A Hon, 1881. december (19. évfolyam, 330-359. szám)
1881-12-03 / 332. szám
csak látszólagos. Mert alig telt el hét, hogy gyanús egyéneket be nem fogtak volna és nem egyszer olvastunk tudósításokat, melyek szerint innen is, onnan is tűntek el összegek, melyekről az az erős gyanú tápláltatik, hogy nihilista czélokra tűntek el és arra is fognak fordíttatni. Tehát az időköz II. Sándor halála és az új merénylet között nem végleges szünet volt az orosz felforgató elemeknek, hanem készülődés új akcióra. Az orosz belügyi állapotok e tekintetben, bízvást el lehet mondani, semmit sem javultak. Olyanok most is, mint voltak az előbbi czár alatt s a zsidók tömeges kiutasítása, mit szintén igen gyakran jelentenek, az oroszországi tudósítások, aligha vezetend a baj gyökeres orvoslására, sőt van ok feltenni épen az ellenkezőt, amennyiben az ily kiutasítások elkeserítik a zsidóságot is — és szintén ellenségévé teszik a czárismusnak. Vannak némelyek, kik máris azzal gyanúsítják az oroszországi zsidóságot, hogy ez látja el »municzióval«, azaz pénzzel a nihilistákat. De hát a gyanúsítás könnyen érthető, mert pánszláv és egyúttal antiszemita táborból jön. Eme desperátus orosz belügyi állapotokhoz járult újabban egy külpolitikai kudarc is. Értjük ezzel azt a férfias, nyílt és bátor fellépést, melylyel a szerb kormány lapja a »Videlec, mint ma esti kiadásunkban olvasható, kereken és határozottan visszautasít minden beavatkozást Oroszország részéről, Szerbia belügyeibe, mint a mely épenséggel semmi hálával és kötelezettséggel nem tartozik a muszka birodalomnak. Sőt van oka neheztelni, mert épen Oroszország segte szárnyát a szerb aspiráczióknak. — Már magában is ez igen örvendetes jel: mint emanczipálja magát egy szláv állam a muszka gyámság alól. Van reményünk rá, hogy e jó példát mások is követni fogják keleten! A képviselőház bizottságaiból. Pénzügyi bizottság. (Folytatása az esti lapunkban megjelent tudósításnak.) Wahrmann Mór hajlandó az egész összeget 108.078 írttal megszavazni, mert a múzeumnál ily megtakarítások eszközlését nem tartja czélszerűnek, ha azt a mai színvonalon óhajtjuk megtartani. Szilágyi Dezső felvilágosítást kér, minő szempontok és lehetőségek vezették a minisztériumot a 13.000 frtnyi megtakarítás javaslatba való hozatalánál. Hegedűs Candid Lajos miniszt.tanácsos megjegyzi, hogy a múzeum nem egy múzeum, hanem három múzeum egyesítése. Az átalánylevonást a dologi kiadások egy részét s épen azokat terheli, melyek a múzeum fennállását és fejlesztését okoznák. Kéri a levonást mérsékelni, mert a múzeum vitális érdekei fognának sérülést szenvedni. A könyvtárőr fizetésének felemelését azzal indokolja, hogy a különféle családi levéltáraknak a múzeumban való elhelyezése szükségessé teszi, hogy a levéltárnak ellenőriztessék, ezen ellenőrzést pedig a helyi viszonyokhoz képest másra mint a könyvtárnokra bízni nem lehet A 1. őrsegéd és segédíár kifejezést lényegtelen dolognak tartja. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter a pénzügyi helyzettel indokolja a megtakarítás szükségességét s bár belátja, hogy a törlés érzékenyen érinti a múzeum fejlődését, azonban a lehetőség legvégső határáig vélelmezetni, ha a múzeum szükséglete 100.000 írtban vétetik fel a költségvetésbe. Szilágyi Dezső és Hegedűs Sándor a megszorításokat inkább a személyi járandóságoknál kívánnák eszközölni. Hegedűs Sándor különösen a dologi kiadások egyes tételeit, a képtári kiadványokat nem tartja a múzeum érdekében valóknak. Trefort Ágost miniszter a múzeum érdekében kéri a személyi járandóságokat úgy, ahogy előirányoztatnak, elfogadni. Megjegyzi, hogy külföldi képeket kell vásárolni, mert különben a műcsarnok üresen marad, a kiadványok pedig szükségesek, ha azt nem akarjuk, hogy a múzeumban levő kincsek ott eltemetve maradjanak. Pulszky Ferencz múzeumi igazgató kijelenti, hogy mikor a múzeumot átvette, a levéltárban 12.000 oklevél volt. Most sok család ott letéteményezi levéltárait s igy van vagy 60,000 db oklevél, melyet rendezni kell. A bizottság a személyi járandóságokat és dologi kiadásokat azzal, hogy megtakarítások czimén ne 13,078 frt, hanem csak 8078 frt vétessék