A Hon, 1881. november (19. évfolyam, 300-329. szám)

1881-11-21 / 320. szám

320. szám. 19-dik évfolyam. Szerkesztési Iroda.« 'Jarások­ tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden köslemte: * «serlesztőséghez intézendő. .Sértientetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintuv­­ mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátod tere, Athenateum-épület) küldendők« Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, november 21. •■--V­­iMt -POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatali Barátok­ tere, Athenaeum-épület JSidssinU Életízetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ás esti kiadás együtt: l hónapra 2 írt 8 hónapra .•••••••■•• 8 * 8 hónapra ...................................... • • IS » Az esti kiadás postai különkü­ldéseárt felül» fizetés negyedévenkint......................................1 » Az előfizetés az év folytén minden hónapban maga k­ezdhető, de ennek bármely napján történik is, mint­­tt­kor a hó első napjától is ámitta­tik. Budapest, november 20. Authentikus források több oldalról je­lentik, hogy Kálnoky gróf eddig a mo­narchia nagykövete, a pétervári udvarnál, kineveztetése külügyminiszterré elhatározott dolog. Ez ügyben Kálnokyt teg­nap az osztrák-magyar uralkodó hosszabb ki­hallgatáson fogadta. Mielőtt azonban kine­veztetése hivatalosan közzétételnék, Kálnoky legközelebb visszautazik Pétervárra, hogy ott visszahívó levelét átadja, így adják elő leg­alább az ügyállást az említett források. Ez alkalomból álljanak itt a leendő osz­trák-magyar külügyminiszterről a következő életrajzi adatok: Kőröspataki Kálnoky Zsigmond Gusz­táv gróf magyar nemzetségből származó mor­va. A Kálnoky-család idősebb ágának Mor­vaországban, a fiatalabbnak Magyarországon s az erdélyi részekben vannak birtokai. A pé­­tervári követ az idősebb ágból származik. Született Lettoviczban Morvaországban 1832. deczember 29-én, most tehát 49 éves. Atyját gróf Kálnoky Gusztáv Józsefnek hívták, anyja szül. Schrattenbach Izabella grófné. Gróf Waldstein Jánosnak sógora. Családja 1697-ben nyert magyar grófságot. A leendő külügyminiszter hosszabb ideig tartozott a hadsereg kötelékébe, a többi közt a 6. hu­szárezredben szolgált. 1866-ban mint szám­fölötti ezredest követség­ tanácsosnak Lon­donba küldték. Mi­alatt előre haladt a diplo­­mácziai pályán, megmaradt a hadsereg köte­lékében és 1872-ben kinevezték ezredessé, 1879-ben pedig vezérőrnagygyá. Minekutána a londoni s a vatikán melletti nagykövetség­nél szolgált, mint követet Hágába, majd Ko­­penhágába küldték két év óta a monarchiá­nak pétervári nagykövete. Ő volt Ausztria- Magyarország legifjabb nagykövete. Kálnoky gróf továbbá cs. kir. kamarás, titkos taná­csos, a máltai rend tiszteletbeli lovagja, a Lipót-rend lovagja stb. Kálnoky, ki Ausztria- Magyarországnak 4-dik külügyminisztere, nőtlen. Szentpétervári követnek 1880. január­ban neveztetett ki. A katonaság körébe, mint tiszt 1849-ben lépett s több mint 27 éve, hogy a külügyi hivatal szolgálatában áll, melybe 1854. jul. 26-án lépett. Megalakult tehát számos vajúdások után az osztrák­­egyesült baloldali s tegnap a következő tagokból alkotta meg az elnökséget: Herbst, Kopp, Sturm, Chlumecz­­ky és Tomaszczuk. Beléptek az uj klubba a déltiroli és a trieszti képviselők is. A »N. fr. Pr.