A Község, 1948 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1948-01-01 / 1. szám
Szerkesztőség: Budapest, Vili, Rákóczi út 43. Telefon: 137-370 -1— Kiadóhivatal: Budapest, Vili, Conti u. 4. Megjelenik havonta kétszer. —:— Előfizetési ára: Egy évre 350— forint. Példányonként 150 forint. \ '•Népi közigazgatás és önkormányzat Irta: Takács József Mi, szociáldemokraták évtizedeik óta követeltük a közigazgatás demokratizálását, de ugyanakkor tisztában voltunk azzal, hogy ennek megvalósítása elképzelhetetlen a nagybirtokrendszer felszámolása nélkül. Ez utóbbi megtörtént, de nincs intézményesen megoldva még a másik: a vármegyei és községi önkormányzatok reformja. Talán felesleges is kihangsúlyozni azt a régi álláspontunkat, hogy sem a községekről szóló 1886. évi XXII. és XXIII. törvénycikk, sem az ellenforradalmi időkben hozott 1929. évi XXX. törvénycikk szelleme, szerkezete és egész gondolatmenete nem alkalmasak arra, hogy ezekre építsük fel a demokratikus közigazgatást. Ezek a törvények már annyira elavultak, hogy bátran múzeumba lehet azokat helyezni és helyükbe olyan új törvényeket kell felkötni, amelyek lehetővé teszik a tökéletes önkormányzati elv gyakorlati megvalósítását. Nem akarunk elébe vágni a dolgok rendjének, de azt hisszük, nem felesleges beszélni ezekről a nagy kérdésekről, amelyeknek hamarosan napirendre kell kerülniük és jó lesz, ha addig kialakul valamilyen álláspont ezen a téren. Mindenekelőtt meg kell majd vizsgálnunk, várjon a 900 éves vármegyei rendszer, amely a nagybirtokrendszerrel egyidősben keletkezett és évszázadokon át a nagybirtok érdekeit szolgálta, átszervezhető-e népi alapra. A mi elképzelésünk szerint a 900 éves vármegyei rendszer a földreform után ugyancsak gyökeres átszervezést kíván, nemcsak közigazgatásilag, hanem területileg is. Akár úgy, hogy a meglévő törvényhatósági jogú városok fenntartása mellett a kis- és nagyközségek járásonként a járás székhelyével együtt alkotnak egy-egy törvényhatóságot és ezek a városi és járási törvényhatóságok egy nagyobb termelési tájegységet képezve alkotnának egy kerületet, akár pedig — az Erdei Ferenc-féle tervezet szerint — ha a meglévő 25 vármegye és 154 járás helyett 60—80 városmegyét alakítunk a városokat övező járásokból. A két megoldás mindegyikének megvan az az előnye, hogy a közigazgatási terület székhelye nincs olyan messze még a legtávolabb eső faluhoz sem, s akinek ott dolga van, könnyebben eljut oda. Már most ezeket a kisebb egységeket kell felruházni nemcsak a megye eddigi önkormányzati jogaival, hanem egyéb jogokkal is. Ezeknek lakossága általános titkos szavazójoggal válassza úgy a képviselőtestületet, mint a felelős tisztviselőket. Ennek a közületnek hatósága intézze a területére tartozó összes közigazgatási ügyeket. A központi kormányzat ellenőrzési jogát természetesen fenn kell tartani, de ez csupán a törvények betartására terjedjen ki. Az így átszervezett közigazgatási egységek élére felesleges főispánokat és alispánokat állítani. Mert amiként a főszolgabírókat 1945. óta járási főjegyzőknek nevezzük, épp úgy kitörölhetjük a magyar szótárból az elavult főispáni és alispáni rangjelzéseket is. Viszont gazdaságpolitikai szempontból helyesnek látszik az így átalakított kisebb törvényhatósági közületeket termelési tájegységek szerint összpontosítani, amely az ország területén legfeljebb 6—8 ilyen kerületet tenne ki. Ezek élére lehetne kormánybiztost állítani, de a városmegyék élére elegendő a polgármester, vagy főjegyző. A felszabadulás után megalakuló önkormányzati testületek nem a meglévő törvények szerint alakultak meg. Ez természetes is minden olyan forradalmi átalakulásnál, mint amilyen Magyarországon is bekövetkezett. Viszont azonban minden forradalom elérkezik ahhoz az időponthoz, amikor megszilárdulása érdekében hozzálát az egész államszervezetnek a saját elgondolása szerint való kiépítéséhez. Nekünk is fel kell erre készülnünk és fontosságát tekintve, nem sokáig halasztható már az új demokratikus közigazgatási és községi önkormányzati törvény megalkotása. Ezért látjuk szükségesnek a kérdés felvetését. Addig is azonban a szocialista közigazgatási funkcionáriusoknak és községpolitikusoknak tudniok kell, mi az ő feladatuk a községházán, a vármegyén és a járásban. A községpolitikában szocialistákszámára mindig a közérdek szolgálata legyen az irányadó. Nem szabad sem szűk látókörűnek, semm önös érdekűnek lennünk. A szocialista községpolitika csak a haladást szolgálhatja, mert a