A Hon, 1882. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1882-07-01 / 179. szám

meglehet, nem azok. Hogy azonban ott szük­ségét érzik az e részbeli védekezésnek, s hogy mihelyt érzik, meg is kisértik, az talán olyan jelenség, melylyel érdemes kissé foglalkozni nekünk is. Mert ki tagadná, hogy mindama jelen­ségek, melyeket a franczia közvélemény meg­­sokallott, mutatkoznak nálunk is. Nem olyan fölburjánzólag, az igaz. Ha­nem ennek igen egyszerű oka van. Az, hogy a sajtó egyátalán híján van nálunk sok min­dennek, a­mit ott élvez. Nincs meg korlátlan elárusítási szabadsága ; nincs meg teljes teher­mentessége ; nincs meg­­— s ez a legnagyobb baj — egy milliókat számító egy­nyelvű fő­városban óriási közönsége ; ezek az okok, melyek egyátalán útját állják a nyomtatott betű hatása fokozódásának, útját állják a nyomtatott betű szennye túlságos elhatalma­sodásának is. De azt nem vonhatja kétségbe senki, hogy a­mint a sajtó egyátalában fej­lődhetik és terjedhet, versenyt fejlődik és ter­jed vele nálunk is annak piszkos faja, s hogy társadalmunk már is meg nem sokallta, s ha­tását meg nem érezteté magával az intézmény­nyel is, ebben bizony nem annyira a jelen­nek van része, mint a múltnak, a melyben a sajtó annyi érdemet szerzett közéletünk kö­rül, hogy a köztudat hálája ez érdemek fejé­ben szemet huny a ma ugyanezen intézmény neve alatt elkövetett galádságokkal szemben. Azzal azonban tisztában lehetünk, hogy ez sokáig nem tarthat így. Sőt azzal is tisz­tába kell jönnünk, hogy már a jelen állapot is rendkívü­l való mértékben ártalmas. Nem pusztán a sajtó erkölcsi reputácziójára nézve, hanem egyúttal anyagi fejlődhetése érdekeire nézve is. Mindama követelésnek, melyet a sajtó viszonyai fejlődésének szigorú követke­­zésekép megkívánhatna, szárnyát szegi, s sú­lyát veszi a tudat, hogy minden kedvezésnek s törvényes előrelépésnek, melyben a sajtó részesülne, hasonló, sőt tán fokozott mérték­ben az a szemét venné hasznát, mely nem szabadságra, nem törvényes védelemre, ha­nem korbácsra érdemes. Vegyük például a sajtó egy régi s igen jogosult óhajtását , az utczai elárusítás meg­engedését. Bizony­nyal jogos panaszunk az, hogy mindeddig a nyilvánosság közegeitől elvonták az utcza nyilvánosságát, a­mit él­vezhet mindenütt, kevésbé fejlett társadal­makban is, mint a mienk. De mi lenne en­nek hatása nálunk ? Az, hogy a botrányhaj­­hászás eddig lopva nősző termékeit az utcza porondjára juttatnék, s hatásukat megsokszo­roznék, hatalmukat félelmesebbé tennék. S ha a sajtónak most még csak fejlődése megakadályozása által árt ez a rajta éledő penész, el fog érkezni — hamarabb mint hin­­nők — a midőn pozitive, életerejének, egész­séges hatalmának megrontásával is kárára lesz neki. Mert nem kell hinni, hogy a társa­dalom, mely minden bűnt megsokall, csak azt a bűnt fogja örökké istápolni, a­mit a toll, a nyomdafesték, a sajtó képvisel. S ha bevallott igazság, axióma, megtámadhatatlan köztudat marad, hogy a sajtó eme mételye vele jár a sajtó szabadságával, kárát fogja vallani maga a szabadság. Azért szeretnék félreértés veszélye nél­kül kimondani egy elvet s kérni minden ér­dekelt féltől annak pártolását. Ez az elv az, hogy a sajtó e szennyének mi köze sincs a sajtó szabadságának lényegéhez, s hogy mind­azon intézkedéseket, melyek kiirtására és el­­érésére czéloznak, tegyék bár azok (a tisztessé­ges sajtó szabadságának teljes fentartása sőt fokozása mellett) létező törvényeinknek egynémelyekben való módosítását szük­ségessé, maga a sajtó óhajtja s várja legtürel­­metlenebbül. Nehéz kérdés ez, tagadhatatlanul. De megoldhatatlan kérdés nincs. Csak egy lehe­tetlen, s ez az, hogy a törvényhozás, igazság­szolgáltatása s kormányzat ma oly törvény­nyel védje meg galád támadások ellen a tár­sadalmat, mely törvény akkor létesült, midőn a sajtónak csakis tiszta irányú, becsületes tö­­ekvésü, nemes intencziójú küzdelmét ismer­ték. Az 1848-as törvényhozás épen úgy nem szolgáltatott az igazságszolgáltatás kezébe fegyvereket a revolversajtó ellen, mint ahogy nem tett intézkedést a filloxera kiirtására nézve; a két mulasztás bizonyára egy azon okban leli magyarázatát: abban, hogy nem ismerte egyiket sem. A­mióta a filloxerát