A Hon, 1881. szeptember (19. évfolyam, 239-268. szám)

1881-09-16 / 254. szám

normális állapotok készülődtek, mint két év előtt, mikor II. Sándor és Vilmos császárok találkozása el­oszlatta a háborútól való félelmet. A találkozás vé­get vetett minden önkényes politikai kombinácziónak. Oroszországnak nincs oka európai koalícziótól tar­­tani, valamint, hogy nincs oka Németországnak és Ausztriának félni a pánszlávizmustól. Ennélfogva a közbéke érdekében lehetetlen nem örvendenünk azon, ho hogy a zavart okozó rém elenyészett. Soha sem vol­­­­tunk hivei a pánszlávizmus eszméjének, a­hogy nem­zem voltunk barátja az exkluzivitásnak. — A nemzetiség jel elve kétségen kívül szép, nagy és gyümölcsöző, de ez I gi elvvel nagyon óvatosan kell bánni és azzal a legna- ^ 23 abb óvatossággal élni, mert az kétélű fegyver. I — mi — A pápa levele a lengyel püspö­ fe­­kökhöz. A »Germania« ma utólagosan közli ama­i levél szövegét, melyet XIII. Leó pápa jul. 18-án a­­ mi római zarándoklásban részt vett vagy létrejövetele­ik­ körül fáradozott lengyel püspökökhez és hivőkhez vi­­he­tézett. A levél igy hangzik: . . de Nagyon örvendünk, tiszteletreméltó testvéreink­re és szeretett fiaink, hogy Czyrill és Methud szent após- ne­tolok tiszteletének kiterjesztése minden szlávnak nagy gj örömet szerzett és különösen nektek, a kik az azoktól le kapott hitet egykor készségesebben vallottátok,­ mint ne mások, ezért hosszú idő óta kemény üldöztetéseket is szenvedtek és a nektek szerzett örömből uj erőt meri­ a­­tetek. A hitben való állandóságtokért bizonyára tét- sé szenetek kellett istennek, ezért azonban szükséges is ki volt titeket megpróbálni, hogy mindentől megtisztul- be­jatok, a mi bennetek még tisztátalan. Azért ne csüg­­bi­gedjetek, jóllehet a béke napja még nem jött el szá­­motokra. Mert valamint a Megváltó azért nem akarta rá a beteg Lázárt meggyógyítani, hogy később feltá- E massza halottaiból, így nem ritkán elhalasztja irgal­­a­mának napját is, hogy a legnagyobb megpróbáltatás­ok idejében erőteljes segélyt nyújtson és a tisztább fény uj világában nyilvánítsa előrelátását és hatalmát. Külön-­n­ben joggal remélitek, hogy kéréseitek és az egész ka- i sé tholikus világéi, melyeket apostolaitok istennek be- s­gv mutatnak, nem csekély mértékben fognak hozzájá­rulni fájdalmaitok enyhítésére és eltévelyedett testvé­­g­­reitek egyesítésére, a kik, veletek ismét egy családdá s­­­ egyesülten, maguk megismerik, mily szép és kellemes, s ha testvérek együtt laknak, és mily hasznos az ur l­nyájához tartozni, melyet az üdvösség legelőjére vezet e az a pásztor, a kit a jó pásztor földi helyetteséül ren­­á­delt. Legalább ez az apostoli szék, mely népetek iránt is mindig különös szeretettel viseltetett, sose fog titeket­­; elhagyni és mi az irgalmas istent szakadatlanul kérni !­­: fogjuk, hogy a szerencsétlenségben kegyelmével vi­­a­gasztaljon, támogasson és tartson fenn benneteket és­­ engedje meg nektek végre, hogy neki biztosan és szab­a­badon szolgálhassatok. Hálátok és gyermeki odaadáso­k­tok nyilatkozataiért az ég legdusabb adományait kér­jük le számotokra és mint zálogukat és irántatok­­ való különös szeretetünk jelét, mindnyájátokra, tisz­­s­teletre méltó testvéreink és szeretett fiaink, teljes szí­­s­zünkből apostoli áldásunkat adjuk. Rómában, Szent- i Péternél, 1881. jul. 18. XIII. Leo pápa.«­­ Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. Kevés számú tagok jelenlétében folytatták a napirend tárgyalását. Rózsa jegyző adta elő az összekötő vasút területe határainak végmegállapitá­­sára, a Pláner-féle telektömb szabályozásának módo­sítására s több gellérthegyi ház megvételére vonat­kozó javaslatokat, mik szó nélkül elfogadtattak. — Barna tanácsnok gazdasági ügyeket adott elő. Elő­terjesztéseire kimondották, hogy a molnár-utczai Kel­­ler-féle ház eladására nyilvános árverést írnak ki. A Sáros megye körlevelét az italmérési jog megvál­tása tárgyában a közgyűlés helyesli, de miután a meg­váltást az állam pénzviszonyai jelenleg alig engedik meg, azért a képviselőházhoz a főváros oly értelmű feliratot intéz, hogy addig is, míg ezen megváltás megtörténhetik, a képviselőház az italmérési jognak