A Hon, 1882. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-01 / 1. szám

szer hosszúra terjedő voltát — sajnálom, mondom, hogy a szó szerint való közlés ma lehetetlen. De állítani merem, hogy nincs lap, melyből hosszúra terjedő idézetek ne adóznának föltétlen el­ismeréssel állam és társadalom alkotásainak ebben a korrumpált esztendőben, ez alatt az átkos Tisza-re­­gime alatt. »Pesti Napló«-t, mind a két Hírlapot, sőt még a rideg »Egyetértés «-t is idézhetném, ha — mondom — helyem volna reá. * * *­« Ha malicziósus akarnék lenni, mint ellenzéki lap­­* társaink azok, rájuk foghatnék valamit. Ebből a szeli­­dülésből,a méltányosságra,tárgyilagosságra nyilatkozó hajlamból kimagyarázhatnék valamit. Azt,hogy ami czélból azok a »határozott ellenzéki« fogadkozások a lap élén megjelentek, azok nem érték el, s így »szeli­­debb burok pengetése« látszik ajánlatosnak. De sem a »Hon«, sem e sorok írója nem malicziosus, kivált az év utolsó napján, Szilveszterestét ülni készülődve, így hát nem fogom rájuk ezt, hanem őszintén megmondom, minek tulajdonítom ebbeli tárgyilagos, méltányos, tetszetős lucidum intervallumukat. Annak, hogy így év végén legtöbb ember mindent megfontol­va, tényeket nem ignorálva, eseményekkel számolva ir, s nem szenvedélyek hevében, pártszempontból el­vakulva, s a »stilistische Abrundung« kedvéért rette­netes túlzásokba bocsátkozva ir, mint máskor, az esz­­tendőnek — fájdalom — legtöbb napján. — A belügyminisztérium kebelé­ben a közigazgatási hatóságok hatáskörében utalt kihágási ügyek harmadfokú elbírálására Pró­­nay József államtitkár elnöklete alatt alakított bi­zottsághoz az 1881. év folyamán összesen 2028 felfo­lyamodás érkezett, melyek ez év utolsó napjára mind el is intéztettek. — Moszkvából írják a »Nat. Zig«-nak, hogy az orosz birodalom falusi lakossága közt olyne­­mű­ izgatottság nyilvánul, mely igen komoly aggodal­makra ad okot. Parasztlázadástól tartanak, mely ok­vetlen véres drámává fog alakulni; különösen Podo­­lia és Volhynia tartományokat féltik. A nihilista agitá­­cziót a paraszt a maga módja szerint fogta fel. Mint oly ellensége, a­kire a szoczialista forradalmárok minden támadását alkalmazza, első­sorban a földes­urak vannak szemei előtt és ezek első­sorban érzik magukat veszélyeztetve. Az 1880—81-ik évnek rossz termése volt és már 1880. őszén sokfelé lehetett hallani, ha a miniszter — akkor Lorisz­ Melikov — a birodalmat szerencsésen átvezeti az éven, nagy mes­terművet viend végbe. Midőn az idei termést behord­­ták, a kormány igen csillogó színezetű jelentéseket tett közzé. A termési eredmények azonban épen nem fe­leltek meg az első becsléseknek; a kivitel is eddig alig harmadrésze annak, a­mit föltételeztek. Ezek a körülmények, melyek a falusi lakosság helyzetét erő­sen és kedvezőtlenül befolyásolják, az agrár­fizetések leszállítása iránt tett s be nem váltott ígéretekkel és a nihilisták látogatásaival együtt készítették elő a dolgok jelenlegi állását.­­ A Busch német államtitkár leg­utóbbi Rómában tartózkodásához fűzött kombiná­­cziók a pápai kérdést illetőleg, mint a »Bob.« berlini levelezője konstatálja, alaptalanok. Busch sem a pápai kérdés fölött nem folytatott tárgyalásokat, sem egyházpolitikai pontok fö­­tt, tehát nem is kötött semmiféle egyezségeket, a­melyik alapján a porosz kormány elhatározhatná magát, hogy egyházpolitikai törvényjavaslatokat terjeszszen az országgyűlés elé. Az országgyűlés elé terjesztendő, a májusi törvé­nyeket enyhítő törvény nem aequivalens konc­esz­­sziókra nézve, hanem annak az óhajnak felel meg, hogy minden megtétessék, ami a katholikus alattvalók érdekében megtehető. Csereüzletről az egyházpoli­tikában szó sincs, tényleg azonban Róma szelidebb húrokat penget. Szer­élykérdésekben több megegyezés éretett el; az elvi kérdéseket nem érintik. Dr. Busch Rómában inkább tájékozta magát és értesüléseket szerzett, mint cselekedett és diplomatikáit; mindaz­­által jelenléte nem volt hiába való. Általa tovább szövetett a kölcsönös bizalom szála.­­ A varsói legújabb zsidóüldözé­sekről a »buryer Pozn« azt írja, hogy azok nem a szent-kereszt-egyházi katasztrófa következtében, ha­nem ezzel egyidejűleg kezdődtek, és pedig elő­ször oly városrészben, mely a nevezett templomtól messze fekszik.