A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)
1882-05-27 / 145. szám
Budapest, 1882. Szombat, május 27. 145. szám. 20-dik évfolyam. Esti kiadás. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. hirdetések szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt 8 hónapra »•••■•»•••• » »‘ 6 hónapra . ■ • • • •• • • · ,19» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ....... 1 · Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, május 27. Az egiptomi kérdésben a nyugati hatalmak válaszoltak a porta tiltakozó jegyzékére és egyszersmind ultimátumot adtak át Kairóban. Ezzel a válság, úgy látszik, közel jutott eldöntéséhez. A portához intézett identikus válaszban a nyugati hatalmak hangsúlyozzák, hogy hajóexpedíciójuk nem szándékolta a szultán jogait sérteni, hogy szükség esetén a szultán szuverén auctoritásához fordulni és a portát közreműködésre felhívni akarják. Ezen kijelentéssel Anglia és Francziaország mind a portához, mind a többi európai hatalmak azon álláspontjához közeledtek, mely szerint az intervenció joga a portát illeti. A nyugati hatalmak ultimátuma azt követeli, hogy Arabi pasa egyelőre távozzék Egiptomból, követeli továbbá, hogy Ali Fehmi és Abdullah pasa az ország belsejébe költözzenek és hogy az egész minisztérium lemondjon. Az ultimátum indokolásául és czéljául a statusquo és a khedive auctoritásának fentartását jelenti ki. Ilyen helyzet mellett nem valószínű, hogy a dolgok legközelebb veszedelmesebb stádiumba ne tereltessenek. És pedig annyival inkább, mert mint egy mai hivatalos sürgönyünk jelenet, a kairói kormány visszautasította a közös ultimátum követeléseit. E kérdés folytán a hatalmak közt támadt és támadó differencziákról írják Londonból, hogy monarchiánk nem feledte el Gladstone híres mondását,hogy »hands off !« ; most elérkezett a hosszú ideje, s monarchiánk most ugyanezt fogja mondani Angliának — Egiptomra nézve. Bismarck herczeg pedig a monarchia és Németország közti szövetség folytán ezt nem gátolja, mindazáltal a két nyugati hatalom akciója elleni tiltakozás nem tőle, hanem Ausztria- Magyarország, Orosz- és Olaszországtól fog eredni. Ugyancsak Londonból írják »nagyon figyelemreméltó oldalról«, hogy a flottademonstrácziót, melyben tudvalevőleg csak Anglia és Francziaország vettek részt, a többi hatalmak »több, mint hidegséggel« fogadták , miért is a két nyugati hatalom a maga akcziójának oly irányt adott, mely őket közelebb viszi az európai konczerthez és »összeurópai terrénumra« állítja. Ennélfogva a hajótüntetés egyoldalú jellege, melylyel kezdet óta biit, most háttérbe szorul s ha valami intervenczió valószínűséggel bir,ugy az a török intervenczió. — Bizalmi és hála nyilatkozatok Irányi Dánielnek és Tisza Kálmánnak. Mint Szarvasról írják nekünk, az ottani statusquo izraeli hitközség következő távirati nyilatkozatokat küldött Irányihoz és Tisza miniszterelnökhöz, a legújabb »zsidó hecz« alkalmából a képviselőházban tett felszólalásaikért . Tekintetes Irányi Dániel országos képviselő úrnak Budapesten. Az igazság és a humanismus érdekében tett hathatós felszólalásáért fogadja hálás köszönetünket. Szarvasi statusquo iz r. hitközség. Tisza Kálmán miniszterelnök urnak Budapesten. Az ország szine előtt, az igazság és a humanizmus érdekében a zsidók védelmére emelt erélyes szava, mely megnyugtatólag hat minden emberbarátra, hálás köszönetre buzdít. Szarvasi statusquo izr. hitközség. — A Rábaszabályozó társulat közgyűlése ápr. 25-én tartatott Győrött a megyeház termében Radó Kálmán