minden megrövidítés és kijátszás ellen megvédése iránt novelláris uton intézkedjék. A tanács jelentését, hogy a »két oroszlán« vendéglő, mely bizonyos Rin­ger nevű bérlő által immorális módon tetetett jöve­delmezővé, többé nem adatott ily módon bérbe, ha­nem közönséges bérházzá alakíttatott át, a köz­gyűlés tudomásul vette. A liquidáló bizottmány je­lentésére a házi pénztárnak 339 frt, a letétpénztár­nak 1254 frt behajthatatlan követelése töröltetni fog. Jóváhagyták ezután a II. ügyosztály előterjesztését , a vízivárosi új izraelita temetőhöz vezető út kiépíté­séről és azon jelentést, hogy a magy­ leszámítoló bank­kal a köztári szerződés megköttetett s a pénzügyi, belügyi s keresk.­minisztériumoknak egy-egy példány­ban fog küldetni. Bernátsky Antal indítványát, hogy a köz­­tárak ne átláthatlan falkerítéssel láttassanak el, Rupp tanácsnok megokolása után mellőzték, mert a köztár területe vámmentes terület lévén, a csem­pészkedés meggátlása végett 8 láb magas fallal kell az utcza felől körülvétetnie szerződés szerint is. A k­a­t­o­­nai kincstárt fertőtlenítési és helyreállítási költ­ségek megtérítése tárgyában beadott felfolyamodvá­nyával elutasították. Matuska A. bemutatta a 100,000 frtos gyermek menedék alapítvány oklevelét, jóváhagya­tott , — bemutatta azután — s ez érdeket keltett • Ignatovics János és neje budai lakosoknak ben­tett alapítványáról szóló levelet. Az alapítók ebben egy szerb vagy német nyelvű férjhez menő le­ánynak tesznek kiházasitási jutalmat. A tanács keze­ s­­ése alá fogadván az alapítványt, azon pontját, mely­et a magyar nyelvű leányok kizáratnak, megváltoz­­tá s a magyar nyelvű leányokra is kiterjesztő al­apitvány élvezetét. A közgyűlés ezt helyeslessel­­te, s előadó azon kijelentésére, hogy a főváros h oly­apítványt, melyből a magyarok ki vannak zárva, szelése alá sem vehet,­­ zajos helyesléssel felelt. A közgyűlés ezután meghallgatá azon minisz­­ti leiratot, mely szerint a három új gyógyszerter semélyes üzleti jogait tisztán a közigazgatási bizott­­ág, a törvényhatóság megkérdezése nélkül adomá­­sozhatja. Ezen leiratot tudomásul vették. Dr. H­a­­i­s­z Géza ezzel kapcsolatban indítványoza, hogy a 1­376. XII. t. sz. azon szakaszai, melyek a gyógy­­a­lk adományozásáról szólnak, zavarosak lévén, a­ hi­nyos és rossz törvény e tekintetben megváltoztatása ivelláris után a közgyűlés szükségesnek mondja ki a javaslat kidolgozásával bízza meg a közegészség­izottságot. A főpolgármester ellenző ezen in­­tványt, mely csak incidensből indulván ki, kellőleg mbert, csak az igaz rokonszenv nyújthat némi vi­aszt, és pedig annyival inkább, hogy ha oly körök­­ől keletkezik, melyek az ember egész létével benső apósok által összekötvék. Ily rokonszenvvel járult hozzám és kedves hit­esemhez Budapest fővárosának közönsége, midőn s­zeretett kedves atyánkat vérző szívvel gyászoljuk a­zon főváros lakosai, kikhez zsenge, gyermekkorom fia a hazafius szeretet és a legőszintébb hajlam köt. Fogadják ezért azon legforróbb mély kebelből­­elt hálánkat, melyet ékes szavakba ruházni oly ne­­héz, de érezni véghetetlenül boldogító, és legyenek meggyőződve arról, hogy azon kimondhatatlan ra­gaszkodás, mely önök iránt sziveinkben él, az által csak fokoztatott és melylyel nemmel együtt örökké maradunk. Budapest fővárosának legőszintébb barátai Alcsuthon, 1881. augusztus 15. József főherczeg, Szász Koburg Fülöp herczeg levele: Mél­­tóságos főpolgármester úr! A hírlapokból értesültem, hogy a főváros képviselete Méltóságod indítványára boldogult édes­atyám gyászos elhunyta alkalmából részvétnyilatkozatot szándékozik hozzám intézni. E nyilvánítás mélyen meghatott és annál ben­sőbb érzelemmel veszem azt, minthogy tudom, hogy boldogult édes atyám, mint a magyaror­szági földbirtokosok egyike, mennyire kedvelte az ország fővárosát és mily hajlandósággal viseltetett különösen Méltóságod személye iránt, kit valódi barátjának tekintett és kiről még súlyos betegségé­ben is többször a legszívesebb szavakban megemlé­kezett. Legyen, kérem, hála érzelmeimnek és nagyra­becsülésemnek tolmácsa a fővárosi képviseletnél és vegye szintén legszívesebb köszönetemet, melyhez még azon kérésemet csatolom, hogy