A Község, 1931 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1931-02-01 / 1. szám
2. oldal hoz. Megítélésem szerint teljesen tarthatatlan az az álláspont, amely szerint az árakat jó magasan szabják meg, ellenben a magas árak folytán előálló többletet a községi háztartás javára szolgáltassák be és ily módon mentesítsék a vagyonosokat a magasabb pótadó fizetése alól, ellenben nem fordítják ki magas üzemi szolgáltatások árát szociálpolitikai alkotásokra, hanem ezekből a pénzekből templomokat és paplakokat építenek. El kell dönteni végre a kérdést a helyes és jó rendszer irányában. Az új Rókus-kórház fölépítése ennek a városházi ciklusnak egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen. Akármilyen eszközök igénybevételével is módot kell találni arra, hogy ez az ügy a végleges elintézés stádiumába kerüljön és meg is oldjuk. Sorompóba kell lépnie a fővárosnak a munkanélküliség leküzdésére és az alamizsnarendszer helyett rá kell térnie a szociálpolitika útjára. A lefolyt választások megmutatták, hogy mozgalmi téren még rengeteg a tennivaló. Föl kell szabadítani a budapesti proletárasszonyokat Wolffék lelki terrorja alól, mert a klerikalizmus hatalmával szemben csak a szocializmus eszközei, célkitűzései és maga az Eszme nyújtanak védelmet és támadó erőt. Az egész vonalon meg kell indulnia annak a munkának, amely fölsorakoztatja a szocialista tömegeket a szociáldemokrata párt szervezeteibe, hogy a legközelebbi választásoknál ez a munka éreztesse hatását az eredményekben. * 1919 :" A KÖZSÉG A főváros környékének problémái írta: Szekeres Sándor, Pest vármegye törvényhatóságibizottságának tagja A világháború következményei hihetetlenül sok feladatot róttak nemzedékünkre. A javak elpusztultak a világháború szolgálatában, megálloit az alkotó munka, emiatt mérhetetlen hiányok támadtak. Ily körülmények között arra lett volna szükség, hogy a közösség a rendelkezésre álló emberi és anyagi erő fölhasználásával minél több hiányt pótoljon, miinél több feladatot megoldjon. Fájdalom, nem így történt, legalább is nem abban az arányban, mint azt a társadalmi és a gazdasági viszonyok megkövetelték. Sorsdöntő időszakok várakozással és semmittevéssel teltek el, aminek eredménye nem lehetett más, mint az ország súlyos gazdasági leromlása. A válság kiterebélyesedett, nem ismer kíméletet a társadalommal szemben, a felső tízezer kivételével mindenki ennek az állapotnak a martalékává lesz. Ez a nagyarányú leromlás döntően befolyásolja a népesség letelepedési viszonyait. Bekövetkezett a modern népvándorlás: a falvakban és a kisvárosokban megélhetést nem találó dolgozók, munkások és kispolgárok a nagyobb ipari centrumok felé özönlenek. Itt remélnek menedéket a nyomor elől. A munkáért való élet-halálharc leginkább a főváros felé tereli a tömegeket, amelyek végül Budapest környékén állapodnak meg. Az utolsó tíz év során a fővároskörnyéki városok és falvak lakosai számban jelentősen meggyarapodtak, amelyek azonban, fejlettségüket véve alapul — csekély kivétellel — távolabb esnek a fővárostól, mint bármelyik határszéli város... A környéki városok kiterjedésük és lakosságuk számarányai tekintetében a nagyvárosok képében tündökölnek, városrendezés szempontjából azonban alig egyebek, mint nagy faluk. Ezeknek a bajoknak az orvoslása a kényszerű viszonyok következtében nem könnyű feladat,sőt súlyos. Ámde keresni kell a módot a helyzet megváltoztatására. Meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy a fővárosban alkalmazást találó ezrek itt előmozdítsák a fejlődést és lássák is a fejlődött város előnyeit, ugyanakkor azonban