kormánybiztos elnöklete alatt. Elnök mindenekelőtt konstatálja azt, hogy a társulat tervei a közmunka- és közlekedési minisztérium által 1880. évi május hó 26-án helybenhagyattak és igy a rábaszabályozási munkálatok megkezdhetők. Jelenti egyszersmind, hogy a 9059/82. sz. k. miniszteri rendelet értelmében a kormány által a Rába és a Rábcza szabályozására szükséges költségekre 5.171,604 frtnyi kölcsönt nyújtani kész. Bejelenti egyúttal a minisztérium ebbeli felhívását is, hogy amennyiben a Fertő-tavának lecsapolása is ezen munkálatokkal együtt óhajtatnék keresztül vitetni, azon esetben a lecsapolási költségre 883,305 frtnyi kölcsön lenne még felveendő. Előadja ezután a társulat eddigi D/1 évi működésének vázlatát. 1881. év közepén a társulatnak közel 41,600 frtnyi tiszta vagyona maradt, ami az államkincstár irányában fennálló tartozás fedezésére volt fordítható ; felemlíti továbbá a Marczal szabályozó társulattal kötött előnyös szerződést és végül kéri a közgyűlést, hogy a nagyfontosságú kérdést kellő tárgyilagossággal és higadsággal tárgyalja. Miután a fontos tárgy minden oldalról kellőleg megvilágíttatott és megvitattatott, a szavazás megejtetett, melynek eredménye az lett, hogy a kölcsön felvétele mellett szavazott 105 érdekelt, a kölcsön felvétele ellen 273, s így a kölcsön ügye 168 szavazattöbbséggel elejtetett. Az ellenszólók felhozták azt az érvet is, hogy ha az érdekeltség egy krajczárt is megszavaz, az állam e czélra semmit sem ad (!) A közgyűlés tanácskozása, noha a kedélyek rendkívül izgatottak voltak, mert habár a Rába szabályozás kérdése mindenki által föltétlenül szükségesnek, a mai helyzet pedig tarthatlannak jelentetett ki, mégis a czél kivitelét illetőleg minden pártnak más-más intenciója van, sőt vannak a tekintélyes férfiak között is sokan, kik a Rába szabályozását egyenesen országos költségen óhajtanák létesittetni és ebben bízva negálnak is mindent — mégis a legpéldásabb rendben folyt le, mi Radó Kálmán kormánybiztos tapintatos eljárásának tulajdoni iható, melylyel a tárgyalást vezette. Átalános meggyőződés úgy a szabályozni és ármentesíteni akaró, valamint nem akaró ártérbirtokosok legtekintélyesebbjei között, hogy, daczára azon körülménynek, mely szerint mindenki elismeri a helyzet tarthatlanságát és a Damokos-kardot, mely Győr városa kétes jövője felett lebeg, mégis a Temes, Maros és a Béga-társulatok ármentesítési munkálataira vonatkozó teljesen hason természetű törvényhozási intézkedés nélkül a legrövidebb idő óta vajúdó Rába ármentesítésének kérdése nem lesz megoldható. A HON TÁRCZÁJA. Az ismeretlen vértanúk. Irta: Grozan Léon. Fordította: Szigethy Szalay Erzsi. — Az egész világ bámul a felett, fejezé be György. — Mindenesetre annak a jele, hogy ti többet értek, mint az egész világ, mely e felett csodálkozik, erősité Chabert. — Tálalva van, jelenté az inas. Az asztalnál elhelyezkedve, Fábry — kit kételyei nem hagytak nyugodni, Blancastert észrevétlenül vizsgálva, mormolá magában: — Semmi sem árulja el arczán, mi megmondhatná nekem. — Mit nem adnék érte, hogy megtudjam, de meg kell tudnom ! És nem csalódott. — Mentsétek ki Valentinét, mondá György barátainak, hogy nem reggelizhet velünk. — Őt elfoglalják most az aranyozok, kárpitosok, festők, kik salonja s bondárja díszteljes berendezésével foglalkoznak. Mert hát lakosztályaink is összeköttetésbe lépnek egy kicsit, ha mi összekelünk. — No lám, mormogá Fábry bosszúsan, mit azonban nem lehetett leolvasni arczáról. Lám lám, hát a belgiumi házasság a vízbe esett. Azonban