az ide mellékelt ezer forintot atyámról való áldásos megemlékezés végett a Budapest fővárosi szegények között saját be­látása szerint felosztani szíveskedjék. Fogadja őszinte szives üdvözletemet és kiváló nagyrabecsülésem biztosítását. Bécsben, 1881. au­gusztus 8-án. Herczeg Szász Koburg Fülöp. A fiumeiek kirándulását rendező bizottság levele, melyet az a főváros szives fo­gadásának megköszönése végett Ráth Károly főpol­gármesterhez intézett, s mely szintén felolvastatott a tegnapi közgyűlésen,következő: Midőn elhagynék Magyarország szép főváro­sát, szoros kötelességérzetünk és szivünk hő­vágyá­tól indíttatva, kérjük a fiumei kirándulók nevében Méltóságodat, hogy méltóztassék élénk hálaérzetünk legőszintébb kifejezését a fővárosi tanács, valamint az összes lakosság előtt kegyesen tolmácsolni azon rendkívüli szives és ünnepies fogadtatásért és nyájas vendégszeretetért, melyben minket itteni tartózkodá­sunk alatt részesítettek. Leírhatatlan az az örömérzet, melyet a vonzó­dás és szeretet önkényt nyilvánuló tüntetései már az ország határától kezdve és különösen itt keltett szí­vünkben, hol minden lépten-nyomon és szünetlenül valódi testvériséggel és a legdíszesebb kitüntetés élénk jeleivel halmoztak el bennünket. Mikor a hazafias fővárosiak személyében az egész nemzettel összeölelkeztünk, megerősítése volt az és leszen ama tántoríthatatlan hűségnek, melyet a fiumei lakosság Magyarország iránt érez. A Budapest vendégszerető falai közt töltött rövid pillanatok ked­ves emléke ö­rökké fog élni szivünkben s türelmes ki­tartásra buzditand ama régen várt s bizonyára már közeli idő bekövetkeztéig, midőn Fiume, e külön álló s egyenesen Magyarországhoz tartozó rész, örökös és elvitázhatatlan gyöngye leend szent István koroná­jának. Ismételve kérjük Méltóságodat, hogy kegyes­kedjék ez érzelmeink nyilvánításában a nagyérdemű fővárosi tanács, valamint az egész lakosság előtt szó­szólónk lenni s tiszteletünk s megbecsülésünk ki­­f­jezését hazafias üdvözletünkkel együtt szívesen fogadni. Budapest 1881. augusztus 16-án. A fiumeiek kirándulását rendező bizottság nevében : Emilio Moskovich elnök, Bulicha Ernő e­ lőkészitve nincsen. Királyi ezen állítást megezá­dá. Ezen kérdésben a hatóság már többször körvo alozta álláspontját, határozatai vannak, tehát az in­­tvány nem meglepetés. Halász indítványát oly mó­dsítással fogadja el, hogy ne a közegészségi bizott íg készítse a­­javaslatot. Csak a kormányelnökhe ímne küldendő oly értelmű felirat, hogy novellán­kon igyekezzék a rossz törvényt a kívánt értelemben megváltoztatni. Miután még Havas I. szólt hasonl­atelemben, Halász hozzájárul a módosításhoz, me­ret a közgyűlés el is fogadott. A VL ker­ esküdtválasztás eredménye tudomá­ul vétetik, szintúgy a közigazgatás állapotáról szól elévi jelentés. A kereskedelmi statisztikai szervezéséről szól zabályzat a miniszter módosításaival elláttatik s anács megbizatik, hogy ezen szabályt 30 napig füg­­essze ki s a netáni felfolyamodásokkal együttese erjessze fel. A Il-ik egyetemi sebészeti tanszék a Rókusba helyeztetvén el: a tanács bejelenté az elhelyezése bérleti viszony tekintetében tett intézkedéseit, mik tl­domásul szolgálnak. Néhány érdektelenebb iskolaügyi dolgok óta Elterjeszti Alkér tanácsnok a ferenczváros 1. számú iskolaszék ismeretes ügyét. Az 11­kolaszék nem fogadta el állását addig, mig Tamási fits mester-utczai igazgató el nem vitetik azon iskl­ából s igy az iskolaszék légi kérelmének hely net idatik s megsértett tekintélye helyre nem állittati A tanács a lemondás tárgyalásában nem bocsá­tozott, azt e választási közép bizottsághoz adresszált s az iratokkal a közgyűlés elé terjesztő. Havas I­­fi.ez helytelenité, hogy e tárgyat, mely szorosan tanács elé tartozik, magától élt alá. A tárgyai Bernátsky Antal kezdett szólni s ezen ügyet fe világosítani iparkodott, de az elnök töbször félb szakitá. Királyi ingerülten szólalt fel, hogy a sz­lásszabadság védelmébe kell fogadni a gyöngébb sz­okost is A közgyűlés Márkus Ignácz indítványára a rendelte el, hogy az 1. sz. ferenczvárosi iskolás­ intézze el a II. sz. iskolaszék dolgait is addig, mig kiírandó új választás eredménye tudva ne lesz s az uj iskolaszék meg nem alakul. A közgyűlés ezzel esti 8 órakor véget ért. | A nyitra-tapolcsányi vonal megnyitása,­­ (Saját tudósítónk távirata.) I­n Nyítra, szept. 