« nagy reményeket köt az uj pártalakuláshoz s már is Taaffe bukásával biztatja magát. Mások ellenben igy sem ígér­nek nagy jövőt az alkotmányhiveknek s a kormánypárt közlönyei is egyre konstatálják és örömmel hirdetik, hogy a jobboldali frak­­cziók között is teljes egyetértés uralkodik. Az »Egyesült baloldali alapszabályai­nak főbb pontjai ezek: A klub egy-egy ülésszak tartamára öt tagból álló elnökséget választ. Egy tag sincsen jogosítva arra, hogy a klub tárgyalásairól a klubtagokon kí­vül másoknak közléseket tegyen. Hetenkint egy-egy klub­ülés tartatik , 15 tag kívánságára elnök köteles bármikorra ülést hívni ÖS876. Határozathozatalra szükséges, hogy legalább a tagok egy harmadrésze jelen legyen. Érdemleges indítványokat és interpellácziókat be kell jelenteni, s ha a klub úgy határozza, azok elhagyandók. Formális indítványokat a képviselőházban sza­bályszerűen csak az elnökség egyik tagja tehet. Ha politikai fontosságú kérdésben a párt jelenlevő tag­jainak két­harmadrésze az indítvány mellett szavaz, akkor egy párttagnak sincs joga az ellen szavazni, azt pedig, hogy valamely kérdés bír-e politikai fon­tossággal, a klub egyszerű többséggel állapítja meg. A kilépést írásbelileg kell tudatni. A kilépéssel egy jelentőségűnek vétetik, ha valaki politikai fontos­ságú kérdésben a klub határozatával ellentétesen szavaz. — A képviselőház november hó 21-én hétfőn d. e. 11 órakor ülést tart. — A törvényszékek, ügyészségek és járásbíróságok lakbérilletményeinek felemelé­sét czélzó mozgalomhoz csatlakozott a pozsonyi törvényszék, ügyészség és járásbíróság is a képviselő­házhoz intézett ily czélu és tartalmú kérvényével. — Királyi biztos. A hivatalos lap mai száma a következő közleményt hozza: Ő császári és apostoli királyi felsége, a m. kir. miniszterelnök elő­terjesztésére, a folyó évi november hó 27-ik napjára Karloviczra egybehívott görög keleti szerb nemzeti egyházi kongresszushoz és püspöki zsinathoz királyi biztossá, C­s­e­h E­d­e cs. kir. kamarást és nyugalma­zott cs. és kir. helytartósági alelnököt méltóztatott legk. kinevezni.­­ A képviselőház közigazgatási bizottsága ma d. e. 11 órakor Péchy Manó gr. elnöklete alatt tartott ülésében, melyen a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és B­a­r­­kassy Géza belügyminiszteri fogalmazó voltak jelen, tárgyaltatt­ak és elfogadtattak az Abaúj és Tolna me­gyék egyesítéséről és némely törvényhatóságok hatá­rának egyes községek és puszták átcsatolása által va­ló kiigazításáról szóló törvényjavaslatok. Az első tör­vényjavaslatnál azon módosítás létezett, hogy az idő­­közileg a belügymininisztériumnál magukat Gömör­­megyéhez csatoltatni kérelmező Dernő, Hárskút, Kovács-Vágás, Lucska és Barka torna megyei közsé­gek Gömör megyéhez csatoltatni határoztatók. És e határozatból kifolyólag az illető községek bizottsági tagsági és képviselő választási kerülethez tartozósága iránt a kellő intézkedések a törvényjavaslat szelle­mében elrendeltettek.­­ A megyék háztartásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását csak akkor kezdi meg a bizottság, ha a pénzügyi bizottság a költség­­vetést letárgyalta. — A valutának Ausztria-Magyar­­országon való rendezésére vonatkozólag komoly tekintetbe vehető tárgyalásokról — mint a »B. K.« biztosítja — szó sincs, hacsak a valuta rendezése nem csak Magyarország tudtán kívül, hanem akarata ellenére is nem lesz a monarchiában keresztülvihető. Tökéletesen indokolatlan volna az államot jelentéke­nyen megterhelni csak azért, hogy a disagiót invol­váló ezüstvaluta kerüljön felül. — A »Bu­d. Korr.« a következőket írja: Az utóbbi időben sokat vitatott tény az, hogy a ka­tonai nevelő és képző­intézetekben a ma­gyar benszülöttek számaránya nem fe­lel meg sem a Magyarország hatalmi állásának, sem az áldozatoknak, melyeket Magyarország a had­sereg, valamint a katonai képzőintézetek fentartására hozott. Ennek egyik f­ő o­k­a tagadhatatlanul az, hogy a tisztán katonai kincstári alapítvány­helyek adományo­zása, mely alapítványokhoz Magyarország a kvóta arányában hozzájárul, a katonai szolgálati érde­mek alapján történik, függetlenül a nemzetiség­től s az országtól, s így a magyarországi ille­tőségű katonatisztek tényleg csekélyebb számánál fogva kevés azon magyar katonatisztek száma is, k­inek fiai