A Hon, 1881. július (19. évfolyam, 179-209. szám)
1881-07-12 / 190. szám
190. szám. 19-dik évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1881. Kedd, julius 12. Szerkesztési Irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap az elemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Mintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszám ElőfizetésiHíf Postán küldve, vagy Budapesten házhoz huTnt'» reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....................................................A tb 8 hónapra és 8 hónapra ....... .1Sv Az esti kiadás postai különküldéséért felnifizetés negyedévenkint ............................... S v Az előfizetés na év folytán minden hónapban maga kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, július 12. A cseh-német nemzetiségi zivatar és háborúság fontos és figyelemreméltó nyilatkozatokra bírja a németországi lapok egyikét-másikát, így a berlini »Post« a prágai csehek kihágásait »hallatlan eseménynek« nevezvén, megjegyzi, hogy a nem nagyon erős és öntudatos osztrák kormány közegei nem voltak képesek azokat megakadályozni. Ezután fölötte kemény támadást intéz a szabadelvű aera és Herbst ellen, megjegyezvén egyebek közt, hogy Hichter és Bamberger német liberálisok elvtársai: Herbst, Giskra, Bauhaus már voltak kormányon és hatalmi poloton, de politikujok által kényszerítették Ferencz József császárt és királyt, ki a németekben látja a birodalom és hadsereg egyedüli (?) szilárd alapját, — a korona jogainak megmentése okából, — tőlük külön válni. A Csehországban, Morvában és Sziléziában levő, átalában mind német nagybirtokosok, előbb gátolták a csehek elhatalmasodását, de a szabadelvűek hazátlan elvhajhászata következtében, mely minden jogtól meg akará fosztani a koronát, a nagybirtokosság konzervatív elemeinek nem maradt egyéb hátra, mint másutt keresni támpontot és hátvédet. Mint e sorokból látszik, Németországban is az ottani sajtó a kormányon volt osztrák »alkotmányosokat« teszi felelőssé a mostani állapotokért, — amit magunk elégszer hangoztattunk. Olaszország külpolitikájáról szóló római közleménye a »Pol. Corr.«-nek, mely táviratilag is jelezve van, következőleg hangzik : »A külpolitika terén egyelőre nincs semmi nagyobb, megoldásra váró feladat s kivéve a Francziaországgal való utóbbi kellemetlen súrlódásokat, ma nem áll egy fontosabb kérdés sem a külpolitika napirendjén, mely a mostani kabinet által inaugurált békés fejlődésnek korrekt és legális magatartásnak politikáját, az ez iránti bizalmat várhatná. Ami a Francziaországgal történt kellemetlen differencziákat illeti, minden elfogulatlan embernek meg kell adnia azt, hogy az olasz kormány daczára a fölmerült tömérdek nehézségeknek, oly higgadtsággal és mérséklettel járt el a kényes ügyben, amely a legnagyobb elismerést érdemli és csakis ezen korrekt eljárásnak, erélynek és határozottságnak, melylyel az olasz kormány a Francziaország iránt uralkodó izgalom kitöréseit megakadályozni tudta, köszönhető az, hogy a Francziaországhoz való viszonyok, legalább külsőleg és hivatalosan a kölcsönös konveniencziának azon jellemével bírunk, mely komoly bonyodalmak kitörését meggátolni képes. Ami pedig a többi hatalmakhoz, nevezetesen Ausztria-Magyarország és Németországhoz való viszonyokat illeti, a lehető legjobbaknak mondja a közlemény, melyet reggeli lapunk távirataiból már ismer az olvasó s melyet ennélfogva itt most nem ismétlünk. Az észak-afrikai zavarokról a következő tudósításokat olvassuk újabban : Arra a hírre, hogy a szomszédos törzsek fellázadtak, iszonyú panique tört ki a Perregauxtól öt kilométernyire eső Saharia lakosai közt. E hir valótlan volt, egy marabut terjesztette. A lakosok marháikkal együtt Perregauxba menekültek. A perregauxi községi tanácsos kertére 200 fegyert küldtek a helységnek Mascarából. Az Alfa-társulat birtokain