talán még is szerencsések lehetünk üdvözölhetni ő nagyságát ma reggel. — Valentine később lejön s velünk fog beázni. — Nem tart-e velünk egyszersmind, hogy longechampsi győzelmedben részt vegyen ? — Kedves ezredes, az én győzelmem ? Győzelmem ! Mennyire sietsz vele! — Az az igái, hogy nehéz partiéra vállalkoztál György, azt tudom. — Mi a tét ? — Én kétszáz Lajos aranyat tettem a pályázók ellen. — Kétszáz arany ? ezer ördög! — kiáltá Duportail. — Hány ló van ellened ? — Hát. — Te tehát 12,000 Louist nyerhetsz, mondá az ezredes, azaz 80,000 frankot, — az már csinos összeg. — Igen is szép, ha vesztesz! — mondá Duportail, ki inkább mutatta állásánál fogva a futtatások iránti ízlését, mint valóban érezé. — Én vissza nem vonulok. — Feltéve, hogy lovad is igy gondolkozik, mormogá csípősen Duportail. — Asztalhoz uraim, asztalhoz, kiáltá György, ki nem akart a reggeli miatt későn érkezni a futtatási gyepre. Mindnyájan leültek s a reggeli megkezdődött. — Nos, Fábry, kérdé Chabert, mit beszélnek, mi történik a nagy világban? — A nagy világ tánczol előrehaladt kora daczára. Apropós! táncz, el kell mondanom. Tegnap láttam egyik barátnőmnél egy sajátságos meghívót, mi egészen meglepett, valamint ti is azonnal bámulni fogjátok, az illető, ki azon úrnőnek, valamint bizonyára sok másnak is, a meghívót küldé, igen ismeretes mindnyájunk előtt ? — Kicsoda ? — Chabert kiváncsi, mondá Duportail. — Igen, halljuk, halljuk! — Duportail is akarná tudni, nemde ? — De én is. — Te is György ? — Jobban, mint bárki. — Legyen hát kielégítve kiváncsiságtok, mondá Fábry, s egy levelet húzott ki zsebéből. C íme a meghívó, és olvasni kezdé : »Asszonyom, meghívom önt és fiát, ha nem több nyolcz évesnél, a gyermekbálra, mit a jövő hóban szombaton, deczember 5-én beaujoui palotámban adok. A gyermeknek egész jövő éste boldogságáról van szó, feltéve, hogy nem lesz török kosztüméba öltözve.« — Ez a levél nincs aláírva, kiáltá az ezredes az olvasást követő kitörő nevetés után. — Nem egyéb farsangi tréfánál, téve hozzá Duportail. — Egy átalában nem, mert alá van írva. — Aláirva, s ki által ? — Alkalmasint valami bolondtól ered. — Általam van aláírva, hangzik az újonnan érkező Stefanoff Adrianoff szava. — Hogyan ? Ön küldte e hihetetlen meghívót gróf ? — Háromszáz családnak, kedves ezredes. — Tehát tréfát akar csinálni ? — Sohasem volt czélom komolyabb. — Gyermekbál önnél, kinek sem neje, sem gyermeke ? egy gyermekbál, miben egy egész élet boldogsága van föltételezve, föltéve, hogy a gyermek ne öltözzék töröknek. — Igen ! — Hagyja el kedves Adrianoff, ön mulatni akar Páris kontójára, hogy azután Szentpétervárott nevethessen fölötte. — Nem, orosz hitemre, nem! — Uraim, szóla közbe Blancaster marquis, miután a bámulat nem oszlatja el az étvágyat, reggelizzünk, önnek is velünk kell tartani Adrianoff. — Köszönöm, már reggeliztem. És folyton állítva, hogy már reggelizett, az új vendég több tojást tört fel és állva nyeldesé el egymásután. — Most pedig, nemes orosz, lesz-e oly szives e talányszerű meghívás kulcsával megtisztelni bennünket, kérdé Fábry, mert mikép látja, mindnyájunkat sajátságosan lepett meg a meghívó, habár mi francziák, főleg párisiak, a legkülönözebb bohóságokhoz is szokva vagyunk. — Hallják tehát — viszonzá az orosz. Adrianoff párisi orosz volt, milyen rendesen négy —ötezer találtató Párisban, kiket sem kiejtése, sem öltözéke nem különböztetnek meg a Saint Honoré vagy Chaussé d’ Antin külvárosok lakóitól, szabóink öltönyeit a legtermészetesebb fesztelenséggel