A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)

1882-05-28 / 146. szám

Budapest, 1882. Vasárnap, május 28. 146. szám. 20-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .••­••••••• 2ért 8 hónapra............................. 6­‘ 8 hónapra ...•••• ..*.18» Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenként ....... 1 » Az előfizetés­i év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, május 27. Új tényezők és új feladatok közé jutott a nemzet és így egyátalában nem csodálko­zunk azon, hogy a kedélyek meg vannak za­varodva és azon erőfeszítés szükségét, melyet nemzetgazdasági és politikai, magán és köz­életünkben, mindennap fokozottabb mérték­ben kell tennünk, sokan nem látják be, vagy többen azt kikerülhetőnek, egyes kormányok hibájából keletkezettnek és a nemzet által elviselhetetlennek tartják. Ennyi komoly alapja van annak a desperácziónak, mely mu­tatkozik ugyan a nemzet némely tagjainál is, legalább közöny alakjában, de szerencsére a nemzetet magát még egyátalában nem ható át, de annál hangosabban hirdettetik a pártszen­vedély által. Pedig a nemzetnek sokkal fontosabb ér­dekeiről van szó e tstémában, hogy sem azt a pártszenvedély zsákmányául, vagy a tájéko­zatlanság eszközéül lehetne átengedni. Mi bajunk van? Az államéletben semmi egyéb,mint hogy államháztartásunk rendben nincs, államadósságaink ennek következtében­­szaporodnak, mert még a boszniai politikától is leginkább azért riadnak vissza azok, kik mesterséges szenvedélyeket nem táplálnak, hogy pénzügyeinkre hátrányos eredménnyel van az. De minden, a­mi ezen, a sötét­­ponton kívül van az államéletben, csak erőteljes fej­lődésre és meglehetős gyors haladásra mutat. Közleked­ésügyünk'az egyik"üyesebben­ jön fej­lesztve, közoktatásügyünk, az állam földmive­­lési és ipari feladatai (vámházi- és gyáripar, va­lamint szakoktatás terén)újabban oly széles tér­re terjesztettek ki és oldatnak meg sikerrel, mi­lyen működésről évek előtt csak álmodtunk. Nem lehet panaszunk a magyar faj érdekei­nek fejlesztése és biztosítása tekintetében és az is kétségtelen, hogy a népiskolai tudomá­nyos és szakoktatás magasabb színvonalra emelése és sokkal szélesebb körben terjesztése tekintetében, most sokkal rendszeresebben, sokkal több történik, mint eddig bármikor. Észlelhető is a haladás, mert az ifjabb nemze­dék, minden téren jobban felszerelve és jobban kiképezve kerül ki az előkészítő intézetekből és ebben nemcsak szellemi, de anyagi tőkénk növekedésének is nagy biztosítéka, sőt tény­leges eszköze is van. Már­pedig komoly bajnak, korlátolandó és orvoslandó bajnak tekintjük ugyan ál­lamadósságunk növekedését, illetőleg állam­­háztartásunk zavarát, de ennek elhárítása ér­dekében a föntebbi fontos érdekeket föl nem áldozhatjuk és ez azokat el nem temetheti , sőt azok segítségével biztosabban elhárítható. A nemzetközi bírálat is ez értelemben fogja föl a dolgot ; elég kedvezően ítéli meg hi­telképességünket, nemzetközi és a monar­chiában minket illető politikai feladataink­nak is csak így felelhetünk meg. Amit elég kézzelfoghatólag bizonyít az a három vámtárgyalás, melyeken az 1867-iki kiegyezés óta átmentünk. Mindig kedvezőbb len azok eredménye érdekeinkre nézve, mert jobban voltunk azokra készülve, és (forgalmi és hitel téren) több ellensúlyt tudtunk érde­keink védelmére