A Hon, 1881. november (19. évfolyam, 300-329. szám)

1881-11-01 / 300. szám

Tisza László Lugoson. Tisza László e hó 28-án mondta el programm­­beszédét, melyből a következő lényegesebb pontokat emeljük ki az­­EUr) nyomán: Tisza miután megköszönte kijelöltetését, mind­járt programmja kifejtésére tért át; kijelenti, hogy a közigazgatási tisztviselők választásának qualificatió behozatala és a hivataloknak bizonyos állandósítása mellett való föntartásáért fog küzdeni s komolyan óhajtva, hogy a népképviselet valóban képviselje a választó nép többségét, nem lehet barátja az ország­gyűlési cyclus meghosszabbításának, mert nem akarja az utasítási joggal nem bíró választó­közönséget el­vonni a jogtól, hogy legalább minden 3 évben számot kérjen képviselője sáfárkodásáról. A pénzügyek vég­leges rendezésénél a takarékoskodást egyedül már nem tarthatja czélra vezetőnek, okvetlenül vetnünk kell, hogy arassunk, azaz: a kereskedelem, ipar és főkép mezőgazdaságunk emelésére teendő beruházá­sokkal fokozni kell adóképességünket, mi első felté­tele nemcsak egyesek vagyonosodásának, de az orszá­gos pénzügyek teljes rendezésének is. Ezzel kapcsolatosan megjegyzi, hogy az állam­bevételek fokozását, a direkt adók emelését már tel­jes lehetetlennek tartván, csakis indirekt adók útján véli eszközölhetőnek. Érdekesebb része a beszédnek, melyet Tisza a főrendiház reformjáról és a nemzetiségi kérdésről mondott ez : »Tagadhatlan az — úgymond — hogy a főren­diház, mint ilyen többé fenn nem állhat s annak a mo­dern alkotmányosság követelményei szerint felsőházzá kell változnia ; nem tagadom azonban, hogy ezt nem könnyű, sőt épen kényes feladatnak tekintem s egész figyelmemet forditandom reá és csekély tehetségem összeségével oda igyekszem hatni, hogy az új intéz­mény megfeleljen viszonyaink valódi igényeinek, hogy maradjon fenn az, mint jótékony mérséklő elem a törvénykezés lehető izgatott korszakaiban, s hogy a felsőhöz majd ne legyen kevésbé erős és sikeres biz­tosítéka nemzetiségünknek, mint a főrendiház volt. Sokat gondolkoztam­­. uraim azon, szóljak-e e polgárot választó kerületben az úgynevezett nemzeti­ségi kérdésről; itt létem rövid ideje alatt már meg­győződtem arról, hogy ha egyes rajongók vagy önzők itt sem mulasztják el a külön ajkú polgárokat egymás ellen ingerelni, ördögi munkájuk kárba vesz; e kerü­let lakosai a legszebb egyetértésben élnek egymással, ennek kebelében nemzetiségi kérdés nem létezik; mind a mellett engedjék meg, ha netalán lenne e terem fa­lain belül vagy kívül, ki saját birodalmában helyze­tével nem teljesen elégült, azon kérdést intézem hoz­zá: hisz- e, hogy Európa egyetlen államában oly jog­­egyenlőség és szabadságban élnek a külön ajkú pol­gárok, mint hazánkban ? Én részemről, mint a sza­badelvű párt tagja határozott nemmel felelek s állí­tom, hogy a mieinkhez hasonlóan szabadelvű törvé­nyek sehol sem léteznek. S e szavaimban kétkedőt csak a közel Romániában élő magyaroknak, a Német­ország által eltiport francziáknak, a poseni és musz­kaországi lengyeleknek nemzetiség tekintetében való állására figyelmeztetem, melyet magának a jelenlegi helyett kívánni a legmerészebb nemzetiségi agitátor sem foghat. Ezen ujj­mutatás után kifejezem azon buzgó óha­jomat, hogy valamint szabadnak akarom tudni a ha­zában minden vallás gyakorlatát, úgy óhajtom, hogy Sz.­István birodalmának bármely ajkú polgára teljes kegyelettel ápolhassa nemzetiségét családjában, egy­házában s a tudomány terén. Egész erőmmel azonban oda igyekszem hatni, hogy a politikai életben hozott s hozandó országos törvényeink oly érdekegységet fejt­senek ki e haza minden polgára közt, hogy bármely nyelven szólaltak is meg azok bölcsőjükben, ne csak büszkén nevezzék, de büszkén is érezzék magukat a magyar nemzet tagjainak.« Tisza László ellen az ellenzék újabban Joanno­­vics Györgyöt léptette föl. A magyar polgári törvénykönyv ter­vezete. 