A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-01-05 / 1. szám
Olcsóbb is lehet, mert a consortium nyeresége megmarad a honvédségi, illetőleg országos Alapra. Minden az országos gyárakból meg nem szerezhető nyersanyagot, szükségkép kész munkát a dandárok székhelyén kellene beszerezni, a nyersanyagot felügyelet alatt kiszabásra kimérni és azok összeállítását területenként biztosítani. Hogy a fegyverzeti gyár Budán vagy Pesten van-e, az különbséget nem tesz, csak az ország határain belül jó és biztos közlekedési helyen legyen. A biztosságot ugyan tekintetbe kell venni, és akkor Pest vagy Buda közt kevés a különbség. Utóbbi nézetből kiindulva Komáromot lehetne említeni. IV. Honvédsereg területei. Legelsőbben kellene a közös seregnek ezredeit kiegészítő területekre felosztani, a területeknél nem annyira kell a térképi rajzot, mint a népességet alapul venni, és a statistikai eredmény szerint rendezni. Az ország területének 7 kerületi parancsnokságra való felosztását csak helyeselni lehet. Azonban a honvédségi tekintély és a törvény szerinti egyenlőség követeli, hogy a kerületi parancsnokok, tábornokok legyenek. Úgymint oportunitás tekintetéből sokat engedni és méltányolni ugyan e tekintetből kellene a törvény alapján egyenlően jogosított nemzeti hadsereget teljes alapra és tekintélyre emelni. V. Honvédségi kiképzés. A honvédségi kiképeztetés az 1 §.-ban „Honvéd kötelezettségek“ czim alatt foglalt szervezéssel már biztosítva van, de emelkedik a további szolgálatra jelentkező honvédek és honvéd altisztek által, kik a szolgálati pótdijjak által nyerik jutalmukat. VI. Dandár rendszer. A nemzeti hadseregnek, szolgálati kezelése és harczképessége a dandárok által van rugonyozva és biztosítva. Minden testületnél lehet a központosítást (Centralisation) előbb pártolni, de egy had- és védseregnél pótolhatlan károkat okozhat. Igen helyesen mondod, hogy a dandár székhelyén 2 zászlóalj legyen állomásozva, ezáltal a zászlóaljak csekély létszámokkal is teljesíthetik a szolgálatokat, minden iskolák és gyakorlatok nagyobb biztosítást nyernének, a legénység, altisztek és főtisztek is tanulhatnának. A dandár szolgálat öszpontosításához tartozna még a. §. „Ruházat és felszerelés“-ben említett ruházat, felszerelés és élelmezés biztosítása — ezek természetesen egy a kerületi hadbiztosághoz tartozó albiztos vagy kezelési tiszt felügyelete alatt gondoztatnának. A dandár törzsek fő súlyt fektetnek erre és ezt osztályra vélném osztani: 1) szolgálati és táborkari; 2) kezelési osztályra, 3) egészségügyi osztályra. A táborkari osztálynak e területéhez tartozó vidéknek, minden közlekedési utaknak (még a gyalog- és párkányutaknak is) a hidaknak, terepleírásoknak, a községekről, a statistikai adatoknak, lakosok, munkaerő, házak, vágó- és vonósmarhák, lovak számának birtokában kellene lennie. Az orvosokra vonatkozólag csatlakozom véleményedhez, t. i. a dandár törzshelyén teljesítheti a dandár orvos az egészségi ügy szolgálatot, a törzshelyen kívül legyenek szerződött orvosok. Mozgósítás esetén pedig még a védkötelezettség alatt levő orvosok teljesíttik az orvosi szolgálatot, al- és főorvosi rangban. Ezen szolgálat biztosítására szabadságolt állományú orvosokat is lehetne kinevezni. VII. Összzgyakorlatok és ellenőrzési szemle. Osztom nézetedet, hogy hazánkban a nép alsó rétege jó és kötelességérzettel bír A romlás, a törvény és polgári kötelesség tiszteletlensége pedig ezeken felül keresendő. Az őszi gyakorlatokat és harczképességet az 1. §-ban előbb már említett védkötelezettségi rendszer biztosítaná, és évenként lehetne a Század, zászlóalj, dandár és hadtest harczászatot gyakorolni. Magától értetik, hogy csak mindig az egymás ellenes harczászat bir oktatási, illetőleg tanulmányozási tekintetben jelentékeny becscsel. A mostani harczászat új tanával itt is csak egyedül a dandárok egymás ellenségére fektetvén a gyakorlati tanulmányozást, mert az öldöklő fegyverek nem engedik az oktatási szabályzatban előforduló zárt alakzatbani mozdulatokat minden terepekben akalmazni, hanem az illető parancsnok kötelessége az őrjárati csapattól kezdve egész a hadtestig, magát a a terepviszonyhoz alkalmazni. Ezen eszme azonban itt felesleges, mert ez már a gyakorlati szabályzatban és a harcztanban előfordul. Ha a honvédségi létszám