A Hon, 1882. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-01 / 32. szám
sek bő segítséget kapnak. A csendőrtisztek vallomása szerint egyedül múlt hétfő óta 200 ember hagyta el Mostart és hihetőleg valamennyi az inzurgensek táborába ment. A posta Metkovichból most naponkint 1 és fél század fedezettel indul. * Kattaróból írják f. hó 24-ki kelettel a »N. fr. Pr.«-nek. Tegnap este 8 órától kezdve számos jelző tűz világított a lesinai, perastoi, orahováczi és morignoi hegylánczokon. — Az inzurgensek igy adtak egymásnak jelt az eseményekről. Ami azt a jelentést illeti, hogy az inzurgensek megtámadták Ledenicze erődöt, melyet néhány napon keresztül megtámadva tartottak, ez nem valósult. Bocchében napról napra jelentékeny katona erősítések megérkezését várják; mihelyt a megállapított számú csapatok ideérkeznek, megkezdik a támadást. Az inzurgensek fő czélja most az hogy még a csapatok megérkezése előtt offenzív járjanak el és kedvező esetben hatalmukba kerítsék a lőfegyvereket és lőszert, amiben jelentékeny hiányt szenvednek. Legszívesebben ismételnének oly meglepetést, amilyet 1869-ben vittek végbe Maczja-Stopa, egy Ledenicze és Dragaly közti helységben az Auersperg-hadosztály egy szakasza ellen. Herczegovina felső részében, Gacskóban, Focsában, Nevesinyében és Csajnicsában nagy izgatottság uralkodik mind a görögök, mind a törökök közt. A terület főagitátorai közé tartoznak Metko Starjevics és Svetozár Angelica pánszlávisták. Locsicz a Lázár ismert vojvoda, akit hazájában Herczegovina krőzusának neveznek és aki az 1876-iki fölkelésnél Peko Pavlovics hadsegéde volt, jelenleg lemondott montenegrói állampolgári jogáról és Focsa vidékén van, ahol egy még csak alakulóban levő inzurgens csapat parancsnokságát fogja átvenni. Ez jelenleg Stojan Kovacsevics, Bilics, Ljenics, Solics és Klilics bandáiból alakul. Ezt a haderőt szándékszik Locsicza a Montenegro és Herczegovina közti határhegységekben összpontosítani és adott pillanatban az ujonczozást ez utóbbi tartományokban erőszakkal megakadályozni. Montenegróban, valamint Herczegovinában és a boccei inzurgensek közt is mindenütt az a rögeszme uralkodik, hogy mihelyt az osztrák-magyar csapatok megkezdendették a támadást az inzurgensek ellen és az esetre, ha ez utóbbiak levezetnek, Dervis pasa Mitroviczában, Prizrendben és Pécsben összpontosított csapataival segítségükre fog jönni, és hogy Montenegró kormánya meg fogja nekik engedni a szabad átvonulást. Ugyane lapnak egy másik, jan. 25-iki keletű kattarói levele a következő híreket tartalmazza : A Korito melletti ütközet után, melyben az inzurgensek tetemes veszteségeket szenvedtek, míg csapataink csak egy tisztet és 11 katonát vesztettek, tegnapelőtt Poljicze falu mellett Raguza-Vechia községben egy másik ütközet volt. A Sutics bandájabeli herczegovinai rablók behatoltak a raguzai kerületbe, hogy ott raboljanak és fosztogassanak és a nevezett faluban egy század katonája akadtak. Ebből ütközet fejlődött, mely több óráig tartott és mindkét részről nagy hideg vérrel folyt. Végre a banda kénytelen volt meghátrálni. Katonáink súlyos veszteségeket okoztak a fölkelőknek. Sutics bandavezér élve elfogatott. Ennek következtében nagy ijedelem szállotta meg a különböző bandákat. A krivoscsiei fölkelők is elégedetlenek és fegyelmük rohad. Herczegovinában új banda alakult Tvrtko Yukalovics, Yuka Yukalovics híres bandavezér fiának parancsnoksága alatt, aki 1862-ben az Omer pasa elleni harczban kitűnt és Oroszországtól életfogytiglani nyugdíjt kapott. A fiatal Tvrtko Yukalovics igen élénken vett részt az 1876-iki fölkelésben és Locsicza, Pavlovics, Simunics és Vlatkovics bandáinak hadsegéde volt. Akkor még fiatal volt arra, hogy önálló parancsnokságot vezessen , de mint agitátor kitűnt és lényegesen neki tulajdonították, hogy ama herczegovinaiak, akik az 1876-iki fölkelés elnyomatása után Montenegróba léptek át, azután hazájukba visszatértek és az osztrák hatóságnak meg akartak hódolni, fölhagytak e szándékukkal, Montenegróban maradtak, hazájukat mindenkorra elhagyták és montenegrói alattvalók lettek. ♦ Bé cs ből a következőket írják a »B. C.