A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)

1882-05-27 / 145. szám

Budapest, 1882. Szombat, május 27. 145. szám. 20-dik évfolyam. Esti kiadás. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. h­irdetések szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt 8 hónapra »•••■•»•••• » »‘ 6 hónapra . ■ • • • •• • • · ,19» Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenként ....... 1 · Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számítta­tik. Budapest, május 27. Az egiptomi kérdésben a nyu­­gati hatalmak válaszoltak a porta tiltakozó jegyzékére és egyszersmind ultimátumot ad­tak át Kairóban. Ezzel a válság, úgy látszik, közel jutott eldöntéséhez. A portához intézett identikus válaszban a nyugati hatalmak hang­súlyozzák, hogy hajóexpedíc­iójuk nem szán­dékolta a szultán jogait sérteni, hogy szükség esetén a szultán szuverén auctoritásához for­dulni és a portát közreműködésre felhívni akarják. Ezen kijelentéssel Anglia és Fran­­cziaország mind a portához, mind a többi eu­rópai hatalmak azon álláspontjához közeled­tek, mely szerint az intervenc­ió joga a portát illeti. A nyugati hatalmak ultimátuma azt kö­veteli, hogy Arabi pasa egyelőre távozzék Egiptomból, követeli továbbá, hogy Ali Fehmi és Abdullah pasa az ország belsejébe költözzenek és hogy az egész minisztérium lemondjon. Az ultimátum indokolásául és czéljául a statusquo és a khedive auctoritásá­­nak fentartását jelenti ki. Ilyen helyzet mellett nem valószínű, hogy a dolgok legközelebb veszedelmesebb stádiumba ne tereltessenek. És pedig annyival inkább, mert mint egy mai hivatalos sürgönyünk jelenet, a kairói kormány visszautasította a közös ulti­mátum követeléseit. E kérdés folytán a hatalmak közt tá­madt és támadó differencziákról írják Lon­donból, hogy monarchiánk nem feledte el Gladstone híres mondását,hogy »hands off !« ; most elérkezett a hosszú ideje, s mon­archiánk most ugyanezt fogja mondani An­gliának — Egiptomra nézve. Bismarck herczeg pedig a monarchia és Németország közti szövetség folytán ezt nem gátolja, mind­­azáltal a két nyugati hatalom akc­iója elleni tiltakozás nem tőle, hanem Ausztria- Magyarország, Orosz- és Olaszországtól fog eredni. Ugyancsak Londonból írják »nagyon figyelemreméltó oldalról«, hogy a flottade­­monstrácziót, melyben tudvalevőleg csak An­glia és Francziaország vettek részt, a többi hatalmak »több, mint hidegséggel« fogadták , miért is a két nyugati hatalom a maga ak­­cziójának oly irányt adott, mely őket köze­lebb viszi az európai konczerthez és »össz­európai terrénumra« állítja. Ennélfogva a hajótüntetés egyoldalú jellege, melylyel kez­det óta biit, most háttérbe szorul s ha vala­mi intervenczió valószínűséggel bir,ugy az a török intervenczió. — Bizalmi és hála nyilatkozatok Irányi Dánielnek és Tisza Kálmánnak. Mint Szar­vasról írják nekünk, az ottani statusquo izraeli hit­község következő távirati nyilatkozatokat küldött Irányihoz és Tisza miniszterelnökhöz, a legújabb »zsidó hecz« alkalmából a képviselőházban tett fel­szólalásaikért . Tekintetes Irányi Dániel országos képvi­selő úrnak Budapesten. Az igazság és a humanismus érdekében tett hathatós felszólalásáért fogadja hálás köszönetünket. Szarvasi statusquo i­z r. hi­t­k­ö­z­s­é­g. Tisza Kálmán miniszterelnök urnak Bu­dapesten. Az ország szine előtt, az igazság és a huma­nizmus érdekében a zsidók védelmére emelt erélyes szava, mely megnyugtatólag hat minden emberbarát­ra, hálás köszönetre buzdít. Szarvasi statusquo izr. hitközség. — A Rábaszabályozó társulat köz­gyűlése ápr. 25-én tartatott Győrött