A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)
1882-05-28 / 146. szám
Budapest, 1882. Vasárnap, május 28. 146. szám. 20-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .••••••••• 2ért 8 hónapra............................. 6‘ 8 hónapra ...•••• ..*.18» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ....... 1 » Az előfizetési év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, május 27. Új tényezők és új feladatok közé jutott a nemzet és így egyátalában nem csodálkozunk azon, hogy a kedélyek meg vannak zavarodva és azon erőfeszítés szükségét, melyet nemzetgazdasági és politikai, magán és közéletünkben, mindennap fokozottabb mértékben kell tennünk, sokan nem látják be, vagy többen azt kikerülhetőnek, egyes kormányok hibájából keletkezettnek és a nemzet által elviselhetetlennek tartják. Ennyi komoly alapja van annak a desperácziónak, mely mutatkozik ugyan a nemzet némely tagjainál is, legalább közöny alakjában, de szerencsére a nemzetet magát még egyátalában nem ható át, de annál hangosabban hirdettetik a pártszenvedély által. Pedig a nemzetnek sokkal fontosabb érdekeiről van szó e tstémában, hogy sem azt a pártszenvedély zsákmányául, vagy a tájékozatlanság eszközéül lehetne átengedni. Mi bajunk van? Az államéletben semmi egyéb,mint hogy államháztartásunk rendben nincs, államadósságaink ennek következtébenszaporodnak, mert még a boszniai politikától is leginkább azért riadnak vissza azok, kik mesterséges szenvedélyeket nem táplálnak, hogy pénzügyeinkre hátrányos eredménnyel van az. De minden, ami ezen, a sötétponton kívül van az államéletben, csak erőteljes fejlődésre és meglehetős gyors haladásra mutat. Közlekedésügyünk'az egyik"üyesebben jön fejlesztve, közoktatásügyünk, az állam földmivelési és ipari feladatai (vámházi- és gyáripar, valamint szakoktatás terén)újabban oly széles térre terjesztettek ki és oldatnak meg sikerrel, milyen működésről évek előtt csak álmodtunk. Nem lehet panaszunk a magyar faj érdekeinek fejlesztése és biztosítása tekintetében és az is kétségtelen, hogy a népiskolai tudományos és szakoktatás magasabb színvonalra emelése és sokkal szélesebb körben terjesztése tekintetében, most sokkal rendszeresebben, sokkal több történik, mint eddig bármikor. Észlelhető is a haladás, mert az ifjabb nemzedék, minden téren jobban felszerelve és jobban kiképezve kerül ki az előkészítő intézetekből és ebben nemcsak szellemi, de anyagi tőkénk növekedésének is nagy biztosítéka, sőt tényleges eszköze is van. Márpedig komoly bajnak, korlátolandó és orvoslandó bajnak tekintjük ugyan államadósságunk növekedését, illetőleg államháztartásunk zavarát, de ennek elhárítása érdekében a föntebbi fontos érdekeket föl nem áldozhatjuk és ez azokat el nem temetheti , sőt azok segítségével biztosabban elhárítható. A nemzetközi bírálat is ez értelemben fogja föl a dolgot ; elég kedvezően ítéli meg hitelképességünket, nemzetközi és a monarchiában minket illető politikai feladatainknak is csak így felelhetünk meg. Amit elég kézzelfoghatólag bizonyít az a három vámtárgyalás, melyeken az 1867-iki kiegyezés óta átmentünk. Mindig kedvezőbb len azok eredménye érdekeinkre nézve, mert jobban voltunk azokra készülve, és (forgalmi és hitel téren) több ellensúlyt tudtunk érdekeink védelmére fölhozni. Sőt, hogy szoros értelemben vett politikai befolyásunk is ez arányban nőtt, azt a Lajthán túl készségesebben ismerik el azok, kik közelről tapasztalják, mint azok, kik idehaza, mindig csak szolgaságról és sülyedésről tudnak panaszkodni. De hát nehéz a magánélet is ! A társadalom némely rétegei »deplaceirozva«, depossedálva lőnek, mások pedig napi keresetet sem kapnak (részben annak fel nem keresése miatt) és így kivándorolnak. Ez elég baj, mely mellett