A Hon, 1881. november (19. évfolyam, 300-329. szám)
1881-11-21 / 320. szám
320. szám. 19-dik évfolyam. Szerkesztési Iroda.« 'Jarások tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden köslemte: * «serlesztőséghez intézendő. .Sértientetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintuv mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátod tere, Athenateum-épület) küldendők« Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, november 21. •■--ViMt -POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatali Barátok tere, Athenaeum-épület JSidssinU Életízetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ás esti kiadás együtt: l hónapra 2 írt 8 hónapra .•••••••■•• 8 * 8 hónapra ...................................... • • IS » Az esti kiadás postai különküldéseárt felül» fizetés negyedévenkint......................................1 » Az előfizetés az év folytén minden hónapban maga kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mintttkor a hó első napjától is ámittatik. Budapest, november 20. Authentikus források több oldalról jelentik, hogy Kálnoky gróf eddig a monarchia nagykövete, a pétervári udvarnál, kineveztetése külügyminiszterré elhatározott dolog. Ez ügyben Kálnokyt tegnap az osztrák-magyar uralkodó hosszabb kihallgatáson fogadta. Mielőtt azonban kineveztetése hivatalosan közzétételnék, Kálnoky legközelebb visszautazik Pétervárra, hogy ott visszahívó levelét átadja, így adják elő legalább az ügyállást az említett források. Ez alkalomból álljanak itt a leendő osztrák-magyar külügyminiszterről a következő életrajzi adatok: Kőröspataki Kálnoky Zsigmond Gusztáv gróf magyar nemzetségből származó morva. A Kálnoky-család idősebb ágának Morvaországban, a fiatalabbnak Magyarországon s az erdélyi részekben vannak birtokai. A pétervári követ az idősebb ágból származik. Született Lettoviczban Morvaországban 1832. deczember 29-én, most tehát 49 éves. Atyját gróf Kálnoky Gusztáv Józsefnek hívták, anyja szül. Schrattenbach Izabella grófné. Gróf Waldstein Jánosnak sógora. Családja 1697-ben nyert magyar grófságot. A leendő külügyminiszter hosszabb ideig tartozott a hadsereg kötelékébe, a többi közt a 6. huszárezredben szolgált. 1866-ban mint számfölötti ezredest követség tanácsosnak Londonba küldték. Mialatt előre haladt a diplomácziai pályán, megmaradt a hadsereg kötelékében és 1872-ben kinevezték ezredessé, 1879-ben pedig vezérőrnagygyá. Minekutána a londoni s a vatikán melletti nagykövetségnél szolgált, mint követet Hágába, majd Kopenhágába küldték két év óta a monarchiának pétervári nagykövete. Ő volt Ausztria- Magyarország legifjabb nagykövete. Kálnoky gróf továbbá cs. kir. kamarás, titkos tanácsos, a máltai rend tiszteletbeli lovagja, a Lipót-rend lovagja stb. Kálnoky, ki Ausztria- Magyarországnak 4-dik külügyminisztere, nőtlen. Szentpétervári követnek 1880. januárban neveztetett ki. A katonaság körébe, mint tiszt 1849-ben lépett s több mint 27 éve, hogy a külügyi hivatal szolgálatában áll, melybe 1854. jul. 26-án lépett. Megalakult tehát számos vajúdások után az osztrákegyesült baloldali s tegnap a következő tagokból alkotta meg az elnökséget: Herbst, Kopp, Sturm, Chlumeczky és Tomaszczuk. Beléptek az uj klubba a déltiroli és a trieszti képviselők is. A »N. fr. Pr.