A Hon, 1882. április (20. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-01 / 90. szám
A resolutió egy példánya a Schulvereinnak küldetett. A Moraviczán folyó hó 25-én megtartott népgyűlés alkalmával hozott határozatból közöljük a következőket: „A legnagyobb készséggel konstatáljuk, hogy iskoláinkat, melyekben a magyar nyelv is taníttatik ugyan, de az oktatás átalában véve németül megy, a magas kormány minden évben szubvenciósan részesíti. A humanitás ezen tényét bizonyára nem lehet az elnyomatás tényeül föltüntetni. Konstatáljuk továbbá, hogy németországi testvéreinknek egyáltalán nincs okuk bennünket oltalmuk alá venni és segítségünkre sietni, mert bizonyára több jogot és nagyobb szabadságot élvezünk itt Magyarországon, mint ők maguk a »műveit« Németországon. Mi nem ismerjük sem a »kis«, sem a »nagy ostromállapotot«, e humánus német intézmények ismeretlenek előttünk; »kulturharcz«-ról mit sem tudunk, sajtószabadságunkra nagy szüksége volna Németországnak, hol a német lapok konfiskálása napirenden van. És nemcsak a jelzett tekintetekben, hanem a személy- és vagyonjog minden terén sokkal több szabadságot élvezünk, mint németországi testvéreink, kik bizonyára okosabban tennék, ha önmagukat mentenék meg, ahelyett, hogy hívatlanul jönnek segítségünkre.« A budapesti kereskedelmi és iparkamara kereskedelmi osztálya tegnapelőtt délután 5 órakor Strasser Alajos elnöklete alatt ülést tartott, melyben elsősorban Fromm Antalnak az az indítványa tárgyaltatott, hogy a budapesti osztrák és magyar államvasút pályaudvarán, a déli vasútnál már fennállóhoz hasonló vámkirendeltség, valamint a főposta épületben és a dunagőzhajózási társulat jobb és balparti kirakodó helyein szintén hasonló vámkezelési kirendeltség állíttassák fel. Fromm indítványa indokolására felemlíti, hogy ezeket a kirendeltségeket annál a fontos oknál fogva kívánja felállíttatni, mert jelenleg a fővámhivatalba csak az 50 méter mázsán aluli árukat viszik be, az ezen mennyiségen felüli árukat pedig a kereskedők kénytelenek az említett pályaudvarokon és kirakodási helyeken elvámoltatni. Minthogy pedig ott kirendeltségek nincsenek, kénytelenek a fővámházból egy hivatalnokot kivinni s ennek fuvardiját és napidiját fizetni, ami természetesen az árunak drágítását idézi elő s igy a fővárosi kereskedelem versenyezhetését rendkívül megnehezíti. Az 50 méter mázsán aluli s az említett vasúti és gőzhajózási állomásokról a fővámházba bevitt árukért pedig az állam oly magas dijakat szed, hogy ily költséggel sokkal messzebb vidékről lehetne szállítani az árut, így az osztrák államvasúttól a fővámhivatalba bevitt áruk után a fővárosi kereskedő 100 kilónként 21 krt, a déli vaspályától 16 krt, és a gőzhajó állomásoktól 12 krt fizet. Ezenkívül a postán érkezett csomagok rendesen fél nap alatt érkeznek ki a fővámhivatalba, ami különösen a postai szállítmányoknál, melyek legtöbbnyire gyorsan szükségesek, nagy hátrányt okoz a kereskedőnek. Az osztály a postán a vámkezelési kirendeltség mielőbbi felállítását elodázhatlan szükségnek tartja. Az 50 méter mázsán aluli áruk után szedett díjak szerinte is oly magasak, melyeknek leszállítása iránt lépéseket tenni szükséges. A többi kirendeltségekre nézve, miután elnök felemlíti, hogy az illető vasutak, a gőzhajózási társaság és a fővámház között e tárgyban épen most folynak a tárgyalások, a határozatot későbbre halasztotta. Ezután Singer Bernát felemlíti azt a sérelmet, hogy a játszott kártyákat az üzletekben nem csak konfiskálják, hanem az illető kereskedőket még 1000 frtig terjedhető bírsággal is sújtják. Orvoslást és védelmet kér az illető kereskedők részére. Az osztály utasítja felszólalót, hogy konkrét adatokat terjeszszen elő s akkor érdemlegesen határoz ez ügyben. Végül Fromm Antal felkérte az elnökséget, nyújtson neki felvilágosítást, tett-e a kamara lépéseket Romániába való borkivitelünk érdekében, illetve a Romániával fennálló kereskedelmi szerződés betartása iránt. Elnök a választ a jövő ülésen adja meg. Ezzel az ülés véget ért. A budapesti építkezések. (Válaszul dr. Fodor József egyetemi tanár úrnak.) Budapest, márcz. 