15. A nyitra-tapolcsányi vasúti­­ vonal megnyitási ünnepére érkezett vendégekhez . Tótmegyeren a bécsi vonattal érkezett Bendtner­­ főfelügyelő csatlakozott. A tótmegyeri állomás fel­­ volt lobogózva. Palugyay pozsonyi vendéglős gazd i­dag villás reggelije fokozta az általános jó kedvet. A ^ menü gazdag és változatos volt. A vasúti főtisztek I ^ előzékenysége határtalan. Kél tizenkettőkor indult a­­ díszvonat Tapolcsányra. •­­ A­­ mozdony virágokkal, levelekkel, gályákkal és lobogókkal ízlésesen volt dekorálva, úgyszintén a­­ kocsik. A vasúti hivatalnokok díszruhában voltak. Kél egykor érkeztünk Nyitrára, honnét az új vonalág épült. Az állomás itt is fel volt lobogózva. Kubi­­n­y­i Sándor polgármester üdvözlő beszéde elmaradt, mert Kemény Gábor miniszter nem jött velünk. Az állomáson temérdek nép várakozott, a tűzoltók sort álltak, a rendet dísz­egyenruhás, megyei hajdúk tartották fenn. A közönség lelkesen éljenzett. Itt ültek fel a vonatra L­i­b­e­r­ti­n­g tanfel­ügyelő, Janis­eh főszolgabíró, Schurman szol­­gabíró, Schober főjegyző, Csenkey kir.ügyész, Kostyál Pál alispán, Szulovszky városi fő­­­ügyész, Gregersen vállalkozó, N­o­v­á­k honvéd­őrnagy stb. A vidék gyönyörű, egy helyt a vonat 40 ölnyire vörös márványbevágásban halad; a lakosság többnyire tót, de lelkesülten éljenez. Az állomás, Sár­luska-Üzbégh díszesen fel volt ékesítve; a falakon vi­­rágguirlandokat, nemzeti lobogókat, a gazdagon virág­­levelekkel bevont árboczokon czimereket és lobogókat láttunk. J­a­n­i­s­c­h nyitrai járási szolgabiró üdvözlő be­széde átalános lelkesedést keltett. Szónok hálásan emlékezett meg a kormányról, a vasúti társaságról és a hírlapokról s kívánta, hogy a nyitra-völgy ipara és produkácziója erősödjön. Szavait lelkes éljenzés kísérte. Az állomási épület egyszerű félemeletes épület, a vonat mentén tót munkások lelkes éljenzése hangzott. . . . A kilátás gyönyörű, látható Ghymes és Ap­­pony ősi várromja. Szomorfalva és Ludány állomáso­kon nagy néptömeg lelkes éljenzése fogadott bennün­ket. Ez utóbbi állomáson Tornán segédszolgabiró üvözölte a küldöttségeket. Kölcsönös bemutatás, kéz­­szoritás és éljenzés után a vonat Nagytapolcsányra indult.F­audyar elől óriási diadalkapu fogadott »Isten hozott« felírással; két oldalon nagy nemzeti lobogók lengtek és árboczok virággalyakkal; a dísze­sen dekorált állomás körül volt vonva levelekkel, gá­lyákkal és lobogókkal. Tömérdek nép várt mindenütt. Díszegyenruhás tűzoltók, megyei rendőrök sorfalat álltak. A népzenekar a Rákóczy indulót húzta, a lelkesedés leírhatatlan. Lelkes szláva és éljen kiáltá­sok mellett mentünk az étterembe, melynek falát tölgyfagalyak egészen elborították. A guirlandok középen egy csomóban pontosul­­tak közbe czimerekkel és nemzeti, bajor és belga lo­bogókkal, fenn azaleákkal, keleti növényekkel és czip­­rus-galyakkal díszített emelvényen a király és királyné mellszobra volt elhelyezve. A patkó alakú, 125 sze­mélyre terített asztal legfelső helyén Kopp főigaz­gató, mellette Kostyál alispán és Schmerer osztálytanácsos ültek. A menü, melyet T­r­a­y 11 bécsig államvasúti vendéglős állított össze, igen ízletes és változatos volt A hangulat lelkesült, felköszöntőkben nem volt hiány. Az elsőt Kopp vezérigazgató mondta a ki­rályi családra és mindazokra, a­kik a vonal létesíté­sében közreműködtek. B­r­e­u­n­d Kopp vezérigazgatóra, Br­a­z­o­v­r­ s a vendégekre, Bornemissza a vasúttársaságra, S­t­u­m­m­e­r átalános lelkesedés mellett Magyaror­­szágra, Horváth Alajos, Blazovitsra, P­e­t­h­ő a sajtóra emelték poharukat. Ez utóbbi köszöntőre V­e­r­h­o­v­a­y válaszolt, a társulatot és DeSerrest éltetvén. Bornemisza a nyitrai hölgyekre, Wahl, francziául, D­e S­e­r­r­e­s­r­e, K­e­tt­e­r prépost O­d­e­s­­calchy Gyula képviselőre emelték poharaikat. A társaság lelkesült hangulatban mozsárdurrogások, él­jenzések és zene mellett szállott a vonatra vissza. Pest megye közigazgatási bizottsága,­­ Pest megye közigazgatási bizottsága gróf Sza­­u­p­á­r­y István főispán elnöklete