A Hon, 1881. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1881-07-01 / 179. szám

Munkácsról D­e­s­k­ó István beregi főesperes úr megkeresett minket annak közlésére, hogy a la­punk 170. számában személyére vonatkozó névtelen közleményre válasza az,­­1-ször, hogy ő nem mint nemzetiségi, hanem mint mérsékelt ellenzéki képviselő­jelölt lépett fel, nem keresve, de elfogadva a bizalmat. 2 ov: elfogadta a jelöltséget azért, mert látta a sza­badelvű jelölt gyöngeségét és a szélbal nagy erőfeszí­tését,­­ mert továbbá a nép minden költekezés nél­kül ajánlotta fel neki szavazatát és így közönyös nem maradhatott. 3. válaszolja, hogy a névtelen maga­magát c­áfolja meg, azt írva, mikép Deskó úr nem­zetiségi politikát akar űzni azon kerületben, melyben még ily nemű irányzat soha elő nem fordult. Tehát 26 évi ott léte alatt, mikor lehetett volna és másutt űzték azt, itt nem volt nemzetiségi politika, nem pe­dig azért, mert a magyar-orosz nép vezetői, nem te­kintve sem jobbra sem balra, mindig a közös haza ér­dekében vezérelték azt, — most ezen százados eljá­rástól eltérni sem következetességnek, sem hazafiság­­nak nem tarthatják. 4. végre válaszolja, hogy illetlen és rosszakaratú insinuatiónak tartja valakit a kor­mány figyelmébe és jóakaratába ajánlani, ha az ezzel mindenekben nem egyenlő politikai nézetben van. Kun Szt.­Miklós, jun. 28. (Ered. tud.) A fü­­löpszállási választó­kerületben a függetlenségi párt jutott győzelemre. Hentaller Lajos Dr. Szivák Imre ellenében 1014 szavazattal 680 ellen országos képvi­selővé választatott. Hentallerről annyit tud saját párt­ja (és többet nem is tudhat) hogy Verhovaynak »Füg­getlenség« czímű, nagyon is szűk körben mozgó, lapjá­nál van alkalmazva. Verhovay lapjának irányához méltó nyers gondolkozás, és nagy hangú üres szavak főbb jellemvonásai, minden állampolitikai ismeret nélkül. Az országos függetlenségi párt végrehajtó bi­zottsága nagyobb kímélettel lehetett volna kerületünk iránt és nagyobb tiszteletben tarthatta volna azt, melynek minden időben értelmes és hírneves képvi­selői voltak. Meg lett választva Hentaller 1014 szó­val 680 ellen ; dr. Szivák Imre bukott. — Nem! — nem dr. Szivák bukott el, ne örüljenek ennek a veres tollasok, dr. Szivák szellemi nagyságát, értelmi ere­­ját ármány s bosszuállás nem buktathatja meg soha! hanem[igenis , (és ezt jól jegyezték meg az illetők) megbukott a fülöpszállási választókerület. Nem kárhoztatjuk a választóközönséget, hanem igenis kárhoztatjuk azon tapasztalatlan vezérférfia­kat, kik a józan felfogás, érett megfontolás hiányában, az egyszerű nép gondolkodását fölhasználva, odate­relték az eseményeket, hogy egy ismert hazafi egy teljesen ismeretlen egyénnel szemben botrányosan ignoráltassék. De hát hogyan is történt a megválasztatás ? Az országos függetlenségi párt végrehajtó bi­zottsága, midőn a fülöpszállási választókerület füg­getlenségi pártbizottsága által, képviselőjelölt adás végett megkerestetett, szorultságában nem ajánlha­tott mást, mint Hentaller Lajost; magában gondol­ván : csináljatok vele a mit tudtok — ha magatok közt nem találtok különbet. Hentaller a rákövetkező héten a kerület min­den községében felolvasta programmbeszédét és lett képviselőjelölt. Dr. Szivák Imre Kunszentmiklós­­ra a nagyszámú értelmiség által meghivatván, a meg­alakult pártbizottság közvetítésével, a június 19-én nagyszámú hallgatóság sűrű éljenzései közt remek po­litikai beszédet tartott, csengő tiszta hangja, gyönyörű beszéde s kifejtett határozott elvi meggyőződése áta­­lános visszhangra talált s elragadta a közönséget, és az ellenpártból is sokan csatlakoztak pártjához. A Hentaller-párt már Szivák bevonulásakor kezdte éretlenségének jeleit mutogatni, a főutczán, melyen a menet vonult, minden házon még a melyik pártjához nem tartozott is . »Éljen Hentaller !