viselik, a legműveltebb ízlésű ember módjára állandó látogatói színházainknak, s oly otthoniasak szalonjainkban, mintha a mellékszobán születtek volna, alig árulják el fénytelen fehér arczszínek, halványkék szláv szemeik, finom sajátszerű szőke bajok a legügyesebb arczismerők előtt, hogy ők az északi szélesség hatvanadik fokáról valók. — íme, hallják, kezdé Adrianoff. Volt egyszer egy dúsgazdag orosz főur. E gazdag főur egy hideg téli reggel vadászatra menvén, egy nyírfa alatt a hóban elhagyatva s aludva talált egy bájos gyermeket, szépet, mint a kelő nap. Azon nap én valók. A herczeg gyermekten lévén, magával vitt kastélyába és saját fiakép szeretett. Felnevelt, körülvett nevelők, tanárok és kényelemmel, és midőn felnőttem, elvezetett a cserkeszek elleni háborúba. Mindenütt meg lettem különböztetve, kitüntetve bárhová kisértem s szabadságot adott a visszatérésre, bemutatott a czárnak ki őt végtelen szerette. A czár gróffá nevezett ki. Szóval a herczeg elhalmozá nagylelkűségével az idegen gyermeket, ki jóságát semmivel sem viszonozhatá, kivéve, hogy egy ütközetben életét menté meg, végre haldokolva átalános örökösévé tett jeles pártfogóm. Isten adjon nyugalmat lelkének! most összes javainak én vagyok ura. — Adrianoff, mondá Fábry, az nagyon megindító, mit ön beszél itt el nekünk; de minő összefüggése lehet annak a gyermekbállal. — Melyben nem szabad töröknek öltözni, téve hozzá Duportail iróniával. — Majd elmondom önöknek. — Mindnyájan égünk a vágytól megtudni. — De ön nem is eszik kedves Adrianoff. — Köszönöm kedves György, én már reggeliztem, viszontá a derék orosz, egy fél csibét villájára véve, mit beszéd közben jóízűen megevett, mint a tojásokat előbb, és egy rakás mellékétket. Az én ambitióm, folytatá, felvévén története fonalát, az én egyetlen vágyam, az emberiséget mindazon előnyökben részesíteni, miket én élveztem. Már öt éve azon szándékkal futom be egész európát, hogy egy gyermeket adoptálhassak, egy gyermeket, kit úgy neveltethessek, mikép engemet neveltek, kit szeressek, amint engemet szerettek és végre ki egész vagyonomat örökölje, mikép én öröklöm jóltevőmet. (Folytatása következik.) Nyílt levél Eötvös Károly képviselő úrhoz. Az országház karzatán valók tegnap s nagy érdeklődéssel hallgatom képviselő úrnak fényes zárbeszédét. Minden jó volna, de egy dolog mégis nagy szeget ütött a fejembe. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy Rodics generális már régen megnyerte volt az okkupácziónak Ljubibraticsot és Kovácsevics Sztojánt, értékes hadsárokkal és pisztolyokkal »kenyerezvén le« őket. Most azt bátorkodom kérdezni, hogy ha ez igaz, hogyan történhetik mégis, hogy mind a két délszláv vezér ellenzi most az okkupácziót ? Pláne Kovácsevics volt az, aki a legújabb lázadást támasztotta s még most is, mint tegnap olvasóm, fegyveres kézzel küzd csapjaink ellen. Ugy engem, mint hihetőleg másokat is igen lekötelezne a t. képviselő úr szives felvilágosítása által. Budapest máj. 27. Egy hallgató a karzati közönségből. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 27-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők : Baross, Rakovszky, Duka. A kormány részéről jelen vannak Tisza Kálmán gr. Szapáry Gyula, Trefort Ágost, Pauler Tivadar, Ordódy Pál, dr. Kemény Gábor. Elnök az ülést fél 11 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Ezután harmadszori felolvasás után végleg elfogadtatott az 1882. évi rendkívüli hadiszükségletből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslat. A főrendekhez fog átküldetni alkotmányos tárgyalás végett. Ezután Polonyi Géza következő interpellácziót intézi a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez : »Tekintve azt, hogy az 1872. évi VTTT. t. czikk részben hézagos, részben téves és a gyakorlat igényeinek meg nem felelő intézkedései folytán rendeltetésének immár meg nem felel; tekintve azt, hogy sem a vásárügy, sem az ipartársulatnak ügye, sem az iparszakoktatásnak kérdései — úgy az iparnak, mint a fogyasztó közönségnek nagy hátrányára — kielégítő módon törvényhozásilag rendezve nincsenek); tekintve azt, hogy a fegyencz munkaversenyre bocsátásának kérdésében is szükségessé vált a korlátoknak törvényhozási úton való megállapítása; tekintve azt, hogy sürgős orvoslás nemcsak az egyesek által és társulatok által a képviselőház elé benyújtott kérvényekben, de sőt már 1879-ben megtartott második országos iparos kongresszuson is kérelmezték az érdekeltek ; tekintve végül azt, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter úr az orvoslásnak maga is szükségét látván, a megfelelőjavaslatnak benyújtását ismételten megígérte, mai napig azonban be nem nyújtotta. Kérdem a t. miniszter úrtól: szándékozik-e az ipartörvények revíziójáról szólójavaslatot a képviselőháznak mentül előbb benyújtani? Kemény Gábor b. földmivelés- ipar- s kereskedelmi miniszter: Ha megengedi a t. ház azonnal fogok válaszolni. Nem bocsátkozva abba, amivel a t. képviselő úr interpellációját indokolta, maga a kérdés az, hogy szándékozom-e az ipartörvény revisióját mielőbb eszközölni? Hogy szándékozom ezközölni, azt már többször kijelentettem, most csak ismétlem. (Mozgás a szélsőbalon.) Igenis tisztelt ház, ismételhetem, hogy szándékozom. Munkában volt, most közelebbről szünetelt, újra munkába fog vétetni, s amint azon helyzetbe leszek, hogy beterjeszhetem a kérdéses törvényjavaslatot, be fogom terjeszteni a t. háznak. Kérem méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Polonyi Géza: A miniszter szándéka iránt nem viseltetik kétséggel, tudja, hogy szándékozik revisto alá venni a törvényt. Elismeri, hogy a kereskedelmi minisztérium ressortjába igen fontos törvényjotok voltak tárgyalva, mint például az átalánosvámtarifa revisiójáról szóló tvjavaslat, de azt hiszi, hogy ilyen fontos tárgyban, mégis vehetne a miniszter annyi időt, hogy ezen tvjavaslatot a legközelebbi ülésszak elején benyújthassa. Kemény Gábor b. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter: T. ház! Bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy én csakugyan nem ígérhetek egyebet, minthogy mihelyt elkészül a törvényjavaslat, azonnal be fogom nyújtani, mert azt nem mondhatom, hogy mielőtt elkészülne, már benyújtom. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Ezután a ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Elnök: Bátor vagyok a legközelebbi napirendre vonatkozólag javaslatba hozni, hogy a t. ház legközelebbi péntekig, azaz június 2-áig ülést ne tartson (Helyeslés.) A június 2-án pénteken 10 órakor tartandó ülés napirendje pedig lenne először a fenállott kikindai kerülethez tartozott községek határában levő kincstári úgynevezett »überland« földek eladásáról szóló törvényjavaslat tárgyában a pénzügyi bizottság jelentése; másodszor a cs. kir. közös hadsereg katonanevelő és tisztképző intézeteibe magyar ifjak számára adandó 120 alapítványról szóló törvényjavaslat tárgyában, szintén a pénzügyi bizottságnak jelentése. (Helyeslés.) Most a legközelebbi ünnepek alkalmából szíves jó kivánataimat kijelentve (Zajos