fel, elfogadja.Országos képtár 25,104 frttal,központi meteorológiai intézet 14,100 forint, orsz. zeneakadémia és színi iskola 35,250 frt, nemzeti konzervatórium segélyezése 1500 forint, iparmúzeum 13,000 forint, technológiai múzeum 10,000 forinttal elfogadtatnak. Előadó kívánta volna, hogy az iparmúzeum és technológiai múzeum a lehetőségig egyesíttessék.T r e f o r t miniszter az egyesítést nem tartja létesíthetőnek s czélszerűnek. Hegedűs Candid Lajos min. tanácsos megjegyzi, hogy az egyesítés lehető is és szükséges is. Ez csak pénz, idő és tér kérdése. A technológiai múzeum célja, hogy az iparosokat az új fogásokra megtanítsa. A Wahrmann által érintett 10.000 forintot illetőleg kijelenti, hogy az magánadakozásból gyűlt össze, s azt tőkésíteni volna czélszerű, ha nem fordíttassék berendezésre, úgy ahogy az Bécsben történt. Ez adomány tehát alig fog mint bevételi rovat szerepelhetni, de a zárszámadásoknál fel fog soroltatni. Szilágyi Dezső a személyi járandóságokat szerfölöttieknek találja azzal szemben, ami a múzeumban őrzendő lesz. Hegedűs Sándor az egyes tisztektől megkívánt kelléket és kiképeztetést megvilágosítja. A tétel megszavaztatik azzal, hogy jeleztessék, miszerint ezen intézet esetleg egyeztessék. Az alapításra gyűjtött pénzek az átmeneti bevételek és kiadások közé felveendők. . Magyar művészeti ösztöndíj-alap 1260 frtot, képzőművészet czéljaira 15.000 frt, a képzőművészeti társulat segélyezésére 4000 frt. Elfogadtatnak. Műemlékek. Összesen 285,714 frt. Az orsz. bizottságra előirányzott 22,200 frt függőben marad. Wahrmann Már a megtakarítás czimén előirányzott 10,065 frtot külön választatni és az egyes rovatok arányos leszállítását kívánja. Vajda-Hunyad várának fentartá■ ára 10,000 frt. Wahrmann csak 2000 frtot szavaz meg. Eres Henrik nem viseltetik azon ellenszenvvel Yajda-Hunyad vára iránt, mint Wahrmann. Ő nem tudja, hogy mennyire szükséges a 10,000 frt, de a szolga fizetésére 400 frtot és előre nem látott kiadásokra 2000 frtot hajlandó megszavazni. A bizottság ezen tételre 3000 frtot szavaz meg. Az ó-budai amphitheatrum 10.865 forint. Éles Henrik megjegyzi, hogy ha Vajda-Hunyad várának fentartására csak 3000 frtot szavazott meg a bizottság, nem látja be, hogy miért szavazna meg Ó-Budának 10,000 frtot. A tétel függőben maradt. Ezzel az ülés délután 2 óra 20 perckor véget ért. Legközelebbi ülés holnap délután 6 órakor. Közigazgatási bizottság. (Folytatása az esti lapunkban megjelent tudósításnak.) Az 5. §. Grüntald Béla felszólalása után styláris tekintetben helyreigazíttatik. Ráday Gedeon gr. a felfolyamodásokra hoszszabb határidőt kíván felvétetni. Szederkényi Nándor szükségtelennek tartja, hogy az egyes adózók a minisztériumhoz felfolyamodhassanak. Tisza miniszterelnök a közügy érdekében tartja szükségesnek, hogy a magánfél is élhessen felfolyamodással. A 6. §-nál: Tibár Antal a költségvetés felterjesztésére megszabott határidőt, melyet a törvényjavaslat október 15-ére tesz, továbbra akarja halasztani, mert a költségvetés az őszi közgyűlésen történik, mely egyes megyékben szabályrendelet alapján novemberben tartatik meg. Tisza miniszterelnök azon nézetben van, hogy a megyék az őszi közgyűléseket előbb is megtarthatják és kéri a határidőt változatlanul meghagyatni. Grünwald Béla styláris helyreigazítást indítványoz, mely elfogadtatik. A 6. §. elfogadtatott. A 7. §-nál Szlávy Olivér azon kérdést intézi a miniszterelnökhöz, hogy nincs-e szükség arra, hogy terminus megállapíttassék arra is, hogy a megye új költségvetésének felterjesztésére utasíttatik. Grünwald Béla ezen §-ra alaki módosítványt indítványoz. A bizottság a 7. §-t Dacsó Pál indítványa szerint stiláris módosítással fogadta el. A 8. §. változatlanul elfogadtatott. A 9. §-t Grünwald Béla igen fontosnak tartja, mert nagyobb jogkört biztosít a megyéknek, de nem találja ezt eléggé világosnak, mert nem mondja meg határozottan, hogy mire fordítható a 3°/0 pótadó. A közigazgatási költségek ugyanis az állam által nyújtott javadalmazással fedeztetnek, a §. pedig mégis azt mondja, hogy a 3°/0-ig terjedhető pótadó »közigazgatási czélokra« is fordítható. Nem tudja tehát, mily közigazgatási