A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-26 / 13. szám
nagyobb számban a pozsonyi kamaránál alkalmaztattak, t. i. 439 összszámból 390 esetben, mig a kassai kerületben 39 s a budapestinél 10 okiratban. Oláh nyelven legtöbb okirat a temesvári kamara kerületében terkesztetett, t. i. 180, mig a kolozsváriban felényi 96, s az aradinál 21, más kerületben nem is jöttek elő. Szerb nyelvűek összesen 6, csak a szegedi s a temesvári kamarák körében fordultak elő. Magyar nyelven szerkesztett közjegyzői okirat legtöbb volt a budapesti kamaránál 25,392, azután Szegeden 10,912, Temesvárott 10,833 és Debrecenben 10,074. Ezen adatok érdekességét még jobban kitünteti az 1886. évnek az 1891. évivel való összehasonlítása. Ezen évben a német okiratok száma még 7,362 volt, 1891-ben pedig 3,268 ; a román nyelvűek 1886-ban 1,537 számot képviseltek és 1891-ben csak 297-et; tót okirat 1886-ban 800 fordult elő, 1891-ben pedig 439, horvát nyelvű akkor 71 volt, 1890. s 1891-ben egy sem s 1889-ben is csak 4. Különben a közjegyzőség fejlődésének magas fokát mind jogi, mind nemzetgazdászati érdekekben legjobban feltünteti azon működés terjeme, mely annak körében nyilvánul. Az által, hogy mindazon teendők, melyek a közjegyzői kamarák által testületileg végzendők, mindazon cselekmények, melyek az egyes közjegyzőkre bízatnak s általuk teljesitendők, folyvást szaporodnak s újabb években igen nagy öszszegekre emelkedtek. A kamarák elintézendő ügyei 1875-ben 753 számot képviseltek, mi tíz év alatt 2,172-re emelkedett, 1881-ben volt 2,048, 1883-ban 1,830, 1884-ben 2,075 és 1885-ben 2,172. Ezen év után dolguk még jobban felszaporodott: 1888-ban 3,475-re, 1889-ben 3,517-re. Az utolsó két év alatt 1890-91-ben is jóval felülmúlta elintézésre várt ügyszámuk a három ezret. A hátralék az év végén rendesen igen csekély; 1888 ban volt 49, 1889-ben 76, 1891-ben 55. Még nagyobb figyelmet igényel maguknak a közjegyzőknek működése. A közbizalom irányukban mindinkább növekszik, mi világos kifejezésre jut azáltal, hogy ténykedésüket illetőleg a magánosok megkeresései, részben a hivatalos bírói megbízások is újabban folyvást szaporodnak. És ezen közreműködési emelkedés szigorú szabatossága s gyorsasága folytán jótékony hatást gyakorol úgy a jogbiztosság, mint a gazdászat érdekeinek előmozdítására. Szolgáljanak ennek tanúságául a következő adatok. A közjegyzők ügyforgalma 1891-ben 383,732 számot mutatott fel, mi öt év alatt 72 ezer szaporodást képvisel, mert 1890-ben 376 e., 1889-ben 364 e., 1888-ban 347 e. s 1887-ben 311,102 volt. A végrendelkezést felvétető vagy letevő felek száma volt 1887-ben 4,303 s 1891-ben 5,584, az óvásoké 1887-ben 45,711 s 1891-ben 62,505, a letéteké 1,092—1,072, hagyatékoké 77,567—91,335, másolatok s keresk. könyvkivonatok hitelesítéseké 39,928—46,403, fordításoké 2,728—16,467. Magán beadvány 1887-ben 46,562 és 1891-ben 50,655. A jogügyletek s ezekről kiállított okiratok, melyeknek alakítása oly nagy befolyással van a társadalomban a hitelre s vagyonbiztosságra, kiváló szerepet játszanak a közjegyzői hatáskörben. Azok az utolsó öt év alatt általában meghaladták évenkint az ötvenezret. Az igaz, hogy ezek egy része közjegyzői kényszer alá tartoztak, de ezek az összességnek ötöd részét sem tették ki s mindkettőnek száma évenkinti emelkedésben volt. A kényszer alá tartozó ügyletek száma 1887-ben 8,416, az az alá nem tartozóké 38,650 volt. Amazok 1889-ben már elérték a 9 ezret és 1891-ben 9,274-re emelkedtek. A kényszer alá nem tartozók 1888, és 1890 ben meghaladták a 45 ezret és 1891-ben már 46,130-ig jutottak. Ezen időszakban a házasfelek közötti vagyoni jogügyletek 5,334-ről 6 ezerig szaporodtak, ajándékozási szerződéseik pedig 1,837-ről 2,437-re. A vakok, siketek, némák stb. jogügyletei 1887-ben 162 s 1891-ben 218 számot állítottak elő. A közjegyzői kényszer alá nem tartozó jogügyletek legtöbben még nagyobb szaporulatot tüntettek fel, így az adásvevési szerződések 13,907-ről 16 ezerre növekedtek ezen 5 év alatt; az adóssági nyilatkozatok 8 ezerről 11 ezerre, a vagyon - átruházási szerződések 3,245-ről 3,966-ra, örökösödési szerződések 746 ról 758-ra. Csak a bérleti szerződések mutatnak csökkenést. 