«-nek: A fölkelés, mely a Krivoszcsiében csak rövid idő előtt öltött nagyobb arányokat, meglepő gyorsasággal harapódzott el Herczegovina egész területén. Ez eseménynek az a következménye, hogy most már az egész világ csak a megszállott tartományokban kiütött lázongásról beszél s Krivoszcsiét szinte nem is emlegeti. Az osztrák kormányra nézve e fordulat igen kényelmes lehet ugyan, de mindazonáltal katonai szempontból helytelen volna szem elől téveszteni ama körülményt, hogy a zavarok tulajdonképi kátforrása mégis csak Dalmácziában lelhető fel, s hogy kétségtelenül nem is keletkezhetett volna ily mozgalom, ha Dalmácziában a hatóságok idejekorán megtették volna kötelességüket, vagy legalább világos és pontos felvilágosításokat adtak volna az ottani viszonyokról, illetve, ha gondoskodtak volna arról, hogy minden időben tökéletesen tájékozva legyenek. Hisz R o d i c h b. helytartó ismételve határozottan oda nyilatkozott, hogy az ujonczozás Krivoszcsiében a legközelebbi időben minden ellentállás nélkül teljesen végre lesz hajtva s a közös kormány csak ekkor határozta el magát arra, hogy az ideiglenes védtörvényt a megszállott tartományokra nézve kihirdesse. R o d ich báró azonban egyszerre kijelenté, hogy kénytelen az exponált csendőrszakaszokat és helyőrségeket visszavonni s ezzel egészen váratlanul, kész volt a fölkelés. Ily körülmények közt nem lehet csodálkozni, ha a visszahatás nem maradt el s a herczegovinai testvérek, más oldalról is neki buzdítva, már most feltámadtak a csak jövő tavasszal foganatosítandó ujonczozás ellen, kedvező ürügynek tekintve azt arra, hogy még más egyéb körülmények folytán előidézett s kívülről állandóan szított elégületlenségüknek, az általuk már megszokott módon — fegyveres kézzel —kifejezést adjanak. Kétségtelen, hogy a hadügyi igazgatás, illetve a vezérkar intézkedései megteszik teljes hatásukat és a fölkelést el fogják nyomni; csakhogy ez valószínűleg kissé huzamos időbe fog kerülni, mivel emberanyagunk lehető kímélése mellett előreláthatólag oly kombinált eljárás fog követtetni, mely a fölkelőket a szó szoros értelmében túlerő útján lesz hivatva agyonnyomni. BéCS, jan. 31. (Hivatalos.) Jovanovics báró altábornagytól és a XVIII. gyaloghadosztály parancsnokságától jan. 30- diki kelettel a következő jelentés érkezett : Hogy a felkelőknek Zimje-Glavaticevo környékén állítólag történő csoportosulásáról tájékozást nyerjen a főparancsnokság, Czwets vezérőrnagy január 26-án este a Károly főherczeg nevét viselő 3. sz. gyalogezred két zászlóalja és egy hegyi üteg élén Mosztár- Zimje irányában s ugyanakkor Nevesinyéből a 26. tábori vadászzászlóalj Luke felé nyomult elő ; mind a két oszlop jan. 26-án éjjel érkezett meg a kijelölt helyekre. Január 27-én reggel Cz w e is vezérőrnagy a Zlreb hegyen át Kula, Lipeta és Glavaticevo irányában nyomult elő. A 3. ezred egyik századának elővédje csakhamar akcióba lépett, miután a glavaticzevói híd közelében a Narenta folyó jobb partjáról a lázadók élénk és heves fegyvertűzzel fogadták e csapatot. A 26. tábori zászlóalj egy része, mely Luke felől Dramasevon át majdnem egy időben a másik hadoszloppal érkezett Glavaticevoba, szintén élénk harczba lépett a Narenta jobb partján fedett állásban lévő felkelőkkel, kik az egész vonalon visszavezettek. Mondják, hogy a lázadók száma körülbelül 1000 főre rúgott. Elvonulásuk után a csapatok elfoglalt állásaikban táboroztak és ott meghaltak s minthogy a további üldözés nem volt szándékolva, január 28-án reggel visszamentek Mosztárba és Nevesinyébe. A lázadók vesztesége ismeretlen, úgy látszik azonban, hogy jelentékeny volt. Csapataink a következő veszteséget szenvedték : A 3. sz. sorgyalogezred tisztjei közül elesett : Urban Lipót főhadnagy ; legénysége közül : súlyos sebet kapott Kobzik János szakaszvezető, könnyű sebet kapott : Waasek József tiszthelyettes, Chyti János szakaszvezető és Psensk Arthur gyalogos. A 26. tábori vadászzászlóalj legénysége közül súlyos sebet kapott Wiesinger Miksa tizedes. A XVIII. hadosztály parancsnokság január 30-iki kerettel továbbá jelenti, hogy azon a napon délután Korito mellett a Svorcsán magaslatokon félóráig tartó ütközet volt. A lázadók, kik mintegy 40-en lehettek, a montenegrói határ felé megfutamodtak. Csapataink nem szenvedtek veszteséget. Az ellenség vesztesége ismeretlen. Nándorfehérvárról teljesen megbízható oldalról táviratilag jelentik, hogy a párisi börzén lezajló események hatalmas agitáló eszköz az