A Hon, 1882. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-25 / 56. szám
56. szám. 20-dik évfolyam. Szerkesztési irodai Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Mintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest 1882. Szombat, február 25. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................................ 8M 8 hónapra 6»• hónapra.................................................13» Az esti kiadás postai különküldéséért felüli fizetés negyedévenként............................. 14 Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mi ■ denkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás XXI v ÜLT 1882-dik XX-dik évi folyamára. Előfizetési árak : Egy hónapra . . . . 2 frt Évnegyedre . . . . 6 » Fél évre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadóhivaalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadóhivatala. Budapest, február 24. Azon arányban, melyben forgalmi statisztikánk adatai szaporodnak, nyernek azok fontosságban és jelentőségben is. Most már a múlt évi deczember havi kimutatásoknak is birtokában vagyunk, és így a részletes kimutatásokat egy félévről bírjuk. Igaz, hogy csak az 1881. évnek második feléről, tehát nem lehet biztos következtetést vonni arra, hogy az év első fele is hasonló eredményeket fog-e felmutatni, de máris bírunk annyi adattal, hogy forgalmunk egész mennyiségére és irányára, valamint arányaira nézve, valószínű következtetésekre juthassunk, annyival is inkább, mert a postai és fiumei forgalom kivételével az 1881. május és junius hónapokról is leírunk együttes kimutatásokat. Az 1881. év második félévének forgalmi kimutatásait véve tekintetbe, 130.586,991 forint bevétel és 197.504,023 forintnyi kivitel tűnik fel, tehát e félév alatt forgalmunk 67 milliónyi aktívát mutat fel javunkra, vagyis e félév alatt 67 millió forinttal többet érő árut vittünk ki, azaz, a kivitt árukért annyival több pénzt kaptunk, mint amenynyit kifizettünk behozatali áruczikkeinkért. Ha mindenik év első fele hasonló forgalmi arányokat tüntetne fel, és ha mindenik év forgalmi viszonyaira lehetne az 1881. év tapasztalataiból következtetni, mit talán megtehetünk, mert sem termékenység, sem forgalmi előnyök tekintetében a múlt év valami rendkívüli évnek nem mondható, akkor évenkint kereskedelmi mérlegünk 120—130 millió forint aktívát mutathatna fel. Ezt még most nem állíthatjuk. Ilyen állítás fentartására több év tapasztalása szükséges, de, hogy aktív mérlegünk van, nem is jelentéktelen összeggel, azt már most merjük állítani anynyival is inkább, mert a postai forgalom nincs ugyan ez adatokban feltüntetve, de birjuk nem ugyan 1881-ről, hanem a megelőző évek valamennyiéről a postai utánvételek és utalványok pontos kimutatását és az adatok is úgy Ausztriával, mint a külfölddel szemben pl. 1879- ben és 1880-ban sokkal nagyobb összegnek befolyását, mint kifolyását jelzik, így 1880- ban utánvétel és postai utalvány útján Ausztriában és a külföldön Magyarország számára kifizettetett 53.893,736 frt, Magyarországon Ausztria és a külföld számára kifizettetett 12.639,431 frt. Ezt természetesen, az áruforgalom értékeivel összevonni nem lehet, mert ennek eredménye fizettetik ott is ki , de a forgalmi irányt és arányt ez is jelzi. Visszatérve a múlt év forgalmának félévi eredményéhez, azt találjuk, hogy kereskedelmi mérlegünk állandóan kedvező Ausztriával