A Község, 1934 (4. évfolyam, 1-9. szám)

1934-01-01 / 1. szám

2. oldal 19791934 "UJU. A KÖZSÉG mind olyan fogalmak, amelyek megtagadása erkölcsi rombolást jelent az állampolgárok meggyő­ződésében. Nemzeti hagyomány a közigazgatási bizottságok­­mű­ködése is. Most ezt is eltörlik. Úgy látszik, nincs szükség sem nemzeti hagyományra, sem tör­vénytiszteletre. Ezek a fogalmak csak addig élhetnek egy nemzet le­lk­iletében — szerintük —, amíg ezek í­em ellenkeznek az uralkodó pártok érdekeivel. Meg kell nyíltan mondani, hogy Wolff és Kozma úrék most egyék meg, amit főztek. Aki másnak vermet ás, maga­ esik bele. A szociáldemokráciának ásták a vermet, most beleestek ők maguk. A szociáldemokrata pártnak ez­zel az új törvényjavaslattal szemben ugyanaz a véleménye, mint az előbbiekkel szemben volt. Ez alkalommal nem is a törvény megváltoztatása ellen tiltakozunk, hiszen az önkor­mányzatot azokkal a pa­ragrafu­sokkal fojtották meg, amelyeket most meg akarnak változtatni. Az új törvényjavaslattal legföl­jebb az a céljuk, hogy a tetszha­lott önkormányzat szívét átszűr­jék vele. De fölemeljük követelő szavunkat az igazi, hamisítatlan önkormányzatért. Az új törvény­­javaslat egyszers minden korra, ki akarja végezni az önkormányza­tot. Ezért nem kell sem­ testünk­nek, sem lelkünknek. Papírko­sárba vele! A németországi községek tartozásainak rendezése A németországi községek adóssá­gaiknak állandó növekedése folytán fizetésképtelenné váltak. — A körül­belül 11,5 milliárd márka adósság­ból 8,1 milliárd márka a belföldi tartozás, míg a különbözet közel 3­­-5 milliárd márka külföldi adósság. — Az átértékelés alá természetesen csak a belföldi tartozás esik, amelyből közel 3 milliárd egészen rövid lejá­ra­tú. A birodalmi kormány átérté­kelési törvényt hozott a községi tar­tozásokat illetően. Minden fizetési nehézségekkel küzdő község a felet­tes tartományi hatóság jóváhagyása mellett valamelyik átértékelési szö­vetségbe léphet. Az ilyen községek aztán belföldi hitelezőiknek ajánla­tot tehetnek rövidlejáratú hitelük hosszú lejáratra való változtatására olyanformán, hogy 1936 október 1-ig 4%-os, azontúl 3%-os kamatozással törleszthetők. De nemcsak a kimon­dottan rövidlejáratú kölcsönökre vo­natkozik ez, hanem mindazokra a köl­csönökre, amelyek 1935 március 31-ig­­lejárnak. A törvény azt is kimondja, hogy a hitelező nem köteles az adós ajánlatát elfogadni, de ellenkező esetben köteles 5 évi tőketörlesztési és kamatfizetési moratóriummal meg­elégedni. t. v. A községi választásokról írta Szekeres Sándor, pestvármegyei törvényhatósági bizottsági tag Több községben és városban esedékes lett a községi válasz­tás , és minden valószínűség szerint ebben az évben azokat megtartják. Ezek között vannak olyan közületek, amelyekben már a múlt esztendőben, sőt régebben meg kellett volna tartani a köz­ségi választásokat, és ha azok el­maradtak, annak többnyire poli­tikai okai voltak. A bizalmas magyarázatok szerint „nem volt megfelelő légkör a választások megtartására“, vagy „a község­ben uralkodó izgatott hangulat, a válság okozta elégedetlenség, járványos betegségek stb.“ szol­gálnak alapul a választások idő­pontjának elhalasztására. Nem ritkán azonban a választók név­jegyzékének összeállítása, vagy azok­ megfellebbezésével járó huzavonák, időfecsérlések is hoz­zájárulnak a választások elha­lasztásához. Ezek a körülmények kétségtelenül nem a legjobb fényt vetik a községi életre, mert azt látszanak bizonyítani, hogy­­ a községi politika területén egész­ségtelen állapotok uralkodnak. A községi képviselőtestületi vá­lasztások rendszertelensége vagy azt idézi elő, hogy a község lakos­ságának zöme a legteljesebb kö­zömbösséggel