A Hon, 1881. szeptember (19. évfolyam, 239-268. szám)

1881-09-11 / 249. szám

vannak, a­hol kezdették. A panaszos ügyvédének leg­közelebbi dolga, hogy panaszát írásban, adja be azaz a tárgyalást megkezdeti. Az ügy aránylag igen egy­szerű, de az ügyvéd a hagyományos szokáshoz képest szükségesnek tartja azt minél bonyolultabbá tenni s nehéznek tüntetni fel. Most ismét a védő­ügyvéd veszi fel a keztyűt az ellentámadásra. Kimutatja, hogy a panaszos állításai vagy helytelenek, vagy bizonytala­nok, vagy ingadozók, egy szóval, hogy több hiány van benne s még a jogi alapot nézve is zavarban van. A pa­naszos ügyvéde erre egészen hasonló modorban megteszi észrevételét s most már a törvényszéki biró meghozza ítéletét az illetékességi kérdésben s ez ítélet ellené­ben az elégedetlen félnek ismét három felebezési fóru­ma van s nem ritkaság, hogy az ily ügyeket is egé­szen a court of Appael elébe viszik. Bármelyik fél részére dőljön el most az ítélet, a védelmezőnek kötelességében áll részletes jelentést tenni saját ügyéről. Ez okmány elkészítésében a raffi­­nirozott ravaszságnak egészen szabad tere van. A szerződő felek szerződésöket írásba foglalták, s mind­két félnél megvan arról a másolat. Mindennek da­czára a védő ügyvéd »tagadja, vagy legalább »nem engedi meg,« hogy ily szerződés valaha létrejött volna. A rendkívüli költségekről a megrendelő intéz­kedett, de az ügyvéd megtagadja, hogy azok megren­deltettek, vagy hogy egyátalán voltak. Aztán folytatja, hogy »ha elkészült is a munka, mit tagadni kell, az nagyon ügyetlenül volt készítve s nem felelt meg a kialkudott bérnek, s hogy magát egészen biztosítsa, még ő kíván kárpótlást a maga részére épen ama szerződés alapján, melynek létezését vádiratának első részében megtagadta, így a dolog — habár az csak tényleg befejezett munka, három nagy tételének minő­ségére vonatkozik s a perle­kedő ügyvédek furfangos­­sága folytán oly zavarossá lesz, hogy alig lehet felőle vitatkozni s minden állítással uj s új tagadás áll szemközt. Még ma is áll az, mint a régi hírhedt időkben, hogy az ügyvédek perlekedése nem annyira a tárgy körül forog, mint inkább az egyes kifejezé­sek felett, melyeket az ellenfél használt. Mindegyik ügy­véd igyekszik a másikat zavarba hozni, hogy va­lami gyenge oldalát megtámadja s ekkor készen van ismét az alkalom, hogy egyes kérdésekben a felebbe­­zési fórumokat használják egész a végtelenig. A per költségei ezalatt természetesen jelenté­kenyen szaporodnak s habár magában az ügyben még semmi érdemleges dolog nem történt, mindenik fél­nek bele került már legalább ezer forintjába. De a ne­hezebb rész még ezután következik. A per tárgyát fel­világosítani az ügyvédek irataiból, kik saját érdekük­nél fogva minél homályosabbá akarják tenni, lehetet­len, míg a mielőbb világos és érthető is volt, a perleke­dés közben egészen homályossá változik. A bíró tehát felhívja a feleket, hogy eskü terhe alatt minden le­hető okmányt bemutassanak, a mi a per tárgyára vo­natkozik. Leveleket, számlákat, jelentéseket s átalá­­ban mindent bekérnek, a mi a per tárgyát képező do­logra vonatkozik, a per kezdete előtt, s melyek néha döntő bizonyítékul szolgálhatnak. Szerencsétlenségre azonban a biró ily határozata rendesen csak újabb zavarokra, veszekedésekre s költségekre ad alkalmat. Az egyik fél megtámadja a másik tiszta s világos ok­mányait. A másik vonakodik bemutatni azokat oly ürügy alatt, hogy azok bizalmas közlemények, melye­ket nem tartozik kezéből kiadni. A törvény e tekin­tetben oly zavaros s oly különféle intézkedésekről gondoskodik, hogy itt ismét igen könnyen nyílik al­kalom a felebbezésekre. Ezután egyes pontokra nézve esküt követelnek, mely ellen az ügyvéd hasonlókép tiltakozhatik s panaszt emelhet a felsőbb bírósá­gok előtt. Rendesen azonban még ez sem elegendő, az ügy most már a westminsteri bíróság elé kerül. Min­denik fél tanukat idéz be. Királyi «orrok­ ve­sznek O ____ «»+ TMm­p.l Üpnepirod­iba leSZIK. Az egyik fél azonban ismét felveti rendesen az illeté­kességi kérdést, állítván, hogy mivel itt a felett kell dönteni, hogy jó vagy rossz munka volt-e, a­mit az építész nyújtott, az nem lehet a rendes bíróság fel­adata, hanem választott bíróságé. E felett eltart a vita sokáig s megegyezés még­sem jön létre. Tudja mindenki, hogy ez csak játék, de azért mégis megte­szik s még a bírák is kénytelenek a formaság előtt meghajolni. Nem rossz indulat vezeti őket, hanem a rendszer köti meg