midhát Smyrnában nem akarta aláírni. Azt állította, hogy ez nem volt egyéni nézete, hanem, hogy mindenki így gondolkozott. A törvény­szék azonban ebben annak a bizonyítékát látja, hogy a miniszterek féltek Abdul-Aziz visszatérésétől a trónra s azért rendelték el kivégeztetését. Választási mozgalom. Nagy-Becskerek, jun. 28. (Ered. tud.) Nyugodtan, csöndesen néztünk a 30-iki választás elé. Városunk egyetlen jelöltje, volt szabadelvű képvise­lője Dániel Ernő köré csoportosult az egész város intelligencziája, polgársága. Dániel Ernő teljesen azonosította magát eddigi parlamenti működése alatt is városunk, sőt egész megyénk társadalmi és anyagi érdekeivel, s azokat mindig előmozdítani igyekezett, s a kikinda-becskereki vicinális vasút ügyének támo­gatása és keresztülvitelével oly fontos szolgálatokat tett városunknak és megyénknek, hogy itt senkinek eszébe sem volt másra gondolni a választások előtt, mint Dániel Ernőre. Méltóbb férfit nála e kerület nem küldhet a parlamentbe. Ellenjelöltről nem is álmodtunk. Most azonban, az elmúlt napok alatt csak előállanak az ellenzékieskedők, s Mihalovics Miksa személyében ellenjelöltet állítanak föl, ki a je­löltséget el is fogadta. Legkevésbbé sem félünk azonban az ellenjelö­léstől. A megye és az egész város hangulata D­á­­niel Ernő mellett lelkesedik. Munkássága, gondol­kozása s a város érdekében tanúsított fáradozásai annyira megnyerték itt a komoly gondolkozású fér­fiak szívét, hogy legkevesebb kétségünk sincs az iránt, hogy a választásnál impozáns többséggel fejezhetjük ki bizalmunkat ismételve szeretett jelöltünk, Dá­niel Ernő iránt. — (1. 1.) Választási határnapok. Jul. 1-én nincs választás. Jul. 2. Városok: Pápa (1) és Zenta (2), Nagybecskerek (1); összesen 3 választóke­­r­ü­l­e­t. Jul. 3. Megyék: Szilágy (5); városok: Czegléd (1) és Nagy-Kőrös (1); összesen 7 vá­lasztókerület. A választások eddigi eredménye. Eddigelé, ma esti 8 óráig 344 kerületből isme­retes a választás eredménye. Ezek közül 195 a kor­mánypárté, 53 a mérsékelt ellenzéké, 77 a független­ségi párté, 8 a pártonkívülieké és 11 a nemzetiségieké. A szabadelvű párt nyert ,a szélsőbal­­tól 17 kerületet­­ pedig: Budapest Ferenczvárost, Csongrádot, Szirmabessenyőt, Csákvárt, Duna-Patajt, Veszprémet, Zalaegerszeget, Ó-Kanizsát, Kaposvárt, Bárándot, Berettyó - Újfalut, Székely - Keresztúrt, Abonyt , Szeged 1 kerületét, Ócsát, Tápét, Sza­badka 1. kerületét. A mérsékelt ellenzék­től: 23 kerületet és pedig: Budapest Lipót­ és Terézvárost, Kassát, Szeniczet, Németújvárt , Gal­­góczot , Rimaszombatot , Pécsváradot, Bobrót, Rozsnyót, Ilyefalvát, Oláhfalut, Sárvárt, Alsó-Ku­­bint, Pécskát, Borosjenőt, Gödöllőt, Kézdivásárhelyt, Oláh-Bogsánt, Eszterházát, Felső-Vissót, Eperjest és Vágújhelyt. A nemzetiségiektől: 3 ke­rületet: Belényest, Újvidéket, Uzdint. — A pár­­tonkivüliektől Pécsváradot. Összesen nyert 43 kerületet. A mérsékelt ellenzék nyert a szabad­elvű párttól 6 kerületet, u. m. Csáktornyát, Ugo­­dot, Mádot, Mohácsot, Nagy-Szombatot, Esztergo­mot. A szélső baltól nyert 2 kerületet: Putno­­kot, Csurgót. A szélsőbal nyert a szabadelvű párt­tó­l 17 kerületet, u. m.: Kolozsvár két kerületét, Pé­cset, Siklóst, Marosvásárhely I-ső kerületét, Gyön­gyöst, Dunavecsét, Somlyó-Vásár­helyt, Váczot, Rácz­­kevét, Győrt, Gyomát, K.