A Hon, 1882. augusztus (20. évfolyam, 210-239. szám)

1882-08-01 / 210. szám

emelkedni, Trieszt pedig, régi ereje és az osz­trák kormányok által évtizedeken át reá pazarolt befektetések daczára, nem halad (épen mert önerejét igénybe venni egészen fölöslegesnek tartja, a minduntalan előrántott kormánytámogatás mellett) úgy mint halad­nia kellene és lehetne. Ha a helyes és természetes útról az osz­trák kormány csak azért tér le, mert egyfelől látja Fiume emelkedését, másfelől hízelegni akar a triesztieknek és őket lekötni, mindkét irányban helytelenül cselekszik. A­mi az utóbbit illeti, mindenki tudja, hogy az egész monarchia mekkora áldozatokat hozott Bruck ideje óta Trieszt kedvéért és ha ennek még­sem volt meg az a politikai eredménye, hogy monarchiaellenes tendencziák jelentke­zését és felülkerekedését ott megakadályozza, ez csak azt teszi, hogy nem anyagi áldoza­tokkal lehet e czért elérni vagy pedig ha semmiféle utón elérni nem lehet, akkor nem ilyen mesterséges áldozatokkal lehet azokat elfojtani. Egészen más eszközök szükségesek arra, hogy az italianissimiket az ember észre­­térítse. Az olasz kormánynyal való jó viszony és az erélyes kormányzás biztosabb eszköz erre, annyival is inkább, mert az olasz egység épen a lokális érdekeknek nem kedvez és ha Velencze, mely geográfiailag olasz és politi­kailag mindig osztrákellenes volt, most nem épen lelkesedik (hacsak helyi érdekből indul ki) az elért vivmányok miatt, bizonyára Triesz­tet is észre lehet téríteni. Másfelől pedig Fiume emelkedése sokkal indokoltabb, a magyar forgalmi és kereske­delmi politika szempontjából sokkal szüksé­gesebb, hogysem az osztrák kormány bármely erőlködése megakadályozna egy feladata ma­gaslatán álló magyar kormányt abban, hogy megtegye azt, a­mi szükséges, a magyar ki­kötő emelkedésére. De azért sokkal elfogulat­­lanabbul ítéljük meg a helyzetet, hogysem kívánatosnak ne tartanók, hogy a mestersé­ges erőlködés véget érjen és úgy Trieszt, mint Fiume kereskedői és vállalkozói szellemét ön­erején is jobban fejlessze; azért csak az önal­kotta biztos alap és összeköttetés biztosítéka a kereskedelem fejlődésének, ezt is épen Trieszt példája bizonyítja, mert azért nem fejlődik ez aránylag és párhuzamosan a többi tengeri kikötőkkel, mert mindent a kormány­tól vár. Annak mindenesetre örülünk, hogy a trieszti kiállításon Magyarország is igen szé­pen van képviselve, mert ez­által is bizo­nyítjuk, hogy nemzetgazdasági kérdésekből nemzetiségi politikát nem csinálunk, Trieszt iránt féltékenységgel nem viseltetünk és a monarchia együvé tartozandósága mellett hí­ven megmaradunk, de a lakosság nagy része, várván egy ily látogatást, zsákmányával jókor kereket oldott. * * * Az angol alsóház f. hó 27-iki ülésében Glad­stone néhány érdekes nyilatkozatot tett. Labou­­chere kérdésére, mily forrásból ered a lapokban köz­zétett és állítólag A r­a­b­­ pasától származó levél, azt válaszolta, hogy a levelet borítékban kapta Blunt egy levelével, (Derültség és nevetés a független tagok padjairól.) mely név a kérdező előtt kétségkívül is­meretes az egiptomi kérdéssel való összefüggésénél fogva. A levél másolata is ugyanattól a kéztől ered, mint az eredeti. (Ity derültség.) Gladstone továbbá igazolta az ellenzéki szónokok támadásaival szemben a kormány által követett politikát. Visszautasította ama vádakat, hogy elhanyagolták a csapatok partra tételét az alexandriai erődök bombáztatása előtt, illetőleg után. Azonkívül még egyszer hangsúlyozta Anglia egyátalán legális magatartását Francziaor­­szággal szemben. Anglia jelenlegi állása világos és határozott. Azt is állítják, hogy a konferenczia ered­ménytelen. Ez azonban nem áll. A konferenczia oda működött, hogy a nemzeti féltékenykedés minden nyomát elhárítsa és Európát meggyőzze, hogy Anglia tökéletesen önzetlenül és jó­­hiszeműleg cselekszik. Ha Anglia Francziaországgal szakított volna, a hatás erős konfliktus lett volna magával Egiptommal. A­hogy a dolgok állanak, sem­mi se teljesebb, mint a megegyezés Francziaországgal és nincs ok arra az aggodalomra, hogy ez a harmónia bármily módon meg volna zavarható. Tekintettel a