tökéletes a munkaszünet. B u-A m e m a Sfid felé vonul, hol a Rezaina- és Djafra-törzsek kontingenseivel találkozni vél. Most sincs vele több kontingens mint ennek előtte, de tevéinek száma beláthatatlan. Oránból 9-dikén este érkezett táviratok megerősik, hogy Bu-Amemának újabb támadása várható, melyet valószínüleg a harrarok területe ellen fog intézni. Louis tábornok El-Aréba, Sebdu és Elgor előtt három hadoszlopot képez, hogy a lázadók vezérét bekerítse. Pénteken négy párisi ezred negyedik zászlóalja parancsot kapott az indulásra. Saussier tábornok különben a »Voltaire« munkatársa előtt kijelentette, hogy csak az őszszel fog hozzá a komolyabb operáczióhoz s azután is három hónapra van szüksége, hogy a délszakot teljesen megnyugtassa Nem is reményű, hogy Bu-Amemát, ki utó végre is csak egy banditavezér, személyesen foghassa el vagy vele nyílt csatába elegyedjék, beéri azzal is, ha elveheti a kedvét az algíri területek háborgatásától s az országot megtisztíthatja rablóbandáitól. Sfax bombázását az ágyúcsónakok megérkeztéig abban hagyták. Toulonból két ilyen jármű érkezett, Sfaxba: a »Leopard« és a »Gladiateur«. A bombázás folytatásánál csapatokat bocsátanak a partra, melyek a várost megszállják. A »Temps« közlése szerint a bombázás mély benyomást tett a benszülöttekre, mikor nagy mecsetjüknek romjait látták; azzal áltatták magukat, hogy a próféta megóvja templomát a pogányok bombáitól. Hajlandók is volnának a meghódolásra, de a Kamemák, Gelák és Benizidák főnökei meg a lázadás vezére Ali-Ben-Khalifa en-Nefetti ellenállásra készülnek. Tunisz belsejéből jelentik, hogy a városok csendesek, míg ellenben a lapályos vidék s maga Tunisz városa nem a legbiztosabb. A maradeurok csapataira bukkannak, melyek pusztítva járnak vidékről-vidékre. A suessik hadija, Ben-Sultán jónak látta a Keruánba menekülést. Ali-Ben-Khalifa ugyanis felszólította őt, hogy vele egyesüljön s a lázadókkal együtt a bej s a francziák ellen vonuljon, különben ötszáz lovassal támadja meg s törzsének aszszonyait és nyájait elraboltatja. A törzs egy része teljesítette is Ali-Ben-Khalifa parancsát. — Törökország osztrák hitelezői érdekében K. Calice egy jegyzéket készített, melynek a konstantinápolyi diplomácziai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak. A jegyzék igen világosan kijelöli az osztrák-magyar monarchia álláspontját a török pénzügyi rendszabályokkal szemben. Valamint Boszniában és Herczegovinában Európa előőrse gyanánt lépett fel, szintúgy a pénzügyekben is hasonló figyelő állást foglal el, hogy e téren semminemű lépés ne történhessék közreműködése nélkül. A franczia és angol hitelezőkkel folytatott alkudozásokcsak a további intézkedések előjátékául tekintendők. Ausztria- Magyarországnak teljes joga van minden tekintetben meghallgatást követelni, mert a nagy török vasúti kölcsön Bécsben bocsáttatott ki s az 1872-iki török kincstári utalványok kiadásával az ausztro-ottomán bank vezérszerepet vitt. Ausztriában tehát igen sok államhitelezője van Törökországnak. Calice K. figyelmezteti jegyzékében a portál, hogy Törökország osztrák-magyar államhitelezői különös állást foglalnak el, mely nem engedi meg azt, hogy minden állami hitelezőre egyenlő mértékben tekintettel legyenek. Francziaországban és Angliában hasonlókép fel fogják vetni a kérdést, hogy mint kell elbánni az egyes államadósságokkal s e közben a kibocsátási árfolyam, a kamatok s törlesztés a méltányosság szerint tekintetbe lesznek veendők. A porta jól tudja azt, hogy az Ausztriában és Magyarországban elhelyezett kincstári jegyek, melyek csaknem névértéken adattak ki, nem redukálhatók oly mértékben, mint például a török konsolidék, amelyeknek hitelezői nem tapasztalnának nagy igazságtalanságot, ha e consolidék például 20—30°/o-ra szállíttatnának le. — A gy.