A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-23 / 8. szám

61 Ez volt a jel egy iszonyatos tüzelésre. Egy gyalogkatona oly közvetlen a fülemnél süti el fegyverét, miként azt hivom: fülem dobja reped szét. A lövések túlárról viszonoztalak, a súlyos parti ágyúk is belevegyültek a harczba, a gránátok sivítottak a légben, a fagalyak recsegtek körültünk, a csatazaj derekasan kifejlődött. Egyre új járművek eveztek át, a nesztelen csend egy ki­törő vidámságnak helyt engedett: győzelmi öntudattal gázoltak a derék katonák hónaljig a vízbe, saját maguk által hurczolt csónakjaikat a mélyebb vízbe vonszolták, s rajta rivalgással bo­csátkoztak annak felszínére. A Röder-féle dandár csaknem egészen átevezett, midőn az Augustenburg erődből iszonyú felgőzölgést láttam. Göben tábornokot figyelmeztettem reá. „Uraim mondá a tábornok — most mi is lépjünk a járművekbe !“ Ügetve siettünk a part felé s a csolnokokba ugráltunk. Míg megkísérlettük a mély vízbe juthatni, egy pár kartács­lövés a vízbe csapott mellettünk, s fejünk felett az Alsen nagy ütegeinek gránátjai sivítottak. Más járművet kellett igénybe vennünk, minthogy a mienket mély vízre vinni képtelenek vol­tunk. Rövid idő múlva a túlparton termettünk, s nagy szeren­csénkre, csakhamar lovaink, deszkákkal összekötözött csolnako­­kon, sértetlenül megérkeztek. Még gyalog megvittem a 3-ik vadász zászlóaljnak s néhány westfali századnak a tábornok parancsait, nyeregbe vetem ma­gam s a tábornok után siettem. A fő eszme volt, hogy a Röder dandár a bal-, s a Göben dandár a jobb­szárnyat képezvén, Sonderburg felé haladjon. A Schmith és Kannstein dandárok, egy század Zieten-huszárok­­kal, mint tartalék követték. A síküteg, a kitűnő rendelkezés folytán az ostromra nézve oly korán átszállittatott, hogy a harczba döntőleg támadhatott. Mi egymásután azon futóárkokban ügettünk, melyek az egyes parti ütegeket egybekötötték, mig nem a harcz Kjarnél meg­állapodott. A dánok egy támadási lökést intéztek, mely azonban félóra múlva végképen visszautasíttatott. A kézi fegyver tüze­lése e helyi jégeső sűrűségben hullott. Göben tábornok lova, a ki mellettem jobbra állott, alóla kilövetett. Ezen szavakkal: „mindig a legjobb lovamat“ (egy elöbbeni csatában szintén el­­vesztő lovát) lovásza által más lovat hozatott. Hogy a golyó, mely a tábornok lován átfúródott, sem engem, sem pedig lova­mat meg nem sérté, habár lovaglásban térdeink érintkeztek, még ma is talány előttem. Balra tőlem két lépésnyire B. őrnagy lovának tomporájába ütödött egy golyó; én leszálltam nyer­gemből, hogy a sebet mevizsgáltam,s azalatt,míg én lehajoltam, egy második golyó, miként a legélesebb kés, ugyanazon ló kantárát ketté metszette. Folytonos sziszegés s rugás volt a levegőben, s egy vágtatás alkalmával, melyet egy pár száz lépés távlaton ide s oda tettem, a parancsok megvétele végett, a go­lyók röpkedését folytonosan hallottam, mindamellett mindig sértetlenül tértem vissza. Később elviselhetlenné lön a tüzelés, úgy, hogy a lóról leszállottunk; lovamat, mely a golyók zúgása által nyugtalankodott, a tábornok tanácsára, egy ligetbe vittem. Az egész után odáig, harczosaink, kiket rögtön a tűzbe vinni nem lehetett, a falak s a sövények