veszélyekre, melyek elkerültettek, az elért eredmé­nyek nem mondhatók jelentékteleneknek. A kormány számít a nemzet támogatására, melynek nem lesz dí­jával, mert az angol nép tudja, hogy a kormány oly vállalkozás végrehajtásához fogott, melyet teljes erély­­lyel keresztülvinni van elhatározva és a­mely által a birodalom érdekeit, úgyszintén az egiptomi nép jólé­tét előmozdítja és a rend és a béke megalapításának becsületes munkáját fogja végezni. Az egiptomi zavarok. Seymour tengernagy a következő levelet in­tézte a khedivéhez: »Felséged f. hó 22-iki proklamácziójában, me­lyet az egiptomi nép olvasni és érteni fog, a brit kormány eljárását és ez eljárás szükségességét vilá­gosan és érthetően fejtette ki. Mindazáltal én, mint a brit hajóhad parancsnok-tengernagya, tekintettel az A­rabi pasa, a lázadók vezére és alattvalói által forgalomba hozott hamis adatokra, tanácsosnak tar­tom fenségednek azonnal ismételni, hogy a brit kor­mány nem szándékozik Egiptomot a maga részére meghódítani, sem az egiptomiak vallását vagy sza­badságait bármily módon megszorítani. Egyetlen czélja fenségednek és az egiptomi népnek oltalmat nyújtani a lázadók ellen. A brit kormány el van hatá­rozva a fenséged elleni lázadást elnyomni és a ren­det az országban ismét helyreállítani az által, hogy megszabadítja a lázadó tisztek által gyakorolt nyo­más alól. Fenségedhez azt a kérést intézem, hogy a kegy cselekedete kép intse a katonákat, hogy ne en­gedelmeskedjenek a lázadó parancsnokoknak, hanem térjenek vissza hazájukba vagy fenségedhez, mint uralkodójukhoz. A brit kormány, mely az egiptomi lakosság iránt jóindulattal viseltetik, azt a tanácsot adja neki, hogy A­rabi lázadót és társait egyed­­uralkodójuk elleni lázadónak és a maguk országuk ellenségeinek tekintse. Van szerencsém stb. (Aláírva) F. Beauchamp-Seymour.** * * Alexandria angol rendőrfőnöke, Charles B­e­­r­e­s­f­o­r­d lord proklamácziója következtében, mely minden zsákmány kiszolgáltatását parancsolta meg, f. hó 26-án Kurmusban, egy a városi sánczokon kí­vül a Pompejus-oszlop mögött fekvő faluban hirtelen razzia eszközöltetett. A falu mindenkor igen rossz hirben állott. A vidék tolvajai és nyaklevágói lakják. A hatóságokat néhány nap előtt értesítették, hogy nagy mennyiségű zsákmány van ott elrejtve s azért elhatározták a falut meglepni. Ehhez képest folyó hó 26-án dél felé tengerészkatonákból és a 35. ezred le­génységéből álló 1000 embernyi csapat vonult ki a városból és a falu közül, melynek kerülete mintegy három mértföld, kordont képezett. Néhány mitrail­leuse úgy állíttatott fel, hogy a főutczákat lövetni le­hetett. Charles Beresford lord erre 150 feltű­­zött szorongó tengerészkatona és 70 egiptomi rendőr által kisérve a faluba lépett. A legénységnek szi­gorú parancs adatott, hogy előzetes utasítás nélkül ne lőjjön, még ha tüzelnének is rá. A lakosok erre felszólíttattak, hogy szolgáltassanak ki minden zsák­mányt. Biztosították őket, hogy senkit se fognak meg­büntetni, a ki zsákmányát azonnal kiszolgáltatja, de hogy egy fél óra lefolyása után a házak át fognak kutattatni és mindenki, a­ki zsákmányt rejteget, meg fog büntettetni. Midőn a csapatok a falun átvonul­tak, lakosai leplezetlen ellenségeskedéssel nézték. Midőn a szolgálatunkban álló egiptomiak vonultak el, sötét arczokkal és halk szidalmakkal üdvözöltet­­tek. Tettleges ellenállás nem gyakoroltatott, de a csőcselék a felhívást, hogy hozza ki a zsákmányt, mo­torva közönnyel leste. A fél óra eltelt és minthogy zsákmány nem szolgáltatott ki, megkezdődött a ház­motozás. Csak az egiptomi rendőrök léptek a házakba és ezek nagyon kevés eredménnyel vitték keresztül a motozást, jóllehet az utczák mindenütt tele voltak szórva a fosztogatás jeleivel, törött ládák, üvegek, pa­pír és ruha-rongyok alakjában, nagyon kevés értékes tárgy találtatott. Sok ház vagy üres volt, vagy lakóik nem akartak adni életjelt. Ily házak ajtait lőgyapot­­tal feszítették fel. E látszólag elhagyott házak néme­lyike asszonyokkal és gyermekekkel volt megtelve. * * * A beszélgetés, melyet A­r­a­b­­ pasa négy küldötte múlt pénteken a miniszterekkel Alexandriá­ban folytatott, mint a »Standard« levelezője jelenti, négy óráig tartott. A kiküldöttek igen fönhéjázó han­gon beszéltek. Azt mondták, hogy egyátalán nem azért jöttek, hogy kiegyezést ajánljanak föl, hanem csak azért, hogy megerősítsék, hogy az egész ország a legvégsőig fog harczolni az ellenséges invázió ellen. A levélnek, a­melyben Seymour a khedivét biztosítja, hogy Anglia nem akarja Egiptomot meg­hódítani, a legcsekélyebb jelentőséget se tulajdonít­ják , a­ki ebben hisz, vagy áruló vagy bolond. »Nem adták-e a francziák a tuniszi bejnek ugyanezt a biz­tosítást?