czélok értetnek e §-ban és kéri ennek módosítását oly értelemben, hogy kizárassék annak lehetősége, miszerint a megyei pótadó állami közigazgatási czélokra fordíttassék. Tisza miniszterelnök nem véli teljesen kihagyandónak a »közigazgatási« szót e szakaszból, mert habár ezalatt nem értendők azon közigazgatási költségek, amelyek az állami dotáczióból czéloztatnak fedeztetni, lehetnek a megyéknek helyi érdekű közigazgatási szükségletei. Szederkényi Nándor az-t változatlanul óhajtja megtartani. Tibád helyesli Grünwald álláspontját, de nem látja a kérdéses szónak a §-ban való meghagyásából származható veszélyeket. Bővíteni kívánja a §-t azzal, hogy a pótadó jótékonysági czélokra is fordíttathassék. Pulszky Ágost határozottan kívánja e szakaszban kifejeztetni, hogy a pótadono seuimbere hivatalok ne rendszeresíttethessenek és részletesen soroltassanak fel mindazon czélok, amelyekre a pótadó fordíttathatnék. Tisza miniszterelnök igen nehéznek tartja az állami és megyei locális érdekek között határvonalat húzni, és teljes lehetetlennek, hogy a czélok, amelyekre a pótadót fordítani lehessen, specifikáltassanak , azonban negatív alakban ajánlja a §. módosítását, oly formán t. i., hogy mondassák ki, mire nem szabad a pótadót fordítni. Halász Géza magyarázatot óhajt a közigazgatási szóról a §-ba felvétetni. Szentiványi Kálmán, Tibád Antal és Dacsó Pál rövid felszólalásai után Grünwald Béla terjedelmesen indokolja annak szükségét, hogy a kérdésesból a »közigazgatás« szó hagyassák ki. Pulszky Ágost úgy kívánja az-t módosítani, hogy meghagyassék benne a »közigazgatási« szó, de fejeztessék ki, miszerint oly czélokra, amelyekre az állami javadalmazás ki van mondva, ne fordíttathassék a pótadó. Tisza miniszterelnök ragaszkodni kíván a szakasz szövegéhez, azon hozzáadással, hogy a pótadó jótékonysági czélokra is fordíttassék. A 9. §. ezek után szótöbbséggel elfogadtatott. A 10. §-nál Pulszky Ágost kérdést intéz az iránt a miniszterelnökhöz, hogy mit kell az alatt érteni, hogy a közgyűlés a pótadó kivetési és behajtási módja iránt határoz. A miniszter azon feleletére, hogy a pótadót esetleg a megye közegei is behajthatják, azt ajánlja, hogy a pótadót az államadóval együtt az adóhivatalok szedessék be. Tibád Antal czélszerűbbnek tartja a pótadókat ne az állami adókkal összekombinálni és ajánlja azoknak kivetését és behajtását a megyei közegekre bízni. Szentiványi Kálmán támogatja Tibád ajánlatát. Grünwald Béla felsorolván a megyei pótadó behajtása ellen felmerülő nehézségeket, különösen akkor, ha az az állami adótól elkülönítve fog behajtatni. A pótadónak külön nyugtázása nagy mérvben fogja a községi közegeket igénybe venni, és ahol a pótadó behajtása végrehajtás útján fog eszközöltetni, amint ez rendesen történni szokott, ott az adóhátralékos két végrehajtást fog szenvedni. Szederkényi Nándor azt hiszi, hogy a megyei közigazgatási bizottságoknak módjában áll az adóvégrehajtásokat úgy szabályozni, melyek alkalmasak a Grünwald által említett nehézségeknek elejét venni. Ráday Gedeon gr. helyesebbnek tartja, hogy ha a megyére bizatik a pótadó kivetése s viselje a behajtásnak ódiumát is. Tisza Kálmán miniszterelnök az adóhivatalokat túlterhelve látja s nem szeretné ezekre bízni a pótadó behajtását. A szakaszhoz következő módosítást nyújt be: »A pótadó kivetése, behajtása és kezelési módját a törvényhatóság szabályrendeletileg állapítja meg; igénybe vétele és mérve iránt a közgyűlés stb. Pulszky Ágost a törvényhatóság bizottsági tagjaihoz, a közgyűléshez szóló meghívóban kitétetni kívánja azt is, hogy a közgyűlésen mily célokra kívántatik a pótadó kivettetni. Szentiványi a közgyűlés határidejét előbb mint 8 nap előtt tartja szükségesnek a bizottsági tagokkal tudatni. Tisza Kálmán miniszterelnök hajlandó ezen értelemben a szakaszt módosítani. A 10. §, a fennebbi módosításokkal elfogadtatik. Ezzel az ülés véget ért Bismarck a republikanizmusról. A német birodalmi kanczellár f. hó 29-ei, táviratilag jelzett beszédét, melyben válaszolt Hanel vádjára, hogy a szabadelvűek elől elzárja az uralkodó fülét az által, hogy őket republikánusoknak tünteti föl, még a következőkkel egészítjük