­­ Ugyan­ e lap szerint a vasárnapi vak­ tűzlármát nemcsak a kereszt-egy­­házban, hanem a Szt. János és a Szt. Károly temlomban is emelték eddig is­meretlen egyének, szerencsére a­nélkül, hogy ez utóbbi helyeken oly borzasztó következményeket okoztak volna. A »Czasz« varsói leve­lezője azonkívül följegyzi, hogy a zsidó­ házakat leromboló bandákat orosz nyelven vezényelték és hogy a csendzavargók azzal biztatták egymást, hogy a rendőrigazgató meg­enged­i a fosztogatást este 6 óráig folytatni. Albe­­d­y­n­s­k­i főkormányzó a polgári küldöttségnek, mely erélyes rendszabályok alkalmazását kérte tőle, állí­tólag azt válaszolta: »Tévednek, uraim! A dologban nincs semmi; gyerekség az egész.« — Egy nihilista elfogatásáról és várható kiszolgáltatásáról Berlinben a legutóbbi na­pokban szenzác­iós hír volt elterjedve. Az illető egyént Hollandernek hívják és azt rebesgették róla, hogy részt vett II. Sándor czár megöletésé­­ben. Mint most a »Berl. Pol. NI.« jelenti, a bir nem valóul. Igaz ugyan, hogy egy bizonyos Holländer most vizsgálati fogságban van ; ez azonban nem vo­natkozik az elfogott részességére a czár megöle­­tésében. Holländer közönséges szélhámos, Hol­der franczia tiszt neve alatt ez év nyarán a Magde­burg vendéglőben vett lakást Berlinben és nagy szé­delgéseket vitt végbe, a többi közt L­e­p­k­e ismert műárusnál is. Rendőri felügyelet alá került, de végre is aug. 14-én nagy hamisítások elkövetése után Ber­linből megszökött. Münchenben elcsípték és szept. 8 án Berlinben kiszolgáltatták. A vizsgálat kiderí­tette, hogy Holländer Jenőnek hívják és brüsz­­szeli születésű. A behajthatlanság czimén leírandó föld- és házadóról. 1881. évi 82.530. szám. Kör­rendelet valamennyi közigazgatási bizottsághoz és magy. kir. adófelügyelőhöz. Az 1879. évi márczius hó 28-án 15.390. sz. a. kelt körrendelet értelmében, a megyei és városi közigazsg. bizottságok azon határo­zatai, melyek föld- és Lázadónak behajt­atlanság czimén való törlésére vonatkoznak, a pénzügyminisz­terhez kivétel nélkül bemutatandók. Ezen rendelet folytán tett felterjesztésekből meggyőződés szerezte­tett arról, hogy a közig. bizottságok az 1876. XV. t. sz. 60. §-a értelmében saját hatáskörükben leírandó föld- és házadónak leírása körül törvény- és szabály­szerűen járnak el; az erre vonatkozó egyes határoza­toknak bemutatása tehát 1882. évi január első nap­jától kezdve csak azon összegekre nézve tartatik fenn, melyek a 100 irtot meghaladják. — A pénz­ü­gyminiszter most ismételve figyelmezteti a kir. adó­­felügyelőket, a megyei és városi közig. bizottságokat, hogy a föld- és házadó, tekintettel az 1876. XV. tör­­vényczik 71. §-ára behajthatlanság czimén csak oly esetben irható le, midőn a bírói végrehajtás utján eladott ingatlan vételárából az árfelosztási bírói vég­zés szerint az adótartozás ki nem kerül s a hátralé­kos teljes vagyontalansága, és az, hogy a behajtás körül mulasztás senkit sem terhel, minden kétséget kizárólag meg van állapítva. A behajthatlanság ese­tei a fentebbiekben igazoló bizonyítékok úgy a le­írási javaslat tétele előtt, mint a közigazgatási tár­gyalás alkalmával, a legszorosabb bírálat alá veen­dők s a leírás csak akkor rendelendő el, ha az arra megkívántató feltételeknek elég van téve. Egyebekben a hivatatt körrendelet jövőre is érvényben marad. Bécs a katasztrófa után. Lapunk egy külmunkatársa, ki az ünnepeket Bécsben tölti, a következőkben jellemzi az osztrák főváros hangulatát: A »Kaiserstadt« kezd magához térni. A ring­­színházi katasztrófa által felizgatott kedélyek le­csillapultak a legszebb keresztény ünnep engesztelő hatása alatt. A bécsiek ez évben a szokottnál komo­lyabb örömökkel ülték meg a karácsonyi napokat és a király magasztos példáját követve­­ felkeresték a szerencsétlenség által sújtottakat, hogy segedelmet és vigaszt nyújtsanak nekik. A király alapítványa, mely a szomorú katasztrófa színhelyét a fejedelmi jó­tékonyság nagyszerű emlékével örökíté meg, mély be­nyomást tett a lakosságra, mely mindenütt érezhető. A nép felbuzdul a király nagy tettén és a mély levert­ség, melybe a nagy szerencsétlenség a különben oly könnyű vérű lakosságot ejtette, kezd enyhülni. A szín­házak csak igen lassan kezdenek újra megtelni. Ezek­re nézve is ritka példát nyújtott a király és a közvé­lemény nem győzi elég