azonban nem kell elfeledni, a mezőgazdaságban, ipari szakképzésben és képességben (a kiállítások bizonyítják) való haladást, az alsóbb társadalmi osztályoknak szellemi, sőt jelentékeny vidékeken, anyagi emelkedését, a hitelviszonyok fejlődését, a tőkeképződés haladását, (takarékbetétek és értékpapírok vételének nagy fejlődése bizonyítja) mert ezekben bizony oly előképződés van, mely pótolja (a különben megakadályozandó) veszteséget. Azonban van némely osztályok elszegényedésének több olyan oka is, mely a társadalmi törekvések egyoldalúságával függ öszsze. Rendesen egy-egy pályára tódulás uralkodik nálunk az értelmiségnél. A birtokos osztály felaprózza vagy megterheli birtokát, csak hogy gyermeke j ura maradjon, legfeljebb a jogi pályát vagy az államhivatalt tartja méltóságával megegyeztethetőnek, ezért van e három életpálya túlterhelve. Ha minden üzletember felosztaná üzletét gyermekei között, ha minden ember minden gyermekét saját pályájára nevelné, a viszonyokra és szükségre való minden tekintet nélkül, mindenütt előállnának úgy a vagyoncsökkenés, mint a hivatottság nélküli (mert ez a főoka) egyének versenyéből származó túlhalmozottság. Ezt az egyoldalúságot és a hivatottság nélkül való pályakeresést kell elkerülni, megakadályozni. Itt játszik közbe a család legbiztosabban a nemzeti fejlődésre, ha minden ember jól megfontolja egyfelől: családalapításnál és életmódnál, hogy quid valeant humeri, és másfelől: az életpályát gyermekei nem tévesztik el, akkor nem lesz a nehéz viszonyok daczára sem elszegényedés vagy az egyes életpályák túltömöttsége. De másfelől ez és más országok hasonló nehéz viszonyainak felismerése meg fog tanítani arra is, hogy nem hal bele egy nemzet sem abba az erőfeszítésbe, melyet magánéletben úgy mint közéletben szükségessé és semmiféle politikai rendszer által ki nem kerülhetővé tesz az újkori élet. Ebbe bele kell edződni. Ideges, erős munkát kíván, kényelmet nem a tétlenségben, csak a fényűzésben ad, de finomabb élvezeteiben és magában a gyors haladásban sokszorosan kárpótol. Ez elütt a táblabiróélettől, de annak örökre vége. A főrendiház távollevő tagjait értesíti az elnökség, hogy »a gyulafehérvári káptalani és kolozsmonostori konventi erdélyi országos levéltáraknak, a magyar országos levéltárral egyesítéséről« és »az 1882. évi 21.700.000 frtnyi rendkívüli hadi költségekből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről« szóló törvényjavaslatok érdemleges tárgyalása jövő csütörtökön (június hó 1-én) veszi kezdetét. — A főrendiház hármas bizottsága ma délután a nyilvános ülés után tárgyalás alá vette a boszniai hitel fedezéséről szóló törvényjavaslatot, s azt rövid tanácskozás után változatlanul elfogadta. A főrendiház hármas bizottsága a gyulafehérvári és kolozsmonosztori levéltáraknak az országos levéltárral való egyesítéséről szóló törvényjavaslat 3k §-át a tulajdonjognak a változott viszonyokhoz képest, a czélszerűség és méltányosság korlátai közt leendő érvényesítése tekintetéből a következő szövegezésben fogadta el: »3. §. Jelen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg, ki három havi határidőt tűz ki oly czélból, hogy úgy az erdélyi róm. kath. státus és egyházmegye és más hitfelekezetek alapítványi és más magánokirataik kiválasztása és rendelkezésükre hagyása iránt intézkedhessenek, valamint a városok, községek, egyesek, testületek és családok is letétben levő okmányaik visszavétele, vagy otthagyása iránt határozhassanak.