-szt-miklósi vál.kerületben nem Lázár Mihály, ahogy egy összeállításban tévesen közöltetett, hanem dr. Dobránszky Péter m. k. műegyetemi tanár szabadelvűpárti jelölt választatott meg. — Kraus altábornagy csehország küldetéséről a »N. W. Abendblatt« fontos, bár a »W. Abendpost« által megcáfolt részleteket közöl. Ezek szerint Kraus elutazása Prágába azért szenved halasztást, mert Kraus lovag megbízást kapott, hogy részletes programmot készítsen a rend és nyugalom helyreállítása czéljából szükséges teendőkről. E programmot a minisztertanács meg fogja vitatni, mielőtt az uralkodó elé terjesztetnék helybenhagyás végett. A minisztertanács evégből csütörtökön tart ülést, melyre Kraust is meghívták. A tábornok továbbá messzeterjedő meghatalmazásokat kér, melyek által Prága és Csehország szűkebb körű ostromállapot alá helyeztessék, e szerint jogában állana a helytartóságnak, hogy hat hónapra, egész egy évre felfüggeszthessen bármely lapot, vagy bármely egyletet. A prágai egyetem kettéosztását 1883-ig akarja elhalasztani, mivel e kérdés gyors elintézése könnyen újabb zavarokra adhatna alkalmat; a Burschensebaftoknak egy évig el akarja tiltani a színek viselését. Hogy az alkotmányos elvek követeléseinek eleget tegyen a kormány utólagosan kérni fogja a törvényhozó testület jóváhagyását. Prazak miniszter azonban máris kijelentette, hogy ő e rendszabályokhoz beleegyezését adni soha se fogja, s ha a minisztertanács mégis elfogadná azokat, azonnal le fog mondani. Az irók s művészek kirándulása. in. Poprád, jul. 10 én Gyönyörű utat tettünk ; eseményekben szegényebb volt ugyan a nap, mint a tegnapi,de emlékei maradandóbbak. A straczenai völgyet s e mellett a dobsinai jégbarlangot különben nem is kell dicsérni olvasóink előtt, oly kiváló szépségüek e helyek, melyeknek hírneve ma már az egész országban, sőt messze az ország határán túl ismertes s melyek meglátása még a fásult kedélyeket is képes lelkesedésre buzdítani. Magasra emelkedő hegyi utón közel másfélóráig, mentünk folyvást felfelé. Oldalt változó regényes kilátás a völgykatlanba, mélyen Dobsina város kiemelkedő goth templomával s másoldalt a világhírű kobaltbányák, melyek egykor Dobsina városát az ország egyik leggazdagabb városává tették, úgy hogy polgárai adóját maga a város fizette ki, s még most is termékenyek, de átszállás folytán nem oly jövedelmező. Fenyőfák a magas hegy ez oldalán alig fordultak elő de annál gazdagabb volt erdei virágokban. Fiatal emberek s leányok gyakran leszállottak, letépni egy vadrózsát, vadszegfűt, harangvirágot, gyűszűvirágot, s itt-ott sikerült egy pár szamóczát is szedni. Amint azonban áthatoltunk a Homohegyen, egészen uj tájra jutottunk. Tisztán fenyvesek közt utaztunk s az előbbi szélcsend meglehetős hűvös széllé változott. Lassan beértünk a straczenai völgybe, keresztül mentünk Koburg herczeg nagyszabású vasgyárán s a fenséges sziklakapun s azután valódi svájezi vidéken jöttünk keresztül a 25—30 kanyarulaton csevegve végig futó Göllnitz patak mellett. Meglepett, hogy az aggteleki barlanggal ellentétben, itt már kész csinos svájczi épületeket s egész kis mozgalmas telepet találtunk. 1210-kor a társaságnak csaknem minden tagja megérkezett már a jégbarlangba, azonban mivel a villámvilágitási munkákkal nem voltak készen, az első nagyobb csoport Dr. Pelech E. János megyei t. főorvos alatt csak kevéssel 12 óra előtt mehetett be a barlangba. A hosszas várakozásnak kellemes kárpótlása volt a fényes kivilágításban. A 8874 □ méter területű barlangnak minden része világos volt melyek a petróleumlámpák által s ezenkívül minden nevezetes pontot Minisch János bányai gázgyár villámvilágitással díszítettek föl. Általában a barlang (hazánkban páratlanul) igen gondos kezelésben részesül. Mindenütt meg vannak a folyosók s lépcsők s ezért nemcsak veszélytelenül lehet a barlangban járni, hanem kényelmesen is s a nélkül, hogy az ember magát a piszoknak kitenné. A