A Hon, 1882. március (20. évfolyam, 60-89. szám)

1882-03-01 / 60. szám

zágrábi zsid­ókról a pánszláv oppozíc­ió ottani ifjú képviselőitől, így hát a szélső bal a népszerűség ked­véért meghátrálhat mostani álláspontjától, azért azonban bizonyos marad, hogy valódi politikáját most árulta el. Szatmár megye országgyűlési képviselői a mai országos ülés után Teleki Géza gr. vezetése alatt megjelentek a képviselőház miniszteri szobájá­ban s ott O­r­d­ó­d­y közlekedési miniszternek a leg­melegebben figyelmébe ajánlották Szatmár megyének múlt évi deczemberi közgyűléséből a miniszterhez in­tézett azon folyamodványát, mely a megye közleke­dési utaira és vizei szabályozására a miniszter gond­ját kikéri. O­r­d­ó­d­y miniszter szívesen fogadta a küldöttséget s kijelenté, hogy bár az ügyben rögtöni intézkedéseket nem tehet, figyelmébe veszi az ügyet, s utána téve, hogy a közmunkatörvényben erről is gondoskodva lesz. ,A közmunkatörvényjavaslat, mint az »O. E.« írja, már elkészült, s a közelebbi időben a ház elé fog terjesztetni. — Egy Oroszország és Ausztria-Ma­­gyarország Németország közti háború esé­lyeit fejtegeti a »Novoje Vremja« s arra a következ­tetésre jut, hogy Oroszországnak csak védelmi hábo­rúban volna kilátása győzelemre, mely hasonlítana az I. Napóleon »nagy hadserege« fölötti győzelem­hez. A czikkíró mindenekelőtt kijelenti, hogy a mos­tani időben minden háborút, különösen pedig a két említett hatalommal valót, Oroszországra nézve a leg­nagyobb csapásnak és szerencsétlenségnek tartja, továbbá hogy minden hazafinak kötelessége a háború okainak elhárításán fáradozni. Ezután három kérdést állít föl. Felléphet-e Oroszország támadólag Ausztria-Magyarország- Németország ellen ? Erre határozott nemmel felel, mert Németország határa mindenütt elsőrangú erő­dökkel van védve, sűrű és czélszerű vasúthálózattal bír; tehát Németország ellen magában is lehetetlen volna a támadás, a­mennyiben a német hadseregnek módjában áll az oroszt mindig megelőzni. Csakis rendkívüli viszonyok esetén volna az lehetséges. Egészen másképen áll a dolog a védelmi háborúval, mert itt igen sok olyan eszköz áll az oroszok rendelkezésére, a­minőkkel az ellenség nem bír. Aztán tudvalevő dolog, hogy a háborúban mai nap is a személyes bátorság dönt, ilyenben pedig nincs hiány; ha a szükség úgy hozná magával, a népfölkelés borzasztó fegyver volna az ellenség ellen A­mi a határmenti tartományokat illeti — úgy­mond a »Novoje Wremja« — ezekről az áll, hogy a lengyel királyság mély bevágást képez a né­met birodalomba, a­mi nagyon előnyös támadás ese­tén, mert a keleti Poroszországban összpontosított német sereget nagyon könnyű elvágni a többitől, és a Berlinnek vezető út is nagyon meg van rövidítve. És olyan kedvező az orosz határ Ausztria-Magyar­­országgal szemben, mert Oroszország déli oldalán egy nyílt tartomány, Gácsország áll, a­mely nem nyújt erős védelmi pontokat, és nagyon gyengén van megerősítve erődítményekkel; hozzávéve az ellenső­­séges jobb szárny veszélyeztetését, érthetővé válik, hogy támadás esetén az osztrákok mihamar kényte­lenek lesznek nekünk átengedni Gácsországot és a jobban védhető Kárpátok mögé vonulni. Azonban a lengyel királyság említett előnyös helyzete erődítmé­nyek nélkül szűkölködvén, mi nekünk hátrányos is, és csak akkor volna jól védhető, ha a Viszlán és a Nyemenen rendszeres erődökkel bírnánk. Ha pedig a szövetségesek elfoglalnák a lengyel királyságot, ebből még nem következik, hogy mi ránk nézve hátrányos békekötés aláírására lehetnénk kényszerítve, mert nem várhatnak sokáig tétlenül a mi támadásunkra, a­mely hihetőleg nem fogna bekövetkezni, hanem kény­telenek lesznek előbbre nyomulni és Szent-Pétervár és Moszkva elfoglalására törekedni. E részben már a szittyák, Nagy Péter és Kutuzov is megmutatták, hogy hazánkat legjobban úgy védjük meg, ha mé­lyébe visszavonulunk.