A Hon, 1882. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-14 / 45. szám

bak egyetemek, a­hol tanpénzek fizettetnek, másutt meg nem fizettetnek; némely helyütt egyenesen a ta­nárok húzzák a tanpénzeket, máshelyütt azok az ál­lampénztárba folynak be. Ez mindenesetre igen fon­tos kérdés, a­mi a tanári fizetések kimérésével is szo­ros összefüggésben áll. Ha mi megszüntetjük a tan­pénzeket, úgy bizonyos tanároknak 10—12.000 frt fizetést kell adnunk, a­mint ez Németországban is előfordul. Én tehát mindezen okoknál fogva nem fogad­hatom el a t. képviselő úrnak határozati javaslatát. A­mennyiben visszaélések történnek, meg fogom azo­kat vizsgálni, iparkodni fogok azokat megszüntetni. De még nincsen vége a leleplezéseknek. A t. képviselő úr engem is leleplezett. (Derültség: Hall­juk !) Pedig fölösleges volt, mert én nem viselek masz­kot. Én láttam már a t. képviselő urat maskarázva, de a t. képviselő úr engem még soha sem látott így. (Zajos derültség.) Hanem hát miből áll ez a leleplezés ? (Hall­juk !) Először, hogy nem vagyok alkotmányos érzüle­tű miniszter. Hja, saját érzületemről ítéletet mondani nem az én dolgom, hanem azt talán mégis mondha­tom, hogy bár ő sokat tud, a­mit én nem tudok, mert ő nagyon jó hirű tudós a természettudományok köré­ben s én nem foglalatoskodtam ezekkel, csak ide — s tova mellékesen, de foglalatoskodtam mással, a jog- és alkotmánytannal, még pedig oly időben, a midőn — nem tudom a képviselő úr korát és biographiáját — az, képviselő úr bizonyosan nem foglalkozott po­litikai és jogi kérdésekkel, és talán némely dolgokat e téren én elő is segítettem. (Éljenzés jobb felől.) Az egyetem ügyeiben minden kérdésben meg­kérdeztem az egyetemet, de a személyes ügyekre nézve, méltóztassanak elhinni, hogyha mindig a mások tanácsát követtem volna, bizony igen sok hasznos do­log az egyetemnél most nem léteznék és a legjobb tanárok egy része nem volna ott. Nekem nincsen semmi érdekem a kinevezéseknél, én protectiót nem szere­tek gyakorolni, de meg fogom kérdezni máskor is az egyetem tanácsát, s lesznek esetek, a­melyekben nem fogom követni javaslatát. Ilyen eset volt Hantken esete is, midőn 12 ta­nár ellene s 11 mellette nyilatkozott; de találkoztak az egyetemi tanárokon kívül igen jeles szakférfiak, a­kik azt állították, hogy Hantken oly tudományos te­kintély a paleontológia terén, hogy senki sincs, a­ki vele e téren konkurálhasson, és ezért ki­neveztem. És kinevezése hasznára lesz a geológiai intézetnek, és nem lesz kárára az egyetemnek. Dobránszky beszédére reflektálva, mondhatja, hogy akkor, midőn miniszterré lett, ostromolták az atyák, különösen olyanok, kiknek fiai a jogi fakultás­ra jártak, hogy tegyek valamit nem a tanítási, hanem a tanulási szabadság körül, mert hiszen a tanárok teljesítették kötelességüket, de a tanulók nem tették. Mert volt eset, hogy bár 150-en iratkoztak be, ezek­nek egyik fele nem ment az előadásokra, hanem fa­lura mentek mulatni. Ily körülmények közt nem volt más mód, mint behozni korrektívumul a most dívó vizsgálati rendszert. Ne hasonlítsuk magunkat min­dig Németországgal össze, bár a tanszabadság ellen ott is igen sok panasz van. Orbán Balázs beszédére reflektálva, kéri őt ,nézze meg, minden alap maga fedezi-e költségeit még a jótékonysági intézetek is. Kéri tehát a t. házat, hogy a központi kiadá­sokat szavazza meg, a határozati javaslatokat pedig, melyekre nézve véleményét nyilvánította, mellőzni kéri. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ezután felolvastatok Iványi Dániel határozati javaslata. Lánczy Gyula: Közoktatásunk állapotára tesz néhány észrevételt. A felső­oktatásról szólva, el­­törlendőnek tart néhány vidéki jogakadémiát, mert azt hiszi, hogy a legvégzetesebb tévedés azon balhie­delemben rejlik, hogy néhány tanár és négy tanterem már egy felső szakoktatási intézményt alkot. S itt volna az ideje, hogy a kormány kilépne a kezdemé­nyezés terére, s akár országos költségen akár a fel­ügyelete alatt álló alapítványok terhére, állítna fel egy új, harmadik egyetemet. Szól a felekezetek autonómiájáról az oktatás terén. Ajánlja ez ügyet a kormánynak tanulmányozás végett. A középiskolákra nézve figyelmezteti a kor­mányt, hogy vessen véget a bizonytalan állapotnak akár törvényjavaslat, vagy rendelet útján. Nem tartja még időszerűnek egy képzőmű­vészeti akadémia