a katonai intézetekben a rendszeresí­tett kincstári helyekre a szabályzatok értelmében fölvehetők, s ha tekintetbe vétetik ama körülmény, hogy a ludoviczeumi alapok, melyekből 1871-ig 74 magyar alapítvány­os nyert kikép­ztetést, a katonai tanintézetekben az 1872. évi XVI. tvczikk által rendelt czélra fordittattak, valamint az erdélyi ifjak számára rendszeresítve volt 18 állami alapítványi hely 1870. évben szintén megszűnt s ekkép a kizáró­­lag magyarországi ifjak rendekezésére álló alapítvá­nyi helyek száma 22 pénzügyi s 22 magánalapítványi helyre csökkent, míg a monarchia másik államában — 40 magán- és 46 pénzügyi alapítványi helyet nem is számítva—73 állami és 95 tartományi alapítvá­nyi hely létezik, melyek részint az osztrák cs. kir. honvédelmi minisztérium tárc­ájának, részint pedig az egyes királyságok és országok költségvetéseiben találják fedezetüket, világos, hogy e tekintetben vala­mi módon segíteni kell. A­mint értesülünk, a kormány ez ügyben még a folyó ülésszak alatt törvényjavaslatot szándékozik a képviselőház elé terjeszteni, mely javaslat értelmé­ben a katonai nevelő és képző intézetekben a magyar korona országaiban honiletőséggel bíró ifjak részére 120 magyar állami alapítványi hely lesz rendsze­resítendő. A törvényjavaslat értelmében mind a százhúsz alapítványi hely — melyek közt középszámítás sze­rint 50 hely az alreáliskolákra, 40 hely a főreálisko­lákra és 30 hely a katonai (hadtengerészeti) aka­démiákra fog esni — már a jövő év őszén az iskolaév kezdetével be lenne töltendő s összesen mintegy 60,000 frtnyi évi fedezetet fog igényelni. Nagyon természetes, hogy ez az intézkedés sem­miképen nem praejudikál egy Magyarországon felál­lítandó felsőbb katonai intézet kérdésének, ellenkező­leg, a növendékek számának ilyetén szaporítása még fokozza szükségességét, úgy, hogy ez az akadémia mindenesetre fel lesz ál­­tandó, csakhogy akkor a szükséghez képest a magyar ifjak ebben az akadémiá­ban fognak elhelyeztetni. — A déldalmácziai mozgalomról néhány bécsi lap igen rikító színekkel rajzolt képet közöl. A »N. fr. Pr.« erre vonatkozó értesülései sze­rint, melyekért a felelősség természetesen az illető lapé, a mozgalom, mely Dél-Dalmáczia egy részében uralkodik, most Zuppában is elharapódzni készül. »Zuppában, mely 1869-ben a fölkelésben résztvett, a honvédujonczozás ellenállás nélkül vitetett kereszült, jóllehet az e vidékről nem jelentkezettek száma hír szerint nem jelentéktelen. Hogy azonban Zuppa ed­dig nyugodtan viselte magát, mindenekelőtt Zlija­ Raceta tartománygyűlési képviselő közreműködésének köszönhető. R­a­c­e­t­a ugyanis, mint egy trieszti lap jelenti, Zuppa sok lakosának az utolsó világos évek­ben pénzt előlegezett és ezáltal nagy befolyást gyako­rolt rájuk. Egy hét előtt azonban proklamácziókat terjesz­tettek Zuppában, melyek e terület lakosait az ellen­állásban való részvevésre szólították fel. A bandák vezérei közt, melyek Dél-Dalmácziában fölmerülnek, Sosicza Lázárt, egy montenegrói vojvodát is emleget­nek, a ki Herczegovina okkupácziója után Monteneg­róba kivándorolt. Mint Kattaróban hiszik, Jovano­­vics altábornagy, a ki legközelebb oda érkezik és a kiről azt mondják, hogy Herczegovina okkupáczióját főleg ügyes tárgyalási módszerével vitte oly gyorsan keresztül, a dél-dalmácziai mozgalomnak is urává lesz a­nélkül, hogy a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúlt legyen. E szerint ama hivatalos közlemény, hogy Jovanovics altábornagynak minden áron a mozgalom urává kell lennie, odaértendő, hogy az új helytartó a mozgalom vezetőivel szemben a lehető legbékésebb eszközöket fogja hasz­nálni.«­­* A »N. W. Tagbl.