A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-02-23 / 8. szám
61 Ez volt a jel egy iszonyatos tüzelésre. Egy gyalogkatona oly közvetlen a fülemnél süti el fegyverét, miként azt hivom: fülem dobja reped szét. A lövések túlárról viszonoztalak, a súlyos parti ágyúk is belevegyültek a harczba, a gránátok sivítottak a légben, a fagalyak recsegtek körültünk, a csatazaj derekasan kifejlődött. Egyre új járművek eveztek át, a nesztelen csend egy kitörő vidámságnak helyt engedett: győzelmi öntudattal gázoltak a derék katonák hónaljig a vízbe, saját maguk által hurczolt csónakjaikat a mélyebb vízbe vonszolták, s rajta rivalgással bocsátkoztak annak felszínére. A Röder-féle dandár csaknem egészen átevezett, midőn az Augustenburg erődből iszonyú felgőzölgést láttam. Göben tábornokot figyelmeztettem reá. „Uraim mondá a tábornok — most mi is lépjünk a járművekbe !“ Ügetve siettünk a part felé s a csolnokokba ugráltunk. Míg megkísérlettük a mély vízbe juthatni, egy pár kartácslövés a vízbe csapott mellettünk, s fejünk felett az Alsen nagy ütegeinek gránátjai sivítottak. Más járművet kellett igénybe vennünk, minthogy a mienket mély vízre vinni képtelenek voltunk. Rövid idő múlva a túlparton termettünk, s nagy szerencsénkre, csakhamar lovaink, deszkákkal összekötözött csolnakokon, sértetlenül megérkeztek. Még gyalog megvittem a 3-ik vadász zászlóaljnak s néhány westfali századnak a tábornok parancsait, nyeregbe vetem magam s a tábornok után siettem. A fő eszme volt, hogy a Röder dandár a bal-, s a Göben dandár a jobbszárnyat képezvén, Sonderburg felé haladjon. A Schmith és Kannstein dandárok, egy század Zieten-huszárokkal, mint tartalék követték. A síküteg, a kitűnő rendelkezés folytán az ostromra nézve oly korán átszállittatott, hogy a harczba döntőleg támadhatott. Mi egymásután azon futóárkokban ügettünk, melyek az egyes parti ütegeket egybekötötték, mig nem a harcz Kjarnél megállapodott. A dánok egy támadási lökést intéztek, mely azonban félóra múlva végképen visszautasíttatott. A kézi fegyver tüzelése e helyi jégeső sűrűségben hullott. Göben tábornok lova, a ki mellettem jobbra állott, alóla kilövetett. Ezen szavakkal: „mindig a legjobb lovamat“ (egy elöbbeni csatában szintén elvesztő lovát) lovásza által más lovat hozatott. Hogy a golyó, mely a tábornok lován átfúródott, sem engem, sem pedig lovamat meg nem sérté, habár lovaglásban térdeink érintkeztek, még ma is talány előttem. Balra tőlem két lépésnyire B. őrnagy lovának tomporájába ütödött egy golyó; én leszálltam nyergemből, hogy a sebet mevizsgáltam,s azalatt,míg én lehajoltam, egy második golyó, miként a legélesebb kés, ugyanazon ló kantárát ketté metszette. Folytonos sziszegés s rugás volt a levegőben, s egy vágtatás alkalmával, melyet egy pár száz lépés távlaton ide s oda tettem, a parancsok megvétele végett, a golyók röpkedését folytonosan hallottam, mindamellett mindig sértetlenül tértem vissza. Később elviselhetlenné lön a tüzelés, úgy, hogy a lóról leszállottunk; lovamat, mely a golyók zúgása által nyugtalankodott, a tábornok tanácsára, egy ligetbe vittem. Az egész után odáig, harczosaink, kiket rögtön a tűzbe vinni nem lehetett, a falak s a sövények mögött feküdtek, hogy a tűz ellen védve legyenek. — Csakhamar nem lehetett többé egyes golyókat hallani — egy szakadatlan sivitássá s fel-felcsapkodássá fajult át. — Az udvar bemenete alatt sűrűn állottak a dán foglyok, kik közöl az egyiknek lovamat tartani adtam át. (Vége következik.) Hirdetmény. A magyar kir. honvédelmi minisztérium kész szerelvénydarabok szolgáltatására vonatkozó ajánlatok elfogadásával kívánván a felállítandó honvédség szükségletét biztosítani, a következőket teszi közzé: Az 1/. alatt mellékelt kimutatásból meglátható, mely tárgyakra tehetni ajánlatokat. Minden egyes fajtára külön is elfogadtatnak az ajánlatok és pedig úgy a honvédelmi minisztériumnál bármikor megtudható egész mennyiségre, mint annak egy részére nézve. 1. §. Az ajánlat tárgya, fajtát és mennyiséget tekintve, határozottan kiteendő, és pedig az utóbbi nemcsak számmal, de betűkkel is. 2. §. A honvédelmi minisztérium fentartja magának, hogy a kivánt árak méltányossága fölött ítélhessen, s hogy tekintettel nemcsak az árak nagyságára, hanem az ajánlkozók megbízhatóságára s erőképes- ségére is, köztük választhasson, vagy a szükséghez képest az ajánlatokat el is utasíthassa. 3. §: A kivánt tárgyak tíz, azaz: 10%-át be kell szolgáltatni fele részben f. é. május, felében pedig június hó 1-jő napjáig; negyven, azaz: 40%-át ugyanezen évi szeptember, utolsó ötven, azaz : 50°/o-át pedig deczember 1-jő napjáig. 