A Hon, 1881. szeptember (19. évfolyam, 239-268. szám)
1881-09-11 / 249. szám
vannak, ahol kezdették. A panaszos ügyvédének legközelebbi dolga, hogy panaszát írásban, adja be azaz a tárgyalást megkezdeti. Az ügy aránylag igen egyszerű, de az ügyvéd a hagyományos szokáshoz képest szükségesnek tartja azt minél bonyolultabbá tenni s nehéznek tüntetni fel. Most ismét a védőügyvéd veszi fel a keztyűt az ellentámadásra. Kimutatja, hogy a panaszos állításai vagy helytelenek, vagy bizonytalanok, vagy ingadozók, egy szóval, hogy több hiány van benne s még a jogi alapot nézve is zavarban van. A panaszos ügyvéde erre egészen hasonló modorban megteszi észrevételét s most már a törvényszéki biró meghozza ítéletét az illetékességi kérdésben s ez ítélet ellenében az elégedetlen félnek ismét három felebezési fóruma van s nem ritkaság, hogy az ily ügyeket is egészen a court of Appael elébe viszik. Bármelyik fél részére dőljön el most az ítélet, a védelmezőnek kötelességében áll részletes jelentést tenni saját ügyéről. Ez okmány elkészítésében a raffinirozott ravaszságnak egészen szabad tere van. A szerződő felek szerződésöket írásba foglalták, s mindkét félnél megvan arról a másolat. Mindennek daczára a védő ügyvéd »tagadja, vagy legalább »nem engedi meg,« hogy ily szerződés valaha létrejött volna. A rendkívüli költségekről a megrendelő intézkedett, de az ügyvéd megtagadja, hogy azok megrendeltettek, vagy hogy egyátalán voltak. Aztán folytatja, hogy »ha elkészült is a munka, mit tagadni kell, az nagyon ügyetlenül volt készítve s nem felelt meg a kialkudott bérnek, s hogy magát egészen biztosítsa, még ő kíván kárpótlást a maga részére épen ama szerződés alapján, melynek létezését vádiratának első részében megtagadta, így a dolog — habár az csak tényleg befejezett munka, három nagy tételének minőségére vonatkozik s a perlekedő ügyvédek furfangossága folytán oly zavarossá lesz, hogy alig lehet felőle vitatkozni s minden állítással uj s új tagadás áll szemközt. Még ma is áll az, mint a régi hírhedt időkben, hogy az ügyvédek perlekedése nem annyira a tárgy körül forog, mint inkább az egyes kifejezések felett, melyeket az ellenfél használt. Mindegyik ügyvéd igyekszik a másikat zavarba hozni, hogy valami gyenge oldalát megtámadja s ekkor készen van ismét az alkalom, hogy egyes kérdésekben a felebbezési fórumokat használják egész a végtelenig. A per költségei ezalatt természetesen jelentékenyen szaporodnak s habár magában az ügyben még semmi érdemleges dolog nem történt, mindenik félnek bele került már legalább ezer forintjába. De a nehezebb rész még ezután következik. A per tárgyát felvilágosítani az ügyvédek irataiból, kik saját érdeküknél fogva minél homályosabbá akarják tenni, lehetetlen, míg a mielőbb világos és érthető is volt, a perlekedés közben egészen homályossá változik. A bíró tehát felhívja a feleket, hogy eskü terhe alatt minden lehető okmányt bemutassanak, a mi a per tárgyára vonatkozik. Leveleket, számlákat, jelentéseket s átalában mindent bekérnek, a mi a per tárgyát képező dologra vonatkozik, a per kezdete előtt, s melyek néha döntő bizonyítékul szolgálhatnak. Szerencsétlenségre azonban a biró ily határozata rendesen csak újabb zavarokra, veszekedésekre s költségekre ad alkalmat. Az egyik fél megtámadja a másik tiszta s világos okmányait. A másik vonakodik bemutatni azokat oly ürügy alatt, hogy azok bizalmas közlemények, melyeket nem tartozik kezéből kiadni. A törvény e tekintetben oly zavaros s oly különféle intézkedésekről gondoskodik, hogy itt ismét igen könnyen nyílik alkalom a felebbezésekre. Ezután egyes pontokra nézve esküt követelnek, mely ellen az ügyvéd hasonlókép tiltakozhatik s panaszt emelhet a felsőbb bíróságok előtt. Rendesen azonban még ez sem elegendő, az ügy most már a westminsteri bíróság elé kerül. Mindenik fél tanukat idéz be. Királyi «orrok vesznek O ____ «»+ TMmp.l Üpnepirodiba leSZIK. Az egyik fél azonban ismét felveti rendesen az illetékességi kérdést, állítván, hogy mivel itt a felett kell dönteni, hogy jó vagy rossz munka volt-e, amit az építész nyújtott, az nem lehet a rendes bíróság feladata, hanem választott bíróságé. E felett eltart a vita sokáig s megegyezés mégsem jön létre. Tudja mindenki, hogy ez csak játék, de azért mégis megteszik s még a bírák is kénytelenek a formaság előtt meghajolni. Nem rossz indulat vezeti őket, hanem a rendszer