szemben is, és hogy az osztrák piac oly jelentőséggel bír ránk nézve, hogy amíg 1301/* 1 milliónyi félévi behozatalunkból 114.585,403 frt esik Ausztriára, addig 1971/* 1 milliónyi kivitelünkből, 139.209,039 frt jut Ausztriára. Tehát behozatalunkból csak 16 millió, kivitelünkből csak 38 millió nem esik Ausztriára és mérlegünk ezzel szemben is félév alatt 241/* millió forintnyi aktívát mutat fel, ami évi 48—49 milliónak felelhet meg. Nem fektetünk súlyt arra, hogy a számok e kombinácziója megálljon, de hogy az arányok megállhatnak, azt abból az állandóságból merjük következtetni, mely május hó óta, tehát az évnek majdnem minden szakában hónapról hónapra mutatkozott. Ugyanis, legtöbb behozatalunk szeptember hóban volt, mikor az 29.414,945 forintra emelkedett (ebből 22.395,112 frt esik Ausztriára), szintén ekkor emelkedett legmagasabbra kivitelünk, 39.696,293 forintra, illetőleg Ausztria irányában 24.921,304 forintra. Legkisebb volt behozatalunk decemberben (a május és júniusi behozatal 17—18 millió volt ugyan, de ebben a fiumei forgalom felvéve nem volt), mikor 21.994,981 forintra szállt az le és ugyanekkor volt legkisebb kivitelünk is, mert (májusban a fiumei forgalom nélkül is 21.959,838 forintra, júniusban 23.343,614 forintra ment) 27.776,353 forint volt, de úgy Ausztriával, mint a külfölddel szemben, sem a forgalmi arányok, sem a mérleg aktívuma egyik hónapban sem változott. Különös érdekkel bír most, egyfelől a nyers termények, és másfelől a pamut- és gyapjúszövetek forgalma, mert a búza- és lisztvámbehozatal, az állatvámok emelése és a gyapjúszövetek czélbavett magasabb megvámolása e czikkek forgalmának fontosságot és érdeket nyújt. A múlt évi december havi kimutatásból látjuk azt, hogy összesen behoztunk lenszövetet 533,735 forint értékben, pamutszövetet 2.865,070 forint értékben és gyapjúszövetet 1.074,516 forint értékben. Tehát e három czímen összesen 4.473,321 forintot fizettünk és pedig ebből 4.319,284 forint Ausztriába ment, ha ezt egész évre számítjuk át, természetesen csak hozzávetőleg, akkor e három czikk után az ország 53 millió 679,850 forintot fizet a külföldnek és ebből jut Ausztriának 51.831,200 forint. Ha ezzel szemben látjuk azt, hogy decemberben keleti és mezei terményekben, tehát főleg búzában és lisztben 10.207,691 forint értéket vittünk ki, nyilvánvaló, hogy csak e czímen, ugyanazon kombináczió szerint, 122 millió folyhat be egy év alatt hazánkba és pedig Ausztriából mintegy 80 és fél millió. Ha pedig ehhez vesszük az állati termékeket is, ezek közt az ökör-, sertés- és zsirvát fog tetemesen emeltetni, akkordeczemberben e czimen 5.748.602 forint lévén A HON TÁRCZÁJA. SZERETVE MIND A VÉRPADIG. Történeti regény a Rákóczy-korból. Irta JÓKAI MÓR. 91-dik NEGYEDIK KÖTET. Folytatig. Nagy átváltozás volt az arezon! A haragra ránczolt szemöldök, a villogó szemek, a lüktető arczvonások az egyik perezben; — a másikban aztán a kiderült homlok, a nevető arcz. — Ármányadta Scharodija! kiálta, a vállára ütve a gazdának, hát te hogy lettél korcsmárossá ? S azzal felcsapta a süvegét a fejére. Arra aztán Scharodi is felnyomta a nyírott tarkójára a zöld bársony sapkáját. — Hiszen kollégák voltak már! Egyiknek sem volt mit respektálni a másikon. — Vigye az ördög az egész dicsőséget! Elcsaptam magamtól az ármádiát! Monda röhögve Scharodi. — S jól érzem magam mellette. Egy kis kidomborodó poczakra