« Az eperesi g. kath. püspökség betöltésére nézve illetékes helyről vesszük azt az értesítést, hogy máris is szóba került Danilovics János hajdú-dorogi g. szerz. püspökhelyettes kinevezése. D. hazafias érzelmű főpap, ki a liturgiának magyar fordítása által kiváló érdemeket szerzett magának s különben is köztiszteletben áll. — Bukarestből írják e hó 19-ről: Türr tábornok két napig időzött köztünk nejével együtt, Athénből Budapestre utaztában. Ittléte alatt meggyőződhetett arról, hogy a hangulat itt nem oly magyarellenes, mint azt némelyek állítják. Hogy a Duna feletti feltétlen felsőbbséget nem szívesen engednék át másnak a románok és mint partvidéki állam megkövetelik maguknak a megillető felügyeletet és befolyást, ez bizonyos, de ez még messze van az ellenséges indulattól. Türr tábornok meglátogatta az itteni politikai előkelőségeket, volt a miniszterelnöknél, a kamara elnökénél s többeknél, kik régi ismerősei. A társalgás természetesen a politikáról folyt s egyebek közt a Duna kérdése is előfordult, melyet oly sokan emlegetnek, de itt is, ott is oly kevesen ismernek egész valójában alaposan. Itteni államférfiaink kifejték nézetüket, mely szerint mint közvetlen parti állam magának kívánja Románia a felügyeletet. Türr tábornok ezzel szemben azon nézetének adott kifejezést, hogy a szabad Dunára nézve mindenekelőtt jó regulementumot tart szükségesnek, a felügyelet nézete szerint saját körében az illető parti államot illeti, s hogy ennek végrehajtása azután mennyire felel meg a felállított szabályzatnak, e felett őrködni az európai dunai bizottság feladata lenne. A vizi útról lévén szó, a tábornok figyelmeztette államférfiainkat és a királyt is (ki a tábornokot és nejét, a királynénak régebb idő óta ismerősét, igen szívesen fogadta s nyaralójában Cotroceniben bizalmas családias reggelire is meghívta, melyen csak négyen voltak jelen arra, hogy a Cernavodától Küstendrébe építendő csatorna által vízi közlekedési viszonyaink roppant lendületet nyerhetnének. A tábornok megjegyzi azt is, hogy míg a Vaskapunál a Duna szabályozva nincs, addig az egész hajózás a dunai gőzhajózási társaságnak egyedárusága, ez tart kezében mindent. Azért a Vaskapu szabályozása főkérdés , de másfelől szükséges egy jó pilóta testület alapítása, mely a hajózásra felügyeljen. A tábornok nézetei itt tetszéssel találkoztak, különben is régóta figyelemmel kísérik itt a tábornok működését, melyet a vízi utak szabályozása körül Magyarországon folytat és korinthusi vállalatát is nagy támogatásban részesítették, mert ami Bukarestben még nem fordult elő, e vállalatra itt 10,000 darab részvényt írtak alá. Fel is hívták egyszersmind arra, hogy működési körét Romániára is terjessze ki. Az osztrák államvasuttársulat igazgatóságának meghatalmazottjai ma Bécsből a gyorsvonattal ideérkeztek és délután a kormány képviselőivel a szerződési szöveg megállapítása ügyében tanácskoztak. Minthogy a szerződés szövegének fordításai a mai napig még nem voltak véglegesen megállapíthatók, a tanácskozásokat holnap folytatják. — A közös pénzügyminiszteri tárca átvétele iránt egyes magyar államférfiakkal az utóbbi időben folytatott tárgyalások — a »B. K.« informácziói szerint — még nem vezettek határozott eredményre. Az általunk már említett személyeken kívül még gr. Csáky Albinhoz Sáros megye főispánjához is kérdés intéztetett, hogy hajlandó volna-e a közös pénzügyminisztérium vezetését átvenni. Kállay Béni osztályfőnök a közös pénzügyminiszteri tárca elvállalása iránt még nem nyilatkozott. Az osztrák-magyar vámkonferenczia tanácskozásai ma hosszabb üléssel befejeztettek. Az átalános vámtarifáról szóló törvény — amint értesülünk, folyó hó 28-án, a petróleumadóról szóló ellenben 31-én fog kihirdettetni. A vámterület összes vámhivatalai számára a legközelebbi napok folyamában kibocsátandó következő rendeletek állapíttattak meg: 1. Végrehajtási utasítás az átalános vámtarifáról szóló törvény iránt, mint amely magyarázatot szükséges ; 2. utasítás a gépek vámkezelése iránt; 3. utasítás a