A Hon, 1882. július (20. évfolyam, 179-209. szám)
1882-07-15 / 193. szám
gyalár-valedobrai sodronypálya kiépítése, a vajda- hunyad-piskii másodrendű vasút kiépítése, a besztercze-brezovai másodrendű vasútnak és a rónaszéksugatagi keskenyvágányu vasútnak kiépítése. Mindezen pályák Magyarország bányaiparára nézve a legnagyobb fontossággal bírnak. Ami legelsőbben is a vajdahunyadi vasműveket illeti, e vállalatot még Lónyay kezdeményezte. Kerkápoly kész előzetes szerződést is készített az üzemnek az anglobankra ruházásáról, de aztán az , mint a nagy leszámítoló bank terve is elejtetett. Az új vállalat most gyorsan meg fog valósulni. A gyalári vaskő olvasztására szolgáló nagy olvasztók építését még ez évben meg fogják kezdeni. A vajdahunyadi aczélgyár a jövő évben fog bessemer-martin és öntött aczélgyártásra berendeztetni. A vajdahunyad-gyalári sodronyvasút arra a czélra építtetik ki, hogy a vajdahunyadi aczélgyár közvetlen összeköttetésben legyen a gyalári vashegységgel. Itt oly kitűnő minőségű vaskő van s oly nagy mennyiségben, mint alig valahol a kontinensen. E sodronypálya némely helyen 300 mnyílásokkal fog kiépülni s hossza 14 kilométer. A pályához csatlakozva egy második sodronypálya építtetik Gyaláról Valedobrára 20 km. hosszúságban, hogy az aczélgyártáshoz szükséges faszenet olcsón lehessen a kincstár és a gr. Lónyay-féle erdőségekből szállítani. E két sodronyvasút kiépítését Obath mérnök úr veszi át, aki a sodronyvasutak építésében már hírnévre tett szert. A kincstár szerződésre lépett vele, amely szerint a pálya 20 év múlva a magyar állam szabad tulajdonába megy át, s az állam ezen idő alatt is igen előnyös feltételek alatt használhatja a pályát. Említést érdemel itt az is, hogy 34 km. távolságra a Cserna folyó nagy vizerőt szolgáltat, melynek réz sodronynyal való electrodynamikus transmissiója czélba van véve. Nagy fontossággal bír a vajdahunyad-gyalári vas- és aczélbánya műre nézve a Vajdahunyadról Piskire építendő másodrendű vasút kiépítése. E vasút által a bányamű közvetlen kapcsolatba jön az első erdélyi vasúttal s a petrozsényi gazdag kőszénbányákkal, miáltal a vállalat jövedelmezősége nagy mértékben fokoztatik. Hasonló tekintetekből építtetik ki Felső-Magyarországban a besztercze-brezovai másodrendű vasút. Köztudomás szerint a brezova-roniczi vasmű, mely hasonlag a kincstáré, kitűnő terményeket állít elő; ezeket azonban nagy költséggel, s ha az utak rosszak, nagy időveszteséggel is kell szállítani, úgy, hogy a vasmű más kedvezőbb helyzetben levő vállalatokhoz képest nemis volt versenyképes. Mondott vasút kiépítése által a brezova-rohniczi vasmű megmenekül a közlekedési kalamitásoktól s annak versenyképessége nagy mértékben fokozva lesz. Pénzügyileg fontos végül a rónaszék-sugatagi keskenyvágány,a vasút kiépítése. Tíz éven át tartó küzdelem után épült ki 1870- ben a szigetkamara-szlatinai vasut, mely által a szakkörökben is uralkodott több ferde nézet s a népnek a vasút iránt táplált ellenszenve el lett oszlatva; s most ehhez folytatólag ugyancsak Müller Frigyes nagyboczkói gyártulajdonos által ki fog építtetni a rónaszék-sugatagi vasút. Az állam e pályát 30 éven át meghatározott méltányos díjszabás mellett fogja használhatni, úgy, hogy a sószállításnál évenkint 60.000 ftot megtakarít a két keskenyvágányú vasúton és 30 év lefolyása múlva a vasutat egy krajczár befektetés nélkül ingyen kapja meg. Ezen életrevaló, helyes számítással elhatározott intézkedéseket s illetőleg új vállalatok keresztülvitelét csak örömmel üdvözölhetjük, mert ez azon út, amelyen bányászatunkat és kohászatunkat, melyre idáig eredménytelenül hozattak áldozatok, jövőre mind dusabban jövedelmezőkké lehet tenni. Radó Kálmán főispánt beiktató beszéde. rradó Kálmán főispán jul. 10-én elfoglalván elnöki székét, figyelemreméltó beszédet mondott, melyet a Vasmegyei Lapok a következőleg ismertetnek : »Midőn uram királyom ő Felsége legkegyelmesebb akarata a főispáni székbe emelt, — nagy kötelességeket rótt rám. Szüntelenül igyekezni fogok azokat teljesíteni, és szerencsésnek fogom érezni magamat, ha sikerülni fog a tek. megyei bizottmánynak és tisztikarnak rokonszenves jóakaratú közreműködése mellett hátra nem maradni attól, mit Vas megye nagyérdemű