a megyeház ter­mében R­a­d­ó Kálmán kormánybiztos elnöklete alatt. Elnök mindenekelőtt konstatálja azt, hogy a társulat tervei a közmunka- és közlekedési minisztérium által 1880. évi május hó 26-án helybenhagyattak és igy a rábaszabályozási munkálatok megkezdhetők. Jelenti egyszersmind, hogy a 9059/82. sz. k. miniszteri ren­delet értelmében a kormány által a Rába és a Ráb­­cza szabályozására szükséges költségekre 5.171,604 frtnyi kölcsönt nyújtani kész. Bejelenti egyúttal a minisztérium ebbeli felhí­vását is, hogy a­mennyiben a Fertő-tavának lecsapolá­­sa is ezen munkálatokkal együtt óhajtatnék keresztül vitetni, azon esetben a lecsapolási költségre 883,305 frtnyi kölcsön lenne még felveendő. Előadja ezután a társulat eddigi D/1 évi működésének vázlatát. 1881. év közepén a társulatnak közel 41,600 frtnyi tiszta vagyona maradt, a­mi az államkincstár irányában fennálló tartozás fedezésére volt fordítható ; felemlíti továbbá a Marczal szabályozó társulattal kötött elő­nyös szerződést és végül kéri a közgyűlést, hogy a nagyfontosságú kérdést kellő tárgyilagossággal és hi­­gadsággal tárgyalja. Miután a fontos tárgy minden oldalról kellőleg megvilágíttatott és megvitattatott, a szavazás megejte­­tett, melynek eredménye az lett, hogy a kölcsön felvétele mellett szavazott 105 érdekelt, a kölcsön felvétele ellen 273, s így a kölcsön ügye 168 szavazattöbbséggel el­­ejtetett. Az ellenszólók felhozták azt az érvet is, hogy ha az érdekeltség egy krajczárt is megszavaz, az ál­lam e czélra semmit sem ad (!) A közgyűlés tanácskozása, noha a kedélyek rendkívül izgatottak voltak, mert habár a Rába sza­bályozás kérdése mindenki által föltétlenül szüksé­gesnek, a mai helyzet pedig tarthatlannak jelentetett ki, mégis a czél kivitelét illetőleg minden pártnak más-más intenc­iója van, sőt vannak a tekintélyes férfiak között is sokan, kik a Rába szabályozását egyenesen országos költségen óhajtanák létesittetni és ebben bízva negálnak is mindent — mégis a leg­­példásabb rendben folyt le, mi Radó Kálmán kor­mánybiztos tapintatos eljárásának tulaj­doni iható, melylyel a tárgyalást vezette. Átalános meggyőződés úgy a szabályozni és ár­­mentesíteni akaró, valamint nem akaró ártérbirtoko­sok legtekintélyesebbjei között, hogy, daczára azon körülménynek, mely szerint mindenki elismeri a hely­zet tarthatlanságát és a Damokos-kardot, mely Győr városa kétes jövője felett lebeg, mégis a Temes, Ma­ros és a Béga-társulatok ármentesítési munkálataira vonatkozó teljesen hason természetű törvényhozási intézkedés nélkül a legrövidebb idő óta vajúdó Rá­ba ármentesítésének kérdése nem lesz megoldható. A HON TÁRCZÁJA. Az ismeretlen vértanúk. Irta:­­ Gr­o­z­­­an Léo­n. Fordította: Szigethy Szalay Erzsi. — Az egész világ bámul a felett, fejezé be György. — Mindenesetre annak a jele, hogy ti többet értek, mint az egész világ, mely e felett csodálkozik, erősité Chabert. — Tálalva van, jelenté az inas. Az asztalnál elhelyezkedve, Fábry — kit kéte­lyei nem hagytak nyugodni, Blancastert észrevétlenül vizsgálva, mormolá magában: — Semmi sem árulja el arczán, mi megmond­hatná nekem. — Mit nem adnék érte, hogy megtud­jam, de meg kell tudnom ! És nem csalódott. — Mentsétek ki Valentinét, mondá György ba­rátainak, hogy nem reggelizhet velünk. — Őt elfog­lalják most az aranyozok, kárpitosok, festők, kik sa­­lonja s bondárja díszteljes berendezésével foglalkoz­nak. Mert hát lakosztályaink is összeköttetésbe lépnek egy kicsit, ha mi összekelünk. — No lám, mormogá Fábry bosszúsan, mit azonban nem lehetett leolvasni arczáról. Lám lám, hát