« egy rizanói levele a többi közt ezeket jelenti: »Ide és most az inzurgensek ama követelése érkezett, hogy élelmiszert szállítsanak nekik, külön­ben a város megrohanásával fenyegetődznek, továbbá a krivosczieiek utasítást küldtek a tengerparti helyek­re, hogy hozzanak élelmiszereket. Pobori és Maini lakosai elhatározták, hogy Montenegrón át Krivos­­cziebe mennek. Castelnuovoban a heti vásárokat be­szüntették, mert az inzurgensek megtámadásától tar­tanak. A katonai lőporraktár melletti állomás Gom­bárban a Hessen-ezred egy félszázadával megerősít­­tetett, mert az inzurgensek megkísértették közeledni. A Svete-Tavina kolostort, Castelnuovo mellett, az inzurgensek kifosztották és a melinyei egészségügyi hatóság az állami pénztárt Kattaróba tette át. A melinyei katonai kórházégés és melinyei »Lazaretto« veszteglőhelyet az inzurgensek fenyegetik, ha nem érkezik katonai segítség. A csendőrerősítések igen keveset használnak, mert nem képesek megvédeni a helységeket az inzu­gensek megtámadásaitól. A Ri­­zanóból Czerkwiczébe vezető úton egy csendőr-őrjárat megfogatott és a krivosczeiek által lemészároltatott.« A Bocchéban jelenleg állomásozó katonaság (Hostinek ezredes parancsnoksága alatt) ugyancsak a »N. W. Tagbl.« szerint a következő csapatokból áll: a Boch­ébe csak legújabban érkezett Hessen nagyherczeg 14 sz. linczi gyalogezredből, S­char­in­ge­r ezredes parancsnoksága alatt, mely jelenleg csak 720 euibernyi kombattanst mutat fel; a 4 sz.Deutsch­meister bécsi ezredből M­ö­r­a­u 8 ezredes parancs­noksága alatt, 1040 emberrel, végül a Polában állo­másozó 11 sz. vár­üzérzászlóalj két századából, úgy­szintén egy század szá­rtü­zérségből.­­ E csapatok közül Kastellasztuában és Spizzában egy-egy, Budvá­­ban két század áll a zászlóalji törzsz­el; a kattaroi védművek, Govazda, Santa­ Brm­ita, Castelnuovo, Spagnuol, Punta d’O­tra, Porta Rosa és Mamula várak megszál­ása további 12 zászlóaljat igényel; egy század már hosszabb idő óta Rizanóban állomásozik úgy, hogy a jelenleg rendelkezés alatt álló csapatok­ból csak 8 század áll készen az inzurgensek leküzdé­sére 700 kombattanssal. — Bismarck nyilatkozatai. A f. bő 15-én a szövetségtanács tiszteletére adott ebéden Bismarck herczeg több érdekes nyilatkozatot tett a helyzetről és követendő politikájáról. A »N. fr. Pr.«-nek erre vonatkozólag a következőket írják: Asztal feletti beszédét a herczeg az alkotmány­változásról szóló törvényjavaslat bejelentésével vezette be. Feltűnt azonban a birodalmi gyűlésnek adandó konc­esszió. A kanczellár most csak két évi költség­­vetés behozatalát akarja, ellenben a birodalmi gyűlés évenkénti összehívása fenmarad. E mellett néhány megjegyzést tett a parlament és sajtó lefolyásáról s így áttért a parlamenti Gambetta-minisztérium kine­­veztetésére, melyhez szintén tartoznak a sajtó tagjai. A herczeg megemlítette azt is, hogy Gam­be­tt­a elutazott mellette s e mellett kifejezést adott ama gyanitásnak, hogy Gambetta csakugyan szándékozott őt felkeresni, de talán útközben barátai­tól Párisból intést kapott, hogy ily lépés Francziaor­­szágban aggodalmas benyomást tehetne, s hogy Gambatta ezért Varzin mellett elhaladt. A her­czeg ezután ismét visszatért a belső kérdésekhez, né­hány keserű megjegyzést tett Mommaenről, a­ki a legigazságtalanabb szemrehányásokkal illette; ő nem abszolutista, nem reakczionárius, nincsenek feudális hajlamai. Erre a kanczellár a választások által teremtett helyzetről beszélt. Sajnálatomra — ezt mondta állí­tólag — kénytelen vagyok bizonyos kedvencz eszmé­ket hátra tenni, ha abból, hogy épen a nagyszámú munkáslakosokkal bíró választókerületekben ellenem választottak, azt látom, hogy épen azok az emberek, a­kikért öreg napjaimban még fölmelegedni véltem, terveimről semmit sem akarnak tudni. Megunta — folytatta — hogy mindenkinek czéltáblája legyen , hogy a golyó­fogó legyen, ha minden oldalról lőnek. Hiszen a belpolitikát most más vállakra rakhatná, és pedig oly