fölhozni. Sőt, hogy szoros értelemben vett politikai befolyásunk is ez arányban nőtt, azt a Lajthán túl készsége­sebben ismerik el azok, kik közelről tapasz­talják, mint azok, kik idehaza, mindig csak szolgaságról és sülyedésről tudnak panasz­kodni. De hát nehéz a magán­élet is ! A társa­dalom némely rétegei »deplaceirozva«, de­­possedálva lőnek, mások pedig napi keresetet sem kapnak (részben annak fel nem kere­sése miatt) és így kivándorolnak. Ez elég baj, mely mellett azonban nem kell elfeledni, a mezőgazdaságban, ipari szakképzésben és képességben (a kiállítások bizonyítják) való haladást, az alsóbb társadalmi osztályoknak szellemi, sőt jelentékeny vidékeken, anyagi emelkedését, a hitelviszonyok fejlődését, a tőkeképződés haladását, (takarékbetétek és értékpapírok vételének nagy fejlődése bizo­nyítja) mert ezekben bizony oly előképződés van, mely pótolja (a különben megakadályo­zandó) veszteséget. Azonban van némely osztályok elszegé­nyedésének több olyan oka is, mely a társa­dalmi törekvések egyoldalúságával függ ösz­­sze. Rendesen egy-egy pályára tódulás ural­kodik nálunk az értelmiségnél. A birtokos osztály felaprózza vagy megterheli birtokát, csak hogy gyermeke j ura maradjon, legfel­jebb a jogi pályát vagy az államhivatalt tartja méltóságával megegyeztethetőnek, ezért van e három életpálya túlterhelve. Ha min­den üzletember felosztaná üzletét gyermekei között, ha minden ember minden gyermekét saját pályájára nevelné, a viszonyokra és szükségre való minden tekintet nélkül,­­ mindenütt előállnának úgy a vagyon­csökke­nés, mint a hivatottság nélküli (mert ez a fő­oka) egyének versenyéből származó túlhal­­mozottság. Ezt az egyoldalúságot és a hiva­tottság nélkül való pályakeresést kell elke­rülni, megakadályozni. Itt játszik közbe a család legbiztosabban a nemzeti fejlődésre, ha minden ember jól megfontolja egyfelől: családalapításnál és életmódnál, hogy quid valeant humeri, és másfelől: az életpályát gyermekei nem tévesztik el, akkor nem lesz a nehéz viszonyok daczára sem elszegénye­dés vagy az egyes életpályák túltömöttsége. De másfelől ez és más országok hasonló nehéz viszonyainak felismerése meg fog taní­tani arra is, hogy nem hal bele egy nemzet sem abba az erőfeszítésbe, melyet magánélet­ben úgy mint közéletben szükségessé és sem­miféle politikai rendszer által ki nem kerül­­hetővé tesz az újkori élet. Ebbe bele kell ed­ződni. Ideges, erős munkát kíván, kényelmet nem a tétlenségben, csak a fényűzésben ad, de finomabb élvezeteiben és magában a gyors haladásban sokszorosan kárpótol. Ez elütt a táblabiróélettől, de annak örökre vége.­­ A főrendiház távollevő tagjait értesíti az elnökség, hogy »a gyulafehérvári káptalani és ko­­lozsmonostori konventi erdélyi országos levéltárak­­nak, a magyar országos levéltárral egyesítéséről« és »az 1882. évi 21.700.000 frtnyi rendkívüli hadi költ­ségekből a magyar korona országaira eső rész fede­zéséről« szóló törvényjavaslatok érdemleges tárgya­lása jövő csütörtökön (június hó 1-én) veszi kezdetét. — A főrendiház hármas bizottsága ma délután a nyilvános ülés után tárgyalás alá vette a boszniai hitel fedezéséről szóló törvényjavas­latot, s azt rövid tanácskozás után változatlanul el­fogadta.