felállítását, s kéri a minisztert, hogy új költséget e téren ne csináljon. (Helyeslés a bal­oldalon.) Literáty Ödön : Lükő javaslatára kíván né­hány megjegyzést tenni. Azt hiszi, hogy a házasság kérdéséhez az egyház részéről fűződik legalább, annyi érzék, mint az állam is a polgári társadalom ré­széről. „ Ő tehát a polgári házasság kérdésének megol­dását egyedül csak ezen különböző érdekek kiegyen­lítése alapján tartja lehetőnek s nem habozik kimon­dani ama meggyőződését, hogy csalódik Lükő, ha azt hiszi, hogy e kérdést ezen különböző érdek kiegyenlí­tése nélkül csak úgy per tangentem meg lehet oldani, a­mint azt határozati javaslatával elérni kívánja. Kijelenti, hogy a­míg a törvényjavaslat a ház elé nem terjesztetik, addig Lükő határozati javaslata nemcsak, hogy idő előtti, de miután a kormány ezen kérdésre nézve már kezdeményezőleg lépett fel, meri állítani, hogy határozottan meghaladott álláspontot képez, és épen azért a határozati javaslathoz nem járulhat. (Helyeslés jobbfelől.) Prónay Gábor : Hosszasabban szándékszik szólani, és kéri a házat, engedje meg, hogy beszé­dét holnap tarthassa. Elnök : Ha t. ház méltóztatik beleegyezni, a képviselő úr holnap fogja megtartani beszédét. A holnap 10 órakor tartandó ülés napirendjén lesz a költségvetés tárgyalásának folytatása. Az ülés végződik d. u. 1 óra 45 p. — A képviselőház pénzügyi bizott­sága, mai ülésén, Szontagh Pál elnöklete alatt a monarchia déli részében szükségessé vált katonai in­tézkedések rendkívüli költségeit tárgyalta. A kor­mányt Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter és Köffinger miniszteri tanácsos képviselték. Elnök szünet után üdvözölvén a tagokat, jelentést tett az időközben beérkezett leadvány­okról. Hegedűs Sándor jegyző előterjesztésére a beérkezett kérvények és felterjesztések következőleg osztatnak ki az egyes előadók között: a megyéknek és a megyei tisztviselőknek a házi adóról szóló tör­­vényjavasatra vonatkozólag beadott kérvényei kiadat­nak Rakovszky Istvánnak; a bécsi akadémiai olvasó kör kérvénye, melyben pénzegélyt kér: Zichy Ágost grófnak; — a tiszavölgyi társulat kérvénye a kataszter ügyében s a IX. és X. rangfokozatú tiszt­viselők kérvénye Hegedűs Sándornak; a keresk. és váltótörvényszék kezelő hivatalnokainak kérvénye­ Busbach Péternek. Ugyancsak Hegedűs Sándor elősorolja a bi­zottsághoz utasított törvényjavaslatokat. Ezek közül az 1871-iki 42. törvényczikk magyarázatáról, a kő­olajvámról, a pénzügyi bíráskodásról szóló törvényja­vaslatok kiadatnak Hegedűs Sándornak; — 1881. évi közös költségeknél kért póthitelről szóló törvény­javaslat Láng Lajosnak; a Kőszeg-szombathelyi vasútról szóló javaslat Szőgyényi Lászlónak; — és az ország déli részében mutatkozó ínség elhárítá­sára vonatkozó javaslat Rakovszky Istvánnak. Végül Paul­er igazságügyminiszternek leg­újabban a házban a marosvásárhelyi táblára vonatko­zólag benyújtott indítványa kiadatik Bosba­ch Pé­ter előadónak. Ezután áttért a bizottság a napirendre. Láng Lajos előadja a delegácziók határoza­tait, melyek szerint a lázadás elny­omására szükséges katonai intézkedések költségeire mint rendkívüli ha­­diszükséglet 8 millió engedélyeztetett­. Ebből Ma­gy­arország által 2.512.000 frt fedezendő. A közös aktívákból e czélra rendelkezésre áll összesen 6.645.120 frt s a még ezenkívül fedezetlenül maradó mintegy 1.300.000 forintnyi költség a közös pénztár birtokában levő értékek egy részének eladása, esetleg lombardirozása által szerzendő összeggel fog fedeztetni. E szerint a 2.512.000 frt nemcsak rendkí­vüli kiadás gyanánt fog felvétetni a költségvetésbe, hanem bevétel gyanánt is, mint a közös aktívákból és a közös pénztár részletéből Magyarország javára eső rész. Hegedűs Sándor nem óhajtja a szövegben felemlíttetni, hogy a fedezet mint Magyarországra eső rész vétetik fel, mert ezen közös aktívák felosz­tási kulcsa még megállapítva nincsen. Szapáry gróf pénzügyminiszter és Láng Lajos előadó a miniszter jelentésében foglalt szöve­gezésben nem látnak praejudikálást. — Wahr­­m­a­n­n Mór a szöveget úgy véli megállapítandónak, a­mint az más pr­ecedens alkalmából törvénybe ik­­tattatott. Szilágyi Dezső kijelenti, hogy a tételt elfogadja ugyan, mert az a delegácziók által megsza­vaztatott, de fentartja az ügy vitatásának jogát és szükségeit a törvényhozás előtt. H­e­­­f­y Ignácz szerint a delegátiók