emberekére, a­kikről föl kell tenni, hogy most többségük van. Tehát ez irányban helyetteseket akar magának keresni, vagy a középpártnál, vagy a szabadelvűeknél. A hallgatók úgy értették őt, hogy e mellett a helyettesítési törvénnyel akar élni. Jelöltjét már kivá­lasztotta, s ez Frankenstein, esetleg, ha ez a kombináczió kivihetetlen volna, Bennigsen és Forckenbeck. Midőn az asztaltársak egyike a történelemből abszolút monarchiák példáira utalt, a birodalmi kanc­ellár megjegyezte, hogy az abszolu­tizmus magában véve nem oly rossz, de ekkor nem tudnák mindig, melyik kézben van a kormány, ezért az alkotmányos államforma mindig a legczélszerűbb­­nek tűnt fel neki. Csakhogy a parlamentarizmusnak nem szabad túlkapnia. Szerbiával kö­tndő úl a s­erződésünkről. A kormány az osztrák-magyar-szerb vám- és kereskedelmi szerződés be­czikkelyezésére vonatkozó­lag közelebb törvényjavaslatot terjesztett a képviselő­ház elé. E törvényjavaslat igen érdekes indokolásából a következőket közölhetjük: Az indokolás bevezetése mindenekelőtt Szerbiá­val fennálló kereskedelmi és üzleti viszonyaink kor­szerű rendezése érdekében a magyar kormány s a szomszéd fejedelemség közt folytatott tárgyalások menetének történeti ismertetésével foglalkozik s ki­emeli, hogy Szerbia komp­ikált vámtarifája s a vám­kezelés tekintetében teljesen rendezetlen helyzete kö­vetkeztében magában Szerbiában is minden oldalról átalánossá vált azon óhaj, hogy ha esetleg magasabb vámok mellett is, de oly állapot teremtessék, mely az össz intézkedést e tekintetben kizárja. Áttérve magára a­z. évi május 6-án aláírt vám- és kereskedelmi szerződés ismertetésére, az indokolás érinti e szerződés minden egyes czikkét s mindenikre nézve kifejti azon elveket, melyek az egyes megálla­podások létesítésénél irányadók voltak.­­ A kereske­delmi viszonyainkra nézve nagyjelentőségű belső adók tekintetében az indokolás konstatálja, hogy a keleti tartományokban nagyon szokásos a belső fogyasztási adók ürügye alatt a külföldi czikkek behozatalát a belföldi és versenyre nem eléggé képes czikkek elő­nyére megterhelni, ennek lehető meggátlása végett oly határozatok is vetettek föl, melyek az ebbeli tö­rekvéseket lehetetlenekké tegyék; ez okból kimonda­tott az, hogy ha az országnak csak bizonyos területén valamely áruczikk előállítása, gyártása vagy fogyasz­tása után belső adó szedetik, az nem szolgáltathat okot és alapot arra, hogy az ilyféle áruczikk, ha kül­földről behozatik, már az ország határán­­vám alak­jában) ezen adó alá vonassák s igy az egész ország­ban ilynemű adóval terheltessék, hanem külföldről hozott áru is csak ugyanabban a kerületben vethető adó alá; kimondatik továbbá az, hogy a bevitt czikk után csak akkor lehet az egész országban vagy annak egyes kerületeiben pótadót szedni, ha ugyanazon ter­mészetű áruczikk az országban vagy az illető kerüle­tekben előállíttatik és ha az ugyanott ugyanazon il­letékekkel van terhelve. Kivétel­e részben csakis az italok, élelmiszerek, a takarmány, sütő, világító és épitkezési tárgyakat illetőleg engedtetik meg, mint a mely a tárgyak az »accise« alkalmazására leginkább valók s melyeknél a verseny kizárása »accise« alkal­mazása mellett nem bir nagyobb jelentőséggel. Ha ezek az elvek a szerződés hatályba léptével azonnal teljes szigorral alkalmaztatnának, akkor meg kellene szüntetni a Szerbiába a külföldről bevitt áruk után a vámokon kívül ez idő szerint szedett pótilletéke­­ket,­a­mely­ekkel szemben teljesen egyenértékű átalános belső adók nem állanak fenn; ily rögtöni­s mélyreható intézkedésből azonban a szerb pénzügyekre nagy vesz­teség leáramlanék, sőt az e pótlékok otalma alatt a némely ágakban kifejlett szerb ipari tevékenység lé­terében is fenyegetve volna. Belső adók gyanánt Szerbiában jelenleg a »re­gale« és a »trosarina« neve alatt a következő adók szedetnek: »Regálék« neve alatt a dohány, szivar és só adóztatik meg. A dohány az 1865. február 22-iki törvény alap­ján következő »regale«-dijak alá esik: 1. dohány kü­lönbség nélkül egy oka (21-27 kgr) 6 adópiaster (1 piaszter , körülbelül 15 aran­yrajczárral); 2. 