« fal­ragaszokkal és zászlóinak csoportosításával tüntetett, a programmbeszéd alatt folyvást közbe kiabált, él­tetve Hentallert és a függetlenséget. Megemlítésre­­méltó, hogy a függetlenségi párt vezérférfiai közt két, a népoktatás terén működő gimnáziumi tanár is sze­repelt. A tisztességes független pártiak folyvást tisz­tességtelenül kiabáltak, mit a Szivák-pártiak türel­mesen elhi­ggattak. Szivák programmbeszédének elmondása után átalános kedveltje lett Kunszentmiklós város értel­mes közönségének legnagyobb részben, itt, de máshol is a kerületben. A függetlenségi párt roppantul le­hangolva. Kellett kigondolni tehát módot, mely által a választó­közönség félrevezettessék. Szivák távozása után ámításhoz fogtak, azt a hirt terjesztették, hogy visszalépett, hogy a népet csak bolonditja, hogy lélekvásárló stb. De ezen rágalmak terjesztésében még nem bíztak; —kellett egy száj­hős, a ki Szivák után a néphez beszédet tartson s az ő pártjukhoz terelje. Ezt a beszélőt megtalálták Yerhovayban. — Yerhovay 3 nap alatt befutotta a kerületet, tar­tott a községekben tüzes lázító beszédet hétköznapi nyersmodorban, a vezérek által összecsődített és a munkáról honmarasztott férfiak, vénasszonyok, ifjú menyecskék és gyermek sereg előtt. Először is le­szidta a járás szolgabiráit, (a kiket már Tóth Pé­ter Szabadszállás város szülöttje s hírlapi újdon­dász, két ízben a nép közé szórt nyomtatványában bántalmazott) a kik Verhovay szójárása szerint »kor­teskednek, a népet ijesztik, hazudnak, vesztegetnek, tehát nem kell rájuk hallgatni, mert piszkos embe­rek­ stb. Azután neki esett Sziváknak, lehordta ked­vére, már t. i. úgy háta mögött, hogy a népet ámítja, bolondítja, mindenütt egy beszédet mond, mert nem is tud többet egynél stb. Rákerült a sor a kormányra, a rossz törvényekre, azután elemezte az adót, hogy minő roppant nagy az adó, eleinte csak akkora volt mint egy szopós bornya, most már ak­kora mint egy nagy ökör, de még nagyobb is lesz, ha Szivákot választják képviselőnek. Jött most az adóvégrehajtó, a­ki elviszi a ván­kost, tudja Isten miféle adóért, mert már nemcsak nagy az adó, hanem annyiféle is, hogy annak miné­­műségeit még az adóvégrehajtó sem tudja, pedig hát az a legokosabb ember a városban. Szóval Verhovay úr tudtára adta a hallgatóságnak, hogy a roppant adóterhet, mely alatt az adófizető nép már összeros­­kad, leszállítani, némelyeket eltörülni vagyis a bajon segíteni kell, — és ezt csak a függetlenségi képvise­lők tehetik, ha többségben lesznek. Ilyen független­ségi elvet valló nevezetes ember Hentader Lajos is,­­s a­ki igen becsületes és lélekismeretes ember, de legfőbb az, hogy őneki személyes barátja, és ez elég garanczia, hogy képviselőnek megválasztassék, tehát ajánlja őt. Éljen Hentaller Lajos!« Ez volt a bemutatás, Hentaller jelen nem létében. Szűnni nem akaró harsány éljenzés kö­vette, különösen az asszony népség részéről Verho­vay úr beszédét. Hangos zokogásban adtak kifeje­zést azon reményeknek, hogy ha Hentallert választ­ják meg követnek, hát Yerhovay ur beszéde szerint a még most méhekben hordozott magzatokat 20 év múla nem viszik el katonának, nem állítják idegen országban idegen hadseregbe gyilkos golyó elé. Az adó kevesebb lesz, vagy talán épen semmi sem lesz, vagy ha lesz is, majd Hentaller úr kifizeti és nem húzzák ki a vánkost a nyomorult nép feje alól. Ily gondolatok és beszéd közt oszlott szét a Verhovnyt hallgató asszonysereg, s otthon ráparan­csolt a férjre, hogy Hentallerre kell szavazni, mert akkor nem kell adót fizetni, de ne is próbáljon ám az az adóvégrehajtó a házba belépni, ha Hentaller m­eg lesz választva, mert kilöhetik. Verhovay lázító beszéde 3 nap alatt szerzett a szótalan Hentallernek 1014 szavazatot, és lett belőle honatya. Hanem ha már csakugyan Hentaller kapta, csókoljon kezet érte Verhovay Gyula princzipá­­lis úrnak, és három év alatt készüljön el rá, hogy ha a fülöpszállási választókerületben s­a­­ját választói várakozásához képest az adó le nem szállíttatik, vagy némely bolondok fel­fogása szerint el nem törültetik, az a nép, mely most rá­szavazva üdvhozsannákat hangoztatott, azt fogják