ellenzék kezében a kormány ellen, mely, ha a szerb vasutak kiépítése valamikép veszélyeztetettnek mutatkozik s a Bontoux-csoport többi szerb üzletei is keresztülvihetetlenkőnek bizonyulnak, kétségtelenül igen válságos helyzetbe fog jutni. — E fordulat bekövetkezte annál sajnosabb volna, minthogy akkor ismét a legszélsőbb elemek kerülnének fölszínre. Törvényszéki csarnok. Pánczél a siralomházban. A kerepesi-uti fegyház egyik szűk, homályos czellájában tölti a halálra ítélt Pánczél Gábor utolsó óráit. Két szuronyos börtönőr képezi az őrizetet. Szilágyi Béla református lelkész van oldala mellett s részesíti a vallás vigaszában. Pánczél nyugodtan, önmegadással tölti végóráit. Senki sem hinné, hogy a csinos, üde arczu, nyugodt kedélyű fiatal ember, alig egy pár óra elteltével a büntetések legsúlyosbikával, kötél halállal fog lakolni. A mai nap legnagyobb részét egyedül töltötte czellájában, mivel csakis azok bocsáttatnak hozzá akiket ő kíván. Az első látogatást dr. Vaisz Sándor védője tette nála. Pánczél már nehezen várta. Alig hogy meglátta, kiderült arcza, elébe sietett s nyájasan üdvözölte. Megköszönte a »fáradságát« s bocsánatot kért tőle, ha netán megbántotta. A védő vigasztalta. Elmondta, hogy sürgönyzött ő felségének kegyelemért s reménye, hogy lesz eredménye. »Adja az Isten« mondá Pánczél s láthatólag jobb kedvvel szítta a védő által nyújtott szivart. Mintegy 4 óra tájban nővére, sógora és komája látogatták meg. Látván rokonai, de különösen nővére könyezését, Pánczél vigasztalni kezdé őket. »Előbb utóbb úgyis meg kell történnie — mondá — jobb tehát ha mielőbb végezek.« A komájához fordulva figyelmeztette ezt, hogy vegyen róla példát s vigyázzon magára, nehogy hasonló bajba kerüljön. A lelkész vigasztalásaira sokat hallgat. Jól esik hallania, hogy a más világon bocsánatra fog találni. »Tudom jól — mondá egy ízben — hogy megérdemlem az akasztófát, mert én is embert öltem. De vannak nálamnál még rosszabb emberek is. A Tujvel is nagyobb gazember volt nálam, mert ő még a börtönben sem bánta meg tettét, nekem pedig nincs anynyi hajamszála, ahányszor már megbántam.« Hét óra felé ismét megjelent nála védője s Pánczél tudakozódott a távirat ereménye felől. »Még nem jött válasz, mondá a védő, de jöhet még az utolsó pillanatban is.« »Adja az Isten, hogy jöjjön — válaszolt Pánczél — de különben én már leszámoltam az élettel, elkészültem a halálra. — Félórai beszélgetés után P. elbúcsúzott rokonaitól. A búcsú érzékeny volt s az elitélt maga sem fojthatá el könyeit. Midőn rokonai távoztak, csakhamar visszanyerte nyugodtságát s az ablakoz támaszkodva sokáig kitekintett az udvarra. Pánczél védője, dr. Vaisz Sándor ügyvéd, ma a következő táviratot intézte ő felségéhez. Ő felsége I. Ferencz József Ausztria császára, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királyának Bécsben. Császári és apostoli királyi felség ! Legkegyelmesebb Uram! A legmélyebb tiszteletteljes hódolattal járulok a legjóságosabb uralkodó zsámolya elé, hogy Pánczél Gábor védenczemért, kinek ma jön kihirdetve halálos ítélete, kegyelemért esedezzem. Védenczemnek nincs többé joga életéhez. A bíróság holnap reggeli 7 órára tűzte ki a halálitélet végrehajtását. Védői tisztem határához ért. Embertársi kötelességemet kell azonban teljesítenem, midőn minden alattvalója kegyelmes atyjának, a legjobb királynak kimerithetlen kegyelmét kérem oly emberéletért, mely fölött a törvény hajlithatlan szigora pálczát tört. Védenczem bűnössége bűnbánó tudatában, önmegadó nyugalommal hallgatta a mai ítélethirdetést, és most fogadja a vallás utolsó vigaszát. Maga a legfőbb ítélőszék ítélete kiemelé az elitélt szeplőtlen előéletét, tettének töredelmes őszinte bevallását bűnbánatát. Legyen a védőnek megengedve császári és apostoli királyi Felséged trónja előtt védencze érdekében igazság szerint még felemlíteni, hogy Pánczél Gábor rossz barátja, bűntársa által elcsábítva, bortól felhevülten, követte el irtózatos tettét. A királyi kegyelem forrása kiapadhatlan; az ő kegyelme a törvény felett is uralkodik. Vajha a fiatal életet, melynek oltalmát a törvény reám bízta, s melyet a törvény kioltani rendelt, ama végtelen kegyelem, az apostol király e legmagasztosabb joga a megsemmisüléstől megóvná. Legalázatosabb hodolattal császári és apostoli királyi