túllépték hatáskörüket, midőn III. határozatukban az elszámo­lás módozatát is megállapítják, Wahrmann Mór kifejti, hogy e határozat a közös számszéknek szól, s igy nem lép túl a delegátiók hatáskörén. Helfy Ignácz hosszasabban kifejti a jelen állapotok veszé­lyes voltát s utasitni kívánja a kormányt, tegyen in­tézkedéseket, hogy vagy egy vagy más után kibon­takozhassunk. Vagy fojtsuk el a bajokat azoknak for­rásában, vagy szabaduljunk az egész occupationális tehertől. A vita befejeztével a bizottság az előterjesztést elfogadja s a bizottsági jelentés hitelesítését holnap ülés előttre tűzi ki, melly különvéleményt jelent be. Ezzel az ülés befejeztetett s a holnap­után, szer­dán d. u. 6 órakor tartandó ülés napirendjére a pet­roleum vám és adóról szóló javaslat tűze­tett ki. A középiskolai törvényjavaslat bizottsági tár­gyalásáról, a véderő- és igazságügyi bizottságok ülé­seiről szóló tudósítást esti lapunkban közöljük. A szeszadó-reform országos enquete tanácskozása. (Február 13. Első ülés.) A szeszad­ó-reform tárgyában gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter által egybehívott országos enquete ma tartotta első ta­nácskozását Budán a pénzügyminiszteri palotá­ban, a­hol a kolozsvári Sigmund gyároson kívül valamennyi meghívott enquete-tag megjelent. Dr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter meg­nyitván a tanácskozásokat, mindenekelőtt üdvözli az ország minden részéből egybegyűlt szakférfiakat, s megköszönve azon érdeklődést, melyet ezen fontos közgazdasági kérdés iránt majdnem teljes számú meg­­jelenések által tanúsítottak, kijelenti, hogy távolról sincs szándékában irányt adni az értekezletnek, azon­ban tekintettel a szeszadó-kérdésben behozandó re­formokra, azon kéréssel járul az egybegyűltekhez, hogy adják teljes nyíltsággal elő nézeteiket, hogy ezen rendkívül fontos kérdésben a közgazdaság követelmé­nyeinek megfelelőleg lehessen a napirenden levő kér­dést elintézni. Az értekezlet összehívásának egyik indoka, az állam pénzügyi helyzetének javítása iránti törekvés, mert a szesztermelés egyike azon közgazdasági ágak­nak, mely okszerűen keresztülvive , az adófeleme­lést megbírja; a második indoka azon közgazdasági fontosság, mellyel a szeszadó kérdése a hazai terme­lésre nézve bíz, s ezt figyelembe véve, előre is kije­lentheti, hogy hibának itélnék egyedül a fiskális szem­pontokat tartani szem előtt s a közgazdasági fejlődés útjait ezáltal elzárni. E kérdésben az érdekek nagyon különbözők; a magyar ipar, mely oly szép fejlődés­nek indult, meg nem rontható; a kivitelre való terme­lést megakasztani nem szabad; de másrészt itt van­nak a mezőgazdasági szeszgyárak is, melyeknek vi­rágzása a mezőgazdaság érdekében rendkívül szük­séges, — ezeknek helyzete ma nagyon szomorú, a mire tanácskozásunkban különös figyelemmel kell lennünk. Nem csekély figyelmet érdemel a kis üstök kér­dése is, és hogy a termelők termelési képességének minden irányában elég legyen téve. A kérdés tehát sokoldalú, s azért azt minden irányban szemügyre kell venni. Óhajtása tehát az, hogy e szaktanácskozások­ban minden érdek képviselve legyen; sajnálattal kell azonban kijelentenie, hogy a folyamatban levő költ­ségvetési vita folytán, az országgyűlésen kelljén jelen lennie, személyesen részt nem vehet a tárgyalásokban, ennélfogva K­o­r­­­z­m­i­c­s Lászlót, az országos gaz­dasági egyesületnél egyik elnöktársát kérte fel arra, hogy e tanácskozásokat mint elnök vezesse, s reméli, hogy az értekezlet tagjai meg fognak teljesen bízni az ő képzettsége, részrehajlatlansága és tapintatossá­gában; a kormány részéről Kogler és Ludwig osztálytanácsosok lesznek jelen, utóbbi mint szakelő­adó s Hammer miniszteri titkár fogja a jegyző­könyveket vezetni. Ezek után a tanácskozásoknak az óhajtott sikert kívánván, ismételve melegen ajánlja minden érdek szorgos figyelembe vételét. A miniszter ezen éljenzéssel fogadott beszéde után, szót emel Korizmics László . Köszönetet mond a mi­niszternek, hogy bizalmával megajándékozta s habár átlátja azt, mennyire nagy fontosságú kérdések előtt állunk, kitérni — e bizalom elől nem akar, de köszö­netet mond az összes jelenlevők nevében is, hogy megadta ama lehetőséget, hogy az általa czélba vett reformoknak saját véleményükkel is irányt adhassa­nak. Már eleve is nagy bátorításnak tekinti azt, hogy a miniszter mindhárom