is tett már szert, s önelégülten ütögetett rá a tenyerével. Mert nagy büszkeség az, mikor egy állampolgár egy olyan becsületesen megnövelt hasra üthet rá: ez az én saját szerzeményem. A lumpok, a csavargók, schnorrerek mind soványok; tisztességes embernek potroha van. S nem is nagyon respektálta az egész Ocskayt. Elővette a porczellán pipáját s rágyújtott előtte, nem is kérdezte, hogy szabad-e ? — Hidd el nekem pajtás (!) monda fidélis czimbora hangon. Többet ér a göledény a haubicznál. — Nem jut az ember zöld ágra ezen az utón. A lelkem is elkárhozott már bele. Megbántam, hogy átszöktem a németekhez, mint a kutya, aki kilencz családtaggal szaporította meg a nemzetségét. Nem volt nekem náluk se emberségem, se becsületem. Itt fellöktek, ott felrúgtak. Elküldöztek olyan átkozott helyekre, ahol ott kellett volna vesznem. Aztán ott felejtettek. A zsoldomat soha nem fizették, majd megvesztem éhen, szomjan. Ha jutalmamat kértem, Pontiustól Pilátushoz küldözgettek, utoljára szöszönboron kifizettek. Ha valami hiba történt, mind rám kenték; s ha magam követtem azt el, azt felfújták elefántnak; mindig csak ígértek, soha meg nem tartották; adtak írást, de elfelejtettek pecsétet ütni rája. Kezemben volt a császár kinevezése őrnagygyá, rá sem hederítettek, azt mondták: a Hofkriegsrathnak contraszignaturája hiányzik még róla. — Urlaubot kértem, hogy feljöjjek Bécsbe ?Azt nem adták meg. — Akkor maródinak simuláltam magamat: ispotályba küldtek, megkínoztak. — Ha panaszra mentem a fővezérhez, azt felelte : »wir werden schon sehn!« — A császártól utalványt kaptam egynéhány ezer forintra hűséges szolgálataimért , de elfelejtették megmondani, hogy hol kapom meg ? Mikor aztán perre vittem a dolgot, akkor ők kerültek felül, előkeresték az első árulásom aktáit, mikor tudod, te alattad kuruczczá lettem, haditörvényszék elé állítottak érte. Én hivatkoztam az amnestia-levelemre, amit a császártól kaptam, s akkor aztán felküldtek Bécsbe, internáltak, politzei felügyelet alá helyeztek. — Itt látottam, futottam egyik ajtótól a másikra , hogy igazságot kapjak , mindenütt azt mondták, hogy »werden schon sehen.« — Nyolcz hónapig rohantam a fejemmel a főudvarmesteri hivatal ajtajának, hogy a császárnál audiencziát kapjak ; — mindig elutasítottak : nincs itthon a császár ! ha tél volt, azt mondták : fürdik ; ha nyár volt, azt mondták vadászik. Végre bejutottam legmagasabb színe elé, elmondtam előtte sűrű igazságos panaszaimat. Legkegyelmesebben végig hallgatás akkor azt válaszolta : »wir werden schon sehen.« — Ekkor épen szerencsémre elvitte az ördög a fehér angyalt, a nagybátyámat : rám maradt a vendéglője , nosza én is hamarjában otthagytam az uniformisomat a pokolnak, s beálltam magam fehér angyalnak ; mondhatom, hogy azóta paradicsomi életet élek. Ocskay úgy tett az egész fecsegés alatt, mintha hallgatná is, nem is, s a málháit rakosgatá, de pedig voltaképen nagyon is szeget ütöttek a fejébe Scharodi viselt dolgai. Hátha ő rá is ilyen mulatságok várnak. Úgy tett, mintha nem is gondolna rá. — Hej, kedves kamerádom, tudom, hogy te is ilyenforma járatban jöttél fel Bécsbe. Hiszen majd te is végig fogod mindezt a gyönyörűséget élvezni. — Ne törd azon a fejedet koma, vágott közbe . Ocskay mogorván. Én tudom a magam útját Nem szorulok senki tanácsára. — Nonono! Édes kamerádom. Mit használ ez a hetvenkedés ? Bécsben nem lehet