ki: »Én nem vagyok sem reakczionárius sem abszolutista, az abszolutizmust lehetetlen dolognak tartom; de alkotmányainkhoz tartom magam, melyeket Németországban és Poroszországban beízunk, melyek nekem elegendők, melyek azonban, semmit se tartalmaznak a parlamenti rendszerből, a mely az előttem szóló előtt lebegett. — A porosz alkotmány a törvényhozás három tényezőjét egyenlően tárgyalja, nem a kormányt és a két házat, hanem a királyt és a két házat és a birodalmi alkotmány nem a birodalmi kormánynak, melyről itt mindig szó van, hanem a császárnak egészen határozott jogokat ad. A politikáért, melyet a birodalomban űznek, én mint birodalmi kancellár felelős vagyok, de azért mégis a császár politikája marad. Az alkotmányban az áll: A császár intézkedéseket és rendeleteket hoz s épen ezekben áll a császári politika egészben s ezért kell a felelősséget viselnem és szívesen viselem, mert meggyőződéseim magas uralkodóméival hosszas együttlét által már az 1847-iki egyesült országgyűlés óta lényegesen összeestek. A viszony az alkotmány által az, hogy a császár politikája nem léphet életbe, ha a kancellár ellenjegyzése által nem vállalja el érte a felelősséget, tehát vagy belegyezését vagy készségét, hogy megvédje, más okból, nem tartja érdemesnek, hogy azért a császári akaratnak ellenmondjon, ez által nyilvánítja. Ha a császárnak oly kanczellárja van, aki azt, ami a császári politika, nem akarja ellenjegyezni, bármely napon elbocsáthatja őt. — Nem nyújthatok be indítványt, melyre nézve nem bírom a császári aláírást, és ha azt hiszik, hogy ez az aláírás mindig könnyen kapható meg, nagyon tévednek. Én a császári politikát képviselem és a sok nyilatkozat közepett, melyeket a császári üzenetről tettek, nem jutottam szóhoz, ezért csak itt konstatálom meggyőződésemet: nem fog önöknek sikerülni, hogy Vilmos császárnak a német birodalomban megtiltsák, hogy népéhez beszéljen, hogy Vilmos császárt húsz évi történetünk után hallgatásra kárhoztassák. Ha a másik nézet helyes volna, akkor közömbös volna, ki uralkodik. De hát honnan jön Poroszországban, hogy a boldogult király politikája egészen más elvek szerint vezettetett mint a mostanié, ha nem egy királyi, egy monarchikus politika nyomja az egész dologra a bélyeget ? Az előttem szóló azt mondja, hogy a nép elől elzártam a császár fülét. Ne higyék, hogy a császár oly ember, aki füleit más valaki által befogni engedi , a császár teljesen ismeri a helyzetet, ismeri a veszélyeket, melyekkel a liberalizmus túlzott fejlődése fenyegeti, élete 85 évének viszonyait nagyon is nyílt szemekkel szemlélte. De ha lehetséges volna, hogy a császár fülét megtalálhassák oly eszmékkel, melyeket a monarchiára nézve veszélyeseknek tartok, akkor kötelességem volna, hogy önöket ebben lehetőleg megakadályozzam. De nem tudom, hogyan kezdhetnék hozzá ? talán meg kellene ő felségétől a lapokat vonnom ? Azonkívül, mert nem tesznek az urak indítványokat nyilvánosan, ahelyett, hogy személyemet kritizálják ? Támogatásomat nem fogják nélkülözni, ha azt hiszik, hogy a császár nem tudja meg a valót. A császár olvassa a képviselőházi tárgyalásokat; ne beszéljenek hát arról, hogy a császár fülét elzárom; ennyire nem terjed hatalmam. A liberalizmus mindig tovább megy, mint hordozói akarják. A 40 milliónyi tömeget, ha egyszer mozgásba jött, nem tarthatják fel, ahol akarják. így történt ez Francziaországban. Nem létezett-e Francziaországban öröklő- ezer éves szilárdan épült monarchia, néha igen értelmes alkotmányokkal, melyek 1789 és a későbbi idő eredményei voltak, a monarchia minden lehető fajával, a császársággal, a restauráczióval ? De nem siklott-e az út a szélső alkotmányos balpárt kezén feltarthatlanul a köztársasági útra ? És van-e valami kilátásuk, hogy a legközelebbi időben ott ismét lehetséges lesz a monarchia ? És nem tartják-e egy örökös, származott monarchia elpusztulását Francziaországra és a franczia népre nézve szerencsétlenségnek ? Nem tudom tartják-e, én annak tartom. Más országokban, Francziaországon kívül, ugyanezt a történeti kísérletet, mondhatnám a gondviselés állandó praxisát, nem láttuk egyenlő mértékben kifejlődni, mert nem