közönsége hűségemtől és odaadó fáradozásaimtól jogosan és méltányosan várhat. Most, amidőn birtokba veszem azon díszes állást, amely az ország felelős kormányának megtisztelő bizalma alapján bízatott rám, a legőszintébben üdvözlöm önöket, uraim! és kijelentem, hogy elfogadtam ezen magas állást, nem ambíczió, hiú tündöklés vágya által késztetve, hanem azért, hogy ezentúl szélesebb tevékenységi körben még inkább szolgálhassam és javára válhassak Vas megyénknek,azon megyének, melynek büszkén vallhatom magamat szülöttének és mely megye nyilvános életében ezen tisztelt törvényhatóság kebelében tanultam szeretni a hazát, tanultam megismerni a közügy iránt tartozó kötelességeket. Tizenöt évvel ezelőtt nyújtott nekem, az alig ifjúnak, Vas megye közönsége tért, e megyét mint szolgabirája szolgálni. Egy évtizednél hosszabb idő óta önökkel és önök között, uraim, igyekeztem mint egyszerű napszámosa nyilvános közéletünknek , megyém és ezzel szeretett hazám iránt tartozó kötelességemet köztevékenykedéssel és munkássággal leróni. Most, amidőn megyei ősi intézményünk iránti hit és az ősi szokások iránti kegyeletes ragaszkodásom kifejezésével a megye vezetését átveszem, át vagyok hatva e lépésem fontosságától és horderejétől. Hivatásom lesz az állam és önkormányzat érdekeit összeegyeztetni segíteni, előrelátó tapintattal elejét venni ezen téren a netáni érdek-összeütközéseknek. Feladatom közé fog tartozni az önkormányzatot és a közadminisztrációt éber figyelemmel ellenőrizni, a megye közgyűléseit, az igazságos elnök részrehajlatlan vértjével vezetni, nyilvános politikai és közgazdászati érdekeink előmozdítására minden lehetőt megtenni. Hogy ezt oly sok egyéb fontos teendőimmel együttesen ne csak megközelíthessem, hanem jogosan kötelességeim közé sorolt teendőimet — siker biztosításával oldhassam meg, kérnem kell a tekintetes törvényhatósági bizottmánynak ma már, nagyrabecsült szíves támogatását, a tisztikarnak pedig buzgó, a közjó érdekében bárminő áldozatoktól vissza nem riadó munkásságát, és velem együttes közrehatását. Mint az alkotmány, és a parlamenti rendszer őszinte hive, sohasem fogok küzdelembe bocsátkozni az alkotmányos élet, törvényesen és jogosan nyilvánítható akarata ellen, — de amint kötelességszerüleg mindig éber figyelmet fordítok megyénk összes nyilvános életének fejlődésére, — nem fogok késni megragadni minden alkalmat, a párttusák fölé emelkedve, a társadalmi együttműködés alkotó erejének lehető kifejezésével — megyénk javát előmozdítani. Az 1867-ik évi közjogi többség, meggyőződésszerű, őszinte hive vagyok; de mindenkor ismerni fogom kötelességeimet a kisebbség védelme körül, féltékenyen fogom megőrizni a szólásszabadság iránt tartozó tiszteletet, és remélem, hogy gyengeség nélkül fogom azokat egyesíthetni ama tisztelettel, melylyel mindenki tartozik az alkotmánynak és törvényes közhatalom tekintélyének. Csaknem 800 évet átélt megyei intézményünktől, mely ébrentartotta a nemzeti öntudatot, ápolta a törvénytiszteletet, a szabadságot és férfiasságot, terjesztette az állam fogalmának szükségét a haladó idő követelményének megfelelőleg, a parlamentáris kormányforma életbeléptetésével búcsút mondottunk. A régi kiváltságos osztály helyét az érdek és választók képviselői foglalták el a megye tanácstermében, az államalkotó politika helyét a helyi önkormányzás és ellenőrzés jogai, kötelességei váltották fel, meg nyitván ezzel a 70-es években teremtett új megyéknek, igaz, egy újabb, de amannál talán sok tekintetben üdvösebb és kitartóbb munkásságot igénylő terét az önkormányzati működésnek. A közadminisztráció terén ép úgy, mint mindenütt, tisztelt megyei bizottmány, az új institucióknak hosszú idő kell, míg gyökeret verhetnek és azok életrevalósága nem egyedül a törvény betűitől, helyes rendeleteitől függ, hanem szellemétől, fáradságot elbirni tudó hazafiságától azoknak, kik a törvény alkalmazására hivattak.