30. Igen tisztelt szerkesztő úr! A »Hon« tegnapi esti lapjának tárczája által figyelmessé tettem az »Orvosi hetilap« közegészségügy és törvényszéki orvostan czímű mellékletének 2-ik számára, mely a fővárosi középítési rendszabályokkal is foglalkozik, s figyelmesen elolvastam azt is és mondhatom, nagyon boszankodtam azon, hogy a közegészségügy legavatottabb előharczosáról, az alapos tudományáról s jeles munkáiról európai hírű egyetemi tanártól — dr. Fodor József úrtól ily czikk napvilágra kerülhetett. Tele van ezen czikk általános kárhoztató kifejezésekkel, nem indokolt állításokkal, melyek Budapest építkezési viszonyait a legsötétebb színben tüntetik föl, anélkül, hogy rámutatnának a bajokra és tüzetesen megjelölnék a hiányokat; az építkezési szabályokat pedig — a régit úgy, mint az új tervezetet — elítélik, hamis idézetek és ezekből levont helytelen következtetésekkel — tényleges intézkedéseket ignoráló állításokkal, melyek csak felületes tanulmányozásra vallanak. Engedje meg a tisztelt szerkesztő úr, hogy e lapok hasábjain elmondjak egyetmást azon czikkről, melynek egy részét a »Hon« tegnapi tárczája szórólszóra közli. Kötelességemnek tartom ezt a nagyközönség érdekében, mely az építési rendszabályok régi és új tervezetét nem ismeri, s mely az alaposságáról ismert tudós tanár úr állításainak ennélfogva hitelt adhatna. Súlyos vádakkal illettetik itt a főváros hatósága, melynek szerény munkásai közé tartozom; — alaptalanul ócsároltatik az uj építési rendszabálytervezet, melynek előadója és fogalmazója voltam, s igy kétszeresen is érdekelve lévén, talán senki se veendi tőlem fogadatlan prókátoroskodásnak, ha egyet-mást elmondok a hivatkozott czikkről - s röviden jelezni kívánom túlzásait vagy helytelen állításait. A czikknek azon részében, melyet a »Hon« tárczája nem közöl, mindjárt a bevezetés történelmi részében téved Fodor tanár úr, mert azt állítja, hogy a fővárosnak jelenleg érvényben álló építési rendszabályai jó régiek s számtalan hiányaik miatt egyre sürgettetvén azok átdolgozása, a fővárosi közmunkák tanácsa 1870-ben elő is állott egy idevonatkozó javaslattal, amelyet azonban a fővárosi hatóság nem fogadott el. Ez nem igaz! A főváros 1870-ben maga készített új építési szabályokat — ezeket az időközben alakult közmunkatanács egy külön utasítás kapcsában ideiglenesen életbe is léptette s ezek a most is érvényben álló építési rendszabályok. A közmunkák tanácsa 1874-ben készített újabb szabálytervezetet, ez az amit a főváros 1877-ben nem fogadott el, e helyett készült több bizottmányi és tanácsi változtatás alapján a tavalyi tervezet, melyről Fodor úr czikke szól, melyből helytelenül idéz — és mely most a közmunkák tanácsánál van tárgyalás alatt. Ez ugyan a dolog lényegére nem tartozik, de a szigorú bírálatnál föltételezett ,alapos, beható tanulmányozás« alapos voltára némi világot vet. Ezen a munkán látja Fodor úr az építész kezét, a ki igyekszik minden építésnél lehetőleg sokat szerezni; ezen látja a hatóság gondoskodását, a mely Aggodalmasan ügyél arra, hogy minden darab tégla lerakása, vagy vakolat fölkenése szabályszerű díjak, taksák beszedése mellett történjék, — még az építtető törekvéseit is észreveszi e munkálatban, aki telkéből és falából lehetőleg sok hasznot kíván húzni; látja a kényelmű és hiú szépítők erőszakoskodását, akik csupa kaszárnyák és börtönökké örömest építenék a főváros házait, csak szép homlokzatot adhassanak az utczasoroknak, csak az emberbarát kezét nem találja meg benne, aki a tervezett pompás épületekben kényelmes és egészséges lakást akar emeltetni gazdagnak úgy, mint a kevésbé tehetősnek. E részben tisztességtelen gyanúsításokra, részben naiv észrevételekre vonatkozólag megjegyzem, hogy ezen szabályrendeleti javaslat összeállításánál tevékeny részt egyetlen építész sem vett,hogy az építési és lakhatási engedélyeken, és tervek másolatán, valamint vonalakon kitűzésén kívül semmi egyéb funktióért taksák nem szedetnek, hogy a szabály az építtető telkének kiaknázása, hasznosítása tekintetében csak korlátozásokat, megszorításokat tartalmaz, reá csak terheket ró , — hogy a homlokzat mikénti előállításáról szépítési tekintetből — semmi intézkedést a szabály nem tartalmaz — a szépség ízlés dolga lévén, és a hatóság a saját ízlését soha senkire ráoktrojálni nem kívánván —, természetes, hogy a hatóság beavatkozása a kényelmi szempontokra nem terjeszkedhetik ki. Hogy az egészség követelményei szempontjából a szabályba még szigorúbb intézkedések is beférnének, nem tagadom, de hogy erre elég figyelem nem fordíttatott volna, azt elfogulatlanul állítani nem lehet komolyan. Fodor úr sokszor ellentmondásba jön önmagával ! — Drágának mondja az