« nagy reményeket köt az uj pártalakuláshoz s már is Taaffe bukásával biztatja magát. Mások ellenben igy sem ígérnek nagy jövőt az alkotmányhiveknek s a kormánypárt közlönyei is egyre konstatálják és örömmel hirdetik, hogy a jobboldali frakcziók között is teljes egyetértés uralkodik. Az »Egyesült baloldali alapszabályainak főbb pontjai ezek: A klub egy-egy ülésszak tartamára öt tagból álló elnökséget választ. Egy tag sincsen jogosítva arra, hogy a klub tárgyalásairól a klubtagokon kívül másoknak közléseket tegyen. Hetenkint egy-egy klubülés tartatik , 15 tag kívánságára elnök köteles bármikorra ülést hívni ÖS876. Határozathozatalra szükséges, hogy legalább a tagok egy harmadrésze jelen legyen. Érdemleges indítványokat és interpellácziókat be kell jelenteni, s ha a klub úgy határozza, azok elhagyandók. Formális indítványokat a képviselőházban szabályszerűen csak az elnökség egyik tagja tehet. Ha politikai fontosságú kérdésben a párt jelenlevő tagjainak kétharmadrésze az indítvány mellett szavaz, akkor egy párttagnak sincs joga az ellen szavazni, azt pedig, hogy valamely kérdés bír-e politikai fontossággal, a klub egyszerű többséggel állapítja meg. A kilépést írásbelileg kell tudatni. A kilépéssel egy jelentőségűnek vétetik, ha valaki politikai fontosságú kérdésben a klub határozatával ellentétesen szavaz. — A képviselőház november hó 21-én hétfőn d. e. 11 órakor ülést tart. — A törvényszékek, ügyészségek és járásbíróságok lakbérilletményeinek felemelését czélzó mozgalomhoz csatlakozott a pozsonyi törvényszék, ügyészség és járásbíróság is a képviselőházhoz intézett ily czélu és tartalmú kérvényével. — Királyi biztos. A hivatalos lap mai száma a következő közleményt hozza: Ő császári és apostoli királyi felsége, a m. kir. miniszterelnök előterjesztésére, a folyó évi november hó 27-ik napjára Karloviczra egybehívott görög keleti szerb nemzeti egyházi kongresszushoz és püspöki zsinathoz királyi biztossá, Cseh Ede cs. kir. kamarást és nyugalmazott cs. és kir. helytartósági alelnököt méltóztatott legk. kinevezni. A képviselőház közigazgatási bizottsága ma d. e. 11 órakor Péchy Manó gr. elnöklete alatt tartott ülésében, melyen a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és Barkassy Géza belügyminiszteri fogalmazó voltak jelen, tárgyaltattak és elfogadtattak az Abaúj és Tolna megyék egyesítéséről és némely törvényhatóságok határának egyes községek és puszták átcsatolása által való kiigazításáról szóló törvényjavaslatok. Az első törvényjavaslatnál azon módosítás létezett, hogy az időközileg a belügymininisztériumnál magukat Gömörmegyéhez csatoltatni kérelmező Dernő, Hárskút, Kovács-Vágás, Lucska és Barka torna megyei községek Gömör megyéhez csatoltatni határoztatók. És e határozatból kifolyólag az illető községek bizottsági tagsági és képviselő választási kerülethez tartozósága iránt a kellő intézkedések a törvényjavaslat szellemében elrendeltettek. A megyék háztartásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását csak akkor kezdi meg a bizottság, ha a pénzügyi bizottság a költségvetést letárgyalta. — A valutának Ausztria-Magyarországon való rendezésére vonatkozólag komoly tekintetbe vehető tárgyalásokról — mint a »B. K.« biztosítja — szó sincs, hacsak a valuta rendezése nem csak Magyarország tudtán kívül, hanem akarata ellenére is nem lesz a monarchiában keresztülvihető. Tökéletesen indokolatlan volna az államot jelentékenyen megterhelni csak azért, hogy a disagiót involváló ezüstvaluta kerüljön felül. — A »Bud. Korr.« a következőket írja: Az utóbbi időben sokat vitatott tény az, hogy a katonai nevelő és képzőintézetekben a magyar benszülöttek számaránya nem felel meg sem a Magyarország hatalmi állásának, sem az áldozatoknak, melyeket Magyarország a hadsereg, valamint a katonai képzőintézetek fentartására hozott. Ennek egyik fő oka tagadhatatlanul az, hogy a tisztán katonai kincstári alapítványhelyek adományozása, mely alapítványokhoz Magyarország a kvóta arányában hozzájárul, a katonai szolgálati érdemek alapján történik, függetlenül a nemzetiségtől s az országtól, s így a magyarországi illetőségű katonatisztek tényleg csekélyebb számánál fogva kevés azon magyar katonatisztek száma is, kinek fiai a