1873. évben az akkori igazságügyminiszter, ki most ismét e tárc­át bírja, tanácskozást tartott az­iránt mi módon orvosolhatók legczélszerűbben az igazságszolgáltatás terén mutatkozó bajok. A megbe­szélés alá került tárgyak közül az is volt, vajjon a polgári magánjog terén elfogadtassék-e valamely kül­földi törvénykönyv, nevezetesen az osztrák polgári törvénykönyv, avagy készíttessék egy új törvény­­javaslat, mely a magyar polgári törvénykönyv alapját képezze. A meghallgatott szakférfiak majdnem kivétel nélkül a codificatio mellett, egy új törvényjavaslat ké­szítése mellett nyilatkoztak s a miniszter is e nézetet fogadta el. Megbízott tehát már akkor néhány szak­férfit a javaslat elkészítésével. A munkát akkor osz­tották fel egymás között, hogy a szász polgári tör­vénykönyv rendszerének lényegében való elfogadása mellett a törvénykönyv átalános része a dologi jog, a kötelmi jog, a családi jog és az örökösödési jog kü­­lön-külön kidolgozására egy-egy közülök vállalkozott. Akkor a szerkesztők értekezletet tartottak, me­lyen megállapittattak a munkálat kidolgozásánál követendő elvek. Megállapittatott nevezetesen, hogy a törvény­­könyvbe átalában csak rendelkező tartalmú szabá­lyok veendők fel, magyarázók pedig csak ott, hol azt az összefüggés kívánja. Különösen czélszerűnek lát­szott az egyszerű fogalommeghatározások mellőzése, mert ez igen gyakran a törvény szándékától eltérő következtetésekre s igy helytelen alkalmazásra vezet. A mi a segédforrásokat illeti, e tekintetben mint használandó anyag kijelöltetett az 1871-ki ter­vezet, a pesti kir. táblának erre vonatkozó munkálata, továbbá az osztrák polgári törvénykönyv, a zürichi és szász magánjogi törvénykönyvek, a bajor és hesseni, valamint a drezdai néven ismert javaslatok, melyek mellett még a franczia polgári törvénykönyv is figye­lemmel kisérendő. A munka felosztására nézve a czímekre, fejeze­tekre és szakaszokra való elkülönítés fogadtatott el. A nyelvre nézve a gyakorlatban levő vagy az osztrák polgári törvénykönyv által használt kifejezéseknek, mint megszokottaknak, s igy a világos megértést lé­nyegesen megkönnyitőknek alkalmazását ajánlá a gya­­korlatiság szempontja s csak ott használtattak újak, hol a régiek egyátalán nem mutatkoztak alkalma­saknak. Végre pedig az egyes jogintézmények nemzeti felfogására, pl. a családi és örökösödési, valamint a dologi jogban is, úgyszintén a nemzeti viszonyok exi­­gencziáira különös figyelmet ígértek a szerkesztők. Az átalános rész ez irányelveken már 1874. évben készült el és az igazságügyminiszternek át is adatott. Azonban a közfigyelem csakhamar a keres­kedelmi és váltójog reformjára és az anyagi büntető­jog kodifikác­iójára fordult, és a polgári törvény­­könyv ügye némileg háttérbe szorult. De midőn e feladatok megoldva voltak, az ér­diek a polgári törvénykönyv iránt jobban éledt fel. A kormány az előbbi megbízottak egyike helyett, ki aka­dályozva volt, mást szólított fel, és a munkálatok el­készítését sürgette. Tudvalevőleg az átalános rész és a családi jogra vonatkozó rész szerkesztését Gy­őr­y Elek ügyvéd, a dologi jogról szóló rész kidolgozását H­a­l­m­o­s­y Endre legfőbb ítélőszéki bíró, a kötelmi jogra vonatkozó rész szerkesztését A­p­á­t­h­y István, az örökösödési jog kidolgozását pedig Telesz­ky István ügyvéd vállalta el. A kormány e munka szét­osztásánál arra is volt figyelemmel, hogy a jogászok minden foglalkozási ága legyen képviselve a szerkesz­tői bizottságban , az ügyvédi kar képviselőinek pedig kiváló szerep jutott. Az egyes részek közül az átalános rész, a do­logi és örökösödési jog már elkészült, és a kormány legújabban az átalános részt indokolásával együtt közzé is tette. E közzététel c­élja, hogy a jogász közönség megismerkedhessék a javaslattal, azt tanulmányoz­hassa és hogy ekkor az e javaslat felett tartandó ta­nácskozás előkészíttessék, valamint a szaksajtónak­­ alkalma legyen a javaslat bírálatára. Mert a most közzétett javaslat csak előadói tervezet, és csak en­nek megvitatása után fog készülni az Országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat. A javaslat első c­íme a magánjogi sza­bályokról szól. Meghatározza a szokás jogkörét, néhány szabályt állít fel a törvénymagyarázatra néz­ve, megalapítja az elvet, hogy a jog és cselekvési ké­pesség rendszerint az illető személy lakhelyén érvé­nyes jogszabályok szerint ítélendő meg s körülírja a kivételeket. A második, a személyekről szóló czí­me két fejezetet tartalmaz. Az első tárgyazza a ter­mészeti személyekről, a második a jogi személyekről szóló intézkedéseket, körülírván különösen ez utób­biak keletkezését és megszűnését, valamint az ezáltal keletkező jogviszonyokat. A harmadik czím intéz­kedik a d­o­l­go­k­r­ól. Megmondja mi az egyszerű, mi az összetett dolog, mi az ingatlan, mi az ingó, mi a tartozék, mi a gyümölcs stb. A negyedik czim két