vendégeket a barlang minden részébe elvezették két csoportban s a nevezetesebb látni valókat különböző szinü görög tűzzel s villanyfénynyel világították meg. Délután 1122 óra tájban kerültek vissza a barlang mintegy félórányira fekvő bejáratától a vendégek, az ebéd azonban csak egy óra múlva kezdődött. Toasztok nagy számmal voltak, sőt ez alkalommal két terembe megoszolva több ízben egyszerre ketten is szónokoltak. Kaas, Feleky, Komócsy, Mesko polgármester, Verhovay, Tóth Lőrincz, Bercsényi voltak a nevezetesebb szónokok. Négy órakor szives bucsuzások közt útnak indultunk 44 kocsin s 1/28-kor érkeztünk meg gyönyörű úton Poprádra, hol csekély számunk daczára minden üres szobát le kellett foglalni számunkra, hogy megférhessünk. Húsz városon kívül fekvő gyönyörű helyiségében nagy előkészületeket tettek e czélra s a pavillonban késő éjig elfoglalták a helyet a vándor irók s művészek. A dobsinai jégbarlanghoz vártuk a Kárpátegylet elnökét, de hiában, igy a rendezőség titkára Dolinay előre sietett, hogy egy kis rendet csináljon, azonban nagy rend nem jöhetett létre. Dobsinán elindulásunk előtt s a jégbarlang mellett levő vendéglőben igen csiszolt Serpentin tárgyakat árultak s azonkívül a csodaszép barlang leírását. Kár, hogy fényképeket nem lehetett találni, s pedig sokat vásároltak, mert a barlang szépsége iránt mindannyi lelkesült s — mi sajnos! — az aggteleki barlang rovására, holott e barlang is valódi természeti csoda, csak az a kár, hogy mindeddig elhanyagolva van, míg a dobsinai jégbarlang a legjobb karban tartott barlang csaknem egész Európában. .. — Az orsz. phylloxera bizottság közelebb tartott ülésén behatóan tárgyalta azon kérdést, vájjon a kellő évrendszabályok megtétele mellett megengedhető-e az egy tagban összefüggő nagy szőlőterületen belül a szőlővesszők szabad forgalma s a vinczellér intézetekből a nemesített szőlővesszők kivitele. De érdemleges határozat egyelőre még nem hozatott s a bizottság csakis abban állapodott meg, hogy a szigorú tilalmat egyelőre fentartatni rendelte, s a kérdés eldöntését a nagy bizottság hatáskörébe tartozónak jelenté ki. Továbbá elhatározta a bizottság, hogy a fertőtlenítésre beszerzett nagymennyiségű szénkéneg az istvántelki vinczellérlak pinczéjében fog elhelyeztetni, mihelyt az építés annyira előhalad, hogy ez lehetséges lesz. Az újabb injekczió konstatálása esetén elrendelt zárlatra vonatkozó miniszteri tervezetet a bizottság helyesléssel fogadta s abba egy új pontot kiván felvétetni, melyben az illetékes hatóság szigorú felelősség mellett utasíttatik a zárlatelrendelő intézkedés pontos végrehajtására. Végül még a szőlők felülvizsgálásának kérdése került szőnyegre, melyről a felvett jegyzőkönyv a következőket tartalmazza. Az országban lévő összes szőlőknek a múlt nyár folytán szakértő kiküldöttek által eszközölt felülvizsgálata tudvalevőleg azon üdvös eredményt hozta, mely szerint a szőlők több mint kétharmad része megvizsgáltatván, nagy része eddig vészmentesnek konstatáltatott, ahol pedig a vész már megjelent, ott idejekorán felfedeztetvén, lehetővé tétetett annak csírájában való elfojtása iránt intézkedni. Idő rövidsége miatt vizsgálatlan maradt ez alkalommal Erdélyben 13,000, Magyarországban mintegy 160,000 hold szőlőterület. Terveztetik ennélfogva az eddig vészmentes gyanánt kontemplált erdélyi szőlőknek 3, a magyarországiaknak pedig 19, e czélra kiszemelt alkalmas szakértő által leendő megvizsgáltatása; oly módon, hogy a Magyarországon még vizsgálatlan területnek legalább fele, tehát mintegy 80.000 hold még az. évi őszig átkutattassék. A tervezett intézkedést a bizottság elvileg teljesen helyesli és magáévá teszi, a gyakorlati kivitelre nézve, mint adminisztratív intézkedés ez a minisztérium hatáskörébe tartozván, csak azon irányelvet kívánja felállítani, hogy a vizsgálatok lehetőleg a czélszerűség által megkívánt