A Község, 1938 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
MSZMP KJ* PTI iuLnlegvtár Budapest, 1938 január (Vili.) III. évfolyam, 1. sz • It I »MI IMI II»» A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZSÉG РОЫT IMAI SZEMLÉJE KIADJA: A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ORSZÁGOS KÖZSÉGPOLITIKAI BIZOTTSÁGA Budapest Vili, Conti ucca 4. — Szerkeszti: TAKÁCS JÓZSEF. — Megjelenik havonként. Előfizetési ára egy évre 30.— P. párttagoknak 1.80 P. Egyes szám ára 20 fillér. — Telefonszám: 135-818 Az új esztendőben a szociális feladatok egész sokasága vár megoldásra. Budapest nyílt sebe a lakáskérdés rendezetlensége. A legégetőbb probléma. A költségvetés tárgyalása során pártunk indítványt tett 6000 kislakás sürgős megépítésére. Az indítványt — amint ezt már megírtuk — a közgyűlés egyhangúan elfogadta. Elvben tehát már megvolna a 6000 kislakás, de most az indítvány gyakorati kivitelét, vagyis végrehajtását kell napirenden tartani mindaddig, amíg erre nézve határozatot nem hoznak. Természetesen a kérdés még a 6000 kislakás megépítésével sem jut nyugvópontra, ez csak akkor következik majd be, ha mindenki számára lesz megfelelő hajlék Budapesten. Ugyancsak dűlőre kellene már juttatni a közlekedés ügyét is. Úgy látszik azonban, hogy erre kevés a remény. Ami most történt a kérdéssel kapcsolatban, az szinte példátlan támadás a lakosság érdekei ellen. Ahelyett, hogy könnyítettek volna, súlyosbítottak a helyzeten, mert a kisszakasz árának a fölemelése jövedelemtöbbletet jelent ugyan a BESZKÁRT tesztre, de a forgalomban a közönség előnyére lényeges változást nem hozott. Véleményünk szerint nem is lehet a kérdést az eddigi módszerekkel megoldani, csak két módon. Vagy a közúti hálózat továbbfejlesztésével, illetve újabbvonalak megépítésével, vagy fokozatosan áttérni az autóbuszközlekedésre. Európa nagyobb városaiban már lassanként kiküszöbölik a villamosközlekedést, mert a megnövekedett forgalomnak csak akadálya a merev rendszerű kocsiközlekedés, az autóbusz nincs sínhez kötve, ennélfogva fürgébb és olyan útvonalakon is haladhat, amelyek a villamos sínhálózat számára leküzdhetetlen akadályokat jelentenek. Tarifadrágítással nem lehet a közlekedés ügyét előbbre vinni, a forgalmi nehézségeket elhárítani, a folytonos drágítás csak arra lehet jó, hogy végül leszoktatják a közönséget az utazásról. Ezt akarják? A BESZKÁRT-nak nemcsak az a rendeltetése, hogy a közönséget kiszolgálja, de több ezer embernek kenyeret is ad. Az eddig követett politika azonban nemcsak az utazóközönség érdekeit tévesztette szem elől, anélkül, hogy a forgalomban jelentkezett bajokon segített volna, de kockáztatta az egész intézményt és ezzel az alkalmazottak érdekeit is, amikor következetesen provokálta intézkedéseivel a közönséget. Egy milliós város kiszlekedésügyét magasabb szempontoknak kell irányítani. Továbbmenve, meg kell állapítanunk, hogy a közegészségügy terén is rengeteg a tennivaló. A házak ezreiben nincs vízvezeték. Az utóbbi 25 esztendő alatt a vízvezeték nélküli házak száma nem csökkent, hanem emelkedett. Azonkívül nagyon sok házban — különösen a perifériákon — ókori árnyékszékek vannak, amelyek veszedelmeztetik a lakók egészségét. Ötletes plakátok léptennyomon figyelmeztetik a közönséget a gázzal való főzés és vázmelegítés előnyeire, de amíg 1925-ben 8345 volt a gázvezetéknélküli házak száma, addig 1935- ben ez a szám majdnem megkétszereződött, annak bizonyságául, hogy a propaganda egymaga nem elegendő, ha nem párosul vele megfelelő árpolitika. Nagy hiány mutatkozik a szegényebb rétegek számára való fürdőkben. A kisemberek részére épült lakások túlnyomó részében nincs fürdőszoba. A jelenleginél tehát jóval több nyilvános és olcsó fürdőre van szükségünk. Szaporítani kell a kórházak számát is, különös tekintettel a tüdőbetegekre. Az alsófokú iskolai oktatás körül is hiányok vannak. A lakosságnak majdnem 10 százaléka analfabéta és a kultúrfölényről beszélünk. A tanoncotthonok számát ugyancsak szaporítani kell. De meg kell javítani a dolgozó rétegek táplálkozási viszonyait is. Le kell törni a drágaságot, amely hovatovább a puszta kenyeret is kiüti a dolgozó emberek szájából. Egyre kevesebb kenyér fogy, 1935-ben a községi kenyérgyár 6,118.688 kilogramm kenyeret adott el. A rákövetkező évben már egymillióval kevesebbet. Ugyanez a helyzet a tejnél, burgonyánál, húsnál, tojásnál. Mindenben csökken, csak a lóhúsnál emelkedett a fogyasztás. Hármas ok játszik itt közre: alacsony munkabérek, erőszakolt kivitel és a szabadjára engedett spekuláció. A rossz munkabérek amúgy is korlátozzák a vásárlóképességet, amelyet azután a mesterségesen okozott drágaság még jobban megbénít. A hiányos táplálkozás következménye az ellenállóképesség csökkenése, aminek az eredményét a kórházak betegforgalmának az emelkedésében látjuk, íme: 1935-ben a kórházak betegforgalma 90.000 volt, a következő évben már 104.353. Rengeteg még a megoldatlan probléma: a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetése, az anya- és csecsemővédelem továbbfejlesztése, az ifjúmunkásokról való gondoskodás, az ínségmunka kiküszöbölése, vagyis bántó és káros feltételeitől való megszabadítása, az iskolásgyermekek egészségi állapotának fokozottabb ellenőrzése, az arra szorulók kellő ellátása, élelmezése, ruhával, cipővel, tanszerekkel való fölszerelése, újabb szeretetotthonok építése vagy a meglévők bővítése és fejlesztése és a többi. Munka tehát van elég. És a hevenyében elősorolt feladatok között nem egy, amely nem tűr halasztást. Pénzt? El kell teremteni a szükséges összegeket. A deficit nem lehet gátló körülmény a főváros szociális kötelességeinek teljesítésében. Mérsékeljék azokat a kiadásokat, amelyek nem ezt a célt szolgálják. Meg kell állapítanunk, hogy a főváros háztartásában mutatkozó