szesztermelési ágnak u. m. : nagy ipar, mezőgazdaság és kis ipar érdekének egy­formán tekintetbevételét kívánja, mert csakugyan mind­három mértéke a termelésnek egyaránt megér­demli a figyelmet. A nagy ipar fentartása közgazda­­sági postulatum s azért ezt fenn is kell tartani; más­részt azonban a mezőgazdasági ipar érdekét is min­den áron megoldásra kell juttatni, mert hazánkban 1000 négyszögmértföldre tehető azon terület, melyen sikerrel nagyobb mennyiségű trágya lassú pótlása nélkül, az okszerű marhalétszám eltartására szüksé­ges takarmányt előállítani nem lehet; épen igy van a kis üsttel is, mellyel néha teljesen kárba menő érté­keket lehet az elpusztulástól megmenteni. Tökéletesen igaza van a miniszternek, midőn azt állítja, hogy a szeszipar olyan termelési ág, mely­től nagyobb adózást megkövetelni lehet,­­ mert a direkt adózás már a netovábbot érte el, s így hiá­nyunk fedezésére csakis indirekt módon hathatunk. Midőn tehát így a pénzügyminiszter intenczióit min­den részében csak helyeselheti, azon indítvány­nyal járul az értekezlet elé, hogy ő excellentiájá­­nak azon szívességéért, melynél fogva e kérdés elfo­gulatlan megvitatását lehetővé tette, j­egyzőkönyv­­ben köszönet szavaztassák. Az értekezlet ezen indítványt éljenzése­ket magáévá tévén és elfogadván, a mi­niszter távozása után kezdetét veszi az ér­demleges tanácskozás, melynek bevezetéséül Korizmics László elnök közli az értekez­lettel, hogy Ludwig osztálytanácsos a tanácskozás számára ügyrendet dolgozott ki, melyre kéri az eset­leges észrevételeket megtenni. Ludwig osztálytanácsos erre felolvassa a kö­vetkező ügyrend-tervezetet: 1. A szakbizottság megalakulván, átveszi a ren­delkezésére bocsátott statisztikai adatokat, s pénz­ügyminiszter úr ő hatósága által eléje terjesztett egyes kérdőpontok felett rendszerint teljes ülésben tanács­kozik. 2. Az egyes kérdőpontokra adandó vélemény előkészítésére kebeléből albizottságot küldhet ki, és egyes szakértőket meghallgathat. 3. Saját kezdeményezéséből vethet fel kérdése­ket, és azokat tárgyalás alá veheti. 4. Tárgyalásai felett jegyzőkönyvet vezet, me­lyet az elnök, előadó és jegyzőn kívül a bizottság két választott tagja írnak alá. 5. Véleménye megállapításánál a határozatot az elnök mondja ki, és pedig, ha az egyes tagok kö­zött nézetkülönbség merül fel, az átalános többség értelmében, — a kisebbségben maradt tagoknak fen­­maradván, eltérő nézetüket külön vélemény alakjában kifejteni. A külön vélemény írásba foglalva, a jegy­zőkönyvhöz csatolandó. 6. Befejezvén a szakbizottság feladatát, jegyző­könyvét mellékleteivel együtt átalános jelentés kísé­retében a pénzügyminiszter ő nagyméltósága elé ter­jeszti. Az értekezlet a felolvasott ügyrendet jóváha­gyólag tudomásul veszi, mire Ludwig osztálytanácsos szétosztja azon kér­dőpontokat, melyekre az értekezlet tagjai vála­szolni felkérettek. E kérdőpontok a következők: 1. Mily közgazdasági helyzetben vannak a gaz­dasági és iparszerű szeszfőzdék átalában s különösen egymással szemben ? 2. Mily befolyással van a gazdasági és iparsze­­rű szeszfőzdék helyzetére és kölcsönös versenyképes­ségére az érvényben lévő szeszadó-rendszer ? 3. »A beczefrézésre szánt árméret« szerinti adóztatással gyakorolt üzlet­mód mellett, mily százalékos arányban áll a feldolgozott különböző ne­mű nyers­anyagokhoz, az élesztőszer előállítására for­dított maláta és rozs, esetleg más anyag mennyisége ? 4. » A szesztermény mennyisége és foktartalma« szerinti adóztatás által feltételezett üzletmód mellett mily százalékos arányban áll, illetőleg fogna állani a feldolgozásra szánt különböző nemű nyers­anyagok­­hoz, az élesztőszer előállítására szükségelt maláta és rozs mennyisége és pedig úgy sajtolt élesztő készítése esetében, mint a nélkül ? 5. Mennyi ideig tart az erjesztés »a beczefré­­rezésre szánt árméret« szerinti adóztatással gya­korolt üzletmód mellett és pedig: burgonya, ga­­bonaneműek s különösen tengeri, továbbá répa és czukorüledék felhasználásánál ? 6. Mennyi ideig tart vagy fogna tartani az er­jesztés »a szesztermény mennyisége és foktartalma« szerinti adóztatása által feltételezett üzletmód mellett az előző kérdőpontban felsorolt anyagok feldolgozá­sánál és pedig úgy sajtolt élesztő készítése esetében, mint a nélkül ? 