« Áttért beszédében az általános közigazgatás javításának nagy fontosságú kérdésére, s kifejtette, hogy a társadalom anyagi és erkölcsi működési körében kell hatni, az egészséges belszervezkedési politikát kell ápolni, hogy szabadok és vagyonosak legyünk. Általános helyeslés mellett hangsúlyozta a főispán, hogy ennek fel kell ajánlanunk egész hazafiságunkat, szellemi és anyagi erőink egész teljességét. Érintette a sokat megtámadott közjogi alapot és erre vonatkozólag igy folytatta: »Azon reményből kiindulva, hogy Vas megye bizottsága Vas megyének országos reputáczióját mindenkoron élénk figyelmében részesíti, és nem fog késni megyei életünk terén, önkormányzatunk fejlesztésével, az általános közjót előmozdítani, szívesen részt fogok venni mindazon gondoskodásban is, melyet a társadalmi épület oszlopait képező nagy intézményekért szem elől nem téveszthetünk, és melynek érdekei szorgos foglalkozásaink egyik állandó tárgyát kell, hogy képezzék.« Hangsúlyozta, hogy mint mindennek, úgy az alkotmányos önkormányzatnak is legveszélyesebb ellensége a közöny, vagy a »nem bánom« politika, s csak a nemzet meleg érdeklődése, az odaadó részvétel biztosítja, hogy a kormánytól várt modern közigazgatás igényeinek megfelelő reformok úgy létesíttessenek, hogy a régi megyei intézmény iránt táplált kegyelet mindenkoron figyelemben részesüljön. Az autonomikus ellenőrzés és a megye közönségének érdeklődése képezi azon jótékony befolyást, mely biztosítja az egyetértő mindig, egy és ugyanazon szellemtől áthatott, s mindig üdvösen eljáró hatósági kormányzatot és tevékenységet, csak ez mozdíthatja elő a fejlődést, jólétet, ezzel emelhető az önkormányzat ereje és az autonómia becses értéke. Emelkedett hangon és közhelyeslés mellett jelentette ki, hogy férfias elhatározásának megmásihatlan akarata mindazon ideig, mig a főispáni méltóságot viseli, elkövetni mindent Vasvármegye szeplőtlen neve érdekében. »Hivatalos állásomat, — szólt — erkölcsi reputációmat és a bizalom egész súlyát fogom a mérlegbe venni, hogy a jogos követelményeknek megfelelő közadminisztráció jótékonyságában, a nyilvános élet minden ágában részesüljünk, hogy e megye minden részén a nyilvános közszolgálat bármely ágában is csak oly egyének álljanak a közügyek élén, kikben meglesz a képesség és erkölcsi biztosíték arra, hogy minden tekintetben feladatuk színvonalán állnak, kiket hivatalos működésükben a mellékes czélok és tekintetek ne zsibbaszszanak. A midőn tudom, hogy ezen nagy horderejű hivatásom betöltéséhez nem hoztam velem azon alkotmányos dús tapasztalatokat, a nyilvános élet hosszú évtizedeiben gyűjtött tapintatot, mint a minőkkel birtak azon nagyon tisztelt elődeim, kikről e pillanatban tiszteletteljesen és kegyelettel kell, hogy megemlékezzem, bátorít azon tudat, miszerint számíthatni remélek Vas megye nagyérdemű közönségének és különösen a tekintetes megyei bizottmány hazafias támogatására, mindazon intenczióim és cselekményeim keresztülvitelénél, melyekkel hazánk és Vas megyénk érdekeit óhajtom szolgálni, de bizton számítok egy általam sok jó tulajdonairól ismert buzgó tisztikarra, valamint kedvesen hiszek számíthatni a tisztikar élén álló alispán urnák jóakaratú és nagyrabecsült támogatására, akihez a gyermekkor feledhetlen kedves emléke alapján a bizalom csatol, férfikorunk éveiben pedig munkássága és szakismerete által mindenkoron tanúsított kiváló érdemeinek teljes méltánylásommal és őszinte elismerésemmel adózom.« Ezekben jelölvén meg a főispán az irányt, a melyben főispáni állásához kötött jogokat és kötelességeket gyakorlandó lesz, kijelentette, hogy cselekményeiért, munkásságáért, melyet lelke és az öntudat fog vezetni, sohasem fog várni kitüntetést vagy csak elismerést is, de nem is fog akkor, amikor a legjobb tehetségével és akaratával a megye érdekében munkál, a közügyek körül buzgólkodik, sem felfelé, sem lefelé a kegyek után vadászni, nem fog soha a főispáni székhez ragaszkodni, azt megélhetési forrásnak tekinteni, hanem azon perezben, melyben tapasztalni vagy látni fogja, hogy megszűnt a megye javára működhetni, és azon tisztelt barátainak bizalmát és támogatását elvesztette, melyre súlyt helyezve volt csak bátorsága e megye vezetését átvenni, viszszatér azon boldog és csendes családi tűzhelyhez, a melyből urunk királyunk legmagasabb kegyelme és az ország végrehajtó hatalmának megtisztelő bizalma kiemelte. Isten áldását kérve főispáni hivataloskodásához, az apostoli király és a haza éltetésével zárta be beszédét. A honvédelmi miniszter körrendeleté. A honvédelmi