szakaszban átalános határozatokat tartalmaz a jogok gyakorlásáról. Az ötödik czim — a cse­­lekvényekről — ismét két fejezetre oszlik. Az első szól a jogügyletekről az akaratnyilvání­tásról, a feltételekről és időhatározásokról. A máso­dik körülírja a tiltott cselekvények hatályát. A hato­dik és utolsó czím ajogok érvényesítéséről, a keresetnek az anyagi jogba vágó hatályáról, az el­évülésről s végre az önhatalomról intézkedik. Ez a most nyilvánosságra került átalános rész tartalmának vázlata. Kívánatos, hogy alapos tanul­mány tárgyává tétessék a szakférfiak részéről, hogy annak idején a hazai magánjog codificatiója behatóan megvitatott alapra fektettethessék. Az akadémia összes ülése. Budapest, okt. 31. Az akadémia ma összes ülést tartott. Kevésbé vonzó tárgysorozat s folytonosan hulló eső egyaránt hozzájárultak, hogy mind a tagok, mind a hallgatók középszámmal jelentek meg, az előbbiek közt több veterán tudós. Az első tárgy volt Hunfalvy Pál jelentése az orientalisták ötödik berlini kongresszusáról, me­lyet dr. Heinrich Gusztáv olvasott fel. A jelentés be­vezetésében elmondja, hogy Berlinben utazása előtt Tyrolban s Svájczban járt, hogy ott a ladin s rhaeto­­román (Katwelsch) nyelvekre nézve tanulmányokat tegyen. E két híres ősrégi latin nyelv összehasonlítá­sa végett egy pár bibliai mondatot is közöl e válto­zatokban. A berlini kongresszusról H. meglehetős szakadozott jelentést ad, melyből átalános nézetet alig lehetett nyerni. Egyes értekezésekről bőveb­ben szól, ilyenek Müller Miksa értekezése a leg­régibb szanszkrit kéziratról, melyet facsimileben mutat be, Vogel dolgozata Geseniusról, Haupte az akkád nyelvről, mely az assyriai okiratokból fejtetett ki s nálunk Kápolnay János foglalkozott vele. — Maga Hunfalvy a 4-ik osztályban (ural-altáji) csoportban volt s itt a »Nemzeteket képző elvek«-ről tartott elő­adást, ethnographiájában kifejtett nézetei értelmé­ben, mely szerint a nyelv az alakító elve a nem­zetnek. Ez értekezés után P­e­s­t­y Frigyes, mint a má­sodik osztály titkára, olvasta fel a bírálatot a Gorove­­féle pályázatról. A kérdés a Schopenhauer-Hartmann­­féle bölcsészeti rendszer ismertetése volt. Három pá­lyamű érkezett be, melyek közt két bíráló nézete na­gyon megoszlott. Az akadémia nagygyűlésének megbí­zásából a második szakosztály harmadik bírálót is ne­vezett ki (Dánieliket, az előbbiek voltak Horváth Cyrill és Paur Iván), kinek hosszas jelentését Pesty egészen felolvassa. Danielllt az 1-ső számú pályamű szerzőjének (Madáchból vett jeligével) ítéli oda. Az osztály csatlakozván e nézethez, a jeligés levelet Pa­u-­­er Tivadar elnök felbontja. A nyertes neve: dr. Alexander Bernát fővárosi tanár. Jutalma: 50 arany. A két más jeligés levél elégetésével Szabó József s Tóth Lőrincz bízattak meg. Következtek a folyó ügyek. Fraknói Vilmos fő­titkár legelőször Morócz István levelező tag elhuny­tat jelentette be. A második szakosztályt felhívják emlékbeszéd tartására. A nyelvészeti bizottság Lehr Albert tanárt, az irodalomtörténeti bizottság, dr. Ábel Jenőt választotta meg kültagnak, tudomásul véte­tett. Szlamka Elek s dr. Szentkláray Jenőnek megen­gedtetett, hogy bemutatott értekezéseiket az illető szakosztályok ülésein személyesen olvassák fel. A tör­ténelmi bizottság kiadványai sorába a régi számadási könyveket is fel akarván venni, felkéri a belügyminisz­tériumot, hogy Bártfa, Eperjes, Lőcse, Kassa, Po­zsony, Selmecz s más régi felvidéki városok 1500-ig terjedő számadási könyvét a bizottság használatára át­engedje. A könyvkiadó bizottság jelenti, hogy novem­ber hó közepén 8 kötetet ad ki a 3 sorozatból. Ezek közül 3 eredeti: Goldzihertől az izlám vallásról, Szász Károlytól a világtörténeti eposokról s Alexander Bernáttól Kantról. A fordítások Sysraonds, Taine, Laveleye s Thierry Amadé művei lesznek. Az aka­démia összes ülése ezután a könyvtári bizottság jelen­tése alapján a nagy­szombati, trencséni, szentgyörgyi, zentai középiskoláknak s a hunyadmegyei régészeti egyletnek egyes, meghatározott kiadványait állandóan küldi, a zürichi magyar egyletnek, a 6-ik két­ főreál­iskolának, a sugárúti tanítónő képző intézetnek pedig egyszer mindenkorra egyes műveket ajándékoz. A nagy terem feldíszítése végett kiküldött bi­zottság tagjai közé Trefort Ágoston, Simor János, Haynald Lajos s gr. Andrássy Gyula választottak. Gr­­ombelles udvarmester az akadémia ülésterme