katonai intézetekben a rendszeresített kincstári helyekre a szabályzatok értelmében fölvehetők, s ha tekintetbe vétetik ama körülmény, hogy a ludoviczeumi alapok, melyekből 1871-ig 74 magyar alapítványos nyert kiképztetést, a katonai tanintézetekben az 1872. évi XVI. tvczikk által rendelt czélra fordittattak, valamint az erdélyi ifjak számára rendszeresítve volt 18 állami alapítványi hely 1870. évben szintén megszűnt s ekkép a kizárólag magyarországi ifjak rendekezésére álló alapítványi helyek száma 22 pénzügyi s 22 magánalapítványi helyre csökkent, míg a monarchia másik államában — 40 magán- és 46 pénzügyi alapítványi helyet nem is számítva—73 állami és 95 tartományi alapítványi hely létezik, melyek részint az osztrák cs. kir. honvédelmi minisztérium tárcájának, részint pedig az egyes királyságok és országok költségvetéseiben találják fedezetüket, világos, hogy e tekintetben valami módon segíteni kell. Amint értesülünk, a kormány ez ügyben még a folyó ülésszak alatt törvényjavaslatot szándékozik a képviselőház elé terjeszteni, mely javaslat értelmében a katonai nevelő és képző intézetekben a magyar korona országaiban honiletőséggel bíró ifjak részére 120 magyar állami alapítványi hely lesz rendszeresítendő. A törvényjavaslat értelmében mind a százhúsz alapítványi hely — melyek közt középszámítás szerint 50 hely az alreáliskolákra, 40 hely a főreáliskolákra és 30 hely a katonai (hadtengerészeti) akadémiákra fog esni — már a jövő év őszén az iskolaév kezdetével be lenne töltendő s összesen mintegy 60,000 frtnyi évi fedezetet fog igényelni. Nagyon természetes, hogy ez az intézkedés semmiképen nem praejudikál egy Magyarországon felállítandó felsőbb katonai intézet kérdésének, ellenkezőleg, a növendékek számának ilyetén szaporítása még fokozza szükségességét, úgy, hogy ez az akadémia mindenesetre fel lesz áltandó, csakhogy akkor a szükséghez képest a magyar ifjak ebben az akadémiában fognak elhelyeztetni. — A déldalmácziai mozgalomról néhány bécsi lap igen rikító színekkel rajzolt képet közöl. A »N. fr. Pr.« erre vonatkozó értesülései szerint, melyekért a felelősség természetesen az illető lapé, a mozgalom, mely Dél-Dalmáczia egy részében uralkodik, most Zuppában is elharapódzni készül. »Zuppában, mely 1869-ben a fölkelésben résztvett, a honvédujonczozás ellenállás nélkül vitetett kereszült, jóllehet az e vidékről nem jelentkezettek száma hír szerint nem jelentéktelen. Hogy azonban Zuppa eddig nyugodtan viselte magát, mindenekelőtt Zlija Raceta tartománygyűlési képviselő közreműködésének köszönhető. Raceta ugyanis, mint egy trieszti lap jelenti, Zuppa sok lakosának az utolsó világos években pénzt előlegezett és ezáltal nagy befolyást gyakorolt rájuk. Egy hét előtt azonban proklamácziókat terjesztettek Zuppában, melyek e terület lakosait az ellenállásban való részvevésre szólították fel. A bandák vezérei közt, melyek Dél-Dalmácziában fölmerülnek, Sosicza Lázárt, egy montenegrói vojvodát is emlegetnek, a ki Herczegovina okkupácziója után Montenegróba kivándorolt. Mint Kattaróban hiszik, Jovanovics altábornagy, a ki legközelebb oda érkezik és a kiről azt mondják, hogy Herczegovina okkupáczióját főleg ügyes tárgyalási módszerével vitte oly gyorsan keresztül, a dél-dalmácziai mozgalomnak is urává lesz anélkül, hogy a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúlt legyen. E szerint ama hivatalos közlemény, hogy Jovanovics altábornagynak minden áron a mozgalom urává kell lennie, odaértendő, hogy az új helytartó a mozgalom vezetőivel szemben a lehető legbékésebb eszközöket fogja használni.«* A »N. W. Tagbl.