hetvenkedni. Tudom én minden dolgodat jól. Ha nem tudnám, hogy jösz, miért mentem volna ki eléd egész a vámig ? — Hallottad-e hírét a Scandáliának ? — Mi a patvar az ? — Ez egy újság, amit nem nyomtatnak, hanem írnak. Nem kerül a censura alá s frissiben adja az egész világon történt pletykákat. Az ára tizenkét arany egy esztendőre. Én azonban megduplázom a fizetést, hogy nekem a legelső példányt küldjék el, mielőtt más kapott volna belőle. Amit a többi korcsmárosok csak ma éjjel kapnak meg, (a lap éjjel bsztatik szét), ez már nekem most a zebemben van. Nézd csak olvasd el, benne van az egész történeted. Ocskay bámulva olvasá az írott hírlapban az egész árulási történetet, oly részletesen előadva a legkisebb körülményekig, mintha csak saját maga diktálta volna. Az is benne volt már, hogy ő neki Bécsbe kell feljönni a tudvalevő három császári kegylevél érvényesítése végett. De hát ki hozhatta mindezt hírül ide hamarább, mint ő maga megérkezett, aki gyorspostával utazott, váltott lovakkal, fullajtárokkal, mindjárt harmadnapra az áttérés után ? Csak egy nap esett közbe, a mely alatt ő Bajmócz várát kisérle meg elfoglalni, hasonló ravasz csellel, mint a milyennel megkerítette Nagy-Tapolcsány várát ; de már az nem sikerült neki. Már annak az ablakán beüvöltötték Jávorka halálmadarai a vészhirt: »elárulta a hazáját Ocskay László !« s ott már puskalövésekkel fogadták a barátságosan bekoczogtatót. — De hát ez alatt az egy nap alatt ki előzhette őt meg ? hisz ezeket az ő dolgait igy hegyiről-tövire nem is ismeri senki: — csak még egy ember a világon. Megállt az esze, csak úgy bámult maga elé, abba a nagy dohányfüstbe, amit Scharodi pipált az orra alá. — Mondok én neked valamit, kedves kamerádom, szólt Scharodi, levetve magát kényelmesen a bőrkanapéra. Azt okosan tetted, hogy otthagytad a kuruczokat: infámis csőcselék ! Végit járja az égés trallárum ! Okos ember menekül belőle. Te hozzád is épen olyan háládatlanok voltak a te uraid, mint én hozzám az enyéim. Tudom jól, hogy el is akartak már fogni s akkor bizony megkurtitanak egy fejjel, mint Bezerédyt. Hanem hát már most elég lehetett neked is dicsőségből, kedves kamerád uram, s hogy tökéletesen meg légy tőle csömörödve. Tu- I ded mit ? Csapd te a földhöz azt a te generális ki- I nevezésedet, ami úgy sem lesz megerősítve soha. Akkor a másik levelednek hasznát veszed, a húszezer forintos utalványnak. Pénz dolgában a császár generosus. Azt kifizetteti rögtön, mihelyt a generálisságot abbahagyod. Akkor aztán állj velem társaságba, légy az én componistám. A vendéglőm czimerét átváltoztatjuk: »zum Kuruzen-generál«-lá. Iszonyú gaudét fogunk vele csinálni. Leverjük vele Bécs valamennyi vendégfogadóját a lábáról: úgy beveszünk vele egyik hotelt a másik után, mint ahogy hajdanában egyik várat a másik után bevettük. Én szolgálok, te meg csak uralkodol, s nem lesz más dolgod, mint pipázni, meg mulatni. — Gazdag emberek leszünk mind a ketten, a többit ütheti már a mennykő. Ocskay majd megpukkadt már a mérgében , egész pulykavörös lett az arcza. Csak ne volnánk Bécs városában, rég az ajtón repült volna ki korcsmáros uram. — Hallja kend korcsmáros! rivallt rá, hátraszegve megmerevített nyakát a kemény dolmánygallér közé. Én nem azért hivattam kendet, hogy nekem itten bolond tanácsokat adjon, hanem hogy vegye elő a krétáját s csinálja meg a számadást rögtön, hadd fizetek. A »kendezés«-re