köti meg a kezeket. A per lefolyását nem szükséges tovább tárgyalnunk. Az eddigiekből is látható, hogy a perköltségek, ideértve az ügyédek, békebirák s tanuk kiadásait, felemésztik azt az összeget, mely körül a per forgott. Ha választott bíróság elé kerül az ügy, itt a tanukat újból kihallgatják s azok számára még külön napidijakat s utazási költségeket szavaznak meg. Nem képzelt dolog ez, miről szó van, nem is túlzott kép, hanem oly eset, mely a mindennapi életben igen gyakran előfordul s mely a mi perrendtartásnakjelen állapota mellett napról napra megtörténhetik. Sőt vannak még a mi törvénykezési eljárásunkban oly dolgok is, mint a félretételi javaslat ,költségek megállapítása, bizottságok kiküldése s más dolgok, melyek újabb controversiákra adhatnak alkalmat, de melyeket itt fel sem említettünk. Büntető törvénykezési eljárásunkat igen gyakran valódi vadászattal hasonlították össze, melyben a vádlottnak mindennemű kibúvó ajtaja van, a polgári perrendtartásra még jobban illik ez. Itt minden az ügyességtől függ s rendesen az lesz győztes, ki legügyesebb s a játékszabályokat legjobban tudja megtartani. Reméljük, hogy jövőben ez állapotok javulni fognak s örömmel üdvözöljük a kísérletet annak javítására. A magyar táviró intézet. (Befejező közlemény.) Azon feltételek, melyek alatt a franczia kormány engedélyt ad és magán táviró vonalak építését megengedi, a következők: A vezetékek beosztása. A magán vezetékek két osztályba soroztatnak. 1. Oly vonalak, melyek a magán telepeket az állami táviró hlózattal kötik össze és ezen telep és az állami hálózatban levő különféle állomások között a levelezést közvetítik. 2. Oly vonalak, melyek egy és ugyanazon vagy más telepnek több pontját kötik össze egymással, tartozzanak az illető állomások egy vagy több engedményeshez. Az első osztályú vezetékeket mindig az államtáviróigazgatás építi és tartja fenn ; azok az állam tulajdonát képezik és kizárólag ez határozza meg az építési irányt. A másodrendű vezetékeket szintén mindig az államtáviróigazgatás építi és tartja fenn, mihelyt annak hossza öt kilométernél nagyobb. Ugyanez áll a rövidebb vezetékeknél , mihelyt azoknak nyomjele olyan, hogy állami távhővezetékek is felerősíthetők azok mellé. Azon magánvezetékek, melyeknél ilyesmire számítani nem lehet, az engedményesek által saját költségükön építtetnek. A vezetékek építése és fentartása. Az állam által épített és fentartott, magán táviróvezetékekért az engedményesek következő díjakat fizetnek. 1. Szépítések a) Földalatti, folyam és tengeri kábelvonalakért az egyes vezetékek kilométernyi hossza szerint 750 frankot. Ezen összeg a legkisebb építési átalány, melyet az igazgatás oly esetekben felszámíthat, ahol — mint p. Párisban —a vezetékek építésére meglevő csatornák (égouts) és más ilynemű építmények használtatnak. Ezen építési átalány helyett az igazgatás mindig a tényleges kiadásokat követelheti az összes költségek 5 száz. hozzáadásával. b)Földfeletti vezetékek. Valamely külön, egyes vezetékű vonalért klmkut 250 frank fizettetik, akkor a fenti összeg fele, 125 frankot kap a táviró igazgatás klmkint. Az építészi költségek előlegesen lefizettetnek. A vállalkozó kívánságára az építés befejezte után a táviró igazgatás költségszámlát állít ki a vezetékek tényleges hosszának alapján. Különben a magán táviró-vezetékek berendezése a helyi és más engedélyektől függ. Azon magán vezetéket illetőleg, melyek építése az államnak van fentartva, a távíró igazgatás szerzi meg a szükséges engedélyeket, a többi magánvezeték építésére nézve az engedményesek kötelesek azokat kieszközölni. A kártérítések és bérletek fizetése, ha ilyeneket az igazgatás, a községek vagy magánosok a terület használásáért kívánnak, kizárólag az engedményeseket terhelik. 