a kezeket. A per lefolyását nem szükséges tovább tár­gyalnunk. Az eddigiekből is látható, hogy a perkölt­ségek, ideértve az ügyédek, békebirák s tanuk kiadásait, felemésztik azt az összeget, mely körül a per forgott. Ha választott bíróság elé kerül az ügy, itt a tanukat újból kihallgatják s azok számára még külön napidijakat s utazási költségeket szavaz­nak meg. Nem képzelt dolog ez, miről szó van, nem is túlzott kép, hanem oly eset, mely a mindennapi élet­ben igen gyakran előfordul s mely a mi perrendtar­tásnak­­jelen állapota mellett napról napra megtör­ténhetik. Sőt vannak még a mi törvénykezési eljárá­sunkban oly dolgok is, mint a félretételi javaslat ,költségek megállapítása, bizottságok kiküldése s más dolgok, melyek újabb controversiákra adhatnak al­kalmat, de melyeket itt fel sem említettünk. Büntető törvénykezési eljárásunkat igen gyakran valódi va­dászattal hasonlították össze, melyben a vádlottnak mindennemű kibúvó ajtaja van, a polgári perrend­tartásra még jobban illik ez. Itt minden az ügyesség­től függ s rendesen az lesz győztes, ki legügyesebb s a játék­szabályokat legjobban tudja megtartani. Re­méljük, hogy jövőben ez állapotok javulni fognak s örömmel üdvözöljük a kísérletet annak javítására. A magyar táviró intézet. (Befejező közlemény.) Azon feltételek, melyek alatt a franczia kor­mány engedélyt ad és magán táviró vonalak építését megengedi, a következők: A vezetékek beosztása. A magán ve­zetékek két osztályba soroztatnak. 1. Oly vonalak, melyek a magán telepeket az ál­lami táviró h­­lózattal kötik össze és ezen telep és az állami hálózatban levő különféle állomások között a levelezést közvetítik. 2. Oly vonalak, melyek egy és ugyanazon vagy más telepnek több pontját kötik össze egymással, tar­tozzanak az illető állomások egy vagy több en­gedményeshez. Az első osztályú vezetékeket mindig az állam­­táviróigazgatás építi és tartja fenn ; azok az állam tulajdonát képezik és kizárólag ez határozza meg az építési irányt. A másodrendű vezetékeket szintén mindig az államtáviróigazgatás építi és tartja fenn, mihelyt an­nak hossza öt kilométernél nagyobb. Ugyanez áll a rövidebb vezetékeknél­­ , mihelyt azoknak nyomjele olyan, hogy állami távh­ővezetékek is felerősíthetők azok mellé. Azon magánvezetékek, melyeknél ilyes­mire számítani nem lehet, az engedményesek által sa­ját költségükön építtetnek. A vezetékek építése és fentartása. Az állam által épített és fentartott, m­agán táviróve­­zetékekért az engedményesek következő díjakat fizetnek. 1. Szépítések a) Földalatti, folyam és ten­geri kábelvonalakért az egyes vezetékek kilométer­nyi hossza szerint 750 frankot. Ezen összeg a legki­sebb építési átalány, melyet az igazgatás oly esetek­ben felszámíthat, a­hol — mint p. Párisban —­­a ve­zetékek építésére meglevő csatornák (égouts) és más ilynemű építmények használtatnak. Ezen építési áta­lány helyett az igazgatás mindig a tényleges kiadá­sokat követelheti az összes költségek 5 száz. hozzá­adásával. b)Földfeletti vezetékek. Valamely külön, egyes vezetékű vonalért klmkut 250 frank fizettetik, akkor a fenti összeg fele, 125 frankot kap a táviró igazgatás klmkint. Az építészi költségek elő­­legesen lefizettetnek.­­ A vállalkozó kívánságára az építés befejezte után a táviró igazgatás költségszám­lát állít ki a vezetékek tényleges hosszának alapján. Különben a magán táviró-vezetékek berendezése a helyi és más engedélyektől függ. Azon magán ve­zetéket illetőleg, melyek építése az államnak van fentartva, a távíró igazgatás szerzi meg a szükséges engedélyeket, a többi magán­vezeték építésére nézve az engedményesek kötelesek azokat kieszközölni. A kártérítések és bérletek fizetése, ha ilyeneket az igaz­gatás, a községek vagy magánosok a terület használá­sáért kívánnak, kizárólag az engedményeseket terhelik. 