mögött feküdtek, hogy a tűz ellen védve legyenek. — Csakhamar nem lehetett többé egyes golyókat hallani — egy szakadatlan sivitássá s fel-felcsapko­­dássá fajult át. — Az udvar bemenete alatt sűrűn állottak a dán foglyok, kik közöl az egyiknek lovamat tartani adtam át. (Vége következik.) Hirdetmény. A magyar kir. honvédelmi minisztérium kész szerelvény­darabok szolgáltatására vonatkozó ajánlatok elfogadásával kí­vánván a felállítandó honvédség szükségletét biztosítani, a kö­vetkezőket teszi közzé: Az 1/. alatt mellékelt kimutatásból meglátható, mely tárgyakra tehetni ajánlatokat. Minden egyes fajtára külön is elfogadtatnak az ajánlatok és pedig úgy a honvédelmi minisztériumnál bármikor meg­tudható egész mennyiségre, mint annak egy részére nézve. 1. §. Az ajánlat tárgya, fajtát és mennyiséget tekintve, határozot­tan kiteendő, és pedig az utóbbi nemcsak számmal, de betűkkel is. 2. §. A honvédelmi minisztérium fentartja magának, hogy a kivánt árak méltányossága fölött ítélhessen, s hogy tekintettel nemcsak az árak nagyságára, hanem az ajánlkozók megbízhatóságára s erőképes-­­ ségére is, köztük választhasson, vagy a szükséghez képest az ajánla­tokat el is utasíthassa. 3. §: A kivánt tárgyak tíz, azaz: 10%-át be kell szolgáltatni fele részben f. é. május, felében pedig június hó 1-jő napjáig; negyven, azaz: 40%-át ugyanezen évi szeptember, utolsó ötven, azaz : 50°/o-át pedig deczember 1-jő napjáig. 4. §. Minden vállalkozó tartozik a felajánlott tárgyakért kivánt árak összeségének 5%-át a központi állampénztárnál Budán bánatpén­zül letenni, s az arról szóló elismervényt ajánlata mellett külön boríték­ban a honvédelmi minisztériumnál bemutatni. Az ajánlatban világosan kiteendő az ajánlott tárgyaknak ára, és pedig nemcsak darabonként, hanem összesítve is, hogy azonnal kitűn­jék, ha fölüti-e annak 50°/o-át a letettül bizonyított összeg. Ha azt ki nem tenné, az ajánlat figyelembe nem vétetnék. 5. §. A bánatpénz letehető készpénzben, magyar államkötvények­ben, a magyar földhitelintézet zálogleveleiben, s árvái biztosítékot nyújtó bekeblezett magán­kötelezvényekben. 6. §. Az ajánlatnak ivenként 50 kros bélyeggel ellátva, s a vállal­kozó által sajátkezűleg aláírva kell lenni, s tartalmaznia a vállalkozónak lakhelyét, polgári állását és annak nyilt kijelentését, hogy az e hirde­tésben foglalt, és az ajánlattevő által a hivatalos lap illető s az ajánlat­ban megnevezendő számában olvasott feltételeknek magát aláveti. Az ajánlatlevél szabályszerű mintája 2­. alatt mellékelve van. 7. §. Ha az ajánlatot tevő nős, az ajánlatot nejének is alá kell írni, s bevállatásáért férjével egyetemleg kötelezettséget vállalni. Ugyanez áll azon esetre is, ha az ajánlatot többen szövetkezve teszik. Ez esetre azonban már az ajánlatban megnevezve kell lenni annak, a kihez utasí­­tandók lesznek a megrendelések és utasítások, s a kivel folytatandók lesznek a szolgáltatásra vonatkozó tárgyalások, és a kinél teljesíthetők lesznek a szerződés szerint járó fizetések, szóval, ki az ajánlatottevők törvényes meghatalmazottjául legyen tekinthető, mindaddig, míg álta­luk helyette más nem neveztetik hasonló jogkörrel. Ez esetre az új meghatalmazvány a honvédelmi minisztériumnál bemutatandó lesz. 8. §. A szolgáltatandó daraboknak a honvédelmi minisztériumnál a jövő márczius hó 1-jétől kezdve bármikor megtekinthető minták sze­rint kell készittetniök s anyaguk nem lehet selejtesebb ama mintákénál, jobb minőség ajánlatának esetén, az ajánlathoz minta melléklendő. 