« vete közbe a kiküldöttek egyike, a­ki az­előtt a bej kairói ügynöke volt. Török csapatkikül­désben épen nem hittek , de ha a törökök jönnének, ezek ellen is harczolnának. Egyátalán sikerek ma­radnak minden bizonyítási ok iránt és midőn meg­mutatták nekik az állítólag A­r­a­b­i által elsülyesz­­tett angol pánczélhajókat a kikötőben, azt válaszol­ták, hogy nagyon jól tudják, hogy a megsemmisített hajókat időközben másokkal helyettesítették. Fővárosi ügyek. — Az ó-budai phylloxera irtás ma reggel aka­dály nélkül kezdetét vette. Ó-Buda megadta magát sorsának. Az erélyes hangú miniszteri rendelet hatá­sának tulajdonítják ezt a közigazgatási körök. A vá­roshoz szombaton leérkezett miniszteri leirat még az­nap este kézbesittetvén a II. ker. elöljáróságnak, tartalmát még vasárnap reggel kihirdetni legczélsze­­rübbnek úgy vélték, hogy a templomban a lelkész a szószékről mondotta el a leirat foglalatát s egyúttal ezen »alapigére« támaszkodva oktató és csillapító beszédet intézett a közönséghez. Ezen phylloxera­­prédikáczió után délelőtt 10 órakor a szőlőbirtoko­sok nagy­gyűlést tartottak az ó­budai városházán, a­hol a rendelet újra megmagyaráztatott, s különösen hangsúlyozták azt a pontját, hogy a­ki a hatósági közegeknek ellenáll, vagy őket veszélyesen fenyegeti, három évig terjedhető fogsággal bűnhődik. A szőlő­­birtokosok belenyugodtak a helyzetbe, s megválasz­tották bizalmi férfiaikat, a­kik ellenőrző szereppel fognak működni, felváltva, az irtási munkáknál. A vá­lasztottak névsora ez: Lang Mátyás, Schlosser Má­tyás, Haszman István, ifj. Kern Pál, Zeller Antal, ifj. Frei Mihály, Lindmayer Keresztély. Az elöljáró­ság intézkedett a rendeletnek 500 példányban kinyo­­matása és szétosztása iránt. A munkák ekkér ma reg­gel, miután a szent­endrei, kalázi és békásmegyeri munkások százan megjelentek, a gyérítést megkezd­ték a­nélkül, hogy valaki őket ebben gátolni akarta volna. A helyszínen nagyobb számú gyalog és lovas rendőrség volt konc­entrálva, de kisebb őrség hátra­hagyásával ezek is eltávoztak. Az elöljáróság a ható­ság által kívánt igazoló iratot, hogy a kedélyek fel­zavarásába nem folyt be, még tegnap beküldé a fő­városhoz. Felelősség — úgy mond az elöljáróság — őt nem terhelheti ez ügyben, mert minden felsőbb meghagyásnak pontosan eleget tett s a kedélyek le­csillapítására most is hathatósan működött.­­ A töv. magánépítési bizottság mai ülésén a következő érdekesebb építési engedélyek kiadását hoz­ta javaslatba: Győri Gschwindt Mihálynak sugárút 105 sz. a. három emeletes bérházra, Perl és Weil czégnek a soroksári országúton kőszénkátrány ter­mékgyárra , Todorescu Pálnak a X. k­er. Bihari-ut 2 sz. a. földsz. lakház és istállóra; Jáhl Nándornak II. Csalogány-utcza 22 sz. a. földszintes lakházra; Schlauch Lőrincz püspöknek J­erge-utcza 4. sz. egy­emeletes toldalékra; Neuschloss Károly és fia czég­nek Vizafogón a 16 sz. telken munkásbárakra. A fen­tebbieken kívül számos­ toldalék-építés és kisebb át­alakítás engedélyeztetett. Törvényszéki csarnok. Birság uzsora miatt. Emlékezni fognak lapunk olvasói, hogy a budapesti fenyítő törvényszék H­a­y Bernát, fővárosi uzsorást körülbelül 22.000 frt bir­ságban, nem fizetés esetén 6 havi fogságban marasz­talta. Hay ez ítélet ellen felebbezéssel élt s ma tár­gyalta azt a kir. ítélőtábla I. büntető tanácsa. Az első bíróság ítéletét a kir. tábla feloldotta, s utasí­totta a budapesti törvényszéket, hogy az iratoknak a kir. adófelügyelőséghez leendő visszatétele mellett, pótvizsgálatot tartson s új ítéletet hozzon. Száznegyven darab