A Motor, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-04 / 1. szám
kében. Azt hiszem nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk, hogy a klub vezetősége ez irányban sem mulasztott el semmiféle lépést és ma is több nagyszabású helyiség ügyében folytat tárgyalásokat. Ha sikerül majd a helyiséget illetőleg valamilyen megálapodásra jutni, úgy nemsokára a választmány elé fog kerülni az ügy s ez lesz hivatva ezen fontos kérdésben dönteni. Az automobilszerkesztés fejlődése 1913-ban. Irta: Kelvin Ferenc, mérnök. Az idei év automobil újdonságainak nagy nemzetközi kiállításai az elmúlt hetekben zárták be kapuikat. A meglepetések az idein ritkábbak voltak mint tavaly, bár a számos igen érdekes részletszerkezet jellemzi az idei modelleket, melyek különösen a kivitelükkel és tömörségükkel tűnnek ki. A másfél évtized előtti, tehát az automobilok fejődésének kezdetével összeeső időben, a különböző cégek kocsijainak még a laikus előtt is feltűnő külső, különböző megjelenése majdnem teljesen eltűnt és csak az igen élesszemű, megfigyelő szakember képes a részletek néhány érdekességét felismerni, vagy az általánostól szellemes módon eltérő változtatásokat meglátni. A különböző típusú járművek közötti harc véglegesen megszűntnek tekinthető, és a kis sportkocsi, a néha minden fényűzéssel kiállított túrakocsi mellett a legsikeresebben érvényesül. Az automobil szerkesztés fejlődésével a normális kívánalmakon nagyon túl fekvő kocsitípusok majdnem teljesen kiszorultak a kereskedelemből, bár az egyöntetűsítés még nem vizetett annyira keresztül, hogy néhány különböző alváztípus egymás mellett egyenlően ne érvényesüljön. Az elmúlt év munkája leginkább a karosszéria felé irányult, miután a kocsiépítés ezen fontos ágát hosszú időn keresztül elhanyagolták végre az utolsó években arra kezdenek törekedni, hogy az automobilszerkesztők a karoszszéna kérdést ne kevésbé tanulmányozzák mint a gépészeti részeket. A kocsi kiállítása kialakul, minek kezdeményezése esősorban Franciaországból és Angliából, másodsorban Amerikából indult ki, tehát azon országokból, melyek az alváz fejlesztésében is önállóságot és eredetiséget mutattak. Úgyszintén szaporodtak azon cégek is, kik amerikai mintázal kocsijaikat teljesen karosszériára, könnyű de szolid fedéllel szélfogóval, fényszóróval tartalékkerékkel és javító szerszámokkal, tehát teljes használható állapotban katalogizálták és azokat úgy szállították vevőiknek. Ami a karosszériák vonalainak formáit illeti, úgy megemlítendő, hogy az idén a „szél szétosztó“ formák voltak túlsúlyban, melyek a hajdani egyenes vonalvezetésű kocsi felsőrész formákat úgy látszik végérvényesen letüntették. Bár a hatásos légellenállás csökkentéséről a ható vagy szivaralakú karosszériáknál tulajdonképen alig lehet szó, mégis ezen művészi formájú kocsik sokkal esztétikusabban hatottak, mint az egyenes vonalú kocsi szekrényei. A karosszériának a kocsi menetiránnyal ellentétes irányban emelkedő vonal vezetése azon törekvéssel párosulva, hogy a kocsiformák lehetőleg minden irányban harmonikusan zárják le szintén általános törekvése volt a karosszéria tervezőknek. A hűtő, mely azelőtt, mint síkfelület meglehetősen nagy homlokellenállással volt kiképezve, az idén hegyben végződőre volt alakítva vagy az éleken legömbölyítve s igy esztétikailag igen szép átmenetet képezett a kocsiszekrényhez, miit majdnem minden alváznál világosan láthattunk. Ezen esztétikai előnnyel egy szerkezeti nehézség merült fel, mely mélyreható építési figyelembe vételt kívánt. A hűtőnek elvileg ugyanis olyan magasan kell állania, hogy a vízszivattyúnak minimális munkát kelljen végeznie, így a magasságnak minden változtatása, szigorúan véve a motor magasságának megváltoztatásával jár, ez pedig a kocsi váz építési rendjének változását vonja maga után. A hűtőnek kismértékben való fel vagy lefelé való elmozdítása természetesen nem okoz lényeges különbséget és meg is engedhető, anélkül azonban, hogy a határokat túlságosan kitoljuk. Ennyit a jelen évben divatos automobilok külsejéből, mely elsősorban a kocsi vevőjét érdekelte, kevésbé volt észrevehető a gépészeti berendezés kivitelének változása, mi a jármű használati értékét emelte minden tekintetben. A szerkesztők elsősorban arra törekedtek, hogy a kocsi zajtalanságát még fokozzák, mi csak gondos munka, a surlódó részek céltudatos alakítása, és a ruganyosan ingó részek eliminálása révén érhető el. A motor zajtalan járása már régebben a mozgó részek betokozásával és hangtompító tömítések behelyezésével teljes mértékben éretett el, míg a kocsi kiállítás tökéletesedése a karosszéria vibrálását csökkentette. A gépészeti részek kialakulásánál az egyszerűsítésre való törekvés még szemmel láthatóbb, különösen a motor van állandó átalakulásban, és arra törekszik, hogy az összes segédszervek, melyek eddig az öntött testen kívül voltak elhelyezve, lehetőleg abban bent egyesíttessenek. A hengerek száma, úgy látszik négyben állapodott meg, legalábbis a legjelentősebb európai automobil kiállításokon a hathengeres kocsik aránylag gyengén voltak képviselve. Hogy az évek során, midőn a motorok még üzembiztosabbak és szerkezetükben még egy- 4