« egy rizanói levele a többi közt ezeket jelenti: »Ide és most az inzurgensek ama követelése érkezett, hogy élelmiszert szállítsanak nekik, különben a város megrohanásával fenyegetődznek, továbbá a krivosczieiek utasítást küldtek a tengerparti helyekre, hogy hozzanak élelmiszereket. Pobori és Maini lakosai elhatározták, hogy Montenegrón át Krivoscziebe mennek. Castelnuovoban a heti vásárokat beszüntették, mert az inzurgensek megtámadásától tartanak. A katonai lőporraktár melletti állomás Gombárban a Hessen-ezred egy félszázadával megerősíttetett, mert az inzurgensek megkísértették közeledni. A Svete-Tavina kolostort, Castelnuovo mellett, az inzurgensek kifosztották és a melinyei egészségügyi hatóság az állami pénztárt Kattaróba tette át. A melinyei katonai kórházégés és melinyei »Lazaretto« veszteglőhelyet az inzurgensek fenyegetik, ha nem érkezik katonai segítség. A csendőrerősítések igen keveset használnak, mert nem képesek megvédeni a helységeket az inzugensek megtámadásaitól. A Rizanóból Czerkwiczébe vezető úton egy csendőr-őrjárat megfogatott és a krivosczeiek által lemészároltatott.« A Bocchéban jelenleg állomásozó katonaság (Hostinek ezredes parancsnoksága alatt) ugyancsak a »N. W. Tagbl.« szerint a következő csapatokból áll: a Bochébe csak legújabban érkezett Hessen nagyherczeg 14 sz. linczi gyalogezredből, Scharinger ezredes parancsnoksága alatt, mely jelenleg csak 720 euibernyi kombattanst mutat fel; a 4 sz.Deutschmeister bécsi ezredből Mörau 8 ezredes parancsnoksága alatt, 1040 emberrel, végül a Polában állomásozó 11 sz. várüzérzászlóalj két századából, úgyszintén egy század szártüzérségből. E csapatok közül Kastellasztuában és Spizzában egy-egy, Budvában két század áll a zászlóalji törzszel; a kattaroi védművek, Govazda, Santa Brmita, Castelnuovo, Spagnuol, Punta d’Otra, Porta Rosa és Mamula várak megszálása további 12 zászlóaljat igényel; egy század már hosszabb idő óta Rizanóban állomásozik úgy, hogy a jelenleg rendelkezés alatt álló csapatokból csak 8 század áll készen az inzurgensek leküzdésére 700 kombattanssal. — Bismarck nyilatkozatai. A f. bő 15-én a szövetségtanács tiszteletére adott ebéden Bismarck herczeg több érdekes nyilatkozatot tett a helyzetről és követendő politikájáról. A »N. fr. Pr.«-nek erre vonatkozólag a következőket írják: Asztal feletti beszédét a herczeg az alkotmányváltozásról szóló törvényjavaslat bejelentésével vezette be. Feltűnt azonban a birodalmi gyűlésnek adandó koncesszió. A kanczellár most csak két évi költségvetés behozatalát akarja, ellenben a birodalmi gyűlés évenkénti összehívása fenmarad. E mellett néhány megjegyzést tett a parlament és sajtó lefolyásáról s így áttért a parlamenti Gambetta-minisztérium kineveztetésére, melyhez szintén tartoznak a sajtó tagjai. A herczeg megemlítette azt is, hogy Gambetta elutazott mellette s e mellett kifejezést adott ama gyanitásnak, hogy Gambetta csakugyan szándékozott őt felkeresni, de talán útközben barátaitól Párisból intést kapott, hogy ily lépés Francziaországban aggodalmas benyomást tehetne, s hogy Gambatta ezért Varzin mellett elhaladt. A herczeg ezután ismét visszatért a belső kérdésekhez, néhány keserű megjegyzést tett Mommaenről, aki a legigazságtalanabb szemrehányásokkal illette; ő nem abszolutista, nem reakczionárius, nincsenek feudális hajlamai. Erre a kanczellár a választások által teremtett helyzetről beszélt. Sajnálatomra — ezt mondta állítólag — kénytelen vagyok bizonyos kedvencz eszméket hátra tenni, ha abból, hogy épen a nagyszámú munkáslakosokkal bíró választókerületekben ellenem választottak, azt látom, hogy épen azok az emberek, akikért öreg napjaimban még fölmelegedni véltem, terveimről semmit sem akarnak tudni. Megunta — folytatta — hogy mindenkinek czéltáblája legyen , hogy a golyófogó legyen, ha minden oldalról lőnek. Hiszen a belpolitikát most más vállakra rakhatná, és pedig oly emberekére, akikről