a belgiumi házasság a vízbe esett. Azonban talán még is szerencsések lehetünk üdvözölhetni ő nagysá­gát ma reggel. — Valentine később lejön s velünk fog b­eázni. — Nem tart-e velünk egyszersmind, hogy lon­­gechampsi győzelmedben részt vegyen ? — Kedves ezredes, az én győzelmem ? Győzel­mem ! Mennyire sietsz vele! — Az az igái­, hogy nehéz partiéra vállalkoz­tál György, azt tudom. — Mi a tét ? — Én kétszáz Lajos aranyat tettem a pályá­zók ellen. — Kétszáz arany ? ezer ördög! — kiáltá Du­­portail. — Hány ló van ellened ? — Hát. — Te tehát 12,000 Louist nyerhetsz, mondá az ezredes, azaz 80,000 frankot, — az már csinos összeg. — Igen is szép, ha vesztesz! — mondá Dupor­­tail, ki inkább mutatta állásánál fogva a futtatások iránti ízlését, mint valóban érezé. — Én vissza nem vonulok. — Feltéve, hogy lovad is igy gondolkozik, mor­mogá csípősen Duportail. — Asztalhoz uraim, asztalhoz, kiáltá György, ki nem akart a reggeli miatt későn érkezni a futta­tási gyepre. Mindnyájan leültek s a reggeli megkezdődött. — Nos, Fábry, kérdé Chabert, mit beszélnek, mi történik a nagy világban? — A nagy világ tánczol előrehaladt kora da­czára. Apropós! táncz, el kell mondanom. Tegnap láttam egyik barátnőmnél egy sajátságos meghívót, mi egészen meglepett, valamint ti is azonnal bámulni fogjátok, az illető, ki azon úrnőnek, valamint bizo­nyára sok másnak is, a meghívót küldé, igen ismere­tes mindnyájunk előtt ?­­ — Kicsoda ? — Chabert kiváncsi, mondá Duportail. — Igen, halljuk, halljuk! — Duportail is akarná tudni, nemde ? — De én is. — Te is György ? — Jobban, mint bárki. — Legyen hát kielégítve kiváncsiságtok, mondá Fábry, s egy levelet húzott ki zsebéből. C íme a meghívó, és olvasni kezdé : »Asszonyom, meghívom önt és fiát, ha nem több nyolcz évesnél, a gyermekbálra, mit a jövő hó­ban szombaton, deczember 5-én beaujoui palotámban adok. A gyermeknek egész jövő éste boldogságáról van szó, feltéve, hogy nem lesz török kosztüméba öl­tözve.« — Ez a levél nincs aláírva, kiáltá az ezredes az olvasást követő kitörő nevetés után. — Nem egyéb farsangi tréfánál, téve hozzá Duportail. — Egy átalában nem, mert alá van írva. — Aláirva, s ki által ? — Alkalmasint valami bolondtól ered. — Általam van aláírva, hangzik az újonnan érkező Stefanoff Adrianoff szava. — Hogyan ? Ön küldte e hihetetlen meghí­vót gróf ? — Háromszáz családnak, kedves ezredes. — Tehát tréfát akar csinálni ? — Sohasem volt czélom komolyabb. — Gyermekbál önnél, kinek sem neje, sem gyermeke ? egy gyermekbál, miben egy egész élet boldogsága van föltételezve, föltéve, hogy a gyermek ne öltözzék töröknek. — Igen ! — Hagyja el kedves Adrianoff, ön mulatni akar Páris kontójára, hogy azután Szentpétervárott nevethessen fölötte. — Nem, orosz hitemre, nem! — Uraim, szóla közbe Blancaster marquis, mi­után a bámulat nem oszlatja el az étvágyat, regge­lizzünk, önnek is velünk kell tartani Adrianoff. — Köszönöm, már reggeliztem. És folyton állítva, hogy már reggelizett, az új vendég több tojást tört fel és állva nyeldesé el egy­másután. — Most pedig, nemes orosz, lesz-e oly szives e talányszerű meghívás kulcsával megtisztelni bennün­ket, kérdé Fábry, mert mikép látja, mindnyájunkat sajátságosan lepett meg a meghívó, habár mi fran­­cziák, főleg párisiak, a legkülönözebb bohóságokhoz is szokva vagyunk. — Hallják tehát — viszonzá az orosz. Adrianoff párisi orosz volt, milyen rendesen négy —ötezer találtató Párisban, kiket sem kiejtése, sem öltözéke nem különböztetnek meg a Saint Ho­noré vagy Chaussé d’ Antin külvárosok lakóitól, szabóink öltönyeit a