2. A vezetékek föntartása. a) Földalatti vezetékekért, valamint folyam és tengerkábelekért a huzalhossz minden kilométeréért 60 frank fizetendő. b) Földfeletti vezetékek. Egy vezetékű külön vonal kilométeréért évenkint húsz frank jár ; ha ezen vonalban még más vezetékek is vannak, akkor 12 franknyi mérsékelt díj számíttatik évenkint. A magán távíróvezetékekért járó föntartási átalányok pontos befizetését a távíró igazgatás ellenőrzi. Ezen átalányok az egész évre január 1-én fizettetnek, legkésőbb márczius hó 31-ig azon huzalokért és készülékekért, melyek valamely év folyamában vétetnek használatba, az évi fentartási hányad csak a következő év január 1-től számíttatik. Az állomások készülékei és berendezése. Magán távhóvezetékeknél, akár az állam építtette azokat, akár nem, a vállalkozó dolga a vonal üzletképességéhez szükséges készülékek beszerzése, felállítása és fentartása. A messzeszólók (telephon) használata különös feltételekhez van szabva. Oly magánvezetékeknél, melyek a községek érdekében építtetnek, a táviró igazgatás elvállalja a készülékek előállítását, berendezését, fentartását és pedig következő feltételek alatt: 1. Főállomásoknál (melyek táviratokat vehetnek fel és adhatnak tovább) a) 500 frank berendezési, b) 50 évenkénti fentartási díjért. 2. Mellékállomásoknál (csupán hivó és értesítő állomások) a) 50 frank berendezési és b) 5 frank évi fentartási díjért. A vezetékek használásának dij szabása. — Oly táviratok, melyek az állami távíróhálózattal összeköttetésben levő telep közt váltatnak, az átalános táviratdíjazás alá esnek. Azon magánvezetékeknél, melyeknek levelezését illetőleg, nem szükséges az átalános díjszabás alkalmazása, állandó díj van kiszabva, mely a forgalomban levő állomások száma és a vezetékek hossza szerint számíttatik s évenkint előre, legkésőbb márczius hó 31-éig fizetendő. Ezen dij évenkint 1. minden állomásért 25 frank, 2. a huzalvezeték minden 20 első kilométeréért 50 frank s minden további kilométerért 25 frank. Az év folyamában a forgalomnak átadott vonalak dija a megnyitási határidőtől deczember 31-éig eső időre számittatik aránylagosan. Községi és lövöldei táviróvezetékek. — Oly vezetékek használatáért, melyek kizárólag községi czélokra szolgálnak, külön dij nem fizettetik. Tűzoltó táviróvezetékek. — Oly nitítuspás telepektilt YHTOSI IUZ-oltó távírókkal kötnek össze, minden telep egyformán 25 frankot tartozik fizetni az illető csatlakozási vonal hosszúságára való tekintet nélkül. A vezetékek használásáért külön díj nem számíttatik. Harangművű vezetékek. Ily vezetékekért 100 méter hosszig csak évi 5 frank dij fizetendő. 100 méternél hosszabb vonalakért a magán távíró vezetékekre nézve fennálló általános díjtételek az érvényesek. Villamos világítás vezetékei. Villamos világítási czélokra szánt magán vezetékek az ily díjaktól mentesek. A vállalkozók csak azon törvényes és szabályrendeleti határozatoknak tartoznak magukat alávetni, melyek a magánvezetékeket illetőleg fennállanak vagy hozatnak, valamint a netalán ily vonalakra megállapítandó dijaknak is. A táviratoknak postával való továbbítása. — Az állami táviró hálózattal csatlakozó magán táviró vonalak engedményeseinek visszavonhatlanul megadható azon felhatalmazás, hogy az állami táviró intézettel a meghatározott hivatalos órák alatt oly táviratokat közvetíthetni, melyek ezen intézet kézbesítési kerületén kívül esnek és postával továbbítandók. Ezekért a rendes postaporton kívül minden 100 szóért vagy ennél kevesebbért 200 szóig 50 centimes számittatik. Ezen díjból az állami táviró állomásnál a táviratokat kezelő hivatalnokoknak minden 50 centimesből 10 centimes jár. Magán vezetékek birtokosai között való közvetlen közlekedés. Ha különféle magánvezeték egy és ugyanazon távíró állomással van összekötve, akkor az illető engedményesek kívánhatják, hogy ezen állomás hivatalos órái alatt gymással közvetlenül érintkezhessenek. Minden ilyen engedményért évenként 500 frank fizetendő Párisban és 300 frank a többi helységekben. Ezen díj évnegyedenként előlegesen fizetendő. Messzeszóló magánvezetékek. Meszszeszóló magánvezetékek építketése ugyanazon feltételektől függ, mint a más készülékű vezetékekre nézve érvényesek. Ezenkívül azonban különös állami engedély szükséges a használatára, mivel a messzeszólóval felszerelt vezetékek csak akkor lehetnek forgalomban, ha egészen el vannak szigetelve, azaz a folyamnak a szomszédos vezetékekről való átmenetelétől meg vannak óva. Párisban magán földalatti messzeszóló vezetékeket csak a távíró igazgatás építtethet. E czélra kizárólag visszatérő vezetékű kábelek használtatnak. Az építési, fentartási költségek, valamint a használási díjak a vezetékek hossza szerint állapíttatnak meg, melynél azonban a visszavezeték nem jön tekintetbe. A fentartási költségek kilométerenként 120 frankba számíttatnak. A berendezési és évi használási díjakat illetőleg ugyanazon határozatok érvényesek, mint a többi magánvezetéknél. A magán távíró vonalak