­­ A főrendiház hármas bizottsá­ga a gyulafehérvári és kolozsmonosztori levéltárak­nak az országos levéltárral való egyesítéséről szóló törvényjavaslat 3­­k §-át a tulajdonjognak a válto­zott viszonyokhoz képest, a czélszerűség és méltányos­ság korlátai közt leendő érvényesítése tekintetéből a következő szövegezésben fogadta el: »3. §. Jelen törvény végrehajtásával a belügy­miniszter bizatik meg, ki három havi határidőt tűz ki oly czélból, hogy úgy az erdélyi róm. kath. státus és egyházmegye és más hitfelekezetek alapítványi és más magánokirataik kiválasztása és rendelkezésükre hagyása iránt intézkedhessenek, valamint a városok, községek, egyesek, testületek és családok is letétben levő okmányaik visszavétele, vagy otthagyása iránt határozhassanak.«­­ Az eperesi g. kath. püspökség be­töltésére nézve illetékes helyről vesszük azt az érte­sítést, hogy már­is is szóba került Danilovics János hajdú-dorogi g. szerz. püspökhelyettes kineve­zése. D. hazafias érzelmű főpap, ki a liturgiának ma­gyar fordítása által kiváló érdemeket szerzett magá­nak s különben is köztiszteletben áll. — Bukarestből írják e hó 19-ről: Türr tábornok két napig időzött köztünk nejével együtt, Athénből Budapestre utaztában. Ittléte alatt meg­győződhetett arról, hogy a hangulat itt nem oly ma­gyarellenes, mint azt némelyek állítják. Hogy a Duna feletti feltétlen felsőbbséget nem szívesen engednék át másnak a románok és mint partvidéki állam meg­követelik maguknak a megillető felügyeletet és befo­lyást, ez bizonyos, de ez még messze van az ellenséges indulattól. Türr tábornok meglátogatta az itteni po­litikai előkelőségeket, volt a miniszterelnöknél, a ka­mara elnökénél s többeknél, kik régi ismerősei. A tár­salgás természetesen a politikáról folyt s egyebek közt a Duna­ kérdése is előfordult, melyet oly sokan emle­getnek, de itt is, ott is oly kevesen ismernek egész valójában alaposan. Itteni államférfiaink kifejték né­zetüket, mely szerint mint közvetlen parti állam ma­gának kívánja Románia a felügyeletet. Türr tábor­nok ezzel szemben azon nézetének adott kifejezést, hogy a szabad Dunára nézve mindenekelőtt jó regu­­lementumot tart szükségesnek, a felügyelet nézete szerint saját körében az illető parti államot illeti, s hogy ennek végrehajtása azután mennyire felel meg a felállított szabályzatnak, e felett őrködni az euró­pai dunai bizottság feladata lenne. A vizi útról lévén szó, a tábornok figyelmeztette államférfiainkat és a királyt is (ki a tábornokot és nejét, a királynénak ré­gebb idő óta ismerősét, igen szívesen fogadta s nya­ralójában Cotroceniben bizalmas családias reggelire is meghívta, melyen csak négyen voltak jelen­ arra, hogy a Cernavodától Küstendrébe építendő csator­na által vízi közlekedési viszonyaink roppant lendü­letet nyerhetnének. A tábornok megjegyzi azt is, hogy míg a Vaskapunál a Duna szabályozva nincs, addig az egész hajózás a dunai gőzhajózási társaság­nak egyedárusága, ez tart kezében mindent. Azért a Vaskapu szabályozása főkérdés , de másfelől szüksé­ges egy jó pilóta testület alapítása, mely a hajózásra felügyeljen. A tábornok nézetei itt tetszéssel talál­koztak, különben is régóta figyelemmel kísérik itt a tábornok működését, melyet a vízi utak szabályozása körül Magyarországon folytat és korinthusi vállala­tát is nagy támogatásban részesítették, mert a­mi Bukarestben még nem fordult elő, e vállalatra itt 10,000 darab részvényt írtak alá. Fel is hívták egy­szersmind arra, hogy működési körét Romániára is terjessze ki.