legtermészetesebb fesz­telenséggel viselik, a legműveltebb ízlésű ember mód­jára állandó látogatói színházainknak, s oly ottho­­niasak szalonjainkban, mintha a mellékszobán szület­tek volna, alig árulják el fénytelen fehér arczszínek, halványkék szláv szemeik, finom sajátszerű szőke ba­jok a legügyesebb arczismerők előtt, hogy ők az északi szélesség hatvanadik fokáról valók. — íme, hallják, kezdé Adrianoff. Volt egyszer egy dúsgazdag orosz főur. E gazdag főur egy hideg téli reggel vadászatra menvén, egy nyírfa alatt a hó­ban elhagyatva s aludva talált egy bájos gyermeket, szépet, mint a kelő nap. Azon nap én valók. A herczeg gyermekten lévén, magával vitt kastélyába és saját fiakép szeretett. Felnevelt, körülvett nevelők, tanárok és kényelemmel, és midőn felnőttem, elvezetett a cser­keszek elleni háborúba. Mindenütt meg lettem külön­böztetve, kitüntetve bárhová kisértem s szabadságot adott a visszatérésre, bemutatott a czárnak ki őt vég­telen szerette. A czár gróffá nevezett ki. Szóval a herczeg elhalmozá nagylelkűségével az idegen gyer­meket, ki jóságát semmivel sem viszonozhatá, kivéve, hogy egy ütközetben életét menté meg, végre haldo­kolva átalános örökösévé tett jeles pártfogóm. Isten adjon nyugalmat lelkének! most összes javainak én vagyok ura. — Adrianoff, mondá Fábry, az nagyon megin­dító, mit ön beszél itt el nekünk; de minő összefüg­gése lehet annak a gyermekbállal. — Melyben nem szabad töröknek öltözni, téve hozzá Duportail iróniával. — Majd elmondom önöknek. — Mindnyájan égünk a vágytól megtudni. — De ön nem is eszik kedves Adrianoff. — Köszönöm kedves György, én már regge­liztem, viszontá a derék orosz, egy fél csibét villá­jára véve, mit beszéd közben jóízűen megevett, mint a tojásokat előbb, és egy rakás mellék­étket. Az én ambitióm, folytatá, felvévén története fonalát, az én egyetlen vágyam, az emberiséget mindazon előnyök­ben részesíteni, miket én élveztem. Már öt éve azon szándékkal futom be egész európát, hogy egy gyer­meket adoptálhassak, egy gyermeket, kit úgy nevel­tethessek, mikép engemet neveltek, kit szeressek, a­mint engemet szerettek és végre ki egész vagyono­mat örökölje, mikép én öröklöm jóltevőmet. (Folytatása következik.) Nyílt levél Eötvös Károly képviselő úrhoz. Az országház karzatán valók tegnap s nagy érdeklődéssel hallgatom képviselő úrnak fényes zár­beszédét. Minden jó volna, de egy dolog mégis nagy szeget ütött a fejembe. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy Rodics generális már régen megnyerte volt az okkupácziónak Ljubibraticsot és Ko­­vácsevics Sztojánt, értékes hadsárokkal és pisz­tolyokkal »keny­er­ez­vén le« őket. Most azt bátorkodom kérdezni, hogy ha ez igaz, hogyan történhetik mégis, hogy mind a két dél­szláv vezér ellenzi most az okkupácziót ? Pláne Ko­­vácsevics volt az, a­ki a legújabb lázadást támasz­totta s még most is, mint tegnap olvasóm, fegyveres kézzel küzd csapjaink ellen. Ugy engem, mint hihető­leg másokat is igen lekötelezne a t. képviselő úr szi­ves felvilágosítása által. Budapest máj. 27. Egy hallgató a karzati közönségből. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 27-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők : Baross, Rakovszky, Duka. A kormány részéről jelen vannak Tisza Kál­mán gr. Szapáry Gyula, Trefort Ágost, Pauler Tiva­dar, Ordódy Pál, dr. Kemény Gábor. Elnök az ülést fél 11 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemu­tatja a beérkezett kérvényeket. A kérvényi bizottság­hoz utasittatnak. Ezután harmadszori felolvasás után végleg el­fogadtatott az 1882. évi rendkívüli hadiszükséglet­­ből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslat. A főrendekhez fog átküldetni alkotmányos tárgyalás végett. Ezután Polonyi Géza következő interpellácziót intézi a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter­hez : »Tekintve azt, hogy az 1872. évi VTTT. t. czikk részben hézagos, részben téves és a gyakorlat igényei­nek meg nem felelő intézkedései folytán rendelteté­sének immár meg nem felel; tekintve azt, hogy sem a vásárügy, sem az ipartársulatnak ügye, sem az ipar­szakoktatásnak kérdései — úgy az iparnak, mint a fogyasztó közönségnek nagy hátrányára — kielégítő módon törvényhozásilag rendezve nincsenek); tekintve azt, hogy a fegyencz munkaversenyre bocsátásának kér­désében is szükségessé vált a korlátoknak törvényho­zási úton való megállapítása; tekintve azt, hogy sürgős orvoslás nemcsak az egyesek által és társula­­tok által a képviselőház elé benyújtott kérvényekben, de sőt már 1879-ben megtartott második országos iparos kongresszuson is kérelmezték az érdekeltek ; tekintve végül azt, hogy a földmivelés-, ipar- és ke­reskedelmi miniszter úr az orvoslásnak maga is szük­ségét látván, a megfelelő­­javaslatnak benyújtását ismételten megígérte, mai napig azonban be nem nyújtotta. Kérdem a t. miniszter úrtól: szándékozik-e az ipartörvények revíziójáról szóló­­javaslatot a kép­viselőháznak mentül előbb benyújtani? Kemény Gábor b. földmivelés- ipar- s kereske­delmi miniszter: Ha megengedi a t. ház azonnal fogok vála­szolni. Nem bocsátkozva abba, a­mivel a t. képviselő úr interpellác­ióját indokolta, maga a kérdés az, hogy szándékozom-e az ipartörvény revisióját mielőbb eszközölni? Hogy szándékozom ezközölni, azt már többször kijelentettem, most csak ismétlem. (Mozgás a szélsőbalon.) Igen­is tisztelt ház, ismételhetem, hogy szándékozom. Munkában volt, most közelebbről szü­netelt, újra munkába fog vétetni, s a­mint azon hely­zetbe leszek, hogy beterjeszhetem a kérdéses tör­vényjavaslatot, be fogom terjeszteni a t. háznak. Ké­rem méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Polonyi Géza: A miniszter szándéka iránt nem viseltetik kétséggel, tudja, hogy szándékozik revisto alá venni a törvényt. Elismeri, hogy a kereskedel­mi minisztérium ressortjába igen fontos törvényjo­­tok voltak tárgyalva, mint például az átalános­­vám­tarifa revisiójáról szóló tvjavaslat, de azt hiszi, hogy ilyen fontos tárgyban, mégis vehetne a miniszter annyi időt, hogy ezen tvjavaslatot a legközelebbi ülésszak elején benyújthassa. Kemény Gábor b. földmivelés-, ipar- és keres­kedelmi miniszter: T. ház! Bátor vagyok arra figyel­meztetni, hogy én csakugyan nem ígérhetek egyebet, minthogy mihelyt elkészül a törvényjavaslat, azonnal be fogom nyújtani, mert azt nem mondhatom, hogy mielőtt elkészülne, már benyújtom. Kérem, méltóztas­sék válaszomat tudomásul venni. Ezután a ház a miniszter válaszát tudomá­sul veszi. Elnök: Bátor vagyok a legközelebbi napirendre vonatkozólag javaslatba hozni, hogy a t. ház leg­közelebbi péntekig, azaz június 2-áig ülést ne tartson (Helyeslés.) A június 2-án pénteken 10 órakor tar­tandó ülés napirendje pedig lenne először a fenállott kikindai kerülethez tartozott községek határában levő kincstári úgynevezett »überland« földek eladásáról szóló törvényjavaslat tárgyában a pénzügyi bizottság jelentése; másodszor a cs. kir. közös hadsereg kato­nanevelő és tisztképző intézeteibe magyar ifjak szá­mára adandó 120 alapítványról szóló törvényjavas­lat tárgyában, szintén a pénzügyi bizottságnak jelen­tése. (Helyeslés.) Most a legközelebbi