A Honvéd, 1867 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1867-09-16 / 7. szám
51 engedik magukat tömegesen elfogatni — egyesek futnak — hallatszik ott is egyesektől a „sauve qui peut!“ de a nagy tömeg kész a nemzeti zászló becsületéért és a haza érdekéért mindent áldozni — az ezredek újra rendezik magukat és addig harczolnak míg győznek! Leirjam-e az osztrák sereg visszavonulásának borzalmait ? Leírjam-e mily tömeget képeztek a hadifoglyok? Fölöslegesnek tartom, ki azt nem ismeri, az olvassa a szolferinói vagy szadovai csata utáni visszavonulásnak leírását, kisebb detailok kivételével igen htt képet csinálhat magának. Június 15-én tehát 28 nap a szent Bernárd hegyen való átkelés után a hadjárat be van fejezve, és Mélas tábornok kényszerítve van Genuát, Piemontot, Lombardiát és a Legaliókat a francziáknak átengedni, seregének maradványaival pedig a fegyverszünetre vonatkozó szerződés értelmében, szabadon, Mantua mögé vonulhat. E rövid hadjárat alatt a francziák, a különféle csatatereken 17 ezer ép hadifoglyot ejtenek, az osztrák seregből körülbelül 60 ezer ember jött tűzbe, tehát több mint negyedrésze (28%) elhagyta magát fogni! Érdekes volna tudni, váljon mi oknak tulajdonítják ezen chronikus bajt azon urak, kik a nemzeti alapra való fektetésben a hadsereg vesztét akarják látni ? De e kérdésünkre úgy se kapunk feleletet, és így nem marad egyébb hátra, mint saját meggyőződésünkkel beérni hazánk és királyunk érdekében, és állításunk helyességét, tények felemlítése által, mindaddig újra és újra bebizonyítani, míg igazán nemzeti alapokra fektetett hadtestek alakítása által, képessékké tétetünk, érdekeinket külföld ellenébe, ha szükséges, fegyveres kézzel is, siker reményével védelmezhetni. Senki sem tagadhatja, hogy az általam említett hadjárat, alatt az osztrák sereg vezetésében sok stratégiai hiba el nem követtetett volna, de ezek semmi befolyást sem gyakoroltak a marengói csata szomorú kimenetelére. — Marengónál az osztrák sereg túlszámban, igen kedvező földtéren, hol számos jó lovasságának elegendő tér nyílt működésre, előre tanulmányozott tájékon harczolt. A Mélasnak 45 ezer embere a csata kezdetén már egyesülve volt, míg a franczia sereg napfelkeltétől egészen délután 3 óráig csak 20 ezer embert vihetett tűzbe, és csak Dasaix 8930 emberből álló hadtestének megérkezése szaporította azt közel 29 ezer emberre. Látni tehát, hogy az előbb elkövetett stratégiai hibák a csata folyamára semmi befolyást nem gyakoroltak — győzött is eleinte az osztrák sereg túlszáma, de mihelyt délután csak egy percznyire zavar támadt rendjeiben, a legénység, ki nem harczolt azon lelkesedéssel, mit csak is a hazaszeretet és a nemzeti becsületérti féltékenység önthet szívébe, azonnal kapott az alkalmon és tömegesen elfogatta magát. Hiába áldozták fel magukat aztán a tisztek és egyes parancsnokaikért lelkesedett csapatok —a csata már el volt veszve. (Folytatása következik.) Az elszórt csatázási mód (die zerstreute Fechtart) gyakorlati alkalmazása. (Vége.) Defilék: (Hidak). A hidakat támadó vagy védő szándékkal lehet védelmezni; az utósó esetben lehordják vagy elrombolják azokat, míg az elsőben épségben megtartják. Ha támadó szándékkal védelmezünk egy hidat, rendesen a túlsó, ellenséges odalon levő partot is megszálljuk, kivéve azon esetet, ha az innenső, mi oldalunkon levő part igen domináló fekvésű volna vagy a félszakaszok és támaszok czélszerű, fedett felállítását megengedné — a túlsó part pedig egészen szabadon állana s nem léteznének ott olyan helyiségek, melyek által a hídhoz fedezve el lehetne jutni s melyeket előbb el kellene foglalni. A czél egy híd támadó szándékkali védelmezésénél a hidat újból átlépni, hogy az ellenséget üldözni vagy állásában megtámadni lehessen — tehát a hidat meg kell tartani s a csapatot többnyire úgy beosztani, hogy ez a folyón a cheval foglaljon állást. A csapatparancsnok belátása szerint határozandja el, váljon a félszakaszok és a támasz együtt, vagy a félszakaszok egyedül telepedjenek-e a túlsó ellenséges partra; itt a helyi visszonyok határoznak. Nem volna helyes a támaszt az innenső, mi oldalunkon a parton állítani fel, midőn az ellenséges félszakaszok a hidat beláthatják és lödözhetik; mert a mi részünkrőli előrehaladás esetében a hídon keresztülmenő támasz nagy vesztességnek lenne kitéve. A tartalékot minden esetre az innenső parton kell elhelyezni. Ha csak védő szándékkal, minden támadási czél nélkül, védelmezünk egy hidat, ekkor csak az innenső partot szabad megszállanunk. Itt szükséges a túlsó partot élénk kereszttűz alatt tartani, a támaszt pedig a Debouchékhoz lehető közel állítani fel, hogy ez a hidat helyreállítani vagy azon átmenni akarókat megtámadja. Az elrombolt híd helyreállítását az ellenség többnyire úgy fogja megpróbálni, hogy csolnakokon apró csapatokat küldeni a másik patra; ezek ellen az illető pontokon öszzevonjuk a félszakaszokat s a kiszállásnál a tartalék és néha a támasz segélyével rohammal is fogadjuk. A partnak, melyet védelmezünk, hosszához képest számos vagy kevesebb félszakaszokat küldünk ki; a támaszt az egész vonal közepének háta mögett állítjuk fel, hogy minden ponton egyaránt gyorsan kéznél lehessen; a tartalékot oly pontra állítjuk, hogy a netalán visszavert első vonalunk itt magát összeszedhesse, vagy pedig ahonnét a tartalék az átszállott ellenséget oldalba vehesse, mielőtt ez magát az innenső parton befészkelhette volna. (A támadás.) Ha feladatunk egy hidat az elszórt csatázási mód szerint feloszlott csapatokkal megtámadni, a félszakaszok teendője lesz: a tartalék és támasz előrenyomulását tüzelésük által fedezni, e szerint: a félszakaszoknak lehető közel kell az ellenséghez nyomulni (legyen ez az innenső vagy túlsó parton), és a tüzelést a hídhoz legközelebb felállított csapatokra összpontosítani. Ezen tüzelés akkor éri el legmagasabb fokát, midőn a támasz, melyet a híd rohammali bevételére szoktak használni, előre nyomul. Miután a támasz, melyhez a hídhoz legközelebb álló félszakaszok csatlakoztak, a hidat rohammal bevette és rajta a másik partra átszállott, rögtön félszakaszokra oszlik fel, s a híd közelében, két szárnyával a folyóra támaszkodva, állást foglal. A tartalék gyorsan követi és támaszszá válik, míg a másik parton maradt a hídtól távolabb álló félszakaszok mindaddig állásukban maradnak míg a híd bevétele kétségtelen, ekkor aztán csatlakoznak és tartalékká válnak. Azon esetben, ha a híd el van rombolva, a félszakaszok vezetői gázlókat (Furthen) fognak keresni és a támaszparancsnok jóváhagyása mellett a másik partra átszállván, állást foglalni, míg a tartalék erősítés végett követheti. Ha nincsenek ilyen gázlók, sem csalnakok, hanem a hidazat (Brückentrain) kéznél van, ekkor csajkákon (Ponton) szállítják át a félszakaszokat. Jó lesz ilyenkor mentés több félszakaszt egyesíteni, mert az ellenség mindenütt az érkező csajkák ellen nem állíthat egy zárt csapatot fel s így több támadó félszakasznak sikerülhet az ellenséges parton állást foglalhatni. A mily mértékben ez lassan kint sikerül, átszáll a támasz és végre a tartalék. Többnyire ily módon szállanak egy folyón át, midőn a czél: hadihidat verni s a hídverést csatározókkal fedezni. (Gázlók.) A gázló védelmezésénél nem tanácsos az ellenséges partnak megszállása, mert csak ritkán fordul elő azon eset, hogy a gázlóhoz vezető utat bokros helyiségek elzárják; továbbá rendszerint több gázló rövid távolságra egymástól található s így az ellenség az ő partján felállított védelmi állást könnyen veszélyeztethetné, még azért is jobb a védelmet csak az innenső partról folytatni, mert a lövések hatása a gázlón átszálló ellenre sokkal nagyobb leend, mint ha az ellenség a szárazon .