kiál­tani, levele! Feszítsd meg! és megdobálni fogja, mint most megdobálta a becsületes józan gondolkodású higg­gadt férfiakat, azokat t. i. a­kik Szivákr­a szavazván, a választásról haza érkeztek. A vizsgálat ezek, és azok ellen, a­kik a zsidókat , ha Szivákra szavaznak »agyon verés- és felgyújt­ással« fenyegették, meg fog indíttatni, és a­mi eddig történt és még ezután történ­ni fog: mind a derék Verhovay Gyula szépséges műve, a­ki a hallgatók előtt vértanúkép mutogatta mellét, mondván: itt a reakczió golyója, — a­ki a törvények­re azt mondá: szedjétek össze, gázoljátok a mocsár­ba, mert azok nem másra valók. A­ki Izsákon azzal ámított, hogy Hentaller csak álnév, mert ez az ember nem más, mint Kossuth Lajosnak k­i­s­ebbik fia! Kunszentmiklóson azt mondá : »menjetek Zemplénbe (ő is oda való) ott még találtok embert, a ki egy kupicza pálinkáért és egy darab prószá­­ért eladja lelkét, mert azok mind marhák. Így tisz­telte meg saját nemzetségét Verhovay ur! Bors Károly. Helyreigazításul. Az »Egyetértés« f. é. jun. 27-iki számában a kis-czelli képviselőválasztásról azt állítja valamely kemenesaljai levelező, hogy Fack Károly »kortesei ijesztgették az oly választó polgá­rokat, kiknek gyermekeik vagy rokonaik a vasútnál vannak alkalmazva.« Ez állítás teljesen alaptalan vád. Tény az, hogy a vasúti hivatalnokok kivétel nél­kül Fack Károlyra szavaltak s igyekeztek másokat is meggyőzni arról, hogy az ő jelöltjük mind állását, mind képzettségét tekintve, méltóbban képviselheti a kerületet, mint az ellenfélé. De alig is volt és van Kemenesalján intelligens ember, a­ki ezt el nem is­merné ma is. Csak egy kifogás volt, csak egyetlen egy, Fack Károly ellen, és pedig az, hogy: nem függet­lenségi párti! Már­pedig az, hogy váljon ilyen vagy amolyan programmá képviselőt válas­szunk-e, az va­lóban csak egyéni dolog. Talán csak túl vagyunk már azon az időn, a­mikor — nem számítva Csanády Sándort — egyik párt hazaáruló czímmel tisztelte meg a másikat csak azért, mivel az más úton-módon vélte boldogíthatni a hazát. És ha egyik félnek szabad a korteskedés, ha Békássy embereinek — köztük papoknak is — szabad volt faluról fa­lura járni, miért vehetik rossz néven, ha Fack em­berei meg azok ellenében korteskedtek. S ha a priori felveszik, hogy Békássy korteseiben tiszta meggyőző­dés lángja lobogott, miért feltenni Fack embereiről azt, hogy őket kényszerítették a korteskedésre, holott kivétel nélkül mindenki elismeri, hogy Fack megér­demelte volna a bizodalmát. Ha Békássy személye tudott vonzani, úgy tudhatott Facké is, és ha mégis Békássy pártja győzött, azt nem egyébnek, mint azon szerencsétlen ábrándnak kell tulajdonítani, miszerint megszűnnek minden bajaink rögtön, mint egy varázs­ütésre, csak Tiszát kell megbuktatni. Vigyázzunk, hogy Aesopus békái sorsára ne jussunk. Hoc suctine­­te, maius ne veniat malum. Balogh Vincze: Választási határnapok. Jul. 2. Városok: Pápa (1) és Zenta (1), Nagybecskerek (1) ; összesen 3 választóke­­r­ü­­­e­t. Jul. 3. Megyék: Szilágy (5); városok: Czegléd (1) és Nagy-Kőrös (1); összesen 7 vá­lasztókerület. Az új képviselők betűrendes névsora. (E jegyzékben a ma éjjeli 12 óráig érkezett táviratok szerint megválasztott képviselők is benfoglaltatnak.) Kormánypártiak: Apáthy István, Andrássy Gyula, Andrássy Tivadar gr., Andrássy Manó gr., Agustich Imre, Andaházi Pál, Antonescu István, Beniczky Gyula, Biazini Domokos, Bethlen András gr., Bárczsy Ödön, Bánffy Béla br., Busbach Péter, Bay Barnabás, Bánffy Dániel b., Boér Károly, Bocskor Károly, Boross Bálint, Bohus Zsigmond, Beöthy Andor, Bossányi László, Baross Gábor, Bende Imre, Bubics Zsigmond, Berzeviczy Albert, Bauszner Guidó, Bacon József, Boér Antal, Bissin­­gen Ernő gr., Bethlen Géza gr., Bornemisza Árpád, Csernátony Lajos, Csávossy Béla, Csáky László gróf, Cselkó Ignácz, Csejtei Antal, Dőry Dénes, Dacsó Pál, Darányi Ignácz, Di­­mitrievics Milos, Dobránszky Péter, Dániel Gábor, Dániel Pál, Dániel Márton, Éber Nándor,­­ Elekes György, Engelmayer