7. Hány fok szesz nyeretik a 100 fokú szesz­mérő szerint minden 100 kilogramm nyers­anyagból »a beczefrézésre szánt árméret« alapján való adózta­tás mellett és pedig: burgonya, gabonanemüek s kü­lönösen tengeri, továbbá répa és czukorüledék feldol­gozásánál,­­ úgy­­a gazdasági, mint az iparszerű szeszfőzdék által ? 8. Hány fok szesz nyeretik, illetőleg nyerhető a 100 fokú szeszmérő szerint minden 100 kilogramm nyers­anyagból, a termény mennyisége és foktartalma szerint való adóztatás által feltételezett üzletmód mellett, az előző kérdőpontban felsorolt anyagok fel­­használása mellett, és pedig sajtolt élesztő készítése esetében, vagy a­nélkül, úgy a gazdasági, mint az iparszerű szeszfőzdék által ? 9. Hány fok szesz nyeretik a 100 fokú szeszmérő szerint egy-egy hektoliter czefréből ,a beczefrézésre szánt árméret« szerinti adóztatás mellett a 7. pont­ban említett anyagok felhasználásánál, — úgy a gaz­dasági, mint az iparszerű szeszfőzdék által ? 10. Hány fok szesz nyeretik, illetőleg nyerhető egy—egy hektoliter czefréből »a termény mennyisége és foktartalma« szerint való adóztatás esetében a 7. pontban felsorolt anyagok mindegyikéből, és pedig sajtolt élesztő készítése mellett vagy a nélkül? 11. »A beczefrézésre szánt árméret« szerinti adóztatásnál a 7. pont alatt említett anyagokból elért szesznyeredék mennyiségéhez és foktartalmához képest hektoliter fokonként hány krajczár szeszadót fizetnek tényleg úgy a gazdasági, mint az iparszerű szesz­­főzdék ? 12. Megfelel-e az egyenlő és arányos megadóz­tatás szempontjából, a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. t. sz. 25. §. I. 3. pontjának azon határozmá­­nya, mely szerint »a beczefrézésre szánt ürméret« szerinti adóztatásnál, az erjürméret minden hektoli­terje után és pedig : répa földolgozásánál 4, lisztes anyagoknál 5, czukorüledéknél és az ezzel egy sorba tartozó anyagoknál pedig 6 fok adózandó meg ? 13. Feltalálhatók-e a »beczervezésre szánt ár­méret« szerinti adóztatás rendszerében, a szeszipar természetszerű és közgazdasági tekintetben is helye­selhető fejlődésének, és ezzel kapcsolatosan a szesz­adó-jövedelem jelentékenyebb fokozásának feltételei? 14. Nem feküdnek-e közgazdaságunk érdeké­ben »a beczervezésre szánt árméret« szerinti adózta­tási mód helyett egy oly adóztatási rendszer életbe­léptetése, mely az erjesztés tartamára korlátozó befo­lyással nem lévén, a nyers­anyagok teljes kihasználá­sára utalna ? 15. Mily tapasztalás létetett a szeszmérőgép jelzései alapján a termény mennyisége és foktartalma szerint való adóztatási módra nézve átalában, s kü­lönösen merültek-e fel aggályok a szeszmérőgépek pontos jelzései és azok megbízhatósága tekintetében, s ha igen, mily ténykörülmények alapján ? 16. Feltalálhatók-e a terményadó s különösen a szeszmérőgép jelzései alapján való adóztatás rendsze­rében, a szeszipar természetszerű és közgazdasági te­kintetben helyeselhető fejlődésének, é­s ezzel kapcso­latban a szeszadó-jövedelem jelentékenyebb fokozásá­nak feltételei ? 17. Mily új adóztatási rendszer, vagy a jelenleg érvényben levő adóztatási módok mily irányú módo­sítása mutatkozik ajánlatosnak azon czél elérésére, hogy a nyers­anyagok teljes kihasználása mellett, a szesz előállításának költségei is lehetőleg apasztalsa­­nak; hogy a különböző nemű és minőségű nyers­anya­gokból vont szesznyeredék arányos megadóztatása biztosíttassék; hogy a gazdasági szeszfőzdék helyze­tének javítása mellett az iparszervek versenyképes­sége fentartassék; hogy a szeszipar kiviteli képes­sége fejlesztessék, s végre hogy a szeszadójöved­elem évenként legalább 4.000.000 írttal emeltessék. 18. Nem mutatkozik-e az előző 17 pont alatt említett czél elérésére, a szeszmérőgép jelzései szerint való adóztatásnak a legalább 17 hektoliter erjortér­­rel bíró valamennyi szeszfőzdére, — vagy csak a leg­alább 40—45 hektoliter erfortérrel bíró szeszfőzdékre nézve kötelező kiterjesztése azon feltétel alatt aján­latosnak, hogy mindkét esetben a szesz­ipar kiviteli képessége biztosíttassék, az utóbbi esetben pedig azon szeszfőzdékre nézve, melyekre a terményadó kötelező erővel nem bírna, »a beszervezésre szánt árméret« termelő képessége szerinti adóztatás fentartása mel­lett, az átalányozás mérve olyképen szabályoztassa­­nak, hogy a terményadó alá eső szeszfőzdék verseny­­képessége ne koc­káztassék ? 