miniszter legújabban a következő körrendeletét bocsátotta ki: Kérdés intéztetett hozzám: s. hogy kell a községek részéről az átvonuló beszállásolás ezéljaira átengedett közös szállások férőhelyeit megállapítani. II. megengedhető-e, hogy ily épületekbe több ember szállásoltassék, mint amennyi azokban, a laktanyák és fióklaktanyákra a törvény által fejenként megállapított 4,5 négyszögméter térfogattal és 15,3 köbméter légűrrel kiszámított férőhely után elhelyezhetőül, s váljon igenlő esetben a térítés az 1879. évi XXXVI. t. sz. 48. §-a értelmében a fejek és a beszállásolási napok száma alapján fizetendő-e ? Ezekre nézve a közös hadügyminiszter úrral egyetértőleg a következőket határozom: Ha egy község az átvonuló katonaság közös beszállásolására helyiségeket enged át, azok férőhelyei egy azonnal összehívandó bizottság által kipuhatolandók. Hogy az átvonuló beszállásolás közösnek tekintették s érte a törvény 31. §-ban felsorolt csapattestek egyikének beszállásolására elégséges férőhellyel bírjanak, a férőhely rendes viszonyok közt az átvonuló beszállásolásnál is, a laktanyák és fiók laktanyákban minden egyes legényre törvényesen megállapított légür és térfogattal számítandó ki, mert e férőhelyért jár a törvény 48. és 52-ik §-ban a fejek és beszállásolási napok után szabályozott térítés. Ha azonban a férőhelyek hiánya vagy szolgálati érdekek szükségessé tennék, hogy a kizárólag átvonuló közös beszállásolásra szánt épületben több legény szállásoltassék el, mint amennyi abban az előírt légár és térfogat szerint elhelyezhető volna, a férőhelyek kipuhatolására alakult bizottság lesz hivatva, tekintettel a helyi viszonyokra megállapítani a legénység azon legnagyobb számát, mely az épületben elhelyezhető, s ekkor ezek után is a törvény 31. §-ban a fióklaktanyákra nézve szabályozott teljes térítés fog fejenkint és naponkint úgy a szállásért mint a törvény E) kimutatása szerint a községek által rendelkezésre adott berendezési czikkekért, fűtésért és világításért fizettetni. A bizottság, mely egyúttal az épületnek lakhatóságát, építkezési és egészségügyi szempontokból a kiadott utasítás nyomán megbírálni és az okvetlenül szükséges, a község által teljesítendő helyreállításokat megállapítani tartozik, rendszerint a törvényhatóság (alispánság) a katonai állomásparancsnokság és a község képviselőiből, oly helyeken azonban, hol törvényhatóság nem székel és katonai állomásparancsnokság sincsen, a község és az elszállásolandó csapat képviselőiből alakul. Ha ez utóbbi esetben a katonai állomásparancsnokság, illetőleg az elszállásolandó csapat és a község képviselői egyetértő megállapodásra nem jutnak, a törvény 20. §-a értelmében a törvényhatóság közbenjárása veendő igénybe, melynek feladata, képviselőjének kiküldése mellett, újabb bizottsági puhatolást eszközöltetni, ennek alapján elsőfokúlag határozni és határozatáról a katonai területi hatóságot értesíteni. Ha e határozat hozatala előtt az átvonuló közös beszállásolás elkerülhetlenül szükségeltetnék, ez esetben a megszállható férőhely mennyiségére nézve a katonai képviselő véleménye dönt ugyan, de az a vegyes bizottság későbbi eljárására s a térítés alapjául szolgáló férőhelyszám megállapítására nem mérvadó. Épületek, melyek hiányos minőségük miatt az átvonuló katonaság közös beszállásolására el nem fogadtattak, e czélra nem használhatók, hacsak később a beszállásolási törvény végrehajtása iránt 1879-dik évi junius 27-én 3612. évi. szám alatt kelt körrendelettel kiadott »Utasításnak« a törvény 5. §-át magyarázó intézkedése értelmében formaszerü osztályozásnak alá nem vettetnek és ekkor legalább is fiók-laktanyákat nem osztályoztatnak. Ezen bizottságok költségeire és dijaira nézve az 1879. évi szeptember 4-éről 4935. elnöki szám alatt kelt körrendeletem irányadó. Szende Béla s. k. az Az alexandriai rémnapok. Jóllehet Anglia a hatalmakat biztosította, hogy angol eljárás az erődök lefegyverzésére fog szorítkozni, a legújabb eseményeknek — mint Londonból jelentik, Alexandria égésének, a keresztyének közti új vérfürdőnek, a khedive életveszélyének, az arabok visszavonulásának e megszorítást módosítaniok fog kelleni, ha Gladstone fenn akarja tartani tegnapelőtti állítását az alsóházban, hogy