módon a tavaly megszakított kutatásokkal összeköttetésbe hozatván, elsősorban azon vidékeken eszközöltessenek, hol a szőlőtermelés, mint jövedelmi és kereseti ág első fontosságú szerepet játszik. Törvényszéki csarnok. A »Függetlenség« legújabb sajtópere. Ismét egybegyűltek az esküdtszék tagjai, hogy a kir. főügyészség által a közös hadügyér megbízásából a »Függetlenség« ellen indított negyedik sajtóperben határozatot hozzanak. Az inkriminált közleményt Lichtenegger Viktor írta a kolozsvári Bartha eset alkalmából. A tárgyalást vezető sajtóbíróság tagjai Kriszt János elnök, dr. Laszy József és Zsigmondovics bírák, jegyző Krenedics. A kir. ügyészséget mint közvádló dr. Székely Ferencz főügyészi helyettes képviselte, vádlott védőjekép dr. Polonyi Géza ügyvéd orszgyűlési képviselő jelent meg. A kisorsolt esküdtek közül a közvádló ezeket vetette vissza: Abaffy Alajos, Bleyer Ede, Tors Kálmán, Matolay Elek, Takács Lajos, Zubek Bertalan, Széky Antal , Pártos Béla. Vádlott által visszavettettek: Mandella Hugó, Hermann Károly, dr. Plufsich Frigyes, dr. Doinger Gyula, dr. Heinrich Béla, Lenk Sándor, Zboray Béla és Herz János. Ezek után az esküdtszék így alakult meg: rendes tagok: Antalik Károly, Martini Vilmos, Arkay Sándor, Schweiger Márton, Perlaky Kálmán, Amon József, Rákosy Jenő, ifj. Biszkara Edre, Neumann Rafael, Devecsics Gyula, Eberling Antal és dr. Érdy Lajos ; póttagok Enyedy Miklós és Benkő Kálmán. Az esküdtek meghiteltetése után vádlott az átalános kérdésekre hallgattatok ki. Lichtegger Viktor, 21 éves, róm. kath. kolozsvári szül. tanárjelölt. Felolvastatik a vádlevél s az inkriminált közlemény, mely utóbbira nézve vádlott a törvény előtti felelősséget elvállalja. A kir. főügyészség által beadott vádlevél következőleg hangzi : Tekintetes esküdtszéki sajtóbiróság! A Verhovay Gyula által szerkesztett és kiadott »Függetlenség« czimü polit. és társadalmi napilap 1880. év nov. 16-án kiadott 318-dik számában »A kardbojtos orgyilkosok« feliratú s névaláírás nélküli közleményben az osztrák-magyar csász. és kir. közös hadsereg tisztikarára vonatkozólag a többi között következő kifejezések használtatnak : 1. Ausztriának a mi véres verejtékünkön hizlalt zsoldosai már nemcsak pénzünkkel rendelkeznek, nemcsak nemzetiségünket gúnyolják, nemcsak szent jelvényünket a zászlót tiporják sárba, hanem még életünk sincs miattuk biztosságban.« És hogy 2. Kétséget sem szenved, hogy midőn Rüstow és Dienszil az orgyilkosságot elkövették nem egyedül saját fejük után cselekedtek, hanem az a közös hadseregbeli tiszti kar nagy részének tudtával sőt akaratából történt.« Miután e kifejezések közül az 1. alatti olyan, mely a csász. és kir. osztrák-magyar közös hadsereget ennek tisztikarát mint a törvény által elismert testületet becsületében gyalázza meg, a 2-ik pont alatti kifejezés pedig olyan állítást foglal magában, mely ha való volna a cs. és kir. közös hadsereget közmegvetésnek tenné ki; miután tehát az előbbi a btk. 261. §-ának súlya alá eső becsületsértés, az utóbbi ugyanazon btk. 258 §-ának súlya alá eső rágalmazás vétségét foglalja magában; és miután az 1880. év decz. 29-én előterjesztett panaszfeljelentésem folytán, elrendelt vizsgálat során a kérdéses közlemény idézett kifejezései szerzőjének Lichtenegger Victor kolozsvári lakos, tanárjelölt vallotta magát s azokért a törvényes felelősséget el is vállalta, mindezeknél fogva a midőn az e tárgyú vizsgálati iratokat és pedig lényeges részében eredetiben, egyébként amennyiben az eredetiek a jelen alkalomból Verhovay Gyula ellen is beadott vádlevelemben csatolvák hiteles másolatokban ide csatolom,a büntetőtörvénykönyv 270. §-ból folyó kötelességemhez képest, de a császári és királyi közös hadügyérnek az idézett törvény értelmében kiállítottfelhatalmazása alapján is ezennel vádat emelek nevezett Lichtenegger Viktor kolozsvári lakos