­­ Az osztrák államvasuttársulat igazgatóságának meghatalmazottjai ma Bécsből a gyorsvonattal ideérkeztek és délután a kormány kép­viselőivel a szerződési szöveg megállapítása ügyében tanácskoztak. Minthogy a szerződés szöve­gének fordításai a mai napig még nem voltak végle­gesen megállapíthatók, a tanácskozásokat holnap folytatják. — A közös pénzügyminiszteri tár­­c­­­a átvétele iránt egyes magyar államférfiakkal az utóbbi időben folytatott tárgyalások — a »B. K.« informácziói szerint — még nem vezettek ha­tározott eredményre. Az általunk már emlí­tett személyeken kívül még gr. C­s­á­k­y Albinhoz Sáros megye főispánjához is kérdés intéztetett, hogy hajlandó volna-e a közös pénzügyminisztérium veze­tését átvenni. K­á­ll­a­y Béni osztályfőnök a közös pénzügyminiszteri tárc­a elvállalása iránt még nem nyilatkozott.­­ Az osztrák-magyar vámkonfe­­r­e­n­c­z­i­a tanácskozásai ma hosszabb üléssel befe­jeztettek. Az átalános vámtarifáról szóló törvény — a­mint értesülünk, folyó hó 28-án, a petróleumadóról szóló ellenben 31-én fog kihirdettetni. A vámterület összes vámhivatalai számára a legközelebbi napok folyamában kibocsátandó következő rendeletek állapít­tattak meg: 1. Végrehajtási utasítás az átalános vámta­rifáról szóló törvény iránt, mint a­mely magyarázatot szükséges ; 2. utasítás a gépek vámkezelése iránt; 3. utasítás a pamutfonalak elvámolása iránt; 4. utasítás a pamutszövetek mikép való vámkezelésére; 5. uta­sítás a gyapjúáruk vámkezelésére; 6. utasítás a vám­­kedvezmény mellett ipari czélokra beszállítandó czik­­kek, u. m. kenderfonalak, kaucsuk, keményítő, sajtoló­kendők stb. iránt kötendő behozatali engedélyek mó­dozatára nézve; 7. utasítás az őrlési forgalom iránt a vámterületen; 8.­­utasítás az őrlési forgalom iránt a vámkürzeteken; 9. utasítás a göngysúlylevonások ki­számítására és megállapítására; 10. utasítás a sta­tisztikai áruforgalmi kimutatások iránt; 11. utasítás a vámhivatalok jogosítványai iránt; végre 12. terjedel­mes magyarázat az árulajstrom legfontosabb tételei­hez, mely magyarázat a betűsoros árulajstrom meg­jelenéséig fog érvényben állani. A Ttílság Kairóban Minden nap más-más fordulat hírét hozza Kairóból. Rövid idő alatt a pharaok országában annyi váratlan fordulat állott be, hogy nem csak a sajtó, de maga a diplomáczia sem képes kiszámítani, mi minden történhetik Egyptomban egyik napról a másikra. Vegyük kissé szemügyre a történteket. A nagyra törő A­r­a­b­i pasa lázadási pörbe fogat vagy negyven cserkesz katonatisztet, kik törhetlen hívei lévén a szultánnak, nem követték árkon-bokron Arabi pasa nyaktörő vállalkozásait. Az alkirály vonakodik hely­benhagyni az ítéletet. Erre Arabi, az alkirály tudta és beleegyezése nélkül, összehívja a notabel-kamarát, hogy kimondja Tewfik pasa trónvesztettségét. A legjobban értesült, mert a leginkább érdekelt kabinetek oly biztosra fogták azt, hogy Arabi csak­ugyan keresztül fogja vinni tervét a notabelek enge­delmes kamarával, hogy már gondolkoztak a felől is, hogy ki legyen az uj alkirály s némileg megállapod­tak volt abban, hogy szükség esetén, ha máskép nem lehet, bizony maguk is el fogják ejteni azt a Tewfik pasát, ki épen Anglia és Francziaország főkonzuljai tanácsára helyezte magát, éles