először a meg nem torolt vérfürdő, másodszor az európaiak biztosítására a Keleten adtak okot a bombázásra. A helyzet rendkívül válságos. A klubbokban Francziaországgal történt komoly meghasonlásról beszélnek és nemsokára bekövetkezendő konfliktusban hisznek. Az angol kormánynak van oka föltenni, hogy Németország a bombáztatást közvetve helyesli, jóllehet eddig hire járt, hogy Németország sem egyenesen se közvetve nem nyilatkozott az alexandriai esetről. A tegnapelőtti ötórai tanácskozás az egiptomiak és az angolok közt puszta időveszteség volt ez utóbbiakra nézve, minthogy az egiptomiak ezáltal időt nyertek, hogy a veszélyeztetett kaszárnyákból teljes menetrendben visszavonuljanak. Lambon hadnagy, aki a fehér lobogó kitüzetése után a »Bittern« ágyunaszáddal partra szállt, Lufti pasa katonai kormányzótól Marabuth erőd elpusztítását és Mex erődnek az angolok általi megszállását követelte, az egiptomi csapatoknak ellenben megengedte a katonai becsülettel való elvonulást. Minthogy azonban Lufti pasa azt válaszolta, hogy a minisztérium nem tesz ajánlatokat. Lambton, aki felismerte az időnyerés szándékát, megszakította az alkudozásokat, miután kijelentette volt a bombáztatás újra megkezdését. Lambton visszatérése után az Invincible egy czélzott bombát sütött el a Mex erődre, mely oly mély hatást keltett, hogy a fehér lobogót megint kitűzték. Seymour a Helikont küldte a tengerpartra, kijelentendő, hogy jövőben a fegyverszünet iránti kérések nem a lobogó egyszerű kitűzése, hanem egy gőzös elküldése által eszközlendők, minthogy nem akar folyvást hajókat küldeni a partra. A Helikon 170 menekültet vett föl, köztük az angol-egiptomi bank igazgatóját és hivatalnokait. Arab pasa a katonáknak, mondják, nemcsak megengedte a fosztogatást, hanem egyúttal felszólította őket, öljék meg a khedivét. A legújabb jelentések szerint Arábia hadsereggel Kairó felé vonul viszsza, ahol felkelés tört ki. Hir szerint beduinok hatoltak a városba és a helyőrség egy részét felkonczolták. A fellegvár kormányzója, Ali Jussuf Ben a helyőrség segítségére sietett és utczai harczok keletkeztek. M u z u r u s pasa londoni török nagykövet Alexandria bombáztatásának hírére, ideiglenesen, Konstantinápolyból érkezendő további utasításokig megszakította a közlekedést a londoni külügyi hivatallal. — Ozmán pasa 5000 ember gyalogsággal és négy század lovassággal Egiptomba megy. — Az angol kormány 20,000 román árkászásót és 5000 öszvért vett Spanyolországban és Algírban az egiptomi hadjárat részére, továbbá felszólította a vasutakat, mondják meg, mennyi gőzgépet, kocsit és sínt engedhetnek át Egiptom részére. Said pasa török külügyminiszter f. hó 11-én Alexandria bombáztatásának első napján, a következő táviratot intéztem a z u r u s pasához: Tudomására hoztam mind Dufferin lord jegyzékét Seymour tengernagy ultimátumáról, mind a választ, melyet erre adtam. Még egyszer ismételnem kell, hogy a khedive és Dervis pasa formaszerűen biztosítanak, hogy az alexandriai erődökben a katonai erődítések semmiféle fölszereléseket nem eszközöltek. A britt felség kormánya e tény helyességéről teljesen meg lehet nyugtatva s mint magunk belátjuk, nem létezhetik ok az ellenségeskedés valamely cselekedetére. Képzelhető-e, mily szerencsétlen hatást kell előidéznie a közhangulatra oly komoly rendszabálynak, mint a bombázás ? Elképzelhető-e, mily iszonyatosságok idéztetnének elő ily erőszakos támadás által, mely oly kevéssé áll összhangban az angol kormány igazságával és a barátságos viszonyokkal, melyek a két országot eddig oly szerencsésen egyesítették ? Ön nem fektethet elég súlyt a megfontolásokra, hogy Granville lordot arra indítsa, hagyjon fel a tervvel, hogy oly rendszabályt foganatosítson, melynek kiszámíthatatlan következményei lehetnek és mely megakadályozná a mindenki által óhajtott békés megoldás megvalósítását.