föl kell tenni, hogy most többségük van. Tehát ez irányban helyetteseket akar magának keresni, vagy a középpártnál, vagy a szabadelvűeknél. A hallgatók úgy értették őt, hogy e mellett a helyettesítési törvénnyel akar élni. Jelöltjét már kiválasztotta, s ez Frankenstein, esetleg, ha ez a kombináczió kivihetetlen volna, Bennigsen és Forckenbeck. Midőn az asztaltársak egyike a történelemből abszolút monarchiák példáira utalt, a birodalmi kancellár megjegyezte, hogy az abszolutizmus magában véve nem oly rossz, de ekkor nem tudnák mindig, melyik kézben van a kormány, ezért az alkotmányos államforma mindig a legczélszerűbbnek tűnt fel neki. Csakhogy a parlamentarizmusnak nem szabad túlkapnia. Szerbiával kötndő úl a serződésünkről. A kormány az osztrák-magyar-szerb vám- és kereskedelmi szerződés beczikkelyezésére vonatkozólag közelebb törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé. E törvényjavaslat igen érdekes indokolásából a következőket közölhetjük: Az indokolás bevezetése mindenekelőtt Szerbiával fennálló kereskedelmi és üzleti viszonyaink korszerű rendezése érdekében a magyar kormány s a szomszéd fejedelemség közt folytatott tárgyalások menetének történeti ismertetésével foglalkozik s kiemeli, hogy Szerbia kompikált vámtarifája s a vámkezelés tekintetében teljesen rendezetlen helyzete következtében magában Szerbiában is minden oldalról átalánossá vált azon óhaj, hogy ha esetleg magasabb vámok mellett is, de oly állapot teremtessék, mely az össz intézkedést e tekintetben kizárja. Áttérve magára az. évi május 6-án aláírt vám- és kereskedelmi szerződés ismertetésére, az indokolás érinti e szerződés minden egyes czikkét s mindenikre nézve kifejti azon elveket, melyek az egyes megállapodások létesítésénél irányadók voltak. A kereskedelmi viszonyainkra nézve nagyjelentőségű belső adók tekintetében az indokolás konstatálja, hogy a keleti tartományokban nagyon szokásos a belső fogyasztási adók ürügye alatt a külföldi czikkek behozatalát a belföldi és versenyre nem eléggé képes czikkek előnyére megterhelni, ennek lehető meggátlása végett oly határozatok is vetettek föl, melyek az ebbeli törekvéseket lehetetlenekké tegyék; ez okból kimondatott az, hogy ha az országnak csak bizonyos területén valamely áruczikk előállítása, gyártása vagy fogyasztása után belső adó szedetik, az nem szolgáltathat okot és alapot arra, hogy az ilyféle áruczikk, ha külföldről behozatik, már az ország határánvám alakjában) ezen adó alá vonassák s igy az egész országban ilynemű adóval terheltessék, hanem külföldről hozott áru is csak ugyanabban a kerületben vethető adó alá; kimondatik továbbá az, hogy a bevitt czikk után csak akkor lehet az egész országban vagy annak egyes kerületeiben pótadót szedni, ha ugyanazon természetű áruczikk az országban vagy az illető kerületekben előállíttatik és ha az ugyanott ugyanazon illetékekkel van terhelve. Kivétele részben csakis az italok, élelmiszerek, a takarmány, sütő, világító és épitkezési tárgyakat illetőleg engedtetik meg, mint a mely a tárgyak az »accise« alkalmazására leginkább valók s melyeknél a verseny kizárása »accise« alkalmazása mellett nem bir nagyobb jelentőséggel. Ha ezek az elvek a szerződés hatályba léptével azonnal teljes szigorral alkalmaztatnának, akkor meg kellene szüntetni a Szerbiába a külföldről bevitt áruk után a vámokon kívül ez idő szerint szedett pótilletékeket,amelyekkel szemben teljesen egyenértékű átalános belső adók nem állanak fenn; ily rögtönis mélyreható intézkedésből azonban a szerb pénzügyekre nagy veszteség leáramlanék, sőt az e pótlékok otalma alatt a némely ágakban kifejlett szerb ipari tevékenység léterében is fenyegetve volna. Belső adók gyanánt Szerbiában jelenleg a »regale« és a »trosarina« neve alatt a következő adók szedetnek: »Regálék« neve alatt a dohány, szivar és só adóztatik meg. A dohány az 1865. február 22-iki törvény alapján következő »regale«-dijak alá esik: 1. dohány különbség nélkül egy oka (21-27 kgr) 6 adópiaster (1 piaszter , körülbelül 15 aranyrajczárral); 2. 