építkezést, de közegészségi szempontból örömmel üdvözölne oly intézkedéseket, melyek még drágábbá tennék azt! Kikel a kaszárnyaszerű, méregdrága stb. bérházak ellen, elfeledve, hogy kaszárnyáknál lehet csak tágas udvarokat, világos helyiségeket építeni, s elfeledve, hogy kisebb házak építése aránylag mindig drágább, mint a nagyoké! — Levegőtlen, sötét, dohos udvarok ellen panaszkodik — s mégis rosszalja, hogy a telkeket 7 ötnél keskenyebbre és 100 négyszögölnél kisebbre szeldelni nem szabad. Vájjon hol van itt az alapos megfontolás, a következetesség ! Azt hisszük, egy fejlődő főváros számára készített építési szabályoknak nem kizárólag a közegészség szempontjából kell kiindulni, — ott a szabályozás, a szilárdság, a tűzbiztosság stb. érdekei nem kevésbé veendők figyelembe — ezeket pedig egymással, és az építtető tőkéjével vagy hasznosítási törekvéseivel is összegyeztetni nem könnyű dolog. Tüzetes tanulmányt, alapos bírálatot szívesen látunk, a kijelölt hibákra rámutatást és eladatolt javaslatokat szívesen fogadunk, de ez elfogult, egyoldalú felfogásból kiindult támadás. Hogy minő értéket tulajdoníthatunk neki — kitűnik az alábbi sorokból, melyek a czikknek a »Hon« tárczájában is közölt részeivel foglalkoznak! Azt mondja, hogy az új építési rendszabályok 38. §-a szerint »bármely utczában a meglevő legmagasabb háznál csak egy emelettel szabad alacsonyabbat építeni! — tehát pl. a szűk s mélyen fekvő Lipót utczában e szerint csupán 3 emeletes házakat szabad majd építeni! Ily magas házakat erőszakol az uj szabályzat a népességre...« Ez, t. szerkesztőség! határozottan nem igaz, s nem igaz ebből egy szó sem. S valóban csodálkoznom kell azon, hogy ezt képes állítani, így képes okoskodni egy a tudományos alaposság hírében álló, Európaszerte ismert nevű egyetemi tanár , dr. Fodor József. Ismétlem, hogy ebből egy szó sem igaz! Nem igaz, hogy a szabályzat bárhol, bárkire 3 emeletes ház építését erőszakolja, vagy erőszakolni kívánná kötelezővé csakis az első építési övezetben, (belváros stb.) teszi, hogy itt legalább egy emeleti magassággal bírjanak, egyebütt az egész idézett (nem 38-ik, hanem 28-ik) §. csakis a magasságot illető korlátozásokat tartalmaz, megmondja, hogy 3 emeletes házat csak oly utczában szabad építeni, amely legalább is 6° széles — de megengedi, (nem ráerőszakolja!) hogy ha valamely utczában magasabb házak már volnának, ennél egy emeletessel alacsonyabb házat bármily utczaszélesség mellett építhetni (ha t..különben az átalános szabály ily magasságunkat meg nem engedne!) de megmondja az a szabály azt is, hogy sarokházak ez esetben zsinórmértékül nem szolgálhatnak. A példa tehát a Lipót-utczával részül van választva, és az okoskodás, a következtetés sántikál, mert a Lipót-utczában csak egy emeletes magasságú, (ha földszintes is, de bírjon egy emelet magassággal.) kötelező, s ha nem volna 6° széles, és ha nem volna benne már egy 4 emeletes, nem is lenne szabad benne 3 emeletes házat építeni. Ami a 68. §-t illeti, mely a telkek nagyságát szabályozza, azt, ha a t. tanár úr ismeri a jelenlegi szabályt, nem megtámadni, hanem méltányolnia, dicsérnie kellene — mert ez az ő álláspontjából kiindulva, határozottan haladás! Most a szabály a nyaralók telkeit kivéve, mindenütt kizárólag legalább 7° homlokzatot, és legalább 120° területet kíván. — Az új szabály tervezete — indítványom folytán — olykér módosíttatott ez, hogy az első építési övezetben 6° homlokzattal és 70O° területtel, a második övezetben 70 homlokzattal és 1000 területtel alakíthatók telkek — s ez épen a t. tanár úr által is pártolt családi lakóházak építésének előmozdítása érdekében történt. Csodálom, hogy a t. tanár úr, a közegészség buzgó előharczosa, 6—7° homlokzatnál is szűkebbet, 70 —100 négyszögölnél is kisebb telkeket óhajt s arra nem gondol, hogy ha már a mi utczáink annyira szükek — legalább gondoskodjunk arról, hogy udvaraink legyenek. Vagy azt hiszi, hogy 4—5 öl homlokzatú telken lehet udvart is hagyni — (azt nem, csak légcsatornát !) vagy talán mellőzhetőnek tartja családi házaknál udvari traktus építését ? ez esetben több emeletet kell építeni, amit a tanár úr perkorreskál ? Azután meg megfeledkezik a tanár úr a tűzbiztossági szempontokról is, pedig mennél kisebb a telek, annál több gondot kell a tűzbiztosságra fordítani, ami az építkezést ismét költségesebbé teszi ! Nem tudom, hogy mennyiben lehet oka a nagy halálozási számnak a nem olcsó építés, de a t. tanár úr a halálozásokról és az ezt előidéző épitkezési viszonyokról szólva, azt mondja: »épen igy lehetetlenné teszi az olcsó építést az előírt falvastagság s sok más.