19. A szeszmérőgép jelzései alapján való adóz­tatás átalánosan vagy csak részben kötelező kiter­jesztése esetében, az ezen rendszerre nézve jelenleg érvényben levő törvényes intézkedések mily irányú módosítása mutatkozik szükségesnek, s különösen a gazdasági szeszfőzdék érdekeinek kielégítésére és a szeszipar kiviteli képességének megóvására. 20. A szeszmérőgép jelzései alapján való adóz­tatási módnak csak részben kötelező kiterjesztése ese­tében, a »beszervezésre szánt árméret« szerint meg­adóztatandó leginkább gazdasági szeszfőzdék átalá­nyozásának mérvei, tekintettel a részükre engedélye­zendő kedvezményekre, mikép volnának szabály­­zandók. 21. Megfelel-e a »főzőkészülék termelő ké­pessége« szerinti adóztatási mód átalában s külö­nösen a kis üstfőzdék és mezőgazdaság követelmé­nyeinek ? 22. Nem volna-e a mezőgazdaság s különösen a marhatenyésztés követelményeinek az által elég téve, ha »a főzőkészülék termelő képessége« szerinti adóz­tatásnál a főzőkészülék termelő képessége átalában s minden kivétel nélkül 20 százalékkal leszállittatnék, s az illető pálinkafőzők még ezenkívül lisztes anyagok feldolgozása mellett, azon esetben, ha mezőgazdák, kik a pálinkafőzéssel csak azért foglalkoznak, hogy marhaállományuk fentartására moslékot nyerjenek, okt. vagy nov. havában kezdődő 6 havi időszakon be­lül további 20 százaléknyi szesznyeredék leengedésé­ben részesíttessenek ? 23. Megfelel-e »a szabad egyezkedés« (megvál­tás) útján való adóztatás módja átalában s különö­sen a kis üstfőzdék és mezőgazdaság követelmé­nyeinek. 24. Nem volna-e a mezőgazdaság s különösen a marhatenyésztés érdekében kívánatos, hogy ezen adóztatási mód a 22. kerdőpontban foglalt feltételek alatt lisztes anyagokra is kiterjesztessék. 25. Nem volna-e czélszerű a különben is csak jobb módú üstfőzdék tulajdonosai által igénybe vett adómentes pálinkafőzés adómentes kedvezményét megszüntetni, és e helyett a kis üstfőzdék adóztatása tekintetében a 22. és 24. pontok alatt említett ked­vezményeken túl további átalános adóleszállítást élet­be léptetni. 26. »A szeszmérőgép jelzései« szerint való adóz­tatási mód, átalánosan vagy csak részben kötelező kiterjesztése esetében, nem volnának-e a sajtolt élesz­tőt készítő szeszfőzdék bizonyos , esetleg 20°/0-nyi szeszadópótlékkal terhelendők, s ha igen, mily felté­telek alatt ? A kérdőpontok kiosztása után, az enquette tag­jai közt szétosztatnak a birodalmi tanácsban képviselt országokban és a magyar korona országaiban az utolsó évtizedben működő szeszgyárak, fizetett a­dók, adóvisszatérítések szef. iránti statisztikai kimutatások — melyek közül egyik kimutatásból kiderül, hogy a magyar korona országai területén, valamint az osz­trák örökös tartományokban 1860-tól 1867-ig a szesz­adó bruttó jövedelem évfolyamonként a következő volt: Magyarországon Ausztriában 1860- ban 6.273.930, 7.935.859 1861- ben 5.076.231, 6.992.307 1862- ben 5.710.715, 8,124.484 1863- ban 5.679.460, 10.017.657 1864- ben 4.372.006, 9.854.638 1865- ben 6.849.938 8.585.603 1866-ban 6.127.093 7.202.687 1877-ben 4897.294. 6.257.026 forint. Korizmics László: Nem tartaná czél­­szerűnek, hogy a kérdések egyelőre érdemlegesen tárgyaltassanak, sokkal helyesebbnek vélné, ha az értekezlet tagjai tekintettel azon körülményre, hogy a tagok nagy része vidékről érkezett, s így hosszabb ideig ügyeitől távol nem maradhat, minél fogva a legnagyobb időmegkímélés szükséges, ma délután értekezletre gyűlnének össze, mely eset­ben azután holnap 11 órakor Budapesten a posta­palotában az értekezletet foly­­tatni, illetőleg a dolog érdemébe bocsátkozni le­hetne. Tekintve azonban azt, hogy az első kérdés olyan, mely a tárgynak nagy általánoságban való vitatást megengedi,­­ talán ma már lehetne ezen átmenni. Az értekezlet e javaslatot helyesléssel fogadta. P­­­e­r­e­r József bogáti földbirtokos szót emel­ve, mindenekelőtt szükségesnek tartaná, ha a jelen levő tagokra nézve tudni lehetne, vájjon az ipari vagy gazdasági szeszgyártás hívének vallják-e magukat. Az értekezlet magáévá tevén­y­s­e­r­e­r óhajtását, a tagok következőleg nyilatkoznak: S­p­o­n­e­r Andor orsz. képviselő gyárt 26 hektoliter erjesztő űrrel, M­á­­r­i­á­s­s­y Miklós körtvélyesi birtokos 40 hektoliter erjesztő űrrel, Pierer József földbirtokos 34 hliter erjesztő űrrel, Hazai Ernő 218 hektoliter erjesztő űrrel (gazdasági), Mandel Lipót 117 hektoliter erjesztő űrrel, Mandel Dezső nyírbátori szeszgyá­ros 