1887-ben volt 773, 1889-ben 619, 1891- ben 724. Az összes tanúsítványok, értesítések, közlemények bizonyítása, váltóóvások száma volt 1887 ben 126,422 s 1891-ben 170,852. Névaláírások hitelesítése 1887-ben 32 s 1891-ben 39 ezer. Életbenlét bizonyítása 1887-ben 268, mi évről-évre fogyott egészen 204-ig. Tények bizonyítása 1887-ben 878, 1888- ban 945, 1891-ben 879. Okirat előmutatási időpont bizonyítása 31-ről 1891 ben 196-ra növekedett. A telekkönyvi ügyekben való magán megbízások 1887-ben 30,984 számot tettek ki s 1891 ben 33,878-at, örökösödési ügyekben 6,901 és 8,438-at. Ami a birói megbízásokat illeti, a közjegyzők alkalmazása az 5 év előtti időben kedvezőtlenebb volt ugyan, de azt ma sem találjuk kielégítőnek a jogszolgáltatás érdekében. 1886 ban a birói megbízások 3,805 esetben használtattak és 1891-ben nem több, mint 3,854-ben. Azonban a közbeneső években nagyobb volt ezen megbízások száma ; 1888-ban 4,182 és 1889-ben 4,229, 1890-ben is felülmúlta a 4 ezret. A birói megbízások egyes nemeinél azonban kedvezőbb s nagyobb fokú haladás állt elő, így az árverésekre 1886-ban 2,051 megbízatás történt, mi 1887-ben 2,182-re szaporodott s a következő két évben is haladta a 2,100-at; de 1890-ben kevesbülni kezdett, leszállván 2,012-ig s 1891-ben 1,711-ig. A vételár felosztására adott megbízás volt 1886-ban 1,024 s 1887-ben már meghaladta az ezer százat, sőt 1889— 1890. években az 1,200-on is túlment, lévén 1,272. Az utolsó év azonban itt is fogyatkozást mutatott fel, leszólván ezen megbízások száma, 1,012-re. A hagyatéki leltározáson kívül csőd s egyéb leltározások közjegyzőkre 1887-ben 290 esetben bízattak, 1888-ban pedig 355-ben, 1890-ben 314 s 1891-ben 308 esetben. Egyéb birói megbízások 1886-ban 424, 1888 ban 492, 1889-ben 592 és 1891. évben 823 számot képviseltek. Nem érdektelen annak ismerete sem, hogy az ügyforgalom (1891-ben 383,732) mily arányban oszlik meg az egyes közjegyzői kamarák közt, amire természetesen döntő befolyása van a forgalmi viszonyoknak, műveltségi fokozatnak s vagyoni állapotoknak. Budapesten kívül, hol az összes ügyszámnak közel 15 része gyűlt össze (73,337), legtöbbet mutat fel Debrecen (44,021) és Temesvár (43,512) kamarája. Ezek után következett Kolozsvár 37 ezerrel, Pozsony 35, Kassa 32 s Pécs 30 ezer ügydarabbal. Legkisebb ügyforgalom volt Szombathelyen (27 e.), Aradon (28 e.) és Szegeden (29 e.) Ezen ügyforgalomból óvás (11 e.), hagyatéki ügy (13 e ), birói megbízatás (635), legtöbb esett a debreceni kamarára, több mint a budapestire, hol azon ügyek 10 ezer, 9x/2 e. és 618 számban képviseltettek. Ellenben a jogügyletek száma Budapesten s Temesváron sokkal nagyobb volt: 7 ezeren felül 4г/2 ezer ellenében. Ezek Szegeden is haladták a 6 ezret, míg Kassán, Kolozsvárott, Pécsett, Pozsonyban a jogügyletek száma csak 3—З1/4 ezer közt volt. Még egy mozzanatot kell a miniszeri kimutatásból felemlítenünk, a fegyelmi ügyeknek alakulását, minek nagy jelentősége van egy oly jogintézménynél, melynek létalapja, éltető eleme a hitel, a közbizalom s ennek megfelelő nemes jellem. Az adatok e részben kedvezőbbek is lehetnének. A tökéletes fejlődés kielégítő adatait itt nem látjuk fenforogni, habár az 1891. év javulást tüntet is fel. Maguk a kamarák által tárgyalt panaszokat illetőleg a bepanaszolt közjegyzők s helyettesek száma 1886. előtti általában 13—20 volt. Nevezetesen 1878-ban 19, 1887-ben 16, 1876-ban 13, 1880-ban 20, 1883-ban 18; kivételesen volt 30 az 1884. és 1880. években. 1885. évben is még csak 25 lett bepanaszolva, 1886. évben azonban számuk már 36-ra emelkedett, 1889-ben 47-re, 1890-ben 48-ra. A lefolyt 1891. évben kissé csökkent 43-ra, mi természetesen nagy szám, az 1875 —1885. évekbeni 15—20 hoz képest. A kamarák előtt forgott panaszok s feljelentések is ily arányban alakultak. 1875—1880. közt 26—30—35 adatott be rendesen a kamarákhoz kivételesen, 1880-ban 69, 1884-ben 51, 1886-ban már 52, 1887-ben 56, 1889-ben 67, 1890-ben 68, mig a fenti adat irányában 1891. évben 52-re csökkent; a fegyelmi bírósághoz áttétetett 9. A panaszok nagy része azonban alaptalannak bizonyult be rendesen mindig, így 1875 —1881. években általában 3—5—7 lett elmarasztalva; 1881. után 8-tól 10-ig, 1889-ben 12-ig emelkedett az elmarasztalások száma, mi 1891-ben egygyel csökkent. Jelentékeny részben az eljárás visszavonás, tényálladék hiányából megszüntettetett, nevezetesen 1890— 1 1 Az 1875—1886. időszakra vonatkozó összes adatok az igazságügyministerium előbbi, köv. cím alatt megjelent jelentéséből merítettek: A magyar kir. igazságügyministerium működése 1875— 1887. II. könyv, 1888.