« Ausztria-Magyarország, mint Párisból jelentik, beleegyezését küldte a konferenczia emlékiratához, nem rosszalta ugyan Anglia bombázását, de időpontját valamivel korainak találta. Szentpétervárról Berlinbe érkezett hírek az orosz körök nagy izgatottságáról tanúskodnak, az alexandriai bombázás miatt. Az orosz lapok az eseményről igen izgatott hangon beszélnek. A »Golosz,« mely a leghiggadtabb állást foglalja el, ajánlja, hogy ki kell jelenteni, hogy Anglia mint megbízott és Európa ellenőrzése mellett cselekszik; a »Wjedomosti« ellenben a bombázást hallatlan rablóhadjáratnak nevezi. Rómában is a legnagyobb izgatottságot keltették az Egiptomból érkezett hírek. Közelálló haditanácsról beszélnek és a külügyminiszter elutazásáról a királyhoz Monzába. Ma érkezett távirataink a következők: London, jul. 14. (Ered. sürg.) Alexandriából jelentik tegnapról: A Helikon 170 menekültet vett fel és azokat szétosztotta a különböző nemzetek hadihajóira, amelyek a kikötőn kívül horgonyoznak. A tenger nagyon hullámzik, úgy hogy a szállítás igen bajos és veszélyes volt, különösen, minthogy a menekültek közt sok asszony van. A legtöbben ma reggel 2 óráig az Angol-egiptomi bankban találtak menhelyet. Midőn észrevették, hogy az utczák olyanok, mintha kivolnának halva, előjönni bátorkodtak, a kikötőig mentek és az odaküldött sajkákra szálltak. Útközben nem bukkantak akadályra és az utczákat teljesen kihaltaknak találták. Mint beszélik, az angol templomot egy oda véletlenül beütött gránát szétrombolta. Ugyanez a sors ért számos magánházat. A franczia konzulsági épületek a square mindkét részén és a Serif-pasa utcza legnagyob része lángokban áll. A füst sokkal nagyobb területen terjed el, 2 órakor délután. A tűzvész jobban dühöng, mint valaha és úgy látszik, mintha az egész város égne. Nagyon aggódnak Cornish sorsa felett, aki a vízvezetéknél volt alkalmazva és a bombázás alatt a szárazföldön maradt. Jól volt ugyan felszerelve, hogy a támadásnak egy időn át ellentálljon és addig tartsa magát, amíg segítséget kaphat. Az Izzeddin ottomán yacht tegnap a tengerpart hosszában Ramlehbe evezett, nyilván azzal a szándékkal, hogy Dervis pasát és talán magát a khedivét is elhozza a Mustapha-palotából. De a tenger jobban hullámzott, hogysem a kikötés lehető lett volna. Az Izzeddin még ma is Ramleh előtt áll, de a hatalmas hullámok miatt parancsnokának nem lehetséges, hogy sajkát küldjön a partra. Inflexible, Temeraire és Alexandra a tengerparton horgonyoznak Kamleh mellett, nyilván azzal a szándékkal, hogy az ottani események felett őrködjenek. Azt hiszik, hogy az alkirály él, a Kamleh palotában biztosságban van. A »Standard« jelenti: Ma délután 450 tengerészből álló csapat fog kikötni és a városon átvonulni, hogy megmentse a netán valahol még elrejtőzött európaiakat és a még mindig fosztogató csőcseléket elűzze. Hogy ez még mindig a városban garázdálkodik, az utolsó három órában újból keletkezett tűzvészek bizonyítják, melyeket okvetlenül szándékosan raktak. Tekintettel a tűzvészre, szerencsés véletlennek kell mondani, hogy tegnap csak hét lövést tettek, hatot a kórház-erődre és egyet Mex-erődre. Minden lövés pontosan ezért talált s ezért nyilvánvaló, hogy a tűzvészeket nem a mi gránátjaink okozták. Valóban a bombázás által okozott kár a hárem palota szétrombolására szorítkozik, mely közvetlenül a kikötőbeli erődök mögött fekszik és a lövetés első napján elkerülhetetlenül ki volt téve tüzelésünknek. A legnagyobb gondot fordították arra, hogy minden megrongálást elkerüljenek. Csak a bombázás utolsó óráiban dobatott néhány gránát ama városrészbe, ahol később a tűz kitört. Mint beszélik, az egiptomi tüzérség az angol tüzelés által súlyos veszteségeket szenvedett, a gyalogság ellenben semmit. A hajók árboczkosarairól ez utóbbit szemmel lehetett kísérni, ahogy a sövények mögött feküdt. Ha puskatüzelést kezdett volna a hajók ellen, veszteségünk sokkal nagyobb lett volna, mert végül puskalövésnyire közeledtünk a parthoz. A levelező hozzáteszi, hogy engedélyt kapott a partra menni és visszatérése után pontos jelentést fog küldeni a város állapotáról és a pusztulás terjedelméről, melyet a tűzvész okozott. Tegnap esti 8 óra 30 perczről jelentik Alexandriából . Akhedive és Dervis pasa délután elhagyták Kamleh palotát, kíséretükkel átmentek a városon és most egy hajón vannak a kikötőben. A »D. Tel.