József, Ercsey Géza, Éles Henrik, Fáik Miksa, Fekete Lajos, Fáy László, For­­gách Antal gr., Fónagy László, Földvár­y Gábor, Frölich Gusztáv, S. Fekete Zsigmond, Gergelyi Tivadar, Gajzágó Ferencz, Gromon Dezső, Gábor Péter, György Endre, Gyurgyik Gyula, Gödi Károly, Gál Jenő, Galla József, Horváth Gyula, Halassy Gyula, Hoffgräf János, Harkányi Frigyes, Hieronymi Károly, Hérics Antal, Hoffmann Pál, Hegedűs Sándor, Hunyady László gr. Jókai Mór, Jánossy János, Jurka Vazul, Jónás Ödön, Justh György, Joanovics István, Jászai Antal, Istóczy Győző, Ivánka Imre, Kármán Lajos, Kálmán Imre, Kemény János b., Kammerer Ernő, Kemény Gábor b. (2 kör ), Kardos Kálmán, Kissovich József, Kégl György, Korizmics László, Knöpfler Vilmos, Károlyi Tibor gr., König­­mayer Károly, Konstantin György, Králicz Béla, Karuch Józs.,­­ Kovách László, Karácsonyi Guido gr. Kemény Kálmán b., Kemény Géza b., Kiss Lajos, Lázár Menyhért, Lehoczky Egyed, Lészay Lajos, Latinovics János, Latinovics Gábor, Lipov­­niczky Sándor, Lukácsy Béla, Lázár Mihály, Lukács László, Lázár Lajos, Mezey Ferencz, Matlekovics Sándor, Móricz Pál, Mikó Bálint, Mihály Ferencz, Mocsáry Géza, Missies János, Miehl Jakab, Mihajlovics János, Ma­­tuska Péter, Máday Lajos, Móricz Károly, Mamu­­sich Lázár, Mara Lőrincz, Migazzy Vilmos, Nadányi Miklós, Neppel Ferencz, Ordódy Pál (2 kör.), Országh Sándor, Odes­chalc­y Gyula hg, Onossy Mátyás, ifj. Ormós Zsigm. Opolcsányi Mór, Fouler Tivadar, Pulay Kornél, Probstner Arthur, Perényi Zsigmond, Prónay József, Popovics Vazul, Podhorszky György, Péchy Tamás, Plachy Tamás, Podmaniczky Frigyes, Péchy Manó gr., Po­­rubszky Jenő, Pogány Károly, Péchy Jenő, Ráday Gedeon gr., Rónay István, Rudics Jó­zsef br., Rakovszky György, Rohrer Viktor, Radvánsz­­ky Béla b., Román Sándor, Rakovszky Géza, Roszival István, Rakovszky István, Rostaházy Kálmán, Rónay János, Rohonczy Gedeon, Simó Lajos, Sporzon Ernő, Szájbely Gyula, Szontágh Pál (nógr.), Szögyény László, Szeniczey Ödön, Szathmáry Miklós, Surina Károly, Szirmay Ödön, S­­ávy Olivér, Szentkereszti­­Béla, Szitányi Bernát, Szende Béla (2 kér.), Szalay Ödön, Sváb Ká­roly, Szerb György, Székely Elek, Szilágyi István, Szemenyey József, Szentiványi Kálmán, Szapáry Gyula gr., Szathmáry György, Tisza Kálmán (3 kér.), Tisza Lajos, Teleki Dom­okos gr., Trefort Ágoston (2 kör.), Török József, Tury Gergely, Tibád Antal, Tommy Béla, Tanárky Gedeon, Uzovics Pál, Urbanovszky Ernő, Zichy Ágost gr., Zámory Kálmán, Zsámbokréty József, Zsigmondy Vilmos, Zsí­ros Lajos, Zeyk Dániel, Wahrmann Mór, Vizsolyi Gusztáv, Wagner Károly, Wieland Arthur, Warmer Adolf, Vásárhelyi Béla, Véghseő Gellért, Wodianer Béla, Várady Gá­bor, Vargics Imre, Wodianer Albert, Wehrich Vil­mos . 222. Egyesült ellenzékiek: Ábrahámffy Gyula, I. Almási István, Apponyi Albert gr. (2 kör.) Balogh Géza, Bessenyei Ernő, Bittó Béni, Bánhidy Béla b., Berchtold László gr., Biró Kálmán, Bittó Ltván, Bicskey Kálmán, Bereczky Sándor, Deutsch Lipót, Dessewffy Aurél gr. Dessewffy Kálmán, Ernuszt Kelemen, Fenyvessy Ferencz, Gaál Jenő, Grünwald Béla, Grecsák Károly, Hevessy Bertalan, Horánszky Nándor, Ho­­dossy Imre, Leskó István, Ivády Béla, Jankó Miklós, Királyi Pál, Sz. Király László, Kovács Albert, Kun István gr. Máriássy Aladár, Metzner Gyula, Matkovich János, Mandel Pál, Nemeshegyi József, Nagy István, Ocskay Rezső, Pulszky Ágost, Pongrácz Adolf, Paczolay János, Pilisi Nándor, Potoczky Dezső, Pantocsek Rezső, Sponer Andor, Szakáll Antal, Szili László, Sczitovszky József, Siskovics Tamás, Szilágyi Dezső, Szemző Gyula, Széchenyi Pál gróf, Somssich Imre gr., Somssich Pál, Sennyey Pál, Tischler Vincze, Tomcsányi László, Ujváry Lajos, Veszter Imre ' 60. Függetlenségiek: Mchsbachs Leo, Almási Sándor, Bartha Miklós, Berzeviczy Imák, Békássy Gyula, Bölönyi Sándor, Bódog Albert, Bereczky László, Czierer Ákos, Csávolszky Lajos, Csanády Sán­dor (2 kör.) Duka Ferencz, Eötvös Károly, Farkas József, Fornszek Sándor, Földes