lakóhelyükön a visszamaradt falu hátrányai közepette kínlódták át életüket. Budapest közvetlen környékén mintegy 250—300 ezer ember él és munkaalkalmakat, életlehetőséget, kulturális viszonyokat szeretne magának teremteni. Ennek a célnak az elérésére sokoldalú és állandó munkára van szükség, amelyben a figyelem ki kell hogy terjedjen az élet hajótöröttjeire csak úgy, mint a messzemenő városfejlesztés feladataira. Első helyen áll, természetesen, a városrendezés. A jövő szempontjainak megfelelően utak, járdák sürgős építésére van szükség, mégpedig úgy, hogy a fővárossal célszerű összeköttetés támadjon. Ide tartozik a közlekedés tervszerű javításának kérdése is, amely halaszthatatlan felladatot ró a főváros és a környéki városok vezetőire. A jövő céljait szolgáló városfejlesztő politika azonban a környéki városokban csak okos, előrelátó, tervszerű és egészséges telekpolitikával érhető el. A köz céljait szolgáló telekvásárlással a városrendezés, a közegészség ügye, a kulturális élet és városszépség követelményei előtt nyitják meg az utat. A környéki városok külső kerületeinek nagy iramban történt kiépülése azt a helyzetet teremtette, hogy közműveket ezeken a részeken belátható időn belül nem tudnak építeni. Programot kell tellát csinálni a közműveknek szakaszonként való megépítésére. A környéki városoknak közművekkel való ellátása közegészségügyi szempontból olyannyira fontos feladat, hogy meggondolást igényelne: nem tudnának-e a környéki városok egyöntetű tervszerűséggel több eredményt elérni. Vízvezetéki és csatornahálózatoknak, közvilágítási berendezéseknek elhelyezése közös terv alapján nem volna-e olcsóbb, rövidebb idő alatt megvalósítható? Az eddigi tapasztalatok szerint az említett közművek és szolgáltatmányok: víz, villanyvilágítás stb. a környéken drágább, mint a fővárosban. Mindez azért, mert nem a fővárossal egyetértésben és megállapodásban épültek ki a vízszolgáltatás és a közvilágítás berendezései. A tőkeszegény és kényszerhelyzetben lévő környéki közületek külön-külön csak nagy áldozattal, nagy erőfeszítések árán és kedvezőtlen körülmények között alkothatták meg eddigi közműveiket. Az említett feladatokon kívül ki kell terjednie a gondoskodásnak a lakásnyomorúság fokozatos megszüntetésére is. Egészséges és a viszonyokhoz mért olcsó lakásokra van szükség a környéki városokban. Modern lakások tömegei kellenek ahhoz, hogy az emberileg elfogadható lakáshoz a dolgozó nép nagyobb hányada hozzájusson. Szociálpolitikai téren, éppen az említett városokban kell a legtöbbet cselekedni. Ki kell fejleszteni a községi segélyezés rendszerét hatósági szegénykataszter fölállításával, a jótékonyság központi irányításával. Csak ilyen módon lehet megnyugtató és rendszeres segélyt nyújtani. A szegénykataszter fölfedi a való helyzetet és sokan a törvényekben gyökerező segélyekben is részesülhetnek, ha van olyan városi szerv, amely erre a figyelmet fölhívja. Budapest környéke mostoha viszonyainak megjavítására volna sok egyéb mód is, ha az állam kellően a segítségre sietne. A környéki városok lakosai kultúra tekintetében egy jottányit se érnek kevesebbet, mint azoknak a vidéki városoknak a lakosai, akiknek kedvéért egyetemi utcasorokat építtet a kormány, miközben a főváros környékén elemi iskolák hiányoznak, használhatatlanok az úttestek, nincsenek járdák. A környék népének föl kell készülnie, hogy megbízást a maga képviseletére olyan egyéneknek adjon, akik őszintén és önzetlenül módot találnak arra, hogy ennek a jobb sorsra érdemes lakosságnak jogos követeléseit illetékes helyeken kifejezésre juttassák és azért harcoljanak. 1931