aztán a kamerád is megexcellentiásuramozta illustris vendégét, hanem még infámisabbul vigyorgott hozzá, s a kiégett pipájának a hamvát tenyerébe verve, azt el is szórta nagy familiaritással a padlaton. — Hiszen ráérünk még arra, excellentia uram. — De nem érünk rá, mert én nem akarok soká itt időzni. — Dehogy nem excellentiás uram, soká fog az még tartani. — Noha soká kell is Bécsben maradnom, de innen a kend korcsmájából minden bizonynyal elmegyek. Scharodi uram a szájába dugta az üres pipát, s gyakorlott dohányzók szokása szerint elkezdte azt szortyogtatni, ami épen nem szép muzsika, s csak úgy félszájszegletből szólt oda: — Pedig beiz az én vendéglőmbe szokott ám szállni, ahány magyar uraság csak feljön ide Bécsbe. — Hát az nekem mindegy! Kiálta Ocskay mérgesen, s olyat vágott a kosbordohányzsacskójával az asztalra, mint valaha Botond a byzanczi rézkapura, hogy csak úgy dongott bele a ház. Scharodi magában kaczagott, befelé. — Pedig most is van itt, épen a mellette való szobában, csak egy ajtó választja el, abban is benne a kulcs, egy szép magyar menyecske, — a ki tegnap érkezett, — özvegyasszony, — grófné, — akit aligha nem ismer kegyelmed. — Semmi közöm hozzá. Veté oda Ocskay szárazon. Scharodi Csak nem ment el: felvette az asztalról az Ocskay dohányzsacskóját, kitekergette a sallangjaiból s aztán abból tömte meg a pipáját, hamiskásan döczögtetve elő a szót. — Pedig alighanem emlékezik kegyelmed rá. Tudja, mikor egyszer az a barátságos találkozásunk volt Beczkó várában, a mikor a kuruczok ezt az urhölgyet nagyon is mezítláb vitték kegyelmed elé, s kegyelmed aztán szépen felruházta. Emlékezni fog rá. Ocskay csak elképedt, még a szája is nyitva maradt. — Ormonda volna itten ? Scharodi ezúttal lefelé görbítette a feltárott szája szegleteit, ami még inpertinensebb kifejezést adott az arczának, s azalatt kedélyesen tömögette a pipáját. Háttal volt fordulva Ocskaynak, s csak az egyik félrehúzott szájszegletével sandalgott felé, hogy ennek most megadta a kegyelemdöfést. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva, de egy évre 68—69 millió forint kivitelre számíthatunk e czimen, melyből 46—47 milliót Ausztria fizet, úgy, hogy csak a termények, állatok és állati termékek czimén Ausztria nekünk mintegy 120—128 milliót fizet, mi legalább is annyit bizonyít, hogy oly piaczot képez számunkra, melynek adómentességére kell bizonyos súlyt fektetnünk. Az országgyűlési függetlenségi párt mai értekezletén megállapította, hogy a képviselőház holnapi ülésén történendő szavazásnál milyen álláspontot foglal el. A közösügyi kiadások költségeit, valamint a nyolcz milliós hitelt nem szavazza meg. Szilágyi Dezső határozati javaslatát szintén nem fogadja el a párt. Lükő Géza bejelenti, hogy ő a qualifikáczió bizottságba történt megválasztásáról lemond, mert ő a szabadelvű pártnak azon ténye által, hogy a párt által kijelölt tagot kitörölte s helyette önkényüleg mást jelölt és választott meg, a párt világos megsértését látja. Az értekezlet a lemondást helyeslőleg vette tudomásul. — A szeszadó-enquete tanácskozásainak eredménye alapján — az enquete elvileg mint tudva van, a terményadó életbeléptetése mellett nyilatkozott, a pénzügyminisztériumban most már a legrövidebb idő alatt javaslat fog kidolgoztatni a szeszadó reformjára vonatkozólag úgy, hogy ez a törvényjavaslat még a jelen ülésszak folyamában