ünnepek alkalmából szíves jó kivánataimat kijelentve (Zajos felkiáltások: Éljen az elnök!) az ülést bezárom. (Az ülés végződött d. e. 11 órakor.) * A főrendiház ma déli 1 órakor rövid ülést tar­tott Mailáth György elnöklete alatt. Meleg szavakban emlékezik meg Tóth Miklós elhunyt eperjesi görög­­katholikus püspökről. Emléke jegyzőkönybe igtat­­tatik. Duka Ferencz a képviselőház jegyzője áthozza a képviselőházban ma letárgyalt törvényjavaslatokat a rendkívüli hadi szükségletről. A legközelebbi csü­törtöki ülés napirendjére tűzetik ki. Ezzel az ülés véget ért, van rendelve, de évek óta nem jut napfényre az ez ügyben tán történt újabb lépés. A második ama so­kat sürgetett ügyre vonatkozik, hogy a terhes kocsik nálunk is, mint Európában mindenütt, ruganyos szer­kezettel láttassanak el, mert a kövezésekre állandóan fordítani szokott óriási összegek csak úgy apadhat­nak, ha a kövezetrongálás kisebb mérvű lesz. A tárgyban szóló már többször interpellált, de semmi eredménye. Ennek az első tárgyat illetőleg megjegyzi, hogy az utczák végleges néveaumagasságát feltüntető térkép elkészítésének eszméje el van fogadva ugyan a közmunkatanács által is, de a részletek kidolgozása ügyében egy albizottság lett kiküldve már jó régen a középítési bizottság kebeléből, ezen albizottság pedig munkájához még nem fogott, s nem is csoda, hogy attól idegenkedik, mert roppant terhes munka az. Ezen tárgyat személyesen fogja megsürgetni. A má­sikat illetőleg azon felvilágosítást adja, hogy a ter­hes kocsik ruganyszerkezetének elrendelése fel van véve abba a tervbe, a­mely a fővárosban közlekedő nyilvános járművek rendszabályozását illeti. Az elké­szült már régen, de egyik-másik résznek (pl. az om­nibusz-kérdés) még mindig tárgyalás alatt állása folytán a belügyminiszter jóvá nem hagyta, s így életbe nem léphet. A napirend tárgyai közül kieme­lendő, hogy a vasúti és gőzhajózási felügyelőség ál­tal a pest-zimonyi vasút töltés egyik vizátereszének terve jóváhagyatott. A Spitzer Gerson-féle óbudai telekszabályozási ügyben, minthogy e helyzetet a Duna-vonal mentén húzott védgát teljesen megvál­toztatta, helyszíni bizottság küldetett ki az ezen tárgy­ban már ezelőtt kinn járt bizottság tagjaiból. A Kelenföldön tervezett város, mely csak a jövő szá­zadban kezd létesülhetni, sok bajt okoz több ottani telektulajdonosnak, kik építkezésükkel meg vannak kötve. A szabályozási terv fennálló szigorának a Ke­lenföldön enyhítésére nézve a középítési bizottság már javaslatot tett, de azt a közmunkatanács homá­lyosnak találván, visszaküldötte. A bizottság Rózsa jegyzőt bízta meg, hogy a jövő gyűlésre preczizíro­­zott javaslatot mutasson be. Ezután Gerlóczy alpol­gármester referált kisajátítási ügyben történt két rendbeli albizottsági kiküldetésekről. Egyik kikül­detés a felső erdősori kisajátításokra vonatkozik. Regele János és társai maguk kérték az utczaszabá­­lyozási czélra történő területbeváltásokat, de midőn az albizottság kivételesen javaslatba hozta az eleső területek beváltását, építkezés nélkül is, s kilátás volt a barátságos alkura, a tulajdonosok egyszerre elhall­gattak, azt hívén, hogy a városnak szüksége van a szabályozásra s igy az tesz ígéretet busásan. A bizott­ság az elnök előterjesztésére az érdekelteknek nyilat­kozatra 30 napi határidőt ad. A csepel rakparton a köztáraknál a Mátyás-utczán alul négy házat kell kisajátítani. Kettőnél befejezték az eljárást. Az al­kuvó bizottság a Schuster örökösökkel szerencsésen megalkudott. Az érdekeltek elfogadták a 219 □ es területért és rajta levő jó földsz. házért a 