120 hektoliter (gazdasági), Gottlieb Márton martonvásári szeszgyáros 200 hektoliter (ipari) Leip­ziger (ipari) havonkint 20,000 frt adóval, Leiden­frost László (gazdasági) Léván havonkint 3600 frt,Stern Ignácz (ipari) havonkint 25000 ft, Berzeviczy Pál, Berzevicze (gazdasági) 35 hektoliter erjesztő űr­rel, Tauber Lajos, Arad 1200 hektoliter erjesztő űrrel (ipari) gr. Zselinszky orsz. képviselő 1. év­ben beszüntette, dr. Dumreicher Januseviczi (ipari, 600 hektoliter), V­o­i­t­h János 35 hektoliter, Ki­n­c­z­ig János f. é. nem gyárt. Az értekezlet ezután tovább folytattatván: Leidenfrost László szólal fel. Kissé ag­gódva szól, mert nem tudja, hogy nem fogják-e ide­alizmussal vádolni, de ő azt hiszi, hogy ha nem lé­pünk legerélyesebben a magyar gazda védelmére, ak­kor nem remélhetjük jövőben boldogulásunkat; aggó­dik azért is, mert meg van győződve, hogy sokan fog­ják nyilatkozatában érdekeik sérelmét látni, de da­czára ennek szigorú kötelességének tartja teljes szi­gorúsággal szólani a kérdéshez. Országszerte halljuk, hogy a gazdasági állapo­tokon segíteni kell; történt is sok e téren, — az ál­lam a lótenyésztést igen magas fokra emelte, cultura mérnökség fölállítása által rendkívüli szolgálatokat tett, a szarvasmarha-tenyésztés emelésére a vidéki gazdasági egyesületek vállvetve működnek közre —, a törvényhozás az uzsoratörvényt behozni kész, — s igy egyengettebb a javulás minden irányban, — csakis a mezőgazdasági szeszipar az, mely teljesen el van ha­gyatva. Vannak az országban hatalmas szeszgyárak de ezek a követelményeknek meg nem felelnek, mert ezek már meglevő s forgalmi értékekkel biró anya­gokat dolgoznak fel, holott támogatást csak oly gyár­tás érdemelne meg, mely forgalomra nem képes nyers­anyagot, mint répa és burgonya, tesz forgalomképessé. Magyarország nagy gyáriparát egy oly egyénhez ha­sonlítja, kit úgy az állam, mint a közönség a többi­vel szemben különös védelemben részesít. Ha tehát azt akarjuk, hogy a magyar földmivelés felvirágozzék, akkor vigyük el a nagy központokban levő szeszgyá­rakat s tegyük át a pusztákra, az ő természetes he­lyükre. Ha tehát az előbb jelzett termelési irányt elfo­gadjuk, midőn ugyanis értékkel alig biró anyagból is értékeket állítunk elő, akkor az állam azon helyzetbe fog jönni, hogy 28 000.000 frt szaporítja az állami termelést. A kormány is sokkal biztosabban remél­heti a mezőgazdasági ipartól jövedelmének növelését, mint a gyáripartól s azért első törekvésének kell len­nie, hogy egyöntetű adózási alapot teremtsen, fogadja el a termés megadóztatását azon különbséggel, hogy oly gyárak, melyek nagy terjedelmű forgalomra kép­telen nyers­anyagokat dolgoznak fel a nagy iparral szemben előnyben részesíttessenek. De másrészt te­kintettel kell lenni a gazda különleges viszonyaira is. A gazda nem létesíthet oly bureaukratikus berende­zést, mint a nagy gyáros. A kis gyárosoknál továbbá hol a termelt nyers­anyag mennyisége könnyen kitud­ható, elégségesnek tartaná, ha a megyei közigazgó bi­zottságokra bizatnék az ellenőrzés. Szükségesnek tar­taná azt­­, ha a nagy gyárakban az állam külön ellenőrző tisztviselőt tartana. Összefoglalva tehát nézeteit, ki vá­lt­a­t­o­s­n­a­k tartja: 1. Egyöntetű adóalap megteremtését a termény­­adó behozatala által; 2. a meglevő konkurrencziával szemben a gazda­sági szeszgyárak előnyben részesítését; 3. a gazda különleges viszonyait tekintetbe véve a kis gyárak felügyeletének a megyei közigazgatási bizottságokra való ruházását; és végül 4. a nagy gyárak külön tisztviselők általi ellen­őrzését. Leipziger Vilmos (nagygyáros)teljesen ob­­jectív akar maradni, s nem akar a Cicero pro domo suo” hibájába esni. Előtte szóló az iparszerű és mező­­gazdasági szeszgyáros között vont párhuzamot. Né­zete szerint mi még nem vagyunk Magyarországban annyira, hogy e két iparnak egymással küzdeni kelle­ne, mert mindkettőnek megadható a tér, melyen egy­másra való közös hatás nélkül működhetnek. Köz­­gazdasági álláspontra helyezkedve, képtelenség volna azt állítani, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás elő­mozdítása nem elsőrangú kívánalom. Azonban egész határozottsággal kell kimondania, hogy a nagy gyár­ipar tétele, sőt virágzása épen oly közgazdasági kivá­nalom. Avagy nem magyar kukoricza-e az, melyet e gyárak feldolgoznak ? nem magyar marha-e, mely ki­­hizlaltatik, hogy