« levelezőjétől a következő jelentést kapja: Alexandria, este 9 óra 20 perczkor. Folytatván bolyongásomat, az új kikötőbe jutottam és a fürdők közelében kötöttem ki. A konzulsági teret egészen lángok közt találtam. A franczia konzulság lángokban égett, de a konzulság mögötti utcza, a Rue de l’Église Anglaise, mely a Paradiso kávéházhoz vezet, mely minden európai előtt ismerete, sajátságos módon egy irány felé se volt megrongálva. Erre megfordítottuk sajkánkat és még egyszer a Pharushoz értünk. Midőn közelebb jutottunk, az angol kék zubbonyosokat és matrózokat nagy számban láttuk partra szállni. A különböző hajók valamennyi sajkája teljes működésben volt, hogy a legénységet a partra hozza, de az egyes csapatok nem szálltak partra rendben, minthogy fölfedezték, hogy a várost az ellenséges csapatok kiürítették. Tovább menvén, a palota közelében számos angol katonát találtunk sajkákkal. A matrózok valamennyien puskákkal és tölténytartókkal voltak fölszerelve és igen jó kedvük volt. Mindenféle tréfát űztek, az ellenséget kutatták, mely azonban elvonult és a hazug béke-lobogó alatt követte el a nagy szerencsétlenséget. Ezután tovább siettünk és egy csapat matrózt és tengerészkatonát pillantottunk meg egy jelző gőzösön, mely készen állót, hogy a khedivét befogadja, aki addigra Ramlehba vonult vissza és a kinek visszatérését most várták. A vezénylő tiszt intett minket, hogy ne menjünk egyedül előre. De mi azért mégis megkísértettük és a vámházig nyomultunk előre. Alig voltunk ott néhány perczig, midőn a katonák és matrózok egy része az Invincibleről odaérkezett. Ezek az utczai végén csoportosultak , mely a városba vezet és mialatt velük előre mentünk, arabokat vettünk észre, a kik egy magánházból a csapatokra tüzeltek és ismét más arabokat, a kik a házakat fosztogatták. A kis utczában ütközet fejlődött. Ez alávaló arabok közül nehányat megöltünk. De a csőcselék egyre szaporodott és a tiszt visszavonult, hogy erősítést hozzon. A Monarchról egy mitrailleuset tettek partra és ezzel a löveggel másodszor előnyomultunk az ut- Iszába és egy uj rövid, de éles Ütközet után, melyben ismét öt arab megöletett, a szomszédság ki volt tisztítva. Előttünk azonban a gyilkosok ordító tömege torlódott meg és a tiszt, akinek még mindig igen kis csapat állt rendelkezésére, jobbnak tartotta elő nem nyomulni. Ez alatt számos európai, nevezetesen görögök és levantiak, akik a bombázás kezdete óta éjjelnappal a városban voltak elrejtve, előrohant; néhány franczia hölgy volt köztük, akiknek szomorú állapota részvétet ébresztett. Tőlük megtudtuk, hogy az arabok tegnap iszonyatosan viselték magukat. Megöltek minden keresztyént akit találhattak. A menekülők a pinczékben rejtőztek el, ahogy épen lehetett. A megmentett európaiak elbeszélték, hogy a bombázás zaja ugyan borzasztó volt, de még iszonyúbb volt a sok megsebesült arab és katona nyögése, akik vértől csepegve rohantak végig az utczákon, kiabálva és boszut követelve. Egyszerre egy előkelő menekült jött elő, egy egiptomi bej, ama rendőrigazgató utóda, aki tűrte, hogy jan. 11-én európaiakat öltek meg. Tisztjeinktől tűzfecskendőt kért, hogy a roppant tűzvésznek, mely a közelben dühöngött, véget vessen. Azt beszélte, hogy a vízművek beszüntették tevékenységüket és hogy most már nincs víz a városban. Azt kérdezte, szándékoznak-e az angolok a vízműveket ismét tevékenységbe hozni. Viszszaküldtük őt a révkapitányok irodájába, ahol már nagyszámú angol tengerész és katona volt egybegyűlve. Ezután nagy sietséggel egy egészen elvadult tömeg rohant elő. A khedive szolgái voltak, akik jelentették, hogy a khedive egy kocsiban maga jön az utón Kamleh felől, Dervis pasa által kisérve. Azt kiabálták, hogy ő kir. fensége az angol hajókon keres menedéket. A szolgák közt volt Martino bej is a khedive magántitkára. Abban a pillanatban, midőn megérkezett és velünk beszélni kezdett, port láttam felkavarodni és hallottam a kocsikerekek robogását. Erre jelentette, hogy a khedive Dervis pasával megérkezett. Ő fenségét azonnal a kis gőzösre tették és a kikötőbe vezették, ahol végre biztosságba hozatott. Hírlik, hogy Arab pasa Kefr-el-Dewarba, egy Alexandriától körülbelül egy órányira fekvő helységbe vonult vissza, ahol csapataival elsánczolta magát, miután a vasutat e helység és Alexandria közt szétrombolta. Stone pasa, egykori amerikai tábornok, aki Arabi-val nagyon jó barátságban volt, megmenekült a khedivével, de családját visszahagyta Kairóban. Én a khedive titkárával, Martino bejjel társalogtam és megtudtam, hogy a khedive és Dervis pasa, akik a bombázás előtt az utolsó pillanatig visszautasították, hogy hajóra szánjanak, a Kasettin palotát csak a lövetés kezdete után hagyták el és Ramlehbe mentek. Itt egész nap vártak Akhedive aggodalmasan hallgatta az ágyuk dörgését és néha kissé félénk volt. Másnap reggel Arab pasa hirtelen egy csapat katonát rendelt a palotába, ahol a khedive és Dervis pasa bevárták az események lefolyását. Martino titkár erősen meg van győződve, hogy ez csak abból a czélból történt, hogy mindkettőt megölesse. Erre Kagbib pasa kereste föl Arabit és szigorú hangon felvilágosítást kért az iránt, hogy mit jelentsen mindez ? Arabi azt válaszolta, hogy meghagyása nem hoz veszedelmet a khedivére, de a csapatok látni kívánják őt. Mindazonáltal megígérte, hogy a katonaságnak meghagyja, hogy takarodjék, de nem volt ura szavának, sőt, mint állítják, még az utolsó pillanatban is meghagyta, hogy a khedivét öljék meg. A katonák azonban meghallották az angolok közeledését, otthagyták állomásukat s vonakodtak a khedivét megölni, ki ez időtájt teljesen védtelenül volt a palotában. Ahogy hírül vette az angolok jövetelét, küldöttet menesztett elébök, azt kérdeztetve, hogyan mehet közéjök. Erre a tengernagy hirtelen intézkedett ; egy csapat katonát a khedivének »Mahrussa« yachtjához küldött, de ez úgy találta, hogy az meg nem indítható. Erre egy másik egiptomi gőzöst kerítettek, hogy azon a khedivét eltávolítsák. Hogy sürgönyimet elküldhessem, Lang ezredessel akivel két ízben hatoltam a városba, elhagytam Alexandriát. Egy szerencsés véletlen úgy akarta, hogy mi elsők voltunk, kik behatoltak és hogy elsők is voltunk abban a tapasztalatszerzésben, hogy Alexandria tényleg elpusztult. Az európai negyed majdnem tönkre égett s az arab negyedben a legjobb házak le vannak rombolva. A golyószóró az utczai harczban reánk nézve nagy becsű volt, mert majdnem minden ellenállást elhárított. Az előnyomulásban kétszer vágattunk el a katonaságtól s annak a kevés matróznak, kik velünk voltak, erős dolguk volt, mikor az arabok nagy hatalommal rohanvást jöttek. Mindamellett, mint már fennebb jelentem, sikerült visszavonulnunk, új erővel gyarapodnunk és épségben a városba jutnunk, a mely akkor még az ellenség kezében volt s a mely még most is tetemes részét bírja. Nincs itt elég matróz és katona az utczák megszállására , e tekintetben azonban remélhetőleg holnap rendben leszünk. A tűz őrült sebességgel terjedt el s nem tudom, hogy mikor fog annak a vége vettetni.Egyház rengeteg robajjal dőlt össze s alig húsz lépésnyire szintén dőltek romba házak, míg mások égtek. Mindenütt a tulajdon rettentő pusztítása észlelhető. Alexandria, júl. 14.91/* óra reggeltől jelenti a Reuter-ü ügynökség. Egy szakasz tengerészgyalogság néhány tábori ágyúval partra szállt. — A Bar-El-Tin palotát egy csapat benszülött még a kiszállás előtt kirabolta. A bombázás alatt megölt egiptomiak számát 2000-re becsülik; egyik erődben történt lőporrobbanás majdnem egy egész zászlóaljat semmisített meg. London, júl. 14. A »Daily News« Alexandriából ma d. e. 10 órától jelenti: A tűz az arab városrészek és a tengerészeti épületek felé terjed. Látni lehet, mint járják be emberek égő fáklyákkal az utczákat és gyújtogatják a házakat. Attól lehet tartani, hogy Kairóban hasonló kegyetlenségeket fognak véghez vinni, amint Arabi hadserege oda érkezik. — Wolseley tábornokot vasárnapra Port-Saidba várják. Hoskins tengernagy lobogóját a »Penelope« gőzösre tétette át és Port-Saidba és Ismailába evez. London, jul 14. A »Standard«-nak Alexandriából ma délelőtt 10 órakor távírják. A tűzvész folyvást dühöng. A távolból látható, hogy az arab rablókból álló bandák minő pusztításokat és fosztogatásokat visznek végbe a városban. Seymour tengernagy arról értesült, hogy 9000 egiptomi katona a városon kívül lévő hadállásokat megszállotta ; parancsot adott, hogy a hadihajók kezdjék meg ellenök a tüzelést. London, júl. 14. (Ered. sürg.) Az Alexandriából érkezett táviratok tegnap esti 10 óráig terjednek. A város még ég, 800 tengerész tetőtől talpig fölfegyverkezve, kikutatja a várost. A pinczékből még sok európait, köztük asszonyokat is megszabadítanak, akik