meghoszszabbítása, az előfizetés felmondása Valamely fennálló vonal meghosszabbítása, a berendezési és évi fentartási díjakat illetőleg, új koncessiónak tekintetik. A használati jog díja az új szakasz elkészülésétől a megnagyobbított hálózat egész kiterjedési arányához képest újból állapíttatik meg. Az engedményesek a vezetékeken beálló mindazon változás költségeit fedezni tartoznak, melyeket kívánságukra a távíró igazgatás eszközölt. Ha ily változások következtében a forgalomban volt vezetékek megrövidülnek, akkor a használási jogért járó díj a következő év kezdetétől másképen állapíttatik meg. Az első berendezés költségeire fizetett összeg vissza nem kapható. A vállalkozók bármikor felmondhatják az általuk bérelt vezetékeket, azonban a már kifizetett évi használási díj és a fentartási költségek a folyó év végéig az állam javára esnek. A berendezési költségek sem fizettetnek vissza ez esetben. Az 1879. év május 20-án kelt rendelet kiadása előtti konczessziók. Minden 1879. év május 20-ika előtt adott konczesszió 1880. január 1-eje óta a fenti határozatoknak vannak alávetve. Az engedményesek erről a konczesszió elvesztésének terhe alatt külön kötelező nyilatkozatot tartoznak kiállítani. A már előbb engedélyezett vonalakra az engedményeseknek nem kell reá fizetni építési és berendezési költség fejében. Szabadalmak, felügyelet és az igazgatás felelőssége. Mindennemű magánvezetők hivatalait csak az engedményesek saját hivatalnokai kezelik. Ezen hivatalnokoknak kötelességük, ha kell, az állami táviratokat minden más levelezés előtt továbbítani s azokat a czimzetteknek díjtalanul kézbesittetni. Különben az igazgatás fentartja magának mindezen hivatalt, ha a közszolgálat megkívánja, saját hivatalnokai által kezeltethetni, illetőleg saját készülékeivel felszereltethetni. Az állam továbbá minden vezeték felett felügyeleti joggal bír. Ha a táviróigazgatás ezen ellenőrzés gyakorolhatása szempontjából szükségesnek tartja, a magán vonalak vezetékeit az állami táviróállomásba bevezettetheti s ekkor az engedményesek kötelesek az átalakítás folytán felmerülő építési és fentartási költségekhez ugyanúgy fizetni, mint az újonnan engedélyezett vonalaknál. Használási dij több nem számittatik. A világítási czélokra használt vezetékek felett is joga van az államnak. Az állami ellenőrzés czéljából felmerülő költségeket az engedményesek tartoznak fedezni. Az állam semmiféle felelősséget nem vállal a közlekedés esetleges félbenszakításáért, még oly magánvezetékeknél sem, melyeket a távhróigazgatás tart fenn. De joga van az engedélyezett vonalak használási jogát bármikor felfüggeszteni és elvonni, anélkül, hogy ezért kártérítést vagy bármit is tartoznék fizetni. Íme látjuk ezekből, hogy Francziaországban leginkább magánosok, gyárosok, társulatok és vállalatok veszik igénybe az állami táviró igazgatás engedményeit s ezek jobban megfizetik a táviró által nyert hasznot, mint nálunk a magánosok és községek s igy nincs semmi alapos oka panaszkodni az egyesek és községek fölött sajnálkozni a roppant sok fizetésért a »Pesti Napló«-nak sem. A magyar táviró igazgatásnak pedig nem szükséges, hiánylata elenyésztetése czéljából ama hirhedt Csáky szalmájaféle gazdálkodásra megyei, városi és községi táviró fiókintézeteket és hálózatokat teremteni. Meg fog jönni az idő a mostani, senki által sem vásárolható gazdálkodás és szervezés némi javítása mellett is, midőn majd táviró hálózatunk kellőleg kiterjedt s távíró intézetünk magas fejlettségi ponton fog lenni, ha iparunk, kereskedelmünk virágozni fog a közeljövőben a kelet felé nyílandó nemzetközi összekötő közlekedési útjaink ki fognak épülni, ha kezünkbe adott politikai közjogi alapunkon közgazdasági tekintetben emanczipálhatni tudjuk magunkat a birodalom másik fele túlnyomó befolyása alól. De míg ez a kívánt békés után elérhető lesz, addig is hangyaszorgalommal kell készülnünk, haladnunk a várva vár jobb jövő felé. Ne ott keressük bajunk forrását, ahol nincs, ne kapkodjunk kétes értékű és bizonytalan eredményű experimentumokon , ne igyekezzünk komplikáltabbá tenni az úgy is száz fejet kívánó szakmát a postával vagy más intézettel való egyesítés által s mivel nagyhatalmi állásunkból kifolyólag egyre-másra erejünket most még majdnem felülmúlólag kell áldoznunk a jövő nemzedék boldogságáért, édes hazánk biztosan remélt felvirágzásáért, a távírót ne igyekezzünk