felkiáltások: Éljen az elnök!) az ülést bezárom. (Az ülés végződött d. e. 11 órakor.) * A főrendiház ma déli 1 órakor rövid ülést tartott Mailáth György elnöklete alatt. Meleg szavakban emlékezik meg Tóth Miklós elhunyt eperjesi görögkatholikus püspökről. Emléke jegyzőkönybe igtattatik. Duka Ferencz a képviselőház jegyzője áthozza a képviselőházban ma letárgyalt törvényjavaslatokat a rendkívüli hadi szükségletről. A legközelebbi csütörtöki ülés napirendjére tűzetik ki. Ezzel az ülés véget ért, van rendelve, de évek óta nem jut napfényre az ez ügyben tán történt újabb lépés. A második ama sokat sürgetett ügyre vonatkozik, hogy a terhes kocsik nálunk is, mint Európában mindenütt, ruganyos szerkezettel láttassanak el, mert a kövezésekre állandóan fordítani szokott óriási összegek csak úgy apadhatnak, ha a kövezetrongálás kisebb mérvű lesz. A tárgyban szóló már többször interpellált, de semmi eredménye. Ennek az első tárgyat illetőleg megjegyzi, hogy az utczák végleges néveaumagasságát feltüntető térkép elkészítésének eszméje el van fogadva ugyan a közmunkatanács által is, de a részletek kidolgozása ügyében egy albizottság lett kiküldve már jó régen a középítési bizottság kebeléből, ezen albizottság pedig munkájához még nem fogott, s nem is csoda, hogy attól idegenkedik, mert roppant terhes munka az. Ezen tárgyat személyesen fogja megsürgetni. A másikat illetőleg azon felvilágosítást adja, hogy a terhes kocsik ruganyszerkezetének elrendelése fel van véve abba a tervbe, amely a fővárosban közlekedő nyilvános járművek rendszabályozását illeti. Az elkészült már régen, de egyik-másik résznek (pl. az omnibusz-kérdés) még mindig tárgyalás alatt állása folytán a belügyminiszter jóvá nem hagyta, s így életbe nem léphet. A napirend tárgyai közül kiemelendő, hogy a vasúti és gőzhajózási felügyelőség által a pest-zimonyi vasút töltés egyik vizátereszének terve jóváhagyatott. A Spitzer Gerson-féle óbudai telekszabályozási ügyben, minthogy e helyzetet a Duna-vonal mentén húzott védgát teljesen megváltoztatta, helyszíni bizottság küldetett ki az ezen tárgyban már ezelőtt kinn járt bizottság tagjaiból. A Kelenföldön tervezett város, mely csak a jövő században kezd létesülhetni, sok bajt okoz több ottani telektulajdonosnak, kik építkezésükkel meg vannak kötve. A szabályozási terv fennálló szigorának a Kelenföldön enyhítésére nézve a középítési bizottság már javaslatot tett, de azt a közmunkatanács homályosnak találván, visszaküldötte. A bizottság Rózsa jegyzőt bízta meg, hogy a jövő gyűlésre preczizírozott javaslatot mutasson be. Ezután Gerlóczy alpolgármester referált kisajátítási ügyben történt két rendbeli albizottsági kiküldetésekről. Egyik kiküldetés a felső erdősori kisajátításokra vonatkozik. Regele János és társai maguk kérték az utczaszabályozási czélra történő területbeváltásokat, de midőn az albizottság kivételesen javaslatba hozta az eleső területek beváltását, építkezés nélkül is, s kilátás volt a barátságos alkura, a tulajdonosok egyszerre elhallgattak, azt hívén, hogy a városnak szüksége van a szabályozásra s igy az tesz ígéretet busásan. A bizottság az elnök előterjesztésére az érdekelteknek nyilatkozatra 30 napi határidőt ad. A csepel rakparton a köztáraknál a Mátyás-utczán alul négy házat kell kisajátítani. Kettőnél befejezték az eljárást. Az alkuvó bizottság a Schuster örökösökkel szerencsésen megalkudott. Az érdekeltek elfogadták a 219 □ es területért és rajta levő jó földsz. házért a 32,000 frt becsárt. Nehezebben ment Mérő János