Gyula, Ferenczy Miklós, Farkas Balázs, Füzesséri Géza, Gruber János, Geisz László, Győrfi Géza, Győry Elek, Hegedűs László, Hollósy Károly, Helfy Ignácz, Hegedűs Károly, Halász Bálint, Hentaller Lajos, Ha­lász Géza, Hermann Ottó, Hoitsy Pál, Hevessy Be­nedek, Irányi Dániel, Incze Józse, Izsaák Dezső, Jeszenszky Ferencz, Kiss Dániel, Kiss Albert, Kállai János, Krisz­­tinkovich Ede, Kaszap Bertalan, Kada Elek, Kun István, Komjáthy Béla, Lits Gyula, Lükő Géza, Lázár Ádám, Madarász József, Mezei Ernő, Micsky Lajos, Mednyánszky Árpád b., Mocsáry Lajos, Madarász Jenő, Mukits Ernő, Nagy Ferencz, Náray Imre, Odeschalchy Arthur gr., Onódy Géza, Orczy Gyula, Pázmándy Dénes, Prónay Gábor b., Papszász György, Polónyi Géza, Rády Endre, Reviczky Károly, Simonyi Iván, Simonyi Ernő, Szalay Imre, Sembery István, Szederkényi Nán­dor, Szabó Endre, Széll György, Szentiványi Árpád, Szilády Lajos, Suszterics Ignácz, Tassy Béla, Tors Kálmán, Turgonyi Lajos. (2 kér.) Tóth Antal, Ugrón Gábor, (2. kér.) Unger Alajos, Ugrón Ákos, Vidliczkay József, Vidovich Gy­örgy 1 87. Pártonkívüliek: Göndöcs Benedek, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Hunkár Béla, Lukács Béla, Széll Kálmán, Urányi Imre, Zichy Jenő, Zichy Ödön gr.,­ Zselenszky Ró­bert. 1­10. Nemzetiségiek: Dada Traján, Dörr Soma, Graffitis Károly, Gull József, Imrich János, Kesztner Henrik, Kaiser János, Miletics Szvetozár, Maximovics Miklós, Polti Mihály, Steinacker Ödön (2 kör.) Wolff Károly, Zay Adolf. 1­14. A választások eddigi eredménye. Eddigelé, esti 8 óráig 388 kerületből isme­retes a választás eredménye. Ezek közül 218 a kor­mánypárté, 59 a mérsékelt ellenzéké, 88 a független­ségi párté, 10 a pártonkívülieké és 14 a nemzetiségieké. A szabadelvű párt nyert, a szélsőbal­­t­ó­­ 18 kerületet s pedig: Budapest Ferenczvárost, Csongrádot, Szirmabessenyőt, Csákvárt, Duna-Patajt, Veszprémet, Zalaegerszeget, Ó-Kanizsát, Bárándot, Berettyó-Uj­falut, Székely-Keresztúrt, Abonyt, Szeged­­ kerületét, Ócsát, Tápét, Szabadka 1. kerületét, Deb­­reczen két kerületét. A mérsékelt ellenzék­től: 26 kerületet és pedig: Budapest Lipót­ és Terézvárost, Kassát, Szeniczet, Németújvárt , Gal­­góczot , Rimaszombatot , Pécsváradot, Bobrót, Rozsnyót, Ilyefalvát, Oláhfalut, Sárvárt,, Alsó-Ru­­bint, Pécskát, Borosjenőt, Gödöllőt, Kézdivásárhelyt, Oláh-Bogsánt, Eszterházát, Felső-Vissót, Eperjest Bártfát, Peért, Jászberényt és Vágújhelyit. A nem­zetiségiektől: 3 kerületet: Belényest, Újvidé­ket, N.-Kikindát.­­ A pártonkivüliektől Pécsváradot. Összesen nyert 48 kerül­etet. A mérsékelt ellenzék nyert a szabad­elvű párttól 8 kerületet, u. m. Csáktornyát, Ugo­­dot, Mádot, Mohácsot, Nagy-Szombatot, Esztergo­mot, M-Vásárhelyt, Verseczet. A szélső baltól nyert 2 kerületet: Putnokot, Csurgót. A szélsőbal nyert a szabadelvű párt­tól 18 kerületet, u. m.: Kolozsvár két kerületét, Pé­cset, Siklóst, Marosvásárhely I-ső kerületét, Gyön­gyöst, Dunavecsét, Somlyó-Vásárhelyt, Váczot,Rácz­­kevét, Győrt, Gyomát, K.-Vásárhelyt, Tordát, Oros­házát, Nagy-Aját, Szolnokot, Karczagot. A mér­sékelt ellenzéktől nyert 15 kerü­­etet: Nagy- Vázsonyt, Edelényt, Szilt, Pinczehelyt,, Szent-Go­t­­hardot, Miskolcz egy kerületét, Nagy-Kapost, D.-Szer­dahelyt, Köbölkutot, Kis-Várdát, Fülöpszállást, Szo­­boszló, Tiszahátot Aradot, Győrszigetet. A p­á­r­t­o­n­­kivüliektől N.­Károlyt. A pártonkivüliek nyertek a szabadelvű­párttól 2 kerületet: Pozsonyt, Hidegkutat; a mérsé­kelt ellenzéktől 3 ( Gyula, M.-Sziget, Sz.-Fehérvár), a szélsőbaltól 1 (Kaposvár) kerületet. A nemzetiségiek nyertek a szabadelvű párttól 5 kerületet, Hermányt és Titelt, Brassó I és II. kerületét, Ujegyházát. Összegezés: nyert kér. vesztett különbség Össze-Szabadelvü párt 48 ker. 33 + 15 sen van. 218 Egy. ellenzék 10 43 —33 59 Függetlenségi p. 34 20 +18 86 Pártonkivüliek 6 3 + 3 10 N­emzetiségiek4 Összegen 102 102 + 70 387 A kormány többsége ebből 49 Megválasztott képviselők. Debreczen, jun. 30. (Ered. sürg.) Tisza Kálmán 86 szótöbbséggel győzött Mudrony Soma függetlenségi ellenében, Debreczen Ill-dik ke­rületében. Debreczen, jun. 30. (Ered. sürg.) Kiss Lajos 36 szótöbbséggel győzött Helfy ellenében a II. kerületben. Debreczen, jun. 30. (Felad. 