tanárjelölt, mint a kérdéses »Kardbojtos orgyilkosok« czimű közlemény előidézett kifejezései szerzője ellen, az osztrák-magyar cs. és kir. közös hadsereg becsületének nyomtatvány által közzétett megsértése s ugyanazon módon elkövetett rágalmazása miatt, s kérem a tekintetes esküdtszéki sajtóbíróság elnökségét, hogy a törvényszerű megtorlás eszközlése végett az ügy tárgyalására határnapot tűzni s arra vádlottat megidézni; valamint engem is értesíteni méltóztassék. — Budapest 1881. évi áprilió 29 én. Kozma Sándor s. k. kir. főügyész. Az inkriminált czikk felolvasása után védő a következőket kéri felolvastatni: a kir. főügyészség által beadott halasztási kérvényt, az inkriminált czikket követő összes kolozsvári tudósításokat, a »Magyar Polgár« »Példás elégtételt követelünk«, a »Kelet«-nek a népgyűlésről hozott, a »Kelet Népé«nek »A hadsereg« czimű czikkét s végül a kolozsvári hatóságnak az országgyűléshez intézett feliratát. A közvádló ezek felolvastatását ellenzi, mivel nem tartoznak a vádlott által állított tények bizonyításához. Polonyi: Mielőtt az esküdtszék visszavonul, ama kérdést bátorkodom a t. közvádló úrhoz intézni, elismeri-e, hogy Diensztl és Rüstow legfelsőbb helyen megkegyelmeztettek ? Közvádló: Elismerem, hogy büntetésük hátralevő része kegyelmileg elengedtetett. — A törvényszék erre visszavonul tanácskozásra. Beható tanácskozás után a törvényszék kihirdeti a felmerült kérdésre nézve határozatát, mely szerint az inkriminált czikket követő czikksorozat Kolozsvár hatóságának az országgyűléshez intézett feliratának felolvasása elrendeltetik, ellenben a többi hírlapi közlemények felolvasása, minthogy azok nem képeznek perrendszerű bizonyítékot, mellőztetik. Ezek felolvasása után védő azon kérdést kéri vádlotthoz intézni, vajon kapott-e a czikk megírásáért fizetést s milyen viszonyban állott Barthával ? Lichtenegger erre kijelenti, hogy ő fizetést czikkért nem kapott s Barthával őszinte baráti viszonyban állott. Ezzel a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja s felhívja a közvádlót vádbeszédének előterjesztésére. Dr. Székely Ferencz vádbeszédében röviden emlékeztet a kolozsvári sajnos esetre, Diensel és Rostov brutalitására s a sajtó lélekemelő összetartására, melylyel ezen szerencsétlenséggel szemben állást foglalt s azután ekkép folytatja: »Azonban tisztelt esküdt urak! e lélekemelő látvány, e tanulságos összetartás csak pillanatnyi varázslat vola , mert a hazai sajtó ezen itteni összhangját, a »Függetlenség« és még egy kolozsvári lap éktelen rivalgása csakhamar megszüntette. Avagy minek nevezzem a hangot, mely a két tiszt brutalitásán méltókép felháborodott közvélemény igazságos és azért hatalmas szavát az ártatlan tisztikar ellen szórt becsületsértő és rágalmazó kifejezésekkel és a magukban véve is eléggé szomorú tények elferdítésével eléktelenítette.Nem volt eléggé borzasztó a rideg való, miszerint Dienstl és Rostow Barthát gyalázatosan összevagdalta ? El kellett ezt még torzítani azon valótlansággal: — hogy az nap reggel már a kávéházban több tiszt szemmel kisérte Barthát, — hogy a tisztek hatan mentek Bartha lakáására, — hogy a tett után egy hetedikhez menekültek, — hogy a támadás a közös hadseregbeli tisztikar nagy részének tudtával, sőt akaratából történt, — s hogy mint szerző magát kifejezte — Ausztriának ezen véres verejtékünkön hizlalt zsoldosai miatt még életünk sincs biztonságban ? És itt, t. esküdt urak, önkénytelenül azon kérdés merül fel: mi czélja volt szerzőnek e disharmonia előidézésével, a történtekben ártatlan tiszti kar ezen jogtalan és méltatlan meggyalázásával ? Ha ezzel Barthának és a sajtószabadságnak érdekét akarta védeni, akkor rossz fegyvert választott mert a jogtalan piszkolódással a legjobb ügyet és önmagát is csak kompromittálta. Ha azonban csak a botrányt akarta növelni, ez — a jó ügy rovására — teljesen elérte. Csak az a kérdést, esküdt uraim, hogy »fog-e érte lakolni vagy nem?