-Vásárhelyt, Tordát, Oros­házát, Nagy-Aj­tát, Győrszigetet. A mérsékelt ellenzéktől nyert 13 kerületet: Nagy-Vázsonyt, Edelényt, Szilt, Pinczehelyt, Szent-Gothardot, Mis­­kolcz egy kerületét, Nagy-Kapost, D.-Szerdahelyt, Köbölkutot, Kis-Várdát, Fülöpszállást, Szoboszlót és Aradot. A pártonkívüliek nyertek a szabadelvű­­párttól 2 kerületet: Pozsonyt, Hidegkutat, a mérsé­kelt ellenzéktől 2 (M.-Sziget, Sz.-Fehérvár), a szél­sőbaltól 1 (Kaposvár) kerületet. A nemzetiségiek nyertek a szabadelvű párttól 2 kerületet, Hermányt és Titelt Mindezek szerint: A szabadelvű párt nyert 43 kerületet, vesztett 26 kerületet; nyert kerületek szá­ma 17. A mérsékelt ellenzék nyert 8 kerü­letet; vesztett 34 kerületet; vesztett kerületek száma 26. A függetlenségi párt nyert 30 kerü­letet ; vesztett 18 kerületet. Tehát n­y­e­r 112 ke­rületet. A választások 7-dik napja* (Jan. 30.) Holnap a következő kerületekben és jelöltekre történik meg a szavazás: Bara megye: Aranyos Maróth: Migazzy Vilmos f., Kegle­­vich István gr. e. Léva: Hunyady László e., Mednyánszky Árpád b. f. Újbánya: Kazy János k., Kiss Mihály ? Bereg. Felvidék: Abonyi Emil k., Pálfi Ferencz k., Ilos­­vay Sándor f. K­á­s­z­o­n­y: Litteráty Ödön k., Uray Imre f. Munkács: Jászay Antal k. Tiszahát: Füzesséry Géza f., Kántor Gyula k. Szatmár A­r­a­n­y­o­s-M­e­d­g­y­e­s: Böszörményi Elek k., Szőke Barna k. C­s­e­n­g­e­r: Kiss Áron f., Domahidy István k. F­e­h­é­r-G­y­a­r­m­a­t: Isaák Dezső f., Katóka Sán­dor k. K­r­a­s­s­ó: Szuhányi Ödön k., Farkas Emil f. Mát­é-S­zalka: Péchy Jenő k., Váli János f. Nagy-Bánya: Stoll Károly k. N­a­g­y-K­á­r­o­l­y: Kende Kanut k., Schusterics Ig­­nácz f. N­a­g­y-S­o­m­k­u­t: Teleky Géza gr. k. Városokban : Békés­ Csaba: Szeberényi Gusztáv k., Ap­­ponyi Albert gr. e. Debreczen: I. ker. Kőrössy Sándor k., Si­­monyi Ernő f. II. ker. Tisza Kálmán k., Helfi Ignácz f. III. ker. Kiss Lajos k., Mud­­rony Soma f. Erzsébetváros: Beöthy Algernon k. Félegyháza: Szabó Sándor k. Gyulafehérvár: Lukács Béla pk. Nagybecskerek: Dániel Ernő k., Mihálo­­vics Miksa e. Összesen választ holnap 23 kerület Az új képviselők betűrendes névsora. (E jegyzékben a ma éjjeli 12 óráig érkezett táviratok szerint megválasztott képviselők is benfoglaltatnak.) Kormánypártiak: Apáthy István, Andrássy Gyula, Andrássy Tivadar gr., Andrássy Manó gr., Agustich Imre, Andaházi Pál, Antonescu István, Beniczky Gyula, Biazini Domokos, Bethlen András gr., Bárczay Ödön, Bánffy Béla br., Busbach Péter, Bay