Bécs élelmezésére szolgáljon ? nem magyar munkások-e azok kiknek e gyárak foglalko­zást és existencziát nyújtanak? S azért ő teljesen tárgyilagos álláspontra helyezkedik, és kimondja, hogy mindkettőnek egymás mellett s nem egymás ro­vására kell virágzania. Beszéljünk tehát teljes elfogu­latlansággal, mert nem akkor fogunk győzni, ha egy­más ellen győzedelmeskedünk, hanem ha az ország érdekeit tartjuk szem előtt. Sponer Andor (mezőgazdasági gyáros) he­lyesli előtte szóló nézeteit, s most csak átalánosság­­ban jegyzi meg, hogy concedálja, miszerint Leiden­­frost a mostani helyzet által hamis irányba jutott következtetéseiben, de ebből nem az következik, hogy a nagygyártás teljesen háttérbe szoríttassék, mert a kettő teljesen megfér egymás mellett. Mandel Lipót mezőgazdasági szeszgyáros megjegyzi, miszerint az előtte szólók nem ragaszkod­tak a tulajdonképeni kérdéshez, mert arra, hogy mi­lyen viszonyban van a kis gyártás a nagy gyártáshoz, válasz nem adatott. Hivatkozik a statisztikai adatok­ra, melyek határozottan jelezik, hogy a kis gyárak a nagyokkal szemben fenn nem állhatnak. Mivel a le­­folyt két évtizedben közel 3000 kis szeszgyár ment tönkre, holott a nagyok emelkedtek úgy számban mint tertédelemben; kijelenti, hogy a jelen adózta­tási viszonyok mellett kis gyárak fentartása lehetetlen. Kossutányi Tamás párhuzamba vonja a mezőgazdasági és ipari szeszgyárakat. A nagy ipar, nagy tőke, nagy intelligenc­ia, olcsó termelési ténye­zők, mint tüzelőszer stb. segélyével olcsóbban állítja elő ugyanazon mennyiségű szeszt, mint a mezőgazda­­sági szeszgyáros; méltányos tehát, hogy az utóbbi az előbbivel szemben kedvezményben részesíttessék.­­ Hogy mily nagy legyen e kedvezmény, azt átalános­­ságban csak úgy lehet kifejezni, miszerint határoztas­­sék meg az oly módon, hogy a nagy gyáros 100 L. °/C szeszt épen olyan árban állítson elő, mint a mező­gazda. Részéről erősen hangsúlyozza, hogy a mező­­gazdasági gyárak méltányos kedvezményben részesít­tessenek, mert csak ez esetben tartja lehetőnek, hogy a mezőgazdaságba az orsz. gazd. egyesület jelszava »Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes ará­nyokat« valóban behozható teend. Az eddigi törvény nem nyugodott helyes alapon mert az erjedési idő megszorítására vezetett, mi tö­mérdek nyersanyagveszteséggel járt. A mezőgaz­dasági szeszgyár­tás fellendülése különben a most ész­lelhető nagyobb mérvű kivándorlás egyik gátjául szol­gálhatna, mert téli munkával látná el a földművelőt, ki épen ennek hiányában kénytelen magának új hazát keresni. Miután nézete szerint is a gyártás kétféle ne­méhez antagonismus nincsen, kölcsönös belátásnak kel bennünket vezérelnie arra, hogy egymás existentiáját ne nehezítsük. Stern Ignácz nagy szeszgyáros Lei­­denfrost azon álitása ellen kel ki, mintha a nagy gyáros által termelt trágya elveszne és nem fordíttat­­nék a föld javítására. Utal e tekintetben azon körül­ményre, hogy nagy szeszgyárából gr. Károlyi vasúton hordál­ja el a produkált trágyát, hogy a fóthi urada­lom sivár homokját termékenynyé tegye. Azon állítás hogy az nem közgazdasági előny, hogy ha kukoriczá­­ból gyártnak szeszt, nem fogadhatja el, mert nem kö­zönyös az közgazdasági szempontból, hogy 4 vagy 6 fztért adassék-e el a kukoricza metermázsája. Ungár Ignácz. Hibáztatja azokat, kik csak az adórendszert okozzák. A mezőgazdasági szeszgyártás hanyatlásánál épen oly fontos körülmény a gyártás­hoz szükséges gépek beszerzése s a gyártási tökélye­­sített módok megismerése. Egy évtized alatt e téren óriási haladás történt, úgy­hogy azoknak, a­kik azt figyelmen kívül hagyták, okvetlenül szenvedniük kel­lett. Kéri tehát, hogy az értekezlet e fontos körül­ményt ne tévessze el szem elől, vonja párhuzamba a többi tényezőkkel. Indítványozza különben, hogy szakaszszuk félbe az átalános vitát és a konferen­­czia után, midőn a kiosztott adatokat áttanulmányozhattuk, szóljunk a kér­déshez behatóbban. Ezen indítvány helyeslés­sel találkozván, elnök megköszöni a résztvevők szives türelmét s az ülést eloszlatja. * * * Ülés után Ludwig oszt. tanácsos bemutatott egy rendkívüli tökélylyel szerkesztett szeszmérő gé­pet ; délután a mezőgazdasági gyárosok 5 órakor a Köztelken, a nagy gyáriparosok pedig 7 órakor a Frohner szálloda egyik termében gyűltek össze, hogy a holnapi tárgyalás pontjait megbeszéljék.

Next