4. §. Minden vállalkozó tartozik a felajánlott tárgyakért kivánt árak összeségének 5%-át a központi állampénztárnál Budán bánatpénzül letenni, s az arról szóló elismervényt ajánlata mellett külön borítékban a honvédelmi minisztériumnál bemutatni. Az ajánlatban világosan kiteendő az ajánlott tárgyaknak ára, és pedig nemcsak darabonként, hanem összesítve is, hogy azonnal kitűnjék, ha fölüti-e annak 50°/o-át a letettül bizonyított összeg. Ha azt ki nem tenné, az ajánlat figyelembe nem vétetnék. 5. §. A bánatpénz letehető készpénzben, magyar államkötvényekben, a magyar földhitelintézet zálogleveleiben, s árvái biztosítékot nyújtó bekeblezett magánkötelezvényekben. 6. §. Az ajánlatnak ivenként 50 kros bélyeggel ellátva, s a vállalkozó által sajátkezűleg aláírva kell lenni, s tartalmaznia a vállalkozónak lakhelyét, polgári állását és annak nyilt kijelentését, hogy az e hirdetésben foglalt, és az ajánlattevő által a hivatalos lap illető s az ajánlatban megnevezendő számában olvasott feltételeknek magát aláveti. Az ajánlatlevél szabályszerű mintája 2. alatt mellékelve van. 7. §. Ha az ajánlatot tevő nős, az ajánlatot nejének is alá kell írni, s bevállatásáért férjével egyetemleg kötelezettséget vállalni. Ugyanez áll azon esetre is, ha az ajánlatot többen szövetkezve teszik. Ez esetre azonban már az ajánlatban megnevezve kell lenni annak, a kihez utasítandók lesznek a megrendelések és utasítások, s a kivel folytatandók lesznek a szolgáltatásra vonatkozó tárgyalások, és a kinél teljesíthetők lesznek a szerződés szerint járó fizetések, szóval, ki az ajánlatottevők törvényes meghatalmazottjául legyen tekinthető, mindaddig, míg általuk helyette más nem neveztetik hasonló jogkörrel. Ez esetre az új meghatalmazvány a honvédelmi minisztériumnál bemutatandó lesz. 8. §. A szolgáltatandó daraboknak a honvédelmi minisztériumnál a jövő márczius hó 1-jétől kezdve bármikor megtekinthető minták szerint kell készittetniök s anyaguk nem lehet selejtesebb ama mintákénál, jobb minőség ajánlatának esetén, az ajánlathoz minta melléklendő. 9. §. Azoknak, akiknek ajánlataik elfogadtatnak, az ár megtérítése mellett kiadhatók lesznek, úgy a mintadarabok egyes példányai, mint a szabásformák. Nemkülönben kiadatik nekik annak kimutatása is, mely a0lékokban kelljen szolgáltatniok a különböző méretek szerint a vállalt darabokat. A használandó anyagot illetőleg következő határozmányok fognak zsinórmértékül szolgálni: A gyapjúszövetek készítéséhez nem szabad használni se műgyapjút, se gyapjúhulladékot, se gyapotot, se semmiféle idegen anyagot. A gyapjúszöveteknek beeresztve s színtartóknak kell lenni, s a mintákkal ezen tekintetben is egyezni. A vászonfélék egyiránt lehetnek kézművek és gyártmányok, de mindenesetre hamisítatlanok, sűrűn szövöttek, minden ártalmas anyag nélkül, s kellően fehérített, és aztán kiszárított kell, hogy legyen azon kelme, melyből készíttetnek. A lábbelieket u. n. fontos talppal kell megtalpalni. 10. §. A vászonfélék egyedüli kivételével, kizárólag oly műhelyekben, gyárakban és műtelepekben készítendők a vállalt darabok, melyek a vállalkozó egyenes felügyelete alatt állanak. A honvédelmi minisztérium jogosítva leend, az üzletvitel módjának megvizsgálása által meggyőződést szerezni magának ezen körülményről. E czélból az ajánlatban szabatosan megnevezendő lesz a község és az épület, melyben a munka végre leszen hajtva. 11. §. A daraboknak szorosan az átveendő mustrák és szabásminták szerint kell készittetniök, a különböző méretekre vonatkozólag megállapított %-ki aránynak s a készítési szabványoknak pontos megtartása mellett. 12. §. Az átadás a budai és a pesti ruharaktárak helyiségeiben, a vállalkozónak vagy meghatalmazottjának jelenlétében, az átvevő bizottság elnöke által kitűzendő s a vállalkozóval idején tudatandó napon s illetőleg napokon történik. 13. §. Az átvételnél megállapíttatik az átadott darabok mennyisége, s megvizsgáltatik anyaguk és készíttetésük minősége. Ezek megbírálhatása végett a gyapjúszövetből készített és megbérlelt darabok két százaléka szétfejtetik, hogy meggyőződést lehessen szerezni az anyag és munka jóságáról és tartósságáról, valamint a kiszabott méretek megtartásáról , a kelme beavatott voltáról is. A lábbelinek 5°/0-a fejtetik fel, hogy a belalkatrészekhez használt anyagok szabályszerű voltáról meggyőződést lehessen szerezni. Ha a szétfejtés segélyével végrehajtandó is ezen próbáknál csak egy darabról is kiderülne, hogy az előzött §§-ban megírt kellékeknek elég téve nincs, az átvétellel megbízott küldöttségnek szabadságában áll a vállalkozó költségére tovább folytatni a próbát s a nyerendő eredményhez képest visszavethetni az egész szállítmányt is; szabadságában állván ez esetre a honvédelmi minisztériumnak a 22. §-ban megírt jogait érvényesíthetni. 14. §. Ha a vállalkozó nem nyugszik meg az átvevő bizottság ítéletén, szabadságában áll vegyes bizottságot kérhetni a vesztes fél költségére.*