100 darab szivar különbség nélkül 6 adópiaszter alá. A só az 1864. junius 2-án kelt törvény szerint »regale«-köteles tárgy és jelenleg regale dij fejében métermázsánként franc­a regale. A »Trosarina« az 1869. január 18-ki törvény folytán a következő czikkek után a következő össze­gekben szedetik: a) 1 oka kávé (== 127 kgr.) 1 pi­aszter (= körülbelül 15 kr.) b) 1 oka finomított czu­­kor 20 para (1 para = körülbelül 1/a kr.) 1) 1 oka szesz 2 piaszter, d) 1 oka rum 5 piaszter, e) 1 oka finom ital vagy liqueur 5 piaszter, f) 1 tuczat játszma kártya 24 piaszter, g) 1 skatulya szivarkapapiros (60 könyvecskéig 1 piaszter 20 para, h) 1 tuczat illatos szappan 1 piaszter 20 para, i) 1 oka essenczia szeszes italok előállítására 6 piaszter, végre az 1878. deczem­­ber 19-iki törvény szerint k) 1 hektoliter sör 8 franc. Szerbia jövedelme a regálék­ és trosarinákból az 1878 ik évben összesen 909 000 frankot tett, a­mely összegből a dohány és seregalera 394,000 frank, a trosarinákra pedig 515,000 frank esik. Hogy ily összegek egyszerű megszüntetése Szerbia pénzügyeire nézve felette kedvezőtlen, az bizonyítást nem igényel. A­mennyire azt tehát a méltányosság és kiviteli érdekeink engedik, ezen illetékek szabályozására nézve a szerződés a következő kivételes szabályokat állította föl: a) A dohány és a só a tudomány és gyakorlat által is oly czikkeket ismertetnek, a­melyek fogyasz­tási megadóztatásra leginkább alkalmasak. E két czikkre nézve tehát az eddigi regaleadók mindaddig fentartatnak, míg Szerbia e czikkekre nézve a mono­póliumokat meg nem honosítja; b) a kávénál, mint tisztán pénzügyi­ vám tár­gyánál, a belső adó jelenlegi magasságban tartatik fenn, noha ez oly czikk, a­mely köztudomás szerint Szerbiá­ban nem terem, s így belső adó tárgyát a szerződés­ben kifejezésre jutott elvek szerint nem képezhetné ; igaz ugyan, hogy czélszerűbb és a dolog lényegének megfelelőbb lenne, ha a kávé-adó kávé-vám alakjá­ban szedetnék, miután azonban Szerbia a Nagybrit­­tániával kötött szerződés értelmében legfeljebb 10 százalékos vámokat szedhet, kellett módot nyújtani arra, hogy a reánk nézve közönyös fogyasztási czikk más alakban legyen megadóztatható. c) A finomabbított czukor után a trosarina 100 kilogrammra átszámítva 16 frank 84 cent­ tesz, az eddigi vám pedig 3 frank 49 cent, az összes jelenlegi megterheltetés tehát 20 frank 63 cent ; ezen Szerbia pénzügyei számára nem nélkülözhető megadóztatás, daczára annak, hogy Szerbiának czukorgyára nin­csen s igy belső adó tulajdonkép nem szedhető, ha­sonlókép­pöntartatnék, de akkép, hogy jövőre a vám 7 frank, a trosarina 14 frank, tehát a kettő együtt 21 frankot fog tenni. Míg Szerbiában czukorgyár nincs, bevitt czukor az említett összeggel fog meg­­terheltetni ; azon esetre, ha Szerbiában czukorgyár állíttatnék föl, a X. czikkhez tartozó zárjegyzőkönyv utolsó kikezdése lép hatályba, s ennélfogva a szerb gy­ár által készített czukor ugyanazon fogyasztási adó alá fog esni, mint a bevitt finomított czukor és az semminemű engedményben nem fog részeltetni; ez esetben tehát a Szerbiába bevitt czukor a Szer­biában gyártottal szemben csak a 7 frankos vámmal lesz jobban terhelve, s így a szerb gyárak csak arány­lag mérsékelt védelemben részesülnek. d) A szivarkapapirosnál, a játékkártyáknál és az illatos szappannál az eddigi fogyasztási adók da­czára annak, hogy tulajdonkép belföldi szerbiai ha­sonló czikkek gyártása nem létezik, két év tartamára fentartatik, hogy ez idő alatt alkalom nyíljék a szerb kormánynak arra, mikép az ezen czikkek után eddig élvezett jövedelmet más módon szedhesse. e) A sört, szeszt, liqueurt, rumot, finom boro­kat (palac­kokban, illetőleg a szerződés egész szigo­rában alkalmazandó, s nehogy e tekintetben kétség merülhessen föl, ezt a zárj­egy­zőkönyvben világosan ki is kötöttük. E czikkeknél tehát a szerződés hatály­ba léptével meg kell szűnni a mi bevitelünk után eddig alkalmazott külön megterheltetésnek s a kikö­tött vámon felül csak akkor szedhető trosarina, ha belső termelés létezik, és ha és a­mennyiben az trosa­rina által érezik. A szerződés értelmében a számtételek irán történt intézkedések taglalását megelőzőleg, az indo­kolás folytatólag megjegyzi, hogy Szerbia kereske­delmi forgalmát illetőleg megbízható adatok nincse­nek ugyan, mindazonáltal a meglevő kimutatásokba konstatáltathatott, hogy 1879-ben 430,706 mmázsa, 1880-ban pedig 485,682 métermázsa áru jött be Szerbiából a monarchia területére és pedig az előbbi évben 12.341,000, az utóbbi évben pedig 10.497,000 frt értékben, míg monarchiánk kivitele ugyanezen években 455,638 és 432,861 mmázsára rúgott 13.263.000, illetve 11.779,000 frt értékben. Jelezi en­nek kapcsán az indokolás a behozatalban és kivitel­ben főképen előforduló árufajokat s a speczifikus vá­mokra nézve táblázatos összeállítást mutat be, mely­ből kivehető, hogy főbb kiviteli czikkeinkre nézve ál­talában mérsékelt vámokat sikerült Szerbiával szem­ben elérnünk, a­melyek a 7°/0-ot csak kevés esetben haladják túl. Áttérve az értékvámok ismertetésére, az indo­kolás részletezi ama áruczikkeket, melyek 6, 15 és 8 százalékos vámok alá vonattak, megjegyezve egyéb­iránt, hogy az értékvámoknak speczifikus vámokká eendő átdolgozása a jelenleg még csak érték szerint vámozandó áruknál is kiköttetett; tekintve azonban a nehézségeket, a­melyek a speczifikus vámok megal­­apításánál és kiszámításánál mindig mutatkoznak, azon esetre, ha nem volna lehetséges a szóban álló átszámítás, az értékvámok továbbra is meg fognak fagyatni. Míg Szerbia összes vámtarifája — folytatja az indokolás — meg lett kötve, Szerbia részére az osz­trák-magyar vámtarifa tételei nem módosíttattak és csakis mint határkedvezmény köttetett meg több Szerbiát érdeklő vámtétel. Sertéseknél, bornál és »rakiá«-nál a vámok némi mérséklése koncredálta­­tott, így nevezetesen a sertések eddigi 2 frtos vámja 1 frt 50 krral köttetett meg. E vámleszállitás Szer­biára nézve nagy jelentőséggel bir, minthogy kivitelre Szerbiából különösen a sertés kerül s ez az állatfaj az, mely a nagyobb mérvben mivelt kukoricza termé­se szerint, nagyobb-kisebb mennyiségben kerül ki­vitelre. A Szerbiából kivitt sertések legnagyobb része vagy Magyarországba fogyasztásra hozatik, vagy a magyarországi piaczokra, különösen Kőbányára ke­rül, a­honnan néhány heti tartás és hizlalás után a nyugati országokba vitetik ki, vagy végül a külföldre közvetlenül vitetik ki. A Szerbiából érkezett sertések száma 1876-ban 604,755 db, 1877-ben 401,831 db, 1878-ban 287,380 db, 1879-ben 259,175 db, 1880-ban 118,334 db volt. Igaz ugyan, hogy a sertés vámjának 50 kijával való leszállítása pénzügyi szempontból némi veszte­séggel jár, de ha fontolóra vétetik egyrészt az, hogy ez a vám 1878-ig 105 ezüst krajczár volt, és így a je­lenleg javaslatba hozott 150 arany kraczár még min­dig meglehetős magas vám, és ha másrészt fegyelem­be vétetik az, hogy Szerbia a vám és kereskedelmi szerződés megkötésénél ezen az ország elsőrangú ter­ménye számára követelt vámleszállítást feltételül tűz­te ki, a szóban álló vámleszállitás annyival in­kbb el­fogadhatónak fog tetszeni, mert a Szerbiából beho­zott sertések nagy része benn az országban, különö­sen Kőbányán több, kevesebb ideig hizlaltatik s ezál­tal részben terményeink értékesítésére és mindeneset­re sertés-kereskedésünk előnyére szolgálnak. Mily szerepet játszik kőbányai üzletünkben a szerb sertés, az kitűnik a következő összeállításból. Kőbányára érkezett az 1870. évben össz. 588.860, közte Szerbiából 216 160 db 1871. 