pamutfonalak elvámolása iránt; 4. utasítás a pamutszövetek mikép való vámkezelésére; 5. utasítás a gyapjúáruk vámkezelésére; 6. utasítás a vámkedvezmény mellett ipari czélokra beszállítandó czikkek, u. m. kenderfonalak, kaucsuk, keményítő, sajtolókendők stb. iránt kötendő behozatali engedélyek módozatára nézve; 7. utasítás az őrlési forgalom iránt a vámterületen; 8.utasítás az őrlési forgalom iránt a vámkürzeteken; 9. utasítás a göngysúlylevonások kiszámítására és megállapítására; 10. utasítás a statisztikai áruforgalmi kimutatások iránt; 11. utasítás a vámhivatalok jogosítványai iránt; végre 12. terjedelmes magyarázat az árulajstrom legfontosabb tételeihez, mely magyarázat a betűsoros árulajstrom megjelenéséig fog érvényben állani. A Ttílság Kairóban Minden nap más-más fordulat hírét hozza Kairóból. Rövid idő alatt a pharaok országában annyi váratlan fordulat állott be, hogy nem csak a sajtó, de maga a diplomáczia sem képes kiszámítani, mi minden történhetik Egyptomban egyik napról a másikra. Vegyük kissé szemügyre a történteket. A nagyra törő Arabi pasa lázadási pörbe fogat vagy negyven cserkesz katonatisztet, kik törhetlen hívei lévén a szultánnak, nem követték árkon-bokron Arabi pasa nyaktörő vállalkozásait. Az alkirály vonakodik helybenhagyni az ítéletet. Erre Arabi, az alkirály tudta és beleegyezése nélkül, összehívja a notabel-kamarát, hogy kimondja Tewfik pasa trónvesztettségét. A legjobban értesült, mert a leginkább érdekelt kabinetek oly biztosra fogták azt, hogy Arabi csakugyan keresztül fogja vinni tervét a notabelek engedelmes kamarával, hogy már gondolkoztak a felől is, hogy ki legyen az uj alkirály s némileg megállapodtak volt abban, hogy szükség esetén, ha máskép nem lehet, bizony maguk is el fogják ejteni azt a Tewfik pasát, ki épen Anglia és Francziaország főkonzuljai tanácsára helyezte magát, éles ellentétbe a nemzeti és autonomikus párttal, és utasította vissza a haditörvényszék ítéletét. De mi történt ? A notabel kamara tagjai egész váratlanul a talpukra állottak s nemcsak nem mondották ki az alkirályra a trónvesztettséget, hanem vonakodtak is qua' kamara összeülni, míg törvényesen össze nem hivatnak, azaz a kbedive hozzájárulásával ; nem csak, de a kamara elnöke annyira ment, hogy kibékítette az alkirályt kormányával, mely úgy megfeledkezett volt magáról, hogy minden összeköttetést megszakított törvényes fejével, mely ellen forma szerint 1ö 1l áz ad t. Arabi pasáék, a miniszterek egy szép napon, mindenki legnagyobb bámulatára és meglepetésére, kezet csókoltak az alkirálynak, ki ellen fellázadtak volt s szent lett a béke, a mire a bolondjába útnak indított angol-franczia flotta az alexandriai vizekre érkezett. Mire a flotta tehát rendeltetési helyére érkezett, már czél- és tárgytalanná lett, mert Egyptomban szépen ismét helyreállt a béke és rend. Tehát minden békés fordulatot venni látszott s az angol franczia flotta bízvást visszamehetett volna oda, ahonnan jött. De ismét nem úgy történt. Ha már megérkezett a franczia-angol flotta, a kairói angol és franczia konzulok azt mondták, hogy »nem addig van a,« — garanczia kell a jövőre, hogy ami történt, nem fog többé történhetni. Ultimátum-félében követelték a mozgalom vezetőinek, köztük Arabi pasának eltávolítását, a kormány lemondását. Tehát már ultimátumra került a dolog, ami a válságos helyzetnek legakutabb kifejezése. A konfliktus kitörésétől mindenki annyival inkább tartott, mert már a kairói kormány megtette a katonai intézkedéseket, torpedókkal zárta el a partokat stb. és mert mint tegnap este jelentve volt, az egiptomi kormány viszszautasította az ultimátumot s megszakított minden tárgyalást és alkudozást az illető főkonzulokkal. A helyzet tehát egészen élére állítva látszott lenni! Ebből most már csak katonai intervencióval lehet kibontakozni! Elkerülhetlen az összeütközés! De mi történt ismét? Ma esti lapunk hivatalos távirata jelenti, hogy a kairói kormány lemondott! Amit egy másik hivatalos távirat úgy magyaráz, hogy ezt »az egyptomi kérdésnek majdnem tökéletes (!) megoldása gyanánt tekintik. Tehát ismét oda minden kombináczió és számítás. Egy szóval, meglepetésre meglepetés érkezik Kairóból: váratlan fordulatra váratlan fordulat. Hanem már most az előadottak s a törtrténtek után váljon ki bízhatók meg teljesen az egyptomi kérdésnek ezen legeslegújabb majdnem tökéletes megoldásában? Ki mer jót állni róla, hogy holnap-holnapután nem épen az ellenkezőjét fogjuk-e ennek olvasni ? Annyi előttünk bizonyosnak látszik, hogy itt még nincs vége a krízisnek. Minden egyebektől eltekintve, a portának is lesz szava még ahhoz, hogy az ő közreműködése nélkül, sőt kizárása mellett csinál ilyen zenebonát Egyptomban, a szultán hűbéres tartományában Anglia és Francziaország. Végre is egyptomi belügy forgott és forog kérdésben. De a mondottak folytán tartózkodunk minden hozzávetéstől s várjuk a tovább történendőket, közölve alább ez ügyre vonatkozólag még a következőket. * P á r is bejelentik, hogy Freycinet, bir szerint, személyesen most is ellenzi a török intervencziót Egyptomban. De mivel Anglia inkább hajlik ez eszme felé, a franczia kabinet, mely ki akarja kerülni, hogy Francziaország ismét egymagára maradjon, mint 1840-ben történt, bizonyos feltételek mellett nem fogja hozzájárulását megtagadni. Spanyolország e kérdésben szintén Francziaország ellenfelének mutatkozik, mert Marokkóban hasonló események beálltától fél. Minthogy Arabi bej vonakodott a hozzá intézett követeléseket elfogadni, erről Anglia és Francziaország értesítették a hatalmakat. A jegyzékváltás állítólag — s ezt sok helyen tagadják — Angliának azon indítványa felett foly, hogy Konstantinápolyban értekezlet tartassék, amely megállapítja a feltételeket, melyek közt az intervenczió Egyptomban végrehajtandó lenne, ha Egyptom Anglia és Francziaország követeléseinek eleget tenni vonakodnék. A jegyzék, melyet Francziaország és Angolország főkonzulai f. hó 25-én adtak át az egyptomi minisztériumnak, így hangzik: »Francziaország és Nagybrittania alulírt konzuljai, megfontolván, hogy a képviselői kamara elnöke, Sultan pasa, a hazafiság érzete és amaz óhaj által vezettetve, hogy Egyptom békéjét és jólétét biztosítsa, Mahmud Sami miniszterelnöknek mint egyetlen eszközt az országban a zavaros állapot megakadályozására ajánlotta: Arabi pasa ideiglenes eltávolítását, rangjának és fizetésének megtartása mellett, Ali Fehmi és Abdallah pasa eltávolítását az ország belsejébe, szintén rangjuk és fizetésük megtartásával, és az összes minisztérium elbocsátását; továbbá megfontolván, hogy a mérséklet szellemétől sugalt eme feltételek elejét vehetik a szerencsétlenségnek, mely Egyptomot fenyegeti, azokat kormányaik nevében és meghatalmazása mellett a miniszterelnök legkomolyabb figyelmébe ajánlják és, ha szükséges, azok teljesítését követelik. Az egiptomi ügyben való fellépésüknél Anglia és Francziaország kormányainak csak az a czéljuk, hogy a status quot fentartsák, következőleg a khedivének visszaadják a tekintélyt, melyre szüksége van, hogy a status quo ne veszélyeztessék folyvást. A hatalmak intervencziójának nem czélja a bosszú vagy represszálják; a khedivénél lépéseket fognak tenni, hogy egy teljes amnesztia megadását elérjék. Aláírva : M a 1e t, Sienkiewicz.« E jegyzéktől, melyet eleinte ultimátumnak neveztek, most elvitatják azt a jelleget. Egy ultimátum nem teljesítését a katonai akcziónak kellene követnie. Francziaország és Anglia nem adtak megbízást katonai közbelépésre. A HON TÁRCZÁJA. Tudósok harcza. Regény. Irta: P. Szathmáry Károly. I-ső KÖTET. 