felségednek hű alattvalója dr. Vaisz Sándor. Papp Gyula volt hírlapíró sikkasztási bűnügyében a törvényszék ma hirdette ki a kir. tábla ítéletét. Ezen ítélet a vádlottra első bíróságilag kimért 6 havi börtönbüntetést változatlant helyben hagyja. Papp Gyula ezen ítélet ellen is fellebbezett. Egy nehezen qualifikálható bűntett. Nagy Kotrubai József újpesti czipész múlt évi november hó 11-én meglátogatta Merkl Julia szomszédnőjét. Merklné ez alkalommal elbeszélte Kotrubainak, hogy egy értékes szállítmánya érkezett a vasúton s egyúttal megmutatta a küldeményről A HON magántávsürgönyei. A magyar delegáczió ülése. Bécs, jan. 31. A magyar delegáczió négyes egyesült albizottsága ma délelőtt 11 órakor ülést tartott. Elnök Tisza Lajos. A közös kormány részéről jelen voltak: Kálnoky gróf külügyminiszter, Byrandt-Rheidt gróf hadügyér, Szlávy József pénzügyminiszter, Kállay és Falke osztályfőnökök, Dóczy, Mérey és Szentgyörgyi üdv. tanácsosok, Pápay őrnagy, Lambert főhadbiztos és G a a 1 korvett-kapitány. A magyar kormány részéről: Tisza Kálmán kormányelnök, Orczy Béla báró és Szapáry Gyula pénzügyminiszter és Szende Béla honvédelmi miniszter. Elnök az ülést megnyitván, kijelenti, hogy a tanácskozás egészen bizalmas természetű s ennélfogva titoktartást kér. Baross Gábor előadó meggyőződését nyilvánítja, hogy a mozgalom következtében szükségessé vált csapatszaporítás a megszavazott költségvetésből nem eszközölhető, hanem rendkívüli hitelre van szükség. Ajánlja a 8 millió megszavazását, remélve, hogy az összeg okszerűen fog fölhasználtatni a rend helyreállítására és a monarchia tekintélyének megóvására. Apponyi Albert gróf kész megszavazni a hitelt és elvárja, hogy, ha az összeg elégtelen lesz, a delegáczió kikerülésével nem fog intézkedés történni ; ez iránt felvilágosítást kér. Szlávy pénzügyminiszter kijelenti, hogy az esetben, ha jelentékeny összeg kivántatnék, a delegácziók összehivatnak , csekélyebb költség póthitel után fog kéretni. Pulszky kérdi, hány ezred maradt ott, melyet máshol lehetett volna elhelyezni; hány zászlóalj küldetett oda; hány ezredhez hívták be az utóbbi három évi tartalékosokat ? mily összegre rúgnak a felszerelési költségek és mi módon csoportosulnak e kiadások ? Bylandt-Rheidt gróf tüzetesen válaszol Pulszky kérdésére, részletesen ismertetvén a szükségesnek tartott katonai intézkedéseket. Előadása végén hangsúlyozta, hogy némely intézkedés, mely most már szükségesnek mutatkozik, nincs felvéve a most kért 6 millióba, ennélfogva nincs kizárva, hogy esetleg újabb hitel fog igénybe vétetni. Pulszky kielégítőnek találván a választ, az úgynevezett rendkívüli hegyi ütegekre nézve kér felvilágosítást, mire nézve a miniszter nyomban kielégítő választ ad. Hegedűs a mozgalom jelen állásáról kér felvilágosítást. Fálk kérdi Szlávytól, hajlandó-e közölni bizalmasan a múlt évi november óta beérkezett valamennyi jelentést; továbbá kérdi, vajon a jelen akció alkalmával a legmagasabb állású döntőleg intézkedő egyén polgár-e vagy katona? Hasontartalmú kérdéseket intéz Apponyi, Szilágyi és Bánffy a mozgalom keletkeztének okairól, a jelen állapotról és a szomszéd államokkal való viszonyokról. Szlávy a hozzá intézett kérdésekre válaszolva hosszabb beszédben kimerítő ismertetést ad a forrongásban lévő területen uralkodó jelen helyzetről, utána tévén, hogy a belterületi részleges mozgalmakhoz szórványosan külizgatás is társul, azonban egész határozottsággal konstatálja, hogy a szomszéd államok kormányai az izgatástól távol állanak. Csernátony kérdi, lehet-e attól tartani, hogy a mozgalom Boszniában is kitörhet ? Szlávy erre vonatkozólag nem adhat előre biztosítást, annyit azonban mondhat, hogy a mozgalom Boszniába átcsapásának meggátlására megtétettek a szükséges intézkedések. Éber Nándor kérdi a hadügyértől a mozgalom kiterjedését és topográfiai alakzatát. Ryland Rheidt gróf a beérkezett jelentések és adatok nyomán némi felvilágosításokat ad a mozgalom kiterjedéséről és megjegyzi, hogy a felkelők erejéről, fegyverzetéről és fegyvereiről egyelőre nem lehet pontos felvilágosítást adni. Apponyi Albert gróf kérdi, minő intézkedéseket tett vagy teend a közös kormány a külbefolyások, név szerint Montenegro ellenében. Kálnoky gróf külügyér válaszában megjegyzi, hogy amaz emlékiratnak ama passzusa, mellyel az interpelláló kérdését kapcsolatba hozta, nem vonatkozik arra, mintha valamely kormány vagy ország által gyakorolt külbefolyások léteznének. Az utóbbi hat év alatt ama vidéknek majdnem valamennyi országa a legkülönbözőbb nemzetiségi és zendülési mozgalmak színhelye volt. Ez alatt az idő alatt nemcsak Boszniában és Herczegovinában, hol mint tudva van, a mozgalom kezdetét vette, hanem az egész Balkánfélszigeten egész csoportja gyűlt össze azoknak az elemeknek, melyeknek az ilynemű izgatás szitása és rendezése rendes foglalkozásuk; ezek némileg állandóan zavargó elemet képeznek, melynek működése lelhesszálság és fel a Dunáig terjeszkedik. — Az okkupáczió által azok az elemek, melyek nem hódoltak meg felsőbbségünknek, s melyek általában minden felsőbbségtől irtóznak, tényleg kiszorittattak Boszniából és Herczegovinából és részint határainkon vonták meg magukat, részint pedig, amennyiben mohamedánok valának, dél felé húzódtak le egészen Konstantinápolyig. Mindez már eleve létező állapota volt az utóbbi évtizednek. Az ilyen foglalkozásszerűen működő izgatók térnek lassan-lassan mindenfelől vissza és főkép ezek azok, akik okai annak, hogy az előbb csak szórványosan kisebb csapatokban rablókként felmerülő bandák hirtelen megerősödve, egész szervezetet kapnak. E foglalkozásszerű felkelők ismernek minden rejteket, tudomásuk van a korábbi időkből való titkos fegyvertárakról s igy magyarázható meg, hogy a rablók egyszerre újabb szerkezetű fegyverekkel felszerelvék. Ez idegen, sőt néha nem is idegen elemekre hivatkozik amaz emlékirat, midőn külbefolyásokat említ, melyek csatlakozása a mozgalmat erősbíti. Ami a külbefolyás valódi létezését illeti, szóló komoly fáradozás tárgyává tette e kérdést, hogy földerítse, létezik-e valamely oldalról a mozgalom támogatásában működő oly küláramlat, melynek szálai más országokba vezethetők vissza, és egész lelkiismeretességgel állíthatja, hogy ilyen nem létezik. Az természetes, hogy oly időben, midőn a szoczialisztikus és politikai czélokra törekvő titkos szövetkezetek oly nagyszámúak és a pénzgyűjtések e czélokra oly nagy lendületnek indultak, ily mozgalmak számára, milyen a herczegovinai, titkos utakon bejuthatnak a pénzsegélyek az országba vagy legalább oda vannak szánva. Miután az utóbbi keleti háború időszaka alatt a nemzetiségi szenvedélyek a szélsőségig felizgattattak, bármi csekély indító ok elég arra, hogy bizonyos lázas állapototidézzen elő ugyanama fajnak legtávolabbi népségeinél is, nemzeti érzületük felizgatására, csakhogy — véli a miniszter — nálunk erre vonatkozólag összetévesztik az okozatot az okkal. Ezután áttért a miniszter az egyes államokkal való viszonyra s ezt minden tartózkodás nélkül egész valóságban részletesen ismertette s előbb titkos okmányokat fel is olvasott. Egész melegséggel adta elő III. Sándor C czárnak és kabinetjének békeszeretetéről való meggyőződését, kinek leyális és jó szomszédi barátságos érzülete legkisebb kétséget se tűr,és egészen tévedésnek nevezte azt, ha valaki azon barátságtalan vagy ellenséges áramlatnak,mely Oroszország némely köreiben netán mutatkozik, nagyobb jelentőséget tulajdonít, mintsem ama teljesen kifogástalan magatartásnak, melyet a czár akarata értelmében az egész politika irántunk tanúsít. A mi a Törökországgal való viszonyunkat illeti, mely a szőnyegen levő tárgy megítélésénél kérdésbe jöhet, ezt, valamint a többi hatalmakkal való viszonyunkat,ilyen jónak mondhatta a delegáczió utóbbi ülésszakában a kormány képviselője, és e viszony azóta nem is változott, és amennyiben változott, az csak örvendetesen jobbá lett. A szultán által Berlinbe menesztett rendkívüli küldöttségnek hazatértében Bécsben tartózkodása alkalmat nyitott szólónak arra, hogy alapjában eloszlasson minden előítéletet és aggodalmat, melyeket Konstantinápolyban tápláltak délre irányzott állítólagos előhatolási terveink tekintetében. És ez oly örvendetes módon sikerült, hogy Konstantinápolyban e mesét már számbavételre sem méltatják. Erre nézve igen értékes gyakorlati bizonyítékunk van abban, hogy a szultán ő felsége a szalonikis vasúti kapcsolatot most már határozott világos ígéretével biztosította (helyeslés),amelynek engedélyezését épen ezen ok hátráltatta eddigelé. Ugyanaz a bizalom és előzékenység, melyet ez alkalommal a porta tanusított, szolgál irányadóul a herczegovinai mozgalommal szemben követett magatartásában is. A miniszter ennek bizonyítékául néhány táviratot és jelentést olvas fel, melyek épen az utóbbi napok alatt érkeztek. Montenegro és Szerbia fejedelmei szintén több bizonyítékát adták legális és kifogástalan magatartásuknak. Midőn Montenegróra vonatkozólag aggodalom nyilvánul, azért mert az egyik területről a másikra való átvonulást meggátolni nem lehetett, két fontos körülményt nem vesznek figyelembe. Első a terület alakzata. Saját magunknak sem könnyű feladat, hogy a határvonalnak elzárása által a felfegyverzettek átjövetelét az egész vonalon megakadályozhassuk; Montenegróra nézve sem kisebb ez a nehézség. Másodszor : nyomatékkal bír az, hogy az ottani lakosságnak és a herczegovinaiaknak korábbi összetartozása szintén megnehezítette az eme határokon létesítendő intézkedéseket és a fegyvercsempészet megakadályozását. Legkisebb ok sincs arra, hogy a fejedelemnek úgy szándékát, mint cselekvési képességét kétségbe vegyük s megvonjuk tőle bizalmunkat, melyet el nem játszott. (Helyeslés.) A vita bezárására tett indítvány mellőztetik, miután Andrássy Gyula gróf kijelenti, hogy szintén szólni kíván. Szilágyi és Bánffy ama kérdésére, minő politikát fognak követni a felkelés lecsillapítása után ama tartományokban, Szlávy miniszter kijelenti, hogy az eddig követett politikát folytatni fogják. Ezzel az ülés véget ért. Bécs, jan. 31. (B. K.) Szende Béla honvédelmi miniszter ma délelőtt ő felsége által hosszabb kihallgatáson fogadtatott. — Bedekovich Kálmán horvát miniszter és Jekelfalussy miniszteri tanácsos ma ide érkeztek. A mai délután folyamában huzamosabb ideig tartó magyar minisztertanács volt. Róma, jan. 31 (Ered. sürg.) A félhivatalos lapnak tartott »Liguria Occidentale« a Ferrero hadügyminiszter által indítványozott katonai intézkedéseket, tekintettel a jelenlegi politikai helyzetre, teljesen igazoltaknak jelenti ki. Minthogy egyrészről Németország-Ausztria-Magyarország, másrészt Francziaország Olaszország barátságára törekesznek, Olaszország könnyen háborúba volna keverhető. Nevezett lap azonban, minthogy úgy az egyik, mint a másik szövetség nagy veszélyeket rejt magába, legtanácsosabbnak tartaná, hogy Olaszország fegyveres semlegességet kövessen, amiért is a kamaráknak föltétlenül el kell fogadniok Ferrero javaslatait. Konstantinápoly,jan. 31. (Ered. sürg.) A »Pol Corr.« jelentése : A franczia kabinetváltozás fölött a portán élénk megelégedés uralkodik, minthogy a nyugati hatalmak nyomatékosabb eljárását az egiptomi kérdésben Gambetta befolyásának tulajdonítják. Azt hiszik, hogy a párisi és londoni kabinetek még hiányzó válasza az utolsó török körjegyzékre nem is fog bekövetkezni, amit kívánatosnak mondanak, minthogy a porta el van határozva, hogy az egiptomi kérdés minden szükségtelen bővítését lehetőleg el fogja kerülni. A többi hatalmak egyikétől sem érkezett eddig válasz a török jegyzékre. Németország tévesen jelzett válasza Hatzfeldt grófnak Sadullah béj előtt egészen ártatlanul tett nyilatkozatára vezetendő vissza. — Yemenből igen nyugtalanító hírek érkeznek a növekvő fölkelésről, úgy hogy a porta a rend helyreállítása végett rendkívüli rendszabályokra gondol. Nándorfehérvár, jan. 31. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése : Az ellenzék vonakodása, hogy a skupstina által nagy többséggel elfogadott feliratot aláírja, sok rossz vért szül. Kormánypárti körökben hangsúlyozzák, hogy ez az eljárás alkotmányellenes és a parlamentarizmust ad absurdum vezeti. Szófia, jan. 31. (E red. sü r g. A »Pol. Corr.« jelentése: Remsingen alezredes a bolgár vezérkari főnök adlátusává és a hadiiskola parancsnokává neveztetett ki. Páris, jan. 31. (Ered. sürg.) Az új minisztérium a lehető leg legjobb fogadtatásban részesül az itteni sajtóban. Még Rochert is tisztelettel és jóakaratukig nyilatkozik Gambetta elleni gyűlöleténél fogva, csak a hadügyminisztert nem látszanak tartani elég alkalmasnak. A »Rép. Francaise« közbevetőleg arra emlékeztet, hogy Freyciner 1870 előtt nem volt köztársasági. Bécs, jan. 31. A kormány előterjesztésének érdemleges tárgyalása a holnap tartandó bizottsági ülésen fog végbemenni. Az albizottságban fölvetett kérdések valószínűleg a plénumban is meg fognak a