Barnabás, Bánffy Dániel b., Boér Károly, Bocskor Károly, Boross Bálint, Bohus Zsigmond, Beöshy Andor, Bossányi László, Baross Gábor, Bende Imre, Bubics Zsigmond, Berzeviczy Albert, Bauszner Guidó, Bacon József, Boér Antal, Bissin­­gen Ernő gr., Bethlen Géza gr., Bornemisza Árpád, Csernátony Lajos, Csávossy Béla, Csáky László gróf, Cselkó Ignácz, Csejtei Antal, Dőry Dénes, Dacsó Pál, Darányi Ignácz, Di­­mitrievics Milos, Dobránszky Péter, Dániel Gábor, Dániel Pál, Éber Nándor,­­ Elekes György, Engelmayer József, Ercsey Géza, Éles Henrik, Fáik Miksa, Fekete Lajos, Fáy László, For­­gách Antal gr., Fónagy László, Földvár­y Gábor, Frőlich Gusztáv, Gergelyi Tivadar, Gajzágó Ferencz, Gromon Dezső, Gábor Péter, György Endre, Gyurgyik Gyula, Gödi Károly, Gál Jenő, Gaal József, Horváth Gyula, Halassy Gyula, Hoffgräf János, Harkányi Frigyes, Hieronymi Károly, Hérics Antal, Hoffmann Pál, Hegedűs Sándor, Jókai Mór, Jánossy János, Jurka Vazul, Jónás Ödön, Justh György, Joanovics István, Istóczy Győző, Ivánka Imre, Kármán Lajos, Kálmán Imre, Kemény János b., Kammerer Ernő, Kemény Gábor b. (2 kör ), Kardos Kálmán, Kissovich József, Kégl György, Korizmics László, Knöpfler Vilmos, Károlyi Tibor gr., König­­mayer Károly, Konstantin György, Králicz Béla, Karuch Józs., V. Kovách László, Karácsonyi Guido gr. Kemény Kálmán b., Kemény Géza b., Kapolcsányi Mór, Lázár Menyhért, Lehoczky Egyed, Lészay Lajos, Latinovics János, Latinovics Gábor, Lipov­­niczky Sándor, Lukácsy Béla, Lázár Mihály, Lukács László, Lázár Lajos, Mezey Ferencz, Matlekovics Sándor, Móricz Pál, Mikó Bálint, Mihály Ferencz, Mocsáry Géza, Missies János, Miehl Jakab, Mihajlovics János, Ma­­tuska Péter, Máday Lajos, Móricz Károly, Mamu­­sich Lázár, Mara Lőrincz, Nadányi Miklós, Neppel Ferencz, Ordódy Pál (2 kör.), Országh Sándor, Odes­chalcler Gyula hg, Onossy Mátyás, ifj. Ormós Zsigm. Pauler Tivadar, Pulay Kornél, Probstner Arthur, Perényi Zsigmond, Prónay József, Popovics Vazul, Podhorszky György, Péchy Tamás, Plachy Tamás, Podmaniczky Frigyes, Péchy Manó gr., Po­­rubszky Jenő, Pogány Károly, Ráday Gedeon gr., Rónay István, Rudics Jó­zsef br., Rakovszky György, Rohrer Viktor, Radvánsz­­ky Béla b., Román Sándor, Rakovszky Géza, Roszival István, Rakovszky István, Rostaházy Kálmán, Rónay János, Rohonczy Gedeon, Simó Lajos, Sporzon Ernő, Szájbely Gyula, Szontágh Pál (nógr.), Szögyény László, Szeniczey Ödön, Szathmáry Miklós, Surina Károly, Szirmay Ödön, Szlávy Olivér, Szentkereszti Béla, Szitányi Bernát, Szende Béla (2 kör.), Szalay Ödön, Sváb Ká­roly, Szerb György, Székely Elek, Szilágyi István, Szemenyey József,­­Szentiványis Kálmán, Szapáry Gyula gr., Szathmáry György, Tisza Kálmán (2 kér.), Tisza Lajos, Teleki Domokos gr., Trefort Ágoston (2 kér.), Török József, Tury Gergely, Tibád Antal, Tamássy Béla, Tanárky Gedeon, J­uzovics Pál, Urbanovszky Ernő, Zichy Ágost gr., Zámory Kálmán.

Next