A Honvéd, 1873 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1873-02-14 / 7. szám

50 ban fenforog még egy más kérdés, és sajnos, az irányadó helyen elmulasztatott erőteljesen és határozottan fellépni, és ez az elül- vagy hátultöltők kérdése. Legyen elégséges azok jelesebb tulajdonságainak felsorolása. A vontcsövű hátultöltőnél általában igen nagy a találási valószínűség; ezen berendezés megkönnyíti a töltést nagyobb űrméreteknél, és oly esetekben, hol lövegek állandó fedezetek mögött különösen hatni vannak hivatva. Ellenben a cső hosszabb, nehezebb, minden részének igen figyelmes kezelését követeli, ezek különfélébbek és komplikáltabbak ; végre a závárzati készülék ki van téve oly eshetőségeknek, melyek a löveg harczképességét épen a döntő pillanatban szakíthatják meg. Végre a lőszer nem egyedül drágább, hanem még kezelése tekintetében veszélyesebb is. A vontcsövű elültöltő a találási valószínűségre vonatkozólag a hátultöltő mögött marad , azonban kezelésében könnyebb, tehát több hadmozgási képességgel bír, és nincs azon eshetőségeknek kitéve, melyek harczképességét kérdésessé tehetik. A löveg kezelési szolgálata, különösen kis űrméret és szabadban való felállításnál könnyebb, minélfogva a tüzelési gyorsaság, ha szükséges, nagyobb lehet, mint a hátultöltőnél. Végre a lőszer olcsóbb, és kezelése kép oly veszélynélküli, mint a hajdani sima elültöltős volt. A rendelkezésre álló tapasztalatok az elültöltésnél 3'—3'2'' a könnyű, és 3'5—3‘9' átmérőre utalnak a nehéz csőre nézve, minél a megfelelő űrlövedék-súlyok 2—21/t űrméret hosszúságnál, a könnyűnél 6-5 — 7-5 font, a nehéznél pedig 11*7—14 font eredményt mutatnak. A töltetek ennél */7 egész ’/„-át képezik a megfelelő lövedéksúlynak, melynél a kezdeti gyorsaság 1054 és 1256 közt fekszik. A mai lövegek következő lövedékekkel vannak felszerelve: űrlövedékek, schrapnelek, kartács-szelenczék és gyúlövedékek 50, 44, 3 és 2%- Oly szerkezetű lőszerkocsik, hogy lövegenként 160 lövés könnyű, és 130 a nehéz számára szállítható legyen lövegenként. Ez általában mindazon részletek elhagyásával, melyek csak a technikusra nézve bírnak érdekkel, a jelenlegi harctéri lövegek charakteristikája. Most tehát bizonyos állomány meghatározásánál az előállítási források megállapítása lenne feltárandó. Erre nézve két út áll nyitva: az állami- és magánipar. Miután az elsőbbi eddig Magyarországon ezen genjében még nem vétetett igénybe, és gazdasági tekintetben az ilyenek felébresztésének csak kevés bancai lennének, úgy csak az utóbbi marad fenn, és ez a cs. kir. arsenalra Bécsben utal, vagy ezen metropolis gyáraira. Az arsenál csak lövegcsöveket készít, minden egyebet magánosoktól, úgy mint ezt a cs. kir. hadsereg is eddig tette, kellene szerezni. Nem czélja ezen munkálatnak a monarchia stratégiai viszonyait megbeszélni, azonban már hadi anyagunk nyerhetése, forrásainak felsorolása akaratlanul ezen területre utal. Ausztria-Magyarországnak csak egy arsenálja van, hol nemcsak az összes tábori lövegcsövek készíttetnek, hanem hol az egész felszerelési készlet egész összességében letéteményeztetik. Ha Bécs az ellenség kezeiben van, a hadsereggel hordott anyag elveszíttetett vagy elhasználtatott, és a hadsereg, felszerelése ezen egyedüli városának támpontjától, melyet semmi erődítés nem véd, elszoríttatik, akkor a mostani tényállásnál a keleti tartományokban sincs kilátás, egy új hadsereg felszerelésére, vagy a fegyver, lőszer