A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

Hatodik évfolyam. 37. szám. Budapest, 1887. szeptember 11. Szerkesztőség: T. sas-utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A SÁGI ÜGYVÉDI, BÍRÓI, GÉZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bér­mentve küldve, egész évre. . . írt — kr. fél » . . 3 » — » negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal kül­dendők. Tartalom : Mely jövedelmi források állanak az igazságügy terén a kor­mány rendelkezésére, melyek nem aknáztatnak­ ki eléggé ? Irta : Mihálkovics Árpád, bonyhádi kir. járásbiró. — Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta: Lányi Bertalan, rimaszombati kir. tszéki biró. — Pénzbeli követelés mikénti érvényesítése a tulajdonjog elő­jegyzése esetén. Irta: dr. Kemény Dezső, gálszécsi ügyvéd. — A közösség megszüntetésének legegyszerűbb módja. Irta : Biloveszky József, bártfai ügyvéd. — Nyílt kérdés. Irta: K. J. tokaji ügyvéd. — Ausztria és külföld. (A jogtanítás Amerikában.) — Vegyesek. (A »jogász« pénzügyi tudományának alapelvei, stb.) —■ Curiai és táblai értesítések. Melléklet : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Ki­vonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Mely jövedelmi források állanak az igaz­ságügy terén a kormány rendelkezésére, melyek nem aknáztatnak ki eléggé? Irta: MIHÁLKOVICS ÁRPÁD, bonyhádi kir. járásbiró. Tudom azt, hogy cikkem tárgya egyike a legnépsze­rűtlenebbeknek , választott hivatalnoknak nem is merném fejtegetésre ajánlani. Át vagyok hatva annak tudatától is, mit kockáztatok vele kinevezett hivatalnok létemre, még­sem riadok vissza. Miért ? Államháztartásunk kétségbe­ejtő volta minden józan hazafit kell, hogy arra indítson, miszerint e kérdéssel komolyan foglalkozzék s ha tud mentő eszközöket, legyen erkölcsi bátorsága azokkal előállani. Közel 10 évi bírói pályámon volt alkalmam egy és mást meg­figyelni, ezeket leszek bátor jelen cikk keretében előadni. Mindenekelőtt egy nagy tévedést kell helyreigazítanom, mely a magyar közönség körében — sajnos — általán el van terjedve s ez az, hogy a legnagyobb rész azt hiszi, miszerint igazságszolgáltatásunk drága s általán véve többet jövedelmez, mint a mennyit reá költenek.­ Hosszabb ideig tanulmányoztam e kérdést, megfigyeléseket tettem az igazságügy terén s alkalmilag — ha szó volt róla — szerény magánkörökben igyekeztem az ellennézeten levőket sine ira et studio felvilágosítani. Sajnos, nem lehetett. Azt kellett mindenkor tapasztalnom, hogy e téren sokkal nagyobb az animositás, semhogy a capacitatió helyt foghatna. Mert azok, a­kik úgy teszik számításaikat, hogy : »ez a hely (a mi helyünk !) csak kis hely s mégis ennyi meg annyi forint ára bélyeg fogy el évente«, vagy:­­egy biró naponta átlag csak elintéz ennyi meg annyi bélyeggel ellátott ügydarabot­, egészen helytelen alapon mozognak. Feledik, hány biró van már nyugalomban, kit fizetni kell, hány van magasabb fizetésben, hány élvez pótlékot, hány napot tölt a szorgalmas bíró is munka nélkül­i szabadságon, katonaságnál.­ ­ Megjegyzem, hogy a cikk e részének feladata csupán csak azt kimutatni, hogy az igazságszolgáltatás Magyarországon nem hozza be azt, a­mit reá költenek, nem is véve számításba azon összegeket, melyekkel egyes községek a justitia kiadásaihoz önkényt hozzájárulnak s melyek a korábbi évek beruházásai folytán nem is jönnek többé számításba, minők az állam tulajdonát képező igazságügyi épületek, betegség által akadályozva), mennyi bélyeg nem lesz leróva,­ mennyi dolgot ad az ilyennek behajtása a pénzügyi közegek­nek ; feledik, hogy az irodai személyzet, a lakbér, anyag­szerek százezrekbe kerülnek; feledik, hogy a bíróság mennyi oly munkát végez, mely nem jövedelmez semmit;­ feledik, hogy a főnöki teendőkkel elfoglalt bíráknak alig marad idejük ítéleteket készíteni; feledik, hogy az a bíró (sokszor több is), ki naponta 4—8 írttal díjaztatik, az egész apparátus igénybevételével: 12 krért, 24 krért, 1 írtért, vagy 1 frt 20 krért nem bírálhat el (vagy felül) egy csak kissé is bonyolódottabb kisebb polgári vagy sommás ügyet, 50 frjon aluli kereskedelmi pert; pedig ezek azok a bélyegilletékek, melyekért egy vagy több tárgyalás, tanúkihallgatás, szakértői szemle tartatik s ítélet hozatik.