ellentétbe a nemzeti és autonomikus párttal, és utasította vissza a hadi­­törvényszék ítéletét. De mi történt ? A notabel kamara tagjai egész váratlanul a talpukra állottak s nemcsak nem mon­dották ki az alkirályra a trónvesztettséget, hanem vo­nakodtak is qua' kamara összeülni, míg törvényesen össze nem hivatnak, az­az a kbedive hozzájárulásá­val ; nem csak, de a kamara elnöke annyira ment, hogy kibékítette az alkirályt kormányá­­v­a­l, mely úgy megfeledkezett volt magáról, hogy minden összeköttetést megszakított törvényes fejével, mely ellen forma szerint 1­ö 1l á­z a­d t. Arabi pasáék, a miniszterek egy szép napon, mindenki legnagyobb bámulatára és meglepetésére, kezet csókoltak az alkirálynak, ki ellen fellázadtak volt s szent lett a béke, a mire a bolondjába útnak indított angol-franczia flotta az alexandriai vizekre érkezett. Mire a flotta tehát rendeltetési he­lyére érkezett,­­ már czél- és tárgytalanná lett, mert Egyptomban szépen ismét helyreállt a béke és rend. Tehát minden békés fordulatot venni látszott s az angol franczia flotta bízvást visszamehetett volna oda, a­honnan jött. De ismét nem úgy történt. Ha már megérke­zett a franczia-angol flotta, a kairói angol és franczia konzulok azt mondták, hogy »nem addig van a,« — garanczia kell a jövőre, hogy a­mi történt, nem fog többé történhetni. Ultimátum-félében követelték a mozgalom vezetőinek, köztük Arabi pasának eltá­volítását, a kormány lemondását. Tehát már ultimátumra került a dolog, a­mi a válságos helyzet­nek legakutabb kifejezése. A konfliktus kitörésétől mindenki annyival inkább tartott, mert már a kairói kormány megtette a katonai intézkedéseket, tor­pedókkal zárta el a partokat stb. és mert mint tegnap este jelentve volt, az egiptomi kormány v­i­s­z­­szautasította az ultimátumot s megszakított minden tárgyalást és alkudozást az illető főkonzu­lokkal. A helyzet tehát egészen élére állítva látszott lenni! Ebből most már csak katonai intervenc­ióval lehet kibontakozni! Elkerülhetlen az összeütközés! De mi történt ismét? Ma esti lapunk hiva­talos távirata jelenti, hogy a kairói kormány le­mondott! A­mit egy másik hivatalos távirat úgy magyaráz, hogy ezt »az egyptomi kérdésnek majdnem tökéletes (!) megoldása gyanánt tekin­tik.­ Tehát ismét oda minden kombináczió és szá­mítás. Egy szóval, meglepetésre meglepetés érkezik Kairóból: váratlan fordulatra váratlan fordulat. Hanem már most az előadottak s a törtrténtek után váljon ki bízhatók meg teljesen az egyptomi kér­désnek ezen legeslegújabb majdnem tökéletes megol­dásában? Ki mer jót állni róla, hogy holnap-holnap­­után nem épen az ellenkezőjét fogjuk-e ennek olvasni ? Annyi előttünk bizonyosnak látszik, hogy itt még nincs vége a krízisnek. Minden egyebektől elte­kintve, a portának is lesz szava még ahhoz, hogy az ő közreműködése nélkül, sőt kizárása mellett csi­nál ilyen zenebonát Egyptomban, a szultán hűbéres tartományában Anglia és Francziaország. Végre is egyptomi belügy forgott és forog kérdésben. De a mondottak folytán tartózkodunk minden hozzávetés­­től s várjuk a tovább történendőket, közölve alább ez ügyre vonatkozólag még a következőket. * P á r i­s b­e­­­jelentik, hogy Freycinet, bir szerint, személyesen most is ellenzi a török interven­­cziót Egyptomban. De mivel Anglia inkább hajlik ez eszme felé, a franczia