megismertük, tör­vény törvény után jön létre a szőlők attól való megotalmazására. Az egész államhata­lom rendelkezésre van bocsátva a támadó vé­dekezésben e kis rovar ellen, s hogy az mégis terjed, bizonnyal nem a védekezés szükség­szerűsége, legfelebb eszközlésének czélszerű volta ellen szól. Csak az erkölcsi társadalom legnemesebb institucziójában hagyjuk dúlni az eltetvesedés azon betegségét, mely egyfor­mán utálatos azokra, a­kik csak látják, és azokra is, a­kik kénytelenek tűrni ? Bizony ideje lenne, hogy ez ellen a baj ellen az aka­démikus­­újabbságokká­t való reklámkép szolgáló megbélyegzésnél hatha­tósabb eszközöket keressen: sajtó, államkor­mányzat és törvényhozás. ■—Simor János herczegprimás S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénzügyminiszterhez a b­u­d­a-d­o­r­o­g-e­s­z­t­e­r­­gomi vasút érdekében a következő levelet intézte: »Nagyméltóságu stb. Saját érdekem legkisebb fi­gyelembe vétele nélkül bátor vagyok exczellencziád nagybecsű jóakaratát és kegyes pártfogását tisztelet­­teljesen kikérni a buda-dorog-esztergomi, tudtom­mal már elvben jóváhagyott vasút kiépítésének enge­délyezésére nézve. E kérelmem főindoka azon szándék, hogy Esz­tergom szab. kir. városnak anyagi helyzetén, mely csaknem kétségbeejtőnek mondható, csekély erőm­­höz képest segítsek. E város, mely a vasúti közleke­dés életbelépte előtt ipar- és kereskedelem dolgában a felvidék és a főváros közötti kereskedelemnek gócz­­pontja, továbbá egy nagy vidéknek iparczikkekben szállítója volt, ma az által, hogy a távoli vasúti köz­lekedés tőle elterelte a szállítmányokat s a vizi után télen nincs közlekedés, még szükségleteihez is csak nagy vitelbérek viselése mellett juthat; télen pedig — mivel el van többször majdnem minden közleke­déstől zárva — még csekély kézműiparának és borá­szatának termelvényeit sem értékesítheti s igy ver­senyképessége megbénulván, évről-évre hanyatlásnak indul és népe ijesztőleg elszegényedik, mondhatnám koldusbotra jut. Égetően szükséges, hogy e városnak, a válto­zott viszonyok által követelt módok megadassanak,­­ miszerint életképességét viszanyerhesse s visszaál­­­­litott boldogulásával az ország jólétének tényezőjévé váljék. E mód a nevezett buda-dorog-esztergomi vasútnak, mely később és hiszem nem sok idő múlva Szőnyig továbbittatnék, kiépítésében nyujtatnék Esz­tergomnak. De nemcsak Esztergom, hanem a főváros is­­ sokat nyerne e vasút kiépítése által, mivel malom- s egyéb gőzerőt igénylő ipara a dorogi és tokodi szén-­­­ben kitűnő és minden más szénnél olcsóbb tüzelőhöz­­ jutna. Ha pedig ezen vasút a Duna mentén Eszter­gomtól Szőnyig folytattatnék, akkor az említett kő- , szénbányák képesíttetnének a Rába vidékéről is ki­űzni az idegen országbeli szenet, a lábatlani és ujfa-­­­lusi c­ementgyárak, valamint a piszkei, süttői és tar-­­­dosi roppant telepekkel rendelkező kitűnő márvány-,­­ falkő- és mészkőbányák pedig eddig nem tapasztalt­­ virágzásra jutnának, ez által az egész érintett vidék jólétnek örvendene s az ország anyagi és szellemi emelkedésének közvetítőjévé tétetnék. Az engedély e vasút kiépítésére, mely nem üt­közik az álladalom érdekébe sem, mert a buda­­szőny-bécsi vonalnak szállítmányait nem hogy ke­vesbítené, hanem Szőnyig való kiépíttetése esetére­­ csak növelné, az által is javasoltatik, mivel sem e vas-­­ út építéséhez, sem annak fentartási költségeihez és­­ jövedelméhez állad­almi segély és biztosíték nem ki­­l­vántatik, a vállalkozók részéről. Bocsásson meg exczellencziád, főleg Esztergom város érdekében tett­e kérésem ily részletes előadá­sáért s fogadja kitűnő tiszteletem őszinte nyilvánítá­sát, mellyel maradtam It Esztergomban, 1882. junius 25-én. Exczellencziádnak alázatos szolgája hgprimás Simor János s. k.c . Az erkölcstelen iratok és könyvek tárgyában beterjesztett törvényjavaslat képezte egyik tárgyát a franczia képviselőház legutóbbi tárgyalásainak. A vita folyamában Gaillard arra utalt, hogy teljesen elégségesek az érvényben levő törvények, nevezetesen az 1881-ki sajtótörvény, mely szigorú büntetéseket mér az erkölcstelen művek szerzőire és terjesztőire. Használja e fegyvereket a kormány s ne adjanak ke­zeibe veszélyesebbeket, melyek nemcsak a pornográf írókat, de a politikai, bölcseleti s novellisztikus művek szerzőit s az összes lapokat is a bírói hatóságok ke­zeibe adnák. Dreyfus előadó alaptalanoknak mondá a javaslat elleni kifogásokat. A fennálló saj­tótörvény mellett a nyomdász, a valódi bűnös igen gyakran kisiklik a büntetés alól s nem lehet a szám­talan hirlap-elárusítót sem esküdtszék elé állítani, úgy, hogy ezek teljes büntetlenséget élveznek. A könyvekre nem terjednek ki a javaslat rendelkezései, de igenis amaz iratokra és képekre, melyeket az ut­­czán árusítanak el ; az utczát pedig meg kell tisztí­tani oly dolgoktól, melyek minden tisztességes em­b­ ox-h folsiAburitaua.K. ---- Marót egyBZtJI th­u ít UZGDZU-ját látja a javaslatban, ki a szabadságot akarja, úgy­mond, annak el kell viselnie kinövéseit is, úgy, mint Angliában s Belgiumban történik. A javaslatot, mely a jó erkölcsök meggyalázását vétségeknnek minősiti, s egy hónaptól két évig terjedhető fogsággal s 16-tól 3000 frankig terjedhető birsággal rendeli büntetendő­nek az obszc­én iratoknak s képeknek az utczákon tör­ténő elárusitását, kiállítását, kifüggesztését s kiosztá­sát, túlnyomó többséggel, 439 szavazattal 51 ellenében elfogadta a kamara. Lesseps az egiptomi válságról. A »Paris Journal« egy munkatársa előtt a Suez-csatorna megteremtője, Lesseps így nyilat­kozott az egiptomi válságról : Az én nézetem az egiptomi kérdésről igen hatá­­­­rozott és különben sose változott. Már régóta mon­­­­dom mindenkinek, a­ki meg akarja hallani, hogy a pénzkérdésen kívül, mely felett mint Egiptom hitele-­­­zőinek őrködnünk kell, ott nincs semmi keresetünk.­­ Nem akarják bevallani, hogy ez az ország, mely so­kak véleménye szerint még egészen hátramaradott és vad roppant előhaladást tett. Nem hiába küldték az egiptomi alkirályok Mehemed Ali óta az első családokbeli fiatal embereket kiképeztetésük végett Angliába, Németországba és nevezetesen Franczia­­országba. Ez ez új nemzedék Európából haladó esz­mékkel jött haza, melyek lassan, de biztosan megtet­ték útjukat. Tehát hagyni kell az egiptomiakat, hadd űzzék országukban azt a politikát, mely nekik meg­felel, mihelyt nem érinti érdekeinket. Látja, midőn 1849-ben diplomácziai misszióban Rómába küldet­tem, ugyanezt beszéltem és akkor se hallgattak meg. Olaszország szabad és független akart lenni és ne­künk kellett volna beleavatkozni. A római expedi­­czió folyamában be is adtam lemondásomat s azóta a Suez-csatornával foglalkoztam. A népek törekvései­vel sose kell szembeszállni. Ez volt nézetem a mexi­kói expediczióról is. Juarezet hagyni kellett volna cselekedni. Juarez egy életképes eszme képviselője volt és a szerencsétlen Miksának drágán kellett meg­fizetnie beavatkozását. Ézugy áll a dolog ma Arabi pasával. Arabi az új eszméket képviseli, ő a pillanat elkerülhetlen embere. A mozgalom egyszer meg­kezdődött és semmi se tartóztathatja fel. Ezért mondtam e napokban Gambettának: »Hogyan ? Ön, a­ki 1869-ben oly bátran és csaknem egyedül védte­­ a szabadelvű eszméket Francziaországban, most vi­szályt, sőt háborút keres a szabadelvű eszmék képvi­selőjével Egiptomban, Arabi pasával ? Arabi pasá­nak önre nézve kollegának kellene lennie és ön a »République Frangaise«-ben naponkint hagyja meg­támadni.« »E szerint, nézete szerint a várakozó politika volna a legjobb? De hogyan gondolkozik ön Baghib pasáról, nem veszélyes-e ő ránk nézve? »En Baghib pasát ismerem huszonöt év óta. Becsületes, intelligens és igen tisztelt férfiú. Said pasa alatt pénzügyminiszter lévén, hivatalát tiszta kezekkel hagyta el, a­mi Egiptomban ritkaság. Úgy­szólván alapítója volt a Suez-csatornának. Az új mi­nisztériumban csak csillapítókig hathat. Igazságtala­nul mondják, hogy fanatikus. Baghib elnöke a de Lazar mecsetnek, a muzulmán egyházi kormányzat és egyetem egy nemének, melynek Kairóban és az egész Keleten roppant befolyása van. A­helyett, hogy az ulemákat fanatizálná, ellenkezőleg, ő egyedül képes őket megnyugtatni. Ő a legjobb összekötő kapocs az alkirály és Arabi pasa közt. Egyetlen teendőnk mar­aad, hogy visszahívjuk a pánczélhajókat az alexan­driai vizekből. Ez a plátói hajóhadi tüntetés a ben­­szülött lakosságot csak dühbe hozta és a vérfürdőt idézte elő, melynek különben, be kell vallani, ügyet­len barátok is az okai.« »De hát semmitől se félti érdekeinket az egip­tomi pénzügyek körül?« »Épenséggel nem. A szerződések meg fognak tartatni, az államadósság kamatjainak fizetésére szánt jövedelmek továbbra is erre a czélra fognak fordít­­tatni. Azért semmit se kell tartani az alkirálytól, Arabitól vagy a szultántól : Európa jót áll érte. Csak Bligniéres úr idétlen buzgalma adhatta a kormá­nyoknak Egiptom birtokbavételének eszméjét. Az európaiak ott most épen nincsenek veszélyeztetve. Én fiamat is és a Suez-csatorna egész igazgatóságát ott hagytam, sőt csak tegnapelőtt küldtem oda egy új ügynököt egész családjával. Hogy nézetemet röviden összefoglaljam, a helyzet nem oly rossz, a­mint hiszik, csak el tudnók magunkat határozni, hogy nem avat­kozunk idegen ügyekbe, a­míg pénzérdekeink meg vannak védve.« A műgyetem­ ujjászervezése. A József-műegyetemen az eddigi öt éves tanfo­lyam, az 1882—3. tanévtől kezdve, négy évre vona­­tik össze és pedig olyformán, hogy az egyetemes osz­tály eddigi két évébe felvett tantárgyak legnagyobb része ezentúl a szakosztályok első évében adatik elő, a jelenlegi szakosztályok három évfolyama pedig jö­vőben, némi áthelyezéssel a szakosztályok második, harmadik és negyedik évét fogja képezni. Ebből kifolyólag, az 1882—3-ik tanévre a kö­vetkező átmeneti intézkedések állapíttatnak meg: 1. Azok, kik az 1881—82-ik tanévben vagy már előbb, az egyetemes osztály első évének rendes hallgatói voltak és az eddigi első éves tárgyakból a vizsgálatokat jó sikerrel kiállották, ha az 1882— 83-ik tanév elején a felsőbb fokú egyenletek elméle­téből, az analytikai geometriából a térben és az áb­rázoló mértanból (ama terjedelemben, mikép e tan­tárgyak eddig az egyetemes osztály második évében adattak elő) jó sikerű felvételi vizsgát állanak ki, az építészi, gépészmérnöki vagy mérnöki szakosztály második évébe léphetnek be. 2. Azok, kik az 1881—82-ik tanévben vagy már előbb, az egyetemes osztály első évének rendes hallgatói voltak és a megelőző pontban előírt köve­telményeknek meg nem felelnek, az 1882—83-dik tanévben az építészi, gépészmérnöki vagy mérnöki szakosztálynak csak az első évébe léphetnek be és ha a kísérleti fizikából és chemiából jó sikerű elemenest mutatnak ki, e tantárgyak jövő évi tanrendjükből ki­hagyathatnak. 3. Azok, kik az 1881—82-dik tanévben, vagy már előbb, az egyetemes osztály második évének ren­des hallgatói voltak, a jövő 1882—83-ik tanévben az épitészi, gépészmérnöki vagy mérnöki szakosztály má­sodik évébe léphetnek be, azzal a kedvezménnyel, hogy a­kik a különbzéki és egészleti számításból, úgy a­mint az eddig az egyetemes osztály második évében adatott elő, jó sikerű előmenetelt mutatnak ki, a tan­év első felében a felsőbb mennyiségtan hallgatásától fölmentetnek. 4. Azok, kik az 1881—2-ik tanévben, vagy már előbb, az építészi, gépészmérnöki vagy mérnöki szak­osztály első évének rendes hallgatói voltak, a jövő 1882—3-ik tanévben az illető szakosztály harmadik évébe léphetnek be, azzal a megjegyzéssel, hogy a mérnöki szakosztálybeli hallgatók, a­kik vaskohásza­tot és mechanikai technológiát már hallgattak, a che­­miai technológiától és mechanikai technológiától föl­mentetnek és ezek helyett a második félévben a fel­sőbb geodéziát kötelesek hallgatni. 5. Azok, kik az 1881—2-ik tanévben vagy már előbb az építészi vagy mérnöki szakosztály második évének rendes hallgatói voltak, a jövő 1882—3-ik tanévben az illető szakosztály negyedik évébe léphet­nek be azzal a megjegyzéssel, hogy: a) az építészek a geológiától felmentetnek és helyette leiró géptant kötelesek hallgatni; b) a mérnökök a geológiától és diszépitéstől felmentetnek és helyettük a leiró géptant kötelesek hallgatni; 6. A gépészmérnököknél a szakosztály negye­dik évének uj tanrendje az 1882—3-ik tanévben még nem lép életbe, úgy, hogy e szakosztály utolsó évfo­lyamának hallgatói az eddigi tanrend szerint vé­geznek. 7. A vegyészi szakosztály jelenlegi hallgatóira nézve, minthogy eddigelé többnyire külön tanrendet követtek, az átmeneti tanrend csak esetről-esetre, a jelentkező végzett tanulmányaihoz képest, állapíttat­­hatik meg. A műegyetem újjászervezésével kapcsolatban a jövő 1882—3-ik tanévtől kezdve új szigorlati szabály­zat lép életbe, melynek értelmében az oklevél elnye­rése az eddigi három szigorlat helyett két szigorlat letételéhez lesz kötve. Az I. szigorlat a négy éves tanfolyam közepére, másodika pedig a tanfolyam vé­gére esik, úgy, hogy a négy évet végzett szakosztályi hallgatók már az oklevél birtokában hagyhatják el a műegyetemet. A szigorlatokra nézve a következő átmeneti in­tézkedések állapíttatnak meg: 1. Azon műegyetemi hallgatók, kik a megelőző pontozatok alapján a jövő 1882—3-ik tanévben a szakosztályok második évébe léphetnek be, az 1882—3. tanév végén, ha a kellékeknek különben megfelelnek, az i-ső szigorlatot letehetik és ez okból saját ér­dekükben már előre figyelmeztetnek, hogy a jövő tanév elején előmenetelüket mindazon tárgyakból ki­mutatni igyekezzenek, melyekkel esetleg hátralékban maradtak, és mely igyekezetüket a műegyetem átköl­tözéséből származó hosszabb szünidő lényegesen tá­mogatja. Ez évfolyam ama hallgatói, kik az imént előírt szigorlat letételét elmulasztják, az új szervezet szerint további colloquiumokra nem bocsáttatnak és az oklevél elnyerésére csak akkor tarthatnak igényt, ha az első szigorlat majdani letételétől számítva, még további négy félévet töltenek a műegyetemen. 2. Ama műegyetemi hallgatók, kik az előzmé­nyek alapján a jövő 1882—83-ik tanévben a szak­osztályok harmadik évébe léphetnek be, az esetben, ha az előírt tárgyakból előmenetelüket kimutatni ké­pesek, már a jövő tanév kezdetén, az uj szigorlati szabályzat értelmében, az­l-ső szigorlatra bocsáttat­nak és a jövő tanév első féléve a két szigorlat között megkövetelt négy félévbe beszámíttatik. Ez évfolyam ama hallgatói, kik ez első szigorlat letételét elmu­lasztják, az oklevél elnyerésére a régi szigorlati sza­bályzat értelmében megkövetelt három szigorlat le­tételére utasíttatnak. 3. Azon műegyetemi hallgatókra, kik az előz­mények alapján a jövő 1882—3-ik tanévben a szak­osztályok negyedik évébe lépnek be, valamint a már előbb végzettekre az uj szigorlati szabályzat már nem lévén alkalmazható, részükre a régi szigorlati sza­bályzat határozatai maradnak érvényben. 4. Az 1882—3-ik tanév kezdetétől fogva kiállí­tandó oklevelek, akár az uj szigorlati szabályzat, akár az eddigi alapján adassanak is ki, mindannyian egyformán lesznek szövegezve. Fővárosi ügyek. — Phylloxera Ó-Budán. A fővárosi tanács az ó-budai szőlőkben fellépett phylloxera továbbterjedé­sének megakadályozására a következő intézkedéseket tette: 1. A phylloxera­ lepett terület, úgy az azzal összefüggésben levő szőlők zár alá helyeztettek. 2. Az így zár alá helyezett vészes terület távolról is kive­hető póznákkal és táblákkal is megjelöltetvén, az bárki által könnyen felismerhető. 3. A szakértői kijelölés által tényleg vészesnek konstatált és a fentebb jelzett módon kijelölt területen szőlőtők kiásatása, levágása, gumós vagy gyöknövények kiszedése s a talajnak bár­mi módon bolygatása további intézkedésig tilos. 4. úgy a kijelölt vészes területről, mint az azzal össze­függő összes szőlőterületről gyökeres vagy gyökérte­­len szőlővessző, vagy szőlőnövény, szőlőlevél s átalá­­ban a szőlőtő bárminemű alkatrésze — a szőlőfürt kivételével, — továbbá bármilyen fa-, vagy cserjene­­mű ültetvény, használt dúczok és szőlőkarók, szőlőle­vélbe csomagolt bárminő tárgyak kivitele szigorúan eltiltatott. Ezekről a zár alá helyezett szőlőknek, to­vábbá az azokkal szomszédos és közel környékükön levő szőlőknek tulajdonosai oly figyelmeztetéssel ér­­tesíttettek, hogy a zár alá helyezett területen foglal­kozó szőlőmunkásokat szőlőikben alkalmazni óvakod­janak, mert ezek csizmáik és ruháikon, de főleg szer­számaikon a szabad szemmel nem igen látható rovart könnyen áthurczolhatják a még egészséges szőlőkbe. A 3. és 4. pont alatti tilalmak ellen vétők 100 frtig, ismétlés esetén 200 frtig terjedhető pénzbírsággal, vagy megfelelő elzáratással fognak büntettetni.­­ Ugyanez ügyre vonatkozólag a phylloxera elleni óvó­­intézkedések megtételére kiküldött bizottság a főv. vásárigazgatósághoz s az összes kér­ elöljáróságokhoz a következő utasítást küldte: Tapasztaltatott, hogy újabb időben különféle gyümölcs, szőlőlevélbe bur­kolva hozatik a főváros piaczára, sőt a nyaralókban lakó felek részére is egyes kofák által ily módon szál­líttatnak a gyümölcsök, miáltal legkönnyebben el­­hurczoltathatik a phylloxéra ; ennélfogva a nagym. földm. ipar- és kereskedelmi miniszter ur múlt évi 37451. sz. a. kelt rendelete, s a múlt évi október hó 21-én 45808. tan. sz. a. kiadott utasitás kapcsán a legszigorúbban meghagyatik a főv. vásárigazgatóság­nak, hogy a fővárosi piac­ra hozott mindennemű gyümölcsöt, akár a főváros határán kívül, akár azon belül termeltetett, tehát tekintet nélkül annak szár­mazási helyére, mely szőlőlevélbe van takarva, s ille­tőleg a szőlőlevél s a szőlő­növény minden egyéb al­katrészeitől megtisztítva nincs, — azonnal elko­­boztassa és megsemmisitesse. Ezen tilalom ellenőrzé­sével a két. elöljáróságok bízatnak meg. — A fővárosnál ma több rendbeli árlejtés tar­tatott. A köztemető viztelenitésének 35,379 frt 69 krral előirányzott munkáját tiz ajánlattevő közül Knotz Sándor nyerte meg 18,6 százalék enged­ménnyel. Az V. ker. főút kövezése tárgyában — beleértve az akadémia-utcza egy részét is — Hirsch S. oly ajánlatott tett, hogy mauthauseni gránittal 79,452 frt 63 krért, somosújfalusi gránát-trachyttal 69,410 frt 94 krért, keramit téglával 70,349 frt 9 krért kész kivinni, anyaggal együtt. B e i n i s c h pe­dig gránittal 83,518 frt 58 krért, somosujfalusi grá­­nát-trachyttal 65,453 frt 78 krért volna kész teljesí­teni a kövezést. A főútra nézve az aszfalt vállalatok is pályáztak, az angol aszfalt társulat □ méterét aszfalt compriméval 7 frt 50 krért, kettős couléval egy írttal olcsóbban vinné ki. A bizottság, mely az ajánlatokat felbontotta, az aszfalt-ajánlatot nem vette figyelembe, mert közgyűlési határozathoz köti. A Beinisch- és Hirsch-féle ajánlatok közül pedig azért nem választhatott, mivel a különböző kőnemek közötti választásra magát nem érezte hivatva. Ezért a döntés teljesen a tanácsnak hagyatott fönn. A fenti aszfalt-gyalogútra is történt ajánlati tárgyalás, de igen kedvezőtlenül ütött ki. Az angol társulat 9 szá­zalék felülfizetést, Kapff utódai pedig 12 százalék felülfizetést kértek. A magyar aszfalt társulat is pá­lyázni akart, de az ajánlat benyújtásával elkésvén, vállalkozása figyelembe nem vétetett.­­ A városligeti artézi fürdő oly jól jövedelmez, hogy már azok is, kik a fürdőépítés kérdésének vajú­dásai alatt a végleges fürdőnek ellene voltak, s csak »kisérletkép« akarták a nádorszigeti kisfürdő létesí­tését, szükségesnek látják, hogy a fürdőépület már most nagyobbittassék. Az ide vonatkozó konkrét in­dítványt az artézi fürdőbizottság tette meg, mely bi­zottság azonban nem tudott megállapodni egy igen figyelemre méltó kérdésben. A többség azt akarja, hogy a fürdő az előrészben nagyobbittassék, hol gyö­nyörű parkot és pótolhatatlan ős fákat kellene kiir­tani. A fürdő felügyelő, Fegyveres és a bizottság ki­sebbsége ahoz ragaszkodik, hogy a fürdő megetti te­rületen történjék a terjeszkedés. A tanács, mely az ügygyel ma foglalkozott, döntés előtt a középítési bi­zottságnak adta ki a tárgyat. — A szeretetház egyesületnek a városliget egy része Szent István napjára átengedtetni határozta­­tott a tanács által, hogy ott belépti díj mellett mulat­ságot rendezzen.­­ A fővárosi közélelmezési bizottság ma legin­kább az árucsarnokok ügyében ülést tartott, melyen bemutatták úgy a polgármester memorandumát, mint a Klauber Vilmos-féle ajánlatot. Ezen Klauber-féle ajánlat oda irányul, hogy a Hunyady­ tér vagy Ist­­ván tér nagyobb része 35 évre engedtessék át a vál­lalkozónak arra, hogy ott árucsarnokát felállíthassa. Városi segítséget nem kér, a vásárt a csarnok mellett sem kívánja korlátozni, de csak szabad ég alatt, en­nélfogva a téren semmiféle bódé vagy sátor meg nem állhat; kiván a vállalkozó még az árucsarnok czikkei számára kövezetvámmentességet, az egész 35 év tartamára községi illeték és pót­adó alóli mentességet a vállalkozónak, a tér­nek szabályozását, az odavivő utak jókarban tartását stb Ily sokféle kedvezmény mellett természetes még az elfoglalandó terület díjtalan átengedése is. A be­advány ismertetése után többen nyilatkoztak a teen­dők felől, így Légrády Károly, Fenyvessy Adolf, C­z­ó­b­e­­ postaigazgató, Kamermayer polgármester.­­ Igaz, hogy az ajánlat azzal kecseg­tet, hogy 35 év múlván a csarnok a főváros tu­lajdonába megy át, de a kérdést jól meg kell fon­tolni. A szólók nézete megegyezett abban, hogy előbb azon kérdést kell eldönteni, hogy a vásárcsarnok vál­lalkozás útján, vagy a főváros által építendő-e, s ad­dig a beadvánnyal érdemileg foglalkozni nem lehet. A feltétlen visszautasítás mellett csupán Légrády nyilatkozott, a többiek azt vitatták, hogy visszauta­sítani teljesen nem kell, hanem miután több oldalról szerzett értesítés úgy szól, hogy ezen vállalkozónak a kérdéses vásárcsarnok már készen birtokában van, külföldre készült megrendelésre, de a szállítás ké­sőbbi akadályok miatt abban maradván, a vállalko­zónak a nyakán maradt s most, hogy szabaduljon tőle, a fővárosnál kívánná értékesíteni; ennélfogva alkut lehetne kezdeni vele, tán olcsón meg lehetne vásárolni, de semmi esetre oly hosszú idejű engedél­lyel s annyi kedvezmény árán, mint kéri. Ennélfogva összeköttetésbe kell vele lépni. Ezen indítvány értel­mében B­n­i­t­z Frigyes miniszt. tanácsos elnöklete alatt F­akh Károly, P a­á 1, Horvát tanácsosból álló bizottság küldetett ki, mely ezen ajánlat tárgyá­ban, annak szóbeli kiegészítése végett (igy pl. a csar-­j nők tarifikája, melyre a hatóság befolyása biztosítandó, s egy szóval sem érintetik benne) a vállalkozóval s tár-­­­saival érintkezésbe lép és az ajánlatot a polgármes-­­ ter memorandumára való tekintettel tárgyalja. Ez­­után azon szomorú jelentés létetett Beitz által szóval s Busbach által írásban, hogy a közélelmezési ügyben az összehordott szakértői anyag az albizottságoknál megrekedt, ülések részvétel hiány miatt nem tartha­tók. E felett némi eszmecsere fejlett ki, melyben Kö­rösi szat. igazgató nyilatkozata a legfigyelemremél­tóbb, t. i. a­míg Bécsben egy egész ügyosztály foglalkozik a közélelmezési ügy vezetésével, addig mi itt csupán igen elfoglalt biz. tagok közreműködésével akarunk számos instituc­iót teremteni. A bizottság megnyugodott abban, hogy a közélelmezési anyagot Matuska jegyzővel feldolgoztatja. A Busbach-féle al­bizottság azon indítványát, hogy a közélelmezésnek a húsügyön kívüli része tanulmányozása végett hozasson meg a város egy hatkötetes franczia művét (!) elfo­gadták, bár a kérdéses mű a statisztikai hivatal könyvtárában már megvan, de a hivatal nem szíve­sen adja ki. Azon másik indítványát Busbachnak, hogy a közélelmezés tanulmányozása végett külföldi körútra küldessék ki egy tisztviselő, elejtették s ezzel az ülés befejeződött. Törvényszéki csarnok. A budapesti törvényszék Fehértemplomban, Po­m­­a­r­i­s­á­c­z Milán s társai bankjegyhamisítási bűn­­perében, mint említettük közel 20 vádlott s még en­nél is több tanú szerepel. A vádlottak a fehértem­plomi törvényszék börtönében vannak elzárva, a ta­nuk pedig kivétel nélkül fehértemplomi lakosok. A budapesti kir. fényítőtörvényszék mint a pénzhamisí­­tási ügyekben egyedül illetékes bíróság, azzal a kére­lemmel fordult az igazságügyminiszterhez, hogy en­gedje meg neki e bűnügyet — költség és időkimélésre való tekintetekből —saját kiküldött tanácsa által Fe­hértemplomban letárgyalni. Az igazságügy min, helye­selvén a törvé­szék által felhozott okokat, ezt megenged­­te. P­a­p­p József törvényszéki biró, a kérdéses ügy elő­adója ennek folytán két larótársával s egy jegyzővel augusztus hóban Fehértemplomba megy s az ügyet ott fogja letárgyalni. Levelezés a fegyházban. Kerekes és Benedikti bankjegyhamisítók bűnügyében megtartatott végtár­gyalás után azt írtuk, hogy Benedikti Kálmán visz­­szavonta a Kerekes ellen tett terhelő vallomását, mondván, hogy Kerekes Kálmán teljesen ártatlan. Azt is mondta Benedikti, hogy az egyik hamis száz­­forintos hátán olvasható »Bobula Feszti építész« sza­vakat is nem Kerekes írta, a szakértők ebben a te­kintetben tehát tévedtek. Ezt a vallomását Benedikti a védőjének mondotta s ennek jelentésére rendelte el a budapesti kir. fény. törvényszék, hogy Benedikti a vizsgáló biró által kihalgattassék. Ez megtörtént s Be­nedikti Grill vizsgálóbíró előtt is iparkodott elhitet­ni, hogy az a mit védőjének mondott igaz. Mikor aztán a vizsgáló biró a »Bobula Feszti építész« szavalat leíratta a fegyenczézel, kisült ennek a turpissága, mert míg a hamis százforintoson levő hasonló szavak szép, kaligrafikus betűkkel írják, addig a Benedikti által tett próbaírás nagyon kezdetleges. Benedikti belátta, hogy itt már most nem ha­sznál a furfang s töredelmesen bevallotta, hogy hazudott mikor Kere­kes ártatlansága mellett nyilatkozott. Tette pedig ezt azért, mivel Kerekes levelet irt neki a fegyház­­ban, melyben arany hegyeket ígért neki, ha visszavon­ja a végtárgyalás során tett terhelő vallomását. — Az ügy tehát megmarad rendes medrében. A rabszöktető Raggioni Péter bűnügyét a na­pokban tárgyalta a kir. tábla. Baggioni tudvalevőleg titkos rendőr volt s mikor egy alkalommal azzal bíz­ták meg, hogy P­­­r­i­n­g­e­r Máriát a rendőrségtől a­­Fortunádba kisérje, 10 frt honoráriumért a fogolyt szabadon bocsátotta. A budapesti kir. fenyitő tör­vényszék Baggionit fogolyszöktetés miatt egy évi börtönre ítélte, a kir. tábla azonban a vádlott bün­tetését 3 és fél évi börtönre emelte föl. A HON magántársürgönyei. Az egiptomi bonyodalmak. Konstantinápoly, jun. 30. A konferenczia tegnapi ülésén tárgyalta D u f f e r i­n lord amaz indítványát, hogy a török hadsereget bízzák meg az intervenc­ió­­val Egiptomban. A konferenczia oly feltételek alatt kívánná megengedni az intervencziót, melyek bizto­­sítják arról, hogy a közbelépés nem fog megszállássá átváltozni és nem fogja Egiptom fügetlenségét és kiváltságait csorbítani. Páris, jun. 30. (Ered. sztrg.) Azt állítják, hogy Freydinet megváltoztatta angol politikáját. Hir szerint Arabi pasa maradása mellett van és beleegyezett T e­w­f­­­k helyettesítésébe Halim, Me­hemed Ali utolsó, életben levő fia által. London, jun. 30. (Ered. sürg.) Alexandriá­ban újra panique tört ki; arról beszélnek, hogy a vasutak és a csatorna szét fognak romboltatni. A vá­ros helyőrségét az ország belsejéből való csapatokkal szaporítoták. A minisztertanácsban Arabi ajánla­tot tett, hogy az Egiptomból menekült európaiak va­gyona koboztassék el. Egy az arzenálban a csapatok­hoz intézett heszében Arabi bej azt mondta: »Az invázióval gyakran fenyegetődztek, de nem lesz belőle semmi. Anglián kívül ebbe más hatalomnak is volna beleszólása.« A csapatok Arabi bej csodálkozásá­ra hallgatnak és egyátalán nem látszanak elége­detteknek. Bécs, jun. 30. (Fred, sür­g.) A »Pol. Corr.« egy sugalmazott berlini levele konstatálja, hogy Freydinet úgy látszik arra a »czélszerű« elhatá­rozásra jutott, hogy Francziaország érdekeinek meg­óvását keresse az európai konc­erten belül és azzal együtt. Mind egy török, mind egy angol kísérlet, hogy az utolsó válságból spec­iális előnyöket húzzon, a helyzetet nagyon bonyolulttá tehetné. Ellenben az egiptomi »eset« annyi, mintha el volna intézve, ha ily szándékok nem léteznek. Egy párisi levél szerint franczia kormánykö­rökben meg vannak győződve, hogy az angol felsze­relések csak intézkedések jelentőségével bírnak a Protorole de désintéressement-ban előrelátott force majeuse beálltára. A Szuez-csatorna megszállását, melyet különben Párisban egyátalán nem tekintenek veszélyeztetettnek, minthogy különben Arabi pasa az édes folyóvizek ura maradna, Alexandria és Kairó megszállásának kellene megelőznie, a­mi 20,000 em­­bernyi angol csapatnak is rendkívül nehéz vállalko­zás volna. Ép oly megengedhetetlen az a föltevés, hogy Anglia aláírását a Protocole de désintéresse­­ment alatt megsérteni szándékszik. Róma, jun. 30. (Ered. sürg.) A fentartás, melyet a nagyhatalmak a konferenczia tegnapi ülé­sén hozott nyilatkozathoz csatoltak, hogy minden katonai intervenczió Egiptomban a konferenczia tar­tama alatt ki van zárva, szó szerint így hangzik: »Ki­véve a Force majeure esetét, mint pl. a szükségessé­gét, hogy az európaiak megvédessenek.« London, jun. 30. (Ered. stbr­g.) A »Morning Post« arról értesül, hogy a testőrezredek is parancsot kaptak, hogy tartsák magukat készen a külső szolgá­latra, a­mi Angliában nagyon ritkán történik. A »D. Tel.« konstantinápolyi levelezője jelenti, hogy hiva­talosan arról értesül,hogy a porta, daczára a nagy­követek előzékenységének, legkevésbbé se fogja meg.

Next