csupán jövedelmi forrásnak tekinteni, hanem oly kulturális tényezőnek is, mely nemzetünk nagygyá és hatalmassá tételére egyik leghathatósabb emeltyű. Azonkell évekeznünk, hogy a pavirunaa tingauuá novenensek s ezen forgalonhoz képest növelni, fejleszteni a hálózatot, mert az állam jólétéről biztos következéseket lehet vonni a táviró statisztikájából. Ami a czikkírónak azon nyilatkozatát illeti, hogy az magasabb állásra igényt tartó táviró tisztektől a távirástan alap és segédtudományaiban való jártasságot kell megkövetelni s a további »vizsgálatokra« való bocsáthatást ezekből való jó eredménynyel kiállott szigorlattól függővé tenni; a magasabb rangba előlépni kívánó tisztektől meg kellene követelni, hogy az elemi mennyiségtant, a természettant és a vegytant oly mértékben sajátítsák el, minőben azok ismerete a főreáliskolai érettségi vizsgálatok jó sikerrel való megállhatásához megkívántatik......... A franczia, angol és olasz nyelvek és a felső mennyiségtan teljes elsajátíthatására versenydíjak lennének kitüzetendők. ki kell nyilvánítanom, hogy szintén kívánatosnak tartom, ha a táviró tiszt a távirástani tudományokkal behatóan foglalkozik, de nem tartom a hivatalnoki kart iskolás gyereknek, hogy folytonosan vizsgálatokra készüljön s könyv nélkül tanuljon. — 35—40 esztendőskor és 10—15 évi szolgálati idő mellett kevés ily tanulásból a haszon. A ki szeret szakmájával foglalkozni s van ahoz képessége, az ezt ily kényszermunka nélkül is megteszi, sőt jobb eredménynyel. Főtiszti szigorlatukon változtatni kell igen, de nem az ajánlott értelemben s mivel ez a tulajdonképeni czéllal semmiféle összekötésben nincs, én nem foglalkozom bővebben vele. Az idegen nyelvekre nézve tett javaslat életrevaló eszme s nagyon érdekében áll az intézetnek ezt megvalósítani, de a felsőbb mennyiségtanra táviró főbb tisztviselőknek sincs szükségük, nem hogy annak a haláláig körülbelül 1200 frtot élvező táviró tisztnek. Ha a központi igazgatásnál egy pár műszaki és üzleti egyén bírja azt, elég, mert hiszen ezek is kevés hasznát veszik annak a gyakorlatban; tudományokat sikerrel mivelni, felvirágoztatni és világhírű felfedezéseket tenni, kevés embernek adatott a táviró intézet körében s ez csak mellékfoglalkozása lehet. R. S. Fővárosi ügyeit. A Stefánia alapítvány, melyet a fővárosi Erzsébet leányárvaházban tíz új hely felállításával a törvényhatóság tett, legközelebb életbe lép, mivel pedig az árvaházban az eddigi alapítványi s rendszeresített helyekkel minden szobácska el van foglalva, úgy, hogy több hely nincsen, és tekintve azt is, hogy a számos felvételért esdő árvaleányka kedvéért a közelebbi időben bővítésről gondoskodni úgy is kell, az árvaházi bizottmány azon indítványt teszi a tanácsnak, hogy az Erzsébet-árvaleányház egy szárnyépület emelése által bővíttessék. A főhadparancsnokság megkérte a főváros hatóságát, mint az üllői kaszárnya tulajdonosát, hogy adjon engedélyt arra, hogy mozgósítás esetére a kaszárnyában katonai kórházat rendezhessen be az egyik szárnyépületben. A tanács mai ülésén e kérelemnek helyt adott. A kincstár a kórház után is fizetendi azt a díjat, amit fizet az egészséges katonák után, kik a kaszárnyában elszállásolván Ragályos betegek elhelyezése természetesen ki van zárva. Párhuzamos osztályok a polgári iskolákban. A tanács ma a következő párhuzamos osztályok felállítását hagyta jóvá:all-ik kér. polgári leányiskolához a 2-ik osztály mellé; az ugyane kerületi polgári fiúiskolához az 1. és 2-ik osztály mellé; az V. ker. polg. leányiskolához az 1-ső osztály mellé egy harmadik párhuzamos osztályt; a VII. ker. polg. leányiskolához a 4-ik osztály mellé egyet s a IX. ker. polg. fiúiskolához a 2-ik osztály mellé egy párhuzamos osztályt. A közúti vaspálya társulat az ó-budai közlekedés gyorsítása érdekében Ó-Budán is le fogja fektetni a kettős vágányt, olykép, hogy a második vágány más utczában fog menni. A főváros által a kitűzésre indítványozott vegyes bizottságba a közmunkatanács a tagokat már kiküldte; a tanács ma a főváros részéről a következőket küldte ki: Gerlóczy alpolgármester Scheich K., Nasztl M., Preuszner József, Reischl K. és Rózsa Péter jegyző. A HON magántársürgönyei. A király Miskolczon. Miskolcz, szept. 10. (Ered. sürg.) A király ő felsége Tisza Kálmán miniszterelnököt ma hoszszabb kihallgatáson fogadta. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter ma este visszautazik Budapestre. — Rudolf trónörökös holnap reggel érkezik ide. — A hasonlóképen holnap ide érkező külállambeli katonatisztekkel együtt gr. Brandt Rheidt altábornagy közös hadügyminiszter is ide jön. Ő felsége itteni lakása előtt a Széchényi utczán a közlekedést egész nap tolongó néptömegek zavarják. Őfelsége kíséretével együtt ma délután 1/22 órakor tért vissza a hadgyakorlatokról. A mai udvari ebédhez 52 személy volt hivatalos, még pedig a következők: József főherczeg kíséretével, Tisza Kálmán miniszterelnök, Szpáry Gyula gr. pénzügyminiszter, Szende Béla honvédelmi miniszter, Tarkovics és Jekelfalussy miniszteri tanácsosok, Samassa egri érsek, Schuster, Pásztély, Tóth és Lengyel püspökök, Szele apát, Babics kanonok, Losonczy, Orczy és Kiss országgyűlési képviselők, továbbá Ragályi, Melczer, Hámos, Beniczky, Lévay, Miklós, Spuller és Ortvay miskolczi polgárok, továbbá a debreczeni küldöttség tagjai, Simonffy polgármester, Miskolczy főispán, Rath, Laky és Simonffy Sámuel urak, Darvas főispán, több magasabb rangú katonatiszt, valamint ő felsége kísérete. Miskolcz, szept. 10. (Ered. sürg.) Az ő felsége iránti hódoló ragaszkodás kifejezéséül Miskolcz polgárai által ma este a király tiszteletére rendezett fáklyás menet oly látványt nyújtott, a minőben Miskolcz városának még nem volt alkalma gyönyörködhetni. A sok 100 fáklyavivő által képezett impozáns menet esti 7 órakor indult el a Major-utczából. A menet élén 3 fiatalember lovagolt, utána a katonazenekar következett, míg a fáklyások sorai között az összes társulatok és testületek haladtak zászlóikkal, transparent-feliratokkal, lampionokkal és apró lámpákkal a következő sorrendben: a tűzoltó-egylet 10 lampionvivővel, az aggharczosok egylete, a tímár és csizmadia ipartársulatok 10 lampionvivővel, a szabó és mészáros ipartársulatok, a kereskedelmi testület, Erdély czimere 10 lampionvivővel, a kir. adófelügyelőség és adóhivatal, a kereskedelmi és iparkamara, a városi tanács, Miskolcz város képviselő testülete, 10 lampion vivő, a kir. törvényszék, az ügyvédi kamara, a tűzoltók tisztikara, 10 lampionvivő, az izraelita általános ipartársulat, az asztalos és üveges ipartársulat, a czipészek társulata, 10 lampionvivő, a szűcs ipartársulat, a lakatos-, szíjgyártó-, szűrszabó-, kovács- és kerékgyártó-ipartársulatok, 10 lampion vivő, végre 10 tűzoltó. Az egyes testületek között számos gyönyörű lobogó, czimer és jelvény vizetett, míg a menet végén a czigányzenekar következett. A menetben igen szép rend uralkodott, daczára annak, hogy a beláthatlan tömegben összesereglett “ .+-1/*-...*" élet,veszélyessé fokozódott. Ferczig sem szűnő viharos eljenzések között jutott a menet a király ő felsége lakása elé, hol bekanyarodva a vöröshid-utczába, állást foglalt ő felsége ablaka előtt. A hallóegylet leirhatlan lelkesedéssel gyújtott rá nemzeti dalaira. A király ismételve megjelent az ablaknál, mire mindannyiszor valóságos éljenvihar keletkezett a magyar királyra. Az udvari ebédre meghívott összes vendégek jelen voltak még a nagy teremben s hasonlóképen az ablakokhoz léptek. A menet erre visszaindult a búza térre, ahol a fáklyák kiáltottak. Bécs, szept. 10. Rudolf trónörökös, Bilandt-Rheidt gróf hadügyminiszter és a külföldi katonatisztek külön vonattal Miskolcbra utaztak, szállását — amiről értesítéssel bírt — Tisza Luczon megnehezítse. Egy lovas-század a Poga alatt egy második lovas-század pedig a Girincstől keletre fekvő gázlókat szándékozott felhasználni, ami azonban lehetetlennek bizonyult, miután a folyó azon helyeken, ahol ezelőtt 2 órával még járőrök keltek át, erős áradást tüntetett fel, úgy hogy a lovak kénytelenek voltak úszni. Az átellenes parton egy ellenséges lovassági csapat tűnt fel, melynek rövid idő alatt egy egész lovasszázad — e század előbb a csécsi pusztánál állott — jött segélyére, mely csapatok legénysége, leszállva lovairól, élénk puskatűzhöz fogott. A déli hadtest két lovasszázada felhasználta ez alatt az alkalmat és Sajó-Örösnél — habár nehézségekkel küzdve — átkelt a vizen s messze előrenyomult Tisza-Lucz felé. Nemsokára azonban kénytelenek voltak visszafordulni, miután a Vlasics vezérőrnagy parancsnoksága alatt ma reggel óta az Erdődy-majorban összpontosított 2-ik lovashadosztályból 4 lovasszázad került eléjük. A király élénk érdeklődéssel kisérte a mozdulatokat és M o n d e 1 br. főhadsegéd, valamint Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszterrel együtt Kis- Csécsnél egy kis ladikon, melyet egy leány kormányzott, átkelt a vizen s itt vette szemügyre a lovasság előnyomulását. A közelben összegyűlt nép csak most, jó darab idő múlva ismerte meg az uralkodót, ki ekkor visszatérve ismét lóra ült és visszalovagolt Ónodra, útközben azonban felült az eléje jövő udvari fogatra s 1 óra után behajtatott ismét Miskolczra. A Szvetenay vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló lovasság egy része időközben elindult Harsányról Miskolcz felé. A gyalogság kiszállását a vasúton egy századosidás fedezte Nyéknél Máli és Ládháza között. A 6-ik hadtest, mely megtudta volt, hogy Nyékre gyalogságnak kell megérkeznie, kiküldött két lovas-századot recognoscirozás végett. E századok, átkelve a Sajó-Lád melleti hídon, előnyomultak egész Kis-Tokajig. E recognoscirozó csapat egyik osztálya tegnap este egy igen érdekes affairen esett át. Ugyanis a 32. és 34-ik gyaloghadosztályok a tegnapi nap folyamában Nyéken és környékén összpontosíttattak. E csapatok legnagyobb része vaspályán érkezett , minden a legjobban ment, a vonatok igen pontosan érkeztek és az érkező ezredek katona-zene által fogadtatva, rövid idő alatt sorakoztak s előbb átvéve 14-ikéig szánt élelmüket, elindultak a kivonatba. Az élelem-átvétel is pontosan ment végbe, akár mintha csak másodperczre ki lett volna számítva. — A debreczeni honvéddandár egy része gyalog jövő télben volt. József főherczeg dr. Nyáry vezérőrnagy kíséretében, kikhez Ónodon Graef altábornagy is csatlakozott, kilovagolt jószerencsére Nyék felé, a midőn feltűntek előttük a közeledő honvédek. Mikor Ghyczy hadosztályparancsnokkal és Szabó dandárnokkal, kik vezérkarukkal együtt a csapatokat kisérték, találkoztak, a főherczeg társaságával együtt elkísérte a honvédeket táborhelyükig, ahol József főherczeg azon megjegyzést tette az orvosok előtt, hogy igen örül, hogy ezeknek mindeddig még nem akadt dolguk. Rövid itt időzés után József főherczeg belovagolt Miskolczra. Ezen összpontosított csapatok 2 százada a Russevich ezredtől utasítást kapott, hogy észak felé előretolt őrsökkel még ma jöjjön Sajó-Petribe. Este a századparancsnokok látják, hogy Kis-Tokajról jövő ellenséges lovasság hatalmába ejteni iparkodik a sajóládi hidat. A gyalogság habozás nélkül jobbra kanyarodik s gyors meneteléssel s tökéletesen fedezve eléri a hídhoz vezető töltést: egy perccel korábban, mint a torony irányában közeledő 2 lovasszázad, melyre a gyalogság azonnal élénk puskatüzet rögtönzött. A lovasságra nézve a visszavonulás teljesen el van vágva. Miután ezenkívül még néhány szakasz gyalogság is megszállja a hidat, az előny határozottan a siilagság részén áll, mely „unío esetére a hidat határozottan meg is tartotta volna. A 4-ik (déli) hadtest összpontosítása, mely hadtest dr. Edelsheim-Gyulaytól Emődről veszi parancsait, teljesen sikerült és a 6-ik (északi) hadtest is, magához vonta Nagyváradról és Miskolczról hadosztályai részeit. A déli hadtestgyalogságot és utászcsapatokat irányított észak felé, hogy ha csak lehetséges a vaspályát Forró és Szikszó közt hasznavehetetlenné tegyék. E kiküldetés eredménye még ismeretlen. Esti 8 órakor az összes csapatok előírt állásaikba visszavonulni tartoznak. A csapatok el vannak fáradva s ennélfogva a holnapi pihenőnapnak nagy hasznát fogják venni. A fővezénylet, valamint a döntő bírák ma 2 órakor gyűltek itt össze, s miután a döntő bírák közül minden pontra vannak egyesek beosztva többen csak 3 óra után jutottak ide. Délután 2 órakor a Bécsből jövő Rainer főherczeg is Nyékre érkezett. Az ebéd a legkedvezőbb idő mellett, délutáni 2 óra után ment végbe a kertben mely alkalommal kőbányai sör és kizárólagosan magyar borok kerültek az asztalra. Ebéd után Albrecht főherczeg hosszabb ideig cerclet tartott s ez alkalommal behatóan társalogva egyesekkel a gyakorlatok felül, nagy dicsérettel emlékezett meg a borsodmegyei utak jóságáról. Rainerfőherczeg behatóan tudakozódott a hadgyakorlatokrólszóló tudósítások módozatai iránt. Jenő főherczeg, ki ma egy huszár kíséretében mint parancsőrtiszt előreküldetett, hogy felvilágosításokat szerezzen, átkelve a Sajón, egy sűrű erdőben oly bokros és kúszó növényekkel átszőtt helyre ért, hogy kénytelen volt lováról leszállani s erővel törni magának utat a sűrűben. Ónod, szept. 