A Honvéd, 1868 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1868-01-13 / 2. szám

10 Gyanú van erre, gyanú van arra; járnak, kelnek, susognak, gyanúsítanak és vádolnak. Egy vihar egy pohár vízben! Egy darab Nerdi-Róma egy szabad státusban! És aztán azt akarják, hogy az anya nevelje szabad férfiú­nak gyermekét; azt akarják, hogy a tanító csepegtesse az ifjúba a szabadság és a haza szeretetét. Miért? — hogy 20 éves korában egy sötét középkori ha­talom körmei közzé jusson, mely a hazáért lángoló, a szabad­ságot imádó ifjúban a lélek ruganyosságát megtörje,a szellemet megölje és a testet géppé alakítsa. Vagy legyünk mindnyájan rabok, vagy legyünk mindnyá­jan szabadok, de egy államban nem lehet egyszerre sajtósza­badság és spanyol inquizitio. A XII. t. sz. 14. §. A törvényt tisztelni és annak magát alávetni minden hon­polgár kötelessége. A törvényt érvényre emelni s annak pontos végrehajtását ellenőrködni a kormány kötelessége. — Ezért támogatja, ezért fizeti őt az ország. Az 1847/48-diki XVIII. t. sz. 31. §. megtiltja a „Honvédének, hogy tartalma politikai tárgyak körül forogjon. Ezt a törvényt a „Honvéd“ mindig lelkiismeretesen szem előtt is tartotta, sza­ki kérdéseken túl soha sem lépett. Természetesen, hogy a szaki kérdések alatt úgy mint akárhol a világon nemcsak a puszta mesterségi tudományt értjük, hanem azon jogi kérdéseket is, melyek az illető szakra vonatkoznak. A szaki tudomány kiter­jedése legalább így értelmeztetik az egész világon és szegény szaktudós lenne az, ki a puszta technikai tudományon kívül, szakának lélektani és jogi részét nem ismerné. Lélektani és jogi kérdések fejtegetése tehát a „Honvéd“ hatásköréhez tartozik és így bátran egy kérdést intézhet fele­lős nemzeti kormányunkhoz, t. i. mi intézkedések történtek ed­dig, hogy az 1867-ediki XII. t. ez. 14. §. tartalma érvényre emeltessék s annak gyakorlati alkalmazása életbelépjen? Az említett §. szerint: „A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezett­ségei fölött, melyek nem katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar törvényhozás és illetőleg a magyar kormányzat fog­nak intézkedni.“ Nem hiszem hogy a sajtóvétség a katonai szolgálatra vo­natkozzék és így tehát, az ilyféle bűntényt elkövetett magyar katona nem is a katonai, hanem a magyarhoni törvényhozás szerint volna büntetendő, — így történik ez Olasz-, Franczia- és Angolhonban — s így kivánja ezt a 67-es elaborátum is. Az osztrák hadseregnél — hír szerint — egy tiszt ha va­lamit sajtó alá akar bocsátani, előbb elöljáróságához az erre vo­natkozó engedelemért kell folyamodnia — ez pedig tisztán ki­mondva nem egyéb mint előleges censura ! Ez sem korszakunk szellemével, sem a XII. t. sz. 14. §-ával nem fér össze. Igaz, hogy e §-nak gyakorlati alkalmazásánál azon nehéz­ség merül fel, hogy a Csehországban elhelyezett magyar ka­tona, ki egy polgári bűntényt követ el; az elítéltetés miatt Ma­gyarhonba kell hogy küldessék, mi az állam pénzügyeinek semmiesetre előnyére nem fog válni, de azért lehet ám ezen is segíteni, ha a magyar országgyűlés ugyan a XII. t. sz. 12-edik §-ában említett jogát felhasználva, a „magyar hadseregnek elhe­lyezése felöl úgy intézkedik, hogy a magyar ezredek Magyar­honban legyenek. Itt azután könnyű lesz a magyar harczást pol­gári bűntényeiért magyar polgári törvény szerint büntetni. ____________ Kápolnai István. Míg a régi „Presse“ és az új „Fremdenblatt“ toronyét, ho­ronyét összehordanak, gyanúsítanak, rágalmaznak, ferdítenek, — aztán újból megpróbálják „szép szóval,“ ha t. i. érzik hogy félhivatalos buzgóságukban túlcsaptak a határon, addig a „Mi­litär Zeitung“ vállat vonít és olykor az offiteiosus erőlködésnek jót nevet. A „Honvéd“ nem­rég a maga szempontjából kimondotta, hogy az új félhivatalos katonai röpirat (lásd „Honvéd“ 21-ik számát: Gedanken über die Reform der S. A. Armee) egy egé­szen haszontalan kejezelm­ény, mely csak annyiban érdemel figyelmet a­mennyiben egy a hadügyér részéről légbe bocsátott „ballon d’essai.