32,000 frt becsárt. Nehezebben ment Mérő János fővárosi biz. taggal, ki a 34,107 forint igen méltányosan fel­vett becsárral szemben eleintén 41,000 forintot köve­telt, daczára, hogy a ház nem jó állapotban van. Ké­sőbb követelésével 35,000 írtra szállt le, a bizottság pedig 34,500 írtra ment föl — itt megakadtak. A középítési bizottság Mendl István, Preuszner J., Bo­­bula J. s mások fel­szólalása után egyhangúlag azt határozta, hogy az albizottság 34.500 írton felül nem megy, mert a jövő kisajátításoknál az akkori bizottság tekintélyét látná veszélyeztetve. Ha Mérő ezt nem fogadná el, az esküdtszéki eljárás kezdődik s az eddigi ajánlat érvénye megszűnik. A mérnöki hivata bemutatta a budgetbe felvett bálvány-utczai átköve­­zésnek (12.060 fit) a mérleg-utcza részleges átköve­­zésével, az Epreskert és Bajza-utczai makadám bur­kolásnak, ez utóbbinál esetleg keramitjárdáról, a liliom-utczai makadám burkolásnak, a budai kék­­golyó-utczai makadám burkolásnak és csatornázás­nak rendezését, a­mik jóváhagyattak, a törökrész dűlőben levő trombitását helyreállítása tekintetében a közmunkatanácscsal együttesen bizottsági eljárás lesz, hova Szabó József és Wein J. küldettek ki. Vé­gül Sztupa Gy. felszólalására a tanácshoz előterjesz­tést intézni határoztak, a Leyer-féle villa­ telken (a fogaskerekű vasút felső állomásán­ál) fennálló közle­kedési szolgalom tárgyában. — Népesedési mozgalom a fővárosban. A lefolyt héten élve született 281 gyermek, elhalt 289 személy, a halálozá­sok tehát 8 esettel múlják felül a születéseket. Az élveszü­­löttek közt volt 191, 90 törvénytelen; nemre nézve 154 fiú, 127 leány. Halva született 20 gyermek, köztük 11 törvé­nyes 9 törvénytelen. A halottak közt volt 170 finemű, 119 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 73. Az összes el­haltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 37. Ez év 20. hetében élve született összesen 5574 gyermek, elhalt 5973 egyén, a halálozások többlete tehát 399. Születések arányszáma 1000 lakosra: 37­7. Halálozások arányszám­a 1000 lakosra : átalában 38­8, az egy éven felüli lakosságnál: 29'8, az öt éven felüli lakosságnál: 24­9. Elhaltak kora : 0—1 éves 73, —5 évig 49, —20 évig 29, —30 évig 29, —40 évig 24, —60 évig 55, —80 évig 23, 80-on túl 6, is­meretlen korú —. Halálozások kerület szerinti kimutatása: I. ker. 17, II. ker. 15, III. ker. 24, IV. kér. 12, V. kér. 25, VI. kér. 36, VI. kér. 41, VIII. kér. 55, IX. kér. 23, X. kér. 15, egyéb kórházi halott 21, katona 5. — Betegforgalom a városi közkórházakban : Szt. Rókus állapota a múlt hét végén 1481, szaporodás 462, csökkenés 433, állapot­a hét végén 1510. Szt. János k. állapota a múlt hét végén 235, sza­porodás 79, csökkenés 81, állapot e hét végén 233, össze­sen állapot a múlt hét végén 1716, szaporodás 541, csökke­nés 514, állapot e hét végén 1743. Kinevezések: A király Szántó Mihály buda­pesti alügyészt az igazságügyminisztériumhoz titkárrá nevezte ki. A pénzügyminiszter Radislavics Béla pénzügy­igazgatósági iroda-segédtisztet, a gyulafehérvári illetékkiszabá­si hivatalhoz ideiglenes minőségű II. oszt. pénzügyi fogalma­zóvá nevezte ki. Fülöp Zoltán végzett jogász, a belügymi­nisztériumhoz fogalmazógyakornokká neveztetett ki. A sop­roni pénzügyigazgatóság Stettner Gusztáv számgyakornokot, a felső-pulyai adóhivatalhoz ideiglenes min. VI. oszt. tisztté ne­vezte ki. Kitüntetés. A király Dobosevics Livius vukovári törvényszéki segédnek és gacskói ideiglenes járásfőnöknek, ki­váló szolgálatai elismeréséül, a Ferencz-József-rend lovagke­resztjét adományozta. Névváltoztatások: Lőwy Samu nagykanizsai illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Lendvai«­­j-a, Hauser János diósdi illetőségű sümegi lakos vezetéknevé­nek »Föld­y«-re, s Blau Sándor krivabarai illetőségű ugyan­ottani lakos vezetéknevének »Bálla­i«-ra kért átváltoztatása megengedtetett. Alapszabály megerősítése. A Lőcsén fenn­állott szepesi Eötvös-kör és a lőcsei polgári kasino egyesü­léséből keletkezett »szepesi Eötvös-kör és lőcsei polgári casi­nok alapszabályai a bemutatási záradékkal elláttattak Ügyvédi kamarákból. A b.-gyarmati ügyédi kamara közzéteszi, hogy Bodnár Dezső ügyvéd lakhelyét Ipolyságról Szirákra ezen kamara területén belül helyezte át. A székesfehérvári ügyvédi kamara lajstromába Könczöl Já­nos ügyvéd, Pápa lakhelylyel folytatólag felvétetett; ellenben Dénis Jenő adonyi lakos ügyvéd elhalálozása folytán, ugyan­abból kiterültetett és irodája részére Kállay László adonyi ügyvéd rendeltetett ki gondnokul. — Személyi hírek. Gróf Eszterházy István pozsonym­egyei,Zuber J. komárommegyei és Beniczky F. szolnokmegyei főispán tegnap a fővárosba ér­keztek. — Rezső trónörökös Liptó megyét julius havá­ban szándékozik meglátogatni. A trónörökös a me­gye székhelyét — mint nekünk onnan írják — nem fogja becses látogatásával megszerencséltetni, hanem a szomszéd Liptó-Uj­váron fog kiszállani, hol rövid időre az állami erdőmester vendége lesz. A megye kitűnőségei a magas vendéget itt ünnepiesen fogják fogadni. Az éjszakát a trónörökös Vichodnán fogja tölteni, honnan kíséretével a zergevadászatra indul. Már előre irásilag tiltakozott ugyan a járatlan utak kijavítása ellen, mert — úgy­mond — jó tourista, de a fekete Vágtól Gömörig mégis simítanak egy kicsit. Egy áldozni szerető megyének ily czélja néhány ezer forint kellemes kiadás. — A tisza­eszlári rejtélyre nézve a »Függ.« ma következő táviratokat közli: Tisza-Eszlár, május 26. A leány megtalálásáról szóló hir alaptalan. A 16 éves zsidó fiú is úgy vallott, mint a kicsiny. Nyír­egyháza, május 26. Az eszlári leány nem került meg. Ily hirek hamisaknak bizonyultak. Hivatalos utón még nem kaptunk értesülést. — Szép adomány. A »Vas­ újság« közli, hogy Miskolcz város érdemes veterán polgára, Ferenczy Lajos a tiszáninneni helv. hitv. egyházkerületnek Mis­­kolczon lévő felsőbb leánynevelő intézetére 10.000 (tízezer) forintot adományozott s az arról szóló ado­mánylevelet Kun Bertalan ref. püspöknél le is tette.­­ A győrvidéki tanítóegyesület f. hó 24-én tar­tott közgyűlése alkalmából a II. egyetemes tanitó­­gyülés végrehajtó bizottságának pünkösdi ülésére ki­tűzött kérdésekre e képen felelt: 1. Föntartandó-e az országos képviseleti tanitógyűlések mellett is a szö­vetség eszméje ? Mivel sem az országos képviseleti tanitógyűlés, sem az országos tanitószövetség gya­korlatból meg nem ítélhető, de az országos képvise­leti tanitógyűlés munkálkodását már megkezdte : várjuk be azt az időt, melyben azon már működő tes­tület bebizonyítja, hogy a tanügy és a tanítók érde­kében dolgozik és így a szövetség eszméjének meg­testesítését fölöslegessé teszi. 2. Tartassanak-e az országos képviseleti tanitógyülések mellett jövőben is egyetemes tanitógyülések ? Mivel az egyetemes tanitógyülések tartása úgyis a szükséghez van kötve, annak meg, vagy meg nem tartását sem jelenleg ma- Fővárosi ügyek.­ ­ A töv. középítési bizottság tegnapi ülésén Preuszler két kérdést intézett az elnöklő Gerlóczy alpolgármesterhez. Az egyik a végleges niveau ma­gasságokat kitüntető térkép, melyre az építkezőknek igen nagy szükségük van, s melynek elkészítése el

Next