A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-26 / 13. szám

nagyobb számban a pozsonyi kamaránál alkalmaztattak, t. i. 439 összszámból 390 esetben, mig a kassai kerületben 39 s a budapestinél 10 okiratban. Oláh nyelven legtöbb okirat a temesvári kamara ke­rületében terkesztetett, t. i. 180, mig a kolozsváriban felényi 96, s az aradinál 21, más kerületben nem is jöttek elő. Szerb nyelvűek összesen 6, csak a szegedi s a temesvári kamarák körében fordultak elő. Magyar nyelven szerkesztett közjegyzői okirat legtöbb volt a budapesti kamaránál 25,392, azután Szegeden 10,912, Temesvárott 10,833 és Debrecenben 10,074. Ezen adatok érdekességét még jobban kitünteti az 1886. évnek az 1891. évivel való összehasonlítása. Ezen évben a német okiratok száma még 7,362 volt, 1891-ben pedig 3,268 ; a román nyelvűek 1886-ban 1,537 számot képviseltek és 1891-ben csak 297-et; tót okirat 1886-ban 800 fordult elő, 1891-ben pedig 439, horvát nyelvű akkor 71 volt, 1890. s 1891-ben egy sem s 1889-ben is csak 4. Különben a közjegyzőség fejlődésének magas fokát mind jogi, mind nemzetgazdászati érdekekben legjobban fel­tünteti azon működés terjeme, mely annak körében nyilvánul. Az által, hogy mindazon teendők, melyek a közjegyzői ka­marák által testületileg végzendők, mindazon cselekmények, melyek az egyes közjegyzőkre bízatnak s általuk teljesi­­tendők, folyvást szaporodnak s újabb években igen nagy ösz­­szegekre emelkedtek. A kamarák elintézendő ügyei 1875-ben 753 számot képviseltek, mi tíz év alatt 2,172-re emelkedett, 1881-ben volt 2,048, 1883-ban 1,830, 1884-ben 2,075 és 1885-ben 2,172. Ezen év után dolguk még jobban felszaporodott: 1888-ban 3,475-re, 1889-ben 3,517-re. Az utolsó két év alatt 1890-­­91-ben is jóval felülmúlta elintézésre várt ügyszámuk a három ezret. A hátralék az év végén rendesen igen cse­kély; 1888 ban volt 49, 1889-ben 76, 1891-ben 55.­ Még nagyobb figyelmet igényel maguknak a közjegyzők­nek működése. A közbizalom irányukban mindinkább növek­szik, mi világos kifejezésre jut az­által, hogy ténykedésüket illetőleg a magánosok megkeresései, részben a hivatalos bírói megbízások is újabban folyvást szaporodnak. És ezen közre­működési emelkedés szigorú szabatossága s gyorsasága foly­tán jótékony hatást gyakorol úgy a jogbiztosság, mint a gazdászat érdekeinek előmozdítására. Szolgáljanak ennek ta­núságául a következő adatok. A közjegyzők ügyforgalma 1891-ben 383,732 számot mutatott fel, mi öt év alatt 72 ezer szaporodást képvisel, mert 1890-ben 376 e., 1889-ben 364 e., 1888-ban 347 e. s 1887-ben 311,102 volt. A végrendelkezést felvétető vagy letevő felek száma volt 1887-ben 4,303 s 1891-ben 5,584, az óvásoké 1887-ben 45,711 s 1891-ben 62,505, a letéteké 1,092—1,072, hagya­tékoké 77,567—91,335, másolatok s keresk. könyvkivonatok hitelesítéseké 39,928—46,403, fordításoké 2,728—16,467. Magán beadvány 1887-ben 46,562 és 1891-ben 50,655. A jogügyletek s ezekről kiállított okiratok, melyeknek alakítása oly nagy befolyással van a társadalomban a hitelre s vagyon­biztosságra, kiváló szerepet játszanak a közjegyzői hatáskörben. Azok az utolsó öt év alatt általában meghalad­ták évenkint az ötven­ezret. Az igaz, hogy ezek egy része közjegyzői kényszer alá tartoztak, de ezek az összességnek ötöd részét sem tették ki s mindkettőnek száma évenkinti emelkedésben volt. A kényszer alá tartozó ügyletek száma 1887-ben 8,416, az az alá nem tartozóké 38,650 volt. Amazok 1889-ben már elérték a 9 ezret és 1891-ben 9,274-re emelkedtek. A kény­szer alá nem tartozók 1888, és 1890 ben meghaladták a 45 ezret és 1891-ben már 46,130-ig jutottak. Ezen időszakban a házasfelek közötti vagyoni jogügyletek 5,334-ről 6 ezerig szaporodtak, ajándékozási szerződéseik pedig 1,837-ről 2,437-re. A vakok, siketek, némák stb. jogügyletei 1887-ben 162 s 1891-ben 218 számot állítottak elő. A közjegyzői kényszer alá nem tartozó jogügyletek legtöbben még nagyobb szaporulatot tüntettek fel, így az adásvevési szerződések 13,907-ről 16 ezerre növekedtek ezen 5 év alatt; az adóssági nyilatkozatok 8 ezerről 11 ezerre, a vagyon - átruházási szerződések 3,245-ről 3,966-ra, örökö­södési szerződések 746 ról 758-ra. Csak a bérleti szerződések mutatnak csökkenést. 1887-ben volt 773, 1889-ben 619, 1891- ben 724. Az összes tanúsítványok, értesítések, közlemények bizo­nyítása, váltóóvások száma volt 1887 ben 126,422 s 1891-ben 170,852. Névaláírások hitelesítése 1887-ben 32 s 1891-ben 39 ezer. Életbenlét bizonyítása 1887-ben 268, mi évről-évre fogyott egészen 204-ig. Tények bizonyítása 1887-ben 878, 1888- ban 945, 1891-ben 879. Okirat előmutatási időpont bizonyítása 31-ről 1891 ben 196-ra növekedett. A telekkönyvi ügyekben való magán megbízások 1887-ben 30,984 számot tettek ki s 1891 ben 33,878-at, örökösödési ügyekben 6,901 és 8,438-at. A­mi a birói megbízásokat illeti, a közjegyzők alkal­mazása az 5 év előtti időben kedvezőtlenebb volt ugyan, de azt ma sem találjuk kielégítőnek a jogszolgáltatás érdekében. 1886 ban a birói megbízások 3,805 esetben használtattak és 1891-ben nem több, mint 3,854-ben. Azonban a közbeneső években nagyobb volt ezen megbízások száma ; 1888-ban 4,182 és 1889-ben 4,229, 1890-ben is felülmúlta a 4 ezret. A birói megbízások egyes nemeinél azonban kedve­zőbb s nagyobb fokú haladás állt elő, így az árverésekre 1886-ban 2,051 megbízatás történt, mi 1887-ben 2,182-re szaporodott s a következő két évben is haladta a 2,100-at; de 1890-ben kevesbülni kezdett, leszállván 2,012-ig s 1891-ben 1,711-ig. A vételár felosztására adott megbízás volt 1886-ban 1,024 s 1887-ben már meghaladta az ezer százat, sőt 1889— 1890. években az 1,200-on is túlment, lévén 1,272. Az utolsó év azonban itt is fogyatkozást mutatott fel, leszól­­ván ezen megbízások száma, 1,012-re. A hagyatéki leltáro­záson kívül csőd s egyéb leltározások közjegyzőkre 1887-ben 290 esetben bízattak, 1888-ban pedig 355-ben, 1890-ben 314 s 1891-ben 308 esetben. Egyéb birói megbízások 1886-ban 424, 1888 ban 492, 1889-ben 592 és 1891. évben 823 számot képviseltek. Nem érdektelen annak ismerete sem, hogy az ügyfor­galom (1891-ben 383,732) mily arányban oszlik meg az egyes közjegyzői kamarák közt, a­mire természetesen döntő be­folyása van a forgalmi viszonyoknak, műveltségi fokozatnak s vagyoni állapotoknak. Budapesten kívül, hol az összes ügy­számnak közel 15 része gyűlt össze (73,337), legtöbbet mu­tat fel Debrecen (44,021) és Temesvár (43,512) kamarája. Ezek után következett Kolozsvár 37 ezerrel, Pozsony 35, Kassa 32 s Pécs 30 ezer ügydarabbal. Legkisebb ügyfor­galom volt Szombathelyen (27 e.), Aradon (28 e.) és Szege­den (29 e.) Ezen ügyforgalomból óvás (11 e.), hagyatéki ügy (13 e ), birói megbízatás (635), legtöbb esett a debreceni kamarára, több mint a budapestire, hol azon ügyek 10 ezer, 9x/2 e. és 618 számban képviseltettek. Ellenben a jogügyle­tek száma Budapesten s Temesváron sokkal nagyobb volt: 7 ezeren felül 4г/2 ezer ellenében. Ezek Szegeden is halad­ták a 6 ezret, míg Kassán, Kolozsvárott, Pécsett, Pozsonyban a jogügyletek száma csak 3—З1/4 ezer közt volt. Még egy mozzanatot kell a miniszeri kimutatásból fel­említenünk, a fegyelmi ügyeknek alakulását, minek nagy jelentősége van egy oly jogintézménynél, melynek lét­alapja, éltető eleme a hitel, a közbizalom s ennek megfelelő nemes jellem. Az adatok e részben kedvezőbbek is lehetnének. A töké­­letes­ fejlődés kielégítő adatait itt nem látjuk fenforogni, habár az 1891. év javulást tüntet is fel. Maguk a kamarák által tárgyalt panaszokat illetőleg a bepanaszolt közjegyzők s helyettesek száma 1886. előtti álta­lában 13—20 volt. Nevezetesen 1878-ban 19, 1887-ben 16, 1876-ban 13, 1880-ban 20, 1883-ban 18; kivételesen volt 30 az 1884. és 1880. években. 1885. évben is még csak 25 lett bepanaszolva, 1886. évben azonban számuk már 36-ra emel­kedett, 1889-ben 47-re, 1890-ben 48-ra. A lefolyt 1891. évben kissé csökkent 43-ra, mi természetesen nagy szám, az 1875 —1885. évekbeni 15—20 hoz képest. A kamarák előtt forgott panaszok s feljelentések is ily arányban alakultak. 1875—1880. közt 26—30—35 adatott be rendesen a kamarákhoz kivételesen, 1880-ban 69, 1884-ben 51, 1886-ban már 52, 1887-ben 56, 1889-ben 67, 1890-ben 68, mig a fenti adat irányában 1891. évben 52-re csökkent; a fegyelmi bírósághoz áttétetett 9. A panaszok nagy része azonban alaptalannak bizonyult be rendesen mindig, így­ 1875 —1881. években általában 3—5—7 lett elmarasztalva; 1881. után 8-tól 10-ig, 1889-ben 12-ig emelkedett az elmarasztalások száma, mi 1891-ben egygyel csökkent. Jelentékeny részben az eljárás visszavonás, tényálladék hiányából megszüntettetett, nevezetesen 1890— 1­ 1 Az 1875—1886. időszakra vonatkozó összes adatok az igazságügy­­ministerium előbbi, köv. cím alatt megjelent jelentéséből merítettek: A magyar kir. igaz­ságügyministerium működése 1875— 1887. II. könyv, 1888.

Next