A Község, 1948 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1948-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség: Budapest, Vili, Rákóczi­ út 43. Telefon: 137-370 -1— Kiadóhivatal: Budapest, Vili, Conti­ u. 4. Megjelenik havonta kétszer. —:— Előfizetési ára: Egy évre 350— forint. Példányonként 1­50 forint. \ '•Népi közigazgatás és önkormányzat Irta: Takács József Mi, szociáldemokraták évtizedeik óta követel­tük a közigazgatás demokratizálását, de ugyan­akkor tisztában voltunk azzal, hogy ennek megvalósítása elképzelhetetlen a nagybirtok­rendszer felszámolása nélkül. Ez utóbbi meg­történt, de nincs intézményesen megoldva még a másik: a vármegyei és községi önkormány­zatok reformja. Talán felesleges is kihangsú­lyozni azt a régi álláspontunkat, hogy sem a községekről szóló 1886. évi XXII. é­s XXIII. törvénycikk, sem az ellenforradalmi időkben hozott 1929. évi XXX. törvénycikk szelleme, szerkezete és egész gondolatmenete nem alkal­masak arra, hogy ezekre építsük fel a demo­kratikus közigazgatást. Ezek a törvények már annyira elavultak, hogy bátran múzeumba lehet azokat helyezni és helyükbe olyan új törvényeket kell felkötni, amelyek lehetővé te­szik a tökéletes önkormányzati elv gyakorlati megvalósítását. Nem akarunk elébe vágni a dolgok rendjé­nek, de azt hisszük, nem felesleges beszélni ezekről a nagy kérdésekről, amelyeknek ha­marosan napirendre kell kerülniük és jó lesz, ha addig kialakul valamilyen álláspont ezen a téren. Mindenekelőtt meg kell majd vizsgál­nunk, várjon a 900 éves vármegyei rendszer, amely a nagybirtokrendszerrel egyidősben ke­letkezett és évszázadokon át a nagybirtok ér­dekeit szolgálta, átszervezhető-e népi alapra. A mi elképzelésünk szerint a 900 éves várme­gyei rendszer a földreform után ugyancsak gyökeres átszervezést kíván, nemcsak közigaz­gatásilag, hanem területileg is. Akár úgy, hogy a meglévő törvényhatósági jogú városok fenntartása mellett a kis- és nagyközségek járásonként a járás székhelyével együtt alkot­­nak­ egy-egy törvényhatóságot és ezek a városi és járási törvényhatóságok egy nagyobb ter­melési tájegységet képezve alkotnának egy kerületet, akár pedig — az Erdei Ferenc-féle tervezet szerint — ha a meglévő 25 vármegye és 154 járás helyett 60—80 városmegyét alakí­tunk a városokat övező járásokból. A két meg­oldás mindegyikének megvan az az előnye, hogy a közigazgatási terület székhelye nincs olyan messze még a legtávolabb eső faluhoz sem, s akinek ott dolga van, könnyebben eljut oda. Már most ezeket a kisebb egységeket kell felruházni nemcsak a megye eddigi önkor­mányzati jogaival, hanem egyéb jogokkal is. Ezeknek lakossága általános titkos szavazójog­gal válassza úgy a képviselőtestületet, mint a felelős tisztviselőket. Ennek a közületnek ha­tósága intézze a területére tartozó összes köz­­igazgatási ügyeket. A központi kormányzat ellenőrzési jogát természetesen fenn kell tar­tani, de ez csupán a törvények betartására ter­jedjen ki. Az így átszervezett közigazgatási egységek élére felesleges főispánokat és alispánokat ál­lítani. Mert amiként a főszolgabírókat 1945. óta járási főjegyzőknek nevezzük, épp úgy ki­törölhetjük a magyar szótárból az elavult fő­­ispáni és alispáni rangjelzéseket is. Viszont gazdaságpolitikai szempontból helyesnek lát­szik az így átalakított kisebb törvényhatósági közületeket termelési tájegységek szerint össz­pontosítani, amely az ország területén legfel­jebb 6—8 ilyen kerületet tenne ki. Ezek élére lehetne kormánybiztost állítani, de a város­­megyék élére elegendő a polgármester, vagy főjegyző. A felszabadulás után megalakuló önkor­mányzati testületek nem a meglévő törvények szerint alakultak meg. Ez természetes is min­den olyan forradalmi átalakulásnál, mint ami­lyen Magyarországon is bekövetkezett. Vi­szont azonban minden forradalom elérkezik ahhoz az időponthoz, amikor megszilárdulása érdekében hozzálát az egész államszervezetnek a saját elgondolása szerint való kiépítéséhez. Nekünk is fel kell erre készülnünk és fontos­ságát tekintve, nem sokáig halasztható már az új demokratikus közigazgatási és községi ön­­kormányzati törvény megalkotása. Ezért lát­juk szükségesnek a kérdés felvetését. Addig is azonban a szocialista közigazgatási funkcionáriusoknak és községpolitikusoknak tudniok kell, mi az ő feladatuk a községházán, a vármegyén és a járásban. A községpoli­tikában szocialisták­­számára mindig a közérdek szolgálata legyen az irány­adó. Nem szabad sem szűk­ látókörűnek, semm önös érdekűnek lennünk. A szocialista község­politika csak a haladást szolgálhatja, mert a

Next