stb. hiány fedezhetésére, mivel mindez a merev központosítási rendszernél fogva, ott fekszik felhalmozva. Lehet mindenesetre ellenvetésül azt felhozni, hogy ez nem fog beállani, minek ellenében ismét azt is biztosan állítani lehet, hogy a földön semmi sem lehetetlen, és az 1866. évi hadjárat emlékei ezen lehetőséget igen közel fekvőnek mutatják. Bécs a Duna balpartján csak futólagosan erődítve és csak csekély számú erőkkel megszállva. A fősereg visszavonulásban a Vág-völgyön keresztül, Pozsony és az ottani Duna-átjárás a Poroszok által már elérve. Ha a fegyverszünet kötése két órával később notifikáltatik, úgy Pozsony az északi hadseregre nézve nem szolgálhat a Dunán átkelésre és Komárom az egyedüli menedék, és itt azon seregeket, melyek jórészben fegyverek nélkül menetel, 160 löveget vesztett, és az összes tüzérségi lőszert ellőtte, sem egy puskát! semmi lövegeket, lőszert nem talál!! Elég okok a decentralisatióra. Ezen kis kitérés után visszatérek ezen thema technikai részleteihez. Ennek magában kellene foglalni az anyag átvételét és kezelését, aztán a lövedékek és gyújtók átvételét és kezelését, valamint azoknak egész elkészítését a használatra. Nem kicsinylendő tevékenységet követel az ellenőrködés, a nyersanyag és a gyártás fölött, miután az előállítottnak minősége, valamint annak teljes használhatósága csak ezen után konstatálható. Miután pedig a használatban levő anyagnak, valamint a raktárkészleteknek felülvizsgálása, azok idő szerinti állapotának és teljes használhatóságának megállapítására kikerülhetlen, ennélfogva világos, hogy csak több szakismerő technikailag és katonailag képzett férfiak lesznek képesek egy bizottságba egyesítve ezen feladatot kielégítően megoldani. A technikai téren ezáltal az első lépés, ha a jelenlegi centralizációnak elejét venni akarjuk, a bécsi lövegöntöde és furódaegy fiókjának felállítása Magyarországon; a hazai iparnak lehetőleg való bevonása az ágyutalpak, böröczök, lőszerkocsik, podgyász- és szerelékkocsik, továbbá a lószerszámok és nyeregszerszámok készítésénél, és mindennemű ruházati és felszerelési tárgyak szállításánál. Továbbá az országban már fenálló lőszerműhelyek a lőszer készítésére szintén felhasználandók volnának egyelőre egy helyen, és csak a szükséges személyzet kiképzése után a többi helyeken, hol már fenállanak. A laboratóriumok közös használata annyival kevésbé gördíthet akadályokat, miután békében jelenleg legfölebb két hónap hosszant folyott a munka. Továbbá az átvételi bizottság képzése, mely az ország fő felszerelési helyén székelne és annyi különítményt bocsátani ki, amennyi a laboratórium és lőszertár a követelményeknek megfelelőleg a tevékenység körébe vonatott. A legközelebbi lépés azon helyiségek építése, hol a lövegek, lőszer- és podgyászszekerek, továbbá a készletben levő lőszerszámok, végre a háborús és gyakorlati lőszer elhelyeztetik. Továbbá széthelyezés eszközlése az időszerinti békeállományra nézve legénységet és lovakat illetőleg, olyszerű berendezéssel, hogy az ideiglenesen felállítandókkal összeköttetésbe hozva a beoktatandó újonczoknak, valamint a harczászati és a lőgyakorlatokhoz behívott legénységi és lóállománynak elégségesek legyenek. Eddig technikai szempontból a lövegszerkezetnek tekinteten kívül hagyásával csupán azon tevékenységre lett reflectálva, mely, mint fentebb részleteztetek, az átvételi bizottságot illeti. Hogy azonban a minden részleteiben kész löveg a