alatt havi ülést tar­­v­­ott, melyen számos ügy nyert elintézést. Tárgyalta- e­zott a hírlapok által is ismertetett Mayer-féle bogdá-­­ nyi kőbánya ügye, a melyben a bányászat 1870-ben­­ egy panasz folytán eltiltatott, s azóta a bányászatot ott nem űzik. Mayer többszörös sürgetésére már több­­ rendbeli helyszíni szemle tartatott, sőt az alantas ha­tóságok, tekintettel arra, hogy a bánya betiltására , jogérvényes ítéletek léteznek, Mayer kérelmét most is elutasították, a közig. bizottság ma ismételten­­ helyt adott Mayer azon kérelmének, hogy az ügy ér­demlegesen intéztessék el, mivel az ilynemű kérelmek megadása vagy megtagadása mindig attól függ, hogy föntorognak-e még a korábbi akadályok avagy azok­­ a tudomány mai álláspontján műszakilag vagy rend-­ő­­ri óvóintézkedések által elháríthatók-e ? De mivel e kérdések még nem tisztáztattak, Bossányi László elnöklete alatt, a megyei építészeti hivatalnak ú­j közbejöttével alakítandó bizottságot küldött ki azok szakszerű megvizsgálására. Ezután Tóth József tanfelügyelő adott elő­­ két különös esetet. Az egyik az, hogy Mar­tiny­i János dományi iskolaszéki elnök számadásai mellett,­­ az elsikkasztott iskolai pénzekről, hamisított okiratok­­ találtatván, az ügyiratok annak idején a pestvidéki i tszékhez eljárás végett áttétettek. A vizsgálat meg-­­ tartatott s kitűnt, hogy 7 darab okirat hamis, de mikor­­ a törvényszék az iratokat az ügyészséghez indítvány ■ tétel végett áttenni rendelte, az iratok elvesztek. A tavszék fegyelmi vizsgálatot rendelt el, de eredmény­telenül. Most kéri a közigazgatási bizottságot, hogy közöljön újabbi adatokat, az új vizsgálat megejthetése végett. A közig. bizottság, mielőtt erre nézve intézke­dést tenne, megkeresni rendelte a törvényszéket, hogy a megtartott fegyelmi vizsgálatról több kimerítő ér­­intést küldjön. A másik eset nem kevésbé érdekes. Ugyanis, a solti község a solti izraelita tanítót R­e­h Ignáczot, rövid uton elküldötte, de minden hatóság s utolsó fokban a miniszter is visszahelyezte őt állomására, sőt mivel R e­h a folytonos bántalmakat, melyekkel őt Solton illették el nem viselhette, a kultusz minisz­ter végkielégítést rendelt számára s a közg. bizottság e rendelet foganatosítását Hajós József időközben lemondott szolgabírónak meghagyta. A szolgabíró azonban jegyzőkönyvet vett csak fel, a­mely szerint nem foganatosíthatja a rendeletet, mivel a végkielé­gítés kérdésében pert indított a solti hitközség azok ellen, a kalocsai törvényszék előtt, a­kik Reht annak idején tanítónak felvették, azok viszont Reht perük, holott a végkielégítés kérdése a miniszter által vég­leg eldöntetett. Reh panaszára ma a közig. bizottság a miniszteri rendeletnek haladéktalan végrehajtását mondta ki s erről a netalán fenforgó illetékességi kér­dés figyelembe vétele végett — a kalocsai törvény­szék is értesittetni hat­ároztatott. Több kisebb, legin­kább adóügyek elintézése után, a délutáni órákban is­­ folytatott gyűlés véget ért. Törvényszéki csarnok. Rendjelpör. Közöttük volt annak idejében vitéz Benda Venczel siralmas történetét, ki ellen a m­. ügyészség három súlyos vádat emelt. A legsúlyo­sabb ezek között (legalább Bendára nézve) az, hogy­­ Benda sohasem volt Radeczky huszár, hanem amolyan közönséges infanterista, a másik,­ hogy nem jogosult azon hat rendbeli érdemjel viselésére, melyekkel uton­­útfélen dicsekszik, s végül, hogy az »Abschied«-ja hamis. Ez ügyben, melyben nem volt hiány érdekes és mulatságos mozzanatokban, ma tartatott meg a vég­tárgyalás. Elnöklő biró Frenreisz István, szavazó birák dr. Weisz Márk és Papp József, ügyész Rakovszky s védő Győrffy Gyula voltak. Vádlott Benda Venczel erős marezona alak, töpliczi születésű, 50 éves, jelenleg korcsmáros a pus­kaporos torony mellett. Elnök kérdésére érdemjeleire nézve a követke­ző felvilágosítát adja: Én 1848-ban Sopronban önként beállottam a »König von Szardinien« nevet viselő 5-ik huszárez­redbe, mely később a Radeczky nevet vette fel. Mint ilyen részt vettem az olaszországi hadjáratban s San­ta Luciánál azért, mivel gróf Hunyady századost ne­gyed magammal az ellenség kezei közül kiszabadítot­tam, a nagy arany érdemjelet kaptam. A