hamisítványt küldött be a magyar államvasutak igazgatósága a budapesti kir. fenyitő törvényszéknek. A hamisítványok közt a 10 krostól a 10 frtosig minden pénzjegyből van. Ezt a tekintélyes mennyiséget a magyar államvasutak állo­mási pénztáraiból szerezte be az igazgatóság, ahol azok rövid pár hó alatt gyűltek össze. Az ismeretlen tettesek ellen irányuló vizsgálattal Drill Béla vizs­gáló­bíró bízatott meg. Megszüntetett sajtóper. Gáspár Imrének C­s­i­t­á­r­i Kálmán ellen indított sajtóperét a bu­dapesti sajtóbiróság, panaszlott elhalálozása miatt beszüntette. Csődmegszüntetés. Papp Lajos fenyítő tör­vényszéki vizsgáló biró ellen a hitelezőkkel történt ki­egyezés folytán a csőd megszü­ntettetvén, Papp biró a mai napon ismét elfoglalta hivatalát, melytől a csőd­nyitás­ óta felfüggesztetett. Ismét a „Mátyás király.“ Schwartz Mór a »Mátyás király« czimü zuglap szerkesztőjének feje fölött ugyancsak összetornyosultak a komor fellegek. Sajtóvétséggel vádoltatván a kir. ügyészség által, ügyében e hó 29-én lett volna a végtárgyalás a bu­dapesti kir. fenyitő törvényszék előtt megtartandó. Minthogy azonban Schwartz jelenleg a pestvidéki fenyitő törvényszék börtönében rójja le a két évvel ezelőtt reá mért hat heti fogságot, a végtárgyalás a fent említett ügyben csak e fogságbüntetés kitöltése után fog megtartatni. A postasikkasztó. Említettük volt, hogy Gyürky vizsgáló­biró befejezte Lázár Lajos volt postatiszt sikkasztási ügyében a vizsgálatot s hogy a törvény­szék már vád alá helyezési határozatot is hozott. A végtárgyalás augusztus 8-ára volt kitűzve, midőn ki­tűnt, hogy Lázár lelkiismeretét az említettük két rendbeli sikkasztáson kívül még egy harmadik is nyomja. Kitűnt ugyanis, hogy Lázár az előző sikkasz­tásokhoz hasonló módon egy 800 írtra rugó sikkasz­tást is követett el, melylyel szintén nem őt, hanem tisztviselő társait gyanúsította az igazgatóság. Lázár erre az esetre nézve is beismerésben van, s most az ügyiratok ismét a vizsgáló bíróhoz tétettek át a pót­vizsgálat megejtése végett. Iskolai értesítők. 104. Szatmárnémeti h. h. gymnázium. A 6 osz­tályú intézetben 166 növendék volt, a két utóbbiban igen kevés, mintegy harmada helyi. A taneszközök átalában szépen szaporodtak, a fiatalság is sokat ajándékozott. Az intézet udvarán egy kis növényker­tet alakítottak, de egyúttal »alapszabályokra fekte­tett növényvédő egyesület­­et is, mire talán nem volt szükség. Az ifjúság közt volt egy kis segítő egylet is, melynek javára szinielőadást rendeztek. A tanári nyugdíja­s gyámintézet tőkéje nem szaporodott. A tanárok átalában túlterhelték tanórákkal. Mint ér­dekes jelenséget emeljük ki, hogy a növendékek egy része a felállítandó 7-ik s8-ik osztály költségére ado­mányoztak. 105. Zsolnai kir. kath. gymnázium. Az intézet tanárai ez évben átalában világiak lettek. Legfonto­sabb eredmény azonban, hogy az intézet esetleges ki­egészítése végett uj épület alapítása is terveztetett. A jelen négy osztályban azonban az év végén csak 136 rendes s 5 magán tanuló volt, kiknél a két alsóbb osztályban a tót és német nyelvet is használták segít­ségül. Tankönyvek elég szépen szaporodtak. Tanulók segítéséről külön egylet által nem gondoskodnak. 106. Rozsnyói ág. hitv. főgymnázium. A 8 osz­tályban 206 növendék volt, nagyob része magyar ajkú, kik a »Petőfi kör«-t tartották fenn tisztán szép­­irodalmi irányzattal. Franczia s­kót nyelvet is taní­tottak. A könyvtár­i tanszerek kevéssé szaporodtak. A tanulók gyámolitásáról általában jól gondoskod­nak, a tápintézetnek külön helyisége is van. Az érettségi vizsgák eredményéről még nincs kimu­tatás. 107. Lőcsei állami felsőbb leányiskola. Az inté­zet csak a múlt évben alakult, s szeptember 11-én nyittatott meg. Két osztályba 39 növendék iratkozott be, de évközben ő kimaradt. A második évi tanfo­lyam tanterve a szükséghez képest alakíttatott át, de különben ugyanazt a tantervet követték, mint más hasonló intézeteknél. Az eredményt az értesítő fé­nyesnek mondja. A tanszerekről s könyvekről nem közöl kimutatást, csak az adományokat közli. Az ér­tesítő különben igen helyesen ismertetni felsőbb leányiskolák feladata, szervezetét, sőt a fegyelmi sza­bályokat is közli. 