« Aztán idézi, hogy a párisi legújabb építési szabály szerint a minimális falvastagság 20 cm. vakolattal együtt, míg nálunk az uj szabály szerint 38 cm. vakolat nélkül, (a 33. §. szerint nálunk 12 cm. vastag falak is vannak, persze nem főfalak!)— Azt nem közli a t. tanár úr, hogy Párisban mennyi a minimális ürbeni magasság, de azt tudom, hogy ott a házak 6—8 láb ürmagasság mellett 5—6 emeletesek, nálunk az ürmagasság minimuma 10 láb (ez csak nem oka a halálozásoknak ?!) s ily magas tractusok mellett 20 cm. vastag főfalakkal építkezni nem lehet különben azoknak, akik mindig drága épitkezési viszonyainkat hangoztatják, megjegyzem, hogy a mostani épitkezési szabályok is tartalmaznak olcsóbb munkáslakások építésének lehetővé tétele czéljából könyítéseket — de azt senkinek se jut eszébe, vagy nincs kívánsága igénybe venni. Egyetlen példa reá a 100 ház telek csoport — aminek ismétlésétől isten óvjon meg mindenkit, hatóságot és közönséget egyaránt! Közegészségi tekintetben megkívánja Fodor tanár úr a pincze építését. De ugyan kérem, mire használtassék azon pincze ? Lakásnak, műhelynek nem szabad, raktárnak nem kell (kivált a külvárosokban!) Ezáltal az építkezés drágíttatik! — (amit szintén megró a czikkező tanár úr!) Különben a tanár úr megfeledkezik arról, hogy a pincze csak földszintes házaknál nem kötelező, ellenben a 42. §. szerint emeletes háznál már mindenkor pincze is építendő. Azután meg azt állítja a tanár úr, hogy az új szabály nem szabályozza megfontolt terv szerint az árnyékszékek, házi csatornák építésének, szellőzésének, tisztántartásának módját. Olvassa el kérem t. tanár úr a 48. §-t, mely az árnyékszékek és pöczegödrök építését szabályozza, ott meg van az is, hogy az árnyékszékek kellő szellőztetéssel bírjanak s vízöblítő készülékkel láttassanak el. A szellőztetésnek ezer módja van, azt egy szabályba felvenni nem lehet, a tisztáztatás módja pedig nem az építési rendszabályba való. A házi csatornák építésének módját a 75. és 76. részben a 79. §. tárgyazza. Elvbeli hiánya a t. tanár úr nézete szerint, hogy a már meglevő káros építkezések és egyebek beszüntetése iránt nem intézkedik. Ami a műszaki hátrányokat illeti — erre a szabály visszaható erővel nem bírhat — ami közegészségi szempontból esik kifogás alá (pinczelakás, árnyékszék) arra nézve az intézkedések esetről-esetre a közegészségi törvény alapján most is megtörténnek — ezt a t. tanár úr tudja vagy legalább tudhatná. Különben a t. tanár úr kezei közt van a most érvényes építési szabály, meg az uj is: talán jó volna a kettő közötti különbséget tüzetesen tanulmányozni és az újnak hiányait pontonként kimutatva, a módosításra nézve javaslatot tennie. Még nem késő, a közmunkák tanácsa még nem is tárgyalta, most tanulmányozza csak. Meghúzni a vészharangot, átalánosan odavetett állításokkal s hamis czitátumokkal és helytelen alapból kiindult következtetésekkel ócsárolni egy munkát, melyet a nagyközönség nem ismer, komoly tudáshoz nem illő dolog. Rózsa Péter. A főrendiház ülése márczius 31-én. Elnök: Mailáth György. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Ordódy, dr. Kemény, Szende. Elnök 11 órakor az ülést megnyitván, meleg szavakban emlékezik meg Győry László grófról, kinek elhunyta felett a főrendiház jegyzőkönyvileg ad részvétének kifejezést. Péchy Jenő a képviselőház jegyzője áthozza a képviselőházban tegnap és ma elfogadott törvényjavaslatokat, melyek a hármas bizottsághoz utasittatnak. Cziráky János gr. indítványa folytán elhatároztatott, hogy a bizottság azonnal tárgyalni fogja ezenjavaslatokat s e végett az ülés délután 1 óráig felfüggesztetik. Előbb azonban Vécsey József, b. a következő interpellácziót intézi a honvédelmi miniszterhez: Hiszi-e ő exczellencziája, hogy a közös hadsereghez tartozó katonaság országos közhasznú munkák végzésére a szolgálat hátránya nélkül és a közügy lényeges gyarapodására alkalmazható legyen ? Ha hiszi, szándékozik-e a nm. m. kir. kormány ő felségének részletes felterjesztést tenni ? — Kiadatik a honvédelmi miniszternek. Elfogadtatott a dunagőzhajózási aktához való pótegyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Az ülés azután d. u. 1 óráig felfüggesztetett. Szünet után. Cziráky János gr.: A hármas bizottság részéről benyújtja a következő törvényjavaslatot, u. m. 1. A Szerbiával 1882. február 22-én kötött hajózási szerződésről. 