fővárosi biz. taggal, ki a 34,107 forint igen méltányosan felvett becsárral szemben eleintén 41,000 forintot követelt, daczára, hogy a ház nem jó állapotban van. Később követelésével 35,000 írtra szállt le, a bizottság pedig 34,500 írtra ment föl — itt megakadtak. A középítési bizottság Mendl István, Preuszner J., Bobula J. s mások felszólalása után egyhangúlag azt határozta, hogy az albizottság 34.500 írton felül nem megy, mert a jövő kisajátításoknál az akkori bizottság tekintélyét látná veszélyeztetve. Ha Mérő ezt nem fogadná el, az esküdtszéki eljárás kezdődik s az eddigi ajánlat érvénye megszűnik. A mérnöki hivata bemutatta a budgetbe felvett bálvány-utczai átkövezésnek (12.060 fit) a mérleg-utcza részleges átkövezésével, az Epreskert és Bajza-utczai makadám burkolásnak, ez utóbbinál esetleg keramitjárdáról, a liliom-utczai makadám burkolásnak, a budai kékgolyó-utczai makadám burkolásnak és csatornázásnak rendezését, amik jóváhagyattak, a törökrész dűlőben levő trombitását helyreállítása tekintetében a közmunkatanácscsal együttesen bizottsági eljárás lesz, hova Szabó József és Wein J. küldettek ki. Végül Sztupa Gy. felszólalására a tanácshoz előterjesztést intézni határoztak, a Leyer-féle villa telken (a fogaskerekű vasút felső állomásánál) fennálló közlekedési szolgalom tárgyában. — Népesedési mozgalom a fővárosban. A lefolyt héten élve született 281 gyermek, elhalt 289 személy, a halálozások tehát 8 esettel múlják felül a születéseket. Az élveszülöttek közt volt 191, 90 törvénytelen; nemre nézve 154 fiú, 127 leány. Halva született 20 gyermek, köztük 11 törvényes 9 törvénytelen. A halottak közt volt 170 finemű, 119 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 73. Az összes elhaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 37. Ez év 20. hetében élve született összesen 5574 gyermek, elhalt 5973 egyén, a halálozások többlete tehát 399. Születések arányszáma 1000 lakosra: 377. Halálozások arányszáma 1000 lakosra : átalában 388, az egy éven felüli lakosságnál: 29'8, az öt éven felüli lakosságnál: 249. Elhaltak kora : 0—1 éves 73, —5 évig 49, —20 évig 29, —30 évig 29, —40 évig 24, —60 évig 55, —80 évig 23, 80-on túl 6, ismeretlen korú —. Halálozások kerület szerinti kimutatása: I. ker. 17, II. ker. 15, III. ker. 24, IV. kér. 12, V. kér. 25, VI. kér. 36, VI. kér. 41, VIII. kér. 55, IX. kér. 23, X. kér. 15, egyéb kórházi halott 21, katona 5. — Betegforgalom a városi közkórházakban : Szt. Rókus állapota a múlt hét végén 1481, szaporodás 462, csökkenés 433, állapota hét végén 1510. Szt. János k. állapota a múlt hét végén 235, szaporodás 79, csökkenés 81, állapot e hét végén 233, összesen állapot a múlt hét végén 1716, szaporodás 541, csökkenés 514, állapot e hét végén 1743. Kinevezések: A király Szántó Mihály budapesti alügyészt az igazságügyminisztériumhoz titkárrá nevezte ki. A pénzügyminiszter Radislavics Béla pénzügyigazgatósági iroda-segédtisztet, a gyulafehérvári illetékkiszabási hivatalhoz ideiglenes minőségű II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki. Fülöp Zoltán végzett jogász, a belügyminisztériumhoz fogalmazógyakornokká neveztetett ki. A soproni pénzügyigazgatóság Stettner Gusztáv számgyakornokot, a felső-pulyai adóhivatalhoz ideiglenes min. VI. oszt. tisztté nevezte ki. Kitüntetés. A király Dobosevics Livius vukovári törvényszéki segédnek és gacskói ideiglenes járásfőnöknek, kiváló szolgálatai elismeréséül, a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét adományozta. Névváltoztatások: Lőwy Samu nagykanizsai illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Lendvai«j-a, Hauser János diósdi illetőségű sümegi lakos vezetéknevének »Földy«-re, s Blau Sándor krivabarai illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Bállai«-ra kért átváltoztatása megengedtetett. Alapszabály megerősítése. A Lőcsén fennállott szepesi Eötvös-kör és a lőcsei polgári kasino egyesüléséből keletkezett »szepesi Eötvös-kör és lőcsei polgári casinok alapszabályai a bemutatási záradékkal elláttattak Ügyvédi kamarákból. A b.-gyarmati ügyédi kamara közzéteszi, hogy Bodnár Dezső ügyvéd lakhelyét Ipolyságról Szirákra ezen kamara területén belül helyezte át. A székesfehérvári ügyvédi kamara lajstromába Könczöl János ügyvéd, Pápa lakhelylyel folytatólag felvétetett; ellenben Dénis Jenő adonyi lakos ügyvéd elhalálozása folytán, ugyanabból kiterültetett és irodája részére Kállay László adonyi ügyvéd rendeltetett ki gondnokul. — Személyi hírek. Gróf Eszterházy István pozsonymegyei,Zuber J. komárommegyei és Beniczky F. szolnokmegyei főispán tegnap a fővárosba érkeztek. — Rezső trónörökös Liptó megyét julius havában szándékozik meglátogatni. A trónörökös a megye székhelyét — mint nekünk onnan írják — nem fogja becses látogatásával megszerencséltetni, hanem a szomszéd Liptó-Ujváron fog kiszállani, hol rövid időre az állami erdőmester vendége lesz. A megye kitűnőségei a magas vendéget itt ünnepiesen fogják fogadni. Az éjszakát a trónörökös Vichodnán fogja tölteni, honnan kíséretével a zergevadászatra indul. Már előre irásilag tiltakozott ugyan a járatlan utak kijavítása ellen, mert — úgymond — jó tourista, de a fekete Vágtól Gömörig mégis simítanak egy kicsit. Egy áldozni szerető megyének ily czélja néhány ezer forint kellemes kiadás. — A tiszaeszlári rejtélyre nézve a »Függ.« ma következő táviratokat közli: Tisza-Eszlár, május 26. A leány megtalálásáról szóló hir alaptalan. A 16 éves zsidó fiú is úgy vallott, mint a kicsiny. Nyíregyháza, május 26. Az eszlári leány nem került meg. Ily hirek hamisaknak bizonyultak. Hivatalos utón még nem kaptunk értesülést. — Szép adomány. A »Vas újság« közli, hogy Miskolcz város érdemes veterán polgára, Ferenczy Lajos a tiszáninneni helv. hitv. egyházkerületnek Miskolczon lévő felsőbb leánynevelő intézetére 10.000 (tízezer) forintot adományozott s az arról szóló adománylevelet Kun Bertalan ref. püspöknél le is tette. A győrvidéki tanítóegyesület f. hó 24-én tartott közgyűlése alkalmából a II. egyetemes tanitógyülés végrehajtó bizottságának pünkösdi ülésére kitűzött kérdésekre e képen felelt: 1. Föntartandó-e az országos képviseleti tanitógyűlések mellett is a szövetség eszméje ? Mivel sem az országos képviseleti tanitógyűlés, sem az országos tanitószövetség gyakorlatból meg nem ítélhető, de az országos képviseleti tanitógyűlés munkálkodását már megkezdte : várjuk be azt az időt, melyben azon már működő testület bebizonyítja, hogy a tanügy és a tanítók érdekében dolgozik és így a szövetség eszméjének megtestesítését fölöslegessé teszi. 2. Tartassanak-e az országos képviseleti tanitógyülések mellett jövőben is egyetemes tanitógyülések ? Mivel az egyetemes tanitógyülések tartása úgyis a szükséghez van kötve, annak meg, vagy meg nem tartását sem jelenleg ma- Fővárosi ügyek. A töv. középítési bizottság tegnapi ülésén Preuszler két kérdést intézett az elnöklő Gerlóczy alpolgármesterhez. Az egyik a végleges niveau magasságokat kitüntető térkép, melyre az építkezőknek igen nagy szükségük van, s melynek elkészítése el