108. Szegedvárosi zenede. A város felügyelete alá átvett intézetben a múlt évben 91 növendék volt, köztük 74 helyi. A zongora osztályokba 64, a hege­dűébe 27 jutott. Tanítottak még orgonát, gordon­kát, magánéneket s különböző elméleti tárgyakat, négy osztályba osztva a növendékeket. A tanárok külön tankönyveket is adtak ki s egy kis könyvtárt állítottak össze. A fiatal intézet már most megszi­lárdultnak mondható. A tandíj is aránylag igen cse­kély. A magánénekiskolában 1 évre 10 frt, a többi tanszakokra nézve pedig egy évre 30 frt. 109. Máramarosszigeti állami felsőbb leányis­kola Az intézet 5-ik éve hogy fenn áll, de azért négy osztályában csak 28 növendék volt, (13 zsidó) vezetése alatt állott elemi iskola is 66 tanulóval. A jelen év­ben az intézet szervezete ismét közeledett a főváro­siéhoz. Meghonosították az iskolai takarékpénztárt s a szegény tanulók segítésére a növendékeknek, ma­guk közt Trefort-alapot létesítettek, mely azonban még igen kicsiny. Taneszközök szépen gyarapodtak, részben ajándékok által is. Jellemző, hogy az intézet növendékei színi előadást tartottak. A HON magántársürgönyei. A trónörököspár Erdélyben. Gurény, jul. 31. (Boldogfalváig futárral.) M­a­­lomvizen az összesereglett lakosság Rudolf trónörököst lelkesült éljenzéssel fogadta. Itt Guré- Dyen csinos kis diadalív várta ő fenségét »Isten hozta« felirattal. A környékbeli lakosság kivétel nélkül mind ide gyülekezett, hogy a magas vendéget lát­hassa és üdvözölhesse.­­ A társaság a Retyezát déli oldalát választotta a hegység megmászására. Boldogfalva, jul. 31. Stefánia trónörökösné a mai délelőttöt azzal töltötte, hogy a Sebespatakban pisztrángokra halászott. Boldogfalva, jul. 31. A trónörökös udvari sür­gönyeit külön posta és gyorsposta-járat közvetíti Malomvizre, honnan a havasi utakat ismerő küldön­­czök viszik az udvari közleményeket ő fenségének. Feh­ért postaigazgató Kardos Kálmán nagy­szebeni postafelügyelőt bízta meg a közlekedés beál­lításával, ki Malomvizen ez irányban megtette az in­tézkedéseket. A főherczegnő délután rajzolással és halászat­tal foglalkozott, a Lepusnyik vizén, hová Pálfy grófnő udvarhölgy kíséretében ment. A közönség minden lépten-nyomon tiszteletét és hódolatát nyilvá­nítja. Az udvari festő a társasággal a Zenogára uta­zott. 40 házas ló áll az udvar rendelkezésére. Hátszeg, jul. 31. A trónörökös tiszteletére Hát­szegre érkezett egyházi főméltóságok eltávoztak . Lönhardt püspök, Román Miron érsek, M­e­t­i­a­n­u püspök székhelyeikre Gyulafehérvárra, Nagyszebenbe és Aradra utaztak, Mihályi Vik­tor lugosi püspök pedig egyházi körútra ment. Bar­­c­s­a­y alispán Nemes Samu járásbírónak adta át vizsgálat megindítása végett a dévai ügyésszel közlött nemzeti zászlósértés ügyét. Munteanu oláh írnok elfogatására ki van adva a rendelet V­o­c­s rendőrkapitánynak. A szétszakított trikolor helyére Munteanu román zász­lót akart kitűzni a Mihályi püs­pök tiszteletére fölállított dísz­kapunál. B­e­r­s­a a hátszegi románajku polgármester újabb oláh díszítési intézkedéseire, a rendőrség ellen­őrző figyelme az alispán által felhivatott és meg­hagyta, hogy csupán nemzeti zászlók legyenek a dia­dalkapukon, melyek Mihályi püspök távozása után leszedessenek. Az alispán ébersége és erélyes, alkot­mányos intézkedése útját vágja a dákoromán nemze­tiségi üzelmeknek. Dr. Petkónak, a román küldött­ség vezetőjének román beszédét ő fensége a tegnapi fogadásnál mellőzte. »Nem tud ön magyarul?« kérdés Azután a küldöttség tagjaihoz intézett kérdé­seket. A trónörökös ez alkotmányos eljárása közbe­széd tárgya. Hátszegen a román értelmiség józanabb része restelli a nemzetieskedők tolakodását. A franczia kabinetválság. Páris, jul. 31. G­r­é­v­y elnök mostanáig sen­kit sem bízott meg a kabinet megalakításával ; előbb a kamara legközelebbi ülését akarja bevárni, hogy a követendő eljárásra nézve némi tájékozással bírjon. Paris, júl. 31. (E r­e­d. s­ü­r­g.) Néhány lap je­lenti, hogy Goblet és Ferry volt miniszterek közt heves jelenet fordult elő, mert Ferry megígérte, hogy az Union républicaine a hitelek mellett