minden ország fejlődik oly önállóan és befolyástalanul mint Francziaország. Vegyék két kisebb szomszédállamunkat, Belgiumot és Hollandiát. Igen, ha ezek Francziaország nagyságával bírnának, egyenlő önállósággal politikai fejlődésükben; nem tudom, várjon még a monarchia stádiumán belül volnának. Vegyék Olaszországot, nem láttuk-e itt már részben átmenetileg — nem tudom, vajon az összességgel egyetértőleg — a köztársaságot? Mindenesetre sok fejben kísért és ott már megelőzték a német haladást. Átvehetnek-e valamely garanciát a jövőre, nevezetesen, ha isten a dinasztiát nem tartaná meg életben ? Bizonyosak önök abban, hogy a jövendölések, melyeket az előttem szóló úr hamisaknak jelentett ki, akkor nem valósulhatnának meg ott ? Ezt lehetetlen előre megmondani. Nem ismerhető-e fel az itt, melyet Olaszország húsz év óta e czél felé tett, és nem ismerhető-e fel a végpont ? Nem csúszott-e ott a súlypont minisztériumról-minisztériumra mindig balra úgy, hogy anélkül hogy a köztársasági térre essék, nem csúzhatik tovább balra? Nem volt-e Spanyolországban ideiglenesen köztársaság, sőt a köztársaság különböző nemei, amelyek , egymás közt harczoltak ? Nem láttak e Németországban, Badenben, mihelyt a haladás magára volt hagyatva, és amíg a porosz militarizmus ez ellen nem állított fel gátat, nem látták-e Badenben Struve és Hecker idejében ugyanazt a készséget, hogy a legszabadelvűbb monarchiát kidobják és a köztársaságot proklamálják ? A történelem mellettem szól. A tudomány doktrinérjei az előttem szólott szája által ellenem nyilatkoztak. Én a történelemhez tartom magam. Oly állásban vagyok, amelyben szemlélhetek; legalább a külpolitikában — amint megengedték — húsz éven át bebizonyítottam, hogy szemeim nem egészen vakok az eshetőségek iránt, melyek elé a történet minket vezethet. Tehát tapasztalásom és állásom súlyával mint tanú oda nyilatkozom, hogy meggyőződésem szerint a haladópárt politikája lassan közelebb hoz minket a köztársasághoz. Részetesen nem lehet, és azért joga sincs senkinek, legkevésbbé egy iparpártoló egyesületnek egy még csírájában és jóakaró támogatást igénylő iparágról ily megvető hangon beszélni, különösen akkor, mikor az állítólagos szégyenfoltok mellett valódi műbecscsel bíró munkák is vannak. Ily körülmények között csakis okulni fogunk, ha a kilátásba helyezett öt tagú bizottság kiállításunkat és árucsarnokunkat megtekinti, mert meg vagyunk győződve, hogy faragványaink nagy része megfelel és úgy a magasabb müszlésnek, mint a napi és piaczi szükségletnek, vagy legalább is kiállják a versenyt, az annyira magasztalt svájczi és berchtengadeni faragásokkal. Különben e megtámadás korántsem lepi meg egyesületünket, hiszen mikor évek előtt a kosárfonás terjesztését tűztük ki feladatunkká, ugyancsak az országos iparegylet egy néhány tagja gúnyos mosolylyal kísérte ebbeli fáradozásainkat. Ma, midőn az itthon készült kosarak száma százezerekre rúg és az ország nem kénytelen ezreket és ezreket külföldről jött kosarakért kidobni és ez által gyümölcs-és szőlőkivitelünk nem remélt lendületet nyert, senkinek sem jut eszébe a szerény kezdeményező, mindenki természetesnek találván ezt. Pedig hát egyletünk e czélból ezreket költött, a kosárfonás mesterségét széles körben ismertette, népszerűvé tette, Váczon egy kosárfonó tanműhelyt is létesített, mely intézet készítményei méltán feltűnést keltenek és számos néptanító itt nyerte kiképzését. Ugyancsak egyletünk kezdte az ország déli vidékein divó szövőipar felkarolását komoly tanulmány tárgyává tenni. E tárgyban még múlt év folyamán tüzetes előtanulmányok alapján felterjesztést intéztünk a földmivelés-, ipar és kereskedelmi miniszter úrhoz, felhíva figyelmét ez iparág fontos és elterjedt voltára, megjelölvén az utakat és módokat is, melyek segélyével e nagy elterjedésnek örvendő népipar fejlesztése és tökéletesbítése elérhető volna. Kezdeményezésünk látható sikerét a nőiparkiállítás alkalmával észlelhettük, mely a nagy közönséggel is megismertette ez iparág termelvényeit és talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a nőiparkiállítás sikerét nagyrészben ez is biztosította. Placzer úr azonban