2. A vezetékek föntartása. a) Földalatti vezetékekért, valamint folyam és tengerkábelekért a huzalhossz minden kilométeréért 60 frank fizetendő. b) Földfeletti vezetékek. Egy veze­tékű külön vonal kilométeréért évenkint húsz frank jár ; ha ezen vonalban még más vezetékek is vannak, akkor 12 franknyi mérsékelt díj számíttatik évenkint. A magán távíróvezetékekért járó föntartási átalányok pontos befizetését a távíró igazgatás ellen­őrzi. Ezen átalányok az egész évre január 1-én fizet­tetnek, legkésőbb márczius hó 31-ig azon huzalokért és készülékekért, melyek valamely év folyamában vé­tetnek használatba, az évi fentartási hányad csak a következő év január 1-től számíttatik. Az állomások készülékei és beren­dezése. Magán távh­óvezetékeknél, akár az állam építtette azokat, akár nem, a vállalkozó dolga a vonal üzletképességéhez szükséges készülékek beszerzése, felállítása és fentartása. A messzeszólók (telephon) használata különös feltételekhez van szabva. Oly ma­gánvezetékeknél, melyek a községek érdekében épít­tetnek, a táviró igazgatás elvállalja a készülékek elő­állítását, berendezését, fentartását és pedig követ­kező feltételek alatt: 1. Főállomásoknál (melyek táviratokat vehet­nek fel és adhatnak tovább) a) 500 frank berendezési, b) 50 évenkénti fentartási díjért. 2. Mellékállomásoknál (csupán hivó és értesítő állomások) a) 50 frank berendezési és b) 5 frank évi fentartási díjért. A vezetékek használásának dij sza­bása. — Oly táviratok, melyek az állami távíróhá­lózattal összeköttetésben levő telep közt váltatnak, az átalános táviratdíjazás alá esnek. Azon magán­vezetékeknél, melyeknek levelezé­sét illetőleg, nem szükséges az átalános díjszabás al­kalmazása, állandó díj van kiszabva, mely a forgalom­ban levő állomások száma és a vezetékek hossza sze­rint számíttatik s évenkint előre, legkésőbb márczius hó 31-éig fizetendő. Ezen dij évenkint 1. minden állomásért 25 frank, 2. a huzalvezeték minden 20 első kilométeréért 50 frank s minden további kilométerért 25 frank. Az év folyamában a forgalomnak átadott vona­lak dija a megnyitási határidőtől deczember 31-éig eső időre számittatik aránylagosan. Községi és lövöldei táviróvezeté­kek. — Oly vezetékek használatáért, melyek kizáró­lag községi czélokra szolgálnak, külön dij nem fizet­tetik. Tűzoltó táviróvezetékek. — Oly nitítuspás telepektilt YHTOSI IUZ-oltó távírókkal kötnek össze, minden telep egyformán 25 frankot tartozik fizetni az illető csatlakozási vonal hosszúságára való tekintet nélkül. A vezetékek hasz­nálásáért külön díj nem számíttatik. Haran­gművű vezetékek. Ily vezetéke­kért 100 méter hosszig csak évi 5 frank dij fizetendő. 100 méternél hosszabb vonalakért a magán távíró vezetékekre nézve fennálló általános díjtételek az érvényesek. Villamos világítás vezetékei. Villa­mos világítási czélokra szánt magán vezetékek az ily díjaktól mentesek. A vállalkozók csak azon törvényes és szabályrendeleti határozatoknak tartoznak magu­kat alávetni, melyek a magánvezetékeket illetőleg fennállanak vagy hozatnak, valamint a netalán ily vonalakra megállapítandó dijaknak is. A táviratoknak postával való to­vábbítás­a. — Az állami táviró hálózattal csatla­kozó magán táviró vonalak engedményeseinek vissza­­vonhatlanul megadható azon felhatalmazás, hogy az állami táviró­ intézettel a meghatározott hivatalos órák alatt oly táviratokat közvetíthetni, melyek ezen intézet kézbesítési kerületén kívül esnek és postával továbbítandók. Ezekért a rendes postaporton kívül minden 100 szóért vagy ennél kevesebbért 200 szóig 50 centimes számittatik. Ezen díjból az állami táv­iró állomásnál a táviratokat kezelő hivatalnokoknak minden 50 centimesből 10 centimes jár. Magán vezetékek birtokosai között való közvetlen közlekedés. Ha különféle magánvezeték egy és ugyanazon távíró állomással van összekötve, akkor az illető engedményesek kí­vánhatják, hogy ezen állomás hivatalos órái alatt gymással közvetlenül érintkezhessenek. Minden ilyen­ engedményért évenként 500 frank fizetendő Párisban és 300 frank a többi helységekben. Ezen díj év­negyedenként előlegesen fizetendő. Messzeszóló magánvezetékek. Mesz­­szeszóló magánvezetékek építketése ugyanazon felté­telektől függ, mint a más készülékű vezetékekre nézve érvényesek. Ezenkívül azonban különös állami enge­dély szükséges a használatára, mivel a messzeszó­­lóval felszerelt vezetékek csak akkor lehetnek for­galomban, ha egészen el vannak szigetelve, azaz a folyamnak a szomszédos vezetékekről való át­menetelétől meg vannak óva. Párisban magán föld­alatti messzeszóló vezetékeket csak a távíró igaz­gatás építtethet. E czélra kizárólag visszatérő ve­zetékű kábelek használtatnak. Az építési, fentar­tási költségek, valamint a használási díjak a veze­tékek hossza szerint állapíttatnak meg, melynél azon­ban a visszavezeték nem jön tekintetbe. A fentartási költségek kilométerenként 120 frankba számíttatnak. A berendezési és évi has­ználási díjakat illetőleg ugyanazon határozatok érvényesek, mint a többi ma­gánvezetéknél. A magán távíró vonalak meghosz­­szabbítása, az előfizetés felmondása­ Valamely fennálló vonal meghosszabbítása, a beren­dezési és évi fentartási díjakat illetőleg, új konc­es­­siónak tekintetik. A használati jog díja az új szakasz elkészülésétől a megnagyobbított hálózat egész kiter­jedési arányához képest újból állapíttatik meg. Az engedményesek a vezetékeken beálló mindazon válto­zás költségeit fedezni tartoznak, melyeket kívánsá­gukra a távíró igazgatás eszközölt. Ha ily változások következtében a forgalomban volt vezetékek megrö­vidülnek, akkor a használási jogért járó díj a követ­kező év kezdetétől másképen állapíttatik meg. Az első berendezés költségeire fizetett összeg vissza nem kapható. A vállalkozók bármikor felmondhatják az általuk bérelt vezetékeket, azonban a már kifizetett évi használási díj és a fentartási költségek a folyó év végéig az állam javára esnek. A berendezési költsé­gek sem fizettetnek vissza ez esetben. Az 1879. év május 20-án kelt rende­let kiadása előtti konczessziók. Minden 1879. év május 20-ika előtt adott konczesszió 1880. január 1-eje óta a fenti határozatoknak vannak alá­vetve. Az engedményesek erről a konczesszió elvesz­tésének terhe alatt külön kötelező nyilatkozatot tar­toznak kiállítani. A már előbb engedélyezett vona­lakra az engedményeseknek nem kell reá fizetni épí­tési és berendezési költség fejében. Szabadalmak, felügyelet és az igazgatás felelőssége. Mindennemű magán­vezetők hivatalait csak az engedményesek saját hiva­talnokai kezelik. Ezen hivatalnokoknak kötelességük, ha kell, az állami táviratokat minden más levelezés előtt továbbítani s azokat a czimzetteknek díjtalanul kézbesittetni. Különben az igazgatás fentartja magá­nak mindezen hivatalt, ha a közszolgálat megkívánja, saját hivatalnokai által kezeltethetni, illetőleg saját készülékeivel felszereltethetni. Az állam továbbá min­den vezeték felett felügyeleti joggal bír. Ha a táviró­­igazgatás ezen ellenőrzés gyakorolhatása szempontjá­ból szükségesnek tartja, a magán vonalak vezetékeit az állami táviróállomásba bevezettetheti s ekkor az engedményesek kötelesek az átalakítás folytán fel­merülő építési és fentartási költségekhez ugyanúgy fi­zetni, mint az újonnan engedélyezett vonalaknál. Hasz­nálási dij több nem számittatik. A világítási czélokra használt vezetékek felett is joga van az államnak. Az állami ellenőrzés czéljából felmerülő költségeket az engedményesek tartoznak fedezni. Az állam semmi­féle felelősséget nem vállal a­ közlekedés esetleges fél­­benszakításáért, még oly magánvezetékeknél sem, me­lyeket a távhróigazgatás tart fenn. De joga van az en­gedélyezett­ vonalak használási jogát bármikor felfüg­geszteni és elvonni, a­nélkül, hogy ezért kártérítést vagy bármit is tartoznék fizetni. Íme látjuk ezekből, hogy Francziaországban leginkább magánosok, gyárosok, társulatok és válla­latok veszik igénybe az állami táviró igazgatás en­gedményeit s ezek jobban megfizetik a táviró által nyert hasznot, mint nálunk a magánosok és községek s igy nincs semmi alapos oka panaszkodni az egye­sek és községek fölött sajnálkozni a roppant sok fize­tésért a »Pesti Napló«-nak sem. A magyar táviró igazgatásnak pedig nem szükséges, hiánylata ele­­nyésztetése czéljából ama hirhedt Csáky szalmája­­féle gazdálkodásra megyei, városi és községi táviró fiókintézeteket és hálózatokat teremteni. Meg fog jönni az idő a mostani, senki által sem vásárolható gazdálkodás és szervezés némi javí­tása mellett is, midőn majd táviró hálózatunk kellő­leg kiterjedt s távíró intézetünk magas fejlettségi ponton fog lenni, ha iparunk, kereskedelmünk virá­gozni fog a közel­jövőben a kelet felé nyílandó nem­zetközi összekötő közlekedési útjaink ki fognak épülni, ha kezünkbe adott politikai közjogi alapunkon közgaz­dasági tekintetben emanczipálhatni tudjuk magun­kat a birodalom másik fele túlnyomó befolyása alól. De míg ez a kívánt békés után elérhető lesz, addig is hangyaszorgalommal kell készülnünk, haladnunk a várva vár jobb jövő felé. Ne ott keressük bajunk for­rását, a­hol nincs, ne kapkodjunk kétes értékű és bizonytalan eredményű experimentumokon , ne igye­kezzünk komplikáltabbá tenni az úgy is száz fejet kívánó szakmát a postával vagy más intézettel való egyesítés által s mivel nagyhatalmi állásunkból kifo­lyólag egyre-másra erejünket most még majdnem fe­­lülmúlólag kell áldoznunk a jövő nemzedék boldog­ságáért, édes hazánk biztosan remélt felvirágzásáért, a távírót ne igyekezzünk csupán jövedelmi forrásnak tekinteni, hanem