“ A „Militär-Zeitung“ hasonlóképen a maga szempontjából kijelenti, hogy e röpirat egy „non sens.“ Egyszersmind csodál­kozik hogy találkoztak nagy bécsi lapok, melyek ez ügyet­len ferezmü felett vezérczikkeztek; csodálkozik hogy valaki annyi badarságot oly gondosan képes összerakni, mint ezt a röpirat szerzője tette. Tehát a „Militär-Zeitung“ azt mondja mit a „Honvéd.“ Hát felfordult a világ? A két ellentét szövetkezik, egyet mond, egy nézetben van! Ez onnét jön, mert mindketten tudjuk mit akarunk. Egyi­künknek sem kell a félrendszabály, a zavartság, az insurectio és a confusio. Mindketten inkább úgy maradunk a mint vagyunk és meg­várjuk mit hoz a jó szerencse, semhogy oly étket kotyfoljunk, melyet utóbb magunknak kellene megenni — s így mind a „Militär-Zeitung“ mind a „Honvéd,“ kiki a maga szempontjából minden félrendszabály mellőzésével kivánja a honvédelmi kör- Egy váratlan nyilatkozat. A mai vasúti és telegraphi időben nem lehet az igazat hosszasan titkolni. Milyen gondosan állították fel elleneink az ütegeket. A bécsi lapok hangosan kiáltották, hogy a „Honvéd“ a szélső pár­tok orgánuma, hogy Deák egészen más véleményben van a nemzeti hadsereg eszméjére nézve; a külföldi lapok pedig le­veleket hoztak Gallicziából, melyekben a „honvéd“-et forra­dalmi izgatással vádolták és működésének tulajdonították a magyar katonák naponta élénkebben nyilvánuló kívánságát, a törvények értelmében a hazában szolgálni. Mintha e kívánság nem élne minden egyes magyar ifjú keblében, és mintha erre a „Honvéd“ czikkeire volna szükség! Most ugyanezen lapok egyike, a „Deutsche Allgemeine Zeitung“ egy bécsi levelet hoz, mely független levelező tollá­ból eredt. Ez nyíltan kimondja, ,,hogy a magyar hadsereget az egész nemzet és abban minden párt óhajtja, sőt követeli.“ Továbbá levelező a magyar kormányt figyelmezteti, hogy e kérdés reá nézve — különösen a közeledő új választások szempontjából — mennyire fontos, sőt mondhatni életkérdés, így a bécsi levelező. Tehát végre külföldön is lassan kint érik azon eszme, hogy nem tréfa a­mit 5 hónap óta a pusztába praedikálunk. Hasztalan igyekeznek elleneink az igazságot titkolni; da­rab ideig lehet a világot hazugsággal ámítani, de végre nem vagyunk Chinában, és ha egy eszme egy egész nemzetnél megért, végre aztán a tyúk is kikaparja. III. „Századunk“ és „Hazánk.“ (I. I.) Lapunk a múlt éven át úgyszólván magánosan küz­dött egy valódi magyar sereg felállításáért. Mint ütközet alatt a csatározó, úgy az időszaki irodalom terén a „Honvéd“ kezdte meg a csatározást az 1848- és 1867-ki törvények pajzsa alatt. A m. honvédelmi ügyérnek morális fegyvert akart nyúj­tani a Bécsben még létező bureaucrata párt ellen, melynek leg­forróbb óhaja, hogy az 1867-diki XII. t. sz. 11 —14. §-ai lassan­kint feledékenységbe jöjjenek. Ezen párt természetesen örülne, ha Magyarhon ezentúl Lapszemle. I. A „Militär-Zeitung“ és­ a „Honvéd.“ (B) A katonának általában azon jó tulajdona van, hogy nem fest nagy képeket, nem csinál szúnyogból elefántot, hanem egyszerűen és röviden megmondja mit akar, így a „Militär- Zeitung.“

Next