számára Rudolf trónörökös tiszteleti tag arczképét küldi be. A földmivelési minisztérium egy phylloxera ellenes franczia folyóiratot megrendelt az akadémia könyvtára számára. Az egészség-­s mentésügyi nem­zetközi kiállítás magyar bizottsága felhívja az akadé­miát, hogy a kiállításban részt vegyen: kiadatik a 3-ik osztálynak. Kolozsvári Sándor és Óváry Kele­men a helyhatósági statútumok összegyűjtése s kia­dása pártolását kérik az akadémiától s egyúttal be­mutatják az első kötetet kiadás végett, átadatik a 2 dik osztálynak. Több más apró tárgy után a főtit­kár még a beérkezett munkákat mutatja be. Fővárosi ügyek. — R­u­p­p tanácsnok eltávozása folytán a polgár­­mester a hely ideiglenes betöltéséről úgy intézkedett, hogy az ügyos­ztály vezetésével s a bizottmányokban való elnökösködéssel Kun Gyula jegyzőt bízta meg; — a lipót- és ferenczvárosi templomépitési bizottsá­gok elnöki tisztét pedig A­lker Gusztáv tanácsnok­ra ruházta. — A Rudasfürdőt hidegvízzel eddig a Dunából látták el; most a tanács a mérnökhivatalt javaslattételre hivta fel, mikép lenne eszközlendő e fürdőnek a budai vízvezetékből ellátása tiszta hideg­vízzel.­­ A főváros adópénztárai közül a két pesti előtt eddig rendőr nem állott. A tanács meg­keresésére a főkapitányság ezekhez is rendelt ki két­­két drabantot (éjféltől éjfélig) kik a pénztárak tő­­szomszédságában az előszobában fognak strázsálni. A tanács némi külön honoráriumot biztosított nekik. — A főv. magánépítési bizottság mai ülésén a következők részére javasolta kiadni az építési engedélyt, u. m. Goldberger S. s fiainak ó­ bu­dai Lajos-utczai gyárukban egy kazánra; az állami rendőrségnek a II. ker. Török- és Margit-utczák sar­kán átalakításokra; Turkovics Károlynak a kőbányai szállás-utczában egy pinczének istállóvá alakítására; Endele Mátyásnak a Zugligetben toldalékra; Funken­stein Máriának a Vörösmarty-utczában árubódéra; Lőcsei Manónak a Szondy-utczában kovács műhelyre; Szenyovszky Henrik a dalnok-utczában faházikóra; From Istvánnak II. ker. fő-utcza 66. sz. a. mosó­­konyha és házi csatornára; Grünwald és társainak Ó-Budán a szt.-endrei úton levő gyárak egy földszinti részére az első és második emelet ráépítésére. Fischer J.-nek külső-dob utcza 17. sz. a. porczellán és majo­lika égető kemenczék létesítésére s a gyár földszintes szárnyának emeletessé építésére; Eördögh Daninak Kőbányán a füzér-utczában istálló és nyílt szinre, Steinbach Johannának I. Svábhegyen majoros-házra és Szeletzky Katalinnak a kőbányai felső vaspálya­­utczában pincze és mosókonyhára. Végül jóváhagyat­tak a rákos-keresztúri dűlőben levő Lederer és Jan­­kesz-féle »carboazotine« robbanó­szergyári építkezé­sek módosított tervei. — A pest-zimonyi vasúthoz átengedett fővárosi területek mind olyanok a melyek bérletben és használatban vannak s a bérlők követelik a kártérí­tést. A tanács felhívta tehát a vasut-építési vállala­tot, hogy az elfoglalt s a vasúthoz valóban felhaszná­landó területeket kitüntető 1: 1000 léptékű térképet mutasson be, hogy ezek alapján a magánfelek követe­lései megállapíthatók legyenek. Egyúttal az eleső te­rület arányában minden bérlő bérösszege leírásba ho­zatalt a szerződés lejáratáig. Minthogy pedig a vasút építését főképen a gyepmesteri telep akadályozza, a tanács utasította a Vl-ik ügyosztályt, hogy ennek áthelyezését sürgősen eszközölje. Törvényszéki csarnok. A magyar hitelbank kárára elkö­vetett váltóhamisítás tettesei Láng Mór és Ignácz nyíregyházi fakereskedők előtt ma hirdették ki a leg­főbb ítélőszék ítéletét, mely szerint Láng Mór hat havi vizsgálati fogságának beszámításával folyó évi april 12-től számítandó 4 évi, Láng Ignácz pedig ugyancsak hat havi vizsgálati fogságának beszámítá­sával folyó évi ápril 12-étől számítandó 11/3 évi bör­tönre ítéltettek. Bigámia. Onczay Gyula kettős házassági bűnügyét tárgyalta ma a budapesti k. fenyitő törvény­szék. Onczay 1877. évi február 3-ikán kelt egybe első nejével Wollmann Lujzával, kitől már a házas­ság első hónapjaiban különvált. A nagyváradi püs­pöki szentszék átirata szerint Onczay lépéseket tett aziránt, hogy az ágy- és asztaltól elválást kieszkö­zölje, de e lépése eredménytelen maradt. Azon pilla­nattól kezdve, hogy Onczay odahagyta feleségét élete egész lánczolata a könnyelmű lépéseknek s czéltalan barangolásnak. Hol Nagyszombatban, hol Pozsonyban tartózkodott, majd ismét