előterjesztethessék s hacsak lehetséges, elintézést is nyerhessen. Az osztrák kormánnyal ezen ügyre vonatkozólag a tárgyalások már folynak; a két kormány nézetei közt lényeges differencziák nem forognak fenn. A gácsországi legutóbbi elfogatásokról beszélt Kulaczkowsky ruthén képviselő a bécsi reichsrath tegnapi ülésében s azokat a lengyel zsurnalisztika nyomásának tulajdonította, melynek végczélja minden lehető eszközzel minden akadályt elhárítani, melyek a ruthén néptörzs lengyelesítése és latinosítása útjában állanak. A lengyel lapok eme pressziója annyira ment, hogy a Hniliczki-ügyet államveszélyes, hazaáruló dologgá fújták föl. A ruthének évek óta szívükön hordják a nép fölvilágosítását és jólétének emelését ; ez az állapot azonban egy pártnak nem tetszik, mert a műveltségben való haladással, nemzetiségi elleneink nagy fájdalmára, egyúttal emelkedik a ruthén parasztság nemzeti önérzete. Innen jön, hogy minden ruthén könyv és irat, melyek kiadói és terjesztői a ruthén olvasókörök, elleneink által orosz propagandának tartatnak. »Nincs-e Ausztriában — folytatta a szónok — elég néptörzs, amely a görög-keleti egyházhoz tartozik, mint p. Bukovinában ? S mindennek daczára eddig még senki se merészkedett ezeket a bukovinai ruthéneket azért, mert a görög-keleti egyházhoz tartoznak, hazaárulással vádolni. Én értem, hogy ez az áttérés a lengyeleknek nagyon kellemetlen volt. Veszélyeztetve látják magukat, mint mondjuk, nemzeti szervező munkájukban, melynek főbeladata abban áll, hogy a ruthéneket exterminálják és akik erősen rajta vannak, hogy e tisztán egyházi ügyet államveszélyessé, hazaárulóvá fújják föl s azt mint kárhoztatandó működésünk, egyesületeink és nyilvános lapjaink eredményét tüntessék föl. E mellett kiemelték mindama személyek neveit, akiket biztos zár alatt óhajtanak ; megjelöltek ruthén egyesületeket, a melyek föloszlatása és elnyomatása a lengyeleknek vagy szivükön fekszik és e nyomorult denuncziácziók czélja, melyek a lengyel sajtóban művészetig fejlődtek, világos : egyszersmind mindig ugyanaz és csakis azt akarja, hogy ebből az eseményből politikai tőkét csináljon.« Beszédének további folyamában Kuracz ko vsz k y ama hitének ad kifejezést, hogy valószínűleg nem sikerült a fővádat Hraber és társai ellen a vizsgálat folyamában bármiképpentartani. A vizsgálat ki fogja mutatni, mi igaz ez állítólagos hazaáruló üzelmekből. Ebben a tekintetben nyugodt, amennyiben a büntető bíróságok tevékenysége nem fog megzavartatni. A Szónok ezután felolvasta a Reforms, a Dziennik Polski és a Csasz néhány czikkét, mely utóbbi azt óhajtja, hogy a vizsgálat oly módon vitessék keresztül, hogy a vádlottak mondassanak ki vétkeseknek. A lengyel sajtónak a rutbenek elleni emez izgatásai idézték elő ama szomorú jelenségeket, hogy egyes kiváló ruthén nemzetiségű személyiségek fenyegető leveleket kaptak. Szónok utalt arra, hogy a büntető vizsgálat ebben az esetben oly személyekhez utasíttatott, akik nem bírják a ruthén nyelvet, miáltal a vizsgálat menete legkevésbbé sem mozdíttatik elő. De ha az egyik vagy másik el is követett valamit, ennek az oka nem rejlik pánszláv és ruszophil agitácziókban, hanem csakis a ruthén néptörzs elnyomatásában, mely minden téren hihetetlen módon helyeztetik háttérbe. Végre arra kérte Kulaczkovszky az összminisztériumot, hogy vegye fontolóra, tarthatók-e ily állapotok. A franczia képviselőház tegnapi ülésében, mint táviratilag már említettük, az intranzigens Clovis-Hugues egy beszédben, melyet a jelen volt diplomaták,nevezetesen Hohenlohe herczeg figyelemben részesítettek, interpellálta az orosz Lawrow kiutasítása miatt. A kormány, úgymond, hivatalba lépésénél szabadelvű elvek követését ígérte meg s mindennek daczára egy idegent kiutasítottak Francziaországból. A nagy forradalom óta Francziaországra nézve többé nincs idegen. (Zajos félbeszakítás és nevetés; kiáltások: Hát a »prussien«-ek!) Cro vs-Hugues (izgatottan): Azok, akik most »prussien«-eket kiáltanak, 1871-ben valószínűleg nem teljesítették eléggé kötelességüket. (Zajos félbeszakítás ; kiáltások: Rendre!) — Elnök: Ilyen szavakat itt nem kellene kiejteni; tudom, hogy a szónok velem meg van győződve, hogy a kamarában csupa jó franczia van. — Clovis-Hugues: Ha Lawrow kiutasítása jó dolog volna, mért tolná az abban való hibát az egyik kormány a másikra? — Gambe 11 a (közbevág) Bizonyára nem iparkodunk a felelősséget magunkról elhárítani. (Élénk helyeslés.) Freycinet: Ez a minisztérium se! — Clovis- Hugues továbbá, megjegyzi, hogy az ország e kiutasítás által izgatottságba hozatott. (Tartós ellemmondás, nevetés jobbról.) — Clovis-Hugues (izgatottan a jobboldalhoz): Midőn a jezsuitákat utasították ki, jajgattatok ; de mert most szerencsétlen emberről van szó, türelmetlenek vagytok. (Kiáltások jobbról: »A jezsuiták francziák!« Kiáltások balról: »Be rosszak és nem mind!«) — Clovis Hugues (folytatva): Mit tett Lawrow? Gyűjtést rendezett a nihilisták részére; ily gyűjtéseket külföldön is eszközöltek az államcsíny által száműzöttek részére. Ha ezt sem engeditek meg, hol marad a köztársaság szabadságaival ? Köztársaságiaknak ily eljárás ellen tiltakozniok kellene. Azt fogják mondani, hogy most kevesebb szabadság uralkodik, mint a császárság alatt. A köztársasági hegy, Sinai hegy villámok nélkül. (Hangos kaczaj.) Freycinet miniszterelnök azt válaszolta, hogy a kormány elvállalja teljes felelősséget e kiutasításért. Az 1849-iki törvény a kormánynak diskréczionárius hatalmat ad. — A mig ez a törvény létezik, egy kormány se fog másképen cselekedhetni, mint a jelenlegi minisztérium. Nagyon nehéz megtagadni oly idegenek kiutasítását, akik egy barátságos kormány biztonságát zavarják. Hasonló esetekben már voltak kiutasítások és a kormánynak eljárását előzetes esetek szerint kell berendeznie ; ha a törvény most másképen kezeltetnék, az a veszély keletkeznék, hogy a nemzetközi viszonyok megzavartassanak. Freydinet végre kijelentette, hogy törvényjavaslatot fog előterjeszteni az 1849-iki törvény megváltoztatása iránt. Addig is a kormány minden hasonló kiutasítási kívánságnak engedni kénytelen. (Helyeslés.) Ezzel az eset el volt intézve. Baross Gábor elnök az ülést megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Tárgyalás alá vétetett a VI. fejezet, mely a hit,felekezetek, törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosok által fentartott nyilvános gymnasiumok és reáliskolákról szól. A következő 72. §, átalában a megemlített személyek s testületeknek megadja a jogot tanintézet felállításához. Zay Adolf kérdi, hogy az 58. §-nak azon rendelkezését, mely tanárképesítés tekintetében megkívánja a jelölttől a latin és görög irodalom tanulmányozását, a szakférfiak nem tartják-e felette terhesnek. Lutter Nándor válaszolja, hogy a franczia nyelv