viseltetik a község ügyes-bajos­­dolgai iránt, vagy pedig a gyűlöletig elfajuló meg­­nem értéssel áll szemben a köz­ségben történő hivatalos intézke­désekkel. Mindkét eset hátrányos a községi politika menetére és az önkormányzatra, amelynek jog- és hatáskörét az érvényben lévő törvény keretén belül minél tö­kéletesebben ki kellene építeni. A rendszeresen és törvényesen lefolytatott községi választás a fejlődés útját nyitja meg a köz­ségi életben. Nevelő hatása van. Megtanítja a lakosságot arra az igazságra, hogy a közösség sor­sának javulásával az egyén sorsa is javul. És ha a társadalmi réte­gek között vannak is felfogásbeli és világnéz­eti különbségek, a községi politika területén a köz­ségi érdekek istápolására tett in­tézkedésekben rendszerint közös nevezőre jutnak. A közös érdekek azt követelnék meg, hogy a köz­ségi politika irányításába min­den társadalmi osztálynak bele­szólása legyen. A törvény gon­doskodik arról, hogy a vagyonos osztály virilis jogon beleszólást nyerjen az ügyek intézésébe. Ezen a területen nincs különö­sebb baj. A legtöbb adót fizetőket a törvény szellemének megfele­lően összeírják. Szó sincs róla, a választott képviselőtestületi ta­gokról is intézkedik a törvény. De nem olyan egyszerű a válasz­tott képviselőtestületi tagok be­választása. Ma már számos közigazgatási tényezőnek, községi elöljáróság­nak alakult ki az a véleménye, hogy a községi képviselőtestület­ben a munkásságnak, helyeseb­ben a szociáldemokrata párt kép­viseletének is helyet kell adni. Haladottabb szellemű, alkotni vágyó egyének és testületek ro­konszenveznek már ezzel a gon­dolattal. Csak azzal nem tudnak többen megbarátkozni, ha a vá­lasztás eredménye százszázaléko­san az ellenzéki pártok javára dől el. Különösen kis- és nagy­községekben szokott ez megütkö­zést kelteni és ilyen esetekben megszületnek a kifogások, sőt vá­dak, amelyek arról tanúskodnak, hogy az ellenzéki pártok szabály­talanságot követtek el és terrort alkalmaztak a választások során (?!). Ezek aztán okot szolgáltat­nak a választások megsemmisí­tésére és a sok hercehurca kezdő­dik elölről. Az eddigi tapasztalatok szerint a községi választások különösebb izgalmat nem váltanak ki. Van­nak ugyan helységek, ahol a községi választás lefolytatása nem teremt megnyugvást, de legkevésbé az ellenzéki pártok magatartása miatt. A közigazga­tási törvény hiányosságából származnak sokszor azok a félre­értések és bajok, amelyek elége­detlenséget szülnek. A községi választások előkészítésére tett in­tézkedések sok esetben tanúskod­nak ezek igazolása mellett. Nem szükséges szabálytalanságot vagy törvénytelenséget elkövetni ah­hoz, hogy a választók csak el­késve vegyenek tudomást a köz­ségi választás időpontjáról. Az 1886. XXII. tc. 48. §-a szerint elegendő, ha a választást három nappal előbb hirdetik ki. Ez a körülmény és az, hogy ugyan­annak a törvényszakasznak ren­delkezése értelmében a választás reggel 9 órakor veszi kezdetét és délután 4 óráig tart, a választók nagy tömegét üti el attól a lehe­tőségtől, hogy alkotmányos jogá­val élhessen, kiváltképpen akkor, ha a választást, mint rendszerint, munkanapra tűzik ki. Egy csomó félreértést és kínos meglepetést kelt az a zűrzavar, melyet a sza­vazáshoz használt különféle színű és alakú szavazólapok okoznak­ Legtöbb helyen azt hiszik, hogy a­ szavazás titkos. A szavazólapok kü­lönfélesége nyílt tagadása a titkosságnak. Borítékok alkalma­zásával áthidalást lehetne találni a törvény hiányossága és a gya­korlati élet modern követelmé­nyei között. A választás eredmé­nyének megállapításához relatív többségre van szükség. Ez gya­korlatban azt jelenti, hogy az a párt, amely a községben vagy

Next