Eperjesen, Kassán, Győrött mindenütt, mint dijnok keresvén kenyerét. Barango­lásai közepett Gödöllőre is vetődött s az erdészeti hivatalnál, mint dijnok foglalatoskodott. Itt szőtt vi­szonyt Wächter Annával, kivel később Tisza-Ujlakon második házasságra lépett. Vádlott ekkor már Bu­dapesten a közlekedési minisztériumban volt bijnok s elhitette jegyesével, hogy valami magas hivatalt vi­sel. Hogy második egybekelése akadályokba ne üt­közzék, a ráczvárosi plébánoshoz fordult a háromszo­ros kihirdetés végett. Ez természetesen megtagadta a hird­­ést (mivel vádlott protestáns vallása) s Onczay a törvény kívánalmaihoz képest két tanúval újból megjelent a plébánosnál s tőle azon körülményre néz­ve, hogy a kihirdetést megtagadta, bizonyítványt kért és kapott. Ezen bizonyítvány alapján végezte a tisza­­ujlaki lelkész Onczay és Wächter Anna között az egybekelési szertartást. Esküvő után a­­fiatal pár» Budapestre jött, hol még a mézes hetek alatt derült ki Onczay gaztette s nyomban letartóztattatott. — E bűnös cselekvényen kívül az ügyészség még közbiz­tosság elleni­ kihágás miatt is emelt vádat Onczay ellen s pedig azon okból, minthogy vádlott még azon időben, midőn a közi. minisztériumnál volt alkalmaz­va, folyamodványokat intézett az államvaspálya igaz­gatósághoz, melyekben a maga és neje számára sza­badjegyeket kért. E folyamodványokon vádlott az osztálytanácsos nevét hamisította s a hivatal pecsétét illetéktelenül ráillesztette.­­ Mindezek alapján R­a­­kovszky kir. alügyész vádlottat bűnösnek kérte kimondani. Kér­te továbbá, hogy az iratok az ítélet jogerőre emelkedése után a főkapitánysághoz tétes­senek át azon szabálytalanság elbirálása végett, me­lyet az I. ker. kapitányság a kihirdetést megtagadó plébánosi bizonyítvány kieszközlésénél elkövetett. — A törvényszék vádlott Onczay Gyulát a btk. 251. §-ába ütköző kettős házasság bűntettében s a közbiz­tosság elleni kihágás vétségében bűnösnek mondja ki s ezért négy havi vizsgálati fogságának beszámításá­val 1 és fél évi börtönre ítéli. Vádlott s a kir. ügyész az ítéletben megnyugodván, az jogerőre emelkedett. A HON magántávsürgönyei. A delegácziók. Bécs, okt. 31. Az osztr. delegáczió költségvetési bizottságának ülése. Pi­e­n­e­r kérdéseire válaszolva, Kállay Béni osztályfőnök kijelenti, hogy a dan­­czigi összejövetel a czár saját kezdeményezése révén jött létre. Czélja a két uralkodó és birodalom közti barátság dokumentálása volt, hogy új biztosítékot ad­janak az európai béke fentartására nézve. Szónok meg van győződve, hogy ezenkívül semmi egyébről nem volt szó, azután áttér a dunai kérdésre, hangsú­lyozza megoldásának rendkívüli fontosságát a mon­archia anyagi érdekeinek megóvására nézve. A kor­mány hivatva van, hogy a berlini szerződésnek meg­felelőig eszközölje ki a megoldást. »Mi — folytatá a külügyi hivatal vezetője — nem fogadhatnók el An­golország ama véleményét, mely azt föltételezi, hogy a vegyes bizottság határozata ellenében felebbezési joggal bírnának az európai bizottsághoz, hogy bele­egyezésüket adják a közbelépési javaslatokhoz, mert ekkor a vegyes bizottság csak végrehajtó közegévé válnék az európai bizottságnak.­ A nemzetközi bi­zottság ápril havi ülésszakában majdnem egészen el­fogadták az avant-projet műszaki részét, azóta ebben az ügyben bizalmas tárgyalások folynak a hatalmak közt. Szónok a kérdés fontosságánál fogva nem mer előzetes megjegyzéssel praejudikálni az arra hivatott miniszter határozatainak, a­ki a leghelyesebb utat fogja követni, mely e kérdés megfelelő megoldásához fog vezetni. — A szerb-török vasúti csatlakozás ügyé­ben szónok pragmatikailag adja elő az ügyet és hang­súlyozza, hogy az osztrák-magyar kormány már hóna­pok óta oda iparkodott Konstantinápolyban, hogy a portál a szalonikis vonat kiépítési kötelezettségének elismerésére bírja és felolvas egy táviratot, melyben a konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet jelenti, hogy a vasúti kérdésre vonatkozó szultáni iradé meg­jelent, mellyel a porta közgazdasági okokból késznek nyilatkozik a szalonikii vonal csatlakozásának kiépí­tésére. Szóló meg van győződve, hogy az új külügymi­niszter iparkodni fog, mind a két csatlakozás létrejö­­vetelét lehetőleg siettetni; lehetetlen azonban ma még határidőt kitűzni. Bécs, okt. 31. Az osztrák delegáczió költ­ségvetési bizottsága elhalasztá a vitát a bosnyák közigazgatásra vonatkozó