2. A Szeged sz. kir. város területén eszközlendő kisajátításokról szóló 1879. évi XIX. tcz. érvényének meghosszabbításáról. 3. Az 1879. évi közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről. 4. A mozgósítás esetében behívott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok, honvédek és egyéb jogosultak gyámol nélküli családjainak az 1880. évi XXVII. tcz. 5. §-a alapján nyújtandó segélyezési módozatáról. 5. A Fiume és a nyugateurópai kikötők közt fentartandó rendes gőzhajózási összeköttetésről szóló törvényjavaslatokra vonatkozólag, melyek tárgyalás alá vétetvén, változatlanul elfogadtattak. Ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés holnap, április 1-én d. u. 1 órakorlesz. Ülés végződik 1 óra 45 perczkor. Az országgyűlési függetlenségi párt ma este tartott értekezletén Simonyi Ernő gyászünnepének sorrendjét állapította meg. A holttestet a déli vasút indóházánál reggeli 71/2 órakor egy küldöttség várja. A küldöttség tagjai Németh Albert, Posonyi Géza, Hegedűs Károly s Turgonyi Lajos. E küldöttség a holttestet a boldogultnak csömöri-úti lakására kisérendi, hol a ravatal fog felállíttatni. A temetés vasárnap délután 4x 2 órakor lesz. Az egyházi szertartás után a párt részéről Hefy Ignácz tart gyászbeszédet, mint a boldogult pártvezér egyik legrégibb barátja. A kerepesi temetőben, ahol boldogult öcscse Simonyi János volt képviselő mellé temettetik, az országgyűlés nevében Rakovszki István, a képviselőház egyik jegyzője s küldöttségének tagja tart sírbeszédet, utána pedig a párt nevében Eötvös Károly vesz végbúcsút a boldogult elvtárstól, mint a függetlenségi párt egyik legkiválóbb , legtántoríthatlanabb bajnokától. Debreczen, Czegléd, Zsámbokrét és több város távirati után tudatta a párttal, hogy részt vesz a gyászszertartáson s koszorút tesz le a nagy hazafi koporsójára. Fővárosi ügyek. — A közlekedési minisztérium két Merryweather gőzfecskendőt vásárolt a szegedi vész alatt, melyeket most a fővárosnak adományozott. A főváros köteles a fecskendők jó karban tartásáról gondoskodni s ha az államnak szüksége lenne rájuk, azokat használatra átadni. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok április 1-én a következő házszámok alatt összeírt adóköteles felek adóját fogják tárgyalni. A belvárosi kerület az 545—554-ig, a VI. ker. a 3881 —3887 uj, a VII. kér. az 5035—5065 s a VIII. kér. a 6246—6330 uj helyrajzi számok alatt összehroztak adóját. — A főváros közegészségi állapota február hóban, viszonyítva a január havihoz szintén kedvezőtlen volt, mert bárha a betegesedés csökkent, a halálozás emelkedett. E hóban előtérbe léptek a légző szervek hurutos és gümőkóros,bántalmai. A heveny fertőző kórok közül emelkedett a hagymáz és kanyaró, csökkent a roncsoló torokláb és némileg a vörheny. Élve született e hóban 1162, meghalt katonákon kívül 1311 s így a halálozási esetek 149-el múlták felül a születésieket. 0—1 évig bezárólag elhalt 410, azaz : az összes elhaltak 31'28°/0-kaés pedig az I. kerületben 39, II. kér. 36, III. kér. 40, IV. kér. 7, V. kér. 24, VI. kér. 52, VII. kér. 66, VIII. kér. 70, IX. kér. 42, X. kér. 16, kórházban 9. A lefolyt 9 év első 2 hónapjában a születések és halálozások egymáshoz következőleg aránylanak. 1874. év 2 első havában élve született 2053 meghalt 1951 1875.‹ ‹ » ‹ 2057» 1685 1876.» » » » ‹ 2311» 1855 1877.» » » » » 2205» 2148 1878.‹ » » ‹ ‹ 2211» 2124 1879.‹ ‹ » » ‹ 2149» 2046 1880.‹ » ‹ » » 2271‹ 1873 1881‹ ‹ » » » 2183‹ 2130 1882.‹ ‹ » » » 2303» 2611 — A fővárosi 3 és 5 milliós kölcsönök konverzióját a belügyminiszter nem engedte meg. E tárgyban ma a következő leirat érkezett a fővároshoz : »Múlt évi okt. 27-én 46,695. sz. a. kelt tanácsi jelentésre az iratok visszazárása mellett értesítem a főváros közönségét, hogy múlt évi szept. 