kabinet, mely ki akarja kerülni, hogy Francziaország ismét egymagára maradjon, mint 1840-ben történt, bizonyos feltételek mellett nem fogja hozzájárulását megtagadni. Spanyolország e kérdésben szintén Francziaország ellenfelének mu­tatkozik, mert Marokkóban hasonló események beáll­tától fél. Minthogy Arabi bej vonakodott a hozzá inté­zett követeléseket elfogadni, erről Anglia és Fran­cziaország értesítették a hatalmakat. A jegyzékvál­tás állítólag — s ezt sok helyen tagadják — An­gliának azon indítványa felett foly, hogy Konstan­tinápolyban értekezlet tartassék, a­mely meg­állapítja a feltételeket, melyek közt az interven­­czió Egyptomban végrehajtandó lenne, ha Egyptom Anglia és Francziaország követeléseinek eleget tenni vonakodnék. A jegyzék, melyet Francziaország és Angolor­szág főkonzulai f. hó 25-én adtak át az e­gyptomi mi­nisztériumnak, így hangzik: »Francziaország és Nagybrittania alulírt kon­zuljai, megfontolván, hogy a képviselői kamara elnö­ke, Sultan pasa, a hazafiság érzete és amaz óhaj által vezettetve, hogy Egyptom békéjét és jólétét biztosítsa, Mahmud Sami miniszterelnöknek mint egyetlen esz­közt az országban a zavaros állapot megakadályozá­sára ajánlotta: Arabi pasa ideiglenes eltávolítását, rangjának és fizetésének megtartása mellett, Ali Fehmi és Abdallah pasa eltávolítását az or­szág belsejébe, szintén rangjuk és fizetésük meg­tartásával, és az összes minisztérium elbocsátását; továbbá megfontolván, hogy a mérséklet szellemétől sugalt eme feltételek elejét vehetik a szerencsétlen­ségnek, mely Egyptomot fenyegeti, azokat kormányaik nevében és meghatalmazása mellett a minisz­terelnök legkomolyabb figyelmébe ajánlják és, ha szükséges, azok teljesítését követelik. Az egiptomi ügyben való fellépésüknél Anglia és Francziaország kormányainak csak az a czéljuk, hogy a status quot fentartsák, következőleg a khedivének visszaadják a tekintélyt, melyre szüksége van, hogy a status quo ne veszélyeztessék folyvást. A hatalmak intervenczió­­jának nem czélja a bosszú vagy represszálják; a khe­­divénél lépéseket fognak tenni, hogy egy teljes am­nesztia megadását elérjék. Aláírva : M a 1­e t, S­i­e­n­­kiewicz.« E jegyzéktől, melyet eleinte ultimátumnak ne­veztek, most elvitatják azt a jelleget. Egy ultimátum nem teljesítését a katonai akcziónak kellene követ­nie. Francziaország és Anglia nem adtak megbízást katonai közbelépésre. A HON TÁRCZÁJA. Tudósok h­arcza. Regény. Irta: P. Szathmáry Károly. I-ső KÖTET. 21 Még egy jelenet történt e napon, mely két női szív rej­tekébe mélyebben enged betekinteni. A hiva­talos tánczok már végig voltak járva; tréfás játék — tánczokon volt a sor, midőn a menyasszony és ba­rátnője Szalánczy Erzsébet esetleg egymás közelébe jutottak; két sajátszerű szépség, mely mintegy egy­mást egészítené ki, ha a természetben igy összegezni lehetne : Zsófia csupa szellem, hol a lélek erős kifeje­zései mellett az anyag csaknem egészen háttérbe szo­rul ; Erzsébet pedig egy valódi testi szépség, mely­nek minden kifejezése és vonása a paradicsomi Évára emlékeztet. — Te már egészen máskép nézesz végig a férfi csoporton — mondja Zsófia — mert hiszen már te több hó óta asszony vagy , mondd csak kiket találsz köztök a legérdekesebbeknek ? Erzsébet hirtelen elpirult és egy könnyű sóhaj lebbent el ajkairól. — Mi az, te