Munkaadó, 1908 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-02 / 1. szám
2. oldal. MUNKAADÓ Tömörüljünk most, amikor a polgárság fogékonnyá kezd lenni a mi elveink iránt. Tegye meg mindenki mindazt, ami az ő erőitől telik. Ne csak a mi gyűléseinken igyekezzünk magunknak és ügyünknek pártolókat szerezni, hanem mindenhol, ahol megfordulunk. S ha ez az elhatározásunk megmásíthatatlan, jöjjön velünk szemben bármennyi rosszakarat, nekünk nyert ügyünk van. S amikor mi, a Munkaadó részéről ilyen új esztendőt kívánunk az iparosságnak, ígérjük, hogy a jövő esztendőben is minden szavunkat, minden érzésünket csak egy eszme fogja mozgatni: a magyar iparosságnak a védelme, megerősítése. Farkas Elek 1908. január 2. Ipartestületi reform. Szövetségünk imént lefolyt aradi kerületi gyűlésén felvetettem már annak a reformnak kérdését, mely az ország vidéki városaiban dolgozó összes építőiparosságnak külön építőipari ipartestületekbe való organizálását czélozza. Előre kell bocsátanom, hogy e kérdés fontosságát budapesti kartársaink közvetlen tapasztalatból nem érzékelhetik, hiszen Budapesten e követelést nemcsak régen kielégítette a törvény, de sőt : minden fontosabb iparág e körön belül is ott külön-külön ipartestületbe van tömörítve. Mégis arra kérem fővárosi kartásainkat is, méltassák figyelemre e kérdést magasabb, országos szempontokból, — és segítsenek bennünket e cél elérésében, mely csak látszólag tisztán vidéki érdekű, — valóságban országos jelentőségű. Vagy van ipartestületekre, mint hatóságokra, az ország iparának szüksége, vagy nincsen. Ha van szüksége, — pedig van és a törvény bizonyos hatósági jogokkal ruházza fel,— akkor oly szervezettel kell bírniok, hogy az ipari élet szükségleteit valóban és helyes érzékkel elégítsék ki. De lehetséges e ez a mai viszonyok közt ? Nézzünk körül. Ez idő szerint — Budapestet kivéve — az ország iparossága olyan közös ipartestületekbe van egyesítve, melyek magukba foglalják az ipar minden művelőjét, tehát az építőiparosokon kívül pl. aranyműveseket, borbélyokat, cipészeket, csizmadiákat, cukrászokat, szabókat, fésűsöket, fogtechnikusokat, gombkötőket, mészárosokat, keztyűsöket, mézesbábosokat, paplanosokat, pipakészítőket, szappanosokat, szűcsöket, sütőket, tímárokat stb. stb. Lehetséges-e, hogy az ilyen módon összealkotott szervezet a modern viszonyok közt feladatát teljesíthesse ? Hiszen világos, hogy ez a mai általános ipartestület oly heterogén elemek complexum, hogy az, különösen a szociális viszonyok újabb fejlődési iránya mellett, képtelen a reábízott feladatokat valóban teljesen megoldani. Hogy tovább ne menjek: a békéltető-bizottságok napról-napra kénytelenek ítélkezni építőipari ügyekben. Hogyan követelhessük a cukrásztól, kefekötőtől, mézesbábostól, paplanostól stb. stb. azt, hogy a felmerülő komplikált és sok esetben beható szakismereteket kívánó építőipari ügyekben a vegyes békéltetőben helyes ítéleteket hozzon ? Végre is egy organismustól többet kívánni, mint amennyire alkatánál fogva képes : dőreség. Nem a fennálló ipartestületek vezetőségeiben keresendő tehát a hiba, hanem hibás a törvény, mely e közös szervezeteket imperative felállítja. És ezen nem segíthetünk azzal a locális gyógykísérlettel, hogy igyekezzünk az ipartestületek vezetőségeibe túlnyomó számban építőiparost behozni. Ez sem nem lehetséges, sem a többi iparűzők szempontjából nem kívánatos. A kérdés csupán az : indokolttá teszi-e a különválást az építőiparosság számaránya ? Erre nézve itt közlöm Edvi Illés Lászlónak — ki e kérdéssel szövetségünkben behatóan foglalkozik — alábbi összeállítását. Ez összeállításból világosan kiderül a reform szüksége, mert ime kimutatható, hogy pl. Aradon az építőiparban foglalkoztatott segédek és tanoncok száma az ipartestülethez tartozó az aradi összes segédek és tanoncok számának mintegy felét képezik, — pedig ezzel szemben ugyan a testület elöljáróságának 33 tagja közt csak 9 építőiparos van. De a felsorolt városok országos átlagában is az összes segédek 36%-a, az összes tanoncok 32%-a építőiparos. A gyógyszer itt csak egy lehet. Az építőiparnak az 1884. évi XVII. t.-c. meghozatala óta beállott intenzív kifejlődése magával hozza annak a szükségét, hogy ezen a ponton is reformálni kell és e reform csak abban állhat, hogy a törvényhatósági jogú városokban az építőiparosság külön ipartestületeket nyerjen. Erre óhajtottam az összes kartársak figyelmét felhívni és figyelmeztetni arra, hogy a javasolt reform nemcsak a vidéki építőiparosságra, hanem közvetve a fővárosira is nagy fontosságú. Mert hiszen csak így érhető el, hogy ha majd sora kerül , fontos kérdésekben az építőiparosokat képviselő minden fórum majdan mint egység léphessen fel minden kérdésben. Reisinger Sándor, mérnök. A törvényhatósági jogú városok egy részében nyilvántartott segédszemélyzet kimutatása az 1901. évről szóló hivatalos statisztika alapján, az „Ipartörvény módosítása“ anyaggyüjtemény hivatalos kiadásának X. kötete alapján. Ebiő építői páros оkra esett Tehát a segédekből 36 °/o, az inasokból 32 °/o az építőiparokra esik. Jegyzet: A hivatalos anyaggyüjtemény Debrecent, Győrt, Sopront, H.-M.Vásárhelyt nem tünteti ki a részletekben ; feltehető azonban, hogy kivált Debrecen és Győr az építőiparosok szempontjából még előnyösebbé teszik e kimutatást. МММ SS В L Q N БУЙ R BESZUEHYTäRSäSäO |g városi raktárában Budapest, VIL, Mlertész-utca Alt. sz. művészi kivitelű, ízléses kitűnő papír*ból készült mázolt vagy mázolatlan, szobafestő - sablonok kicsinyben való eladása jutányos árak mellett. — Sablonok készítése beküldött rajzok után Vázlatok rajzolása megrendelés szerint