100 darab szivar különbség nélkül 6 adópiaszter alá. A só az 1864. junius 2-án kelt törvény szerint »regale«-köteles tárgy és jelenleg regale dij fejében métermázsánként franca regale. A »Trosarina« az 1869. január 18-ki törvény folytán a következő czikkek után a következő összegekben szedetik: a) 1 oka kávé (== 127 kgr.) 1 piaszter (= körülbelül 15 kr.) b) 1 oka finomított czukor 20 para (1 para = körülbelül 1/a kr.) 1) 1 oka szesz 2 piaszter, d) 1 oka rum 5 piaszter, e) 1 oka finom ital vagy liqueur 5 piaszter, f) 1 tuczat játszma kártya 24 piaszter, g) 1 skatulya szivarkapapiros (60 könyvecskéig 1 piaszter 20 para, h) 1 tuczat illatos szappan 1 piaszter 20 para, i) 1 oka essenczia szeszes italok előállítására 6 piaszter, végre az 1878. deczember 19-iki törvény szerint k) 1 hektoliter sör 8 franc. Szerbia jövedelme a regálék és trosarinákból az 1878 ik évben összesen 909 000 frankot tett, amely összegből a dohány és seregalera 394,000 frank, a trosarinákra pedig 515,000 frank esik. Hogy ily összegek egyszerű megszüntetése Szerbia pénzügyeire nézve felette kedvezőtlen, az bizonyítást nem igényel. Amennyire azt tehát a méltányosság és kiviteli érdekeink engedik, ezen illetékek szabályozására nézve a szerződés a következő kivételes szabályokat állította föl: a) A dohány és a só a tudomány és gyakorlat által is oly czikkeket ismertetnek, amelyek fogyasztási megadóztatásra leginkább alkalmasak. E két czikkre nézve tehát az eddigi regaleadók mindaddig fentartatnak, míg Szerbia e czikkekre nézve a monopóliumokat meg nem honosítja; b) a kávénál, mint tisztán pénzügyi vám tárgyánál, a belső adó jelenlegi magasságban tartatik fenn, noha ez oly czikk, amely köztudomás szerint Szerbiában nem terem, s így belső adó tárgyát a szerződésben kifejezésre jutott elvek szerint nem képezhetné ; igaz ugyan, hogy czélszerűbb és a dolog lényegének megfelelőbb lenne, ha a kávé-adó kávé-vám alakjában szedetnék, miután azonban Szerbia a Nagybrittániával kötött szerződés értelmében legfeljebb 10 százalékos vámokat szedhet, kellett módot nyújtani arra, hogy a reánk nézve közönyös fogyasztási czikk más alakban legyen megadóztatható. c) A finomabbított czukor után a trosarina 100 kilogrammra átszámítva 16 frank 84 cent tesz, az eddigi vám pedig 3 frank 49 cent, az összes jelenlegi megterheltetés tehát 20 frank 63 cent ; ezen Szerbia pénzügyei számára nem nélkülözhető megadóztatás, daczára annak, hogy Szerbiának czukorgyára nincsen s igy belső adó tulajdonkép nem szedhető, hasonlóképpöntartatnék, de akkép, hogy jövőre a vám 7 frank, a trosarina 14 frank, tehát a kettő együtt 21 frankot fog tenni. Míg Szerbiában czukorgyár nincs, bevitt czukor az említett összeggel fog megterheltetni ; azon esetre, ha Szerbiában czukorgyár állíttatnék föl, a X. czikkhez tartozó zárjegyzőkönyv utolsó kikezdése lép hatályba, s ennélfogva a szerb gyár által készített czukor ugyanazon fogyasztási adó alá fog esni, mint a bevitt finomított czukor és az semminemű engedményben nem fog részeltetni; ez esetben tehát a Szerbiába bevitt czukor a Szerbiában gyártottal szemben csak a 7 frankos vámmal lesz jobban terhelve, s így a szerb gyárak csak aránylag mérsékelt védelemben részesülnek. d) A szivarkapapirosnál, a játékkártyáknál és az illatos szappannál az eddigi fogyasztási adók daczára annak, hogy tulajdonkép belföldi szerbiai hasonló czikkek gyártása nem létezik, két év tartamára fentartatik, hogy ez idő alatt alkalom