sóhajtasz és pedig ily korán?Csak nem képzelem, hogy házasságodat Barcsay Ákossal ily hamar megbántad volna. — A világért sem — felel Erzsébet — a sóhaj csak akaratlan volt; úgy jön néha az embernek, és a felszólítás oly véletlenül jött, hogy egészen meglepett. Különben ha igazat akarok mondani, be kell valla­nom nekem is azt a régi igazságot, hogy a remény mindig és mindent szebben fest betölte előtt, mint a­hogy azt a való betölte után igazolja. — Kérdésem igazán csak közönyös volt — mentegeti magát a menyasszony — és világért sem akartam legkedvesebb barátném szivében fájdal­masan hangzó húrt megpendíteni, csak alkalmat akartam találni arra, hogy kiemeljem a két velünk szemben álló Mikes testvért, kiknek egyike ha jól em­lékezem egy időben ugyancsak járt utánad, — de már későn. Melyik volt az ? A szép menyecske most még mélyebben elpi­rult, úgy, hogy alig tudott szóhoz jutni. — Benedekről beszéltek, mondja azután — de azt hiszem tréfa volt az egész; legalább komoly nyi­latkozatot előttem soha sem tett. Észrevette-e a Mikes testvérpár, hogy a két szép nő róluk beszél vagy pedig csodálatos találko­zása volt ez a szellemek titkos érintkezésének: elég, hogy rögtön e rövid párbeszéd után mint két nyíl röpültek ki a tömeg közül és hajtották meg magukat Mihály a menyasszony — Bánk Barcsayné előtt. A zenészek sebes lengyel tánczot húztak, me­lyet a mai mazurka módjára a palota hosszában kel­lett végig lejteni; de a zenének nem volt oly gyors üteme mint ma s a tánczospárok folyton társaloghat­tak egymással. Már három ízben mentek le és föl Mikes Bene­dek és a szép Barcsayné a terem hosszában, s midőn negyedikszer indultak meg, Erzsébet végre meg­szólalt. — Nem fárasztja kegyelmedet velem a hosszú táncz, ime öcscse Mihály a menyasszonnyal már rég kiállott a sorból. — Egykor — mondja sóhajtva Mikes Benedek — azt hittem, egy egész életet fogok kegyeddel igy végig lejteni, de a sors máskép akarta: most vissza akarok a sorstól vitatni legalább egy ily csekély távolságot. — Csakis a sorsra vessen kegyelmed — mondja égő tekintettel a menyecske — mert ha korábban, vagy csak egyszerre is sejtettem volna igaz hajlan­dóságát , — most Mikes Benedekné lennék. E szavakkal már épen a terem végéhez értek, és Barcsayné gyorsan kifejlett a szép magas férfiú karjaiból, ki megkövülve maradt helyén s kámészan tekintett a szép asszony után, ki a lehető sebességgel vegyült el a tömeg között. Csak egy perczig tartott az a kábultság, mely Mikest a véletlen felfedezésre elfogta; azután hirte­len sietett azon irány felé, merre a szép menyecske eltűnt. A­­ fejedelmi palotából több ajtó nyílt egy igen széles, márvány oszlopok által díszített tornáczra, melyet a fejedelmi kertészek narancsfák és délszi­geti virágok által valóságos kis paradicsommá ala­kítottak. E terjedelmes tornáczról felséges kilátás nyílt a Maros völgyére s azon túl a déli erdélyi ha­vasokra s e szép tájképet most a teli hold világította be, mindent megezüstöző sugaraival. Miután Mikes Benedek a termek minden zu­gát bejárta, Erzsébetnek keresése közben , utoljára az a gyanúja támadt, hogy a szép asszony ide, a hű­­sebb helyre menekült. Nem csalódott: Erzsébet csakugyan ott ült az egyik lombsátor alatt, fejét ke­zei közé sülyesztve bámult a messzeségbe, és a mint Mikes észrevétlenül megközelitő jól látta