14-én 528. sz. a. hozott közgyűlési határozatához, mely szerint a főváros 3 és 5 milliós kölcsönöknek olcsóbb kamatú törlesztési kölcsönné leendő átváltoztása vézetett czélba, jóváhagyásommal nem járulhatok, mert figyelemmel a tervezett hitelműveletnek jogi szempontból megengedhetősége tekintetében meghallgatott szakértők véleményének eltérő tartalmára, a fenforgó jogi kérdés eldöntése a kötvénybirtokosok részéről a főváros ellen indítható per esetén az illetékes bíróság előre meg nem határozható felfogásától függőnek jelentkezvén, a pernek a főváros részére kedvező kimenetelére teljes biztossággal számítani nem lehetne, márpedig továbbá figyelembe véve azt, hogy a szóban forgó hitelműveletből eredő hasznot maga az indítványozó bank csak 25 ezer írtra teszi, s hogy könnyen megtörténhetik, miszerint ezen összeg esetleg tekintetre alig méltó csekélységre szállna alá, nem tartanám helyes és indokolt eljárásnak, hogy a főváros vagyoni viszonyaihoz mérve ily aránylag kevesebb jelentőségű nyereség kedvéért a kölcsönátváltoztatással járó kockázatot a főváros közönsége magára vállalja. Budapest, 1882. márcz. 28. — Tisza s. k. — A fővárosi középitési bizottság ma Barna Zsigmond tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen elhatározták a budai várkert bazár előtti dunaparti gyalogút aszfaltozását, a Fáczántól a Béla-kutyáig vivő út kiépítését, a Bajzautcza csatornázását, a budai siklóutcza és alagútutcza gázvilágítását, egy I. ker. vízvezető árok szabályozását. Tárgyalás alá került újból az újpesti parton levő malmok kérvénye, a vízvezetéknek a nevezett parttelepekhez való kiterjesztéséért. A malmok tulajdonosaival értekezett kiküldöttek azon tapasztalatot szereztek, hogy a 35000 frt befektetést kívánó vízvezeték után ezen ipartelepek csupán 935 frt évi vízfogyasztási díjat biztosítanak, ami alig 24/100/0-át teszi e tőke kamatozásának, holott a városnak a vízműre használt pénz 6°/0-ba kerül. Ennélfogva a bizottság kimondta, hogy egyelőre a kérelem elutasítandó s a tárgyat a napirendről levenni kell. Ezután Haggenmacher malom-tulajdonosnak megengedték, hogy váczi úti malmát az osztrák államvasút pályaudvarával lóvonatu vasúttal köthesse össze, hasonlag megengedték a kőbányai téglagyártársulatnak, hogy a gyárhoz anyagnyerési czélból i. e. 1000 méter hoszszú lóvonatu vasútvonalat építhessen. A földesúri jog elismeréséül évenkint fizetendő összeg 20 arany. A Groszman és Rauschenbach gépgyárosoknak eladott külső váczi-uti telek testén keresztül vivő út (tervbeli) meg fog hagyatni s ha a kiépitésre valaha a városnak szüksége lesz, akkor a vevők kötelesek lesznek átadni azon földszalagot. Végül egy gellérthegyi házat 1500 frtért vettek meg. — Népesedési mozgalom a fővárosban. A főv. statisztikai hivatalának heti kimutatása szerint a f. é. márczius hó 19 étől márcz. hó 25-ig terjedő 12-ik hetében élve született 313 gyermek, elhalt 283 személy. Az élve szülöttek közt volt 214 törvényes, 99 törvénytelen; nemre nézve 172 fiú, 141 leány. — Halva született 20 gyermek, köztük 12 törvényes, 8 törvénytelen. — A halotttak közt volt 159 finemű, 124 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 80. — Az összes elhaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 39. Ez év 12. hetében élve született öszszesen 3318 gyermek, elhalt 3708 egyén. A halálozások többlete tehát 390. — Születések arányszáma 1000 lakosra 42’—. — Halálozások arányszáma 1000 lakosra átalában 38' —. — Elhaltak kora 0—1 éves 80 (köztük — törvényes és — törvénytelen), —5 évig 51 (köztük — törvényes és — törvénytelen), — 20 évig 22, — összesen 0—20 évig —, —30 évig 17, —40 évig 34, —60 évig 41, —80 évig 36, 80-on túl 1, ismeretlen korú 1. Halálozások kerület szerinti kimutatása : (A kórházi halottakat előbbi lakhelyük szerint osztván be.) I. kér. 25, II. kér. 17, III. kér. 20, IV. kér. 9, V. kér. 16, VI. kér. 46, VII. kér. 37, VIII. kér. 60, IX. kér. 25, X. kér. 10. Egyéb kórházi halott 18, katona —. — Betegforgalom a városi közkórházakban: Szt. Rókus állapota a múlt hét végén 1616, szaporodás 372, csökkenés 393, állapot e hét végén 1595. — Szt. János kórház állapota a múlt hét végén 246, szaporodás 68, csökkenés 75, állapot e hét végén 239. Törvényszéki csarnok. Egy tébolyodott tette. Horváth Ferencz 1848/9-iki honvéd, aki f. hó 18-én este feleségét a soroksári utczán ölési szándékkal súlyosan megszúrta, jelenleg elmeállapotának megfigyelése végett orvosi felügyelet alatt áll. Hogy Horváthnak nincs helyén az esze, bizonyítja az, hogy már két ízben öngyilkossági kísérletet tett. Ezel ünnepelte meg márczius 15-ét is. E napon ugyanis otthon volt nejénél s rendkívül exaltált hangon beszélt a szabadságharczról. Beszéd közben hirtelen kirántja zsebéből a kését s összehasogatta vele mellét, mondván: »Megmutatom, hogyan kell a magyar vérnek folyni.