nyíljék a szerb kormánynak arra, mikép az ezen czikkek után eddig élvezett jövedelmet más módon szedhesse. e) A sört, szeszt, liqueurt, rumot, finom borokat (palackokban, illetőleg a szerződés egész szigorában alkalmazandó, s nehogy e tekintetben kétség merülhessen föl, ezt a zárjegyzőkönyvben világosan ki is kötöttük. E czikkeknél tehát a szerződés hatályba léptével meg kell szűnni a mi bevitelünk után eddig alkalmazott külön megterheltetésnek s a kikötött vámon felül csak akkor szedhető trosarina, ha belső termelés létezik, és ha és amennyiben az trosarina által érezik. A szerződés értelmében a számtételek irán történt intézkedések taglalását megelőzőleg, az indokolás folytatólag megjegyzi, hogy Szerbia kereskedelmi forgalmát illetőleg megbízható adatok nincsenek ugyan, mindazonáltal a meglevő kimutatásokba konstatáltathatott, hogy 1879-ben 430,706 mmázsa, 1880-ban pedig 485,682 métermázsa áru jött be Szerbiából a monarchia területére és pedig az előbbi évben 12.341,000, az utóbbi évben pedig 10.497,000 frt értékben, míg monarchiánk kivitele ugyanezen években 455,638 és 432,861 mmázsára rúgott 13.263.000, illetve 11.779,000 frt értékben. Jelezi ennek kapcsán az indokolás a behozatalban és kivitelben főképen előforduló árufajokat s a speczifikus vámokra nézve táblázatos összeállítást mutat be, melyből kivehető, hogy főbb kiviteli czikkeinkre nézve általában mérsékelt vámokat sikerült Szerbiával szemben elérnünk, amelyek a 7°/0-ot csak kevés esetben haladják túl. Áttérve az értékvámok ismertetésére, az indokolás részletezi ama áruczikkeket, melyek 6, 15 és 8 százalékos vámok alá vonattak, megjegyezve egyébiránt, hogy az értékvámoknak speczifikus vámokká eendő átdolgozása a jelenleg még csak érték szerint vámozandó áruknál is kiköttetett; tekintve azonban a nehézségeket, amelyek a speczifikus vámok megalapításánál és kiszámításánál mindig mutatkoznak, azon esetre, ha nem volna lehetséges a szóban álló átszámítás, az értékvámok továbbra is meg fognak fagyatni. Míg Szerbia összes vámtarifája — folytatja az indokolás — meg lett kötve, Szerbia részére az osztrák-magyar vámtarifa tételei nem módosíttattak és csakis mint határkedvezmény köttetett meg több Szerbiát érdeklő vámtétel. Sertéseknél, bornál és »rakiá«-nál a vámok némi mérséklése koncredáltatott, így nevezetesen a sertések eddigi 2 frtos vámja 1 frt 50 krral köttetett meg. E vámleszállitás Szerbiára nézve nagy jelentőséggel bir, minthogy kivitelre Szerbiából különösen a sertés kerül s ez az állatfaj az, mely a nagyobb mérvben mivelt kukoricza termése szerint, nagyobb-kisebb mennyiségben kerül kivitelre. A Szerbiából kivitt sertések legnagyobb része vagy Magyarországba fogyasztásra hozatik, vagy a magyarországi piaczokra, különösen Kőbányára kerül, ahonnan néhány heti tartás és hizlalás után a nyugati országokba vitetik ki, vagy végül a külföldre közvetlenül vitetik ki. A Szerbiából érkezett sertések száma 1876-ban 604,755 db, 1877-ben 401,831 db, 1878-ban 287,380 db, 1879-ben 259,175 db, 1880-ban 118,334 db volt. Igaz ugyan, hogy a sertés vámjának 50 kijával való leszállítása pénzügyi szempontból némi veszteséggel jár, de ha fontolóra vétetik egyrészt az, hogy ez a vám 1878-ig 105 ezüst krajczár volt, és így a jelenleg javaslatba hozott 150 arany kraczár még mindig meglehetős magas vám, és ha másrészt fegyelembe vétetik az, hogy Szerbia a vám és kereskedelmi szerződés megkötésénél ezen az ország elsőrangú terménye számára követelt vámleszállítást feltételül tűzte ki, a szóban álló vámleszállitás annyival inkbb elfogadhatónak fog tetszeni, mert a Szerbiából behozott sertések nagy része benn az országban, különösen Kőbányán több, kevesebb ideig hizlaltatik s ezáltal részben terményeink értékesítésére és mindenesetre sertés-kereskedésünk előnyére szolgálnak. Mily szerepet játszik kőbányai üzletünkben a szerb sertés, az kitűnik a következő összeállításból. Kőbányára érkezett az 1870. évben össz. 588.860, közte Szerbiából 216 160 db 1871. 