Munkaadó, 1907 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1907-03-14 / 1. szám

MUNKAADÓ Felelős szerkesztő: KŐRI OTTÓ. POLITIKAI HETILAP m­egjelenik minden csütörtökön. I. évfolyam, Budapest, 1907. márczius 14. 1. szám. Szervezetbe tartozó munkaadók­nak tagsági dijaik fejében jár. Nemtagoknak előfizetési dij egész évre 8 K. Fél-, negyedéves előfize­tés nincs. Egyes szám 20 fillér. A „MAGYAR ÉPÍTŐIPAROSOK ORSZ. SZÖVETSÉGE” HIVATALOS KÖZLÖNYE A HAZAI MUNKAADÓ-SZERVEZETEK LAPJA Telefon 66 66. Szerkesztőség és kiadóhivatal : V., Csáky­ u. 12. Telefon 66 66. Minden közleményünkre fenn­tartjuk a tulajdonjogot és azok átvételét csakis a forrás teljes megnevezésével engedjük meg. Hirdetések díjszabás szerint. Magyarország építőiparosai! A magyar építőiparosok végre öntudatra ébredtek ! Nem nézhették tovább tétlenül hivatásos izgatók és fel­bujtók aknamunkáját ! Nem tűrhették tovább erkölcsi és anyagi javaik elkob­zását, önérzetük sárbatiprását ! Nem engedhették tovább, hogy hamis jelszavakat hirdető népámítók a biztos pusztulás örvényébe sodorják azt az ipart, mely hazánkban százezreknek ad biztos és becsületes kenyér­­keresetet ! Magyarország építőiparosai ! Most leráztuk végre azokat a bilincseket, melyeket gyen­geségünk és szervezetlenségünk tudatában reánk forrasztot­tak a „szakegyleti uszítók“ ! Megmutattuk a néhány héttel ezelőtt lezajlott országos kongresszuson : mire vagyunk képesek ! Sok sok éven át elszenvedett keserűség tört ki belőlünk, midőn határtalan lelkesedéssel kimondottuk szövetségünk megalakítását. Kongresszusunk alkotása , a „Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége“ azóta testet és lelket öltött. Rövid hat hét elegendő volt arra, hogy az építőiparosok ezreit gyűjtsük zászlónk alá. Szervezkedésünk munkájától visszhangzik ez ország. Nincs a hazának oly rejtett zuga, melynek építőipa­rosai nem sietnének szervezetünk táborába. Lelkes táborunk most már annyira megnőtt, hogy a tag­jaink ezrei közötti kapocs fentartására az élőszó már elégte­len és gyenge. Ezért most az írott betű hatalmától kérünk nagy munkánkban segítséget. Megteremtjük a saját bajaink, a saját keserveink, a saját követeléseink, a saját igaz ügyünk hivatalos szócsövét — a „Munkaadó“A, melyet most nagy reménységgel bocsájtunk első útjára. A „Munkaadó“ lesz ezentúl leghatalmasabb fegyvereink egyike. Szövetségünk erős várának egyik legfélelmetesebb, megközelíthetetlen védbástyája ! A „Munkaadó“ mi is helyütt ad programmot. A Pro­gramm minden szava egy-egy tégla a „Magyar­ Építőiparosok Országos Szövetsége“ hatalmas épületéhez. Magyarország építőiparosai ! Minden öntudatos építőiparos tömörüljön a „Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége“ és a „Munkaadó“ zász­laja alá, akkor igaz ügyünk győzelme biztos ! Minden egyes építőiparos tegye meg kötelességét, vegyen részt szervezetünk munkájában, mert amit minden egyes ember szövetségünk érdekében tesz, annak az építőipar ös­­­szesége veszi hasznát ! Az egyesülésben rejlik az erő ! Budapest, 1907 márczius 14-én. A Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége. Építőiparos kartársaimhoz. Irta : Kauser Gyula, a „Magyar Építőiparosok Országos Egyesületének“ elnöke. A mai nappal lapunknak első száma jelenik meg. Az első számban is a legelső szavak kell hogy azokat a vezérelveket tükröztessék vissza, melyeket lapunk további pályáján nemcsak hangoztatni, de mindenkor követni is fog. Azon elvek ezek, melyek­ről az a meggyőződésünk, hogy czélul kitűzve : a legszebbek, eszközül használva: a leghasznosabbak. Mert czélok ezek az elvek s egyszersmind eszközök is. Mert kell, hogy minden jó polgár összeműködé­­sének czélja: az általános boldogulás legyen. Az általános jólét pedig eszköz a további haladáshoz. Mi építőiparosok szintén valljuk és követjük ezen elveket, melyeket minden jóravaló polgárnak követ­nie kellene. Kellene — mondom — mert éppen az a körülmény késztet a feltételes mód használatára, mely kezembe adta a tollat, hogy lapunk első szá­mának homlokára felírjam azokat a mostani nehéz időkben eléggé nem hallatható és elég szorosan nem követhető elveket. Más boldogabb országokban és boldogabb idők­ben nem szükséges meddő küzdelmeket folytatni s oly elvek megvalósulásáért, melyeket mindenki ter­mészetesnek tart és mindenki jó belátását követve, megvalósít is a közjó, az általános boldogulás eléré­sére. De nálunk a mai időben a produktiv munkát folyton-folyvást megakasztja a haszontalan harcz, mely a harczkeresők kivételével senkire jut, de igen sokakra gondot és bajt hoz. Éppen azok, kik az osztályuralomnak üzennek harczot, akarják megvalósítani a legnyomasztóbb és legczélszerűtlenebb osztályuralmat: a fizikai munkás osztályuralmát. De ha még őszintén ezt akarnák! Ez még igen tiszteletreméltó törekvés volna. De nyil­vánvaló, hogy tényleg nem azt akarják, mert áldás­­talan működésük következményeit — amint látja mindenki — éppen a munkásosztály sinyli meg leg­jobban. Az a munkásosztály, melynek, sajnos, jórésze egyes hivatásos izgatók személyes varázsa alatt saját maga alatt vágja a fát. Egyes emberek, kiknek — szája elméjük és szivük rovására, — tele van fülledt jelszavakkal, egész osz­tályok, sőt az egész köz boldogulását hátráltatják és folyton-folyvást veszélyeztetik. Ezek ellen fordulunk és nem, mint ők állítják, a munkásosztály ellen. Hiszen a közjónak és ezzel saját magunknak ártanánk, ha ezt tennék ! Külországok

Next