tanítására a latin nyelv és irodalom ismeretét nélkülözhetlennek tartja; a görög nyelv ismeretét erre nem látja szükségesnek. A 68. §-nál Zay Adél kérdi, hogy a tanárképezdénél okvetlenül szükséges-e a 16 tanár és nem volna-e elegendő 10 is. Latter Nándor azt hiszi, hogy e száma a tanároknak okvetlenül szükséges, miért is a szakasz rendeletét fentartandónak véli. Okadatolja e nézetét részletes példákkal, melyek a tantárgyak előadásának nehézségére vonatkoznak. Zay Adéit kérdi még továbbá, hogy megegyeztethető-e a 70. és 71. §§. ama rendelete, hogy a tanári vizsgálatot magyar nyelven kell letenni, a mi különben az 1868. 44. tvcz. rendeleteivel is ellenkezésben van, fogja-e lehetővé tenni, hogy valaki, aki a középiskolát és a tanári tanfolyamot nem magyar nyelven végzi, a vizsgát magyar nyelven tehesse. Lutter Nándor erre azt feleli, hogy abszolút lehetetlenséget nem lát benne, csak ha olyan gimnázium növendéke volna valaki, ahol a magyar nyelv épen nem taníttatik, az természetesen magyar nyelven a vizsgálatot nem tehetné le. Hegedűs László ehhez még azt jegyzi meg, hogy Magyarországnak a felsőbb oktatás nyelve a magyar lévén, nem képzelhető, hogy tanár legyen, aki a magyar nyelvet nem birja. Zay-nak rövid rectificáló megjegyzése után, melyre még Kalmár azt jegyzi meg, hogy a nem magyar nyelvű intézetekben a felsőbb iskolákban némely tantárgynak magyar nyelven történendő előadása könnyítené a szükséges magyar nyelvismeret elsajátítását. A VI. fejezet fölött Vay Miklós dr. azt jegyzi meg, hogy nemcsak az írottak szerint, hanem hosszú tapasztalat alapján, a protestáns felekezet feóhajtása az, hogy egy külön felekezeti törvény hozandó, melyben minden jogaik beiktatandók lennének. Leginkább érdekében van a coordinatio litterarum ; nekik nincsen ellenvetésük a törvényes intézkedések ellen, de a felügyelet a felekezetekre ruházandó. A legfelsőbb felügyeletet koncredálja az államnak, de ez alatt azt érti, hogy kelljen lenni felügyeletnek, ami fölött az létezhessen, mert ennek ellenében a beavatkozás fog beállani. Azt hiszi, hogy a felekezetek által beterjesztendő kimutatások tökéletesen pótolandják a tanfelügyelők személyes észleleteit. Az iskola vagyonára azon óhajtása van a felekezetnek, hogy a fölött maga a felekezet rendelkezhessen. Különben utal a memorandum tartalmára. Dr. Haynad Lajos bibornok-érsek csak röviden azt jegyzi meg, hogy átalános memorandumához ragaszkodva kívánja, hogy a kath. felekezet tekintessék szintén oly joggal bírónak, mint bármely más felekezet. Kívánja tehát, hogy e VI. fejezetben mindenütt a felekezeti főhatóság helyébe a katholikus intézeteknél tétessék »a kath. tanulmányi bizottság« kifejezés. Ő tiszteli más felekezetek jogait, de ugyanazokat kívánja magának is. Köváry László szintén kívánja, hogy a felekezetekre szintén új fejezet nyittassák. Miután az ir.oda módosította nyilatkozatát, hogy csak külön fejezetet kíván felekezete iskoláira nézve s nem törvényt, a részletes tanácskozás a 72. §-nál megkezdetett, melyre észrevétel nem létetett. A 73. §-hoz Kőváry László megjegyzi, hogy intézetében még tanári állás is tartatik fenn külföldi segélylyel és igy e §-t, amely ezt megtiltja, méltányosnak nem tartja. Középiskolai 1. javaslat. A képviselőház közoktatási albizottsága ma délután 5 órakor ülést tartott, melyben folytatta a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását.