A Hon, 1882. július (20. évfolyam, 179-209. szám)
1882-07-01 / 179. szám
meglehet, nem azok. Hogy azonban ott szükségét érzik az e részbeli védekezésnek, s hogy mihelyt érzik, meg is kisértik, az talán olyan jelenség, melylyel érdemes kissé foglalkozni nekünk is. Mert ki tagadná, hogy mindama jelenségek, melyeket a franczia közvélemény megsokallott, mutatkoznak nálunk is. Nem olyan fölburjánzólag, az igaz. Hanem ennek igen egyszerű oka van. Az, hogy a sajtó egyátalán híján van nálunk sok mindennek, amit ott élvez. Nincs meg korlátlan elárusítási szabadsága ; nincs meg teljes tehermentessége ; nincs meg— s ez a legnagyobb baj — egy milliókat számító egynyelvű fővárosban óriási közönsége ; ezek az okok, melyek egyátalán útját állják a nyomtatott betű hatása fokozódásának, útját állják a nyomtatott betű szennye túlságos elhatalmasodásának is. De azt nem vonhatja kétségbe senki, hogy amint a sajtó egyátalában fejlődhetik és terjedhet, versenyt fejlődik és terjed vele nálunk is annak piszkos faja, s hogy társadalmunk már is meg nem sokallta, s hatását meg nem érezteté magával az intézménynyel is, ebben bizony nem annyira a jelennek van része, mint a múltnak, a melyben a sajtó annyi érdemet szerzett közéletünk körül, hogy a köztudat hálája ez érdemek fejében szemet huny a ma ugyanezen intézmény neve alatt elkövetett galádságokkal szemben. Azzal azonban tisztában lehetünk, hogy ez sokáig nem tarthat így. Sőt azzal is tisztába kell jönnünk, hogy már a jelen állapot is rendkívül való mértékben ártalmas. Nem pusztán a sajtó erkölcsi reputácziójára nézve, hanem egyúttal anyagi fejlődhetése érdekeire nézve is. Mindama követelésnek, melyet a sajtó viszonyai fejlődésének szigorú következésekép megkívánhatna, szárnyát szegi, s súlyát veszi a tudat, hogy minden kedvezésnek s törvényes előrelépésnek, melyben a sajtó részesülne, hasonló, sőt tán fokozott mértékben az a szemét venné hasznát, mely nem szabadságra, nem törvényes védelemre, hanem korbácsra érdemes. Vegyük például a sajtó egy régi s igen jogosult óhajtását , az utczai elárusítás megengedését. Bizonynyal jogos panaszunk az, hogy mindeddig a nyilvánosság közegeitől elvonták az utcza nyilvánosságát, amit élvezhet mindenütt, kevésbé fejlett társadalmakban is, mint a mienk. De mi lenne ennek hatása nálunk ? Az, hogy a botrányhajhászás eddig lopva nősző termékeit az utcza porondjára juttatnék, s hatásukat megsokszoroznék, hatalmukat félelmesebbé tennék. S ha a sajtónak most még csak fejlődése megakadályozása által árt ez a rajta éledő penész, el fog érkezni — hamarabb mint hinnők — a midőn pozitive, életerejének, egészséges hatalmának megrontásával is kárára lesz neki. Mert nem kell hinni, hogy a társadalom, mely minden bűnt megsokall, csak azt a bűnt fogja örökké istápolni, amit a toll, a nyomdafesték, a sajtó képvisel. S ha bevallott igazság, axióma, megtámadhatatlan köztudat marad, hogy a sajtó eme mételye vele jár a sajtó szabadságával, kárát fogja vallani maga a szabadság. Azért szeretnék félreértés veszélye nélkül kimondani egy elvet s kérni minden érdekelt féltől annak pártolását. Ez az elv az, hogy a sajtó e szennyének mi köze sincs a sajtó szabadságának lényegéhez, s hogy mindazon intézkedéseket, melyek kiirtására és elérésére czéloznak, tegyék bár azok (a tisztességes sajtó szabadságának teljes fentartása sőt fokozása mellett) létező törvényeinknek egynémelyekben való módosítását szükségessé, maga a sajtó óhajtja s várja legtürelmetlenebbül. Nehéz kérdés ez, tagadhatatlanul. De megoldhatatlan kérdés nincs. Csak egy lehetetlen, s ez az, hogy a törvényhozás, igazságszolgáltatása s kormányzat ma oly törvénynyel védje meg galád támadások ellen a társadalmat, mely törvény akkor létesült, midőn a sajtónak csakis tiszta irányú, becsületes töekvésü, nemes intencziójú küzdelmét ismerték. Az 1848-as törvényhozás épen úgy nem szolgáltatott az igazságszolgáltatás kezébe fegyvereket a revolversajtó ellen, mint ahogy nem tett intézkedést a filloxera kiirtására nézve; a két mulasztás bizonyára egy azon okban leli magyarázatát: abban, hogy nem ismerte egyiket sem. Amióta a filloxerát megismertük, törvény törvény után jön létre a szőlők attól való megotalmazására. Az egész államhatalom rendelkezésre van bocsátva a támadó védekezésben e kis rovar ellen, s hogy az mégis terjed, bizonnyal nem a védekezés szükségszerűsége, legfelebb eszközlésének czélszerű volta ellen szól. Csak az erkölcsi társadalom legnemesebb institucziójában hagyjuk dúlni az eltetvesedés azon betegségét, mely egyformán utálatos azokra, akik csak látják, és azokra is, akik kénytelenek tűrni ? Bizony ideje lenne, hogy ez ellen a baj ellen az akadémikusújabbságokkát való reklámkép szolgáló megbélyegzésnél hathatósabb eszközöket keressen: sajtó, államkormányzat és törvényhozás. ■—Simor János herczegprimás Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszterhez a buda-dorog-esztergomi vasút érdekében a következő levelet intézte: »Nagyméltóságu stb. Saját érdekem legkisebb figyelembe vétele nélkül bátor vagyok exczellencziád nagybecsű jóakaratát és kegyes pártfogását tiszteletteljesen kikérni a buda-dorog-esztergomi, tudtommal már elvben jóváhagyott vasút kiépítésének engedélyezésére nézve. E kérelmem főindoka azon szándék, hogy Esztergom szab. kir. városnak anyagi helyzetén, mely csaknem kétségbeejtőnek mondható, csekély erőmhöz képest segítsek. E város, mely a vasúti közlekedés életbelépte előtt ipar- és kereskedelem dolgában a felvidék és a főváros közötti kereskedelemnek góczpontja, továbbá egy nagy vidéknek iparczikkekben szállítója volt, ma az által, hogy a távoli vasúti közlekedés tőle elterelte a szállítmányokat s a vizi után télen nincs közlekedés, még szükségleteihez is csak nagy vitelbérek viselése mellett juthat; télen pedig — mivel el van többször majdnem minden közlekedéstől zárva — még csekély kézműiparának és borászatának termelvényeit sem értékesítheti s igy versenyképessége megbénulván, évről-évre hanyatlásnak indul és népe ijesztőleg elszegényedik, mondhatnám koldusbotra jut. Égetően szükséges, hogy e városnak, a változott viszonyok által követelt módok megadassanak, miszerint életképességét viszanyerhesse s visszaállitott boldogulásával az ország jólétének tényezőjévé váljék. E mód a nevezett buda-dorog-esztergomi vasútnak, mely később és hiszem nem sok idő múlva Szőnyig továbbittatnék, kiépítésében nyujtatnék Esztergomnak. De nemcsak Esztergom, hanem a főváros is sokat nyerne e vasút kiépítése által, mivel malom- s egyéb gőzerőt igénylő ipara a dorogi és tokodi szén-ben kitűnő és minden más szénnél olcsóbb tüzelőhöz jutna. Ha pedig ezen vasút a Duna mentén Esztergomtól Szőnyig folytattatnék, akkor az említett kő- , szénbányák képesíttetnének a Rába vidékéről is kiűzni az idegen országbeli szenet, a lábatlani és ujfa-lusi cementgyárak, valamint a piszkei, süttői és tar-dosi roppant telepekkel rendelkező kitűnő márvány-, falkő- és mészkőbányák pedig eddig nem tapasztalt virágzásra jutnának, ez által az egész érintett vidék jólétnek örvendene s az ország anyagi és szellemi emelkedésének közvetítőjévé tétetnék. Az engedély e vasút kiépítésére, mely nem ütközik az álladalom érdekébe sem, mert a budaszőny-bécsi vonalnak szállítmányait nem hogy kevesbítené, hanem Szőnyig való kiépíttetése esetére csak növelné, az által is javasoltatik, mivel sem e vas- út építéséhez, sem annak fentartási költségeihez és jövedelméhez álladalmi segély és biztosíték nem kilvántatik, a vállalkozók részéről. Bocsásson meg exczellencziád, főleg Esztergom város érdekében tette kérésem ily részletes előadásáért s fogadja kitűnő tiszteletem őszinte nyilvánítását, mellyel maradtam It Esztergomban, 1882. junius 25-én. Exczellencziádnak alázatos szolgája hgprimás Simor János s. k.c . Az erkölcstelen iratok és könyvek tárgyában beterjesztett törvényjavaslat képezte egyik tárgyát a franczia képviselőház legutóbbi tárgyalásainak. A vita folyamában Gaillard arra utalt, hogy teljesen elégségesek az érvényben levő törvények, nevezetesen az 1881-ki sajtótörvény, mely szigorú büntetéseket mér az erkölcstelen művek szerzőire és terjesztőire. Használja e fegyvereket a kormány s ne adjanak kezeibe veszélyesebbeket, melyek nemcsak a pornográf írókat, de a politikai, bölcseleti s novellisztikus művek szerzőit s az összes lapokat is a bírói hatóságok kezeibe adnák. Dreyfus előadó alaptalanoknak mondá a javaslat elleni kifogásokat. A fennálló sajtótörvény mellett a nyomdász, a valódi bűnös igen gyakran kisiklik a büntetés alól s nem lehet a számtalan hirlap-elárusítót sem esküdtszék elé állítani, úgy, hogy ezek teljes büntetlenséget élveznek. A könyvekre nem terjednek ki a javaslat rendelkezései, de igenis amaz iratokra és képekre, melyeket az utczán árusítanak el ; az utczát pedig meg kell tisztítani oly dolgoktól, melyek minden tisztességes emb ox-h folsiAburitaua.K. ---- Marót egyBZtJI thu ít UZGDZU-ját látja a javaslatban, ki a szabadságot akarja, úgymond, annak el kell viselnie kinövéseit is, úgy, mint Angliában s Belgiumban történik. A javaslatot, mely a jó erkölcsök meggyalázását vétségeknnek minősiti, s egy hónaptól két évig terjedhető fogsággal s 16-tól 3000 frankig terjedhető birsággal rendeli büntetendőnek az obszcén iratoknak s képeknek az utczákon történő elárusitását, kiállítását, kifüggesztését s kiosztását, túlnyomó többséggel, 439 szavazattal 51 ellenében elfogadta a kamara. Lesseps az egiptomi válságról. A »Paris Journal« egy munkatársa előtt a Suez-csatorna megteremtője, Lesseps így nyilatkozott az egiptomi válságról : Az én nézetem az egiptomi kérdésről igen határozott és különben sose változott. Már régóta mondom mindenkinek, aki meg akarja hallani, hogy a pénzkérdésen kívül, mely felett mint Egiptom hitele-zőinek őrködnünk kell, ott nincs semmi keresetünk. Nem akarják bevallani, hogy ez az ország, mely sokak véleménye szerint még egészen hátramaradott és vad roppant előhaladást tett. Nem hiába küldték az egiptomi alkirályok Mehemed Ali óta az első családokbeli fiatal embereket kiképeztetésük végett Angliába, Németországba és nevezetesen Francziaországba. Ez ez új nemzedék Európából haladó eszmékkel jött haza, melyek lassan, de biztosan megtették útjukat. Tehát hagyni kell az egiptomiakat, hadd űzzék országukban azt a politikát, mely nekik megfelel, mihelyt nem érinti érdekeinket. Látja, midőn 1849-ben diplomácziai misszióban Rómába küldettem, ugyanezt beszéltem és akkor se hallgattak meg. Olaszország szabad és független akart lenni és nekünk kellett volna beleavatkozni. A római expediczió folyamában be is adtam lemondásomat s azóta a Suez-csatornával foglalkoztam. A népek törekvéseivel sose kell szembeszállni. Ez volt nézetem a mexikói expediczióról is. Juarezet hagyni kellett volna cselekedni. Juarez egy életképes eszme képviselője volt és a szerencsétlen Miksának drágán kellett megfizetnie beavatkozását. Ézugy áll a dolog ma Arabi pasával. Arabi az új eszméket képviseli, ő a pillanat elkerülhetlen embere. A mozgalom egyszer megkezdődött és semmi se tartóztathatja fel. Ezért mondtam e napokban Gambettának: »Hogyan ? Ön, aki 1869-ben oly bátran és csaknem egyedül védte a szabadelvű eszméket Francziaországban, most viszályt, sőt háborút keres a szabadelvű eszmék képviselőjével Egiptomban, Arabi pasával ? Arabi pasának önre nézve kollegának kellene lennie és ön a »République Frangaise«-ben naponkint hagyja megtámadni.« »E szerint, nézete szerint a várakozó politika volna a legjobb? De hogyan gondolkozik ön Baghib pasáról, nem veszélyes-e ő ránk nézve? »En Baghib pasát ismerem huszonöt év óta. Becsületes, intelligens és igen tisztelt férfiú. Said pasa alatt pénzügyminiszter lévén, hivatalát tiszta kezekkel hagyta el, ami Egiptomban ritkaság. Úgyszólván alapítója volt a Suez-csatornának. Az új minisztériumban csak csillapítókig hathat. Igazságtalanul mondják, hogy fanatikus. Baghib elnöke a de Lazar mecsetnek, a muzulmán egyházi kormányzat és egyetem egy nemének, melynek Kairóban és az egész Keleten roppant befolyása van. Ahelyett, hogy az ulemákat fanatizálná, ellenkezőleg, ő egyedül képes őket megnyugtatni. Ő a legjobb összekötő kapocs az alkirály és Arabi pasa közt. Egyetlen teendőnk maraad, hogy visszahívjuk a pánczélhajókat az alexandriai vizekből. Ez a plátói hajóhadi tüntetés a benszülött lakosságot csak dühbe hozta és a vérfürdőt idézte elő, melynek különben, be kell vallani, ügyetlen barátok is az okai.« »De hát semmitől se félti érdekeinket az egiptomi pénzügyek körül?« »Épenséggel nem. A szerződések meg fognak tartatni, az államadósság kamatjainak fizetésére szánt jövedelmek továbbra is erre a czélra fognak fordíttatni. Azért semmit se kell tartani az alkirálytól, Arabitól vagy a szultántól : Európa jót áll érte. Csak Bligniéres úr idétlen buzgalma adhatta a kormányoknak Egiptom birtokbavételének eszméjét. Az európaiak ott most épen nincsenek veszélyeztetve. Én fiamat is és a Suez-csatorna egész igazgatóságát ott hagytam, sőt csak tegnapelőtt küldtem oda egy új ügynököt egész családjával. Hogy nézetemet röviden összefoglaljam, a helyzet nem oly rossz, amint hiszik, csak el tudnók magunkat határozni, hogy nem avatkozunk idegen ügyekbe, amíg pénzérdekeink meg vannak védve.« A műgyetem ujjászervezése. A József-műegyetemen az eddigi öt éves tanfolyam, az 1882—3. tanévtől kezdve, négy évre vonatik össze és pedig olyformán, hogy az egyetemes osztály eddigi két évébe felvett tantárgyak legnagyobb része ezentúl a szakosztályok első évében adatik elő, a jelenlegi szakosztályok három évfolyama pedig jövőben, némi áthelyezéssel a szakosztályok második, harmadik és negyedik évét fogja képezni. Ebből kifolyólag, az 1882—3-ik tanévre a következő átmeneti intézkedések állapíttatnak meg: 1. Azok, kik az 1881—82-ik tanévben vagy már előbb, az egyetemes osztály első évének rendes hallgatói voltak és az eddigi első éves tárgyakból a vizsgálatokat jó sikerrel kiállották, ha az 1882— 83-ik tanév elején a felsőbb fokú egyenletek elméletéből, az analytikai geometriából a térben és az ábrázoló mértanból (ama terjedelemben, mikép e tantárgyak eddig az egyetemes osztály második évében adattak elő) jó sikerű felvételi vizsgát állanak ki, az építészi, gépészmérnöki vagy mérnöki szakosztály második évébe léphetnek be. 2. Azok, kik az 1881—82-ik tanévben vagy már előbb, az egyetemes osztály első évének rendes hallgatói voltak és a megelőző pontban előírt követelményeknek meg nem felelnek, az 1882—83-dik tanévben az építészi, gépészmérnöki vagy mérnöki szakosztálynak csak az első évébe léphetnek be és ha a kísérleti fizikából és chemiából jó sikerű elemenest mutatnak ki, e tantárgyak jövő évi tanrendjükből kihagyathatnak. 3. Azok, kik az 1881—82-dik tanévben, vagy már előbb, az egyetemes osztály második évének rendes hallgatói voltak, a jövő 1882—83-ik tanévben az épitészi, gépészmérnöki vagy mérnöki szakosztály második évébe léphetnek be, azzal a kedvezménnyel, hogy akik a különbzéki és egészleti számításból, úgy amint az eddig az egyetemes osztály második évében adatott elő, jó sikerű előmenetelt mutatnak ki, a tanév első felében a felsőbb mennyiségtan hallgatásától fölmentetnek. 4. Azok, kik az 1881—2-ik tanévben, vagy már előbb, az építészi, gépészmérnöki vagy mérnöki szakosztály első évének rendes hallgatói voltak, a jövő 1882—3-ik tanévben az illető szakosztály harmadik évébe léphetnek be, azzal a megjegyzéssel, hogy a mérnöki szakosztálybeli hallgatók, akik vaskohászatot és mechanikai technológiát már hallgattak, a chemiai technológiától és mechanikai technológiától fölmentetnek és ezek helyett a második félévben a felsőbb geodéziát kötelesek hallgatni. 5. Azok, kik az 1881—2-ik tanévben vagy már előbb az építészi vagy mérnöki szakosztály második évének rendes hallgatói voltak, a jövő 1882—3-ik tanévben az illető szakosztály negyedik évébe léphetnek be azzal a megjegyzéssel, hogy: a) az építészek a geológiától felmentetnek és helyette leiró géptant kötelesek hallgatni; b) a mérnökök a geológiától és diszépitéstől felmentetnek és helyettük a leiró géptant kötelesek hallgatni; 6. A gépészmérnököknél a szakosztály negyedik évének uj tanrendje az 1882—3-ik tanévben még nem lép életbe, úgy, hogy e szakosztály utolsó évfolyamának hallgatói az eddigi tanrend szerint végeznek. 7. A vegyészi szakosztály jelenlegi hallgatóira nézve, minthogy eddigelé többnyire külön tanrendet követtek, az átmeneti tanrend csak esetről-esetre, a jelentkező végzett tanulmányaihoz képest, állapíttathatik meg. A műegyetem újjászervezésével kapcsolatban a jövő 1882—3-ik tanévtől kezdve új szigorlati szabályzat lép életbe, melynek értelmében az oklevél elnyerése az eddigi három szigorlat helyett két szigorlat letételéhez lesz kötve. Az I. szigorlat a négy éves tanfolyam közepére, másodika pedig a tanfolyam végére esik, úgy, hogy a négy évet végzett szakosztályi hallgatók már az oklevél birtokában hagyhatják el a műegyetemet. A szigorlatokra nézve a következő átmeneti intézkedések állapíttatnak meg: 1. Azon műegyetemi hallgatók, kik a megelőző pontozatok alapján a jövő 1882—3-ik tanévben a szakosztályok második évébe léphetnek be, az 1882—3. tanév végén, ha a kellékeknek különben megfelelnek, az i-ső szigorlatot letehetik és ez okból saját érdekükben már előre figyelmeztetnek, hogy a jövő tanév elején előmenetelüket mindazon tárgyakból kimutatni igyekezzenek, melyekkel esetleg hátralékban maradtak, és mely igyekezetüket a műegyetem átköltözéséből származó hosszabb szünidő lényegesen támogatja. Ez évfolyam ama hallgatói, kik az imént előírt szigorlat letételét elmulasztják, az új szervezet szerint további colloquiumokra nem bocsáttatnak és az oklevél elnyerésére csak akkor tarthatnak igényt, ha az első szigorlat majdani letételétől számítva, még további négy félévet töltenek a műegyetemen. 2. Ama műegyetemi hallgatók, kik az előzmények alapján a jövő 1882—83-ik tanévben a szakosztályok harmadik évébe léphetnek be, az esetben, ha az előírt tárgyakból előmenetelüket kimutatni képesek, már a jövő tanév kezdetén, az uj szigorlati szabályzat értelmében, azl-ső szigorlatra bocsáttatnak és a jövő tanév első féléve a két szigorlat között megkövetelt négy félévbe beszámíttatik. Ez évfolyam ama hallgatói, kik ez első szigorlat letételét elmulasztják, az oklevél elnyerésére a régi szigorlati szabályzat értelmében megkövetelt három szigorlat letételére utasíttatnak. 3. Azon műegyetemi hallgatókra, kik az előzmények alapján a jövő 1882—3-ik tanévben a szakosztályok negyedik évébe lépnek be, valamint a már előbb végzettekre az uj szigorlati szabályzat már nem lévén alkalmazható, részükre a régi szigorlati szabályzat határozatai maradnak érvényben. 4. Az 1882—3-ik tanév kezdetétől fogva kiállítandó oklevelek, akár az uj szigorlati szabályzat, akár az eddigi alapján adassanak is ki, mindannyian egyformán lesznek szövegezve. Fővárosi ügyek. — Phylloxera Ó-Budán. A fővárosi tanács az ó-budai szőlőkben fellépett phylloxera továbbterjedésének megakadályozására a következő intézkedéseket tette: 1. A phylloxera lepett terület, úgy az azzal összefüggésben levő szőlők zár alá helyeztettek. 2. Az így zár alá helyezett vészes terület távolról is kivehető póznákkal és táblákkal is megjelöltetvén, az bárki által könnyen felismerhető. 3. A szakértői kijelölés által tényleg vészesnek konstatált és a fentebb jelzett módon kijelölt területen szőlőtők kiásatása, levágása, gumós vagy gyöknövények kiszedése s a talajnak bármi módon bolygatása további intézkedésig tilos. 4. úgy a kijelölt vészes területről, mint az azzal összefüggő összes szőlőterületről gyökeres vagy gyökértelen szőlővessző, vagy szőlőnövény, szőlőlevél s átalában a szőlőtő bárminemű alkatrésze — a szőlőfürt kivételével, — továbbá bármilyen fa-, vagy cserjenemű ültetvény, használt dúczok és szőlőkarók, szőlőlevélbe csomagolt bárminő tárgyak kivitele szigorúan eltiltatott. Ezekről a zár alá helyezett szőlőknek, továbbá az azokkal szomszédos és közel környékükön levő szőlőknek tulajdonosai oly figyelmeztetéssel értesíttettek, hogy a zár alá helyezett területen foglalkozó szőlőmunkásokat szőlőikben alkalmazni óvakodjanak, mert ezek csizmáik és ruháikon, de főleg szerszámaikon a szabad szemmel nem igen látható rovart könnyen áthurczolhatják a még egészséges szőlőkbe. A 3. és 4. pont alatti tilalmak ellen vétők 100 frtig, ismétlés esetén 200 frtig terjedhető pénzbírsággal, vagy megfelelő elzáratással fognak büntettetni. Ugyanez ügyre vonatkozólag a phylloxera elleni óvóintézkedések megtételére kiküldött bizottság a főv. vásárigazgatósághoz s az összes kér elöljáróságokhoz a következő utasítást küldte: Tapasztaltatott, hogy újabb időben különféle gyümölcs, szőlőlevélbe burkolva hozatik a főváros piaczára, sőt a nyaralókban lakó felek részére is egyes kofák által ily módon szállíttatnak a gyümölcsök, miáltal legkönnyebben elhurczoltathatik a phylloxéra ; ennélfogva a nagym. földm. ipar- és kereskedelmi miniszter ur múlt évi 37451. sz. a. kelt rendelete, s a múlt évi október hó 21-én 45808. tan. sz. a. kiadott utasitás kapcsán a legszigorúbban meghagyatik a főv. vásárigazgatóságnak, hogy a fővárosi piacra hozott mindennemű gyümölcsöt, akár a főváros határán kívül, akár azon belül termeltetett, tehát tekintet nélkül annak származási helyére, mely szőlőlevélbe van takarva, s illetőleg a szőlőlevél s a szőlőnövény minden egyéb alkatrészeitől megtisztítva nincs, — azonnal elkoboztassa és megsemmisitesse. Ezen tilalom ellenőrzésével a két. elöljáróságok bízatnak meg. — A fővárosnál ma több rendbeli árlejtés tartatott. A köztemető viztelenitésének 35,379 frt 69 krral előirányzott munkáját tiz ajánlattevő közül Knotz Sándor nyerte meg 18,6 százalék engedménnyel. Az V. ker. főút kövezése tárgyában — beleértve az akadémia-utcza egy részét is — Hirsch S. oly ajánlatott tett, hogy mauthauseni gránittal 79,452 frt 63 krért, somosújfalusi gránát-trachyttal 69,410 frt 94 krért, keramit téglával 70,349 frt 9 krért kész kivinni, anyaggal együtt. B e i n i s c h pedig gránittal 83,518 frt 58 krért, somosujfalusi gránát-trachyttal 65,453 frt 78 krért volna kész teljesíteni a kövezést. A főútra nézve az aszfalt vállalatok is pályáztak, az angol aszfalt társulat □ méterét aszfalt compriméval 7 frt 50 krért, kettős couléval egy írttal olcsóbban vinné ki. A bizottság, mely az ajánlatokat felbontotta, az aszfalt-ajánlatot nem vette figyelembe, mert közgyűlési határozathoz köti. A Beinisch- és Hirsch-féle ajánlatok közül pedig azért nem választhatott, mivel a különböző kőnemek közötti választásra magát nem érezte hivatva. Ezért a döntés teljesen a tanácsnak hagyatott fönn. A fenti aszfalt-gyalogútra is történt ajánlati tárgyalás, de igen kedvezőtlenül ütött ki. Az angol társulat 9 százalék felülfizetést, Kapff utódai pedig 12 százalék felülfizetést kértek. A magyar aszfalt társulat is pályázni akart, de az ajánlat benyújtásával elkésvén, vállalkozása figyelembe nem vétetett. A városligeti artézi fürdő oly jól jövedelmez, hogy már azok is, kik a fürdőépítés kérdésének vajúdásai alatt a végleges fürdőnek ellene voltak, s csak »kisérletkép« akarták a nádorszigeti kisfürdő létesítését, szükségesnek látják, hogy a fürdőépület már most nagyobbittassék. Az ide vonatkozó konkrét indítványt az artézi fürdőbizottság tette meg, mely bizottság azonban nem tudott megállapodni egy igen figyelemre méltó kérdésben. A többség azt akarja, hogy a fürdő az előrészben nagyobbittassék, hol gyönyörű parkot és pótolhatatlan ős fákat kellene kiirtani. A fürdő felügyelő, Fegyveres és a bizottság kisebbsége ahoz ragaszkodik, hogy a fürdő megetti területen történjék a terjeszkedés. A tanács, mely az ügygyel ma foglalkozott, döntés előtt a középítési bizottságnak adta ki a tárgyat. — A szeretetház egyesületnek a városliget egy része Szent István napjára átengedtetni határoztatott a tanács által, hogy ott belépti díj mellett mulatságot rendezzen. A fővárosi közélelmezési bizottság ma leginkább az árucsarnokok ügyében ülést tartott, melyen bemutatták úgy a polgármester memorandumát, mint a Klauber Vilmos-féle ajánlatot. Ezen Klauber-féle ajánlat oda irányul, hogy a Hunyady tér vagy István tér nagyobb része 35 évre engedtessék át a vállalkozónak arra, hogy ott árucsarnokát felállíthassa. Városi segítséget nem kér, a vásárt a csarnok mellett sem kívánja korlátozni, de csak szabad ég alatt, ennélfogva a téren semmiféle bódé vagy sátor meg nem állhat; kiván a vállalkozó még az árucsarnok czikkei számára kövezetvámmentességet, az egész 35 év tartamára községi illeték és pótadó alóli mentességet a vállalkozónak, a térnek szabályozását, az odavivő utak jókarban tartását stb Ily sokféle kedvezmény mellett természetes még az elfoglalandó terület díjtalan átengedése is. A beadvány ismertetése után többen nyilatkoztak a teendők felől, így Légrády Károly, Fenyvessy Adolf, Czóbe postaigazgató, Kamermayer polgármester. Igaz, hogy az ajánlat azzal kecsegtet, hogy 35 év múlván a csarnok a főváros tulajdonába megy át, de a kérdést jól meg kell fontolni. A szólók nézete megegyezett abban, hogy előbb azon kérdést kell eldönteni, hogy a vásárcsarnok vállalkozás útján, vagy a főváros által építendő-e, s addig a beadvánnyal érdemileg foglalkozni nem lehet. A feltétlen visszautasítás mellett csupán Légrády nyilatkozott, a többiek azt vitatták, hogy visszautasítani teljesen nem kell, hanem miután több oldalról szerzett értesítés úgy szól, hogy ezen vállalkozónak a kérdéses vásárcsarnok már készen birtokában van, külföldre készült megrendelésre, de a szállítás későbbi akadályok miatt abban maradván, a vállalkozónak a nyakán maradt s most, hogy szabaduljon tőle, a fővárosnál kívánná értékesíteni; ennélfogva alkut lehetne kezdeni vele, tán olcsón meg lehetne vásárolni, de semmi esetre oly hosszú idejű engedéllyel s annyi kedvezmény árán, mint kéri. Ennélfogva összeköttetésbe kell vele lépni. Ezen indítvány értelmében Bnitz Frigyes miniszt. tanácsos elnöklete alatt Fakh Károly, P aá 1, Horvát tanácsosból álló bizottság küldetett ki, mely ezen ajánlat tárgyában, annak szóbeli kiegészítése végett (igy pl. a csar-j nők tarifikája, melyre a hatóság befolyása biztosítandó, s egy szóval sem érintetik benne) a vállalkozóval s tár-saival érintkezésbe lép és az ajánlatot a polgármes- ter memorandumára való tekintettel tárgyalja. Ezután azon szomorú jelentés létetett Beitz által szóval s Busbach által írásban, hogy a közélelmezési ügyben az összehordott szakértői anyag az albizottságoknál megrekedt, ülések részvétel hiány miatt nem tarthatók. E felett némi eszmecsere fejlett ki, melyben Körösi szat. igazgató nyilatkozata a legfigyelemreméltóbb, t. i. amíg Bécsben egy egész ügyosztály foglalkozik a közélelmezési ügy vezetésével, addig mi itt csupán igen elfoglalt biz. tagok közreműködésével akarunk számos instituciót teremteni. A bizottság megnyugodott abban, hogy a közélelmezési anyagot Matuska jegyzővel feldolgoztatja. A Busbach-féle albizottság azon indítványát, hogy a közélelmezésnek a húsügyön kívüli része tanulmányozása végett hozasson meg a város egy hatkötetes franczia művét (!) elfogadták, bár a kérdéses mű a statisztikai hivatal könyvtárában már megvan, de a hivatal nem szívesen adja ki. Azon másik indítványát Busbachnak, hogy a közélelmezés tanulmányozása végett külföldi körútra küldessék ki egy tisztviselő, elejtették s ezzel az ülés befejeződött. Törvényszéki csarnok. A budapesti törvényszék Fehértemplomban, Pomarisácz Milán s társai bankjegyhamisítási bűnperében, mint említettük közel 20 vádlott s még ennél is több tanú szerepel. A vádlottak a fehértemplomi törvényszék börtönében vannak elzárva, a tanuk pedig kivétel nélkül fehértemplomi lakosok. A budapesti kir. fényítőtörvényszék mint a pénzhamisítási ügyekben egyedül illetékes bíróság, azzal a kérelemmel fordult az igazságügyminiszterhez, hogy engedje meg neki e bűnügyet — költség és időkimélésre való tekintetekből —saját kiküldött tanácsa által Fehértemplomban letárgyalni. Az igazságügy min, helyeselvén a törvészék által felhozott okokat, ezt megengedte. Papp József törvényszéki biró, a kérdéses ügy előadója ennek folytán két larótársával s egy jegyzővel augusztus hóban Fehértemplomba megy s az ügyet ott fogja letárgyalni. Levelezés a fegyházban. Kerekes és Benedikti bankjegyhamisítók bűnügyében megtartatott végtárgyalás után azt írtuk, hogy Benedikti Kálmán viszszavonta a Kerekes ellen tett terhelő vallomását, mondván, hogy Kerekes Kálmán teljesen ártatlan. Azt is mondta Benedikti, hogy az egyik hamis százforintos hátán olvasható »Bobula Feszti építész« szavakat is nem Kerekes írta, a szakértők ebben a tekintetben tehát tévedtek. Ezt a vallomását Benedikti a védőjének mondotta s ennek jelentésére rendelte el a budapesti kir. fény. törvényszék, hogy Benedikti a vizsgáló biró által kihalgattassék. Ez megtörtént s Benedikti Grill vizsgálóbíró előtt is iparkodott elhitetni, hogy az a mit védőjének mondott igaz. Mikor aztán a vizsgáló biró a »Bobula Feszti építész« szavalat leíratta a fegyenczézel, kisült ennek a turpissága, mert míg a hamis százforintoson levő hasonló szavak szép, kaligrafikus betűkkel írják, addig a Benedikti által tett próbaírás nagyon kezdetleges. Benedikti belátta, hogy itt már most nem használ a furfang s töredelmesen bevallotta, hogy hazudott mikor Kerekes ártatlansága mellett nyilatkozott. Tette pedig ezt azért, mivel Kerekes levelet irt neki a fegyházban, melyben arany hegyeket ígért neki, ha visszavonja a végtárgyalás során tett terhelő vallomását. — Az ügy tehát megmarad rendes medrében. A rabszöktető Raggioni Péter bűnügyét a napokban tárgyalta a kir. tábla. Baggioni tudvalevőleg titkos rendőr volt s mikor egy alkalommal azzal bízták meg, hogy Pringer Máriát a rendőrségtől aFortunádba kisérje, 10 frt honoráriumért a fogolyt szabadon bocsátotta. A budapesti kir. fenyitő törvényszék Baggionit fogolyszöktetés miatt egy évi börtönre ítélte, a kir. tábla azonban a vádlott büntetését 3 és fél évi börtönre emelte föl. A HON magántársürgönyei. Az egiptomi bonyodalmak. Konstantinápoly, jun. 30. A konferenczia tegnapi ülésén tárgyalta D u f f e r in lord amaz indítványát, hogy a török hadsereget bízzák meg az intervencióval Egiptomban. A konferenczia oly feltételek alatt kívánná megengedni az intervencziót, melyek biztosítják arról, hogy a közbelépés nem fog megszállássá átváltozni és nem fogja Egiptom fügetlenségét és kiváltságait csorbítani. Páris, jun. 30. (Ered. sztrg.) Azt állítják, hogy Freydinet megváltoztatta angol politikáját. Hir szerint Arabi pasa maradása mellett van és beleegyezett T ewfk helyettesítésébe Halim, Mehemed Ali utolsó, életben levő fia által. London, jun. 30. (Ered. sürg.) Alexandriában újra panique tört ki; arról beszélnek, hogy a vasutak és a csatorna szét fognak romboltatni. A város helyőrségét az ország belsejéből való csapatokkal szaporítoták. A minisztertanácsban Arabi ajánlatot tett, hogy az Egiptomból menekült európaiak vagyona koboztassék el. Egy az arzenálban a csapatokhoz intézett heszében Arabi bej azt mondta: »Az invázióval gyakran fenyegetődztek, de nem lesz belőle semmi. Anglián kívül ebbe más hatalomnak is volna beleszólása.« A csapatok Arabi bej csodálkozására hallgatnak és egyátalán nem látszanak elégedetteknek. Bécs, jun. 30. (Fred, sürg.) A »Pol. Corr.« egy sugalmazott berlini levele konstatálja, hogy Freydinet úgy látszik arra a »czélszerű« elhatározásra jutott, hogy Francziaország érdekeinek megóvását keresse az európai koncerten belül és azzal együtt. Mind egy török, mind egy angol kísérlet, hogy az utolsó válságból speciális előnyöket húzzon, a helyzetet nagyon bonyolulttá tehetné. Ellenben az egiptomi »eset« annyi, mintha el volna intézve, ha ily szándékok nem léteznek. Egy párisi levél szerint franczia kormánykörökben meg vannak győződve, hogy az angol felszerelések csak intézkedések jelentőségével bírnak a Protorole de désintéressement-ban előrelátott force majeuse beálltára. A Szuez-csatorna megszállását, melyet különben Párisban egyátalán nem tekintenek veszélyeztetettnek, minthogy különben Arabi pasa az édes folyóvizek ura maradna, Alexandria és Kairó megszállásának kellene megelőznie, ami 20,000 embernyi angol csapatnak is rendkívül nehéz vállalkozás volna. Ép oly megengedhetetlen az a föltevés, hogy Anglia aláírását a Protocole de désintéressement alatt megsérteni szándékszik. Róma, jun. 30. (Ered. sürg.) A fentartás, melyet a nagyhatalmak a konferenczia tegnapi ülésén hozott nyilatkozathoz csatoltak, hogy minden katonai intervenczió Egiptomban a konferenczia tartama alatt ki van zárva, szó szerint így hangzik: »Kivéve a Force majeure esetét, mint pl. a szükségességét, hogy az európaiak megvédessenek.« London, jun. 30. (Ered. stbrg.) A »Morning Post« arról értesül, hogy a testőrezredek is parancsot kaptak, hogy tartsák magukat készen a külső szolgálatra, ami Angliában nagyon ritkán történik. A »D. Tel.« konstantinápolyi levelezője jelenti, hogy hivatalosan arról értesül,hogy a porta, daczára a nagykövetek előzékenységének, legkevésbbé se fogja meg.