« »Sokan úgy vélekednek, hogy az 1812-iki vi­szonyok teljesen különböznek a mostaniaktól. Akkor ellenünk küzdött a jó sereggel bíró lengyel herczeg­­ség, míg most lengyel sereg nincs, és a­ki ismeri a len­gyeleket,jól tudj­a, hogy j­obban gyűlölik a németet, mint az oroszt, tehát nem egykönnyen fognának ráállni arra, hogy német fönhatóság alatt önálló fejedelemsé­get képezve, a két nagy birodalom közt összezuzas­­sanak. Ha figyelembe vesszük I. Napóleon la grande armée-jének sorsát, ki lehet mondani, hogy a védel­mi háború folytatása ép oly viszonya most is, mint 1812-ben volt. Én tehát úgy vagyok meggyőződve, hogy háború esetén utóvégre is teljes sikerre van kilá­tásunk,csakhogy nem szabad csüggednünk, nem szabad rettegnünk az áldozatoktól, a falvak, városok elpusz­tításától, hanem türelemmel kell bevárnunk, a­míg az ellenséget tönkre teszik az elemi csapások. Ez a háború, ha lesz, rettenetes lesz, tehát min­den áron, és Oroszország hatalma ér­dekében is kerülendő. Azt hisszük, hogy Ber­linben is felfogták ezt, mi tehát nem hisszük, hogy ott ellenünk hódító szándéklatokat táplálnának.H­a azokról véleményes javaslatot készíteni és általában befolyást gyakorolni minden oly ügyre, a­melyek a vasútüzletvitel intézésére tartoznak. Az ő feladata különösen ellenőrizni a vasúti pénzügyek vitelét. Az állandó tanács az elnökkel egyetértésben határoz a tarifaengedmények és ajánlati pályázatok kérdése felett. Az államvasúti igazgatóság elnöke épúgy mint Németországon egyszersmind a vasúti tanács elölülője; »President« nevet visel s őt a csá­szár nevezi ki. Az államvasuti üzletigazgatóság nem a keres­kedelmi miniszter alatt hanem az osztrák vasutak fő­felügyelősége alatt, áll s ez ellenőrzi tetteit. A felügye­lethez tartozik a menetrendek megvizsgálása, csatla­kozási, üzleti és cartelszerződések kötése. A kereskedelmi miniszter határoz a vasúti ta­nács üzleti szabályzatának megállapítása és megváltoz­tatása felett, szintúgy az állandó bizottság és az igaz­gatóság ügyviteli szabályzata felett. A kereskedelmi miniszter hagyja jóvá a tarifa alapelveit. Ő állapítja meg az évi előirányzatot, engedélyezi a kiadásokat. Ő hagy jóvá minden szerződést,­ ha azok bizonyos össze­gen túl mentek s hozzá is intézendő minden panasz, mely netán az államvasuti igazgatóság intézkedései ellen léteznek. Ezen új szervezet 1882. júl. 1-én lépne életbe. Egy bécsi lap azt a megjegyzést teszi ez új in­tézményre, hogy sikeres működése a személyek meg­választatásától függ és igen nehéz lesz az alkalmas egyéneket az állandó bizottság számára összehozni. Az kétséget sem szenved, hogy ha még oly gyarló is valamely intézmény, de jeles szakemberek kezébe ke­rülnek az ügyek, akkor az intézmény czéljának meg­felelhet. Az osztrák vasúti tanácsról is elmondhat­juk ezt. Azon organisatió, mely az államvasúti ügyek s kivált a vasúti tarifaügyek vitelénél hazánkban életbe van léptetve, igen czélirányosnak bizonyult. Nálunk azon feladatok, a­melyek Ausztriában a nagy vasúti tanács körébe tartoznak, részint az ipar és kereskedelmi kamrák és országos egyletek közt, ré­szint a szükséghez képest összehívandó vasúti igazga­tósági értekezletekhez tartoznak. Az initiativa az ügyek előbbrevitelét illetőleg e tekintetben nincs megkötve s nem is függ egy pár egyén belátásától, ismereteitől, tapasztalataitól, ha­nem szabadon van hagyva. S ha az ipar és kereske­delmi kamaráknak ma tetszik valamely visszásság or­voslását kivárni, felterjesztésüket akár a kereske­delmi és közlekedési minisztérium, akár a vasúti felügyelőség, illetőleg a vezérigazgató útján elintéz­­tethetik és nem kell várni ősztől tavaszig míg a nagy tanács összeül. Ez jól is van így, más felel meg az államvas­utak vezérigazgatójának kezében levő diskretionális hatalom, a­melylyel kartel szerződések megkötését vagy ehhez hasonló közlekedésügyi kérdések elintézé­sét előkészítheti, a gyakorlatban szintén csak elő­nyösnek bizonyult. Például csak a déli vasúttal Fiume érdekében kötött kartel szerződést hozzuk fel, me­lyet alig­ha­nem meghiúsíthattak volna osztrák rész­ről, ha azt megkötése előtt hosszasan kellett volna kis és nagy tanácsülésekben tárgyaltatni. Az államvasút üzletberendezése Ausztriában. A tárgyalások, melyek az államvasuti üzlet be­rendezése végett a kereskedelmi minisztériumban tar­tottak, be vannak fejezve s a kész szervezeti javaslat tán meg is nyerte már a legfelsőbb jóváhagyást. Tar­talmát félhivatalos részről következőleg ismertetik. Az új üzleti szervezet kiterjed az Erzsébet-pályára, a Braunau-Straszwalchen állampályával, a Rudolf-pá­­lyára a Tarvis-Pontafel állami vasúttal s az alsó­ausztriai állami pályákra. A fő központi helyet az államvasutak üzletigazgatósága és annak tanácsa képezik. Ezen közegek összetétele és ha­tásköre a porosz, bajor és würtembergi analóg inté­zeteknek megfelelően van utánozva. Az egyedüli újí­tást az állandó tanács képezi, amely idáig Ausztrián kívül sehol nem létezik, s melynek tagjait a kereske­delmi miniszter nevezi ki. A vasúti tanács áll az elnökből és 26 tagból, kiket a kereskedelmi miniszter 3 évre nevez ki, és pedig 9 tagot a kormány, 10 tagot a kereskedelmi kamarák és 7 tagot a mezőgazdasági testületek javas­latára. Nevezett testületek a javaslattételnél nem csak saját tagjaikat ajánlhatják. A kereskedelmi mi­niszter aztán a vasúti tanács tagjai közül 5 tagot s azok közt két póttagot az elnök mellé állandó bizottságul nevez ki. A vasúti tanács évenkint legalább is két­szer, tavaszkor és őszszel ülést tart. Működése tiszte­letbeli hivatal. Hivatva van fontos kérdésekben, me­lyek a mezőgazdaságot, ipart és kereskedelmet ér­deklik, véleményt mondani. Az állandó bizottságnak tagjai azon­ban fizetést is húznak s nekik feladatuk tájékozást szerezni maguknak minden fontosabb üzleti dologról, Munkácsy Budapesten. Munkácsy tiszteletére ma Tisza Kálmán adott ebédet s csak kevesen, többnyire a mester bará­tait hívta meg a mesteren és nején kívül. Jelen vol­tak: O,descalchi Gyula herczeg és neje, Tre­­f­o­r­t Ágost, Károlyi Tibor gróf és neje, Jókai Mór, Pá­lf­ik Béla, Szontagh Pál, Podma­nic­z­k­y Frigyes báró, Ipolyi Arnold, Zichy Jenő gróf és Csernátony Lajos. Az ebéd­pontban fél hétkor kezdődött a következő menü szerint: Huitres d’Ostende. Consommé a l’Imperial. Turbot sauce Crevettes. Piéce de veau à la Jardinière. Supréme de poulardes à la Maintenon. Sorbet. Rable de chevreuil saladé melée. Asperges en branches. Plombière au mocca et aux framboises. Fromages. Desserts. Az ebéd a miniszterelnöki palota kis ebédlő termében folyt le tojásdad asztal mellett, melynél a háziasszony jobbján Munkácsy Mihály, velük szemben pedig a háziúr jobbján Munkácsyné ült. Az ebédnél jelen voltak még a háziúr leánya: Paulin és fia István. Az asztal gyönyörűen volt felterítve. Nem is említve a nagy értéket képviselő arany és ezüst neműeket, különösen szép volt az asztal közepén a zöld mohából készült pajzsból kiemelkedő magyar országos czimer. A czimerpajzs ezüstbe ját­szó fehér jáczintból készült, a középen szintén fehér jáczint-vonallal kétfelé választva. A négy folyót szin­tén fehér jáczintok alkották, mig a négy piros csikót piros jáczint. A kiemelkedő hármas halom fris zöld mohából, míg a kettős kereszt, valamint a korona ismét fehér jáczintból, a jobboldali piros mező pe­dig piros jáczintból volt. A czimert csinosan ala­kított arabeszkek körítették szeszélyes kanyarula­tokban, melyeknek egy részét ibolyák, más részét kü­lönféle szinű rózsák adták. Jól vette ki magát a czi­­mertől a fehér abroszon minden irányban szeszélye­sen végig futó keskeny esik is örökzöldből. Ebéd után, társalgás közben Munkácsy megígérte, hogy a magyar történelemből vett nagy képet fog festeni, melynek tárgya az lesz, a­mint Ár­pád Munkácsnál az országot birtokába veszi. Majd későbben (ebéd után) behozták a minisz­terelnök legkisebb fiát, a kis Lajost. A kedves gyermek kezet szorított a vendégekkel és elmondot­ta, hogy ő az ifjabb T­i­s­z­a Lajos, a nagyobbik, a királyi biztos, a­kit ő úgy hi, hogy »Drusza bácsi.« A vendégek közül többen Munkácsyra mutatva kér­dezték tőle: ki ez az úr ? »Munkácsy«, volt a felelet. Hát ez az asszonyság? »A felesége.« A kis­fiút töb­ben ölbe kapták, olyan kedves gyerek. Az ebéd fél 9 után végződött. * Munkácsy képét a műcsarnokban igen szépen látogatja a fővárosi közönség. Csupán fizetéses sze­mély megnézte a képet 22-én 1283, 23-án 1274, 24-én (1 frtos jegy) 800, 25-én 1977, 26-án 2769 és 27-én (1 frtos jegy) 560. A teremben a képpel szemben ma tükröt állítottak fel, hogy a közönség onnan is nézhesse a képet. Műértők állít­ják, hogy a kép hatása így sokkal impozánsabb. A festmény — ha Sedlmayer máskép nem intézkedik — Budapesten csak márczius 11-ig marad. Innen egyenesen Londonba viszik, hol három hóig lesz ki­állítva. A képet most állandóan két rokkant hon­véd őrzi.* Egy B­e­r­e­g­h Sándor nevű békés­csabai pol­gár érkezett tegnap Budapestre, a­kinek a művész gyermekkorából származó ö­t kép van birtokában. Beregh a lapokban olvasta, hogy Munkácsy egy neki bemutatott ifjúkori festményét felismerve, az alá aláírta a nevét, tehát ő is feljött, hogy megkérje a művészt, hogy őt is részesítse hasonló szerencsében, írja alá nevét az ő képeinek is. Az egyik kép egy mérges arc­ú férfit ábrázol pálczával kezében; a másikon egy templom van nyitott ajtókkal, melyen át proc­esszió vonul a templomba; a harmadikon 4 alak : egy férfi, egy nő és két gyermek ül egy asztalnál és eszik. A másik két rajz egy-egy simára gyalult deszkadarabra van rajzolva s az egyik három sorban álló katonát, a másik pedig virágcsokrot ábrázol. * Munkácsyt Budapestről Párisba leendő eluta­zása alkalmával szintén ovácziókban szándékoznak részesíteni, a­mennyiben a fogadtatásnál jelen volt testületek ismét ki fognak vonulni a pályaudvarhoz, sőt több művész barátja egy darabig vele is fog utazni. * Az első magyar általános biztosító­társaság igazgatósága a választmány egyetértésével azon ja­vaslatot terjesztendő a márcz. 18-án tartandó köz­gyűlés elé, hogy a társaság a Munkácsy remekműve »Krisztus Pilátus előtt« megszerzési összegéhez ezer írttal járuljon.* Türr tábornok ma reggelit adott, melyre a mű­vészen és nején kívül Haynald Lajos bibornok érsek, Liszt Ferencz, a három Teleki gr., Teleki grófnő s töb­ben voltak hivatalosak. A reggelit egy kis epizód előzte meg. Tulajdonképen csak tizenketten voltak meghíva a reggelire, azonban a vendégek egy hölgyet hoztak magukkal a művészvilágból. A tábornok komornyikja, ki, mellesleg legyen mondva, igen jó katholikus em­ber, azt a megjegyzést tette, hogy a tizenhármas szám szerencsétlenséget jelent, majd 14 személyre fog te­ríteni. De hát hol vegyék a 14-ik vendéget ? Hamar­jában úgy segítettek a bajon, hogy a komornyik kis leánykáját hívták meg, kit, midőn megjelent, tapssal fogadtak.# Munkácsy ma d. e., a reggeli után nejével L­i­s­z­t Ferencz, Than M. és Pázmándy Dénesné társaságában a Terézvárosi templomba ment s a mi­sét végighallgatták. Innen hazaérkezve, gróf For­­gách Antal, gróf Apponyi Albert és dr. Pró­­n­a­y Gábor tettek náluk látogatást. Este 6 órakor nejével együtt Tisza Kálmán miniszterelnökhöz ment ebédre. Megemlítjük, hogy Munkácsy Mihály ma ru­határában rendezgetve, ráakadt az elveszettnek vélt rendjelekre s ma este már ezeket tűzve mellére jelent meg Tisza Kálmán miniszterelnök ebédjén. * »A rajztanárjelöltek és művésznö­­vendékek« küldöttsége ma d. e. 111/a órakor tisz­telgett Munkácsy Mihálynál. A nagy művész iránti kíméletből késtek eddig látogatásukkal, ki annyira el van halmozva a tisztelgők seregétől. Munkácsy igen szívesen fogadta a küldöttséget, s beszélgetés közben élénken tudakozódott a rajztanárképzőről és a létesí­tendő mesteriskoláról. A küldöttségnek megígérte, hogy szerdán d. u. 2 órakor meglátogatja a rajztanár­­képezdét. Fővárosi ügyek. — A fővárosi adókivető bizott­ságok holnap, márczius 1-én a következő számok alatt összeírt adóköteles felek adóját fogják tárgyalni: az I—II. kér. a várbeli 101 — végig régi házszá­mok, a III. kér. a 108—214. régi házszámok, a bel­városi (IV.) ker. a 16—23. uj házszámok, a Lipót­városi (V.)ker. I-fő bizottság a 657—664. uj számok, a Lipót­városi II. bizottság a 815—821. uj számok, a VI. ker. a 2960—3186. uj számok, a VII. ker. a 2223—2581. uj számok, a VIII. ker. az 5301—5330. uj számok, a IX—X. ker. a 8739—8853. uj tkvi számok alatt összeirt adóköteles felek III. oszt. kere­seti adóját. — A Horgosi Kárász Anna-féle nagy alapítványt ma vették ki a takarékpénztárból és osz­tották föl Csongrádmegye, Szeged város és Budapest főváros között. Megjelentek a főváros polgármestere, Szeged város képviselői és Csongrád megye főispánja az alispánnal, az osztozkodásnál mind a három tör­vényhatóság 37,484 frt 46 krajczárt kapott. Mind­egyik alapítványból két-két fiú és két-két leány fog neveltetni, kiknek magyar nemes vérből kell szár­maznak. Egy-egy ösztöndíj körülbelől megüti az évi 500 frtot.­­ Az akrobatikus kisérletek a városi tornaiskolákban már több esetben igen szeren­csétlenül végződtek egyes gyermekre. A reál- és szakiskolai albizottság egy legújabb eset alkalmából i.t. i. egy gyermeknek a lába kitört) azon javaslatot teszi a tanácshoz, hogy az iskolákban ezen akrobati­­kus részét a tornagyakorlatoknak tiltsa be. — K­a­m­e­r m­a­y­e­r polgármester ma nyúj­totta át Szapáry pénzügyminiszternek egy küldöttség élén a 24 milliós kölcsönből épült partok kikövezése kérdésében írt feliratot. A pénzügyminiszter maga is kívánatosnak mondá, hogy a kereskedelemre nézve ily fontos kérdésben a kormány és főváros mielőbb békés megállapodásra jusson.­­ A rendőrség mutatványi engedély­díjakból január hóban 2164 frtot, a külföldi s vidéki mutatványosok 5°/0-ás napi nyersbevételi hányadából pedig 246 frt 30 krt vett be s igy összesen 2410 frt 30 krt küldött át a fővárosnak a szegényalap javára. A kimutatásból kitűnik, hogy Budapesten kilencz­singeres van, illetve annyi fizeti a 100 frtos havi­dijat.­­ A reál- és szakiskolai albizott­ság közp. iparrajziskolai igazgató javaslata alapján kimondta, hogy a kerületi iparrajziskolák megszüntetendők, mert csupán vasárnap lehet az ismétlő iskolák növendékeit a rajzban oktatni, ezért pedig külön tanári kart fentartani nem érde­mes. Javasolja a bizottság, hogy alrajzot ezentúl az iparegyesület iskoláinak s a város ismétlő iskoláinak növendékei együttesen tanulják s ha erre az ipar­egyesület vállalkozik, szubvencziója mérsékelten fel­emeltetik. A két­ iparrajziskolai tanárok jobbjai polg. iskolánál alkalmaztatnak, a többi pedig vég­kielégítéssel elbocsáttatik. A HON magántávsürgönyei, BéCS, febr. 28. (Hivatalos.) A KVHT hadosztály parancsnoksága jelenti febr. 27-én este . Hogy Zagorje és Irlok ellen előnyo­­mult csapatok által szétvert és a kombinált támadást kikerülő felkelőket másodszor meg­támadják, Nevesinyéből és Artonáczból csa­pateltolások rendeltettek el. A 26. tábori va­dász-zászlóalj egyik százada febr. 25-én este Lugvicsban Pa­kostól északnyugatra elindult és Kokorinától délre mintegy 150 fölkelőre bukkant. 26-án reggel a század támadást in­tézett a fölkelők által megszállott házakra, azokat elfoglalta és megszállotta. Vesztesé­günk egy halott és két sebesült. A szerajevói főparancsnokság jelenti febr. 26-án éjjel . Leddihn tábornok jelenti 26-án Kalino­­vicsból, hogy az összeköttetést Haas ezre­dessel helyreállítá , az utóbbi az­nap este ér­kezett Hotovljéba. A lakosok nagyobbára odahagyták Zagorjét. A zagorjei knez visz­­szatért és azzal a mentegetődzéssel hódolt meg, hogy a fölkelők erőszakkal czipelték magukkal ; azt mondá továbbá, hogy a lá­zadók a Meretva felső völgyébe vonultak vissza. A Trnova és Kalinovics közt működő optikai távírót villamos távíróval helyettesí­­tik­— Obadics tábornok azt jelenti Fo­­csából, hogy a felkelők által kifosztott hely­ségekben nagy ínség uralkodik, úgy annyira, hogy a kerületi hatóságnak élelmiszert kel­lett kiosztania az otthon maradt jóérzelműek közt. Rakus hadnagy, a­ki febr. 26-án súlyos sebet kapott, meghalt Gravoza, febr. 28. (E r­e d. s­ü r­g.) Csetinyé­­ből érkezett hírek jelentik, hogy a montenegrói feje­delmet a hatalmak erélyes módon felszólították a semlegesség szigorú m­egőrzésére. A ha­talmak eme nyomása okozta, hogy a fejedelem Cseti­­nyébe ment, a­hol hir szerint kibékült Petrovich rokonával, a hadipárt vezetőjével s most érvényesíteni akarja személyes befolyását, hogy a mennyire lehet­séges megfeleljen a hatalmak óhajainak. Bécs, febr. 28. (A képviselőház ülése.) Az iparbizottság tagjaivá Welter és Kossowitz választottak meg. A költségvetés részletes tárgyalá­sának