21 Még egy jelenet történt e napon, mely két női szív rejtekébe mélyebben enged betekinteni. A hivatalos tánczok már végig voltak járva; tréfás játék — tánczokon volt a sor, midőn a menyasszony és barátnője Szalánczy Erzsébet esetleg egymás közelébe jutottak; két sajátszerű szépség, mely mintegy egymást egészítené ki, ha a természetben igy összegezni lehetne : Zsófia csupa szellem, hol a lélek erős kifejezései mellett az anyag csaknem egészen háttérbe szorul ; Erzsébet pedig egy valódi testi szépség, melynek minden kifejezése és vonása a paradicsomi Évára emlékeztet. — Te már egészen máskép nézesz végig a férfi csoporton — mondja Zsófia — mert hiszen már te több hó óta asszony vagy , mondd csak kiket találsz köztök a legérdekesebbeknek ? Erzsébet hirtelen elpirult és egy könnyű sóhaj lebbent el ajkairól. — Mi az, te sóhajtasz és pedig ily korán?Csak nem képzelem, hogy házasságodat Barcsay Ákossal ily hamar megbántad volna. — A világért sem — felel Erzsébet — a sóhaj csak akaratlan volt; úgy jön néha az embernek, és a felszólítás oly véletlenül jött, hogy egészen meglepett. Különben ha igazat akarok mondani, be kell vallanom nekem is azt a régi igazságot, hogy a remény mindig és mindent szebben fest betölte előtt, mint ahogy azt a való betölte után igazolja. — Kérdésem igazán csak közönyös volt — mentegeti magát a menyasszony — és világért sem akartam legkedvesebb barátném szivében fájdalmasan hangzó húrt megpendíteni, csak alkalmat akartam találni arra, hogy kiemeljem a két velünk szemben álló Mikes testvért, kiknek egyike ha jól emlékezem egy időben ugyancsak járt utánad, — de már későn. Melyik volt az ? A szép menyecske most még mélyebben elpirult, úgy, hogy alig tudott szóhoz jutni. — Benedekről beszéltek, mondja azután — de azt hiszem tréfa volt az egész; legalább komoly nyilatkozatot előttem soha sem tett. Észrevette-e a Mikes testvérpár, hogy a két szép nő róluk beszél vagy pedig csodálatos találkozása volt ez a szellemek titkos érintkezésének: elég, hogy rögtön e rövid párbeszéd után mint két nyíl röpültek ki a tömeg közül és hajtották meg magukat Mihály a menyasszony — Bánk Barcsayné előtt. A zenészek sebes lengyel tánczot húztak, melyet a mai mazurka módjára a palota hosszában kellett végig lejteni; de a zenének nem volt oly gyors üteme mint ma s a tánczospárok folyton társaloghattak egymással. Már három ízben mentek le és föl Mikes Benedek és a szép Barcsayné a terem hosszában, s midőn negyedikszer indultak meg, Erzsébet végre megszólalt. — Nem fárasztja kegyelmedet velem a hosszú táncz, ime öcscse Mihály a menyasszonnyal már rég kiállott a sorból. — Egykor — mondja sóhajtva Mikes Benedek — azt hittem, egy egész életet fogok kegyeddel igy végig lejteni, de a sors máskép akarta: most vissza akarok a sorstól vitatni legalább egy ily csekély távolságot. — Csakis a sorsra vessen kegyelmed — mondja égő tekintettel a menyecske — mert ha korábban, vagy csak egyszerre is sejtettem volna igaz hajlandóságát , — most Mikes Benedekné lennék. E szavakkal már épen a terem végéhez értek, és Barcsayné gyorsan kifejlett a szép magas férfiú karjaiból, ki megkövülve maradt helyén s kámészan tekintett a szép asszony után, ki a lehető sebességgel vegyült el a tömeg között. Csak egy perczig tartott az a kábultság, mely Mikest a véletlen felfedezésre elfogta; azután hirtelen sietett azon irány felé, merre a szép menyecske eltűnt. A fejedelmi palotából több ajtó nyílt egy igen széles, márvány oszlopok által díszített tornáczra, melyet a fejedelmi kertészek narancsfák és délszigeti virágok által valóságos kis paradicsommá alakítottak. E terjedelmes tornáczról felséges kilátás nyílt a Maros völgyére s azon túl a déli erdélyi havasokra s e szép tájképet most a teli hold világította be, mindent megezüstöző sugaraival. Miután Mikes Benedek a termek minden zugát bejárta, Erzsébetnek keresése közben , utoljára az a gyanúja támadt, hogy a szép asszony ide, a hűsebb helyre menekült. Nem csalódott: Erzsébet csakugyan ott ült az egyik lombsátor alatt, fejét kezei közé sülyesztve bámult a messzeségbe, és a mint Mikes észrevétlenül megközelitő jól látta mint finom ujjacskái között nagy könycseppek hullottak alá arannyos kötényére. — Erzsébet — mondja a hölgyhöz közel lépve — kegyed szenved, mi bántja ? A szép asszony felrezzent és egyszerre ijedten kiáltott fel: — Az istenért távozzék ön: mit mondanának, ha velem együtt itt találnák ? — Azután amit az előbb mondott, nem rázhat oly könnyen le a nyakáról — mond az ifjú, mellette helyet foglalva és Erzsébet kezét megragadva. — Kegyed nyilatkozata jogot adott nekem bepillantani szivébe s könyüi, melyeket oly nehezen tud leszáritani, még inkább követelik, hogy bánatának okát megtudjam. — Legyen elég, ha azt mondom, hogy egy egész életre boldogtalan vagyok — felel a szép nő, kezét lassan vonva vissza; a többi kegyelmedet amúgy sem érdekli. És most távozzék; gondolja meg, hogy itt léte nevemet adhatja az emberek ajkára. — A tornáczajtók nyitva vannak s e hely egy folytonos egészet képez a palotával. Nem hiszem, hogy valaki épen olyan különös dolgot találna abban, ha valakinek kedve van a nagy melegben e hűvösebb helyet felkeresni. Az égre kérem Erzsébet, legyen közlékenyebb irántam , kegyed nevére is oly féltékeny, nekem pedig életem boldogsága függ attól. Talán tudom is némi részben segítni emlékezetét : én ismerem Barcsayt; tudom hogy kíméletlen kézzel szakította le kegyedet a szép világot; és pár hét múlva már újra másik után, azután harmadik után nyúlt, mint ezt pillanatnyi szenvedélye hozta magával. — Kegyelmed és a világ még keveset tudnak e szép történetekből, s legkevesebbet abból, mi az én szivemben végbement. Szüleim akarták a házasságot s a fölhevülés egy perezében — talán kegyelmed emlékezik is reá — én is elvakultam az ember külsejétől, S ha tudtam volna, hogy kedvező külső alatt oly durva lélek s könnyelmű szív lakozik... Mit akar ön többet tudni ? Ő eldobott engem, mint egy kifacsart czitromot és most felhasználva egy kedvező alkalmat a fejedelem által törökországi követségre küldette magát; engem elhagyott csaknem bucsuvétlen, szeretetlenül. — Ő engedje meg Erzsébet, hogy az eldobottat fölemelve, mint régi bálványomat keblemre tűzzem. — Az Istenért,mit beszél? kérdi ijedten a szép asszony. — Semmi helytelent — válaszol Mikes Benedek — kegyetek vallása szerint a hűtlen házastárstól bármikor elválasztják a nőt. Akarja-e ?. . Életem boldogsága függ e percztől. E pillanatban pár levél zörrent meg a beszélgetésben elmerültek fölött s a palota ablakán át Báthory Zsófia gúnyos hangja sziszegett át: — Nézze csak — igy szólt Mikes Mihályhoz — Ádámot és Évát a paradicsomban. A szerelmes pár felrezzent, de Mikes Benedek elég hallhatóan tette ez éles megjegyzést: — Csak most vált paradicsommá nagyságos asszonyom, mióta a bokorból a kígyó sziszegése is hallik. (Folytatása következik.) Helyreigazítás. A »Hon« (máj. 24-iki) számának regénytárczájában (második hasáb 27. sor) tollhibából áll »Pázmány« név Lippay helyett. Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva. A magyar jogászgyűlés állandó bizottsága ma délután 4 órakor dr. Wenzel Gusztáv egyetemi tanár elnöklete alatt ülést tartott. A bizottság elhatározta, hogy a nyolczadik magyar jogászgyűlés 1. évi október hó 14. napján tartassék meg és egyúttal az e gyűlés elé terjesztendő indítványok előkészítéséül a következő kérdéseket tűzte ki: