A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)
1882-05-23 / 141. szám
Budapest, május 22. Az egiptomi krízisre vonatkozólag érdekes leleplezéseket közölnek aP. Corricben május 12-ről Kairóból. Ezek szerint az ottani legkomolyabb és legjobban értesült körökben átalános volt a hiedelem, hogy Arabi pasa dictator, sőt esetleg alkirály akar lenni. Az egybehívott notabelkamarától távolról sem hitték azt a relatív szilárdságot, melyről tanúságot tett, sőt ellenkezőleg azt várták, hogy engedni fog Arabi pasa kívánságainak és kimondja Tewfik pasa alkirály trónvesztettségét. Sőt hire járt, hogy Tewfik egész családját is el akarják ütni a trón iránti minden igénytől s török vagy európai intervencziónak fegyveres hatalommal fognak ellene szegülni. Az alkirály, ki a szultántól bátorító sürgönyöket kapott, sok bátorságról tett tanúságot s egész osztentáczióval minden nap nyílt kocsin járt Kairó utcáin. Mint más sürgönyeink jelentik, a porta azon fölhívást intézte Anglia és Francziaországhoz, hogy hívják vissza hajóikat az egiptomi vizekről, mert a krízisnek szerencsésen vége lett. Ha nem teszik, kellemetlen konfliktus származhatik belőle. Hitelt érdemlő forrásból vett értesülés alapján jelentik, hogy a kontinentális hatalmak ragaszkodnak ahhoz, hogy az egiptomi kérdés csak valamennyi hatalomnak — ideértve Törökországot is — közbenjárása folytán oldható meg, s hogy a flottademonstrációt előbb a többi hatalmaknak tudtára kell adni. A különböző természetű nehézségek egyre szaporodnak ; egyik oldalról Konstantinápolyban tartandó nagykövetségi konferencziát fognak javaslatba hozni. Olaszország magatartásáról e kérdésben a következőket jegyezhetjük föl : Olaszország minden politikai kérdésben s igy az egiptomi kérdésben is egyetért Ausztria-Magyarországgal és Németországgal; Angolországgal is a legjobb lábon áll. Corti grófnak Konstantinápolyba való hirtelen elutazása az egiptomi válsággal van összefüggésben. Olaszországnak az egiptomi ügyben elfoglalt álláspontja ugyanazonos a legtöbb európai hataloméval. Nem igaz, hogy Olaszország a nyugati hatalmak hajórajához saját pánczélos hajóhadával csatlakozni szándékozott volna. Az egészből csak annyi igaz, hogy Messzinában egy kisebb olasz hajóhad minden pillanatban készen várja az egiptomi vizekre való indítását. Ez azonban csak akkor fog megtörténni, ha az Egiptomban lakó olasz alattvalók biztossága veszélyeztetve lesz. Arabi pasa nagyravágyásának szomorú vége lesz, ha a kairói főkonzulok keresztülviszik tervüket; ő és társai száműzetni fognak, a notabel kamara is oda küldetik s a két leginkább érdekelt hatalom azon dolgozik, hogy a khedive tekintélyét és hatalmát megszilárdítsa. A hivatalos lap mai száma közli a következőket: Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére, a marosvásárhelyi itélőtáblához tanácselnökké Szentiványi Gyulát, Brassó megye főispánját nevezem ki. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. 14 HON TÁRCZÁJA. Az ismeretlen vértanúk. Irta : Grozlan Léon. Fordította : Szigethy Szalay Erzsi. Valentine s az oly elragadtatással beszélő Blancaster lelke mélyében a tiszta benső örömnek ugyanazon boldogító érzelme támadt fel egyszerre, úgy, hogy pár perczig egyikük sem merte a csendet megszakítani, mintegy félve szétrombolni a szép reményt, melynek tünékeny gyarlóságát már mindketten eléggé ismerték. Annyiszor voltak azon a ponton, örökre egyesíteni tételeket, és annyiszor odázták el már, kegyetlen családi körülmények, különösen György részéről az óhajtott egyesülést, hogy csak remegve gondolhattak kölcsönös ábrándjuk valósulására. A boldogságnak, mikép a vallásnak is, meg vannak kétségei, csakhogy azok sem az egyházi átkot, sem a máglyát nem vonják magok után; mert a boldogságnak nyilvánulásai nem oly világosak s épen nem gyakran láthatók e földön, mely talán arra van kárhoztatva, hogy soha se ismerje azt. És ki tudja, ki biztosíthat, hogy ha valaha leszállna is a földre a boldogság, találkoznának-e egyének, kik magukkal ragadnák az olajfák hegyére, hogy ott az égi homályban keresztre feszítsék ? — Oh, ez a boldogító gondolat engem megnyugtat, folytatá Blancastel; legalább feledteti velem az eddigi akadályokat , keserveket, veszteségeim s adósságaimat, még a perczeket is, szóval mindent, ami fáj. Az imént tértem csak haza egy fáradságos éj után, felzaklatott vérrel és mióta együtt beszélünk, egészen nyugodt vagyok ismét. Oly tökéletes jólétet, derültséget érzek, hogy őszinte öröm tölti el lelkemet, kedves körében, mint amily jótékony hatását érezzük egy tikkasztó nyári napon az üdítő fürdőnek. — Hát én mit mondjak akkor barátom ? viszonza Valentine, mi mondanivalót hagyott még számomra ? — De ön arról értesített édes György, hogy barátaim jönnek ide reggelizni. — Ezt egészen elfeledteté már velem. Egy szerény kis reggeli lesz az csak, itt a tűz mellett. — Mindamellett az óra közéig. Intézkedéseket kell tennem, elhagyom tehát barátom. György gyöngéden visszatartá Valentinét, ki mondá: — Ön nem eszélyes, semmi se lesz kész a barátainak megjelölt órára. — Csak egyetlen pillanatra még. Miután belgiumi utunkról beszéltünk, be akarom bizonyítni, hogy távol kegyedtől sem csupán a vadászat foglalt el. Blancaster György felkelt, hogy az ablak mélyedésbe elhelyezett rózsafaszekrényt felnyissa és kivett belőle egy oly puha szövetű gyönyörű fehér cadembre sált, mely a legeltompultabb nő idegeit is felzaklatta volna, felébresztve bámulatát India csodás művei iránt. A nő Valentinében is felébredt egyszerre, a nagyszerű fehér sál láttára, melyet a marquis ölébe tett le; az elismerés, büszkeség, gyönyör és boldogság könnyei nedvesíték meg szempilláit. Csak a nők bírnak oly elvitázhatlan ösztönnel, mely megsúgja nekik, ha a megemlékezés szívből ered-e, oly magnetizmus rejlik abban, hogy az előkelő nő épen oly kevéssé csalódik e tekintetben, mint az egyszerű pórnő. A nő kitalálja azonnal, megerőltetésbe került-e az összeg, vagy örömmel halmaza-e össze a férfi bőkezűségét a neki felajánlott tárgyra. És nem az érték gyönyörködteti, hanem a szeretetteljes tekintet, s a gyengédség, melylyel átnyújtják a belejező tárgyat. A szerelem előtt egy rongy is valódi ereklyének tűnik fel. — Mily remek ma ez barátom ! rebegő Valentine, anélkül, hogy megszűnnék bámulni a szép sált. — Kedves barátnőm, ezt esküvőnk napján fogja viselni; ez a legszebb, mit az indiai társulat hollandi raktáraiban találhattam Antwerpenben ; megbámultam és azonnal elhatározom : ezt Valentinénak kell bírnia ! — De hisz ez nagyszerű, királyi ajándék ! — Tetszését megnyerte s az nekem elég. — Ha tetszik-e, és mégis hiheti-e György, hogy nekem még sokkal becsesebb ajándékom van az ön számára. __ — Önnek ? — Nekem, ki szinte gondoltam önre. S Valentine egy medaillont vont ki kebeléből. — Vegye, mondá, átadva a marquisnak a medaillon aranykeresztbe zárt kis arczképet. Ki, miután meghatottan vizsgálta az arczképet, mondá: — Istenem! mennyire hasonlít . .. — Hozzád, nemde György ! — De hozzád is Valentinem. — György! — Valentine! — Isten veled György, mondá Valentine könynyei között, kirohanva, magammal viszem ajándékomat. — Én pedig megtartom az enyémet Valentine és soha sem válok meg tőle. Mialatt Valentine előkészületeket tett a reggelihez, melyben Chabert, Duportail s Fábry veendnek részt, a kapitány egyedül maradva, nyugtalan elfogultsága visszatért, nem lévén ott a szeretett lény, hogy enyhítse lehangoltságát. — Igen, mondá magában, ez itt az én egyetlen boldogságom, és valódi örömem. Bájos arczát magam előtt látom, ezen általa csodálatra méltóan festett kis arczképben. De, folytató leszállva ábrándjai magaslatáról, várjon miért látszék annyira megzavarni Valentinét Fábry nevének brüsseli utam említésénél ? Kétkednék talán ? Az lehetetlen, teljesen lehetlen! Fábry maga sem, még az éleslátású Fábry sem sejti a látszólagosok háta megött rejlő valódi indokot, mely engem Brüsselbe vonzott. Valentina nem osztja gyengéd rokonszenvemet azon ember iránt, kit ő ép úgy, mint mindenki, más is, legbensőbb barátomnak tart, miután mindig együtt lát vele. Különös barátok azok, kik közé Fábryt lehet sorozni, ritkán tudhatjuk meg biztosan, ha szeretnek-e, de annál gyakrabban érezzük, hogy gyűlölnek. Ami őket illeti, ők soha sem kétkednek a bennünk ébresztett értelemben; ez oly ellenszenves vonzalom, mely soha sem fokozódik. Fábryt már az iskolában ismertem, hol mindig elragadta előlem az első jutalmakat, épen úgy mint Saumureben, hol ismét találkoztam vele hasonló hideg vetélkedési hajlamával együtt, alattomosan és mindig diadalmaskodva. Az egyetemből kilépve, Algírba küldenek, s Algírban ismét Fábryt találom, ép úgy kapitányi rangban mint magam, sőt ugyanazon ezredben. Később beadva lemondásomat, Párisba jövök s ő már megelőzött. Hogy ne gondolhatnának hát bennünket elvárhatlanoknak ? Valóban azok is vagyunk, de mint a lánczczal összefűzöttek a gályán, én e barátság gályarabja vagyok, s jobb szeretnék tiz ellenséget nálánál, egy ellennel szembe szállunk, megverekszünk s megöljük egymást; de az ily baráttal legfeljebb csak a markolatig mehetek, soha a kardpengéjéig. A vadak közt széttéptük volna már egymás valamely erdő mélyében, de a nagy világban, hol az erdőket bársonyos lakosztályok helyettesítik, hol minden ellenszenv szelídebb, nem tehetek mást, mint fehérkesztyűs kezemmel szívesen megszorítani kezét, midőn összezúzni szeretném. A társadalom telve van ily engesztelhetlen barátokkal. Én a magamét Fábryban bízom, utolsó s legfőbb óhajom most már csak az, hogy ne temessenek valaha egy sírba, és ne véssék sírkövünkre: »Egyesítve az életben, egyesületek a halálban.« Mert a becsületes járókelők elérzékenyülnének! Kedves jó barátom a múlt hónapban tizenkétezer frankot nyert el tőlem a játékban, ma éjjel pedig 10 ezeret, összesen tehát már 22 ezer frankot. Az én Pyladesem ugyancsak romboló. Blancaster Györgyöt elmélkedése középett ina- fsának hangja ébreszté fel, jelentvén: — Chabert s Duportail urak. A három jó barát megölelé egymást, örülve, hogy egy havi távollét után ismét pár kellemesebb órát tölthetnek el együtt. — Végre, kiáltá Chabert ezredes harsány hangján, melyet alig bírt a társalgó beszédig meglágyítani; végre is visszatértél nagyszerű vadászatodról ! — Igen, barátim, minek jeléül őzet s vaddisznót fogunk reggelizni, miket számotokra lőttem. — Helyesen, köszönet érte szent Hubertnek, de mielőtt asztalhoz ülnénk, kérlek Duportaillal együtt, miután magunkra vagyunk, szükséged van e még mindig reánk, mint tanukra házasságodnál ? — Minden esetre! — Akkor hát figyelmeztetlek, hogy már két hónapja tartasz bennünket függőben a közjegyzővel szemben, pedig legkésőbb öt hó múlva nekem vissza kell térnem ezredemhez, és Duportailnek az amerikai konszulátushoz. . — Chabertnek igaza van, mondá Duportail. Én nem akartam neked ez ügyről említést tenni; először ez személyes ügy és kényes, igen kényes, de miután Chabert......... Chabert véget vetendő e hosszadalmas beszédnek, heves türelmetlenséggel mondá: — Nincsenek kényes ügyek, rejtélyes, tekervényes diplomata ! csak is valódi vagy visszás helyzetek léteznek. — Talán a hadseregnél még! — Mindenütt ékesen szóltál Machiavelli. — Én nem szenteskedem ezredes. — Pár nap alatt Bernard Valentine kisasszony nőmmé lesz, mondá György. Chabert megfogja György kezét, és Dupotailra tekintve, mondá: — Íme ez az igazság, a való , ez a helyes, gyengéd férfi. (Folytatása következik.) Az országgyűlési függetlenségi párt tegnap tartott értekezletén felvettetett a kérdés, hogy folytassa-e a párt a megkezdett érdeklődéssel a boszniai póthitel felett a vitát, vagy pedig bezárja-e azt, hogy még a pünkösdi ünnepek előtt befejeztessék a házban a vita és megtörténjék a szavazás. Az értekezlet hosszas és beható vita után elhatározta, hogy eddigi eljárásával felhagyni nem fog s folytatni fogja a vitát. És erkölcsi kötelességévé teszi a párt minden tagjának, hogy a pünkösdi ünnepek utáni szavazáskor jelen legyen. A Baján pünkösd másodnapján tartandó pártgyülésre meghívás következtében a központból kiküldettek a párt részéről Eötvös Károly, Hermann Ottó és Prónay Gábor b. Győrbe, az ottan szintén pünkösd másodnapján tartandó pártgyülésre kiküldettek: Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Mednyánszky Árpád és Krisztinkovics Ede. Ezzel az értekezlet véget ért. A képviselőház bizottságaiból. A zárszámadási bizottság ma d. e. 11 órakor Prileszky Tádé elnöklete alatt ülést tartott. A pénzügyminisztérium részéről jelen volt Hilbert oszt. tanácsos. Lukács előadó olvassa a főrendiháznak az 1876.—1879. évi magyar-horvát leszámolásokra, valamint az 1880. évi állami zárszámadásra vonatkozó üzenetét, mely szerint a képviselőháznak ezek iránt hozott határozataihoz a főrendiház hozzájárulván, azok országos határozattá emeltetnek. A bizottság az üzenetet tudomásul vette s ezzel az értekezlet véget ért. A pénzügyi bizottság tegnap d.u. 6 órakor Szontagh Pál elnöklete alatt tartott ülésében folytatólag tárgyalta a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatot. A kormány részéről jelen voltak: Tisza miniszterelnök, Szapáry gróf pénzügyminiszter és Márffy miniszt. tanácsos. Következett a törvényjavaslat 60. §-a, mely a zálogolás alóli kivételekről szól, mely az előadó észrevételével elfogadtatott. A 61. §-nál (mely a lefoglalt tárgyak irányában támasztandó igényekről szól) előadónak a dolog érdemére nincs kifogása, csak stiláris módosítást hoz javaslatba. Rakovszky István óhajtaná, hogy az igényhirdetmény minden esetben megtörténjék, mert lehet, hogy az, kinek igénye volna, mit sem tud a lefoglalásról, ha az nincs kihirdetve. Azonfelül a városháznál történő kihirdetést kevésnek tartja. Márffy mint tanácsos megjegyzi, hogy maga a főváros kérte, hogy legyen elégséges egyszerűen a városháznál történő hirdetés. Wahrmann nem sokat ad a hirdetményre, mert azokat senki sem olvassa, de azért pártolja Rakovszky véleményét, hogy a hirdetmény minden esetben megtörténjék, ha pedig megnevezve volna az igénylő, úgy, értessittessék. A bizottság ez értelemben határoz. A 62. §. (az 1876: XV. t. ez. 54. §. b. pontja), a 63. §. (az 1876: XV. t. ez. 54. §. 7.) és a 64 §. (1876: XV. az 54 §. 8. pontja) elfogadtattak. A 65.§-nál Rakovszky szerint hiányzik az, hogy a foglalás alkalmával is lehessen az adóhátralékot fizetni és arról sincs határozva, hogy a foglaláskor kimutatta a végrehajtást szenvedett, hogy adóját már kifizette; s azonkívül a zárlat feloldásáról is óhajtaná szóló, hogy erről az illető értesíttessék. Szapáry dr. miniszter előtte szólóval szemben megjegyzi, hogy a felhozottakról a javaslatban részben van intézkedve, de nincs ellene határozottabb intézkedés, amit a bizottság a zárlat feloldására nézve akkép formulát, hogy az a foglalási jegyzőkönyvbe irassék rá utólag a fél kérésére. A 66. §-nál (az árverés) Rakovszky István felhívja a bizottság figyelmét azon tömérdek visszaélésekre, melyek a foglalások alkalmával felmerülnek, melyekkel szemben óvőintézkedésre mélhatlanul szükség van. Éles Henrik úgy emlékszik, hogy a javaslatban ez iránt már van intézkedés. Hegedűs Sándor szerint attól függ minden, hogy megbizzunk-e a becsüsökben mert ellen esetben alig lehet sikeres óvóintézkedést gondolni. Éles Henrik utal a pénzügyi bíróságra, mely épen arra lesz hivatva, hogy e visszaélések ellenében igazságot szolgáltasson. Rukovszky István szerint a bíróság csak arról fog határozni, hogy törvényes volt-e az eljárás vagy nem és csak formailag fogja azt elintézés alá venni. Hegedűs Sándor utal a javaslatnak ezt tárgyazó szakaszára, mely szerint a bíróság nemcsak a Rukovszky által említett esetben van hivatva határozni. Kreitz Béla nem menne tovább a magánjog intézkedéseinél, hol a perrendtartásban szintén nincs semmi intézkedés téve a becsüsök visszaélései ellen. Szontagh Pál elnök fölemlíti, hogy a becsüsök hit alatt fogadják, hogy becsületesen és lelkiismeretesen fognak működésükben eljárni s igy ilyen valamit tárgyazó szakasz semmi különös jelentőséggel nem bir. Rakovszky István csak a közönség érdekében szólal föl s nem a becsüsök irányában, de a közönséggel szemben akar biztosítékot. Wahrmann Mór szerint nem lehet kitudni sohasem, hogy a becsüs, ki saját véleménye szerint határozza meg a becsűt, a tényleges becsértéket hamisan állapította meg. A bizottság e kérdés felett a napirendre tér. A 67. §-nál (az árverés helye) Hegedűs Sándor azt véli, hogy lehetne intézkedni a felett, hogy az adófelügyelő beleegyezése legyen szükséges minden esetben, midőn az árverés nem a foglalás helyszínén történik. A bizottság ez értelemben fogadja el a szakaszt. A 68. §-nál (az 1876. XV. t. sz. 55. §-a) Hegedüs Sándor kimondatni kívánja, hogy bizonyos összegen pl. 500 írton felül a járásban köröztessék az árverés. Szapáry gr. pénzügyminiszter nem hiszi, hogy ez a praktikus életben előfordulhatna. A bizottság a szakaszt változatlanul fogadja el. A 69. §-nál (az árverési hirdetményről,) Hegedűs Sándor indítványára a bizottság azon módosítást fogadja el, hogy elárverezendő tárgyak azon sorban kerüljenek árverés alá, amint azok lefoglaltattak, a már elfogadott szakaszok értelmében. E módosítás azonban magánál az árverésnél fog az illető szakaszba felvétetni. A 70. §-nál (az árverésről) a fent elfogadott módosítás Szontagh Pál elnök és Wahrmann felszólalására, kik semmi előnyt nem várnak e módosítástól, utólag elejtetett. A 71. §. (az árverési jegyzőkönyvről) és a 72. § (az 1876. XV. t. sz. 55 §. 6. pontja) Hegedűs és Márffy min. tanácsos felszólalásai után elfogadtatták A 73. §. (az 1876. XV. t. ez. 55. §. 7. pontja) styláris módosítás után elfogadtatott. A 74. §-nál (Budapestre vonatkozó intézkedések) Szontágh Pál az »érték« szót az itt egyedül helyes »becsérték« szóval kéri felcseréltetni, mit a bizottság el is fogad. A 75. §-nál (a végrehajtás költségeiről) Hegedüs Sándor ismerteti a különbségeket az új javaslat és a régi törvény közt, s nem tartja igazságosnak, hogy illetékek szedessenek olyan cselekmények után, melyek nem történtek meg. Szapáry gróf pénzügyminiszter fontosnak tartja ezt, mert óriási összegre mennek az adóbehajtási költségek, mikkel szemben igen csekély a visszatérítés. Czélszerűnek tartja már csak ezen okból is ez intézkedés fentartását. Hegedűs Sándornak nem az ellen van kifogása, mit a pénzügyminiszter érintett, de az ellen, hogy mikor p. o. nem történik végrehajtás, mégis kell a javaslat szerint ezért is illetéket fizetni. Kérdi egyúttal, hogyan történik itt az elszámolás ? Márffy mintan. felvilágosításokkal szolgál s igazságosnak tartja a §. intézkedését, mely azon értelemben módosíttatik a bizottság által, hogy az illeték az esetben is követeltessék a végrehajtás vagy árveréstől, ha az csak elrendeltetett. A 76. §-nál (az intési és behajtási illetékekről) Hegedűs felvilágosításokat kér a § értelmére vonatkozólag, mit Márffy min. tanáczos meg is ad, a mely után a § elfogadtatott. A 77. §-nál az ingatlanokra vezetendő végrehajtásról Hegedűs felemlíti, hogy a §-ban idézett 1881: LX. t. sz. szerint a végrehajtás csakis bírói közegekkel volna teljesítendő, mi nagy fontosságú intézkedés, melyre nézve felvilágosítást kér. Márffy min. tanácsos megjegyzi, hogy a bírói közegekre megy át a fentemlített esetben a végre-Az változatlanul elfogadtatván, az ülés fél 9-kor véget ért. Közelebbi ülés holnap d. u. 6 órakor. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 23-án. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Baross, Rakovszky, Duka. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, gr. Szapáry Gyula, Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovich Kálmán, b. Kemény Gábor, b. Orczy Béla. Elnök az ülést 10 órakor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket. Szende Béla honvédelmi miniszter benyújtja a megszállt területen és a monarchia déli részében fölmerült zavargások alkalmából elesett, megsebesült vagy a fáradalmak következtében elhalt, és a hadsereg, haditengerészet és honvédség kötelékébe tartozó legénység ideiglenes segélyezéséről szóló törvényjavaslatot. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Rakovszky István előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését a cs. és kir. közös hadsereg katonai nevelő és tisztképző intézeteinél magyar ifjak részére adományozandó 120 alapítványi hely fölállítására vonatkozó törvényjavaslatról. Napirendre fog tűzetni. Csávossy Béla előadó bemutatja a gazdasági bizottság jelentését az országházban a nyári szünidők alatt eszközlendő tatarozási és átalakítási munkálatokról. Napirendre fog kitüzetni. Berzeviczy Albert előadó bemutatja a kérvényi bizottság 17-ik sorjegyzékét. Tárgyaltatni fog a javaslat befejezése után. Következett a napirend : az 1882-dik évi rendkívüli költségek fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Pauler Tivadar igazságügyminiszter: T. ház! A jelen vita folyamában, amely rendkívüli hadi költség megszavazása felett már hosszabb idő óta foly, mint főkérdések ismét Boszniának megszállása, a keleti politika és a delegációknak illetékessége merült fel. Habár alig van érv és ellenérv, amelyet az első kérdésre nézve már a többszörös vita alkalmával fel nem hoztak volna, mégis némely észrevételekre saját nézeteimet kifejteni kötelességemnek tartom. (Halljuk!) A külpolitikának döntő momentuma nem a rokonszenv, hanem az érdekek. Az érdekek, nevezetesen az európai egyensúly érdeke tette szükségessé a múlt század utolsó évtizede óta Törökország fentartását. Aggódtak az európai hatalmak és méltán, hogy ha a Hagia Sophia kupoláján a hanyatló félhold helyét a megváltás jele foglalná el, az oly auspiciumok és körülmények közt történhetnek, melyek a felszabadítást még a Balkán félsziget keresztény lakóira nézve is igen kétes értékűnek tüntetné fel, a többi nemzetekre nézve pedig az egyensúly megingatása által világrendítő bonyodalmakra szolgáltatna alkalmat. (Élénk tetszés a jobboldalon.) És épen ez volt oka, hogy, míg az európai hatalmak a monarchia és országunknak is politikája előbb arra irányult, hogy a török birodalom hatalma Európában megtöressék, annak azóta épen ellenkezőjét vette czélba. Ezen politikának mintegy utolsó kifolyásakép a krimiai háború és a párisi kongreszszus mutatkozott. De miután mindezen törekvések daczára mindinkább bizonyossá vált, hogy a török birodalmat Európában jelen alakjában fentartani nem lehet és ezen sejtelmet az utolsó háború eseményei bizonyosságra emelték, kötelessége merült tehát fel az európai hatalmak és különösen monarchiánknak arról gondoskodni, hogy az alakulások, melyek a Balkán-félszigeten életbe lépnek, oly módon történjenek, hogy míg egyrészről az ottani népek jogosult aspirációi kielégítést nyernek, addig másrészről Európának, de különösen monarchiánknak életérdekeit ne veszélyeztessék. (Helyeslés jobbfelől.) Gondoskodni kellett ezen életérdekek megóvásának eszközeiről, oly eszközökről, melyek épen úgy a dynasztia, mint pedig saját országunk érdekeinek megfelelnek, mert habár a miniszterelnök úr beszédében már is kifejtette, hogy országunk és dinasztiánk érdekei ez időben is átalában azonosak, mégis hangsúlyoznom kell, hogy ez különösen a keleti kérdésre nézve áll. (Igaz ! Úgy van jobb felől.) E két érdek egymással elválaszthatatlan kapcsolatban van, elválaszthatlan kapcsolatban, mert a dynasztia biztos támaszát a keleti kérdésben abban a nemzetben találja leginkább, mely nemzet hazájának integritásával elsősorban van veszélyeztetve, azon hazának integritása, melyen kívül azon nemzetnek számára nincs hely. (Igaz! úgy van jobbfelől.) Más részről e nemzet érdekeinek legbiztosabb garancziáját szoros ragaszkodásban a törvényes alaphoz, szoros ragaszkodásban a koronához tartja, azon koronához, mely századok óta legerősebb kapcsát képezi azon különböző vallású és nemzetiségű népeknek, melyek e birodalmat lakják és mely a törvényességnek varázserejével leghathatósabb ellensúlyát képezi minden centrifugált törekvéseknek. (Igaz! ügy van jobbfelől.) Erős meggyőződésem tehát, hogy a legveszélyesebb körülmények között legerősebb támasza e nemzet és országnak a szoros ragaszkodás a törvényességhez ; az azon tér, mely téren erejét úgy, mint hajdan Anteus a földből nyeri. (Igaz! Úgy van jobbfelől); és ha sikerülne őt e térről elsodorni vagy eltávolítani, a legnagyobb veszélyeknek és végzetes eseményeknek martalékává lehetne. (Igaz! Úgy van jobbfelől.) Gondoskodni kellett tehát oly eszközökről, melyek a dynastia és az ország érdekeinek egyaránt megfelelőleg a jövőnek oly alakulásait akadályozzák meg, melyek mindkettőre nézve veszélyesek. Ily eszköznek ismerte fel Európa a berlini mandátumot és azt a monarchia a maga részéről elfogadta ; elfogadta, mert ha nem fogadta volna el, azzal más hatalmat kellett volna megbízni, mely megbízás ránk nézve nagyon végzetessé válhatott volna. (Zajos helyeslés jobbfelől.) És ha a szolnoki választókerület 1. képviselője a tegnapi napon azon történeti előzményekre mutatott, melyek bennünket és Boszniát egyiránt érdeklik : én az ő beszédéből azt a tanúságot merítettem, hogy Magyarország királyai a legrégibb időktől minden bajok, minden barcrok, vérontások daczára is Boszniát oly pozícziónak tekinthették, melynek fentartása Magyarországnak érdekeiben áll. (Igaz! Úgy van jobb felől.) És ha azon eseményeket vesszük tekintetbe, melyek azóta is végbe mentek a keleten, ha figyelemmel vagyunk azokra, mik Bolgárországban, Ruméliában és a török birodalom más világrészeiben is történnek, akkor azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezen pozíczió elfoglalása, a mi befolyásunk megóvására szükséges és czélszerű volt. (Igaz! ügy van jobbfelől.) Az volt ugyan mondva, hogy ezen állítás testimonium paupertatis a mi diplomácziánkra nézve, Angolország és Francziaország diplomácziái tudtak maguknak befolyást gyakorolni a török birodalom ügyeire megszállás nélkül. Hogy a mi monarchiánk diplomatiája tudott magának befolyást szerezni annak idején a török birodalom egész politikájára nézve, azt a történet tanúsítja, de ha tényleges törekvések meggátlásáról van szó, akkor a dalmácziai befolyás többé nem elégséges, akkor azt tényleges eszközökkel támogatni és erősíteni kell. (Helyeslés jobb felől.) És hogy ezt nem csak a mi monarchiánk, hanem más államok, különösen Angolország és Francziaország is teszik, azt a történet tanúsítja; nem állított ki testimonium paupertatist magának TIT. Napóleon, mikor Syriát megszállotta; nem állított ki magának ily testimoniumot Francziaország most, mikor nem elégedett meg diplomatiai befolyásának érvényesítésével Tunisban, hanem hadcsapataival azt elfoglalta; és végre nem állított ki magának testimonium paupertatist Anglia és Francziaország, midőn most Egiptomban konsulainak befolyása mellett oda még hadihajóikat is megindították. A diplomatiai befolyást tehát megszerezni és fentartani, minden államnak kötelessége és hivatása, de ha az elégtelen, ha ellenkező tényleges törekvések nyilvánulnak, azok ellen tényleges eszközöket kell alkalmazni. (Élénk helyeslés jobbfelől) »Bosznia meg ■fei Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...................................... • • ■ 2 írt 8 hónapra 8 » 6 hónapra 18 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint.................................... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mint ai akkor a hó első napjától számittatik. 141. szám. 20-dik évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1882. Kedd, május 23. Szerkesztési iroda.: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. nillatiÉSEE szintúgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP.