A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

Tizenegyedik évfolyam, 37. szám Budapest, 1892. szeptember 11. Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány­nyal Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP az IGAZSÁGÜGY ÉRDEKÉN­EK KÉPVISELETÉRE N­AGTAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI ÜR­KÖZLŐIVÉ. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: küldendők. Tartalom: A Curia és a táblák működése. I. Irta: dr. Szokolay István, budapesti ügyvéd. — A vakok jogi cselekvéseinek hatályáról. Irta: Gyarmathy Ernő, kir. közjegyzői jelölt Nagy-Enyeden. — Belföld. (Az új budapesti kir. táblai elnök székfoglalása. — Teljes ülés a győri kir. táblán. — Lelet miatt börtön.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. TÁRCA: Apró emberek. Irta: Kálmán Lajos, kir. járásbiró Moóron. Melléklet : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvénytára« t. előfizetői jelen szá­munkhoz mellékelve veszik a f. évi törvénycikkek ig. és 20. ivét (28.—320. lap.) Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. a kiadóhivatal. A Curia és a táblák működése­ ­. (A curiai bírák tevékenysége 1882—1891. évtizedben.) Irta: Dr. SZOKOLAY ISTVÁN, budapesti ügyvéd. Azon mozzanatok, melyek a bírósági testületek s külö­nösen a legfelsőbb fórum bíráinak működésében s tevékeny­ségében összpontosulnak, nem csekély jelentőséggel bírnak az igazságügyi politika irányzatára. Azért is nem csekély figyelmet igényelhetnek ama vál­tozások s újítások is, melyek valamely államban a codificatio műveletein kívül a bírósági szervezetben, a bírói szám eme­lésében, a személyzet változtatásában előállíttatnak s a melyek a bíráskodási tevékenységgel közelebbről kapcsolatba hoz­hatók. Ezen mozzanatokat s alakulásokat fogjuk most vizsgálat alá venni a lefolyt 10 év köréből, a­mely időszak alatt némely codificationális, nem épen gyökeres újítások mellett, a semmitőszék eltöröltetett és az egységes legfelsőbb ítélő­­szék, a Curia nevezet alatt visszaállíttatott, egyszersmind ennek személyzetében tetemes szaporítások eszközöltettek , s a nyugdíjazás úgyszólván rendszeresen alkalmazásba vétetett. És azon kérdést állítjuk fel, hogy ezen változások a statisztikai ügykimutatásban nyilvánuló hatásnak mily mozza­natait tüntetik fel a legfelsőbb fórumok működésében ? A legfontosabb, a minek hatályát vizsgálnunk s mérle­gelnünk kell, ama mozzanat, a mely ezen évtized alatt a Curia birói létszámának szaporításában áll s a melyet a felebbezett ügyek sokasodásán kivül maga az egységesítés művelete is szükségessé tett. A Curia biráinak szaporítása 1882. után folytonosan tartott. Míg 1883-ban csak 71 biró működött a Curián, a lefolyt 1891. évben már 90 biró képezte a létszámot. Fokon­­kint emelkedett idáig. Az 1881— 1885-ki létszám 73-ról 1887-ben 77-re szaporittatott; 1889-ben 78-ra, 1890-ben 83-ra. Magának az évenkénti ügybejövetelnek terjedelmével ezen személyzeti szaporítás nem állt kellő és szükségképi arányban. Az ugyanis, eltekintve az 1882. év 281/* ezernyi bejövetelének kivételes nagy ügyszámától — 1883-ban 222/s ezer számot képviselt — és ez 1891-ben csak 237* ezerig szaporodott. Egy ezret sem tesz ki a különbözet; maga a birói szám 19-el növekedett. 1888—89 — 90. években nagyobb volt a bejövetel — meghaladta a 25 ezret — mi azután az elintézendő ügyek összegét 24 ezerről (1884-ben) és 23 ezer­ről (1885-ben) 32 és 33 ezerre emelte fel 1889—1890. években. Lapunk mai száma Ezen nagy birói szaporítás közelebb hozott bennünket ném­ileg kisebb mérvben ama normális jogállapothoz, melyben a legfelsőbb forum, de általában a felebbviteli forum egyes biráinak nem kell hetenkint tömeges ügyszámot bejelenteni s évenkint százakra menő ügyeket tanulmányozni és ítélkezésre feldolgozni s bejelenteni, a minek természetesen a judicatura alaposságára nagy befolyása van Ezen javulást mutatja az, hogy 1882. évben átlag min­den curiai bíróra 345 elintézés jutott, 1883-ban 395. Ellenben 1889-évben, midőn már 78 volt a birói létszám, az átlagos elintézések összege leszállt 308-ra, 1890-ben 83 biró mellett, 303-ra és 1891-ben 90 biró részvéténél 265-re. Azonban, midőn az ügybejövetel csökkent és az elinté­­zendők összege kevesbedett, mint 1884—1886. években, midőn utóbbiak csak 23 — 25 ezret tettek ki, akkor 71—73 bírói létszám mellett is egy bíróra átlagosan 279—253—294 elintézés jutott. Ugyanezen változást észlelhetjük, ha külön az egyes birák működésének eredményeit vizsgáljuk az elintézések ösz­­szegeiben. Míg 1882—1883. években az öt-hatszázas elintézések a curiai bíráknál nagyobb számban fordulnak elő , addig 1889— 1891. években csak a négyszázasok jelentek meg számos­ bírónál s az ötszáznyi elintézés ritkán, kivételesen fordul elő. így 1882. évben 600-on, 650-en túl 7 biró referált ügyeket; 500 s 550-en túl 8 biró és 400—450-en felül 16; 300—350-en túl: 15 ; 200—250-en túl: 11 biró. 1883. évben 500-on túl 600 ig 18 biró referált; 400-on túl pedig 480-ig nem kevesebb mint 25; 350-től 400-ig 11 biró; 250-től 300-ig 7. 1884-ben 2 biró referált 600-ig; 500-ig 5 biró; 400 s 450-en túl 5; 300-on túl 21; 300-ig 27. Ezen tevékenység 1891. év felé tetemesen megváltozott s megcsökkent. Már 1888-ban ötszázas referáda csak kivételkép­p for­dult elő s ezek is a büntető osztályban; 400-on felül 11 volt; 300-on túl 14; 250-en felül 12; és 200-nál nagyobb referáda 13 volt. 1889. évben ötszázas bűnvádi referáda 2 volt; 400-on túl 14, mind bűnvádi; 350—400-ig 14; 300—350-ig 13; 250—300-ig 13; 200-250-ig 6. 1890. évben 500-nál nagyobb referáda büntetőügyben 3 fordult elő; 400 és 450-en túl 7 biró referált, mind bün­tető tanácsokban; 350—400-ig 20, ezek közt 9 polgári ; 300-on túl 8, ezek közt 6 polgári; 250-en túl szintén 8; 150—200-ig kettő referált; 100-on túl pedig 6. 1891. évben, kivévén a mindig nagyszámú váltóperbeni referádát, ötszázas egy fordult elő bűnvádi ügyben; 400-as is csak 2 volt, szintén bűnvádi; 350—400-ig 15; 300-on felül 23 biró referált; 250-nél nagyobb referáda 8 volt ; 200—250-ig 11 ; 150—200-ig 8 ; 100-on túl 150-ig 8; 100-on alul pedig 9 biró referált. Különben már 1887-ben, a­mikor a birói személyzetben való változások napirendre kerültek, csökkent az egyes birói referádák összege. A polgári perekben — kivévén a váltó­perek referensét — egyik biró sem referált 400 pert. A bűn­vádiakban is csak 4 biró jelentett be négyszázat egészen 440-ig. Mindkét osztályban 350-en túl 9, továbbá 300 —350-ig 12, 250-től 300-ig 8, 200 s azon túl 17, 150—200-ig 7 és 100—150 közt 3 biró jelentett be; 100-on alul 12 biró maradt. Ezen évtized folyamából általában figyelmet kelt azon tapasztalat, hogy a büntetőjogi referensek rendesen többet jelentettek be, mint a polgárjogiak. 13 oldalra terjed.

Next