oly kulturális tényezőnek is, mely nemzetünk nagygyá és hatalmassá tételére egyik leg­hathatósabb emeltyű. Azon­­kell évekeznünk, hogy a pavirunaa tingauuá novenensek s ezen forgalon­hoz képest növelni, fejleszteni a hálózatot, mert az állam jólétéről biztos következéseket lehet vonni a táviró statisztikájából. A­mi a czikkí­rónak azon nyilatkozatát illeti, hogy az magasabb állásra igényt tartó táviró tisztek­től a távirástan alap és segédtudományaiban való jár­tasságot kell megkövetelni s a további »vizsgála­tokra« való bocsáthatást ezekből való jó eredmény­nyel kiállott szigorlattól függővé tenni; a magasabb rangba előlépni kívánó tisztektől meg kellene köve­telni, hogy az elemi mennyiségtant, a természettant és a vegytant oly mértékben sajátítsák el, minőben azok ismerete a főreáliskolai érettségi vizsgálatok jó sikerrel való megáll­hatásához megkívántatik......... A franczia, angol és olasz nyelvek és a felső mennyiségtan teljes elsajátíthatására versenydíjak lennének kitüzetendők. ki kell nyilvánítanom, hogy szintén kívánatosnak tartom, ha a táviró tiszt a távi­­rástani tudományokkal behatóan foglalkozik, de nem tartom a hivatalnoki kart iskolás gyereknek, hogy folytonosan vizsgálatokra készüljön s könyv nélkül tanuljon. — 35—40 esztendőskor és 10—15 évi szol­gálati idő mellett kevés ily tanulásból a haszon. A ki szeret szakmájával foglalkozni s van ahoz képessége, az ezt ily kényszermunka nélkül is megteszi, sőt jobb eredménynyel. Főtiszti szigorlatukon változtatni kell igen, de nem az ajánlott értelemben s mivel ez a tu­­lajdonképeni czéllal semmiféle összekötésben nincs, én nem foglalkozom bővebben vele. Az idegen nyelvekre nézve tett javaslat életre­való eszme s nagyon érdekében áll az intézetnek ezt megvalósítani, de a felsőbb mennyiségtanra táviró főbb tisztviselőknek sincs szükségük, nem hogy annak a haláláig körülbelül 1200 frtot élvező táviró tiszt­nek. Ha a központi igazgatásnál egy pár műszaki és üzleti egyén bírja azt, elég, mert hiszen ezek is kevés hasznát veszik annak a gyakorlatban; tudományokat sikerrel mivelni, felvirágoztatni és világhírű felfede­zéseket tenni, kevés embernek adatott a táviró inté­zet körében s ez csak mellékfoglalkozása lehet. R. S. Fővárosi ügyeit. A Stefánia alapítvány, melyet a fővá­rosi Erzsébet leányárvaházban tíz új hely felállításá­val a törvényhatóság tett, legközelebb életbe lép, mivel pedig az árvaházban az eddigi alapítványi s rendszeresített helyekkel minden szobácska el van foglalva, úgy, hogy több hely nincsen, és tekintve azt is, hogy a számos felvételért esdő árvaleányka ked­véért a közelebbi időben bővítésről gondoskodni úgy is kell, az árvaházi bizottmány azon indítványt teszi a tanácsnak, hogy az Erzsébet-árvaleányház egy szárnyépület emelése által bővíttessék. A főhadparancsnokság megkérte a főváros hatóságát, mint az üllői kaszárnya tulajdo­nosát, hogy adjon engedélyt arra, hogy mozgósítás esetére a kaszárnyában katonai kórházat rendez­hessen be az egyik szárnyépületben. A tanács mai ülésén e kérelemnek helyt adott. A kincstár a kór­ház után is fizetendi azt a díjat, a­mit fizet az egész­séges katonák után, kik a kaszárnyában elszállásol­ván Ragályos betegek elhelyezése természetesen ki van zárva. Párhuzamos osztályok a polgári isko­lákban. A tanács ma a következő párhuzamos osztá­lyok felállítását hagyta jóvá:all-ik kér. polgári leányiskolához a 2-ik osztály mellé; az ugyane kerü­leti polgári fiúiskolához az 1. és 2-ik osztály mellé; az V. ker. polg. leányiskolához az 1-ső osztály mellé egy harmadik párhuzamos osztályt; a VII. ker. polg. leányiskolához a 4-ik osztály mellé egyet s a IX. ker. polg. fiúiskolához a 2-ik osztály mellé egy párhuza­mos osztályt. A közúti vaspálya társulat az ó-bu­dai közlekedés gyorsítása érdekében Ó-Budán is le fogja fektetni a kettős vágányt, olykép, hogy a máso­dik vágány más utczában fog menni. A főváros által a kitűzésre indítványozott vegyes bizottságba a köz­munkatanács a tagokat már kiküldte; a tanács ma a főváros részéről a következőket küldte ki: Gerlóczy alpolgármester Scheich K., Nasztl M., Preuszner Jó­zsef, Reischl K. és Rózsa Péter jegyző. A HON magántársürgönyei. A király Miskolczon. Miskolcz, szept. 10. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) A király ő felsége Tisza Kálmán miniszterelnököt ma hosz­­szabb kihallgatáson fogadta. Gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula pénzügyminiszter ma este visszautazik Budapestre. — Rudolf trónörökös holnap reggel érkezik ide. — A hasonlóképen holnap ide érkező külállambeli ka­tonatisztekkel együtt gr. Br­­­andt Rheidt al­tábornagy közös hadügyminiszter is ide jön. Ő felsége itteni lakása előtt a Széchényi utczán a közlekedést egész nap tolongó néptömegek zavarják. Ő­felsége kíséretével együtt ma délután 1/22 órakor tért vissza a hadgyakorlatokról.­­ A mai udvari ebédhez 52 személy volt hivatalos, még pedig a következők: József főherczeg kíséretével, Tisza Kálmán miniszterelnök, S­z­p­á­r­y Gyula gr. pénz­ügyminiszter, Szende Béla honvédelmi miniszter, Tarkovics és Jekelfalussy miniszteri taná­csosok, S­a­m­a­s­s­a egri érsek, Schuster, Pász­­tély, Tóth és Lengyel püspökök, Szele apát, Babics kanonok, Losonczy, Orczy és Kiss országgyűlési képviselők, továbbá Ragályi, Mel­­czer, Hámos, Beniczky, Lévay, Miklós, Spuller és Ortvay miskolczi polgárok, továbbá a debreczeni küldöttség tagjai, Simonffy polgár­mester, Miskolczy főispán, Rath, Laky és Simonffy Sámuel urak, Darvas főispán, több magasabb rangú katonatiszt, valamint ő felsége kí­sérete. Miskolcz, szept. 10. (Ered. sürg.) Az ő felsége iránti hódoló ragaszkodás kifejezéséül Mis­kolcz polgárai által ma este a király tiszteletére ren­dezett fáklyás menet oly látványt nyújtott, a minőben Miskolcz városának még nem volt alkalma gyönyör­ködhetni. A sok 100 fáklya­vivő által képezett impo­záns menet esti 7 órakor indult el a Major-utczából. A menet élén 3 fiatal­ember lovagolt, utána a katona­zenekar következett, míg a fáklyások sorai között az összes társulatok és testületek haladtak zászlóikkal, transparent-feliratokkal, lampionokkal és apró lám­pákkal a következő sorrendben: a tűzoltó-egylet 10 lampionvivővel, az aggharczosok egylete, a tímár és csizmadia ipartársulatok 10 lampionvi­vővel, a szabó és mészáros ipartársulatok, a keres­kedelmi testület, Erdély czimere 10 lampionvivővel, a kir. adófelügyelőség és adóhivatal, a kereskedelmi és iparkamara, a városi tanács, Miskolcz város kép­viselő testülete, 10 lampion vivő, a kir. törvényszék, az ügyvédi kamara, a tűzoltók tisztikara, 10 lampion­vivő, az izraelita általános ipartársulat, az asztalos és üveges ipartársulat, a czipészek társulata, 10 lam­pionvivő, a szűcs ipartársulat, a lakatos-, szíjgyártó-, szűrszabó-, kovács- és kerékgyártó-ipartársulatok, 10 lampion vivő, végre 10 tűzoltó. Az egyes testületek között számos gyönyörű lobogó, czimer és jelvény vi­zetett, míg a menet végén a czigányzenekar követ­kezett. A menetben igen szép rend uralkodott, daczára annak, hogy a beláthatlan tömegben összesereglett “ .+-1/*-...*" élet,veszélyessé fokozó­dott. Ferczig sem szűnő viharos eljenzések között ju­tott a menet a király ő felsége lakása elé, hol beka­nyarodva a vöröshid-utczába, állást foglalt ő felsége ablaka előtt. A hallóegylet leirhatlan lelkesedéssel gyújtott rá nemzeti dalaira. A király ismételve meg­jelent az ablaknál, mire mindannyiszor valóságos él­­jenvihar keletkezett a magyar királyra. Az udvari ebédre meghívott összes vendégek jelen voltak még a nagy teremben s hasonlóképen az ablakokhoz léptek. A menet erre visszaindult a búza­ térre, a­hol a fák­lyák kiáltottak. Bécs, szept. 10. Rudolf trónörökös, Bi­lan­d­t-R­h­e­i­d­t gróf hadügyminiszter és a külföldi katonatisztek külön vonattal Miskolcbra utaztak, szállását — a­miről értesítéssel bírt — T­i­s­z­a L­u­c­z­o­n megnehezítse. Egy lovas-század a Poga alatt egy második lovas-század pedig a Girincstől keletre fekvő gázlókat szándékozott felhasználni, a­mi azon­ban lehetetlennek bizonyult, miután a folyó azon he­lyeken, a­hol ezelőtt 2 órával még járőrök keltek át, erős áradást tüntetett fel, úgy hogy a lovak kényte­lenek voltak úszni. Az átellenes parton egy ellensé­ges lovassági csapat tűnt fel, melynek rövid idő alatt egy egész lovasszázad — e század előbb a csécsi pusz­tánál állott — jött segélyére, mely csapatok legénysége, leszállva lovairól, élénk puskatűzhöz fogott. A déli hadtest két lovasszázada felhasználta ez alatt az al­kalmat és Sajó-Örösnél — habár nehézségekkel küzdve — átkelt a vizen s messze előrenyomult Tisza-Lucz felé. Nemsokára azonban kénytelenek voltak visszafordulni, miután a Vlasics vezérőrnagy parancsnoksága alatt ma reggel óta az Erdődy-ma­­jorban összpontosított 2-ik lovashadosztályból 4 lo­vasszázad került eléjük. A király élénk érdeklődéssel kisérte a mozdu­latokat és M o n d e 1 br. főhadsegéd, valamint S­z­a­­páry Gyula gr. pénzügyminiszterrel együtt Kis- Csécsnél egy kis ladikon, melyet egy leány kormány­zott, átkelt a vizen s itt vette szemügyre a lovasság előnyomulását. A közelben összegyűlt nép csak most, jó darab idő múlva ismerte meg az uralkodót, ki ek­kor visszatérve ismét lóra ült és visszalovagolt Ónod­ra, útközben azonban felült az eléje jövő udvari fo­gatra s 1 óra után behajtatott ismét Miskolczra. A Szvetenay vezérőrnagy parancsnoksá­ga alatt álló lovasság egy része időközben elindult Harsányról Miskolcz felé. A gyalogság kiszállását a vasúton egy század­osidás fedezte Nyéknél Máli és Ládháza között. A 6-ik hadtest, mely megtudta volt, hogy Nyékre gyalogságnak kell megérkeznie, kikül­dött két lovas-századot recognoscirozás végett. E szá­zadok, átkelve a Sajó-Lád melleti hídon, előnyomul­tak egész Kis-Tokajig. E recognoscirozó csapat egyik osztálya tegnap este egy igen érdekes affairen esett át. Ugyanis a 32. és 34-ik gyaloghadosztályok a teg­napi nap folyamában Nyéken és környékén összponto­­síttattak. E csapatok legnagyobb része vaspályán érke­zett , minden a legjobban ment, a vonatok igen pon­tosan érkeztek és az érkező ezredek katona-zene által fogadtatva, rövid idő alatt sorakoztak s előbb átvéve 14-ikéig szánt élelmüket, elindultak a kivonatba. Az élelem-átvétel is pontosan ment végbe, akár mint­ha csak másodperczre ki lett volna számítva. — A debreczeni honvéddandár egy része gyalog jövő télben volt. József főherczeg dr. Nyáry vezérőr­nagy kíséretében, kikhez Ónodon Graef altábor­nagy is csatlakozott, kilovagolt jószerencsére Nyék felé, a midőn feltűntek előttük a közeledő honvédek. Mikor Ghyczy hadosztályparancsnokkal és Sza­­b­ó dandárnokkal, kik vezérkarukkal együtt a csapa­tokat kisérték, találkoztak, a főherczeg társaságával együtt elkísérte a honvédeket táborhelyükig, a­hol József főherczeg azon megjegyzést tette az orvosok előtt, hogy igen örül, hogy ezeknek mindeddig még nem akadt dolguk. Rövid itt időzés után J­ó­­zsef főherczeg belovagolt Miskolczra. Ezen összpon­tosított csapatok 2 százada a Russevich ezredtől uta­sítást kapott, hogy észak felé előretolt őrsökkel még ma jöjjön Sajó-Petribe. Este a századparancsnokok látják, hogy Kis-Tokajról jövő ellenséges lovasság hatalmába ejteni iparkodik a sajóládi hidat. A gya­logság habozás nélkül jobbra kanyarodik s gyors me­neteléssel s tökéletesen fedezve eléri a hídhoz vezető töltést: egy perccel korábban, mint a torony irá­nyában közeledő 2 lovasszázad, melyre a gyalogság azonnal élénk puskatüzet rögtönzött. A lovasságra nézve a visszavonulás teljesen el van vágva. Miután ezenkívül még néhány szakasz gyalog­ság is megszállja a hidat, az előny határozottan a siilagság részén áll, mely „unío esetére a hidat határozottan meg is tartotta volna. A 4-ik (déli) hadtest összpontosítása, mely had­test dr. Edelsheim-Gyulaytól Em­ődről veszi paran­csait, teljesen sikerült és a 6-ik (északi) hadtest is, magához vonta Nagyváradról és Miskolczról hadosztá­lyai részeit. A déli hadtestgyalogságot és utászcsapa­tokat irányított észak­ felé, hogy ha csak lehetséges a vaspályát Forró és Szikszó közt hasznavehetetlenné tegyék. E kiküldetés eredménye még ismeretlen. Esti 8 órakor az összes csapatok előírt állásaikba vissza­vonulni tartoznak. A csapatok el vannak fáradva s ennélfogva a holnapi pihenő­napnak nagy hasznát fogják venni. A fővezénylet, valamint a döntő bírák ma 2 órakor gyűltek itt össze, s miután a döntő bí­rák közül minden pontra vannak egyesek beosztva többen csak 3 óra után jutottak ide. Délután 2 órakor a Bécsből jövő Rainer főher­czeg is Nyékre érkezett. Az ebéd a legkedvezőbb idő mellett, délutáni 2 óra után ment végbe a kertben mely alkalommal kőbányai sör és kizárólagosan ma­gyar borok kerültek az asztalra. Ebéd után Albrecht főherczeg hosszabb ideig cerclet tartott s ez alka­lommal behatóan társalogva egyesekkel a gyakorla­tok felül, nagy dicsérettel emlékezett meg a borsod­­megyei utak jóságáról. Rainer­­főherczeg behatóan tudakozódott a hadgyakorlatokról­­szóló tudósítások módozatai iránt. Jenő főherczeg, ki ma egy huszár kíséretében mint parancsőrtiszt előreküldetett, hogy felvilágosításokat szerezzen, átkelve a Sajón, egy sűrű erdőben oly bokros és kúszó növényekkel átszőtt helyre ért, hogy kénytelen volt lováról leszállani s erővel törni magának utat a sűrűben. Ónod, szept. 