emlékiratról, a megszállás­ra kért hitel tárgyalásáig. A birodalmi pénzügymi­nisztérium, valamint a közös főszámvevőszék költség­­vetései elintéztettek. Pi­e­n­e­r, a külügyi költségve­tés előadója átalános felvilágosítást kíván a kormány­tól a többi hatalmakkal való viszonyokról, továbbá a dunai kérdés mikénti állásáról és a szerb vasutakkal való csatlakozás ügyéről, Kállay Béni osztályfőnök többrendbeli felvilágosításokat ad és megjegyzi, hogy a­mi a viszonyokról szóló kérdést illeti, arra egyetlen szóval lehet válaszolni: viszonyaink a külfölddel a legkitűnőbbek. A bizottság erre elfogadta a külügy­minisztérium kiadásainak költségvetését. A kormányt felkérik, vegye fontolóra, vajon a megtakarítás szempontjából nem volna-e czélszerűbb Teheránban konzulátust felállítani és a jelenleg ott működő kö­vetséget feloszlatni. Czerkovszky ama kérdésére, vajon a dunai váraknak a berlini szerződésben el­rendelt lerombolása tényleg megtörtént-e, Kállay osztályfőnök azt válaszolja, hogy mostani állapotuk­ban alig képesek a dunai várak a hajózást meggá­tolni; már akkor, a­midőn Bulgária átvette a vára­kat, omladozó félben voltak. Különben tényleg történt valami azok lerombolására. Minthogy a várak nagy része le van rombolva, a még létezők pedig csekély jelentőséggel bírnak, maga a porta se sürgeti e kér­dés elintézését. — Rossbacher táborszernagy fölemlíti e várak sztratégiai jelentőségét, ha netán ismét jókarba fognának helyeztetni, és megjegyzi, hogy óhajtandó volna, ha a hatalmak a teljes lerom­bolás végrehajtásához ragaszkodnának. Az elnök kö­szönetet mond a kormány képviselőjénk az adott fel­világosításokért és a jövő ülést nov. 3-ra hívta össze; tárgy : a hadügyi költségvetés feletti vita. Bécs, okt. 31. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) K­á­l­n­o­k­y gróf hir szerint ma vagy holnap érkezik ide Szentpé­tervárról, mert most hivatalosan akarnak vele alku­dozni a külügyminiszteri tárcza átvétele végett. Bécs, okt. 31. (B. K.) A király ő felsége a külügyminiszter végleges kinevezé­sére vonatkozólag eddigelé egy irányban se hozott határozatot. Bécs, okt. 31. (B. K.) Erzsébet császárné és királyné ő felsége Margherita olasz király­nénak a csillagkereszt-rend gyémántokkal díszített jel­vényeit adományozta. — Umberto olasz király Szlávy József, Br­­­and­t-Abei­dt, gr. Taaffe és Tisza Kálmán minisztereket, továbbá Kállay osztályfőnököt, valamint gr. Pejacsevics altá­bornagy lovassági főfelügyelőt a Mauritius és Laza­­rus-rend nagykeresztjével tüntette ki, míg gr. Wol­kenstein, gr. Wilczek János, gr. Belle­­garde, dr. Philippovics főhadparancsnok és dr. Possinger helytartó a koronarend nagyke­resztjét . Marx rendőrigazgató ugyanazon rend­tiszti keresztjét, dr. N­e­w­a­r­d polgármester kö­zépkeresztjét W­l­a­s­s­a­k kormánytanácsos és J­a­h­n dalmaszínház igazgató ugyane rend lo­vagkeresztjét nyerték. Béce, okt. 31. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy sugalmazott berlini levele konstatálja, hogy a középpárt az uj választások következtében a döntő­párt lesz és a következő megjegyzéseket fűzi hozzá: Ha az urak azt hiszik, hogy a birodalmi kanc­ellár­­nak mint győztesek és a helyzet urai fogják feltéte­leiket diktálhatni, alkalmat nyernek a tanulásra. Ha a körülmények kedvezését mérséklettel tudják fel­használni, akkor azt a szerepet nyerhetik, melyet a nemzeti szabadelvű­ párt tizenkét éven át bíit és ta­lán messzeható történelmi hatásokat oly pillanatban vihetnek keresztül, melyeknek kritikai jelentőségét Rómára nézve hihetőleg csak kevés középpárti tag sejti eddig. Bécs, okt. 31. (B. K.) Ő felségeik ma este hosszabb tartózkodásra Gödöllőre utaztak, a­hol — ha ezt a fagy nem gátolja — naponkint rókava­dászatok lesznek, melyekben gr. Andrássy Gyula is, ki ma este Budapestre utazott, részt fog venni. Bécs, okt 31. (B. K.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter ma reggel Budapestre utazott. Tisza Kálmán miniszterelnök, Bedekovics horvát miniszter és Tarkovics Béla miniszteri ta­nácsos a mai délután folyamában utaztak vissza a magyar fővárosba. Bécs, okt. 31. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy sugalmazott párisi levele szerint ottan Depretis és Mancini részvétele következtében az olasz királyi pár bécsi utazásában, többé nem ké­telkednek a fölött, hogy az utazásnak nagy politikai jelentőség tulajdonítandó. De egyátalán nem nyugta­lankodnak, s nem tartanak tőle, hogy fontos határoza­tok Francziaország és Angolország tudtán kívül vol­nának hozhatók. Az Angliával való kereskedelmi szerződési tárgyalásokra vonatkozólag azt közüik, hogy a nehézségek az utóbbi időben ismét növe­kedtek. Zágráb, okt. 31. (»D. É.) Az Eszéken meg­jelenő »Drau« jelenti, hogy ő felsége Mukicsnak, a horvát kormány tanügyi osztályfőnöke nyugdíjazta­tása iránti kérelmének helyt adott. Az erről szóló legmagasb kézirat, melyben a nyugdíjba lépettnek kitűnő érdemei meleg elismeréssel lesznek fölemlít­ve, legközelebb meg fog jelenni a hivatalos lapban. Ugyane lap szerint Pejacsevich horvát bán Voncsinát, ki mint a delegáczió tagja, Bécsben időz, fogadta s megbeszélte vele ama módozatokat, a­me­lyek mellett nevezett a horvát kormányszék tanügyi osztályának vezetését átvenni hajlandó lesz. Bukarest, okt. 31. (»D. É.«) A dunai kér­dés végleges megoldása az osztrák-magyar követelések értelmében biztosítottnak tekint­­hető, bár a »Romanul« azt állítja, hogy a monar­chiának az alsó Dunához joga nincs, és nagy igazság­talanságot követ el, hanem a közvélemény előtt be akarják bizonyítani, hogy a nemzeti álláspontot végső pillanatig védelmezték, azonban végre is a hatal­mak kívánságának eleget kellett tenni. Bukarest, okt. 31. Jóllehet Calimaki- Catargi már Párisba visszautazott, az a hír, hogy leköszön állásáról, még folyvást föntartja magát. Páris, okt. 31. A kamara számos képviselő­nek, köztük Gambettának Bellevilleben történt megválasztását is igazolta. Bécs, okt. 31. A király és a királyné ő felsége ma este Gödöllőre utaztak.­­ A tegnap reggel in­cognito ide érkezett herczeg, Vilmos dán herczeg volt és nem a dán király vagy a dán trónörökös; a herczeg ma Gmundenbe utazott. Prága, okt. 31. A legutóbbi napokban rendőri házkutatások történtek a szoczialistáknál, kiknek elő­­kelőbbjei közül 14-et ellátak és bünfenyitő vizsgálat alá helyeztek. Páris, okt. 31. (Ered. sürg.) Az »Etoile Beige« szerint Vilmos császár egészségi á­llapota aggodalmat keltő. Pontafel, okt. 31. Az olasz király és királyné ma este 8 óra 43 perczkor ide érkeztek és 8 óra 50 perczkor tovább utaztak. Berlin, okt. 31. Eddig 315 választás végleges eredménye ismeretes. A megválasztottak közül: 39-en a konzervatív párt, 16-an a birodalmi párt, 84-en a középpárt, 20-an a nemzeti szabadelvű párt, 2 a sza­badelvű párt, 23-an a szeczesszionalisták, 29-en a haladó párt, 3-­an a demokrata párt, 12-en a len­gyelek, 10-en a partikularisták, welfek és tiltakozók elveit vallják. 75 szűkebb választás lesz szükséges. Róma, okt. 31. A pápa ma tartá az elsőt ama konzisztóriumok közül, melyek rendesen a szentté avatások előtt tartatnak. Az idvezült brindesi Lau­rent és az idvezült montefolcoi Klára életéről, erényeiről és csodáiról szóló jelentés felolvasása után, a bibornokok, egyik a másik után, ama javaslat mel­lett szavaztak, hogy e két idvezült szentté avattassék. Bern, okt. 31. A tegnap megejtett nemzeti ta­nácsosi választásokról a következő értesítést kaptuk: Eddig 129 választás eredménye ismeretes; megvá­lasztatott: 78 demokrata-szabadelvű párti, 30 ultra­­montan-konzervatív- és 19 konzervatív-középpárti. Az előbbiek jelentékenyen megszaporodtak. Bukarest, okt. 31. (20. K.) J­o­z­e­f­i­n­e ho­­henzollerni herczegnő a miniszterelnökhöz intézett levélben forró köszönetét fejezi ama lelkes fogadta­tásért, melyben itt részesült. P­e­n­k­o­v­i­c Colonel, az európai dunai bizottság román küldötte a kormány által Bukarestbe hivatott, hogy a nemsokára ismét megnyitandó ülésekre az utasításokat átvegye. A nemzetőrségi lovassági ezredek kiképzése végett 400— 400 embert hivatott be. Románia a belga kormány ál­tal felhivatott az 1883-ban Amsterdamban tartandó gyarmatárukiállításban részt venni. Bukarest, okt. 31. (»D. É.«) A buzenmara­­sesi vasútvonal megnyitása ma a királyi pár jelen­létében meg fog tartatni. Foksánban 200 teritékű bankót rendeztetik. Konstantinápoly, okt. 31. Az orosz hadi­­sarc­ ügyében kiküldött bizottság tegnap ülést tar­tott, melyen a török meghatalmazottak a hadisarc­ leszállítását követelték, még­pedig abban a mérték­­ben, mint a külföldi adósságnál. Az orosz bizto­sok tiltakoztak e kívánat ellen. Mindazáltal lehetsé­gesnek látszik a megegyezés a kért leszállítás alap­ján, mely azonban máskép történnék, mint a külföldi adósságnál. Az oroszok azt kérdezték, minő biztosí­tékot fog a porta nyújtani. A törökök azt vála­szolták, hogy olyan biztosítékot, mint a­milyent a köt­vénytulajdonosoknak nyújtottak és hogy e biztosíték a jövedékek átengedésében áll, de hogy most nincse­nek abban a helyzetben, hogy részletesen megnevez­zék ezeket a jövedékeket. Az ülés véget ért, miután Novikov kijelentette, hogy Oroszország a hadisarca kérdését egy időben az állami adósságéval kívánja szabályozni. Nándorfehérvár, okt. 31. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.» jelentése : Mihály metropolita elmozdittatását, hir szerint, üzelmek és agitácziók fölfedezése előzte meg, melyeknek szálai részben sze­mélyére vezettek vissza. A metropolla ideiglenes ke­zelője, M­o­­­s­­­­­e püspök Negondini­ol, a négy országos püspök legidősbike. A püspöki zsinat végleges választása hihetőleg U­s­i­c­a Vicentian püspökre esik. Bukarest, okt. 31. (B. K.) V­o­i­n­e­s­c­u bu­dapesti román főkonzul áthelyeztetett Konstanti­­nápolyba. Marosvásárhely, okt. 31. (­0. K.­) Maros- Torda megye közgyűlése Sándor Lászlót közfelki­áltással alispánnak választotta meg. Továbbá elhatá­rozta a közgyűlés B­e­ll­en István gr. koporsójára, kinek temetése november 3-án lesz Mező-Sámsondon, koszorút küldeni.­­ l­apunk legközelebbi száma rend­kívüli kiadásban szerdán reggel jelenik meg. — Az 1848—9-iki honvédek orsz. gyű­lésére már megérkeztek az egyes honvédegyletek küldöttei s ma d. u. 6 órakor az »Európa« termében tartották előértekezletüket, természetesen zárt ülés­ben, holnap d. e. 10 órakor lesz az országos gyűlés, ugyancsak az »Európa« termeiben.­­ Mint biztosan tudjuk, a képviselők nagy többsége, a honvédmenedék­­ház államosítása mellett van, s ezt holnap kétségkívül ki is mondják.­­ A hirlapírói nyugdíjintézet javára R­e­n­z E. igazgató ma délután 700 irtot szolgáltatott át a nyugdíjintézet rendező bizottságának, mint az általa e hó 28-án rendezett előadás tiszta jövedel­mét. A nyugdíjintézet rendező bizottsága ez után is kifejezi köszönetét a derék igazgatónak, ki a sajtó iránta tanúsított jó­indulatát igen nemesen és jó­­indulatúlag hálálta meg, e fényes eredményű előadás rendezése által.­­ A francziakör szombaton este tartotta első férfi estéjét 125 tag jelenlétében. Az est kezde­tén S­a­i­s­s­y tanár bemutatta M. Maurice P­r o 11 e franczia belügyminiszteri titkárt, kit a tagok zajos él­jenzéssel fogadtak. M. P­r o 11 e megköszönte e vá­ratlan meglepetést, s a legnagyobb elismeréssel nyi­latkozott a budapesti franczia körben uralkodó irány­ról és otthonosságról. Megígérte, hogy Gambetta figyelmébe fogja ajánlani a budapesti francziakört, s mihelyt Párisba érkezik, küld a kör könyvtárának 1000 kötetet s azon lesz, hogy mint a párisi akadé­mia rendes tagja oda hasson, hogy a franczia kör könyvtárának megküldessenek mind­azon művek, me­lyek az akadémia kiadásában megjelentek és megje­lenni fognak. E szavakat szűnni nem akaró éljenzés és »Vive la France« kiáltások követték. Saissy »Cop­­pé egyik gyönyörű költeményét« mutatta be, melyet szépen elszavalt és értelmezett. Aztán Bettel­heim Henrich és Déry Ernő játszottak, az első­zongorán, a második gordonkán. Dr. Nagy Kálmán néhány magyar darabot énekelt. Az előadást társas vacsora követte s a tagok jó kedvben reggeli 2 óráig együtt maradtak. — Halottak emlékezet­e A kir. Jó­zsef-műegyetem hallgatói Mindenszentek napján csat­lakoznak az egyetemi polgárokhoz és fölkeresik volt tanáruk , Horváth Ignácz sírját, hol Kis Jakab fog beszédet tartani. A műegyetem tanárjelöl­t­­j­e­i pedig a múlt tanévben elhunyt pályatársuk a székesfehérvári illetőségű : Pete Imre sírját látogat­ják meg , koszorút tesznek a sírra és Lasz Samu t. j. rövid beszédet tart. — A halottak estéje al­kalmából fölhívjuk a figyelmet Vasvári Kovács József térképére, a­mely a budapesti kerepesi úti te­metőben nemcsak átalános tájékozást nyújt, de a nevezetesebb halottak sírjának fekvését pontosan s könnyen föltalálhatólag megjelöli. Kapható 10 kvért a papirkereskedésekben s a temető bejáratánál. — A Bontoux-csoport s a párisi Rothschild-csoport között a legutóbbi hetek­ben roppant nagy börzei harcz folyt. Rothschildék kontremineban voltak Bontoux ellen s tönkre akarták tenni a Bontoux-értékeket. Bontouxnak igen nagy­mennyiségű katholikus tőke állott szolgálatára, dia­dalmasan megállotta a küzdelmet, s a párisi Roth-

Next