­ Feledik, hogy a kir. táblák­nál 3-as, 5-ös, a Curiánál 5-ös, 7-es tanácsokban ítélnek, költséges segédszemélyzettel és lakásokban. Feledik, hogy bírák mellett igazságügyminiszteriumi administratióra is van szükség s ez évenként 218, 532 írtba kerül, mit az ottani 50—70,000 ügyszám bélyegilletéke (a darabok nagy része administrationális, nem bélyegköteles) nem pótol. Feledik, hogy a correctivum gyanánt működő pénzügyi kör-2 Tudok két-három esetet, melyben a kincstár egyenként 800—1,000 fi­t bélyegcsonkitás erejéig volt érdekelve s követelését elvesztette. 3 1883-ban a Curiánál 6,000 darabbal több büntető pert intéztek el, mint polgárit. 4 Hogy a bíróságok tevékenysége mily kevéssé van díjazva, az leg­­jobban meglátszik egy vaskosabb sommás perből, melylyel a biróság hosszabb időn át vesződött. Legjobb esetben is — ha csak az érték nem nagy — 5­8 frt az, a mit a kincstárnak jövedelmez. S az ily pert 2 frt 50 krért bírálják felül! De kitűnik ez még inkább a felsőbíróságok tevékenységénél. 1882-ben volt a Curián a hátralékokkal együtt polgári, büntető, egyéb per és ügy 85,896, elintéztetett 26,987, ebből polgári és váltóügy, vagyis bélyeg köteles volt 11,315; 1883-ban volt összesen 31,675, elintéztetett 27,098, ebből polgári és váltóügy volt 9,806; 1884-ben volt összesen 24,189, elintéztetett 20,407, ebből polgári és váltóügy volt 9,493; 1885-ben elintéztetett 17,993;­­3,000-el kevesebb, mint az előző évben, elintéztetett belőle bélyegköteles 9,646; 1886-ra sincs még adatunk, egyik jogi lap sem közölte még ez évben.) A kir. táblákon elintéztetett 1882-ben 152,259 polg., bűnt. és egyéb felebbezett ügy, e­b­b­ő­l bélyeg köteles volt 74,027; 1883 ban mindkét táblán 130,132 ügy, ebből bélyeg köteles 69,812. A Curián 1880 — 1833-ig a polg. ügyek száma egy negyed részére csökkent, a büntető ügyeké kétszeresre emelkedett. A budapesti kir. táblán 1­8­85-ben néhány százzal, 1886-ban 1,081—el szaporodott az előbbi évekhez képest a felebbezett ügyek száma. Ez adatok dr. Földes Bélának statisztikai évkönyve nyomán a »Jog« 1886. évi 27. és 31. és 1887. évi 9. számában, valamint a »Jogtudományi Közlöny » 1885. évi 3. számában olvashatók. Mindent egybe­vetve, ezek után lehet állítani, hogy a két kir. táblán évenként átlag 72,000, a Curián 11,000 bélyegköteles felebbezett ügyet bírálnak el. Nem számítva már most a szegényjogon perlekedők pereit és azokat, melyekben a felebbe­­zési bélyeg nem hajtható be — a felebbe­zések bélyegeit átlagos összegben a tábláknál 3 frttal, a Curiánál 5 frttal véve — a táblák tevékenysége után 21­6,000, a C­u­r­i­á­é után 56,000 frt folyik be. Kerül pedig a tavalyi budget­­törvény szerint a két kht. tábla 612,966, a Curia 458,398 f­r­t­b­a, tehát előbbi csaknem 3-szor, utóbbi csaknem tízszer annyiba. Igaz, hogy a büntető ügyek 5--6 év alatt csaknem 2 millió forint pénz­­büntetést jövedelmeztek, de ennyibe bele is kerültek a kifizetett, vissza nem térült bűnvádi eljárási átalányok, rabtartási költségek, valamint a felsőbb és az e. f. bíróságok tevékenységét nem is számítva, a 6 év alatt 7.800.000 írtba került kir. ügyészségek, 410 millióba került fegy- és fogházak, börtönök !

Next