12­6. 30 p.) Az I. kerületben Simonyira folyton többségben sza­vaznak. A II. ker. eddig Kiss Lajos 278, Helfy 146, a III. kerületben Tisza Kálmán 299, Mud­rony Soma 161 szavazatot nyert. Debreczen, jun. 30. (Ered. sürg.) Az I. kerületben Kőrösy Sándor szabadelvű ellenében S­i­­m­o­n­y­i Ernő függ. 7­7 szótöbbséggel képviselővé választatott. Léva, jun. 30. Szavazás foly. Hunyady László gr. 12 óráig 371, — Novák 134 szavazatot kaptak. Léva, jun. 30. Hunyady László gr. szabad­elvű nagy többségével szemben Mednyánszky Árpád br. függetlenségi visszalépett. Választás kez­dete előtt fél órával Novák Gusztávot kiálták ki a szélbabák jelöltül. Volt beszéd fulmináns, de ered­mény nem lesz. Léva, jun. 30. Gr. Hunyady László sza­badelvű Novák Gusztáv függetlenségi párti elle­nében megválasztatott. Félegyháza, jun. 30. (Ered. sürg.) Szél­­sőbaliak legveszélyesebb jellegű forradalmi izgatásai, földfelosztást ígérő bujtogatásai, Herman Ottóék társadalmi anarchiára izgató prédikácziói folytán az összes értelmiség és vagyonos osztálynak dr. Szi­vák Imrére adott 345 szavazata ellenében a legvég­sőig fanatizált alsóbb osztályok által adott 422 sza­vazattal, vagyis 77 szótöbbséggel Csanády Sándor képviselővé választatott. Girált, jun. 29. Dessewffy Kálmán mér­sékelt ellenzéki újra meg­választatott. Kun-Szt.-Márton, jun. 29. Komjáthy Béla függetlenségi ismét képviselővé választatott, Pólya Béla szabadelvűvel szemben. B.­Csaba, jun. 30. Gr. Apponyi Albert mérsékelt ellenzéki Zsilinszky Mihály szabadelvű el­­lenében 157 szavazattöbbséggel megválasztatott. Aranyos-Maróth, jun. 30. (Ered. sürg.) Migazzy Vilmos gr. kormánypárti jelölt 1373 sza­vazattal gróf K­e­g­­­e­v­i­c­h István mérsékelt ellen­zéki jelölt 768 szavazata ellenében képviselőnek vá­lasztatott. Nagy-Károly, jun. 30. (Ered. sürg.) A mátészalkai kerületben a szabadelvű párt volt képvi­selője, Péchy Jenő 113 szótöbbséggel választa­tott meg újra, Vállyi János függetlenségi ellenében. Poltví­lasztái­sok. Mint halljuk Margittán jul. 2-án E­nyin­­gen július 8-án és Nagylakon július 12-én lesz­nek a pótválasztások. Nyír-Bogdányból és Hódmező-Vásárhelyről még nincs hír. Segesvárról értesítenek, hogy a megválasz­tott képviselő Wehrich Vilmos nem nemzetiségi, hanem szabadelvű párti. Szász-Sebesen, Tormay és nem Tam­á­­sy Béla, mint sajtóhiba folytán közöltük, választa­tott meg Lyka Döme ellen. T­o­r­m­a­y Béla a sza­badelvű párthoz tartozik. Kalocsáról jelentik, hogy Ivánka Imrét, az új képviselőt nagy lelkesedéssel fogadták. Ivánka Imre tegnap tartotta programmbeszédét a városház udvarán, mely a zsúfolásig megtelt közönséggel. — Ivánka beszédét nagy lelkesedéssel fogadták. Nagy-Bánya, jún. 30. (Ered. sürg.) Esti 7 óráig kapott Lánczy Gyula (ellenzéki) 468, Stoll Károly (szabadelvű) 374 szavazatot. 3 + 1 14 Fővárosi ügyek. A fővárosi középítési bizottság ma délután rendkívüli ülésre hivatott össze az átalá­nos csatornázási ügyben a Beiwinkler-féle emlékiratra adott albizottsági vélemény tárgyalására. Mivel azon­ban az albizottság egyik tagja nem jelenhetett meg, a tárgyalás halnaphoz egy hétre (júl. 7.) napoltatott el. Ezután több folyó ügyet intéztek el, nevezetesen elfogadták a kalaputcza zöldfa- és Lipótutcza közötti részének átkövezését 3620 frt költséggel. A magyar államvasutak igazgatósága részére megen­gedték, hogy egyik üzleti irodájába a Lendvay­­u­t­c­z­á­n át távirdavezetéket vigyen. A mérnöki hi­vatal javaslatára elhatározák az V. ker. fegyver­­g­y­á­r u­t­c­z­a gyalogúttal ellátását, mely 2019 frt anyag és 567 frt munkadijba kerül, de a háztulajdo­nosok járulékaival egy része fedeztetik. A pesti épitő társaság kertéré ugyanezen utczá­n egy szakadék betömését és kerítés alkalmazását javallták. A só­téri piacz átjáróinak kikövezési