« Annak bizonyítása után, hogy az incriminált közlemény a közös hadsereg ellen becsületsértést és rágalmat tartalmaz, kéri közvádló, hogy vádlott ezekben vétkesnek nyilváníttassék. Polonyi Géza védőbeszédében elsősorban hangsúlyozza, hogy védencre még annyit sem mondott, mint a kir. ügyész. Lichtenegger csak egy egyszerű tudósítást irt, mely hőven visszatükrözi a merénylet alkalmával uralkodott közvéleményt. Azon időben, midőn védencze az inkriminált czikket írta, Kolozsvárott minden ember úgy gondolkozott, mint ő. Védencze hirlapírói kötelességének tett eleget az eset hiközlése által; csak akkor vétkezett volna, ha KÜLÖNFÉLÉK. A hivatalos lapból. Névviselési engedély, felsége megengedte, hogy szlavniczai Sándor Kálmán kis sztriczei lakos neve, magyar nemessége, előneve és czimere Detkó József Jenő Istvánra átruháztassék. Adományozások. Ő felsége Buzogány Áron miniszteri titkárnak az osztálytanácsosi czimet és jelleget díjmentesen, Hazlinszky József felsőbányai plébános, alespeses és szentszéki ülnöknek, a szt.-Gellértről máskép Bernátról nevezett Csanádi czimzetes apátságot adományozta. Megerősítések. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, Ed Tivadarnak a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara elnökévé, továbbá Wimmer Adolfnak és Mihályi T. E. papírgyárosnak a kamara alelnökévé s egyszersmind a kamara kereskedelmi illletőleg iparosztályának elnökévé történt megválasztását, Müller Paulinnak a soproni kereskedelmi és iparkamara elnökévé, továbbá Bátz Ágostonnak és Kuger Henriknek az említett kamara alelnökeivé s egyszersmind a kamara kereskedelmi, illetőleg iparosztályának elnökeivé megválasztását megerősítette. Kinevezések: A m. kir. pénzügyminiszter, Panikovich Kálmán pozsonyi pénzügyigazgatósági I. oszt. számtisztet, a beszterczebányai pénzügyigazgatósághoz ideigl. minőségű számtanácsossá, Juszt Géza és Hugyecz Pál számsegédtiszteket III. oszt. számtisztekké , Gecse Benő számgyakornokot és Malay Mihály bányabiztossági írnokot pedig a selmeczi bányaigazgatósághoz számsegédtisztekké, Podborszky József zalathnai főbányahivatali számsegédtisztet, a marosújvári főbányahivatalhoz III. oszt. számtisztté nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Varga Ferencz tanárjelöltet és helyettes tanárt, a kaposvári állami gimnáziumhoz rendes tanárrá nevezte ki. Lubinszky Berta nagy-szebeni állami elemi ideiglenes tanítónőt állomásán végleg megerősítette. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. miniszter, Ébersz Károly III. oszt. miniszteri számtisztet, II. oszt. min. számtisztté nevezte ki és Kovácsy Miklós tasnádszántói lakost, Szilágymegye tasnádi járására nézve, az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bizta meg. Áthelyezések. A magy. kir. igazságügyminiszter, Kauffer Gusztáv szatmárnémetii kir. törvényszéki Angyalossy Ferencz ottani kir. járásbirósági végrehajtókat kölcsönösen áthelyezte. Névváltoztatások. Id. Mellinger Rezső esztergomi lakos saját, valamint Zsigmond, Béla, Mór, Jenő, Dezső Gizella, Szidónia, Janka, Fáni, Paula és Ernesztin nevű gyermekei vezetéknevét »Me d ve i«-re, Paul Lipót szegedi lakos és Regina nevű kiskorú leánya »Páli«-ra, Berger Emma körmendi lakos Berényi«-re, Kohn József szent-gotthárdi lakos »Lévai«-ra, Altmutzer Zsigmond székesfehérvári lakos János házi«-ra, dr. Deutsch Zsigmond budapesti lakos »Dér i«-re, Czilczer Mór budapesti lakos saját, valamint Károly, Jenni, Arthur és Béla nevű kiskorú gyermekei vezetéknevét »Décs i«-re, Schmutzer Márk (Miksa) és Schmutzer Albert budapesti lakosok »Vukovári«-ra, Grosz Bernát (Béla) szegedi lakos »Nagy«-ra és Prohászka Ferencz komáromi lakos »Gyulai«-ra változtatták nevüket. — Takács János lefolyt betegségéről és temetéséről lapunknak Kézdi-Vásárhelyről írják : Takács János jún. 18-án érkezett Budapestről Kolozsvárra a legkitűnőbb egészségben. Ott töltött pár nap után N.Enyedre ment, hol régi ismerői és barátátai társaságában szintén töltött pár napot ; itt egyik este a színházban meghűtötte magát és ily állapotban látogatta meg elhalt öcscsének Vingárdon élő árváit. Majd Brassóban töltött pár napot vejénél, Fogarasi György huszárszázadosnál. Itt már orvosi segélyt vett igénybe s könnyebbülést érezvén, julius 3-kán Élőpatakot és S.