1872. » 1873. » 1874. » 1875. » 1876. » 1877. » 1878. » 1879. » 1880. » 121.730 110 040 73 690 72.410 113.680 159.510 170.260 77.090 97.950 29.540 95.500 1881. okt. végéig 573.000, _____ Érintve ezután a bor és a szilvapálinkára nézve létesített megállapodásokat, az indokolás a vám- és kereskedelmi szerződésnek a »határforgalom számára biztosított külön vámkönnyítéseket« illető B) mellékletére vonatkozólag a következőket jegyzi meg. E melléklet I. 1. pontja azokról a könnyítésekről szól, amelyek a mindennapi kis forgalomban, az egyik országból a másikba járókelő »szomszédok« forgalmára nézve a vámmentességet és a vámeljárás egyszerűbb módozatait szabja meg, míg a 2. pontban a határkerületek azon lakosai számára, kik a határon túl földeket bírnak vagy bérben tartanak, vámkedvezmények biztosíttatnak. A 3. pontban a megtöltés végett kivitt zsákok tekintetében történik intézkedés, míg az 5. pont a határkerületek kikészítési eljárását biztosítja. A beérkezett adatok szerint ez a forgalom eléggé élénk, így kijavítás végett bádogos, pléh edények és üstök jönnek Mitroviczába, gazdassági szerszámok és eszközök Vinczéből, Bikodinczéből, Sladinczéből és Ussiából, Ó-Moldvába, mindenféle házi eszközök Teklából Orsovára, czipők Dobrából és környékéről Berzaszkára, ráspolyok, átdolgozásra, rézüstök, ekék, szekerek, ruhák kijavításra Fehértemplomba stb. Viszont ki Szerbiába, különösen baltákat visznek kijavítására Grabováczról Labaczba stb. A tulajdonképi kikészitési eljárást illetőleg, gyapjút festésre hoznak Gradiska, Ramme és Pozsezsena helységekből Fehértemplomra, továbbá vásznat festésre Teklából Orsovára, végül gabonát őrlésre Orsovába s több más helyre. Az indokolás ezután kijelenti, hogy a kereskedelmi szerződés egyik kiegészítő részét az állategészségügyi egyezmény képezi, mely az állatokat illetőleg a szabad forgalom feltételeit és lehetőségét szabályozza. Az indokolás ismerteti e feltételeket is s megelőzőleg a marhavészre nézve ezeket mondja: A keleti marhavész eredetileg Szerbiában nem keletkezik, a vésznek becsempészésére nézve pedig természetes határainál s nagy hegyrészeinél fogva eléggé biztosítva van, minek tekintetbe vételével nem volt mellőzhető Szerbia azon kívánsága, mely szerint az állatforgalmat is állategészségügyi szempontból szabályozni kívánta. Az egész előterjesztést a Szerbia és Nagybrittania közt kötött s átalában nagy fontosságú barátsági és kereskedelmi szerződés szószerinti szövege zárja be. 511.320, 499.680, 419.080, 290850, 312.360, 493 140, 549 180, 456.070, 548.100, 474.820, Csengeri-ünnep. A magyar tudományos akadémia dísztermében kegyeletes ünnepet rendeztek ma a főv. polgári iskolatanítók. Megünnepelték Csengery Antal emlékezetét, ki hazánkban a polgári iskolai intézményt megteremtette s azután a leghathatósabban gyámoltatta. Az akadémia díszterme teljesen megtelt vendégekkel, főkép fiatal leányok közül egy pár száz is jelen volt. Ott voltak Csengery Antal özvegye két leányával, Pauler igazságügyminiszter, Tanárky Gedeon közoktatásügyi miniszteri államtitkár, Gönczy Pál, Buzogány Áron min. hivatalnokok, Békey Imre és Tóth József tanfelügyelők, Tóth Lőrincz, Zichy Ágost, Gyulay Pál, Deák Farkas, Arany László, Dalmady Győző, Győry Vilmos, Weisz B. F. stb. Az ünnep pont 10 órakor vette kezdetét, a midőn Stojanovits István, polg iskolai igazgató az emelvényre lépett s rövid megnyitó beszédet tartott. Elmondá, hogy a fővárosi polg. isk. tantestület háláját, tiszteletét és kegyeletét akarta kifejezni egy