ezekről és az egylet számos egyéb kezdeményezéseiről tudomással nem bír, de miért is venne ő erről tudomást, hiszen nem az volt czélja, hogy a karácsombazárt, mint üdvös kezdeményezést népszerűvé tegye, hanem hogy egyoldalú és igazságtalan kritikával tájékozatlanságát elfedje. Mert különben ismertetésében kissé tovább kellett volna terjednie, hiszen a házi iparegyesület kiállításában nemcsak — hogy az ő szavaival éljek — szégyenfoltok vannak, ott látjuk az igaz magyar ízlés szerint készült különféle szebbnél szebb gyékényfonatokat, a dobsinai kígyókő gyártmányokat, a czeglédi szövőtanműhely készítményeit, az ország minden vidékéről gyűjtött szőnyegféléket, Korchmárosné szárított gyümölcseit, a kosárfonás-ipar legszebb termékeit, a szepsi-szent-györgyi kedvelt szövetféléket stb. Mindezekről a jelentésben említés téve nincs, de ezt nem is várhattuk tőle, mert úgy látszik, nem is tudja, mire való a karácsonyi bazár. Azt hiszi, hogy egy iparkiállításról van szó, pedig ebben csalódik, a karácsonyi bazár a kiállítást csak eszköznek tekinti, arra nézve, hogy honi iparterményei,k a nagyközönség által megismerve, minél nagyobb keletnek örvendjenek. A karácsonyi bazár tehát nem kiállítási remektárgyakat óhajtott bemutatni, hanem a tényleg létező iparczikkeknek karácsony alkalmával minél tömegesebb eladását közvetíteni, márpedig ezt elértük, mert az elfogulatlan közönség, daczára a szigorú kritikának, ugyancsak sűrűn eszközli bevásárlásait. Ha tehát ezeket Placzer úr szem előtt tartja, bizonyára máskép nézi a »szégyenfoltokat« is, mert hát egyletünk más faragványokat ez alkalomból nem állíthatott ki, mint a minők tényleg ma még léteznek. Ez azonban korántsem zárja ki, hogy az egylet ne tegyen meg minden lehetőt, hogy ez iparágat a magasabb műszlés kívánalmai szerint is fejlessze, csakhogy ez nem az eladásokat közvetítő karácsonyi bazár feladata, hanem igen is az egyleté, mely ez irányban meg is tette és meg is teendi kötelességét. Különben ajánljuk Placzer építész úrnak, ha a karácsonyi bazárt még egyszer ismertetni óhajtja, ne terjeszkedjen ki, az ott kiállított tárgyakra, hanem mondjon inkább véleményt arra nézve, mikép óhajtaná ő az ily kiállítások belső berendezését intézni, minő állványokat szeretne alkalmazni, czélszerűek-e a mostani kiállításon alkalmazottak avagy másféléket óhajtana stb. Ha e téren szolgál bölcs tanácsával, szívesen meghallgatjuk és talán jövőre Kauser úr is figyelembe veszi azokat, de a házi iparczikkek kelendőségét ne akarja rosszindulatú ismertetéseivel csökkenteni, ezt bizonyára szegény házi iparosaink meg nem köszönik. Ha vannak Platzer urnak életre való eszméi, lépjen be egyletünk tagjai sorába és érvényesítse itt azokat, mi szívesen fogadjuk, de ne akarja legszentebb törekvéseinket ily méltatlan megtámadások által megbénítani. Házi iparunk ma még csak pártolást kíván, és aki ezt megteszi, hazafias kötelességet teljesít, mert a házi ipar terjedése egyik leghathatósabb eszköze annak, hogy az amúgy is fogyni indult népességünk, legalább itt kenyeret találva, ne kényszerüljön tömegesen kivándorolni. A karácsonyi bazárból. Az orsz. m. iparegyesület építészi szakosztályában Placzer Antal ur a »karácsonyi bazár« ismertetése alkalmával igen méltatlanul támadja meg a központi iparegyesületet, midőn az általa kiállított faragványokat barbarizmus és szégyenfoltnak nevezi, holott, ha figyelemmel kíséri ez iparág fokozatos haladását, csakis elismeréssel szólhatott volna a kiállítás ezen tárgyairól. Nem lehet ugyan tagadni, hogy több faragvány igen primitív kivitelű és sok kívánni valót hagy, de hiszen nem is műiparról, hanem háziiparczikkekről van szó. Alig egy pár esztendeje, hogy a fafaragászat meghonosítása kormányunk által kezdeményezve, lelkes ügybarátok működésében leli támogatását. Ily rövid idő alatt csodákat teremteni ter fővárosi ügyek. A fővárosi középítési bizottság mai ülésének főtárgyát Ó-Buda szabályozása képezte. A közmunkatanács átiratilag kérte a várost, hogy a főváros e részének általa megállapított szabályozási tervét tárgyalás alá vegye. A közmunkatanácsot azon főszempont vezette a tervezet készítésénél, hogy Ó-Budán, mely