A Község, 1935 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Mire jó a megyei választójogi törvény? Megmondhatnánk néhány szóval is: arra mindenesetre jó, hogy az állampolgárokra minden hat évben hajtóvadászatot rendezhessen a felülről irányított „fokozottabb gondoskodás“. A törvény hiányosságai és kibúvói ezer alkalmat adnak arra, hogy a szavazás titkosságát az uralmon levő párt átminősítse a legszemérmetlenebb nyílt szavazássá. Az állampolgárok szinte ösztönösen irtóznak már attól, hogy jogaikat gyakorolják. Tudják, hogy ebből nekik csak kellemetlenségük van. A saját bőrükön érzik, hogy ez nekik nem jog, hanem súlyos tehertétel, amely a legsúlyosabb dilemma elé kényszeríti őket: vagy exisztenciájukat veszélyeztetik, vagy meggyőződésüknek még megmaradt utolsó foszlányait hagyják cserben. Az utóbbi fájóbb és keserűbb, de a mai nyomorúságban még mindig elviselhetőbb, mint a másik: a lét bizonytalansága. Akiknek sikerül, akiket nem tudnak annyira szem előtt tartani a felülről irányított gondoskodás kortesei, azok észrevétlenül megszöknek az ilyen „joggyakorlás“ elől. Ez a magyarázata, annak hogy a legutóbbi törvényhatósági választáson alig szavazott le a választók 30 százaléka. Felsoroljuk-e a választással kapcsolatban elkövetett jogtiprást, önkényt, erőszakoskodást. Elkezdve azzal, hogy a szociáldemokrata és ellenzéki csoportok a törvény betű szerinti értelmében a törvényhatóság első tisztviselőjétől „belátás szerinti“ mennyiségben kaptak szavazólapokat. Folytassuk a kijelölt bizalmiak visszautasításával, a különbözet szavazólapok készítésével, az ellenzéki agitáció megfojtásával, vagy a csendőrség szerepével! Mindezeknek nyoma lesz a petíciók, a felszólamlások mellékleteiben. Néhány helyen, talán a Közigazgatási Bíróság is megsemmisíti a választást. Mit nyernek vele a választók! Újabb hajtóvadászat, megismételt zaklatás és erőszakosság. Az eredmény ugyanaz lesz, mint előbb. Annyi bizonyos, hogy ezen a választáson az 1929. évi XXX. törvénycikk alapján való választási rendszer erkölcsileg teljesen megbukott. És nem szabad elfelejteni, hogy ehhez a bukáshoz a lökést felülről adták. Az az uralmi rendszer adta, amely nem elégszik meg azzal, hogy a törvény már alapvető rendelkezésében is csak kétötödrészben engedi be a törvényhatóságokba a nép embereit. És különös gondot fordít arra, hogy ez a kétötödrésznyi népképviselet sem a népakaratot fejezze ki, hanem egészen mást. Csak a történeti hűség miatt jegyeztük fel nagy általánosságban az 1934. évi törvényhatósági választások tapasztalatait. Nem kérünk orvoslást, nem követelünk a mai kormányzattól rendszerváltozást. Meg vagyunk arról győződve, hogy a mai választási rendszer a kormányzat számára az, ami a halnak a víz. Ha ezt a vizet lecsapolná, öngyilkosságot követne el. Ne kívánjunk ilyen lehetetlent. De talán lehet még a magyar dolgozók millióihoz apellálni. Talán él még bennük az önbecsülésnek, vagy a szabadságvágynak egy kicsiny kis szikrája. Ha nem így van, akkor a saját maga által választott sorsot megérdemli. Budapest, 1935 január h1V. évfolyam, 1. szám •*| • |'p■ ——~-тчti i• ithTTTViT ti «I: iiiiiii t.-F=====y==F*‡ I и и uniti Imim imj ^ .||«1.,нмн1и »МИ|4МИ" mini\ и1 »ни ПКИ» ©US_1S I IMI A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZSÉG POLITIKAI SZEMLÉJE KIADJA: A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ORSZÁGOS KÖZSÉG POLITIKAI BIZOTTSÁGA Budapest Vili, Conti ucca 4. — Megjelenik évente tízszer. — Előfizetési ára egy évre 1.80 P. Egyes szám ára 20 fillér. — Telefonszám: 35-8-18 Pestkörnyék problémái — Pest vármegye főispánjának megvilágításában — A község hasábjain már többször foglalkoztunk azokkal a kérdésekkel, amelyek a fővárost övező városok és községek közigazgatási, közlekedési és egyéb viszonyait érintik a fővárossal kapcsolatban. Mindannyiszor meg kellett állapítanunk, hogy ezen a téren sok a mulasztás és még több a tennivaló. A pestkörnyéki városok és községek fejlődése szinte amerikai méretű. 100 év előtt ezen a területen, ahol most 300.000 ember él, pár kis község volt pár ezer lakossal. A ma 70 ezer lelket számláló Újpest nem létezett, Rákospalota kicsiny község volt. Egészen fiatal települések, mint Kispest, Pestszenterzsébet megyei városok ma már 60—70 ezer lelket számlálnak, úgyszintén nagyot fejlődtek a 25—30 éves Pestszentlőrinc és Pestújhely községek. Ugyancsak nagyméretű a fejlődése az egészen új községeknek, mint Sashalom, Rákosszentmihály és Mátyásföld. Még a súlyos pénzügyi helyzet sem akasztotta meg az építkezést ezen a területen. Pestkörnyék lakossága már évek óta panaszolja mellőzött helyzetét és sürgeti a szükséges intézkedések megtételét Eddig azonban a főváros törvényhatóságának csak a szociáldemokrata frakciója részeiről tapasztalt megértést, a felelős vezetők azonban elzárkóztak a jogos sérelmek orvoslása elől. De a vármegye részéről sem történt semmi a pestkörnyéki községek legégetőbb problémáinak rendezése érdekében. Ezek után vájjon biztató jelnek vehetjük-e, hogy végre egy felelős állásban lévő közigazgatási tényező, Preszly Elemér főispán, a, Törvényhozók Lapja decemberi számában foglalkozik Pestkörnyék problémáival? Sze-