1872. » 1873. » 1874. » 1875. » 1876. » 1877. » 1878. » 1879. » 1880. » 121.730 110 040 73 690 72.410 113.680 159.510 170.260 77.090 97.950 29.540 95.500 1881. okt. végéig 573.000, _____ Érintve ezután a bor és a szilvapálinkára nézve létesített megállapodásokat, az indokolás a vám- és kereskedelmi szerződésnek a »határ­for­galom számára biztosított külön vámkönnyítéseket« illető B) mel­lékletére vonatkozólag a következőket jegyzi meg. E melléklet I. 1. pontja azokról a könnyítésekről szól, a­melyek a mindennapi kis forgalomban, az egyik or­szágból a másikba járókelő »szomszédok« forgalmára nézve a vámmentességet és a vámeljárás egyszerűbb módozatait szabja meg, míg a 2. pontban a határke­­rü­letek azon lakosai számára, kik a határon túl föl­deket bírnak vagy bérben tartanak, vámkedvezmé­nyek biztosíttatnak. A 3. pontban a megtöltés végett kivitt zsákok tekintetében történik intézkedés, míg az 5. pont a határkerületek kikészítési eljárását biztosítja. A be­érkezett adatok szerint ez a forgalom eléggé élénk, így kijavítás végett bádogos, pléh­ edények és üstök jönnek Mitroviczába, gazdassági szerszámok és esz­közök Vinczéből, Bikodinczéből, Sladinczéből és Us­­siából, Ó-Moldvába, mindenféle házi eszközök Teklá­­ból Orsovára, czipők Dobrából és környékéről Ber­­zaszkára, ráspolyok, átdolgozásra, rézüstök, ekék, szekerek, ruhák kijavításra Fehértemplomba stb. Viszont ki Szerbiába, különösen baltákat visz­nek kijavítására Grabováczról Labaczba stb. A tu­lajdonképi kikészitési eljárást illetőleg, gyapjút fes­tésre hoznak Gradiska, Ramme és Pozsezsena hely­ségekből Fehértemplomra, továbbá vásznat festésre Teklából Orsovára, végül gabonát őrlésre Orsovába s több más helyre. Az indokolás ezután kijelenti, hogy a kereske­delmi szerződés egyik kiegészítő részét az állategész­ségügyi egyezmény képezi, mely az állatokat illetőleg a szabad forgalom feltételeit és lehetőségét szabá­lyozza. Az indokolás ismerteti e feltételeket is s meg­előzőleg a marhavészre nézve ezeket mondja: A ke­leti marhavész eredetileg Szerbiában nem keletkezik, a vésznek becsempészésére nézve pedig természetes határainál s nagy hegyrészeinél fogva eléggé biztosít­va van, minek tekintetbe vételével nem volt mellőz­hető Szerbia azon kívánsága, mely szerint az állatfor­­galm­at is állategészségügyi szempontból szabályozni kívánta. Az egész előterjesztést a Szerbia és Nagybritta­­nia közt kötött s átalában nagy fontosságú barátsági és kereskedelmi szerződés szószerinti szövege zárja be. 511.320, 499.680, 419.080, 290850, 312.360, 493 140, 549 180, 456.070, 548.100, 474.820, Csengeri-ü­nnep. A magyar tudományos akadémia dísztermében kegyeletes ünnepet rendeztek ma a főv. polgári is­­kolatanítók. Megünnepelték Csengery Antal emléke­zetét, ki hazánkban a polgári iskolai intézményt meg­teremtette s azután a leg­hathatósabban gyámoltatta. Az akadémia díszterme teljesen megtelt vendégekkel, főkép fiatal leányok közül egy pár száz is jelen volt. Ott voltak Csengery Antal özvegye két leányával, Pauler igazságügyminiszter, Tanárky Gedeon köz­­oktatásügyi miniszteri államtitkár, Gönczy Pál, Bu­zogány Áron min. hivatalnokok, Békey Imre és Tóth József tanfelügyelők, Tóth Lőrincz, Zichy Ágost, Gyulay Pál, Deák Farkas, Arany László, Dalmady Győző, Győry Vilmos, Weisz B. F. stb. Az ünnep pont 10 órakor vette kezdetét, a mi­dőn Stojanovits István, polg iskolai igazgató az emelvényre lépett s rövid megnyitó beszédet tar­tott. Elmondá, hogy a fővárosi polg. isk. tantestület háláját, tiszteletét és kegyeletét akarta kifejezni egy

Next