« Horváthot ekkor a kórházba vitték, honnét ugyanaz nap szabadult, melyen nejét megszúrta. A vizsgáló bírónál azt adta elő, hogy nejét azért szúrta meg, mert nem akart neki fehérneműt adni s egészen elhanyagolta őt öreg napjaira. Úgy látszik, hogy Horváth csakugyan elmeháborodott s akkor a börtön helyett a tébolydába fog szállíttatni. Adózatlan nyulak. Folyó évi január hó 13-án a kerepesi úti vámon Oreskovics Antalné és Molitorisz Pálné irsai lakosok 201 db csirkét, 49 kacsát s 16 nyulat hoztak be. A kocsit Varga Lajos pénzügyőri fővigyázó kutatta át s meglátván a nyulakat, azon tanácsot adta az asszonyoknak, hogy csak a csirkéket és kacsákat vallják be, a nyulak vámilletéke fejében pedig adjanak nekikirtot. Az asszonyok vonakodtak ez alkuba beleegyezni, de Varga annyira ragaszkodott ajánlatához, hogy elvégre nem térhettek ki előle. Az ellenőrnek gyakorlott szeme sorra azonban ráakadt a gondosan elrejtett nyulakra. A tulajdonosok a fővigyázó tanácsával mentegetőztek s miután jegyzőkönyvet vettek fel velök s tisztességesen megbirságoltattak, útnak eresztették őket. Varga fővigyázó fegyelmi után 3 napi fogságra és hivatalvesztésre ítéltetett felettes hatósága által, ezenfelül pedig megvesztegetés miatt fenyitő feljelentés létetett ellene a budapesti királyi fenyitő törvényszéknél. A HON magántávsürgönyzi. Odessza, márcz. 31. Tegnap este a tengerparti boulevardon egy egyén Strelmikow tábornokra, a kiewi haditörvényszék ügyészére revolverrel lőtt és őt megsebesítette. A tábornok a kapott seb folytán két percz múlva meghalt. A merénylőt elfogták. Zágráb, márcz. 31. A költségvetési átalános vita ma befejeztetett. Ma csak Miskatovics, Derencsín igazságügyi osztályfőnök és Balcsics szólottak, ez utóbbi durva kifakadásokat intézett Miskatovics fényes és egészen tárgyilagosan tartott beszéde ellen. Gyurgyevics előadó lemondott szólási jogáról, mit a szerbek közt uralkodó lehangoltság újabb jelének tartanak. Erre a költségvetés a részletes tárgyalás alapjául nagy többséggel elfogadtatott. Az ülés következőleg folyt le. Miskatovics mindenekelőtt konstatálja, hogy Markovics képviselőn kívül egyetlen ellenzéki sem szólt a költségvetéshez. Ezután a Szarcsevics-párti radikálisok ellen fordult. A kiegyezés Magyaroszág és Horvátország közt — úgymond — nem a mostani nemzeti kormánypárt által köttetett, az egyesség 800 évvel ezelőtt jött létre Zvonnimir királynak anynyira dicsőített uralma alatt oly alakban, mely az akkori állam helyzetének megfelelt. Azóta némelykor összeütközések törtek ki a két ország közt, Horvátország néha fegyvert fogott, néha alkalma volt Horvátországnak,,hogy magának királyt válasszon, igy például az Árpádház kihalta után, továbbá a mohácsi vész s nemkülönben Mária Terézia atyjának halála után, azonban mindezen összeütközések barátságosan kiegyenlíttettek, s mindezen alkalmakat arra használtafel Horvátország, hogy mindig ugyanazon királyt válassza meg, kit Magyarország választott magának s ennélfogva e nyolcz századon át vagy minden nemzedéke árulója volt Horvátországnak, vagy pedig lényeges fontos érdekek hozták a két országot kiegyezésre és folytonos együttlétre, sőt annak az Ausztriával való együttlét kiterjesztésére. Az igy létrejött monarchia nagy és veszélyes külháborukat s belmozgalmakat állott ki s ma hatalmasan s becsülésben áll, ennélfogva magában van létfeltétele és semmiesetre sem fog szép vagy nem szép beszédek előtt, mint hajdan trombiták harsogásával Jerichó, kapitulálni. Az erőszakos különszakadás lehetőségét még maga az ellenzék sem hiszi. Szónok utal arra, hogy Krivosjében a horvát és dalmát fiuk Vetzlár és Weber ezredekben a legvitézebben harczoltak saját testvéreik ellen, s ha ez ott így történik , akkor bizonnyal a Velebit és Siemen mellett se lenne máskép. A Starcsevics pártiaknak III. Napóleonnal való kaczérkodására czélozva, szónok a jogi pártot ama kereskedővel hasonlítja össze, aki portékáját a legjobbnak mondja, mikor aztán kérik tőle , azt feleli rá,hogy előbb kézhez kell kapnia a gyárostól. A Starcsevicsisták gyárosának azonban III. Napóleonnak kellett volna lennie, de ennek egy kissé sürgősebb dolgai is voltak, mint hogy Horvátországot fölszabadítsa. Amit neki Horvátország ajánl, az nem palota, hanem szalmafedelű kunyhó. A függetleneknek azt mondja Miskátovics, hogy nekik csak kívánságaik vannak és az alkalmas időre várnak, azonban óhajokból és bizonytalan időpontból, melyben