A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-01 / 1. szám
Huszonnegyedik évfolyam, 1. szám, Budapest, 1905. január 1. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz íntézendők. Megjelen minden vasárnap. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) RÉVAI LAJOS dr. STILLER MÓR dr. ügyvédek. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « __ 8 « Egész « ... KJ « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Olvasóinkhoz. — Néhány szó a titkos minősítésről. J. Irta egy délvidéki bíró. II. Irta egy járásbiró. — A női szabadvagyonról. Irta Buchwald Lázár, szabadkai ügyvéd. — A pénzbüntetések végrehajtása részletfizetések utján. Irta Saáry József, muraszombati járásbiró. — Az uj örökösödési eljárás köréből. Irta K. Fejér Vilmos, temesvári közjegyzőjelölt. — Nyilt levél a közjegyzőségről. Irta Admetó Géza dr. budapesti ügyvéd. — Javaslat a BTK. revisiójához. Irta Németh Péter, budapesti ügyvéd, ny. kúriai biró. — Belföld (A Nagyváradi Jogászegylet múlt évi működéséről) — Vegyesek. TÁRCA : A tanár és a hallgató lélektana és a jogi oktatás. Irta Ágoston Péter, nagyváradi jogtanár. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Olvasóinkhoz! Közel egy negyedszázada már annak, hogy lapjaink megindultak — és ezen hosszú idő alatt, fáradhatlan munkássággal sikerült azokat a jogi elmélet és gyakorlat kimeríthetetlen tárházává fejlesztenünk. Tudományos értekezéseink, a gyakorlati életnek proteusként változó fejleményei és a legnagyobb gonddal válogatott jogeseteink, nélkülözhetetlenekké tették lapjainkat úgy az elméleti, mint a gyakorlati jogászra nézve. Büszkén és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy lapjaink e hosszú idő alatt — úgy béltartalom, mint az általunk nyújtott anyag bősége tekintetében — a külföldi jogi szaklapokat messze túlszárnyalták. Csak egyben maradtak messzire hátra: az ár tekintetében. Nincs a világon jogi szakközlöny, — a hazaiakat sem véve ki, — mely lapjaink árát, — még ha azok kéthetenkint, havonként, vagy negyedévenként is megjelennének, — kétszeresével, háromszorosával is felül ne haladná. És e mellett külföldön az esprit de corps követelménye, hogy minden jogász a szaksajtót is támogassa és ne csupán futólagosan a kávéházak, vagy kaszinókban elfekvő szakközlönyökből bővítse tudását, tekintetbe sem véve azt, hogy a szaksajtó támogatása korbeli kötelesség, hogy e nélkül jogi szaklap fenn nem állhat és hogy a jogi szaklapok beszüntetése szükségképpen minden jogász szellemi tőkéjének csökkentésével jár. A jogi szaklapok olvasó köre amúgy is felette szűk,— erkölcsi kötelessége tehát minden hivatásbeli jogásznak, azokat tőle telhetőleg támogatni. Első eset, hogy e miatt panaszt emelünk. De érthetővé teszi és magyarázatául szolgál annak, hogy ma olvasóinkhoz egy kérelemmel fordulni kénytelenülünk. Lapjaink megindítása óta a papír- és nyomdaköltségek háromszor is emelkedtek, a szedés ára megkétszereződött és mi annak dacára egyszer sem fordultunk olvasóinkhoz árfelemelés végett. Dolgoztunk mint eddig önfeláldozóan, mert azon reménnyel kecsegtettük magunkat, hogy jogászközönségünk ezen önzetlenségünket belátva, tömeges pártfogásával fogja a hiányt pótolni és a közügy érdekében való működésünket evvel elismerni. Fájdalom, ebben csalódtunk. És így kénytelenek vagyunk — a változott és anyagi érdekeinket mélyen érintő viszonyoknál fogva — lapjaink árát újévtől kezdve negyedévenkint egy koronával felemelni. Ezen csekély, alig számba vehető áremelés mellett is, lapjaink a legolcsóbbak maradnak úgy a bel- mint a külföldön, szellemi tartalmuk úgy mint a rovatok bősége tekintetében pedig páratlanok. Reméljük, hogy olvasóink és előfizetőink továbbra is híven csatlakoznak zászlóink körül, de reméljük azt is, hogy intelmünk nem talál terméketlen talajra