10. (Ered. sürg.) A hadgya­korlatok fővezénylete, valamint az összes döntő bírák holnap itt nagy értekezletet tartanak. A nagy hadgyakorlatok. Ernőd, szept. 10. (Ered. sürg.) A 4-ik had­test felvonulása befejeztetett. A XXXI. gyalog­sági hadosztály most már az Ernőd, Hejő- Keresztur és Ónod közt fekvő térségen áll. A XXXII. gyalogsági hadosztály — Reinländer al­tábornagy parancsnokkal — a mai nap folyamában Nyéken kivagyoníroztatott és estig megszállotta Sajó-Petri, Kis-Tokaj és Mályi községeket. A XL. honvédgyalogdandár — parancsnoka Ghy­­c­z­y vezérőrnagy — részben gyalog a felvonulási te­rületre érkezett s most Aranyos, Nyék és Ládháza közt van elhelyezve.Az 1.lovashadosztály egy ezreddel Csabán, többi részeivel pedig a Sajópartján, Sajó-Szeged, Nemes-Bük, Papi és Poga községek környékén fekszik. Gesztely, szept. 10. (Ered. sürg.Mis­­kolczig futárral.) A 6-ik hadtest felvonulása ma estig következőképen fejlődött: A XV. gyaloghadosztály — Ziegler altábornaggyal — a 30-ik dandárral Onga és Felső-Zsolcza, a Kassáról beérkezett 29. dandárral pedig a Garadna és Hidas-Németi közt fekvő térségen áll. A XVII. gyaloghadosztály — B­o­u­v a r­d altábornagy-parancsnokkal — Nagyvá­radról vaspályán jött s estig a 33. dandár Tisza- Luczra, a 64-ik dandár pedig Harkány és Szada köz­ségek környékére érkezett. — A XXXIX. honvéd­­gyalog-hadosztály — Máriássy altábornagy pa­rancsnoksága alatt egyenesen Kassáról jött és ez idő szerint Gönczön, valamint Göncz-Ruszkán van össz­pontosítva. — A 2-ik lovas-hadosztály a Hernád fo­­lyónál áll a Gesztely, Alsó-Zsolcza és Girincs közt fekvő háromszögben. Ónod, szept. 10. (Ered. sürg. A tábori táviró közvetítésével.) A mai gyakorlatok, illetve a két hadtest mozdulatai és csatározásai minden vára­kozáson felül érdekesek s tanulságosak voltak. A tegnapi eredményekről szóló utolsó jelentések csak éjfél után 3 óra felé érkeztek az itt székelő főhadve­­zénylethez, melynek éjjel kibocsátott utasításaira is csak reggel érkeztek a két hadtest parancsnok és az egyes hadosztályok részéről ezen utasítások alapján elrendelt intézkedésekről szóló jelentések. A király ő felsége kíséretével és Károly Lajos főherczeg társaságában reggeli 7 óra után érkezett Ónodra, a­hol a lakosság nagy lelkesedéssel üdvözölte ő felségét, ki— miután Albrecht fő­herczeg kíséretével együtt már korábban elindult volt — tovább lovagolt Pogán keresztül, melynek la­kossága ép úgy, mint Zsolcza népessége ő felségét mindenütt rokonszenvesen üdvözölte és azután Nagy- Csécsen átlovagolva, balfelé vette útját, miután itt a Sajó mellett Kis-Csécssel átellenben nagyobb csa­patmozdulat eszközöltetett. Ez alatt mindkét részen a következők mentek végbe: A déli hadtest lovassági hadosztálya zömével a Sajón való átkelést a Págától Sajó-Őrösig terjedő vonalon sordírozta, hogy az ellenséges gyalogság ki­ A dan­czigi találkozás. Berlin, szept. 10. (Ered. sürg.) A »Hohen­­zollern« hajón történtekről a »Nat. Zig.« még arról értesül, hogy a német császár és a czár találkozása igen szives volt. A többi fejedelmi uraságok üdvözlé­se után a czárnak félórai beszélgetése volt Bis­marckkal, míg a német császár Wladimir nagyherczeggel és Giers államtitkárral társalgott. Értesült oldalról nyert közlés alapján tudni akarják, hogy a czár beszélgetésének tárgya Bis­­marckkal Oroszország egész helyzete volt, mind a külső, mind pedig a belső, Bis­marck programmot fejtett ki,nevezetesen éles pénz­­ügyi reformokat ajánlott. Páris, szept. 10. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) Ide érkezett jelentések szerint a V­i­l­m­o­s császár és a czár közti összejövetelt ez utóbbi kérte. A czár kérdezősködni akart a német császárnál az általa követendő belpoli­tika és az orosz válság felől és kikérte magának B­i­s­­marck jelenlétét. Azóta tény, hogy Ignatiev kegyvesztett lön. Németország tanácsa az orosz poli­tikára döntő befolyással lesz és Suwalo­w-nak Bismarck által annyira óhajtott kineveztetése a kor­mány fejévé a találkozás első következése lesz. Ezzel a pánszláv politikát is el fogják hagyni. Ignatiev­­nek a czár jelenlétében heves jelenete volt V­­­a­d­i­­m­i­r nagyherczeggel a Moszkvából Nisni-Novgorod­­ba való utazás általa rendezett komédiája fölött. A »Rep.Franguise« ellenben úgy találja, hogy az összejövetel csak az illem dolga volt. A czár kö­telezve érezte magát rokonát meglátogatni. Az el­lenkező feltűnő lett volna. A két hatalom viszonya a találkozás után ugyanaz lesz, mint azelőtt. Proble-

Next