fog sza­vazni, ha Freycinet fentartja. A »Journal des Débats« jelenti, hogy Grévy meghívta Brissont, a­ki azt mondta, hogy nem fogadhat el minisztériumot, mielőtt a kamara többsége a lajstromos szavazás sze­rinti választás által nincs megalakítva. Ezt a jelen­tést azonban más részről vitatják. A »Paix«, G­r­é­v­y lapja, határozottan meg­­c­áfolja, hogy Grévy tegnap bárkivel érintkezett volna, ép­gy B­r­i­s­s­o­n lapja, a »Sidole«. Csak meghívások mentek tegnap a két kamara elnökeihez. Csak ma lesz meg a konferenczia. Minden jelentés, hír és kombináczió koholt. A megbukott miniszté­rium ma meg fog jelenni a kamarában, hogy a költ­ségvetést tovább védelmezze. Páris, jul. 31. (Ered. sürg.) Az uj miniszté­rium még nincs megalakítva; különböző névsorok ke­ringenek ugyan, melyek közöl azonban még egyik se veendő komolyan. Grévy elnök tegnap érteke­­zett Le Royer szenátusi elnökkel és Brisson kamara­elnökkel. Páris, jul. 31. A kamara a radikális képviselők indítványyra csütörtökig elnapolta magát, hogy a ka­binet újjáalakítását bevárja. Páris, jul. 31. Esti 8 óráig senki se hi­vatott Grévyhez. Azt hiszik, hogy holnap ér­tekezni fog a kamara és a tanács elnökeivel.­ Az egiptomi zavarok. Páris, jul. 31. Az »Agence Havas« jelenti Iz­­mailiából. Az angolok által közölt táviratok Les-­ s­e -­s magatartásáról tévesek. A r­a­b­i pasával való érintkezésének czélja az volt, hogy 120 görög kíván­­­­dorlását megkönnyítse s 35 betegből, 11 apáczából,­­ egy orvosból és 4 aggastyánból álló kórházi személy-­­­zetnek Kairóból Izmailiába való elszállíttatását ki­eszközölje és Zagazig tartományban a nyugalmat biz­­tosítsa. Lesseps ragaszkodik ama nézethez, hogy az egiptomiak a csatorna semlegességét tiszteletben fogják tartani, ha csak az európaiak meg nem sértik;­­ tiltakozott is az angol hajóhad eljárása ellen, mert az­­ ellenkezik a társulat szabályaival. Az egész földszo­ros közvéleménye Lesseps-el egy véleményen van.­­ London, jul. 31. Az »Orient« gőzös a skót test-­­ őrezred egyik zászlóaljával, Connaught herczeggel,­­ Willis tábornokkal és az első hadosztály törzskap­­­rával Egiptomba vitorlázott. Bécs, jul. 21. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy sugalmazott római levele újólag biztosítja, hogy Olaszország csak akkor fog résztvenni a Szuez-csatorna megvédésére c­élzó akc­ióban, ha vagy Németország és Ausztria-Magyarország, vagy ez államok egyike is résztvesz, vagy pedig, ha Olaszország lép közbe,­­ mint megbizottjuk. Ebben az esetben minden kész Olaszország részvételére a Szuez-csatorna akc­ióban.­­ Alexandria, júl. 31. Seymour tengernagy teg­nap a »Helikon« gőzösön Abukir felé kémszemlére indult. A tengernagy észre­vette, hogy az erődök jól vannak fölszerelve, és hogy a helyőrség buzgón dolgo­zik. — A Millaba melletti vasút helyreállításával fog­lalkozott angol munkások a legjobb sikerrel végezték a munkát a nélkül, hogy A­r­a­b­­ pasa csapatai há­borgatták volna. — Egy előretolt angol katonai állo­más közelében több ház kiraboltatott. A fosztogatók közül egyik lelövetett és kettő elfogatott. Páris, júl. 31. Konstantinápolyból jelentik, hogy Dufferin lord fölszólíttatott, nyilatkozzék, hogyan vélekedik Anglia a porta beavatkozásáról Egiptomban. Az angol nagykövet azt válaszolta, hogy Angolor­szág csapatait Egiptomból nem vonhatja vissza ; a szultán tétlensége arra kényszeríti, hogy a rend hely­reállításának feladatát egészen magára vállalja. An­golország elfogadja a Törökországgal való együttes beavatkozást, de csak oly feltétel alatt, ha a porta minden kétértelműséget kizáró határozott nyilatkoza­tot tesz. London, júl. 31. (E­r­e­d. sürg.) Wolseley tábornok betegeskedő állapotban érkezett Port-Said­­ba. Egiptom belsejéből érkezett jelentések mondják: Beduin törzsek Arabival véd-és daczszövetséget kötöttek. Az előbbiek megígérték, hogy 60,000 em­berből álló kontingenst állítanak ki. L e s s e p s meg­ígérte Arabinak, hogy, ha a Szuez-csatornát res­pektálni fogja, Francziaország és Olaszország nem fogják háborgatni. Conrad tengernagy sürgönyt küldött Párisba, melyben panaszkodott L e s s e p s magatartása felett. London, jul. 