10. (Ered. sürg.) A hadgyakorlatok fővezénylete, valamint az összes döntő bírák holnap itt nagy értekezletet tartanak. A nagy hadgyakorlatok. Ernőd, szept. 10. (Ered. sürg.) A 4-ik hadtest felvonulása befejeztetett. A XXXI. gyalogsági hadosztály most már az Ernőd, Hejő- Keresztur és Ónod közt fekvő térségen áll. A XXXII. gyalogsági hadosztály — Reinländer altábornagy parancsnokkal — a mai nap folyamában Nyéken kivagyoníroztatott és estig megszállotta Sajó-Petri, Kis-Tokaj és Mályi községeket. A XL. honvédgyalogdandár — parancsnoka Ghyczy vezérőrnagy — részben gyalog a felvonulási területre érkezett s most Aranyos, Nyék és Ládháza közt van elhelyezve.Az 1.lovashadosztály egy ezreddel Csabán, többi részeivel pedig a Sajópartján, Sajó-Szeged, Nemes-Bük, Papi és Poga községek környékén fekszik. Gesztely, szept. 10. (Ered. sürg.Miskolczig futárral.) A 6-ik hadtest felvonulása ma estig következőképen fejlődött: A XV. gyaloghadosztály — Ziegler altábornaggyal — a 30-ik dandárral Onga és Felső-Zsolcza, a Kassáról beérkezett 29. dandárral pedig a Garadna és Hidas-Németi közt fekvő térségen áll. A XVII. gyaloghadosztály — Bouv a rd altábornagy-parancsnokkal — Nagyváradról vaspályán jött s estig a 33. dandár Tisza- Luczra, a 64-ik dandár pedig Harkány és Szada községek környékére érkezett. — A XXXIX. honvédgyalog-hadosztály — Máriássy altábornagy parancsnoksága alatt egyenesen Kassáról jött és ez idő szerint Gönczön, valamint Göncz-Ruszkán van összpontosítva. — A 2-ik lovas-hadosztály a Hernád folyónál áll a Gesztely, Alsó-Zsolcza és Girincs közt fekvő háromszögben. Ónod, szept. 10. (Ered. sürg. A tábori táviró közvetítésével.) A mai gyakorlatok, illetve a két hadtest mozdulatai és csatározásai minden várakozáson felül érdekesek s tanulságosak voltak. A tegnapi eredményekről szóló utolsó jelentések csak éjfél után 3 óra felé érkeztek az itt székelő főhadvezénylethez, melynek éjjel kibocsátott utasításaira is csak reggel érkeztek a két hadtest parancsnok és az egyes hadosztályok részéről ezen utasítások alapján elrendelt intézkedésekről szóló jelentések. A király ő felsége kíséretével és Károly Lajos főherczeg társaságában reggeli 7 óra után érkezett Ónodra, ahol a lakosság nagy lelkesedéssel üdvözölte ő felségét, ki— miután Albrecht főherczeg kíséretével együtt már korábban elindult volt — tovább lovagolt Pogán keresztül, melynek lakossága ép úgy, mint Zsolcza népessége ő felségét mindenütt rokonszenvesen üdvözölte és azután Nagy- Csécsen átlovagolva, balfelé vette útját, miután itt a Sajó mellett Kis-Csécssel átellenben nagyobb csapatmozdulat eszközöltetett. Ez alatt mindkét részen a következők mentek végbe: A déli hadtest lovassági hadosztálya zömével a Sajón való átkelést a Págától Sajó-Őrösig terjedő vonalon sordírozta, hogy az ellenséges gyalogság ki A danczigi találkozás. Berlin, szept. 10. (Ered. sürg.) A »Hohenzollern« hajón történtekről a »Nat. Zig.« még arról értesül, hogy a német császár és a czár találkozása igen szives volt. A többi fejedelmi uraságok üdvözlése után a czárnak félórai beszélgetése volt Bismarckkal, míg a német császár Wladimir nagyherczeggel és Giers államtitkárral társalgott. Értesült oldalról nyert közlés alapján tudni akarják, hogy a czár beszélgetésének tárgya Bismarckkal Oroszország egész helyzete volt, mind a külső, mind pedig a belső, Bismarck programmot fejtett ki,nevezetesen éles pénzügyi reformokat ajánlott. Páris, szept. 10. (Ered. sürg.) Ide érkezett jelentések szerint a Vilmos császár és a czár közti összejövetelt ez utóbbi kérte. A czár kérdezősködni akart a német császárnál az általa követendő belpolitika és az orosz válság felől és kikérte magának Bismarck jelenlétét. Azóta tény, hogy Ignatiev kegyvesztett lön. Németország tanácsa az orosz politikára döntő befolyással lesz és Suwalow-nak Bismarck által annyira óhajtott kineveztetése a kormány fejévé a találkozás első következése lesz. Ezzel a pánszláv politikát is el fogják hagyni. Ignatievnek a czár jelenlétében heves jelenete volt Vadimir nagyherczeggel a Moszkvából Nisni-Novgorodba való utazás általa rendezett komédiája fölött. A »Rep.Franguise« ellenben úgy találja, hogy az összejövetel csak az illem dolga volt. A czár kötelezve érezte magát rokonát meglátogatni. Az ellenkező feltűnő lett volna. A két hatalom viszonya a találkozás után ugyanaz lesz, mint azelőtt. Proble-