a főváros középpontjától meglehetősen távol esik, a szabályozási tervezetnek nem lehet ezálja nagyszabású megoldásokat hozni létre, hanem hivatása főkép az lehet, hogy a jelenlegi túlságos szűk és görbe utczák lehetőleg kiszélesíttessenek és czélszerű, egyenesebb irányba hozassanak, egyszersmind ott, ahol szükséges, új összeköttetési vonalak létesíttessenek. Számos utczát szélesbítés és homlokzatrendezés által vél szabályozni úgy, hogy a meglevő állapot lehető kímélésével, a terv csak az épületek átépítése alkalmával hitessék keresztül. Belevette a közmunkatanács azt is a tervbe, hogy a volt újlaki határtól a Zichy utczáig terjedő partterület a Dunaszabályozás folytán nyerendő terjedék felhasználásával új háznégyszögekre osztva szabályoztassék. A tervezet tárgyalása előtt meghallgattatott a mérnöki hivatal , áttanulmányozván ez a munkálatot, azon számos oly módosítást tett, amik gyakorlati jelentőségűek. Lehetőleg kímélte az új szabályozási vonalra 1870. óta épült házakat, amelyek közül többet metszett volna a vonal, mit a közmunkatanács állapított meg; ily esetek a szentendrei uton, meggyfa-utczában, pacsirtamező-utczában stb. fordulnak elő. A bizottság a közmunkatanács tervezeteit a mérnöki hivatal módosításaival fogadta el, csupán a kiskorona-utcza vonalirányára és arra nézve tett saját initiatívájából változást, hogy a hajógyár-utcza szélességét jobbnak látja nem 10, hanem 8 ölre venni. A bizottság indítványozza, hogy amennyiben a közmunkatanácsnak e módosított tervre észrevételei lennének, ezen differencziákat helyszíni szemle útján vegyes bizottság egyenlítse ki. Varga a bizottság óbudai tagja megkö A HON magántávsürgönyei. Szeged, decz. 2. (O. É.) A fenyitő törvényszék, börtönök és fogház számára szánt telek ma hivatalosan átadatott az építkezési vállalkozónak. Az átadást dr. Kelemen osztálytanácsos és Meskó kir. ügyész eszközölték. Jiraszek vállalkozó az alapásásokat meg is kezdte s holnap már az alapfal lerakása is kezdetét veszi. — A kaszárnya előtti úgynevezett »honvéd-tér« a honvédelmi tárcza költségén feltöltetik s a földszállítást gőzmozdonnyal már meg is kezdették. Karlócza, decz. 2. (O. É.) Ma délig tényleg három jelölt van: Angyelics, Zsifkovcs és Stojkovics. Eddigelé nincs kizárva annak a lehetősége, hogy mind a három kisebbségben marad. A horvátországi képviselők, élükön Zsifkovics osztályfőnökkel, biztosnak állítják, hogy Stojkovicsra adott minden szavazat tulajdonképen közvetőleg Angyelicsra adatik, minthogy Stojkovics nem fog megerősítést nyerni. Ugyanez oldalról javaslatba hozzák, hogy Stojkovics küldöttség által a jelöltségről való lemondásra bivassék. Miletics és társai ellenzik ezt, minthogy Stojkovicsnak határozottan megígérték, hogy feltétlenül pátriárkává választatik és igy bírták rá a Karlóczára való utazásra. Végleges határozat még nincs. A mai ülésben a többség egyenként megvizsgálta a Miletics párthoz tartozók választását. A kongresszuson, sajnos, a dacz és engesztelhetetlenség uralg. Karlócza, decz. 2. (B. K.) A Verseczen, Kikindán és Zsablyán megválasztott kongresszus-tagok, kik ellen kérvények nyujtattak be, a bizottsági javaslatok értelmében vita nélkül verifikáltattak.— Zsivkovics osztálytanácsos belépett az úgynevezett nemzeti párt klubjába. Bécs, decz. 2. A képviselőház költségvetési bizottsága vita nélkül megszavazta a vranai hűbéres jószág részére kért póthitelt, és letárgyalta a »jó« dikaszteriális épületek és a »kincstári vagyon« czikkelyeit. A kormány képviselője kijelentette, hogy a dikaszteriális épületi igazgatóságok felosztása czélszerűségi szempontból nem vehető tekintetbe. A bizottság egy három tagú (Czartoryski, Doblhoff és Rieger) albizottsághoz utasíta a vízépítészet terén való országos kultúra előmozdításáról szóló előterjesztést. Bécs, decz. 2. Az »Agramer Zeitung« jelenti . A kormány a zágráb-rugviczai csatorna-kérdésben, mely az itteni közvéleményt is élénken foglalkoztatja, enquettet szándékszik összehívni. Pécs, decz. 2. (Ered. sürg.) A »N. W. Abenbl’«-nak Budvából m. hó 26-ról érkezett magánjelentései szerint Pobori és Braicse kerületben csak két embert sikerült rávenni, hogy magukat a honvédségbetényleg besoroztassák. Erre f. hó 25-én a disszidensek a budvai kaszárnyába ama két ember kiadatását követelték s midőn ezt megtagadták, meglesték őket, elfogták és golyó általi halálra ítélték; később azonban megelégedtek az ijedtséggel, melyet a két honvédnek okoztak, a kiket jól elvertek, elvették egyenruhájokat s azután visszaengedték Budvába Bécs, decz. 2. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.«, egy galaczi levele szerint az európai dunai bizottság őszi ülésszakának elkésett megnyitása összefügg a miniszterváltozásokkal Francziaországban és Ausztria-Magyarországban. Csaknem bizonyos, hogy a szabályzat kérdése a rendes ülésszakban többé nem fog szóba jönni. A franczia kiküldött közvetítő ajánlata számba veszi az angol álláspontot. Oroszország és Olaszország magatartása hihetőleg nem fog akadályt képezni bármily nevű kiegyezésnek. A kis parti államok, Romániát kivéve, Ausztria-Magyarországot és Oroszországot követik. Átalános megegyezés, habár nem egy nehézség leküzdése után, lehetséges, ha az új franczia kormány és Ausztria-Magyarország hozzájárulnak Barrére ajánlataihoz. Egy ugyane tárggyal foglalkozó bukaresti levél szerint értesült bukaresti körökben arra a meggyőződésre jutottak, hogy valamennyi hatalom, Angliát se véve ki, nem osztozik a trónbeszédben kifejtett álláspontban. A román kormány most a képviselőkkel tartandó bizalmas értekezletben fog iparkodni megállapítani a dunai bizottságban elfoglalandó magatartását. A szabályzat a dunai bizottságban csak mintegy egy havi időtartam után kerül tárgyalás alá. A franczia közvetítési kísérlet hivatalosan még nem létetett Bukarestben. Berlin, decz. 2. (O. É.) Az orosz kormány a nagy költségek miatt elrendelte a lipcsei orosz philológiai szeminárium megszüntetését, mely tényleg pánszláv ügynökök iskolája volt. Pária, decz. 2. (Ered. sü rg.) Gambert a kabinet főnökévé hír szerint Pa 11 an, aki ez időszerint a pénzügyminisztérium szolgálatában áll, fog kineveztetni, alfőnökévé pedig Gérard, ez időszerint washingtoni követségi titkár, szönte a mérnöki hivatal felmérési osztályának praktikus javaslatait. Ezután a bizottság három gellérthegyi házat ajánlott megvételre 800, 600 és 2000 forinton. Ez utóbbi emeletes ház s hét szobája s mellékhelyiségei vannak. Hozzájárult a bizottság a kormány azon kívánságához, hogy a budapest-zimonyi vasútnak a határhoz közel eső részén vagy 8—10 öllel közelebb jöhessenek a soroksári úthoz. Végre az amphitheatrum víz levezetésére nézve fogadtak el egy tervet. Árok fog mellette huzatni, hogy a vízgyülemlés meg legyen akadályozva. Ez a városnak 600 írtjába kerül. Törvényszéki csarnok. Sajtópörök. Cséry Kálmán sajtóvizsgáló bíróhoz újabban ismét két sajtópanasz-levél adatott be: Schvarcz Mórnak Csávolszky Lajos, mint az »Egyetértés« szerkesztője ellen, a lapjában közzétett »Milliomos csalás« czimű közleményért, melyet az »Egyetértés« a »Budapesti sürgöny« cz. kőnyomatosból vett át, — és Knopp és Steiner festő-ezégnek Neumann Ignácz elleni sajtóügyben. A Morei ügy. A sok megkeresés, mely ezen ügy tisztába, hozatala végett bel- és külföldi hatóságokhoz intéztetik, felette késleltette a vizsgálat befejezését. A legfontosabb bizonyítékot ezen zsarolási ügyben a vádlott és ennek Marlierséleé párisi barátai között folytatott sürgönyváltás képezvén, a törvényszék felhívta a helybeli táviró hivatalt, hogy a Morel által Párisba küldött táviratok eredetijét ezen törvényszéknek mutassa be. Ma a bécsi cs. kir. törvényszék is megküldte Morei bécsi jogtanácsosának ez ügyre vonatkozó vallomási jegyzőkönyvét. Most még csak a párisi törvényszéknek Marker és Bleó kihallgatására vonatkozó kihallgatási jegyzőkönyvei vannak hátra s ha ezek beérkeznek, a vizsgálat be lesz fejezve. A Rohoncsy-Várady párbajügyben a budapesti kir. törvényszék tudvalevőleg elrendelte a vizsgálatot s ennek vezetésével Cséry Kálmán vizsgáló bírót bízta meg. A vizsgáló biró nevezett képviselők mentelmi jogának felfüggesztése iránt holnap fogja a képviselőházhoz beadni kérvényét, melynek elintézése után a rendes vizsgálat a párbajt vívott felek s segédjeik kihallgatásával kezdetét veendi.