egyszer annyira szaporodik, hogy minden zászlóalj legalább 1500 fővel rendelkezik, ez esetben a szabadságolt honvédeket csak minden 2-dik évben lehetne fegyver alá szólítani. A gyakorlatok mikénti megtartását a magyar királyi honvédminisztérium belátása szerint rendelné el. A IV. §. említi, hogy a kerületi parancsnokoknak, tábornokoknak kellene lennie, ugyanazon okoknál fogva kell, hogy a dandárnokok ezredesek legyenek. Itt szükséges megemlítenem a 1/2 dandárokra való felosztás helyességét, mely vezénylések sokszor előfordulnak. Ebből kiindulva a törzstisztek szervezését szükségesnek vélném, ide nem számítva a m. k. honvédelmi minisztériumnak és a honvéd főparancsnokságnak szervezését, miután ezek a közönséges csapat testületen felül állanak, következőleg megállapítani: 1. A kerületi parancsnok legyen tábornok ; 2. A dandár parancsnok legyen ezredes; 3. A mennyi dandár, annyi alezredes; Az őszi szemle megtartása, az őszi gyakorlatok után okvetlen szükséges, hogy a nyilvántartást rendesen és biztosan vezetni lehessen, és hogy az egyes honvédeknél, azok személyére vonatkozó ügyeket elintézni és az anyakönyvi lapban szükség esetében kiigazítani vagy pótolni valókat eszközölni lehessen. Ezen alkalommal azon honvédek, kik az év folytán beidézve nem voltak, a szolgálat érdekében előadják panaszaikat és kérelmüket. Aki bármely megidéztetésre meg nem jelenik, egy fél évi utánszolgálatra volna ítélendő. Az illető beidézett honvédeknek megjelenésüket észkapcsolatba kell venni a községi rendszerrel, és a községenkénti nyilvántartással. Ezek ellen vétkezőket azonnal egy félévi szolgálattal kellene büntetni. Magától értetődik, hogy a szolgálati büntetések, a rendes szolgálaton felül számíttatnak. Az altisztek ily büntetési idő alatt csak közhonvédi zsoldot húznának. VIII. Honvéd törzstisztekre". E czikkben mondott állomány változtatást nem csak feleslegesnek de igen költségesnek tartom. A törzstisztről már is feltételezhető, hogy terepismerettel birnk, és a harczászatot nem a vidéktől és tereptől tanulják, hanem azt a vidékhez és terephez alkalmazni tudják. Itt utalok a VII. § ban érintett gyakorlatok elméletére. IX. Az előléptetés- E §. alatt említett májusi soronkívüli előléptetés a kormány által csak jó akaratból volt számítva, hogy 1) a honvédségi szervezéskor tanúsított szorgalmat jutalmazza ; és 2) hogy ez által a buzgalmat fokozza. Igen helyes eszme. A fennti indokból minden kerületből 2 soronkívüli előléptetéssel kívánta a kormány a zászlóaljakat megjutalmazni. Ekkor történhettek is a beadványok. Az eszme igen szép volt, a kivitel is ténynyé vált, csak azon különbséggel, hogy míg a kassai kerületből hárman nyerték a megkülömböztető szerencsét, a budai kerületre csak egy maradt. Nem oszthatom nézetedet, hogy ezen előléptetések csak azért voltak szükségesek, mert: „a honvédség életbeléptetésekor nem oly szilárd alapon eshettek a kinevezések.“ A megkülünböztetés és rendenkívüli előléptetés majdnem koronként szükséges, mert a rendkívüli szolgálatot jutalmazni kell. Tény az is, hogy a katonai illető honvédi szolgálatban semmi nem fokozza a buzgalmat annyira mint az elismerés. A szellemi képesség, mely eredményt mutat, vagy azt reménylem jogosít, legyen méltányolva. Az eredmény teljes szellemi képesség előtt bárki is meghajol, és szívesen helyet enged mindenki annak elsőbbségére. Az előléptetési rendszer kevés módosítást igényel, ezek elsőrendben is az őrnagyi rangból az alezredesi előléptetésre volnának alkalmazandók. A tiszti vizsga lététe után kiki hadapród lesz, kineveztetik tisztségre és ezen sorrendében századosnak is előléptethető. Rendkívüli szolgálatnál soronkívüli előléptetés alkalmazható. Az őrnagyi kinevezésre az illető igénylő századosok a vizsga után érdemesítik magukat. Alezredességre pedig csak azok kinevezése volna igazolva, kik nagyobb hadtestek vezényletére reményt mutatnak, katonai tudománynyal, tanulmányokkal és legalább általános olvasottsággal bírnak. Midőn az idősebb őrnagyok nagyobbrészt oly korbeliek, hogy azoktól 50 éves korukban már ujjabb tanulmányozást nem, csakis korszerű haladást lehet követelni, ezeknél a további vizsgaletételt feleslegesnek vélem. Az illetők képességét azok kerületi parancsnoka eléggé ismeri s csak egyszerűen a minősitvényi táblázatba bejegyzi.