31. A »Times« azon aggódik, hogy a török csapatok A­rabi pasa csapatai­val egyesülni fognak. Az együttes hadmű­velet Törökországgal csak akkor lehetséges, ha utóbbi mérsékelt számú csapatokat küld és azokat angol parancsnokság alá helyezi. Páris, jul. 31. Alexandriából jelentik: A khe­­dive felhatalmazta az angol csapatokat, hogy a csa­torna vonalának mindama pontjait megszállják, me­lyek elfoglalását a lázadók elűzése végett szükséges­nek tartják. A r­a­b­i pasa azt ajánlotta a beduinoknak, hogy a csatorna partjain Lessepsnek engedel­meskedjenek ; a Lesseps igazolványaival ellátott egyének Kairóig mehetnek. London, júl. 31. A »Reuter ügynökség« jelenti Alexandriából. Abukir bombázásáról egyelőre lemondtak. Ismailiában angol és fran­czia tengerész­gyalogság szállott ki. A »Moeve« né­met ágyunaszád parancsnoka Port-Saidban azt az utasítást vette, hogy a német alattvalók védelmére semmi esetre se szállítson ki tengerészeket, hanem a veszély esetén azokat hajóra vegye. Ramlehnél az előőrsök közt csend uralkodik. A főkonzul holnap szabadságra utazik, csak az angol, franczia és olasz főkonzul maradnak. Alexandria, jul. 31. (Ered. sürg.) Egy éji kémszemlének innen az a sikere volt, hogy a Roset­­tából Kairóba vezető út a vasút hosszában szabaddá tétetett. Itt az a hir van elterjedve, hogy a bedui­nok Arabinak 60.000 emberből álló segítséget ajánlottak fel.­­ A walesi herczegnek szándé­­ka volt az egiptomi expediczióhoz csatlakozni, de a királynő megtagadta beleegyezését. London, jul. 31. (Ered. sürg.) Conrad tengernagy Port-Saidból távirati panasszal L­e­s­s­e ps ellen a franczia kormányhoz fordult, melyben L­es­se­p­s­e­t azzal vádolja, hogy a bennszülötteket felbuj­­togatja. Lesseps hir szerint azzal fenyegetődzött, hogy az angolok partra szállását megakadályozandó, a beduinokat fogja segítségül hívni. Bécs,jul. 31. (Ered. sürg.) Itteni politikai körökben és hírlapokban azt az eszmét fejtegetik, hogy európai ellenőrizet állíttassák fel a Szuez-csatorna megvédésére, melynek a territoriális és fenhatósági jog épségben tartása mel­lett csak a hajóközlekedés szabadságát kellene bizto­sítania. A Szuez-csatorna megvédése nem az egyik vagy másik hatalomra, hanem egy európai közegre bízandó Európa által. London, júl. 31. (Alsóház.) Gladstone Bar­teletnek válaszolva kijelenti, hogy a török csapatoknak Egiptomba küldésére vonatkozó kérdés nem képezheti interpelláczió tárgyát, mert az átalá­ban lényeges feltételek praelimináréinak egyike se szabályoztatott eddigelé. Fürdő-Stubnya, jul. 31. (Ered. sürg.) A stu­­bnya-fürdői kerület választóinak ma tartott népes értekezletén képviselőjelöltnek egyhangúlag a kerü­let szolgabiráját, ifj. J­u­s­t­h György kormány­­pártit léptették föl. Pécs, jul 31. K a 11 a­­ közös pénzügyminiszter boszniai útjában ma reggel utazott városunkon át; vele vannak a déli vasút egy szalonkocsiján N­i­k­o­­lics Fedor, Asbóth János és Horovitz. Ugyanazzal a vonattal mennek Olma, az új szeraje­­vói rendőrfőnök és M a 11 e­r alkonzul. Bern, jul. 31. A népszavazás eredménye : A járványról és az oltási kényszerről szóló törvényt 200,000 szavazattal 50,000 ellenében mellőzte. A szabadalmakról szóló törvény szintén elvettetett. Szerajevó, jul. 31. (E­r. s­ü­r­g.) A »Pol. Corr.« jelentése : A sorozás a konyiczai kerületben f. hó 29-én hajtatott végre. Tizenhárom önkénytes jelent­kezett ; a lakosság hangulata és a rend az ujonczozási aktusnál kitűnőek voltak. Nándorfehérváriak 31. (Ered. sürg.) A .Pol. Cviv. jelentése: A nándorfehérvári zsidó zavar­gásról szóló hir valótlan. Eltekintve izgató antisze­mita irányú nyomtatványoktól, melyeknek terjeszté­sét megkísérlik, semmise létezik, a­mi erre a jelen­tésre alkalmat szolgáltathatna. — Garasanin rendőr miniszter azonban meghozta a kellő elővigyá­­zati rendszabályokat úgy, hogy az agitácziók meg­szűntek. Szerbia zsidói ezért G a r a s a n i n-hoz kö­szönő küldöttséget szándékoznak küldeni. A radikáli­sok aug. 6-án Kragujeváczban nagy népgyűlést szán­dékoznak tartani, hogy megállapodjanak maguk tar­tása felett, nevezetesen a jövő tavaszra várt választá­sokkal szemben a nagy skupstinába. Szentpétervár, jul. 31. A »Petersburger Zei­tung« jelenti, hogy a »Moskova« nevű gőzös június 19-én az Orfui keletafrikai fognál hajótörést szenve­det. Az utasok és a hajó személyzete megmentettek. Bosna-Brood, jul. 31. K á 11 a­­ közös pénz­ügyminiszter kíséretével ma este 9 és háromnegyed órakor ide érkezett. M.