terve jóváhagya­tott. A X. ker. piacztéren 4 petroleum lámpa fog alkalmaztatni, évi költsége 86 frt. Fegyveres Ádám nyugalmazott mérnök azon tervet adta elő egy beadványban, hogy a jelenlegi dunai vízméretek ké­tes értéke és nehézkes használata miatt alkalmazza­nak a városházi és eskütéren száraz vízméreteket oly formán, hogy kutak lennének furandók, a­miket ösz­­szeköttetésbe hozván a Dunával, állandó és biztos méreteket érnénk el A mérnöki hivatal nem ajánlot­ta a tervet, mert a két kút költsége fölül rúgna 16,000 frton, a bizottság se járult hozzá a kivételhez ez idő szerint, de az eszme életrevalóságát és czél­­szerűségét elismervén, a mérnöki hivatalt tanulmá­nyozásra utasította, hogy mely helyen lehetne ol­csóbban valósítani az új méreteket. Végül több telek­szabályozási ügy intéztetétt el. A köztárak átadása ügyében a fővárosi tanács ma vette tárgyalás alá a bizottmányi munká­latot. Rupp tanácsos adta elő úgy a Széll féle, mint az országos bank-féle ajánlatokat s a házi kezelésre vonatkozó számításokat, s végre a köztárs bizottsági véleményt. A tanács hosszabb megfontolás után hoz­zájárult a bizottság azon elvi kijelentéséhez, hogy a házi kezelés elejtésével a köztárak s­elevator Széll Kálmán s társainak átadassanak. A részletes tárgya­lás folyamán is elfogadta a tanács az előterjesztett szerződési pontokat a bizottsági szöveg szerint csupán azon változással, hogy a Széli­ társai által letett 100,000 frt cautió maradjon letétben a városnál a szerződési 60 év egész tartama alatt, s hogy a főváros a segélys kötelezettségtől fel lesz mentve azon évben, mikor az összes üzleti jövedelem S°/0-ot ér el, tekintet nélkül arra, hogy kiosztatik-e az vagy nem. — A szerződés a julius 6-iki közgyűlésre tűzetett ki első tárgyul. Törvényszéki csarnok. A sikkasztó postahivatalnok Luka­­s­­­e­v­i­c­s Ferencz bűnügyében a budapesti királyi ügyészség vád alá helyezési határozatot hozott s azt a mai napon a kir. törvényszékhez át is tette. A kétfeleségűséggel vádolt »Fortuna« kávés, O­n­c­z­a­y Gyula, a C­s­e­k­e vizsgáló­bíró ál­tal hozott letartóztatást elrendelő határozat ellen felebbezéssel élt, minélfogva az ügyiratok a kir. tör­vényszékhez beterjesztettek. Minthogy Onczaynak tulajdonképen semmi foglalkozása sincs, teljesen va­gyontalan, és miután szökésben volt, az ellene felme­rült súlyos vádakra való tekintettel a törvényszék előreláthatólag helybe fogja hagyni a vizsgáló­bíró határozatát. Egy tőzsdeügylet s következmé­ny­e­i. A királyi táblán e napokban Losonczy Ödön táblai biró egy érdekes bűnügyet referált, melynek alapját egy tőzsdeügylet képezi. Az esetet a következőkben adjuk : Kasztl Bernát helybeli keres­kedő 1876 évi szeptember hó 30-án Neumann Sala­mon helybeli kereskedőtől két úgynevezett »Börze­­schlust« vásáro­t, melyek egyike 1000 mmázsa S. F. jegyű hengermalmi lisztre 10 frt 70 krjával, szállí­tandó 1877 évi ápril—júniusban, a másik pedig 1000 mmázsa korpára 4 frt 10 krjával, szállítandó ápril— májusban vonatkozott. Ezen két körlevélre Kasztl Taub és Grünhut czégtől 1500 frtot kölcsönzött s üres forgatmánynyal mindkét kötést 1876 november 11-től 1877 január 11-ig az emlitett czégnél zálog­ban hagyta. Ekkor Grüner és Weisz helybeli bej, lámpa- és petroleum nagykereskedők ajánlatára a két kötést Taub és Grünhut czégtől kiváltotta s Grü­ner és Weisz czégnél zálogosította el; még pedig oly módon, hogy ezen czégtől váltóra 1200 frtot s 100 frtot 12%-os kamatra vett fel s ennek valamint a két rendbeli kötéstől nyerendő haszon 10°/o-jának bizto­sítására a kötéseket Grüner és Weiz czégnek zálogba adta. Rövid idő múlva Kasztl ügyét begombolyitani akarván, 1877 évi ápril hs 20-án Weinmann Fülöp kir. közjegyzőt 1200 és 100 frtos ki nem töltött s csu­pán az összeg kiírásával jelzett váltói beváltása végett elküldte Grüner és Weisz czéghez, s minthogy ez idő­ben a két kötésbeli üzletből eredő haszon mintegy 8000 frtot tett ki, Kasztl­a ezégnek biztosított s ezen haszonnak megfelelő 