és hogy minden rendű és rangú jogászaink ezentúl erkölcsi kötelességüknek tekintendők szakközlönyeik anyagi támogatását. Mi pedig az eddig követett és közelismerésre talált utón Lapunk mai száma Néhány szó a titkos minősítésről. I. A nélkül, hogy kicsinyelni merném azon tiszteletreméltó kartársaim humánus érzelmeit, akik e szaklap hasábjain már huzamosabb idő óta fedik fel érveiket a titkos minősítés körül tapasztalt visszaélések — helyesebben hivatalfőnöki önkénykedések — megszüntetése végett és anélkül, hogy a saját nézeteimnek a közelfogadhatóság nimbusát tulajdonítanám, mindenekelőtt kijelentem, hogy abban az ususban, hogy a minősítés titkosan megy végbe, abusust nem találok, sőt azt a tisztviselők érdekeinek szempontjából is célszerűnek tartom. Ugyanis a minősítvényi táblázatok kitöltésénél két eset fordulhat elő. Vagy az a rendszerinti eset, hogy azok a tisztviselő személyére nézve valóságot tartalmaznak ; vagy pedig az a szintén gyakori eset, hogy nem tárgyilagos adatok, hanem a hivatalfőnök subjectív véleményének közlésére használtatnak. Mindkét esetben hátrányos lenne a nyilvánosság. Mert: a tisztviselőre nézve hízelgő adatok közlése (eltekintve az önelbizottság veszélyétől) megkötné a hivatalfőnök kezeit abban, hogy kedvezőtlen változás beálltakor másképp minősíthessen, viszont a kedvezőtlen vélemény közlése mindennapi alkalmat nyújtana olyan civódásokra, amelyek a hivatalnoki kar által jelentkező állami tevékenységet kompromittálnák. Egyébként maga a cél is, ami végett azok a személyi táblázatok fenntartatnak, hogy t. i. az előléptetésre hivatott felsőség tudomást szerezhessen a hivatalnokok lelkiismeretes kötelességteljesítése felől, ellenkezik a nyilvánossági kívánalmakkal, mert az a cél csak pártatlan minősítés mellett érhető el. Ámde a nyilvánosság feszélyezné a pártatlanságot, s legfeljebb azt eredményezné, hogy a hivatalfőnök egyes terhelő adatokat szóbeli kihallgatásoknál közölne a felsőséggel, vagyis a ma annyira ostromlott titkos jelleg mégis megmaradna. Ezeknek előrebocsátása után azonban ki kell jelentenem, hogy azon önérzetes munkatársaimat, akik a titkos minősítés rendszere ellen küzdenek, korántsem tartom Don Quijote-féle alakoknak, akik szélmalom ellen csatáznak, hanem magam is csatlakozom a nézeteikhez abban a részben, hogy hivatalvezetőink a minősítési táblázatok kitöltése körül rájuk hárított lelkiismereti kötelességet nem mindig pártatlanul teljesítik. Sőt egy nagyon eklatáns eset, melyet alább közlök, annak feltevésére is alapot nyújt, hogy itt és amott a titkos minősítésre való főnöki hatáskörrel egyéni titkos célzatból visszaélnek. Az albirói «összlétszám» régi gárdájában levő albirák egyike — kitűnő vizsgák után — egyik kir. táblai székhelyről, ahol jegyző volt, falura került albirónak. Itt is páratlan szorgalmat fejtett ki, ezenkívül tehetsége és birói karakterével a jogkereső közönség előtt is kedvelt bíróvá lett. Néhány év eltelte után birói állásra pályázott, de sikertelenül. Ugyenez ismétlődött vele a későbbi pályázatoknál is. Közben 12 oldalra terjed, tovább haladva, ugyanazon buzgalommal és odaadással fogunk az ügyvédi, közjegyzői, bírói és ügyészi kar érdekeinek szószólói maradni, — a siker nagyobb reményével, ha lapjaink a jogászság zöme által kellően felkarolva lesznek. A Jog szerkesztősége. Az Ügyvédek Lapja szerkesztősége.-Vidéki. előfizetőink múlt számunkkal postai utalványt kaptak, amelynek hátsó lapjára a lejárat idejét feltüntető címszalagot ragasztottunk. Szíveskedjenek az utalványnyal mielőbb megújítani b. előfizetéseket. A jog előfizetési ára: negyedévre ........................................4 korona félévre..................................................8 » egész évre.............................................16 » Tisztelettel A Jog kiadóhivatala.