csatatéren tevékenységbe juthasson, ahhoz legénységet alkalmazni, lovat befogni és mindenek fölött a harczban természete szerint felhasználni kell, mi által mi itt a kérdés harczászati részéhez jutunk. A löveg egy komplicált "gép, melynek munkaképessége még jól átgondolt és elméletileg tökéletesen helyes konstrukció mellett is csak akkor nyújthat megnyugtató eredményeket, ha helyesen, pontosan és a legnagyobb hidegséggel kezeltetik a fennálló szabályzatok értelmében, miután azon helyre hozatott, honnét hatása a legeredményesebb lehet. Ehhez tüzérekre van szükség, kik különleges tevékenységük szerint 2 csoportba oszlanak, úgymint a hajtó és lövegkezelő tüzérekre. Az elsőbbeknek jól kell lovagolni és jelesen hajtani tudósok, továbbá a lóápolásban, felszerszámozás, nyergelés, podgyászolás, kantározásban tökéletesen megbízhatóknak lenni, a lövegkezelésben ellenben legalább annyira kiképeztetniök, hogy szükség esetén ennél is képesek legyenek segédkezet nyújtani. A lovaglás és hajtás mint főfoglalkozás 6 hónapot vesznek igénybe, mely idő alatt szorgalmas, és zavaratlan oktatás mellett ezek szolgálatának többi ágaiban is megfelelő mérvben oktathatók. A kezelő legénységnek a löveg és lőszer minden részét, úgy külső mineműségére, valamint az egyes részeknek összeállítására nézve, használatát és hatását illetőleg pontosan ismernie kell. Ezeknek a löveg kezelésében tökéletesen, a távok megbecsülésében pedig meglehetősen kiképezve kell lenniök, és annyit lovagolni és hajtani tudniuk, hogy szükségesetén kisegíteni képesek legyenek. Minderre a vontcsövű elöltöltő egyszerűségénél fogva 4 hónapi rendszeres oktatás, és mindkét csoportra nézve egy minden két évben előveendő 5 heti gyakorlat elégségesnek mutatkozik. Elv mégis, hogy minden újoncz a czéltáblára és harctérszerűen lőtt legyen, miután egyedül ez biztosítja az oktatásnak a kellő alapot. Az itt az 1-ső oktatásra nézve megállapított idő tökéletesen elegendő, ha valóban arra fel is használtaik , azért nem szabad a fiatal katonát hamis takarékossági tekintetekből minden lehető tourral és külső szolgálattal elfoglalni. A oktatás a czél, minden egyéb csak eszköz, továbbá a legénységnek laktanyában elhelyezve kell lenni, miután különben egy nagy része idejének ides tova járással forgácsoltatik el. A fegyelmet csak az elüljárók szakadatlan befolyása által lehet megalapítani ; a rend iránti érzéket ami hazánkfiainál fel kellene kelteni, a törvény fogalmát beléjük oltani még mielőtt a katonai törvények hatálya alá jutnának. Bizonyos gyakorlati képességeket csak társaságban sajátít el az ember, ezen példának hatni kell, és mindenekelőtt az összetartozóság érzetének oly élénken be kell oltatni, hogy az a valódi katonai erényeknek megrendíthetlen alapjául szolgálhasson. Az alaki dolgok ápolásán kívül, a katonai erkölcsi elemnek sem szabad elhanyagoltatni. A gyalog katona és a lovas, habár összefüggésben mégis külön küzdenek, rájuk nézve a harcz felindulásainak csak előnyös befolyása van a bátorság élesztésére. A tüzérnek nem szabad felizgattatni, ő élő része egy precisionsgépnek, mely csak akkor működik helyesen és pontosan, ha az indokok jól átgondolvak és megfelelőek. Nyugalom és meggondoltság még a legnagyobb veszélyben is, ezek ismertető jelei a tüzérnek, állandóság és bravour a személyével összekötött tulajdonság, mert az ágyú kezdi a harczot és végzi be azt rendesen, az ágyúnak az azt kezelőkkel együtt gyakran ma-