Ferencz Jó­zsef koronás érdemkeresztet Veronában kaptam egy gyermek kimentéséért a hullámok közül. Az ezüst ér­­demjelet Santa Cruz-nál, az első osztályú vitézségi ér­met pedig 1866-ban, midőn az ublanusi ezrednél szol­gáltam Skalitznál kaptam vitéz hadi tetteimért. Elnök: A cs. kir. hadügyminisztérium átirata szerint ön 1850-ben a gyalogezrednél szolgált s az érdemjelekről vezettetett jegyzékből egyáltalában nem tűnik ki, hogy ön valaha csak egy bronzérmet is kapott volna. Vádl: Elég szomorú, hogy 13 évi szolgálatom után még azt sem tudja a General kommandó, hogy tulajdonképen micsoda katona voltam s hogy érdem­jeleket kaptam. Ein: Hát mivel tudná azt bizonyítani, hogy ön tényleg kapta ezen érdemjeleket. Vádl: Hiszen ő felsége maga is tudja, s vitéz tetteimért nem egyszer tüntetett ki megszólítása által, midőn a »frontban« állottam. Egy ily alkalom­mal mondá a király: »Fiam Venczel, ismerem vitéz tetteidet, azért hát viseld jól magadat s ha letelik szolgálati időd, majd gondoskodom rólad.« Midőn ké­sőbb elmentem ő felségéhez kihallgatásra, alig hogy meglátott a király, azt mondá: »Nini, der Yenczel kommt, der Yenczel kommt s hosszabb ideig leeresz­­kedőleg társalgott velem.« Ellenkezőleg a hadügyminisztérium állításaival a »Ferencz József« huszárezred parancsnoksága azt mondja, hogy vádlott jogosan viseli a nagy arany és ezüst vitézségi érdemjeleket s Kis-Márton község ta­nácsa azt állítja, hogy Benda Venczel, ki Kis-Márton­­ban nevelkedett fel, 1848-ban az 5-ik huszárezredhez soroztatott be. A harmadik vád a »Certifikat« hamisítását illeti. A budapesti cs. kir. főhadparancsnokság által megej­tett nyomozások alapján Benda Venczel ellen vizsgá­lat létetett folyamatba az iránt, hogy a Fehértem­plomban 1876. deczember 19-én a Ferencz József nevet viselő­l­ső huszárezred által részére kiadott »Abschied« okmánya egy vádlott által ismeretlen módon szerzett hamisítvány alapján állíttatott ki, mely hamisítvány 1870. évi október hóban a Buda­pesten fekvő cs. kir. országos szekereszet parancsnok­sága által Fischer nevű őrnagy nevében állíttatott ki. A szekerészet parancsnokságának átirata szerint pe­dig bizonyítva van, hogy Benda Venczelnek a neve az ott vezetett lajstromokban elő sem fordul, s hogy ott egy Fischer nevű őrnagy soha sem szolgált. Elnök: Hol szerezte a certificatiot ? Vádl: Én írtam a szekerészet parancsnoksá­gához (ide osztottak be, midőn a huszároktól elbo­­csájtattam), hogy küldjenek »Certificátot« s ők ezt küldötték. Hogy ők hol vették, az az ő gondjuk. Vádlott határozattan megmarad állítása mel­lett, hogy ő huszár volt s hogy a rendjeleket becsü­letes után szerezte. A kir. ügyész, daczára a Kriegsministerium el­lenkező állításainak nem látja a tényállást kellően felderítve, mert nincs kizárva a lehetőség, hogy vád­lott csakugyan becsületes uton jutott az érdemjelek­hez, s hogy ezek az osztrák hadseregben 1848—50-ig uralkodott nagy zavar s kapkodás alatt nem köny­­veltettek el szabályszerűen. Mindezek alapján pót­vizsgálatot indítványoz különösen oly irányban, hogy puhatoltassék ki, váljon a vádlott által magának vin­dikált harczi tény, mely szerint ő szabadította volna ki 1848-ban gróf Hunyadi századost a piemontiak ke­zéből, a valóságnak megfelel-e, s hogy a czertifikaton lévő pecsét valódi-e vagy hamis. A törvényszék maga is szükségesnek találta e körülmények bővebbi felderítését, a tárgyalást elna­polta s pótvizsgálatot rendelt el. Benda Venczel megelégedetten pödörte huszá­ros bajuszát s azon reményben hagyta el a tárgyalási termet, hogy előbb-utóbb kisül az igazság s ő ismét pompázhatni fog lefoglalt, nehezen nélkülözött ér­demjeleivel. A HON magántávsürgönyei. Miskolcz, szept. 