-Szent-Györgyöt útjába ejtve sietett Kézdi-Vásárhelyre gyámleánya és közeli rokona — Székely János reform, papné Incze Sarolta — látogatására. E napon szekéren utazva törődötten és betegen érkezett meg estve. 5-én délután orvosi tanácskozás tartatott felette; ugyanaz nap erős láz állott be s lélekzetvétele nagyon megnehezedett s egy látogatójának ezt mondta: »Elpusztulok Székelyföldön, idejöttem halni közétek«. Fájdalom, előérzete nem csalt, mert daczára annak, hogy 6-án reggelre annyira javult állapota, hogy felkelvén, jóízűen reggelizett, ebédelt és rokonaival kedélyesen vacsoráit s 9 órától egynegyed 11-ig jól nyugodott, a mikor hirtelen felszökött ágyából s a legnagyobb mérvű forróságról panaszkodva, egy karosszékben csendesen kimúlt. Temetésén megjelentek Budapestről Koller Lajos tanácsos, Sebes Pál titkár, Rácz Sándor és Magyarevics távirdatisztek. Kolozsvárról : Székémi Ernő, táv. igazgató, Izsák István titkár, Dávid Endre, Pungur Béla, Pap János és Bakcsi Béni,„táv. tisztek. Brassóból: főállomási főnök Kopánics Ödön, Mátyás Ödön és Zayzon Albert táv. tisztek. Képviseltették magukat a temetésen: a »Székely művelődési és közgazdasági egyesület« Szőcs József polgármester és Tóth István helyben lakó tagjai által, a »Természettudományi társulat« Erdélyi Károly helybeli felső népiskolai ig. által. Megjelentek a temetésen városunkban levő minden hivatalos testületek, a polgári és iparos társulatok lobogóikkal együtt és a vidék intelligencziája nagy számban. — Koszorút küldöttek a koporsóra . A magyar királyi min. távirdai szakosztálya »Felejthetlen első főnökének Takács János m. kir. távirdai főigazgatónak« (élő cser- és borostyán-koszorú). »Takács Jánosnak, a feledbetlen családfőnek«, neje és gyermekei. — A kolozsvári távirda tisztikar »Feledbetlen főigazgatójának örök hálája jeléül.« — A szegedi távirdai tisztikar »Szeretett főigazgatójának.« — Die Beamten der Agramer Directions-Bezirkes ihrem boebverehrsten Generaldirector. — Székely István és családja Medgyesről: »Jó, nemesszivü barát és pártfogónak.« — A brassói főtávirda tisztikar: »Takács János felejthetlen főigazgatójának.« — A temesvári távirda tisztikara: »Takács János főigazgatónak.« — A magyar földrajzi társaság: »Takács Jánosnak.« — A budapesti távirónők: »Méltóságos Takács János, országos távirda főigazgató urnák«.— A kassai távirda tiszti kara: »Beledbetlen főigazgatójának.« — A kézbesítő intézet főnökei: »Méltóságos Takács János főigazgató urnak.« — A budapesti központi távirda tiszti kara: »Takács János szeretett főigazgatójának.« — A budapesti távirda-igazgatósági kerület személyzete: »Takács János szeretett főigazgatójának.« — A gyulafehérvári kir. távirdaállomás személyzet Dekics Kálmán, Bencza Miklós, máskép itt volna. A czikkben nem a hadsereg tisztikara, hanem a kolozsvári tisztikar van megtámadva. Saját tapasztalataiból idéz példákat, mennyire üldözik az osztrá tisztek mindazt, ami magyar. Itt a rendszerben fekszik a hiba s mig ez meg nem változik, összekocczanás a hadsereg s a polgárok közt mindig esz. A ki nemes indokból becsületesen cselekedett, azt elitélni nem lehet s védenczem igy cselekedett, végzi védő s Lichtenegger felmentését kéri. A válasz és viszonválasz után elnök összegezi a tárgyalás folyamát s a verdikt alapjául szolgáló kérdéseket átadja az esküdteknek, kik határozathozatal végett visszavonulnak.