folytatásában a »közbiztonság« czikkéhez Al­ter emel szót és annak állítása ellen fordul, hogy a buchelbachi kihágások előzetes provokácziók követ­kezményei voltak, és azt hiszi, hogy azokat inkább a kereskedelmi kamarai választások és a prágai egye­temi kérdésnek akkortájban történt fenakadása okoz­ták. Obersdorfer ecseteli a közbiztonsági állapo­tokat a lapályos vidéken és kéri a kormányt, hogy vessen véget a csavargásoknak. Schönerer elbeszéli, hogyan viselik magukat a hatóságok az egyesületek ellenőrzésében, a­ házkutatásoknál és lefoglalásoknál, hangsúlyozza, a­midőn megmagyarázza a különbséget a szabadelvűség és a tőzsdeszabadelvűség közt, hogy ő régtől fogva a német nemzeti álláspontot képviseli, a­mire az alkotmánypárt csak most gondol, hogy ő és elvtársai nem Bécsbe, hanem mindenüvé gravitál­­nak, a­hol németek vannak, és hogy ők soha se fogják a nemzeti álláspontot az államinak alárendelni. A midőn szóló folytató, hogy a német lakosság térjen el a tőzsde szabadelvűségétől és egyedül a nemzetiség­hez ragaszkodjék, az elnök, a­ki őt már háromszor arra figyelmeztető, hogy maradjon a tárgynál, meg­vonja tőle a szót, mire Schönerer a házhoz appel­­lál. A balpárt a mellett szavazott hogy szóló folytassa beszédét; a ház többsége fentarta az elnök határozatát. A kormány képviselője, K­u­b­i­n, hangsúlyozza, hogy a buchelbachi kihágások nem képezték Klier interpellác­iójának tárgyát, hanem az utóbbi esemé­nyek. A kormány az eziránt megindított pontos vizs­gálat eredményét közölte. A kihágást elkövetett sze­mélyek iránti gyöngéd tekintet szemrehányását vissza kell utasítania. A kormány ép oly élénken sajnálko­zik ez események fölött, mint bárki más; azok a fenyítő törvényszék előtt lettek elintézve. A kormány azonkívül szigorú vizsgálatot rendelt el a tisztviselők magatartásai felett, mely kideríti, hogy nemcsak a kerü­letben lévő, hanem — a helytartó rendeletére — még más kerületekben alkalmazott csendőröket is a kihá­gás színhelyére rendelték ; mindazáltal a kormány azt tapasztalta, hogy az alárendelt politikai közegek közül nem mindegyik teljesítő kötelességét azzal a körültekintéssel, a­mely itt helyén lett volna; ezek a közegek fegyelmi úton vonattak felelősségre. A bu­chelbachi események különben a fenyítő büntetés tár­gyát képezték és több mint 30 személyt ítéltek el részben hosszas, súlyos börtönre. E kihágások miatt senki se tehet szemrehányást a kormánynak, noha azok fölött mindenki mély sajnálkozást érez. (Bravo! a jobb oldalon). T o n n e r, válaszolva Alter állításaira, hang­súlyozza, hogy ha német részről mindig és mindig Kuchelbachot emlegetik, ez azt bizonyítja, mily jól jött a németeknek ez az esemény. A csehek vezetői csillapították a lakosokat és legális magatartást ta­núsítottak. S­a­x, Kwiczala és Alter tényszerű megjegyzései után a ház megszavazta a »közbizton­ság« czikkelyét. Az »állami építészeti szolgálat« czikkelye szintén megszavaztatott. Rubin Ma­ts­e­k­o ama megjegyzésére, hogy a polgári mérnö­kök helyzetén javítsanak, azt válaszolja, hogy az erre vonatkozó tárgyalások befejezésükhöz közelegnek. A »vízépítészet«, »útépítészet«, »út­építések« és a »po­litikai közigazgatás« czikkelyei elfogadtattak. Fürn­­k­r­a­n­z pártolja a Krems melletti dunai vashíd és Chamiecz melletti dm­esteri híd építését. Dobl­­h­a­m­m­e­r az Inn folyó, M­a­g­g a Mur folyó szabá­lyozását sürgeti. Magg pártja nevében Schöne­rer mai nyilatkozatai ellen fordul és hangsúlyozza, hogy pártja büszke arra, a­mit Schönerer ma szemére vetett, tudniillik : az osztrák hazafiasságra. — Holnap ülés lesz. Bécs, febr. 28. Az urak háza a Plener által előterjesztett és Falkenhayn által pártolt indítvány folytán elhatározta, hogy a zártörvényt a mai napirendre tűzi ki, és második és harmadik olva­sásban elfogadta a törvényjavaslatot a kivételes tör­vényszékeknek Dalmácziában való behozásáról. — Erre megkezdi a ház a zártörvény tárgyalását. Ho­­y­o­s a bizottság nevében a napirendre áttérést indít­ványozza. Plener a bizottság indítványát pártolja és azt mondja, hogy közgazdasági és nem politikai indokok legyenek