kegyelettel megemlíteni, mily lelkiismerettel vizsgálta a király majdnem mindegyik nagyobb nyilvános mulatóhelyet, hogy személyesen győződjék meg mennyiben gondoskodtak a biztos­ságról. Különösen Bécs város képviselete annál mé­lyebben érezheti a fejedelmi gondoskodásnak e lélek­emelő vonásait, mert épen e testület részéről nem min­den alkalommal nyilvánult az udvar irányában az a tapintat, melyet a király szive, ismervén a közbánatot és örömet, ezúttal is tanúsított a nép iránt. Politikai körökkel is érintkezvén, többek között egy előkelőbb mérsékelt irányú alkotmány­párti kép­viselőről tudakozódtam a bécsi lakosság hangulata iránt. »A bécsi nép zöme, monda emberem, mint ez a múlt évi alkotmánypárti tüntetéseknél is látható volt, nem igen lelkesedik a parliamenti pártbarczok mel­lett. A nép ragaszkodik az uralkodóhoz és bízik al­kotmányos érzületében. Fejedelmi humanitásának fé­­nyes példái nagyon alkalmasak a népet abban a meg­­győződésben megerősíteni, hogy az uralkodó a politi­kában is csak olyan utat akar követni, mely az állam boldogítását czélozza. A nép rétegeiben elterjedt la­pok jelentékeny része, ismervén a bécsi nép e gondolkozását, épen ennélfogva szintén mérsékelt és inkább közvetítő mint szélső alkotmánypárti színe­­zettel bír. Várjon a mostani kormánynak sikerülni fog-e a helyes kivezető utat az elmérgesedett párttu­sából találni, az persze — felette kétséges. De annak felismerése elől el nem zárhatja magát senki a mi pártunkban sem, hogy a jelenlegi kormány, legkivált a­mennyiben a két nagy ellenpártban felmerült és leg­felsőbb helyen nem helyeselt szélsőségek elhárítására törekszik, nagy támaszra talál az uralkodó bizal­mában. A HON magántávsürgönyei. Zágráb, decz. 31. Az »Agramer Zeitung«-nak azt távírják Károlyvárosból, hogy T­h­a­­­h e­­­m őr­nagy, az itteni hadapródiskola parancsnoka, ma fel­akasztotta magát, miután előbb két fiát megmérgezte. Az egyik leány visszauta­sít­á a mérget, mellyel őt apja szintén megkínálta és eképen megmenekült a haláltól. A két fiú bevette a morphiumot, mely őket tüstént elkábította. T­h­a­l­­heim erre felkarczolta halántékukat és sziankálit csepegtetett a sebbe. T­h­a­l­h­e­i­m asszony ma érke­zik Károlyvárosba. Mondják, hogy gyógyíthatatlan szembaj és fiának a tanulásban való rossz előmene­tele fölötti boszúság indították Thalheim őrna­gyot végzetes tettének elkövetésére. Berlin, decz. 31. A »Reichsanzeiger« jelenti: Schwarzenberg herczegi bíbornok és prágai ér­sek a kért és deczember 19-én megadott uralkodói beleegyezés után, Nitschke regensdorfi lelkészt kinevezte a glatzi grófság főesperesévé és érseki viká­riusává. A nevezett főpap egyszersmind a boroszlói káptalan tiszteletbeli kanonokjává neveztetett ki.­­ Az államminisztérium deczember 22-én elhatározta, hogy a prágai érsekség porosz területe számára elő­irányzott állami segélyt újra teljesíteni fogja. A »Kreuzzeitung« jelenti: Egy deczember 27- ről kelt kabineti rendelet Walder­sen vezérőrna­gyot kinevezi tábornokká a vezérkarban. Szentpétervár, decz. 31. A »Journal de St. Petersbourg« tiltakozik amaz intézkedés ellen, mely Bulgária és Kelet-Rumélia adóit a kötvénytulajdono­soknak szolgáltatja át és hangsúlyozza, hogy legelőbb is az orosz megszállási hadsereg fentartásának költ­ségeit kell kiegyenlíteni. Oroszország ugyan tekin­tetbe veheti az új szervezés folytán származott zava­rokat, azt kívánja azonban, hogy türelméből nem a kötvénytulajdonosok, hanem a felszabadított nemze­tek húzzanak hasznot, mert az előbbiekkel szemben a berlini szerződés pontozatai szerint, Oroszország min­den kétséget kizáró elsőbbséggel bír. Nándorfehérvár, decz. 31. A szerb kormány január közepe felé kezdi meg a Németországgal és Francziaországgal kötendő kereskedelmi szerződés fölötti tárgyalásokat. Skutari, decz. 31. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése: Dervis papa legújabb expedícziója Ljumnába e különösen lázadó hírben állt kerület paczifikálásával végződött. A jelentékeny helységek részei aláírtak egy okiratot, melyben alávetik magu­kat az adónak, a népszámlálásnak és a sorozásnak és a végboszúról lemondanak. Dervis pasa, a ki fel­adatát befejezettnek tekinti, Üskükben vett téli szállást. Róma, decz. 31. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése. Az olasz kormány minden ellenkező jelentés daczára ragaszkodik ama tervhez, hogy az új választási törvény még a jövő év folyamában aktivál­­tassék. A kamara hihetőleg hozzá fog járulni a sze­nátor által elhatározott változtatásokhoz. Az 1882. őszi átalános választások a minisztérium programmja szerint már az új választó törvény alapján fognak megtörténni. A párisi olasz nagyköveti állomás újra betöltését illetőleg az olasz kormány eddig nem ha­tározott. Lemberg, decz. 31. (Ered. s­t­­r­g.) A »Pol. Corr.« jelentése: A hadügyminiszter elrendelte az itteni katonai lepatkoló iskola ideiglenes bezáratását, a­melynek növendékei a brünni és olmützi iskolában fognak elhelyeztetni. Varsó, drez. 31. (Ered. sürg.) A »Pol. C.« jelentése: B u t u r 1 i d fő rendőrigazgató visszatérté­vel a lakosság közt helyreállt a teljes nyugalom. Az elfogatások száma 3600-re növekedett; a kár 1­­ 8 millió rubelre becsültetik. Jelentékeny bukásoktól tartanak, ha a külföld megvonná a hitelt. Szófia, decz. 31. (Ered. sürg.) A »P.Corr.« jelentése: A Domontovics tábornokkal, Don­­dukov-Korsakov herczeg egykori adlátusával a belügyminisztérium átvétele végett megindított alkudo­zások jó kilátást nyújtanak a sikerre és a lakosság közt a legrokonszenvesebb ítélettel találkoznak. A minisztérium továbbmenő rekonstrukc­iójáról beszél­nek. Annyi bizonyos, hogy a hadügyminiszter és a közoktatásügyminiszter megmaradnak állomásaikon. Szentpétervár, decz. 31. (Ered. sürg) Né­hány nap előtt nihilista proklamácziót terjesztettek, melyben a főbizottság a szentpétervári végrehajtó bizottságnál kérdezősködik, felvetettek-e a főbizott­ság előzetes tudta nélkül, Sankowski, a Tsere­­w­i­n tábornok elleni merénylő és segéde, M­e­­­n­i­­kow a végrehajtó bizottság által a párt tagjai közé. A végrehajtó bizottság kijelenti, hogy az orosz forra­dalmi pártnak semmi köze a merénylőkhöz. A pro­­klamáczió a »Narodnaja Wolja« nyomdájában nov. 23-án nyomatait. Brüsszel, decz. 31. A kormány rendelet útján megtilta a Németországból jövő marha és juh beho­zatalát és azoknak Belgiumon való átszállítását. Róma, decz. 31. A király a szokásos ünnepé­lyességgel fogadta a diplomácziai testület tagjait. Bukarest, decz. 31. A kamarák január 22-ig halasztották el üléseiket. Tunisz, decz. 31. A Hammamas törzs többsé­gét, 2300 sátorral, deczember 27 én Garzába várták, hogy felajánlja meghódolását. A törzs maradéka szin­tén hajlandó a meghódolásra, azzal a lázadás Tuné­zia déli részén teljesen megszűnnek.— Delebecque hadoszlopa, mely Oran déli részén működött, figyelő állására visszatért, miután a lázadók marokkói terü­letre menekültek KÜLÖNFÉLÉK SST l­apunk legközelebbi szu­ma rend­kívüli kiadá­sban hétfőn reggel jelenik meg. Lapunk mai mellékletének tartalma: A pusztulás századából, irta Salamon Fe­­rencz. — Fiddivás Magyarország gazdaközön­ségéhez Tarnóczy Gusztávtól.­­ A királyi kúria feloszlása. — A tanitóképzőintézetek gyakorlati átalakítása. — Az érték-börze 1881-ben. — A szt.-gotthárdi alagút. — A A honvédmenedékház új szervezése. — Fővá­rosi ügyek. — Törvényszéki csarnok. — Far­sangi naptár. — Üzleti táviratok és üzleti he­tiszemle. — Rudolf trónörökös és neje S­t­efá­n­ia trónörökösné ő fenségeik, Lajos Viktor főher­­czeg kíséretében, január 2-án délben Prágába utaznak. — Érkövy Adolf tollából kezdünk meg mai számunkban egy hosszabb czikksorozatot a tele­­pítés vitális kérdéséről. A veterán szaktudós tapasz­talatainak du- tárházát nyitja meg e czikkekben oly kérdésben, mely legközelebb az országgyűlésnek is egyik érdekesebb vitatkozási tárgyát fogja képezni. Midőn olvasóink figyelmét e tanulmányra felhívjuk, egyszersmind ajánljuk azt a törvényhozóknak, hogy az abban előadottakat fontolóra vegyék. — A királynak életnagyságú arczképét Jász-Nagykun-Szolnok megye közgyűlési terme szá­mára P­á­li­­­k Béla fogja festeni. Az ez iránti szerző­dés a nevezett képíróval már megköttetett. Az arcz kép rámával együtt 1200 ' ürül. — Sylvester ® 'galemé, de a nap alkonyati órája az ájtait. szentelvék. A régi kerestyén szokás ma is ujté Budapest nagy­számú kath. híveit a templomokba, hol a szentség ki­tétele mellett végezték a plébánosok a könyörgést hirdették az urnák igéit. Csak a nagy péntek veteke­dik a sylvester-es­ ájtatosságok