­Broodban a fényesen kivilá­gított pályaudvarban a városi tanács, Bosna-Broodban pedig a tartományi főhadparancsnok helyettese, Stranszky altábornagy és a hatóságok főnökei fogad­ták a minisztert, ki külön vonaton folytatta azonnal útját Zenicza felé. — Személyi hírek. Brüsszelből a következőket írják: R­á­t­h Károly, kit a kormány, tekintettel egy műiparmúzeumnak Budapesten terve­zett felállítására hasonnemű intézetek tanul­mányozása czéljából külföldre küldött, jelenleg a bel­gák fővárosában időzik, a­hol az ipartelepeket és vál­lalatokat behatóan tanulmányozván, a Budapesten felállítandó múzeum számára is több tárgyat meg­szerzett, mely alkalommal Ráth az összes brüsszeli körökben a legszívesebb támogatásban részesült. Léonard festő nagyszerű új panorámájában Ráth azon szerencsében részesült, hogy a belga királyi párnak is bemutattatott. Innen Ráth Antwerpenen és Ostendén át Londonba utazik. Berlinben Reu- r­e­a­u­x tanár volt főképen az, a­ki Ráthnak a leg­nagyobb készséggel adta meg a szükséges felvilágo­sításokat. — Kozma Sándor főállamügyész, ki hu­zamosabb ideig időzött Vas megyében, hogy az ottani viszonyokról beható informácziókat szerezzen és je­len volt a szombathelyi antiszemita zavargásokban való részességgel vádoltak perének tárgyalásán, teg­nap reggel visszaérkezett a fővárosba. — Dr. Á­r­­kö­vy József egyetemi m. tanár elutazott és augusz­tus tér vissza. — A balatonfüredi szeretetház ez évi zárvizsgá­latai mint azt előre jeleztük, a napokban tartattak meg Jókai Mór elnöklete alatt, mint az igazgató tanács­nak elnöke és Molnár Aladár utódja előtt. Jelen volt mint társelnök E­c­s­y László balatonfüredi fürdőigazgató, továbbá Gönczi Pál vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, Nagy Áron intézeti igazgató, s számos a paedagogia terén mű­ködő férfi, valamint a fürdővendégek közül is számos érdeklődő. A vizsgálat délután 3 órakor vette kezde­tét az intézetben nevelt szegény elhagyott gyermekek énekével, melyre csendes ima következett. Ennek vé­geztével Jókai Mór tartott rövid beszédet, kérve a jelen voltakat, legyenek elnézők, ha a gyermekek is­kolai előhaladottsága esetleg kevésbbé kielégítő, a­mit főleg annak kell tulajdonítaniok, hogy évközben a tanítók mindannyian változván, az utonérkezők még nem fejthettek ki egyelőre oly sikeres működést, min­t tőlük már a jövő évben méltán várni lehet.­­ Ezután az egyes osztályok részletes vizsgái következ­tek az összes népiskolai tantárgyakból, melyeket ének rekesztett be. A gyermekek számszerint öt­venhárman kivonultak ezután a tágas udvarra s tor­namutatványokban tüntették ki testi ügyességüket Ezzel a vizsgálat, mely a jelenlevőket ismét meggyőz­te a szeretetház hasznos voltáról, az igazgatótanács megelégedésének nyilvánítása mellett véget ért. — Kassa város tanügyi viszonyairól az iskola­szék jelentést bocsátott közre. A múlt tanévben 2699 növendék nyert oktatást, kik 50 tanosztályban voltak elhelyezve. Az iskolák föntartására Kassa város éven­­ként átlag véve 36.000 forintot áldoz, melyből egy­­egy tanulóra esik az elemi iskolában 13 frt, az is­métlő iskolában 3 frt 31 kr, a polgári iskolában 33 frt, iparrajziskolában 5 frt 50 kr, a zeneiskolában 2 frt 53 kr, míg a tornaiskola fentartására a városnak áldoznia nem kell. Az összes növendékeket 55 tanító oktatta. A jelentés hangsúlyozza, hogy a községi is­kolák tanítóinak roppant nehézségekkel kell meg­küzdeni, mivel legnagyobb része túlnépes, a kizáról­lag magyar tannyelvű iskolák polyglott növendékei közt 180 tiszta német és 839 tótajkú volt. A polgári iskolában nagy baj, hogy tanhelyiségei annyira szű­­kek, nedvesek és sötétek, hogy joggal kifogásolhatók­­ nemcsak nevelészeti, de orvosrendőri szempontból is.­­ A jelentésből átalában kitűnik, hogy Kassa városa a

Next