kormánnyal szemben tétezni. Bécs, jan. 31. Krisztina spanyol királyné 22.000 forintot adott a ringszínházi katasztrófa áldozatainak hátramaradottjai javára. A külügyi hivatal már átküldte a községtanács elnökségének az adományozott összeget. Bécs, jan. 31. (Képviselőház.) Prazak igazságügyminiszter válaszol Taufferer és társai interpellácziójára a Krajna és Dél-Szíria tartományokban szokásos nyelvekre vonatkozólag kibocsátott miniszteri rendelet tárgyában. A miniszter hangsúlyozza, hogy a törvényszékek és különösen az országos főtörvényszékek ügyrendjük menetét illetőleg az 1853. május 3-ai törvény 90. és 92. §-a értelmében világosan az igazságügyi minisztérium felügyeletének vannak alárendelve. Ezt a felügyeleti jogot és felügyeleti kötelességet semmiféle későbbi törvény sem el nem törölte, sem meg nem szigorította; e jog és kötelesség igen jól összefér a birói hivatal függetlenségével és a birói ítélet szabadságával és önállóságával és az állami alaptörvény végrehajtására a birói hatalomról szóló 1868. május 21-ki törvény kibocsátása által teljes oltalomban részesült. A gráczi országos főtörvényszék amaz intézkedése, melylyel a legfőbb ítélőszéknek egy bizonyos pörös ügyben hozott ítéletet Krajna és Sziria valamennyi törvényszékével tudata, nem volt a bírói hivatal cselekménye, hanem a főtörvényszéknek felügyeleti hatóság minőségében közigazgatási hatáskörének megfelelőleg tett intézkedése. Ennél fogva az egyes járásbíróságok a rendesnél nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a legfőbb ítélőszék döntvényének és a saját maguk által hozott ítéletekben e döntvénytől vezérelteték magukat. Hogy tehát a főtörvényszéki intézkedés folytán származott jogtévedés megszűnjék, a kérdéses igazságügyminiszteri rendelettel együtt az illető utasítás is kibocsáttatott; a jelzett utasítás nem avatkozik a bírói hivatal jogaiba, csak utal a fennálló törvényekre és rendeletekre. A másik kérdésre áttérve a miniszter kijelenti, hogy a szlovén és német hírlapokban megjelent s az említett rendeletet bírálgató czikkekről, bár nem hivatalos uton, tudomást szerzett. Szónok csak sajnálhatja, hogy a hírlapok, amint fájdalom, nem ritkán történik — pártállásuk szerint a kormányrendeleteket szószerinti tartalmukban elferdítik, vagy azokat arra a czélra használják, hogy a nemzetiségeket, melyeknek barátságos együttélését a kormány az igazságos és méltányos kivánatok tekintetbevétele által, megalkotni iparkodik, egymás ellen felizgassák. (Bravo! Bravo!) A napi sajtónak ilyen enuncziáczióiért nem lehet a kormányt felelőssé tenni. Bécs, jan. 31. (Képviselőház.) Prazák miniszter válaszol Weeber interpellációjára, melynek tárgya a Prazak miniszter által Schneid és Tonki kérdéseire adott válasz. A miniszter hangsúlyozza, hogy ezt a választ, amelyben a bírák önállósága és függetlensége világosan kiemeltetett, a minisztertanács teljes beleegyezése mellett adta. Minthogy indítvány a vita megkezdésére nem létetett, tehát az ügyrendnek a kérdés ujabbi tárgyalására vonatkozó szabályt nem követték, a minisztérium ujabbi fejtegetésekbe nem bocsátkozhatik. A házadó feletti vita az urak háza által megszavazott ama módosításokra fog kiterjedni, melyek Tirolra és Vorarlbergre vonatkoznak.Zallinger,Terrago, Oetz, Hippoliti, Sternbach és Thurnherr pártolták a képviselőház határozatainak csonkítatlan megtartását ;Wildauer ellenzi az egyoldalú kedvezményt. Az előterjesztés erre azurak háza által megszavazott szövegben elfogadtatott és harmadik olvasásban névszerinti szavazás mellett 150 szavazattal 120 ellenében megszavaztatott. Welsersheimb gróf honvédelmi miniszter válaszol Y iz e tics interpellácziójára. — A ház végül vita nélkül igazolta Co ro nini gróf megválasztását. A legközelebbi ülés február 7-én lesz. Nándorfehérvár, jan. 31. A skupstina többségéhez tartozó összes képviselők — számra 104-en — átnyújtották a fejedelemnek a skupstina válaszfeliratát. A fejedelem teljes megelégedését fejezte ki a többség munkálatai felett, elítélte az ellenzék magatartását és hangsúlyozta, hogy teljes bizalommal viseltetik a mostani kabinet és a képviselők további sikeres működése iránt. Nándorfehérvár, jan. 31. A skupstina mai ülésén mindenekelőtt a második rendes ülés jegyzőkönyve felolvastatván, az ellenzék mint nem teljes ellen heves támadásokat intéz. E fölött élénkebb vita keletkezett s főleg a körül forgott, hogy a házszabályok 43. §-a módosíttassák, hogy a kivánalmaknak megfeleljen. A kérdés a legközelebbi ülésre halasztatott. Ezután az elnök felhívja a skupstinát, hogy a felirati javaslat felterjesztésére választott tagokat küldje ki. Ezután Jako vyevics Jelyko emel szót s kijelenti, hogy az ellenzék a trón és az alkotmány ellen van, mire Yukovics Paja azt feleli, hogy az ellenzékről ezt nem mondhatni s mint ilyen nem hagyja magát a többség által befolyásoltatok Ellentüntetésül kijelenti a kormánypárt, hogy a küldöttségben testületileg vesz részt, ami meg is történt. A fejedelem a küldöttséget igen szívesen fogadta és biztosította jóakaratáról, egyúttal arra kérte a küldöttséget, hogy a kitűzött czél mellett maradjanak meg. A kormánynak megelégedését fejezte ki s rosszalta az ellenzék eljárását. Nándorfehérvár, jan. 31. Bontoux és az Union Générale bukása az itteni kormánykörökben nagy félelmet idézett elő. Az ellenzék e körülménytől várja a jelenlegi kormány bukását. Szófia, jan. 31. Hitrovo orosz követ Bulgária valamennyi orosz konzulát ide egybehívta, hogy Bulgáriában az oroszok iránti ellenszenvre vonatkozó szentpétervári utasításokat velük közölje. Zankov és Stojcsev exminiszterek ellen a kormány a bűnvádi kereset megindítását javasolta, a kormányzásuk alatt kiadott és be nem számolt 23,000 és 10,000 frtnyi összegek miatt. Páris, jan. 31. (Kamaraülés.) Freycinet felolvassa a miniszteri nyilatkozatot, mely így hangzik: Szent kötelességeink teljesítésében, melyek hivatalaink elvállalása folytán reánk súlyosodnak, főleg egy gondolat vezérel bennünket, s ez az, hogy békét tartsunk az országban, békét a kedélyekben és az anyagi viszonyokban, békét bent és kint. Mi semmit se fogunk elmulasztani, hogy ezt a czélt elérjük. Mindenütt, ahol akciónk fellép, méltónak, szilárdnak és kibékítőnek fog bizonyulni. Olyan országnak, mint Francziaország, szüksége van a szabadságra és a haladásra. Önök segíteni fognak minket, hogy az utóbbit valósítsuk és az elsőt biztosítsuk. Mi szabadelvűen fogjuk alkalmazni az új sajtó- és gyülekezési törvényeket.« A nyilatkozat továbbá azt mondja: »A kormány egy törvényt fog előterjeszteni, mely az egyesületi jogot, az állam jogának fentartása mellett, biztosítani fogja.A revíziókérdést a mostani törvényhozási időszak lefolyásáig elhalasztják. A kormány reformálni fogja az igazságügyet, nevezetesen ki fogja terjeszteni a békebírák illetékességi körét, le fogja szállítani a törvényszékek számát és ki fogja dolgozni a hadsereg reformjáról szóló javaslatot, mely három évre fogja a szolgálati időt leszállítani. A közoktatást illetőleg a kormány folytatni szóló feladó vevényt. E vevényt az asszony, minthogy arra szüksége nem volt, az asztal alá dobta. Kotrubai felvette a vevényt s egyenesen a vasúthoz sietett vele. Itt azt adta elő, hogy a fuvarlevelet elvesztette s annak igazolására, hogy a küldemény tényleg neki szól, felmutatta a feladó revényt. A város erre minden aggodalom nélkül kiszolgáltatta Kotrubainak a Merkl Júliának szóló szállítmányt, így mondja ezt a vádlevél, mely Kotrubai eme tettében csalást lát. A végtárgyalás alkalmával dr. Vaisz védő azt vitatta, hogy ez nem lehet csalás, mert a btk. 379. §. világosan megkívánja, hogy a megtévesztett és megkárosított egy és ugyanazon személy legyen. A jelen esetben pedig a táros a megtévesztett, Merklné pedig a megkárosított személy. A törvényszék felmentette ugyan vádlottat a csalás vádja alól, ellenben vétkesnek mondotta ki a btk. 367. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében s 6 havi fogházra ítélte. Dr. Vaisz ez ítélet ellen felebbezett s a kir. tábla az ítélet feloldásával pótvizsgálat s uj ítélethozatalra utasitá a törvényszéket. A tegnap tartott utóbbi végtárgyaláson a kir. ügyész lopás miatt emelt vádat Kotrubai ellen. Ezen vád ellenében védő azzal védekezett, hogy itt lopásról szó sem lehet, mert vádlott csak akkor tulajdonította el (ha ugyan eltulajdonította) a feladó vevényt, midőn Merklné azt rés nulliussá tette, vagyis azt mint reá nézve értéktelent eldobta. Ugyanazért jogtalan elsajátításról sem lehet szó, kéri tehát védenczét felmenteni. A törvényszék vádlottat az ellene emelt vádak alól felmentette.