9. §. Azoknak, a­kiknek ajánlataik elfogadtatnak, az ár megtérí­tése mellett kiadhatók lesznek, úgy a mintadarabok egyes példányai, mint a szabásformák. Nemkülönben kiadatik nekik annak kimutatása is, mely a­0­lékokban kelljen szolgáltatniok a különböző méretek szerint a vállalt darabokat. A használandó anyagot illetőleg következő határozmányok fognak zsinórmértékül szolgálni: A gyapjúszövetek készítéséhez nem szabad használni se műgyap­­jút, se gyapjúhulladékot, se gyapotot, se semmiféle idegen anyagot. A gyapjúszöveteknek beeresztve s színtartóknak kell lenni, s a mintákkal ezen tekintetben is egyezni. A vászonfélék egyiránt lehetnek kézművek és gyártmányok, de mindenesetre hamisítatlanok, sűrűn szövöttek, minden ártalmas anyag nélkül, s kellően fehérített, és aztán kiszárított kell, hogy legyen azon kelme, melyből készíttetnek. A lábbelieket u. n. fontos talppal kell megtalpalni. 10. §. A vászonfélék egyedüli kivételével, kizárólag oly műhe­lyekben, gyárakban és műtelepekben készítendők a vállalt darabok, melyek a vállalkozó egyenes felügyelete alatt állanak. A honvédelmi minisztérium jogosítva leend, az üzletvitel módjának megvizsgálása által meggyőződést szerezni magának ezen körülményről. E czélból az ajánlatban szabatosan megnevezendő lesz a község és az épület, mely­ben a munka végre leszen hajtva. 11. §. A daraboknak szorosan az átveendő mustrák és szabásmin­ták szerint kell készittetniök, a különböző méretekre vonatkozólag megállapított %-ki aránynak s a készítési szabványoknak pontos meg­tartása mellett. 12. §. Az átadás a budai és a pesti ruharaktárak helyiségeiben, a vállalkozónak vagy meghatalmazottjának jelenlétében, az átvevő bizott­ság elnöke által kitűzendő s a vállalkozóval idején tudatandó napon s illetőleg napokon történik. 13. §. Az átvételnél megállapíttatik az átadott darabok mennyi­sége, s megvizsgáltatik anyaguk és készíttetésük minősége. Ezek meg­­bírálhatása végett a gyapjúszövetből készített és megbérlelt darabok két százaléka szétfejtetik, hogy meggyőződést lehessen szerezni az anyag és munka jóságáról és tartósságáról, valamint a kiszabott mére­tek megtartásáról , a kelme beavatott voltáról is. A lábbelinek 5°/0-a fejtetik fel, hogy a belalkatrészekhez használt anyagok szabályszerű voltáról meggyőződést lehessen szerezni. Ha a szétfejtés segélyével végrehajtandó is ezen próbáknál csak egy darabról is kiderülne, hogy az előzött §§-ban megírt kellékeknek elég téve nincs, az átvétellel megbízott küldöttségnek szabadságában áll a vállalkozó költségére tovább folytatni a próbát s a nyerendő ered­ményhez képest visszavethetni az egész szállítmányt is; szabadságában állván ez esetre a honvédelmi minisztériumnak a 22. §-ban megírt jo­gait érvényesíthetni. 14. §. Ha a vállalkozó nem nyugszik meg az átvevő bizottság íté­letén, szabadságában áll vegyes bizottságot kérhetni a vesztes fél költ­ségére.*

Next