15. (Ered. sürg.) A ki­rály ő felsége délután 3 órakor tért vissza a mai gyakorlatról és a bejövetele útvonalában összesereg­­lett nagy számú közönség részéről a legnagyobb lel­kesedéssel és a legrokonszenvesebben üdvözöltetett. Midőn ő felsége visszatérő félben a városba ért, egy fiúcska és egy öreg ember kérvényeket nyújtottak át az uralkodónak, a ki azokat a legkegyesebben átvette. Délután 6 órakor — mint rendesen — udvari ebéd volt 52 terítékkel, melyre kizárólag a katonaság kö­réhez tartozó vendégek hivattak meg. Holnap befe­jezett gyakorlat után a király ő felsége a gyakorló térről a miskolczi pályaudvarhoz fog hajtatni, a­hol őt a megyei és városi hatóságok vezetői várják, s a­honnan ő felsége Rudolf trónörökössel, József és Károly Lajos főherczegekkel, valamint kísére­tével udvari vonaton 21/2 órakor Gödöllőre utazik. Az idegen katonatisztek a gyakorlótérről visszajön­nek Miskolczra, s délután 3 órakor az udvari asztal­nál dejeuner dinatolrt tartanak és délutáni 6 óra előtt elutaznak külön vonaton Bécsbe. Albrecht főherczeg tábornagy a többi főherczegekkel együtt szombaton délután 3 órakor utazik el Miskolczról. Kolozsvár, szept. 15. A szamosvölgyi vasút megnyitására Ordódy Pál és Kemény b. minisz­terek ma reggel a gyorsvonattal megérkeztek. Az in­­dóháznál Bánffy Dezső b., Szolnok-Doboka megye főispánja és a szamosvölgyi vasút igazgatója, roppant néptömeg jelenlétében fogadták a minisztereket, kik a szamosvölgyi vasút külön vonalán mennek tovább Deésre.Deés, szept. 15. A szamosvölgyi vasútnak ma reggel Kolozsvárról megindult megnyitási különvo­­nata a pálya mentén mindenütt rendkívüli ovácziók­­ban részesült. Apahidán Tordai görög kath. és Ro­­siescu g. kel. lelkésze­k tartottak üdvözlő szónoklato­kat melyekre b. Kemény miniszter válaszolt. Boncz­­hidán Nagy Elek helv. hitü lelkész tartott üdvözlő beszédet Bánffy Dezső főispánhoz. A főrangú höl­gyek virágbokrétákat nyújtottak át. A csinosan fel­díszített nagyiklódi állomásnál Szarvady alispán fo­gadta az érkező minisztereket, mire Ordódy minisz­ter válaszolt. Ezután Hirsch iklódi kereskedő üd­vözölte Bánffy Dezső b. főispánt és Péterffy főmér­nököt. Szamosujvárt Placsintár polgármester fogadta az érkező minisztereket, roppant néptömeg jelenlété­ben, mire báró Kemény miniszter válaszolt. Ezután a polgármester átnyújtotta báró Bánffy főispánnak a csinos kiállítású polgári díszoklevelet, mire a főispán meghatottan válaszolt. Szamosújvárt huzamosabb megállapodás volt, mivel a város a vonaton érkezett összes vendégeket reggelire meghívta. A reggelinél Placsintár polgármestere fel­ségére a királyra, Rezső trónörökösre és a királyi házra emelt szűnni nem akaró éljenzés közt poharat. Szabó János görög kath. püspök a jelen volt mi­niszterekre emelt poharat; Bárány szamosujvári plébános báró Bánffy Dezsőre, Kemény Gábor b. miniszter Szabó János püspökre, Ordódy Pál miniszter pedig Szamosujvár jövőjéért ürítették po­haraikat. 2 óra 5 perczkor a vonat tovább indult Deésre, hol tengernyi néptömeg várt a megérkező vonatra. Itt R­o­t­h Pál polgármester tartotta az üd­vözlő szónoklatot és átnyujtatott báró B­án­f­fy főis­­pánnak Deés városa nevében a Bánffy-család czime­­rével ékesített díszzászló. Este fáklyászene és bál, holnap pedig nagy bankett lesz. A minisztereken kí­vül a központból itt vannak: Gyöngyössy oszt. tanácsos, Landau felügyelő­­a műszaki tanács ré­széről és Balog felügyelő a vasúti főfelügyelőség részéről. Zágráb szept. 15. Eddig 55 kerület választási eredménye ismeretes; ezek közül 35 kormány­­pártit, 19 ellenzékit és 1 pártonkívülit választott. — Az »Agramer Ztg.«, a »W. Alig. Ztg.« ama javaslatára, hogy a horvátok a magyar or­szággyűlésen az egyesült ellenzékhez csatlakozzanak, — azt válaszolja: »A horvátok továbbra is oda fog­nak törekedni, hogy kiegyenlítsék Horvátországnak és az összbirodalmi félnek netán összeütköző érdekeit és az összetartozóság szükségleteinek szem elől elté­­vesztése nélkül állást foglaljanak Horvátország szük­ségletei mellett. Ebben fekszik hivatásuk, nem pedig abban, hogy közreműködjenek ama kormány meg­buktatásában, melynek tagjai a julius 15 -i királyi leiratokat ellenjegyezték. Zágráb, szept. 15. Megválasztattak a tarto­­mánygyűlésbe : a trojstvoi kerületben Stekovics (kp.), a verőczei kerületben Tkalcsics (Starcsevics párti), a nasicai kerületben Pejacsevics Tivadar (kp.), az ozalji kerületben Mrazovics (Mraz, párti), a pozsegai­­ban Thaller (kp.), a zlatori kerületben Rukavina (Stares, párti), a pregradaiban Rubido (kp.), a lud­­bregiben Vukotinovics (kp.), a velgrdjevacziban Tu­­ralo (kp.), a zelmai kerületben Ozegovics Titus (Mraz. párti), a daljai kerületben Gyorgyevics (kp.) Bécs, szept. 15. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« a Pirocsanacz szerb miniszterelnök által aug. 29-én a külföldi szerb képviselőkhez az agrárius kérdésben intézett körjegyzék analízisét hozza. A jegyzék közli, hogy Duff­er in lord volt az, aki ez ügyben a nagykövetek konstantinápolyi értekezletein kétszer fogott a kezdeményezéshez. A st. jamesi ka­binet ez ügyet Bécsben és Párisban is megp­edítette és Párisban a dolognak úgy látszik, tényleg nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mint azt valóban megil­leti. Az okirat ezután előadja az agrárius viszonyok történelmi fejlődését és mostani állását, hangsúlyoz­za, hogy a szerb kormány mindent megtesz, hogy az agrárius bizottság kebelében minden törvényes ér­deknek érvényt szerezzen és annak a ’közlésével vég­ződik, hogy a szerb kormány jelenleg fontolóra veszi, nem volna-e czélszerű, hogy az állam egy operáczió folytán az összes földbirtokosoknak fizesse ki az őket megillető váltságdíjakat. Bécs, szept. 15. (Ered. sürg) A »Pol. Corr.« egy párisi levele megerősíti, hogy Franczia­ és Angolország közt az Egiptomban követendő eljárást illetőleg megegyezés éretett el. Semmiféle okkupáczió, legalább semmiféle török csapatok általi okkupáczió nincs a nyugati hatalmak szándékában. Franczia kor­mánykörökben is azt tartják, hogy a mostani khedi­­ve nem termett a helyzetre és hajlandók őt helyette­síteni Halim pasa által, a­ki ép most Londonban és Konstantinápolyban egyengeti útját.­­ A dan­­cziai találkozást és Oroszország közeledését Német­országhoz és Ausztria-Magyarországhoz franczia kor­mánykörökben a béke biztosítékának tekintik. Rous­­tan legközelebb visszatér Tuniszba. Ferry meg­egyezését Gambettával új kabinetalakítása iránt valószínűnek tartják. Berlin, szept. 15. (Ered. sürg.) A »Tri­büne« egy szentpétervári levele szerint Ignatien gróf tényleg kegyvesztett lön és a czár el van hatá­rozva modern intézmények behozatalára. Bismarck herczeg hit szerint egy a magáéhoz hasonló nemzet­­gazdasági rendszert ajánlott neki, úgyszintén egy közgazdaságilag jó erő meghivatását az osztrák szláv tartományokból. »Egyeseket, a­mennyit lehet, csak egész törzseket nem,« nyilatkozott állítólag B­i­s­­marck herczeg. Róma, szept. 15. (E­r­e­d. s­ü­­r­g.) U­m­b­e­r­t­ó király,a milánói »Pangolo« szerint, okt. 15-én Man­­cini és Depretis kíséretében indul bécsi útjára. Kiev, szept. 15. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az argentini köztársaság az Orosz­országból kivándorló zsidókat rá akarja venni, hogy területén letelepedjenek. Nizzolini ügynökét ide küldte a megfelelő szervezés végett. Jauina, szept. 15. (Ered. sürg) A »Pol. Corr.« jelentése : A portához Alsó-Albániából nyug­talanító jelentések érkeztek. A janinai vali Konstan­tinápolyból jött utasítás folytán sietve Argyrokastron Tepeleni, Delvinion és Avlona kerületekbe utazott, a­hol hir szerint élénk agitáczió uralkodik. Prága, szept. 15. (Ered. sürg.) A cseh lapok félhivatalos bécsi táviratai a czár találkozásáról szóló jelentést Ferencz József uralkodóval k­o­­r­a­i­n­a­k jelentik ki. Pária, szept. 15. Az »Ordre« jelenti: Napo­leon herczeg a családi tanács egyik határozata foly­tán Konstantinápolyba utazik és egy, az utazása alatt megjelenő manifesztumban Y­­­k­­­o­r fia javára le fog köszönni. Tunisz, szept. 15. Labattier tábornok már négy nap óta harczol Zaghouánban a felkelők jelentékeny haderői ellen , eddig csak néhány embere vált harczképtelenné. A lázadók táma­dásai visszaverettek. Strassburg, szept. 15. A »Presse von Elsass- Lothringen« további megjelenését a diktatúra czik­­kelyek alapján betiltották. Athén, szept. 15. (»Pol. Corr.«) A görög csa­patok Turnova megszállásával tegnap befejezték az átengedett terület 5-ik részének megszállását. Róma, szept 15. Camp­ellő gróf kanonok Borromeo bibornokhoz levelet intézett, melyben kijelenti, hogy miután a mostani pápa époly kevéssé akarja elősegíteni az egyháznak kiengesztelését a ha­zával, mint elődje, tiz évi megfontolás után a protes­táns vallásra tér át. — Az áttérés, mely tegnap a me­­thodisták templomában ment végbe, feltűnést okoz.

Next