azokat valósítni lehessen, nem telik ki a politikai Programm, különösen oly programm, melyért a nép a békés egyetértést és azon ügyek fejlesztését feláldozhatná, melyek az ország jogaival és a jelen korral összhangban állnak. Ezután még néhány pontozatot fejtegetve, azon szemrehányásra tér szóló, mellyel egyik szónok Pesty Frigyes történetírót és a »Pester Lloyd«-ot illette a Horvátországra vonatkozó közleményért, megjegyezvén, hogy úgy Pest, mint a »Pester Lloyd« ugyanazon joggal nyilvánították véleményeiket, amellyel a horvát lapok és egyének saját nézetüket kimondják ; az ország képviseletére nézve azonban csak az lehet irányadó, amit Magyarország népképviselete Horvátországgal szemben tesz. Végül szóló egyetértésre inti a pártokat, tekintetbe vételével annak, hogy nem sokára üdvözölhetik a tartománygyűlésen a határőrvidék képviselőit. Elfogadja a részletes tárgyalás alapjául a költségvetést. (Élénk zsiók.) Derencsin osztályfőnök kijelenti, hogy csak azon megjegyzésekre és ellenvetésekre szorítkozik, melyek az igazságügyi költségvetést illetik. Visszautasítja azon állítást, mintha a kormány nem indokolta volna eléggé a költségvetést és hivatkozik azon alakra, melyben a költségvetések minden más parlament elé terjesztetnek, és kifejti, hogy a horvát költségvetés nem tér el e gyakorlattól. Ezután áttér szónok a végrehajtási novellára,melyet oly hevesen megtámadtak és az eddigi tapasztalatok nyomán állítja, hogy a törvény hozatalát nincs ok megbánni. Ezután részletesen taglalja ama aggályokat, melyek a kormány által végrehajtott bűnügyi reform ellen felhozattak . k kifejti, hogy nem beteges humanizmus vezette a kormányt e reformoknál, mert a várt gyümölcsök megteremnek. Rátér a telekkönyv helyesbítésére, megemlékezik a munkálat folytatásának tervezetéről. Visszautasítja ama vádat, hogy szigorú fegyelem gyakorlása által akaratlan eszközévé tette a kormány a bíróságokat; a kormány csak a törvény pontos teljesítését kívánja a hivatalnokoktól, ilyen magatartást pedig nemremélhet oly jelöltektől, kik az ország fennálló törvényét nyers erőszak kifolyásának s a fennálló törvényeket Horvátország átkának tekintik. A kormány azt hiszi, hogy nem lehet hivatalos állást bízni oly párthoz tartozó egyénekre, kik ez elvet vallják, s ha ez mindamellett megtörténnék, a kormány nem fogja ily egyénekre bízni a törvény végrehajtását. Rátér szóló ama kormányrendeletre, mely a kormányhivatalnokoknak a választásoknál követendő eljárására vonatkozik s kimutatja, hogy ebben csak azon elv jutott érvényre, hogy a bírósági hivatalnokok távol maradjanak ama szenvedélyektől, amelyeket a politikai élet felszínre dob, s hogy magasztos hivatásuknak éljenek. Az ellenzék által a kormány újjászervezési terveit illetőleg felhozottakra térve, kijelenti, hogy a kormány érzi a felelősséget, mely a határőrvidék egyesítésével szükséges munkálatokkal jár és óvatos tanulmányra fogja előterjesztéseit alapítani. Habár félhivatalos lapokban jelennek is meg a közlemények, a kormány végczéljaira azokból nem lehet következtetést vonni. A kormány mindig arra törekszik, hogy a kormányzat minden ágában egységet hozzon be. Az ismert fiumei ügyvéd, Ba rcsics (Starcsevics párti), ki Derencsin osztályfőnök után kezd szólni, Miskátovics ellen a leggorombább támadásokat intézi. Az osztrák kormányt Peregő és Maccoldi hírhedt olaszországi kémeivel hasonlítja össze, kik képességüket az idegen uralom érdekében Olaszországban épen úgy felhasználták, mint Miskatovics tollát és szavát Magyarország zsoldjában értékesíti. Ama árulók az olasz egység harczosait ép úgy őrültekké és utópistákká nyilvánították, de Olaszország történelme bizonyítja, hogy a hálás haza ama férfiakat oltárára emelte, mig azok, úgy mint Miskatovics, a hazafiak megvetésének tárgyai. E kifejezések következtében, melyek aszélső bal és karzatok részéről zajos zsirokkal fogadtattak, ismét heves jelenet fordult elő. Starcsevics Dávid: (Kiáltva.) Igen, ti fizetett árulók vagytok! Ehhez hasonló közbekiáltások más oldalról is hallatszanak. A csend csak néhány perc múlva állott helyre. Gyorgyevics előadó lemond szólási jogáról, mire a költségvetés túlnyomó többséggel elfogadtatik, részletes tárgyalás alapjául, mely megkezdetvén a 7. czimnél Sermage gr. nagynak találja a politikai hivatalokra felvett közel 400,000 irtot, ha azok a községek és közvetőleg a pénzügyi közegek addigi keze-