a tárgyalás menetére befolyással; reméli, hogy az urak háza el fogja vetni az előter­jesztést, mert a kávévám a szegényeket sújtja. T­h­u­n Leo gróf azt mondja: Könnyű a ke­délyre hatni, ha a szegényebb lakosság megterhelte­­tését kiemelik; komoly közgazdasági kérdések tár­gyalásában ez nem tekinthető érvnek. Nem állandó vámfelemelés alkotásáról van szó, mert a vámtarifát még elő se terjesztették. Szóló nem hiszi, hogy a vám­­tárgyalások Magyarországgal a kávévám felemelése nélkül lehetségesekké váltak volna. A felemelés anya­got szolgáltat irányzatos izgatásra, azonban szükséges mint kompenzáczió a másik birodalmi fél engedmé­nyeiért. Schwarzenberg Károly herczeg pár­­tolja a zártörvényt, ámbár praejudicziumot képez a jövő vámtárgyalásra nézve, mert megakadályozza azt, hogy a bevételek többlete a­helyett, hogy az állam­­kincstár pénztáraiba, a közbenjárók zsebeibe folyjék. Miután Plener a szemrehányások ellenében iga­zolta magát és T­h­u­n Leo válaszolt, az átalános vita véget ért. Dunajevszky pénzügyminiszter emel szót és megc­áfolja, hogy a kávévám a szegényebb osztályt sújtja, konstatálja elismert nagynevű vegyészek véle­ménye szerint, hogy a kávé és a t­ea nem abszolút szükséges táplálék, bebizonyítja adatok nyomán, hogy az aratás és a kínálat fontosabb tényezők az ár meg­határozására nézve, mint a vám és az adó, föltéve azonban, hogy a vám befolyásolná a kávé árát, egy csésze kávéra egy krajczárnyi minimális törtszám esik. A miniszter felemlíti, hogy február első felé­ben 13757 mázsa kávét importáltak, a­mi a behoza­tal átlagos számának megfelel; a második felében 148,491 mázsa hozatott be, a­mi eléggé bizonyítja a zártörvény szükségességét. Az előadó zárszava után Plener indítványa a napirendre áttérés végett 54 szavazattal 41 ellenében elvettetett és a zár­törvény Falkenhayn indítványára a képviselőház szövegezésében, második és harmadik olvasásban elfogadtatott. Bécs, febr. 28. Dunajevski pénzügymi­niszter az urakháza mai ülésén, a zártörvény fölötti vitában, beszéde elején ezeket mondá : A kormány a magyar kormánynyal folytatott hosszas és fáradsá­gos tárgyalások után az új vámtarifát megalkotó és ezen törekvésében a határos államok tarifapolitiká­jának kereskedelmi viszonyainkra gyakorlandó döntő befolyásától és a lakosság összes rétegei által táplált óhajok és követelményektől vezérelteti magát. Ha a kormánynak a vámtarifában­­nemcsak az ipar és a nyerstermelés, egyátalában a lakosság közgazdasági tevékenységének érdekeire, hanem az államkincstár érdekére is kellett tekintettel lennie, a­mi pénz­ügyi vámok jelentékeny fölemelése által meg fog történni,­­ azt hiszi, hogy csak az állam iránti kötelességét teljesítette. Mindenki, a­ki Ausztria-Magyarország közgaz­dasági és pénzügyi viszonyaiba be van avatva, tudni fogja, hogy a személyjövedelmi adó behozásával, sőt annak legkíméletesebb alkalmazása­ mellett sem folyna be az az összeg, a­mely szükséges, hogy a hiányt fe­dezze ; tehát a közvetlen és a közvetett adó útján kell e feladatot megoldani. Miután a miniszter számokkal bebizonyítá a zártörvény szükségességét, beszédét e szavakkal folytatá: A kormány összes tagjai át vannak hatva azon kötelességérzettől, hogy a­menynyiben az államot illeti, tehetsége szerint gyámolítja a munkás és a szegényebb osztályokat; az állami kiadásoknak azon­ban fedezettel kell bírniük; ha ez nem történik adók által, a következmény az lesz, hogy az államadósság évi kamatainak szaporítása növeszteni fogja a kiadá­sokat. Az egész vámtarifa a belföldi ipar gyarapítását tűzi ki czéljául, és bizonyára hasznára lesz a munkás­osztálynak is. A hiány fedezete kellemetlen illetékek és adók által még mindig kevésbé súlyos mintha az az állam­­adósság szaporítása által történik. Mennél inkább nö­vekszik az államadósság, annál kevésbé van a tőke kamatlába a hanyatlásnak kitéve , már­pedig tudva­lévő, hogy a kamatlábnak minden emelkedése a mun­kabér csökkenését idézi elő. Ha a munkásokat akarjuk segélyezni, oda kell törekednünk, hogy az állam nem minden évben lép­jen fel nagy kereslettel az idegen tőke után. Bécs, febr. 28. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) A »Pol Corr.« egy sugalmazott berlini levele megvizsgálja a Skö­be­­­e­n esetet. Míg a benyomás a német közönségre szerfelett erős, magasabb hivatalos körökben csak ki­csinylésre és csodálkozásra akadni, hogyan lehet esze­lős fontoskodás egy kitörésével ennyi szelet csapni. Hogy a hunnok szerepét játszhassa, Oroszországnak a modern harczi apparátussal kellene magát fölsze­relnie ; ez oly előkészületeket jelent, melyeket kísérni lehet és a­melyekből Oroszországban semmit se lát­hatni. Akut veszélyről tehát nincs szó s innen a szak­politikusok kicsinylése. A nagy tömeg Skobelewet nem sokára el fogja felejteni, gondolkodó fők azon­ban nem fogják őt elfeledni, ha egy ideig tisztessé­gesen elrejtetnék is. A kellemetlen érzést többé nem lehet legyőzni, hogy a legnagyobb birodalom óriási teste krónikus felbomlásra jutott. A reformáló abszo­lutizmus nem viheti végbe Oroszország regenerálásá­nak munkáját, más utak nehezen találhatók és mér­tékadó körök azoktól leküzdhetetlenül visszaijednek. Mint biztos tény csak az vehető számításba, hogy a császár és azok az államférfiak, a­kik külügyi dol­gokban tanácsadói, komoly akarattal bírnak, hogy minden európai komoly eseménnyel szemben lehetően egyetértőig lépjenek fel Berlinnel és Bécscsel. Páris, febr. 28. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) A »Pol. Corr.« j­elentése : Mijatovics szerb pénzügyminiszter ma visszaindult Nándorfehérvárra Bécsen át, a­hol több napig fog tartózkodni. A szerb vasutakat illető egyez­ség bevégzettnek tekintendő. Konstantinápoly, febr. 28. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr. jelentése: Az A1 e­k a pasa és a porta közti viszony az utóbbi időben megint élesebbé lett. A keletruméliai török ingatlanjavakra vonatkozó el­intézetlen viszályhoz új konflktusok járultak, így A 1 e­k o pasa a szultánt a szervezési statútum szerint megillető megkegyelmezési jog eltörlését követeli ba­­­los ítéleteknél. A portán növekvő elkeseredéssel be­szélnek A 1 e­k o pasáról. Szentpétervár, febr. 28. A Trigonja elleni perben a múlt éjjel hirdették ki az ítéletet. Tíz vád­­ott, köztük egy nő is, halálra, a többiek kényszermunkára ítéltettek. Páris, febr. 28. A minisztertanács elhatározta, hogy a külföldiek kiutasítására vonatkozó 1849-iki törvényt akkér fogja módosítani, hogy egyszer már elitélt külföldiek minden formalitás nélkül, tüstént kiutasíthatók. El nem ítéltek kiutasítása iránt a mi­nisztertanács fog­­döntő határozatot hozni.­­ Hitelt érdemlő hír szerint A­n­d­r­­­e­u­x-t madridi franczia nagykövetté fogják kinevezni. Berlin, febr. 28. A »Reichsanzeiger« közzé­teszi ama beszédet, melyet Radziwiil herczeg a fekete sasrend átnyújtásakor a szultánhoz intézett és az utóbbi válaszát. A herczeg azt mondá : Meg van bízva uralkodójától, hogy a szultán előtt a császár állandó barátságának érzelmeit tolmácsolja. A szul­tán erre őszinte óhaját fejezte ki, hogy a két biroda­lom közt már fönnálló barátságos viszonyokat fön­­tartsa és szilárd alapokra fektesse. Mindent el fog követni, hogy e czélját a lehető legmagasabb mérték­ben megvalósítsa. Ruscsuk, febr. 28. Rasgradban ma egy török elnöklete alatt szabadelvű meeting tartatott, melyen 650 személy volt jelen. A határozat, mely az alkot­mány visszaállítását kéri, táviratilag közöltetest a fe­jedelemmel. Nándorfehérvár, febr. 28. Ama szentpéter­vári hír, mely szerint Horvatovics követ onnan visszahivatván, helyét Risztics foglalná el, csak pánszláv irányú tapogatódzás, de alapja nincs. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk mai mellékletének tartalma: A képviselőház (folytatás esti lapunkból). — Még egy szó a selmeczi és bányászati akadémia ügyében. — A régészeti és embertani társulat ülése. — Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződés. — Törvényszéki csarnok. — Tár­­cza. — A pánszlávizmus küzdelme Európa el­len, irta: V­á­m­b­é r y Ármin. — A budapesti kamarában márczius hóra több rendbeli fegyelmi ügy végtárgyalása van kitűzve, és pedig márczius 7-én három, ezek közt.

Next