mint finom ujjacskái között nagy könycseppek hullottak alá aran­­­nyos kötényére. — Erzsébet — mondja a hölgyhöz közel lépve — kegyed szenved, mi bántja ? A szép asszony felrezzent és egyszerre ijedten kiáltott fel: — Az istenért távozzék ön: mit mondanának, ha velem együtt itt találnák ? — Azután a­mit az előbb mondott, nem rázhat oly könnyen le a nyakáról — mond az ifjú, mellette helyet foglalva és Erzsébet kezét megragadva. — Kegyed nyilatkozata jogot adott nekem bepillantani szivébe s könyüi, melyeket oly nehezen tud leszári­­tani, még inkább követelik, hogy bánatának okát megtudjam. — Legyen elég, ha azt mondom, hogy egy egész életre boldogtalan vagyok — felel a szép nő, kezét lassan vonva vissza; a többi kegyelmedet amúgy sem érdekli. És most távozzék; gondolja meg, hogy itt léte nevemet adhatja az emberek ajkára. — A tornáczajtók nyitva vannak s e hely egy folytonos egészet képez a palotával. Nem hiszem, hogy valaki épen olyan különös dolgot találna abban, ha valakinek kedve van a nagy melegben e hűvösebb helyet felkeresni. Az égre kérem Erzsébet, legyen közlékenyebb irántam , kegyed nevére is oly féltékeny, nekem pedig életem boldogsága függ at­tól. Talán tudom is némi részben segítni emlékeze­tét : én ismerem Barcsayt; tudom hogy kíméletlen kézzel szakította le kegyedet a szép világot; és pár hét múlva már újra másik után, azután harmadik után nyúlt, mint ezt pillanatnyi szenvedélye hozta magával. — Kegyelmed és a világ még keveset tudnak e szép történetekből, s legkevesebbet abból, mi az én szivemben végbement. Szüleim akarták a házasságot s a fölhevülés egy perezében — talán kegyelmed em­lékezik is reá — én is elvakultam az ember külsejé­től, S ha tudtam volna, hogy kedvező külső alatt oly durva lélek s könnyelmű szív lakozik... Mit akar ön többet tudni ? Ő eldobott engem, mint egy kifacsart czitromot és most felhasználva egy kedvező alkalmat a fejedelem által törökországi követségre küldette magát; engem elhagyott csaknem bucsuvétlen, sze­retetlenül. — Ő engedje meg Erzsébet, hogy az eldobot­­tat fölemelve, mint régi bálványomat keblemre tűzzem. — Az Istenért,­mit beszél? kérdi ijedten a szép asszony. — Semmi helytelent — válaszol Mikes Bene­dek — kegyetek vallása szerint a hűtlen házastárs­tól bármikor elválasztják a nőt. Akarja-e ?. . Életem boldogsága függ e percztől. E pillanatban pár levél zörrent meg a beszél­getésben elmerültek fölött s a palota ablakán át Bá­thory Zsófia gúnyos hangja sziszegett át: — Nézze csak — igy szólt Mikes Mihályhoz — Ádámot és Évát a paradicsomban. A szerelmes pár felrezzent, de Mikes Benedek elég hallhatóan tette ez éles megjegyzést: — Csak most vált paradicsommá nagyságos asszonyom, mióta a bokorból a kígyó sziszegése is hallik. (Folytatása következik.) Helyreigazítás. A »Hon« (máj. 24-iki) számának regénytárczájában (második hasáb 27. sor) tollhibából áll »Pázmány« név L­i­p­p­a­y helyett. Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva. A magyar jogászgyűlés állandó bizottsága ma délután 4 órakor dr. W­e­n­z­e­l Gusztáv egyetemi tanár elnöklete alatt ülést tartott. A bizottság elhatározta, hogy a nyolczadik magyar jogászgyűlés 1. évi október hó 1­4. napján tartassék meg és egyúttal az e gyűlés elé ter­jesztendő indítványok előkészítéséül a következő kér­déseket tűzte ki:

Next