10 százalékot is megküldte a zá­logbirtokosoknak. A Grüner és Weisz ezég azonban elcsábítva a zálogban tartott két rendbeli körlevélből mutatkozó haszon által jobbnak látták a két kötést eladni, s midőn a közjegyző náluk megjelent, kijelen­tették, hogy Kasztl Bernát a két körlevelet nekik el­adta. Kasztl ennek folytán a fűnyító törvényszékhez fordult panaszával. A vizsgálat során Grüner Dávid a panaszlott c­ég egyik beltagja azt adta elő, hogy a két kötést nem zálogba kapta Kasztltól, hanem meg­vette s hogy az 1200 frtos s 100 frtos Kasztltól kapott váltó ezen ügyhöz nem tartozik s külön kölcsönt ké­pez Ezen váltók per u­táni behajtásával ezen vádlott vallomása szerint késett ugyan, de azt kellő időben érvényesítendi. A panaszlott czég másik tagja Weisz Gyula ezzel ellenkezőleg vall. A kötések zálogtermészetét ő is tagadja, ellenben azt mondja, hogy Kasztl Bernát 1877. január 6-án egy havi lejáratú 1200 s 100 frtos váltóit beváltani képes nem lévén, a két »Börse­­schlust« a czégnek eladta s váltóit visszakapta. Eltekintve vádlott czégnek több tanú előtt tett azon nyilatkozatától, hogy a két kötlevelet Kasztltól zálogban bírják, vádlottak megvizsgált könyveiből kitűnt, hogy azokban a két kötlevél Kasztl számlá­ján van elkönyvelve olyformán, hogy az árukra ki­fizetett összeg annak terhére, az eladásból befolyt összeg pedig annak javára van írva. A panaszlott c­ég ezen eljárása folytán Kasztl 25.000 írttal károsodott. A budapesti kir. fé­­nyítő törvényszék ezen ügyben az eljárást megszün­tette. A kir. tábla azonban magánpanaszos felebbe­­zése folytán vizsgálat alá vevén az ügyet, a panasz­tott c­ég beltagjait Grüner Dávid és Weisz Gyulát a btk. 355. és 356. §§-aiba ütköző sikkasztás büntette miatt vád alá helyezte. A vég­tárgyalás ezen ügyben legközelebb fog megtartatni. A HON magántávsürgönyei. London, jun. 30. (E r­e d. s­ü r­g.) Az Abdul- Aziz meggyilkoltatása miatti perről szólva a »Ti­mes« sajnálja, hogy Midhát pasa, a nagy reformá­tor, e tragédiával érintkezésbe hozatott és azt hiszi, hogy Midhát csak legtávolabbról ismerte a tettet. Még a »D. News is azt hiszi, hogy M­i­d­h­á­t­o­t nem azért ítélték el, mert bűnös, hanem, mert alkalmat­lan és veszélyes. Törökország most ott áll, a­hol Nyugat-Európa a középkorban állt, midőn egy mi­niszter elleni hazaárulási per körülbelül annyit jelen­tett, mint manapság a bizalmatlansági szavazat. A »D. Tel.« behatóan nyilatkozik, hogy egyátalán sem­mi se történt, a­mi M­i­d­h­á­t bűnrészességét bizonyí­totta volna a szultán meggyilkoltatásában. Hasonló módon nyilatkozik a többi lap. A »Times« konstantinápolyi levelezője azt táv­­írja lapjának, hogy Midhát válaszai a tárgyalás alatt rendkívül kedvező hatást tettek a közönség­re. Minthogy azonban sok palotakém volt jelen, a tö­rökök óvakodtak rokonszenvüket nyilvánítani. Ez azonban nem sikerült mindnyájának teljesen és Midhát kitűnő, néha gúnyos megjegyzéseit a kö­zönség többször láthatólag méltányolta. Mindezt azonnal közölték a szultánnal. Varsó, jun. 30. (Ered. s­ü­r­g.) A »Pol. Corr.« jelentése: Kutaisow tábornok, a ki a zsidók elleni legutóbbi kihágások színhelyeit beutazza, hogy azok okait megvizsgálja, már meglátogatta Kievet, Smelát, Zmeriszkát és Woloczyskát, jelenleg Odesszában idő­zik s onnan Kisenewbe, Elisabethgradba és Alexan­­drowskba megy. Róma, jun. 30. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az olasz kamara legkésőbb a jövő hét fo­lyamában fogja elnapolni üléseit. — Olaszország a dunai kérdésben Ausztria-Magyarország óhajainak egyátalán kedvező magatartást követ. — Wimpf­­fen gróf cs. kir. nagykövet ma szabadságra indul, mindenekelőtt Dieppebe megy s azután felső-ausztriai birtokaira. Tavera nagykövetségi tanácsos fogja őt képviselni-Konstantinápoly, jun. 30. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése : Salinje szállító gőzös hadi lőszerrel és katonai fölszerelési tárgyakkal Tripolisz­­ba indult s egy pánczélfregátot is fölszerelnek, hogy

Next