látogatottságával. A belvárosi plébánia templomban a régi díszszel tartot­ták meg a környnetet délután 4 ómkor. Schweudtner apát hordozta körül a szentséget a kivilágított város háztéren, minden kapunál megállva s áldást hintve a lakókra. Díszes templomi segédlet, vette körül s nagy közönség követte a plébánost. — A budapesti kir. tudományegye­tem mind a négy karában a rendes beiratkozások az 1881/82. tanév II-ik felére január 5-én kezdődnek s bezárólag 16-áig tartanak, 17., 18. és 19-én dékáni, 20-tól számitott 8 napon belől rectolt, azontúl csak kivételes esetekben miniszteri engedély mellett tör­ténhetnek az utólagos beiratkozások.­­ A korcsolya-egylet városligeti jég­pályáját ma szándékozott ünnepléssel megnyitni, ka­tonazene és elektromos világítás mellett. A rendőrség azonban még nem találta elég vastagnak a már ki­lencz­ centiméternyi jégkérget arra, hogy a korcsolyá­zók ezrekre menő számát minden veszély nélkül el­bírja, a­miért is a megnyitást bizonytalan időre el­halasztotta. — Gróf Batthány Lajos arczképe. Az 1843-iki iparegyesület első elnökének, gróf Bat­­t­h­y­á­n­y Lajosnak életnagyságu arczképét a jelen­legi orsz. magyar iparegyesületnek, mint jogutódjá­­nak hagyományozta. Az arczkép az egyesületnek hosszabb ideig volt birtokában, de midőn a B­a­c­h­­korszakban az egylet működését megszüntették, a képet is elkobozták. A festmény aztán nagy kerülőn át ismét a Batthány-család birtokába jutott, ahol azt mindeddig megőrizték. Miután az orsz. magyar ipar­egyesület erről tudomással birt, gróf Zichy Jenő a legutóbbi igazgatósági gyűlésen azt az indítványt tette, hogy az egyesület e festményt a saját terme számára Batthány Lajos gróf özvegyétől kérje vissza. A kegyeletes hangon irt levelet ma küldték el a gróf özvegyének. Megjegyzendő, hogy a képnek nagy, dí­szes aranykerete az elkobzás alkalmával az egyesü­letnél hagyatott, a hol most is őrzik. — Búcsú 1881-től. Az egész város virraszt, bucsulakomát ül, hogy búcsút vegyen az évtől, mely­nek az elérkező éjféllel, utolsó órája ütött. Bár merre forduljunk, vig zeneszó, csengő puhás kocczanás s vi­galom zaja hab­szik. Az elmúlt év keserveit s baját mindenki feledni látszik, s a jövő szebb reménye jó kedvre serkenti a vigadókat. Alig van társasegylet a fővárosban, hol a Szilveszter-éjt mulatva ne töltenék el. A többi közt a kereskedő ifjak társulata humo­risztikus estélyt rendezett ez alkalommal, melyen a főszerep az american niggereknek jutott. Jól áb­rczá­­zott néger dalnokok igen sikerült, magyar szövegű s angol eredetű népénekeket adtak elő, s ezek közt az ethiopian burlesque s a dalokkal fűszerezett grand cancan á la nigger, hangos kacsagásra indította a tár­saság helyiségét zsúfolásig megtöltő közönséget. Volt ezeken kívül egy tréfás szavalat, s »A mi nem ele­gáns« czím alatt egy mulatságos, de nem nagyon »ele­gáns« felolvasás, melyet Böhm Gyula közderültség között adott elő. A műsor befejeztével csárdásra zendi­­tett rá a czigányzenekar s a fiatalság vidám hangulat­ban tánczolt át az uj esztendőbe.­­ A tiszti kaszinó tánczvigalmat rendezett, hogy módot nyújtson a csa­­ládi kört leginkább nélkülöző katonatiszteknek meg­szokott ismerős körükben tölteni el a Szilveszterért. A Károly-kaszárnya báli terme s az összes éttermek teljesen megteltek. Igen csinos hölgykoszoru volt je­len, s a tábornokok e törzstisztek közül is számosan eljöttek, hogy legalább mint szemlélők vegyenek részt a fiatalabbak fesztelen ingadozásában. — A Ger­­m­á­ni­a-egylet, melynek tagjai a nagynémet biroda­lomnak köztünk letelepedett fiai, kedélyes társas es­­télylyel ülte meg a mai napot. Ittak s tánczoltak, mi­közben elérkezett az éjfél, a midőn mintegy emlékez­­tetésül arra, hogy ők német hon gyermekei, leleplez­ték Germánia szobrát, s hazafias lelkesültséggel énekelték el a »Wacht am Rheint.« Táncz közben, melyből a csárdás se hiányzott, humorisztikus elő­adások tartottak, s az előadott dalok közt még ma­gyar is volt hallható.­­ A V­i­g­a­d­ó bérlője szintén megnyitotta ter­meit, hogy a­ki okosabban nem töltheti el éjszakáját, itt virraszsza azt át ásitozva, s lesve a jószerencsét, ha várjon az urna fenekéről nem huzzák-e ki sorsjegye számát, mely a szerencsés nyerőnek pezsgőt s fánkot juttatand. Az éttermekben czigány- és katonazene mu­lattatta a közönséget. — Rablósdi. Érkeserüből Írják a­z N.­Vá­­rad«-nak, hogy egy ottani úriembernek érettségi vizs­gát tett éretlen fia abban találja kedvét, hogy édes­apjának két béresével rablónak öltözve, a község la­kóira csupa luxból szeret ráijeszteni. A napokban e díszes kompánia revolverrel, késsel felfegyverkezve egy Tógyer nevű szegény emberhez látogatott el s a megijedt családapától pénzt kért, s ha nem ád, hát ígért neki kést meg revolver golyót. — A hadnagy és az egyéves önkén­tes. A Szolnokon állomásozó 68. gyalogezred tarta­lékparancsnokságának becsületbirósága át­­iratilag megkereste Budapest főváros tanácsát, hogy az illetékes járásbiróság útján jegyző­könyvileg hall­gattassa ki Sch .... A . .. tartalékos egyéves ön­kéntes orvosnövendéket aziránt, hogy mit szólt ahhoz, hogy őt P.. .Gy. . . .tartalékos hadnagy a becsületbi­­róság előtt jegyzőkönyvileg hazugnak nyilvánította ki és azt mondotta, hogy csak kutyakorbácsra találja érdemesnek. E dolognak előzménye, mint a »Hir­­csarnok« írja, a következő: Sch. A. önkéntes az ez­red becsületbiróságához intézett levelében P. Gy. tartalékos hadnagyot illetlen és tiszti rangjával meg nem egyező cselekménynyel denuncziálta. A katonai becsületbiróság az ügy megvizsgálása végett összeült s a tárgyalás alkalmával úgy a hadnagy, mint a mind­két részről beidézett tanuk a benyújtott vádat telje­­sen alaptalannak és rosszakaratú rágalomnak nyilvá­nították. Ennek folytán a tárgyalás befejeztével tette vádlott hadnagy a fenti nyilatkozato­t, s minthogy a tárgyalás folyamán kitűnt az is, hogy Sch. A. vádle­velével, melynek semmi alapja nincs, csak magánbo­­szúból akarta P. Gy. hadnagyot rangjától megfosz­­tatni, a becsületbíróság Sch. ellen rágalmazás miatt egyúttal a további lépéseket megtette. — Madarassy László, kecskeméti volt kir. ügyész jelenleg Chicagóban tartózkodik, hol a természettudományokkal foglalkozik. Nem rég levelet irt egyik sokat utazott hírneves hazánkfiának, mely­ben arra kéri, hogy ajánlja őt (Madarassyt) a chica­gói egyetemhez tanárul. Ez ajánlat, mint Madarassy írja, kétségkívül megszerezné neki az óhajtott állo­mást. Megemlítjük még, hogy Madarassy értékes légy gyűjteménye Kecskeméten nem rég elárverezte­tek s a vevő által a nemzeti muzeumnak még ajándé­koztatok — A kö­n­y­v-k­iáll­í­t­ásr­ól. Szabó Károly jelenleg a múzeumban a régi magyar nyomtatványok szimmájának egybeállításán és könyvészeti leírásán fáradozik. Ugyanott dr. Ballagi Aladár a magyar nyomdászatnak 1711-től 1848 ig terjedő történetét feltüntető könyvek összeállításával foglalkozik. — A debreczeni református kollégium könyv­tára régi díszes kötéseket küldött be, melyek különösen azért érdekesek, mert egytől-egyig régi székbeli mesterművek és mint ilyenek a ké­­szitők neveivel vannak ellátva. — A p­o­z­s­o­nyi evangé­ly­zeum a kiállításra beküldött könyveket — biztosítás czéljából — szakértőkkel, megbecsültette, kik a küldeményt, habár a könyvek száma nem nagy, 10,000 ftra becsülték. — Utólag a kiállításra jelentkeztek : a nyitrai püspöki könyvtár, a Gödöllő melletti besenyői kapuczinusok és a pápai és galgóczi szent Ferenczrendiek könyvtára. Az utóbbi könyvtár küldeményében számos, Turzó palatínus birtokában volt és annak névbetűivel ellátott könyv van.­ A kecskeméti lyczeum az 1541-ben megjelent hires Sylvester-féle magi­ar­us testaim­ntom­nak egy példányát küldi be, melyet Jankovics Mik­ós ajándékozott az ottani könyvtárnak. E példány az országban létező többnyire csonka példányok közt a legszebb és legteljesebb . A budapesti tanító­ testü­let köz­­ponti választmánya ma d. u. 3 órakor ülést tartott a nyul-utczai iskolában, Lakits Vendel elnöklete alatt. Az ülésnek legérdekesebb tárgya az elnöknek kije­lentése volt, a f. hó 18-án tartott közgyűlésnek azon határozatát illetőleg, az elnökség fejezze ki sajnálkozá­sát a főváros tanácsánál, a főváros közgyűlése azon határozatáért, melylyel a tanítók fizetését leszállító, nem hajtotta végre s nem is szándékozik végrehaj­tani. E kijelentés után az elnök bemutatott egy fo­galmazványt, melylyel a tanító­ testület határozatát helyettesíteni lehetne, ha a választmány úgy hatá­rozná, hogy az terjesztessék fel a tanácshoz. Az el­nöknek e kijelentése nagy vitát keltett, végre a több­ség úgy határozott, hogy a Lakics elnök által bemu­tatott, a fővárosi tanácshoz intézendő felirat stylizá­­lásában a közgyűlés sajnálkozásának némi kifejezése érvényesüljön. Az ülésen még több házi ügyet intéz­tek el. — E­r­d­ő­d­y Pál miniszter fiának jegyese csak­ugyan Ehrenfeld leány, de atyját a bécsi lapok hi­básan jelölték pesti tőzsérnek, mivel a menyasszony Ehrenfeld ó­ gyallai földbirtokos leánya. Elfogott ló tol­vaj. Weisz Miksa szabad-bottyáni 25 éves lókupecz a múlt heti váczi vásáron két sárga lovat adott el Schwarcz J. ócsai lakosnak, melyekről, midőn Schwarcz azokat Budapesten eladni akarta, kitűnt, hogy W. azokat lopta. A fővárosi rendőrség a lovakat őrizet alá vette s azóta kutatta a károsultat mindenfelé, azonban eredménytelenül. Tegnap két jó módú soponyai (Fe­hér megye) gazda jelentkezett a rendőrségnél, kik az ellopott két ló tulajdonosainak mondották magukat és a lopásra, illetve a furfangos csalásra vonatkozólag a következő részleteket adták elő: A múlt hét egyik napján megjelent náluk egy fiatal úri­ember és egy Velenczén lakó gróf meghatalmazását mutatta be nekik, a melyekben a gróf megbízza őt, hogy számára két szép lovat vásároljon. Ennek alapján csakhamar megkötötték az alkut, s a »gróf megbízottja« az egyi­kek lovát 155 írért, a másikét 185 írtért vette meg. Mielőtt azonban a lovakat elszállította volna, írást kért tőlük, a melyben a lovak árát 30—30 írttal drá­gábbnak jelezték, hogy így neki is legyen fáradsá­gáért valami haszna, végül pedig kijelentette, hogy miután a gróf őt csak a lovak kikeresésére és az alku­ra jogosította, pénz nincs nála, hanem azt azonnal el­küldi, mihelyt a lovakat a grófnak átadta. A két gaz­da teljes hitelt adva a grófi megbízásnak, a két lovat oda adta a csalónak, sőt kocsit és szerszámot is ad­tak neki, hogy ne menjen gyalog és hogy igy mutassa be a grófnak, milyen állat a két sárga. Másnap aztán észreve­ték, hogy kegyetlen módon rá vannak szedve, utána eredtek a csalónak, egész Seregélyesig űzték, azonban nem tudták utól érni. Miután az újságokból olvasták a két ló leírását, azonnal rá ismertek a két sárgára s igy jöttek fel Budapestre jelentkezni. És épen kapóra jöttek, mert Weit mezei biztos tegnapelőtt a sári­s elfogta és ma a rendőrségre kisé a két ember azonnal felismerte a­­ Weisz tettét töredelmesen beismer már csak 100 frtot találtak meg délelőtt a főkapitányság börtöne Fortunába. — A kártya áldozata. Fried­rich 33 éves fehérmegyei bicskei lakos tegi levelezőlapon a fővárosból arról értesite hogy összes pénzét elveszítette s igy­­ többé haza. A megrémült asszony, a m. megkapta, rögtön értesíté az esetről a lakó sógorát és rokonait, a­kik azután a rendőrségnél jelentést tenni, kérve lött kutatását. A rendőrség utána jár­ megtudta, hogy Friedmann folyó hó Rosner-féle kávéházban, több főváros kártyázott s ezek hamis játékkal mind mintegy 1000 frtot — elnyertek. Fried nyert pénzt a játék után visszakérte rá mint mondá, az nem az ő pénze, és ha­l­adni, öngyilkossá kell lennie, — a 1i azonban még neki estek és elverték. F^ eltűnt és a rendőrségnek sem sikerült­ feltalálni. Neje és három kis gyermek, nagyobb kétség között vannak. — Közép-Ázsiában ni­,s Ezt a fontos értesítést vette legközeleb a nők« szerint, a föltani társulat elnökség... vulkanológia egyik hypoteziseül a geot tátták föl, hogy a vulkanikus kitörések za a főszerepet s igy okvetlenül szüksz vulkánok tazkatlanai a tenger vizével ős­ben legyenek. Csakugyan az eddig ismert őss­nyék fekvése kedvezett ennek a hypotez mennyiben azok mindenütt közel esnek a tengt­hoz, egyedül a középázsiai tűzhányók mondtak e föltevésnek. Musketlev orosz tudós már 1876-b mutatta, hogy Közép Ázsia belsejében levő kihal hányóknak tartott hegyek nem azok, egyedül a Bő hegyre nézve tudott bizonyosat mondani. Kolpakos tábornok most a Baisan hegyről bebizonyítja­ ennek, valamint a többi középázsiai hegyeknek v nizmusa is a hegy belsejében égő kőszéntelep ii gázkiömléseire vihető vissza s e szerint nem ism tevékeny vulkánt, mely a tengerparttól messze s igy tűzhelye a tenger vizével időnkint ne köz­vetnék, irodalom, művészet és tudósnál). — Munkácsy »Pilátus«-át Bécsben csarnokban tegnap állították ki s már este mer­ték a kísérletet a villámvilágitással. A képet gyű­rűen aranyozott ráma keríti s külsőleg is a le­­gjobb művészi alkotások közé tartozik. A gyóni képet a nagy­közönség számára holnap vasárnap ál­lítják ki, de a műbirákat már előre meghívta az igaz­gatóság s azok nagy része a lapban szólt is a képről. A leghíresebb kritikusok egyike, Ranzoni, a »N. Fr. Presse «-ben egész elragadtatással szól Munkácsy e képéről, jobbnak tartja »Milton«-nál, sőt színezés, világítás s az egyes alakok jellemzése tekintetében nézete szerint alig van modern kép, melyet mellé le­hetne állítani. A »Deutsche Zig« kritikusa azt a kérdést veti fel, vájjon »bibliai kép«-e ez a hagyo­mányos értelemben ? Válasza rá az, hogy nem, mind a mellett bibliai kép eminens históriai értelemben. A franczia iskolából csak a hasonlíthatatlan Perome mellé lehet Munkácsyt állítani. A kép kiállításából az első héten befolyó jövedelem a Ringszínház égé­sénél szerencsétlenül jártak javára fordítják. Tud­valevő, hogy híres hazánkfiának e képe nemsokára Budapesten lesz látható. — Perotti marad. A nemzeti szính­áz igazgatósága — mint a Hírcsarnok írja — Perotti­­val újabban megkötötte a szerződést 17,000 frt évi díj mellett. Ez ügyben hosszabban folytak a tárgya­lások, — mert miként tudjuk — Perotti rendkívül terhesnek találta a szerződésileg kikötött magyar opera szerepek betanulását és kijelentette, hogy ha a szerződés e pontja alól fel nem mentetik, kénytelen lesz az intézettől megválni. Az új szerződés szerint Perotti nem kötelezi magát egyetlen szerepet sem magyarul betanulni, de esetleg a már betanulta­kat magyarul is fogja énekelni. Ezen kívül az új szerződésben az eddigi 4 havi szünet 5 hónapra van felemelve. Kételkedve fogadjuk e hírt, mely valóban szomorú ha igaz. — W­­ 11 n­é asszony vendégszereplése alatt, tehát január 7-től egész májusig, az operai műsort a nemzeti színházban főkép nagy operák fogják betöl­teni, a mennyiben Willné asszony szerződésileg köte­lezve van hetenkint kétszer énekelni. — Az opera legközelebbi újdonsága Boiteau »Mefisztofelesz«-e lesz, melyből állandóan folynak a színpadi próbák. — Megyei régészeti egylet alakí­tását tervezik Jásznagykun Szolnok megyében, ég­pedig annak okából, hogy a tiszazugi archeológia­i magántársulat a tulajdonát képező 2144 darab, leg­­inkább kő és bronzkorbeli tárgyakból álló gyűjtemé­nyét egy Szolnokon létesítendő megyei régészeti mú­­zeum alapjául oly feltétel alatt ajándékozta, hogy ez a gyűjtemény a megyei régészeti egylet megala­­kultával annak kizárólagos tulajdonába megy át. A megye ennek folytán a régészeti egylet megalakítá­sát, és Szolnokon egy régészeti múzeum felállítását elhatározta s az előleges munkálatok teljesítésével, s a legközelebbi közgyűlésen teendő véleményes jelen­­téstétellel a megye kormányzó alispánját, Sipos Orbánt bízta meg. — A sugárúti dalmaszínház jövő évi építési programmja a következőkben van előirányozva: A főlépcső elhelyezése. A lépcsőházak falainak kiva­­koltatása és tisztítása. Az épület belsejében elhelye­zendő márványoszlopok felállítása. A még hátralévő majolika díszítések elhelyezése. A nézőtér boltozatá­nak ácsmunkálatai. A színpad és a nézőtér emeletei és karzatai ácsmunkáinak legnagyobb része. A kisebb mellékhelyiségek padlózása és tisztítása. A vízveze­téki és a légszeszcsövek lerakása és végre az oldal­­bejáratok kőfaragó munkálatainak befejezése. — Színházi ját­ékrendek: A nemzeti szinházé: jan. 1. Mátyás király lesz; 2-án Ahol unatkoznak; 3-án a rászedett Kadi és Naila; 4-én Szerelem és Champagne-i; 5-én Az álarctos bál ; 6-án Vízkereszt; 7-én rendkívüli,1-éűr utas gyanánt Wiltné asszony vendégjátékával: Norma; 8-án Ma­­kányi és 9-én új betanulással másodszor: Egmont. A várszínházé: jan. 1-én Észak csillaga; 5-én A kéjutazás; 8-án A szevilliai borbély. A n­é­p s­z­í­n­­ház : jan. 1-én a Vereshajú, a czimszerepben Blaha Luiza a­szonnyal; 2-án Az őre béres, Blaha Luiza asszonnyal; 3-án nem lesz elé­g hanem e helyett este 6 órakor tartják meg a Nap hold czimű­­ operett főpróbáját; 4-én először: Nap és hold, mely új operette folytatóin. CSu fotókon, pénteken, szom­­bat­on és vasárnap is szinre fo­g kerülni. A n­é­p­s­z­í­n­­ház legközelebbi új­do­nsága Lukácsy Sán­­dor Árva Zsusko czk­ m­el­y már legközelebb, jó népszínműve lesz,­­ 3-án kerül szr.

Next