A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-01-05 / 1. szám

Második évfolyam. 1. szám. Pest, január 5. 1871. MAGYAR ALTISZTEK S E ÜZ1I ABUZOSOK SZÁMÁRA MULATTA­­IKTATÓ OLVASMÁNY (A „Honvéd“ melléklapja.) Igen kérjük a postai utalványok szives visszaküldését. . jgffipT’ Lapunk első tíz évi számát némely előfizetőnk két pél­dányban is fogja kapni. Kérjük, szíveskedjék lapunkat a maga körében lehetőleg ismertetni.­­ Általános eszmék a tüzérség alkalmazásáról. Tüzérség nélkül a mai taktika szerint nem is működ­hetik nagyobb csapat. Bem 1848-ban győzelmeit nagy részben tü­zéri képzett­ségének köszönhette. A tüzérség feladatát egy csatában, pár szóval olvasóink emlékében újra felfrissíteni óhajtjuk, s egy nagyobb munka erre vonatkozó fejezetét e helyen ismételjük. „Ágyúk előre!“ így kiáltott minden közhonvéd Bem tá­borában, midőn jelentették, hogy közeledik az ellenség. Bem már 1848-49-ben követte a tüzérségre nézve azon hadtant, mely a hátutörtök behozatala után általános szabály leend. Bem minden csata kezdetén annyira közeledett ágyúi­val az előrenyomuló ellenséghez, amennyire csak lehetett, t. i. a­mily közel a téri alkotásnál fogva egy alkalmas fel­állási pontot felfedezni képes volt. Hogy a tüzérség tüzelésének sikere lehessen, legalkal­masabb egy domináló felállási pont és aszerint, amint ezen pontot megtaláljuk, közeledünk az ellenséghez 2000 lé­pésre vagy még közelebb. Mindenekelőtt pedig czélba veszszük az ellenség tüzérségét, hogy­ ez által a lassabban előre nyomuló és a tüzérséget követő csapatokról az ellenség tüzérségének golyóit elvonjuk. A csatának ilyen módoni bevezetésénél még szükséges, hogy az ágyúk tüzelése növekedő gyorsasággal és minden kímélet és tekintet nélkül a lőszerre nézve történjék. A lőszer kímélésének csak 2—3000 lépés távolságra van értelme, míg 2000 lépésen alól ezen kímélés a tü­zérség jelen czéljával homlokegyenest ellenkezik. Ugyanis 2000 lépésen alól az ellenséget lövedékekkel kell elönteni és ezen okból bírnak a könnyűszerűleg tölthető ágyúk azok felett, melyek töltése hosszabb időt vesz igénybe, előnynyel. A védelemnél, midőn az ellenséget bizonyos állás­ban bevárjuk, oly lehető domináló pontra állítjuk ütegeinket, hogy az egész (ágyúink hatása alatt álló) térség kör­alakba legyen zárkózva, és hogy ütegeink képesek legyenek azon főközlekedési vonalakra, melyeken az ellenség közeledik, öszpontú (concentrisch) tüzelést irá­nyozni. Bem tábornok egy ilyen állást foglalt el egy üteggel a szebeni első vesztett csata után Nagy-Linknél (Stolzenburg) és a gy­zelmes osztrák gránátosokat roppant veszteséggel visszaverte. Az új hadtan egyik első feladata a nagy gyalogsági tömegek lehető gyors és kevés veszteséggel járó közeledése a csatában, melyet az előre siető ütegeknek kell oltalmazni és fedezni. A mily mértékben aztán a gyalogság a tüzérség után nyomul és a támadásra kifejlődik, azon arányban a tü­zérség is lehetőleg közeledvén az ellenséghez, bizonyos kijelölt fontosabb tárgyakra irányozza tüzelését és igyekszik azon fedezeteket szétrombolni, melyeket az ellen­séges gyalogság felhasznál. Ha létezik egy alappont az ellenségnél, melynek ré­­szünkreli összelövése fő érdekünkben fekszik, akkor minden tekintet nélkül ütegeink előnyös elhelyezésére egész erőnket e pontra irányozzuk és azt a lövedékek roppant sokaságával elöntjük, ezen nagyszerű öszpontosított erőkifejtés által igye­kezvén az ellenséget megingatni, vagy legalább természetes vagy mesterséges fedezetét szétrombolni. Uj évi fél esztendő napjára Kinek mit kívánjak, Hogy ne legyen bajára Senki szép fiának, Hanem inkább hogy minden Honfi és honleány Benne örömet leljen, Hátán nem is kíván. — Első legyen a haza! Keblem e szent kincse: Kívánom az ég ura Rá áldását hintse. Tartsa meg ezredeken Keresztül épségben, S gyámolítsa hűn minden Bajban és Ínségben. Védő szárnyai alatt Növekedjék nagyra; Az ármány s álhonfiak Soha se vigyék fagyra. Béke lengjen fölötte, Áldást hozó béke; Virágozzék örökre S legyen a föld éke! — Második a nemzetem, Ez az árva nemzet! Kívánom, hogy az isten Fogjon vele kezet. S kézenfogva vezesse A boldogság utján, Itassa és etesse A bölcsesség kutján. Szerencsében és bajban Legyen egyetértő! Kemény s makacs a jajban, Még­se legyen sértő. JEljen-haljon a honért! Jobbat úgysem tehet, S áldozzon a közjóért A mennyit csak lehet. — A harmadik meg legyen Csengő magyar nyelvem! Kívánom , minden hegyen , S völgyön otthon leljem. Adriától kárpátig Hazám minden táját Zengje át és Balkánig Üsse föl tanyáját. Igazságos jogából Senki ki ne túrja, S legyen minden hangjából Egy-egy részvét húrja. Szóval: legyen testvéri Kapcsa nemzetemnak, Ha bú ha öröm éri! S kedves az istennek. — Végre pedig ráadásul Magamnak kívánom, Hogy ne legyek leghátul, Majd ha kell, a gáton. S életemet az isten Szikrájával gyújtsa, S míg hazámnak szentelen, Csupán addig nyújtsa! — Az újévre ennyiből Áll a kivánatom, r ' § És ezt szivem mélyiböl Egekbe juttatom. Egekbe az istenhez! Egyenest magához, Ki multat s jövőt rendez ! És jelent kormányoz, üdvözlet. (Pest, 18 . . jan. 1.) Darvas László.

Next